2.3 Kőzetek, talajok és természeti kincsek – Gesteine, Böden und Bodenschätze

1. Egy marék sötét, morzsás föld és egy darab világos, kemény mészkő ugyanabból a tájból származhat.

2. Közöttük nem egyszerűen a szegénység és a gazdagság ellentéte áll, hanem a kőzet, a víz, a levegő, az élet és az idő hosszú története.

3. A kőzet itt az alapanyagot képezi, a talaj a Föld felszínének mállott és élettel teli borítását, a természeti kincs pedig bizonyos anyagok hasznosítható koncentrációját.

4. Ez a három szint egymásra épül, de nem azonos.

5. A mészkő hozzájárulhat egy termékeny talaj kialakulásához anélkül, hogy maga is talaj lenne.

6. Egy homokos talajréteg vékony növénytakarót képes eltartani, míg ugyanazon a kiindulási kőzeten egy mély talaj mezőgazdasági szempontból értékessé válik.

7. És egy nyersanyag geológiailag jelen lehet anélkül, hogy gazdaságilag kitermelhető lenne.

8. Éppen Magyarország mutatja be ezeket a különbségeket szűk területen.

9. A kiterjedt síkságokat olyan fiatal üledékek borítják, amelyeket a folyók, a tavak és a szél hoztak ide más tájakról.

10. A magasabban fekvő területeken viszont régebbi kőzetek tűnnek elő, amelyek a hegyekből maradtak fenn, vagy későbbi emelkedés következtében váltak ismét láthatóvá.

11. A kőzet ebben az összefüggésben nem csupán az a anyag, amelyből a hegyek állnak.

12. Magában őrzi keletkezésének körülményeit, például a hőmérsékletet, a nyomást, a kémiai környezetet és a földkéreg mozgását.

13. A kristályos kőzet megszilárdult olvadt anyagról vagy mély nyomásról árulkodik.

14. A mészkő egy korábbi tengerben élt élőlények maradványából keletkezhetett.

15. A homokkő összenyomott szemcséket őriz, amelyeket egykor víz vagy szél szállított.

16. Magyarországon ilyen kőzetek egymás mellett helyezkednek el, mert a Kárpáti-medence különböző kéregblokkokat és üledékes területeket egyesít.

17. A mai felszín azonban gyakran laza anyagból álló réteggel takarja el ezt a sokszínűséget.

18. A laza anyagot üledéknek nevezzük, amíg az egyes szemcsékből vagy puha rétegekből áll, és még nem szilárdult meg kőzetté.

19. A kavics, a homok, az iszap és az agyag elsősorban a szemcséik méretében különböznek egymástól.

20. Ez a méret határozza meg, milyen könnyen áramlik át rajtuk a víz, mennyi tárolódik el, és mennyire érzékeny az üledék a szélre és az erózióra.

21. A talaj ott kezdődik, ahol az ásványi anyag szerves anyagokkal, vízzel, levegővel és élőlényekkel egy tartós körforgásba kerül.

22. A mállás mechanikusan bontja szét a kiindulási kőzetet, és kémiailag megváltoztatja annak ásványait.

23. A fagy kiterjesztheti a repedéseket, a gyökerek szétrepíthetik a hasadékokat, a víz pedig kioldhatja a kőzetből az oldható alkotóelemeket.

24. A növények felveszik az ásványi anyagokat, azok egy részét visszaadják, elhalt maradványaikkal pedig szerves anyagot szolgáltatnak.

25. A baktériumok, gombák és talajállatok tovább aprítják és alakítják ezt az anyagot.

26. Így keletkezik a humusz, egy sötét és kémiailag sokrétű keverék, amely képes megkötni a vizet és a tápanyagokat.

27. A talajképződés ezért nem egyetlen folyamat, hanem számos lassú folyamat eredménye.

28. Ebben az éghajlat, a domborzat, a kiindulási kőzet, a vízháztartás, a növényzet és az idő együttesen hatnak.

29. Egy meredek lejtőn a talaj gyorsabban mosódik el, mint ahogy új talaj képződhet.

30. Egy lapos mélyedésben viszont finom részecskék, szerves maradványok és víz gyűlhetnek össze.

31. A Magyar Alföldön már néhány méteres magasságkülönbség is döntő lehet a talajfejlődés szempontjából.

32. Egy kissé magasabb domb gyorsabban kiszárad, míg egy lapos völgy hosszabb ideig nedves marad.

33. Az ismétlődő vizesedés megváltoztatja a kémiai viszonyokat, és korlátozhatja a talaj szellőzését.

34. Ha a víz egy száraz mélyedésben elpárolog, az oldott sók a felszínen vagy az altalajban maradhatnak vissza.

35. Ebből olyan talajok alakulnak ki, amelyek egyes növények számára alkalmasak, mások számára viszont nehezen használhatók.

36. Magyarország talajtérképe ezért sokkal változatosabb, mint amire a nagy síkság egységes benyomása alapján számítani lehetne.

37. Ide tartoznak többek között az árterületi és réti talajok, a homokos talajok, a barna erdei talajok, a sóhatású talajok és a feketeföldek.

38. Ezek a nevek nem csupán színeket jelölnek, hanem tulajdonságokat és kialakulási feltételeket is.

39. Az árterületi talaj a folyami üledékek ismételt lerakódását jelzi.

40. Az erdőtalaj más avar, más vízháztartás és más kémiai környezet mellett alakul ki, mint a nyílt sztyepp talaja.

41. Számos magyar terület különleges mezőgazdasági jelentősége a finom üledék, a síkság és a növényzet kölcsönhatásához kapcsolódik.

42. A lösz, egy szél által lerakódott finomszemcsés por, vastag és jól átgyökerezhető rétegeket képezhet.

43. A megfelelő löszterületeken mélyreható feketeföldek alakulnak ki, amelyek sötét színe a magas humusztartalomnak köszönhető.

44. Az ilyen talajok viszonylag jól tartják a vizet és a tápanyagokat, feltéve, hogy szerkezetük megmarad.

45. Termékenységük ezért nem olyan tulajdonság, amely a gazdálkodástól függetlenül örökre megmarad.

46. A tömörödés, az erózió, a humuszveszteség és a kedvezőtlen vízháztartás még egy jó talajt is károsíthat.

47. A homok másképp viselkedik, mert durva szemcséi gyorsabban engedik beszivárogni a vizet, és a szél elmozdíthatja őket.

48. Az agyagban gazdag rétegek jobban tárolják a vizet, de túlnedvesedés esetén oxigénhiányossá, kiszáradás esetén pedig keményvé válhatnak.

49. A szemcseméret-eloszlás tehát döntő szerepet játszik abban, hogy egy mező visszatartja-e, elvezeti-e vagy elveszíti-e a vizet.

50. Az altalaj ezért a mezőgazdaságban olyan, mint egy csendes szereplő, aki láthatatlanul cselekszik, de sok lehetőséget korlátoz.

51. A talaj és a talajkincs között ennek ellenére fontos különbség van.

52. A talaj egy vékony, dinamikus erőforrás, amely kedvező körülmények között alakul ki, de helytelen használat esetén rövid idő alatt minőségét veszítheti.

53. A talajkincs ezzel szemben egy geológiai lelőhely, amelynek anyagai mennyiségük, összetételük vagy elhelyezkedésük miatt gazdasági szempontból érdekesek lehetnek.

54. Ide tartoznak nemcsak a fémércek és az energiahordozók, hanem a homok, a kavics, a mészkő, az agyag és más építőanyagok is.

55. Egy olyan országban, ahol sok folyóvölgy és fiatal medence-kitöltés található, az ilyen tömeges nyersanyagok különösen kézenfekvőek.

56. A kavicsot és a homokot ott bányásszák, ahol a korábbi folyók durva anyagot rakódtak le.

57. A mészkő ott áll rendelkezésre, ahol a karbonátos kőzetek megmaradtak, és elég közel fekszenek a felszínhez.

58. Az agyag finomszemcsés medencei üledékekből származhat, és alkalmas lehet tégla vagy kerámia gyártására.

59. Egy lelőhely gazdasági értéke ezért nem kizárólag geológiai létezésétől függ.

60. A távolság, a rétegvastagság, a minőség, a vízbehatolás, a védett területek, a közlekedési összeköttetés és az engedélyek együttesen határozzák meg, hogy a kitermelés célszerű-e.

61. A nyersanyagok eloszlása a geológiai múltat követi, és nem a mai közigazgatási határokat.

62. A régi hegyvonulatok fémtartalmú kőzeteket vagy hasznos építőköveket tartalmazhatnak.

63. A vulkáni folyamatok koncentrálhatják az ásványokat, és egyúttal olyan kőzeteket hozhatnak létre, amelyek kavicsként vagy építőkőként szolgálnak.

64. A lesüllyedt medencékben viszont hatalmas üledékrétegek halmozódnak fel, amelyekben bizonyos feltételek mellett szénhidrogének képződhetnek és tárolódhatnak.

65. A szén olyan szerves anyagból keletkezik, amely a korábbi mocsarakban vagy erdőkben nagyrészt elkerülte a bomlást.

66. A rétegek egymásra rakódása, a nyomás és a hő hosszú idő alatt átalakítja ezt az anyagot.

67. A kőolaj és a földgáz szintén szerves maradványokból keletkezik, de megfelelő kiindulási kőzetekre, érlelési feltételekre és tárolószerkezetekre van szükségük.

68. A porózus kőzet önmagában nem elegendő, ha nincs vízzáró réteg, amely korlátozza a folyadékok feljutását.

69. Csak több geológiai feltétel együttes hatása teszi a szerves anyagot kitermelhető lelőhellyé.

70. Ugyanez vonatkozik a fémércekre is, amelyek nem egyenletesen oszlanak el a kőzetben, hanem bizonyos folyadékok, olvadt anyagok vagy mállási folyamatok révén koncentrálódnak.

71. Magyarországnak ezért olyan nyersanyag-története van, amelyet a felszín alatti rétegek sokszínűsége jellemez.

72. A bauxit, a szén, a kőolaj, a földgáz és a különböző ércek különböző tájegységeken és különböző időpontokban keletkeztek.

73. A bauxit egy alumíniumban gazdag mállási termék, amelynek kialakulása különleges éghajlati és geológiai feltételekhez kötődik.

74. A szén és a lignit más képződési területekhez tartoznak, mint a hegyvidéki fémércek.

75. Ezek a különbségek magyarázzák, miért nem oszlottak el egyenletesen a bányászati központok az ország területén.

76. Azt is megmagyarázzák, miért tudta a nyersanyag-kitermelés regionális szinten befolyásolni az ipart, a munkahelyeket, a közlekedési útvonalakat és a településeket.

77. Egy bányaterület azonban nem öncélú geológiai jelenség.

78. A kitermelés megváltoztatja a vízháztartást, meddőhalmokat, bányagödröket vagy süllyesztett területeket hagy maga után, és terhelheti a talajt, valamint a vizeket.

79. A bányászat befejezése után ezért olyan táj marad hátra, amelyben a korábbi mélység látható marad, vagy új tavak és növényzet alakíthatja át.

80. A nyersanyag ugyan eltűnik, de kitermelésének földrajzi hatása gyakran hosszabb ideig fennmarad.

81. A modern geológia ezért gondosan megkülönbözteti a geológiai erőforrásokat, a technikailag kitermelhető készleteket és a ténylegesen gazdaságilag hasznosítható mennyiségeket.

82. Ezek a kategóriák változhatnak, ha az árak, az eljárások, a környezetvédelmi előírások vagy a felszín alatti rétegekről szóló ismeretek megváltoznak.

83. Egy olyan lelőhely, amely ma túl mélyen fekszik vagy túl szegényes a kitermeléshez, egy másik gazdasági helyzetben újraértékelhető.

84. Ezzel szemben egy ismert nyersanyag nagy geológiai mennyiség ellenére is kihasználatlan maradhat, ha kitermelése túl drága vagy túl káros lenne.

85. A földalatti kincsek kérdése ezért mindig a mérték és a döntés kérdése is.

86. A talaj alatt rejlő anyagok csak az emberi technika, a kereslet és a szabályozás révén válnak erőforrássá.

87. Maga a talaj eközben továbbra is az az alap marad, amelyen a mezőgazdaság, az erdők, a települések és a közlekedési útvonalak nyugszanak.

88. Ha a talajt eltávolítják vagy lefedik, azt nem lehet olyan gyorsan pótolni, mint ahogyan egy nyersanyagot kitermelnek egy bányából.

89. Ez teszi a termékeny talajokat különleges földrajzi kincssé, még akkor is, ha nem szerepelnek a bányászati leltárban.

90. Magyarország gazdagsága ezért mélyebben kezdődik, mint amire a mezők látható zöldje utalna.

91. A gazdagság a málló kőzetekkel, a lerakódó üledékkel és az anyagokat koncentráló geológiai viszonyokkal kezdődik.

92. Ebből a látszólag jelentéktelen mélységből fakad egyaránt a felszín termékenysége és a hasznosításának korlátai.

1. Eine Hand voll dunkler, krümeliger Erde und ein Stück heller, harter Kalkstein können aus derselben Landschaft stammen.

2. Zwischen ihnen liegt kein einfacher Gegensatz von arm und reich, sondern eine lange Geschichte aus Gestein, Wasser, Luft, Leben und Zeit.

3. Das Gestein bildet dabei das Ausgangsmaterial, der Boden die verwitterte und belebte Haut der Erdoberfläche, und der Bodenschatz eine nutzbare Konzentration bestimmter Stoffe.

4. Diese drei Ebenen liegen übereinander, sind aber nicht dasselbe.

5. Ein Kalkstein kann zu einem fruchtbaren Boden beitragen, ohne selbst Boden zu sein.

6. Ein sandiger Untergrund kann eine dünne Pflanzendecke tragen, während ein tiefgründiger Boden auf demselben Ausgangsgestein landwirtschaftlich wertvoll wird.

7. Und ein Rohstoff kann geologisch vorhanden sein, ohne sich wirtschaftlich gewinnen zu lassen.

8. Gerade Ungarn zeigt diese Unterschiede auf engem Raum.

9. Die weiten Ebenen tragen junge Ablagerungen, die Flüsse, Seen und der Wind aus anderen Landschaften heranbrachten.

10. In den höheren Räumen treten dagegen ältere Gesteine hervor, die von Gebirgen übrig geblieben oder durch spätere Hebung wieder sichtbar geworden sind.

11. Gestein ist in diesem Zusammenhang nicht nur das Material, aus dem Berge bestehen.

12. Es speichert die Bedingungen seiner Entstehung, etwa die Temperatur, den Druck, die chemische Umgebung und die Bewegung der Erdkruste.

13. Ein kristallines Gestein erzählt von erstarrter Schmelze oder tiefem Druck.

14. Ein Kalkstein kann aus den Überresten von Lebewesen in einem früheren Meer entstanden sein.

15. Sandstein bewahrt zusammengepresste Körner, die einst durch Wasser oder Wind transportiert wurden.

16. In Ungarn liegen solche Gesteine nebeneinander, weil das Karpatenbecken verschiedene Krustenblöcke und Ablagerungsräume zusammenführt.

17. Die heutige Oberfläche verdeckt diese Vielfalt allerdings oft mit einer Decke aus Lockermaterial.

18. Lockermaterial nennt man Sediment, solange es aus einzelnen Körnern oder weichen Schichten besteht und noch nicht zu festem Gestein verfestigt ist.

19. Kies, Sand, Schluff und Ton unterscheiden sich vor allem durch die Größe ihrer Körner.

20. Diese Größe bestimmt, wie leicht Wasser hindurchfließt, wie viel davon gespeichert wird und wie empfindlich die Ablagerung gegenüber Wind und Erosion ist.

21. Boden beginnt dort, wo mineralisches Material mit organischer Substanz, Wasser, Luft und Lebewesen in einen dauerhaften Kreislauf gerät.

22. Verwitterung zerlegt das Ausgangsgestein mechanisch und verändert seine Minerale chemisch.

23. Frost kann Risse erweitern, Wurzeln können Spalten sprengen, und Wasser kann lösliche Bestandteile aus dem Gestein herausführen.

24. Pflanzen nehmen Mineralstoffe auf, geben einen Teil davon zurück und liefern mit ihren abgestorbenen Resten organisches Material.

25. Bakterien, Pilze und Bodentiere zerkleinern und verändern dieses Material weiter.

26. So entsteht Humus, eine dunkle und chemisch vielfältige Mischung, die Wasser und Nährstoffe binden kann.

27. Bodenbildung ist deshalb kein einzelner Vorgang, sondern das Ergebnis vieler langsamer Prozesse.

28. Klima, Relief, Ausgangsgestein, Wasserhaushalt, Vegetation und Zeit wirken dabei zusammen.

29. Auf einem steilen Hang wird Boden leichter abgetragen, als er sich neu bilden kann.

30. In einer flachen Senke können sich dagegen feine Teilchen, organische Reste und Wasser sammeln.

31. Schon wenige Meter Höhenunterschied können in der ungarischen Ebene über die Bodenentwicklung entscheiden.

32. Ein etwas höherer Rücken trocknet schneller aus, während eine flache Mulde länger feucht bleibt.

33. Wiederkehrende Vernässung verändert die chemischen Bedingungen und kann die Durchlüftung des Bodens einschränken.

34. Verdunstet Wasser in einer trockenen Senke, können gelöste Salze an der Oberfläche oder im Unterboden zurückbleiben.

35. Daraus entstehen Böden, die für manche Pflanzen geeignet, für andere aber schwierig zu nutzen sind.

36. Die Bodenkarte Ungarns ist deshalb weit abwechslungsreicher, als der einheitliche Eindruck einer großen Ebene vermuten lässt.

37. Sie umfasst unter anderem Auen- und Wiesenböden, Sandböden, braune Waldböden, salzbeeinflusste Böden und Schwarzerden.

38. Diese Namen beschreiben nicht bloß Farben, sondern Eigenschaften und Bildungsbedingungen.

39. Ein Auenboden verrät die wiederholte Ablagerung von Flusssedimenten.

40. Ein Waldboden entsteht unter einer anderen Streu, einem anderen Wasserhaushalt und einer anderen chemischen Umgebung als ein Boden der offenen Steppe.

41. Die besondere landwirtschaftliche Bedeutung vieler ungarischer Flächen hängt mit dem Zusammenspiel von feinem Sediment, Ebenheit und Vegetation zusammen.

42. Löss, ein vom Wind abgelagerter feinkörniger Staub, kann mächtige und gut durchwurzelbare Schichten bilden.

43. Auf geeigneten Lössflächen entwickeln sich tiefgründige Schwarzerden, deren dunkle Farbe auf einen hohen Anteil an Humus zurückgeht.

44. Solche Böden halten Wasser und Nährstoffe vergleichsweise gut, sofern ihre Struktur erhalten bleibt.

45. Ihre Fruchtbarkeit ist daher keine Eigenschaft, die unabhängig von der Bewirtschaftung für immer bestehen bleibt.

46. Verdichtung, Erosion, Humusverlust und ungünstiger Wasserhaushalt können auch einen guten Boden schädigen.

47. Sand verhält sich anders, weil seine groben Körner Wasser rascher versickern lassen und sich vom Wind bewegen können.

48. Tonreiche Schichten speichern Wasser stärker, können aber bei Vernässung luftarm und bei Austrocknung hart werden.

49. Die Korngrößenverteilung entscheidet somit mit darüber, ob ein Feld Wasser festhält, ableitet oder verliert.

50. Der Untergrund wirkt in der Landwirtschaft deshalb wie ein stiller Mitspieler, der nicht sichtbar handelt, aber viele Möglichkeiten begrenzt.

51. Zwischen Boden und Bodenschatz besteht trotzdem ein wichtiger Unterschied.

52. Boden ist eine dünne, dynamische Ressource, die sich unter günstigen Bedingungen bildet, aber durch falsche Nutzung in kurzer Zeit an Qualität verlieren kann.

53. Ein Bodenschatz ist dagegen ein geologisches Vorkommen, dessen Stoffe wegen ihrer Menge, Zusammensetzung oder Lage wirtschaftlich interessant sein können.

54. Dazu zählen nicht nur Metallerze und Energieträger, sondern auch Sand, Kies, Kalkstein, Ton und andere Baustoffe.

55. In einem Land mit vielen Flusstälern und jungen Beckenfüllungen sind solche Massenrohstoffe besonders naheliegend.

56. Kies und Sand werden dort gewonnen, wo frühere Flüsse grobes Material ablagerten.

57. Kalkstein ist dort verfügbar, wo sich Karbonatgesteine erhalten haben und nahe genug an der Oberfläche liegen.

58. Ton kann aus feinkörnigen Beckenablagerungen stammen und für Ziegel oder Keramik geeignet sein.

59. Der wirtschaftliche Wert eines Vorkommens hängt deshalb nicht allein von seiner geologischen Existenz ab.

60. Entfernung, Mächtigkeit, Qualität, Wasserzutritt, Schutzgebiete, Verkehrsanbindung und Genehmigungen bestimmen mit, ob Abbau sinnvoll ist.

61. Die Verteilung der Rohstoffe folgt der geologischen Vergangenheit und nicht den heutigen Verwaltungsgrenzen.

62. Alte Gebirgsrümpfe können metallhaltige Gesteine oder nutzbare Bausteine enthalten.

63. Vulkanische Prozesse können Minerale konzentrieren und zugleich Gesteine schaffen, die als Schotter oder Werkstein dienen.

64. In abgesunkenen Becken sammeln sich dagegen mächtige Sedimente, in denen sich unter bestimmten Bedingungen Kohlenwasserstoffe bilden und speichern können.

65. Kohle entsteht aus organischem Material, das in früheren Mooren oder Wäldern der Zersetzung weitgehend entzogen wurde.

66. Überlagerung, Druck und Wärme verändern dieses Material über lange Zeiträume.

67. Erdöl und Erdgas bilden sich ebenfalls aus organischen Resten, benötigen aber geeignete Ausgangsgesteine, Reifebedingungen und Speicherstrukturen.

68. Ein poröses Gestein allein reicht nicht aus, wenn kein undurchlässiger Abschluss den Aufstieg der Fluide begrenzt.

69. Erst das Zusammenspiel mehrerer geologischer Bedingungen macht aus organischem Material eine förderbare Lagerstätte.

70. Dasselbe gilt für metallische Erze, die nicht gleichmäßig im Gestein verteilt sind, sondern durch bestimmte Flüssigkeiten, Schmelzen oder Verwitterungsprozesse angereichert werden.

71. Ungarn besitzt daher eine Rohstoffgeschichte, die von der Vielfalt seines Untergrunds geprägt ist.

72. Bauxit, Kohle, Erdöl, Erdgas und verschiedene Erze wurden in unterschiedlichen Landschaftsräumen und zu unterschiedlichen Zeiten gebildet.

73. Bauxit ist ein aluminiumreiches Verwitterungsprodukt, dessen Entstehung an besondere klimatische und geologische Bedingungen gebunden ist.

74. Kohle und Braunkohle gehören zu anderen Bildungsräumen als die metallischen Erze der Gebirge.

75. Diese Unterschiede erklären, warum Bergbauzentren nicht gleichmäßig über das Land verteilt waren.

76. Sie erklären auch, warum die Rohstoffgewinnung regional Industrie, Arbeitsplätze, Verkehrswege und Siedlungen beeinflussen konnte.

77. Ein Abbaugebiet ist jedoch kein geologischer Selbstzweck.

78. Die Förderung verändert den Wasserhaushalt, hinterlässt Halden, Gruben oder abgesenkte Flächen und kann Böden sowie Gewässer belasten.

79. Nach dem Ende eines Bergbaus bleibt deshalb eine Landschaft zurück, in der die frühere Tiefe sichtbar oder durch neue Seen und Vegetation überformt sein kann.

80. Der Rohstoff ist dann zwar verschwunden, aber die geographische Wirkung seiner Gewinnung bleibt oft länger bestehen.

81. Moderne Geologie unterscheidet deshalb sorgfältig zwischen geologischen Ressourcen, technisch gewinnbaren Vorräten und tatsächlich wirtschaftlich nutzbaren Mengen.

82. Diese Kategorien können sich ändern, wenn Preise, Verfahren, Umweltauflagen oder Kenntnisse des Untergrunds sich verändern.

83. Ein Vorkommen, das heute zu tief oder zu arm für den Abbau ist, kann in einer anderen wirtschaftlichen Lage neu bewertet werden.

84. Umgekehrt kann ein bekannter Rohstoff trotz großer geologischer Menge ungenutzt bleiben, wenn seine Förderung zu teuer oder zu schädlich wäre.

85. Die Frage nach Bodenschätzen ist daher immer auch eine Frage nach Maßstab und Entscheidung.

86. Was unter dem Boden liegt, wird erst durch menschliche Technik, Nachfrage und Regeln zu einer Ressource.

87. Der Boden selbst bleibt dabei die Grundlage, auf der Landwirtschaft, Wälder, Siedlungen und Verkehrswege ruhen.

88. Wird er abgetragen oder versiegelt, lässt er sich nicht in derselben Geschwindigkeit ersetzen, in der ein Rohstoff aus einer Grube gefördert werden kann.

89. Das macht fruchtbare Böden zu einem besonderen geographischen Vermögen, auch wenn sie nicht im Bergbauinventar erscheinen.

90. Der Reichtum Ungarns beginnt deshalb tiefer, als das sichtbare Grün der Felder vermuten lässt.

91. Er beginnt mit dem Gestein, das verwittert, mit dem Sediment, das sich ablagert, und mit den geologischen Bedingungen, die Stoffe konzentrieren.

92. Aus dieser unscheinbaren Tiefe entstehen zugleich die Fruchtbarkeit der Oberfläche und die Grenzen ihrer Nutzung.