5.2 Tavak és állóvizek – Seen und stehende Gewässer

1. A Balaton déli partján a tófenék sok helyen olyan enyhén mered, hogy messzire lehet belegázolni a vízbe, mielőtt mélyebbé válna.

2. A tó magyar neve Balaton.

3. A partról nézve víztükrének kiterjedése olyan hatalmas, mint egy kis tengeré, de alatta nincs ennek megfelelő mélységű víztest.

4. Átlagos vízállás mellett átlagos mélysége alig több mint három méter.

5. Ez az átlagérték a vízmennyiség és a felület arányát írja le, nem pedig az egyes pontok mélységét.

6. A sekély part menti övezetek és a mélyebb árokok között jelentős különbségek vannak.

7. Ennek ellenére a csekély átlagos mélység határozza meg az egész tó viselkedését.

8. Ami fürdéskor kellemes, az határozza meg azt is, hogy a víz milyen gyorsan melegszik fel, hogyan mozgatja a szél, és mennyire érzékenyen reagál a szárazságra.

9. Magyarország nagy természetes tavai túlnyomórészt az ország nyugati részének sekély mélyedéseiben helyezkednek el.

10. Sok alpesi tótól eltérően ezek nem mélyen kimélyedett hegyi völgyeket töltenek ki.

11. Egy mélyedés akkor gyűjti össze a vizet, ha a beáramlás hosszabb ideig nagyobb, mint a lefolyás, a párolgás és a beszivárgás miatti veszteség.

12. Az, hogy mennyi víz maradhat benne, a medence alakjától és az aljzat vízáteresztő képességétől függ.

13. Egy széles, kevéssé mélyedő medence nagy vízfelületet képes befogadni, bár viszonylag kevés vizet tartalmaz.

14. A felület és a vízkészlet ezért különböző mennyiségi jellemzők.

15. A tavak nem mindegyike azonos keletkezési történettel rendelkezik, medencéiket különböző geológiai és tájképi folyamatok alakították ki.

16. Közös, lapos kialakításuk azonban erősebben köti össze őket, mint amire különböző neveik és partvidékeik első ránézésre utalnak.

17. Ahhoz, hogy egy tó felmelegedjen, a Napnak egy bizonyos mennyiségű víznek kell energiát átadnia.

18. Ha ez az energia azonos felületen kevesebb vízre oszlik el, akkor – egyéb körülmények változatlansága mellett – a víz hőmérséklete erőteljesebben emelkedik.

19. Egy sekély tó ezért általában gyorsabban reagál a nyári melegre, mint egy mély.

20. A szél ráadásul eloszthatja a felvett hőt egészen a tófenékig, ha az egész víztömeget átkeveri.

21. A mély tavakban viszont gyakran hűvös víz marad a meleg felszíni réteg alatt.

22. Ez a rétegződés azért alakul ki, mert a meleg víz könnyebb, mint a körülbelül négy fok feletti hideg víz.

23. A sekély magyar tavakban időnként kialakulhat ilyen nyári rétegződés, de gyakran kevésbé stabil.

24. Egy hűvös, szeles időszak is gyorsan megváltoztathatja a hőmérsékletüket.

25. A jól ismert nyári meleg tehát nem a víz állandó tulajdonsága, hanem a napsugárzás, a kis mélység és a változó időjárás eredménye.

26. A víztükör egyúttal megváltoztatja közvetlen környezetének éghajlatát is, mivel a hőt másképp veszi fel és adja le, mint a szárazföldi talaj.

27. A szárazföld és a víz közötti hőmérséklet-különbségek gyenge szél esetén helyi légáramlásokat válthatnak ki.

28. Ez a hatás térben korlátozott marad, és nem alakítja át a száraz régiót nedves partvidéki éghajlattá.

29. A felszín és a fenék közötti kis távolság miatt a szél különösen hatékony alakító tényezővé válik.

30. Nyílt víztükör felett hullámokat kelthet, amelyek erőssége többek között a szél sebességétől és a tó felett megtett szabad út hosszától függ.

31. Sekély vízben a hullámok mozgása könnyebben eléri a feneket.

32. Ott felkavarhatja azokat a finom részecskéket, amelyek korábban iszapként rakódtak le.

33. A víz zavarossá válik, még akkor is, ha nem kerül bele új szennyeződés.

34. Egy tó zavarossága ezért önmagában még nem jelzi, hogy rossz-e a vízminősége.

35. Míg az erős szél oxigént juttat a levegőből a vízbe és elősegíti az átkeveredést, egyúttal terhelheti a növényzetet és csökkentheti a látótávolságot.

36. Egy sekély tó korántsem mindig egy nyugodt tó.

37. A szél emellett a víztest belsejében is mozgatja a vizet.

38. Ha hosszabb ideig egy irányból fúj, a vizet a szemközti part felé nyomja.

39. Ott emelkedik a vízszint, míg a másik oldalon csökken.

40. A szél irányának megváltozása után a víz a medencében ide-oda ingadozhat.

41. Az ilyen mozgások azt mutatják, hogy a helyi vízszint-emelkedés nem feltétlenül jelenti a teljes tó vízkészletének növekedését.

42. A vízszintmérő a vízszint magasságát méri egy meghatározott referenciaponttal szemben.

43. A kijelzett érték nem jelenti automatikusan sem a mérési pontnál mért vízmélységet, sem a tó átlagos mélységét.

44. Egy aszályos időszak értékeléséhez ezért hosszabb mérési sorozatokra és a teljes medence figyelembevételére van szükség.

45. A vízkészletet elsősorban a vízegyensúly, azaz a beáramló és a kiáramló víz aránya befolyásolja.

46. A víztestre hulló eső és a környező területekről érkező mellékfolyók biztosítják az utánpótlást.

47. A párolgás visszajuttatja a vizet a légkörbe, míg a lefolyások, a kivételek és a talajvízzel való csere – a víztesttől függően – további tényezőként járulnak hozzá.

48. Egy tó vízgyűjtő területe azt a szárazföldi területet foglalja magában, ahonnan a víz a tóba jut.

49. Ha ott nem esik eső, a patakok is kevesebb vizet vezetnek, és a talajból származó utánpótlás is csökken.

50. Ugyanakkor a forró, száraz időjárás fokozhatja a párolgást.

51. A tó ilyenkor felülről veszít vizet, és oldalról kevesebb utánpótlást kap.

52. Kis mélység esetén ugyanaz a vízszintcsökkenés a rendelkezésre álló vízkészlet nagyobb hányadát jelenti, mint egy mély víztest esetében.

53. Ahol a partok különösen sekélyek, a süllyedő vízszint emellett a tófenék széles sávjait is feltárja.

54. Nem minden magyar tó reagál ugyanúgy erre a vízháztartási egyenlegre.

55. A Balaton többek között a Zala folyóból, legfontosabb mellékfolyójából kap vizet, lefolyását pedig a Sió-csatorna szabályozza.

56. A Velencei-tónál a kis mélység, a nádasok és a lényegesen kisebb vízgyűjtő területről származó ingadozó vízellátás együttesen hatnak.

57. A Neusiedler-tó magyarul Fertőnek hívják, és az osztrák–magyar határ mindkét oldalán terül el.

58. Vízháztartása különösen erősen függ a csapadéktól és a párolgástól.

59. Ezenkívül enyhén sós vizet tartalmaz, és ezzel eltér a szokásos édesvízi tavaktól.

60. Amikor a víz elpárolog, a benne oldott sók nagy része visszamarad, és koncentrációjuk megnőhet.

61. A magyar „belső tenger” képe illik a víztest kiterjedéséhez, de sem annak összetételét, sem a fennmaradásához szükséges feltételeket nem magyarázza.

62. A vízháztartás mellett az anyagháztartás is fontos.

63. A patakok nemcsak vizet vezetnek be, hanem oldott tápanyagokat és finom talajrészecskéket is a vízgyűjtő területükről.

64. A foszfor és a nitrogén olyan tápanyagok, amelyekre az algáknak és a vízinövényeknek a növekedéshez szükségük van.

65. Ezek természetes úton jutnak be a tóba, de kimosódott műtrágyák vagy nem megfelelően tisztított szennyvíz révén is bekerülhetnek.

66. A túlkínálat megfelelő körülmények között erős algaszaporodást eredményez.

67. Ezt a felhalmozódást és az azzal járó változásokat eutrofizációnak nevezik.

68. Ez nem egy adott szennyező anyagot jelöl, hanem a vízben élő élővilág változását a túl sok rendelkezésre álló tápanyag miatt.

69. Mivel egy sekély tó a felületéhez viszonyítva kevés vizet tartalmaz, a belekerült anyagmennyiség viszonylag magas koncentrációt érhet el benne.

70. A következmények súlyossága azonban a vízcserétől, a fénytől és a meglévő élőlényközösségektől is függ.

71. A sűrű algásodás csökkenti a mélyebben élő növényekhez eljutó fénymennyiséget.

72. Ha sok alga elpusztul, a mikroorganizmusok lebontják a maradványokat, és eközben oxigént fogyasztanak.

73. A halaknak és számos más vízi állatnak szüksége van erre az oldott oxigénre a légzéshez.

74. Ugyanazon körülmények között a meleg víz kevesebbet képes felvenni belőle, mint a hideg.

75. A meleg, az erős biológiai aktivitás és a csekély keveredés ezért együttesen elősegíthetik az oxigénhiányt.

76. A tápanyagok egy része az elhalt anyagokkal együtt a fenékre ülepedik.

77. Bizonyos körülmények között később visszakerül a vízbe, így a múltbeli szennyezés hatása továbbra is fennáll.

78. A tófenék tehát nem csupán a víz aljzata, hanem egy tároló is, amely meghatározó szerepet játszik a víz állapotában.

79. A nádasok és más növényzettel borított partvidékek közvetítenek a szárazföld és a nyílt víz között.

80. Száraik helyenként lassítják a víz mozgását, és közöttük a sodort részecskék leülepedhetnek.

81. A növények felveszik a tápanyagokat, míg a mikroorganizmusok a felületükön és a talajban lebontják az anyagokat.

82. Az ilyen folyamatok segítenek visszatartani a bejutó anyagokat, de ettől még a nádszalag nem válik korlátlanul hatékony szennyvíztisztító telepgé.

83. Ott is lebomlik a növényi anyag.

84. Az állatok számára a növényzettel borított átmeneti terület fedezéket, táplálékot és különböző vízmélységeket biztosít szűk térben.

85. A sekély vizek ezért rendkívül értékes élőhelyek lehetnek, annak ellenére, hogy kevés vizet tárolnak.

86. A Hortobágyi halastavak azt mutatják, hogy az ember által létrehozott víztestek is jelentős fészkelő- és pihenőhelyekké válhatnak a madarak számára.

87. Ökológiai értékük azonban nem semlegesíti sem a táj korábbi átalakítását, sem a gazdálkodástól és a vízellátástól való függőségét.

88. A természetes tó és a mesterséges víztest között nincs egyszerű ellentét az élő és az élettelen között.

89. A holtág a főágból elválasztott folyóhurok, amelyben a vízcsere már csak lassan vagy időszakosan történik.

90. A folyóval való összeköttetése – például árvíz idején – döntő szerepet játszik abban, hogy friss víz és üledék jut-e bele.

91. A tavak vízszintjét gyakran célzott vízbevezetéssel és -leeresztéssel tartják fenn.

92. A víztározó akkor jön létre, amikor egy építmény visszatartja a folyóvizet.

93. A Tisza-tó, mint víztározó, összeköti a nyílt vízfelületeket a folyószakaszokkal és a növényzettel borított sekély vízterületekkel.

94. Ezek a víztestek is reagálnak a hőre, a szélre és a tápanyagokra, de vízcseréjüket részben emberi döntésekkel lehet megváltoztatni.

95. A „állóvíz” elnevezés ezért elsősorban a folyamatosan irányított folyómederrel való ellentétet írja le, nem pedig a mozgás nélküli állapotot.

96. A fürdőhelyek, a halgazdálkodás és a természetvédelem szempontjából ugyanaz a vízszint különböző okokból fontos.

97. A felszínre került partsáv megnehezítheti a fürdőzéshez való hozzáférést, míg a változó vízmélység máshol új táplálkozóhelyeket teremt a gázlómadarak számára.

98. Ha a természetes partokat falakkal helyettesítik, kevesebb hely marad az ilyen víz és szárazföld közötti átmenetek számára.

99. A lefolyás szabályozása visszatarthatja a vizet, de utánpótlás hiányában nem teremthet korlátlan készletet.

100. Hasonlóképpen a vízminőség szempontjából nem elegendő csupán a látható partvidéket gondozni, ha a tápanyagok a teljes vízgyűjtő területről érkeznek.

101. A kis mélység szorosan összeköti a tavat a medrével, a környezetével és a fölötte lévő levegővel.

102. Aki a Balaton sekély partján belegázol a vízbe, olyan víztestben áll, amelynek nyári melege és sérülékenysége ugyanabból a okból fakad.

103. A kiterjedt felszín alatt csak egy vékony vízréteg található, és éppen ez teszi ezt a partot egyszerre vonzóvá és érzékennyé.

1. Am Südufer des Plattensees fällt der Seegrund vielerorts so sanft ab, dass man weit ins Wasser hinauswaten kann, bevor es tief wird.

2. Der ungarische Name dieses Sees lautet Balaton.

3. Vom Ufer aus erscheint seine Wasserfläche ausgedehnt wie ein kleines Meer, doch unter ihr liegt kein entsprechend tiefer Wasserkörper.

4. Bei gewöhnlichen Wasserständen beträgt seine mittlere Tiefe nur etwas mehr als drei Meter.

5. Dieser Mittelwert beschreibt das Verhältnis von Wasservolumen und Fläche, nicht die Tiefe an jeder einzelnen Stelle.

6. Zwischen flachen Uferzonen und tieferen Rinnen bestehen erhebliche Unterschiede.

7. Trotzdem prägt die geringe durchschnittliche Tiefe das Verhalten des gesamten Sees.

8. Was beim Baden angenehm ist, bestimmt auch, wie rasch sich das Wasser erwärmt, wie der Wind es bewegt und wie empfindlich es auf Trockenheit reagiert.

9. Ungarns große natürliche Seen liegen überwiegend in flachen Senken des westlichen Landesteils.

10. Anders als viele Alpenseen füllen sie keine tief ausgeschürften Gebirgstäler.

11. Eine Senke sammelt Wasser, sobald der Zufluss über längere Zeit größer ist als die Verluste durch Abfluss, Verdunstung und Versickerung.

12. Wie viel Wasser darin bleiben kann, hängt von ihrer Form und von der Durchlässigkeit des Untergrunds ab.

13. Eine breite, wenig eingetiefte Mulde kann eine große Wasserfläche tragen, obwohl sie vergleichsweise wenig Wasser enthält.

14. Fläche und Wasservorrat sind deshalb verschiedene Größen.

15. Die Seen haben nicht alle dieselbe Entstehungsgeschichte, und ihre Becken wurden durch unterschiedliche geologische und landschaftliche Vorgänge geformt.

16. Ihr gemeinsamer flacher Bau verbindet sie dennoch stärker, als es ihre verschiedenen Namen und Uferlandschaften zunächst vermuten lassen.

17. Zum Erwärmen eines Sees muss die Sonne Energie an eine bestimmte Wassermenge abgeben.

18. Verteilt sich diese Energie bei gleicher Fläche auf weniger Wasser, steigt dessen Temperatur unter sonst gleichen Bedingungen stärker.

19. Ein flacher See reagiert deshalb gewöhnlich schneller auf sommerliche Wärme als ein tiefer.

20. Der Wind kann die aufgenommene Wärme zudem bis zum Grund verteilen, wenn er den ganzen Wasserkörper durchmischt.

21. In tiefen Seen bleibt dagegen häufig kühles Wasser unter einer warmen Oberflächenschicht liegen.

22. Diese Schichtung entsteht, weil warmes Wasser leichter ist als kaltes Wasser oberhalb von etwa vier Grad.

23. In den seichten ungarischen Seen kann sich eine solche sommerliche Trennung zeitweise bilden, sie bleibt aber oft weniger stabil.

24. Auch eine kühle, windige Wetterperiode kann ihre Temperatur rasch verändern.

25. Die vertraute Sommerwärme ist somit keine feste Eigenschaft des Wassers, sondern das Ergebnis von Sonneneinstrahlung, geringer Tiefe und wechselndem Wetter.

26. Die Wasserfläche verändert zugleich das Klima ihrer unmittelbaren Umgebung, weil sie Wärme anders aufnimmt und abgibt als der Boden an Land.

27. Temperaturunterschiede zwischen Land und Wasser können bei schwachem Wind örtliche Luftströmungen auslösen.

28. Diese Wirkung bleibt räumlich begrenzt und macht aus einer trockenen Region kein feuchtes Küstenklima.

29. Die gleiche Nähe zwischen Oberfläche und Grund macht den Wind zu einem besonders wirksamen Gestalter.

30. Über einer offenen Wasserfläche kann er Wellen aufbauen, deren Stärke unter anderem von seiner Geschwindigkeit und der Länge des freien Weges über den See abhängt.

31. Im flachen Wasser reicht die Bewegung der Wellen leichter bis zum Boden.

32. Dort kann sie feine Teilchen aufwirbeln, die vorher als Schlamm abgelagert waren.

33. Das Wasser wird trüb, auch wenn keine neue Verunreinigung hineingelangt ist.

34. Die Trübung eines Sees verrät daher für sich allein noch nicht, ob seine Wasserqualität schlecht ist.

35. Während kräftiger Wind Sauerstoff aus der Luft ins Wasser bringt und die Durchmischung fördert, kann er gleichzeitig Pflanzenbestände belasten und die Sichttiefe vermindern.

36. Ein seichter See ist keineswegs immer ein ruhiger See.

37. Wind verschiebt außerdem Wasser innerhalb des Beckens.

38. Hält er längere Zeit aus einer Richtung an, drückt er Wasser gegen das gegenüberliegende Ufer.

39. Dort steigt der Spiegel, während er auf der anderen Seite sinkt.

40. Nach einer Windänderung kann das Wasser im Becken hin und her schwingen.

41. Solche Bewegungen zeigen, dass ein örtlicher Pegelanstieg nicht unbedingt einen größeren Wasservorrat des gesamten Sees bedeutet.

42. Ein Pegel misst die Höhe des Wasserspiegels gegenüber einem festgelegten Bezugspunkt.

43. Seine Anzeige bezeichnet weder automatisch die Wassertiefe an der Messstelle noch die durchschnittliche Tiefe des Sees.

44. Für die Beurteilung einer Trockenperiode sind deshalb längere Messreihen und eine Betrachtung des ganzen Beckens nötig.

45. Den Wasservorrat verändert vor allem die Wasserbilanz, also das Verhältnis zwischen dem eintretenden und dem austretenden Wasser.

46. Regen auf die Wasserfläche und Zuflüsse aus der Umgebung liefern Nachschub.

47. Verdunstung führt Wasser in die Atmosphäre zurück, während Abflüsse, Entnahmen und der Austausch mit dem Grundwasser je nach Gewässer weitere Beiträge leisten.

48. Das Einzugsgebiet eines Sees umfasst die Landfläche, aus der Wasser zu ihm gelangt.

49. Bleibt dort der Regen aus, führen auch seine Bäche weniger Wasser, und der Nachschub aus dem Boden nimmt ab.

50. Gleichzeitig kann heißes, trockenes Wetter die Verdunstung verstärken.

51. Ein See verliert dann Wasser von oben und erhält weniger Ersatz von der Seite.

52. Bei einer geringen Tiefe bedeutet derselbe Verlust an Wasserhöhe einen größeren Anteil am vorhandenen Vorrat als bei einem tiefen Gewässer.

53. Wo die Ufer besonders flach sind, legt ein sinkender Spiegel außerdem breite Streifen des Seebodens frei.

54. Nicht jeder ungarische See reagiert auf diese Bilanz in derselben Weise.

55. Der Balaton erhält Wasser unter anderem aus der Zala, seinem wichtigsten Zufluss, und sein Abfluss wird über den Sió-Kanal geregelt.

56. Am Velence-See, ungarisch Velencei-tó, spielen geringe Tiefe, Schilfbestände und die schwankende Wasserversorgung aus einem wesentlich kleineren Einzugsgebiet zusammen.

57. Der Neusiedler See heißt auf Ungarisch Fertő und liegt beiderseits der österreichisch-ungarischen Grenze.

58. Sein Wasserhaushalt hängt besonders stark von Niederschlag und Verdunstung ab.

59. Er enthält zudem leicht salzhaltiges Wasser und unterscheidet sich damit von einem gewöhnlichen Süßwassersee.

60. Verdunstet Wasser, bleiben die darin gelösten Salze weitgehend zurück und können sich stärker konzentrieren.

61. Das Bild vom ungarischen Binnenmeer passt zur Weite einer Wasserfläche, erklärt aber weder ihre Zusammensetzung noch die Bedingungen, unter denen sie bestehen kann.

62. Zur Wasserbilanz kommt die Bilanz der Stoffe.

63. Bäche führen nicht nur Wasser zu, sondern auch gelöste Nährstoffe und feine Bodenpartikel aus ihrem Einzugsgebiet.

64. Phosphor und Stickstoff sind Nährstoffe, die Algen und Wasserpflanzen zum Wachsen benötigen.

65. Sie gelangen auf natürlichen Wegen in einen See, können aber durch abgeschwemmten Dünger oder unzureichend gereinigtes Abwasser zusätzlich eingetragen werden.

66. Ein Überangebot fördert unter geeigneten Bedingungen starke Algenvermehrung.

67. Für diese Anreicherung und die damit verbundenen Veränderungen verwendet man den Begriff Eutrophierung.

68. Er bezeichnet keinen einzelnen Schadstoff, sondern eine Verschiebung des Lebens im Gewässer durch zu viele verfügbare Nährstoffe.

69. Weil ein flacher See im Verhältnis zu seiner Fläche wenig Wasser enthält, kann eine eingetragene Stoffmenge darin vergleichsweise hohe Konzentrationen erreichen.

70. Wie stark die Folgen ausfallen, hängt jedoch auch vom Wasseraustausch, vom Licht und von den vorhandenen Lebensgemeinschaften ab.

71. Dichtes Algenwachstum vermindert das Licht, das tiefer liegende Pflanzen erreicht.

72. Sterben viele Algen ab, bauen Mikroorganismen ihre Reste ab und verbrauchen dabei Sauerstoff.

73. Fische und zahlreiche andere Wassertiere brauchen diesen gelösten Sauerstoff zum Atmen.

74. Warmes Wasser kann unter gleichen Bedingungen weniger davon aufnehmen als kaltes.

75. Wärme, starke biologische Aktivität und geringe Durchmischung können daher gemeinsam Sauerstoffmangel begünstigen.

76. Ein Teil der Nährstoffe lagert sich mit abgestorbenem Material am Boden ab.

77. Unter bestimmten Bedingungen gelangt er später wieder ins Wasser, sodass die Vergangenheit der Belastung nachwirkt.

78. Der Seegrund ist damit nicht bloß die Unterlage des Wassers, sondern ein Speicher, der dessen Zustand mitbestimmt.

79. Schilfgürtel und andere bewachsene Uferzonen vermitteln zwischen Land und offenem Wasser.

80. Ihre Halme bremsen örtlich die Wasserbewegung, und zwischen ihnen können sich mitgeführte Teilchen absetzen.

81. Pflanzen nehmen Nährstoffe auf, während Mikroorganismen an ihren Oberflächen und im Boden Stoffe umsetzen.

82. Solche Vorgänge helfen, Einträge zurückzuhalten, machen einen Schilfgürtel aber nicht zu einer unbegrenzt leistungsfähigen Kläranlage.

83. Auch dort wird Pflanzenmaterial wieder abgebaut.

84. Für Tiere schafft der bewachsene Übergang Deckung, Nahrung und unterschiedliche Wassertiefen auf engem Raum.

85. Flache Gewässer können deshalb außerordentlich wertvolle Lebensräume sein, obwohl sie wenig Wasser speichern.

86. Die Fischteiche des Hortobágy zeigen, dass auch vom Menschen geschaffene Wasserflächen bedeutende Brut- und Rastgebiete für Vögel werden können.

87. Ihr ökologischer Wert hebt allerdings weder die frühere Umgestaltung der Landschaft noch ihre Abhängigkeit von Bewirtschaftung und Wasserzufuhr auf.

88. Zwischen einem natürlichen See und einem künstlichen Gewässer besteht kein einfacher Gegensatz von lebendig und leblos.

89. Ein Altarm ist eine vom Hauptlauf abgetrennte Flussschlinge, in der das Wasser nur noch langsam oder zeitweise ausgetauscht wird.

90. Seine Verbindung zum Fluss, etwa bei Hochwasser, entscheidet mit darüber, ob frisches Wasser und Sedimente hineingelangen.

91. Ein Teich erhält seinen Wasserstand häufig durch gezielte Zufuhr und Ablassen.

92. Ein Stausee entsteht, wenn ein Bauwerk fließendes Wasser zurückhält.

93. Der Theißsee, ungarisch Tisza-tó, verbindet als Stausee offene Wasserflächen mit fließenden Abschnitten und bewachsenen Flachwasserbereichen.

94. Auch diese Gewässer reagieren auf Wärme, Wind und Nährstoffe, doch ihr Wasseraustausch lässt sich teilweise durch menschliche Entscheidungen verändern.

95. Die Bezeichnung „stehendes Gewässer“ beschreibt deshalb vor allem den Gegensatz zum durchgehend gerichteten Flusslauf, nicht einen Zustand ohne Bewegung.

96. Für Badeorte, Fischwirtschaft und Naturschutz wird derselbe Wasserstand aus unterschiedlichen Gründen wichtig.

97. Ein freiliegender Uferstreifen kann den Zugang zum Baden erschweren, während wechselnde Wassertiefen anderenorts neue Nahrungsplätze für Watvögel schaffen.

98. Werden natürliche Ufer durch Mauern ersetzt, bleibt weniger Raum für solche Übergänge zwischen Wasser und Land.

99. Eine Abflussregelung kann Wasser zurückhalten, aber bei ausbleibendem Nachschub keinen unbegrenzten Vorrat erzeugen.

100. Ebenso reicht es für die Wasserqualität nicht, nur die sichtbare Uferzone zu pflegen, wenn Nährstoffe aus dem gesamten Einzugsgebiet eintreffen.

101. Die geringe Tiefe verbindet den See eng mit seinem Grund, seiner Umgebung und der Luft darüber.

102. Wer am flachen Balatonufer hinauswatet, steht daher in einem Wasserkörper, dessen sommerliche Wärme und dessen Verletzlichkeit dieselbe Ursache haben.

103. Unter der weiten Oberfläche liegt nur eine dünne Schicht Wasser, und gerade sie macht dieses Ufer zugleich einladend und empfindlich.