2.1.1 A medence tektonikus kialakulása – Die tektonische Bildung des Beckens

1. A délkelet-magyarországi Békés környéki sík táj alatt helyenként hat-hét kilométer vastagságú, geológiailag fiatal üledékréteg fekszik.

2. Ha ezeket a rétegeket gondolatban eltávolítanánk, egy mélyen elsüllyedt, egyenetlenül tagolt aljzat kerülne napvilágra.

3. A mai síkság tehát olyan mélység felett fekszik, amelyet a mezőkre nyíló kilátás nem tár fel.

4. A homok és az agyag megmagyarázza, mivel töltődött meg ez a tér.

5. De még nem magyarázza meg, miért jött létre.

6. Ehhez alulról kell szemlélni a tájat, és azt kell megkérdezni, mi történt a Föld hordozó kőzetrétegével.

7. Mozgása teret teremtett a hatalmas üledékek számára.

8. Az a geológiai képződmény, amelyhez ezek a mélyedések tartoznak, a Pannon-medence néven ismert, és messze túlnyúlik Magyarország államhatárain.

9. Az Alpok, a Kárpátok és a Dinári-hegység közötti hegyvidéki térségben fekszik.

10. A „medence” kifejezés itt egy kiterjedt területet jelöl, amelynek talaja a környezetéhez képest lesüllyedt, és így képes volt üledékeket befogadni.

11. Ez a terület nem egyetlen sima medencének formájában jött létre.

12. Mélyebb részmedencékből, eltemetett küszöbökből és különböző mértékben deformált kéregtömbökből áll.

13. Éppen ezért hasonlóan sík vidékek alatt is nagyon különböző mélységi viszonyok rejlenek.

14. A felszín ezeknek a különbségeknek a nagy részét elrejti.

15. A döntő kiterjedés a kora miocénben kezdődött, nagyjából húsz-tizenhét millió évvel ezelőtt.

16. A miocén a Föld történetének egy olyan szakasza, amely jóval az ember megjelenése előttre esik.

17. Már egy millió év is tízezer, egyenként száz éves időtartamot foglal magában.

18. Ezen a skálán a lassú mozgások nagy távolságokra szétnyújthatták a talajt anélkül, hogy egyetlen pillanatnak is hatalmas összeomlással kellett volna egyenértékűnek lennie.

19. A környező hegyképződés eközben korántsem fejeződött be.

20. A Kárpátok egyes részein a kőzetek tovább nyomódtak össze, miközben a belső régió kiterjedt.

21. Az összenyomódás és a szétnyúlás ugyanazon mozgó rendszer különböző helyszíneihez tartoztak.

22. Ezt a rendszert csak akkor lehet megérteni, ha megkülönböztetjük a földkéreget és a földlemezt.

23. A kéreg a Föld legkülső kőzetrétege.

24. A földköpeny szilárd felső részével együtt alkotja a litoszférát, vagyis a viszonylag merev külső héjat.

25. A tektonikus lemezek e burkolat nagy, mozgó részei.

26. Alattuk forró köpenykőzet található, amely túlnyomórészt szilárd, de hosszú időtartam alatt deformálódhat és áramolhat.

27. Ezt a rugalmasabb területet asztenoszférának nevezik.

28. A lemezek tehát nem egy folyékony magmából álló, az egész Földet átölelő tengeren mozognak.

29. Mozgásuk a lemezek belsejében, széleiken és az alattuk fekvő köpenyben ható erőkkel függ össze.

30. Az Alpok térségében többek között az Adriai lemez nyomult Európához, és hozzájárult ahhoz, hogy a kőzetrétegek megvastagodjanak és egymásra csúszjanak.

31. Tovább keletre, a Kárpátok ívén a litoszférikus anyagot a hegyvidék belső területe alá nyomták.

32. Egy lemez vagy lemezrész ilyen elmerülését szubdukciónak nevezik.

33. Az elmerülő rész mélyebbre süllyedhetett a köpenybe, miközben elmerülési zónája kifelé tolódott el.

34. A szakértők ezt a visszatolódást „rollback”-nek nevezik.

35. A név a lemezhatár mozgását írja le, és nem egy szilárd tárgy visszagurulását.

36. Amikor ez a határ visszahúzódik, a fölötte lévő lemez hátsó részén kiterjedhet.

37. A Kárpátok térségében ezáltal olyan tér keletkezett, ahová a nyugatabbra fekvő ütközési területről származó kéregtömbök kitérhettek.

38. Ez az oldalirányú eltolódás a kialakuló medence belsejében zajló tágulással járt együtt.

39. A már megvastagodott kéreg saját súlya alatt oldalirányban kiterjedhetett, amennyiben a környező erők és a kőzet szilárdsága ezt lehetővé tette.

40. A szubdukciós zóna visszahúzódása megkönnyítette ezt a folyamatot, mivel mozgási teret nyitott a Kárpátok belső oldalán.

41. A hegyvonulat széle tehát tovább deformálódott, miközben a mögötte fekvő területet szétnyújtották.

42. Ezért a Pannóniai-medencét kontinentális hátsóív-medencének nevezik, amely egy szubdukcióval összekapcsolt hegyív mögötti tágulási tér.

43. Eközben a medence alatt megmaradt a kontinentális kéreg.

44. Nem keletkezett új óceánfenék.

45. Az egyes hajtóerőknek a nyújtáshoz való hozzájárulásának mértékét nem mindenhol lehet egyformán biztosan meghatározni.

46. A hűvös felszínen a kőzetek gyakran törésekkel reagálnak az ilyen tágulásra.

47. A ferde irányú törésfelületek mentén a kőzetblokkok egymáshoz képest csúszhatnak.

48. Ha a felette lévő tömb a szomszédjához képest süllyed, akkor elmozdulásról beszélünk.

49. Ez egy tipikus mozgás a megnyújtott kéregben.

50. Több elmozdulás között süllyedt területek alakulhatnak ki, amelyeket ároknak nevezünk.

51. Egyes részmedencéket erősebben jellemez egyetlen nagy peremzavar, ezért keresztmetszetükben aszimmetrikusak.

52. Miközben aljuk süllyed, a szomszédos blokkok ahhoz képest magasabban helyezkedhetnek el, és anyagot szolgáltathatnak a későbbi feltöltéshez.

53. Egy egyszerű repedés az aljzatban legfeljebb a szétválasztást szemlélteti; sem az egymáshoz képest elmozdult blokkokat, sem a mélységben zajló mozgást nem magyarázza.

54. Mélyebben a nyomás és a hőmérséklet magasabb, és a kőzet megfelelő körülmények között fokozatosan deformálódhat anélkül, hogy egyetlen sík mentén eltörne.

55. Ha egy kéregterület vízszintesen kiszélesedik, anyaga nagyobb felületre oszlik el, és átlagos vastagsága csökken.

56. Ez egy rugalmas masszára emlékeztet, amely szétnyújtáskor vékonyabbá válik, bár a kőzetekhez ehhez teljesen más erők és időtartamok szükségesek.

57. Döntő fontosságú, hogy a kontinentális kéreg átlagosan kevésbé sűrű, mint az alatta fekvő köpenykőzet.

58. Egy vastag kéreg ezért nagyobb felhajtóerővel rendelkezik, és nagyobb felszínt képes megtartani, mint egy vékony.

59. Ezt a sűrűség, vastagság és magasság közötti összefüggést izosztáziának nevezik.

60. A vékonyodás során ennek a támasztásnak egy része elveszik, és a felszín süllyedhet.

61. A Pannon-medence nagy részén a kéreg és a köpeny közötti határ ma körülbelül huszonöt–harminc kilométer mélyen fekszik, míg a szomszédos hegyvidéki területek alatt jelentősen mélyebben is elhelyezkedhet.

62. Ezek az értékek nagy térbeli eltéréseket jelentenek, és nem értelmezhetők úgy, hogy a rétegvastagság mindenhol azonos lenne.

63. A nyújtás azonban a kéreg alatti litoszférikus köpenyre is kiterjedt.

64. Éppen a szilárd burkolatnak ez a mélyebb része vékonyodott meg jelentősen a Pannon-térségben.

65. Ezáltal a forróbb, rugalmasabb köpenyanyag tovább tudott feljutni a felszín felé.

66. Ez egyúttal megváltoztatta a hőmérsékleti viszonyokat és az egész rendszer felhajtóerejét is.

67. A hő kiterjeszti a kőzetet és csökkenti annak sűrűségét, így a süllyedés melegedése eleinte részben ellensúlyozni tudta azt.

68. A kéregnyúlás ezért nem jelentette azt, hogy minden hely azonnal és megszakítás nélkül süllyedt volna.

69. Csak a törésmozgások, a kéreg elvékonyodása, a köpenymozgás és a hőmérséklet-változás együttes hatása határozta meg a tényleges fejlődést.

70. A legerőteljesebb tágulási fázis után a felmelegedett külső héj fokozatosan újra lehűlt.

71. Ennek során a kőzet összehúzódott, sűrűbbé vált, és elvesztette hőhatásból eredő felhajtóerejének egy részét.

72. Így a talaj tovább süllyedhetett, még akkor is, ha az eredeti tágulási mozgások már gyengébbé váltak.

73. Ezt a folyamatot termikus süllyedésnek nevezik.

74. Ez nagyobb területen hatott, mint az egyes tömbök süllyedése a lökéshatásoknál.

75. A víz és az üledékek kitöltötték az újonnan kialakuló teret.

76. Ezen felül a növekvő üledékréteg súlya terhelte az aljzatot, és elősegítette a további süllyedést.

77. A medence mélysége így több, egymással összefüggő lépésben alakult ki.

78. Az elhordott anyagok számára ez a süllyedő tér állandó üledéklerakódási területté vált.

79. A folyók kőzetszemcséket hoztak a környező magaslatokról, míg a nyugodtabb vizekben finom iszap rakódhatott le.

80. Mivel az aljzat tovább süllyedt, új rétegek helyet kaptak a régebbiek felett.

81. Egy hatalmas üledéksorozat tehát nem jelenti azt, hogy valamikor egy ugyanolyan mély, üres lyuk tátongott volna.

82. A süllyedés és a feltöltődés egyidejűleg is zajlhatott, így a felszínen a táj viszonylag kis magasságkülönbségeket mutatott, míg alul a rétegsorozat egyre nőtt.

83. A Békés-medencében a fiatal feltöltődés olyan vastagságot ér el, amely több, egymásra helyezett közepes hegyvonulat magasságának felel meg.

84. Az anyag eltakarta a tektonikai formákat, de nem szüntette meg azok jelentőségét a talajszerkezet szempontjából.

85. A Magyarország mélyén tapasztalható szokatlan hő is ehhez a történethez tartozik.

86. A litoszféra elvékonyodása következtében a forró köpeny közelebb került a felszínhez, és a Föld külső burkolatának hőmérséklet-eloszlása megváltozott.

87. A hő a Föld belsejéből származik, többek között a Föld története során felhalmozódott hőből és a természetes radioaktív elemek bomlásából.

88. A tágulás nem egyszerűen új hőt hozott létre, hanem megváltoztatta annak térbeli eloszlását és a felszín felé vezető útját.

89. Magyarország esetében regionális átlagként gyakran körülbelül negyvenöt Celsius-fokos hőmérséklet-növekedést adnak meg mélységi kilométerenként.

90. Ez hőmérséklet-különbség, nem pedig egy meghatározott fúrási mélységben mért állandó vízhőmérséklet.

91. Helyenként a kőzetfajták és a talajvíz mozgása jelentősen befolyásolja a tényleges hőeloszlást.

92. A víz, amely áteresztő rétegeken vagy hasadékokon keresztül nagyobb mélységekbe jut, ott hőt vehet fel, és azt felemelkedéskor vagy kitermeléskor visszahozhatja.

93. A magas hőmérséklet önmagában azonban nem garantálja a bőséges termálforrásokat, mert ehhez elegendő vízmennyiségnek és megfelelő áramlási útvonalaknak is rendelkezésre kell állniuk.

94. Ezen folyamatok rekonstruálása több, egymástól független megfigyelésen alapul.

95. A fúrások feltárják a kőzetkövetkezményeket, a szeizmikus mérések pedig hanghullámok segítségével követik nyomon a rétegek határainak és a vetők helyzetét.

96. A kőzetek kormeghatározásával és az üledékek növekedésének vizsgálatával be lehet határolni, hogy az egyes részmedencék mikor süllyedtek le.

97. A földhőmérséklet-mérések és a mélyebb köpeny geofizikai vizsgálatai kiegészítik ezt a képet.

98. Jól dokumentált a miocén korszakban bekövetkezett kiterjedt nyújtódás, a litoszféra elvékonyodása és az azt követő süllyedés.

99. Nyitott kérdés marad, hogy a visszahúzódás, az oldalirányú eltolódás és a mély köpenymozgások hogyan hatottak együtt különböző helyeken.

100. Ma a régió más feszültségi viszonyok között van, és az egykor kiterjedt medence egyes részei ismét összetolódnak.

101. A Békés feletti mezők és a mélyből származó meleg víz ezért ugyanazon fejlődés két különböző nyoma: a deformált földkéreg üledéklerakódási teret hozott létre, és egyúttal megváltoztatta a forró köpenyhez való távolságot.

1. Unter der flachen Landschaft um Békés im Südosten Ungarns liegen stellenweise sechs bis sieben Kilometer geologisch junger Ablagerungen.

2. Würde man diese Schichten gedanklich entfernen, käme ein tief versenkter, ungleichmäßig gegliederter Untergrund zum Vorschein.

3. Die heutige Ebene liegt also über einer Tiefe, die der Blick über die Felder nicht erkennen lässt.

4. Sand und Ton erklären, womit dieser Raum gefüllt wurde.

5. Sie erklären noch nicht, warum er entstand.

6. Dazu muss man die Landschaft von unten betrachten und fragen, was mit der tragenden Gesteinshülle der Erde geschah.

7. Ihre Bewegung schuf Platz für die mächtigen Ablagerungen.

8. Das geologische Gebilde, zu dem diese Senken gehören, heißt Pannonisches Becken und reicht weit über die Staatsgrenzen Ungarns hinaus.

9. Es liegt innerhalb des Gebirgsraums zwischen Alpen, Karpaten und Dinariden.

10. Mit „Becken“ ist hier ein ausgedehnter Bereich gemeint, dessen Untergrund gegenüber seiner Umgebung abgesenkt wurde und Ablagerungen aufnehmen konnte.

11. Dieser Bereich entstand nicht als eine einzige glatte Schüssel.

12. Er besteht aus tieferen Teilbecken, begrabenen Schwellen und unterschiedlich stark verformten Krustenblöcken.

13. Gerade deshalb können unter ähnlich flachen Landstrichen sehr verschiedene Tiefenverhältnisse liegen.

14. Die Oberfläche verdeckt einen großen Teil dieser Unterschiede.

15. Die entscheidende Dehnung setzte im frühen Miozän ein, grob vor zwanzig bis siebzehn Millionen Jahren.

16. Das Miozän ist ein Abschnitt der Erdgeschichte, der lange vor dem Auftreten des Menschen liegt.

17. Schon eine Million Jahre umfasst zehntausend Zeitspannen von jeweils hundert Jahren.

18. Auf dieser Skala konnten langsame Bewegungen den Untergrund über große Entfernungen auseinanderziehen, ohne dass ein einzelner Augenblick einem gewaltigen Einsturz entsprechen musste.

19. Die Gebirgsbildung ringsum war dabei keineswegs abgeschlossen.

20. In Teilen des Karpatenraums wurden Gesteine weiter zusammengeschoben, während sich die innere Region ausdehnte.

21. Zusammendrücken und Auseinanderziehen gehörten zu verschiedenen Orten desselben bewegten Systems.

22. Dieses System lässt sich nur verstehen, wenn Erdkruste und Erdplatte auseinandergehalten werden.

23. Die Kruste ist die äußerste Gesteinsschicht der Erde.

24. Zusammen mit dem festen obersten Teil des Erdmantels bildet sie die Lithosphäre, also die verhältnismäßig starre äußere Hülle.

25. Die tektonischen Platten sind große, bewegliche Teile dieser Hülle.

26. Darunter liegt heißes Mantelgestein, das überwiegend fest ist, sich über lange Zeiträume jedoch verformen und strömen kann.

27. Dieser nachgiebigere Bereich heißt Asthenosphäre.

28. Die Platten bewegen sich somit nicht auf einem weltumspannenden Meer aus flüssigem Magma.

29. Ihre Bewegungen hängen mit Kräften innerhalb der Platten, an ihren Rändern und im darunterliegenden Mantel zusammen.

30. Im Alpenraum drängte unter anderem die Adriatische Platte gegen Europa und trug dazu bei, Gesteinspakete zu verdicken und übereinanderzuschieben.

31. Weiter östlich wurde am Karpatenbogen lithosphärisches Material unter den inneren Gebirgsraum gedrückt.

32. Ein solches Abtauchen einer Platte oder eines Plattenteils heißt Subduktion.

33. Der abtauchende Teil konnte tiefer in den Mantel sinken, während sich die Zone seines Abtauchens nach außen verlagerte.

34. Fachleute nennen diese Rückverlagerung „Rollback“.

35. Der Name beschreibt eine Bewegung der Plattengrenze und nicht das Zurückrollen eines festen Gegenstands.

36. Wenn diese Grenze zurückweicht, kann sich die darüberliegende Platte in ihrem Rücken ausdehnen.

37. Im Karpatenraum entstand dadurch Raum, in den Krustenblöcke aus dem westlicheren Kollisionsgebiet ausweichen konnten.

38. Dieses seitliche Ausweichen verband sich mit der Dehnung innerhalb des werdenden Beckens.

39. Bereits verdickte Kruste konnte sich unter ihrem eigenen Gewicht seitwärts verbreitern, sofern die umgebenden Kräfte und die Gesteinsfestigkeit das zuließen.

40. Die Rückverlagerung der Subduktionszone erleichterte diesen Vorgang, weil sie auf der Karpateninnenseite Bewegungsraum öffnete.

41. Der Gebirgsrand wurde also weiter verformt, während sein Hinterland auseinandergezogen wurde.

42. Deshalb wird das Pannonische Becken als ein kontinentales Backarc-Becken beschrieben, ein Dehnungsraum hinter einem mit Subduktion verbundenen Gebirgsbogen.

43. Dabei blieb unter dem Becken kontinentale Kruste erhalten.

44. Es entstand kein neuer Ozeanboden.

45. Wie viel einzelne Antriebskräfte zur Dehnung beitrugen, lässt sich nicht überall gleich sicher bestimmen.

46. An der kühlen Oberfläche reagiert Gestein auf solche Dehnung häufig mit Brüchen.

47. Entlang schräg verlaufender Bruchflächen können Gesteinsblöcke gegeneinander gleiten.

48. Sinkt der darüberliegende Block relativ zu seinem Nachbarn ab, spricht man von einer Abschiebung.

49. Das ist eine typische Bewegung in einer gedehnten Kruste.

50. Zwischen mehreren Abschiebungen können abgesenkte Bereiche entstehen, die man als Gräben bezeichnet.

51. Manche Teilbecken werden stärker von einer einzigen großen Randstörung geprägt und sind deshalb im Querschnitt asymmetrisch.

52. Während sich ihr Boden absenkt, können benachbarte Blöcke relativ dazu höher liegen und Material für die spätere Auffüllung liefern.

53. Ein einfacher Riss im Boden veranschaulicht allenfalls die Trennung; er erklärt weder diese gegeneinander verschobenen Blöcke noch die Bewegung in der Tiefe.

54. Tiefer unten sind Druck und Temperatur höher, und Gestein kann sich unter geeigneten Bedingungen allmählich verformen, ohne entlang einer einzigen Fläche zu zerbrechen.

55. Wird eine Krustenregion horizontal verbreitert, verteilt sich ihr Material auf eine größere Fläche und ihre mittlere Dicke nimmt ab.

56. Das erinnert an eine zähe Masse, die beim Auseinanderziehen dünner wird, obwohl Gestein dafür völlig andere Kräfte und Zeiträume benötigt.

57. Entscheidend ist, dass die kontinentale Kruste im Mittel weniger dicht ist als das darunterliegende Mantelgestein.

58. Eine dicke Kruste besitzt deshalb mehr Auftrieb und kann eine höhere Oberfläche tragen als eine dünne.

59. Diesen Zusammenhang zwischen Dichte, Dicke und Höhenlage bezeichnet man als Isostasie.

60. Beim Ausdünnen geht ein Teil dieser Unterstützung verloren, und die Oberfläche kann absinken.

61. Unter weiten Teilen des Pannonischen Beckens liegt die Grenze zwischen Kruste und Mantel heute ungefähr fünfundzwanzig bis dreißig Kilometer tief, während sie unter benachbarten Gebirgsbereichen deutlich tiefer liegen kann.

62. Diese Werte beschreiben große räumliche Unterschiede und dürfen nicht als überall gleiche Schichtdicke gelesen werden.

63. Die Dehnung betraf jedoch auch den lithosphärischen Mantel unter der Kruste.

64. Gerade dieser tiefere Teil der festen Hülle wurde im Pannonischen Raum stark ausgedünnt.

65. Heißeres, nachgiebigeres Mantelmaterial konnte dadurch weiter nach oben gelangen.

66. Das veränderte zugleich die Temperaturverhältnisse und den Auftrieb des gesamten Systems.

67. Wärme dehnt Gestein aus und verringert seine Dichte, sodass die Erwärmung der Absenkung zunächst teilweise entgegenwirken konnte.

68. Krustendehnung bedeutete daher nicht, dass jeder Ort sofort und ununterbrochen sank.

69. Erst das Zusammenspiel aus Bruchbewegungen, Krustenverdünnung, Mantelbewegung und Temperaturänderung bestimmte die tatsächliche Entwicklung.

70. Nach der stärksten Dehnungsphase kühlte die erwärmte äußere Hülle allmählich wieder ab.

71. Dabei zog sich Gestein zusammen, wurde dichter und verlor einen Teil seines thermisch bedingten Auftriebs.

72. So konnte der Untergrund weiter absinken, auch wenn die ursprünglichen Dehnungsbewegungen bereits schwächer geworden waren.

73. Dieser Vorgang heißt thermische Absenkung.

74. Er wirkte großräumiger als das Absinken einzelner Blöcke an Abschiebungen.

75. Wasser und Ablagerungen nahmen den neu entstehenden Raum ein.

76. Zusätzlich belastete das Gewicht der wachsenden Sedimentdecke den Untergrund und begünstigte weitere Absenkung.

77. Die Tiefe des Beckens entstand somit in mehreren miteinander verbundenen Schritten.

78. Für abgetragenes Material wurde dieser sinkende Raum zu einem dauerhaften Ablagerungsgebiet.

79. Flüsse brachten Gesteinskörner aus den umliegenden Höhen, während sich in ruhigeren Gewässern feiner Schlamm absetzen konnte.

80. Weil der Untergrund weiter nachgab, fanden neue Schichten Platz über den älteren.

81. Eine mächtige Sedimentfolge bedeutet deshalb nicht, dass irgendwann ein ebenso tiefes, leeres Loch offen dalag.

82. Absenkung und Auffüllung konnten gleichzeitig stattfinden, sodass die Landschaft oben vergleichsweise geringe Höhenunterschiede zeigte, während unten die Schichtfolge wuchs.

83. Im Békés-Becken erreicht die junge Füllung eine Mächtigkeit, die der Höhe mehrerer übereinandergestellter Mittelgebirge entspricht.

84. Das Material verschüttete die tektonischen Formen, beseitigte aber nicht deren Bedeutung für den Aufbau des Untergrunds.

85. Auch die ungewöhnliche Wärme in Ungarns Tiefe gehört zu dieser Geschichte.

86. Durch das Ausdünnen der Lithosphäre rückte der heiße Mantel näher an die Oberfläche, und die Temperaturverteilung der äußeren Erdhülle änderte sich.

87. Die Wärme stammt aus dem Erdinneren, unter anderem aus der gespeicherten Wärme der Erdgeschichte und dem Zerfall natürlicher radioaktiver Elemente.

88. Dehnung erzeugte diese Wärme nicht einfach neu, sondern veränderte ihre räumliche Verteilung und ihren Weg zur Oberfläche.

89. Für Ungarn wird im regionalen Mittel häufig eine Temperaturzunahme von ungefähr fünfundvierzig Grad Celsius je Kilometer Tiefe angegeben.

90. Das ist eine Temperaturdifferenz, keine feste Wassertemperatur in einer bestimmten Bohrtiefe.

91. Örtlich beeinflussen Gesteinsarten und Grundwasserbewegungen den tatsächlichen Verlauf erheblich.

92. Wasser, das durch durchlässige Schichten oder Klüfte in größere Tiefen gelangt, kann dort Wärme aufnehmen und sie beim Aufsteigen oder bei der Förderung wieder mitbringen.

93. Hohe Temperaturen allein garantieren jedoch keinen ergiebigen Thermalbrunnen, denn dafür müssen auch ausreichend Wasser und geeignete Fließwege vorhanden sein.

94. Die Rekonstruktion dieser Vorgänge beruht auf mehreren voneinander unabhängigen Beobachtungen.

95. Bohrungen erschließen Gesteinsfolgen, und seismische Messungen verfolgen mit Schallwellen die Lage von Schichtgrenzen und Störungen.

96. Datiert man Gesteine und untersucht das Wachstum der Ablagerungen, lässt sich eingrenzen, wann einzelne Teilbecken sanken.

97. Messungen der Erdtemperatur und geophysikalische Untersuchungen der tieferen Hülle ergänzen dieses Bild.

98. Gut belegt sind die ausgedehnte Dehnung im Miozän, die Verdünnung der Lithosphäre und die anschließende Absenkung.

99. Offen bleiben Einzelheiten darüber, wie Rückverlagerung, seitliches Ausweichen und tiefe Mantelbewegungen an verschiedenen Orten zusammenwirkten.

100. Heute steht die Region unter anderen Spannungsverhältnissen, und Teile des einst gedehnten Beckens werden wieder zusammengeschoben.

101. Die Felder über Békés und das warme Wasser aus der Tiefe sind deshalb zwei unterschiedliche Spuren derselben Entwicklung: Die verformte Erdhülle schuf Ablagerungsraum und veränderte zugleich den Abstand zum heißen Mantel.