3.2.2 A Transdanubiai Középhegység – Das Transdanubische Mittelgebirge

1. A Vértes déli peremén, Csákvár közelében világos dolomit sziklák emelkednek egy nyílt, jelentősen alacsonyabban fekvő táj fölé.

2. A sziklák között helyenként csak alacsony cserjék és fű nő, míg más lejtők erdősödtek.

3. Már ez a változás is azt mutatja, hogy itt többről van szó, mint a dombvidék enyhe emelkedéséről.

4. Szilárd kőzet lép elő, a lejtők meredekebbé válnak, és völgyek vágnak be az összefüggő hegytömegbe.

5. A Vértes a Dunántúli-középhegység része, amely átlósan húzódik Magyarország nyugati részén.

6. Magyar neve, a Dunántúli-középhegység, az ország Duna túli részén elterülő középhegységet jelöli.

7. Délnyugatról északkelet felé haladva ez a hegylánc összeköti a Balaton északi részén fekvő tájakat a Budapestről nyugatra és a Duna-kanyarulatnál elterülő magaslatokkal.

8. Egy áttekintő térképen a hegység hosszú sávnak tűnik, a terepen azonban egyes hegycsoportokkal találkozunk.

9. Közöttük völgyek, medencék és széles átjárók húzódnak, amelyek újra és újra megszakítják a látszólagos záróvonalat.

10. A hegység délnyugati végén a Keszthelyi-hegység és a Balatoni-fennsík tartozik a hegyvidékhez, északkeleti irányban pedig a Bakony foglalja el a hegylánc nagy részét.

11. A Mór-völgy túloldalán a Vértes következik, majd a hegyvidék a Gerecse felé folytatódik.

12. Északkeleten a Pilis és a Budai-hegység további fontos elemei a láncnak.

13. Ez a sorozat nem egy egyenes csúcssor, hanem szomszédos hegycsoportok összefüggése, kiugró nyúlványokkal és köztük elterülő síkságokkal.

14. A legtöbb hegycsúcs messze ezer méter alatt marad, és sok hegygerinc csupán néhány száz méterrel emelkedik a tengerszint felett.

15. A Pilisben található Pilis-tető körülbelül 756 méteres magasságával a Transdanubiai Középhegység legmagasabb pontja.

16. A táj benyomását azonban gyakran a közeli völgymélységhez viszonyított magasságkülönbség határozza meg, nem pedig a csúcs abszolút magassága.

17. A puszta földrajzi közelség még nem árulja el, mely hegyek tartoznak geológiailag egy csoportba.

18. A Duna-kanyarulatnál a Pilis mellett található a Visegrádi-hegység, amelynek csúcsai szintén a folyótól nyugatra emelkednek.

19. Főként vulkáni kőzetekből áll, és ezzel jelentősen eltér a mészkőben gazdag Pilistől.

20. A tájrendszerezésben részben a transdanubiai hegyvidékhez sorolják, míg vulkanikus felépítése az északi hegyvidékekhez köti.

21. A földrajzi határok tehát itt attól is függenek, hogy a fekvést, a domborzatot vagy a keletkezést vesszük-e figyelembe.

22. A Transdanubia déli részén fekvő Mecsek és Villány viszont önálló hegyvidékek, és nem képezik e kelet-északkeleti irányú hegylánc folytatását.

23. A Vértesben vagy a Pilisben található egy világos sziklafal, amely olyan kőzetet mutat, amely jóval a mai hegyek kialakulása előtt keletkezett.

24. A hegyvidék nagy része mészkőből és dolomitból áll, amelyek kiinduló anyaga a Mesozoikum tengereiben rakódott le.

25. Különösen elterjedtek a triász korszakból származó rétegek, amely körülbelül 252–201 millió évvel ezelőtt volt.

26. A mészkő elsősorban kalcium-karbonátot tartalmaz, a dolomit pedig emellett sok magnéziumot is.

27. Mindkettő a karbonátos kőzetek közé tartozik, de az időjárás hatására és a vízzel való érintkezéskor nem mindenhol reagálnak ugyanúgy.

28. Magas koruk egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mai hegyvonulat is ugyanolyan régi lenne.

29. Az anyag tengerfenéken való lerakódása és egy erdős hegygerinc között megszilárdulás, deformáció, emelkedés és hosszú eróziós folyamatok zajlottak le.

30. A földkéregben ható erők redőzték a rétegeket, és egymáshoz képest elmozdították a kőzetcsomókat.

31. Későbbi mozgások a törésvonalak mentén különböző irányban mozgó tömbökre bontották az aljzatot, amelyeket a geológusok „tömböknek” neveznek.

32. A vető egy olyan törésfelület, amelyen a két oldal egymáshoz képest elmozdult.

33. Egyes kőzetdarabokat felemelték vagy megdöntöttek, mások mélyebbre kerültek, és fiatalabb üledékek borították be őket.

34. A hegyvidék ezért nem egy egyetlen ősi hegylánc változatlan maradványa.

35. Mai alakja többször átalakult szerkezetből alakult ki, miközben a környező medence is megváltoztatta formáját.

36. Számos szerkezet jellemző iránya segít megmagyarázni, miért helyezkednek el a hegycsoportok összességében délnyugatról északkelet felé.

37. Az erózió tovább hatott erre az egyenetlenül mozgó aljzatra.

38. A patakok mélyítették a völgyeket, a fagy meglazította a sziklát, és a mállott anyag lefelé vándorolt a lejtőn.

39. Ahol ellenálló kőzet feküdt a felszín közelében, és az aljzat megemelkedett, ott a környező területekhez képest magasabb pontszámok maradhattak fenn.

40. A keménység önmagában azonban még nem alkot hegyvidéket, hiszen még a szilárd mészkő is mélyen elrejtve fekhet egy medence alatt.

41. Csak a fekvés, a mozgás és az erózió együttes hatása dönti el, hogy ma hol emelkedik ki egy hegygerinc.

42. Sok fennsík viszonylag enyhe domborzatú, míg széleik meredeken leereszkednek az alföldek felé.

43. Így előfordulhat, hogy egy ösvény eleinte szinte sík terepen halad az erdőn át, majd nem sokkal később egy sziklás völgyoldalon hirtelen jelentősen csökken a magassága.

44. A Bakony és a Vértes közötti Móri-árok különösen jól szemlélteti ezt a tagoltságot.

45. Magyar neve, a Móri-árok, szó szerint Mór árokát jelenti.

46. Itt egy tektonikus mozgások által kialakított, mélyebb területi sávra utalunk, nem pedig egy ember által ásott árokra.

47. A későbbi üledékek és a víz hatása később megváltoztatta a felszínét.

48. Az átjáró összeköti a hegylánc mindkét oldalán fekvő előteret anélkül, hogy az utazóknak át kellene kelniük a magasabb gerinceken.

49. Hasonló átjárók megakadályozzák, hogy a közepes magasságú hegyvidék zárt falgá váljon.

50. Tájképe éppen az akadályok és az átjárók váltakozásából áll.

51. A víz számára ez a gát egyszerre vízválasztó és víztározó.

52. A felszíni vízválasztók mentén a terep elválasztja a csapadékot, amely különböző patak- és folyórendszerekbe jut.

53. A hegyvidék déli pereméről a víz a Balaton felé vagy Mezőföld irányába folyhat le, az északi pereméről pedig a Kis-alföld és a Duna felé.

54. Egy ilyen vízválasztónak nem feltétlenül kell egy feltűnő csúcson feküdnie, hanem kísérheti egy lapos hegygerincet is.

55. A mészkőben gazdag területeken azonban a víz jelentős része más utakat követ.

56. Az esővíz felveszi a levegőből és a talajból a szén-dioxidot, és ezáltal lassan feloldja a mészkövet.

57. Behatol a hasadékokba, kiszélesíti azokat, és hosszú idő alatt földalatti üregeket hoz létre.

58. Karsztnak nevezzük azt a tájat, amelynek vízháztartását és alakját ilyen oldódási folyamatok jellemzik.

59. Egy karsztfennsíkon ezért kevés állandó patak lehet, annak ellenére, hogy rendszeresen esik az eső.

60. A víz nem feltétlenül hiányzik, hanem a látható táj alatt mozog.

61. A források ott törnek a felszínre, ahol vízvezető kőzetekbe ütköznek, vagy ahol kevésbé áteresztő rétegek korlátozzák további útjukat.

62. A felszín alatti vízgyűjtő területek nem mindig egyeznek meg a felszíni vízválasztókkal.

63. A mészkő és a dolomit sem képez teljesen egyenletes víztárolót, mivel a hasadékok, a fedőrétegek és a geológiai határok irányítják az áramlást.

64. Aki egy száraz hegygerincet és egy erőteljes forrást lát a hegy lábánál, az tehát ugyanazon rendszer két részét látja.

65. Ez a kapcsolat túlmutat az egyes völgyeken, és a talajba való beavatkozásokat térben kiterjedt ügyvé teszi.

66. A hegyvidék a levegő viszonyait is megváltoztatja, anélkül azonban, hogy Transdanubiát két élesen elkülönülő éghajlati övezetre osztaná.

67. A magasság növekedésével általában hűvösebb lesz, és a hegyeknél a felemelkedő nedves levegő további csapadékot okozhat.

68. Ennek a hatásnak az erőssége a széliránytól, az időjárási viszonyoktól és a domborzattól függ.

69. Ugyanilyen fontos az egyes lejtők naphoz viszonyított tájolása is.

70. A déli lejtő több közvetlen napsugárzást kap, és gyakran gyorsabban szárad ki, mint egy árnyékos északi lejtő.

71. A védett völgyekben éjszaka hideg levegő gyűlhet össze, így egy alacsonyabban fekvő terület időnként hidegebb, mint a fölötte lévő lejtő.

72. A helyi éghajlat ezért nem követi egyszerűen a síkságtól a csúcsig vezető vonalat.

73. Ezek a különbségek a növényzeten is megfigyelhetők.

74. A hűvösebb és kellően nedves helyeken bükkösök nőnek, míg a tölgyesek jobban megbirkóznak a melegebb és szárazabb területekkel.

75. A Vértes déli peremén a sekély talajú dolomitlejtőkön helyenként ritkás cserjések állnak nyílt sziklahalmok mellett.

76. A sekély talaj azt jelenti, hogy a kőzet felett csak vékony talajréteg található, és ennek megfelelően kevés vizet tud tárolni.

77. A nyílt területek ezért nem feltétlenül az erdőirtás maradványai, hanem a szikla, a szárazság és a lejtő együttes hatásának eredményeként is kialakulhatnak.

78. Ezzel szemben a zárt erdőborítás még nem mond semmit arról, hogy az ember milyen mértékben alakította át a tájat.

79. A fakitermelés, a legeltetés és az erdőgazdálkodás ebben a hegyláncban is nyomot hagyott.

80. A karbonátrétegek alatt és között emellett olyan nyersanyagok is voltak, amelyek az ipar szempontjából jelentőssé tették a hegyvidéket.

81. A bauxit, az alumíniumkitermelés fontos kiindulóanyaga, több helyen is felhalmozódott a karsztos felszín régi mélyedéseiben.

82. A széntartalmú, fiatalabb rétegeket többek között a tatabányai és a dorogi bányaterületeken hasznosították.

83. A bányák így nem csupán a hegy masszív magját tárták fel, hanem egy változatos rétegsorozatban található meghatározott lelőhelyeket is.

84. A 20. századi bányászat számára a karsztvíz egyúttal akadályt is jelentett, mivel behatolhatott a mély bányákba.

85. A lelőhelyek kitermelése érdekében nagy mennyiségű vizet szivattyúztak ki a talajból, és ezzel csökkentették a talajvízszintet.

86. Ennek következtében a bányák közvetlen környezetein kívüli források is kiszáradtak.

87. A bányászati vízelvezetés visszaszorulása után a 2000-es évek eleje óta a Tata környékén újra megjelentek a források.

88. A hegyvidék a felszínen is vonzotta az embereket a peremvidékeire.

89. Ott ötvöződött a víz, a termékeny talaj és a faanyaghoz való hozzáférés, míg a meredek vagy köves magaslatok korlátozták a szántóföldi gazdálkodást.

90. A medencék és a völgyek helyet biztosítottak nagyobb mezőknek és településeknek, a napos peremlejtők pedig a szőlőtermesztésnek.

91. Az utak elsősorban az alacsonyabb átjárókat keresték, vagy a hegy lábát követték, mivel a nagy emelkedők megnehezítik a szállítást.

92. Tata és Tatabánya környéke összeköti ezt a peremterületet egy jelentős közlekedési útvonalon keresztül, amely Budapestet és az ország északnyugati részét köti össze.

93. A Mór-völgy viszont átjárót nyit a Bakony és a Vértes között.

94. A politikai és közigazgatási határok átvehetik ezeket a formákat, de ugyanúgy meghatározzák őket a tulajdonviszonyok, a hatalom és a történelem is.

95. A hegylánc hatása messze túlnyúlik az erdős magasságokon.

96. A víz kitermelése egy hegy alatt befolyásolhatja egy másik hegy lábánál található forrást, és egy alacsony völgy a közlekedés szempontjából fontosabb lehet, mint a legmagasabb csúcs.

97. A Csákvár feletti világos szikla ezért többet jelöl, mint egy meredek lejtő kezdetét.

98. Egy sziklákból, vízfolyásokból és átjárókból álló, tagolt vonal részét képezi, amely mentén Transdanubia belső tájképe rendeződik.

1. Am Südrand des Vértes bei Csákvár stehen helle Dolomitfelsen über einer offenen, deutlich tiefer gelegenen Landschaft.

2. Zwischen den Felsen wachsen stellenweise nur niedrige Gehölze und Gräser, während andere Hänge bewaldet sind.

3. Schon dieser Wechsel zeigt, dass hier mehr geschieht als ein sanfter Anstieg des Hügellands.

4. Festes Gestein tritt hervor, die Böschungen werden steiler, und Täler schneiden in einen zusammenhängenden Bergkörper ein.

5. Der Vértes ist ein Glied des Transdanubischen Mittelgebirges, das den westlichen Teil Ungarns schräg durchzieht.

6. Sein ungarischer Name Dunántúli-középhegység bezeichnet das Mittelgebirge des Landes jenseits der Donau.

7. Von Südwesten nach Nordosten verbindet dieser Zug Landschaften nördlich des Balaton mit den Höhen westlich von Budapest und am Donauknie.

8. Auf einer Übersichtskarte wirkt das Gebirge wie ein langes Band, im Gelände jedoch begegnet man einzelnen Berggruppen.

9. Dazwischen liegen Senken, Becken und breite Durchgänge, die den vermeintlichen Riegel immer wieder öffnen.

10. Am südwestlichen Ende gehören die Keszthelyer Berge und das Balaton-Oberland zum Gebirgsraum, weiter nordöstlich nimmt der Bakony einen großen Teil des Zuges ein.

11. Jenseits der Senke von Mór folgt der Vértes, anschließend setzt sich das Bergland in Richtung Gerecse fort.

12. Im Nordosten bilden Pilis und Budaer Berge weitere wichtige Glieder.

13. Diese Abfolge ist keine gerade Gipfelreihe, sondern ein Verband benachbarter Schollen mit Ausläufern und dazwischenliegenden Niederungen.

14. Die meisten Höhen bleiben weit unter tausend Metern, und viele Rücken erreichen nur einige hundert Meter über dem Meer.

15. Der Pilis-tető im Pilis ist mit rund 756 Metern die höchste Erhebung des Transdanubischen Mittelgebirges.

16. Entscheidend für den Landschaftseindruck ist aber häufig der Höhenunterschied zum nahen Talboden, nicht die absolute Höhe des Gipfels.

17. Die räumliche Nachbarschaft allein verrät noch nicht, welche Berge geologisch zusammengehören.

18. Am Donauknie liegt neben dem Pilis das Visegráder Gebirge, dessen Höhen ebenfalls westlich des Stroms aufragen.

19. Es besteht überwiegend aus vulkanischen Gesteinen und unterscheidet sich damit deutlich vom kalkreichen Pilis.

20. In Landschaftsgliederungen wird es teilweise dem transdanubischen Gebirgsraum zugerechnet, während sein vulkanischer Bau es mit den nördlichen Gebirgen verbindet.

21. Geografische Grenzen hängen hier also auch davon ab, ob man Lage, Geländeform oder Entstehung betrachtet.

22. Mecsek und Villány im Süden Transdanubiens sind dagegen eigenständige Bergländer und keine Fortsetzung dieser nordostwärts gerichteten Kette.

23. Eine helle Felswand im Vértes oder Pilis zeigt Gestein, das lange vor den heutigen Bergen entstand.

24. Große Teile des Gebirges bestehen aus Kalkstein und Dolomit, deren Ausgangsmaterial sich in Meeren des Erdmittelalters ablagerte.

25. Besonders verbreitet sind Schichten aus der Trias, einer Zeit vor ungefähr 252 bis 201 Millionen Jahren.

26. Kalkstein enthält vor allem Kalziumkarbonat, Dolomit zusätzlich viel Magnesium.

27. Beide gehören zu den Karbonatgesteinen, doch sie reagieren auf Verwitterung und Wasser nicht überall gleich.

28. Ihr hohes Alter bedeutet keineswegs, dass die heutige Gebirgsform ebenso alt ist.

29. Zwischen der Ablagerung des Materials am Meeresboden und einem bewaldeten Bergrücken liegen Verfestigung, Verformung, Hebung und lange Abtragung.

30. Kräfte in der Erdkruste falteten die Schichten und verschoben Gesteinspakete gegeneinander.

31. Spätere Bewegungen zerlegten den Untergrund entlang von Brüchen in unterschiedlich bewegte Blöcke, die Geologen Schollen nennen.

32. Eine Verwerfung ist eine solche Bruchfläche, an der sich die beiden Seiten gegeneinander verschoben haben.

33. Manche Schollen wurden gehoben oder gekippt, andere gerieten tiefer und wurden von jüngeren Ablagerungen bedeckt.

34. Das Gebirge ist deshalb kein unveränderter Rest einer einzigen alten Bergkette.

35. Seine heutige Gestalt entstand aus einer mehrfach umgebauten Struktur, während das umgebende Becken ebenfalls seine Form veränderte.

36. Die bevorzugte Richtung vieler Strukturen hilft zu erklären, warum sich die Berggruppen insgesamt von Südwesten nach Nordosten anordnen.

37. Abtragung arbeitete an diesem ungleich bewegten Untergrund weiter.

38. Bäche vertieften Täler, Frost lockerte Fels, und verwittertes Material wanderte hangabwärts.

39. Wo widerstandsfähiges Gestein nahe der Oberfläche lag und der Untergrund angehoben wurde, konnten Höhen über dem Umland erhalten bleiben.

40. Härte allein macht allerdings noch kein Gebirge, denn auch fester Kalkstein kann tief unter einem Becken verborgen liegen.

41. Erst das Zusammenspiel von Lage, Bewegung und Abtragung entscheidet darüber, wo heute ein Bergrücken hervortritt.

42. Viele Hochflächen besitzen vergleichsweise sanfte Formen, während ihre Ränder steil zu den Niederungen abfallen.

43. So kann ein Weg zunächst fast eben durch Wald verlaufen und wenig später an einer felsigen Talflanke stark an Höhe verlieren.

44. Die Senke von Mór zwischen Bakony und Vértes macht die Gliederung besonders gut verständlich.

45. Ihr ungarischer Name Móri-árok bedeutet sinngemäß Graben von Mór.

46. Gemeint ist hier ein durch tektonische Bewegungen angelegter tieferer Streifen des Geländes, kein von Menschen ausgehobener Graben.

47. Jüngere Ablagerungen und die Arbeit der Gewässer veränderten anschließend seine Oberfläche.

48. Der Durchgang verbindet das Vorland auf beiden Seiten des Gebirgszuges, ohne dass Reisende über dessen höhere Rücken müssen.

49. Ähnliche Unterbrechungen verhindern, dass das Mittelgebirge zu einer geschlossenen Mauer wird.

50. Seine Landschaft besteht gerade aus dem Wechsel zwischen Widerstand und Durchlass.

51. Für Wasser ist dieser Riegel zugleich Scheide und Speicher.

52. An oberirdischen Wasserscheiden trennt das Gelände Niederschlag, der in unterschiedliche Bach- und Flusssysteme gelangt.

53. Vom südlichen Gebirgsrand kann Wasser zum Balaton oder in Richtung Mezőföld abfließen, vom nördlichen in Richtung Kleine Tiefebene und Donau.

54. Eine solche Scheide muss nicht auf einem auffälligen Gipfel liegen, sondern kann auch einen flachen Rücken begleiten.

55. In kalkreichen Bereichen folgt jedoch ein erheblicher Teil des Wassers anderen Wegen.

56. Regenwasser nimmt Kohlendioxid aus Luft und Boden auf und kann dadurch Kalkstein langsam lösen.

57. Es dringt in Klüfte ein, erweitert sie und schafft über lange Zeit unterirdische Hohlräume.

58. Karst nennt man eine Landschaft, deren Wasserhaushalt und Formen durch solche Lösungsvorgänge geprägt sind.

59. Auf einer Karsthochfläche kann es deshalb wenige dauerhafte Bäche geben, obwohl regelmäßig Regen fällt.

60. Das Wasser fehlt nicht unbedingt, sondern bewegt sich unterhalb der sichtbaren Landschaft.

61. Quellen treten dort hervor, wo wasserführende Gesteine angeschnitten werden oder weniger durchlässige Schichten den weiteren Weg begrenzen.

62. Unterirdische Einzugsgebiete stimmen dabei nicht immer mit den Wasserscheiden an der Oberfläche überein.

63. Auch Kalkstein und Dolomit bilden keinen völlig gleichförmigen Speicher, denn Klüfte, Überdeckungen und geologische Grenzen lenken die Strömung.

64. Wer einen trockenen Bergrücken und eine kräftige Quelle am Gebirgsfuß betrachtet, sieht daher zwei Teile desselben Systems.

65. Diese Verbindung reicht über einzelne Täler hinaus und macht Eingriffe in den Untergrund zu einer räumlich weitreichenden Angelegenheit.

66. Das Gebirge verändert auch die Bedingungen in der Luft, allerdings ohne Transdanubien in zwei scharf getrennte Klimazonen zu teilen.

67. Mit zunehmender Höhe wird es im Allgemeinen kühler, und aufsteigende feuchte Luft kann an den Bergen zusätzliche Niederschläge erzeugen.

68. Wie stark dieser Effekt ausfällt, hängt von Windrichtung, Wetterlage und Gelände ab.

69. Ebenso wichtig ist die Ausrichtung eines einzelnen Hanges zur Sonne.

70. Ein Südhang erhält mehr direkte Sonnenstrahlung und trocknet häufig rascher aus als ein schattiger Nordhang.

71. In geschützten Mulden kann sich nachts kalte Luft sammeln, sodass ein tieferer Standort zeitweise kälter ist als der Hang darüber.

72. Das örtliche Klima folgt deshalb nicht einfach einer Linie von der Ebene zum Gipfel.

73. Diese Unterschiede lassen sich an der Vegetation ablesen.

74. Auf kühleren und ausreichend feuchten Standorten wachsen Buchenwälder, während Eichenwälder mit wärmeren und trockeneren Lagen besser zurechtkommen.

75. Am südlichen Vértesrand stehen auf flachgründigen Dolomithängen stellenweise lichte Gehölze neben offenen Felsrasen.

76. Flachgründig bedeutet, dass nur eine dünne Bodenschicht über dem Gestein liegt und entsprechend wenig Wasser gespeichert werden kann.

77. Die offenen Flächen sind daher nicht automatisch Rodungsreste, sondern können aus dem Zusammenspiel von Fels, Trockenheit und Hanglage entstehen.

78. Umgekehrt sagt eine geschlossene Walddecke noch nichts darüber aus, wie wenig Menschen eine Landschaft verändert haben.

79. Holznutzung, Beweidung und Forstwirtschaft haben auch in diesem Gebirgszug ihre Spuren hinterlassen.

80. Unter und zwischen den Karbonatschichten lagen außerdem Rohstoffe, die das Gebirge für die Industrie bedeutsam machten.

81. Bauxit, ein wichtiges Ausgangsmaterial für die Aluminiumgewinnung, sammelte sich an mehreren Stellen in alten Vertiefungen einer verkarsteten Oberfläche.

82. Kohlenführende jüngere Schichten wurden unter anderem in den Revieren von Tatabánya und Dorog genutzt.

83. Die Gruben erschlossen damit nicht einfach den massiven Bergkern, sondern bestimmte Lagerstätten innerhalb einer wechselvollen Schichtenfolge.

84. Für den Bergbau des zwanzigsten Jahrhunderts wurde das Karstwasser zugleich zum Hindernis, weil es in tiefe Gruben eindringen konnte.

85. Um Lagerstätten abzubauen, pumpte man große Wassermengen aus dem Untergrund und senkte den Wasserspiegel.

86. Dadurch versiegten auch Quellen außerhalb der unmittelbaren Grubenbereiche.

87. Nach dem Rückgang der bergbaulichen Wasserhaltung kehrten in der Umgebung von Tata seit den frühen 2000er Jahren Quellen zurück.

88. Auch oberirdisch zog das Gebirge Menschen an seine Ränder.

89. Dort ließen sich Wasser, nutzbare Böden und der Zugang zu Holz verbinden, während die steilen oder steinigen Höhen den Ackerbau begrenzten.

90. Becken und Senken boten Platz für größere Felder und Siedlungen, sonnige Randhänge für Weinbau.

91. Wege suchten bevorzugt die niedrigeren Übergänge oder folgten dem Gebirgsfuß, weil große Steigungen Transport erschweren.

92. Der Raum um Tata und Tatabánya verbindet diese Randlage mit einem bedeutenden Verkehrsweg zwischen Budapest und dem Nordwesten des Landes.

93. Die Senke von Mór eröffnet dagegen einen Durchgang zwischen dem Bakony und dem Vértes.

94. Politische und administrative Grenzen können solche Formen aufgreifen, werden aber ebenso durch Besitzverhältnisse, Macht und Geschichte bestimmt.

95. Der Gebirgszug reicht mit seinen Wirkungen weit über die bewaldeten Höhen hinaus.

96. Eine Wasserentnahme unter einem Berg kann eine Quelle am Fuß eines anderen beeinflussen, und eine niedrige Senke kann für den Verkehr wichtiger sein als der höchste Gipfel.

97. Der helle Fels über Csákvár markiert deshalb mehr als den Beginn einer steilen Böschung.

98. Er gehört zu einer gegliederten Linie aus Gestein, Wasserwegen und Durchgängen, an der sich Transdanubiens Landschaft im Inneren ordnet.