3.4.7 – A magyar portyák és a német nemzetalapítás: tényállás és a kutatások alakulása – Die ungarischen Raubzüge und die deutsche Nationsgründung: Sachverhalt und Forschungswandel
1. A magyar portyák ugyanazon eseményeit a német kutatások történelemszemléletében a korszaktól, a politikai helyzettől és a történetírói iskolától függően egészen eltérően értelmezték. – Dieselben Ereignisse der ungarischen Raubzüge wurden im Geschichtsbild der deutschen Forschung je nach Epoche, politischer Lage und Schule der Geschichtsschreibung ganz unterschiedlich gedeutet.
2. Az események tárgyilagos leírása egy dolog, értékelésük és a tágabb összefüggésekbe való beillesztésük azonban valami alapvetően más. – Die nüchterne Schilderung der Ereignisse ist das eine, ihre Bewertung und Einordnung in größere Zusammenhänge aber etwas grundlegend anderes.
3. A német történetírásban az előző fejezetekben portyáknak nevezett vállalkozások többnyire az „ungár betörések” elnevezést viselik. – In der deutschen Geschichtsschreibung tragen die in den vorangehenden Kapiteln als Raubzüge bezeichneten Unternehmungen meist die Bezeichnung „Ungarneinfälle“.
4. Emellett előfordulnak az „ungár támadások”, a „magyar betörések”, az „ungár hadjáratok” és esetenként az „ungár vész” kifejezések is, amelyek mind ugyanazt az eseményt jelölik. – Daneben begegnen die Begriffe „Ungarnstürme“, „Magyareneinfälle“, „Ungarnzüge“ und gelegentlich „Ungarnnot“, die alle dasselbe Geschehen meinen.
5. A megnevezések ezen sokfélesége nem véletlen, hanem máris különböző nézőpontokat és értékeléseket tükröz. – Diese Vielfalt der Benennungen ist kein Zufall, sondern spiegelt bereits unterschiedliche Sichtweisen und Wertungen wider.
6. Aki „magyar veszélyről” beszél, az a sújtott lakosság szenvedéseit és a birodalomra nehezedő fenyegetést hangsúlyozza. – Wer von „Ungarnnot“ spricht, betont das Leiden der heimgesuchten Bevölkerung und die Bedrohung des Reiches.
7. Aki „magyar betörésekről” beszél, az egy tárgyilagosabb, földrajzi-katonai kifejezést választ. – Wer von Ungarneinfällen spricht, wählt einen sachlicheren, geographisch-militärischen Begriff.
8. Aki rabló- vagy zsákmányhadjáratokról beszél, az a magyarok szemszögét és gazdasági indítékaikat helyezi előtérbe. – Wer von Raubzügen oder Beutezügen spricht, rückt die Perspektive der Magyaren und ihre wirtschaftlichen Beweggründe in den Vordergrund.
9. Már a szóválasztás is eldönti tehát, kinek a szemszögéből mesélik el a történetet. – Schon in der Wortwahl entscheidet sich also, aus wessen Blickwinkel die Geschichte erzählt wird.
10. Ez a fejezet ezért a rablóhadjáratokat már nem magyar, hanem tudatosan német szemszögből vizsgálja. – Dieses Kapitel betrachtet die Raubzüge daher nicht mehr aus ungarischer, sondern bewusst aus deutscher Perspektive.
11. Azt vizsgálja, hogy a német történészek és tankönyvek hogyan értelmezték az eseményeket több mint egy évszázadon át. – Es fragt, wie deutsche Historiker und Schulbücher das Geschehen über mehr als ein Jahrhundert hinweg gedeutet haben.
12. És azt is vizsgálja, hogy ez az értelmezés hogyan változott az idők folyamán. – Und es fragt, wie sich diese Deutung im Lauf der Zeit gewandelt hat.
13. A középpontban az a tézis áll, miszerint a magyarok elleni védekezés hozzájárult a Német Birodalom és a német nemzet kialakulásához. – Im Mittelpunkt steht dabei die These, die Abwehr der Magyaren habe zur Entstehung des deutschen Reiches und der deutschen Nation beigetragen.
14. Ez a tézis régi, befolyásos és egyben vitatott is. – Diese These ist alt, einflussreich und zugleich umstritten.
15. Történetének nyomon követése egyben a német történettudomány egy szeletének vizsgálatát is jelenti. – Ihre Geschichte zu verfolgen bedeutet, ein Stück deutscher Geschichtswissenschaft selbst zu betrachten.
16. Először azonban rögzítsük a tényállást vitathatatlan alapvonalaiban. – Zunächst aber sei der Sachverhalt in seinen unbestrittenen Grundzügen festgehalten.
17. A 9. század vége felé a keletről betörő magyar lovas törzsek letelepedtek a Duna–Tisza-síkságon. – Gegen Ende des 9. Jahrhunderts ließen sich die aus dem Osten vorgedrungenen Reiterstämme der Magyaren in der Donau-Theiß-Ebene nieder.
18. Ebből a Kárpát-medencéből évtizedeken át szinte évente rablóhadjáratokat indítottak nyugat és dél felé. – Von diesem Karpatenbecken aus unternahmen sie über Jahrzehnte hinweg fast jährlich Raubzüge nach Westen und Süden.
19. A Kelet-Frank Birodalom, az egykori Nagy Károly-féle Frank Birodalom keleti része, e hadjáratok kedvelt célpontja volt. – Das Ostfränkische Reich, der östliche Teil des einstigen Frankenreiches Karls des Großen, war ein bevorzugtes Ziel dieser Züge.
20. Ez a Kelet-Frank Birodalom az állami elődje annak, amit később Német Birodalomnak neveztek. – Dieses Ostfränkische Reich ist der staatliche Vorläufer dessen, was später als deutsches Reich bezeichnet wurde.
21. 900 körül azonban még korántsem volt mai értelemben vett német nemzetállam. – Um 900 jedoch war es noch keineswegs ein deutscher Nationalstaat im heutigen Sinne.
22. Több törzsi hercegségből állt, amelyek mindegyike saját hagyományokkal, saját joggal és erős önállósággal rendelkezett. – Es bestand aus mehreren Stammesherzogtümern mit eigener Tradition, eigenem Recht und starkem Eigenwillen.
23. Ezek közé a hercegségek közé tartozott Szászország, Bajorország, Svábország, Frankföld és Lotaringia. – Zu diesen Herzogtümern zählten Sachsen, Bayern, Schwaben, Franken und Lothringen.
24. E hercegségek mindegyike eleinte saját érdekeit és saját védelmét tartotta szem előtt. – Jedes dieser Herzogtümer verfolgte zunächst seine eigenen Interessen und seine eigene Abwehr.
25. Ebben az időben a központi, az egész birodalmat átfogó királyi hatalom csak gyengén volt kialakult. – Eine zentrale, das ganze Reich umfassende Königsmacht war in dieser Zeit nur schwach ausgeprägt.
26. Az utolsó kelet-frank Karolingok alig rendelkeztek tényleges hatalommal a hatalmas hercegek felett. – Die letzten ostfränkischen Karolinger besaßen wenig tatsächliche Gewalt über die mächtigen Herzöge.
27. A magyar lovasok teljes erővel csapottak le erre a politikai széttagoltságra. – In diese Lage politischer Zersplitterung trafen die ungarischen Reiter mit voller Wucht.
28. Gyorsaságuk és mozgékonyságuk olyan ellenféllé tette őket, akivel az egyes hercegségek alig tudtak megbirkózni. – Ihre Schnelligkeit und Beweglichkeit machten sie zu einem Gegner, dem die einzelnen Herzogtümer kaum gewachsen waren.
29. A lovas íjászok hirtelen jelentek meg, kifosztották a területet, majd eltűntek, mielőtt egy sereg össze tudott volna gyűlni. – Die berittenen Bogenschützen erschienen unvermittelt, plünderten und verschwanden, ehe ein Heer sich sammeln konnte.
30. Templomokat, kolostorokat és településeket fosztottak ki, püspököktől, apátoktól és grófoktól adót zsaroltak ki. – Kirchen, Klöster und Siedlungen wurden geplündert, von Bischöfen, Äbten und Grafen wurden Tribute erpresst.
31. A kelet-frank királyok hosszú ideig szinte tehetetlennek bizonyultak e fenyegetéssel szemben. – Die ostfränkischen Könige erwiesen sich gegenüber dieser Bedrohung lange als nahezu hilflos.
32. Egyes hercegek ugyan alkalmanként sikereket értek el a magyar seregek ellen. – Einzelne Herzöge erzielten zwar gelegentliche Erfolge gegen ungarische Heere.
33. Tartós, az egész birodalmat védő siker azonban egyelőre elmaradt. – Ein dauerhafter, das ganze Reich schützender Erfolg aber blieb zunächst aus.
34. Ez a közös fenyegetés és a közös tehetetlenség tapasztalata képezi a későbbi történelmi értelmezés magját. – Diese Erfahrung gemeinsamer Bedrohung und gemeinsamer Ohnmacht ist der Kern der späteren historischen Deutung.
35. Ebből a történészek azt a tézist vezették le, hogy a külső ellenség kényszerítette a belső erőket az egyesülésre. – Aus ihr leiteten Historiker die These ab, der äußere Feind habe die inneren Kräfte zur Einigung getrieben.
36. A gondolat leegyszerűsítve így hangzik: a közös veszély közös védekezést szül, a közös védekezés pedig összetartást teremt. – Der Gedanke lautet vereinfacht: gemeinsame Gefahr schafft gemeinsame Abwehr, und gemeinsame Abwehr schafft Zusammenhalt.
37. Valóban, az eseményekben egyértelműen felismerhető egy ilyen összefüggés. – Tatsächlich lässt sich ein solcher Zusammenhang in den Ereignissen durchaus erkennen.
38. A döntő fordulat I. Henrik király uralkodása alatt következett be, aki a szász hercegi házból származott. – Die entscheidende Wende vollzog sich unter König Heinrich I. aus dem sächsischen Herzogshaus.
39. Henrik, aki eredetileg Szászország hercege volt, 919-ben Kelet-Frankföld királyává választották. – Heinrich, ursprünglich Herzog von Sachsen, wurde 919 zum ostfränkischen König gewählt.
40. Felismerte, hogy a magyar fenyegetéssel tervszerűen és hosszú távon kell szembeszállni. – Er erkannte die Notwendigkeit, der ungarischen Bedrohung planmäßig und langfristig zu begegnen.
41. Erre alkalom nyílt, amikor 924 körül egy magas rangú magyar vezér szász fogságba esett. – Eine Gelegenheit dazu bot sich, als um 924 ein vornehmer ungarischer Anführer in sächsische Gefangenschaft geriet.
42. A fogoly szabadon bocsátása fejében Henrik többéves fegyverszünetet kötött, amelynek feltétele a váltságdíj fizetése volt. – Gegen dessen Freilassung erreichte Heinrich einen mehrjährigen Waffenstillstand gegen Tributzahlung.
43. Ezt a lélegzetvételnyi szünetet a védekezés átfogó előkészítésére használta fel. – Diese Atempause nutzte er zu einer umfassenden Vorbereitung der Abwehr.
44. Várak építését rendelte el, és a meglévő erődítményeket bővítette ki, hogy menedékhelyeket és támaszpontokat hozzon létre. – Er ließ Burgen errichten und bestehende Befestigungen ausbauen, um Zufluchtsorte und Stützpunkte zu schaffen.
45. A későbbi hagyomány ezeket az intézkedéseket Henrik, a várépítő alakjához kötötte. – Die spätere Überlieferung verband diese Maßnahmen mit dem Bild des Burgenbauers Heinrich.
46. Ugyanakkor létrehozott egy hatékony, nehéz fegyverzetű lovas egységet, az úgynevezett páncélos lovasságot. – Zugleich schuf er eine schlagkräftige, schwer gerüstete Reitertruppe, die sogenannte Panzerreiterei.
47. Ez a lovas egység végre egyenrangú ellenfele lett a mozgékony magyar lovasoknak. – Diese berittene Truppe sollte den beweglichen ungarischen Reitern endlich ebenbürtig sein.
48. Első próbatételüket a lázadó szláv törzsek ellen állták ki, például a 929-es lenzeni csatában. – Ihre Bewährungsprobe bestand sie zunächst gegen aufständische slawische Stämme, etwa in der Schlacht bei Lenzen 929.
49. Amikor Henrik felkészültnek érezte magát, felmondta a tribútumfizetést, és felvette a harcot a magyarok ellen. – Als Heinrich sich gerüstet fühlte, kündigte er den Tribut auf und nahm den Kampf gegen die Magyaren auf.
50. 933-ban az Unstrut környékén, Riade-nál csata dúlt. – Im Jahr 933 kam es zur Schlacht bei Riade in der Gegend der Unstrut.
51. A csata pontos helyszíne ma már nem ismert biztosan. – Der genaue Ort dieser Schlacht ist heute nicht mehr sicher bekannt.
52. Henrik győzelmet aratott a magyar sereg felett, amely ezt követően visszavonulásra kényszerült. – Heinrich errang einen Sieg über ein ungarisches Heer, das daraufhin den Rückzug antrat.
53. A Riade-i győzelmet a régebbi értelmezés szerint a birodalom legveszélyesebb ellensége felett aratott nagy győzelemnek tekintik. – Dieser Sieg bei Riade gilt in der älteren Deutung als großer Sieg über den gefährlichsten Feind des Reiches.
54. Ez megerősítette a király tekintélyét és a törzsek közötti összetartozás érzését. – Er stärkte das Ansehen des Königs und das Gefühl der Zusammengehörigkeit unter den Stämmen.
55. A régebbi történetírás ebben a birodalom belső megszilárdításának lényeges lépését látta. – Die ältere Geschichtsschreibung sah hierin einen wesentlichen Schritt zur inneren Festigung des Reiches.
56. A külső ellenség felett aratott győzelem – így értelmezték – felébresztette a közös erő tudatát. – Der Sieg über den äußeren Feind, so die Deutung, habe das Bewusstsein gemeinsamer Stärke geweckt.
57. Ez a vonal a kutatást tovább vezette Henrik fiához és utódjához, I. Ottóhoz. – Diese Linie führte die Forschung weiter zu Heinrichs Sohn und Nachfolger Otto I.
58. I. Ottó határozottan folytatta a királyi hatalom megerősítésére irányuló politikát. – Otto I. setzte die Politik der Stärkung der Königsmacht entschlossen fort.
59. Számos saját hercege és rokonai által vezetett felkelés ellen kellett megállnia a helyét. – Er musste sich gegen mehrere Aufstände eigener Herzöge und Verwandter behaupten.
60. Ezek a belső hatalmi küzdelmek egész korai uralkodását kísérték. – Diese inneren Machtkämpfe begleiteten seine gesamte frühe Herrschaft.
61. 955-ben a magyarok utolsó nagy betörést hajtottak végre a dél-német területekre. – Im Jahr 955 unternahmen die Magyaren einen letzten großen Einfall in das süddeutsche Gebiet.
62. Egy erős magyar lovasság ostrom alá vette a Lech-parti Augsburg városát. – Ein starkes ungarisches Reiterheer belagerte die Stadt Augsburg am Lech.
63. I. Ottó szinte az összes német törzsből sereget gyűjtött össze, hogy szembeszálljon a fenyegetéssel. – Otto I. sammelte ein Heer aus nahezu allen deutschen Stämmen, um der Bedrohung zu begegnen.
64. A hagyomány szerint bajor, sváb, frank és lotaringiai kontingensek harcoltak a seregében. – Nach der Überlieferung kämpften Kontingente aus Bayern, Schwaben, Franken und Lothringen in seinem Heer.
65. Állítólag egy csoport cseh harcos is csatlakozott ehhez a sereghez. – Auch eine Abteilung böhmischer Krieger soll sich diesem Heer angeschlossen haben.
66. Éppen ezt a sok törzsből álló összetételt értelmezték később az egyesülés szimbólumaként. – Gerade diese Zusammensetzung aus vielen Stämmen wurde später als Sinnbild der Einigung gedeutet.
67. 955. augusztus 10-én a Lechfeldnél, Augsburgtól délre dőlt el a döntő csata. – Am 10. August 955 kam es auf dem Lechfeld südlich von Augsburg zur Entscheidungsschlacht.
68. I. Ottó teljes győzelmet aratott a magyar lovasság felett. – Otto I. errang einen vollständigen Sieg über das ungarische Reiterheer.
69. A menekülő magyarokat napokig üldözték, és nagy részüket megsemmisítették. – Die fliehenden Ungarn wurden über Tage hinweg verfolgt und großenteils vernichtet.
70. A fogságba ejtett magyar vezéreket kivégezték, a magukkal vitt német foglyokat pedig szabadon engedték. – Gefangene ungarische Anführer wurden hingerichtet, die mitgeführten deutschen Gefangenen befreit.
71. A Lechfeld-i csata véget vetett a magyar nyugati portyák korszakának. – Die Schlacht auf dem Lechfeld beendete die Ära der ungarischen Raubzüge nach Westen.
72. 955 után a magyarok végleg felhagytak a birodalomba történő betöréseikkel. – Nach 955 stellten die Magyaren ihre Einfälle in das Reich endgültig ein.
73. A régebbi értelmezés szerint a Lechfeld a egyesült német birodalom születésének helyszíne. – In der älteren Deutung gilt das Lechfeld als Geburtsstunde des geeinten deutschen Reiches.
74. A közös győzelem a törzsekből egy népet, a királyból pedig a birodalom alapítóját tette. – Der gemeinsame Sieg habe aus den Stämmen ein Volk, aus dem König einen Reichsgründer gemacht.
75. Ez a narratíva közvetlenül összekapcsolta a katonai sikert a nemzeti egyesüléssel. – Diese Erzählung verband den militärischen Erfolg unmittelbar mit der nationalen Einigung.
76. Ez a történet fülbemászó, drámai és képszerű, és generációkon át meghatározta a történelemszemszöget. – Sie ist eingängig, dramatisch und bildhaft und prägte das Geschichtsbild über Generationen.
77. Ugyanakkor ez képezi annak a magját, amit ebben a fejezetben kritikai szemmel kell vizsgálni. – Sie bildet zugleich den Kern dessen, was in diesem Kapitel kritisch zu prüfen ist.
78. Hiszen a Lechfeld és a nemzetalapítás szoros összekapcsolása egy értelmezés, nem pusztán tényállás. – Denn die enge Verknüpfung von Lechfeld und Nationsgründung ist eine Deutung, kein bloßer Tatbestand.
79. Ahhoz, hogy megértsük ezt az értelmezést, magának a német történetírás történetét kell megvizsgálnunk. – Um diese Deutung zu verstehen, muss man die Geschichte der deutschen Geschichtsschreibung selbst betrachten.
80. Ezt a történetírást mindig a saját korának politikai viszonyai határozták meg. – Diese Geschichtsschreibung war stets von den politischen Verhältnissen ihrer eigenen Zeit geprägt.
81. A távoli 10. század értékelése szorosan összefüggött az adott jelen igényeivel. – Die Bewertung des fernen 10. Jahrhunderts hing eng mit den Bedürfnissen der jeweiligen Gegenwart zusammen.
82. Ez különösen világosan látszik az 1900 körüli időszakban. – Besonders deutlich zeigt sich dies in der Zeit um das Jahr 1900.
83. Akkoriban az 1871-ben megalakult Német Birodalom még fiatal volt, és történelmi indoklást keresett egységének. – Damals war das Deutsche Reich von 1871 noch jung und suchte nach einer historischen Begründung seiner Einheit.
84. Az akkori nemzeti történetírás e egység gyökereit a távoli múltban kereste. – Die nationale Geschichtsschreibung jener Zeit suchte die Wurzeln dieser Einheit in einer fernen Vergangenheit.
85. Ezeket többek között I. Henrik alakjában és a Lechfeld-i győzelemben találta meg. – Sie fand sie unter anderem in der Gestalt Heinrichs I. und im Sieg auf dem Lechfeld.
86. A befolyásos történész, Wilhelm von Giesebrecht már a 19. században meghatározza ezt a vonalat. – Der einflussreiche Historiker Wilhelm von Giesebrecht hatte bereits im 19. Jahrhundert die Linie vorgegeben.
87. Nagy művében I. Henrikkel kezdődőnek ábrázolta a Német Birodalom és a német nép történetét. – In seinem großen Werk ließ er die Geschichte des deutschen Reiches und des deutschen Volkes mit Heinrich I. beginnen.
88. Henrik itt a német királyság és a német egység valódi alapítójaként jelent meg. – Heinrich erschien hier als der eigentliche Begründer des deutschen Königtums und der deutschen Einheit.
89. A magyar betörések zökkenőmentesen illeszkedtek ebbe a képbe. – Die Ungarneinfälle fügten sich nahtlos in dieses Bild ein.
90. A külső ellenség szolgált alkalomul, amelyen a kialakulóban lévő nemzet megmutathatta magát és megtalálhatta önmagát. – Der äußere Feind lieferte den Anlass, an dem sich die werdende Nation bewähren und finden konnte.
91. Ezen értelmezés szerint a betörések okozta szükségből fakadt az egyesülés erénye. – Aus der Not der Einfälle erwuchs nach dieser Deutung die Tugend der Einigung.
92. I. Henrik, a várépítő, és Ottó, a győztes nemzeti alapító alakokká emelkedtek. – Heinrich der Burgenbauer und Otto der Sieger wurden zu nationalen Gründungsgestalten erhoben.
93. Ez a nézőpont nem volt kifejezetten konzervatív vagy liberális, hanem széles körben az egész német nép közös öröksége volt. – Diese Sicht war nicht spezifisch konservativ oder liberal, sondern weithin gesamtdeutsches Gemeingut.
94. Egyaránt meghatározta a tankönyveket, az ünnepi beszédeket és a népszerű ábrázolásokat. – Sie prägte Schulbücher, Festreden und populäre Darstellungen gleichermaßen.
95. A távoli 10. század így a 19. és a 20. század eleji nemzeti vágyak tükrévé vált. – Das ferne 10. Jahrhundert wurde so zum Spiegel der nationalen Sehnsüchte des 19. und frühen 20. Jahrhunderts.
96. Ebben a képben a magyarok kapták a fenyegető, idegen ellenfél szerepét. – Die Magyaren erhielten in diesem Bild die Rolle des bedrohlichen, fremden Gegenspielers.
97. A német nemzeti identitás belső ereje a magyarok támadásán keresztül kellett, hogy felizzon és bizonyuljon. – An ihrem Ansturm sollte sich die innere Kraft des Deutschtums entzünden und beweisen.
98. Ez az értelmezés erősen értékelő jellegű volt, és szerzőik jelenére vonatkozott. – Diese Deutung war stark wertend und auf die Gegenwart ihrer Verfasser bezogen.
99. Visszaprojektálta a 19. századi nemzeti egységet a 10. századba. – Sie las die nationale Einheit des 19. Jahrhunderts in das 10. Jahrhundert zurück.
100. Pont ebben rejlik mai szemmel nézve az alapvető problémája. – Eben darin liegt aus heutiger Sicht ihr grundlegendes Problem.
101. Hiszen a „német nemzet” és a „német nép” fogalmak 900 körül még nem léteztek ebben az értelemben. – Denn die Begriffe deutsche Nation und deutsches Volk waren um 900 noch nicht in diesem Sinne vorhanden.
102. A 10. századi kortársak nem tekintették magukat németnek a modern értelemben. – Die Zeitgenossen des 10. Jahrhunderts verstanden sich nicht als Deutsche im modernen Sinne.
103. Szászoknak, bajoroknak, sváboknak vagy frankoknak tekintették magukat, törzseik tagjainak. – Sie verstanden sich als Sachsen, Bayern, Schwaben oder Franken, als Angehörige ihrer Stämme.
104. Egy átfogó nemzeti identitásnak hosszú idő alatt kellett kialakulnia. – Eine übergreifende nationale Identität musste sich erst über lange Zeiträume herausbilden.
105. A régebbi történetírás figyelmen kívül hagyta vagy alábecsülte ezt a különbséget. – Die ältere Geschichtsschreibung übersah oder unterschätzte diesen Unterschied.
106. Egy modern nemzetfogalmat vetített rá egy olyan korszakra, amelyben az még nem létezett. – Sie projizierte einen modernen Nationsbegriff in eine Zeit, die ihn nicht kannte.
107. Ezt a visszamenőleges értelmezést a szaknyelvben anakronisztikusnak nevezik. – Diese rückprojizierende Deutung nennt man in der Fachsprache anachronistisch.
108. Az anakronisztikus kifejezés azt jelenti, hogy egy korszak elképzeléseit tévesen átviszik egy másik korszakba. – Anachronistisch heißt, dass Vorstellungen einer Zeit fälschlich in eine andere Zeit übertragen werden.
109. Pontosan ez az anakronizmus jellemzi a magyarellenes védekezésen alapuló nemzetalapításról szóló régebbi tézist. – Genau dieser Anachronismus kennzeichnet die ältere These von der Nationsgründung durch die Ungarnabwehr.
110. A század közepén, azaz 1950 körül, ez a régebbi értelmezés Nyugat-Németországban eleinte továbbra is hatást gyakorolt. – Um die Jahrhundertmitte, also um 1950, wirkte diese ältere Deutung in Westdeutschland zunächst fort.
111. Számos tankönyv és kézikönyv továbbra is természetesnek vette a német király és a német birodalom említését. – Viele Schulbücher und Handbücher sprachen weiterhin selbstverständlich von deutschem König und deutschem Reich.
112. Henrik és Ottó alakja megőrizte rangját a korai német történelem jelentős uralkodóiként. – Die Gestalten Heinrichs und Ottos behielten ihren Rang als bedeutende Herrscher der frühen deutschen Geschichte.
113. A nemzetiszocializmus és a második világháború tapasztalatai nyomán azonban megváltozott a hangnem. – Doch nach den Erfahrungen des Nationalsozialismus und des Zweiten Weltkriegs wandelte sich der Ton.
114. A régebbi történetírás népi-nemzeti túlzott lelkesedése egyre inkább hiteltelenné vált. – Der völkisch-nationale Überschwang der älteren Geschichtsschreibung geriet zunehmend in Misskredit.
115. Henrik mint a német nemzet alapítója patetikus megfogalmazását óvatosabban kezelték. – Die pathetische Formel von Heinrich als Gründer der deutschen Nation wurde vorsichtiger behandelt.
116. A kutatás egyre inkább a struktúrákra, mint a nemzeti alapító alakokra kezdett összpontosítani. – Die Forschung begann, stärker nach Strukturen als nach nationalen Gründungsgestalten zu fragen.
117. A kutatás a hatalmi formákat, a nemesi szövetségeket, a törzsi hercegségeket és a birodalom szervezetét vizsgálta. – Sie untersuchte Herrschaftsformen, Adelsverbände, Stammesherzogtümer und die Organisation des Reiches.
118. A nemzeti narratíva helyébe fokozatosan a viszonyok józanabb elemzése lépett. – An die Stelle der nationalen Erzählung trat allmählich eine nüchternere Analyse der Verhältnisse.
119. Ez a változás nem hirtelen, hanem több évtized alatt ment végbe. – Dieser Wandel vollzog sich nicht schlagartig, sondern über mehrere Jahrzehnte hinweg.
120. A régebbi nézőpont és az újabb megközelítés egy ideig egymás mellett létezett. – Die ältere Sicht und die neuere Fragestellung bestanden eine Zeitlang nebeneinander.
121. Csak 1970 és 1980 körül kezdett egyértelműbben érvényesülni a kritikai újraértékelés. – Erst seit etwa 1970 und 1980 setzte sich die kritische Neubewertung deutlicher durch.
122. Ekkor alapvetően megkérdőjelezték a Lechfeld és a nemzetalapítás szoros azonosítását. – Nun wurde die enge Gleichsetzung von Lechfeld und Nationsgründung grundsätzlich in Frage gestellt.
123. A történészek hangsúlyozták, hogy I. Henrik birodalma még nem volt német nemzetállam. – Die Historiker betonten, dass das Reich Heinrichs I. noch kein deutscher Nationalstaat gewesen sei.
124. Inkább a kelet-frank birodalomról beszéltek, mint a korai német birodalomról. – Sie sprachen bevorzugt vom Ostfränkischen Reich statt vom frühen deutschen Reich.
125. A birodalom kialakulását hosszú, többrétegű folyamatnak tekintették, amelynek nem volt határozott alapítási pillanata. – Sie verstanden die Reichsbildung als langen, vielschichtigen Prozess ohne festen Gründungsmoment.
126. Egyetlen dátum, mint például 919, 933 vagy 955, nem tudta kielégítően lefedni ezt a folyamatot. – Ein einzelnes Datum wie 919, 933 oder 955 konnte diesen Prozess nicht hinreichend erfassen.
127. Egyes kutatók a német birodalom kialakulását még ennél is jóval későbbi időpontra tették. – Manche Forscher verlegten die Herausbildung eines deutschen Reiches sogar in deutlich spätere Zeit.
128. Carlrichard Brühl történész például csak 1000 körül látta Németországot és Franciaországot egyértelműen elkülönülve. – Der Historiker Carlrichard Brühl etwa sah Deutschland und Frankreich erst um das Jahr 1000 klar getrennt.
129. Ezen nézet szerint 925 körül még egyik birodalom sem volt önálló nemzeti egység. – Nach dieser Auffassung waren beide Reiche um 925 noch keine eigenständigen nationalen Größen.
130. Csak fokozatosan váltak ki a Frank Birodalom közös örökségéből. – Sie lösten sich erst allmählich aus dem gemeinsamen Erbe des Frankenreiches heraus.
131. Ebből a szempontból a magyarok elleni védekezés a számos tényező egyike, nem pedig az egyetlen ok. – Die Ungarnabwehr erscheint in dieser Sicht als ein Faktor unter mehreren, nicht als alleinige Ursache.
132. Ez fokozta a régiókon átívelő együttműködés iránti nyomást, de önmagában nem hozott létre nemzetet. – Sie erhöhte den Druck zur überregionalen Zusammenarbeit, schuf aber nicht aus sich heraus eine Nation.
133. A mai kutatási álláspont ezért óvatosan és fokozatosan fogalmazza meg ezt az összefüggést. – Der heutige Forschungsstand formuliert den Zusammenhang daher vorsichtig und abgestuft.
134. A magyar betörések megerősítették a királyi hatalmat és elősegítették a birodalom egészére kiterjedő védekezést. – Die Ungarneinfälle stärkten die Königsherrschaft und förderten eine reichsweite Abwehr.
135. Ezáltal közvetetten hozzájárultak a határokon átnyúló struktúrák megszilárdításához. – Sie trugen damit mittelbar zur Festigung übergreifender Strukturen bei.
136. De nem vezettek közvetlenül egy német nemzet egyesüléséhez. – Aber sie führten nicht unmittelbar zur Einigung einer deutschen Nation.
137. Ez a különbségtétel a közvetett hatás és a közvetlen ok között képezi a kutatási irányváltás lényegét. – Diese Unterscheidung zwischen mittelbarer Wirkung und unmittelbarer Ursache ist der Kern des Forschungswandels.
138. A tényleges összefüggést elismerik, de annak nemzet történelmi túlértékelését elutasítják. – Der reale Zusammenhang wird anerkannt, seine nationalgeschichtliche Überhöhung jedoch verworfen.
139. Az NDK történetírása ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemel. – Die DDR-Geschichtsschreibung verdient in diesem Zusammenhang eine eigene Betrachtung.
140. Ott is ismert volt az a tézis, miszerint a magyarok elleni védekezés hozzájárult a birodalom egyesüléséhez. – Auch sie kannte die These vom Beitrag der Ungarnabwehr zur Einigung des Reiches.
141. Az NDK tankönyveiben, például a hatodik osztályosok számára, ezt a gondolatot közvetítették. – In den Schulbüchern der DDR, etwa für die sechste Klasse, wurde dieser Gedanke vermittelt.
142. Ott lényegében azt állították, hogy a magyar betörések hozzájárultak a német állam kialakulásához. – Dort hieß es sinngemäß, die Ungarneinfälle hätten zur Bildung des deutschen Staates beigetragen.
143. E fejlemény végén a kelet-frank államot német államként jelölték meg. – Der ostfränkische Staat wurde am Ende dieser Entwicklung als deutscher Staat bezeichnet.
144. Ebben a tekintetben az NDK átvette a régebbi, egész Németországra kiterjedő nemzeti történetírás egyik alapgondolatát. – Insofern übernahm die DDR einen Kern der älteren gesamtdeutschen Nationalhistoriographie.
145. A nemzeti értelmezés tehát korántsem kizárólag az NDK sajátossága volt. – Die nationale Deutung war also keineswegs allein eine Sache der DDR.
146. Inkább a 19. századi, egész Németországra kiterjedő történetírásból származott. – Sie entstammte vielmehr der älteren, gesamtdeutschen Geschichtsschreibung des 19. Jahrhunderts.
147. Az NDK azonban ezt az örökséget a marxista történelemszemlélettel is átformálta. – Die DDR jedoch überformte dieses Erbe zusätzlich mit der marxistischen Geschichtsauffassung.
148. Ebben a szemléletben az osztályharc, a feudális urak és a gazdasági viszonyok álltak az előtérben. – In dieser Auffassung standen Klassenkampf, Feudalherren und ökonomische Verhältnisse im Vordergrund.
149. A tankönyvek hangsúlyozták a paraszti adók és a belső társadalmi küzdelmek szerepét. – Die Schulbücher betonten die Rolle der Bauernabgaben und der inneren sozialen Kämpfe.
150. A szász hercegséget például a Szászországban dúló különösen heves osztályharccal magyarázták. – Das sächsische Herzogtum etwa wurde mit dem besonders harten Klassenkampf in Sachsen erklärt.
151. A nemesség összefogása a leghatalmasabb feudális urak körül e küzdelmek következményeként jelent meg. – Der Zusammenschluss des Adels um die mächtigsten Feudalherren erschien als Folge dieser Kämpfe.
152. A királyság megerősödését egy feudális állam létrehozásaként értelmezték. – Die Stärkung des Königtums wurde als Errichtung eines Feudalstaates gedeutet.
153. A magyarok elleni védekezés ebbe a sémába illeszkedett, mint az államalakítás külső kiváltó oka. – Die Ungarnabwehr fügte sich in dieses Schema als äußerer Anlass der Staatsbildung ein.
154. Így az NDK történetírása ötvözte a nemzeti narratívát és a marxista elméletet. – So verband die DDR-Geschichtsschreibung nationale Erzählung und marxistische Theorie.
155. Az eseményeket egyszerre értelmezte a német államalakítás felé tett lépésként és az osztályviszonyok kifejeződéseként. – Sie deutete die Ereignisse zugleich als Schritt zur deutschen Staatsbildung und als Ausdruck von Klassenverhältnissen.
156. Ez a kettős értelmezés adta a tankönyveknek sajátos jellegüket. – Diese doppelte Deutung verlieh den Schulbüchern ihren besonderen Charakter.
157. 1945 után a Nyugat fokozatosan egyre inkább eltávolodott a nemzeti alapító narratívától. – Der Westen entfernte sich nach 1945 allmählich stärker von der nationalen Gründungserzählung.
158. Az NDK ezzel szemben hosszabb ideig ragaszkodott az államalakítás és a magyarok elleni védekezés összekapcsolásához. – Die DDR hielt dagegen länger an der Verbindung von Staatsbildung und Ungarnabwehr fest.
159. Az NDK egyértelműbben és hosszabb ideig hangsúlyozta, hogy a kelet-frank állam német állam volt. – Sie betonte den ostfränkischen Staat als deutschen Staat deutlicher und länger.
160. Ez a keleti és nyugati fejlődés közötti eltérés önmagában is a tudománytörténet része. – Diese unterschiedliche Entwicklung in Ost und West ist selbst ein Stück Wissenschaftsgeschichte.
161. Ez azt mutatja, hogy a politikai rendszerek hogyan befolyásolhatják a távoli múlt értelmezését. – Sie zeigt, wie politische Systeme die Deutung ferner Vergangenheit beeinflussen können.
162. A mellékelt 1990-es tankönyvoldalak szemléletesen tükrözik ezt az értelmezést. – Die mitgelieferten Schulbuchseiten von 1990 spiegeln diese Deutungsweise anschaulich wider.
163. Ezek a várépítést, a páncélos lovasságot, valamint a riadei és a Lechfeld-i csatákat írják le. – Sie schildern den Burgenbau, die Panzerreiterei und die Schlachten bei Riade und auf dem Lechfeld.
164. Ezeket az eseményeket a királyi hatalom megerősödésével és a feudális állam kialakulásával hozzák összefüggésbe. – Sie verbinden diese Ereignisse mit der Stärkung der Königsmacht und der Bildung des Feudalstaates.
165. Végül pedig kifejezetten német államként jelölik meg a kelet-frank birodalmat. – Und sie bezeichnen das ostfränkische Reich am Ende ausdrücklich als deutschen Staat.
166. Ezzel tanulságos példát nyújtanak a régebbi, nemzeti és marxista jellegű értelmezésre. – Damit liefern sie ein lehrreiches Beispiel für die ältere, national und marxistisch geprägte Deutung.
167. Mai szemmel nézve ennek az ábrázolásnak a ténybeli magja nagyrészt helytálló. – Aus heutiger Sicht ist an dieser Darstellung der Sachkern weitgehend zutreffend.
168. A várépítés, a lovas hadsereg, a Riade és a Lechfeld jól dokumentált történelmi tények. – Burgenbau, Reiterheer, Riade und Lechfeld sind gut bezeugte historische Tatsachen.
169. A magyarok elleni védekezés révén a királyi hatalom megerősödése is vitathatatlan. – Auch die Stärkung der Königsherrschaft durch die Abwehr der Magyaren ist unbestritten.
170. Kizárólag a záró következtetés, miszerint ez egy német nemzet megalakulását jelentette, kérdőjelezhető meg. – Zu hinterfragen ist allein die abschließende Gleichsetzung mit der Gründung einer deutschen Nation.
171. Pontosan ezen a ponton fogalmazza meg a modern kutatás legfontosabb fenntartását. – Eben hier setzt die moderne Forschung ihren wichtigsten Vorbehalt an.
172. A „német állam” kifejezést a 10. század elejére vonatkozóan manapság óvatosan használják. – Der Begriff deutscher Staat wird für das frühe 10. Jahrhundert heute mit Vorsicht verwendet.
173. Inkább a Kelet-Frank Birodalomról beszélnek, amely csak fokozatosan fejlődött a Német Birodalommá. – Man spricht lieber vom Ostfrankenreich, das sich erst allmählich zum deutschen Reich entwickelte.
174. Ez a fogalomváltozás maga is tükrözi a kutatások változását. – Dieser Wandel der Begriffe ist selbst ein Spiegel des Forschungswandels.
175. A nyelvtanulóknak és a leendő történelemhallgatóknak tudatosan figyelembe kell venniük ezt a fogalomeltolódást. – Sprachschüler und angehende Geschichtsstudenten sollten diese Begriffsverschiebung bewusst wahrnehmen.
176. Ahol a régi tankönyv „német állam”-ról beszél, a mai kutatás „kelet-frank birodalom”-ról beszél. – Wo das alte Schulbuch deutscher Staat schreibt, schreibt die heutige Forschung Ostfränkisches Reich.
177. Ahol a régi tankönyv a „német nemzet egyesüléséről” beszél, a mai kutatás a „birodalomképződés hosszú folyamatáról” beszél. – Wo das alte Schulbuch Einigung der deutschen Nation sagt, sagt die heutige Forschung langer Prozess der Reichsbildung.
178. Ezen megváltozott szóhasználat mögött a történelmi megértés mélyreható változása rejtőzik. – In dieser veränderten Wortwahl verbirgt sich ein tiefgreifender Wandel des historischen Verständnisses.
179. A változás nem magukat az eseményeket érinti, hanem azok besorolását és értékelését. – Der Wandel betrifft nicht die Ereignisse selbst, sondern ihre Einordnung und Bewertung.
180. A tények ugyanazok maradtak, de értelmezésük alapvetően megváltozott. – Die Tatsachen sind dieselben geblieben, ihre Deutung aber hat sich grundlegend verändert.
181. Ez a felismerés alapvető jelentőségű minden történetírás megértése szempontjából. – Diese Einsicht ist für das Verständnis aller Geschichtsschreibung von grundsätzlicher Bedeutung.
182. Megtanít arra, hogy megkülönböztessük a hagyományosan átadott eseményeket azok adott értelmezésétől. – Sie lehrt, zwischen dem überlieferten Geschehen und seiner jeweiligen Deutung zu unterscheiden.
183. Az események a forrásokból következtethetők, az értelmezés pedig az időkkel változik. – Das Geschehen lässt sich aus den Quellen erschließen, die Deutung wechselt mit den Zeiten.
184. A Magyarország-értelmezés története így egyben a német önértelmezés története is. – Die Geschichte der Ungarndeutung ist so zugleich eine Geschichte des deutschen Selbstverständnisses.
185. 1900 körül a fiatal nemzeti gondolkodásnak szüksége volt egy távoli alapító-narratívára, és ezt Henrikben és Ottóban találta meg. – Um 1900 brauchte das junge Nationaldenken eine ferne Gründungserzählung und fand sie in Heinrich und Otto.
186. 1950 körül ez a narratíva még hatást gyakorolt, de a közelmúlt tapasztalatai tompították. – Um 1950 wirkte diese Erzählung nach, wurde aber durch die Erfahrung der jüngsten Vergangenheit gedämpft.
187. 1970 és 1980 között a kutatás elszakadt a nemzeti idealizálástól, és józanabban vizsgálta a struktúrákat. – Seit 1970 und 1980 löste sich die Forschung von der nationalen Überhöhung und fragte nüchterner nach Strukturen.
188. Az NDK a nemzeti narratívát a marxista osztályharc- és feudális állam-elmélettel ötvözte. – Die DDR verband die nationale Erzählung mit der marxistischen Lehre vom Klassenkampf und Feudalstaat.
189. E nézőpontok mindegyike ugyanannyit árul el saját koráról, mint a 10. századról. – Jede dieser Sichtweisen sagt ebenso viel über ihre eigene Zeit wie über das 10. Jahrhundert.
190. Ebben rejlik e fejezet valódi tanulsága a mai olvasó számára. – Darin liegt die eigentliche Lehre dieses Kapitels für den heutigen Betrachter.
191. A 10. századi magyarok valódi lovasok voltak, akik valódi zsákmányt szereztek, nem csupán szimbólumok. – Die Magyaren des 10. Jahrhunderts waren reale Reiter mit realen Beutezügen, keine bloßen Symbole.
192. A német történetírásban azonban újra és újra szimbólumokká is tették őket. – Doch in der deutschen Geschichtsschreibung wurden sie immer wieder auch zu Symbolen gemacht.
193. Külső ellenségként szolgáltak, akiken a német egységnek kellett bizonyítania magát. – Sie dienten als der äußere Feind, an dem sich die deutsche Einheit bewähren sollte.
194. Ez a szimbolikus szerep többet árul el a német értelmezési igényekről, mint magukról a magyarokról. – Diese symbolische Rolle sagt mehr über die deutschen Deutungsbedürfnisse als über die Ungarn selbst.
195. Magyar szemszögből – ahogyan azt az előző fejezetek bemutatták – a hadjáratok racionális zsákmányszerző vállalkozások voltak. – Aus ungarischer Sicht, wie sie die vorangehenden Kapitel einnahmen, waren die Züge ein rationales Beuteunternehmen.
196. Német szemszögből – ahogyan ezt a fejezet vizsgálja – a Birodalom megalakulásának kiindulópontjává nyilvánították őket. – Aus deutscher Sicht, wie sie dieses Kapitel betrachtet, wurden sie zum Anstoß der Reichsbildung erklärt.
197. Mindkét perspektíva különböző oldalról világít rá ugyanarra az eseményre. – Beide Perspektiven beleuchten dasselbe Geschehen von verschiedenen Seiten.
198. Csak ezek együttes hatása ad teljes és kiegyensúlyozott képet. – Erst ihr Zusammenspiel ergibt ein vollständiges und ausgewogenes Bild.
199. A magyar perspektíva magyarázza a hadjáratok okait és céljait. – Die ungarische Perspektive erklärt das Warum und Wohin der Züge.
200. A német perspektíva pedig azoknak a kialakulóban lévő birodalomra gyakorolt hatását és annak önértelmezését magyarázza. – Die deutsche Perspektive erklärt deren Wirkung auf das werdende Reich und seine Selbstdeutung.
201. A mai kutatási álláspont megpróbálja mindkét perspektívát tárgyilagosan összeegyeztetni. – Der heutige Forschungsstand versucht, beide Perspektiven nüchtern zu vereinen.
202. Elismeri a betörések által a kelet-frank védelmi rendszerre gyakorolt tényleges nyomást. – Er anerkennt den realen Druck der Einfälle auf die ostfränkische Abwehr.
203. Elismeri a királyi hatalom megerősödését I. Henrik és I. Ottó uralkodása alatt. – Er anerkennt die Stärkung der Königsmacht unter Heinrich I. und Otto I.
204. Elutasítja azonban az 955 körül történt német nemzetalapításról szóló anakronisztikus állítást. – Er verwirft jedoch die anachronistische Rede von einer deutschen Nationsgründung um 955.
205. Ehelyett egy hosszú folyamatról beszél, amely messze túlnyúlt a 10. századon. – Stattdessen spricht er von einem langen Weg, der über das 10. Jahrhundert weit hinausreichte.
206. Ezen az úton a magyarok elleni védekezés fontos, de nem az egyetlen hajtóerő volt. – Auf diesem Weg war die Ungarnabwehr eine wichtige, aber nicht die einzige treibende Kraft.
207. Más tényezők, mint például a királyi dinasztia, az egyház és a nemesi szövetségek is közrejátszottak. – Andere Faktoren wie die Königsdynastie, die Kirche und die Adelsverbände wirkten ebenso mit.
208. A birodalom kialakulása sok generáción át tartó, számos erő együttes hatásának eredménye volt. – Die Reichsbildung war ein Zusammenspiel vieler Kräfte über viele Generationen.
209. Nem vezethető vissza egyetlen csatára vagy győzelemre. – Sie lässt sich nicht auf eine einzige Schlacht oder einen einzigen Sieg zurückführen.
210. Éppen ebben különbözik a mai nézet a legszembetűnőbben a régebbi narratívától. – Eben darin unterscheidet sich die heutige Sicht am deutlichsten von der älteren Erzählung.
211. A régebbi narratíva egy drámai alapító pillanatot keresett, és azt a Lechfeldnél találta meg. – Die ältere Erzählung suchte einen dramatischen Gründungsmoment und fand ihn auf dem Lechfeld.
212. A mai kutatás egy többrétegű, fokozatos folyamatot lát, amelynek nincs egyértelmű kezdőpontja. – Die heutige Forschung sieht einen vielschichtigen, allmählichen Prozess ohne klaren Anfangspunkt.
213. Ez a józan nézőpont kevésbé drámai, de jobban megfelel a történelmi tényállásnak. – Diese nüchterne Sicht ist weniger dramatisch, aber dem historischen Befund angemessener.
214. Lemond a nemzeti dicsőségről a tudományos pontosság javára. – Sie verzichtet auf den nationalen Glanz zugunsten der wissenschaftlichen Genauigkeit.
215. A nyelvtanulók és a történelemhallgatók számára éppen ez a lemondás tanulságos. – Für Sprachschüler und Geschichtsstudenten ist gerade dieser Verzicht lehrreich.
216. Ez azt mutatja, hogy a történettudomány nem rögzített igazságok tárháza, hanem folyamatos kérdések sorozata. – Er zeigt, dass Geschichtswissenschaft kein Vorrat fester Wahrheiten, sondern ein fortwährendes Fragen ist.
217. A magyar betörések értelmezése megváltozott, és valószínűleg tovább is fog változni. – Die Deutung der Ungarneinfälle hat sich gewandelt und wird sich womöglich weiter wandeln.
218. Aki történelmet tanul, ebből a példából megtanulja, hogyan kell kritikus szemmel vizsgálni az értelmezéseket. – Wer Geschichte studiert, lernt an diesem Beispiel, Deutungen kritisch zu prüfen.
219. Megtanulja, hogy az értelmezés keletkezési idejét és szándékát kell vizsgálnia. – Er lernt, nach dem Entstehungszeitpunkt und der Absicht einer Deutung zu fragen.
220. Megtanulja megkülönböztetni a dokumentált tényeket a változó értékelésektől. – Er lernt, zwischen dem belegten Sachverhalt und der wechselnden Wertung zu unterscheiden.
221. A magyar betörések példája különösen alkalmas erre a tanulságra. – Das Beispiel der Ungarneinfälle eignet sich für diese Lehre besonders gut.
222. Egyértelmű, jól dokumentált eseményt ötvöz egy gazdag értelmezéstörténettel. – Es verbindet ein klares, gut bezeugtes Geschehen mit einer reichen Deutungsgeschichte.
223. Ezen a példán keresztül a német történetírás változásait mintegy modellként lehet nyomon követni. – An ihm lässt sich der Wandel der deutschen Geschichtsschreibung wie an einem Modell ablesen.
224. Az 1900 körüli nemzeti pátosztól az 1950 körüli óvatosságon át a jelenkori józan szemléletig. – Vom nationalen Pathos um 1900 über die Vorsicht um 1950 bis zur Nüchternheit der Gegenwart.
225. És az egész Németországra kiterjedő nemzeti narratívától a kelet-német marxista átalakításig. – Und von der gesamtdeutschen Nationalerzählung bis zur marxistischen Überformung in der DDR.
226. Ezen út minden állomása saját nyelvet és saját fogalmakat hozott létre. – Jede Station dieses Weges hat ihre eigene Sprache und ihre eigenen Begriffe hervorgebracht.
227. A „német állam”, a „német nép” és a „német nemzet” fogalmak a régebbi réteghez tartoznak. – Die Begriffe deutscher Staat, deutsches Volk und deutsche Nation gehören der älteren Schicht an.
228. A „kelet-frank birodalom”, a „birodalomképződés” és a „törzsi hercegségek” fogalmak a újabb szemléletet jellemzik. – Die Begriffe Ostfrankenreich, Reichsbildung und Stammesherzogtümer kennzeichnen die neuere Sicht.
229. Aki mindkét fogalomvilágot ismeri, az képes a régi és az új ábrázolásokat helyesen besorolni. – Wer beide Begriffswelten kennt, kann alte und neue Darstellungen richtig einordnen.
230. Ez a képesség minden leendő történész alapvető eszközéhez tartozik. – Diese Fähigkeit gehört zum Handwerkszeug jedes künftigen Historikers.
231. Megóv attól, hogy egy korszak értelmezését magának a ténynek tekintsük. – Sie schützt davor, die Deutung einer Epoche für die Tatsache selbst zu halten.
232. A magyar betörések esetében ez azt jelenti, hogy el kell különíteni a valós magot a nemzeti túlértékeléstől. – Im Falle der Ungarneinfälle bedeutet dies, den realen Kern von der nationalen Überhöhung zu trennen.
233. A valós mag a magyarok által jelentett fenyegetés és az azt követő királyi hatalom megerősödése. – Der reale Kern ist die Bedrohung durch die Magyaren und die darauf folgende Stärkung der Königsmacht.
234. A túlértékelés pedig ennek az eseménynek a német nemzet születésének pillanataként való felmagasztalása. – Die Überhöhung ist die Erhebung dieses Vorgangs zur Geburtsstunde der deutschen Nation.
235. A magot a mai kutatások megerősítik, a túlértékelést pedig elutasítják. – Den Kern bestätigt die heutige Forschung, die Überhöhung weist sie zurück.
236. Ezzel bezárul a kör a tényállástól a kutatási irányváltásig. – Damit ist der Bogen vom Sachverhalt zum Forschungswandel geschlossen.
237. Marad még, hogy még egyszer összefoglaljuk e fejezet lényeges megállapításait. – Es bleibt, die wesentlichen Einsichten dieses Kapitels noch einmal zusammenzufassen.
238. Először is: a magyar portyák egy politikailag széttagolt kelet-frank birodalmat értek. – Erstens: Die ungarischen Raubzüge trafen ein politisch zersplittertes Ostfränkisches Reich.
239. Másodszor: a közös fenyegetés fokozta a régiókon átívelő védekezés iránti nyomást. – Zweitens: Die gemeinsame Bedrohung erhöhte den Druck zur überregionalen Abwehr.
240. Harmadszor: I. Henrik és I. Ottó várépítéssel, lovassággal és győzelmekkel erősítették a királyi hatalmat. – Drittens: Heinrich I. und Otto I. stärkten durch Burgenbau, Reiterheer und Siege die Königsmacht.
241. Negyedszer: a 933-as riadei csata és az 955-ös lechfeldi csata fordulópontokat jelentettek a védekezésben. – Viertens: Riade 933 und das Lechfeld 955 markierten Wendepunkte der Abwehr.
242. Ötödször: 955 után végleg megszűntek a nyugat felé irányuló betörések. – Fünftens: Nach 955 endeten die Einfälle nach Westen endgültig.
243. Hatodszor: A régebbi történetírás ezt a német nemzet megalakulásaként értelmezte. – Sechstens: Die ältere Geschichtsschreibung deutete dies als Gründung der deutschen Nation.
244. Hetedszer: Ez az értelmezés anakronisztikus volt, és szerzőik jelenére vonatkozott. – Siebtens: Diese Deutung war anachronistisch und auf die Gegenwart ihrer Verfasser bezogen.
245. Nyolcadszor: 1900 körül a fiatal nemzetállam történelmi megalapozását szolgálta. – Achtens: Um 1900 diente sie der historischen Begründung des jungen Nationalstaates.
246. Kilencedik: 1945 után Nyugaton óvatosabbá vált, majd fokozatosan felhagytak vele. – Neuntens: Nach 1945 wurde sie im Westen vorsichtiger und allmählich aufgegeben.
247. Tizedik: 1970 óta a kutatás a nemzetalapítás helyett a birodalomkialakulásról beszél. – Zehntens: Seit 1970 spricht die Forschung von Reichsbildung statt von Nationsgründung.
248. Tizenegyedszer: Az NDK a nemzeti narratívát a marxista osztálytan tanával ötvözte. – Elftens: Die DDR verband die nationale Erzählung mit der marxistischen Klassenlehre.
249. Tizenkettedszer: A régebbi értelmezés lényegi magja továbbra is érvényes, nemzeti túlértékelése viszont nem. – Zwölftens: Der Sachkern der älteren Deutung bleibt gültig, ihre nationale Überhöhung nicht.
250. Ez a tizenkét pont összefoglalja az eseménytől a változó értelmezésig vezető utat. – Diese zwölf Punkte fassen den Weg vom Ereignis zur wechselnden Deutung zusammen.
251. Megmutatják, hogy ugyanazt az eseményt különböző időkben eltérően értelmezték. – Sie zeigen, dass dasselbe Geschehen in verschiedenen Zeiten verschieden gelesen wurde.
252. És azt is megmutatják, hogy a mai nézőpont józanabbá, de egyben pontosabbá is vált. – Und sie zeigen, dass der heutige Blick nüchterner, aber auch genauer geworden ist.
253. A Magyarországra tekintő német olvasó számára ebből kettős felismerés következik. – Für den deutschen Leser mit Blick nach Ungarn ergibt sich daraus eine doppelte Einsicht.
254. Egyrészt a magyarok valós szomszédok voltak, saját történelemmel és saját indítékokkal. – Zum einen waren die Magyaren reale Nachbarn mit eigener Geschichte und eigenen Beweggründen.
255. Másrészt a német hagyományban a saját önértelmezés egyik alakjává váltak. – Zum anderen wurden sie in der deutschen Überlieferung zu einer Figur der eigenen Selbstdeutung.
256. Mindkét szempont elengedhetetlen a közös történelem teljes megértéséhez. – Beide Aspekte gehören zu einem vollständigen Verständnis der gemeinsamen Geschichte.
257. Különösen a magyar nyelvet tanulók profitálhatnak ebből a kettős nézőpontból. – Gerade Ungarischlernende können von dieser doppelten Sicht besonders profitieren.
258. Megtanulják, hogyan kell a tanulmányi tárgyuk történetét több szempontból is megvizsgálni. – Sie lernen, die Geschichte ihres Lerngegenstandes aus mehreren Blickwinkeln zu betrachten.
259. Felismerik, hogy mindkét oldal nemzeti narratíváit óvatosan kell értelmezni. – Sie erkennen, dass nationale Erzählungen auf beiden Seiten mit Vorsicht zu lesen sind.
260. Hiszen a magyar történetírás is rendelkezik saját nemzeti értelmezéseivel a földhódításról és a hadjáratokról. – Denn auch die ungarische Geschichtsschreibung kennt ihre eigenen nationalen Deutungen der Landnahme und der Züge.
261. A két hagyomány kritikai összehasonlítása élesíti a tekintetet a történelmi képek konstruált jellegére. – Der kritische Vergleich beider Überlieferungen schärft den Blick für die Gemachtheit von Geschichtsbildern.
262. Így a 10. század anyagából a történelem lényegéről szóló tanulság születik. – So wird aus dem Stoff des 10. Jahrhunderts eine Lehre über das Wesen der Geschichte selbst.
263. A magyar portyák így a német és a magyar emlékezet egyik fókuszpontjává válnak. – Die ungarischen Raubzüge erscheinen damit als ein Brennpunkt deutscher und ungarischer Erinnerung.
264. Németországban ezek váltak a birodalom kialakulásának kiindulópontjává, és időnként alapító narratívává emelték őket. – In Deutschland wurden sie zum Anstoß der Reichsbildung und zeitweise zur Gründungserzählung erhoben.
265. Magyarországon ugyanezek a portyák a földhódító generáció hősi korai időszakához tartoznak. – In Ungarn gehören dieselben Züge zur heldenhaften Frühzeit der Landnahmegeneration.
266. Mindkét emlék megérthető, de mindkettőt kritikai vizsgálatnak kell alávetni. – Beide Erinnerungen sind verständlich, doch beide bedürfen der kritischen Prüfung.
267. A mai kutatás arra törekszik, hogy mindkét nemzeti túlértékelésen túlmutató nézőpontot alakítson ki. – Die heutige Forschung bemüht sich um eine Sicht jenseits beider nationaler Überhöhungen.
268. A tényleges eseményekre, azok okaira és hosszú távú hatásaira keresi a választ. – Sie fragt nach den tatsächlichen Vorgängen, ihren Ursachen und ihren langfristigen Wirkungen.
269. Ebben a tárgyilagos kérdésben találkozik ma a német és a magyar történettudomány. – In dieser nüchternen Frage treffen sich deutsche und ungarische Geschichtswissenschaft heute.
270. Közösen elismerik a folyamatok valóságát és az állami fejlődés fokozatosságát. – Sie erkennen gemeinsam die Realität der Züge und die Allmählichkeit der staatlichen Entwicklung an.
271. Ezzel a rablók és a védők közötti régi ellentét tárgyilagos megközelítéssé alakul át. – Damit ist die alte Gegenüberstellung von Räubern und Verteidigern in eine sachliche Betrachtung überführt.
272. A nemzeti ellentétből közös kutatási tárgy lett. – Aus dem nationalen Gegensatz ist ein gemeinsamer Forschungsgegenstand geworden.
273. Éppen ez a változás – a mítosztól az elemzésig – a fejezet valódi témája. – Eben dieser Wandel vom Mythos zur Analyse ist das eigentliche Thema dieses Kapitels.
274. Megmutatja, hogyan szabadulhat meg a történettudomány saját korábbi értelmezéseitől. – Er zeigt, wie Geschichtswissenschaft sich von ihren eigenen früheren Deutungen befreien kann.
275. A magyar portyák eközben továbbra is szilárd történelmi tény maradnak. – Die ungarischen Raubzüge bleiben dabei ein festes historisches Faktum.
276. Hatásuk a kelet-frank birodalomra továbbra is elismert összefüggés marad. – Ihre Wirkung auf das Ostfränkische Reich bleibt ein anerkannter Zusammenhang.
277. Csak ennek a hatásnak a német nemzetalapítással való egyenlővé tétele elavult. – Nur die Gleichsetzung dieser Wirkung mit einer deutschen Nationsgründung ist überholt.
278. Helyébe a birodalom kialakulásához vezető hosszú, többrétegű út képe lépett. – An ihre Stelle ist das Bild eines langen, vielschichtigen Weges zur Reichsbildung getreten.
279. Aki megértette ezt a különbséget, az a kutatási változás lényegét is megértette. – Wer diesen Unterschied begriffen hat, hat den Forschungswandel in seinem Kern verstanden.
280. Így a magyar portyák története a német történelemképben példaként szolgál arra, hogyan válnak az események narratívákká, és hogyan vizsgálja, javítja és végül hogyan lép túl a tudomány ezeken a narratívákon. – Damit erweist sich die Geschichte der ungarischen Raubzüge im deutschen Geschichtsbild als ein Lehrstück darüber, wie aus Ereignissen Erzählungen werden und wie Wissenschaft solche Erzählungen prüft, berichtigt und schließlich überwindet.
(aufklappen)magyar
1. A magyar portyák ugyanazon eseményeit a német kutatások történelemszemléletében a korszaktól, a politikai helyzettől és a történetírói iskolától függően egészen eltérően értelmezték.
2. Az események tárgyilagos leírása egy dolog, értékelésük és a tágabb összefüggésekbe való beillesztésük azonban valami alapvetően más.
3. A német történetírásban az előző fejezetekben portyáknak nevezett vállalkozások többnyire az „ungár betörések” elnevezést viselik.
4. Emellett előfordulnak az „ungár támadások”, a „magyar betörések”, az „ungár hadjáratok” és esetenként az „ungár vész” kifejezések is, amelyek mind ugyanazt az eseményt jelölik.
5. A megnevezések ezen sokfélesége nem véletlen, hanem máris különböző nézőpontokat és értékeléseket tükröz.
6. Aki „magyar veszélyről” beszél, az a sújtott lakosság szenvedéseit és a birodalomra nehezedő fenyegetést hangsúlyozza.
7. Aki „magyar betörésekről” beszél, az egy tárgyilagosabb, földrajzi-katonai kifejezést választ.
8. Aki rabló- vagy zsákmányhadjáratokról beszél, az a magyarok szemszögét és gazdasági indítékaikat helyezi előtérbe.
9. Már a szóválasztás is eldönti tehát, kinek a szemszögéből mesélik el a történetet.
10. Ez a fejezet ezért a rablóhadjáratokat már nem magyar, hanem tudatosan német szemszögből vizsgálja.
11. Azt vizsgálja, hogy a német történészek és tankönyvek hogyan értelmezték az eseményeket több mint egy évszázadon át.
12. És azt is vizsgálja, hogy ez az értelmezés hogyan változott az idők folyamán.
13. A középpontban az a tézis áll, miszerint a magyarok elleni védekezés hozzájárult a Német Birodalom és a német nemzet kialakulásához.
14. Ez a tézis régi, befolyásos és egyben vitatott is.
15. Történetének nyomon követése egyben a német történettudomány egy szeletének vizsgálatát is jelenti.
16. Először azonban rögzítsük a tényállást vitathatatlan alapvonalaiban.
17. A 9. század vége felé a keletről betörő magyar lovas törzsek letelepedtek a Duna–Tisza-síkságon.
18. Ebből a Kárpát-medencéből évtizedeken át szinte évente rablóhadjáratokat indítottak nyugat és dél felé.
19. A Kelet-Frank Birodalom, az egykori Nagy Károly-féle Frank Birodalom keleti része, e hadjáratok kedvelt célpontja volt.
20. Ez a Kelet-Frank Birodalom az állami elődje annak, amit később Német Birodalomnak neveztek.
21. 900 körül azonban még korántsem volt mai értelemben vett német nemzetállam.
22. Több törzsi hercegségből állt, amelyek mindegyike saját hagyományokkal, saját joggal és erős önállósággal rendelkezett.
23. Ezek közé a hercegségek közé tartozott Szászország, Bajorország, Svábország, Frankföld és Lotaringia.
24. E hercegségek mindegyike eleinte saját érdekeit és saját védelmét tartotta szem előtt.
25. Ebben az időben a központi, az egész birodalmat átfogó királyi hatalom csak gyengén volt kialakult.
26. Az utolsó kelet-frank Karolingok alig rendelkeztek tényleges hatalommal a hatalmas hercegek felett.
27. A magyar lovasok teljes erővel csapottak le erre a politikai széttagoltságra.
28. Gyorsaságuk és mozgékonyságuk olyan ellenféllé tette őket, akivel az egyes hercegségek alig tudtak megbirkózni.
29. A lovas íjászok hirtelen jelentek meg, kifosztották a területet, majd eltűntek, mielőtt egy sereg össze tudott volna gyűlni.
30. Templomokat, kolostorokat és településeket fosztottak ki, püspököktől, apátoktól és grófoktól adót zsaroltak ki.
31. A kelet-frank királyok hosszú ideig szinte tehetetlennek bizonyultak e fenyegetéssel szemben.
32. Egyes hercegek ugyan alkalmanként sikereket értek el a magyar seregek ellen.
33. Tartós, az egész birodalmat védő siker azonban egyelőre elmaradt.
34. Ez a közös fenyegetés és a közös tehetetlenség tapasztalata képezi a későbbi történelmi értelmezés magját.
35. Ebből a történészek azt a tézist vezették le, hogy a külső ellenség kényszerítette a belső erőket az egyesülésre.
36. A gondolat leegyszerűsítve így hangzik: a közös veszély közös védekezést szül, a közös védekezés pedig összetartást teremt.
37. Valóban, az eseményekben egyértelműen felismerhető egy ilyen összefüggés.
38. A döntő fordulat I. Henrik király uralkodása alatt következett be, aki a szász hercegi házból származott.
39. Henrik, aki eredetileg Szászország hercege volt, 919-ben Kelet-Frankföld királyává választották.
40. Felismerte, hogy a magyar fenyegetéssel tervszerűen és hosszú távon kell szembeszállni.
41. Erre alkalom nyílt, amikor 924 körül egy magas rangú magyar vezér szász fogságba esett.
42. A fogoly szabadon bocsátása fejében Henrik többéves fegyverszünetet kötött, amelynek feltétele a váltságdíj fizetése volt.
43. Ezt a lélegzetvételnyi szünetet a védekezés átfogó előkészítésére használta fel.
44. Várak építését rendelte el, és a meglévő erődítményeket bővítette ki, hogy menedékhelyeket és támaszpontokat hozzon létre.
45. A későbbi hagyomány ezeket az intézkedéseket Henrik, a várépítő alakjához kötötte.
46. Ugyanakkor létrehozott egy hatékony, nehéz fegyverzetű lovas egységet, az úgynevezett páncélos lovasságot.
47. Ez a lovas egység végre egyenrangú ellenfele lett a mozgékony magyar lovasoknak.
48. Első próbatételüket a lázadó szláv törzsek ellen állták ki, például a 929-es lenzeni csatában.
49. Amikor Henrik felkészültnek érezte magát, felmondta a tribútumfizetést, és felvette a harcot a magyarok ellen.
50. 933-ban az Unstrut környékén, Riade-nál csata dúlt.
51. A csata pontos helyszíne ma már nem ismert biztosan.
52. Henrik győzelmet aratott a magyar sereg felett, amely ezt követően visszavonulásra kényszerült.
53. A Riade-i győzelmet a régebbi értelmezés szerint a birodalom legveszélyesebb ellensége felett aratott nagy győzelemnek tekintik.
54. Ez megerősítette a király tekintélyét és a törzsek közötti összetartozás érzését.
55. A régebbi történetírás ebben a birodalom belső megszilárdításának lényeges lépését látta.
56. A külső ellenség felett aratott győzelem – így értelmezték – felébresztette a közös erő tudatát.
57. Ez a vonal a kutatást tovább vezette Henrik fiához és utódjához, I. Ottóhoz.
58. I. Ottó határozottan folytatta a királyi hatalom megerősítésére irányuló politikát.
59. Számos saját hercege és rokonai által vezetett felkelés ellen kellett megállnia a helyét.
60. Ezek a belső hatalmi küzdelmek egész korai uralkodását kísérték.
61. 955-ben a magyarok utolsó nagy betörést hajtottak végre a dél-német területekre.
62. Egy erős magyar lovasság ostrom alá vette a Lech-parti Augsburg városát.
63. I. Ottó szinte az összes német törzsből sereget gyűjtött össze, hogy szembeszálljon a fenyegetéssel.
64. A hagyomány szerint bajor, sváb, frank és lotaringiai kontingensek harcoltak a seregében.
65. Állítólag egy csoport cseh harcos is csatlakozott ehhez a sereghez.
66. Éppen ezt a sok törzsből álló összetételt értelmezték később az egyesülés szimbólumaként.
67. 955. augusztus 10-én a Lechfeldnél, Augsburgtól délre dőlt el a döntő csata.
68. I. Ottó teljes győzelmet aratott a magyar lovasság felett.
69. A menekülő magyarokat napokig üldözték, és nagy részüket megsemmisítették.
70. A fogságba ejtett magyar vezéreket kivégezték, a magukkal vitt német foglyokat pedig szabadon engedték.
71. A Lechfeld-i csata véget vetett a magyar nyugati portyák korszakának.
72. 955 után a magyarok végleg felhagytak a birodalomba történő betöréseikkel.
73. A régebbi értelmezés szerint a Lechfeld a egyesült német birodalom születésének helyszíne.
74. A közös győzelem a törzsekből egy népet, a királyból pedig a birodalom alapítóját tette.
75. Ez a narratíva közvetlenül összekapcsolta a katonai sikert a nemzeti egyesüléssel.
76. Ez a történet fülbemászó, drámai és képszerű, és generációkon át meghatározta a történelemszemszöget.
77. Ugyanakkor ez képezi annak a magját, amit ebben a fejezetben kritikai szemmel kell vizsgálni.
78. Hiszen a Lechfeld és a nemzetalapítás szoros összekapcsolása egy értelmezés, nem pusztán tényállás.
79. Ahhoz, hogy megértsük ezt az értelmezést, magának a német történetírás történetét kell megvizsgálnunk.
80. Ezt a történetírást mindig a saját korának politikai viszonyai határozták meg.
81. A távoli 10. század értékelése szorosan összefüggött az adott jelen igényeivel.
82. Ez különösen világosan látszik az 1900 körüli időszakban.
83. Akkoriban az 1871-ben megalakult Német Birodalom még fiatal volt, és történelmi indoklást keresett egységének.
84. Az akkori nemzeti történetírás e egység gyökereit a távoli múltban kereste.
85. Ezeket többek között I. Henrik alakjában és a Lechfeld-i győzelemben találta meg.
86. A befolyásos történész, Wilhelm von Giesebrecht már a 19. században meghatározza ezt a vonalat.
87. Nagy művében I. Henrikkel kezdődőnek ábrázolta a Német Birodalom és a német nép történetét.
88. Henrik itt a német királyság és a német egység valódi alapítójaként jelent meg.
89. A magyar betörések zökkenőmentesen illeszkedtek ebbe a képbe.
90. A külső ellenség szolgált alkalomul, amelyen a kialakulóban lévő nemzet megmutathatta magát és megtalálhatta önmagát.
91. Ezen értelmezés szerint a betörések okozta szükségből fakadt az egyesülés erénye.
92. I. Henrik, a várépítő, és Ottó, a győztes nemzeti alapító alakokká emelkedtek.
93. Ez a nézőpont nem volt kifejezetten konzervatív vagy liberális, hanem széles körben az egész német nép közös öröksége volt.
94. Egyaránt meghatározta a tankönyveket, az ünnepi beszédeket és a népszerű ábrázolásokat.
95. A távoli 10. század így a 19. és a 20. század eleji nemzeti vágyak tükrévé vált.
96. Ebben a képben a magyarok kapták a fenyegető, idegen ellenfél szerepét.
97. A német nemzeti identitás belső ereje a magyarok támadásán keresztül kellett, hogy felizzon és bizonyuljon.
98. Ez az értelmezés erősen értékelő jellegű volt, és szerzőik jelenére vonatkozott.
99. Visszaprojektálta a 19. századi nemzeti egységet a 10. századba.
100. Pont ebben rejlik mai szemmel nézve az alapvető problémája.
101. Hiszen a „német nemzet” és a „német nép” fogalmak 900 körül még nem léteztek ebben az értelemben.
102. A 10. századi kortársak nem tekintették magukat németnek a modern értelemben.
103. Szászoknak, bajoroknak, sváboknak vagy frankoknak tekintették magukat, törzseik tagjainak.
104. Egy átfogó nemzeti identitásnak hosszú idő alatt kellett kialakulnia.
105. A régebbi történetírás figyelmen kívül hagyta vagy alábecsülte ezt a különbséget.
106. Egy modern nemzetfogalmat vetített rá egy olyan korszakra, amelyben az még nem létezett.
107. Ezt a visszamenőleges értelmezést a szaknyelvben anakronisztikusnak nevezik.
108. Az anakronisztikus kifejezés azt jelenti, hogy egy korszak elképzeléseit tévesen átviszik egy másik korszakba.
109. Pontosan ez az anakronizmus jellemzi a magyarellenes védekezésen alapuló nemzetalapításról szóló régebbi tézist.
110. A század közepén, azaz 1950 körül, ez a régebbi értelmezés Nyugat-Németországban eleinte továbbra is hatást gyakorolt.
111. Számos tankönyv és kézikönyv továbbra is természetesnek vette a német király és a német birodalom említését.
112. Henrik és Ottó alakja megőrizte rangját a korai német történelem jelentős uralkodóiként.
113. A nemzetiszocializmus és a második világháború tapasztalatai nyomán azonban megváltozott a hangnem.
114. A régebbi történetírás népi-nemzeti túlzott lelkesedése egyre inkább hiteltelenné vált.
115. Henrik mint a német nemzet alapítója patetikus megfogalmazását óvatosabban kezelték.
116. A kutatás egyre inkább a struktúrákra, mint a nemzeti alapító alakokra kezdett összpontosítani.
117. A kutatás a hatalmi formákat, a nemesi szövetségeket, a törzsi hercegségeket és a birodalom szervezetét vizsgálta.
118. A nemzeti narratíva helyébe fokozatosan a viszonyok józanabb elemzése lépett.
119. Ez a változás nem hirtelen, hanem több évtized alatt ment végbe.
120. A régebbi nézőpont és az újabb megközelítés egy ideig egymás mellett létezett.
121. Csak 1970 és 1980 körül kezdett egyértelműbben érvényesülni a kritikai újraértékelés.
122. Ekkor alapvetően megkérdőjelezték a Lechfeld és a nemzetalapítás szoros azonosítását.
123. A történészek hangsúlyozták, hogy I. Henrik birodalma még nem volt német nemzetállam.
124. Inkább a kelet-frank birodalomról beszéltek, mint a korai német birodalomról.
125. A birodalom kialakulását hosszú, többrétegű folyamatnak tekintették, amelynek nem volt határozott alapítási pillanata.
126. Egyetlen dátum, mint például 919, 933 vagy 955, nem tudta kielégítően lefedni ezt a folyamatot.
127. Egyes kutatók a német birodalom kialakulását még ennél is jóval későbbi időpontra tették.
128. Carlrichard Brühl történész például csak 1000 körül látta Németországot és Franciaországot egyértelműen elkülönülve.
129. Ezen nézet szerint 925 körül még egyik birodalom sem volt önálló nemzeti egység.
130. Csak fokozatosan váltak ki a Frank Birodalom közös örökségéből.
131. Ebből a szempontból a magyarok elleni védekezés a számos tényező egyike, nem pedig az egyetlen ok.
132. Ez fokozta a régiókon átívelő együttműködés iránti nyomást, de önmagában nem hozott létre nemzetet.
133. A mai kutatási álláspont ezért óvatosan és fokozatosan fogalmazza meg ezt az összefüggést.
134. A magyar betörések megerősítették a királyi hatalmat és elősegítették a birodalom egészére kiterjedő védekezést.
135. Ezáltal közvetetten hozzájárultak a határokon átnyúló struktúrák megszilárdításához.
136. De nem vezettek közvetlenül egy német nemzet egyesüléséhez.
137. Ez a különbségtétel a közvetett hatás és a közvetlen ok között képezi a kutatási irányváltás lényegét.
138. A tényleges összefüggést elismerik, de annak nemzet történelmi túlértékelését elutasítják.
139. Az NDK történetírása ebben az összefüggésben külön figyelmet érdemel.
140. Ott is ismert volt az a tézis, miszerint a magyarok elleni védekezés hozzájárult a birodalom egyesüléséhez.
141. Az NDK tankönyveiben, például a hatodik osztályosok számára, ezt a gondolatot közvetítették.
142. Ott lényegében azt állították, hogy a magyar betörések hozzájárultak a német állam kialakulásához.
143. E fejlemény végén a kelet-frank államot német államként jelölték meg.
144. Ebben a tekintetben az NDK átvette a régebbi, egész Németországra kiterjedő nemzeti történetírás egyik alapgondolatát.
145. A nemzeti értelmezés tehát korántsem kizárólag az NDK sajátossága volt.
146. Inkább a 19. századi, egész Németországra kiterjedő történetírásból származott.
147. Az NDK azonban ezt az örökséget a marxista történelemszemlélettel is átformálta.
148. Ebben a szemléletben az osztályharc, a feudális urak és a gazdasági viszonyok álltak az előtérben.
149. A tankönyvek hangsúlyozták a paraszti adók és a belső társadalmi küzdelmek szerepét.
150. A szász hercegséget például a Szászországban dúló különösen heves osztályharccal magyarázták.
151. A nemesség összefogása a leghatalmasabb feudális urak körül e küzdelmek következményeként jelent meg.
152. A királyság megerősödését egy feudális állam létrehozásaként értelmezték.
153. A magyarok elleni védekezés ebbe a sémába illeszkedett, mint az államalakítás külső kiváltó oka.
154. Így az NDK történetírása ötvözte a nemzeti narratívát és a marxista elméletet.
155. Az eseményeket egyszerre értelmezte a német államalakítás felé tett lépésként és az osztályviszonyok kifejeződéseként.
156. Ez a kettős értelmezés adta a tankönyveknek sajátos jellegüket.
157. 1945 után a Nyugat fokozatosan egyre inkább eltávolodott a nemzeti alapító narratívától.
158. Az NDK ezzel szemben hosszabb ideig ragaszkodott az államalakítás és a magyarok elleni védekezés összekapcsolásához.
159. Az NDK egyértelműbben és hosszabb ideig hangsúlyozta, hogy a kelet-frank állam német állam volt.
160. Ez a keleti és nyugati fejlődés közötti eltérés önmagában is a tudománytörténet része.
161. Ez azt mutatja, hogy a politikai rendszerek hogyan befolyásolhatják a távoli múlt értelmezését.
162. A mellékelt 1990-es tankönyvoldalak szemléletesen tükrözik ezt az értelmezést.
163. Ezek a várépítést, a páncélos lovasságot, valamint a riadei és a Lechfeld-i csatákat írják le.
164. Ezeket az eseményeket a királyi hatalom megerősödésével és a feudális állam kialakulásával hozzák összefüggésbe.
165. Végül pedig kifejezetten német államként jelölik meg a kelet-frank birodalmat.
166. Ezzel tanulságos példát nyújtanak a régebbi, nemzeti és marxista jellegű értelmezésre.
167. Mai szemmel nézve ennek az ábrázolásnak a ténybeli magja nagyrészt helytálló.
168. A várépítés, a lovas hadsereg, a Riade és a Lechfeld jól dokumentált történelmi tények.
169. A magyarok elleni védekezés révén a királyi hatalom megerősödése is vitathatatlan.
170. Kizárólag a záró következtetés, miszerint ez egy német nemzet megalakulását jelentette, kérdőjelezhető meg.
171. Pontosan ezen a ponton fogalmazza meg a modern kutatás legfontosabb fenntartását.
172. A „német állam” kifejezést a 10. század elejére vonatkozóan manapság óvatosan használják.
173. Inkább a Kelet-Frank Birodalomról beszélnek, amely csak fokozatosan fejlődött a Német Birodalommá.
174. Ez a fogalomváltozás maga is tükrözi a kutatások változását.
175. A nyelvtanulóknak és a leendő történelemhallgatóknak tudatosan figyelembe kell venniük ezt a fogalomeltolódást.
176. Ahol a régi tankönyv „német állam”-ról beszél, a mai kutatás „kelet-frank birodalom”-ról beszél.
177. Ahol a régi tankönyv a „német nemzet egyesüléséről” beszél, a mai kutatás a „birodalomképződés hosszú folyamatáról” beszél.
178. Ezen megváltozott szóhasználat mögött a történelmi megértés mélyreható változása rejtőzik.
179. A változás nem magukat az eseményeket érinti, hanem azok besorolását és értékelését.
180. A tények ugyanazok maradtak, de értelmezésük alapvetően megváltozott.
181. Ez a felismerés alapvető jelentőségű minden történetírás megértése szempontjából.
182. Megtanít arra, hogy megkülönböztessük a hagyományosan átadott eseményeket azok adott értelmezésétől.
183. Az események a forrásokból következtethetők, az értelmezés pedig az időkkel változik.
184. A Magyarország-értelmezés története így egyben a német önértelmezés története is.
185. 1900 körül a fiatal nemzeti gondolkodásnak szüksége volt egy távoli alapító-narratívára, és ezt Henrikben és Ottóban találta meg.
186. 1950 körül ez a narratíva még hatást gyakorolt, de a közelmúlt tapasztalatai tompították.
187. 1970 és 1980 között a kutatás elszakadt a nemzeti idealizálástól, és józanabban vizsgálta a struktúrákat.
188. Az NDK a nemzeti narratívát a marxista osztályharc- és feudális állam-elmélettel ötvözte.
189. E nézőpontok mindegyike ugyanannyit árul el saját koráról, mint a 10. századról.
190. Ebben rejlik e fejezet valódi tanulsága a mai olvasó számára.
191. A 10. századi magyarok valódi lovasok voltak, akik valódi zsákmányt szereztek, nem csupán szimbólumok.
192. A német történetírásban azonban újra és újra szimbólumokká is tették őket.
193. Külső ellenségként szolgáltak, akiken a német egységnek kellett bizonyítania magát.
194. Ez a szimbolikus szerep többet árul el a német értelmezési igényekről, mint magukról a magyarokról.
195. Magyar szemszögből – ahogyan azt az előző fejezetek bemutatták – a hadjáratok racionális zsákmányszerző vállalkozások voltak.
196. Német szemszögből – ahogyan ezt a fejezet vizsgálja – a Birodalom megalakulásának kiindulópontjává nyilvánították őket.
197. Mindkét perspektíva különböző oldalról világít rá ugyanarra az eseményre.
198. Csak ezek együttes hatása ad teljes és kiegyensúlyozott képet.
199. A magyar perspektíva magyarázza a hadjáratok okait és céljait.
200. A német perspektíva pedig azoknak a kialakulóban lévő birodalomra gyakorolt hatását és annak önértelmezését magyarázza.
201. A mai kutatási álláspont megpróbálja mindkét perspektívát tárgyilagosan összeegyeztetni.
202. Elismeri a betörések által a kelet-frank védelmi rendszerre gyakorolt tényleges nyomást.
203. Elismeri a királyi hatalom megerősödését I. Henrik és I. Ottó uralkodása alatt.
204. Elutasítja azonban az 955 körül történt német nemzetalapításról szóló anakronisztikus állítást.
205. Ehelyett egy hosszú folyamatról beszél, amely messze túlnyúlt a 10. századon.
206. Ezen az úton a magyarok elleni védekezés fontos, de nem az egyetlen hajtóerő volt.
207. Más tényezők, mint például a királyi dinasztia, az egyház és a nemesi szövetségek is közrejátszottak.
208. A birodalom kialakulása sok generáción át tartó, számos erő együttes hatásának eredménye volt.
209. Nem vezethető vissza egyetlen csatára vagy győzelemre.
210. Éppen ebben különbözik a mai nézet a legszembetűnőbben a régebbi narratívától.
211. A régebbi narratíva egy drámai alapító pillanatot keresett, és azt a Lechfeldnél találta meg.
212. A mai kutatás egy többrétegű, fokozatos folyamatot lát, amelynek nincs egyértelmű kezdőpontja.
213. Ez a józan nézőpont kevésbé drámai, de jobban megfelel a történelmi tényállásnak.
214. Lemond a nemzeti dicsőségről a tudományos pontosság javára.
215. A nyelvtanulók és a történelemhallgatók számára éppen ez a lemondás tanulságos.
216. Ez azt mutatja, hogy a történettudomány nem rögzített igazságok tárháza, hanem folyamatos kérdések sorozata.
217. A magyar betörések értelmezése megváltozott, és valószínűleg tovább is fog változni.
218. Aki történelmet tanul, ebből a példából megtanulja, hogyan kell kritikus szemmel vizsgálni az értelmezéseket.
219. Megtanulja, hogy az értelmezés keletkezési idejét és szándékát kell vizsgálnia.
220. Megtanulja megkülönböztetni a dokumentált tényeket a változó értékelésektől.
221. A magyar betörések példája különösen alkalmas erre a tanulságra.
222. Egyértelmű, jól dokumentált eseményt ötvöz egy gazdag értelmezéstörténettel.
223. Ezen a példán keresztül a német történetírás változásait mintegy modellként lehet nyomon követni.
224. Az 1900 körüli nemzeti pátosztól az 1950 körüli óvatosságon át a jelenkori józan szemléletig.
225. És az egész Németországra kiterjedő nemzeti narratívától a kelet-német marxista átalakításig.
226. Ezen út minden állomása saját nyelvet és saját fogalmakat hozott létre.
227. A „német állam”, a „német nép” és a „német nemzet” fogalmak a régebbi réteghez tartoznak.
228. A „kelet-frank birodalom”, a „birodalomképződés” és a „törzsi hercegségek” fogalmak a újabb szemléletet jellemzik.
229. Aki mindkét fogalomvilágot ismeri, az képes a régi és az új ábrázolásokat helyesen besorolni.
230. Ez a képesség minden leendő történész alapvető eszközéhez tartozik.
231. Megóv attól, hogy egy korszak értelmezését magának a ténynek tekintsük.
232. A magyar betörések esetében ez azt jelenti, hogy el kell különíteni a valós magot a nemzeti túlértékeléstől.
233. A valós mag a magyarok által jelentett fenyegetés és az azt követő királyi hatalom megerősödése.
234. A túlértékelés pedig ennek az eseménynek a német nemzet születésének pillanataként való felmagasztalása.
235. A magot a mai kutatások megerősítik, a túlértékelést pedig elutasítják.
236. Ezzel bezárul a kör a tényállástól a kutatási irányváltásig.
237. Marad még, hogy még egyszer összefoglaljuk e fejezet lényeges megállapításait.
238. Először is: a magyar portyák egy politikailag széttagolt kelet-frank birodalmat értek.
239. Másodszor: a közös fenyegetés fokozta a régiókon átívelő védekezés iránti nyomást.
240. Harmadszor: I. Henrik és I. Ottó várépítéssel, lovassággal és győzelmekkel erősítették a királyi hatalmat.
241. Negyedszer: a 933-as riadei csata és az 955-ös lechfeldi csata fordulópontokat jelentettek a védekezésben.
242. Ötödször: 955 után végleg megszűntek a nyugat felé irányuló betörések.
243. Hatodszor: A régebbi történetírás ezt a német nemzet megalakulásaként értelmezte.
244. Hetedszer: Ez az értelmezés anakronisztikus volt, és szerzőik jelenére vonatkozott.
245. Nyolcadszor: 1900 körül a fiatal nemzetállam történelmi megalapozását szolgálta.
246. Kilencedik: 1945 után Nyugaton óvatosabbá vált, majd fokozatosan felhagytak vele.
247. Tizedik: 1970 óta a kutatás a nemzetalapítás helyett a birodalomkialakulásról beszél.
248. Tizenegyedszer: Az NDK a nemzeti narratívát a marxista osztálytan tanával ötvözte.
249. Tizenkettedszer: A régebbi értelmezés lényegi magja továbbra is érvényes, nemzeti túlértékelése viszont nem.
250. Ez a tizenkét pont összefoglalja az eseménytől a változó értelmezésig vezető utat.
251. Megmutatják, hogy ugyanazt az eseményt különböző időkben eltérően értelmezték.
252. És azt is megmutatják, hogy a mai nézőpont józanabbá, de egyben pontosabbá is vált.
253. A Magyarországra tekintő német olvasó számára ebből kettős felismerés következik.
254. Egyrészt a magyarok valós szomszédok voltak, saját történelemmel és saját indítékokkal.
255. Másrészt a német hagyományban a saját önértelmezés egyik alakjává váltak.
256. Mindkét szempont elengedhetetlen a közös történelem teljes megértéséhez.
257. Különösen a magyar nyelvet tanulók profitálhatnak ebből a kettős nézőpontból.
258. Megtanulják, hogyan kell a tanulmányi tárgyuk történetét több szempontból is megvizsgálni.
259. Felismerik, hogy mindkét oldal nemzeti narratíváit óvatosan kell értelmezni.
260. Hiszen a magyar történetírás is rendelkezik saját nemzeti értelmezéseivel a földhódításról és a hadjáratokról.
261. A két hagyomány kritikai összehasonlítása élesíti a tekintetet a történelmi képek konstruált jellegére.
262. Így a 10. század anyagából a történelem lényegéről szóló tanulság születik.
263. A magyar portyák így a német és a magyar emlékezet egyik fókuszpontjává válnak.
264. Németországban ezek váltak a birodalom kialakulásának kiindulópontjává, és időnként alapító narratívává emelték őket.
265. Magyarországon ugyanezek a portyák a földhódító generáció hősi korai időszakához tartoznak.
266. Mindkét emlék megérthető, de mindkettőt kritikai vizsgálatnak kell alávetni.
267. A mai kutatás arra törekszik, hogy mindkét nemzeti túlértékelésen túlmutató nézőpontot alakítson ki.
268. A tényleges eseményekre, azok okaira és hosszú távú hatásaira keresi a választ.
269. Ebben a tárgyilagos kérdésben találkozik ma a német és a magyar történettudomány.
270. Közösen elismerik a folyamatok valóságát és az állami fejlődés fokozatosságát.
271. Ezzel a rablók és a védők közötti régi ellentét tárgyilagos megközelítéssé alakul át.
272. A nemzeti ellentétből közös kutatási tárgy lett.
273. Éppen ez a változás – a mítosztól az elemzésig – a fejezet valódi témája.
274. Megmutatja, hogyan szabadulhat meg a történettudomány saját korábbi értelmezéseitől.
275. A magyar portyák eközben továbbra is szilárd történelmi tény maradnak.
276. Hatásuk a kelet-frank birodalomra továbbra is elismert összefüggés marad.
277. Csak ennek a hatásnak a német nemzetalapítással való egyenlővé tétele elavult.
278. Helyébe a birodalom kialakulásához vezető hosszú, többrétegű út képe lépett.
279. Aki megértette ezt a különbséget, az a kutatási változás lényegét is megértette.
280. Így a magyar portyák története a német történelemképben példaként szolgál arra, hogyan válnak az események narratívákká, és hogyan vizsgálja, javítja és végül hogyan lép túl a tudomány ezeken a narratívákon.
(aufklappen)német
1. Dieselben Ereignisse der ungarischen Raubzüge wurden im Geschichtsbild der deutschen Forschung je nach Epoche, politischer Lage und Schule der Geschichtsschreibung ganz unterschiedlich gedeutet.
2. Die nüchterne Schilderung der Ereignisse ist das eine, ihre Bewertung und Einordnung in größere Zusammenhänge aber etwas grundlegend anderes.
3. In der deutschen Geschichtsschreibung tragen die in den vorangehenden Kapiteln als Raubzüge bezeichneten Unternehmungen meist die Bezeichnung „Ungarneinfälle“.
4. Daneben begegnen die Begriffe „Ungarnstürme“, „Magyareneinfälle“, „Ungarnzüge“ und gelegentlich „Ungarnnot“, die alle dasselbe Geschehen meinen.
5. Diese Vielfalt der Benennungen ist kein Zufall, sondern spiegelt bereits unterschiedliche Sichtweisen und Wertungen wider.
6. Wer von „Ungarnnot“ spricht, betont das Leiden der heimgesuchten Bevölkerung und die Bedrohung des Reiches.
7. Wer von Ungarneinfällen spricht, wählt einen sachlicheren, geographisch-militärischen Begriff.
8. Wer von Raubzügen oder Beutezügen spricht, rückt die Perspektive der Magyaren und ihre wirtschaftlichen Beweggründe in den Vordergrund.
9. Schon in der Wortwahl entscheidet sich also, aus wessen Blickwinkel die Geschichte erzählt wird.
10. Dieses Kapitel betrachtet die Raubzüge daher nicht mehr aus ungarischer, sondern bewusst aus deutscher Perspektive.
11. Es fragt, wie deutsche Historiker und Schulbücher das Geschehen über mehr als ein Jahrhundert hinweg gedeutet haben.
12. Und es fragt, wie sich diese Deutung im Lauf der Zeit gewandelt hat.
13. Im Mittelpunkt steht dabei die These, die Abwehr der Magyaren habe zur Entstehung des deutschen Reiches und der deutschen Nation beigetragen.
14. Diese These ist alt, einflussreich und zugleich umstritten.
15. Ihre Geschichte zu verfolgen bedeutet, ein Stück deutscher Geschichtswissenschaft selbst zu betrachten.
16. Zunächst aber sei der Sachverhalt in seinen unbestrittenen Grundzügen festgehalten.
17. Gegen Ende des 9. Jahrhunderts ließen sich die aus dem Osten vorgedrungenen Reiterstämme der Magyaren in der Donau-Theiß-Ebene nieder.
18. Von diesem Karpatenbecken aus unternahmen sie über Jahrzehnte hinweg fast jährlich Raubzüge nach Westen und Süden.
19. Das Ostfränkische Reich, der östliche Teil des einstigen Frankenreiches Karls des Großen, war ein bevorzugtes Ziel dieser Züge.
20. Dieses Ostfränkische Reich ist der staatliche Vorläufer dessen, was später als deutsches Reich bezeichnet wurde.
21. Um 900 jedoch war es noch keineswegs ein deutscher Nationalstaat im heutigen Sinne.
22. Es bestand aus mehreren Stammesherzogtümern mit eigener Tradition, eigenem Recht und starkem Eigenwillen.
23. Zu diesen Herzogtümern zählten Sachsen, Bayern, Schwaben, Franken und Lothringen.
24. Jedes dieser Herzogtümer verfolgte zunächst seine eigenen Interessen und seine eigene Abwehr.
25. Eine zentrale, das ganze Reich umfassende Königsmacht war in dieser Zeit nur schwach ausgeprägt.
26. Die letzten ostfränkischen Karolinger besaßen wenig tatsächliche Gewalt über die mächtigen Herzöge.
27. In diese Lage politischer Zersplitterung trafen die ungarischen Reiter mit voller Wucht.
28. Ihre Schnelligkeit und Beweglichkeit machten sie zu einem Gegner, dem die einzelnen Herzogtümer kaum gewachsen waren.
29. Die berittenen Bogenschützen erschienen unvermittelt, plünderten und verschwanden, ehe ein Heer sich sammeln konnte.
30. Kirchen, Klöster und Siedlungen wurden geplündert, von Bischöfen, Äbten und Grafen wurden Tribute erpresst.
31. Die ostfränkischen Könige erwiesen sich gegenüber dieser Bedrohung lange als nahezu hilflos.
32. Einzelne Herzöge erzielten zwar gelegentliche Erfolge gegen ungarische Heere.
33. Ein dauerhafter, das ganze Reich schützender Erfolg aber blieb zunächst aus.
34. Diese Erfahrung gemeinsamer Bedrohung und gemeinsamer Ohnmacht ist der Kern der späteren historischen Deutung.
35. Aus ihr leiteten Historiker die These ab, der äußere Feind habe die inneren Kräfte zur Einigung getrieben.
36. Der Gedanke lautet vereinfacht: gemeinsame Gefahr schafft gemeinsame Abwehr, und gemeinsame Abwehr schafft Zusammenhalt.
37. Tatsächlich lässt sich ein solcher Zusammenhang in den Ereignissen durchaus erkennen.
38. Die entscheidende Wende vollzog sich unter König Heinrich I. aus dem sächsischen Herzogshaus.
39. Heinrich, ursprünglich Herzog von Sachsen, wurde 919 zum ostfränkischen König gewählt.
40. Er erkannte die Notwendigkeit, der ungarischen Bedrohung planmäßig und langfristig zu begegnen.
41. Eine Gelegenheit dazu bot sich, als um 924 ein vornehmer ungarischer Anführer in sächsische Gefangenschaft geriet.
42. Gegen dessen Freilassung erreichte Heinrich einen mehrjährigen Waffenstillstand gegen Tributzahlung.
43. Diese Atempause nutzte er zu einer umfassenden Vorbereitung der Abwehr.
44. Er ließ Burgen errichten und bestehende Befestigungen ausbauen, um Zufluchtsorte und Stützpunkte zu schaffen.
45. Die spätere Überlieferung verband diese Maßnahmen mit dem Bild des Burgenbauers Heinrich.
46. Zugleich schuf er eine schlagkräftige, schwer gerüstete Reitertruppe, die sogenannte Panzerreiterei.
47. Diese berittene Truppe sollte den beweglichen ungarischen Reitern endlich ebenbürtig sein.
48. Ihre Bewährungsprobe bestand sie zunächst gegen aufständische slawische Stämme, etwa in der Schlacht bei Lenzen 929.
49. Als Heinrich sich gerüstet fühlte, kündigte er den Tribut auf und nahm den Kampf gegen die Magyaren auf.
50. Im Jahr 933 kam es zur Schlacht bei Riade in der Gegend der Unstrut.
51. Der genaue Ort dieser Schlacht ist heute nicht mehr sicher bekannt.
52. Heinrich errang einen Sieg über ein ungarisches Heer, das daraufhin den Rückzug antrat.
53. Dieser Sieg bei Riade gilt in der älteren Deutung als großer Sieg über den gefährlichsten Feind des Reiches.
54. Er stärkte das Ansehen des Königs und das Gefühl der Zusammengehörigkeit unter den Stämmen.
55. Die ältere Geschichtsschreibung sah hierin einen wesentlichen Schritt zur inneren Festigung des Reiches.
56. Der Sieg über den äußeren Feind, so die Deutung, habe das Bewusstsein gemeinsamer Stärke geweckt.
57. Diese Linie führte die Forschung weiter zu Heinrichs Sohn und Nachfolger Otto I.
58. Otto I. setzte die Politik der Stärkung der Königsmacht entschlossen fort.
59. Er musste sich gegen mehrere Aufstände eigener Herzöge und Verwandter behaupten.
60. Diese inneren Machtkämpfe begleiteten seine gesamte frühe Herrschaft.
61. Im Jahr 955 unternahmen die Magyaren einen letzten großen Einfall in das süddeutsche Gebiet.
62. Ein starkes ungarisches Reiterheer belagerte die Stadt Augsburg am Lech.
63. Otto I. sammelte ein Heer aus nahezu allen deutschen Stämmen, um der Bedrohung zu begegnen.
64. Nach der Überlieferung kämpften Kontingente aus Bayern, Schwaben, Franken und Lothringen in seinem Heer.
65. Auch eine Abteilung böhmischer Krieger soll sich diesem Heer angeschlossen haben.
66. Gerade diese Zusammensetzung aus vielen Stämmen wurde später als Sinnbild der Einigung gedeutet.
67. Am 10. August 955 kam es auf dem Lechfeld südlich von Augsburg zur Entscheidungsschlacht.
68. Otto I. errang einen vollständigen Sieg über das ungarische Reiterheer.
69. Die fliehenden Ungarn wurden über Tage hinweg verfolgt und großenteils vernichtet.
70. Gefangene ungarische Anführer wurden hingerichtet, die mitgeführten deutschen Gefangenen befreit.
71. Die Schlacht auf dem Lechfeld beendete die Ära der ungarischen Raubzüge nach Westen.
72. Nach 955 stellten die Magyaren ihre Einfälle in das Reich endgültig ein.
73. In der älteren Deutung gilt das Lechfeld als Geburtsstunde des geeinten deutschen Reiches.
74. Der gemeinsame Sieg habe aus den Stämmen ein Volk, aus dem König einen Reichsgründer gemacht.
75. Diese Erzählung verband den militärischen Erfolg unmittelbar mit der nationalen Einigung.
76. Sie ist eingängig, dramatisch und bildhaft und prägte das Geschichtsbild über Generationen.
77. Sie bildet zugleich den Kern dessen, was in diesem Kapitel kritisch zu prüfen ist.
78. Denn die enge Verknüpfung von Lechfeld und Nationsgründung ist eine Deutung, kein bloßer Tatbestand.
79. Um diese Deutung zu verstehen, muss man die Geschichte der deutschen Geschichtsschreibung selbst betrachten.
80. Diese Geschichtsschreibung war stets von den politischen Verhältnissen ihrer eigenen Zeit geprägt.
81. Die Bewertung des fernen 10. Jahrhunderts hing eng mit den Bedürfnissen der jeweiligen Gegenwart zusammen.
82. Besonders deutlich zeigt sich dies in der Zeit um das Jahr 1900.
83. Damals war das Deutsche Reich von 1871 noch jung und suchte nach einer historischen Begründung seiner Einheit.
84. Die nationale Geschichtsschreibung jener Zeit suchte die Wurzeln dieser Einheit in einer fernen Vergangenheit.
85. Sie fand sie unter anderem in der Gestalt Heinrichs I. und im Sieg auf dem Lechfeld.
86. Der einflussreiche Historiker Wilhelm von Giesebrecht hatte bereits im 19. Jahrhundert die Linie vorgegeben.
87. In seinem großen Werk ließ er die Geschichte des deutschen Reiches und des deutschen Volkes mit Heinrich I. beginnen.
88. Heinrich erschien hier als der eigentliche Begründer des deutschen Königtums und der deutschen Einheit.
89. Die Ungarneinfälle fügten sich nahtlos in dieses Bild ein.
90. Der äußere Feind lieferte den Anlass, an dem sich die werdende Nation bewähren und finden konnte.
91. Aus der Not der Einfälle erwuchs nach dieser Deutung die Tugend der Einigung.
92. Heinrich der Burgenbauer und Otto der Sieger wurden zu nationalen Gründungsgestalten erhoben.
93. Diese Sicht war nicht spezifisch konservativ oder liberal, sondern weithin gesamtdeutsches Gemeingut.
94. Sie prägte Schulbücher, Festreden und populäre Darstellungen gleichermaßen.
95. Das ferne 10. Jahrhundert wurde so zum Spiegel der nationalen Sehnsüchte des 19. und frühen 20. Jahrhunderts.
96. Die Magyaren erhielten in diesem Bild die Rolle des bedrohlichen, fremden Gegenspielers.
97. An ihrem Ansturm sollte sich die innere Kraft des Deutschtums entzünden und beweisen.
98. Diese Deutung war stark wertend und auf die Gegenwart ihrer Verfasser bezogen.
99. Sie las die nationale Einheit des 19. Jahrhunderts in das 10. Jahrhundert zurück.
100. Eben darin liegt aus heutiger Sicht ihr grundlegendes Problem.
101. Denn die Begriffe deutsche Nation und deutsches Volk waren um 900 noch nicht in diesem Sinne vorhanden.
102. Die Zeitgenossen des 10. Jahrhunderts verstanden sich nicht als Deutsche im modernen Sinne.
103. Sie verstanden sich als Sachsen, Bayern, Schwaben oder Franken, als Angehörige ihrer Stämme.
104. Eine übergreifende nationale Identität musste sich erst über lange Zeiträume herausbilden.
105. Die ältere Geschichtsschreibung übersah oder unterschätzte diesen Unterschied.
106. Sie projizierte einen modernen Nationsbegriff in eine Zeit, die ihn nicht kannte.
107. Diese rückprojizierende Deutung nennt man in der Fachsprache anachronistisch.
108. Anachronistisch heißt, dass Vorstellungen einer Zeit fälschlich in eine andere Zeit übertragen werden.
109. Genau dieser Anachronismus kennzeichnet die ältere These von der Nationsgründung durch die Ungarnabwehr.
110. Um die Jahrhundertmitte, also um 1950, wirkte diese ältere Deutung in Westdeutschland zunächst fort.
111. Viele Schulbücher und Handbücher sprachen weiterhin selbstverständlich von deutschem König und deutschem Reich.
112. Die Gestalten Heinrichs und Ottos behielten ihren Rang als bedeutende Herrscher der frühen deutschen Geschichte.
113. Doch nach den Erfahrungen des Nationalsozialismus und des Zweiten Weltkriegs wandelte sich der Ton.
114. Der völkisch-nationale Überschwang der älteren Geschichtsschreibung geriet zunehmend in Misskredit.
115. Die pathetische Formel von Heinrich als Gründer der deutschen Nation wurde vorsichtiger behandelt.
116. Die Forschung begann, stärker nach Strukturen als nach nationalen Gründungsgestalten zu fragen.
117. Sie untersuchte Herrschaftsformen, Adelsverbände, Stammesherzogtümer und die Organisation des Reiches.
118. An die Stelle der nationalen Erzählung trat allmählich eine nüchternere Analyse der Verhältnisse.
119. Dieser Wandel vollzog sich nicht schlagartig, sondern über mehrere Jahrzehnte hinweg.
120. Die ältere Sicht und die neuere Fragestellung bestanden eine Zeitlang nebeneinander.
121. Erst seit etwa 1970 und 1980 setzte sich die kritische Neubewertung deutlicher durch.
122. Nun wurde die enge Gleichsetzung von Lechfeld und Nationsgründung grundsätzlich in Frage gestellt.
123. Die Historiker betonten, dass das Reich Heinrichs I. noch kein deutscher Nationalstaat gewesen sei.
124. Sie sprachen bevorzugt vom Ostfränkischen Reich statt vom frühen deutschen Reich.
125. Sie verstanden die Reichsbildung als langen, vielschichtigen Prozess ohne festen Gründungsmoment.
126. Ein einzelnes Datum wie 919, 933 oder 955 konnte diesen Prozess nicht hinreichend erfassen.
127. Manche Forscher verlegten die Herausbildung eines deutschen Reiches sogar in deutlich spätere Zeit.
128. Der Historiker Carlrichard Brühl etwa sah Deutschland und Frankreich erst um das Jahr 1000 klar getrennt.
129. Nach dieser Auffassung waren beide Reiche um 925 noch keine eigenständigen nationalen Größen.
130. Sie lösten sich erst allmählich aus dem gemeinsamen Erbe des Frankenreiches heraus.
131. Die Ungarnabwehr erscheint in dieser Sicht als ein Faktor unter mehreren, nicht als alleinige Ursache.
132. Sie erhöhte den Druck zur überregionalen Zusammenarbeit, schuf aber nicht aus sich heraus eine Nation.
133. Der heutige Forschungsstand formuliert den Zusammenhang daher vorsichtig und abgestuft.
134. Die Ungarneinfälle stärkten die Königsherrschaft und förderten eine reichsweite Abwehr.
135. Sie trugen damit mittelbar zur Festigung übergreifender Strukturen bei.
136. Aber sie führten nicht unmittelbar zur Einigung einer deutschen Nation.
137. Diese Unterscheidung zwischen mittelbarer Wirkung und unmittelbarer Ursache ist der Kern des Forschungswandels.
138. Der reale Zusammenhang wird anerkannt, seine nationalgeschichtliche Überhöhung jedoch verworfen.
139. Die DDR-Geschichtsschreibung verdient in diesem Zusammenhang eine eigene Betrachtung.
140. Auch sie kannte die These vom Beitrag der Ungarnabwehr zur Einigung des Reiches.
141. In den Schulbüchern der DDR, etwa für die sechste Klasse, wurde dieser Gedanke vermittelt.
142. Dort hieß es sinngemäß, die Ungarneinfälle hätten zur Bildung des deutschen Staates beigetragen.
143. Der ostfränkische Staat wurde am Ende dieser Entwicklung als deutscher Staat bezeichnet.
144. Insofern übernahm die DDR einen Kern der älteren gesamtdeutschen Nationalhistoriographie.
145. Die nationale Deutung war also keineswegs allein eine Sache der DDR.
146. Sie entstammte vielmehr der älteren, gesamtdeutschen Geschichtsschreibung des 19. Jahrhunderts.
147. Die DDR jedoch überformte dieses Erbe zusätzlich mit der marxistischen Geschichtsauffassung.
148. In dieser Auffassung standen Klassenkampf, Feudalherren und ökonomische Verhältnisse im Vordergrund.
149. Die Schulbücher betonten die Rolle der Bauernabgaben und der inneren sozialen Kämpfe.
150. Das sächsische Herzogtum etwa wurde mit dem besonders harten Klassenkampf in Sachsen erklärt.
151. Der Zusammenschluss des Adels um die mächtigsten Feudalherren erschien als Folge dieser Kämpfe.
152. Die Stärkung des Königtums wurde als Errichtung eines Feudalstaates gedeutet.
153. Die Ungarnabwehr fügte sich in dieses Schema als äußerer Anlass der Staatsbildung ein.
154. So verband die DDR-Geschichtsschreibung nationale Erzählung und marxistische Theorie.
155. Sie deutete die Ereignisse zugleich als Schritt zur deutschen Staatsbildung und als Ausdruck von Klassenverhältnissen.
156. Diese doppelte Deutung verlieh den Schulbüchern ihren besonderen Charakter.
157. Der Westen entfernte sich nach 1945 allmählich stärker von der nationalen Gründungserzählung.
158. Die DDR hielt dagegen länger an der Verbindung von Staatsbildung und Ungarnabwehr fest.
159. Sie betonte den ostfränkischen Staat als deutschen Staat deutlicher und länger.
160. Diese unterschiedliche Entwicklung in Ost und West ist selbst ein Stück Wissenschaftsgeschichte.
161. Sie zeigt, wie politische Systeme die Deutung ferner Vergangenheit beeinflussen können.
162. Die mitgelieferten Schulbuchseiten von 1990 spiegeln diese Deutungsweise anschaulich wider.
163. Sie schildern den Burgenbau, die Panzerreiterei und die Schlachten bei Riade und auf dem Lechfeld.
164. Sie verbinden diese Ereignisse mit der Stärkung der Königsmacht und der Bildung des Feudalstaates.
165. Und sie bezeichnen das ostfränkische Reich am Ende ausdrücklich als deutschen Staat.
166. Damit liefern sie ein lehrreiches Beispiel für die ältere, national und marxistisch geprägte Deutung.
167. Aus heutiger Sicht ist an dieser Darstellung der Sachkern weitgehend zutreffend.
168. Burgenbau, Reiterheer, Riade und Lechfeld sind gut bezeugte historische Tatsachen.
169. Auch die Stärkung der Königsherrschaft durch die Abwehr der Magyaren ist unbestritten.
170. Zu hinterfragen ist allein die abschließende Gleichsetzung mit der Gründung einer deutschen Nation.
171. Eben hier setzt die moderne Forschung ihren wichtigsten Vorbehalt an.
172. Der Begriff deutscher Staat wird für das frühe 10. Jahrhundert heute mit Vorsicht verwendet.
173. Man spricht lieber vom Ostfrankenreich, das sich erst allmählich zum deutschen Reich entwickelte.
174. Dieser Wandel der Begriffe ist selbst ein Spiegel des Forschungswandels.
175. Sprachschüler und angehende Geschichtsstudenten sollten diese Begriffsverschiebung bewusst wahrnehmen.
176. Wo das alte Schulbuch deutscher Staat schreibt, schreibt die heutige Forschung Ostfränkisches Reich.
177. Wo das alte Schulbuch Einigung der deutschen Nation sagt, sagt die heutige Forschung langer Prozess der Reichsbildung.
178. In dieser veränderten Wortwahl verbirgt sich ein tiefgreifender Wandel des historischen Verständnisses.
179. Der Wandel betrifft nicht die Ereignisse selbst, sondern ihre Einordnung und Bewertung.
180. Die Tatsachen sind dieselben geblieben, ihre Deutung aber hat sich grundlegend verändert.
181. Diese Einsicht ist für das Verständnis aller Geschichtsschreibung von grundsätzlicher Bedeutung.
182. Sie lehrt, zwischen dem überlieferten Geschehen und seiner jeweiligen Deutung zu unterscheiden.
183. Das Geschehen lässt sich aus den Quellen erschließen, die Deutung wechselt mit den Zeiten.
184. Die Geschichte der Ungarndeutung ist so zugleich eine Geschichte des deutschen Selbstverständnisses.
185. Um 1900 brauchte das junge Nationaldenken eine ferne Gründungserzählung und fand sie in Heinrich und Otto.
186. Um 1950 wirkte diese Erzählung nach, wurde aber durch die Erfahrung der jüngsten Vergangenheit gedämpft.
187. Seit 1970 und 1980 löste sich die Forschung von der nationalen Überhöhung und fragte nüchterner nach Strukturen.
188. Die DDR verband die nationale Erzählung mit der marxistischen Lehre vom Klassenkampf und Feudalstaat.
189. Jede dieser Sichtweisen sagt ebenso viel über ihre eigene Zeit wie über das 10. Jahrhundert.
190. Darin liegt die eigentliche Lehre dieses Kapitels für den heutigen Betrachter.
191. Die Magyaren des 10. Jahrhunderts waren reale Reiter mit realen Beutezügen, keine bloßen Symbole.
192. Doch in der deutschen Geschichtsschreibung wurden sie immer wieder auch zu Symbolen gemacht.
193. Sie dienten als der äußere Feind, an dem sich die deutsche Einheit bewähren sollte.
194. Diese symbolische Rolle sagt mehr über die deutschen Deutungsbedürfnisse als über die Ungarn selbst.
195. Aus ungarischer Sicht, wie sie die vorangehenden Kapitel einnahmen, waren die Züge ein rationales Beuteunternehmen.
196. Aus deutscher Sicht, wie sie dieses Kapitel betrachtet, wurden sie zum Anstoß der Reichsbildung erklärt.
197. Beide Perspektiven beleuchten dasselbe Geschehen von verschiedenen Seiten.
198. Erst ihr Zusammenspiel ergibt ein vollständiges und ausgewogenes Bild.
199. Die ungarische Perspektive erklärt das Warum und Wohin der Züge.
200. Die deutsche Perspektive erklärt deren Wirkung auf das werdende Reich und seine Selbstdeutung.
201. Der heutige Forschungsstand versucht, beide Perspektiven nüchtern zu vereinen.
202. Er anerkennt den realen Druck der Einfälle auf die ostfränkische Abwehr.
203. Er anerkennt die Stärkung der Königsmacht unter Heinrich I. und Otto I.
204. Er verwirft jedoch die anachronistische Rede von einer deutschen Nationsgründung um 955.
205. Stattdessen spricht er von einem langen Weg, der über das 10. Jahrhundert weit hinausreichte.
206. Auf diesem Weg war die Ungarnabwehr eine wichtige, aber nicht die einzige treibende Kraft.
207. Andere Faktoren wie die Königsdynastie, die Kirche und die Adelsverbände wirkten ebenso mit.
208. Die Reichsbildung war ein Zusammenspiel vieler Kräfte über viele Generationen.
209. Sie lässt sich nicht auf eine einzige Schlacht oder einen einzigen Sieg zurückführen.
210. Eben darin unterscheidet sich die heutige Sicht am deutlichsten von der älteren Erzählung.
211. Die ältere Erzählung suchte einen dramatischen Gründungsmoment und fand ihn auf dem Lechfeld.
212. Die heutige Forschung sieht einen vielschichtigen, allmählichen Prozess ohne klaren Anfangspunkt.
213. Diese nüchterne Sicht ist weniger dramatisch, aber dem historischen Befund angemessener.
214. Sie verzichtet auf den nationalen Glanz zugunsten der wissenschaftlichen Genauigkeit.
215. Für Sprachschüler und Geschichtsstudenten ist gerade dieser Verzicht lehrreich.
216. Er zeigt, dass Geschichtswissenschaft kein Vorrat fester Wahrheiten, sondern ein fortwährendes Fragen ist.
217. Die Deutung der Ungarneinfälle hat sich gewandelt und wird sich womöglich weiter wandeln.
218. Wer Geschichte studiert, lernt an diesem Beispiel, Deutungen kritisch zu prüfen.
219. Er lernt, nach dem Entstehungszeitpunkt und der Absicht einer Deutung zu fragen.
220. Er lernt, zwischen dem belegten Sachverhalt und der wechselnden Wertung zu unterscheiden.
221. Das Beispiel der Ungarneinfälle eignet sich für diese Lehre besonders gut.
222. Es verbindet ein klares, gut bezeugtes Geschehen mit einer reichen Deutungsgeschichte.
223. An ihm lässt sich der Wandel der deutschen Geschichtsschreibung wie an einem Modell ablesen.
224. Vom nationalen Pathos um 1900 über die Vorsicht um 1950 bis zur Nüchternheit der Gegenwart.
225. Und von der gesamtdeutschen Nationalerzählung bis zur marxistischen Überformung in der DDR.
226. Jede Station dieses Weges hat ihre eigene Sprache und ihre eigenen Begriffe hervorgebracht.
227. Die Begriffe deutscher Staat, deutsches Volk und deutsche Nation gehören der älteren Schicht an.
228. Die Begriffe Ostfrankenreich, Reichsbildung und Stammesherzogtümer kennzeichnen die neuere Sicht.
229. Wer beide Begriffswelten kennt, kann alte und neue Darstellungen richtig einordnen.
230. Diese Fähigkeit gehört zum Handwerkszeug jedes künftigen Historikers.
231. Sie schützt davor, die Deutung einer Epoche für die Tatsache selbst zu halten.
232. Im Falle der Ungarneinfälle bedeutet dies, den realen Kern von der nationalen Überhöhung zu trennen.
233. Der reale Kern ist die Bedrohung durch die Magyaren und die darauf folgende Stärkung der Königsmacht.
234. Die Überhöhung ist die Erhebung dieses Vorgangs zur Geburtsstunde der deutschen Nation.
235. Den Kern bestätigt die heutige Forschung, die Überhöhung weist sie zurück.
236. Damit ist der Bogen vom Sachverhalt zum Forschungswandel geschlossen.
237. Es bleibt, die wesentlichen Einsichten dieses Kapitels noch einmal zusammenzufassen.
238. Erstens: Die ungarischen Raubzüge trafen ein politisch zersplittertes Ostfränkisches Reich.
239. Zweitens: Die gemeinsame Bedrohung erhöhte den Druck zur überregionalen Abwehr.
240. Drittens: Heinrich I. und Otto I. stärkten durch Burgenbau, Reiterheer und Siege die Königsmacht.
241. Viertens: Riade 933 und das Lechfeld 955 markierten Wendepunkte der Abwehr.
242. Fünftens: Nach 955 endeten die Einfälle nach Westen endgültig.
243. Sechstens: Die ältere Geschichtsschreibung deutete dies als Gründung der deutschen Nation.
244. Siebtens: Diese Deutung war anachronistisch und auf die Gegenwart ihrer Verfasser bezogen.
245. Achtens: Um 1900 diente sie der historischen Begründung des jungen Nationalstaates.
246. Neuntens: Nach 1945 wurde sie im Westen vorsichtiger und allmählich aufgegeben.
247. Zehntens: Seit 1970 spricht die Forschung von Reichsbildung statt von Nationsgründung.
248. Elftens: Die DDR verband die nationale Erzählung mit der marxistischen Klassenlehre.
249. Zwölftens: Der Sachkern der älteren Deutung bleibt gültig, ihre nationale Überhöhung nicht.
250. Diese zwölf Punkte fassen den Weg vom Ereignis zur wechselnden Deutung zusammen.
251. Sie zeigen, dass dasselbe Geschehen in verschiedenen Zeiten verschieden gelesen wurde.
252. Und sie zeigen, dass der heutige Blick nüchterner, aber auch genauer geworden ist.
253. Für den deutschen Leser mit Blick nach Ungarn ergibt sich daraus eine doppelte Einsicht.
254. Zum einen waren die Magyaren reale Nachbarn mit eigener Geschichte und eigenen Beweggründen.
255. Zum anderen wurden sie in der deutschen Überlieferung zu einer Figur der eigenen Selbstdeutung.
256. Beide Aspekte gehören zu einem vollständigen Verständnis der gemeinsamen Geschichte.
257. Gerade Ungarischlernende können von dieser doppelten Sicht besonders profitieren.
258. Sie lernen, die Geschichte ihres Lerngegenstandes aus mehreren Blickwinkeln zu betrachten.
259. Sie erkennen, dass nationale Erzählungen auf beiden Seiten mit Vorsicht zu lesen sind.
260. Denn auch die ungarische Geschichtsschreibung kennt ihre eigenen nationalen Deutungen der Landnahme und der Züge.
261. Der kritische Vergleich beider Überlieferungen schärft den Blick für die Gemachtheit von Geschichtsbildern.
262. So wird aus dem Stoff des 10. Jahrhunderts eine Lehre über das Wesen der Geschichte selbst.
263. Die ungarischen Raubzüge erscheinen damit als ein Brennpunkt deutscher und ungarischer Erinnerung.
264. In Deutschland wurden sie zum Anstoß der Reichsbildung und zeitweise zur Gründungserzählung erhoben.
265. In Ungarn gehören dieselben Züge zur heldenhaften Frühzeit der Landnahmegeneration.
266. Beide Erinnerungen sind verständlich, doch beide bedürfen der kritischen Prüfung.
267. Die heutige Forschung bemüht sich um eine Sicht jenseits beider nationaler Überhöhungen.
268. Sie fragt nach den tatsächlichen Vorgängen, ihren Ursachen und ihren langfristigen Wirkungen.
269. In dieser nüchternen Frage treffen sich deutsche und ungarische Geschichtswissenschaft heute.
270. Sie erkennen gemeinsam die Realität der Züge und die Allmählichkeit der staatlichen Entwicklung an.
271. Damit ist die alte Gegenüberstellung von Räubern und Verteidigern in eine sachliche Betrachtung überführt.
272. Aus dem nationalen Gegensatz ist ein gemeinsamer Forschungsgegenstand geworden.
273. Eben dieser Wandel vom Mythos zur Analyse ist das eigentliche Thema dieses Kapitels.
274. Er zeigt, wie Geschichtswissenschaft sich von ihren eigenen früheren Deutungen befreien kann.
275. Die ungarischen Raubzüge bleiben dabei ein festes historisches Faktum.
276. Ihre Wirkung auf das Ostfränkische Reich bleibt ein anerkannter Zusammenhang.
277. Nur die Gleichsetzung dieser Wirkung mit einer deutschen Nationsgründung ist überholt.
278. An ihre Stelle ist das Bild eines langen, vielschichtigen Weges zur Reichsbildung getreten.
279. Wer diesen Unterschied begriffen hat, hat den Forschungswandel in seinem Kern verstanden.
280. Damit erweist sich die Geschichte der ungarischen Raubzüge im deutschen Geschichtsbild als ein Lehrstück darüber, wie aus Ereignissen Erzählungen werden und wie Wissenschaft solche Erzählungen prüft, berichtigt und schließlich überwindet.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.