2 – A jelen mint mérce – Die Gegenwart als Maßstab

1. Egy jövőbeli megoldástól változást várunk, mégis könnyen azt kérjük számon rajta, mennyire illeszkedik a mai rendhez.

2. Ami megváltoztatná ezt a rendet, éppen ezért tűnhet rosszul használhatónak benne.

3. Ez valódi nehézség, nem puszta félreértés.

4. A jelenben kell véleményt mondanunk valamiről, aminek az értéke részben egy még nem létező helyzettől függhet.

5. Ha viszont minden kifogást azzal hárítunk el, hogy a jövő majd más lesz, az összehasonlításnak alig marad értelme.

6. A mai tapasztalat egyszerre ad alapot az ítélethez, és teszi kérdésessé, meddig érvényes ez az alap.

7. Valamilyen mércére mindenképpen szükségünk van.

8. A jobb, az olcsóbb vagy a megbízhatóbb önmagában hiányos állítás, mert tudnunk kell, mihez képest és milyen szempontból beszélünk javulásról.

9. A már működő eljárások megmutathatják, mekkora erőfeszítés kell egy feladathoz, és milyen eredményt lehet elfogadhatónak tekinteni.

10. Egy javaslatnak komoly gyengesége lehet, ha ugyanazért az eredményért több munkát követel, anélkül hogy más előnyt kínálna.

11. Az ilyen összevetés nem az újdonság elutasítása.

12. Éppen a tapasztalat teszi lehetővé, hogy ne kelljen minden rossz ötlet hiányosságait újra a saját kárunkon megismernünk.

13. A gond ott kezdődik, amikor az összehasonlítás többet állít, mint amennyit megvizsgált.

14. Az, hogy egy eljárás ma sok munkát igényel, először is megfigyelés a jelenlegi működéséről.

15. Ha ezt túl nagy ráfordításnak tartjuk, már értékelünk is: az erőfeszítést egy célhoz és más elérhető megoldásokhoz viszonyítjuk.

16. Ha pedig arra számítunk, hogy később is túl nagy lesz a ráfordítás, feltevést teszünk a körülmények fennmaradásáról.

17. A három állítás összefügg, de nem cserélhető fel egymással.

18. A mai munkaigény megállapításához elég lehet az eljárást a jelenlegi környezetében megvizsgálni.

19. A jövőre vonatkozó ítélethez azt is tudnunk kell, mitől függ ez a munkaigény.

20. Más a helyzet, ha a feladat elkerülhetetlen részéről van szó, és más, ha olyan előkészítésről, amelyet a jelenlegi környezet követel meg.

21. Egyik különbség sem látszik feltétlenül a végösszegben.

22. Ezért ugyanaz a mai ráfordítás eltérő várakozásokat indokolhat attól függően, hogyan keletkezik.

23. A változás puszta emlegetése azonban itt sem elegendő.

24. Meg kell nevezni, melyik körülmény módosulása csökkentené a terhet, és miért éppen annak a módosulása számítana.

25. Amíg ez hiányzik, a kedvezőbb jövő inkább felmentésként szolgál, mint magyarázatként.

26. A jelenlegi hátrány ettől még fennáll.

27. Csak azt nem döntöttük el, hogy az eljárás tartós tulajdonsága-e, vagy a mostani alkalmazásához kötődik.

28. A mérce másik oldala az a cél, amelyhez a teljesítményt mérjük.

29. Rövidebb várakozásról beszélni világosnak tűnik, de az összehasonlítás akkor tisztességes, ha közben nem vész el valami, amit szintén elvárunk.

30. Képzeljünk el egy szolgáltatást, amelyben gyorsabban születne válasz, de több ügyet kellene később újra elintézni.

31. A gyorsaság növekedése ebben a gondolatpéldában valós előny lehet, miközben a teljes munka nem feltétlenül csökken.

32. Az értékeléshez tehát az is számít, hol kezdjük és hol fejezzük be a mérést.

33. Nem az adat hibás attól, hogy egy szűk szakaszt ír le.

34. A belőle levont következtetés válhat túl tággá, ha az egész szolgáltatás javulásaként értjük azt, amit csak egy részén mutattunk ki.

35. Egy pontos mérés is válaszolhat túlságosan szűk kérdésre.

36. Ez a szűkösség nem mindig baj, hiszen egy jól körülhatárolt változásról gyakran éppen így tudunk érdemben beszélni.

37. Csak nem mindegy, hogy a korlátozott kérdés tudatos választás-e, vagy észrevétlenül az összes fontos szempont helyére került.

38. Néha a kívánt eredmény változatlan marad, miközben más módon érhető el.

39. Ilyenkor a régi eljárás lépései helyett az eredményre vonatkozó követelmények nyújthatnak tartósabb összehasonlítási alapot.

40. Ha viszont az is módosul, mit tekintünk jó eredménynek, már a cél indoklását is újra meg kell vizsgálni.

41. Ez több annál, mint hogy más számot írunk ugyanabba az értékelésbe.

42. A korábbi eredményeket sem lehet ilyenkor magyarázat nélkül az új cél szerint rangsorolni, hiszen nem annak az elérésére törekedtek.

43. Ugyanakkor az új cél sem válik indokolttá pusztán azért, mert egy új megoldás jól teljesít hozzá mérten.

44. Különben minden javaslat olyan mércét választhatna magának, amely szerint máris kitűnő.

45. Az összehasonlításnak így lenne győztese, de nem derülne ki belőle, mit nyertünk.

46. A mércék megválasztása ezért maga is magyarázatra szorul.

47. A megszokott gyakorlatban ez könnyen elmarad, mert a közös célokat és a bevált értékelést nem szükséges minden alkalommal elölről megindokolni.

48. Ha a környezet lényegében változatlan, ez sok fölösleges munkát takarít meg.

49. A hallgatólagos feltevés önmagában még nem hiba.

50. A nehézség akkor jelentkezik, amikor a megítélt változás éppen azt érinti, amit az értékelés változatlannak vesz.

51. Ilyenkor a régi mérce használata már állásfoglalás arról is, minek kellene fennmaradnia.

52. Ez az állásfoglalás lehet megalapozott, de nem lesz az csupán attól, hogy eddig nem kellett kimondani.

53. A mai rend ilyenkor észrevétlenül elvárássá alakulhat: a jövő akkor kap jó osztályzatot, ha továbbra is ugyanazt teljesíti.

54. De miért volna ez feltétlenül téves elvárás?

55. Sok követelménynek olyan oka van, amely nem függ egyetlen megszokott eljárástól.

56. A megbízhatóság igénye például abból is fakadhat, hogy mások munkája épül az eredményre.

57. Az eljárás változhat, ez a függés mégis fennmaradhat, ezért a bizonytalan eredmény az új megoldásban is komoly hiányosság lehet.

58. Ilyenkor a régi mérce nem egyszerűen a múlt maradványa.

59. Olyan összefüggést fejez ki, amelynek az érvényét a változás nem szüntette meg.

60. Ráadásul a jelen tapasztalatai nemcsak arról szólnak, hogyan szoktunk dolgozni, hanem arról is, milyen következményei vannak a hibáknak.

61. Ezeket félretenni sokkal erősebb indokot kíván, mint egy kényelmetlenné vált szokást módosítani.

62. A változás védelmében ezért kevés azt mondani, hogy a régi értékelés elavult.

63. Ha egy követelmény már nem számít, ki kell derülnie, miért veszítette el az alapját; ha továbbra is számít, az új eljárásnak is felelnie kell rá.

64. A mérce felülvizsgálata nem jelent felmentést az értékelés alól.

65. Sőt, több magyarázatot igényelhet, mert a javaslat mellett az összehasonlítás módját is indokolni kell.

66. A fennmaradó követelmények így segíthetnek megkülönböztetni az érdemi változást attól, amikor csak könnyebb feladatot választottunk.

67. Ettől még nem szükséges valamennyi mai feltételt öröknek tekinteni.

68. A követelmény oka lehet tartós, miközben teljesítésének megszokott módja már nem az egyetlen megfelelő mód.

69. Egy használható összevetés ezért külön kezeli, amit meg akarunk őrizni, és amit csupán megszoktunk az eléréséhez.

70. Ez a különbség nem olvasható ki egyetlen teljesítményadatból.

71. Az indokokat is vizsgálni kell hozzá, és előfordulhat, hogy egyes feltételek jövőbeli érvényéről még nem tudunk dönteni.

72. Ilyenkor az ítélet pontosabb lehet, ha megmutatja, melyik feltevéstől függ, ahelyett hogy végleges rangsort állítana fel.

73. Az a kijelentés, hogy egy megoldás a jelenlegi környezetben rosszabb, továbbra is hasznos és ellenőrizhető állítás marad.

74. De nem helyettesíti annak megvizsgálását, hogy az összehasonlítás alapja egy megváltozott környezetben is fennállna-e.

75. Ennek vizsgálata viszont nem teszi semmissé a ma ismert nehézségeket, és nem bizonyítja előre a kedvező változást.

76. A két ítélet együtt többet mondhat, mint bármelyik önmagában: az egyik megnevezi a hátrányt, a másik körülhatárolja, mire érvényes.

77. Így a jelenhez való hasonlítás nem pusztán arról szól, mennyire térne el tőle a jövő.

78. Arról is szól, mely összefüggések révén vihető át a mai tapasztalat egy másik helyzetre.

79. A kezdő ellentmondás tehát nem azzal oldható fel, hogy megszüntetjük a mai mércét, hanem azzal, hogy láthatóvá tesszük az érvényességének feltételeit.

80. A jelen akkor ad több támpontot a jövő megítéléséhez, ha nemcsak azt mondjuk meg, mihez hasonlítunk, hanem azt is, mi jogosít fel erre a hasonlításra.

1. Von einer künftigen Lösung erwarten wir Veränderung, verlangen aber leicht von ihr, dass sie sich in die heutige Ordnung einfügt.

2. Was diese Ordnung verändern würde, kann gerade deshalb innerhalb dieser Ordnung schlecht nutzbar erscheinen.

3. Das ist eine wirkliche Schwierigkeit und kein bloßes Missverständnis.

4. Wir müssen in der Gegenwart etwas beurteilen, dessen Wert teilweise von einer Situation abhängen kann, die noch nicht existiert.

5. Wenn wir allerdings jeden Einwand damit abwehren, dass die Zukunft anders sein werde, hat der Vergleich kaum noch einen Sinn.

6. Die heutige Erfahrung liefert zugleich eine Grundlage für das Urteil und wirft die Frage auf, wie weit diese Grundlage trägt.

7. Einen Maßstab brauchen wir in jedem Fall.

8. Besser, billiger oder zuverlässiger ist für sich genommen eine unvollständige Aussage, denn wir müssen wissen, womit wir vergleichen und in welcher Hinsicht wir von einer Verbesserung sprechen.

9. Bereits funktionierende Verfahren können zeigen, welcher Aufwand für eine Aufgabe nötig ist und welches Ergebnis als akzeptabel gelten kann.

10. Es kann eine erhebliche Schwäche eines Vorschlags sein, wenn er für dasselbe Ergebnis mehr Arbeit verlangt, ohne einen anderen Vorteil zu bieten.

11. Ein solcher Vergleich bedeutet keine Ablehnung des Neuen.

12. Gerade die Erfahrung ermöglicht es uns, die Mängel schlechter Ideen nicht jedes Mal aufs Neue durch eigenen Schaden kennenlernen zu müssen.

13. Das Problem beginnt dort, wo der Vergleich mehr behauptet, als er untersucht hat.

14. Dass ein Verfahren heute viel Arbeit erfordert, ist zunächst eine Beobachtung darüber, wie es gegenwärtig funktioniert.

15. Wenn wir diesen Aufwand für zu hoch halten, bewerten wir bereits: Wir setzen die Anstrengung in Beziehung zu einem Ziel und zu anderen verfügbaren Lösungen.

16. Wenn wir dann erwarten, dass der Aufwand auch später zu hoch sein wird, treffen wir eine Annahme darüber, dass die Umstände bestehen bleiben.

17. Die drei Aussagen hängen zusammen, lassen sich aber nicht gegeneinander austauschen.

18. Um den heutigen Arbeitsaufwand festzustellen, kann es genügen, das Verfahren in seiner gegenwärtigen Umgebung zu untersuchen.

19. Für ein Urteil über die Zukunft müssen wir auch wissen, wovon dieser Arbeitsaufwand abhängt.

20. Es macht einen Unterschied, ob es sich um einen unvermeidlichen Teil der Aufgabe oder um eine Vorbereitung handelt, die die gegenwärtige Umgebung verlangt.

21. Keiner dieser Unterschiede ist unbedingt in der Gesamtsumme erkennbar.

22. Deshalb kann derselbe heutige Aufwand unterschiedliche Erwartungen begründen, je nachdem, wie er entsteht.

23. Doch auch hier genügt es nicht, lediglich von Veränderung zu sprechen.

24. Man muss benennen, welche veränderte Bedingung die Belastung verringern würde und weshalb es gerade auf deren Veränderung ankäme.

25. Solange das fehlt, dient die günstigere Zukunft eher als Entschuldigung denn als Erklärung.

26. Der gegenwärtige Nachteil besteht weiterhin.

27. Wir haben nur noch nicht entschieden, ob er eine dauerhafte Eigenschaft des Verfahrens ist oder mit seiner heutigen Anwendung zusammenhängt.

28. Die andere Seite des Maßstabs ist das Ziel, an dem wir die Leistung messen.

29. Von kürzeren Wartezeiten zu sprechen scheint eindeutig, aber der Vergleich ist nur dann fair, wenn dabei nicht etwas verloren geht, das wir ebenfalls erwarten.

30. Stellen wir uns eine Dienstleistung vor, bei der die Antwort schneller käme, dafür aber mehr Vorgänge später erneut bearbeitet werden müssten.

31. Die höhere Geschwindigkeit kann in diesem Gedankenbeispiel ein wirklicher Vorteil sein, während der gesamte Arbeitsaufwand nicht unbedingt sinkt.

32. Für die Bewertung kommt es also auch darauf an, wo wir die Messung beginnen und wo wir sie beenden.

33. Eine Angabe ist nicht deshalb falsch, weil sie einen eng begrenzten Abschnitt beschreibt.

34. Der daraus gezogene Schluss kann zu weit reichen, wenn wir das, was wir nur an einem Teil nachgewiesen haben, als Verbesserung der gesamten Dienstleistung verstehen.

35. Auch eine genaue Messung kann eine zu eng gefasste Frage beantworten.

36. Diese Begrenzung ist nicht immer ein Problem, denn über eine klar umrissene Veränderung können wir häufig gerade auf diese Weise sinnvoll sprechen.

37. Es macht aber einen Unterschied, ob die begrenzte Frage bewusst gewählt wurde oder unbemerkt an die Stelle aller wichtigen Gesichtspunkte getreten ist.

38. Manchmal bleibt das gewünschte Ergebnis unverändert, während es auf andere Weise erreicht werden kann.

39. Dann können die Anforderungen an das Ergebnis eine dauerhaftere Vergleichsgrundlage bieten als die einzelnen Schritte des alten Verfahrens.

40. Wenn sich dagegen auch verändert, was wir als gutes Ergebnis betrachten, müssen wir bereits die Begründung des Ziels erneut prüfen.

41. Das bedeutet mehr, als eine andere Zahl in dieselbe Bewertung einzutragen.

42. Auch die früheren Ergebnisse lassen sich dann nicht ohne Erklärung nach dem neuen Ziel ordnen, denn sie waren nicht darauf ausgerichtet, dieses Ziel zu erreichen.

43. Das neue Ziel wird allerdings auch nicht allein dadurch gerechtfertigt, dass eine neue Lösung daran gemessen gut abschneidet.

44. Sonst könnte jeder Vorschlag einen Maßstab für sich wählen, nach dem er bereits hervorragend wäre.

45. Der Vergleich hätte dann einen Gewinner, ließe aber nicht erkennen, was wir gewonnen haben.

46. Deshalb muss auch die Wahl der Maßstäbe selbst erklärt werden.

47. In der gewohnten Praxis bleibt das leicht aus, weil gemeinsame Ziele und bewährte Bewertungen nicht jedes Mal von Grund auf begründet werden müssen.

48. Wenn die Umgebung im Wesentlichen unverändert bleibt, erspart das viel überflüssige Arbeit.

49. Eine stillschweigende Annahme ist für sich genommen noch kein Fehler.

50. Die Schwierigkeit entsteht, wenn die zu beurteilende Veränderung gerade das betrifft, was die Bewertung als unverändert voraussetzt.

51. Dann enthält die Verwendung des alten Maßstabs auch eine Stellungnahme dazu, was bestehen bleiben sollte.

52. Diese Stellungnahme kann begründet sein, wird es aber nicht allein dadurch, dass sie bisher nicht ausgesprochen werden musste.

53. Die heutige Ordnung kann so unbemerkt zu einer Erwartung werden: Die Zukunft erhält eine gute Note, wenn sie weiterhin dasselbe leistet.

54. Aber warum sollte das zwangsläufig eine falsche Erwartung sein?

55. Viele Anforderungen haben einen Grund, der nicht von einem einzelnen gewohnten Verfahren abhängt.

56. Der Anspruch auf Verlässlichkeit kann beispielsweise auch daraus entstehen, dass die Arbeit anderer auf dem Ergebnis aufbaut.

57. Das Verfahren kann sich ändern, diese Abhängigkeit aber bestehen bleiben, weshalb ein unsicheres Ergebnis auch bei der neuen Lösung ein erheblicher Mangel sein kann.

58. Dann ist der alte Maßstab nicht einfach ein Überbleibsel der Vergangenheit.

59. Er drückt einen Zusammenhang aus, dessen Gültigkeit die Veränderung nicht aufgehoben hat.

60. Außerdem betreffen die Erfahrungen der Gegenwart sowohl unsere gewohnte Arbeitsweise als auch die Folgen von Fehlern.

61. Sie beiseitezuschieben verlangt einen viel stärkeren Grund, als eine unbequem gewordene Gewohnheit zu ändern.

62. Zur Verteidigung einer Veränderung genügt es deshalb nicht, zu sagen, die alte Bewertung sei überholt.

63. Wenn eine Anforderung keine Rolle mehr spielt, muss erkennbar werden, warum sie ihre Grundlage verloren hat; wenn sie weiterhin eine Rolle spielt, muss auch das neue Verfahren ihr gerecht werden.

64. Den Maßstab zu überprüfen bedeutet keine Befreiung von der Bewertung.

65. Es kann sogar mehr Erklärung erfordern, weil neben dem Vorschlag auch die Art des Vergleichs begründet werden muss.

66. Die fortbestehenden Anforderungen können so helfen, eine tatsächliche Veränderung von einem bloßen Wechsel zu einer leichteren Aufgabe zu unterscheiden.

67. Dennoch müssen wir nicht sämtliche heutigen Bedingungen für ewig halten.

68. Der Grund für eine Anforderung kann dauerhaft sein, während die gewohnte Art, sie zu erfüllen, nicht mehr die einzige geeignete ist.

69. Ein brauchbarer Vergleich behandelt deshalb getrennt, was wir bewahren wollen und woran wir uns lediglich gewöhnt haben, um es zu erreichen.

70. Dieser Unterschied lässt sich nicht an einer einzigen Leistungsangabe ablesen.

71. Dafür müssen wir auch die Gründe untersuchen, und es kann vorkommen, dass wir über die künftige Gültigkeit einzelner Bedingungen noch nicht entscheiden können.

72. Dann kann das Urteil genauer sein, wenn es zeigt, von welcher Annahme es abhängt, statt eine endgültige Rangfolge aufzustellen.

73. Die Aussage, dass eine Lösung in der gegenwärtigen Umgebung schlechter ist, bleibt weiterhin nützlich und überprüfbar.

74. Sie ersetzt aber nicht die Untersuchung, ob die Grundlage des Vergleichs auch in einer veränderten Umgebung bestehen würde.

75. Diese Untersuchung wiederum hebt die heute bekannten Schwierigkeiten nicht auf und beweist auch nicht im Voraus, dass eine günstige Veränderung eintreten wird.

76. Die beiden Urteile können zusammen mehr aussagen als jedes für sich: Das eine benennt den Nachteil, das andere grenzt ein, worauf es zutrifft.

77. Der Vergleich mit der Gegenwart betrifft somit mehr als die Frage, wie sehr die Zukunft von ihr abweichen würde.

78. Er betrifft auch die Zusammenhänge, durch die sich die heutige Erfahrung auf eine andere Situation übertragen lässt.

79. Der anfängliche Widerspruch lässt sich also dadurch auflösen, dass wir die Bedingungen für die Gültigkeit des heutigen Maßstabs sichtbar machen, statt ihn abzuschaffen.

80. Die Gegenwart bietet mehr Anhaltspunkte für die Beurteilung der Zukunft, wenn wir sowohl sagen, womit wir vergleichen, als auch, was uns zu diesem Vergleich berechtigt.