7.6.2 – Literatur lang

7.6.2 – Áprily Lajos: Március, Tavasz a házsongárdi temetőben – Lajos Áprily: „Märcius“, „Tavasz a házsongárdi temetőben“

1. Áprily Lajos a huszadik századi magyar líra egyik legfinomabb, legtisztább hangú költője volt, akinek verseit a természet szeretete és a klasszikus mértéktartás jellemzi. – Lajos Áprily war einer der feinsten Dichter mit der reinsten Stimme der ungarischen Lyrik des zwanzigsten Jahrhunderts, dessen Gedichte die Liebe zur Natur und das klassische Maßhalten kennzeichnen.

2. 1887-ben született Brassóban, eredeti neve Jékely Lajos volt, és az Áprily nevet később, íróként vette fel. – Er wurde 1887 in Brassó (Kronstadt) geboren, sein ursprünglicher Name war Lajos Jékely, und den Namen Áprily nahm er später, als Schriftsteller, an.

3. Gyermek- és ifjúkorát Erdélyben töltötte, és a hegyek, az erdők és a folyók világa mélyen beleivódott költészetébe. – Seine Kindheit und Jugend verbrachte er in Siebenbürgen, und die Welt der Berge, der Wälder und der Flüsse prägte sich seiner Dichtung tief ein.

4. Tanárként dolgozott, és a klasszikus műveltség, a görög és latin irodalom szeretete végigkísérte egész pályáját. – Er arbeitete als Lehrer, und die klassische Bildung, die Liebe zur griechischen und lateinischen Literatur begleitete seine ganze Laufbahn.

5. Áprily a két világháború közötti erdélyi irodalmi élet egyik meghatározó alakja lett, és az Erdélyi Helikon folyóirat első szerkesztőjeként is tevékenykedett. – Áprily wurde zu einer der bestimmenden Gestalten des literarischen Lebens Siebenbürgens zwischen den beiden Weltkriegen und war auch als erster Redakteur der Zeitschrift „Erdélyi Helikon” tätig.

6. Finom ízlése és tekintélye kezdettől rangot adott a lapnak, és hozzájárult az erdélyi irodalom magas színvonalához. – Sein feiner Geschmack und sein Ansehen verliehen dem Blatt von Anfang an Rang und trugen zum hohen Niveau der siebenbürgischen Literatur bei.

7. 1929-ben Áprily Magyarországra költözött, és élete második felét már Budapesten és a visegrádi hegyek között töltötte. – 1929 zog Áprily nach Ungarn und verbrachte die zweite Hälfte seines Lebens bereits in Budapest und in den Bergen von Visegrád.

8. Erdély elhagyása fájdalmas döntés volt számára, és a szülőföld iránti vágyakozás költészetének egyik állandó forrása maradt. – Das Verlassen Siebenbürgens war für ihn eine schmerzhafte Entscheidung, und die Sehnsucht nach der Heimat blieb eine der beständigen Quellen seiner Dichtung.

9. Áprily lírája elsősorban a természet költészete, amelyben a táj a lélek belső állapotainak tükre és jelképe. – Áprilys Lyrik ist in erster Linie die Dichtung der Natur, in der die Landschaft der Spiegel und das Sinnbild der inneren Zustände der Seele ist.

10. Verseiben a hegyek, az erdők, a folyók és az évszakok nemcsak látvány, hanem mély érzelmi és gondolati tartalom hordozói. – In seinen Gedichten sind die Berge, die Wälder, die Flüsse und die Jahreszeiten nicht nur ein Anblick, sondern Träger eines tiefen gefühlsmäßigen und gedanklichen Gehalts.

11. Költészete a nyugatos hagyományhoz kapcsolódik, mert a formai tökéletesség és a zenei nyelv nála is fontos érték. – Seine Dichtung knüpft an die Tradition der Nyugat an, weil die formale Vollkommenheit und die musikalische Sprache auch bei ihm ein wichtiger Wert sind.

12. Áprily verseit a csend, a mértéktartás és a nemes egyszerűség jellemzi, ezért líráját gyakran a klasszikus harmónia költészetének nevezik. – Áprilys Gedichte kennzeichnen die Stille, das Maßhalten und die edle Schlichtheit, weshalb man seine Lyrik häufig die Dichtung der klassischen Harmonie nennt.

13. Két legismertebb verse, a Március és a Tavasz a házsongárdi temetőben, jól mutatja költészetének két fő irányát. – Seine beiden bekanntesten Gedichte, „Március” („März”) und „Tavasz a házsongárdi temetőben” („Frühling auf dem Házsongárd-Friedhof”), zeigen die zwei Hauptrichtungen seiner Dichtung gut.

14. A Március a tavasz megérkezését ünneplő, örömteli természeti vers, amely a megújulás és az élet erejét fejezi ki. – „Március” ist ein freudiges Naturgedicht, das die Ankunft des Frühlings feiert und die Kraft der Erneuerung und des Lebens ausdrückt.

15. A vers a tél és a tavasz határán játszódik, abban a pillanatban, amikor a hó olvadni kezd, és a fény visszatér a tájba. – Das Gedicht spielt an der Grenze zwischen Winter und Frühling, in jenem Augenblick, in dem der Schnee zu schmelzen beginnt und das Licht in die Landschaft zurückkehrt.

16. Áprily érzékletesen ábrázolja a természet ébredését, a csörgedező vizeket, a napsütést és az első virágok megjelenését. – Áprily stellt anschaulich das Erwachen der Natur dar, die rieselnden Wasser, den Sonnenschein und das Erscheinen der ersten Blumen.

17. A vers hangulata derűs és felszabadult, mert a tavasz a remény és az újjászületés jelképeként jelenik meg. – Die Stimmung des Gedichts ist heiter und befreit, weil der Frühling als Sinnbild der Hoffnung und der Wiedergeburt erscheint.

18. A természet megújulása a versben az emberi lélek megújulásának lehetőségét is magában hordozza. – Die Erneuerung der Natur trägt in dem Gedicht auch die Möglichkeit der Erneuerung der menschlichen Seele in sich.

19. A Március nyelve könnyed és zenei, a ritmus a tavaszi vizek mozgását és a fény játékát idézi. – Die Sprache von „Március” ist leicht und musikalisch, der Rhythmus beschwört die Bewegung der Frühlingswasser und das Spiel des Lichts herauf.

20. A vers a friss élet öröméből fakad, mégsem felszínes, mert a megújulás mögött a mulandóság tudata is ott rejlik. – Das Gedicht entspringt der Freude am frischen Leben und ist dennoch nicht oberflächlich, weil hinter der Erneuerung auch das Bewusstsein der Vergänglichkeit verborgen liegt.

21. Áprily természetverseiben mindig jelen van ez a kettősség, az élet öröme és az elmúlás csendes árnyéka. – In Áprilys Naturgedichten ist stets diese Doppelheit gegenwärtig, die Freude des Lebens und der stille Schatten des Vergehens.

22. Ez a mélység emeli a Márciust az egyszerű tavaszi képek fölé, és ad neki maradandó költői értéket. – Diese Tiefe erhebt „Március” über die einfachen Frühlingsbilder und verleiht ihm einen bleibenden dichterischen Wert.

23. A vers a tavasz egyetemes élményét fejezi ki, ezért minden olvasó a saját tavaszvárását ismeri fel benne. – Das Gedicht drückt das allgemeine Erlebnis des Frühlings aus, weshalb jeder Leser in ihm seine eigene Frühlingserwartung wiedererkennt.

24. Áprily tájköltészete ilyen módon a személyes élményből egyetemes emberi tapasztalatot teremt. – Áprilys Landschaftsdichtung schafft auf diese Weise aus dem persönlichen Erlebnis eine allgemein menschliche Erfahrung.

25. A Március a költő derűsebb, életigenlő arcát mutatja, amely a természet szépségében találja meg örömét. – „Március” zeigt das heiterere, lebensbejahende Gesicht des Dichters, das seine Freude in der Schönheit der Natur findet.

26. A másik híres vers, a Tavasz a házsongárdi temetőben, egészen más hangulatú, mert az emlékezés és a mulandóság költeménye. – Das andere berühmte Gedicht, „Tavasz a házsongárdi temetőben”, hat eine ganz andere Stimmung, weil es das Gedicht der Erinnerung und der Vergänglichkeit ist.

27. A vers színhelye a kolozsvári Házsongárdi temető, amely Erdély egyik legrégibb és leghíresebb temetkezőhelye. – Der Schauplatz des Gedichts ist der Házsongárd-Friedhof von Kolozsvár, der einer der ältesten und berühmtesten Begräbnisorte Siebenbürgens ist.

28. Ebben a temetőben nyugszanak az erdélyi magyar történelem és kultúra számos kiemelkedő alakja, ezért a hely a közösségi emlékezet szent tere. – Auf diesem Friedhof ruhen zahlreiche herausragende Gestalten der ungarischen Geschichte und Kultur Siebenbürgens, weshalb der Ort ein heiliger Raum des gemeinschaftlichen Gedächtnisses ist.

29. A vers a tavaszi temetőben tett séta során bontakozik ki, ahol az élet és a halál képei egymás mellett jelennek meg. – Das Gedicht entfaltet sich während eines Spaziergangs auf dem frühlingshaften Friedhof, wo die Bilder des Lebens und des Todes nebeneinander erscheinen.

30. A tavaszi természet virágzása különös feszültséget teremt a sírok csendjével és a halál valóságával. – Das Blühen der frühlingshaften Natur schafft eine eigentümliche Spannung mit der Stille der Gräber und der Wirklichkeit des Todes.

31. A költő egy régi sírkövön a holland Aletta van der Maet nevét pillantja meg, és ez a név indítja el a vers meditációját. – Der Dichter erblickt auf einem alten Grabstein den Namen der Holländerin Aletta van der Maet, und dieser Name setzt die Meditation des Gedichts in Gang.

32. Aletta van der Maet Apáczai Csere János holland felesége volt, aki férjével együtt Kolozsváron élt és fiatalon, idegenben halt meg. – Aletta van der Maet war die holländische Ehefrau von János Apáczai Csere, die mit ihrem Mann in Kolozsvár lebte und jung, in der Fremde, starb.

33. A vers megrendítő módon idézi fel ennek az idegenből érkezett asszonynak a sorsát, aki messze szülőföldjétől lelte halálát. – Das Gedicht ruft auf erschütternde Weise das Schicksal dieser aus der Fremde gekommenen Frau herauf, die weit von ihrer Heimat den Tod fand.

34. Aletta neve a hollandiai szülőföldet, a tengert és a távoli, idegen világot idézi fel a kolozsvári temető közepén. – Alettas Name beschwört inmitten des Klausenburger Friedhofs die holländische Heimat, das Meer und die ferne, fremde Welt herauf.

35. A költő elképzeli, hogyan hangozhatott ez a lágy, dallamos holland név a szigorú erdélyi világban. – Der Dichter stellt sich vor, wie dieser weiche, melodische holländische Name in der strengen siebenbürgischen Welt geklungen haben mag.

36. A vers egyik legszebb gondolata az, hogy a költő szava, a vers maga őrzi meg a feledéstől ezt a rég elfeledett nevet. – Einer der schönsten Gedanken des Gedichts ist, dass das Wort des Dichters, das Gedicht selbst, diesen längst vergessenen Namen vor dem Vergessen bewahrt.

37. A vers ismételten kimondja Aletta van der Maet nevét, és ezzel mintegy visszaadja neki a létezést és az emlékezetet. – Das Gedicht spricht wiederholt den Namen Aletta van der Maet aus und gibt ihr damit gleichsam das Dasein und das Gedächtnis zurück.

38. A név ismétlése a vers szerkezetének fontos eleme, mert ritmust és emlékező, litániaszerű ünnepélyességet teremt. – Die Wiederholung des Namens ist ein wichtiges Element des Aufbaus des Gedichts, weil sie Rhythmus und eine erinnernde, litaneihafte Feierlichkeit schafft.

39. A vers így az emlékezés és a költészet erejéről szól, arról, hogy a szó legyőzheti a feledést és a halált. – Das Gedicht handelt so von der Kraft der Erinnerung und der Dichtung, davon, dass das Wort das Vergessen und den Tod besiegen kann.

40. Áprily verse azt a régi költői hitet fejezi ki, hogy a művészet maradandóbb az emberi életnél, és megőrzi, amit az idő elmosna. – Áprilys Gedicht drückt den alten dichterischen Glauben aus, dass die Kunst dauerhafter ist als das menschliche Leben und bewahrt, was die Zeit fortspülen würde.

41. A Tavasz a házsongárdi temetőben tehát nemcsak egy asszony emlékét idézi, hanem a költészet küldetéséről is vall. – „Tavasz a házsongárdi temetőben” ruft somit nicht nur die Erinnerung an eine Frau herauf, sondern legt auch von der Sendung der Dichtung Zeugnis ab.

42. A vers hangulata melankolikus és emelkedett, mert a mulandóság fájdalmát a megőrzés reménye enyhíti. – Die Stimmung des Gedichts ist melancholisch und erhaben, weil den Schmerz der Vergänglichkeit die Hoffnung auf Bewahrung lindert.

43. A tavaszi természet és a temető ellentéte a versben az élet és a halál örök körforgását jelképezi. – Der Gegensatz der frühlingshaften Natur und des Friedhofs versinnbildlicht in dem Gedicht den ewigen Kreislauf des Lebens und des Todes.

44. A virágzó fák a sírok fölött arra emlékeztetnek, hogy az élet a halál ellenére is újra és újra megújul. – Die blühenden Bäume über den Gräbern erinnern daran, dass sich das Leben trotz des Todes immer wieder erneuert.

45. Ez a gondolat vigaszt ad, mert az elmúlást nem végső pusztulásként, hanem a folytonosság részeként mutatja be. – Dieser Gedanke spendet Trost, weil er das Vergehen nicht als endgültigen Untergang, sondern als Teil der Kontinuität darstellt.

46. A vers finom, visszafogott érzelmessége jól mutatja Áprily költészetének mértéktartó, nemes jellegét. – Die feine, zurückhaltende Gefühlstiefe des Gedichts zeigt gut den maßvollen, edlen Charakter von Áprilys Dichtung.

47. A költő nem enged a túlzott érzelmességnek, hanem a fájdalmat a forma szépségével és a gondolat mélységével fegyelmezi. – Der Dichter gibt der übertriebenen Gefühligkeit nicht nach, sondern zügelt den Schmerz mit der Schönheit der Form und der Tiefe des Gedankens.

48. Ez a fegyelem teszi a verset klasszikussá, mert az érzelem és az értelem tökéletes egyensúlyban áll benne. – Diese Zucht macht das Gedicht klassisch, weil Gefühl und Verstand in ihm in vollkommenem Gleichgewicht stehen.

49. A Tavasz a házsongárdi temetőben az erdélyi múlt és emlékezet iránti tiszteletet is kifejezi. – „Tavasz a házsongárdi temetőben” drückt auch die Achtung vor der siebenbürgischen Vergangenheit und Erinnerung aus.

50. A Házsongárdi temető a versben az egész erdélyi magyar kultúra emlékezetének jelképévé válik. – Der Házsongárd-Friedhof wird in dem Gedicht zum Sinnbild des Gedächtnisses der gesamten ungarischen Kultur Siebenbürgens.

51. Aletta van der Maet alakja pedig azt üzeni, hogy az idegen is otthonra lelhet egy befogadó közösségben. – Die Gestalt der Aletta van der Maet wiederum übermittelt die Botschaft, dass auch der Fremde in einer aufnehmenden Gemeinschaft ein Zuhause finden kann.

52. Ez a gondolat összhangban áll a transzszilvanizmus szellemével, amely a különböző népek együttélését hirdette. – Dieser Gedanke steht im Einklang mit dem Geist des Transsilvanismus, der das Zusammenleben der verschiedenen Völker verkündete.

53. A vers tehát nemcsak személyes emlék, hanem az erdélyi sokszínűség és befogadás finom jelképe is. – Das Gedicht ist somit nicht nur eine persönliche Erinnerung, sondern auch ein feines Sinnbild der siebenbürgischen Vielfalt und Aufnahmebereitschaft.

54. Áprily költészete a két vers alapján is jól jellemezhető: a természet öröme és az emlékezés fájdalma egyaránt jelen van benne. – Áprilys Dichtung lässt sich auch anhand der beiden Gedichte gut kennzeichnen: die Freude an der Natur und der Schmerz der Erinnerung sind gleichermaßen in ihr gegenwärtig.

55. A Március az élet igenlését, a Tavasz a házsongárdi temetőben a mulandóság elfogadását és a megőrzés reményét fejezi ki. – „Március” drückt die Bejahung des Lebens aus, „Tavasz a házsongárdi temetőben” die Annahme der Vergänglichkeit und die Hoffnung auf Bewahrung.

56. E két pólus között feszül Áprily egész költészete, amely az élet és a halál kérdéseit finom egyensúlyban tartja. – Zwischen diesen beiden Polen spannt sich Áprilys gesamte Dichtung, die die Fragen des Lebens und des Todes in einem feinen Gleichgewicht hält.

57. A költő nyelve mindkét versben tiszta, pontos és zenei, mert Áprily a szó szépségét mindig fontosnak tartotta. – Die Sprache des Dichters ist in beiden Gedichten rein, genau und musikalisch, weil Áprily die Schönheit des Wortes stets für wichtig hielt.

58. A zeneiség nem öncélú díszítés nála, hanem a mondanivaló érzelmi tartalmát erősíti és mélyíti. – Die Musikalität ist bei ihm keine selbstzweckhafte Verzierung, sondern verstärkt und vertieft den gefühlsmäßigen Gehalt des Anliegens.

59. Áprily költészetének visszafogottsága és eleganciája a klasszikus és a nyugatos hagyomány örökségét egyesíti. – Die Zurückhaltung und die Eleganz von Áprilys Dichtung vereinigen das Erbe der klassischen und der Nyugat-Tradition.

60. A költő a nagy érzelmeket sohasem harsogja, hanem halkan, mégis mélyen szólaltatja meg. – Der Dichter schmettert die großen Gefühle niemals, sondern bringt sie leise und dennoch tief zum Klingen.

61. Ez a halk hang teszi Áprily líráját bensőségessé, és teremt bizalmas kapcsolatot a költő és az olvasó között. – Diese leise Stimme macht Áprilys Lyrik innig und schafft eine vertraute Verbindung zwischen dem Dichter und dem Leser.

62. A természet Áprilynál mindig eleven, lélegző valóság, amely az emberi érzések gazdag skáláját tükrözi. – Die Natur ist bei Áprily stets eine lebendige, atmende Wirklichkeit, die die reiche Skala der menschlichen Gefühle widerspiegelt.

63. A tavasz, a hó, a fény és a folyó nem puszta motívumok, hanem a lélek belső mozgásainak kifejezői. – Der Frühling, der Schnee, das Licht und der Fluss sind keine bloßen Motive, sondern Ausdruck der inneren Bewegungen der Seele.

64. Áprily tájai gyakran erdélyi tájak, ezért költészete a szülőföld iránti hűség és vágyakozás kifejezője is. – Áprilys Landschaften sind häufig siebenbürgische Landschaften, weshalb seine Dichtung auch Ausdruck der Treue und der Sehnsucht zur Heimat ist.

65. Miután Magyarországra költözött, az erdélyi táj emléke még erősebben jelent meg verseiben, mint a hazatérés belső vágya. – Nachdem er nach Ungarn gezogen war, erschien die Erinnerung an die siebenbürgische Landschaft noch stärker in seinen Gedichten, als der innere Wunsch nach Rückkehr.

66. Ez a távolból való emlékezés különös mélységet és fájdalmat adott kései költészetének. – Diese Erinnerung aus der Ferne verlieh seiner späten Dichtung eine besondere Tiefe und einen besonderen Schmerz.

67. Áprily életében a fordítói munka is fontos helyet foglalt el, mert számos remekművet ültetett át magyar nyelvre. – In Áprilys Leben nahm auch die Arbeit des Übersetzens einen wichtigen Platz ein, weil er zahlreiche Meisterwerke ins Ungarische übertrug.

68. Fordításai, például Puskin és más nagy költők művei, a magyar műfordítás kiemelkedő teljesítményei közé tartoznak. – Seine Übersetzungen, etwa die Werke Puschkins und anderer großer Dichter, gehören zu den herausragenden Leistungen der ungarischen Nachdichtung.

69. A fordítói munka jól illett Áprily természetéhez, mert a pontosság, a hűség és a formai igényesség itt is fontos volt. – Die Arbeit des Übersetzens passte gut zu Áprilys Wesen, weil die Genauigkeit, die Treue und der formale Anspruch auch hier wichtig waren.

70. A költő fia, Jékely Zoltán szintén jelentős költő lett, így a családban két nemzedéken át élt a költészet. – Der Sohn des Dichters, Zoltán Jékely, wurde ebenfalls ein bedeutender Dichter, sodass in der Familie die Dichtung über zwei Generationen lebte.

71. Áprily költészete a maga korában nem tartozott a leghangosabb, legdivatosabb irányzatok közé, mégis maradandó értéket teremtett. – Áprilys Dichtung gehörte zu ihrer Zeit nicht zu den lautesten, modischsten Strömungen, und dennoch schuf sie einen bleibenden Wert.

72. A csendes, elmélyült líra hosszú távon gyakran tartósabbnak bizonyul a hangos, kísérletező irányzatoknál. – Die stille, versunkene Lyrik erweist sich auf lange Sicht häufig als dauerhafter als die lauten, experimentierenden Strömungen.

73. Áprily verseit ma is szívesen olvassák, mert időtlen témákat, a természetet, az emlékezést és a mulandóságot érintik. – Áprilys Gedichte liest man auch heute gern, weil sie zeitlose Themen berühren, die Natur, die Erinnerung und die Vergänglichkeit.

74. A Március frissessége és a Tavasz a házsongárdi temetőben mélysége egyaránt megszólítja a mai olvasót. – Die Frische von „Március” und die Tiefe von „Tavasz a házsongárdi temetőben” sprechen den heutigen Leser gleichermaßen an.

75. A két vers együtt Áprily költészetének legjavát képviseli, és jól bevezet a költő egész világába. – Die beiden Gedichte vertreten zusammen das Beste von Áprilys Dichtung und führen gut in die ganze Welt des Dichters ein.

76. A természet és az emlékezet nála nem külön világok, hanem ugyanannak az érzékeny látásmódnak a két oldala. – Die Natur und die Erinnerung sind bei ihm keine getrennten Welten, sondern die zwei Seiten derselben empfindsamen Sichtweise.

77. A Tavasz a házsongárdi temetőben azt is megmutatja, hogy a temető nemcsak a halál, hanem az emlékezés eleven helye. – „Tavasz a házsongárdi temetőben” zeigt auch, dass der Friedhof nicht nur der Ort des Todes, sondern der lebendige Ort der Erinnerung ist.

78. A vers séta közben bontakozik ki, ezért a gondolatok természetesen, a lépések ritmusát követve követik egymást. – Das Gedicht entfaltet sich während eines Spaziergangs, weshalb die Gedanken natürlich, dem Rhythmus der Schritte folgend, aufeinanderfolgen.

79. Ez a sétáló szerkezet oldottá és bensőségessé teszi a verset, mintha a költő gondolkodva beszélne magában. – Dieser spazierende Aufbau macht das Gedicht gelöst und innig, als spräche der Dichter nachdenkend mit sich selbst.

80. Áprily költészetének egyik titka éppen ez a természetesség, amely a legkomolyabb gondolatokat is közvetlenné teszi. – Eines der Geheimnisse von Áprilys Dichtung ist gerade diese Natürlichkeit, die auch die ernstesten Gedanken unmittelbar macht.

81. A költő sohasem tolakodó, hanem tapintattal, finoman vezeti az olvasót a maga belső világába. – Der Dichter ist niemals aufdringlich, sondern führt den Leser mit Takt und Feinheit in seine eigene innere Welt.

82. Ez a tapintat a klasszikus műveltségből és a mély emberi tiszteletből fakad. – Dieser Takt entspringt der klassischen Bildung und der tiefen menschlichen Achtung.

83. Áprily Lajos így az erdélyi és a magyar líra egyik legnemesebb, legharmonikusabb hangja maradt. – Lajos Áprily blieb so eine der edelsten, harmonischsten Stimmen der siebenbürgischen und der ungarischen Lyrik.

84. Költészete azt bizonyítja, hogy a szépség és a mélység nem zárja ki egymást, hanem együtt teljesedik ki. – Seine Dichtung beweist, dass Schönheit und Tiefe einander nicht ausschließen, sondern gemeinsam zur Vollendung gelangen.

85. A Március és a Tavasz a házsongárdi temetőben ma is az iskolai és az egyéni olvasás kedvelt versei közé tartoznak. – „Március” und „Tavasz a házsongárdi temetőben” gehören auch heute zu den beliebten Gedichten der schulischen und der individuellen Lektüre.

86. E versek megtanítanak arra, hogy figyeljünk a természet szépségére és tiszteljük a múlt emlékét. – Diese Gedichte lehren uns, auf die Schönheit der Natur zu achten und die Erinnerung an die Vergangenheit zu ehren.

87. Áprily költészete a csend és a béke szigete a huszadik század zajos, gyakran erőszakos irodalmában. – Áprilys Dichtung ist eine Insel der Stille und des Friedens in der lauten, oft gewaltsamen Literatur des zwanzigsten Jahrhunderts.

88. Ez a csend nem menekülés a valóság elől, hanem a lényeg meghallásának feltétele. – Diese Stille ist keine Flucht vor der Wirklichkeit, sondern die Bedingung dafür, das Wesentliche zu hören.

89. Áprily meghallotta és megörökítette azt, ami a rohanó világban gyakran elveszik: a természet és az emlékezet halk szavát. – Áprily hörte und verewigte, was in der hastenden Welt häufig verlorengeht: die leise Stimme der Natur und der Erinnerung.

90. A költő 1967-ben halt meg Budapesten, de szíve és költészete mindig Erdélyhez kötődött. – Der Dichter starb 1967 in Budapest, doch sein Herz und seine Dichtung waren stets an Siebenbürgen gebunden.

91. Áprily életműve hidat képez Erdély és Magyarország, a klasszikus hagyomány és a modern líra között. – Áprilys Lebenswerk bildet eine Brücke zwischen Siebenbürgen und Ungarn, zwischen der klassischen Überlieferung und der modernen Lyrik.

92. A Tavasz a házsongárdi temetőben pedig hidat képez a különböző népek és a különböző korok emlékezete között. – „Tavasz a házsongárdi temetőben” wiederum bildet eine Brücke zwischen dem Gedächtnis der verschiedenen Völker und der verschiedenen Zeiten.

93. Áprily verseinek olvasása ma is a lélek megnyugvását és a szépség örömét kínálja. – Das Lesen von Áprilys Gedichten bietet auch heute die Beruhigung der Seele und die Freude an der Schönheit.

94. A költő megmutatta, hogy a tájköltészet nem elavult műfaj, hanem az emberi lélek egyik legmélyebb kifejezője lehet. – Der Dichter zeigte, dass die Landschaftsdichtung keine veraltete Gattung ist, sondern einer der tiefsten Ausdrücke der menschlichen Seele sein kann.

95. Áprily Lajos költészete a huszadik századi magyar líra csendes, de maradandó teljesítménye. – Lajos Áprilys Dichtung ist eine stille, aber bleibende Leistung der ungarischen Lyrik des zwanzigsten Jahrhunderts.

96. A Március a tavasz és a remény, a Tavasz a házsongárdi temetőben az emlékezet és a megőrzés örök verse. – „Március” ist das ewige Gedicht des Frühlings und der Hoffnung, „Tavasz a házsongárdi temetőben” das der Erinnerung und der Bewahrung.

97. E két vers együtt Áprily költészetének lényegét, a természet és az emlékezet szeretetét fejezi ki. – Diese beiden Gedichte drücken zusammen das Wesen von Áprilys Dichtung aus, die Liebe zur Natur und zur Erinnerung.

98. A költő öröksége arra tanít, hogy a szépség és az emlékezés az emberi élet elidegeníthetetlen értékei. – Das Erbe des Dichters lehrt, dass Schönheit und Erinnerung unveräußerliche Werte des menschlichen Lebens sind.

99. Áprily Lajos verseit olvasva megérezzük, hogy a költészet valóban legyőzheti az időt és a feledést. – Beim Lesen der Gedichte von Lajos Áprily spüren wir, dass die Dichtung wirklich die Zeit und das Vergessen besiegen kann.

100. Ezért marad Áprily költészete és két híres verse a magyar irodalom finom, tiszta és időtálló kincse. – Deshalb bleiben Áprilys Dichtung und seine beiden berühmten Gedichte ein feiner, reiner und zeitloser Schatz der ungarischen Literatur.