7.3.3 Regionális identitások és tájképek – Regionale Identitäten und Landschaftsbilder

1. Petőfi Sándor „Az alföld” című verse a következő hely- és időmegjelölést viseli: Pest, 1844. július.

2. Témája a városon kívül helyezkedik el: a hatalmas síkság, amelyet a költő saját, ismerős világaként ír le.

3. A táj itt kijelentéssé válik arról, hogy valaki hova tartozik.

4. A nyílt horizonton átívelő tekintet olyan jelentést nyer, amelyet semmilyen magasságméréssel nem lehet megragadni.

5. Az alföld a személyes szabadság terének tűnik.

6. Ez egy költői értelmezés, nem pedig olyan tulajdonság, amely egy sík tájon minden ember számára egyformán megilleti.

7. Éppen ez a látható tér és a hozzá társított érzés közötti kapcsolat teszi a verset a kulturális földrajz szempontjából tanulságossá.

8. Egy hely jelenthet otthont, még akkor is, ha a róla szóló szavak máshol születnek.

9. A regionális identitás azt az érzést jelenti, hogy valaki egy bizonyos területhez és annak lakóihoz tartozik.

10. Ez a mindennapi életben ismétlődő tapasztalatokból és az ezeket a tapasztalatokat összekötő történetekből fakad.

11. Aki ismeri a megszokott utakat, a helyi kifejezéseket és az évszakok váltakozását, annak több van a birtokában, mint puszta térképismeret.

12. Képes besorolni a helyzeteket anélkül, hogy minden összefüggést újra meg kellene magyaráznia.

13. Egy ilyen megszokottságból kialakulhat egy közös „mi”, amely egy falura, egy városra vagy egy nagyobb tájra vonatkozik.

14. Ezek a hovatartozások nem zárják ki egymást.

15. Egy ember egyszerre érezheti magát kötődve szülőhelyéhez, az Alföldhöz, azaz a Nagy Alföldhöz, és Magyarországhoz.

16. Hogy a hovatartozás melyik szintje kerül előtérbe, az attól is függ, kivel beszél, és éppen hol tartózkodik.

17. Távolról fontossá válhat egy származás, amelyet otthon alig kell megemlíteni.

18. A táj ehhez lehetőségeket és határokat biztosít, de nem ad előre meghatározott jellemvonásokat.

19. Egy sík legelő más követelményeket támaszt a munkával és a tájékozódással szemben, mint egy domboldalon fekvő szőlőültetvény.

20. Generációkon át ebből különleges ismeretek, munkaritmusok és együttműködési formák alakulhatnak ki.

21. A közös élményhez ugyanúgy tartoznak a települések története, a vallási hagyományok és a helyi nyelvváltozatok is.

22. Egy nyelvjárás meghittséget kölcsönözhet anélkül, hogy minden lakos beszélné, vagy hogy határai egybeesnének a táj határaival.

23. Az emberek megváltoztatják gazdálkodási módjukat, elköltöznek és új szokásokat vesznek át.

24. Ezért a regionális identitás nem határolható el egyértelműen, mint egy kőzetréteg.

25. Ott alakul ki, ahol az emberek észlelik a különbségeket, jelentőséget tulajdonítanak nekik, és egymás közötti kapcsolataikban megerősítik azokat.

26. Ezt már a magyar országtérkép is jól mutatja, amelynek nevei különböző méretű területeket jelölnek.

27. Dunántúl – németül Transdanubien – a Duna nyugati oldalán fekvő országrészt jelenti, és nagyon különböző területeket foglal magában.

28. Egy közös, nagy kiterjedésű elnevezés még nem teszi lakóit egységes kulturális közösséggé.

29. A Balaton és környéke e régión belül önálló hivatkozási pontot képezhet.

30. Még szorosabbak azok a kötődések, amelyek egy adott völgyhez, borvidékhez vagy néhány szomszédos településhez kapcsolódnak.

31. A közigazgatási határok ezzel szemben az állami szervezet feladatait követik.

32. Ezeknek nem kell egybeesniük sem az ismerős életterek határaival, sem a történelmi tájak határaival.

33. Az ilyen térségek között gyakran vannak átmeneti zónák, ahol többféle kötődés fonódik össze.

34. Aki meg akarja érteni a regionális identitásokat, annak ezért azokat a kapcsolatokat is figyelembe kell vennie, amelyek átlépik a térképen egyértelműen meghúzott vonalakat.

35. A tájkép akkor alakul ki, amikor az emberek egy terület sokszínűségéből kiválasztanak bizonyos jellemzőket, és azokat összekapcsolják.

36. A „kép” itt nem csupán egy festményt jelent, hanem egy olyan elképzelést is, amelyet versek, fényképek, elbeszélések vagy reklámok közvetítenek.

37. Az ismétlődő motívumok felismerhetővé teszik egy teret, még azok számára is, akik soha nem jártak ott.

38. Az Alföld esetében ehhez elegendő lehet már egy tágas horizont és egy nyáj.

39. Petőfi versében látható, hogyan kapcsolódhat a térbeli nyitottsághoz a szabadság elképzelése.

40. A költészet és a festészet sűrítheti ezeket az összefüggéseket, miközben azok továbbadása a személyes nézőpontnak nagyobb hatótávolságot biztosít.

41. Ha egy adott tájat a nemzeti hovatartozás kifejezésének tekintik, akkor az egy sokrétű országot képvisel.

42. A kép azáltal nyer erőt, hogy szelektál, és ezzel a valóság egy részét elveszíti.

43. A puszta ehhez különösen hatékony motívum, de nem egyszerűen az egész Nagy-alföldet jelöli.

44. A megszokott tájképen elsősorban a kevés fával tarkított, nyílt füves és legelő területeket jelenti.

45. A kelet-magyarországi Hortobágy konkrét példát nyújt a táj és a pásztorkodás közötti kapcsolatra.

46. Legelői és vizes területei egy régóta hasznosított kulturális tájhoz tartoznak, vagyis olyan térséghez, amelynek megjelenését az emberi tevékenység is formálta.

47. A kutak, a nyájak és a pásztori tudás nem csupán díszítőelemek.

48. A legeltetés hatással van a növényzetre, a rendelkezésre álló takarmány- és vízforrások pedig viszont befolyásolják az állattartók munkáját.

49. Ugyanakkor a nyílt gyepterület olyan természetes alapokkal rendelkezik, amelyek régebbiek, mint az emberi hasznosítása.

50. Aki a Hortobágyot kizárólag érintetlen vadonként vagy kizárólag az ember alkotásaként írja le, az nem veszi figyelembe ezt az összefüggést.

51. A romantikus kép eltakarhatja a távoli horizonton túl zajló kemény munkát.

52. Egy olyan táj, amely kívülről szabadságot ígér, használóit az időjáráshoz, az állattartáshoz és a gazdasági körülményekhez köti.

53. Az ott dolgozó számára ugyanaz a tér egyaránt jelenthet megszokottságot és függőséget is.

54. Ez az ellentét nem teszi értéktelenné a költői képet, de korlátozza annak érvényességét.

55. Problémát jelent, ha egy tájképről alkotott elképzelésből az összes ott élőre vonatkozó ítélet születik.

56. Sem a síkságon élők nem születésüktől fogva szabadságszeretőbbek, sem egy erdős lejtő nem teszi lakóit szükségszerűen zárkózottabbá.

57. Az ilyen állítások a kulturális tulajdonításokat állítólagos természeti törvényekké alakítják át.

58. A regionális identitásról általában kevesebbet árulnak el, mint azok elvárásairól, akik terjesztik őket.

59. A Balatonon, a Transdanubia területén fekvő Platten-tavon a tájkép időbeli alapja más jellegűvé válik.

60. A tó, mint üdülőhely, a szokásos munkával töltött év megszakítását jelenti.

61. Ez a jelentés nem mindig volt jelen a tó vizében és partjain.

62. A keszthelyi Balaton Múzeum bemutatja, hogyan fejlődtek a fürdőtelepek, a szálláshelyek és a turisztikai kínálat.

63. Különösen az 1960-as évektől az 1980-as évekig tartó évtizedek jelentették a tömeges turizmus korszakát.

64. A szálláshelyek bővítése és a magánszobák bérbeadása összekapcsolta a pihenést a vendéglátók jövedelmével.

65. Az ismételt tartózkodásokból olyan emlékek születhetnek, amelyek egy helyet a kívülről érkezők számára is ismerőssé tesznek.

66. Így a tó személyes jelentőséget nyerhet anélkül, hogy az ember ott született volna.

67. A helyi lakosság számára viszont ugyanahhoz a tájhoz tartozik az a munka is, amely mások nyaralását teszi lehetővé.

68. Mindkét nézőpont kiegészítheti egymást, de egymással is ütközhet.

69. Egy nyaraló talán a nyugalom és a kilátás alapján értékeli egy helyet, míg egy vendéglátó a hozzáférhető szálláslehetőségektől és a megbízható bevételektől függ.

70. Az ilyen különbségek lehetséges érdekellentétekkel magyarázhatók anélkül, hogy minden érintettnek ugyanazokat a kívánságokat tulajdonítanánk.

71. A változatlan nyaralási idillről alkotott elképzelés eltakarhatja, hogy a turisztikai hasznosítás maga is átalakítja a területet.

72. Az északi parton fekvő szőlőültetvények ráadásul azt is mutatják, hogy a régiónak több mint egy története van.

73. A szőlőtermesztés és a kikapcsolódás ugyanazokat a lejtőket különböző jelentéskontextusokba helyezheti.

74. Még egy ismerős tájban is változnak a képek a néző helyzete és tevékenysége függvényében.

75. A regionális identitás ezért nem csupán az egységből fakad, hanem magában foglalhatja azt a vitát is, hogy mit kell megőrizni és mit kell megváltoztatni.

76. A magyarországi északkeleti Tokaji borvidéken a bőség képe egy különleges termelési történettel párosul.

77. A szőlőültetvények, települések és borospincék ott egy olyan kulturális tájat alkotnak, amelynek arculata szorosan összefügg a szőlőtermesztéssel.

78. Az UNESCO elismeri ezt az összefüggést a 2002 óta világörökségként elismert tájban.

79. A szőlőültetvény egyszerre termőterület, korábbi döntések eredménye és a származási megjelölés látható hordozója.

80. Aki a nevét egy palackon olvassa, a termék és a hely olyan összekapcsolódásával találkozik, amely messze túlmutat a régión.

81. Ebből elismerés és gazdasági lehetőségek származhatnak.

82. A gazdag borvidék képe azonban nem bizonyítja, hogy a környék minden lakója jómódú lenne.

83. Elsősorban egy termék hírnevéről és az ahhoz kapcsolódó elképzelésekről árulkodik.

84. Hogy ez a hírnév javítja-e a helyi életkörülményeket, az attól is függ, hogy ki talál munkát, ki rendelkezik tulajdonnal, és ki keres az értékesítésből.

85. Nem minden regionális jelképnek van szüksége nagy tájra háttérként.

86. Mezőkövesdben és környékén a matyó hagyomány egy helyi gyökerekkel rendelkező kulturális közösséget jelképez.

87. Jellegzetes virágmotívumokkal díszített hímzéseik az ünnepi viseletet díszítik, és a kortárs formatervezésben is felhasználásra kerülnek.

88. Az UNESCO 2012-ben felvette ezt a népművészetet a szellemi kulturális örökség listájára, amely a hagyomány útján átadott ismeretekre és gyakorlatokra vonatkozik.

89. A hagyomány továbbadásában döntő szerepet játszanak azok az emberek, akik hímeznek, tanítanak és közösen szerveznek kulturális rendezvényeket.

90. Egy minta tehát nem csupán megjelenése révén teremt összetartozást, hanem azoknak a kapcsolatoknak köszönhetően is, amelyek keretében elkészül és megtanulják.

91. Új ruhákban való felhasználása folytathatja a hagyományt anélkül, hogy a korábbi mindennapi életet visszaállítaná.

92. A példa azt mutatja, hogy a kulturális sajátosság a változás révén is életben maradhat.

93. Egy centralizált országban az ilyen kapcsolatok nagy központok, különösen Budapest hatása alatt állnak.

94. A főváros összpontosítja a munkalehetőségeket, a felsőoktatási intézményeket és a kulturális létesítményeket, és ezáltal vonzhatja magához más régiókból érkező életutakat.

95. A költözés gyengíti bizonyos helyi kötődéseket, például amikor a közös tevékenységek ritkábbá válnak, vagy a tudás már nem a mindennapi érintkezés során adódik át.

96. Ugyanakkor a látogatások, az egyesületek és a digitális kapcsolatok távolságon át is fenntarthatják a tartozás érzését.

97. Az új lakosok viszont a részvétel és a növekvő megismerés révén kötődhetnek egy helyhez.

98. A táji származás ezért sem elveszíthetetlen tulajdonság, sem pedig olyan tagság, amelyet kizárólag a születés biztosít.

99. Petőfi Pesten keletkezett verse arra emlékeztet, hogy a térbeli távolság és a belső közelség egymás mellett létezhetnek.

100. A láthatár valódi láthatár marad, de a hazát jelképezővé azok az emberek teszik, akik jelentést adnak neki.

1. Sándor Petőfis Gedicht „Az alföld“, auf Deutsch „Die Tiefebene“, trägt die Orts- und Zeitangabe Pest, Juli 1844.

2. Sein Gegenstand liegt außerhalb der Stadt: die weite Ebene, die der Dichter als seine vertraute Welt beschreibt.

3. Landschaft wird hier zu einer Aussage darüber, wohin jemand gehört.

4. Der Blick über den offenen Horizont erhält eine Bedeutung, die sich mit keiner Höhenmessung erfassen lässt.

5. Die Ebene erscheint als Raum persönlicher Freiheit.

6. Das ist eine dichterische Deutung, keine Eigenschaft, die allen Menschen in einer flachen Landschaft gleichermaßen zukommt.

7. Gerade diese Verbindung von sichtbarem Raum und zugeschriebenem Gefühl macht das Gedicht für die kulturelle Geografie aufschlussreich.

8. Ein Ort kann Heimat bedeuten, auch wenn die Worte über ihn anderswo entstehen.

9. Regionale Identität bezeichnet das Gefühl, zu einer bestimmten Gegend und ihren Menschen zu gehören.

10. Sie wächst aus Erfahrungen, die sich im Alltag wiederholen, und aus Geschichten, die diese Erfahrungen miteinander verbinden.

11. Wer vertraute Wege, örtliche Redewendungen und den Wechsel der Jahreszeiten kennt, besitzt mehr als Wissen über eine Karte.

12. Er kann Situationen einordnen, ohne jeden Zusammenhang neu erklären zu müssen.

13. Aus solcher Vertrautheit kann ein gemeinsames „Wir“ entstehen, das sich auf ein Dorf, eine Stadt oder eine größere Landschaft bezieht.

14. Diese Zugehörigkeiten schließen einander nicht aus.

15. Ein Mensch kann sich seinem Heimatort, dem Alföld, also der Großen Tiefebene, und Ungarn verbunden fühlen.

16. Welche Ebene der Zugehörigkeit hervortritt, hängt auch davon ab, mit wem er spricht und wo er sich gerade befindet.

17. In der Ferne kann eine Herkunft wichtig werden, die zu Hause kaum ausgesprochen werden muss.

18. Die Landschaft liefert dafür Möglichkeiten und Grenzen, aber keine fertigen Charaktereigenschaften.

19. Ein flacher Weideraum stellt andere Anforderungen an Arbeit und Orientierung als ein Weinberg am Hang.

20. Über Generationen können daraus besondere Kenntnisse, Arbeitsrhythmen und Formen der Zusammenarbeit entstehen.

21. Zur gemeinsamen Erfahrung gehören ebenso die Geschichte der Siedlungen, religiöse Traditionen und örtliche Sprachformen.

22. Eine Mundart kann Vertrautheit vermitteln, ohne dass alle Bewohner sie sprechen oder ihre Grenzen mit denen einer Landschaft übereinstimmen.

23. Menschen verändern ihre Wirtschaftsweise, ziehen um und übernehmen neue Gewohnheiten.

24. Deshalb lässt sich regionale Identität nicht wie eine Gesteinsschicht eindeutig abgrenzen.

25. Sie entsteht dort, wo Menschen Unterschiede wahrnehmen, ihnen Bedeutung geben und sie im Umgang miteinander bestätigen.

26. Das zeigt schon die ungarische Landschaftskarte, deren Namen verschieden große Räume bezeichnen.

27. Dunántúl, auf Deutsch Transdanubien, meint den Landesteil westlich der Donau und umfasst sehr unterschiedliche Gegenden.

28. Eine gemeinsame großräumige Bezeichnung macht aus seinen Bewohnern keine einheitliche kulturelle Gemeinschaft.

29. Der Balaton und sein Umland können innerhalb dieses Landesteils einen eigenen Bezugspunkt bilden.

30. Noch enger sind Zugehörigkeiten, die sich an einem bestimmten Tal, einer Weinbaugegend oder wenigen benachbarten Orten festmachen.

31. Verwaltungsgrenzen folgen dagegen den Aufgaben staatlicher Organisation.

32. Sie müssen weder mit den Grenzen vertrauter Lebensräume noch mit denen historischer Landschaften zusammenfallen.

33. Zwischen solchen Räumen liegen häufig Übergänge, in denen mehrere Bindungen ineinandergreifen.

34. Wer regionale Identitäten verstehen möchte, muss deshalb auch nach Beziehungen fragen, die eine sauber gezogene Kartenlinie überqueren.

35. Ein Landschaftsbild entsteht, wenn Menschen aus der Vielfalt einer Gegend bestimmte Merkmale auswählen und miteinander verbinden.

36. Dabei meint „Bild“ nicht nur ein Gemälde, sondern auch eine Vorstellung, die durch Gedichte, Fotografien, Erzählungen oder Werbung weitergegeben wird.

37. Wiederkehrende Motive machen einen Raum erkennbar, selbst für Menschen, die ihn nie besucht haben.

38. Beim Alföld kann dafür schon ein weiter Horizont mit einer Herde genügen.

39. Petőfis Gedicht zeigt, wie sich an die räumliche Offenheit eine Vorstellung von Freiheit anschließen lässt.

40. Dichtung und Malerei können solche Verbindungen verdichten, während ihre Weitergabe einem persönlichen Blick größere Reichweite verschafft.

41. Wird eine bestimmte Landschaft als Ausdruck nationaler Zugehörigkeit verstanden, tritt sie stellvertretend für ein vielgestaltiges Land ein.

42. Das Bild gewinnt an Kraft, indem es auswählt, und verliert dabei einen Teil der Wirklichkeit.

43. Die Puszta ist dafür ein besonders wirksames Motiv, aber sie bezeichnet nicht einfach die gesamte Große Tiefebene.

44. Im vertrauten Landschaftsbild steht sie vor allem für offene Gras- und Weideräume mit wenigen Bäumen.

45. Der Hortobágy im Osten Ungarns bietet ein konkretes Beispiel dieser Verbindung von Landschaft und Hirtenwirtschaft.

46. Seine Weiden und Feuchtgebiete gehören zu einer lange genutzten Kulturlandschaft, also einem Raum, dessen Erscheinung auch menschliche Tätigkeit geprägt hat.

47. Brunnen, Herden und Hirtenwissen sind darin keine bloßen Verzierungen.

48. Die Beweidung wirkt auf die Vegetation, und die verfügbaren Futter- und Wasserstellen beeinflussen wiederum die Arbeit der Tierhalter.

49. Zugleich besitzt das offene Grasland natürliche Grundlagen, die älter sind als seine menschliche Nutzung.

50. Wer den Hortobágy ausschließlich als unberührte Wildnis oder ausschließlich als Werk des Menschen beschreibt, verfehlt dieses Zusammenspiel.

51. Das romantische Bild kann die harte Arbeit hinter dem weiten Horizont ausblenden.

52. Eine Landschaft, die von außen Freiheit verspricht, bindet ihre Nutzer an Wetter, Tierhaltung und wirtschaftliche Bedingungen.

53. Für jemanden, der dort arbeitet, kann derselbe Raum ebenso Vertrautheit wie Abhängigkeit bedeuten.

54. Der Gegensatz macht das dichterische Bild nicht wertlos, begrenzt aber seinen Anspruch.

55. Problematisch wird es, wenn aus einer Landschaftsvorstellung ein Urteil über sämtliche Bewohner entsteht.

56. Weder sind Menschen der Ebene von Natur aus freiheitsliebender, noch macht ein bewaldeter Hang seine Bewohner zwangsläufig verschlossener.

57. Solche Behauptungen verwandeln kulturelle Zuschreibungen in vermeintliche Naturgesetze.

58. Über regionale Identität sagen sie meist weniger aus als über die Erwartungen derjenigen, die sie verbreiten.

59. Am Balaton, dem Plattensee in Transdanubien, erhält das Landschaftsbild eine andere zeitliche Grundlage.

60. Der See steht als Ferienlandschaft für eine Unterbrechung des gewöhnlichen Arbeitsjahres.

61. Diese Bedeutung lag nicht seit jeher fertig in seinem Wasser und an seinen Ufern.

62. Das Balaton-Museum in Keszthely dokumentiert, wie sich Badeanlagen, Beherbergung und touristische Angebote entwickelten.

63. Besonders die Jahrzehnte von den 1960er bis zu den 1980er Jahren waren eine Zeit des Massentourismus.

64. Der Ausbau von Unterkünften und die Vermietung privater Zimmer verknüpften Erholung mit den Einkommen der Gastgeber.

65. Aus wiederholten Aufenthalten können Erinnerungen entstehen, die einen Ort auch für Menschen von außerhalb vertraut machen.

66. So lässt sich dem See eine persönliche Bedeutung geben, ohne am See geboren zu sein.

67. Für die ansässige Bevölkerung gehört zur gleichen Landschaft dagegen auch die Arbeit, die den Urlaub anderer ermöglicht.

68. Beide Blicke können sich ergänzen, aber auch miteinander in Konflikt geraten.

69. Ein Feriengast bewertet einen Ort vielleicht nach Ruhe und Aussicht, während ein Gastgeber auf erreichbare Unterkünfte und verlässliche Einnahmen angewiesen ist.

70. Solche Unterschiede lassen sich als mögliche Interessengegensätze erklären, ohne allen Beteiligten dieselben Wünsche zu unterstellen.

71. Die Vorstellung einer unveränderlichen Ferienidylle kann verdecken, dass touristische Nutzung den Raum selbst umgestaltet.

72. Die Weinberge am nördlichen Ufer zeigen zudem, dass die Region mehr als eine einzige Geschichte besitzt.

73. Weinbau und Erholung können dieselben Hänge in verschiedene Bedeutungszusammenhänge stellen.

74. Auch innerhalb einer vertrauten Landschaft wechseln die Bilder mit dem Standort und der Tätigkeit des Betrachters.

75. Regionale Identität wächst deshalb nicht nur aus Einigkeit, sondern kann auch die Auseinandersetzung darüber einschließen, was bewahrt oder verändert werden soll.

76. Im Tokajer Weinland im Nordosten Ungarns verbindet sich das Bild von Fülle mit einer besonderen Produktionsgeschichte.

77. Weinberge, Orte und Keller bilden dort eine Kulturlandschaft, deren Gestalt eng mit dem Weinbau zusammenhängt.

78. Die UNESCO würdigt dieses Zusammenspiel in der seit 2002 als Welterbe anerkannten Landschaft.

79. Ein Weinberg ist zugleich Anbaufläche, Ergebnis früherer Entscheidungen und sichtbarer Träger einer Herkunftsbezeichnung.

80. Wer seinen Namen auf einer Flasche liest, begegnet einer Verbindung von Erzeugnis und Ort, die weit über die Region hinausreicht.

81. Daraus können Anerkennung und wirtschaftliche Möglichkeiten entstehen.

82. Das Bild des reichen Weinlands ist jedoch kein Beleg dafür, dass alle Menschen in der Gegend wohlhabend sind.

83. Es sagt zunächst etwas über den Ruf eines Produkts und die mit ihm verbundenen Vorstellungen aus.

84. Ob dieser Ruf die Lebensbedingungen vor Ort verbessert, hängt auch davon ab, wer Arbeit findet, Eigentum besitzt und am Verkauf verdient.

85. Nicht jedes regionale Zeichen benötigt eine große Landschaft als Hintergrund.

86. In Mezőkövesd und seiner Umgebung steht die Matyó-Tradition für eine örtlich verankerte kulturelle Gemeinschaft.

87. Ihre Stickereien mit charakteristischen Blumenmotiven schmücken Festkleidung und finden auch in zeitgenössischer Gestaltung Verwendung.

88. Die UNESCO nahm diese Volkskunst 2012 in ihre Liste des immateriellen Kulturerbes auf, die überlieferten Kenntnissen und Praktiken gilt.

89. Entscheidend für die Weitergabe sind Menschen, die sticken, unterrichten und gemeinsam kulturelle Veranstaltungen gestalten.

90. Ein Muster schafft Zugehörigkeit daher nicht allein durch sein Aussehen, sondern auch durch die Beziehungen, in denen es hergestellt und gelernt wird.

91. Seine Verwendung in neuer Kleidung kann eine Tradition fortführen, ohne ein früheres Alltagsleben wiederherzustellen.

92. Das Beispiel zeigt, dass kulturelle Eigenart durch Veränderung lebendig bleiben kann.

93. Solche Beziehungen stehen in einem zentralisierten Land unter dem Einfluss großer Zentren, besonders Budapests.

94. Die Hauptstadt bündelt Arbeitsmöglichkeiten, Hochschulen und kulturelle Einrichtungen und kann dadurch Lebenswege aus anderen Regionen an sich ziehen.

95. Ein Umzug schwächt manche örtlichen Bindungen, etwa wenn gemeinsame Tätigkeiten seltener werden oder Wissen nicht mehr im täglichen Umgang weitergegeben wird.

96. Gleichzeitig können Besuche, Vereine und digitale Kontakte eine Zugehörigkeit über Entfernung hinweg erhalten.

97. Neue Bewohner können sich ihrerseits durch Teilnahme und wachsende Vertrautheit an einen Ort binden.

98. Landschaftliche Herkunft ist deshalb weder eine unverlierbare Ausstattung noch eine Mitgliedschaft, die nur Geburt gewährt.

99. Petőfis in Pest datiertes Gedicht erinnert daran, dass räumliche Entfernung und innere Nähe zusammen bestehen können.

100. Der Horizont bleibt ein wirklicher Horizont, doch zum Zeichen von Heimat wird er durch Menschen, die ihm Bedeutung geben.