8.1 – A sokaság tudása – Das Wissen der Vielen

1. A 2010. január 12-i földrengés utáni napokban egy üres hely Port-au-Prince térképén azt jelenthette, hogy egy utca létezett, de soha nem rajzolták be .

2. A segélymunkásoknak útvonalakra, címekre és felismerhető tájékozódási pontokra volt szükségük, miközben a körülöttük lévő város gyorsabban változott, mint ahogyan azt a meglévő térképek le tudták volna írni .

3. A hiányzó utcák megnehezítették a gyakorlati döntéshozatalt .

4. A rendelkezésre álló földrajzi adatok egy része olyan formátumban érkezett, amelyet a segélymunkások nem tudtak azonnal felhasználni, míg más térképekről hiányoztak azok az utcaszintű részletek, amelyek szükségesek voltak az útvonaltervezéshez a megrongálódott városban .

5. Az OpenStreetMap, egy szerkeszthető nyilvános térkép, a földrengés idején csak az úthálózat egy részét tartalmazta .

6. Önkéntesei különös feladattal szembesültek: segíteniük kellett egy olyan város feltérképezésében, amelyet sokan közülük soha nem látogattak meg, olyan képek felhasználásával, amelyek ugyan a tetőket és az utakat mutatták, de nem árulták el, mire van szükségük az embereknek odalent.

7. A vállalatok nagy felbontású műholdas és légi felvételeket tettek közzé a mentési munkákhoz .

8. Haititől távol önkéntes térképészek rajzolták be a látható utakat és az épületek körvonalait egy közös adatbázisba, amelyet mások is szerkeszthettek .

9. Az első szerkesztések gyorsan megérkeztek.

10. Körülbelül három hét alatt mintegy 600 távoli önkéntes szinte a semmiből építette fel Haiti alapvető térképét, Robert Soden és Leysia Palen kutatók szerint.

11. Ez a szám egy adott időszak alatt közreműködőket jelenti, nem pedig azt, hogy az első órákban több százan szerkesztettek egyszerre.

12. Sokan közülük már korábban is az OpenStreetMap közreműködői voltak.

13. Az eszközökkel való jártasságuk segített a közzétett képeket használható térképadatokká alakítani, míg a nyílt hozzáférés lehetővé tette mások számára, hogy letöltsék és különböző feladatokhoz igazítsák ezeket az adatokat.

14. A vázlatok egy helyen gyűltek össze, ahelyett, hogy külön-külön képernyőkön maradtak volna .

15. Ennek eredményeként az útvonalat vagy tereptérképet készítő személyek egy közös alaprétegről dolgozhattak, ahelyett, hogy minden új kérés érkezésekor újra kellett volna összeállítaniuk a szétszórt vázlatokat .

16. Ez valódi előnyt jelentett.

17. Egy korai összehasonlítás kimutatta, hogy az OpenStreetMap több geometriai részletet mutatott a katasztrófa sújtotta városi területeken, mint néhány akkoriban használt térkép, beleértve az ENSZ útadat-készletét is .

18. A részletesség azonban nem azonos a jelenlegi állapotra vonatkozó, ellenőrzött ismeretekkel .

19. Egy képen látható tető nem árulja el, hogy az épület egy klinika-e, lakott-e, vagy a rengés után is biztonságos maradt-e .

20. Egy útvonalvonal még kevesebbet árul el az átjárhatóságról .

21. Törmelék vagy károsodás elválaszthatja a képen látható utat attól az útvonalaktól, amelyeken a járművezető ténylegesen haladhat.

22. Még egy tökéletesen lenyomatott körvonal is kapcsolódhat egy olyan fényképhez, amelyet az esemény előtt készítettek, ami miatt a körvonal sürgősnek tűnik.

23. A kép dátumot hordoz .

24. Hasznossága attól is függ, hogy a térképész ismeri-e azt a dátumot, megérti-e a kép felbontását, és ellenáll-e annak, hogy egy homályos jelölést megerősített elemként kezeljen.

25. Az első réteg arra adott választ, hogy bizonyos alakzatok hol tűntek fel.

26. A beavatkozóknak azt is tudniuk kellett, hogy ezeket az alakzatokat hogyan hívják, és melyek fontosak egy adott művelet szempontjából.

27. Soden és Palen beszámolnak arról, hogy a korai térképadatok gazdagok voltak geometriai elemekben, de szegényesek olyan attribútumokban, mint az útnevek és az épületek rendeltetése .

28. A hiányzó címkék a helyszínen is problémát jelentettek .

29. Egy csapat eljuthat egy felrajzolt kereszteződéshez, de még így is nehezen tudja azt összeegyeztetni a lakosok vagy egy segélyszervezet által megadott helynévvel.

30. Egy elosztási tervezőnek meg kell különböztetnie az iskolát a raktártól, míg egy közegészségügyi dolgozónak esetleg klinikákat kell azonosítania .

31. Egyik felhasználási mód sem következtethető ki pusztán a téglalapokból.

32. A térkép értéke nőtt, ahogy a közreműködők hozzáadhatták azokat a megfigyeléseket, amelyeket a felvételek nem tudtak biztosítani, és ahogy a felhasználók jelezhették, mely hiányzó részletek akadályozták munkájukat .

33. Ezek különböző típusú hozzájárulások voltak, nem pedig egy tényről szóló, egymással felcserélhető szavazatok.

34. Egy távoli önkéntes jól láthatja egy utca vonalvezetését; egy helyi lakos ismerheti annak nevét; egy felmérő pedig ellenőrizheti, hogy az utca továbbra is járható-e, miután a károsodás vagy az akadályok megváltoztatták a járművezetők mozgási lehetőségeit .

35. Minden válasz egy-egy különböző bizonytalanságra ad választ.

36. Ha mindhármat egy adatbázisba gyűjtjük, lehetőség nyílik egy teljesebb kép kialakítására, feltéve, hogy a bejegyzések megőrzik jelentésüket, és a körülmények változása esetén javíthatók.

37. A megosztott térkép lehetőséget nyújtott ezek összevonására .

38. Ez azonban nem garantálta, hogy azok, akiknek a legrelevánsabb megfigyeléseik voltak, eljuthatnak oda, idejük legyen hozzájárulni, vagy hogy a fő felhasználók meghallgatják őket .

39. A képekhez való hozzáférés volt az egyik szűk keresztmetszet.

40. A képek közzététele lehetővé tette a távoli önkéntesek számára a nyomon követés megkezdését, míg a régebbi térképek és egyéb adatok olyan referenciapontokat szolgáltattak, amelyek maguk is elavultak lehettek .

41. A közös referenciaanyag azonban közös hiba-kockázatot is jelent.

42. Ha ugyanaz a kép rosszul van beállítva, vagy egy látszólagos út valójában valami más, akkor több száz gondos nyomon követő is elkövetheti ugyanazt a hibát .

43. Az egyetértés tehát kevesebb biztosítékot nyújt, mint amilyennek látszik.

44. Tíz független megfigyelés egymással ellentmondhat; egy egyetlen, kétértelmű kép tíz másolata nem biztosít tíz független helyszíni ellenőrzést .

45. Ez a megkülönböztetés akkor fontos, amikor a közösség látszólag egyetért .

46. Fel kell tennünk a kérdést, hogy a közreműködők különböző bizonyítékokat láttak-e, ellenőrizték-e egymás munkáját, és volt-e valaki, aki a felhasználás helyszínén ellenőrizhette az eredményt .

47. Az OpenStreetMap lehetővé tette a későbbi szerkesztéseket, ami lehetővé tette a javítást.

48. A javításhoz azonban továbbra is szükség volt arra, hogy valaki észrevegye a problémát, jobb információval rendelkezzen, és összekapcsolja azt a megosztott adattal .

49. Haitin ez a kapcsolat a böngészőn kívüli munkát igényelt .

50. A Humanitarian OpenStreetMap Team tagjai találkoztak a földrajzi információkat felhasználó szervezetekkel, képzéseket tartottak, és megtudták, mely részletek hiányoznak a térképeikről bizonyos műveletekhez, így a figyelmet a rajzolt mennyiségről azokra a szükségletekre terelték, amelyeknek a rajz szolgált.

51. Ezek a beszélgetések többet tettek, mint hogy csak népszerűsítették a térképet.

52. Létrehoztak egy útvonalat, amelyen keresztül a terepen dolgozó felhasználók hiányzó névre vagy nem megfelelő adatformátumra vonatkozó panaszai befolyásolhatták, hogy az önkéntesek mit rögzítenek és exportálnak .

53. A Nemzetközi Migrációs Szervezettel együttműködő felmérők 2010 februárjáig utcaneveket adtak hozzá az áttelepítési munkák segítése érdekében, így olyan információkat juttattak az adatbázisba, amelyeket a helyi használat alapján lehetett ellenőrizni, ahelyett, hogy a tetőkből kellett volna következtetni rájuk.

54. A név olyan információ volt, amelyet a kép nem tudott nyújtani .

55. Nem lehetett kinyerni a műholdas kép élesítésével, bármennyien is vizsgálták felváltva .

56. Március végén a térképezési kezdeményezés közvetlen kapcsolatokat kezdett kiépíteni a Cité Soleil lakóival, egy Port-au-Prince-i városrész lakóival, ahol a távoli képről hiányzó ismereteket meg lehetett beszélni azokkal, akik ismerték a környéket.

57. Március 29-én körülbelül tizenöt közösségi tag vett részt egy ottani térképezési rendezvényen .

58. Ez a találkozó nem alakította át azonnal a külső forrásból származó térképet helyi irányításúvá, de új utat nyitott a lakott helyekről szóló ismeretek beépítésének .

59. A kezdeti üres területet vonalak kezdték kitölteni.

60. A nehezebb feladat az volt, hogy kiderüljön, mely vonalak felelnek meg hasznos, aktuális és helyileg érthető információknak .

61. A következő szakasz azoktól függött, akiknek a tudása inkább az egyes utcákhoz, mint a képarchívumhoz kötődött.

62. A haiti lakosok azonosítani tudták a helyeket, elmagyarázták, hogyan használják őket, és vitatták a kívülállók által megadott címkéket .

63. Részvételük felvetette azt a kérdést is, hogy ki fogja karbantartani a térképet, miután a közvetlen vészhelyzet elmúlik.

64. A térkép nem készül el az elsősegélynyújtás befejeztével .

65. Az utak újra megnyílnak, a táborok változnak, a szolgáltatások áthelyeződnek, míg egy gondozatlan adatbázis továbbra is naprakész ismeretek látszatát keltheti .

66. 2010 későbbi részében a Cité Soleil lakói a Nemzetközi Migrációs Szervezet által támogatott projekt keretében segítettek feltérképezni a menekülttáborok infrastruktúráját, így a feljegyzéseket közvetlenebbül összekapcsolva azokkal az emberekkel, akik a leírt helyszínek között éltek.

67. Néhányan fizetett térképészekké és oktatókká váltak .

68. Ez a fejlemény kapcsolatokat, felszerelést, képzést és finanszírozást igényelt; nem következett automatikusan az online közösség méretéből .

69. Azok az emberek, akik a térkép hiányosságaival éltek együtt, lehetőséget kaptak a térkép módosítására .

70. Tudásuk továbbra is részleges, vitatható vagy elavult lehetett, így a helyi részvétel inkább bővítette az ellenőrzés forrásait, mintsem megszüntette volna az ellenőrzést .

71. A helyszíni ismeret bizonyos kérdésekben előnyt jelent, de nem a tévedhetetlenség bizonyítványa.

72. Egy helyi lakos ismerhet egy nem hivatalos nevet, amely hiányzik egy külső adatbázisból, míg egy szakértőnek szélesebb körű képe lehet az utakról, túlmutatva a lakos szomszédságán .

73. A két beszámoló együttesen válik hasznossá, ha eredetük elég jól látható marad ahhoz, hogy kivizsgálhassák az esetleges nézeteltéréseket, például hogy egy helynek van-e hivatalos elnevezése, szokásos neve, vagy mindkettő.

74. Éppen ezért a hozzájárulások összevonásának módszere ugyanolyan fontos, mint a közreműködők száma .

75. Ha a szerkesztők csak a legkönnyebben megrajzolható elemeket választják ki, a térkép a tiszta tetők körül sűrűvé válhat, miközben a bonyolult, jelentős helyekről hallgat .

76. Ha a felhasználók neveket, funkciókat vagy megközelíthetőségi feltételeket kérdeznek, a több kontúr felrajzolása nem fogja pótolni ezeket a hiányosságokat, mert a hiányzó információk inkább a használatra és a jelenlegi állapotra vonatkoznak, mint az alakra.

77. A feladatnak a kérdést kell követnie.

78. Néhány segélyszervezet az OpenStreetMap-et használta alap térképként, és a kutatók bemutatnak példákat annak navigációs és helymeghatározási célú felhasználására, megmutatva, hogy a megosztott geometria hogyan tudta támogatni a munkát még azelőtt, hogy minden attribútum teljes lett volna .

79. Ezek a felhasználások gyakorlati relevanciát bizonyítanak anélkül, hogy megállapítanák, minden feltérképezett elem helyes volt-e, vagy hogy hány életet mentett meg a térkép .

80. Az állításnak ennyire szűk keretek között kell maradnia.

81. Egy nyílt adatbázis lehetővé tette egy közös kiindulási pont biztosítását, és a felhasználók visszajelzései rávilágítottak néhány hiányosságára, de a hiányosságok azonosítása után még mindig nyitott maradt az a gyakorlati kérdés, hogy ki tudná azokat kivizsgálni .

82. További megfigyelésekre és szerkesztésre volt szükség ahhoz, hogy a kiindulási pont alkalmas legyen a célra .

83. Az ellenőrzés szükségessége még egyértelműbbé válik, ha egy másik olyan helyzetet veszünk figyelembe, amelyben sokan járulnak hozzá információkkal.

84. Egy 1997-es laboratóriumi kísérletben Lisa Anderson és Charles Holt közgazdászok arra kérték a résztvevőket, hogy tippeljék meg, melyik két urnából választottak ki egyet .

85. Minden résztvevő kapott egy titkos tippet az egyik urnából .

86. A résztvevők egymás után tették meg tippjeiket, és láthatták az előző tippeket, miközben a tippek mögött álló titkos információk rejtve maradtak, így nyilvános mintázat alakulhatott ki anélkül, hogy kiderült volna, mennyi új bizonyítékot tartalmazott az egyes tippek .

87. A kísérleti felállás rávilágított a kollektív ítéletalkotás egy rejtett veszélyére: a látható egyetértést tévesen több különálló bizonyítéknak lehet tekinteni, még akkor is, ha egyes résztvevők csupán megismételték a saját soruk előtt levont következtetést .

88. Előfordulhat, hogy a korai résztvevők véletlenül hasonlóan tippelnek .

89. Egy későbbi résztvevő, aki látja ezeket a tippeket, ésszerűen követheti őket akkor is, ha a titkos nyom más irányba mutat, mert a korábbi választások úgy tűnnek, mintha információt közvetítenének.

90. Ha egy másik résztvevő ugyanezen okból követte őket, az új nyilvános tipp egyáltalán nem juttatott hozzá új bizonyítékot, bár egy újonc számára úgy tűnhetett, hogy egy újabb személy is ugyanazt az urnát részesíti előnyben.

91. A sorozat tovább növekedhetett .

92. Anderson és Holt számos körben találtak láncreakciókat, ahol a korábbi választások vonzóvá tették a követést, ezzel kontrollált körülmények között bemutatva a mechanizmust .

93. A kísérlet nem mutatta ki, hogy a haiti önkéntesek valóban ilyen módon másolták volna egymást .

94. Azonban megmutatta, miért nem árulja el önmagában az egyetértő közreműködők száma, hogy hány független megfigyelés szerepel egy kollektív válaszban, mivel a nyilvános döntések elrejthetik azt a pontot, ahol az új magánbizonyítékok már nem befolyásolták az eredményt.

95. A döntő részlet az, ami látható.

96. Ha csak a korábbi döntések nyilvánosak, egy későbbi résztvevő nem tudja megmondani, hogy azok különböző magánbizonyítékokat tükröznek-e, vagy egymást ismétlő emberek láncolatát.

97. Egy térképen egy meglévő vonal hasonló módon befolyásolhatja a következő szerkesztő értelmezését egy kétértelmű képről, különösen ha a szerkesztő feltételezi, hogy egy korábbi közreműködő ellenőrizte azt a jellegzetességet, amely csupán találgatás volt .

98. Az analógiának vannak korlátai.

99. A földrajzi jellegzetességek nyomon követése lehetővé teszi a módosításokat, a különböző forrásrétegeket és a közvetlen ellenőrzéseket olyan módon, ahogyan a laboratóriumban az urnákra vonatkozó találgatások rögzített sorozata nem tette, így a kísérlet inkább egy lehetséges hiba módját azonosítja, mintsem a térképészeti projekt kimenetelét jósolja meg .

100. Mindkét helyzet azonban arra figyelmeztet, hogy az ismétlődéseket ne tekintsük megerősítésnek.

101. Egy képből több ember által lemásolt út addig egyetlen, képen alapuló állítás marad, amíg másfajta bizonyíték nem támasztja alá, például egy később készített külön kép vagy az utcáról tett megfigyelés .

102. Az ellenőrzés felismerheti a nyilvánvaló lemásolási hibákat .

103. Nem tud azonban feltárni egy elzárt utcát, ha minden ellenőr csak ugyanazt a korábbi fényképet látja.

104. A haiti segélyakciót követően a Humanitarian OpenStreetMap Team kifejlesztett egy Tasking Manager nevű eszközt, amely lehetővé teszi a közreműködők számára, hogy térképterületeket foglaljanak le, és csökkenti az ismétlődő lemásolásokat .

105. A későbbi munkafolyamatban a tapasztalt térképészek átnézhetik a benyújtott feladatokat, és visszajelzést adhatnak.

106. Ezek az eszközök átgondoltabbá teszik a kiválasztást és az ellenőrzést, de inkább a korábbi tapasztalatokra reagálva lettek kifejlesztve, mintsem hogy teljes mértékben irányították volna 2010 első napjait.

107. Ezeknek egyértelmű korlátai is vannak.

108. Egy másik távoli térképész észrevehet egy hiányzó épületet vagy egy rossz árnyékból rajzolt utat, míg a felülről nem látható állapotok megállapításához helyszíni jelentésre van szükség .

109. Az ellenőr jóváhagyása a rendelkezésre álló bizonyítékok és utasítások alapján jellemzi a feltérképezett feladat minőségét, míg egy későbbi helyszíni felhasználó még mindig felfedezheti, hogy egy út el van torlaszolva, vagy egy épület funkciója megváltozott.

110. A hasznos összesítés ezért többszöri mozgást igényel a bizonyítékok és a cél között .

111. Valakinek rendelkezésre kell bocsátania a megfigyeléseket, a közreműködőknek rögzíteniük kell, hogy azok a megfigyelések valójában mit támasztanak alá, a felhasználóknak pedig képesnek kell lenniük feltárni a számukra fontos hiányosságokat, különben egy zökkenőmentesen szerkesztett adatbázis is rosszul illeszkedhet a szóban forgó döntéshez .

112. Ezután egy releváns, független nézőponttal rendelkező személynek ellenőriznie kell a kétséges bejegyzést .

113. Néha ez a személy egy másik képértelmező; néha pedig valaki, aki éppen azon az utcán áll, amelyet a térkép ábrázol.

114. Az egyenlőtlen részvétel minden lépést megszakíthat.

115. Azok a lakosok, akiknek nincs hozzáférésük, szabad idejük vagy befolyásuk a térképezési prioritásokra, hiányozhatnak abból az adatbázisból, amelyet formálisan bárki szabadon szerkeszthet, így a térkép látszólagos nyitottsága elrejti a tartalom alakításában fennálló egyenlőtlen esélyeket.

116. A segélyszervezetek is használhatják a térképet anélkül, hogy visszajelzést adnának a javításokról, így az önkéntesek kénytelenek a hozzájuk érkező kérésekből következtetni a szükségletekre, és lehetővé teszik, hogy egy a terepen ismert probléma továbbra is szerepeljen a megosztott nyilvántartásban .

117. Az eredmény gazdagon kidolgozott lehet, mégis egyenlőtlenül ismert.

118. Port-au-Prince-ben a korai útvonal-ábrázolás azért jelentett eredményt, mert mások számára is elérhetővé tette egy korábban hiányzó elemet.

119. Mélyebb értéke akkor jelent meg, amikor az emberek nevet adhattak hozzá, vitathatták az állapotát, és a város változásával módosíthatták a feljegyzést, így a képből származó jelölésből olyan állítás lett, amelyet mások saját tapasztalataik alapján ellenőrizhettek .

120. Minden térkép megőrzi azok munkáját, akik hozzájárulhattak hozzá, valamint azokat az üres helyeket is, amelyeket a bizonyítékok és azok az emberek hagytak hátra, akiket a módszer nem tudott elérni.

1. In den Tagen nach dem Erdbeben vom 12. Januar 2010 konnte eine Lücke auf einer Karte von Port-au-Prince bedeuten, dass eine Straße zwar existierte, aber nie eingezeichnet worden war .

2. Die Helfer benötigten Routen, Adressen und erkennbare Orientierungspunkte, während sich die Stadt um sie herum schneller verändert hatte, als es die vorhandenen Karten wiedergeben konnten .

3. Fehlende Straßen behinderten praktische Entscheidungen.

4. Einige der verfügbaren geografischen Daten lagen in Formaten vor, die die Einsatzkräfte nicht ohne Weiteres nutzen konnten, während anderen Karten die für die Routenplanung in einer zerstörten Stadt notwendigen Details auf Straßenebene fehlten .

5. OpenStreetMap, eine öffentlich zugängliche, editierbare Karte, enthielt zum Zeitpunkt des Erdbebens nur einen Teil des Straßennetzes.

6. Die Freiwilligen standen vor einer ungewöhnlichen Aufgabe: Sie sollten dabei helfen, eine Stadt zu kartieren, die viele von ihnen noch nie besucht hatten – anhand von Bildern, die zwar Dächer und Straßen zeigten, ihnen aber nicht verrieten, was die Menschen darunter brauchten.

7. Unternehmen stellten hochauflösende Satelliten- und Luftbilder für den Einsatz bei den Hilfsmaßnahmen zur Verfügung .

8. Weit entfernt von Haiti trugen freiwillige Kartografen sichtbare Straßen und Gebäudekonturen in eine gemeinsame Datenbank ein, die andere bearbeiten konnten.

9. Die ersten Bearbeitungen erfolgten schnell.

10. Innerhalb von etwa drei Wochen erstellten rund 600 Freiwillige aus der Ferne fast von Grund auf eine einfache Karte von Haiti, so die Forscher Robert Soden und Leysia Palen.

11. Diese Zahl bezieht sich auf Mitwirkende über einen bestimmten Zeitraum hinweg, nicht auf Hunderte von Menschen, die in den ersten Stunden gleichzeitig an der Bearbeitung arbeiteten.

12. Viele waren bereits OpenStreetMap-Mitwirkende.

13. Ihre Vertrautheit mit den Werkzeugen trug dazu bei, die veröffentlichten Bilder in nutzbare Kartendaten umzuwandeln, während der offene Zugang es anderen ermöglichte, diese Daten herunterzuladen und für verschiedene Aufgaben anzupassen.

14. Die Umrisse wurden an einem Ort gesammelt, anstatt auf einzelnen Bildschirmen zu verbleiben .

15. Dadurch konnte jemand, der eine Route oder eine Feldkarte erstellte, auf einer gemeinsamen Basisebene arbeiten, anstatt jedes Mal, wenn eine neue Anfrage einging, verstreute Skizzen neu zusammenstellen zu müssen.

16. Dies war ein echter Gewinn.

17. Ein früher Vergleich ergab, dass OpenStreetMap in den betroffenen städtischen Gebieten mehr geometrische Details zeigte als einige damals verwendete Karten, darunter auch ein Straßendatensatz der Vereinten Nationen.

18. Details sind jedoch nicht dasselbe wie verifiziertes Wissen über die aktuellen Gegebenheiten .

19. Ein auf einem Bild sichtbares Dach verrät nicht, ob es sich bei dem Gebäude um eine Klinik handelt, ob es bewohnt ist oder ob es nach dem Beben noch sicher ist .

20. Eine Straßenlinie sagt noch weniger über die Befahrbarkeit aus .

21. Trümmer oder Schäden können die abgebildete Straße von der Route trennen, die ein Autofahrer tatsächlich nehmen kann.

22. Selbst eine perfekt nachgezeichnete Kontur kann zu einem Foto gehören, das vor dem Ereignis aufgenommen wurde, das diese Kontur relevant macht .

23. Das Bild trägt ein Datum .

24. Seine Nützlichkeit hängt auch davon ab, ob ein Kartograf dieses Datum kennt, die Auflösung des Bildes versteht und der Versuchung widersteht, eine undeutliche Markierung als bestätigtes Merkmal zu behandeln.

25. Die erste Ebene gab Auskunft darüber, wo bestimmte Formen zu liegen schienen.

26. Die Einsatzkräfte mussten zudem wissen, wie diese Formen hießen und welche für einen bestimmten Einsatz von Bedeutung waren.

27. Soden und Palen berichten, dass frühe Kartendaten zwar reich an Geometrie, aber arm an Attributen wie Straßennamen und Gebäudenutzungen waren .

28. Die fehlenden Beschriftungen machten vor Ort einen Unterschied .

29. Ein Team kann zu einer nachgezeichneten Kreuzung navigieren und dennoch Schwierigkeiten haben, diese mit dem von einem Anwohner oder einer Hilfsorganisation angegebenen Ortsnamen in Einklang zu bringen .

30. Ein Verteilungsplaner muss eine Schule von einem Lagerhaus unterscheiden, während ein Mitarbeiter des öffentlichen Gesundheitswesens möglicherweise Kliniken identifizieren muss .

31. Keine dieser Verwendungszwecke lässt sich allein aus Rechtecken ableiten.

32. Die Karte gewann an Wert, da Mitwirkende Beobachtungen hinzufügen konnten, die das Bildmaterial nicht liefern konnte, und da Nutzer angeben konnten, welche fehlenden Details ihre Arbeit behinderten.

33. Dabei handelte es sich um unterschiedliche Arten von Beiträgen, nicht um austauschbare Abstimmungen über eine einzige Tatsache.

34. Ein Freiwilliger an einem entfernten Standort könnte den Verlauf einer Straße klar erkennen; ein Anwohner könnte deren Namen kennen; ein Vermessungsingenieur könnte überprüfen, ob die Straße weiterhin befahrbar ist, nachdem Schäden oder Hindernisse die Fahrmöglichkeiten eines Autofahrers eingeschränkt haben .

35. Jede Antwort befasst sich mit einer anderen Ungewissheit .

36. Die Zusammenführung aller drei in einer Datenbank schafft die Möglichkeit einer umfassenderen Darstellung, vorausgesetzt, die Einträge behalten ihre Bedeutung und können korrigiert werden, wenn sich die Bedingungen ändern.

37. Die gemeinsame Karte bot einen Ort, an dem sie zusammengeführt werden konnten .

38. Sie garantierte jedoch nicht, dass die Personen mit den relevantesten Beobachtungen diesen Ort erreichen konnten, Zeit hatten, einen Beitrag zu leisten, oder von den Hauptnutzern gehört würden .

39. Der Zugang zu Bildmaterial war ein Engpass.

40. Durch dessen Freigabe konnten Freiwillige aus der Ferne mit dem Nachzeichnen beginnen, während ältere Karten und andere Daten Bezugspunkte lieferten, die selbst veraltet sein konnten .

41. Doch gemeinsames Referenzmaterial birgt auch ein gemeinsames Fehlerrisiko .

42. Wenn dasselbe Bild falsch ausgerichtet ist oder eine scheinbare Straße in Wirklichkeit etwas anderes ist, können Hunderte von sorgfältigen Nachzeichnern denselben Fehler reproduzieren .

43. Übereinstimmung bietet dann weniger Sicherheit, als es den Anschein hat.

44. Zehn unabhängige Beobachtungen können sich gegenseitig hinterfragen; zehn Kopien eines einzigen mehrdeutigen Bildes können keine zehn unabhängigen Überprüfungen vor Ort liefern .

45. Diese Unterscheidung ist immer dann von Bedeutung, wenn eine Crowd sich einig zu sein scheint.

46. Man muss sich fragen, ob die Mitwirkenden unterschiedliche Hinweise gesehen haben, ob sie die Arbeit der anderen überprüft haben und ob jemand das Ergebnis dort testen konnte, wo es zum Einsatz kommen sollte.

47. OpenStreetMap erlaubte nachträgliche Bearbeitungen, was Korrekturen ermöglichte.

48. Eine Korrektur erforderte dennoch, dass jemand ein Problem bemerkte, über bessere Informationen verfügte und diese Informationen mit dem gemeinsamen Datensatz verknüpfte .

49. In Haiti erforderte diese Verknüpfung Arbeit außerhalb des Browsers.

50. Mitglieder des Humanitarian OpenStreetMap Teams trafen sich mit Organisationen, die geografische Informationen nutzten, hielten Schulungen ab und erfuhren, welche Details ihren Karten für bestimmte Einsätze fehlten, wodurch sich der Fokus von der Menge der eingezeichneten Daten auf die Bedürfnisse verlagerte, denen die Kartierung diente.

51. Diese Gespräche leisteten mehr, als nur für die Karte zu werben.

52. Sie schufen einen Weg, über den die Beschwerde eines Anwenders vor Ort über einen fehlenden Namen oder ein ungeeignetes Datenformat Einfluss darauf nehmen konnte, was Freiwillige erfassten und exportierten .

53. Vermessungsingenieure, die mit der Internationalen Organisation für Migration zusammenarbeiteten, fügten bis Februar 2010 Straßennamen hinzu, um die Umsiedlungsarbeit zu unterstützen, und brachten so Informationen in die Datenbank ein, die anhand der lokalen Verwendung überprüft werden konnten, anstatt aus den Dächern abgeleitet zu werden.

54. Der Name war eine Information, die das Bild nicht liefern konnte .

55. Er ließ sich nicht durch Schärfen eines Satellitenbildes extrahieren, egal wie viele Menschen es abwechselnd untersuchten .

56. Ende März begann das Kartierungsprojekt, direkte Kontakte zu den Bewohnern von Cité Soleil, einem Stadtteil von Port-au-Prince, aufzubauen, wo das Wissen, das in einem Fernbild fehlte, mit Menschen besprochen werden konnte, die die Gegend kannten.

57. Etwa fünfzehn Mitglieder der Gemeinde nahmen dort am 29. März an einer Kartierungsveranstaltung teil .

58. Dieses Treffen verwandelte eine von außen erstellte Karte zwar nicht sofort in eine lokal gesteuerte, aber es eröffnete einen weiteren Weg, um Wissen über die gelebten Orte in die Karte einfließen zu lassen .

59. Der anfängliche leere Raum hatte begonnen, sich mit Linien zu füllen.

60. Die schwierigere Aufgabe bestand darin, herauszufinden, welche Linien nützlichen, aktuellen und vor Ort verständlichen Informationen entsprachen.

61. Die nächste Phase hing von Menschen ab, deren Wissen eher mit bestimmten Straßen als mit dem Bildarchiv verbunden war .

62. Haitianische Anwohner konnten Orte identifizieren, deren Nutzung erklären und von Außenstehenden vorgenommene Bezeichnungen hinterfragen.

63. Ihre Beteiligung warf auch die Frage auf, wer die Karte pflegen würde, sobald die unmittelbare Notsituation vorbei war.

64. Eine Karte ist nicht fertig, wenn die erste Hilfsphase endet.

65. Straßen werden wieder geöffnet, Lager verändern sich und Einrichtungen verlegen ihren Standort, während eine nicht gepflegte Datenbank den Anschein aktueller Informationen bewahren kann .

66. Später im Jahr 2010 halfen Bewohner von Cité Soleil im Rahmen eines von der Internationalen Organisation für Migration unterstützten Projekts dabei, die Infrastruktur in Vertriebenenlagern zu kartieren, wodurch die Aufzeichnungen direkter mit den Menschen verknüpft wurden, die inmitten der dort beschriebenen Orte lebten.

67. Einige wurden zu bezahlten Kartografen und Ausbildern.

68. Diese Entwicklung erforderte Beziehungen, Ausrüstung, Schulungen und Finanzierung; sie ergab sich nicht automatisch aus der Größe der Online-Community .

69. Die Menschen, die mit den Lücken einer Karte leben mussten, erhielten die Möglichkeit, diese zu ändern .

70. Ihr Wissen konnte zwar immer noch unvollständig, umstritten oder veraltet sein, doch die lokale Beteiligung erweiterte die Quellen für die Überprüfung, anstatt diese überflüssig zu machen.

71. Lokales Wissen ist bei manchen Fragen ein Vorteil, aber kein Garant für Unfehlbarkeit.

72. Ein Anwohner kennt vielleicht einen informellen Namen, der in einer externen Datenbank fehlt, während ein Fachmann möglicherweise einen umfassenderen Überblick über das Straßennetz jenseits der Nachbarschaft dieses Anwohners hat.

73. Beide Sichtweisen werden zusammen nützlich, wenn ihre Herkunft deutlich genug erkennbar bleibt, um Uneinigkeiten zu klären, beispielsweise ob ein Ort eine offizielle Bezeichnung, einen umgangssprachlichen Namen oder beides hat.

74. Deshalb ist die Methode der Zusammenführung von Beiträgen ebenso wichtig wie die Anzahl der Mitwirkenden.

75. Wenn Bearbeiter nur die am einfachsten zu zeichnenden Objekte auswählen, kann eine Karte im Bereich klar erkennbarer Dächer sehr dicht werden, während schwierige, aber wichtige Orte unberücksichtigt bleiben .

76. Wenn Nutzer nach Namen, Funktionen oder Zugangsbedingungen fragen, lässt sich diese Lücke nicht durch das Nachzeichnen weiterer Umrisse schließen, da die fehlenden Informationen die Nutzung und den aktuellen Zustand betreffen und nicht die Form.

77. Die Aufgabe muss sich an der Frage orientieren.

78. Einige Einsatzorganisationen nutzten OpenStreetMap als Basiskarte, und die Forscher beschreiben Beispiele für deren Einsatz zur Navigation und zur Lokalisierung von Meldungen und zeigen, wie die gemeinsam genutzte Geometrie die Arbeit bereits unterstützen konnte, noch bevor alle Attribute vollständig waren.

79. Diese Anwendungen belegen die praktische Relevanz, ohne zu behaupten, dass jedes kartierte Objekt korrekt war, oder zu messen, wie viele Leben die Karte gerettet hat.

80. Die Behauptung muss so eng gefasst bleiben.

81. Eine offene Datenbank ermöglichte es, eine gemeinsame Ausgangsbasis zu schaffen, und Rückmeldungen von Nutzern machten einige ihrer Mängel deutlich; doch selbst wenn ein Mangel erkannt wurde, blieb die praktische Frage offen, wer ihn untersuchen könnte.

82. Es bedurfte weiterer Beobachtung und Bearbeitung, um die Ausgangsbasis zweckmäßig zu gestalten .

83. Die Notwendigkeit von Überprüfungen wird deutlicher, wenn wir einen anderen Kontext betrachten, in dem viele Menschen Informationen beisteuern.

84. In einem Laborexperiment aus dem Jahr 1997 baten die Ökonomen Lisa Anderson und Charles Holt die Teilnehmer, zu erraten, welche von zwei Urnen ausgewählt worden war .

85. Jede Person erhielt einen privaten Hinweis aus einer Urne .

86. Die Teilnehmer gaben nacheinander ihre Vermutungen ab und konnten frühere Vermutungen einsehen, während die privaten Hinweise hinter diesen Vermutungen verborgen blieben, sodass sich ein öffentliches Muster herausbildete, ohne dass offenbart wurde, wie viele neue Hinweise jede Vermutung enthielt.

87. Dieser Versuch isolierte eine stille Gefahr beim kollektiven Urteilsvermögen: Eine sichtbare Übereinstimmung kann fälschlicherweise für mehrere separate Beweise gehalten werden, selbst wenn einige Teilnehmer lediglich eine Schlussfolgerung wiederholten, die bereits vor ihrem eigenen Zug gezogen worden war .

88. Frühe Teilnehmer könnten zufällig ähnlich raten .

89. Ein späterer Teilnehmer, der diese Vermutungen sah, könnte ihnen rational folgen, selbst wenn ein privater Hinweis in die andere Richtung deutete, da die früheren Entscheidungen scheinbar Informationen vermittelten.

90. Wenn dann ein weiterer Teilnehmer aus demselben Grund folgte, fügte diese neue öffentliche Vermutung möglicherweise überhaupt keine neuen Beweise hinzu, obwohl sie einem Neuling so erscheinen würde, als würde eine weitere Person dieselbe Urne bevorzugen.

91. Die Abfolge könnte sich weiter fortsetzen.

92. Anderson und Holt fanden in vielen Runden Kaskaden, in denen frühere Entscheidungen das Nachahmen attraktiv machten, und demonstrierten damit einen Mechanismus unter kontrollierten Bedingungen .

93. Das Experiment zeigte nicht, dass haitianische Freiwillige sich tatsächlich auf diese Weise gegenseitig kopierten .

94. Es zeigte jedoch, warum die Anzahl übereinstimmender Teilnehmer allein keinen Aufschluss darüber geben kann, wie viele unabhängige Beobachtungen eine kollektive Antwort enthält, da öffentliche Entscheidungen den Zeitpunkt verschleiern können, ab dem neue private Hinweise das Ergebnis nicht mehr beeinflussten.

95. Das entscheidende Detail ist das, was sichtbar ist.

96. Wenn nur frühere Entscheidungen öffentlich sind, kann eine spätere Person nicht erkennen, ob diese Entscheidungen unterschiedliche private Hinweise widerspiegeln oder eine Kette von Personen, die sich gegenseitig wiederholen.

97. Auf einer Karte kann eine bereits vorhandene Linie in ähnlicher Weise die Interpretation eines mehrdeutigen Bildes durch den nächsten Bearbeiter beeinflussen, insbesondere wenn dieser annimmt, dass ein früherer Mitwirkender ein Merkmal markiert hat, das lediglich vermutet wurde.

98. Die Analogie hat ihre Grenzen.

99. Das Nachzeichnen geografischer Merkmale ermöglicht Korrekturen, verschiedene Quell-Ebenen und direkte Überprüfungen in einer Weise, wie es die festgelegte Abfolge von Urnen-Vermutungen im Labor nicht tat; daher identifiziert das Experiment eher einen möglichen Fehlermodus, als dass es das Ergebnis des Kartierungsprojekts vorhersagt .

100. Dennoch warnen beide Szenarien davor, Wiederholungen als Bestätigung zu werten.

101. Eine Straße, die von mehreren Personen aus einem Bild kopiert wurde, bleibt eine bildbasierte Behauptung, bis eine andere Art von Beleg hinzukommt, wie beispielsweise ein später aufgenommenes separates Bild oder eine Beobachtung von der Straße aus .

102. Bei der Überprüfung kann ein offensichtlicher Nachzeichnungsfehler entdeckt werden .

103. Eine gesperrte Straße kann jedoch nicht aufgedeckt werden, wenn jeder Prüfer nur dasselbe frühere Foto sieht.

104. Nach dem Einsatz in Haiti entwickelte das Humanitarian OpenStreetMap Team einen „Tasking Manager“, mit dem Mitwirkende Kartenabschnitte reservieren können und der doppelte Nachzeichnungen reduziert.

105. Im späteren Arbeitsablauf können erfahrene Kartografen eingereichte Aufgaben überprüfen und Feedback geben.

106. Diese Werkzeuge machen die Auswahl und Überprüfung bewusster, wurden jedoch als Reaktion auf frühere Erfahrungen entwickelt und regelten die ersten Tage des Jahres 2010 nicht vollständig.

107. Sie haben zudem deutliche Grenzen.

108. Ein zweiter Fernkartograf entdeckt möglicherweise ein fehlendes Gebäude oder eine Straße, die anhand eines falschen Schattens eingezeichnet wurde, während ein Feldbericht erforderlich ist, um Zustände festzustellen, die aus der Luft nicht erkennbar sind.

109. Die Freigabe durch einen Validierer beschreibt die Qualität der kartografierten Aufgabe im Vergleich zu verfügbaren Belegen und Anweisungen, während ein späterer Nutzer vor Ort möglicherweise dennoch feststellt, dass eine Straße blockiert ist oder sich die Funktion eines Gebäudes geändert hat.

110. Eine sinnvolle Zusammenführung erfordert daher mehrere Wechsel zwischen Belegen und Zweck .

111. Jemand muss Beobachtungen zur Verfügung stellen, Mitwirkende müssen festhalten, was diese Beobachtungen tatsächlich belegen, und Nutzer müssen in der Lage sein, für sie relevante Lücken aufzudecken; andernfalls kann eine reibungslos bearbeitete Datenbank weiterhin schlecht auf die jeweilige Entscheidung abgestimmt sein .

112. Dann muss eine Person mit einer relevanten unabhängigen Sichtweise einen zweifelhaften Eintrag überprüfen.

113. Manchmal ist diese Person ein anderer Bildauswerter; manchmal ist es jemand, der auf der Straße steht, die die Karte abbildet.

114. Ungleiche Beteiligung kann jeden Schritt unterbrechen.

115. Anwohner ohne Zugang, Freizeit oder Einfluss auf die Prioritäten der Kartierung bleiben möglicherweise in einer Datenbank unberücksichtigt, die formal zwar jeder bearbeiten darf, wodurch die scheinbare Offenheit der Karte ungleiche Chancen bei der Gestaltung ihres Inhalts verschleiert.

116. Auch Hilfsorganisationen nutzen die Karte möglicherweise, ohne Korrekturen zurückzusenden, sodass Freiwillige den Bedarf aus den bei ihnen eingehenden Anfragen ableiten müssen und ein bekanntes Problem vor Ort in der gemeinsamen Aufzeichnung fortbesteht .

117. Das Ergebnis kann reichhaltig dargestellt und dennoch ungleichmäßig bekannt sein.

118. In Port-au-Prince war die frühe Straßenlinie eine Errungenschaft, da sie ein zuvor fehlendes Merkmal für andere zugänglich machte.

119. Ihr tieferer Wert zeigte sich erst, als die Menschen ihr einen Namen geben, ihren Zustand hinterfragen und den Datensatz im Zuge des Wandels der Stadt überarbeiten konnten, wodurch aus einer aus Bildern abgeleiteten Markierung eine Aussage wurde, die andere anhand ihrer eigenen Erfahrungen überprüfen konnten.

120. Jede Karte bewahrt die Arbeit derer, die dazu beitragen konnten, ebenso wie die leeren Stellen, die durch fehlende Belege und die Menschen entstanden sind, die mit dieser Methode nicht erreicht werden konnten.