8.1 – Két út egy törvénykönyvből – Zwei Wege aus einem Gesetzbuch

1. 1945. szeptember 20-án a négy szövetséges hatalom kiadott egy törvényt, amelynek első cikke a legyőzött diktatúra jogi pilléreinek felsorolásával kezdődött.

2. A felhatalmazási törvényt, a faji törvényeket, az egypárti törvényt és az üldözés egyéb intézkedéseit kifejezetten hatályon kívül helyezték.

3. Az 1. számú Ellenőrző Tanácsi törvény azonban nem égette porig a német törvénykönyvet.

4. A hatályon kívül helyezett rendelkezések mögött olyan régebbi törvénykönyvek álltak, amelyek a vásárlásokra, a bérleti szerződésekre, az öröklésre, a házasságra, a tulajdonra és számtalan olyan jogvitára vonatkoztak, amelyek nem tűntek el a rezsimmel együtt.

5. Közéjük tartozott a Bürgerliches Gesetzbuch, vagyis a BGB, a polgári törvénykönyv, amely 1900. január 1-jén lépett hatályba az egész Német Birodalomban.

6. Túlélt egy monarchiát, egy köztársaságot és egy diktatúrát, és most túlélte a katonai vereséget és a német központi kormányzat teljes eltűnését is.

7. Ez a folytonosság sem véletlen volt, sem pedig a törvénykönyvben szereplő minden rendelkezés jóváhagyását jelentette.

8. Az embereknek továbbra is tudniuk kellett, kié egy megrongálódott ház, fennáll-e még egy adósság, és milyen kötelezettségek származnak egy szerződésből, míg a bíróságoknak szabályokra volt szükségük, amelyek alapján ezekre válaszolhattak.

9. A háború utáni rend első jogi problémája ezért kettős volt: a hagyományos jog egy része elviselhetetlenné vált, de a jog teljes hiánya még nehezebbé tette volna a mindennapi együttműködést.

10. A szelektív hatályon kívül helyezés megőrizte a működőképes hátteret, miközben kijelölte azokat a rendelkezéseket, amelyek már nem tarthattak igényt hatályra.

11. Ez az a pont, ahol két német jogrend története kezdődik: nem két üres íróasztallal, hanem egy nagyrészt azonos, mindkettő által örökölt, zsúfolt íróasztallal.

12. A törvények csak egy részét képezték annak, ami az asztalon hevert.

13. A BGB-vel együtt érkeztek az évtizedek alatt finomított fogalmak, az értelmezési minták, a bírósági gyakorlat, az egyetemi tananyagok, a szakmai vizsgák, a kommentárok, az űrlapok, valamint a polgárok és a vállalkozások elvárásai.

14. A jogi szabály egy közhatóság által alátámasztott mondat, míg a jogtudomány az a rendszerezett szókincs, amelyet a jogászok használnak annak érdekében, hogy ezt a mondatot összekapcsolják a szövegben nem meghatározott ezernyi helyzettel.

15. Az intézmény biztosítja azokat a hivatalokat, eljárásokat, nyilvántartásokat és felelősségi láncokat, amelyeken keresztül a szabályokból döntések születnek.

16. A személyzet magával hozza a megtanult szokásokat és a gyakorlati tudást, beleértve a kompromisszumokkal terhelt intézmények keretében elsajátított szokásokat is.

17. Mindezen rétegek felett áll a politikai rend, amely meghatározza, ki hozhat törvényt, ki vonhatja kétségbe az állami intézkedéseket, és hogy a bírák hozhatnak-e a kormányzók ellen szóló döntéseket.

18. Két rendszer megtarthatja ugyanazt a bekezdést, mégis eltérő funkciót ruházhat rá, mert a környező rétegek megváltoztak.

19. Előfordulhat az is, hogy különböző bekezdéseket fogadnak el, miközben azok alatt meglepően hasonló ügyleteket tartanak fenn.

20. A német felosztás ezeket a kombinációkat szokatlanul jól láthatóvá teszi.

21. 1945 júniusában a szövetségesek átvették a legfőbb hatalmat, és Németországot négy megszállási zónára osztották, amelyeket mindegyiket egy-egy különböző győztes hatalom igazgatott.

22. Emellett közös testületeket hoztak létre a Németország egészét érintő ügyek kezelésére, ezért a náci jog ellen hozott első intézkedések zónahatárokon átnyúlóan is alkalmazhatók voltak.

23. A megszállás azonban soha nem jelentett egységes igazgatást négy egymással felcserélhető vezető alatt.

24. A katonai kormányok saját intézkedéseket hoztak, eltérő prioritásokat tűztek ki, és zónáikon belül német közigazgatási szerveket hoztak létre vagy engedélyeztek.

25. Még mielőtt két német állam létezett volna, a jogalkotás, az intézmények, a gazdasági megoldások és a politikai lehetőségek már eltérni kezdtek egymástól.

26. A szovjet katonai közigazgatás zónájában földreformot, banki átszervezést és az igazságszolgáltatás központosítását hajtotta végre, míg a nyugati zónák saját szövetségi és egyre inkább integrált struktúrákat alakítottak ki.

27. A megszállási határ tehát nem két, véletlenszerűen rivális jogrendszerekhez rendelt népességet választott el egymástól.

28. A régiók különböző vallási mintázatokkal, tulajdonviszonyokkal, iparágakkal, városi hálózatokkal, háborús károkkal, menekültpopulációkkal és helyi közigazgatási hagyományokkal rendelkeztek.

29. Több millió embert is elüldöztek vagy áthelyeztek ezeken a határokon, így a később megfigyelt népességek nem voltak a 1945 májusában jelen lévő népesség rögzített mintái.

30. A kialakuló államok ellentétes szövetségekhez és gazdasági rendszerekhez tartoztak, különböző erőforrás-korlátokkal szembesültek, és polgáraikat mélyen eltérő hatalmi viszonyoknak vetették alá.

31. A felosztást kísérletnek nevezni ezért csak akkor hasznos, ha a szót megfosztjuk a laboratóriumi ígéretétől.

32. Egyetlen kutató sem választotta ki a kezelést, nem tartotta állandónak a többi változót, és nem védte meg a vizsgálati alanyokat az esetek közötti beavatkozástól.

33. Az összehasonlítást inkább történelmi kvázi-kísérletként érdemes értelmezni: egy lényegében közös jogi örökségtől való, nem tervezett eltérésként, amely élesítheti az ok-okozati kérdéseket anélkül, hogy automatikus ok-okozati válaszokat adna.

34. Különleges értéke a mélységbeli eltérésekből fakad.

35. Bizonyos szabályokat papíron egyetlen ülésen eljáró törvényhozó testület helyettesíthetett volna.

36. Az egyéb rendszerek képzett szakemberektől, egymással összefüggő jogszabályoktól, nyilvántartásoktól, tulajdonformáktól, intézményi hatásköröktől, valamint évtizedek alatt kialakult szokásoktól függtek.

37. A korábbi döntések befolyásolták a későbbi döntések költségeit, mivel minden működőképes kiegészítés hasznosabbá tette az örökölt rendszert, és annak felváltását egyre nagyobb kihívássá tette.

38. Ez a szoros értelemben vett pályafüggőség, nem csupán annak a megállapítása, hogy a régi törvények régiek maradtak.

39. A mechanizmus a kiegészítő beruházásokban rejlik: miután az oktatás, az ítélkezési gyakorlat, a közigazgatási gyakorlat és a magántervezés beilleszkedett egy jogi keretrendszerbe, egy rendelkezés megváltoztatása a környező rendszer egészének átalakítását teheti szükségessé.

40. Vannak koordinációs hatások is, mert egy ismerős szabály értékesebbé válik, ha a bíróságok, az ügyvédek, a tisztviselők, a cégek és az állampolgárok előre láthatják, hogy mások hogyan fogják azt alkalmazni.

41. És van tanulási folyamat is, mivel az ismételt alkalmazás olcsóbbá teszi a bonyolult jogi elvek működtetését, még akkor is, ha senki sem tervezné meg így a semmiből.

42. Ezek az előnyök megőrizhetik a rossz szabályokat, de megőrizhetik a kiszámíthatóságot, a felhalmozott tapasztalatot és a békés várakozásokat is.

43. A stabilitás nem a bölcsesség bizonyítéka, ahogyan a reform sem a haladásé.

44. A lényeges kérdés az, hogy mi tartja fenn egy szabályt, mit ér el a szabály, és kik viselik a folytonosság vagy a változás költségeit.

45. A Német Szövetségi Köztársaság 1949. májusi és a Német Demokratikus Köztársaság októberi megalakulása egyértelművé tette ezt az elágazást.

46. Nyugat-Németország az örökölt jogot az új Alaptörvény, egy szövetségi törvényhozás, alkotmányosan védett jogok, valamint a független Szövetségi Alkotmánybíróságot is magában foglaló bírósági rendszer alá rendelte.

47. Kelet-Németország 1949-es alkotmánya szövegében szintén kihirdette a jogokat és a bírói függetlenséget, de a Szocialista Egységpárt egyre növekvő fölénye megakadályozta, hogy ezek az ígéretek a nyugatihoz hasonlóan a politikai hatalom korlátaiént működjenek.

48. Ez a különbség nem redukálható a polgári törvénykönyv paragrafusainak összehasonlítására.

49. Egy bérlő és egy bérbeadó mindkét államban hivatkozhatott a jól ismert BGB-kifejezésekre, míg egy politikai vádlott és az igazságszolgáltatás közötti viszony a rendszer szintjén már eltérő volt.

50. A keleti igazságszolgáltatási átalakulás a hagyományos jogot értelmező személyeket is megváltoztatta.

51. A gyorsított képzés a hagyományos egyetemi pályán kívül álló úgynevezett népbírók számára is megnyitotta az igazságszolgáltatási pályát, elősegítette egy új társadalmi és politikai káder kialakulását, és hozzájárult a régebbi szakmai elit nagy részének kiszorításához.

52. A változás valódi háború utáni problémákra adott választ, ideértve a jogi szakma nemzetiszocializmus alatti kompromittálódását és a politikailag feddhetetlen jogászok súlyos hiányát.

53. Ugyanakkor ez a kormánypárt számára is eszközzé vált ahhoz, hogy programjához hű személyzetet biztosítson magának.

54. Nyugaton a nagyobb szakmai folytonosság megőrizte a szakértelmet, de egyúttal lehetővé tette, hogy sok, a diktatúra alatt tanúsított magatartásuk miatt terhelt jogász maradjon vagy visszatérjen – ez egy olyan erkölcsi és intézményi költség, amelyet a kiváló folytonosságról szóló bármely egyszerű narratíva elhallgat.

55. A személyzeti cserék és a személyzet megtartása így a megújulás, a kompetencia, a függőség és a kompromittált örökség különböző keverékeit eredményezte.

56. Egyik keverék sem olvasható ki közvetlenül egy törvénykönyv címlapjáról.

57. A közös szöveg sem rögzítette a magánjogot egy egységes jelentésben, mivel az új alkotmányok, a külön törvények, a bírói értelmezés és a változó gazdasági gyakorlatok átirányíthatták a régi rendelkezéseket anélkül, hogy azokat formálisan hatályon kívül helyezték volna.

58. Az 1950-es évek végére a megörökölt német kodifikáció nagy része még mindig érvényben volt Kelet-Németországban, bár egyre inkább módosították, és szocialista jogszabályok vették körül.

59. A kelet-német vezetők már évekkel korábban új szocialista polgári törvénykönyvet szorgalmaztak, ám annak megfogalmazása és bevezetése sokkal lassabban haladt, mint a polgári örökség elavultnak nyilvánítása.

60. Ez a késedelem világosabban tárja fel a központi rejtélyt, mint amennyire egy gyors hatályon kívül helyezés tette volna.

61. Egy törvénykönyv felváltása többet igényel, mint egy rivális szabályrendszer összeállítását, mert a törvényhozónak el kell döntenie, mely meglévő jogviszonyok maradnak fenn, hogyan illeszkednek az új fogalmak a szomszédos területekhez, és hogyan kell a bíróságoknak eljárniuk azokban az ügyekben, amelyeket a törvényalkotók nem tudtak előre látni.

62. A BGB már a jogtudomány és a gyakorlat révén nagy részben magába szívta ezt a problémamegoldási erőfeszítést.

63. Absztrakt nyelve bonyolult volt, de az absztrakció révén számos rendelkezés alkalmazkodni tudott olyan körülményekhez, amelyeket 19. századi szerzői soha nem láttak előre.

64. A kelet-német jogtudósok újraértelmezhették az örökölt fogalmakat, külön törvényekkel korlátozhatják azokat, vagy akár egy egész területet eltávolíthattak a törvénykönyvből, miközben az átfogó helyettesítésen tovább dolgoztak.

65. Ezáltal a folytonosság a változás egyszerű elutasítása helyett a szelektív változás alapjává vált.

66. Az ebből kialakult jogrend sem a régi, érintetlen BGB, sem egy csapásra létrehozott szocialista rendszer volt, hanem az örökség és az újjáépítés réteges kombinációja.

67. A tervezési szabályok irányították az állami tulajdonú gazdaságot, a munkajog saját intézményi keretet kapott, és új törvények módosították a családi és vagyoni viszonyokat, miközben a jól ismert polgári jogi technikák továbbra is számos hétköznapi ügyet szabályoztak.

68. Ez a rétegződés csökkentette az újjáépítés közvetlen költségeit, mivel a törvényhozók a politikailag sürgető területekre koncentrálhattak, ahelyett, hogy minden magánjogi ügyletet egyszerre alakítottak volna át.

69. Ugyanakkor új függőségeket is teremtett, hiszen minden különleges szabálynak valamilyen módon kapcsolódnia kellett a körülötte lévő örökölt maradványokhoz.

70. Egy helyettesítő törvénykönyvnek végül nemcsak egy eltérő társadalmi ideált kellett volna leírnia, hanem a lakások, a fogyasztási cikkek, a vállalkozások, az öröklés, a szerződések és az adminisztratív elosztás közötti kapcsolódási pontokat is.

71. Az ideológiai elszántság felgyorsíthatta a múlttól való elszakadásra vonatkozó döntést, de nem tudta biztosítani az elszakadás működőképessé tételéhez szükséges összes gyakorlati tudást.

72. A kelet-német eset ezért ellentmond annak a felfogásnak, miszerint a koncentrált politikai hatalom automatikusan megkönnyíti a mélyreható jogi változásokat.

73. Egy autoriter állam gyorsan elfogadhat egy törvényt, de így is szembesül az információs költségekkel, a beidegződött szokásokkal, az anyagi körülményekkel, valamint azzal, hogy több millió embernek össze kell hangolnia a magatartását.

74. A kényszerítő képesség és az intézményi kapacitás nem ugyanaz az erőforrás.

75. Nyugat-Németország ugyanazon örökségből kiindulva más utat járt be.

76. Megtartotta a BGB-t, és fokozatosan módosította azt alkotmányossági felülvizsgálat, jogalkotás, jogfejlesztés, valamint a törvénykönyv köré épülő szakterületek fejlődése révén.

77. A folytonosság ott nem jelentette az 1900-as magánjog visszaállítását, mert az Alaptörvényben foglalt egyenlőségre és alapjogokra vonatkozó elkötelezettség megváltoztatta azokat a mércéket, amelyek alapján az örökölt rendelkezések fennmaradhatnak.

78. A fokozatos reform sem garantálta a gyorsaságot, a következetességet vagy az igazságosságot.

79. A férfi családfenntartó és a jogilag alárendelt feleség köré épített szabályok még jóval azután is fennmaradtak a nyugat-német családjogban, hogy az egyenlő jogok alkotmányos kihirdetése nyomás alá helyezte őket.

80. Ez az ellentét két különböző típusú súrlódást tár fel.

81. Az egyik akkor merül fel, amikor egy politikai projekt egy régi keretrendszer felváltására törekszik, de nem rendelkezik kész helyettesítő megoldásokkal annak számos gyakorlati összefüggéseire.

82. A másik akkor merül fel, amikor egy rendszer rendelkezik bevált korrekciós eljárásokkal, de a változás késleltetésének, megtámadásának és újraértelmezésének jogkörét több intézmény között osztja szét.

83. A centralizáció lerövidítheti bizonyos jogalkotási folyamatokat, miközben megsemmisíti a független ellenőrző mechanizmusokat, az alkotmányos pluralizmus pedig védelmezheti a jogokat, ugyanakkor több olyan pontot teremt, ahol a reform megakadhat.

84. Egyik kapcsolatot sem lehet úgy megragadni, hogy egy jogi szöveget minden szempontból modernebbnek minősítsünk.

85. Éppen ezért az egyes kelet-német szabályok, amelyek előmozdították a nők formális egyenlőségét, elismerést érdemelnek anélkül, hogy azokat az állam jogrendjének egészére vonatkozó kedvező ítéletként értelmeznénk.

86. A formális egyenlőség együtt létezhetett a háztartási munkában tapasztalható egyenlőtlenséggel, a gazdasági kényszerrel, a politikai kirekesztéssel és olyan bíróságokkal, amelyek nem álltak függetlenül a polgár és a kormánypárt között.

87. Ezzel szemben a nyugat-német jogállami struktúra nem tette ártalmatlanná a diszkriminatív magánjogi rendelkezéseket, amíg azok hatályban maradtak.

88. Az összehasonlítás egysége azért fontos, mert egy adott szabály egalitáriusabb lehet, egy eljárás vitathatóbb, egy intézmény függetlenebb, vagy egy egész politikai rend jobban képes a hatalom korlátozására, és ezek a megállapítások nem feltétlenül mutatnak mind ugyanabba az irányba.

89. A kvázi-kísérlet csak akkor nyújt hasznos információt, ha ezeket a szinteket elkülönítjük egymástól.

90. Emellett ellentétes magyarázatokra is szükség van.

91. Ha mindkét német állam végül enyhített egy családjogi szabályon, a közös ok inkább a foglalkoztatás, a háztartási struktúra, a demográfia vagy az európai jogi gondolkodás szélesebb körű változásai lehettek, mintsem a közös kiindulási jogszabályok hatása.

92. Ha eltérő szabályokhoz jutottak, az ok inkább a gazdasági szervezetben vagy a pártstratégiában keresendő, mint a jogi pályafüggőségben.

93. Ha hasonló megfogalmazás eltérő eredményeket hozott, a végrehajtás, az ügyvédhez való hozzáférés, a bírói ösztönzők vagy az informális társadalmi elvárások magyarázhatják a különbséget.

94. És ha egy rendelkezés fennmaradt, pusztán a fennmaradása alapján nem tudjuk megmondani, hogy kiegészítő beruházások védték-e meg, a politikai szereplők részesítették-e előnyben, az alternatívák ismeretlenek voltak-e, vagy a gyakorlati problémára egyszerűen nem volt olcsó megoldás.

95. Az útfüggőség akkor a legerősebb magyarázat, ha maga a sorozat megváltoztatja a későbbi költségeket vagy valószínűségeket, és ha azonosítható egy hihető korábbi alternatíva.

96. A leggyengébb magyarázat akkor, amikor a kifejezés csupán a kitartást nevez át.

97. A német jogrendszer mindkét típusú esetet felvonultatja, és éppen ezért képes a elméletet fegyelmezni, ahelyett, hogy csupán illusztrálná azt.

98. A kelet-német rezsim 1989-es összeomlása és az 1990-es egyesülés szokatlanul kemény próbát jelentett.

99. A átfogó változás politikai akadálya eltűnt, ám a jogrendek közötti választás nem egyenlő felek között, semleges terepen zajlott le.

100. A Német Szövetségi Köztársaságnak sokkal nagyobb volt a népessége és a gazdasága, működő szövetségi és tartományi intézményei, egy megalapozott alkotmánybírósága, sűrű jogi szakma, kiterjedt kommentárok és precedensek, valamint az európai jogba beágyazott kötelezettségei voltak.

101. Kelet-Németország az Alaptörvény csatlakozási eljárásán keresztül lépett be a Német Szövetségi Köztársaságba, ahelyett, hogy egy teljesen új államot alapított volna újonnan megtárgyalt törvénykönyvvel.

102. Az egyesülési szerződés 8. cikke – meghatározott kivételektől eltekintve – kiterjesztette a szövetségi jogot a csatlakozó területre, míg a 9. cikk megőrizte a kijelölt kelet-német jogot ott, ahol a szerződés ezt lehetővé tette.

103. Ez a struktúra tette lehetővé a jogi rendszer széles körű átvitelét 1990. október 3-án, de még a gyors formális átvitel is hosszú mellékleteket, átmeneti rendelkezéseket, új joghatóságokat, közigazgatási átszervezést és a meglévő jogokról szóló döntéseket igényelt.

104. A nyugati jog dominanciája ezért részben alkotmányos és politikai döntés eredménye volt, részben pedig a használatra kész intézményi kapacitás terén fennálló hatalmas aszimmetriák következménye.

105. Ez nem szolgálhat olyan egyértelmű ítéletként, amely bizonyítaná, hogy minden nyugati szabály lényegében jobb volt, mint bármely keleti alternatíva.

106. A formális egyesülés sem egyesítette azonnal a jogi tapasztalatokat.

107. A bírák, ügyvédek, tisztviselők, vagyoni igénylők, bérlők, családok és cégek különböző pozíciókból és a fogalmak egyenlőtlen ismeretével szembesültek az átvett szabályokkal.

108. A régi kelet-német döntéseket és kapcsolatokat nem lehetett egyszerűen úgy kezelni, mintha soha nem is léteztek volna, miközben egyes intézményeket és pályafutásokat vizsgáltak, szüntettek meg vagy építettek újjá.

109. A jogi térkép egy nap alatt megváltozott, de az alatta rejlő tudás, elvárások, életrajzok és vitatott igények nem.

110. Itt a rétegek ismét szétválnak: egy szabály gyorsabban cserélhető ki, mint egy szakmai kultúra, egy bírósági struktúra gyorsabban, mint a közbizalom, és egy alkotmányos elkötelezettség gyorsabban, mint a megvalósításához szükséges szokások.

111. Az 1945 és 1990 közötti történelem ennek megfelelően inkább mélységi tesztek sorozataként értelmezhető, mintsem két jogkönyv közötti versenyként.

112. A BGB folyamatos alkalmazása egy nyíltan szocialista államban azt teszteli, milyen mélyen gyökerezik egy általános jogkönyv a gyakorlatban.

113. A családjog és a szexuális jog korábbi eltérő alakulása azt teszteli, hogy a szorosan összekapcsolt területek könnyebben elválaszthatók-e egymástól, ha a politikai célok, a szociálpolitika és a végrehajtható kategóriák összhangban vannak.

114. A házasságra, a válásra, a kártérítésre és a büntetőjogi tilalmakra vonatkozó eltérő megközelítések azt mutatják, hogy a személyes életre hatással lévő rendelkezések még ugyanazon politikai rendszer keretein belül is különböző sebességgel változhatnak.

115. Az 1975-ben elfogadott és 1976 januárjától hatályba lépett kelet-német polgári törvénykönyv azt teszteli, hogy egy átfogó helyettesítés milyen mértékben tud szakítani elődjével, miközben továbbra is ellátja a megszokott koordinációs feladatokat.

116. Az 1990-ben hozott döntések pedig azt vizsgálják, mely újítások maradnak fenn, amikor a hatalom átrendeződik, az intézmények összeolvadnak, és a két teljes rendszer fenntartásának költsége politikailag döntő tényezővé válik.

117. Ezek az összehasonlítások együttesen megőrzik a véletlenszerűséget, mivel 1945-ben sem a megosztottság pontos jogi következményei, sem az újraegyesítés formája nem volt rögzítve.

118. Ugyanakkor feltárják a korlátokat is, mivel minden későbbi döntés olyan környezetben született, amelyet már hivatalok, szakértelem, elvárások és egyenlőtlen kapacitások jellemeztek.

119. A két út közös jogkódexszel indult, de nem azonos társadalmakkal; élesen eltérő rendszerek keretében fejlődött, de nem örökölt közös eszközök nélkül; és olyan folyamaton keresztül egyesült újra, amely gyorsabban változtatta meg a jogot, mint amennyire az képes volt kitörölni a jogtörténetet.

120. Mielőtt eldöntenénk, hová vezetett az egyik vagy a másik út, a nehezebb feladat annak megmagyarázása, hogy miért maradt a régi híd olyan nagy része használatban, miközben maguk az utak szétválasztásra kerültek.

1. Am 20. September 1945 erließen die vier Alliierten Mächte ein Gesetz, dessen erster Artikel damit begann, die rechtlichen Säulen der besiegten Diktatur zu benennen.

2. Das Ermächtigungsgesetz, die Rassengesetze, das Einparteiengesetz und andere Verfolgungsmaßnahmen wurden ausdrücklich aufgehoben.

3. Doch das Kontrollratsgesetz Nr. 1 hat das deutsche Gesetzbuch nicht vollständig vernichtet.

4. Hinter den Bestimmungen, die es aufhob, standen ältere Gesetzbücher, die Kauf, Pacht, Erbschaft, Ehe, Eigentum und unzählige Streitigkeiten regelten, die nicht mit dem Regime verschwunden waren.

5. Darunter befand sich das Bürgerliche Gesetzbuch (BGB), das am ersten Tag des Jahres 1900 im gesamten Deutschen Reich in Kraft getreten war.

6. Es hatte eine Monarchie, eine Republik und eine Diktatur überstanden, und nun überstand es auch die militärische Niederlage und das Verschwinden jeglicher deutscher Zentralregierung.

7. Diese Kontinuität war weder zufällig noch eine Billigung all dessen, was das Gesetzbuch enthielt.

8. Die Menschen mussten weiterhin wissen, wem ein beschädigtes Haus gehörte, ob eine Schuld noch fällig war und welche Pflichten sich aus einem Vertrag ergaben, während die Gerichte Regeln brauchten, um diese Fragen zu beantworten.

9. Das erste rechtliche Problem der Nachkriegsordnung war daher ein doppeltes: Ein Teil des ererbten Rechts war unerträglich geworden, doch das vollständige Fehlen von Recht hätte das alltägliche Zusammenleben noch weiter erschwert.

10. Durch selektive Aufhebung wurde ein funktionierender Rahmen bewahrt und gleichzeitig Bestimmungen gekennzeichnet, die keinen Anspruch mehr auf Rechtskraft erheben konnten.

11. An diesem Punkt beginnt die Geschichte zweier deutscher Rechtsordnungen – nicht mit zwei leeren Schreibtischen, sondern mit einem weitgehend identischen, überfüllten Schreibtisch, den beide geerbt hatten.

12. Gesetze waren nur ein Teil dessen, was darauf lag.

13. Das BGB brachte über Jahrzehnte verfeinerte Konzepte, Auslegungsmuster, gerichtliche Routinen, Hochschulstudiengänge, Berufsprüfungen, Kommentare, Formulare sowie Erwartungen von Bürgern und Unternehmen mit sich.

14. Eine Rechtsnorm ist ein Satz, der durch öffentliche Autorität gestützt wird, während die Rechtslehre das organisierte Vokabular ist, mit dem Juristen diesen Satz mit Tausenden von Situationen verknüpfen, die der Text nicht ausdrücklich regelt.

15. Eine Institution stellt die Ämter, Verfahren, Akten und Verantwortungsketten bereit, durch die aus Regeln Entscheidungen werden.

16. Das Personal bringt erlernte Gewohnheiten und praktisches Wissen mit, einschließlich Gewohnheiten, die unter kompromittierten Institutionen erworben wurden.

17. Über all diesen Ebenen steht die politische Ordnung, die bestimmt, wer Gesetze erlassen darf, wer staatliches Handeln anfechten darf und ob Richter gegen die Regierenden entscheiden können.

18. Zwei Systeme können denselben Paragraphen beibehalten und ihm dennoch eine unterschiedliche Funktion zuweisen, weil sich die umgebenden Ebenen verändert haben.

19. Sie können auch unterschiedliche Paragraphen erlassen und dabei darunter liegende, überraschend ähnliche Vorgänge beibehalten.

20. Die deutsche Teilung macht diese Kombinationen ungewöhnlich sichtbar.

21. Im Juni 1945 übernahmen die Alliierten die oberste Autorität und teilten Deutschland in vier Besatzungszonen auf, die jeweils von einer anderen Siegermacht verwaltet wurden.

22. Sie schufen zudem gemeinsame Gremien für Angelegenheiten, die ganz Deutschland betrafen, weshalb die ersten Maßnahmen gegen das NS-Recht über die Zonengrenzen hinweg gelten konnten.

23. Doch die Besatzung war niemals eine einheitliche Verwaltung unter vier austauschbaren Verwaltern.

24. Die Militärregierungen erließen eigene Maßnahmen, setzten unterschiedliche Prioritäten und bauten in ihren Zonen deutsche Verwaltungsorgane auf oder erteilten diesen die Zulassung.

25. Noch bevor zwei deutsche Staaten existierten, hatten sich Gesetzgebung, Institutionen, wirtschaftliche Regelungen und politische Möglichkeiten bereits auseinanderentwickelt.

26. Die sowjetische Militärverwaltung trieb in ihrer Zone die Landreform, die Umstrukturierung des Bankwesens und die Zentralisierung der Justiz voran, während die westlichen Zonen ihre eigenen föderalen und zunehmend integrierten Strukturen entwickelten.

27. Die Besatzungsgrenze trennte daher nicht zwei Bevölkerungsgruppen, die willkürlich rivalisierenden Rechtsordnungen zugeordnet worden waren.

28. Die Regionen wiesen unterschiedliche religiöse Strukturen, Eigentumsstrukturen, Industriezweige, städtische Netzwerke, Kriegsschäden, Flüchtlingspopulationen und lokale Verwaltungstraditionen auf.

29. Millionen von Menschen wurden zudem vertrieben oder über diese Grenzen hinweg umgesiedelt, sodass die später beobachteten Bevölkerungsgruppen keine festen Stichproben der im Mai 1945 vorhandenen Bevölkerung darstellten.

30. Die entstehenden Staaten waren gegensätzlichen Bündnissen und Wirtschaftssystemen angegliedert, sahen sich unterschiedlichen Ressourcenengpässen gegenüber und unterwarfen ihre Bürger grundlegend unterschiedlichen Machtverhältnissen.

31. Die Teilung als Experiment zu bezeichnen, ist folglich nur dann sinnvoll, wenn man den Begriff von seiner laborartigen Versprechung befreit.

32. Kein Forscher wählte die „Behandlung“ aus, hielt andere Variablen konstant oder schützte die Probanden vor Wechselwirkungen zwischen den Fällen.

33. Der Vergleich lässt sich besser als historisches Quasi-Experiment verstehen: eine ungeplante Abweichung von einem im Wesentlichen gemeinsamen rechtlichen Erbe, die kausale Fragen schärfen kann, ohne automatische kausale Antworten zu liefern.

34. Sein besonderer Wert liegt in der Tiefe der Variation.

35. Einige Vorschriften konnten auf dem Papier durch einen Gesetzgeber in einer einzigen Sitzung ersetzt werden.

36. Andere Regelungen hingen von ausgebildeten Fachkräften, miteinander verknüpften Gesetzen, Registern, Eigentumsformen, institutioneller Autorität und über Jahrzehnte gewachsenen Gewohnheiten ab.

37. Frühere Entscheidungen beeinflussten die Kosten späterer Entscheidungen, da jede funktionierende Ergänzung die bestehende Regelung nützlicher und deren Ersetzung anspruchsvoller machte.

38. Dies ist Pfadabhängigkeit im präzisen Sinne, nicht bloß die Feststellung, dass alte Gesetze alt blieben.

39. Der Mechanismus liegt in komplementären Investitionen: Sobald Bildung, Rechtsprechung, Verwaltungspraxis und private Planung an einen rechtlichen Rahmen angepasst sind, kann die Änderung einer einzigen Bestimmung Änderungen im gesamten umgebenden System erfordern.

40. Hinzu kommen Koordinierungseffekte, denn eine vertraute Regel gewinnt an Wert, wenn Gerichte, Rechtsanwälte, Beamte, Unternehmen und Bürger vorhersehen können, wie andere sie anwenden werden.

41. Und es findet ein Lernprozess statt, da die wiederholte Anwendung die Handhabung schwieriger Rechtsgrundsätze vereinfacht, selbst wenn niemand sie von Grund auf so gestalten würde.

42. Diese Vorteile können schlechte Regeln aufrechterhalten, aber sie können auch Vorhersehbarkeit, gesammelte Erfahrung und friedliche Erwartungen bewahren.

43. Stabilität ist kein Beweis für Weisheit, genauso wenig wie Reformen ein Beweis für Fortschritt sind.

44. Die relevante Frage ist, was eine Regel am Leben erhält, was die Regel bewirkt und welche Menschen die Kosten der Kontinuität oder des Wandels tragen.

45. Die Gründung der Bundesrepublik im Mai 1949 und der Deutschen Demokratischen Republik im Oktober machte diese Aufspaltung deutlich.

46. Westdeutschland ordnete das überlieferte Recht dem neuen Grundgesetz, einem föderalen Gesetzgeber, verfassungsmäßig geschützten Rechten und Gerichten unter, zu denen auch ein unabhängiges Bundesverfassungsgericht gehörte.

47. Auch die Verfassung der DDR von 1949 verkündete in ihrem Wortlaut Rechte und richterliche Unabhängigkeit, doch die sich entwickelnde Vorherrschaft der Sozialistischen Einheitspartei verhinderte, dass diese Versprechen als Grenzen der politischen Macht wirkten, vergleichbar mit denen im Westen.

48. Dieser Unterschied lässt sich nicht auf einen Vergleich von Paragraphen des Bürgerlichen Gesetzbuchs reduzieren.

49. Ein Mieter und ein Vermieter konnten sich in beiden Staaten zwar weiterhin auf bekannte BGB-Begriffe berufen, doch das Verhältnis eines politisch Angeklagten zur Justiz unterschied sich auf der Ebene des Regimes selbst.

50. Der juristische Wandel im Osten veränderte auch die Personen, die das überlieferte Recht auslegten.

51. Eine beschleunigte Ausbildung eröffnete sogenannten Volksrichtern außerhalb des traditionellen Hochschulwegs den Zugang zur richterlichen Laufbahn, förderte einen neuen sozialen und politischen Kader und trug dazu bei, einen Großteil der älteren Berufs-Elite zu verdrängen.

52. Der Wandel war eine Antwort auf echte Nachkriegsprobleme, darunter die Kompromittierung der Anwaltschaft unter dem Nationalsozialismus und der gravierende Mangel an politisch unbelasteten Juristen.

53. Er wurde zudem zu einem Mittel, mit dem sich die Regierungspartei ihrem Programm treu ergebene Mitarbeiter sicherte.

54. Im Westen bewahrte eine größere berufliche Kontinuität zwar das Fachwissen, ermöglichte es aber auch vielen Juristen, die durch ihr Verhalten unter der Diktatur belastet waren, zu bleiben oder zurückzukehren – ein moralischer und institutioneller Preis, den jede vereinfachte Darstellung einer überlegenen Kontinuität verschleiert.

55. Personalwechsel und Personalerhalt führten somit zu unterschiedlichen Mischungen aus Erneuerung, Kompetenz, Abhängigkeit und belastetem Erbe.

56. Keine dieser Mischungen lässt sich direkt dem Titelblatt eines Gesetzbuchs entnehmen.

57. Auch hat ein gemeinsamer Text das Privatrecht nicht in einer einheitlichen Bedeutung festgeschrieben, da neue Verfassungen, Sondergesetze, richterliche Auslegung und sich wandelnde wirtschaftliche Praktiken alte Bestimmungen neu ausrichten konnten, ohne sie formell aufzuheben.

58. Bis Ende der 1950er Jahre war ein Großteil der übernommenen deutschen Kodifizierung im Osten noch in Kraft, wenn auch zunehmend modifiziert und von sozialistischer Gesetzgebung umgeben.

59. Die ostdeutschen Führer hatten schon Jahre zuvor ein neues sozialistisches Bürgerliches Gesetzbuch gefordert, doch dessen Ausarbeitung und Umsetzung erwies sich als wesentlich langwieriger, als das bürgerliche Erbe für überholt zu erklären.

60. Diese Verzögerung macht das zentrale Rätsel deutlicher sichtbar, als es eine rasche Aufhebung getan hätte.

61. Die Ersetzung eines Gesetzbuchs erfordert mehr als nur die Ausarbeitung eines konkurrierenden Regelwerks, denn der Gesetzgeber muss entscheiden, welche bestehenden Rechtsverhältnisse übernommen werden, wie neue Konzepte in angrenzende Rechtsgebiete eingepasst werden und wie Gerichte mit Fällen umgehen sollen, die die Verfasser nicht vorausgesehen haben.

62. Das BGB hatte bereits einen Großteil dieser Problemlösungsarbeit durch Rechtslehre und Rechtspraxis übernommen.

63. Seine abstrakte Sprache war schwierig, doch dank dieser Abstraktion ließen sich viele Bestimmungen an Umstände anpassen, die ihre Verfasser im 19. Jahrhundert niemals vorausgesehen hatten.

64. Ostdeutsche Juristen konnten ein übernommenes Konzept neu auslegen, es durch Sondergesetze einschränken oder einen ganzen Bereich aus dem Gesetzbuch streichen, während die Arbeit an einem umfassenden Ersatz fortgesetzt wurde.

65. Dadurch wurde Kontinuität zu einer Plattform für selektiven Wandel und nicht zu einer bloßen Weigerung, sich zu ändern.

66. Die daraus resultierende Rechtsordnung war weder das unberührte alte BGB noch ein auf einen Schlag geschaffenes sozialistisches System, sondern eine vielschichtige Kombination aus Überlieferung und Neugestaltung.

67. Planungsvorschriften regelten die staatliche Wirtschaft, das Arbeitsrecht erhielt einen eigenen institutionellen Rahmen, und neue Gesetze veränderten Familien- und Eigentumsverhältnisse, während viele alltägliche Angelegenheiten weiterhin mit vertrauten zivilrechtlichen Techniken geregelt wurden.

68. Diese Schichtung senkte die unmittelbaren Kosten des Wiederaufbaus, da sich der Gesetzgeber auf politisch dringende Bereiche konzentrieren konnte, anstatt jede private Transaktion auf einmal neu zu gestalten.

69. Sie schuf zudem neue Abhängigkeiten, denn jede Sonderregel musste irgendwie mit den umgebenden Überresten des alten Rechts in Verbindung stehen.

70. Ein Ersatzgesetzbuch müsste letztendlich nicht nur ein anderes Gesellschaftsideal beschreiben, sondern auch die Schnittstellen zwischen Haushalten, Konsumgütern, Unternehmen, Erbschaft, Verträgen und administrativer Zuteilung.

71. Ideologische Entschlossenheit konnte die Entscheidung, mit der Vergangenheit zu brechen, beschleunigen, doch sie konnte nicht das gesamte operative Wissen liefern, das erforderlich war, um diesen Bruch zum Erfolg zu führen.

72. Der ostdeutsche Fall widerlegt daher die Vorstellung, dass konzentrierte politische Macht tiefgreifende rechtliche Veränderungen automatisch erleichtert.

73. Ein autoritärer Staat kann zwar schnell ein Gesetz erlassen, sieht sich aber dennoch mit Informationskosten, eingefahrenen Gewohnheiten, materiellen Gegebenheiten und der Notwendigkeit konfrontiert, dass Millionen von Menschen ihr Verhalten aufeinander abstimmen.

74. Zwangsmacht und institutionelle Kapazität sind nicht dieselbe Ressource.

75. Westdeutschland schlug angesichts desselben Erbes einen anderen Weg ein.

76. Es behielt das BGB bei und änderte es schrittweise durch Verfassungsprüfung, Gesetzgebung, Rechtsentwicklung und das Wachstum von Spezialgebieten rund um das Gesetzbuch.

77. Kontinuität bedeutete dort nicht die Wiederherstellung des Privatrechts von 1900, da das Bekenntnis des Grundgesetzes zu Gleichheit und Grundrechten die Maßstäbe veränderte, an denen überlieferte Bestimmungen gemessen wurden.

78. Auch garantierte die schrittweise Reform weder Schnelligkeit, Konsistenz noch Gerechtigkeit.

79. Regelungen, die auf einem männlichen Ernährer und einer rechtlich untergeordneten Ehefrau beruhten, hielten sich im westdeutschen Familienrecht noch lange, nachdem die verfassungsrechtliche Proklamation der Gleichberechtigung sie unter Druck gesetzt hatte.

80. Der Kontrast offenbart zwei unterschiedliche Arten von Reibungspunkten.

81. Der eine entsteht, wenn ein politisches Projekt darauf abzielt, einen alten Rahmen zu ersetzen, es ihm jedoch an geeigneten Ersatzlösungen für dessen zahlreiche praktische Verflechtungen mangelt.

82. Die andere entsteht, wenn ein System zwar über etablierte Korrekturmechanismen verfügt, die Befugnis, Veränderungen zu verzögern, anzufechten und neu zu interpretieren, jedoch auf mehrere Institutionen verteilt ist.

83. Zentralisierung kann manche Gesetzgebungsprozesse verkürzen, dabei jedoch unabhängige Kontrollinstanzen zunichte machen, während verfassungsrechtlicher Pluralismus Rechte schützen kann, gleichzeitig aber mehr Ansatzpunkte bietet, an denen Reformen ins Stocken geraten können.

84. Keine dieser Beziehungen lässt sich erfassen, indem man einen Rechtstext in jeder Hinsicht als moderner einstuft.

85. Deshalb verdienen einzelne ostdeutsche Vorschriften, die die formale Gleichstellung der Frauen vorantrieben, Anerkennung, ohne dass dies zu einer positiven Beurteilung der staatlichen Rechtsordnung als Ganzes führt.

86. Formale Gleichstellung konnte neben ungleicher Hausarbeit, wirtschaftlichem Zwang, politischer Ausgrenzung und Gerichten bestehen, die nicht unabhängig zwischen dem Bürger und der Regierungspartei standen.

87. Umgekehrt machte die westdeutsche Rechtsstaatlichkeitsstruktur diskriminierende privatrechtliche Bestimmungen nicht unschädlich, solange diese in Kraft blieben.

88. Die Vergleichseinheit ist von Bedeutung, da eine bestimmte Vorschrift egalitärer, ein Verfahren anfechtbarer, eine Institution unabhängiger oder eine gesamte politische Ordnung besser geeignet sein kann, Macht einzuschränken – und diese Feststellungen müssen nicht alle in dieselbe Richtung weisen.

89. Das Quasi-Experiment wird erst dann aussagekräftig, wenn diese Ebenen voneinander getrennt betrachtet werden.

90. Es bedarf zudem konkurrierender Erklärungsansätze.

91. Wenn beide deutschen Staaten letztendlich eine familienrechtliche Regelung gelockert haben, könnte die gemeinsame Ursache eher in umfassenderen Veränderungen in den Bereichen Beschäftigung, Haushaltsstruktur, Demografie oder im europäischen Rechtsdenken liegen als im Einfluss ihres gemeinsamen Ausgangsrechts.

92. Wenn sie zu unterschiedlichen Regelungen gelangten, könnte die Ursache eher in der Wirtschaftsorganisation oder der Parteistrategie liegen als in rechtlicher Pfadabhängigkeit.

93. Wenn ähnliche Formulierungen zu unterschiedlichen Ergebnissen führten, könnten die Durchsetzung, der Zugang zu Rechtsbeistand, gerichtliche Anreize oder informelle gesellschaftliche Erwartungen die Diskrepanz erklären.

94. Und wenn eine Bestimmung Bestand hatte, lässt ihr Fortbestehen allein nicht erkennen, ob ergänzende Investitionen sie schützten, politische Akteure sie bevorzugten, Alternativen unbekannt waren oder das praktische Problem einfach keine kostengünstige Lösung hatte.

95. Pfadabhängigkeit ist als Erklärung am stichhaltigsten, wenn die Abfolge selbst spätere Kosten oder Wahrscheinlichkeiten verändert und wenn eine plausible frühere Alternative identifiziert werden kann.

96. Am schwächsten ist sie, wenn der Begriff lediglich die Beständigkeit umbenennt.

97. Die deutsche Rechtsordnung bietet beide Arten von Fällen, und genau deshalb kann sie die Theorie schärfen, anstatt sie lediglich zu veranschaulichen.

98. Der Zusammenbruch des ostdeutschen Regimes im Jahr 1989 und die Wiedervereinigung im Jahr 1990 stellten eine ungewöhnlich harte Bewährungsprobe dar.

99. Die politische Barriere für einen umfassenden Wandel verschwand, doch die Wahl zwischen den Rechtsordnungen fand nicht zwischen gleichberechtigten Parteien auf neutralem Boden statt.

100. Die Bundesrepublik verfügte über eine weitaus größere Bevölkerung und Wirtschaft, funktionierende Bundes- und Landesinstitutionen, ein etabliertes Bundesverfassungsgericht, eine dichte Anwaltschaft, umfangreiche Kommentare und Rechtsprechung sowie in das europäische Recht eingebettete Verpflichtungen.

101. Ostdeutschland trat der Bundesrepublik im Rahmen des Beitrittsverfahrens des Grundgesetzes bei, anstatt einen völlig neuen Staat mit einer neu ausgehandelten Verfassung zu gründen.

102. Artikel 8 des Einigungsvertrags dehnte das Bundesrecht vorbehaltlich bestimmter Ausnahmen auf das beitretende Gebiet aus, während Artikel 9 bestimmte ostdeutsche Rechtsvorschriften dort beibehielt, wo der Vertrag dies zuließ.

103. Diese Struktur ermöglichte am 3. Oktober 1990 eine umfassende Rechtsübernahme, doch selbst eine rasche formale Übernahme erforderte umfangreiche Anhänge, Übergangsbestimmungen, neue Gerichtsbarkeiten, einen Verwaltungsumbau und Entscheidungen über bestehende Rechte.

104. Die Dominanz des westlichen Rechts war daher teils eine verfassungsrechtliche und politische Entscheidung und teils das Ergebnis massiver Asymmetrien bei den sofort einsetzbaren institutionellen Kapazitäten.

105. Sie kann nicht als fundiertes Urteil herangezogen werden, das beweist, dass jede westliche Regelung an sich besser war als jede östliche Alternative.

106. Auch hat die formale Wiedervereinigung die rechtlichen Erfahrungen nicht sofort vereinheitlicht.

107. Richter, Rechtsanwälte, Beamte, Eigentumsantragsteller, Mieter, Familien und Unternehmen begegneten den übernommenen Regeln aus unterschiedlichen Positionen und mit ungleicher Beherrschung ihrer Konzepte.

108. Alte ostdeutsche Entscheidungen und Beziehungen konnten nicht einfach so behandelt werden, als hätten sie nie existiert, während einige Institutionen und Laufbahnen überprüft, aufgelöst oder neu aufgebaut wurden.

109. Die rechtliche Landkarte änderte sich von einem Tag auf den anderen, nicht jedoch das Wissen, die Erwartungen, die Lebensläufe und die strittigen Ansprüche, die ihr zugrunde lagen.

110. Hier trennen sich die Ebenen erneut: Eine Rechtsnorm lässt sich schneller austauschen als eine Berufskultur, eine Gerichtsstruktur schneller als das Vertrauen der Öffentlichkeit und eine verfassungsrechtliche Verpflichtung schneller als die Gewohnheiten, die zu ihrer Umsetzung erforderlich sind.

111. Die Geschichte zwischen 1945 und 1990 lässt sich dementsprechend eher als eine Reihe von Tiefenprüfungen lesen denn als ein Wettlauf zwischen zwei Gesetzbüchern.

112. Die fortgesetzte Anwendung des BGB in einem bekennenden sozialistischen Staat prüft, wie tief ein allgemeines Gesetzbuch in der Praxis verankert ist.

113. Die frühere Abspaltung des Familien- und Sexualrechts zeigt, ob eng abgegrenzte Bereiche leichter losgelöst werden können, wenn politische Ziele, Sozialpolitik und durchsetzbare Kategorien übereinstimmen.

114. Gegensätzliche Ansätze in Bezug auf Ehe, Scheidung, Entschädigung und strafrechtliche Verbote zeigen, dass Bestimmungen mit intimen Auswirkungen selbst innerhalb desselben politischen Systems unterschiedliche Geschwindigkeiten annehmen können.

115. Das 1975 verabschiedete und ab Januar 1976 in Kraft getretene ostdeutsche Bürgerliche Gesetzbuch zeigt, inwieweit ein umfassender Ersatz mit seinem Vorgänger brechen kann, während er weiterhin vertraute Koordinierungsaufgaben erfüllt.

116. Die 1990 getroffenen Entscheidungen zeigen dann, welche Neuerungen Bestand haben, wenn sich Machtverhältnisse verschieben, Institutionen verschmelzen und die Kosten für die Aufrechterhaltung zweier vollständiger Systeme politisch entscheidend werden.

117. Zusammen bewahren diese Vergleiche die Kontingenz, da weder die genauen rechtlichen Folgen der Teilung noch die Form der Wiedervereinigung im Jahr 1945 feststanden.

118. Sie offenbaren zudem Zwänge, da jede spätere Entscheidung in einem Umfeld getroffen wurde, das bereits mit Ämtern, Fachwissen, Erwartungen und ungleichen Kapazitäten ausgestattet war.

119. Die beiden Wege begannen mit einem gemeinsamen Gesetzbuch, aber nicht mit identischen Gesellschaften; sie entwickelten sich unter stark unterschiedlichen Systemen, jedoch nicht ohne geerbte gemeinsame Instrumente, und wurden durch einen Prozess wiedervereinigt, der das Recht schneller veränderte, als er die Rechtsgeschichte auslöschen konnte.

120. Bevor man beurteilt, wohin der eine oder andere Weg führte, besteht die schwierigere Aufgabe darin, zu erklären, warum so viel von der alten Brücke in Gebrauch blieb, während die Wege selbst auseinandergerissen wurden.