1.2.4 Határfolyók és a határok eltolódásai – Grenzflüsse und die Verschiebungen der Grenzen

1. A Dráva mentén a mai folyómeder és a Magyarország–Horvátország közötti határ nem mindenhol esik egybe.

2. Egy pontos térképen az államhatár helyenként keresztezi a folyót, ahelyett, hogy annak kanyarulatait követné.

3. A kék vízfolyás és a politikai vonal ott eltérő történeteket mesélnek.

4. A Dráva (magyarul Dráva) ágyát áthelyezte, míg a régebbi határvonalak megmaradtak.

5. Ezért egy partszakasz állami hovatartozása nem határozható meg megbízhatóan abból, hogy a mai folyó melyik oldalán fekszik.

6. Ez a megállapítás ellentmond a határokról kialakult általános elképzelésnek.

7. Egy széles folyó különösen egyértelmű elválasztó vonalként tűnik, mert vize láthatóan két part között folyik.

8. A láthatóság és az állandóság azonban különböző tulajdonságok.

9. Magyarország határfolyói egy nagyobb tájegységben, a Kárpát-medencében fekszenek, amelynek síkságai az államhatárokon átnyúlva összefüggőek.

10. A Duna a Szlovákiával közös határ egy részét képezi, akárcsak a kisebb Ipoly, amely szlovákul Ipeľ néven ismert.

11. Délnyugaton a Mur és a Drau folyók kísérik a horvát határ egyes szakaszait.

12. A határ kijelölésénél egy folyó jól felismerhető támaszpontként szolgálhat anélkül, hogy ezáltal változatlan vonalat jelölne ki.

13. Ezenkívül a folyó a partján fekvő településeket hajózással, hidakkal és a közös vízhasználattal köti össze.

14. Államhatárként való felhasználása ezért egy olyan víztestre vonatkozó politikai döntés, amely egyben kapcsolatokat is teremt.

15. E döntés tartós érvényesítése érdekében egyértelműen meg kell határozni, hogy a folyó mely része jelöli a határt.

16. Ehhez a „a folyó mentén” megjelölés nem elegendő.

17. Határvonalként például a partok közötti középvonal jöhet szóba.

18. Hajózható folyó esetében helyette a meghatározó hajózási csatorna vehető alapul, amelyre gyakran a „talweg” kifejezést használják.

19. Ennek a vonalnak nem kell egybeesnie a víztükör geometriai középpontjával.

20. Ugyanis a mélyebb, hajózásra alkalmas terület közelebb fekhet az egyik parton.

21. A szigetek, mellékágak és a változó vízállások tovább nehezítik a besorolást.

22. Egy alacsony vízálláskor felszínre kerülő homokzátony még nem bizonyíték egy új határvonalra.

23. A megállapodott határszabályok és a hozzájuk tartozó dokumentumok a mérvadóak.

24. Ezek előírhatják a folyó változó medréhez való igazodást, vagy a vonalat attól függetlenül rögzíthetik.

25. Hogy egy folyó miért változtatja meg egyáltalán a helyzetét, azt egy-egy kanyar példáján lehet megmagyarázni.

26. Egy ilyen kanyart meandernek neveznek, és különösen jól alakul ki ott, ahol a folyó viszonylag laza anyagban oldalirányban elmozdulhat.

27. A kanyarban az áramlás egyenetlenül oszlik el a folyómederben.

28. Gyakran elmosja az anyagot a külső parton, míg a belső oldalon homokot vagy kavicsot rak le.

29. Az elmosott külső partot ütközőpartnak, a többnyire laposabb belső partot pedig az ott lerakódó anyagokkal együtt csúszópartnak nevezik.

30. A kifejezések két egymáshoz tartozó folyamatot írnak le: itt a part talajt veszít, ott pedig egy lerakódás növekszik a folyóba.

31. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy ugyanazt a talajt közvetlenül a szemközti oldalra tolják.

32. Az áramlás az anyagot különböző távolságokra szállítja, és szemcseméret, valamint a helyi viszonyok szerint válogatja szét.

33. Az ismételt kimosódás és lerakódás következtében a kanyar alakja és helyzete megváltozik.

34. Csúcsa oldalirányban és egyidejűleg a folyás irányába is elmozdulhat, miközben a szomszédos kanyarok reagálnak erre a változásra.

35. A sebesség többek között a vízhozamtól, a part anyagától, a növényzettől és a meglévő megerősítésektől függ.

36. A növényzettel borított, ellenálló part másképp viselkedik, mint egy laza homokpart.

37. Az árvíz rövid idő alatt nagy változásokat okozhat, de az ilyen események között is folytatódik az áramlás hatása a mederre.

38. Egy térkép mindig csak egy adott állapotot rögzít.

39. Ha két felmérés között elegendő idő telik el, a part időközben jelentősen eltolódhat korábbi helyzetétől.

40. A vándorló folyó tehát nem csupán mozgó vízből áll, hanem egy mozgó mederből is.

41. Néha a fokozatos eltolódás hirtelen változássá válik.

42. Egy szélesre kiterjedt kanyar két szakasza annyira közel kerülhet egymáshoz, hogy közöttük már csak egy keskeny földsáv marad.

43. Ha a víz áttöri ezt a kanyarnyakot, rövidebb összeköttetés jön létre.

44. Az árteret átszelő árvíz áramlása is kiáshat egy új utat, amely ezután a lefolyás nagyobb részét átveszi.

45. A korábbi kanyar ekkor elveszíti jelentőségét főmederként.

46. Végpontjain üledék rakódhat le, így egy régi ág vagy a főáramtól elválasztott holtág marad hátra.

47. A korábban a kanyar által körülvett földterület ezután az új főmeder másik oldalán helyezkedik el.

48. Maga a földterület nem került áthelyezésre; csak a víz által körülötte követett út változott meg.

49. Ezen a ponton a folyófejlődés kérdése állami joghatósági kérdéssé válik.

50. Ha egy jogilag mozgatható határ a folyó közepét követi, akkor bizonyos mederváltozások a határ helyzetét is megváltoztathatják.

51. Ebből azonban nem következik, hogy minden új meder automatikusan újraelosztja az állami területet.

52. A határszabályozások különbséget tehetnek a lassú partváltozás és a hirtelen áttörés között.

53. Hasonlóképpen a természetes változásokat is másképp kezelhetik, mint a mesterséges beavatkozásokat.

54. Már a Trianoni Szerződés 30. cikke is a határbizottságokra bízta annak eldöntését, hogy egy vízi határnak követnie kell-e a későbbi mederváltozásokat.

55. Alternatívaként előírta azok végleges rögzítését a folyó akkori állapotának megfelelően.

56. Megállapított határ esetén a megegyezés szerinti folyásvonal fennmarad, még akkor is, ha a víz elhagyja azt.

57. Ilyenkor a politikai határvonal esetleg egy régi mederben vagy szárazföldön húzódik.

58. Aki csak a jelenlegi főágat veszi figyelembe, az látja a víz elválasztását, de nem feltétlenül az államok elválasztását.

59. A Dráva különösen szemléletesen mutatja, milyen hosszú ideig fennállhat egy ilyen eltérés.

60. A történelmi felmérések és térképek ott régebbi folyómedreket dokumentálnak, amelyek jelentőséget nyertek a határ megállapításában.

61. E határtörténet egy része a mai nemzetállamok kialakulása előtti időszakba nyúlik vissza.

62. A trianoni békeszerződés 1920-ban a magyar–horvát határvidéken a régebbi közigazgatási határvonalakat is megerősítette.

63. A mai határvonalat ezért nem lehet egyszerűen a Dráva folyásának egy későbbi időpontban történt lenyomataként értelmezni.

64. A folyó vándorlása és az emberi beavatkozások tovább távolították egymástól a vízfolyást és a rögzített határvonalat.

65. Egy térképen egy határív emiatt felesleges kanyarulatnak tűnhet, noha egy korábbi térbeli rendet őriz.

66. A táj megváltozott, míg jogi felosztása máshol továbbra is fennáll.

67. A folyószabályozások is ilyen különbségeket eredményeznek, igaz, tervszerű beavatkozások révén.

68. Egy mesterséges átvágás lerövidíti a kanyart, és az áramlást új mederbe terelheti.

69. A partmegerősítések viszont a part oldalirányú erózióját hivatottak korlátozni, és ezzel megvédeni a mezőket, közlekedési utakat vagy épületeket.

70. Az ilyen intézkedések nem csupán a térképen látható vonalat változtatják meg, hanem az áramlás és az üledék szállításának eloszlását is.

71. Ha a folyó útját lerövidítik, azonos magasságkülönbség mellett az átlagos lejtés növekszik.

72. Megfelelő körülmények között a meder ezért mélyebbre süllyedhet.

73. A víztározók viszont csökkenthetik a homok és kavics továbbszállítását, és megváltoztathatják a vízhozamot.

74. A műszakilag szabályozott part tehát nem jelenti azt, hogy az egész folyórendszer változatlan marad.

75. Az Ipoly folyón a vízépítési változtatások következményei határmegállapodásokból is kiolvashatók.

76. Egy 1997-ben aláírt, Magyarország és Szlovákia közötti megállapodás szabályozta a határváltozásokat az Ipoly, a Sajó és a Ronyva folyókon végzett beavatkozások után.

77. Egy további, 2018-ban Magyarországon közzétett határszerződés kifejezetten szabályozza az Ipoly bizonyos szabályozott szakaszain végrehajtott változtatásokat.

78. A szerződés a közös államhatárt állandónak minősíti, és annak módosítását kizárólag nemzetközi szerződés alapján engedélyezi.

79. Ugyanakkor figyelembe veszi azt az esetet is, amikor a határdokumentumokban rögzített vonal a felmérés után a határvíz helyett a szárazföldön helyezkedik el.

80. A határbizottságnak ilyenkor a hatályos dokumentumok alapján ki kell jelölnie és megjelölnie ezt a vonalat.

81. A víz tehát ebben az esetben nem maga határozza meg a határvonalat.

82. Csak az államok közötti megállapodás teszi a kívánt kiigazítást új határrá.

83. Ezek a kis léptékű változások alapvetően különböznek a 20. század nagy politikai átrendeződéseitől.

84. Az 1920 júniusában aláírt trianoni szerződés az első világháború után egy lényegesen kisebb Magyarország kereteit határozta meg.

85. A korábbi, etnikailag sokszínű királyság nagy területeit más államokhoz csatolták.

86. Ezzel számos magyar anyanyelvű ember is az új magyar államterületen kívülre került.

87. 1938 és 1941 között Magyarország német és olasz befolyás alatt hozott választottbírósági ítéletek, valamint katonai területnyereségek révén ismét kiterjesztette területét.

88. Az 1947-es párizsi békeszerződés lényegében visszaállította a bővítések előtti határokat, azzal a kiegészítéssel, hogy Pozsony közelében további területet cédáltak Csehszlovákiának.

89. A trianoni szerződés és a későbbi revíziók értékelése a nemzeti emlékezetkultúrákban továbbra is vitatott marad.

90. Hatásuk az államhatárokra azonban egyértelműen megkülönböztethető a folyómeder oldalirányú eltolódásától.

91. A békeszerződés a politikai uralmat rendezi át, a kanyarulat áttörése pedig először is a vízfolyást változtatja meg.

92. Csak az éppen hatályos határszabály határozza meg, hogy ennek a fizikai folyamatnak vannak-e jogi következményei.

93. A folyó mellett élők számára ennek a megkülönböztetésnek gyakorlati jelentősége van.

94. Ha a víz és az államhatár eltér egymástól, a telkekhez vezető utak bonyolultabbá válhatnak, annak ellenére, hogy azok állami hovatartozása változatlan marad.

95. Ekkor a partvédelem, az építési munkák vagy a határjelek karbantartásának illetékessége sem ismerhető fel kizárólag a látható part alapján.

96. A földmérés és a közös határdokumentáció biztosítja itt a szükséges pontosságot.

97. A vízgazdálkodási együttműködésnek emellett figyelembe kell vennie, hogy a beavatkozások és az árvizek hatásai a folyó alsóbb szakaszára is átterjednek.

98. Egy változatlan államhatár jogilag rendezheti ezeket az összefüggéseket, de nem tudja eltüntetni őket a tájból.

99. A Dráva mentén ezért a mai folyó mellett egy második, kevésbé látható nyom is fennmarad: egy régebbi határmegállapítás kötelező érvényű vonala.

100. Ahol a kettő eltér egymástól, ott látható, mennyi emberi munkára van szükség ahhoz, hogy egy határ állandó maradjon, miközben annak látszólag szilárd támaszpontja továbbfolyik.

1. An der Drau decken sich das heutige Flussbett und die Grenze zwischen Ungarn und Kroatien nicht überall.

2. Auf einer genauen Karte schneidet die Staatsgrenze den Fluss stellenweise, statt seinen Windungen zu folgen.

3. Der blaue Wasserlauf und die politische Linie erzählen dort unterschiedliche Geschichten.

4. Die Drau, auf Ungarisch Dráva, hat ihr Bett verlagert, während ältere Grenzverläufe bestehen blieben.

5. Deshalb lässt sich die staatliche Zugehörigkeit eines Uferstücks nicht zuverlässig daraus ablesen, auf welcher Seite des heutigen Flusses es liegt.

6. Dieser Befund widerspricht einer vertrauten Vorstellung von Grenzen.

7. Ein breiter Strom erscheint als besonders eindeutige Trennung, weil sein Wasser sichtbar zwischen zwei Ufern liegt.

8. Doch Sichtbarkeit und Beständigkeit sind verschiedene Eigenschaften.

9. Ungarns Grenzflüsse liegen in einem größeren Landschaftsraum, dem Karpatenbecken, dessen Tiefländer über Staatsgrenzen hinweg zusammenhängen.

10. Die Donau bildet einen Teil der Grenze zur Slowakei, ebenso die kleinere Ipoly, die auf Slowakisch Ipeľ heißt.

11. Im Südwesten begleiten Mur und Drau Abschnitte der Grenze zu Kroatien.

12. Ein Fluss kann bei der Grenzziehung als gut erkennbarer Anhaltspunkt dienen, ohne deshalb eine unveränderliche Linie vorzugeben.

13. Außerdem verbindet er die Orte an seinen Ufern durch Schifffahrt, Brücken und gemeinsame Wassernutzung.

14. Seine Verwendung als Staatsgrenze ist daher eine politische Entscheidung über ein Gewässer, das auch Verbindungen schafft.

15. Um diese Entscheidung dauerhaft umzusetzen, muss feststehen, welcher Teil des Flusses die Grenze bezeichnet.

16. Die Angabe „entlang des Flusses“ reicht dafür nicht.

17. Als Grenzlinie kommt etwa die Mitte zwischen den Ufern infrage.

18. Bei einem schiffbaren Fluss kann stattdessen die maßgebliche Schifffahrtsrinne herangezogen werden, für die häufig der Begriff Talweg verwendet wird.

19. Diese Linie muss nicht mit der geometrischen Mitte der Wasserfläche übereinstimmen.

20. Denn der tiefere, für die Schifffahrt geeignete Bereich kann näher an einem Ufer liegen.

21. Inseln, Nebenarme und wechselnde Wasserstände machen die Zuordnung zusätzlich schwierig.

22. Eine Sandbank, die bei Niedrigwasser auftaucht, ist noch kein Beleg für einen neuen Grenzverlauf.

23. Maßgeblich sind die vereinbarten Grenzregeln und die dazugehörigen Unterlagen.

24. Sie können einen Bezug zum jeweils veränderten Flusslauf vorsehen oder die Linie unabhängig davon festhalten.

25. Warum ein Fluss überhaupt seine Lage verändert, lässt sich an einer einzelnen Biegung erklären.

26. Eine solche Windung heißt Mäander, und sie entsteht besonders gut dort, wo ein Fluss sich in vergleichsweise lockerem Material seitlich verlagern kann.

27. In der Biegung verteilt sich die Strömung ungleichmäßig über das Flussbett.

28. Häufig trägt sie am äußeren Ufer Material ab, während sie an der Innenseite Sand oder Kies ablagert.

29. Das abgetragene Außenufer nennt man Prallhang, das meist flachere innere Ufer mit seinen Ablagerungen Gleithang.

30. Die Begriffe beschreiben zwei zusammengehörige Vorgänge: Hier verliert das Ufer Boden, dort wächst eine Ablagerung in den Fluss hinein.

31. Dabei wird nicht einfach dasselbe Erdreich unmittelbar auf die gegenüberliegende Seite geschoben.

32. Die Strömung transportiert Material unterschiedlich weit und sortiert es nach Korngröße und den örtlichen Bedingungen.

33. Durch wiederholte Abtragung und Ablagerung verändert eine Biegung ihre Form und Lage.

34. Ihr Scheitel kann seitwärts und zugleich flussabwärts wandern, während benachbarte Windungen auf diese Veränderung reagieren.

35. Die Geschwindigkeit hängt unter anderem von der Wasserführung, dem Ufermaterial, der Vegetation und vorhandenen Befestigungen ab.

36. Ein bewachsenes, widerstandsfähiges Ufer verhält sich anders als eine lockere Sandkante.

37. Hochwasser kann große Veränderungen in kurzer Zeit bewirken, doch auch zwischen solchen Ereignissen arbeitet die Strömung weiter am Bett.

38. Eine Karte hält davon immer nur einen bestimmten Zustand fest.

39. Liegt zwischen zwei Vermessungen genügend Zeit, kann sich das Ufer inzwischen deutlich von seiner früheren Lage entfernt haben.

40. Ein wandernder Fluss besteht also nicht bloß aus bewegtem Wasser, sondern aus einem beweglichen Bett.

41. Manchmal wird aus der allmählichen Verlagerung ein abrupter Wechsel.

42. Zwei Abschnitte einer weit ausgezogenen Schleife können so nahe zusammenrücken, dass zwischen ihnen nur noch ein schmaler Landstreifen liegt.

43. Durchbricht das Wasser diesen Mäanderhals, entsteht eine kürzere Verbindung.

44. Auch eine Hochwasserströmung über die Aue kann einen neuen Weg ausräumen, der anschließend einen größeren Teil des Abflusses übernimmt.

45. Die bisherige Schleife verliert dann ihre Bedeutung als Hauptlauf.

46. An ihren Enden können sich Sedimente ablagern, sodass ein Altarm oder ein vom Hauptstrom getrenntes Altwasser zurückbleibt.

47. Ein zuvor von der Schleife umgebenes Stück Land liegt danach auf der anderen Seite des neuen Hauptbetts.

48. Das Land selbst wurde dabei nicht versetzt; verändert hat sich der Weg, den das Wasser um es herum nimmt.

49. An diesem Punkt wird aus einer Frage der Flussentwicklung eine Frage der staatlichen Zuständigkeit.

50. Folgt eine rechtlich bewegliche Grenze der Flussmitte, können bestimmte Laufveränderungen auch ihre Lage verändern.

51. Daraus folgt jedoch nicht, dass jede neue Rinne automatisch Staatsgebiet neu verteilt.

52. Grenzregelungen können zwischen langsamem Uferwandel und einem plötzlichen Durchbruch unterscheiden.

53. Ebenso können sie natürliche Veränderungen anders behandeln als künstliche Eingriffe.

54. Schon Artikel 30 des Vertrags von Trianon überließ den Grenzkommissionen die Entscheidung, ob eine Gewässergrenze späteren Laufänderungen folgen sollte.

55. Als Alternative sah er ihre endgültige Festlegung nach der damaligen Lage des Flusses vor.

56. Bei einer festgelegten Grenze bleibt der vereinbarte Verlauf bestehen, auch wenn das Wasser ihn verlässt.

57. Dann liegt die politische Linie möglicherweise in einem Altarm oder auf trockenem Boden.

58. Wer nur den gegenwärtigen Hauptstrom betrachtet, sieht die Trennung des Wassers, aber nicht unbedingt die Trennung der Staaten.

59. Die Drau zeigt besonders anschaulich, wie lange eine solche Abweichung bestehen kann.

60. Historische Vermessungen und Karten dokumentieren dort ältere Flussbetten, die für die Grenzfestlegung Bedeutung erhielten.

61. Ein Teil dieser Grenzgeschichte reicht in die Zeit vor den heutigen Nationalstaaten zurück.

62. Der Friedensvertrag von Trianon bestätigte 1920 am ungarisch-kroatischen Grenzraum auch ältere administrative Grenzverläufe.

63. Die heutige Grenzlinie lässt sich deshalb nicht einfach als Nachzeichnung der Drau zu einem einzigen späteren Zeitpunkt verstehen.

64. Flusswanderung und menschliche Eingriffe haben Wasserlauf und festgehaltene Linie zusätzlich auseinandergeführt.

65. Auf einer Karte kann ein Grenzbogen dadurch wie eine überflüssige Windung aussehen, obwohl er eine frühere Ordnung des Raumes bewahrt.

66. Die Landschaft hat sich verändert, während ihre rechtliche Einteilung an anderer Stelle weiterbesteht.

67. Auch Flussregulierungen erzeugen solche Unterschiede, allerdings durch planmäßige Eingriffe.

68. Ein künstlicher Durchstich verkürzt eine Schleife und kann die Strömung in ein neues Bett lenken.

69. Uferbefestigungen sollen dagegen seitliche Abtragung begrenzen und damit Felder, Verkehrswege oder Gebäude schützen.

70. Solche Maßnahmen verändern nicht nur eine Linie auf der Karte, sondern die Verteilung von Strömung und Sedimenttransport.

71. Wird der Lauf verkürzt, nimmt bei gleichem Höhenunterschied das durchschnittliche Gefälle zu.

72. Unter geeigneten Bedingungen kann sich das Bett deshalb stärker eintiefen.

73. Stauanlagen können wiederum den Weitertransport von Sand und Kies verringern und die Wasserführung verändern.

74. Ein technisch beruhigtes Ufer bedeutet daher nicht, dass das gesamte Flusssystem unverändert bleibt.

75. An der Ipoly lassen sich die Folgen wasserbaulicher Veränderungen auch in Grenzverträgen ablesen.

76. Ein 1997 unterzeichnetes Abkommen zwischen Ungarn und der Slowakei regelte Grenzänderungen nach Eingriffen an Ipoly, Sajó und Ronyva.

77. Ein weiterer, 2018 in Ungarn veröffentlichter Grenzvertrag regelt Veränderungen an bestimmten regulierten Abschnitten der Ipoly ausdrücklich.

78. Er bezeichnet die gemeinsame Staatsgrenze als beständig und sieht ihre Änderung nur aufgrund eines internationalen Vertrags vor.

79. Zugleich berücksichtigt er den Fall, dass eine in den Grenzunterlagen festgehaltene Linie nach der Vermessung auf Land statt im Grenzgewässer liegt.

80. Die Grenzkommission soll diese Linie dann anhand der geltenden Unterlagen abstecken und kennzeichnen.

81. Das Wasser entscheidet hier folglich nicht selbst über den Grenzverlauf.

82. Erst die Vereinbarung der Staaten macht aus einer gewünschten Anpassung eine neue Grenze.

83. Diese kleinteiligen Veränderungen unterscheiden sich grundlegend von den großen politischen Verschiebungen des zwanzigsten Jahrhunderts.

84. Der im Juni 1920 unterzeichnete Vertrag von Trianon legte nach dem Ersten Weltkrieg den Rahmen für ein wesentlich kleineres Ungarn fest.

85. Aus dem früheren, ethnisch vielfältigen Königreich wurden große Gebiete anderen Staaten zugeordnet.

86. Dabei verblieben auch zahlreiche ungarischsprachige Menschen außerhalb des neuen ungarischen Staatsgebiets.

87. Zwischen 1938 und 1941 vergrößerte Ungarn sein Territorium erneut durch Schiedssprüche unter deutschem und italienischem Einfluss sowie durch militärische Gebietsgewinne.

88. Der Pariser Friedensvertrag von 1947 stellte im Wesentlichen die vor diesen Erweiterungen bestehenden Grenzen wieder her, mit einer zusätzlichen Gebietsabtretung an die Tschechoslowakei bei Bratislava.

89. Die Bewertung von Trianon und der späteren Revisionen bleibt in nationalen Erinnerungskulturen umstritten.

90. Ihre Wirkung auf die Staatsgrenzen lässt sich dennoch klar von der seitlichen Verlagerung eines Flussbetts unterscheiden.

91. Ein Friedensvertrag ordnet politische Herrschaft neu, ein Mäanderdurchbruch verändert zunächst den Wasserlauf.

92. Erst die jeweils geltende Grenzregel bestimmt, ob dieser physische Vorgang rechtliche Folgen hat.

93. Für die Menschen am Fluss hat die Unterscheidung praktische Bedeutung.

94. Wenn Wasser und Staatsgrenze auseinanderfallen, können Wege zu einem Grundstück komplizierter werden, obwohl dessen staatliche Zugehörigkeit unverändert bleibt.

95. Auch die Zuständigkeit für Ufersicherung, Bauarbeiten oder die Pflege eines Grenzzeichens lässt sich dann nicht allein am sichtbaren Ufer erkennen.

96. Vermessung und gemeinsame Grenzunterlagen schaffen hier die nötige Genauigkeit.

97. Wasserwirtschaftliche Zusammenarbeit muss außerdem berücksichtigen, dass Eingriffe und Hochwasser ihre Wirkungen flussabwärts weitertragen.

98. Eine unveränderliche Staatsgrenze kann solche Zusammenhänge rechtlich ordnen, aber nicht aus der Landschaft entfernen.

99. An der Drau bleibt deshalb neben dem heutigen Strom eine zweite, weniger sichtbare Spur bestehen: die verbindliche Linie einer älteren Grenzfestlegung.

100. Wo beide auseinanderlaufen, zeigt sich, wie viel menschliche Arbeit erforderlich ist, damit eine Grenze beständig bleibt, während ihr scheinbar fester Anhaltspunkt weiterfließt.