1-0-das-neue-erleben

---

1 – Őrület! Az első kapcsolat – Wahnsinn! Der erste Kontakt

---

1. Az a szó csúszott ki a számon, hogy „Beszarás!”, még mielőtt bármiféle megfelelő magyarázatot adhattam volna. – Das Wort, das mir über die Lippen kam, war „Wahnsinn!“, und es kam, noch bevor ich eine angemessene Erklärung gefunden hatte. (Umgangssprachlich/vulgär: „Beszarás!” – wörtlich: „Ich scheiß mich an“, entspricht etwa „Scheiße, wie krass!“ – alternativ „Beszarok!“ – „Ich scheiß mich ein!“)

2. Németül ez a szó jelentheti az őrültséget is, de kifejezheti a megdöbbenést is, ami miatt szokatlanul jól illett az alkalomhoz. – Im Deutschen kann dasselbe Wort sowohl Wahnsinn bezeichnen als auch Staunen ausdrücken, was es für diesen Anlass ungewöhnlich gut geeignet machte.

3. A helyzet elég ismerős volt: mesterséges intelligenciát használtam, hogy segítsen a számítógépes munkámban. – Die Situation war mir vertraut genug: Ich nutzte künstliche Intelligenz, um mir bei der Arbeit am Computer zu helfen.

4. Ez a leírás azonban semmiben sem adja vissza azt a nehézséget, hogy a történteket hogyan illesszem be abba a megszokott képbe, amit egy eszköz képes tenni, vagy hogy milyen érzésnek kellene lennie annak használatának. – Nichts an dieser Beschreibung vermittelt, wie schwierig es war, das Geschehene in ein vertrautes Verständnis davon einzuordnen, was ein Werkzeug leisten kann oder wie sich dessen Nutzung anfühlen sollte.

5. Apró számítógépes problémák órákat vettek igénybe anélkül, hogy kielégítő megoldást hoztak volna. – Kleine Computerprobleme hatten Stunden in Anspruch genommen, ohne eine zufriedenstellende Lösung zu liefern.

6. Aztán a rendszer hosszabb kérdés-válaszváltás után rendkívül rövid idő alatt számos terjedelmes könyv fordítását készítette el. – Dann erstellte das System nach einem ausgiebigen Frage-Antwort-Austausch in bemerkenswert kurzer Zeit Übersetzungen zahlreicher umfangreicher Bücher.

7. A kontrasztot nehezebb volt felfogni, mint bármelyik teljesítményt külön-külön. – Der Kontrast war schwerer zu begreifen als jede der beiden Leistungen für sich genommen.

8. Valami, ami egy hétköznapi problémát megoldatlanul hagyhatott, látszólag hatalmas mennyiségű egyéb munkát szinte erőfeszítés nélkül elvégeztetett, anélkül, hogy kényelmes módszert kínált volna számomra a kettő összeegyeztetésére. – Etwas, das ein gewöhnliches Problem ungelöst lassen konnte, hatte offenbar eine immense Menge anderer Arbeit fast mühelos erscheinen lassen, ohne mir eine bequeme Möglichkeit zu bieten, beides miteinander in Einklang zu bringen.

9. A rendelkezésre álló fordítások vizsgálati alapot nyújtottak számomra, de puszta terjedelmük máris meghatározta a reakciómat. – Die verfügbaren Übersetzungen gaben mir etwas zum Untersuchen, aber schon allein ihr schierer Umfang prägte meine Reaktion.

10. Ami hiányzott, az egy megfelelő mércéje volt a teljesítménynek, valami a létrehozott szöveg mennyisége és azok a túlzó következtetések között, amelyeket egy ilyen sebesség felvethet. – Was mir fehlte, war ein geeigneter Maßstab für die Leistung, etwas zwischen der Menge des erzeugten Textes und den extravaganten Schlussfolgerungen, zu denen eine solche Geschwindigkeit verleiten könnte.

11. „Gyorsnak” nevezni pontos leírása volt az én élményemnek. – Es als „schnell“ zu bezeichnen, traf meine Erfahrung treffend.

12. „Jónak” nevezni másfajta figyelmet igényelt volna, amely inkább magukra a fordításokra irányult volna, mintsem arra az időre, amely alatt megjelentek. – Es als „gut“ zu bezeichnen, würde eine andere Art der Betrachtung erfordern, die sich eher auf die Übersetzungen selbst als auf die Zeit, in der sie erschienen, richten müsste.

13. Ezek az ítéletek különböző pillanatokhoz tartoztak. – Diese Urteile gehörten zu unterschiedlichen Momenten.

14. Az első benyomás azonban közel hozta őket egymáshoz, mintha egy kellően nagy időmegtakarítás eldönthetné azt a kérdést is, hogy mit is sikerült elérni. – Doch der erste Eindruck brachte sie einander nahe, als ob eine ausreichend große Zeitersparnis auch die Frage klären könnte, was eigentlich erreicht worden war.

15. A munka hatalmasnak tűnt, mert ahhoz a tartós figyelemhez mértem, amelyet a könyvek fordítása megkövetelt volna tőlem. – Die Arbeit erschien mir gewaltig, weil ich sie an der anhaltenden Aufmerksamkeit maß, die das Übersetzen von Büchern von mir verlangen würde.

16. Az elképzelt munkához képest a rövid elkészítési idő más léptékbe tartozónak tűnt, amelyet számokban könnyebben tudtam felismerni, mint érzésben. – Im Vergleich zu dieser imaginären Arbeit schien die kurze Entstehungszeit einer anderen Größenordnung anzugehören, die ich in Zahlen leichter erkennen konnte als im Gefühl.

17. Le tudtam írni a kontrasztot, de a leírás önmagában nem tette kevésbé furcsának a hétköznapi kudarc és a rendkívüli sebesség kombinációját. – Ich konnte den Kontrast beschreiben, aber die Beschreibung allein ließ die Kombination aus gewöhnlichem Scheitern und außergewöhnlicher Geschwindigkeit nicht weniger seltsam erscheinen.

18. Az eredmény beérkezett, mielőtt az elvárásaim hozzáigazodtak volna. – Das Ergebnis war eingetroffen, bevor sich meine Erwartungen angepasst hatten.

19. Ez nem volt a fordítási módszerek kontrollált összehasonlítása. – Dies war kein kontrollierter Vergleich von Übersetzungsmethoden.

20. Beszámolóm inkább egy találkozást rögzít – emlékezetből származó időtartamokkal és egy nem ellenőrzött teljesítményérzettel –, mintsem a rendszer minden megbízhatóan elvégezhető feladatának mérését. – Mein Bericht hält eher eine Begegnung fest – mit aus dem Gedächtnis wiedergegebenen Zeitangaben und einem unbestätigten Eindruck von Leistung – als eine Messung all dessen, was das System zuverlässig leisten konnte.

21. Ez a korlátozás megváltoztatja, mit tud alátámasztani az élmény, de nem szünteti meg a központi rejtélyt, mivel a meglepetés a találkozásból fakadt, nem pedig egy formális tesztből. – Diese Einschränkung verändert, was die Erfahrung stützen kann, beseitigt jedoch nicht das zentrale Rätsel, da die Überraschung eher aus der Begegnung als aus einem formalen Test entstand.

22. A kérdés tehát az, hogy mi tette a teljesítményt nehezen besorolhatóvá, nem pedig az, hogy milyen általános szintű gépi kompetenciát bizonyított. – Die Frage ist daher, was die Leistung so schwer einzuordnen machte, und nicht, welches allgemeine Kompetenzniveau der Maschine sie bewies.

23. A megoldatlan számítógépes problémák továbbra is a kép részét képezték. – Die ungelösten Computerprobleme gehörten nach wie vor zum Gesamtbild.

24. Nem voltak olyan kínos előjáték, amelyet el lehetett volna vetni, miután valami lenyűgöző történt, mert eltávolításuk egy egyenetlen találkozást sokkal rendezettebb történetté alakított volna. – Sie waren kein peinlicher Auftakt, den man beiseite schieben konnte, sobald etwas Beeindruckendes geschah, denn sie zu entfernen würde eine ungleichmäßige Begegnung in eine viel geordnete Geschichte verwandeln.

25. A fordítások is oda tartoztak. – Auch die Übersetzungen gehörten dorthin.

26. Ha a korábbi kudarcok miatt elhagynám őket, az megőrizné a megszokott ítéletet, de azzal az áron, hogy figyelmen kívül hagynám éppen azt az eseményt, amely megingatta azt. – Sie wegen der früheren Fehlschläge außer Acht zu lassen, würde ein vertrautes Urteil bewahren, auf Kosten der Ignorierung genau jenes Ereignisses, das dieses Urteil ins Wanken gebracht hatte.

27. A kontraszt volt az a rész, amiről a legvilágosabban tudtam beszámolni, még akkor is, ha jelentését nehéz volt pontosan meghatározni. – Der Kontrast war der Teil, über den ich am deutlichsten berichten konnte, auch wenn seine Bedeutung schwer zu fassen blieb.

28. Egy általános ítélet – legyen az csodáló vagy lenéző – megkönnyítené a leírást, ugyanakkor nehezebbé tenné a képességek sajátos kombinációjának felismerését. – Ein pauschales Urteil – sei es bewundernd oder verächtlich – würde die Beschreibung erleichtern, während die besondere Kombination von Fähigkeiten dadurch schwerer zu erkennen wäre.

29. Még a „nehéz” szó is problémássá vált. – Selbst das Wort „schwierig“ war zu einem Problem geworden.

30. A számítógépes problémák a könyvekhez képest jelentéktelennek tűntek, de ez az összehasonlítás inkább az erőfeszítés emberi becslését tükrözte, mintsem a rendszer bizonyított nehézségi fokát. – Die Computerprobleme hatten im Vergleich zu den Büchern geringfügig gewirkt, doch dieser Vergleich spiegelte eher eine menschliche Einschätzung des Aufwands wider als eine nachgewiesene Schwierigkeitsstufe für dieses System.

31. Egy hosszú feladatnak nem feltétlenül kell minden releváns értelemben nehéznek lennie. – Eine langwierige Aufgabe muss nicht in jedem relevanten Sinne schwierig sein.

32. Ahogyan egy feladat sem válik technikailag egyszerűvé pusztán azért, mert célját néhány szóval meg tudja fogalmazni az, aki elvárja annak befejezését. – Ebenso wenig wird eine Aufgabe technisch einfach, nur weil ihr Zweck von der Person, die sie erledigt haben möchte, in wenigen Worten formuliert werden kann.

33. A könyvek és az órák továbbra is a mennyiséget és az időtartamot mérték; a nehézség abban állt, hogy eldöntsem, mit árul el nekem bármelyik mérték a képességekről. – Bücher und Stunden maßen nach wie vor Menge und Dauer; die Schwierigkeit bestand darin, zu entscheiden, was mir diese Maße über meine Leistungsfähigkeit verrieten.

34. A lapok számából nem tudtam megmondani, hogy a problémás számítógépes feladat valami egészen mást igényel-e, mint a fordítási feladat. – Eine Seitenzahl konnte mir nicht sagen, ob die mühsame Computeraufgabe etwas ganz anderes erforderte als die Übersetzungsaufgabe.

35. A rendszer nem egyszerűen jól teljesített; oly módon teljesített, hogy felborította azt a kapcsolatot, amelyet a feladat mérete és az általa okozott nehézségek között vártam. – Das System hatte nicht einfach nur gut funktioniert; es hatte auf eine Weise funktioniert, die das von mir erwartete Verhältnis zwischen dem Umfang einer Aufgabe und dem damit verbundenen Aufwand durcheinanderbrachte.

36. Ez az eltérés adott a megdöbbenésnek valami konkrétumot, amire támaszkodhatott. – Diese Diskrepanz gab dem Staunen einen konkreten Anknüpfungspunkt.

37. Nem volt szükség arra, hogy az eredményt lehetetlennek nevezzem. – Es bestand kein Grund, das Ergebnis als unmöglich zu bezeichnen.

38. Elég volt észrevenni, hogy valami használatra rendelkezésre állhat, miközben kívül marad a hétköznapi munkanapról alkotott intuitív képemen. – Es reichte aus, festzustellen, dass etwas zur Nutzung bereitstehen konnte, während es gleichzeitig außerhalb meines intuitiven Bildes eines gewöhnlichen Arbeitstages blieb.

39. Az eredmény eléréséhez szükséges gyakorlati utasításokat sokkal könnyebb követni, mint annak magyarázatát, hogyan jön létre, így a sikeres használat teljesen összeegyeztethető marad a tartós furcsaságérzettel. – Die praktischen Anweisungen zum Erreichen eines Ergebnisses lassen sich oft viel leichter befolgen als die Erklärung, wie es zustande kommt, sodass eine erfolgreiche Nutzung durchaus mit einem anhaltenden Gefühl der Fremdartigkeit vereinbar ist.

40. Ez az elválasztás különösen szembetűnővé válik, amikor az eredmény a nyelvet érinti, valamit, amit közvetlenül el tudok olvasni, még akkor is, ha a létrehozó folyamat láthatatlan marad. – Diese Trennung wird besonders deutlich, wenn das Ergebnis die Sprache betrifft, etwas, das ich direkt lesen kann, auch wenn der Prozess, der es hervorgebracht hat, außer Sicht bleibt.

41. Ebben az esetben a rendelkezésre álló kimenet határozottabb volt, mint az én értelmezésem. – Hier war das verfügbare Ergebnis eindeutiger als meine Interpretation.

42. Hivatkozhattam a fordításokra, míg azok hirtelen megjelenésének jelentése a gyakorlati lehetőség és a saját elvárásaimmal kapcsolatos kérdés között ragadt. – Ich konnte mich auf die Übersetzungen beziehen, während die Bedeutung ihres plötzlichen Auftauchens zwischen einer praktischen Möglichkeit und einer Frage nach meinen eigenen Erwartungen gefangen blieb.

43. A „Wahnsinn” szó megőrizte ezt a bizonytalanságot anélkül, hogy feloldotta volna. – Das Wort „Wahnsinn“ hielt diese Ungewissheit aufrecht, ohne sie aufzulösen.

44. Örömöt fejezett ki, de az öröm nem magyarázta azt a zavart, amit az okozott, hogy ilyen haszontalan kudarcok mellett ennyi nyilvánvaló képességet találtam. – Es drückte Freude aus, doch diese Freude erklärte nicht die Verwirrung darüber, neben solch wenig hilfreichen Fehlschlägen so viel offensichtliche Leistungsfähigkeit vorzufinden.

45. A kellemetlen része az volt, hogy nem volt megállapított arány a kudarcok, amelyekkel találkoztam, és a siker, amelyet látszólag láttam, között. – Das Unbehagliche daran war, dass es kein festes Verhältnis zwischen den Fehlschlägen, auf die ich gestoßen war, und dem Erfolg gab, den ich zu sehen schien.

46. Ha ez a kétféle teljesítmény egymás mellett létezhetett, akkor a számomra ismerős címkék kevésbé szolgáltak magyarázatként, mint ahogy azt feltételeztem. – Wenn diese beiden Arten von Leistung nebeneinander bestehen konnten, leisteten die mir vertrauten Bezeichnungen weniger Erklärungsarbeit, als ich angenommen hatte.

47. Egy erőteljesebb melléknév sem oldotta volna meg ezt a problémát. – Ein stärkeres Adjektiv würde dieses Problem nicht beheben.

48. Ha a rendszert zseniálisnak neveztem volna, a kudarcok megmagyarázatlanok maradtak volna, éppúgy, mint ha haszontalannak neveztem volna, akkor a fordítások vizsgálat nélkül eltűntek volna a beszámolóból. – Das System als brillant zu bezeichnen, würde die Misserfolge ungeklärt lassen, genauso wie es als nutzlos zu bezeichnen die Übersetzungen aus der Darstellung verschwinden lassen würde, ohne sie zu untersuchen.

49. Az ellentmondásnak egy ideig láthatónak kellett maradnia. – Der Widerspruch musste eine Weile sichtbar bleiben.

50. Ez kevésbé volt kielégítő, mint állást foglalni, mert egy megoldatlan leírás alig nyújtja azt a megkönnyebbülést, ami azzal jár, ha az ember úgy érzi, végre megértette egy eszközt. – Das war weniger befriedigend, als sich für eine Seite zu entscheiden, denn eine ungelöste Beschreibung bietet kaum die Erleichterung, die damit einhergeht, zu glauben, man habe ein Werkzeug endlich verstanden.

51. A leírás akkor válik hasznosabbá, ha a feladatok elkülönülnek egymástól, ahelyett, hogy egyetlen, a kompetencia és az inkompetencia közötti küzdelembe olvadnának össze. – Die Darstellung wird nützlicher, wenn die Zuordnungen klar voneinander getrennt bleiben, anstatt zu einem einzigen Wettstreit zwischen Kompetenz und Inkompetenz zu verschmelzen.

52. A korábbi nehézségeket és a későbbi eredményeket egyaránt el lehetett ismerni anélkül, hogy úgy tennénk, mintha bármelyik is adná a hiányzó magyarázatot arra, hogyan illeszkednek össze. – Sowohl die früheren Schwierigkeiten als auch die späteren Ergebnisse konnten anerkannt werden, ohne so zu tun, als würde eines von beiden die fehlende Erklärung dafür liefern, wie sie zusammenpassten.

53. Biztos lehettem abban, hogy a találkozás megkérdőjelezte az elvárásaimat, miközben továbbra is bizonytalan maradtam a fordítások minőségét és a jövőbeli munka megbízhatóságát illetően. – Ich konnte mir sicher sein, dass diese Begegnung meine Erwartungen herausgefordert hatte, blieb aber unentschlossen hinsichtlich der Qualität der Übersetzungen und der Zuverlässigkeit zukünftiger Arbeiten.

54. Ez teret hagyott egy szűkebb értelemben vett magabiztosságnak. – Dies ließ Raum für eine engere Art von Zuversicht.

55. Egy ilyen megkülönböztetés leírva nyugodtnak tűnik. – Eine solche Unterscheidung klingt ruhig, wenn man sie niederschreibt.

56. Nehezebb ezt egy felkiáltásba sűríteni, amelyben helye van ugyan az élmény erejének, de alig van helye annak különálló minősítéseinek. – Sie lässt sich weniger leicht in einem Ausruf fassen, der zwar Raum für die Wucht einer Erfahrung bietet, aber nur sehr wenig Raum für ihre einzelnen Nuancen.

57. Az a mennyiség, amely a kimenetet lenyűgözővé tette, egyben annak alapos vizsgálatát is jelentős vállalkozássá tette. – Die Menge, die das Ergebnis beeindruckend gemacht hatte, würde auch eine gründliche Prüfung desselben zu einem umfangreichen Unterfangen machen.

58. Nagy mennyiségű fordított szöveg előállítása és annak értékének megállapítása különálló feladatok voltak, még akkor is, ha az előbbi hirtelen sokkal gyorsabbá vált. – Eine große Menge an übersetztem Text zu produzieren und festzustellen, was dieser Text wert war, waren getrennte Unterfangen, auch wenn das erste plötzlich viel schneller vonstattenging.

59. A második feladat nem vezethető le az elsőből. – Das zweite Unterfangen ließ sich nicht aus dem ersten ablesen.

60. Ahhoz, hogy megítélhessem a fordításokat, el kellett fordítanom a figyelmemet a mennyiségtől és a sebességtől az egyes szövegrészek felé, ahol a lenyűgöző összmennyiség már nem helyettesíthette a jelentésről szóló döntést. – Um die Übersetzungen zu beurteilen, müsste ich mich von ihrer Menge und Geschwindigkeit abwenden und mich bestimmten Passagen zuwenden, bei denen eine beeindruckende Gesamtzahl nicht länger als Ersatz für eine Entscheidung über die Bedeutung herhalten konnte.

61. Egy lefordított mondatnak kötelezettségei vannak az eredeti iránt. – Ein übersetzter Satz steht in einer Verpflichtung gegenüber seinem Original.

62. Megfogalmazásának hordoznia kell a releváns jelentést, beleértve azokat a pontosításokat is, amelyek kevésbé szembetűnőek, mint a fő állítás, amelyet korlátoznak. – Seine Formulierung muss die relevante Bedeutung transportieren, einschließlich einer Einschränkung, die möglicherweise weniger auffällig ist als die Hauptaussage, die sie einschränkt.

63. Egy szövegrész könnyen olvasható lehet, és mégis összehasonlítást igényelhet. – Eine Passage kann leicht lesbar sein und dennoch einen Vergleich erfordern.

64. Ezek a vizsgálat kritériumai, nem pedig a könyvekben általam megállapított hibák, és ez a megkülönböztetés megakadályozza, hogy az óvatosság csendben egy újabb alaptalan ítéletbe forduljon át. – Dies sind Kriterien für eine Prüfung, keine Mängel, die ich in den Büchern festgestellt habe, und diese Unterscheidung verhindert, dass aus Vorsicht stillschweigend ein weiteres unbegründetes Urteil wird.

65. Egy hiba felfedezése sem magyarázná el az egész eseményt. – Auch würde das Auffinden eines Fehlers nicht das gesamte Geschehen erklären.

66. Csak valami hibát azonosítana a végeredményben, amelynek fontossága attól függne, hogy a hiba mit változtatott meg és milyen mértékben terjedt ki. – Es würde einen Fehler im Ergebnis aufzeigen, dessen Bedeutung davon abhängen würde, was der Fehler verändert hat und wie weit er sich erstreckte.

67. Egy hiba megváltoztatná az értékelést anélkül, hogy feltétlenül eltüntetné a meglepetést, mert a létrehozás sebessége és terjedelme továbbra is a történtek jellemzői lennének, még akkor is, ha hasznossága korlátozottnak bizonyulna. – Ein Fehler würde die Bewertung verändern, ohne notwendigerweise die Überraschung zu beseitigen, denn die Geschwindigkeit und der Umfang der Produktion wären weiterhin Merkmale des Geschehenen, selbst wenn sich ihr Nutzen als begrenzt erweisen sollte.

68. Ami változatlanul nem maradhatna fenn, az a tökéletességre vonatkozó bármilyen állítás lenne, de a tökéletességet eleve soha nem a létrehozás sebessége alapján állapították meg. – Was unverändert nicht bestehen könnte, wäre jeglicher Anspruch auf Vollkommenheit, doch Vollkommenheit war von vornherein nie durch die Geschwindigkeit der Produktion begründet worden.

69. Ezzel szemben egy jó szövegrész alátámasztaná a korlátozott ítéletet. – Umgekehrt würde eine gute Passage ein begrenztes Urteil stützen.

70. Okot adna arra, hogy értékeljük azt a szakaszt, anélkül, hogy minden más oldalt helyesnek nyilvánítanánk, vagy eldöntenénk, hogy a rendszer egy másik feladatot ugyanolyan jól kezelne-e. – Sie würde einen Grund liefern, diese Passage zu schätzen, ohne dass dadurch jede andere Seite korrekt würde oder geklärt wäre, ob das System eine andere Aufgabe ebenso gut bewältigen würde.

71. Ez a léptékváltás furcsának tűnhet, mert a megítélt tárgy nem változott, csupán a rá irányuló figyelem. – Diese Veränderung des Maßstabs kann sich seltsam anfühlen, da sich das zu beurteilende Objekt nicht verändert hat, sondern lediglich die Aufmerksamkeit, die ihm geschenkt wird.

72. Az első benyomás a könyvet fogja fel, míg egy alapos megítélésnek esetleg két mondat közötti kapcsolatra kell összpontosítania. – Der erste Eindruck erfasst ganze Bücher, während eine sorgfältige Beurteilung sich möglicherweise auf die Beziehung zwischen zwei Sätzen konzentrieren muss.

73. Pedig éppen ebben a kisebb léptékben rejlik az érték nagy része. – Doch gerade in diesem kleineren Maßstab liegt ein Großteil des Wertes.

74. Ha egy fordítás hasznos, akkor azért hasznos, mert az olvasó általa megértheti a szöveget, nem pedig azért, mert elkészítése mély benyomást tett a megrendelőre. – Wenn eine Übersetzung nützlich ist, dann deshalb, weil der Leser durch sie etwas verstehen kann, und nicht, weil ihre Erstellung einen beeindruckenden Eindruck auf den Auftraggeber gemacht hat.

75. Az eredeti szöveg olyan hivatkozási pontot nyújt, amelyet az elkészítési idő nem tud biztosítani, mert tartalmazza azt a jelentést, amelyet a fordításnak meg kell őriznie. – Das Original bietet einen Bezugspunkt, den die Produktionszeit nicht bieten kann, da es die Bedeutung enthält, die die Übersetzung bewahren muss.

76. A könyvfordítás célja, hogy tartalmát egy másik nyelven is hozzáférhetővé tegye; ezt a célt többféle sebességgel is lehet lenyűgözően vagy gyengén megvalósítani. – Der Sinn einer Buchübersetzung besteht darin, ihren Inhalt in einer anderen Sprache zugänglich zu machen – ein Zweck, der bei unterschiedlichen Geschwindigkeiten sowohl eindrucksvoll als auch mangelhaft erfüllt werden kann.

77. A sebesség akkor is jelentőséggel bír, ha a cél megvalósul. – Die Geschwindigkeit bleibt von Bedeutung, solange der Zweck erreicht wird.

78. A hasznos eredmény eléréséhez szükséges munka csökkentése befolyásolhatja, hogy valaki egyáltalán vállal-e egy projektet, bár ez a tény önmagában nem határozza meg, hogy végül mennyi munkát sikerült megtakarítani. – Die Reduzierung des für ein brauchbares Ergebnis erforderlichen Aufwands kann darüber entscheiden, ob jemand ein Projekt überhaupt in Angriff nimmt, auch wenn diese Tatsache allein noch nicht aussagt, wie viel Aufwand letztendlich eingespart wurde.

79. Ez a lehetőség figyelmet érdemel, még akkor is, ha a használható munka mennyisége és minősége még nem állapítható meg. – Diese Möglichkeit verdient Beachtung, auch wenn Umfang und Qualität der verwertbaren Arbeit noch zu ermitteln sind.

80. Nem volt szükség minden fordító, minden könyv vagy mindenfajta szellemi munka jövőjéről szóló ígéretre ahhoz, hogy ez a konkrét tapasztalat keretein belül jelentőséget nyerjen. – Es bedurfte keiner Verheißung über die Zukunft jedes Übersetzers, jedes Buches oder jeder Art von geistiger Arbeit, damit dies im Rahmen dieser konkreten Erfahrung von Bedeutung war.

81. Az előkészítés is a munka részét képezte. – Auch die Vorbereitung blieb Teil der Arbeit.

82. A fordításokat hosszadalmas eszmecsere előzte meg, így a rövid elkészítési idő nem adta teljes képet az eredmény elérésébe fektetett időről. – Den Übersetzungen war ein ausgedehnter Austausch vorausgegangen, sodass das kurze Produktionsintervall nicht die gesamte Zeit widerspiegelte, die in die Erzielung des Ergebnisses investiert wurde.

83. Ennek tudatában sem válik a végeredmény lassúvá. – Sich daran zu erinnern, verlangsamt das Ergebnis nicht.

84. Határt szab a sebességnek, elválasztva azt a feltűnő időintervallumot, amelyre reagáltam, attól a tágabb tevékenységtől, amelynek keretében ez az időintervallum bekövetkezett. – Es setzt der Geschwindigkeit eine Grenze und trennt das auffällige Intervall, auf das ich reagierte, von der umfassenderen Aktivität, in deren Rahmen dieses Intervall stattfand.

85. A lenyűgöző időintervallum és az azt körülvevő munka különböző kérdésekre ad választ az élménnyel kapcsolatban, és mindkettőnek helye van annak leírásában. – Das beeindruckende Intervall und die umgebende Arbeit beantworten unterschiedliche Fragen zur Erfahrung, und beide gehören in ihre Beschreibung.

86. Nincs szükség arra, hogy a kijelentést addig bővítsük, amíg az mindenre kiterjedő kijelentéssé nem válik, vagy hogy az eredményt lekicsinyítsük, mert a tágabb kijelentés nem igazolható. – Es besteht keine Notwendigkeit, die Behauptung so weit auszudehnen, bis sie zu einer Behauptung über alles wird, oder das Ergebnis herabzusetzen, weil die umfassendere Behauptung nicht gerechtfertigt werden kann.

87. A nehezebb kérdés az, hogyan használjuk fel azt, ami még mindig idegennek tűnik. – Die schwierigere Frage betrifft den Umgang mit dem, was sich noch ungewohnt anfühlt.

88. Mennyi megértés lenne elegendő ahhoz, hogy a látszólagos lehetőséget hétköznapi munkává alakítsuk, anélkül, hogy úgy tennénk, mintha egy sikeres kérés már magyarázatot adott volna a rá válaszoló eszközre? – Wie viel Verständnis wäre ausreichend, um die offensichtliche Gelegenheit in gewöhnliche Arbeit zu verwandeln, ohne so zu tun, als hätte eine erfolgreiche Anfrage das Werkzeug erklärt, das darauf geantwortet hat?

89. A kérdezés módjának ismerete egyfajta tudás. – Zu wissen, wie man fragt, ist eine Art von Wissen.

90. A válasz megítélésének ismerete egy másik, és egyik sem ad feltétlenül intuitív magyarázatot arra, hogy miért sikerült ez a feladat, míg a másik nem. – Zu wissen, wie man die Antwort beurteilt, ist eine andere, und keine von beiden liefert notwendigerweise eine intuitive Erklärung dafür, warum diese Aufgabe gelang, während jene andere scheiterte.

91. Előfordulhat, hogy egy felhasználó jártas lesz a kérések benyújtásában és a kimenet értékelésében, miközben a rendszer erősségeinek eloszlását továbbra is rejtélyesnek találja. – Ein Nutzer könnte kompetent darin werden, eine Ausgabe anzufordern und zu bewerten, während er die Verteilung der Stärken des Systems weiterhin rätselhaft findet.

92. Az én esetemben a kimenet már elérhető volt, mielőtt bármilyen egyértelmű magyarázat született volna arra, hogy hol kezdődött és hol végződött ez a képesség. – In meinem Fall war die Ausgabe verfügbar, bevor es eine gefestigte Vorstellung davon gab, wo diese Fähigkeit begann oder endete.

93. Ez egy felhasználó számára különös helyzet. – Das ist eine eigenartige Situation für einen Nutzer.

94. A gyakorlati kapcsolat előrehaladhat, miközben a magyarázat befejezetlen marad, így az ember képes olyan dolgot kérni, amiről még mindig nehéz elhinni, hogy elérhető. – Die praktische Beziehung kann voranschreiten, während die Erklärung unvollständig bleibt, sodass eine Person in der Lage ist, etwas anzufordern, von dem sie immer noch kaum glauben kann, dass es in Reichweite ist.

95. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a rendszer ezért rejtett bölcsességgel rendelkezett. – Ich meine damit nicht, dass das System deshalb über verborgene Weisheit verfügte.

96. A kontrasztban semmi sem utalt bölcsességre, szándékra vagy a könyvek megértésére, és ezeknek a tulajdonságoknak a hozzárendelése olyan magyarázatot adna hozzá, amelyet maga az élmény nem szolgáltatott. – Nichts in diesem Kontrast deutete auf Weisheit, Absicht oder ein Verständnis der Bücher hin, und diese Eigenschaften zuzuschreiben, würde eine Erklärung hinzufügen, die die Erfahrung selbst nicht geliefert hatte.

97. Az én szemszögemből a látható időköz alig árult el valamit a mögötte álló munkáról, ezért a „fáradságmentes” kifejezésnek a látszat leírásaként kell maradnia. – Aus meiner Sicht verriet das sichtbare Intervall wenig über die dahinterliegende Arbeit, weshalb „mühelos“ eine Beschreibung des äußeren Anscheins bleiben muss.

98. Egy rövid várakozás az én részemről önmagában nem árulta el, mi tette lehetővé azt a sebességet, vagy hogyan kell értelmezni a látszólagos könnyedséget. – Ein kurzes Abwarten meinerseits konnte mir für sich genommen nicht sagen, was diese Geschwindigkeit ermöglichte oder wie die scheinbare Leichtigkeit zu interpretieren sei.

99. Ugyanez a visszafogottság vonatkozik a korábbi kudarcokra is. – Die gleiche Zurückhaltung gilt für die früheren Fehlschläge.

100. Anélkül, hogy megvizsgálnám azok okait, nem tudom egy sikertelen számítógépes probléma-megoldási kísérletet olyan bizonyítékká alakítani, amely egyetlen, a rendszert egészében magyarázó alapvető hiányosságra utalna. – Ohne ihre Ursachen zu untersuchen, kann ich einen erfolglosen Versuch, ein Computerproblem zu lösen, nicht in einen Beweis für einen einzigen zugrunde liegenden Mangel verwandeln, der das System als Ganzes erklärt.

101. Mind a csodálat, mind az irritáció túlléphet a rendelkezésre álló leíráson. – Sowohl Bewunderung als auch Irritation können über die verfügbare Beschreibung hinausgehen.

102. Ebben a beszámolóban a hasznos határvonal az találkozás során történtek és az között húzódik, amit kísértésbe eshetnék, hogy belelátjak. – In dieser Darstellung liegt die sinnvolle Grenze zwischen dem, was bei der Begegnung geschah, und dem, was ich ihr gerne als Bedeutung zuschreiben möchte.

103. Az állításokban tanúsított visszafogottság bőséges teret hagy az érzelmeknek, hiszen a lelkesedéshez nincs szükség garanciára, a frusztrációhoz pedig nincs szükség elméletre. – Zurückhaltung bei den Behauptungen lässt reichlich Raum für Gefühle, da Begeisterung keine Garantie erfordert und Frustration keine Theorie.

104. Lenyűgözhet a látszólagos eredmény, miközben a minőségét nyitva hagyom, ugyanúgy, ahogyan elismerhetem a frusztrációt anélkül, hogy azt az eszköz végleges értékelésének tekinteném. – Ich kann von der offensichtlichen Leistung beeindruckt bleiben und gleichzeitig die Qualität offen lassen, genauso wie ich Frustration anerkennen kann, ohne sie als endgültige Bewertung des Werkzeugs zu behandeln.

105. A nehézség abban rejlik, hogy mindkét reakciót befejezetlenül hagyjuk. – Die Schwierigkeit besteht darin, beide Reaktionen unvollendet zu lassen.

106. Egy teljes ítélet lezárná a beszédet, de egyúttal el is rejtené, hogy a találkozás mekkora része állt még olyan megfigyelésekből, amelyek jobb leírásra várnak. – Ein vollständiges Urteil würde die Sprache festlegen, aber es würde auch verbergen, wie viel von der Begegnung noch aus Beobachtungen bestand, die auf eine bessere Darstellung warteten.

107. Talán ezért érdemes megőrizni azt a rövid kiáltást. – Vielleicht lohnt es sich deshalb, den kurzen Ausruf beizubehalten.

108. Megőrzi azt a pillanatot, amikor az eredmény meghaladta az általam hozzáfogott mércét, még mielőtt egy kifinomult magyarázat a meglepetést elkerülhetetlennek tüntetné fel. – Er bewahrt den Augenblick, in dem das Ergebnis meine Erwartungen übertraf, bevor eine ausgefeilte Erklärung die Überraschung als unvermeidlich erscheinen lassen könnte.

109. Egy pillanatra a szokásos számítógépes munka szókincse elégtelennek tűnt, bár a munka továbbra is szokásos ítéleteket igényelt az eredményekről. – Für einen Augenblick schien das Vokabular der gewöhnlichen Computerarbeit unzureichend, obwohl die Arbeit nach wie vor gewöhnliche Urteile über die Ergebnisse erforderte.

110. Az ebből fakadó kérdések a munkára magára és az azt végző személyre egyaránt vonatkoznak: mi született, mennyit ér, és milyen elvárások tarthatók fenn mostantól. – Die Fragen, die dabei offen bleiben, betreffen sowohl die Arbeit selbst als auch die Person, die sie ausführt: Was ist entstanden, welchen Wert hat es, und welche Erwartungen lassen sich nun aufrechterhalten?

111. E kérdések közül néhánynak van egy nagyon konkrét következő lépése. – Einige dieser Fragen lassen einen sehr konkreten nächsten Schritt zu.

112. Egy szövegrészt össze lehet hasonlítani az eredetivel, és ez az összehasonlítás szűkebb és hasznosabb ítéletet eredményezhet, mint egy kijelentés a teljes gép intelligenciájáról. – Eine Passage lässt sich mit ihrem Original vergleichen, und dieser Vergleich kann zu einer enger gefassten und nützlicheren Beurteilung führen als eine Aussage über die Intelligenz der gesamten Maschine.

113. Más kérdéseket ez az összehasonlítás nem fog eldönteni. – Andere Fragen lassen sich durch diesen Vergleich nicht klären.

114. Még egy kiváló fordítás is meghagyja a találkozás egyenetlenségének megértését, míg egy gyenge fordítás felvetné azt a külön kérdést, hogy a lenyűgöző alkotás mennyire tért el a hasznos munkától. – Selbst eine hervorragende Übersetzung würde die Unebenheiten der Begegnung offenlassen, während eine schlechte Übersetzung die separate Frage aufwerfen würde, inwieweit beeindruckende Produktion von nützlicher Arbeit abgewichen ist.

115. El tudom képzelni, hogy a vizsgálatot csupán egy szövegrészlettel kezdjük, amely elég rövid ahhoz, hogy jelentése osztatlan figyelmet kapjon. – Ich kann mir vorstellen, die Untersuchung mit nur einer Passage zu beginnen, die klein genug ist, damit ihre Bedeutung ungeteilte Aufmerksamkeit erhält.

116. Ebben a képzeletbeli látványban az eredeti szövegrészlet és annak fordítása egyszerre nyitva van, és elegendő szöveg látható ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: mi maradt fenn az egyik nyelvről a másikra való átalakulás során? – In dieser imaginären Vorstellung liegen der Originaltext und seine Übersetzung nebeneinander offen, wobei genug Text sichtbar ist, um zu fragen, was den Übergang von einer Sprache in die andere überstanden hat.

117. A mű elkészítésének ideje nem ad választ erre a kérdésre számomra. – Die Entstehungszeit kann mir diese Frage nicht beantworten.

118. Ez továbbra is része annak, ami a találkozást olyan megragadóvá tette, de a figyelemnek most másfelé kell fordulnia: egy állítás, egy pontosítás vagy egy átadandó jelentés felé. – Sie bleibt Teil dessen, was die Begegnung so eindrucksvoll gemacht hat, doch die Aufmerksamkeit muss sich nun anderweitig richten – auf eine Behauptung, eine Einschränkung oder eine Bedeutung, die vermittelt werden muss.

119. Még mindig van hely az eredeti csodálkozásnak e mű mellett. – Neben dieser Arbeit ist noch Platz für das ursprüngliche Staunen.

120. Megérkeztek a könyvek, és ott állok azzal a furcsa ténnyel, hogy valami már készen áll arra, hogy megvizsgáljam, mielőtt még kényelmes módot találtam volna arra, hogy elgondolkodjak az érkezésén. – Die Bücher sind angekommen, und mir bleibt die merkwürdige Tatsache, dass etwas bereits zur Untersuchung bereitsteht, bevor ich einen angenehmen Weg gefunden habe, über seine Ankunft nachzudenken.

(aufklappen)magyar

1. Az a szó csúszott ki a számon, hogy „Beszarás!”, még mielőtt bármiféle megfelelő magyarázatot adhattam volna.

2. Németül ez a szó jelentheti az őrültséget is, de kifejezheti a megdöbbenést is, ami miatt szokatlanul jól illett az alkalomhoz.

3. A helyzet elég ismerős volt: mesterséges intelligenciát használtam, hogy segítsen a számítógépes munkámban.

4. Ez a leírás azonban semmiben sem adja vissza azt a nehézséget, hogy a történteket hogyan illesszem be abba a megszokott képbe, amit egy eszköz képes tenni, vagy hogy milyen érzésnek kellene lennie annak használatának.

5. Apró számítógépes problémák órákat vettek igénybe anélkül, hogy kielégítő megoldást hoztak volna.

6. Aztán a rendszer hosszabb kérdés-válaszváltás után rendkívül rövid idő alatt számos terjedelmes könyv fordítását készítette el.

7. A kontrasztot nehezebb volt felfogni, mint bármelyik teljesítményt külön-külön.

8. Valami, ami egy hétköznapi problémát megoldatlanul hagyhatott, látszólag hatalmas mennyiségű egyéb munkát szinte erőfeszítés nélkül elvégeztetett, anélkül, hogy kényelmes módszert kínált volna számomra a kettő összeegyeztetésére.

9. A rendelkezésre álló fordítások vizsgálati alapot nyújtottak számomra, de puszta terjedelmük máris meghatározta a reakciómat.

10. Ami hiányzott, az egy megfelelő mércéje volt a teljesítménynek, valami a létrehozott szöveg mennyisége és azok a túlzó következtetések között, amelyeket egy ilyen sebesség felvethet.

11. „Gyorsnak” nevezni pontos leírása volt az én élményemnek.

12. „Jónak” nevezni másfajta figyelmet igényelt volna, amely inkább magukra a fordításokra irányult volna, mintsem arra az időre, amely alatt megjelentek.

13. Ezek az ítéletek különböző pillanatokhoz tartoztak.

14. Az első benyomás azonban közel hozta őket egymáshoz, mintha egy kellően nagy időmegtakarítás eldönthetné azt a kérdést is, hogy mit is sikerült elérni.

15. A munka hatalmasnak tűnt, mert ahhoz a tartós figyelemhez mértem, amelyet a könyvek fordítása megkövetelt volna tőlem.

16. Az elképzelt munkához képest a rövid elkészítési idő más léptékbe tartozónak tűnt, amelyet számokban könnyebben tudtam felismerni, mint érzésben.

17. Le tudtam írni a kontrasztot, de a leírás önmagában nem tette kevésbé furcsának a hétköznapi kudarc és a rendkívüli sebesség kombinációját.

18. Az eredmény beérkezett, mielőtt az elvárásaim hozzáigazodtak volna.

19. Ez nem volt a fordítási módszerek kontrollált összehasonlítása.

20. Beszámolóm inkább egy találkozást rögzít – emlékezetből származó időtartamokkal és egy nem ellenőrzött teljesítményérzettel –, mintsem a rendszer minden megbízhatóan elvégezhető feladatának mérését.

21. Ez a korlátozás megváltoztatja, mit tud alátámasztani az élmény, de nem szünteti meg a központi rejtélyt, mivel a meglepetés a találkozásból fakadt, nem pedig egy formális tesztből.

22. A kérdés tehát az, hogy mi tette a teljesítményt nehezen besorolhatóvá, nem pedig az, hogy milyen általános szintű gépi kompetenciát bizonyított.

23. A megoldatlan számítógépes problémák továbbra is a kép részét képezték.

24. Nem voltak olyan kínos előjáték, amelyet el lehetett volna vetni, miután valami lenyűgöző történt, mert eltávolításuk egy egyenetlen találkozást sokkal rendezettebb történetté alakított volna.

25. A fordítások is oda tartoztak.

26. Ha a korábbi kudarcok miatt elhagynám őket, az megőrizné a megszokott ítéletet, de azzal az áron, hogy figyelmen kívül hagynám éppen azt az eseményt, amely megingatta azt.

27. A kontraszt volt az a rész, amiről a legvilágosabban tudtam beszámolni, még akkor is, ha jelentését nehéz volt pontosan meghatározni.

28. Egy általános ítélet – legyen az csodáló vagy lenéző – megkönnyítené a leírást, ugyanakkor nehezebbé tenné a képességek sajátos kombinációjának felismerését.

29. Még a „nehéz” szó is problémássá vált.

30. A számítógépes problémák a könyvekhez képest jelentéktelennek tűntek, de ez az összehasonlítás inkább az erőfeszítés emberi becslését tükrözte, mintsem a rendszer bizonyított nehézségi fokát.

31. Egy hosszú feladatnak nem feltétlenül kell minden releváns értelemben nehéznek lennie.

32. Ahogyan egy feladat sem válik technikailag egyszerűvé pusztán azért, mert célját néhány szóval meg tudja fogalmazni az, aki elvárja annak befejezését.

33. A könyvek és az órák továbbra is a mennyiséget és az időtartamot mérték; a nehézség abban állt, hogy eldöntsem, mit árul el nekem bármelyik mérték a képességekről.

34. A lapok számából nem tudtam megmondani, hogy a problémás számítógépes feladat valami egészen mást igényel-e, mint a fordítási feladat.

35. A rendszer nem egyszerűen jól teljesített; oly módon teljesített, hogy felborította azt a kapcsolatot, amelyet a feladat mérete és az általa okozott nehézségek között vártam.

36. Ez az eltérés adott a megdöbbenésnek valami konkrétumot, amire támaszkodhatott.

37. Nem volt szükség arra, hogy az eredményt lehetetlennek nevezzem.

38. Elég volt észrevenni, hogy valami használatra rendelkezésre állhat, miközben kívül marad a hétköznapi munkanapról alkotott intuitív képemen.

39. Az eredmény eléréséhez szükséges gyakorlati utasításokat sokkal könnyebb követni, mint annak magyarázatát, hogyan jön létre, így a sikeres használat teljesen összeegyeztethető marad a tartós furcsaságérzettel.

40. Ez az elválasztás különösen szembetűnővé válik, amikor az eredmény a nyelvet érinti, valamit, amit közvetlenül el tudok olvasni, még akkor is, ha a létrehozó folyamat láthatatlan marad.

41. Ebben az esetben a rendelkezésre álló kimenet határozottabb volt, mint az én értelmezésem.

42. Hivatkozhattam a fordításokra, míg azok hirtelen megjelenésének jelentése a gyakorlati lehetőség és a saját elvárásaimmal kapcsolatos kérdés között ragadt.

43. A „Wahnsinn” szó megőrizte ezt a bizonytalanságot anélkül, hogy feloldotta volna.

44. Örömöt fejezett ki, de az öröm nem magyarázta azt a zavart, amit az okozott, hogy ilyen haszontalan kudarcok mellett ennyi nyilvánvaló képességet találtam.

45. A kellemetlen része az volt, hogy nem volt megállapított arány a kudarcok, amelyekkel találkoztam, és a siker, amelyet látszólag láttam, között.

46. Ha ez a kétféle teljesítmény egymás mellett létezhetett, akkor a számomra ismerős címkék kevésbé szolgáltak magyarázatként, mint ahogy azt feltételeztem.

47. Egy erőteljesebb melléknév sem oldotta volna meg ezt a problémát.

48. Ha a rendszert zseniálisnak neveztem volna, a kudarcok megmagyarázatlanok maradtak volna, éppúgy, mint ha haszontalannak neveztem volna, akkor a fordítások vizsgálat nélkül eltűntek volna a beszámolóból.

49. Az ellentmondásnak egy ideig láthatónak kellett maradnia.

50. Ez kevésbé volt kielégítő, mint állást foglalni, mert egy megoldatlan leírás alig nyújtja azt a megkönnyebbülést, ami azzal jár, ha az ember úgy érzi, végre megértette egy eszközt.

51. A leírás akkor válik hasznosabbá, ha a feladatok elkülönülnek egymástól, ahelyett, hogy egyetlen, a kompetencia és az inkompetencia közötti küzdelembe olvadnának össze.

52. A korábbi nehézségeket és a későbbi eredményeket egyaránt el lehetett ismerni anélkül, hogy úgy tennénk, mintha bármelyik is adná a hiányzó magyarázatot arra, hogyan illeszkednek össze.

53. Biztos lehettem abban, hogy a találkozás megkérdőjelezte az elvárásaimat, miközben továbbra is bizonytalan maradtam a fordítások minőségét és a jövőbeli munka megbízhatóságát illetően.

54. Ez teret hagyott egy szűkebb értelemben vett magabiztosságnak.

55. Egy ilyen megkülönböztetés leírva nyugodtnak tűnik.

56. Nehezebb ezt egy felkiáltásba sűríteni, amelyben helye van ugyan az élmény erejének, de alig van helye annak különálló minősítéseinek.

57. Az a mennyiség, amely a kimenetet lenyűgözővé tette, egyben annak alapos vizsgálatát is jelentős vállalkozássá tette.

58. Nagy mennyiségű fordított szöveg előállítása és annak értékének megállapítása különálló feladatok voltak, még akkor is, ha az előbbi hirtelen sokkal gyorsabbá vált.

59. A második feladat nem vezethető le az elsőből.

60. Ahhoz, hogy megítélhessem a fordításokat, el kellett fordítanom a figyelmemet a mennyiségtől és a sebességtől az egyes szövegrészek felé, ahol a lenyűgöző összmennyiség már nem helyettesíthette a jelentésről szóló döntést.

61. Egy lefordított mondatnak kötelezettségei vannak az eredeti iránt.

62. Megfogalmazásának hordoznia kell a releváns jelentést, beleértve azokat a pontosításokat is, amelyek kevésbé szembetűnőek, mint a fő állítás, amelyet korlátoznak.

63. Egy szövegrész könnyen olvasható lehet, és mégis összehasonlítást igényelhet.

64. Ezek a vizsgálat kritériumai, nem pedig a könyvekben általam megállapított hibák, és ez a megkülönböztetés megakadályozza, hogy az óvatosság csendben egy újabb alaptalan ítéletbe forduljon át.

65. Egy hiba felfedezése sem magyarázná el az egész eseményt.

66. Csak valami hibát azonosítana a végeredményben, amelynek fontossága attól függne, hogy a hiba mit változtatott meg és milyen mértékben terjedt ki.

67. Egy hiba megváltoztatná az értékelést anélkül, hogy feltétlenül eltüntetné a meglepetést, mert a létrehozás sebessége és terjedelme továbbra is a történtek jellemzői lennének, még akkor is, ha hasznossága korlátozottnak bizonyulna.

68. Ami változatlanul nem maradhatna fenn, az a tökéletességre vonatkozó bármilyen állítás lenne, de a tökéletességet eleve soha nem a létrehozás sebessége alapján állapították meg.

69. Ezzel szemben egy jó szövegrész alátámasztaná a korlátozott ítéletet.

70. Okot adna arra, hogy értékeljük azt a szakaszt, anélkül, hogy minden más oldalt helyesnek nyilvánítanánk, vagy eldöntenénk, hogy a rendszer egy másik feladatot ugyanolyan jól kezelne-e.

71. Ez a léptékváltás furcsának tűnhet, mert a megítélt tárgy nem változott, csupán a rá irányuló figyelem.

72. Az első benyomás a könyvet fogja fel, míg egy alapos megítélésnek esetleg két mondat közötti kapcsolatra kell összpontosítania.

73. Pedig éppen ebben a kisebb léptékben rejlik az érték nagy része.

74. Ha egy fordítás hasznos, akkor azért hasznos, mert az olvasó általa megértheti a szöveget, nem pedig azért, mert elkészítése mély benyomást tett a megrendelőre.

75. Az eredeti szöveg olyan hivatkozási pontot nyújt, amelyet az elkészítési idő nem tud biztosítani, mert tartalmazza azt a jelentést, amelyet a fordításnak meg kell őriznie.

76. A könyvfordítás célja, hogy tartalmát egy másik nyelven is hozzáférhetővé tegye; ezt a célt többféle sebességgel is lehet lenyűgözően vagy gyengén megvalósítani.

77. A sebesség akkor is jelentőséggel bír, ha a cél megvalósul.

78. A hasznos eredmény eléréséhez szükséges munka csökkentése befolyásolhatja, hogy valaki egyáltalán vállal-e egy projektet, bár ez a tény önmagában nem határozza meg, hogy végül mennyi munkát sikerült megtakarítani.

79. Ez a lehetőség figyelmet érdemel, még akkor is, ha a használható munka mennyisége és minősége még nem állapítható meg.

80. Nem volt szükség minden fordító, minden könyv vagy mindenfajta szellemi munka jövőjéről szóló ígéretre ahhoz, hogy ez a konkrét tapasztalat keretein belül jelentőséget nyerjen.

81. Az előkészítés is a munka részét képezte.

82. A fordításokat hosszadalmas eszmecsere előzte meg, így a rövid elkészítési idő nem adta teljes képet az eredmény elérésébe fektetett időről.

83. Ennek tudatában sem válik a végeredmény lassúvá.

84. Határt szab a sebességnek, elválasztva azt a feltűnő időintervallumot, amelyre reagáltam, attól a tágabb tevékenységtől, amelynek keretében ez az időintervallum bekövetkezett.

85. A lenyűgöző időintervallum és az azt körülvevő munka különböző kérdésekre ad választ az élménnyel kapcsolatban, és mindkettőnek helye van annak leírásában.

86. Nincs szükség arra, hogy a kijelentést addig bővítsük, amíg az mindenre kiterjedő kijelentéssé nem válik, vagy hogy az eredményt lekicsinyítsük, mert a tágabb kijelentés nem igazolható.

87. A nehezebb kérdés az, hogyan használjuk fel azt, ami még mindig idegennek tűnik.

88. Mennyi megértés lenne elegendő ahhoz, hogy a látszólagos lehetőséget hétköznapi munkává alakítsuk, anélkül, hogy úgy tennénk, mintha egy sikeres kérés már magyarázatot adott volna a rá válaszoló eszközre?

89. A kérdezés módjának ismerete egyfajta tudás.

90. A válasz megítélésének ismerete egy másik, és egyik sem ad feltétlenül intuitív magyarázatot arra, hogy miért sikerült ez a feladat, míg a másik nem.

91. Előfordulhat, hogy egy felhasználó jártas lesz a kérések benyújtásában és a kimenet értékelésében, miközben a rendszer erősségeinek eloszlását továbbra is rejtélyesnek találja.

92. Az én esetemben a kimenet már elérhető volt, mielőtt bármilyen egyértelmű magyarázat született volna arra, hogy hol kezdődött és hol végződött ez a képesség.

93. Ez egy felhasználó számára különös helyzet.

94. A gyakorlati kapcsolat előrehaladhat, miközben a magyarázat befejezetlen marad, így az ember képes olyan dolgot kérni, amiről még mindig nehéz elhinni, hogy elérhető.

95. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a rendszer ezért rejtett bölcsességgel rendelkezett.

96. A kontrasztban semmi sem utalt bölcsességre, szándékra vagy a könyvek megértésére, és ezeknek a tulajdonságoknak a hozzárendelése olyan magyarázatot adna hozzá, amelyet maga az élmény nem szolgáltatott.

97. Az én szemszögemből a látható időköz alig árult el valamit a mögötte álló munkáról, ezért a „fáradságmentes” kifejezésnek a látszat leírásaként kell maradnia.

98. Egy rövid várakozás az én részemről önmagában nem árulta el, mi tette lehetővé azt a sebességet, vagy hogyan kell értelmezni a látszólagos könnyedséget.

99. Ugyanez a visszafogottság vonatkozik a korábbi kudarcokra is.

100. Anélkül, hogy megvizsgálnám azok okait, nem tudom egy sikertelen számítógépes probléma-megoldási kísérletet olyan bizonyítékká alakítani, amely egyetlen, a rendszert egészében magyarázó alapvető hiányosságra utalna.

101. Mind a csodálat, mind az irritáció túlléphet a rendelkezésre álló leíráson.

102. Ebben a beszámolóban a hasznos határvonal az találkozás során történtek és az között húzódik, amit kísértésbe eshetnék, hogy belelátjak.

103. Az állításokban tanúsított visszafogottság bőséges teret hagy az érzelmeknek, hiszen a lelkesedéshez nincs szükség garanciára, a frusztrációhoz pedig nincs szükség elméletre.

104. Lenyűgözhet a látszólagos eredmény, miközben a minőségét nyitva hagyom, ugyanúgy, ahogyan elismerhetem a frusztrációt anélkül, hogy azt az eszköz végleges értékelésének tekinteném.

105. A nehézség abban rejlik, hogy mindkét reakciót befejezetlenül hagyjuk.

106. Egy teljes ítélet lezárná a beszédet, de egyúttal el is rejtené, hogy a találkozás mekkora része állt még olyan megfigyelésekből, amelyek jobb leírásra várnak.

107. Talán ezért érdemes megőrizni azt a rövid kiáltást.

108. Megőrzi azt a pillanatot, amikor az eredmény meghaladta az általam hozzáfogott mércét, még mielőtt egy kifinomult magyarázat a meglepetést elkerülhetetlennek tüntetné fel.

109. Egy pillanatra a szokásos számítógépes munka szókincse elégtelennek tűnt, bár a munka továbbra is szokásos ítéleteket igényelt az eredményekről.

110. Az ebből fakadó kérdések a munkára magára és az azt végző személyre egyaránt vonatkoznak: mi született, mennyit ér, és milyen elvárások tarthatók fenn mostantól.

111. E kérdések közül néhánynak van egy nagyon konkrét következő lépése.

112. Egy szövegrészt össze lehet hasonlítani az eredetivel, és ez az összehasonlítás szűkebb és hasznosabb ítéletet eredményezhet, mint egy kijelentés a teljes gép intelligenciájáról.

113. Más kérdéseket ez az összehasonlítás nem fog eldönteni.

114. Még egy kiváló fordítás is meghagyja a találkozás egyenetlenségének megértését, míg egy gyenge fordítás felvetné azt a külön kérdést, hogy a lenyűgöző alkotás mennyire tért el a hasznos munkától.

115. El tudom képzelni, hogy a vizsgálatot csupán egy szövegrészlettel kezdjük, amely elég rövid ahhoz, hogy jelentése osztatlan figyelmet kapjon.

116. Ebben a képzeletbeli látványban az eredeti szövegrészlet és annak fordítása egyszerre nyitva van, és elegendő szöveg látható ahhoz, hogy feltegyük a kérdést: mi maradt fenn az egyik nyelvről a másikra való átalakulás során?

117. A mű elkészítésének ideje nem ad választ erre a kérdésre számomra.

118. Ez továbbra is része annak, ami a találkozást olyan megragadóvá tette, de a figyelemnek most másfelé kell fordulnia: egy állítás, egy pontosítás vagy egy átadandó jelentés felé.

119. Még mindig van hely az eredeti csodálkozásnak e mű mellett.

120. Megérkeztek a könyvek, és ott állok azzal a furcsa ténnyel, hogy valami már készen áll arra, hogy megvizsgáljam, mielőtt még kényelmes módot találtam volna arra, hogy elgondolkodjak az érkezésén.

(aufklappen)német

1. Das Wort, das mir über die Lippen kam, war „Wahnsinn!“, und es kam, noch bevor ich eine angemessene Erklärung gefunden hatte.

2. Im Deutschen kann dasselbe Wort sowohl Wahnsinn bezeichnen als auch Staunen ausdrücken, was es für diesen Anlass ungewöhnlich gut geeignet machte.

3. Die Situation war mir vertraut genug: Ich nutzte künstliche Intelligenz, um mir bei der Arbeit am Computer zu helfen.

4. Nichts an dieser Beschreibung vermittelt, wie schwierig es war, das Geschehene in ein vertrautes Verständnis davon einzuordnen, was ein Werkzeug leisten kann oder wie sich dessen Nutzung anfühlen sollte.

5. Kleine Computerprobleme hatten Stunden in Anspruch genommen, ohne eine zufriedenstellende Lösung zu liefern.

6. Dann erstellte das System nach einem ausgiebigen Frage-Antwort-Austausch in bemerkenswert kurzer Zeit Übersetzungen zahlreicher umfangreicher Bücher.

7. Der Kontrast war schwerer zu begreifen als jede der beiden Leistungen für sich genommen.

8. Etwas, das ein gewöhnliches Problem ungelöst lassen konnte, hatte offenbar eine immense Menge anderer Arbeit fast mühelos erscheinen lassen, ohne mir eine bequeme Möglichkeit zu bieten, beides miteinander in Einklang zu bringen.

9. Die verfügbaren Übersetzungen gaben mir etwas zum Untersuchen, aber schon allein ihr schierer Umfang prägte meine Reaktion.

10. Was mir fehlte, war ein geeigneter Maßstab für die Leistung, etwas zwischen der Menge des erzeugten Textes und den extravaganten Schlussfolgerungen, zu denen eine solche Geschwindigkeit verleiten könnte.

11. Es als „schnell“ zu bezeichnen, traf meine Erfahrung treffend.

12. Es als „gut“ zu bezeichnen, würde eine andere Art der Betrachtung erfordern, die sich eher auf die Übersetzungen selbst als auf die Zeit, in der sie erschienen, richten müsste.

13. Diese Urteile gehörten zu unterschiedlichen Momenten.

14. Doch der erste Eindruck brachte sie einander nahe, als ob eine ausreichend große Zeitersparnis auch die Frage klären könnte, was eigentlich erreicht worden war.

15. Die Arbeit erschien mir gewaltig, weil ich sie an der anhaltenden Aufmerksamkeit maß, die das Übersetzen von Büchern von mir verlangen würde.

16. Im Vergleich zu dieser imaginären Arbeit schien die kurze Entstehungszeit einer anderen Größenordnung anzugehören, die ich in Zahlen leichter erkennen konnte als im Gefühl.

17. Ich konnte den Kontrast beschreiben, aber die Beschreibung allein ließ die Kombination aus gewöhnlichem Scheitern und außergewöhnlicher Geschwindigkeit nicht weniger seltsam erscheinen.

18. Das Ergebnis war eingetroffen, bevor sich meine Erwartungen angepasst hatten.

19. Dies war kein kontrollierter Vergleich von Übersetzungsmethoden.

20. Mein Bericht hält eher eine Begegnung fest – mit aus dem Gedächtnis wiedergegebenen Zeitangaben und einem unbestätigten Eindruck von Leistung – als eine Messung all dessen, was das System zuverlässig leisten konnte.

21. Diese Einschränkung verändert, was die Erfahrung stützen kann, beseitigt jedoch nicht das zentrale Rätsel, da die Überraschung eher aus der Begegnung als aus einem formalen Test entstand.

22. Die Frage ist daher, was die Leistung so schwer einzuordnen machte, und nicht, welches allgemeine Kompetenzniveau der Maschine sie bewies.

23. Die ungelösten Computerprobleme gehörten nach wie vor zum Gesamtbild.

24. Sie waren kein peinlicher Auftakt, den man beiseite schieben konnte, sobald etwas Beeindruckendes geschah, denn sie zu entfernen würde eine ungleichmäßige Begegnung in eine viel geordnete Geschichte verwandeln.

25. Auch die Übersetzungen gehörten dorthin.

26. Sie wegen der früheren Fehlschläge außer Acht zu lassen, würde ein vertrautes Urteil bewahren, auf Kosten der Ignorierung genau jenes Ereignisses, das dieses Urteil ins Wanken gebracht hatte.

27. Der Kontrast war der Teil, über den ich am deutlichsten berichten konnte, auch wenn seine Bedeutung schwer zu fassen blieb.

28. Ein pauschales Urteil – sei es bewundernd oder verächtlich – würde die Beschreibung erleichtern, während die besondere Kombination von Fähigkeiten dadurch schwerer zu erkennen wäre.

29. Selbst das Wort „schwierig“ war zu einem Problem geworden.

30. Die Computerprobleme hatten im Vergleich zu den Büchern geringfügig gewirkt, doch dieser Vergleich spiegelte eher eine menschliche Einschätzung des Aufwands wider als eine nachgewiesene Schwierigkeitsstufe für dieses System.

31. Eine langwierige Aufgabe muss nicht in jedem relevanten Sinne schwierig sein.

32. Ebenso wenig wird eine Aufgabe technisch einfach, nur weil ihr Zweck von der Person, die sie erledigt haben möchte, in wenigen Worten formuliert werden kann.

33. Bücher und Stunden maßen nach wie vor Menge und Dauer; die Schwierigkeit bestand darin, zu entscheiden, was mir diese Maße über meine Leistungsfähigkeit verrieten.

34. Eine Seitenzahl konnte mir nicht sagen, ob die mühsame Computeraufgabe etwas ganz anderes erforderte als die Übersetzungsaufgabe.

35. Das System hatte nicht einfach nur gut funktioniert; es hatte auf eine Weise funktioniert, die das von mir erwartete Verhältnis zwischen dem Umfang einer Aufgabe und dem damit verbundenen Aufwand durcheinanderbrachte.

36. Diese Diskrepanz gab dem Staunen einen konkreten Anknüpfungspunkt.

37. Es bestand kein Grund, das Ergebnis als unmöglich zu bezeichnen.

38. Es reichte aus, festzustellen, dass etwas zur Nutzung bereitstehen konnte, während es gleichzeitig außerhalb meines intuitiven Bildes eines gewöhnlichen Arbeitstages blieb.

39. Die praktischen Anweisungen zum Erreichen eines Ergebnisses lassen sich oft viel leichter befolgen als die Erklärung, wie es zustande kommt, sodass eine erfolgreiche Nutzung durchaus mit einem anhaltenden Gefühl der Fremdartigkeit vereinbar ist.

40. Diese Trennung wird besonders deutlich, wenn das Ergebnis die Sprache betrifft, etwas, das ich direkt lesen kann, auch wenn der Prozess, der es hervorgebracht hat, außer Sicht bleibt.

41. Hier war das verfügbare Ergebnis eindeutiger als meine Interpretation.

42. Ich konnte mich auf die Übersetzungen beziehen, während die Bedeutung ihres plötzlichen Auftauchens zwischen einer praktischen Möglichkeit und einer Frage nach meinen eigenen Erwartungen gefangen blieb.

43. Das Wort „Wahnsinn“ hielt diese Ungewissheit aufrecht, ohne sie aufzulösen.

44. Es drückte Freude aus, doch diese Freude erklärte nicht die Verwirrung darüber, neben solch wenig hilfreichen Fehlschlägen so viel offensichtliche Leistungsfähigkeit vorzufinden.

45. Das Unbehagliche daran war, dass es kein festes Verhältnis zwischen den Fehlschlägen, auf die ich gestoßen war, und dem Erfolg gab, den ich zu sehen schien.

46. Wenn diese beiden Arten von Leistung nebeneinander bestehen konnten, leisteten die mir vertrauten Bezeichnungen weniger Erklärungsarbeit, als ich angenommen hatte.

47. Ein stärkeres Adjektiv würde dieses Problem nicht beheben.

48. Das System als brillant zu bezeichnen, würde die Misserfolge ungeklärt lassen, genauso wie es als nutzlos zu bezeichnen die Übersetzungen aus der Darstellung verschwinden lassen würde, ohne sie zu untersuchen.

49. Der Widerspruch musste eine Weile sichtbar bleiben.

50. Das war weniger befriedigend, als sich für eine Seite zu entscheiden, denn eine ungelöste Beschreibung bietet kaum die Erleichterung, die damit einhergeht, zu glauben, man habe ein Werkzeug endlich verstanden.

51. Die Darstellung wird nützlicher, wenn die Zuordnungen klar voneinander getrennt bleiben, anstatt zu einem einzigen Wettstreit zwischen Kompetenz und Inkompetenz zu verschmelzen.

52. Sowohl die früheren Schwierigkeiten als auch die späteren Ergebnisse konnten anerkannt werden, ohne so zu tun, als würde eines von beiden die fehlende Erklärung dafür liefern, wie sie zusammenpassten.

53. Ich konnte mir sicher sein, dass diese Begegnung meine Erwartungen herausgefordert hatte, blieb aber unentschlossen hinsichtlich der Qualität der Übersetzungen und der Zuverlässigkeit zukünftiger Arbeiten.

54. Dies ließ Raum für eine engere Art von Zuversicht.

55. Eine solche Unterscheidung klingt ruhig, wenn man sie niederschreibt.

56. Sie lässt sich weniger leicht in einem Ausruf fassen, der zwar Raum für die Wucht einer Erfahrung bietet, aber nur sehr wenig Raum für ihre einzelnen Nuancen.

57. Die Menge, die das Ergebnis beeindruckend gemacht hatte, würde auch eine gründliche Prüfung desselben zu einem umfangreichen Unterfangen machen.

58. Eine große Menge an übersetztem Text zu produzieren und festzustellen, was dieser Text wert war, waren getrennte Unterfangen, auch wenn das erste plötzlich viel schneller vonstattenging.

59. Das zweite Unterfangen ließ sich nicht aus dem ersten ablesen.

60. Um die Übersetzungen zu beurteilen, müsste ich mich von ihrer Menge und Geschwindigkeit abwenden und mich bestimmten Passagen zuwenden, bei denen eine beeindruckende Gesamtzahl nicht länger als Ersatz für eine Entscheidung über die Bedeutung herhalten konnte.

61. Ein übersetzter Satz steht in einer Verpflichtung gegenüber seinem Original.

62. Seine Formulierung muss die relevante Bedeutung transportieren, einschließlich einer Einschränkung, die möglicherweise weniger auffällig ist als die Hauptaussage, die sie einschränkt.

63. Eine Passage kann leicht lesbar sein und dennoch einen Vergleich erfordern.

64. Dies sind Kriterien für eine Prüfung, keine Mängel, die ich in den Büchern festgestellt habe, und diese Unterscheidung verhindert, dass aus Vorsicht stillschweigend ein weiteres unbegründetes Urteil wird.

65. Auch würde das Auffinden eines Fehlers nicht das gesamte Geschehen erklären.

66. Es würde einen Fehler im Ergebnis aufzeigen, dessen Bedeutung davon abhängen würde, was der Fehler verändert hat und wie weit er sich erstreckte.

67. Ein Fehler würde die Bewertung verändern, ohne notwendigerweise die Überraschung zu beseitigen, denn die Geschwindigkeit und der Umfang der Produktion wären weiterhin Merkmale des Geschehenen, selbst wenn sich ihr Nutzen als begrenzt erweisen sollte.

68. Was unverändert nicht bestehen könnte, wäre jeglicher Anspruch auf Vollkommenheit, doch Vollkommenheit war von vornherein nie durch die Geschwindigkeit der Produktion begründet worden.

69. Umgekehrt würde eine gute Passage ein begrenztes Urteil stützen.

70. Sie würde einen Grund liefern, diese Passage zu schätzen, ohne dass dadurch jede andere Seite korrekt würde oder geklärt wäre, ob das System eine andere Aufgabe ebenso gut bewältigen würde.

71. Diese Veränderung des Maßstabs kann sich seltsam anfühlen, da sich das zu beurteilende Objekt nicht verändert hat, sondern lediglich die Aufmerksamkeit, die ihm geschenkt wird.

72. Der erste Eindruck erfasst ganze Bücher, während eine sorgfältige Beurteilung sich möglicherweise auf die Beziehung zwischen zwei Sätzen konzentrieren muss.

73. Doch gerade in diesem kleineren Maßstab liegt ein Großteil des Wertes.

74. Wenn eine Übersetzung nützlich ist, dann deshalb, weil der Leser durch sie etwas verstehen kann, und nicht, weil ihre Erstellung einen beeindruckenden Eindruck auf den Auftraggeber gemacht hat.

75. Das Original bietet einen Bezugspunkt, den die Produktionszeit nicht bieten kann, da es die Bedeutung enthält, die die Übersetzung bewahren muss.

76. Der Sinn einer Buchübersetzung besteht darin, ihren Inhalt in einer anderen Sprache zugänglich zu machen – ein Zweck, der bei unterschiedlichen Geschwindigkeiten sowohl eindrucksvoll als auch mangelhaft erfüllt werden kann.

77. Die Geschwindigkeit bleibt von Bedeutung, solange der Zweck erreicht wird.

78. Die Reduzierung des für ein brauchbares Ergebnis erforderlichen Aufwands kann darüber entscheiden, ob jemand ein Projekt überhaupt in Angriff nimmt, auch wenn diese Tatsache allein noch nicht aussagt, wie viel Aufwand letztendlich eingespart wurde.

79. Diese Möglichkeit verdient Beachtung, auch wenn Umfang und Qualität der verwertbaren Arbeit noch zu ermitteln sind.

80. Es bedurfte keiner Verheißung über die Zukunft jedes Übersetzers, jedes Buches oder jeder Art von geistiger Arbeit, damit dies im Rahmen dieser konkreten Erfahrung von Bedeutung war.

81. Auch die Vorbereitung blieb Teil der Arbeit.

82. Den Übersetzungen war ein ausgedehnter Austausch vorausgegangen, sodass das kurze Produktionsintervall nicht die gesamte Zeit widerspiegelte, die in die Erzielung des Ergebnisses investiert wurde.

83. Sich daran zu erinnern, verlangsamt das Ergebnis nicht.

84. Es setzt der Geschwindigkeit eine Grenze und trennt das auffällige Intervall, auf das ich reagierte, von der umfassenderen Aktivität, in deren Rahmen dieses Intervall stattfand.

85. Das beeindruckende Intervall und die umgebende Arbeit beantworten unterschiedliche Fragen zur Erfahrung, und beide gehören in ihre Beschreibung.

86. Es besteht keine Notwendigkeit, die Behauptung so weit auszudehnen, bis sie zu einer Behauptung über alles wird, oder das Ergebnis herabzusetzen, weil die umfassendere Behauptung nicht gerechtfertigt werden kann.

87. Die schwierigere Frage betrifft den Umgang mit dem, was sich noch ungewohnt anfühlt.

88. Wie viel Verständnis wäre ausreichend, um die offensichtliche Gelegenheit in gewöhnliche Arbeit zu verwandeln, ohne so zu tun, als hätte eine erfolgreiche Anfrage das Werkzeug erklärt, das darauf geantwortet hat?

89. Zu wissen, wie man fragt, ist eine Art von Wissen.

90. Zu wissen, wie man die Antwort beurteilt, ist eine andere, und keine von beiden liefert notwendigerweise eine intuitive Erklärung dafür, warum diese Aufgabe gelang, während jene andere scheiterte.

91. Ein Nutzer könnte kompetent darin werden, eine Ausgabe anzufordern und zu bewerten, während er die Verteilung der Stärken des Systems weiterhin rätselhaft findet.

92. In meinem Fall war die Ausgabe verfügbar, bevor es eine gefestigte Vorstellung davon gab, wo diese Fähigkeit begann oder endete.

93. Das ist eine eigenartige Situation für einen Nutzer.

94. Die praktische Beziehung kann voranschreiten, während die Erklärung unvollständig bleibt, sodass eine Person in der Lage ist, etwas anzufordern, von dem sie immer noch kaum glauben kann, dass es in Reichweite ist.

95. Ich meine damit nicht, dass das System deshalb über verborgene Weisheit verfügte.

96. Nichts in diesem Kontrast deutete auf Weisheit, Absicht oder ein Verständnis der Bücher hin, und diese Eigenschaften zuzuschreiben, würde eine Erklärung hinzufügen, die die Erfahrung selbst nicht geliefert hatte.

97. Aus meiner Sicht verriet das sichtbare Intervall wenig über die dahinterliegende Arbeit, weshalb „mühelos“ eine Beschreibung des äußeren Anscheins bleiben muss.

98. Ein kurzes Abwarten meinerseits konnte mir für sich genommen nicht sagen, was diese Geschwindigkeit ermöglichte oder wie die scheinbare Leichtigkeit zu interpretieren sei.

99. Die gleiche Zurückhaltung gilt für die früheren Fehlschläge.

100. Ohne ihre Ursachen zu untersuchen, kann ich einen erfolglosen Versuch, ein Computerproblem zu lösen, nicht in einen Beweis für einen einzigen zugrunde liegenden Mangel verwandeln, der das System als Ganzes erklärt.

101. Sowohl Bewunderung als auch Irritation können über die verfügbare Beschreibung hinausgehen.

102. In dieser Darstellung liegt die sinnvolle Grenze zwischen dem, was bei der Begegnung geschah, und dem, was ich ihr gerne als Bedeutung zuschreiben möchte.

103. Zurückhaltung bei den Behauptungen lässt reichlich Raum für Gefühle, da Begeisterung keine Garantie erfordert und Frustration keine Theorie.

104. Ich kann von der offensichtlichen Leistung beeindruckt bleiben und gleichzeitig die Qualität offen lassen, genauso wie ich Frustration anerkennen kann, ohne sie als endgültige Bewertung des Werkzeugs zu behandeln.

105. Die Schwierigkeit besteht darin, beide Reaktionen unvollendet zu lassen.

106. Ein vollständiges Urteil würde die Sprache festlegen, aber es würde auch verbergen, wie viel von der Begegnung noch aus Beobachtungen bestand, die auf eine bessere Darstellung warteten.

107. Vielleicht lohnt es sich deshalb, den kurzen Ausruf beizubehalten.

108. Er bewahrt den Augenblick, in dem das Ergebnis meine Erwartungen übertraf, bevor eine ausgefeilte Erklärung die Überraschung als unvermeidlich erscheinen lassen könnte.

109. Für einen Augenblick schien das Vokabular der gewöhnlichen Computerarbeit unzureichend, obwohl die Arbeit nach wie vor gewöhnliche Urteile über die Ergebnisse erforderte.

110. Die Fragen, die dabei offen bleiben, betreffen sowohl die Arbeit selbst als auch die Person, die sie ausführt: Was ist entstanden, welchen Wert hat es, und welche Erwartungen lassen sich nun aufrechterhalten?

111. Einige dieser Fragen lassen einen sehr konkreten nächsten Schritt zu.

112. Eine Passage lässt sich mit ihrem Original vergleichen, und dieser Vergleich kann zu einer enger gefassten und nützlicheren Beurteilung führen als eine Aussage über die Intelligenz der gesamten Maschine.

113. Andere Fragen lassen sich durch diesen Vergleich nicht klären.

114. Selbst eine hervorragende Übersetzung würde die Unebenheiten der Begegnung offenlassen, während eine schlechte Übersetzung die separate Frage aufwerfen würde, inwieweit beeindruckende Produktion von nützlicher Arbeit abgewichen ist.

115. Ich kann mir vorstellen, die Untersuchung mit nur einer Passage zu beginnen, die klein genug ist, damit ihre Bedeutung ungeteilte Aufmerksamkeit erhält.

116. In dieser imaginären Vorstellung liegen der Originaltext und seine Übersetzung nebeneinander offen, wobei genug Text sichtbar ist, um zu fragen, was den Übergang von einer Sprache in die andere überstanden hat.

117. Die Entstehungszeit kann mir diese Frage nicht beantworten.

118. Sie bleibt Teil dessen, was die Begegnung so eindrucksvoll gemacht hat, doch die Aufmerksamkeit muss sich nun anderweitig richten – auf eine Behauptung, eine Einschränkung oder eine Bedeutung, die vermittelt werden muss.

119. Neben dieser Arbeit ist noch Platz für das ursprüngliche Staunen.

120. Die Bücher sind angekommen, und mir bleibt die merkwürdige Tatsache, dass etwas bereits zur Untersuchung bereitsteht, bevor ich einen angenehmen Weg gefunden habe, über seine Ankunft nachzudenken.