3.3.2 A Duna öbölvidéke (Szigetköz) – Die Schüttlandschaft der Donau (Szigetköz)

1. 1993 májusában a Szigetközről készült felvételek egy szinte kiszáradt mellékág medrét mutatták, amely még néhány évvel korábban is vizet vezetett.

2. Az erdős partok között most már szabadon látszott a folyómeder.

3. Az ilyen képek egy olyan beavatkozás következményeit dokumentálják, amely sokkal többet változtatott meg, mint a főág helyzetét.

4. Hiányzott a víz egy olyan tájból, amelynek szigeteit, erdeit és vizeit a Duna alakította ki.

5. A Szigetköz szó jelentése „szigetvidék”, németül pedig Kleine Schüttinsel néven is ismert.

6. A „Schüttinsel” szó találóan leír egy olyan területet, amelyet a folyó a saját, magával sodort anyagából épített fel.

7. Alakját csak akkor lehet megérteni, ha a vizet és a szárazföldet ugyanazon mozgó rendszer részeként tekintjük.

8. A Szigetköz Magyarország északnyugati részén fekszik, és a Kisalföldhöz tartozik.

9. Északon a Duna régi főmedre, délen pedig a Mosoni-Duna, a Duna egy széles ívben kanyargó ága között terül el.

10. Délkeleten ezek a vizek Véneknél, Győr közelében egyesülnek.

11. Körülbelül 52 kilométeres hosszúságával ez a tájsáv nagyjából egy hosszú napi kerékpártúra hosszának felel meg.

12. Átlagos szélessége viszont csupán hat-nyolc kilométer.

13. A régi főág túloldalán, Szlovákiában fekszik a Nagy Schütt-sziget, amelyet magyarul Csallóköznek, szlovákul pedig Žitný ostrovnak neveznek.

14. Mindkét terület a Duna nagyobb üledékes tájához tartozik.

15. Az államhatár ezért elválaszt egy olyan összefüggést, amely a felszín alatt és a vízben továbbra is fennáll.

16. E síkságtól nyugatra a Duna Pozsony közelében áthalad a Kis-Kárpátok és az Alpok keleti lábainál kialakuló szűkületen.

17. A folyó lefelé haladva a tér kiszélesedik, és a folyó esése a szűkebb szakaszokhoz képest csökken.

18. A Duna kavicsot és homokot szállít magával, amelyek széles körű vízgyűjtő területéről származnak.

19. A durvább szemcséket főként a mederfenéken szállítja, míg a finomabb részecskék hosszabb ideig lebeghetnek a vízben.

20. Az, hogy mennyi anyagot szállít tovább, az áramlástól, a vízmélységtől és a szemcsemérettől függ.

21. Ha a mozgatóerő már nem elegendő, a rakomány egy része ott marad.

22. Így hosszú idő alatt hatalmas üledékrétegek keletkeztek, amelyeket a földrajztudósok alluviális deltoáknak vagy üledékkúpoknak neveznek.

23. Egy ilyen kúp itt nem meredek domb, hanem a folyami üledékekből álló, szélesre terjedő, enyhén lejtő test.

24. A Szigetköz a felszínének egy részét képezi.

25. Ahol kavicsos zátonyok alakultak ki, a víznek új utakat kellett keresnie ezeknek az akadályoknak a megkerülésére.

26. Ágakra osztódott, amelyek lejjebb újra egyesültek, vagy ismét elágaztak.

27. Míg az egyik ág anyagot rakódott le, egy másik elmélyíthette medrét, és több vizet vonzhatott magához.

28. Az árvizek felgyorsították ezeket az átalakulásokat, mert további területeket értek el, és nagyobb szemcséket tudtak mozgatni.

29. Így keletkeztek szigetek, amelyek később eltűntek, vagy összekapcsolódtak a szomszédos szárazföldi területekkel.

30. Ezt az elágazó folyóhálózatot általában „belső deltának” nevezik.

31. Ez a folyó torkolatánál történő elágazására emlékeztet, bár a Duna itt sem a tengerbe, sem egy nagy tóba nem torkollik.

32. Döntő fontosságú az elágazás és az üledékképződés hasonlósága, nem pedig a keletkezés teljes egyezése.

33. Egy térkép ezért csak egy adott állapotot örökít meg, míg a tájat eredetileg az ismétlődő változások jellemezték.

34. Egy növényzettel borított sziget is gyakran alacsony, kavicsból és homokból álló partként kezdődött.

35. A megfelelő, nedves helyeken fűzfák és nyárfák telepedhettek meg, amelyek gyökerei megszilárdították a laza anyagot.

36. Áradásokkor a növények között további üledék rakódott le.

37. Így a növényzet nélküli homokpad fokozatosan tartósabb szárazfölddé vált, mindaddig, amíg az áramlás újra el nem mosott.

38. Magasabban fekvő, ritkábban elárasztott területeken más erdőtársulások alakulhattak ki tölgyekkel, kőrisfákkal és szilfákkal.

39. Az árterület egy folyó azon része, amelyet az árvíz elér, és amelynek talaját és élővilágát az árvíz is alakítja.

40. A Szigetközben ezért különböző élőhelyek hálózata alkotott.

41. Már a csekély magasságkülönbségek is meghatározták, milyen gyakran érkezett a víz, és milyen növények tudtak ott növekedni.

42. A különbségek a víz felszíne alatt is folytatódtak.

43. Egy gyorsan áramló kavicsos mellékág más feltételeket biztosított, mint egy nyugodt öböl, amelynek alján finom iszap volt.

44. Sok halnak élete során különböző vízterületekre van szüksége, például íváshoz, a fiatalok fejlődéséhez vagy menedékhelyként.

45. A karok közötti összeköttetés lehetővé teszi számukra a váltást, míg a sekély, védett part menti övezetek táplálékot és menedéket nyújtanak.

46. A főáramtól időnként elválasztott víztestek pedig fontos élőhelyek lehetnek a kétéltűek számára.

47. Értékük attól is függ, hogy mennyi ideig tartják a vizet, és hogy sok ragadozó hal jut-e el oda.

48. Ezért egy élő árterületen nem mindenhol azonos a vízszint, és nem mindenhol azonos az áramlás.

49. Sokszínűségük az ilyen körülmények egymás mellett való létezéséből és időbeli váltakozásából fakad.

50. A szigetek között a víztestek összeköttetése folytatódik.

51. A kavicslerakódások számos, egymással összekapcsolódó üreget tartalmaznak, amelyeken keresztül a talajvíz áramlik.

52. A talajvíz az a víz, amely kitölti a talaj pórusait és köztereit.

53. Ha a folyó vízszintje elég magas, a víz a medréből behatolhat ezekbe a rétegekbe, és kiegészítheti az árterület alatti vízkészletet.

54. Ha a vízszint jelentősen csökken, az áramlás iránya helyenként megfordulhat, így a talajvíz a folyó felé áramlik.

55. Az áramlás mértéke többek között a vízszintek közötti magasságkülönbségtől és az üledékek áteresztőképességétől függ.

56. Egy alacsonyabb vízállású folyó ezért akár a látható partjától távol eső talajokat is kiszáríthatja.

57. A fák számára döntő fontosságú, hogy gyökereik még elegendő vizet kapnak-e az elérhető talajrétegekből.

58. A táj tehát a folyó változásaira ott is reagál, ahol nincs látható nyílt víztest.

59. Az emberi átalakítás már jóval azelőtt megkezdődött, hogy a később nemzetközi hírnévre szert tett vízerőmű-projekt elindult volna.

60. A 19. század végén megerősítették a partokat, rendezni kezdték a főágat, és összefüggő árvízvédelmi gátakat emeltek.

61. Ezeknek a munkálatoknak a célja a települések és a termőterületek védelme, valamint a hajózási feltételek javítása volt.

62. Ugyanakkor a Szigetközt egy, a gátak között továbbra is elárasztásnak kitett területre és egy, a gátakon kívüli, védett területre osztották fel.

63. Az elválasztott karok vízcseréjük egy részét elvesztették, és fokozatosan feltöltődtek.

64. A hajózás érdekében később hozott intézkedések tovább koncentrálták az áramlást a főmederben.

65. Ezért már 1992 előtt is a folyó jóval kevésbé volt szabad, mint azt az erdős szigetek látványa sugallná.

66. Ez magyarázza, miért nem jelenti egy bizonyos régebbi vízszinthez való visszatérés még az eredeti folyami tájhoz való visszatérést.

67. 1977-ben Magyarország és Csehszlovákia megállapodott a Gabčíkovo–Nagymaros-i vízerőmű-rendszer megépítéséről.

68. A rendszer célja többek között az áramtermelés, a hajózás megkönnyítése és az árvízvédelem volt.

69. A gabčíkovói áramtermeléshez azt tervezték, hogy a Duna vizét egy kifejezetten erre a célra épített csatornán keresztül vezetik az erőműbe.

70. Magyarország 1989-ben leállította a munkálatokat, amelyben a környezetvédelmi aggályok jelentős szerepet játszottak.

71. A csehszlovák fél ezt követően egy módosított megoldást dolgozott ki, amely egy Čunovo közelében épülő vízerőművet irányzott elő.

72. 1992 októberében a Duna vízének túlnyomó részét átirányították az erőművi csatornába.

73. A Szigetközön található régi főmeder lényegesen kevesebb vizet kapott, és számos mellékág kiszáradt, illetve elvesztette áramlását.

74. A régió nagy részén csökkent a talajvízszint, bár a hatások a helyszíntől és a vízhálózathoz való kapcsolódástól függően eltérőek voltak.

75. Egy csatorna továbbra is hatalmas vízmennyiséget vezetett, de sok szomszédos mellékág elvesztette hozzáférését ehhez.

76. A konfliktus a hágai Nemzetközi Bíróság elé került, amely 1997-ben hozta meg ítéletét.

77. A bíróság kifogásolta mind Magyarország hozzáállását és a szerződésben előírt munkák elmulasztását, mind pedig Csehszlovákia által a módosított megoldás egyoldalú üzembe helyezését.

78. Mindkét államnak közös megállapodást kellett volna kidolgoznia, amely figyelembe vette volna a továbbra is érvényben lévő szerződést és a megváltozott körülményeket.

79. Az ítélet azonban nem jelentett végleges ökológiai értékelést az egyes mellékágak mindegyikéről.

80. Bizonyított tény a lefolyás jelentős megváltozása és az ezzel járó beavatkozások a vízháztartásba.

81. Vitás kérdés maradt a teljes projekt értékelése, az előnyeinek és hátrányainak súlyozása, valamint a megfelelő orvosló intézkedések.

82. Az erdőben megfigyelt változás sem tulajdonítható egyértelműen és teljes mértékben az erőműnek, mivel az időjárás, a korábbi szabályozás és a gazdálkodás is hatással van rá.

83. Az ilyen hatások megkülönböztetéséhez hosszabb mérési sorozatokra és megfelelő helyszínek összehasonlítására van szükség.

84. 1995 óta egy vízellátó rendszer javítja a Szigetköz számos mellékágának vízellátását.

85. A Dunakiliti közelében található mederzátony – azaz egy alacsony, a folyómederben keresztben elhelyezkedő építmény – emeli a zátony feletti vízszintet.

86. Ezáltal a víz beömlőnyílásokon keresztül juthat be a mellékágak hálózatába.

87. További építmények osztják szét és tartják vissza a vizet, a későbbi bővítések pedig további területeket értek el.

88. Egy 2024-es projektjelentés ismét átfolyó vizekről, javuló életkörülményekről és a halállomány helyi helyreállásáról számol be.

89. Azt is bemutatja, hogy a mesterségesen kiváltott elöntések és a természetes árvizek elősegíthetik az árterületi erdők növekedését.

90. Az 1993-as felvételeken látható kiszáradt meder ezért nem ad pontos képet a mai régió egészéről.

91. A helyreállás azonban nem jelenti azt, hogy a víz most már mindenhol ugyanazokat az útvonalakat követi, mint az átterelés előtt.

92. A műszakilag biztosított vízszint megőrizheti az élőhelyeket anélkül, hogy egyúttal helyreállítaná a kavics, a partok és a szigetek korábbi elhelyezkedését.

93. A további fejlődés szempontjából ezért a vízmennyiség mellett az is fontos, hogy mikor érkezik a víz, hová jut el, és mely összeköttetések maradnak nyitva.

94. A magyar–szlovák közös mérési programok 1995 óta figyelemmel kísérik a víztestek és környezetük változásait.

95. Nyitott kérdés, hogy az egyes javulások mennyire tartósak a változó lefolyások és éghajlati viszonyok mellett, és milyen beavatkozások erősíthetik tovább az ökológiai összeköttetést.

96. Egy erdő meghagyása csak részben védi a fáit, ha a gyökereikhez vezető vízútvonalak elvesznek.

97. Ezzel szemben egy jelentéktelen mellékág újbóli összekapcsolása többet érhet el, mint pusztán a partvonalának biztosítása.

98. A Szigetközben a kavicsos part egy sziget alapja, ugyanakkor változásának lehetséges kiindulópontja is.

99. Hogy ebből élő árterület lesz-e, attól függ, hogy a folyó továbbra is elérheti-e és alakíthatja-e ezt a tájat.

1. Im Mai 1993 zeigten Aufnahmen aus dem Szigetköz ein nahezu trockenes Seitenarmbett, das noch wenige Jahre zuvor Wasser geführt hatte.

2. Zwischen den bewaldeten Ufern lag nun der Flussgrund offen.

3. Solche Bilder dokumentieren die Folgen eines Eingriffs, der weit mehr veränderte als die Lage des Hauptstroms.

4. Das Wasser fehlte in einer Landschaft, deren Inseln, Wälder und Gewässer durch die Donau entstanden waren.

5. Szigetköz bedeutet sinngemäß „Inselland“ und heißt auf Deutsch auch Kleine Schüttinsel.

6. Das Wort „Schüttinsel“ beschreibt dabei treffend einen Raum, den der Fluss aus seinem eigenen mitgeführten Material aufgebaut hat.

7. Seine Gestalt lässt sich nur verstehen, wenn man Wasser und Land als Teile desselben beweglichen Systems betrachtet.

8. Der Szigetköz liegt im Nordwesten Ungarns und gehört zur Kleinen Tiefebene, dem Kisalföld.

9. Er erstreckt sich zwischen dem alten Hauptbett der Donau im Norden und der Mosoni-Duna im Süden, einem weit geschwungenen Donauarm.

10. Im Südosten vereinigen sich diese Gewässer bei Vének, nahe Győr.

11. Mit ungefähr 52 Kilometern Länge ist der Landschaftsstreifen etwa so lang wie eine ausgedehnte Tagesfahrt mit dem Fahrrad.

12. Seine durchschnittliche Breite beträgt dagegen nur sechs bis acht Kilometer.

13. Jenseits des alten Hauptstroms liegt in der Slowakei die Große Schüttinsel, ungarisch Csallóköz und slowakisch Žitný ostrov genannt.

14. Beide Räume gehören zu einer größeren Ablagerungslandschaft der Donau.

15. Die Staatsgrenze teilt deshalb einen Zusammenhang, der im Untergrund und im Wasser weiterbesteht.

16. Westlich dieser Ebene gelangt die Donau bei Bratislava durch die Engstelle zwischen den Kleinen Karpaten und den östlichen Ausläufern der Alpen.

17. Stromabwärts öffnet sich der Raum, und das Flussgefälle nimmt gegenüber den stärker eingeengten Abschnitten ab.

18. Die Donau führt Kies und Sand mit, die aus ihrem weit verzweigten Einzugsgebiet stammen.

19. Gröbere Körner bewegt sie vor allem am Grund, während feinere Teilchen länger im Wasser schweben können.

20. Wie viel Material sie weiterbefördert, hängt von Strömung, Wassertiefe und Korngröße ab.

21. Reicht die bewegende Kraft nicht mehr aus, bleibt ein Teil dieser Fracht liegen.

22. So entstanden über lange Zeit mächtige Ablagerungen, die Geografen als Schwemmfächer oder Schüttkegel bezeichnen.

23. Ein solcher Kegel ist hier kein steiler Hügel, sondern ein weit ausgebreiteter, flach geneigter Körper aus Flusssedimenten.

24. Der Szigetköz bildet einen Teil seiner Oberfläche.

25. Wo Kiesbänke wuchsen, musste sich das Wasser neue Wege um diese Hindernisse suchen.

26. Es teilte sich in Arme, die sich weiter unten wieder vereinigten oder erneut verzweigten.

27. Während ein Arm Material ablagerte, konnte ein anderer sein Bett vertiefen und mehr Wasser an sich ziehen.

28. Hochwasser beschleunigte solche Umlagerungen, weil es zusätzliche Flächen erreichte und größere Körner bewegen konnte.

29. Auf diese Weise entstanden Inseln, verschwanden wieder oder verbanden sich mit benachbarten Landstücken.

30. Für dieses verzweigte Flussnetz ist die Bezeichnung „Binnendelta“ gebräuchlich.

31. Sie erinnert an die Aufteilung eines Flusses an seiner Mündung, obwohl die Donau hier weder ins Meer noch in einen großen See mündet.

32. Entscheidend ist die Ähnlichkeit der Verzweigung und Ablagerung, nicht eine vollständige Übereinstimmung der Entstehung.

33. Ein Kartenbild hält daher nur einen Zustand fest, während die Landschaft ursprünglich von wiederkehrender Veränderung geprägt war.

34. Auch eine bewachsene Insel begann häufig als niedrige Bank aus Kies und Sand.

35. Auf geeigneten feuchten Stellen konnten sich Weiden und Pappeln ansiedeln, deren Wurzeln das lockere Material festigten.

36. Zwischen den Pflanzen blieb bei Überflutungen weiteres Sediment hängen.

37. Damit wurde aus einer unbewachsenen Bank allmählich ein beständigeres Landstück, solange die Strömung es nicht wieder abtrug.

38. Auf höher gelegenen, seltener überschwemmten Flächen konnten sich andere Waldgesellschaften mit Eichen, Eschen und Ulmen entwickeln.

39. Die Aue ist der Bereich eines Flusses, den Hochwasser erreicht und dessen Böden und Lebensgemeinschaften es mitprägt.

40. Im Szigetköz bestand sie deshalb aus einem Geflecht verschiedener Standorte.

41. Schon geringe Höhenunterschiede entschieden darüber, wie häufig Wasser kam und welche Pflanzen dort wachsen konnten.

42. Die Unterschiede setzten sich unter der Wasseroberfläche fort.

43. Ein rasch durchströmter Kiesarm bot andere Bedingungen als eine ruhige Bucht mit feinem Schlamm am Grund.

44. Viele Fische brauchen während ihres Lebens verschiedene Gewässerbereiche, etwa zum Laichen, für die Entwicklung der Jungtiere oder als Rückzugsraum.

45. Eine Verbindung zwischen den Armen ermöglicht ihnen den Wechsel, während flache, geschützte Uferzonen Nahrung und Deckung bieten.

46. Zeitweise vom Hauptstrom getrennte Gewässer können wiederum wichtige Lebensräume für Amphibien sein.

47. Ihr Wert hängt auch davon ab, wie lange sie Wasser führen und ob viele räuberische Fische sie erreichen.

48. Deshalb bedeutet eine lebendige Aue weder überall denselben Wasserstand noch überall dieselbe Strömung.

49. Ihre Vielfalt entsteht aus dem Nebeneinander und dem zeitlichen Wechsel solcher Bedingungen.

50. Unter den Inseln setzt sich die Verbindung der Gewässer fort.

51. Die Kiesablagerungen enthalten zahlreiche miteinander verbundene Hohlräume, durch die Grundwasser strömt.

52. Grundwasser ist Wasser, das die Poren und Zwischenräume des Untergrunds ausfüllt.

53. Steht der Fluss hoch genug, kann Wasser aus seinem Bett in diese Schichten eindringen und den Vorrat unter der Aue ergänzen.

54. Sinkt sein Spiegel deutlich, kann sich die Richtung örtlich umkehren, sodass Grundwasser zum Fluss hin abfließt.

55. Wie stark dieser Austausch ist, hängt unter anderem vom Höhenunterschied der Wasserspiegel und von der Durchlässigkeit der Ablagerungen ab.

56. Ein abgesenkter Fluss kann daher auch Böden austrocknen, die von seinem sichtbaren Ufer entfernt liegen.

57. Für Bäume ist entscheidend, ob ihre Wurzeln noch genügend Wasser aus den erreichbaren Bodenschichten erhalten.

58. Die Landschaft reagiert auf Veränderungen des Flusses somit auch dort, wo kein offenes Gewässer zu sehen ist.

59. Die menschliche Umgestaltung begann lange vor dem Wasserkraftprojekt, das später international bekannt wurde.

60. Im späten neunzehnten Jahrhundert befestigte man Ufer, ordnete den Hauptstrom und errichtete zusammenhängende Hochwasserschutzdeiche.

61. Diese Arbeiten sollten Siedlungen und Nutzflächen schützen und die Bedingungen für die Schifffahrt verbessern.

62. Sie teilten den Szigetköz zugleich in einen weiterhin überflutbaren Bereich zwischen den Deichen und einen geschützten Bereich außerhalb.

63. Abgetrennte Arme verloren einen Teil ihres Wasseraustauschs und konnten allmählich verlanden.

64. Spätere Maßnahmen für die Schifffahrt konzentrierten die Strömung zusätzlich im Hauptbett.

65. Schon vor 1992 war der Fluss deshalb deutlich weniger frei, als es ein Blick auf bewaldete Inseln vermuten lässt.

66. Das erklärt, warum die Rückkehr zu einem bestimmten älteren Wasserstand noch keine Rückkehr zur ursprünglichen Flusslandschaft bedeutet.

67. 1977 vereinbarten Ungarn und die Tschechoslowakei den Bau des Staustufensystems Gabčíkovo–Nagymaros.

68. Es sollte unter anderem Strom erzeugen, die Schifffahrt erleichtern und dem Hochwasserschutz dienen.

69. Für die Stromgewinnung bei Gabčíkovo war vorgesehen, Donauwasser durch einen eigens gebauten Kanal zum Kraftwerk zu führen.

70. Ungarn stellte 1989 Arbeiten ein, wobei ökologische Befürchtungen eine wesentliche Rolle spielten.

71. Die tschechoslowakische Seite entwickelte daraufhin eine veränderte Lösung mit einem Stauwerk bei Čunovo.

72. Im Oktober 1992 wurde der überwiegende Teil des Donauwassers in den Kraftwerkskanal umgeleitet.

73. Das alte Hauptbett am Szigetköz erhielt erheblich weniger Wasser, und zahlreiche Seitenarme fielen trocken oder verloren ihre Durchströmung.

74. In großen Teilen der Region sanken die Grundwasserstände, während sich die Auswirkungen je nach Lage und Verbindung zum Gewässernetz unterschieden.

75. Ein Kanal führte weiterhin einen mächtigen Strom, doch viele benachbarte Arme hatten den Zugang zu ihm verloren.

76. Der Konflikt gelangte vor den Internationalen Gerichtshof in Den Haag, der 1997 sein Urteil fällte.

77. Er beanstandete sowohl Ungarns Einstellung und Aufgabe der vertraglich vorgesehenen Arbeiten als auch die einseitige Inbetriebnahme der veränderten Lösung durch die Tschechoslowakei.

78. Beide Staaten sollten eine gemeinsame Regelung aushandeln, die den fortbestehenden Vertrag und die veränderten Verhältnisse berücksichtigte.

79. Das Urteil war jedoch keine abschließende ökologische Bewertung jedes einzelnen Seitenarms.

80. Gesichert sind die starke Veränderung des Abflusses und die damit verbundenen Eingriffe in den Wasserhaushalt.

81. Strittig blieben Bewertungen des Gesamtprojekts, die Gewichtung seiner Vorteile und Schäden sowie die angemessenen Maßnahmen zur Abhilfe.

82. Auch eine beobachtete Veränderung im Wald lässt sich nicht ohne Weiteres vollständig dem Kraftwerk zuschreiben, weil Wetter, frühere Regulierung und Bewirtschaftung ebenfalls wirken.

83. Solche Einflüsse auseinanderzuhalten erfordert längere Messreihen und den Vergleich geeigneter Standorte.

84. Seit 1995 verbessert ein System zur Wasserzufuhr die Versorgung zahlreicher Arme des Szigetköz.

85. Eine Sohlschwelle bei Dunakiliti, also ein niedriges Bauwerk quer im Flussbett, hebt den Wasserspiegel oberhalb der Schwelle an.

86. Dadurch kann Wasser über Einlässe in das Seitenarmnetz gelangen.

87. Weitere Bauwerke verteilen und halten es zurück, und spätere Erweiterungen erreichten zusätzliche Bereiche.

88. Ein Projektbericht von 2024 beschreibt wieder durchströmte Gewässer, verbesserte Lebensbedingungen und örtliche Erholungen der Fischbestände.

89. Er zeigt auch, dass künstlich ausgelöste Überflutungen und natürliche Hochwasser das Wachstum von Auwäldern fördern können.

90. Das trockene Bett auf den Aufnahmen von 1993 ist deshalb kein zutreffendes Bild für die gesamte heutige Region.

91. Die Erholung bedeutet allerdings nicht, dass Wasser nun überall wieder dieselben Wege nimmt wie vor der Umleitung.

92. Ein technisch gesicherter Wasserstand kann Lebensräume erhalten, ohne zugleich die frühere Umlagerung von Kies, Ufern und Inseln wiederherzustellen.

93. Für die weitere Entwicklung zählt deshalb neben der Wassermenge auch, wann das Wasser kommt, wohin es gelangt und welche Verbindungen offen bleiben.

94. Gemeinsame ungarisch-slowakische Messprogramme beobachten seit 1995 Veränderungen der Gewässer und ihrer Umgebung.

95. Offen bleibt, wie dauerhaft einzelne Verbesserungen unter wechselnden Abflüssen und klimatischen Bedingungen tragen und welche Eingriffe die ökologische Verbindung weiter stärken können.

96. Einen Wald stehen zu lassen schützt seine Bäume nur teilweise, wenn die Wasserwege zu ihren Wurzeln verloren gehen.

97. Umgekehrt kann die Wiederanbindung eines unscheinbaren Arms mehr bewirken als die bloße Sicherung seiner Uferlinie.

98. Die Kiesbank ist im Szigetköz zugleich Fundament einer Insel und möglicher Ausgangspunkt ihrer Veränderung.

99. Ob daraus eine lebendige Aue wird, entscheidet sich daran, ob der Fluss diese Landschaft weiterhin erreichen und bewegen darf.