3.2 Dunántúl – Transdanubien (Dunántúl)

1. A Balaton, a magyar Plattensee északi partjáról a tekintet egy nagy víztükör felett egy lényegesen síkabb partvidékre nyúlik.

2. A saját tartózkodási helyünk mögött viszont lejtők és erdős magaslatok emelkednek.

3. Már ezen az egyetlen tónál is különböző tájformák állnak egymással szemben.

4. A víz, a sík partvidék és a hegyvidék szorosan egymás mellett fekszenek, anélkül, hogy egyetlen egységes területté olvadnának össze.

5. A tó Dunántúlhoz tartozik, Magyarország Duna-nyugati részéhez.

6. Változatos jellege tehát nem csak ott kezdődik, ahol a hegyek emelkednek.

7. A magaslatok és az alföldek egymás melletti elhelyezkedéséből, valamint a köztük lévő átmenetekből fakad.

8. A magyar „Dunántúl” név jelentése „a Duna túloldalán”.

9. A „Duna” a folyót jelöli, a „túl” pedig a valamitől túloldalon lévő helyet.

10. A névben tehát benne van a folyón átnyúló tekintet az ország nyugati részére.

11. A német „Transdanubien” szó ugyanezt a térbeli elképzelést őrzi meg.

12. A Duna északon és keleten határolja ezt a területet, míg nyugaton Magyarország osztrák és szlovén határáig terjed.

13. Délen a Mur és a Dráva egyes szakaszai jellegzetes határvonalakat alkotnak.

14. Mindkét folyó az Alpok térségéből hozza a vizet, és összeköti Magyarország nyugati részét az országhatáron kívüli tájakkal.

15. Transdanubia azonban nem egyetlen természetes táj, amelynek mindenhol azonos lenne a talaja és domborzata.

16. Domborzatnak nevezzük a Föld felszínének alakját, vagyis a magasságait, mélyedéseit és lejtőformáit.

17. A Duna nyugati oldalán egyaránt találhatók sík medencék és széles árterületek, valamint enyhe dombok és sziklás középhegységek.

18. A Kis-alföld magyarországi része e nagyobb térség északnyugati részén fekszik.

19. A Mezőföld is, amely a Duna nyugati oldalán fekvő, túlnyomórészt lösz által jellemzett táj, földrajzilag Duna-vidékhez tartozik, természeti térségként azonban a Nagy-alföldhöz sorolják.

20. A lösz finom, a szél által lerakódott por, amely vastag rétegeket képezhet a régebbi rétegek felett.

21. A folyóhatár és a tájtípusok közötti határ tehát nem feltétlenül esik egybe.

22. A dombos nyugat és a sík kelet közötti jól ismert ellentét mégis egy lényeges különbséget tükröz.

23. A Nagy-alföld nagy részén a tekintet nagy távolságokra vándorolhat, mielőtt egy magasabb dombvonulat határt szabna neki.

24. A Dunán túli domb- és hegyvidéken gyakrabban kerül közbe egy új domborzati szint.

25. Megnyílik egy völgy, egy dombvonulat eltakarja a következőt, és mögötte a táj egy másik szakasza kezdődik.

26. Ehhez nincs szükség nagy magasságkülönbségekre ahhoz, hogy egy területet egyértelműen tagoljanak.

27. Már egy alacsony domb is megváltoztatja, hogy mely mezők, települések és vízfolyások láthatók egyszerre.

28. A változatosság ezért kevésbé a látványos csúcsokon, mint inkább a domborzati formák gyakori váltakozásán alapul.

29. Ez a változás a Pannon-medencében alakult ki, amely a Kárpátok íve belsejében elterülő nagy süllyedési terület.

30. A földkéreg ott hosszú geológiai időtartamok alatt megnyúlt, és a különböző részek eltérő mértékben süllyedtek le.

31. A mélyebb medencékben üledékek halmozódtak fel, amelyek hatalmas rétegsorok alá temették a régebbi kőzeteket.

32. Más területek kevésbé süllyedtek le, vagy később ismét emelkedtek.

33. Ennek következtében a régi kőzetek ma egyes helyeken a felszínen helyezkednek el, míg a szomszédos síkságokban mélyen elrejtve maradnak.

34. Transdanubiát azonban nem lehet általánosságban úgy jellemezni, mint Magyarország kevésbé lesüllyedt részét.

35. Itt is mély üledékes medencék alakultak ki, és a mai táj is hordozza a későbbi emelkedés és erózió nyomait.

36. Ahol egy terület megemelkedett, a patakok és folyók mélyebbre vághatták magukat a talajba.

37. A víz magával ragadta a laza anyagot, és a völgyek között hegygerinceket hagyott hátra.

38. Az erózió – a talaj vagy kőzetek elhordása és áthelyeződése – így széttöredezte az összefüggő területeket kisebb domborzati alakzatokra.

39. Hasonló körülmények között az ellenálló kőzetek inkább dombként maradtak fenn, mint a könnyen elmosódó üledékek.

40. A homokos és agyagos rétegek viszont dombos tájjá alakultak, amikor a víz bevágta őket.

41. A löszrétegek beborították a felszín egyes részeit, és megváltoztatták a talajt anélkül, hogy az összes régebbi domborzati formát eltüntették volna.

42. A sok domb lágy megjelenése ezért egyáltalán nem jelenti azt, hogy alattuk mindenhol ugyanaz az anyag található.

43. A térképen kiemelkedik egy délnyugatról északkelet felé húzódó magasabb domborzatú sáv.

44. Ez tagolja a nyugati Balaton-vidék és az északkeleti Duna közötti területet.

45. Mellette alacsonyabb medencék és dombvidékek terülnek el, amelyek mindegyike saját vízfolyásokkal és átkelőhelyekkel rendelkezik.

46. Tovább dél felé más hegyvidékek emelkednek ki a környezetükből.

47. A legnyugatibb részen viszont érezhető az Alpok közelsége.

48. Ez az elrendezés összeköti a Duna-vidéket, anélkül, hogy zárt hegyvonulatot alkotna.

49. Aki ezen a területen halad, többször váltogat a nyílt területek, a zárt völgyek és a magaslatok között, ahelyett, hogy folyamatosan felfelé vagy lefelé haladna.

50. A változatos domborzathoz térben fokozatosan változó éghajlat társul.

51. Az Atlanti-óceánról érkező nedves levegő nyugati irányból éri el Magyarországot, és a Földközi-tengeri térségből érkező alacsony nyomású területek is csapadékot hoznak.

52. Ezeknek a hatásoknak a közelsége és a tengerszint feletti magasság együttesen hatnak.

53. Az 1991–2020 közötti időszakra vonatkozóan a Magyar Meteorológiai Szolgálat a különösen csapadékos délnyugati régióban helyenként több mint 800 milliméter éves csapadékot mutat ki.

54. A Nagyalföld szárazabb részein viszont a megfelelő átlagértékek körülbelül 500–550 milliméter között mozognak.

55. Egy milliméter csapadék egy liter víznek felel meg négyzetméterenként, így ez a különbség évente több száz literrel jár ugyanazon a kis területen.

56. Ez egy hosszú távú átlagot ír le, nem pedig garanciát egy esős évre.

57. Transdanubia területén belül is egyenetlenül oszlik el a nedvesség.

58. A magasabb fekvésű területek kényszeríthetik a levegőt emelkedésre, amelynek során a levegő lehűl, és könnyebben alakulnak ki felhők.

59. A nedves széltől elforduló oldalon szárazabb körülmények uralkodhatnak.

60. Egy déli lejtő általában több napenergiát kap, mint egy hasonló északi lejtő, és emiatt melegebb és szárazabb lehet.

61. Szélcsendes, tiszta éjszakákon viszont a hideg levegő lefelé áramlik a lejtőn, és a völgyekben gyűlhet össze.

62. Így néhány kilométeren belül, vagy akár egy völgy két oldalán is jelentősen eltérő körülmények várhatnak a növényekre.

63. Az ország nyugati része ezért nem rendelkezik egységes éghajlati előnnyel, hanem számos, helyenként eltérő lehetőséget és kockázatot rejt.

64. Az is, hogy a növényeknek valójában mennyi víz áll rendelkezésre, a talajban és az altalajban dől el.

65. Az eső egy része beszivárog, egy része elpárolog, egy másik része pedig a felszínen folyik el.

66. A vízáteresztő, hasadékos kőzetek a vizet a mélybe vezethetik, míg a kevésbé vízáteresztő rétegek gátolják az útját.

67. Ahol a föld alatt mozgó víz újra a felszínre tör, ott forrás keletkezik.

68. Egy csapadékban gazdag lejtőn ezért nem feltétlenül találhatók felszíni patakok is bőségesen.

69. Ezzel szemben egy völgy vizet kaphat egy nagy vízgyűjtő területről, vagyis az egész olyan területről, amelynek lefolyása oda érkezik.

70. A Balaton különösen jól láthatóvá teszi a vizet, de partjaitól távolabb is a táj attól függ, hogy hol tárolódik, hová vezetik tovább, vagy hol veszik el gyorsan a víz.

71. Ezek a különbségek befolyásolják a földhasználatot, anélkül, hogy azt teljes mértékben meghatároznák.

72. A kellően mély talajon és a jól megközelíthető területeken könnyebb a szántóföldi gazdálkodás, mint a meredek, köves lejtőkön.

73. A napos lejtők kedveznek a szőlő- és gyümölcstermesztésnek, míg a hűvösebb vagy nehezen megművelhető helyek gyakran erdősödnek.

74. A völgyperemeken a településeket összekapcsolhatják a vízhez való hozzáféréssel anélkül, hogy közvetlenül a legmélyebb, árvízveszélyes területeken feküdnének.

75. Az ilyen összefüggések magyarázzák, miért alkotnak a mezők, a cserjések és a falvak sok helyen szoros térbeli szerkezetet.

76. Ezek azonban nem olyan szigorú szabályok, amelyek szerint minden völgyfenéken szántóföldnek, minden dombtetőn pedig erdőnek kellene lennie.

77. A tulajdonviszonyok, a technikai lehetőségek és a mezőgazdasági termékek iránti változó kereslet alakítják azt, hogy az emberek mit hoznak ki egy-egy helyszínből.

78. Az utak is reagálnak a táj tagoltságára.

79. Egy széles völgy gyakran kedvezőbb összeköttetést kínál, mint a több hegygerincen átvezető közvetlen út.

80. Ahol a hegyvonulatok korlátozzák a forgalmat, az alagutak és átkelőhelyek különös jelentőségre tesznek szert.

81. A modern utak bevágásokkal, hidakkal vagy nagyobb kerülőutakkal képesek leküzdeni az ilyen akadályokat, de a domborzatot nem szüntetik meg.

82. Egy tó esetében további határ jön létre, amely a part mentén összpontosítja az összeköttetéseket, és elválasztja egymástól a szemközti partokat.

83. Ugyanaz a tájrészlet ezért közelinek tűnhet, mégis csak hosszabb úton érhető el.

84. A térbeli közelség itt többet jelent, mint a sík térképen feltüntetett távolság.

85. A kisegységes táj egyúttal érzékeny pontokkal is rendelkezik.

86. A fedetlen lejtőkön az erős eső elmoshatja a termékeny talajréteget, és a lejtő lábánál lerakódhat.

87. Ilyen körülmények között a több csapadék nem csupán a vízellátás szempontjából jelent előnyt.

88. A növénytakaró lassítja a lefolyást, gyökerei stabilizálják a talajt, és a gazdálkodás megőrizheti vagy gyengítheti ezt a védőhatást.

89. Még egy átlagosan nedvesebb országrész is sebezhető marad a hosszabb száraz időszakokkal szemben, különösen a sekély talajú, erősen napos területeken.

90. Az erdőterületek, a szőlőültetvények és a nyílt mezőgazdasági területek ezért sem pusztán az éghajlat következményei, sem pedig a vidék megváltoztathatatlan adottságai.

91. Jelenlegi egymás mellett élésük a természeti adottságokat és sok generáció döntéseit ötvözi.

92. A Balatonon ez az összefüggés szűk térben is jól felismerhető.

93. A nyílt víztükör, a emelkedő lejtők és a velük szemben fekvő, laposabb part alakját különböző geológiai és tájképi fejlődési folyamatoknak köszönhetik.

94. Az, hogy mely területek erdősödtek be, beépültek vagy beültetésre kerültek, további információt nyújt e terület hasznosításáról.

95. A dombok nem csupán díszletként szolgálnak, hiszen irányítják a víz áramlását, megváltoztatják a napfényviszonyokat, és meghatározzák, hogyan juthatunk el egyik helyről a másikra.

96. Transdanubia összetartó ereje éppen ebben a visszatérő kölcsönhatásban rejlik, nem pedig egy mindenhol azonos felszíni képben.

97. A Duna adja a térségnek a nevét, de a folyó mögött a vidék sokféle alakú településcsoportból áll össze.

98. A partról ezért nem csupán a vizet és a dombokat látjuk: láthatjuk, milyen közel feküdhetnek egymáshoz a különböző lehetőségek.

1. Vom Nordufer des Balaton, des ungarischen Plattensees, reicht der Blick über eine große Wasserfläche zu einem deutlich flacheren Gegenüber.

2. Hinter dem eigenen Standort steigen dagegen Hänge und bewaldete Höhen an.

3. Schon an diesem einen See stehen sich verschiedene Landschaftsformen gegenüber.

4. Wasser, ebenes Uferland und Bergland liegen dicht beieinander, ohne zu einer einheitlichen Fläche zu verschmelzen.

5. Der See gehört zu Transdanubien, dem westlich der Donau gelegenen Teil Ungarns.

6. Dessen Vielfalt beginnt also nicht erst dort, wo sich ein Gebirge erhebt.

7. Sie entsteht aus dem Nebeneinander von Höhen und Niederungen und aus den Übergängen zwischen ihnen.

8. Der ungarische Name Dunántúl bedeutet „jenseits der Donau“.

9. Duna bezeichnet den Fluss, túl die Lage jenseits von etwas.

10. Im Namen steckt damit ein Blick über den Strom auf den westlichen Teil des Landes.

11. Das deutsche Wort Transdanubien bewahrt dieselbe räumliche Vorstellung.

12. Die Donau begrenzt diesen Raum im Norden und Osten, während er im Westen bis an Ungarns Grenzen zu Österreich und Slowenien reicht.

13. Im Süden bilden Abschnitte der Mur und der Drau markante Randlinien.

14. Beide Flüsse führen Wasser aus dem Alpenraum heran und verbinden den ungarischen Westen mit Landschaften außerhalb der Staatsgrenze.

15. Transdanubien ist jedoch keine einzige natürliche Landschaft mit überall gleichem Untergrund und Relief.

16. Relief nennt man die Gestalt der Erdoberfläche, also ihre Höhen, Vertiefungen und Hangformen.

17. Westlich der Donau finden sich ebenso flache Becken und breite Auen wie sanfte Hügel und felsige Mittelgebirge.

18. Der ungarische Teil der Kleinen Tiefebene liegt im Nordwesten dieses größeren Raumes.

19. Auch das Mezőföld, eine überwiegend von Löss geprägte Landschaft westlich der Donau, gehört geografisch zu Transdanubien, wird naturräumlich aber der Großen Tiefebene zugerechnet.

20. Löss ist feiner, vom Wind abgelagerter Staub, der mächtige Decken über älteren Schichten bilden kann.

21. Eine Flussgrenze und eine Grenze zwischen Landschaftstypen müssen folglich nicht zusammenfallen.

22. Der vertraute Gegensatz zwischen dem hügeligen Westen und dem ebenen Osten trifft dennoch einen wesentlichen Unterschied.

23. In weiten Teilen der Großen Tiefebene kann der Blick über große Entfernungen gleiten, bevor ein höherer Rücken ihn begrenzt.

24. Im transdanubischen Hügel- und Bergland schiebt sich häufiger eine neue Geländestufe dazwischen.

25. Ein Tal öffnet sich, ein Rücken verdeckt den nächsten, und hinter ihm beginnt ein anderer Ausschnitt des Landes.

26. Dabei braucht es keine großen Höhenunterschiede, um einen Raum deutlich zu gliedern.

27. Schon ein niedriger Hügel verändert, welche Felder, Siedlungen und Wasserläufe zugleich im Blick liegen.

28. Die Vielfalt beruht deshalb weniger auf spektakulären Gipfeln als auf dem häufigen Wechsel der Formen.

29. Dieser Wechsel entstand innerhalb des Pannonischen Beckens, einer großen Senkungsregion im Inneren des Karpatenbogens.

30. Die Erdkruste wurde dort über lange geologische Zeiträume gedehnt, und verschiedene Teilräume sanken unterschiedlich stark ab.

31. In den tieferen Becken sammelten sich Ablagerungen, die ältere Gesteine unter mächtigen Schichtfolgen begruben.

32. Andere Bereiche wurden weniger tief abgesenkt oder später wieder angehoben.

33. Dadurch liegen alte Gesteine heute mancherorts an der Oberfläche, während sie in benachbarten Niederungen tief verborgen bleiben.

34. Transdanubien lässt sich allerdings nicht pauschal als der weniger abgesunkene Teil Ungarns beschreiben.

35. Auch hier entstanden tiefe Sedimentbecken, und die heutige Landschaft trägt ebenso die Folgen späterer Hebung und Abtragung.

36. Wo ein Gebiet angehoben wurde, konnten Bäche und Flüsse sich tiefer in seinen Untergrund einschneiden.

37. Wasser nahm lockeres Material mit und ließ zwischen den Tälern Rücken zurück.

38. Erosion, die Abtragung und Verlagerung von Boden oder Gestein, zerlegte so zusammenhängende Flächen in kleinere Geländeformen.

39. Widerstandsfähiges Gestein blieb unter vergleichbaren Bedingungen eher als Höhe erhalten als leicht abtragbare Ablagerungen.

40. Sandige und tonige Schichten konnten wiederum zu Hügelland werden, wenn Wasser sie zerschnitt.

41. Lössdecken überzogen Teile dieser Oberfläche und veränderten die Böden, ohne sämtliche älteren Formen auszulöschen.

42. Das sanfte Aussehen vieler Hügel bedeutet deshalb keineswegs, dass unter ihnen überall dasselbe Material liegt.

43. Auf der Karte tritt ein von Südwest nach Nordost gerichteter Zug höherer Landschaften hervor.

44. Er gliedert den Raum zwischen dem westlichen Balatongebiet und der Donau im Nordosten.

45. An seiner Seite liegen niedrigere Becken und Hügelgebiete, die jeweils eigene Wasserläufe und Übergänge besitzen.

46. Weiter südlich erheben sich andere Bergländer aus ihrer Umgebung.

47. Im äußersten Westen macht sich dagegen die Nähe zu den Alpen bemerkbar.

48. Diese Anordnung verbindet Transdanubien, ohne daraus eine lückenlose Gebirgskette zu machen.

49. Wer sich durch den Raum bewegt, wechselt wiederholt zwischen offenen Flächen, begrenzten Tälern und Höhen, statt nur stetig bergauf oder bergab zu gehen.

50. Zum unterschiedlichen Gelände kommt ein räumlich abgestuftes Klima.

51. Feuchte Luft vom Atlantik erreicht Ungarn aus westlichen Richtungen, und auch Tiefdruckgebiete aus dem Mittelmeerraum bringen Niederschlag.

52. Die Nähe zu diesen Einflüssen und die Höhenlage wirken zusammen.

53. Für den Bezugszeitraum 1991–2020 weist der ungarische Wetterdienst im besonders niederschlagsreichen Südwesten örtlich mehr als 800 Millimeter Jahresniederschlag aus.

54. In trockenen Teilen der Großen Tiefebene liegen die entsprechenden Mittelwerte dagegen bei etwa 500 bis 550 Millimetern.

55. Ein Millimeter Niederschlag entspricht einem Liter Wasser je Quadratmeter, sodass dieser Unterschied jährlich mehrere Hundert Liter auf derselben kleinen Fläche ausmacht.

56. Er beschreibt einen langjährigen Durchschnitt, keine Garantie für ein regenreiches einzelnes Jahr.

57. Auch innerhalb Transdanubiens verteilt sich die Feuchtigkeit ungleichmäßig.

58. Höhere Lagen können Luft zum Aufsteigen zwingen, wobei sie sich abkühlt und leichter Wolken entstehen.

59. Auf der vom feuchten Wind abgewandten Seite können trockenere Bedingungen herrschen.

60. Ein Südhang erhält im Allgemeinen mehr Sonnenenergie als ein vergleichbarer Nordhang und kann dadurch wärmer und trockener sein.

61. In windstillen, klaren Nächten fließt kalte Luft dagegen hangabwärts und kann sich in Mulden sammeln.

62. So können wenige Kilometer oder sogar die beiden Seiten eines Tales für Pflanzen deutlich verschiedene Bedingungen bieten.

63. Der westliche Landesteil besitzt daher keinen einheitlichen klimatischen Vorteil, sondern viele örtlich unterschiedliche Möglichkeiten und Risiken.

64. Wie viel Wasser Pflanzen tatsächlich zur Verfügung steht, entscheidet sich außerdem im Boden und Untergrund.

65. Ein Teil des Regens versickert, ein Teil verdunstet, und ein weiterer fließt oberirdisch ab.

66. Durchlässige, zerklüftete Gesteine können Wasser in die Tiefe leiten, während weniger durchlässige Schichten seinen Weg hemmen.

67. Wo unterirdisch bewegtes Wasser wieder austritt, entsteht eine Quelle.

68. Ein niederschlagsreicher Hang muss deshalb nicht zugleich reich an oberirdischen Bächen sein.

69. Umgekehrt kann ein Tal Wasser aus einem großen Einzugsgebiet erhalten, also aus der gesamten Fläche, deren Abfluss zu ihm gelangt.

70. Der Balaton macht Wasser besonders sichtbar, doch auch abseits seiner Ufer hängt die Landschaft davon ab, wo es gespeichert, weitergeleitet oder rasch verloren wird.

71. Diese Unterschiede beeinflussen die Landnutzung, ohne sie vollständig festzulegen.

72. Auf ausreichend tiefgründigen Böden und gut zugänglichen Flächen lässt sich Ackerbau leichter betreiben als an steilen, steinigen Hängen.

73. Sonnige Hanglagen können Wein und Obst begünstigen, während kühlere oder schwer zu bearbeitende Standorte häufig bewaldet sind.

74. An Talrändern lassen sich Siedlungsplätze mit dem Zugang zu Wasser verbinden, ohne unmittelbar im tiefsten und überschwemmungsgefährdeten Bereich zu liegen.

75. Solche Beziehungen erklären, weshalb Felder, Gehölze und Dörfer vielerorts ein enges räumliches Gefüge bilden.

76. Sie sind jedoch keine feste Regel, nach der jeder Talboden Acker und jede Kuppe Wald tragen müsste.

77. Eigentumsverhältnisse, technische Möglichkeiten und die wechselnde Nachfrage nach landwirtschaftlichen Produkten verändern, was Menschen aus einem Standort machen.

78. Auch Wege reagieren auf die Gliederung des Landes.

79. Ein breites Tal bietet oft eine günstigere Verbindung als der direkte Weg über mehrere Rücken.

80. Wo Höhenzüge den Verkehr begrenzen, gewinnen Durchlässe und Übergänge besondere Bedeutung.

81. Moderne Straßen können solche Hindernisse mit Einschnitten, Brücken oder größeren Umwegen überwinden, beseitigen das Relief aber nicht.

82. An einem See kommt eine weitere Grenze hinzu, die Verbindungen entlang der Ufer bündelt und die gegenüberliegenden Seiten voneinander trennt.

83. Derselbe Landschaftsausschnitt kann deshalb nahe erscheinen und dennoch nur über einen längeren Weg erreichbar sein.

84. Räumliche Nähe besteht hier aus mehr als der Entfernung auf einer ebenen Karte.

85. Die kleinteilige Landschaft hat zugleich empfindliche Stellen.

86. Auf unbedeckten Hängen kann kräftiger Regen fruchtbaren Oberboden abschwemmen und am Hangfuß ablagern.

87. Mehr Niederschlag ist unter solchen Bedingungen nicht nur ein Gewinn für die Wasserversorgung.

88. Pflanzendecken bremsen den Abfluss, ihre Wurzeln stabilisieren den Boden, und die Bewirtschaftung kann diese Schutzwirkung erhalten oder schwächen.

89. Auch ein im Durchschnitt feuchterer Landesteil bleibt gegenüber längeren Trockenperioden verwundbar, besonders auf flachgründigen, stark besonnten Standorten.

90. Waldflächen, Weinhänge und offene Äcker sind deshalb weder bloße Folgen des Klimas noch eine unveränderliche Ausstattung des Landes.

91. Ihr heutiges Nebeneinander verbindet natürliche Voraussetzungen mit Entscheidungen vieler Generationen.

92. Am Balaton lässt sich diese Verbindung auf engem Raum erkennen.

93. Die offene Wasserfläche, die ansteigenden Hänge und das flachere Ufer gegenüber verdanken ihre Gestalt unterschiedlichen geologischen und landschaftlichen Entwicklungen.

94. Welche Flächen bewaldet, bebaut oder bepflanzt sind, erzählt zusätzlich von der Nutzung dieses Geländes.

95. Die Hügel sind keine Kulisse, denn sie lenken Wasser, verändern die Besonnung und bestimmen mit, wie man von einem Ort zum nächsten gelangt.

96. Transdanubiens Zusammenhalt liegt gerade in diesem wiederkehrenden Zusammenspiel, nicht in einer überall gleichen Oberfläche.

97. Die Donau gibt dem Raum seinen Namen, aber hinter dem Fluss setzt sich das Land aus vielen verschieden geformten Nachbarschaften zusammen.

98. Vom Ufer aus sieht man deshalb mehr als Wasser und Höhen: Man sieht, wie nahe beieinander unterschiedliche Möglichkeiten liegen können.