8.2.1 A főváros elhelyezkedése és kialakulása – Lage und Entstehung der Hauptstadt

1. A Duna feletti sziklás dombon áll a budai vár, alatta pedig meleg források törnek elő a kőzetből.

2. Szemben kezdődik a sík pesti síkság, amely kelet felé nyílik, jelentős természetes akadály nélkül.

3. Ebben a magasság, a víz és a tágasság közötti ellentétben máris rejlik a magyarázat nagy része arra, hogy miért éppen itt jött létre a főváros.

4. Budapest nem valahol a Kárpátok-medence szélén fekszik, hanem egy olyan helyen, ahol több táj is szűk térben találkozik.

5. A Duna nagyjából északról dél felé szeli át a várost, és ezzel összeköti az európai folyóvidéket a medence belsejével.

6. A folyótól nyugatra emelkednek a budai hegyek, míg keletre tőle a pesti síkság csak enyhén emelkedik.

7. Ez a táj nem egy egyenes elválasztóvonal két hasonló part között.

8. Ez egy átmeneti tér, ahol a hegyvidék, a síkság és a folyó közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz.

9. Az emberek számára ez kezdettől fogva a védelem, a hozzáférés és a mobilitás szokatlan keverékét jelentette.

10. Egy ilyen találkozási ponton fekvő hely egyszerre válhat menedékké, piaccá, közlekedési csomóponttá és hatalmi központtá.

11. A Duna itt kezdetben nem volt olyan vízfolyás, amelyet minden pontján veszély nélkül át lehetett kelni.

12. Éppen ezért a megfelelő átkelőhelyek nagy értéket képviseltek.

13. Ahol szigetek, sekély partok, sziklaszirtjei vagy kedvező fekvésű gázlók megkönnyítették az átkelést, ott összpontosultak az utak.

14. A gázló nem csupán egy pont a vízben, hanem egy olyan szakasz, ahol a mélység, az áramlás és a part alakja lehetővé teszi az átkelést.

15. Az ilyen helyek változhatnak, ha az árvíz eltéríti a folyó medrét, vagy a kavicsok új sekély részeket hoznak létre.

16. Ennek ellenére a budai dombok és a nyílt síkság közötti tér hosszú ideig kedvelt közlekedési folyosó maradt.

17. Maga a Duna is közlekedési útvonal volt, hiszen a hajók árukat és embereket szállíthattak a folyón felfelé és lefelé egyaránt.

18. Itt találkoztak a szárazföldi és a vízi útvonalak.

19. Aki a nyugati hegyvidékekről az alföldre akart jutni, annak figyelembe kellett vennie a folyó térségét.

20. Aki az alföldről nyugat felé indult, itt talált természetes átjárót a dombvidék hágóihoz és völgyeihez.

21. A területet a Duna szigetei is tagolták.

22. A Margareten-sziget a történelmi városközponttól északra osztja ketté a folyót, és védett átmeneti zónát képez a partok között.

23. Nem minden korszakban volt egyformán fontos, de megváltoztatta az áramlást, a látóvonalakat és az átkelési lehetőségeket.

24. Más szigetek és part menti területek is helyet biztosítottak kikötőknek, kerteknek, malmoknak, illetve később műszaki létesítményeknek.

25. A széles folyó akadályt jelent, de szigetei ezt az akadályt több kisebb szakaszra oszthatják.

26. Így egy egyetlen nehezen átkelhető szakaszból egy sor átkelőhely lesz, amely könnyebben ellenőrizhető.

27. Ez a tulajdonság a területet a kereskedők számára éppúgy érdekesé tette, mint az uralkodók és a katonai vezetők számára.

28. A folyó emellett vizet, halat és nyílt közlekedési tengelyt is biztosított.

29. Ugyanakkor árvizeket is okozhatott, és településeket pusztíthatott el.

30. A helyszín előnye ezért soha nem csupán a biztonságban rejlett, hanem az előnyök és a kockázatok közötti hasznos arányban.

31. A nyugati oldalon a dombok olyan védelmet nyújtottak, amellyel a sík síkság nem rendelkezett.

32. Egy sziklaháton elhelyezkedő erődített helyről figyelemmel lehetett kísérni a folyót, a part menti utakat és a több irányból érkező közeledést.

33. A magasság javítja a kilátást, megnehezíti a támadást, és lehetővé teszi egy kisebb terület hatékony védelmét.

34. Ez a katonai logika magyarázza, miért nyert egyre nagyobb jelentőséget a budai várhegy.

35. A dombok azonban nem alkottak zárt, magas hegyvidéket, amely elzárta volna a közlekedést.

36. A dombok között völgyek és mélyedések vezettek a nyugati vidékek felé.

37. A hely így ötvözte a védelmi képességet a jól megközelíthető közlekedési útvonalakkal.

38. A szemközti oldalon a síkság elég nyitott volt ahhoz, hogy nagy piacokat, utakat, majd később egy kiterjedt várost befogadjon.

39. A meredek és a lapos part kiegészítették egymást, ahelyett, hogy ugyanazt a funkciót töltötték volna be.

40. Éppen ez a funkcionális különbség vált később a város alapvető mintájává.

41. A felszín alatt egy további előny is rejlett, amelyet egy dombról nem lehetett látni.

42. A budai kőzetben a víz repedéseken és oldható mészkőrétegeken keresztül kering.

43. Ahol nagyobb mélységből felmelegedve tör a felszínre, ott termálforrásként tör elő.

44. A források a lakosok számára nem csupán kellemesek voltak, hanem megbízható természetes nyersanyagot is jelentettek.

45. A meleg víz jót tett a testnek, lehetővé tette a kézművességet, és később egy különleges városi kultúra kialakulásához vezetett.

46. A római telepesek már az Aquincum nevű város fürdőihez és létesítményeihez is használták ezeket a forrásokat.

47. Aquincum a mai város területének északi részén jött létre római katonai és közigazgatási központként.

48. Elhelyezkedése összefüggésben állt a Duna-határ ellenőrzésével, valamint a folyó, az út és a hátország közötti összeköttetéssel.

49. A római város így korai példája volt annak, hogy a természeti adottságok és a politikai feladat hogyan erősítik egymást.

50. A források önmagukban nem hoztak volna létre nagyvárosot, de növelték egy amúgy is kedvező helyszín értékét.

51. A római rend előtt és mellett már léteztek régebbi települések és közlekedési kapcsolatok.

52. Kelta csoportok éltek a régióban, mielőtt a rómaiak kiterjesztették uralmukat.

53. Az ilyen korai településeknek nem feltétlenül kellett pontosan ugyanazon a helyen feküdniük, mint a későbbi városmagoknak.

54. Döntő fontosságú volt, hogy a táj újra és újra ugyanazokat a lehetőségeket kínálta.

55. Egy út, amely a hegy és a síkság között a folyóhoz vezet, nem tűnik el egyszerűen, ha egy birodalom szétesik.

56. Használói változnak, politikai jelentősége megváltozik, és mégis megmarad a térbeli logika.

57. A római uralom vége után a tér időnként elvesztette városi sűrűségét.

58. A Duna azonban továbbra is határ, közlekedési út és tájékozódási vonal maradt a különböző uralkodók számára.

59. A középkorban különösen Pest nyert jelentőséget kereskedelmi központként a sík keleti oldalon.

60. A nyílt síkság ott megkönnyítette a terjeszkedést, az utak kiépítését és a környező piacokhoz való hozzáférést.

61. Az 1241-es és 1242-es mongol invázió megmutatta, milyen sebezhetőek lehettek a síkságon fekvő, erődítmény nélküli települések.

62. E pusztítás után IV. Béla király erős erődítményt építtetett a budai várhegyen.

63. Ezzel a természetes magasságot tartós politikai és katonai eszközzé alakították át.

64. A vár nemcsak biztonságosabb hely volt, mint egy nyílt piactér, hanem a folyóvidéket és a fontos bejáratokat is felügyelni tudta.

65. A királyi rezidencia kézműveseket, kereskedőket, tisztviselőket és katonai létesítményeket vonzott magához.

66. Másrészt Pest, a kereskedelmi útvonalak mentén fekvő elhelyezkedésének köszönhetően, gazdasági ellenpont maradt.

67. Így alakult ki egy olyan térség, amelyben több, egymástól eltérő funkciójú, de egymásra utaló településmag működött.

68. Északon fekvő Óbuda emellett őrizte a régebbi települési rétegek emlékét, és a Duna-part egy fontos szakaszán helyezkedett el.

69. A későbbi főváros tehát nem egyetlen faluból, hanem számos kedvező elhelyezkedésű helyből nőtt ki.

70. Egysége csak fokozatosan alakult ki e helyek egyre szorosabb összefonódásából.

71. A helyszín jelentősége tovább nőtt, mivel a teljes Kárpát-medencéhez viszonyítva központi és jól megközelíthető volt.

72. Innen a Duna mentén észak és dél felé vezető utak összekapcsolódtak a kelet és nyugat felé vezető szárazföldi utakkal.

73. A központi elhelyezkedés nem azt jelenti, hogy az ország minden pontja egyformán messze van.

74. Azt jelenti, hogy egy helyen különösen sok elérhető irány keresztezi egymást.

75. Budapest a Duna egy olyan szakaszán fekszik, amely több nagy tájegységet köt össze egymással.

76. A folyó megnyitja a teret dél és észak felé, míg az alföld elősegíti a forgalmat kelet és délkelet felé.

77. A budai hegyek egyúttal az ország nyugati részeibe, majd tovább az Alpok előterébe vezetnek.

78. Ezek a kapcsolatok már jóval a modern vasutak és utak megjelenése előtt is értékessé tették a helyet a kereskedelem szempontjából.

79. Később a hidak, a burkolt utak, a vasútvonalak és a kikötői létesítmények még tovább erősítették ezt a régi előnyt.

80. Az ilyen helyeken a közlekedési infrastruktúra nem csupán forgalmat generál, hanem munkahelyeket, információkat és politikai döntéseket is összpontosít.

81. A földrajzi előny így önmagát erősítő folyamattá vált.

82. Ahol a kereskedelem összpontosul, ott érdemes raktárakat, piacokat és műhelyeket építeni.

83. Ahol közigazgatás és katonaság van jelen, ott tartós kereslet és további közlekedési kapcsolatok alakulnak ki.

84. A több ember indokolja a jobb utak kiépítését, a jobb utak pedig viszont további embereket vonzanak.

85. Ez a körforgás egy eredetileg csekély előnyt kiterjedt domináns pozícióvá alakíthat.

86. Budapest az idők folyamán nem csupán elhelyezkedése miatt vált fontossá, hanem növekvő jelentősége még hatékonyabbá tette elhelyezkedését.

87. Minden új funkció kapcsolódhatott a már meglévő utakhoz, part menti létesítményekhez, településekhez és intézményekhez.

88. Még azok a politikai döntések is, amelyek más helyeket is megerősíthettek volna, figyelembe kellett vegyék a meglévő koncentrációt.

89. A főváros tehát a természeti tér, a történelem és az emberi beavatkozás kölcsönhatásából jött létre.

90. Ezen tényezők egyike sem elegendő önmagában ahhoz, hogy megmagyarázza a város későbbi nagyságát.

91. A folyó eközben a település látható gerincének maradt.

92. Elválasztotta a partokat, összekötötte a régiókat, nyersanyagokat biztosított, és egyúttal határokat szabott a beépítésnek.

93. A dombok kilátást, védelmet és szilárd talajt biztosítottak, míg a síkság teret nyújtott a növekedéshez.

94. A források olyan erőforrással látták el a nyugati partot, amely a medence más részein nem állt rendelkezésre ugyanolyan városi összefüggésben.

95. A szigetek és a átkelőhelyek a széles folyót ellenőrizhető, bár soha nem teljesen veszélytelen közlekedési térré tették.

96. Ezen egyedi előnyökből egy csomópont alakult ki, amelynek jelentősége számos politikai korszakon át megújult.

97. A mai város ezért nagyobb és sűrűbb, mint amire az eredeti táj alapján számítani lehetett volna.

98. Terjeszkedése részben eltakarja a régi különbségeket, de a terepen azok továbbra is felismerhetők.

99. Aki Budapestről a budai dombokról a Dunán át a pesti síkságra tekint, még mindig láthatja a táj alapvető jellemzőit.

100. A főváros nem véletlenül fekszik itt, hanem azért, mert ezen a ponton a magasság, a folyó, a víz és az átkelőhelyek lehetővé tették egy központ kialakulását, jóval azelőtt, hogy az emberek véglegesen eldöntötték volna.

1. Auf einem Felshügel über der Donau liegt die Burg von Buda, und unter ihr steigen aus dem Gestein warme Quellen hervor.

2. Gegenüber beginnt die flache Pester Ebene, die sich ohne deutliche natürliche Schranke nach Osten öffnet.

3. In diesem Gegensatz von Höhe, Wasser und Weite steckt bereits ein großer Teil der Erklärung, warum hier eine Hauptstadt entstand.

4. Budapest liegt nicht irgendwo am Rand des Karpatenbeckens, sondern an einer Stelle, an der mehrere Landschaften auf engem Raum zusammentreffen.

5. Die Donau durchquert die Stadt ungefähr von Norden nach Süden und verbindet dabei den europäischen Stromraum mit dem Inneren des Beckens.

6. Westlich des Flusses steigen die Budaer Berge an, während östlich von ihm die Pester Ebene nur sanft an Höhe gewinnt.

7. Diese Landschaft ist keine gerade Trennlinie zwischen zwei gleichartigen Ufern.

8. Sie ist ein Übergangsraum, in dem Gebirge, Ebene und Fluss unmittelbar miteinander verbunden sind.

9. Für Menschen bedeutete das von Anfang an eine ungewöhnliche Mischung aus Schutz, Zugang und Beweglichkeit.

10. Ein Ort an einer solchen Nahtstelle kann zugleich Zuflucht, Markt, Verkehrsknoten und Machtzentrum werden.

11. Die Donau war hier zunächst kein bequemes Gewässer, das man an jeder Stelle gefahrlos überqueren konnte.

12. Gerade deshalb waren geeignete Übergänge von hohem Wert.

13. Wo Inseln, seichte Ufer, Felsvorsprünge oder günstig gelegene Furten das Übersetzen erleichterten, konzentrierten sich Wege.

14. Eine Furt ist dabei nicht einfach ein einzelner Punkt im Wasser, sondern ein Abschnitt, an dem Tiefe, Strömung und Uferform eine Querung ermöglichen.

15. Solche Stellen konnten sich verändern, wenn Hochwasser den Flusslauf verlagerte oder Geröll neue Untiefen bildete.

16. Dennoch blieb der Raum zwischen den Budaer Höhen und der offenen Ebene über lange Zeit ein bevorzugter Korridor.

17. Die Donau selbst war ebenfalls ein Verkehrsweg, denn Boote konnten Waren und Menschen flussaufwärts und flussabwärts bewegen.

18. Der Landweg und der Wasserweg trafen hier aufeinander.

19. Wer von den westlichen Gebirgsräumen in die Ebene wollte, musste den Flussraum berücksichtigen.

20. Wer aus der Ebene nach Westen zog, fand hier einen natürlichen Zugang zu den Pässen und Tälern des Hügellandes.

21. Die Lage wurde zusätzlich durch die Inseln der Donau gegliedert.

22. Die Margareteninsel teilt den Strom nördlich des historischen Stadtzentrums und bildet eine geschützte Zwischenzone zwischen den Ufern.

23. Sie war nicht in jeder Epoche gleich wichtig, doch sie veränderte die Strömung, die Sichtbeziehungen und die Möglichkeiten des Übersetzens.

24. Auch andere Inseln und Uferbereiche boten Platz für Anlegestellen, Gärten, Mühlen oder später für technische Anlagen.

25. Ein breiter Fluss ist ein Hindernis, aber seine Inseln können dieses Hindernis in mehrere kleinere Abschnitte zerlegen.

26. Dadurch wird aus einer einzigen schwierigen Querung eine Folge von Übergängen, die sich leichter kontrollieren lässt.

27. Diese Eigenschaft machte den Raum für Händler ebenso interessant wie für Herrscher und Militärs.

28. Der Fluss lieferte außerdem Wasser, Fisch und eine offene Verkehrsachse.

29. Er konnte aber auch Überschwemmungen bringen und Siedlungen zerstören.

30. Die Gunst der Lage bestand deshalb nie in Sicherheit allein, sondern in einem nutzbaren Verhältnis von Vorteil und Risiko.

31. Auf der westlichen Seite boten die Höhen einen Schutz, den die flache Ebene nicht besaß.

32. Ein befestigter Platz auf einem Felsrücken konnte den Fluss, die Uferwege und die Annäherung aus mehreren Richtungen beobachten.

33. Höhe vergrößert den Überblick, erschwert den Angriff und erlaubt es, eine kleinere Fläche wirkungsvoll zu verteidigen.

34. Diese militärische Logik erklärt, warum der Burgberg von Buda immer wieder an Bedeutung gewann.

35. Die Anhöhen waren jedoch kein geschlossenes Hochgebirge, das den Verkehr abgeschnitten hätte.

36. Zwischen den Hügeln führten Täler und Senken in die westlichen Landschaften.

37. Der Ort vereinte somit Verteidigungsfähigkeit mit erreichbaren Verkehrswegen.

38. Auf der gegenüberliegenden Seite lag die Ebene offen genug, um große Märkte, Straßen und später eine ausgedehnte Stadt aufzunehmen.

39. Das steile und das flache Ufer ergänzten sich, statt dieselbe Funktion zu wiederholen.

40. Gerade diese funktionale Verschiedenheit wurde später zu einem Grundmuster der Stadt.

41. Unter der Oberfläche kam ein weiterer Vorteil hinzu, den man von einer Anhöhe aus nicht sehen kann.

42. Im Budaer Gestein zirkuliert Wasser durch Risse und lösliche Kalkschichten.

43. Wo es erwärmt aus größerer Tiefe aufsteigt, tritt es als Thermalquelle zutage.

44. Die Quellen waren für die Bewohner nicht bloß angenehm, sondern ein verlässlicher natürlicher Rohstoff.

45. Warmes Wasser konnte dem Körper dienen, Handwerk ermöglichen und später eine besondere städtische Kultur hervorbringen.

46. Die römische Besiedlung nutzte diese Quellen bereits für Bäder und Einrichtungen der Stadt Aquincum.

47. Aquincum entstand im Norden des heutigen Stadtgebiets als römischer Militär- und Verwaltungsstandort.

48. Seine Lage hing mit der Kontrolle der Donaugrenze und mit der Verbindung zwischen Fluss, Straße und Hinterland zusammen.

49. Die römische Stadt war damit ein frühes Beispiel dafür, wie natürliche Gunst und politische Aufgabe einander verstärken.

50. Die Quellen allein hätten keine Metropole geschaffen, doch sie erhöhten den Wert eines ohnehin günstigen Ortes.

51. Vor und neben der römischen Ordnung gab es ältere Siedlungen und Verkehrsbeziehungen.

52. Keltische Gruppen lebten in der Region, bevor die Römer ihre Herrschaft ausbauten.

53. Solche frühen Siedlungen mussten nicht an genau derselben Stelle gelegen haben wie die späteren Stadtkerne.

54. Entscheidend war, dass die Landschaft wiederholt dieselben Möglichkeiten anbot.

55. Ein Weg, der zwischen Berg und Ebene zum Fluss führt, verschwindet nicht einfach, wenn ein Reich zerfällt.

56. Seine Nutzer wechseln, seine politische Bedeutung ändert sich, und doch bleibt die räumliche Logik bestehen.

57. Nach dem Ende der römischen Herrschaft verlor der Raum zeitweise seine städtische Dichte.

58. Die Donau blieb jedoch Grenze, Verkehrsweg und Orientierungslinie verschiedener Herrschaften.

59. Im Mittelalter gewann besonders Pest auf der flachen östlichen Seite als Handelsort an Gewicht.

60. Die offene Ebene erleichterte dort die Ausdehnung, die Anlage von Straßen und den Zugang zu den Märkten des Umlands.

61. Die Mongoleninvasion von 1241 und 1242 zeigte, wie verletzlich unbefestigte Siedlungen in der Ebene sein konnten.

62. Nach dieser Zerstörung ließ König Béla IV. auf dem Budaer Burgberg eine starke Befestigung errichten.

63. Damit wurde die natürliche Höhe in ein dauerhaftes politisches und militärisches Werkzeug verwandelt.

64. Die Burg lag nicht nur sicherer als ein offener Marktplatz, sondern konnte auch den Flussraum und wichtige Zugänge überwachen.

65. Die königliche Residenz zog Handwerker, Händler, Beamte und militärische Einrichtungen an.

66. Auf der anderen Seite blieb Pest wegen seiner Lage an den Handelswegen ein wirtschaftlicher Gegenpol.

67. So bildete sich ein Raum mit mehreren Siedlungskernen, deren Funktionen verschieden waren, aber aufeinander verwiesen.

68. Óbuda im Norden bewahrte zusätzlich die Erinnerung an ältere Siedlungsschichten und lag an einem wichtigen Abschnitt des Donauufers.

69. Die spätere Hauptstadt wuchs daher nicht aus einem einzigen Dorf, sondern aus einem Bündel günstiger Plätze.

70. Ihre Einheit entstand erst allmählich aus der wachsenden Verflechtung dieser Plätze.

71. Die Lage gewann weiter an Bedeutung, weil sie im Verhältnis zum gesamten Karpatenbecken zentral und erreichbar war.

72. Von hier aus ließen sich die Wege entlang der Donau nach Norden und Süden mit den Landwegen nach Osten und Westen verbinden.

73. Zentralität bedeutet dabei nicht, dass jeder Punkt des Landes gleich weit entfernt ist.

74. Sie bedeutet, dass sich an einem Ort besonders viele erreichbare Richtungen schneiden.

75. Budapest liegt an einem Abschnitt der Donau, der mehrere große Landschaftsräume miteinander verknüpft.

76. Der Strom öffnet den Raum nach Süden und Norden, während die Ebene den Verkehr nach Osten und Südosten begünstigt.

77. Die Budaer Berge führen zugleich in die westlichen Teile des Landes und weiter zu den Alpenvorländern.

78. Diese Verbindungen machten den Ort für den Handel wertvoll, lange bevor moderne Eisenbahnen und Straßen entstanden.

79. Später verstärkten Brücken, befestigte Straßen, Eisenbahnlinien und Hafenanlagen den alten Vorteil.

80. Verkehrsinfrastruktur erzeugt an solchen Stellen nicht nur Bewegung, sondern bündelt auch Arbeitsplätze, Informationen und politische Entscheidungen.

81. Aus der geografischen Gunst wurde dadurch ein selbstverstärkender Prozess.

82. Wo sich Handel sammelt, lohnt sich der Bau von Lagerhäusern, Märkten und Werkstätten.

83. Wo Verwaltung und Militär präsent sind, entstehen dauerhafte Nachfrage und zusätzliche Verkehrsbeziehungen.

84. Mehr Menschen rechtfertigen bessere Wege, und bessere Wege ziehen wiederum weitere Menschen an.

85. Dieser Kreislauf kann einen ursprünglich kleinen Vorteil in eine großräumige Vorrangstellung verwandeln.

86. Budapest wurde im Lauf der Zeit nicht nur wegen seiner Lage wichtig, sondern die wachsende Bedeutung machte seine Lage noch wirksamer.

87. Jede neue Funktion konnte an bereits vorhandene Wege, Uferanlagen, Siedlungen und Institutionen anschließen.

88. Selbst politische Entscheidungen, die andere Orte hätten stärken können, mussten die vorhandene Konzentration berücksichtigen.

89. Die Hauptstadt entstand deshalb aus einem Wechselspiel von Naturraum, Geschichte und menschlicher Verstärkung.

90. Keiner dieser Faktoren genügt allein, um ihre spätere Größe zu erklären.

91. Der Fluss blieb dabei das sichtbare Rückgrat des Ortes.

92. Er trennte Ufer, verband Regionen, bot Rohstoffe und setzte der Bebauung zugleich Grenzen.

93. Die Hügel schufen Aussicht, Schutz und einen festen Untergrund, während die Ebene Raum für Wachstum bereitstellte.

94. Die Quellen verliehen dem westlichen Ufer eine Ressource, die anderswo im Becken nicht in derselben städtischen Verbindung verfügbar war.

95. Die Inseln und Übergänge machten aus dem breiten Strom einen kontrollierbaren, wenn auch nie völlig ungefährlichen Verkehrsraum.

96. Aus diesen Einzelvorteilen entwickelte sich ein Knotenpunkt, dessen Bedeutung sich über viele politische Epochen hinweg erneuerte.

97. Die heutige Stadt ist daher größer und dichter, als es die ursprüngliche Landschaft hätte erwarten lassen.

98. Ihre Ausdehnung überdeckt teilweise die alten Unterschiede, doch im Gelände bleiben sie erkennbar.

99. Wer Budapest von den Höhen Budas über die Donau zur Pester Ebene betrachtet, sieht noch immer die Grundentscheidung der Landschaft.

100. Die Hauptstadt liegt hier nicht durch Zufall, sondern weil an diesem einen Punkt Höhe, Fluss, Wasser und Übergang ein Zentrum möglich machten, lange bevor Menschen es endgültig beschlossen.