9.3 – Időben korlátozott szabályok és felülvizsgálati kötelezettségek – Befristete Regeln und Überprüfungspflichten

1. 2015. június 1-jén az amerikaiak telefonhívásainak nyilvántartásait begyűjtő jogkör elvesztette törvényi alapját .

2. A jogszabályi űr csak rövid ideig tartott.

3. A Kongresszus másnap elfogadta az USA FREEDOM törvényt, amely több lejáró nyomozási jogosultságot visszaállított, miközben módosította egy országos vitát kiváltó megfigyelési program szabályait .

4. Egy pillanatra a közeledő határidő miatt lehetetlenné vált, hogy egy régi döntést teljesen érintetlenül hagyjanak.

5. A kérdés az volt, hogy a törvényhozók mit tudhattak, mielőtt meghosszabbították volna .

6. A 2001-ben elfogadott USA PATRIOT Act 215. szakasza lehetővé tette a kormány számára, hogy bírósági végzéseket kérjen meghatározott nemzetbiztonsági nyomozásokhoz kapcsolódó üzleti adatokra vonatkozóan .

7. A Kongresszus lejárati dátumot rendelt ehhez a jogosultsághoz, majd később többször is meghosszabbította, így a jövőbeli törvényhozókra hárult a döntés, hogy a nyomozási jogosultság továbbra is megérdemli-e helyét a törvényben .

8. A lejárati dátum megváltoztatja az alapértelmezett helyzetet .

9. Újabb kongresszusi törvény hiányában a felhatalmazás nem folytatható egyszerűen ugyanazon jogszabályi rendelkezés alapján .

10. Ez a mechanizmus szavazási alapot teremt, de nem szolgáltatja az adott pillanatban szükséges bizonyítékokat vagy ítéletet, különösen akkor, ha azok, akik a hatalmat gyakorolják, az eredményekkel kapcsolatos információk nagy részét ellenőrzésük alatt tartják.

11. A Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) a 215. szakasz szerinti végzéseket használta fel nagy mennyiségű telefonhívási adat beszerzésére.

12. Ezek a kapcsolatok adatai voltak, nem pedig a hívások során elhangzott szavak.

13. A tartalom hiánya ellenére azonban a kapcsolatok gyűjteménye is feltárhatja egy személy életében fennálló összefüggéseket és mintákat, különösen akkor, ha az adatokat hosszú időn át együtt tárolják.

14. A titkos Külföldi Hírszerzési Felügyeleti Bíróság jóváhagyta a végzéseket, míg a hírszerző ügynökségek és az Igazságügyi Minisztérium megkérték a felhatalmazást és annak keretein belül működtek, így az eseti bírósági felülvizsgálatot egy olyan végrehajtó hatalommal állították szembe, amely sokkal szélesebb körű ismeretekkel rendelkezett a napi gyakorlatról .

15. A Kongresszus kiterjeszthette vagy átírhatta a törvényt .

16. A bíróság dönthetett arról, hogy az egyes kérelmek megfelelnek-e az irányadó szabványnak, de nem tudta eldönteni azt a tágabb politikai kérdést, hogy a törvény milyen mértékű adatgyűjtést engedélyezzen.

17. Ezek a szerepek akkor váltak fontossá, amikor a program nyilvánosságra került, és vitatottá vált az általa állítólagosan nyújtott érték .

18. Az ügynökségek többet tudtak a program használatáról, mint a hétköznapi polgárok vagy a legtöbb külső kritikus, de a titoktartás megnehezítette a független értékelést is, mivel a kívülállók sem a kérelmek teljes körét, sem az azokból állítólag származó nyomozati eredményeket nem láthatták.

19. Azoknak az embereknek, akiknek a kapcsolattartásai bekerültek az adatbázisba, általában nem volt lehetőségük egyénileg kifogást emelni az adatgyűjtés ellen.

20. Egy határidő önmagában nem tudta orvosolni ezt az információs egyensúlytalanságot .

21. 2014-ben a független Adatvédelmi és Polgári Szabadságjogok Felügyeleti Testület megvizsgálta a telefonhívás-nyilvántartási programot, annak jogalapját, az állítólagos biztonsági hozzájárulását, valamint a magánéletre és a polgári szabadságjogokra gyakorolt hatásait .

22. A testület többsége a tömeges adatgyűjtési program befejezését javasolta.

23. Arra a következtetésre jutott, hogy a gyűjtést alátámasztó 215. szakasz értelmezése nem rendelkezett életképes jogalappal, és hogy a program bizonyított hozzáadott értéke korlátozott volt, ami együttesen különösen nehezen védhetővé tette a magánéletbe való beavatkozást.

24. A titkos anyagok áttekintése után a testület kijelentette, hogy nem talált olyan esetet, amelyben a program közvetlenül feltárta volna egy ismeretlen terrorista merényletet, vagy megakadályozott volna egy támadást.

25. Ennek a megállapításnak határozott hatálya volt.

26. Az, hogy a vizsgált adatok között nem sikerült azonosítani döntő jelentőségű hozzájárulást, nem bizonyítja, hogy soha nem merült fel hasznos nyom, vagy hogy minden elképzelhető biztonsági hatás mérhető lenne.

27. A testület tagjai fontos jogi és politikai kérdésekben is eltérő véleményen voltak.

28. Egy független felülvizsgálat élesítheti a vitát anélkül, hogy megszüntetné azt .

29. Jelen esetben ez kényszerítette ki a biztonsági érv és a magánélet védelmével járó költségek pontosabb összehasonlítását, amely utóbbi abból adódik, hogy olyan személyektől gyűjtenek adatokat, akiket nem gyanúsítanak bűncselekménnyel, és akiknek másokkal való kapcsolatait a tudtukon kívül lehet feltérképezni .

30. Az összehasonlítás az alternatíváktól is függött: a nyomozók más jogi úton is kérhettek volna részletesebb adatokat, bár ezeknek az útvonalaknak megvoltak a maguk biztosítékai és korlátai.

31. Ez az intézményi kialakításról szóló döntés volt, nem pedig az információ és a tudatlanság közötti választás.

32. Amikor a 215. szakasz június 1-jén hatályát vesztette, nem született automatikus válasz arra, hogy melyik kialakításnak kellene azt felváltania.

33. A következő napon elfogadott törvény megújította a meghatározott hatásköröket, és egy átmeneti időszakot követően megtiltotta a 215. szakasz szerinti korábbi tömeges adatgyűjtést, így ugyanaz a jogszabály egyes hatáskörök folytatását, mások átalakítását jelentette .

34. A törvény egy másik mechanizmust biztosított a telefonhívás-részletes adatok bírósági végzés útján történő beszerzésére, konkrét kiválasztási feltételek alapján, amelyek célja az volt, hogy azonosítsák az adott személyeket, fiókokat, címeket vagy eszközöket, és korlátozzák a kiadandó adatok körét.

35. A nyilvántartások általában a telefonszolgáltatóknál maradtak, amíg törvényes kérelem nem követelte azok kiadását .

36. A változás szűkítette a kormányzati adatgyűjtés eredeti hatókörét, de nem szüntette meg a nyilvántartások bekérésére vonatkozó hatáskört .

37. A törvény emellett nem vetett véget a megfigyelés minden formájának.

38. A 180 napos átmeneti időszak lehetővé tette a meglévő telefonhívás-nyilvántartási program működését, miközben a hatóságok és a szolgáltatók előkészítették az új eljárást – ez a kompromisszum elhalasztotta a tömeges adatgyűjtés tényleges befejezését, miután a Kongresszus megszavazta annak betiltását.

39. Ez az időszak 2015. november 29-én ért véget.

40. A június eleji rövid szünet és a tömeges adatgyűjtés későbbi befejezése különálló események voltak, amelyeket egy szándékos jogi átmenet választott el egymástól.

41. Egy átmeneti rendelkezés megakadályozhatja a működés hirtelen megszakadását.

42. Ugyanakkor meghosszabbíthatja azt a gyakorlatot is, amelyet a törvényhozók elhatároztak, hogy felváltanak, ezért hosszának és feltételeinek saját indoklásra van szükségük, beleértve annak ismertetését is, hogy mely munkák nem fejezhetők be a régi felhatalmazás lejárta után.

43. A 2015-ös eseménysorozat három különálló lépést mutat: a felhatalmazás lejárásának engedélyezését, a felhatalmazás felülvizsgált formában történő megújítását, valamint a gyakorlati átállás ütemezését.

44. Mindegyiknek más a döntéshozója, és más hatása van a szabály hatálya alá tartozó személyekre .

45. Az első eszköz a hatályvesztési záradék.

46. Ez egy olyan dátumot határoz meg, amely után a felhatalmazás megszűnik, hacsak a törvényhozó nem jár el, így a terhet azokra hárítja, akik a folytatását szeretnék, és a passzivitást magát is jogi következményekkel járó döntéssé teszi.

47. A második eszköz a politikai megújítás.

48. A törvényhozók – miután szembesültek a bizonyítékokkal és az egymással versengő értékekkel – megőrizhetik a hatáskört, szűkíthetik, kiterjeszthetik, vagy helyettesíthetik egy másik eljárással, miközben az ebből származó törvény határozza meg, hogy a hatóságok és a bíróságok utána mit tehetnek .

49. A felülvizsgálati kötelezettség pedig ismét más.

50. Ez előírhatja egy hatóság számára, hogy vizsgálja meg az eredményeket és jelentse az eredményeket, miközben az alapul szolgáló szabály hatályban marad, esetleg határozatlan ideig .

51. Ezen eszközök összekeverése elrejti, hol rejlik a tényleges befolyás.

52. A hatályvesztés döntésre kényszerít, ám a siető törvényhozók alig több ismerettel megújíthatják az intézkedést, mint korábban, különösen ha a közeledő hatályvesztés miatt a vita az azonnali zavarokról szóló küzdelemmé válik .

53. A felülvizsgálat részletes megállapításokat eredményezhet, de nem kötelez semmilyen felhatalmazott személyt arra, hogy azok alapján cselekedjen .

54. Sem egy dátum, sem egy jelentés nem dönti el, hogy mennyi magánszférát cseréljünk el egy lehetséges biztonsági nyereségért.

55. Egy ideiglenes szabály elfogadása előtt a törvényhozóknak ezért meg kell határoznia, hogy a szabály milyen problémát old meg, milyen bizonyíték indokolná annak fenntartását, és ki fogja összegyűjteni ezeket a bizonyítékokat, amíg a hatáskört ténylegesen alkalmazzák .

56. Ha a cél az, hogy olyan fenyegetéseket találjanak meg, amelyeket más módszerek elmulasztanak, akkor az adatbázis-keresések vagy a jóváhagyott kérelmek számlálása nem lenne teljes körű siker-mérő .

57. Ezek a számok a tevékenységet írják le.

58. A nehezebb kérdés az, hogy a hatáskör olyan információval járul-e hozzá, amely megváltoztatja a nyomozásokat, hogy létezik-e más törvényes módszer, amely ezt az információt szolgáltathatná, és hogy a további nyereség hogyan viszonyul azokhoz a magánéletbe való beavatkozásokhoz, amelyek soha nem gyanúsított személyeket érintenek .

59. A titoktartás ugyan védheti a nyomozást, de növeli az olyan felülvizsgálók iránti igényt, akik betekinthetnek az alapul szolgáló anyagokba, és a nyilvánosságra hozatal keretein belül meg tudják magyarázni következtetéseiket.

60. Egy olyan értékelés, amelyet csak a határidő közeledtével terveznek meg, gyakran azt fogja megállapítani, hogy a döntő összehasonlítást soha nem rögzítették .

61. A felülvizsgálat korai megtervezése nem jelenti azt, hogy úgy tennénk, mintha egyetlen számszerű pontszám eldönthetné a választást, mert a megelőzött kár súlyossága és a beavatkozás mértéke nem cserélhető egységek .

62. A biztonsági nyomozások ritkán kínálnak olyan tiszta kísérletet, amelyben két különböző jogrendszer azonos fenyegetésekkel szembesül.

63. Ennek ellenére az értékelők feltehetik a kérdést, hogy egy program mit adott hozzá az ismert esetekhez, mit tudtak volna biztosítani kevésbé beavatkozó eszközök, és hol túl hiányosak a nyilvántartások ahhoz, hogy biztos következtetést lehessen levonni .

64. Szükségük van továbbá egy módszerre a hibák felderítésére is .

65. Egy látszólag hasznos nyom túl későn érkezhet ahhoz, hogy jelentősége legyen, míg egy téves összefüggés olyan személyt vonhat a vizsgálat alá, akinek semmi köze nem volt a fenyegetéshez.

66. A költségek eloszlása eltér a hasznotól .

67. A hatóságok gyorsabban juthatnak hozzá az információkhoz, és a nyomozók hamarabb találhatnak hasznos összefüggéseket; azok az emberek, akikről adatokat gyűjtenek, magánéleti költségeket viselnek, még akkor is, ha egyetlen tisztviselő sem lép velük kapcsolatba.

68. A bírák jogi alkalmazásokat vizsgálhatnak, független testületek vizsgálhatják a programot, a választott törvényhozóknak pedig el kell dönteniük a közjogban megengedett egyensúlyt .

69. Az, hogy minden intézménynek feladatot adnak, nem teszi ítéleteiket egymással felcserélhetővé.

70. Egy ügynökségi jelentés leírhatja a működési kényelmet, míg egy jogi felülvizsgálat azt a kérdést veti fel, hogy ugyanazt a célt kevésbé beavatkozó eszközökkel is el lehet-e érni – egy olyan kérdés, amelyet a program üzemeltetői aligha tartanak prioritásnak .

71. A 2014-es testületi jelentés ilyen kihívást jelentett.

72. A többségi álláspont nem tükrözte pontosan az összes megakadályozott vagy elmulasztott támadást, és az eltérő vélemények révén a jogi és gyakorlati nézeteltérés látható maradt azoknak a törvényhozóknak a számára, akiknek továbbra is választaniuk kellett a nem teljesen alátámasztott állítások közül .

73. Az ilyen jellegű nézeteltérés olyan bizonyíték, amelyet a törvényhozóknak mérlegelniük kell, nem pedig olyan hiba, amelyet egy határidő egyszerűen eltüntethet .

74. A lejárati határidő mindazonáltal megnehezítheti a bizonyítékok figyelmen kívül hagyását.

75. A meghosszabbítást kérőknek vissza kell fordulniuk egy olyan testülethez, amely felülvizsgálhatja a megállapodást, az ellenzők pedig meghatározott alkalmat kapnak arra, hogy indoklást követeljenek, ahelyett, hogy a közigazgatás jóindulatára várnának .

76. Az alkalom azonban akkor is eljön, függetlenül attól, hogy valaki elkészített-e használható beszámolót.

77. A felülvizsgálati kötelezettség felkészültséget ígér, de egy másik terület megmutatja, milyen csekélyek lehetnek az eredményei.

78. 2018-ban az Egyesült Államok Kormányzati Számvevőszéke (GAO) megvizsgálta a szövetségi pénzügyi szabályozó hatóságok által jogilag előírt retrospektív felülvizsgálatokat .

79. Az egyik felülvizsgálati folyamat keretében a szabályozóknak olyan banki szabályokat kellett keresniük, amelyek elavulttá, feleslegessé vagy indokolatlanul terhesekké váltak – ez a vizsgálat többet igényel, mint hogy megkérdezzék a szabályozott intézményeket, mely követelményeket nem kedvelnek .

80. A felülvizsgálatnak törvényben előírt helye volt a naptárban.

81. A GAO megállapította, hogy a részt vevő ügynökségek nem számoltak be mennyiségi adatelemzésekről, és nem értékelték a felülvizsgált szabályok kumulatív hatását, így a teljes terheléssel kapcsolatos fontos állítások dokumentált empirikus vizsgálat nélkül maradtak.

82. Egy, számos fogyasztói pénzügyi törvény felett joghatósággal rendelkező ügynökség kimaradt ebből a konkrét felülvizsgálati folyamatból.

83. Ezek a hiányosságok azért voltak fontosak, mert egy szabály terhe önmagában csekély lehet, de jelentős lesz, ha a vállalatoknak egyszerre több követelménynek is meg kell felelniük, és mert egy szabály eltörlése megváltoztathatja egy másik szabály hatását .

84. Ezen hiányosságok miatt a felülvizsgálóknak kevesebb alapjuk volt annak eldöntésére, hogy egy költséget indokolt-e a szabály által biztosított védelem .

85. Ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy az említett felülvizsgálatok során folytatott minden vita értéktelen volt.

86. Azt jelenti, hogy a kötelező eljárás – ahogyan azt akkor végrehajtották – önmagában nem eredményezett kellően teljes körű beszámolót a költségekről és a hatásokról .

87. Egy írásbeli kötelezettséget adminisztratív úton teljesíteni lehet, miközben a központi kérdés továbbra is megválaszolatlan marad.

88. A felülvizsgálóknak hozzáféréssel kell rendelkezniük az adatokhoz, az eredmények összehasonlítására szolgáló módszerekhez, valamint olyan széles körű felhatalmazással, amely lehetővé teszi a szabályok közötti kölcsönhatások felismerését; ellenkező esetben a zárójelentés csupán a már ismert panaszok összegyűjtését jelentheti.

89. Emellett rögzíteniük kell, kinek a költségeit veszik figyelembe .

90. A szabályozási kötelezettségek teljesítése a szabályozott vállalatokra hárul, de a gyengébb védelmi intézkedések a költségeket az ügyfelekre, a versenytársakra vagy a pénzügyi visszaéléseknek kitett személyekre háríthatják át.

91. Az intézményi probléma csak szerkezetében hasonlít a felügyeleti vitára; a védett érdekek és a jogi hatáskörök eltérőek .

92. Mindkét esetben azonban a tervezett felülvizsgálat csak akkor hasznos, ha segítségével a tényleges döntés megalapozottabbá válik .

93. A határidőknek van egy másik költsége is: az emberek azok túllépésére terveznek.

94. Az Egyesült Államok szélenergia-fejlesztői számára a termelési adókedvezmény többször is lejárással és késedelmes meghosszabbítással szembesült, ami miatt egy projekt jövőbeli értéke részben olyan jogalkotói döntéstől függött, amelynek időzítését a fejlesztők nem tudták ellenőrizni .

95. Egy projekt megvalósítása a villamos energia értékesítése előtt jóval korábban kötelezettségvállalásokat igényel a berendezések, a finanszírozás, az építkezés és a jövőbeli piac tekintetében, így egy bizonytalan adókedvezmény már jóval a hivatalos lejárat időpontja előtt befolyásolhatja a döntéseket.

96. Ha az adókedvezményre való jogosultság bizonytalan, miközben ezeket a kötelezettségvállalásokat meg kell tenni, a várakozás biztonságosabbnak tűnhet, mint a befektetés.

97. Az Energiaügyi Minisztérium leírta a rövid határidő-hosszabbításokhoz és az időszakos lejáratokhoz kapcsolódó ciklusokat, miközben a szélenergia-fejlesztést meghatározó feltételek között megemlítette az üzemanyagárak, a villamosenergia-kereslet és az állami politikákat is .

98. A GAO arról is beszámolt, hogy a korlátozott adatmennyiség megakadályozta az energiaadó-kiadások hatékonyságának megbízható értékelését.

99. A megfigyelt ingadozások nem tulajdoníthatók teljes mértékben az adókedvezmény határidejének .

100. A villamosenergia-kereslet, az üzemanyagárak, az állami politikák és a finanszírozási feltételek szintén befolyásolhatják a projekteket, és egy soha meg nem valósult projekt nem hagy egyszerű tételt az adóügyi nyilvántartásban .

101. A szélenergia-adókedvezmény támogatás, nem pedig vészhelyzeti intézkedés .

102. Ez az eset inkább a felülvizsgálat időzítését teszi próbára, mintsem a szélenergia-termelés érdemeit vagy a közvélemény támogatásának konkrét mértékét .

103. Egy olyan hatályvesztés, amelynek célja egy elavult politika fennmaradásának megakadályozása, bizonytalanságot okozhat, miközben a magánszereplők hosszú előkészítési idővel járó döntéseket hoznak; így a szabály hatályvesztése már jóval a szavazás előtt megkezdheti a viselkedés megváltozását.

104. Ezt a költséget be kell építeni az eredeti tervbe.

105. A törvényhozók korán bejelenthetik az értékelési kritériumokat, az utolsó hónap előtt közzétehetik a bizonyítékokat, és egyértelmű átmeneti szabályokat adhatnak a már vállalt kötelezettségekre vonatkozóan, lehetővé téve az érintettek számára, hogy a megújításra való feltételezés nélkül készüljenek fel a változásra .

106. Az ilyen intézkedések nem garantálhatnak stabil várakozásokat, de érthetőbbé teszik a változás időzítését és következményeit.

107. Nem szabad minden ideiglenes szabályt megújítani pusztán azért, mert az emberek az alapján tervezték meg tevékenységüket.

108. A szabályra való támaszkodás valódi változási költségeket eredményez; ez nem szünteti meg a szabály káros hatásait, és nem bizonyítja, hogy célja továbbra is megalapozott.

109. A felülvizsgálat során a választási lehetőségek sokszínűbbek, mint egy egyszerű „igen” vagy „nem”.

110. A törvényhozó megújíthatja a felhatalmazást, szűkítheti hatályát, kicserélheti mechanizmusát, vagy olyan feltételek mellett hagyhatja megszűnni, amelyek védelmet nyújtanak az átmenetben érintett embereknek .

111. A felhatalmazással rendelkező hatóság a törvény keretein belül módosíthatja a végrehajtást, de nem hivatkozhat olyan törvényhozói hatáskörre, amelyet soha nem kapott meg, még akkor sem, ha munkatársai a legrészletesebb ismeretekkel rendelkeznek a napi működésről .

112. Ezt a felosztást egyértelműen meg kell határozni, mielőtt az időszámítás megkezdődik.

113. Ugyanígy a siker mércéjének is egyértelműnek kell lennie: egy szabálynak meg kell határoznia a célját, ki kell jelölnie a kiindulási pontot, hozzáférést kell biztosítania a releváns bizonyítékokhoz, figyelmet kell fordítania a mellékhatásokra, és azonosítható döntéshozónak kell lennie.

114. Amikor jogok forognak kockán, egyes információk titkosak vagy magánjellegűek maradhatnak, de a független felülvizsgálatnak mégis elegendő hozzáféréssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megkérdőjelezze a hatóság saját beszámolóját, és rendelkeznie kell egy módszerrel, amellyel érvelését a választott döntéshozók elé tárhatja.

115. Amikor befektetések forognak kockán, a megújítással kapcsolatos bizonytalanságot is be kell építeni a költségbecslésbe .

116. Amikor több szabály kölcsönhatásba lép egymással, egy szűk körű felülvizsgálat elmulaszthatja azt a terhet vagy védelmet, amely kizárólag ezek kombinációjából fakad .

117. Ezek a követelmények nem alakítják az ítélőképességet számtani műveletté .

118. Nehezebbé teszik, hogy a befejezett felülvizsgálatot összetévesszék egy indokolt döntéssel .

119. A 2015. júniusi rövid szünet rávette a Kongresszust a cselekvésre; a 180 napos átmeneti időszak megmutatta, hogy a cselekvés és a gyakorlat megváltoztatása különböző ütemterv szerint zajlik .

120. A törvény új kialakítása politikai válasz volt a vitatott bizonyítékokra, nem pedig a hatályvesztési határidő által előidézett tény .

121. Egy határidő visszahozhat egy szabályt a tárgyalóasztalra, de csak a bizonyítékok láncolata és egy tervszerű átadás teszi lehetővé, hogy az asztalnál ülők eldöntsék, mi maradjon fenn belőle.

1. Am 1. Juni 2015 verlor eine Befugnis zur Erfassung der Telefonverbindungsdaten von US-Bürgern ihre gesetzliche Grundlage.

2. Der Ausfall war nur von kurzer Dauer.

3. Der Kongress verabschiedete am nächsten Tag den USA FREEDOM Act, mit dem mehrere auslaufende Ermittlungsbefugnisse wiederhergestellt und gleichzeitig die Regeln für ein Überwachungsprogramm geändert wurden, das zu einer landesweiten Kontroverse geworden war.

4. Für einen Moment hatte die nahende Frist es unmöglich gemacht, eine alte Entscheidung völlig unberührt zu lassen.

5. Die Frage war, was die Gesetzgeber wissen konnten, bevor sie diese Befugnis verlängerten .

6. Abschnitt 215 des 2001 verabschiedeten USA PATRIOT Act ermächtigte die Regierung, gerichtliche Anordnungen für Geschäftsunterlagen zu beantragen, die für bestimmte Ermittlungen im Bereich der nationalen Sicherheit relevant waren .

7. Der Kongress hatte diese Befugnis mit einem Ablaufdatum versehen und sie später mehr als einmal verlängert, sodass künftige Gesetzgeber wiederholt entscheiden mussten, ob die Ermittlungsbefugnis ihren Platz im Gesetz noch verdiente .

8. Ein Ablaufdatum ändert die Standardregelung .

9. Ohne ein weiteres Gesetz des Kongresses kann die Befugnis nicht einfach unter derselben gesetzlichen Bestimmung fortbestehen .

10. Dieser Mechanismus schafft einen Abstimmungspunkt, liefert jedoch nicht die an dieser Stelle erforderlichen Beweise oder Beurteilungen, insbesondere wenn diejenigen, die diese Befugnis ausüben, einen Großteil der Informationen über deren Ergebnisse kontrollieren.

11. Die National Security Agency hatte Anordnungen gemäß Abschnitt 215 genutzt, um große Mengen an Telefonverbindungsdaten zu erheben.

12. Dabei handelte es sich um Aufzeichnungen von Verbindungen, nicht um die in den Gesprächen gesprochenen Worte.

13. Doch auch ohne Inhalt kann eine Sammlung von Kontakten Zusammenhänge und Muster im Leben einer Person offenbaren, insbesondere wenn die Aufzeichnungen über einen längeren Zeitraum hinweg zusammengeführt werden.

14. Das geheime Gericht zur Überwachung ausländischer Geheimdienste (Foreign Intelligence Surveillance Court) genehmigte die Anordnungen, während die Geheimdienste und das Justizministerium die Befugnisse einforderten und im Rahmen dieser handelten, wodurch eine fallspezifische gerichtliche Überprüfung neben einer Exekutive stand, die über weitaus umfassendere Kenntnisse der täglichen Praxis verfügte.

15. Der Kongress konnte das Gesetz verlängern oder neu formulieren.

16. Das Gericht konnte entscheiden, ob bestimmte Anträge den geltenden Standards entsprachen, aber es konnte die umfassendere politische Frage nicht klären, in welchem Umfang das Gesetz die Datenerhebung zulassen sollte.

17. Diese Rollen spielten eine Rolle, als das Programm öffentlich wurde und sein behaupteter Nutzen angefochten wurde.

18. Die Behörden wussten mehr über dessen Nutzung als normale Bürger oder die meisten externen Kritiker, doch die Geheimhaltung erschwerte auch eine unabhängige Bewertung, da Außenstehende weder den vollständigen Umfang der Anträge noch die Ermittlungsergebnisse einsehen konnten, zu denen diese angeblich geführt hatten .

19. Die Personen, deren Kontakte in die Datenbank aufgenommen wurden, hatten in der Regel keine Möglichkeit, diese Datenerhebung individuell anzufechten.

20. Eine Frist allein konnte dieses Informationsungleichgewicht nicht beheben .

21. Im Jahr 2014 untersuchte das unabhängige „Privacy and Civil Liberties Oversight Board“ das Telefonüberwachungsprogramm, seine Rechtsgrundlage, seinen behaupteten Beitrag zur Sicherheit sowie seine Auswirkungen auf die Privatsphäre und die bürgerlichen Freiheiten .

22. Die Mehrheit des Gremiums empfahl, das Massenüberwachungsprogramm einzustellen.

23. Es kam zu dem Schluss, dass der Auslegung von Abschnitt 215, auf die sich die Datenerhebung stützte, eine tragfähige rechtliche Grundlage fehlte und dass der nachgewiesene Mehrwert des Programms begrenzt war – eine Kombination, die den Eingriff in die Privatsphäre besonders schwer zu rechtfertigen machte.

24. Nach der Sichtung von geheimen Unterlagen erklärte der Ausschuss, er habe keinen Fall gefunden, in dem das Programm direkt einen unbekannten Terrorplan aufgedeckt oder einen Anschlag vereitelt habe .

25. Diese Feststellung hatte einen begrenzten Geltungsbereich.

26. Die Tatsache, dass in den untersuchten Unterlagen kein entscheidender Beitrag festgestellt werden konnte, beweist nicht, dass niemals ein nützlicher Hinweis zutage getreten ist oder dass jeder denkbare Sicherheitseffekt gemessen werden konnte .

27. Die Mitglieder des Ausschusses waren sich zudem in wichtigen rechtlichen und politischen Fragen uneinig.

28. Eine unabhängige Überprüfung kann eine Kontroverse verschärfen, ohne sie zu beseitigen.

29. In diesem Fall erzwang sie einen präziseren Vergleich zwischen einem Sicherheitsargument und den Kosten für die Privatsphäre, die durch die Erfassung von Daten von Personen entstehen, die nicht im Verdacht stehen, etwas Unrechtes begangen zu haben, und deren Verbindungen zu anderen ohne deren Wissen in kaart gebracht werden könnten.

30. Der Vergleich hing auch von Alternativen ab: Ermittler konnten über andere rechtliche Wege detailliertere Daten einholen, obwohl diese Wege ihre eigenen Schutzvorkehrungen und Grenzen hatten .

31. Dies war eine Entscheidung über die institutionelle Ausgestaltung, keine Entscheidung zwischen Information und Unwissenheit.

32. Als Abschnitt 215 am 1. Juni auslief, ergab sich keine automatische Antwort darauf, welche Ausgestaltung ihn ersetzen sollte.

33. Das am nächsten Tag verabschiedete Gesetz erneuerte bestimmte Befugnisse und untersagte nach einer Übergangsphase die frühere Form der Massenerfassung gemäß Abschnitt 215, wodurch dasselbe Gesetz sowohl eine Fortführung bestimmter Befugnisse als auch eine Neugestaltung anderer Befugnisse darstellte.

34. Es sah einen anderen Mechanismus für die Beschaffung von Telefonverbindungsdaten vor, und zwar durch gerichtliche Anordnungen auf der Grundlage spezifischer Auswahlkriterien, die dazu dienten, bestimmte Personen, Konten, Adressen oder Geräte zu identifizieren und den Umfang der Herausgabe zu begrenzen.

35. Die Aufzeichnungen blieben in der Regel bei den Telefongesellschaften, bis eine rechtmäßige Anfrage ihre Herausgabe verlangte .

36. Die Änderung schränkte den ursprünglichen Umfang der staatlichen Datenerhebung ein, hob jedoch die Befugnis zur Anforderung von Aufzeichnungen nicht auf .

37. Das Gesetz beendete auch nicht jede Form der Überwachung.

38. Die 180-tägige Übergangsfrist ermöglichte den Fortbetrieb des bestehenden Telefonüberwachungsprogramms, während Behörden und Anbieter das neue Verfahren vorbereiteten – ein Kompromiss, der das tatsächliche Ende der Massenerfassung hinauszögerte, nachdem der Kongress deren Verbot beschlossen hatte.

39. Dieser Zeitraum endete am 29. November 2015 .

40. Die kurze Unterbrechung Anfang Juni und das spätere Ende der Massenerfassung waren unterschiedliche Ereignisse, die durch eine bewusste rechtliche Überbrückungsregelung voneinander getrennt waren.

41. Eine Überbrückungsregelung kann einen abrupten Betriebsunterbruch verhindern.

42. Sie kann auch genau jene Praxis verlängern, die der Gesetzgeber ersetzen wollte; daher bedürfen ihre Dauer und ihre Bedingungen einer eigenen Begründung, einschließlich einer Darlegung, welche Arbeiten nach Ablauf der alten Befugnis nicht mehr abgeschlossen werden können.

43. Die Abfolge im Jahr 2015 zeigt drei unterschiedliche Handlungen: das Auslaufenlassen einer Befugnis, die Erneuerung der Befugnis in überarbeiteter Form und die Festlegung des Zeitpunkts für den praktischen Übergang.

44. Jeder Schritt hat einen anderen Entscheidungsträger und unterschiedliche Auswirkungen auf die von der Regelung betroffenen Personen .

45. Eine Verfallsklausel ist das erste Instrument.

46. Sie legt ein Datum fest, nach dem eine Befugnis erlischt, sofern der Gesetzgeber nicht tätig wird; damit wird die Last auf diejenigen verlagert, die eine Fortführung wünschen, und Passivität selbst wird zu einer Entscheidung mit rechtlichen Konsequenzen .

47. Eine politische Verlängerung ist das zweite Instrument.

48. Der Gesetzgeber kann eine Befugnis beibehalten, einschränken, erweitern oder durch ein anderes Verfahren ersetzen, nachdem er sich mit Beweisen und konkurrierenden Werten auseinandergesetzt hat, während das daraus resultierende Gesetz festlegt, was Behörden und Gerichte danach tun dürfen.

49. Eine Überprüfungspflicht ist wiederum etwas anderes .

50. Sie kann eine Behörde dazu verpflichten, Ergebnisse zu untersuchen und über die Erkenntnisse zu berichten, während die zugrunde liegende Regelung in Kraft bleibt, möglicherweise auf unbestimmte Zeit .

51. Die Verwechslung dieser Instrumente verschleiert, wo der eigentliche Hebel liegt.

52. Die Auslaufklausel erzwingt eine Entscheidung, doch unter Zeitdruck stehende Gesetzgeber können eine Maßnahme mit kaum mehr Wissen als zuvor verlängern, insbesondere wenn ein bevorstehendes Auslaufen die Debatte in einen Wettstreit um unmittelbare Störungen verwandelt .

53. Eine Überprüfung kann detaillierte Ergebnisse liefern, ohne dass eine befugte Person verpflichtet ist, darauf zu reagieren .

54. Weder ein Datum noch ein Bericht entscheidet darüber, wie viel Privatsphäre gegen einen möglichen Sicherheitsgewinn eingetauscht werden soll .

55. Vor der Verabschiedung einer befristeten Regelung müssen die Gesetzgeber daher darlegen, welches Problem die Regelung angeht, welche Beweise ihre Beibehaltung rechtfertigen würden und wer diese Beweise sammeln wird, während die Befugnis tatsächlich ausgeübt wird.

56. Wenn der Zweck darin besteht, Bedrohungen aufzudecken, die andere Methoden übersehen, wäre das Zählen von Datenbankabfragen oder genehmigten Anfragen ein unvollständiger Maßstab für den Erfolg .

57. Diese Zahlen beschreiben lediglich die Aktivität.

58. Die schwierigere Frage ist, ob die Befugnis Informationen liefert, die Ermittlungen verändern, ob eine andere rechtmäßige Methode diese Informationen liefern könnte und wie der zusätzliche Gewinn im Vergleich zu Eingriffen in die Privatsphäre von Personen zu bewerten ist, die nie unter Verdacht standen .

59. Geheimhaltung mag eine Ermittlung schützen, erhöht jedoch den Bedarf an Prüfern, die das zugrunde liegende Material einsehen und ihre Schlussfolgerungen so weit erläutern können, wie es die Offenlegung zulässt .

60. Eine Bewertung, die erst kurz vor Ablauf der Frist geplant wird, wird oft feststellen, dass der entscheidende Vergleich nie dokumentiert wurde.

61. Eine frühzeitige Planung der Überprüfung bedeutet nicht, so zu tun, als könne eine einzige numerische Bewertung die Entscheidung treffen, denn die Schwere eines verhinderten Schadens und das Ausmaß eines Eingriffs sind keine austauschbaren Größen .

62. Sicherheitsermittlungen bieten selten ein klares Experiment, bei dem zwei unterschiedliche Rechtssysteme mit identischen Bedrohungen konfrontiert sind.

63. Dennoch können Prüfer fragen, welchen Mehrwert ein Programm gegenüber bekannten Fällen erbracht hat, was weniger in die Privatsphäre eingreifende Instrumente hätten leisten können und wo die Unterlagen für eine sichere Schlussfolgerung zu unvollständig sind.

64. Sie benötigen zudem eine Möglichkeit, Fehler zu überprüfen.

65. Ein scheinbar nützlicher Hinweis kann zu spät eintreffen, um noch von Bedeutung zu sein, während ein falscher Zusammenhang jemanden ins Visier rücken kann, der keinerlei Verbindung zu einer Bedrohung hatte.

66. Die Kosten verteilen sich anders als der Nutzen .

67. Behörden erhalten möglicherweise schneller Zugang zu Informationen, und Ermittler finden vielleicht früher einen nützlichen Zusammenhang; Personen, deren Daten erfasst werden, tragen jedoch Kosten in Bezug auf ihre Privatsphäre, selbst wenn kein Beamter jemals mit ihnen spricht .

68. Richter können die rechtliche Anwendung prüfen, unabhängige Gremien können das Programm untersuchen, und gewählte Gesetzgeber müssen über das zulässige Gleichgewicht im öffentlichen Recht entscheiden .

69. Die Zuweisung einer Aufgabe an jede Institution macht ihre Urteile jedoch nicht austauschbar.

70. Ein Behördenbericht mag die operative Zweckmäßigkeit beschreiben, während eine Überprüfung der Rechte die Frage stellt, ob derselbe Zweck mit weniger eingreifenden Mitteln erreicht werden könnte – eine Frage, für deren Priorisierung die Betreiber eines Programms möglicherweise wenig Anreiz haben .

71. Der Bericht des Ausschusses aus dem Jahr 2014 stellte eine solche Herausforderung dar.

72. Seine Mehrheitsposition war kein exakter Maßstab für alle verhinderten oder verpassten Angriffe, und seine abweichenden Meinungen hielten die rechtlichen und praktischen Meinungsverschiedenheiten für die Gesetzgeber sichtbar, die sich dennoch zwischen unvollständig belegten Behauptungen entscheiden mussten .

73. Diese Art von Meinungsverschiedenheit ist ein Beweis, den der Gesetzgeber abwägen muss, und kein Mangel, den ein Kalender beseitigen kann.

74. Ein Ablaufdatum kann es dennoch schwieriger machen, Beweise zu ignorieren.

75. Wer eine Verlängerung anstrebt, muss sich erneut an ein Gremium wenden, das die Vereinbarung überarbeiten kann, und Gegner erhalten einen festgelegten Anlass, Begründungen einzufordern, anstatt auf den guten Willen der Verwaltung zu warten.

76. Doch dieser Anlass tritt ein, unabhängig davon, ob jemand eine brauchbare Darstellung vorbereitet hat oder nicht.

77. Eine Überprüfungspflicht verspricht Vorbereitung, doch ein anderer Bereich zeigt, wie dürftig ihre Ergebnisse ausfallen können.

78. Im Jahr 2018 untersuchte das US-Rechnungsprüfungsamt (GAO) gesetzlich vorgeschriebene rückwirkende Überprüfungen durch die Finanzaufsichtsbehörden des Bundes.

79. Im Rahmen eines Überprüfungsprozesses sollten die Aufsichtsbehörden nach Bankvorschriften suchen, die veraltet, unnötig oder unangemessen belastend geworden waren – eine Untersuchung, die mehr erfordert, als die beaufsichtigten Institute zu fragen, welche Anforderungen ihnen missfallen .

80. Die Überprüfung hatte einen gesetzlich festgelegten Termin im Kalender.

81. Das GAO stellte fest, dass die beteiligten Behörden keine quantitativen Datenanalysen vorgelegt oder die kumulativen Auswirkungen der von ihnen geprüften Vorschriften bewertet hatten, wodurch wichtige Aussagen über die Gesamtbelastung ohne dokumentierte empirische Überprüfung blieben.

82. Eine Behörde, die für viele Verbraucherschutzgesetze im Finanzbereich zuständig ist, war von diesem speziellen Überprüfungsprozess ausgenommen.

83. Diese Lücken waren von Bedeutung, da die Belastung durch eine Vorschrift für sich genommen gering sein mag, jedoch erheblich wird, wenn Unternehmen viele Anforderungen gleichzeitig erfüllen müssen, und da die Aufhebung einer Vorschrift die Wirkung einer anderen verändern kann .

84. Außerdem hatten die Prüfer dadurch weniger Anhaltspunkte, um zu entscheiden, ob eine Kostenbelastung durch den von der Vorschrift gewährten Schutz gerechtfertigt war.

85. Diese Feststellung bedeutet nicht, dass jede Diskussion im Rahmen dieser Überprüfungen wertlos war.

86. Sie bedeutet vielmehr, dass das vorgeschriebene Verfahren, so wie es damals durchgeführt wurde, für sich genommen keine ausreichend vollständige Darstellung der Kosten und Auswirkungen lieferte.

87. Eine schriftliche Verpflichtung kann administrativ erfüllt werden, während die zentrale Frage weiterhin unzureichend beantwortet bleibt.

88. Prüfer benötigen Zugang zu Daten, Methoden zum Vergleich von Ergebnissen und ein Mandat, das weitreichend genug ist, um Wechselwirkungen zwischen Vorschriften zu erkennen; andernfalls könnte der Abschlussbericht lediglich bereits bekannte Beschwerden zusammenfassen.

89. Sie müssen zudem festhalten, wessen Kosten berücksichtigt werden.

90. Die Compliance-Arbeit obliegt den regulierten Unternehmen, doch schwächere Schutzvorkehrungen können Kosten auf Kunden, Wettbewerber oder Personen verlagern, die finanziellem Missbrauch ausgesetzt sind.

91. Das institutionelle Problem ähnelt dem Überwachungsstreit nur in seiner Struktur; die geschützten Interessen und rechtlichen Befugnisse unterscheiden sich .

92. In jedem Kontext ist eine planmäßige Überprüfung jedoch nur dann sinnvoll, wenn sie zu einer fundierteren Entscheidung beitragen kann .

93. Fristen verursachen noch weitere Kosten: Die Menschen planen über sie hinaus .

94. Für Windenergieentwickler in den Vereinigten Staaten stand eine Produktionssteuergutschrift wiederholt vor dem Auslaufen und einer verspäteten Verlängerung, wodurch der zukünftige Wert eines Projekts teilweise von einer gesetzgeberischen Entscheidung abhing, deren Zeitpunkt die Entwickler nicht beeinflussen konnten .

95. Der Aufbau eines Projekts erfordert Verpflichtungen in Bezug auf Ausrüstung, Finanzierung, Bau und einen zukünftigen Markt lange bevor Strom verkauft wird; daher kann eine ungewisse Steuergutschrift Entscheidungen bereits lange vor dem Datum ihres formellen Auslaufens beeinflussen.

96. Wenn die Berechtigung für eine Steuergutschrift ungewiss ist, während diese Verpflichtungen eingegangen werden müssen, kann Abwarten sicherer erscheinen als zu investieren .

97. Das Energieministerium beschrieb Zyklen im Zusammenhang mit kurzen Verlängerungen und regelmäßigen Ausläufen und identifizierte gleichzeitig Brennstoffpreise, Stromnachfrage und staatliche Politik als Faktoren, die die Windenergieentwicklung beeinflussen .

98. Das GAO berichtete zudem, dass begrenzte Daten eine fundierte Bewertung der Wirksamkeit von Energiesteuerausgaben behinderten.

99. Die beobachteten Schwankungen lassen sich nicht vollständig auf die Frist der Steuergutschrift zurückführen .

100. Auch der Strombedarf, die Brennstoffpreise, die Politik der Bundesstaaten und die Finanzierungsbedingungen können Projekte beeinflussen, und ein Projekt, das nie realisiert wurde, hinterlässt keinen einfachen Eintrag in den Steuerunterlagen .

101. Die Windkraftgutschrift ist eine Subvention, keine Notstromversorgung.

102. Ihr Fall stellt eher den Zeitpunkt der Überprüfung auf die Probe als die Vorzüge der Windenergieerzeugung oder ein bestimmtes Maß an öffentlicher Unterstützung .

103. Eine Auslaufklausel, die verhindern soll, dass eine veraltete Politik fortbesteht, kann Unsicherheit schaffen, während private Akteure Entscheidungen mit langen Vorlaufzeiten treffen; daher kann das Auslaufen der Regelung bereits lange vor einer Abstimmung zu Verhaltensänderungen führen.

104. Diese Kosten sollten in die ursprüngliche Konzeption einfließen.

105. Der Gesetzgeber kann Bewertungskriterien frühzeitig bekanntgeben, Belege vor dem letzten Monat veröffentlichen und klare Übergangsregelungen für bereits eingegangene Verpflichtungen vorsehen, damit Betroffene sich auf Veränderungen vorbereiten können, ohne von einer Verlängerung auszugehen.

106. Solche Maßnahmen können zwar keine stabilen Erwartungen garantieren, machen aber den Zeitpunkt und die Folgen von Veränderungen besser nachvollziehbar.

107. Auch sollte nicht jede befristete Regelung allein deshalb verlängert werden, weil sich die Menschen darauf eingestellt haben.

108. Das Vertrauen in eine Regelung verursacht echte Kosten für Veränderungen; es beseitigt weder die Nachteile einer Regelung noch beweist es, dass ihr Zweck weiterhin stichhaltig ist.

109. Die Entscheidungsmöglichkeiten bei der Überprüfung sind vielfältiger als ein einfaches Ja oder Nein.

110. Ein Gesetzgeber kann eine Befugnis verlängern, ihren Geltungsbereich einschränken, ihren Mechanismus ersetzen oder sie unter Bedingungen auslaufen lassen, die die vom Übergang betroffenen Menschen schützen.

111. Eine Behörde mit delegierter Befugnis kann die Umsetzung im Rahmen des Gesetzes anpassen, aber sie kann keine Gesetzgebungsbefugnis beanspruchen, die ihr nie übertragen wurde, selbst wenn ihre Mitarbeiter über die detailliertesten Kenntnisse des täglichen Betriebs verfügen .

112. Diese Abgrenzung sollte klar festgelegt sein, bevor die Frist beginnt.

113. Ebenso sollte der Maßstab für den Erfolg klar sein: Eine Vorschrift benötigt einen festgelegten Zweck, eine Ausgangsbasis, Zugang zu relevanten Beweisen, die Berücksichtigung von Nebenwirkungen und einen identifizierbaren Entscheidungsträger.

114. Wenn Rechte auf dem Spiel stehen, können einige Informationen geheim oder vertraulich bleiben; dennoch benötigt eine unabhängige Überprüfung ausreichenden Zugang, um die Darstellung der Behörde anzufechten, sowie eine Möglichkeit, ihre Argumentation den gewählten Entscheidungsträgern zu vermitteln.

115. Wenn Investitionen auf dem Spiel stehen, gehört die Unsicherheit über die Verlängerung selbst in die Kostenschätzung ein.

116. Wenn mehrere Vorschriften zusammenwirken, kann eine eng gefasste Überprüfung die Belastung oder den Schutz übersehen, die sich erst aus ihrer Kombination ergeben .

117. Diese Anforderungen verwandeln das Urteilsvermögen nicht in Arithmetik.

118. Sie machen es schwieriger, eine abgeschlossene Überprüfung mit einer begründeten Entscheidung zu verwechseln.

119. Die kurze Lücke im Juni 2015 veranlasste den Kongress zum Handeln; die 180-tägige Übergangsfrist zeigte, dass Handeln und die Änderung der Praxis nach unterschiedlichen Zeitplänen erfolgen .

120. Die Neugestaltung des Gesetzes war eine politische Antwort auf umstrittene Beweislage, nicht eine Tatsache, die sich aus dem Auslaufdatum ergab .

121. Eine Frist kann eine Vorschrift wieder auf den Tisch bringen, aber nur eine Beweiskette und eine geplante Übergabe ermöglichen es den Beteiligten an diesem Tisch, zu entscheiden, was davon bestehen bleiben soll.