1.4.2 – A gótok és más germán népek: az első inváziós hullámok – Die Goten und andere germanische Völker: Erste Invasionswellen
1. Míg a Római Birodalom belső ereje egyre gyengült, a 4. században külső határainál a nyomás szüntelenül nőtt. – Während das Römische Reich im Inneren immer mehr an Kraft verlor, wuchs der Druck an seinen Außengrenzen im 4. Jahrhundert unaufhörlich weiter.
2. Ez a nyomás elsősorban a határon túli germán népektől eredt. – Dieser Druck ging vor allem von den germanischen Völkern jenseits der Grenze aus.
3. A Pannonia nevű tartomány számára – amely ma Magyarország területén fekszik – ez olyan fenyegetést jelentett, amely soha nem szűnt meg teljesen. – Für die Provinz Pannonia, in der heute Ungarn liegt, bedeutete das eine Bedrohung, die nie ganz verschwand.
4. Pannónia a Dunán túl olyan területekkel határos volt, ahol számos germán törzs telepedett le. – Pannonia grenzte über die Donau an Gebiete, in denen zahlreiche germanische Stämme siedelten.
5. Aki meg akarja érteni ezt a fenyegetést, annak először a germánokra magukra kell vetnie egy pillantást. – Wer diese Bedrohung verstehen will, muss zunächst einen Blick auf die Germanen selbst werfen.
6. A „germánok” gyűjtőnév számos különböző népet és törzset foglal magában. – Der Sammelbegriff Germanen fasst dabei eine ganze Vielzahl unterschiedlicher Völker und Stämme zusammen.
7. Ezek a törzsek soha nem alkottak politikai egységet – nem létezett közös germán birodalom. – Eine politische Einheit bildeten diese Stämme nie – ein gemeinsames Reich der Germanen gab es nicht.
8. Inkább laza kapcsolatok fűzték őket össze, a rokon nyelvek és a hasonló életmód révén. – Verbunden waren sie eher locker, durch verwandte Sprachen und ähnliche Lebensweisen.
9. Már a korai császárság idején a rómaiak is megalkották ezekre a népekre a „germánok” gyűjtőnevet. – Schon die Römer der frühen Kaiserzeit hatten für diese Völker den Sammelbegriff Germanen geprägt.
10. A germán törzsek a Birodalom északi és keleti részén fekvő hatalmas területen telepedtek le. – Die germanischen Stämme siedelten in einem riesigen Raum nördlich und östlich des Reiches.
11. Települési területük Skandináviától egészen Kelet-Európa mélyéig terjedt. – Ihr Siedlungsgebiet reichte von Skandinavien bis weit hinein nach Osteuropa.
12. A germánok többsége kis falvakban élt, földművelésből és állattenyésztésből tartotta fenn magát. – Die meisten Germanen lebten in kleinen Dörfern von Ackerbau und Viehzucht.
13. Társadalmukat a harci életmód jellemezte, és egyértelmű társadalmi rétegződés volt jellemző rájuk. – Ihre Gesellschaft war kriegerisch geprägt und kannte deutliche soziale Abstufungen.
14. Az élükön vezetők álltak, akiknek hatalma hűséges harcosokból álló követőikre támaszkodott. – An der Spitze standen Anführer, deren Macht auf einer treuen Gefolgschaft von Kriegern ruhte.
15. A fontos döntéseket gyakran az összes szabad férfi gyűlésén hozták meg. – Wichtige Entscheidungen fielen häufig in der Versammlung aller freien Männer.
16. Az egyes törzsek nem voltak szilárd, változatlan egységek, hanem állandó változásban voltak. – Die einzelnen Stämme waren keine festen, unveränderlichen Blöcke, sondern befanden sich in ständigem Wandel.
17. A törzsek szétválhattak, újra egyesülhettek, vagy egy erős vezető alatt hirtelen megnövekedhettek. – Stämme konnten sich aufspalten, neu zusammenschließen oder unter einem starken Anführer plötzlich anwachsen.
18. Ez a rugalmasság rendkívül megnehezítette a rómaiak számára, hogy szomszédaikat tartósan helyesen felmérjék. – Diese Beweglichkeit machte es den Römern enorm schwer, ihre Nachbarn dauerhaft richtig einzuschätzen.
19. A rómaiak és a germánok közötti viszony azonban korántsem csupán a háború és az erőszak története volt. – Das Verhältnis zwischen Römern und Germanen war dabei keineswegs nur eine Geschichte von Krieg und Gewalt.
20. Hosszú időszakok során sőt meglepően békés kapcsolatok uralkodtak. – Über weite Strecken der Zeit überwogen sogar erstaunlich friedliche Beziehungen.
21. A határon túl is virágzott a mindenféle áruval folytatott élénk kereskedelem. – Über die Grenze hinweg blühte ein reger Handel mit Waren aller Art.
22. A germánok nagyra értékelték a római termékeket, mint a bort, a finom edényeket, az ékszereket és a fegyvereket – koruk státuszszimbólumait. – Die Germanen schätzten römische Erzeugnisse wie Wein, feines Geschirr, Schmuck und Waffen – Statussymbole ihrer Zeit.
23. Cserébe állatokat, szőrméket, értékes borostyánt és nem utolsósorban rabszolgákat. – Im Gegenzug lieferten sie Vieh, Felle, kostbaren Bernstein und nicht zuletzt Sklaven.
24. Ráadásul nagyon sok germán közvetlenül a római hadseregben szolgált katonaként. – Sehr viele Germanen dienten zudem als Soldaten direkt im römischen Heer.
25. Közülük néhányan akár magas katonai rangokig is eljutottak. – Manche von ihnen schafften es sogar bis in hohe militärische Ränge.
26. És mégis: a rómaiak és a germán törzsek között újra és újra háború tört ki. – Und doch: Immer wieder flammte Krieg zwischen Römern und germanischen Stämmen auf.
27. Már az 1. században is fájdalmas vereségeket kellett elszenvedniük a rómaiaknak a germánok ellen. – Schon im 1. Jahrhundert hatten die Römer schmerzhafte Niederlagen gegen Germanen einstecken müssen.
28. A 2. században az úgynevezett markomann háborúk közvetlenül fenyegették Pannónia provinciát. – Im 2. Jahrhundert bedrohten die sogenannten Markomannenkriege die Provinz Pannonia ganz unmittelbar.
29. A 3. századi birodalmi válság idején a germán betörések szinte egymást követték. – Während der Reichskrise des 3. Jahrhunderts häuften sich die germanischen Einfälle förmlich.
30. Fosztogató csapatok hatoltak be a Limesen át a birodalom területére. – Plündernde Verbände drangen über den Limes ins Reichsgebiet ein.
31. A Limes, azaz az a megerősített határvonal, Pannóniában a Duna mentén húzódott. – Der Limes, jene befestigte Grenzlinie, verlief im Bereich Pannoniens entlang der Donau.
32. A római csapatoknak lehetetlen volt ezt a hosszú határt mindenhol egyszerre biztosítani. – Die römischen Truppen konnten diese lange Grenze unmöglich überall gleichzeitig sichern.
33. Az idő múlásával sok kis törzs összeolvadt, és így lényegesen nagyobb, harcképesebb csoportok jöttek létre. – Mit der Zeit verschmolzen viele kleine Stämme zu deutlich größeren, schlagkräftigeren Verbänden.
34. Az ilyen nagy törzsi csoportok katonai szempontból egészen más ligában játszottak, mint az egyes kis törzsek. – Solche großen Stammesgruppen waren militärisch eine ganz andere Liga als einzelne kleine Stämme.
35. Ezen új hatalmak közül a legjelentősebbek közé tartoztak az alamannok és a frankok. – Zu den bedeutendsten dieser neuen Mächte zählten die Alamannen und die Franken.
36. A Duna-vidéken azonban elsősorban a gótok tűntek ki hatalmas erőként. – Im Donauraum aber traten vor allem die Goten als mächtige Kraft hervor.
37. A gótok a birodalom későbbi történelmében szinte kiemelkedő szerepet játszottak. – Die Goten sollten für die weitere Geschichte des Reiches eine geradezu herausragende Rolle spielen.
38. Származásukról elsősorban egyetlen későantik történetíró számol be. – Über ihre Herkunft berichtet vor allem ein einziger spätantiker Geschichtsschreiber.
39. Ez a szerző, Jordanes, a 6. században írta meg a gótokról szóló, gyakran idézett történetét. – Dieser Autor, Jordanes, verfasste im 6. Jahrhundert eine vielzitierte Geschichte der Goten.
40. Leírása szerint a gótok eredetileg a magas, hideg északról származtak. – Nach seiner Darstellung stammten die Goten ursprünglich aus dem hohen, kalten Norden.
41. Vándorlásuk állítólag Skandináviából először a Balti-tengerhez vezette őket. – Ihre Wanderung soll sie von Skandinavien aus zunächst an die Ostsee geführt haben.
42. Onnan – a hagyomány szerint – csak lassan, generációkon át haladva vándoroltak egyre délebbre és keletebbre. – Von dort, so die Überlieferung, zogen sie nur langsam, über Generationen, immer weiter nach Südosten.
43. A mai kutatások azonban egészséges óvatossággal kezelik ezt a korai vándorlási történetet. – Die heutige Forschung betrachtet diese frühe Wanderungsgeschichte allerdings mit gesunder Vorsicht.
44. Ezen beszámolók némelyikében a történelmi emlékek és a későbbi legendaképzés felismerhetetlenségig keverednek egymással. – In manchen dieser Berichte vermischen sich historische Erinnerung und spätere Legendenbildung bis zur Unkenntlichkeit.
45. Az azonban biztos, hogy a gótok a 3. században a Fekete-tengertől északra telepedtek le. – Gesichert ist immerhin, dass die Goten im 3. Jahrhundert nördlich des Schwarzen Meeres siedelten.
46. Ott a Duna és a Don közötti hatalmas területet tartották ellenőrzésük alatt. – Dort kontrollierten sie ein gewaltiges Gebiet zwischen Donau und Don.
47. Ebből a térségből kiindulva újra és újra támadásokat indítottak a Római Birodalom ellen. – Von diesem Raum aus starteten sie immer wieder Vorstöße gegen das Römische Reich.
48. Már a 3. század közepén gót csapatok keltek át a Dunán. – Schon um die Mitte des 3. Jahrhunderts überquerten gotische Verbände die Donau.
49. Ezt követően egész római tartományokat pusztítottak el a Balkán-félszigeten. – Sie verwüsteten in der Folge ganze römische Provinzen auf der Balkanhalbinsel.
50. 251-ben a római hadsereg vereséget szenvedett a gótoktól. – Im Jahr 251 erlitt das römische Heer eine vernichtende Niederlage gegen die Goten.
51. Ebben a csatában még a hivatalban lévő római császár, Decius is életét vesztette. – In dieser Schlacht fiel sogar der amtierende römische Kaiser Decius.
52. A római történelem során először fordult elő, hogy egy császár germánok elleni harcban halt meg. – Erstmals in der römischen Geschichte fand ein Kaiser im Kampf gegen Germanen den Tod.
53. Már ez az esemény is jól mutatta, milyen veszélyessé vált időközben a gót fenyegetés. – Allein dieses Ereignis zeigte, wie gefährlich die gotische Bedrohung inzwischen geworden war.
54. A következő években a gótok még tengeri portyákra is merészkedtek. – In den folgenden Jahren wagten sich die Goten sogar auf Raubzüge zur See.
55. Saját hajóikkal kifosztották a Fekete-tenger és az Égei-tenger partvidéki városait. – Mit eigenen Schiffen plünderten sie Küstenstädte am Schwarzen Meer und in der Ägäis.
56. Csak a 3. század második felében sikerült végre fordulatot elérniük a rómaiaknak. – Erst in der zweiten Hälfte des 3. Jahrhunderts gelang den Römern endlich eine Wende.
57. Több cselekvőképes császár is visszaverte a gótokat kemény, nagy veszteségekkel járó csatákban. – Mehrere tatkräftige Kaiser schlugen die Goten in schweren, verlustreichen Kämpfen zurück.
58. Claudius császár 269-ben nagy győzelmet aratott a gótok felett. – Kaiser Claudius errang im Jahr 269 einen großen Sieg über die Goten.
59. E sikerért ezentúl a „Gothicus” büszke melléknevet viselte. – Für diesen Erfolg trug er fortan den stolzen Beinamen Gothicus.
60. Az ilyen győzelmek ellenére a gótok továbbra is a birodalom hatalmas, állandóan jelen lévő szomszédjai maradtak. – Trotz solcher Siege blieben die Goten ein mächtiger, dauerhaft präsenter Nachbar des Reiches.
61. A rómaiaknak tehát tartósan meg kellett békélniük a gótok jelenlétével a Duna mentén. – Die Römer mussten sich also dauerhaft mit der gotischen Präsenz an der Donau abfinden.
62. Az idő múlásával a gótok két nagy csoportra szakadtak. – Mit der Zeit spalteten sich die Goten in zwei große Gruppen auf.
63. Az egyik csoport a forrásokban nyugati gótokként jelenik meg. – Die eine Gruppe taucht in den Quellen als Westgoten auf.
64. A másik keleti gótokként ismert. – Die andere ist unter dem Namen Ostgoten bekannt.
65. Ez a kettősség kezdetben inkább földrajzi, mint politikai tény volt. – Diese Zweiteilung war zunächst eher eine geographische als eine politische Tatsache.
66. A nyugati gótok a római Duna-határhoz közelebb telepedtek le. – Die Westgoten siedelten näher an der römischen Donaugrenze.
67. A keleti gótok keletebbre, a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppéken éltek. – Die Ostgoten lebten weiter östlich, in den Steppen nördlich des Schwarzen Meeres.
68. Mindkét csoport a későbbiekben meglehetősen eltérő utakat járt be. – Beide Gruppen sollten in der Folgezeit ziemlich unterschiedliche Wege gehen.
69. A rómaiak és a gótok között összességében egy sokrétű kapcsolatrendszer alakult ki. – Zwischen Römern und Goten entwickelte sich insgesamt ein vielschichtiges Geflecht von Beziehungen.
70. Voltak háborúk, ez igaz – de ugyanúgy voltak szerződések, kereskedelem és kölcsönös kulturális hatások is. – Es gab Krieg, gewiss – aber ebenso Verträge, Handel und gegenseitige kulturelle Beeinflussung.
71. A rómaiak gyakran kötöttek teljesen hivatalos szerződéseket a germán törzsekkel. – Häufig schlossen die Römer mit germanischen Stämmen ganz formelle Verträge ab.
72. Az ilyen szerződések földet vagy rendszeres zsoldot biztosítottak a törzseknek. – Solche Verträge sicherten den Stämmen Land oder regelmäßigen Sold zu.
73. Cserébe a törzsek katonai támogatásra kötelezték magukat. – Im Gegenzug verpflichteten sich die Stämme zu militärischer Unterstützung.
74. Az ilyen jellegű szövetséges germán népeknek saját nevük volt: föderátusok. – Verbündete germanische Völker dieser Art trugen einen eigenen Namen: Föderaten.
75. A kifejezés a latin „szerződés” szóból származik. – Der Begriff leitet sich vom lateinischen Wort für Vertrag ab.
76. A föderátusok részben közvetlenül a birodalom határain belül, kifejezetten nekik kijelölt földeken telepedtek le. – Föderaten siedelten teils direkt innerhalb der Reichsgrenzen, auf eigens zugewiesenem Land.
77. Eközben többnyire megtartották saját vezetőiket és hagyományos életmódjukat. – Dabei behielten sie meist ihre eigenen Anführer und ihre angestammte Lebensweise.
78. Rövid távon ez a gyakorlat kétségtelenül katonai előnyöket hozott a birodalomnak. – Kurzfristig brachte diese Praxis dem Reich durchaus militärische Vorteile.
79. Hosszú távon azonban így félig önálló germán szövetségek alakultak ki a birodalom területének közepén. – Langfristig aber entstanden so halbselbständige germanische Verbände mitten im Reichsgebiet.
80. És az ilyen szövetségek Róma ellen fordulhattak, amint a szerződéseket megszegték – ez kockázatos játék volt. – Und solche Verbände konnten sich gegen Rom wenden, sobald Verträge gebrochen wurden – ein riskantes Spiel.
81. Kulturális szempontból is egyre közelebb kerültek egymáshoz az idők folyamán a gótok és a rómaiak. – Auch kulturell rückten Goten und Römer im Laufe der Zeit näher zusammen.
82. Erre különösen lenyűgöző példa a kereszténység átvétele. – Ein besonders eindrucksvolles Beispiel dafür ist die Übernahme des Christentums.
83. A 4. században egy Wulfila nevű püspök tevékenykedett a gótok között. – Im 4. Jahrhundert wirkte unter den Goten ein Bischof namens Wulfila.
84. Wulfila maga is gót származású volt, és saját népe körében terjesztette a keresztény hitet. – Wulfila selbst war gotischer Herkunft und verbreitete den christlichen Glauben in seinem eigenen Volk.
85. A Bibliát görögből közvetlenül a gót nyelvre fordította – ez kulturális úttörő teljesítmény volt. – Er übersetzte die Bibel aus dem Griechischen direkt in die gotische Sprache – eine kulturelle Pionierleistung.
86. Ehhez a fordításhoz rögtön kitalált egy saját gót írást. – Für diese Übersetzung erfand er kurzerhand eine eigene gotische Schrift.
87. Ez a Bibliafordítás ma a germán nyelvek legrégebbi fennmaradt tanúvallomásai közé tartozik. – Diese Bibelübersetzung zählt heute zu den ältesten erhaltenen Zeugnissen überhaupt einer germanischen Sprache.
88. Wulfila azonban a kereszténység egy nagyon meghatározott, sajátos irányzatát képviselte. – Wulfila vertrat dabei allerdings eine ganz bestimmte, besondere Strömung des Christentums.
89. Alapítójáról elnevezve ez az irányzat az arianizmus nevet viseli. – Nach ihrem Begründer trägt diese Richtung den Namen Arianismus.
90. Tartalmilag az arianizmus jelentősen eltért a Római Birodalmi Egyház tanításaitól. – Inhaltlich unterschied sich der Arianismus deutlich von der Lehre der römischen Reichskirche.
91. A Birodalmi Egyház ezt a tanítást habozás nélkül téves hittel – úgynevezett eretnekséggel – bélyegezte meg. – Die Reichskirche stempelte diese Lehre kurzerhand als Irrglauben ab – als sogenannte Häresie.
92. Ezáltal a gótok és a rómaiak között egy további, vallási ellentét alakult ki. – Dadurch entstand zwischen Goten und Römern ein zusätzlicher, religiöser Gegensatz.
93. Ez az ellentét évszázadokon át megnehezítette a két nép együttélését. – Dieser Gegensatz sollte das Zusammenleben beider Völker über Jahrhunderte belasten.
94. Összességében a germánok Róma számára egyszerre jelentettek fenyegetést és támaszt – egy meglepően ellentmondásos viszonyt. – Insgesamt waren die Germanen für Rom Bedrohung und Stütze zugleich – ein erstaunlich widersprüchliches Verhältnis.
95. Megtámadták a határokat, ugyanakkor nagy számban szolgáltak a római hadseregben. – Sie griffen die Grenzen an, dienten aber gleichzeitig in großer Zahl im römischen Heer.
96. Ez a kettős viszony végigkísérte az egész 4. századot, mint egy vörös szál. – Dieses zwiespältige Verhältnis prägte das gesamte 4. Jahrhundert wie ein roter Faden.
97. Ám aztán a helyzet alapvetően megváltozott – egy távoli keletről érkező esemény hatására. – Doch dann änderte sich die Lage grundlegend – ausgelöst durch ein Ereignis aus dem fernen Osten.
98. Az ázsiai sztyeppék távoli vidékeiről egy addig teljesen ismeretlen lovas nép közeledett. – Aus den Weiten der asiatischen Steppe näherte sich ein bis dahin völlig unbekanntes Reitervolk.
99. Ez a nép a hunok voltak, és megjelenésük közvetlen veszélybe sodorta a gótokat. – Dieses Volk waren die Hunnen, und ihr Erscheinen sollte die Goten unmittelbar in Bedrängnis bringen.
100. A hunok lóháton harcoló harcosok voltak, lélegzetelállító gyorsasággal és hatalmas harci erővel. – Die Hunnen waren berittene Krieger von atemberaubender Schnelligkeit und enormer Kampfkraft.
101. 375 körül találkoztak az keletgótok birodalmával. – Um das Jahr 375 trafen sie auf das Reich der Ostgoten.
102. Rendkívül rövid időn belül teljes mértékben alávetették maguknak a keletgótokat. – Binnen kürzester Zeit unterwarfen sie die Ostgoten vollständig ihrer Herrschaft.
103. A hunok e győzelme nyílt félelmet keltett a környező népekben. – Dieser Sieg der Hunnen löste bei den umliegenden Völkern blanke Furcht aus.
104. A nyugati gótok számára is világossá vált, hogy ugyanaz a sors fenyegeti őket. – Auch den Westgoten wurde klar, dass ihnen dasselbe Schicksal drohte.
105. Ezért olyan döntést hoztak, amelynek súlyos következményei lettek. – Also trafen sie eine Entscheidung, die sich als folgenschwer erweisen sollte.
106. A nyugati gótok úgy döntöttek, hogy inkább a Római Birodalomba menekülnek a hunok elől. – Die Westgoten beschlossen, vor den Hunnen lieber ins Römische Reich zu fliehen.
107. 376-ban hatalmas számban jelentek meg a Duna északi partján. – Im Jahr 376 erschienen sie in gewaltiger Zahl am Nordufer der Donau.
108. Ott könyörgő szavakkal kérték a római császárt, hogy fogadja be őket a birodalomba. – Dort baten sie den römischen Kaiser flehentlich um Aufnahme ins Reich.
109. A felelős kelet-római császár Valens volt, aki a keleti részben tartózkodott. – Der zuständige oströmische Kaiser hieß Valens und residierte im Osten.
110. Valens végül engedélyezte a vizigótoknak, hogy átkeljenek a Dunán. – Valens erlaubte den Westgoten schließlich, die Donau zu überschreiten.
111. Abban reménykedett, hogy a gótokat katonaként és telepesekként hasznosíthatja. – Er hoffte, die Goten als Soldaten und als Siedler nutzen zu können.
112. Ennyi ember befogadása azonban elképzelhetetlenül rosszul volt megszervezve. – Die Aufnahme so vieler Menschen war allerdings denkbar schlecht organisiert.
113. A római tisztviselők nem látták el megfelelően a gótokat élelemmel. – Römische Beamte versorgten die Goten nur unzureichend mit Lebensmitteln.
114. Ezen tisztviselők közül néhányan ráadásul szégyentelenül kihasználták a gótok szorult helyzetét. – Manche dieser Beamten nutzten die Notlage der Goten obendrein schamlos aus.
115. Ujjszámoláson felüli árakon adták el nekik az élelmet, és koldusként bántak velük. – Sie verkauften ihnen Nahrung zu Wucherpreisen und behandelten sie wie Bettler.
116. A gótok között gyorsan terjedt az éhség, a düh és a teljes kétségbeesés. – Unter den Goten breiteten sich rasch Hunger, Wut und blanke Verzweiflung aus.
117. Végül a nyugati gótok nyíltan fellázadtak római vendéglátóik ellen. – Schließlich erhoben sich die Westgoten offen gegen ihre römischen Gastgeber.
118. Elkezdték szisztematikusan kifosztani a balkáni tartományokat. – Sie begannen, die Provinzen auf dem Balkan systematisch zu plündern.
119. Valens császár erre hadsereget állított fel, hogy leverje a felkelést. – Kaiser Valens stellte daraufhin ein Heer auf, um den Aufstand niederzuschlagen.
120. 378-ban Adrianopolisz városa közelében dőlt el a döntő csata. – Im Jahr 378 kam es nahe der Stadt Adrianopel zur Entscheidungsschlacht.
121. Ebben a csatában a római hadsereg vereséget szenvedett, amely pusztító, szinte katasztrofális volt. – In dieser Schlacht erlitt das römische Heer eine vernichtende, geradezu katastrophale Niederlage.
122. A római csapatok nagy részét a csatatéren szó szerint megsemmisítették. – Der Großteil der römischen Truppen wurde auf dem Schlachtfeld regelrecht vernichtet.
123. Még Valens császár is életét vesztette ebben a mészárlásban. – Selbst Kaiser Valens fiel in diesem Gemetzel.
124. Az adrianopoli csata a mai napig az ókor egyik legjelentősebb fordulópontjának számít. – Die Schlacht von Adrianopel gilt bis heute als einer der tiefsten Einschnitte der Spätantike.
125. Ez a csata bizonyította először egyértelműen, hogy a germán seregek nyílt terepen képesek voltak legyőzni a római hadsereget. – Sie bewies erstmals unmissverständlich, dass germanische Heere ein römisches Heer in offener Feldschlacht besiegen konnten.
126. A birodalom egyszerűen már nem volt képes a gótokat egyszerűen elűzni. – Das Reich war schlicht nicht mehr in der Lage, die Goten einfach zu vertreiben.
127. Az új császár, Theodosius tehát kénytelen volt megegyezni a vizigótokkal. – Der neue Kaiser Theodosius musste sich also notgedrungen mit den Westgoten arrangieren.
128. Végül 382-ben szerződést kötött velük. – Im Jahr 382 schloss er schließlich einen Vertrag mit ihnen ab.
129. A nyugati gótok a birodalom területén földet kaptak saját letelepedésükre. – Die Westgoten erhielten Land innerhalb des Reiches zur eigenen Besiedlung.
130. Saját vezetőik alatt élhettek, és zárt közösségként maradtak fenn. – Sie durften unter ihren eigenen Anführern leben und blieben als geschlossener Verband bestehen.
131. Így először fordult elő, hogy egy nagy, önálló germán nép a birodalom belsejében élt. – Damit lebte erstmals ein großes, in sich geschlossenes germanisches Volk mitten im Reichsinneren.
132. Ez a nép csak laza kötelezettségeket vállalt a rómaiak felé – és, ami döntő fontosságú volt, megtartotta fegyvereit. – Dieses Volk war den Römern nur locker verpflichtet – und behielt, ganz entscheidend, seine Waffen.
133. E döntés következményei nem sokáig várattak magukra. – Die Folgen dieser Entscheidung sollten nicht lange auf sich warten lassen.
134. Theodosius halála után a birodalom végleg két részre szakadt. – Nach dem Tod des Theodosius wurde das Reich endgültig in zwei Hälften geteilt.
135. Ettől kezdve létezett egy Nyugat-Római és egy Kelet-Római Birodalom. – Von da an gab es ein Weströmisches und ein Oströmisches Reich.
136. Egy új vezető alatt a vizigótok hamarosan újra felkeltek. – Unter einem neuen Anführer erhoben sich die Westgoten bald erneut.
137. Ennek az embernek olyan neve volt, amelyet ma is mindenki ismer: Alarich. – Dieser Mann trug einen Namen, der noch heute jeder kennt: Alarich.
138. Az ő vezetése alatt a vizigótok fosztogatva vonultak át az egész birodalmon. – Unter seiner Führung zogen die Westgoten plündernd durch das gesamte Reich.
139. 410-ben végül magát Rómát is elfoglalták és kifosztották. – Im Jahr 410 eroberten und plünderten sie schließlich die Stadt Rom selbst.
140. Róma kifosztása mélyen megrázta a korabeli embereket. – Die Plünderung Roms erschütterte die Zeitgenossen bis ins Mark.
141. Rómát az örök városnak tartották, és évszázadok óta egyetlen ellenség sem hódította meg. – Rom galt als die ewige Stadt und war seit Jahrhunderten von keinem Feind mehr erobert worden.
142. Ez a hódítás kíméletlenül feltárta, milyen gyengévé vált időközben a Nyugat-Római Birodalom. – Diese Eroberung offenbarte schonungslos, wie schwach der weströmische Staat inzwischen geworden war.
143. Más germán népek is megérezték a lehetőséget, és kihasználták a birodalom gyengeségét. – Auch andere germanische Völker witterten ihre Chance und nutzten die Schwäche des Reiches aus.
144. 406 és 407 fordulóján egyszerre több törzs is átkelt a Rajnán. – Um die Jahreswende 406 auf 407 überquerten gleich mehrere Stämme gemeinsam den Rhein.
145. Közéjük tartoztak a vandálok, a szuebek és az alánok. – Zu ihnen zählten die Vandalen, die Sueben und die Alanen.
146. Ezek a népek fosztogatva vonultak át egész Gallián, egészen Spanyolországig. – Diese Völker zogen plündernd durch ganz Gallien bis hinunter nach Spanien.
147. Egy részük később még tovább is haladt, egészen Észak-Afrikáig. – Ein Teil von ihnen setzte später sogar noch weiter über, bis nach Nordafrika.
148. Így a Nyugat-Római Birodalom lépésről lépésre elvesztette az irányítást az egyes tartományok felett. – So verlor das Weströmische Reich Schritt für Schritt die Kontrolle über eine Provinz nach der anderen.
149. Egykori területén fokozatosan több független germán királyság jött létre. – Auf seinem ehemaligen Gebiet entstanden nach und nach mehrere eigenständige germanische Königreiche.
150. A vizigótok először Galliában, később pedig Spanyolországban alapítottak birodalmat. – Die Westgoten gründeten ein Reich zunächst in Gallien und später in Spanien.
151. A vandálok még Észak-Afrikában is felépítették saját birodalmukat. – Die Vandalen errichteten ihr eigenes Reich sogar in Nordafrika.
152. Mindezek a fejlemények súlyos következményekkel jártak a Duna-menti tartományokra is. – Auch für die Donauprovinzen hatten all diese Entwicklungen schwere Konsequenzen.
153. Pannónia tartomány éppen számtalan népvándorlás kereszteződésében feküdt. – Die Provinz Pannonia lag dabei genau im Schnittpunkt unzähliger Wanderungsbewegungen.
154. A legkülönbözőbb germán népek vonultak át ezen a területen, vagy közvetlenül ott telepedtek le. – Verschiedenste germanische Völker zogen durch dieses Gebiet hindurch oder siedelten gleich dort.
155. A római közigazgatás Pannóniában egyre inkább elvesztette gyakorlati hatékonyságát. – Die römische Verwaltung in Pannonia verlor dabei zunehmend jede praktische Wirksamkeit.
156. A csapatokat visszavonták, hogy más, még sürgetőbb veszélynek kitett birodalmi részeket védjenek. – Truppen wurden abgezogen, um andere, noch dringender bedrohte Reichsteile zu schützen.
157. A megmaradt római lakosság ettől kezdve egyre növekvő, ideges bizonytalanságban élt. – Die verbliebene römische Bevölkerung lebte fortan in wachsender, nervöser Unsicherheit.
158. Az erődített települések és városok végül már csak nagyon korlátozott védelmet nyújtottak. – Befestigte Orte und Städte boten am Ende nur noch sehr begrenzten Schutz.
159. Lépésről lépésre Pannónia végleg kicsúszott a Birodalom ellenőrzése alól. – Schritt für Schritt entglitt Pannonia endgültig der Kontrolle des Reiches.
160. Ez az első nagy germán inváziós hullám tartósan megváltoztatta Európát. – Diese erste große Welle germanischer Invasionen veränderte Europa auf Dauer.
161. Ez jelzi annak a korszaknak a tényleges kezdetét, amelyet ma népvándorlásként ismerünk. – Sie markiert den eigentlichen Beginn jener Epoche, die wir heute als Völkerwanderungszeit kennen.
162. A „népvándorlás” kifejezés pontosan e korszak hatalmas népességmozgásait jelöli. – Der Begriff Völkerwanderung bezeichnet genau jene gewaltigen Bevölkerungsbewegungen dieser Epoche.
163. E mozgások döntő kiváltó okát nem utolsósorban a hunok nyomása jelentette. – Den entscheidenden Auslöser dieser Bewegungen lieferte nicht zuletzt der Druck der Hunnen.
164. A hunok ezzel – szinte dominoeffektusként – egész népek láncolatát mozgásba hozták. – Die Hunnen brachten dabei, fast wie ein Dominoeffekt, ganze Völkerketten in Bewegung.
165. Ha egy nép nyomás alá került, az viszont tovább nyomult a szomszédjaira – egy szünet nélküli láncreakció. – Geriet ein Volk unter Druck, drängte es seinerseits auf seine Nachbarn weiter – eine Kettenreaktion ohne Pause.
166. Így terjedt el a nyugtalanság Európa hatalmas területein. – So pflanzte sich die Unruhe über gewaltige Strecken Europas fort.
167. A germán népek eközben korántsem csak támadók voltak, hanem nagyon gyakran maguk is menekültek. – Die germanischen Völker waren dabei keineswegs nur Angreifer, sondern sehr oft selbst Flüchtende.
168. Közülük sokan egyszerűen csak menedéket kerestek a Birodalomban egy még nagyobb, közelebbi fenyegetés elől. – Viele von ihnen suchten im Reich schlicht Schutz vor einer noch größeren, näheren Bedrohung.
169. A Római Birodalom időközben túl gyengévé vált ahhoz, hogy ezt az áradatot megállítsa. – Das Römische Reich war inzwischen zu schwach geworden, um diesen Strom aufzuhalten.
170. Sem teljesen vissza nem tudta taszítani a germánokat, sem pedig valóban békésen be nem tudta őket integrálni. – Es konnte die Germanen weder vollständig abwehren noch wirklich friedlich eingliedern.
171. A rómaiak és a germánok összecsapásából végül egy teljesen új rend alakult ki. – Aus dem Zusammenprall von Römern und Germanen entstand am Ende eine völlig neue Ordnung.
172. Ez az új rend ötvözte egymással a római és a germán elemeket. – Diese neue Ordnung verschmolz römische und germanische Elemente miteinander.
173. Pontosan ebből az összeolvadásból alakultak ki később a kora középkori birodalmak. – Aus genau dieser Verschmelzung sollten später die Reiche des frühen Mittelalters hervorgehen.
174. Pannóniának ez az időszak elsősorban egy dolgot jelentett: a római uralom közeledő végét. – Für Pannonia bedeutete diese Zeit vor allem eines: das nahende Ende der römischen Herrschaft.
175. A germán betörések azonban csupán ennek a hatalmas átalakulásnak az első felvonását jelentették. – Die germanischen Invasionen aber waren erst der erste Akt dieses gewaltigen Umbruchs.
176. Az egész Duna-vidéket érintő valódi megrázkódtatás még hátra volt – amelyet maguk a hunok váltottak ki. – Die eigentliche Erschütterung des gesamten Donauraums sollte erst noch kommen – ausgelöst von den Hunnen selbst.
177. Leghíresebb királyuk, Attila vezetése alatt a hunok hamarosan önálló nagyhatalommá emelkedtek. – Unter ihrem berühmtesten König, Attila, sollten die Hunnen schon bald zur eigenen Großmacht aufsteigen.
178. Birodalmuk később Közép-Európa nagy részére kiterjedt. – Ihr Reich erstreckte sich später über weite Teile Mitteleuropas.
179. Ezzel a Kárpát-medence véglegesen a történéseinek középpontjába került. – Damit rückte das Karpatenbecken endgültig in den Mittelpunkt des Geschehens.
180. A hunok és királyuk, Attila története képezi e beszámoló következő fejezetét. – Die Geschichte der Hunnen und ihres Königs Attila bildet das nächste Kapitel dieser Erzählung.
(aufklappen)magyar
1. Míg a Római Birodalom belső ereje egyre gyengült, a 4. században külső határainál a nyomás szüntelenül nőtt.
2. Ez a nyomás elsősorban a határon túli germán népektől eredt.
3. A Pannonia nevű tartomány számára – amely ma Magyarország területén fekszik – ez olyan fenyegetést jelentett, amely soha nem szűnt meg teljesen.
4. Pannónia a Dunán túl olyan területekkel határos volt, ahol számos germán törzs telepedett le.
5. Aki meg akarja érteni ezt a fenyegetést, annak először a germánokra magukra kell vetnie egy pillantást.
6. A „germánok” gyűjtőnév számos különböző népet és törzset foglal magában.
7. Ezek a törzsek soha nem alkottak politikai egységet – nem létezett közös germán birodalom.
8. Inkább laza kapcsolatok fűzték őket össze, a rokon nyelvek és a hasonló életmód révén.
9. Már a korai császárság idején a rómaiak is megalkották ezekre a népekre a „germánok” gyűjtőnevet.
10. A germán törzsek a Birodalom északi és keleti részén fekvő hatalmas területen telepedtek le.
11. Települési területük Skandináviától egészen Kelet-Európa mélyéig terjedt.
12. A germánok többsége kis falvakban élt, földművelésből és állattenyésztésből tartotta fenn magát.
13. Társadalmukat a harci életmód jellemezte, és egyértelmű társadalmi rétegződés volt jellemző rájuk.
14. Az élükön vezetők álltak, akiknek hatalma hűséges harcosokból álló követőikre támaszkodott.
15. A fontos döntéseket gyakran az összes szabad férfi gyűlésén hozták meg.
16. Az egyes törzsek nem voltak szilárd, változatlan egységek, hanem állandó változásban voltak.
17. A törzsek szétválhattak, újra egyesülhettek, vagy egy erős vezető alatt hirtelen megnövekedhettek.
18. Ez a rugalmasság rendkívül megnehezítette a rómaiak számára, hogy szomszédaikat tartósan helyesen felmérjék.
19. A rómaiak és a germánok közötti viszony azonban korántsem csupán a háború és az erőszak története volt.
20. Hosszú időszakok során sőt meglepően békés kapcsolatok uralkodtak.
21. A határon túl is virágzott a mindenféle áruval folytatott élénk kereskedelem.
22. A germánok nagyra értékelték a római termékeket, mint a bort, a finom edényeket, az ékszereket és a fegyvereket – koruk státuszszimbólumait.
23. Cserébe állatokat, szőrméket, értékes borostyánt és nem utolsósorban rabszolgákat.
24. Ráadásul nagyon sok germán közvetlenül a római hadseregben szolgált katonaként.
25. Közülük néhányan akár magas katonai rangokig is eljutottak.
26. És mégis: a rómaiak és a germán törzsek között újra és újra háború tört ki.
27. Már az 1. században is fájdalmas vereségeket kellett elszenvedniük a rómaiaknak a germánok ellen.
28. A 2. században az úgynevezett markomann háborúk közvetlenül fenyegették Pannónia provinciát.
29. A 3. századi birodalmi válság idején a germán betörések szinte egymást követték.
30. Fosztogató csapatok hatoltak be a Limesen át a birodalom területére.
31. A Limes, azaz az a megerősített határvonal, Pannóniában a Duna mentén húzódott.
32. A római csapatoknak lehetetlen volt ezt a hosszú határt mindenhol egyszerre biztosítani.
33. Az idő múlásával sok kis törzs összeolvadt, és így lényegesen nagyobb, harcképesebb csoportok jöttek létre.
34. Az ilyen nagy törzsi csoportok katonai szempontból egészen más ligában játszottak, mint az egyes kis törzsek.
35. Ezen új hatalmak közül a legjelentősebbek közé tartoztak az alamannok és a frankok.
36. A Duna-vidéken azonban elsősorban a gótok tűntek ki hatalmas erőként.
37. A gótok a birodalom későbbi történelmében szinte kiemelkedő szerepet játszottak.
38. Származásukról elsősorban egyetlen későantik történetíró számol be.
39. Ez a szerző, Jordanes, a 6. században írta meg a gótokról szóló, gyakran idézett történetét.
40. Leírása szerint a gótok eredetileg a magas, hideg északról származtak.
41. Vándorlásuk állítólag Skandináviából először a Balti-tengerhez vezette őket.
42. Onnan – a hagyomány szerint – csak lassan, generációkon át haladva vándoroltak egyre délebbre és keletebbre.
43. A mai kutatások azonban egészséges óvatossággal kezelik ezt a korai vándorlási történetet.
44. Ezen beszámolók némelyikében a történelmi emlékek és a későbbi legendaképzés felismerhetetlenségig keverednek egymással.
45. Az azonban biztos, hogy a gótok a 3. században a Fekete-tengertől északra telepedtek le.
46. Ott a Duna és a Don közötti hatalmas területet tartották ellenőrzésük alatt.
47. Ebből a térségből kiindulva újra és újra támadásokat indítottak a Római Birodalom ellen.
48. Már a 3. század közepén gót csapatok keltek át a Dunán.
49. Ezt követően egész római tartományokat pusztítottak el a Balkán-félszigeten.
50. 251-ben a római hadsereg vereséget szenvedett a gótoktól.
51. Ebben a csatában még a hivatalban lévő római császár, Decius is életét vesztette.
52. A római történelem során először fordult elő, hogy egy császár germánok elleni harcban halt meg.
53. Már ez az esemény is jól mutatta, milyen veszélyessé vált időközben a gót fenyegetés.
54. A következő években a gótok még tengeri portyákra is merészkedtek.
55. Saját hajóikkal kifosztották a Fekete-tenger és az Égei-tenger partvidéki városait.
56. Csak a 3. század második felében sikerült végre fordulatot elérniük a rómaiaknak.
57. Több cselekvőképes császár is visszaverte a gótokat kemény, nagy veszteségekkel járó csatákban.
58. Claudius császár 269-ben nagy győzelmet aratott a gótok felett.
59. E sikerért ezentúl a „Gothicus” büszke melléknevet viselte.
60. Az ilyen győzelmek ellenére a gótok továbbra is a birodalom hatalmas, állandóan jelen lévő szomszédjai maradtak.
61. A rómaiaknak tehát tartósan meg kellett békélniük a gótok jelenlétével a Duna mentén.
62. Az idő múlásával a gótok két nagy csoportra szakadtak.
63. Az egyik csoport a forrásokban nyugati gótokként jelenik meg.
64. A másik keleti gótokként ismert.
65. Ez a kettősség kezdetben inkább földrajzi, mint politikai tény volt.
66. A nyugati gótok a római Duna-határhoz közelebb telepedtek le.
67. A keleti gótok keletebbre, a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppéken éltek.
68. Mindkét csoport a későbbiekben meglehetősen eltérő utakat járt be.
69. A rómaiak és a gótok között összességében egy sokrétű kapcsolatrendszer alakult ki.
70. Voltak háborúk, ez igaz – de ugyanúgy voltak szerződések, kereskedelem és kölcsönös kulturális hatások is.
71. A rómaiak gyakran kötöttek teljesen hivatalos szerződéseket a germán törzsekkel.
72. Az ilyen szerződések földet vagy rendszeres zsoldot biztosítottak a törzseknek.
73. Cserébe a törzsek katonai támogatásra kötelezték magukat.
74. Az ilyen jellegű szövetséges germán népeknek saját nevük volt: föderátusok.
75. A kifejezés a latin „szerződés” szóból származik.
76. A föderátusok részben közvetlenül a birodalom határain belül, kifejezetten nekik kijelölt földeken telepedtek le.
77. Eközben többnyire megtartották saját vezetőiket és hagyományos életmódjukat.
78. Rövid távon ez a gyakorlat kétségtelenül katonai előnyöket hozott a birodalomnak.
79. Hosszú távon azonban így félig önálló germán szövetségek alakultak ki a birodalom területének közepén.
80. És az ilyen szövetségek Róma ellen fordulhattak, amint a szerződéseket megszegték – ez kockázatos játék volt.
81. Kulturális szempontból is egyre közelebb kerültek egymáshoz az idők folyamán a gótok és a rómaiak.
82. Erre különösen lenyűgöző példa a kereszténység átvétele.
83. A 4. században egy Wulfila nevű püspök tevékenykedett a gótok között.
84. Wulfila maga is gót származású volt, és saját népe körében terjesztette a keresztény hitet.
85. A Bibliát görögből közvetlenül a gót nyelvre fordította – ez kulturális úttörő teljesítmény volt.
86. Ehhez a fordításhoz rögtön kitalált egy saját gót írást.
87. Ez a Bibliafordítás ma a germán nyelvek legrégebbi fennmaradt tanúvallomásai közé tartozik.
88. Wulfila azonban a kereszténység egy nagyon meghatározott, sajátos irányzatát képviselte.
89. Alapítójáról elnevezve ez az irányzat az arianizmus nevet viseli.
90. Tartalmilag az arianizmus jelentősen eltért a Római Birodalmi Egyház tanításaitól.
91. A Birodalmi Egyház ezt a tanítást habozás nélkül téves hittel – úgynevezett eretnekséggel – bélyegezte meg.
92. Ezáltal a gótok és a rómaiak között egy további, vallási ellentét alakult ki.
93. Ez az ellentét évszázadokon át megnehezítette a két nép együttélését.
94. Összességében a germánok Róma számára egyszerre jelentettek fenyegetést és támaszt – egy meglepően ellentmondásos viszonyt.
95. Megtámadták a határokat, ugyanakkor nagy számban szolgáltak a római hadseregben.
96. Ez a kettős viszony végigkísérte az egész 4. századot, mint egy vörös szál.
97. Ám aztán a helyzet alapvetően megváltozott – egy távoli keletről érkező esemény hatására.
98. Az ázsiai sztyeppék távoli vidékeiről egy addig teljesen ismeretlen lovas nép közeledett.
99. Ez a nép a hunok voltak, és megjelenésük közvetlen veszélybe sodorta a gótokat.
100. A hunok lóháton harcoló harcosok voltak, lélegzetelállító gyorsasággal és hatalmas harci erővel.
101. 375 körül találkoztak az keletgótok birodalmával.
102. Rendkívül rövid időn belül teljes mértékben alávetették maguknak a keletgótokat.
103. A hunok e győzelme nyílt félelmet keltett a környező népekben.
104. A nyugati gótok számára is világossá vált, hogy ugyanaz a sors fenyegeti őket.
105. Ezért olyan döntést hoztak, amelynek súlyos következményei lettek.
106. A nyugati gótok úgy döntöttek, hogy inkább a Római Birodalomba menekülnek a hunok elől.
107. 376-ban hatalmas számban jelentek meg a Duna északi partján.
108. Ott könyörgő szavakkal kérték a római császárt, hogy fogadja be őket a birodalomba.
109. A felelős kelet-római császár Valens volt, aki a keleti részben tartózkodott.
110. Valens végül engedélyezte a vizigótoknak, hogy átkeljenek a Dunán.
111. Abban reménykedett, hogy a gótokat katonaként és telepesekként hasznosíthatja.
112. Ennyi ember befogadása azonban elképzelhetetlenül rosszul volt megszervezve.
113. A római tisztviselők nem látták el megfelelően a gótokat élelemmel.
114. Ezen tisztviselők közül néhányan ráadásul szégyentelenül kihasználták a gótok szorult helyzetét.
115. Ujjszámoláson felüli árakon adták el nekik az élelmet, és koldusként bántak velük.
116. A gótok között gyorsan terjedt az éhség, a düh és a teljes kétségbeesés.
117. Végül a nyugati gótok nyíltan fellázadtak római vendéglátóik ellen.
118. Elkezdték szisztematikusan kifosztani a balkáni tartományokat.
119. Valens császár erre hadsereget állított fel, hogy leverje a felkelést.
120. 378-ban Adrianopolisz városa közelében dőlt el a döntő csata.
121. Ebben a csatában a római hadsereg vereséget szenvedett, amely pusztító, szinte katasztrofális volt.
122. A római csapatok nagy részét a csatatéren szó szerint megsemmisítették.
123. Még Valens császár is életét vesztette ebben a mészárlásban.
124. Az adrianopoli csata a mai napig az ókor egyik legjelentősebb fordulópontjának számít.
125. Ez a csata bizonyította először egyértelműen, hogy a germán seregek nyílt terepen képesek voltak legyőzni a római hadsereget.
126. A birodalom egyszerűen már nem volt képes a gótokat egyszerűen elűzni.
127. Az új császár, Theodosius tehát kénytelen volt megegyezni a vizigótokkal.
128. Végül 382-ben szerződést kötött velük.
129. A nyugati gótok a birodalom területén földet kaptak saját letelepedésükre.
130. Saját vezetőik alatt élhettek, és zárt közösségként maradtak fenn.
131. Így először fordult elő, hogy egy nagy, önálló germán nép a birodalom belsejében élt.
132. Ez a nép csak laza kötelezettségeket vállalt a rómaiak felé – és, ami döntő fontosságú volt, megtartotta fegyvereit.
133. E döntés következményei nem sokáig várattak magukra.
134. Theodosius halála után a birodalom végleg két részre szakadt.
135. Ettől kezdve létezett egy Nyugat-Római és egy Kelet-Római Birodalom.
136. Egy új vezető alatt a vizigótok hamarosan újra felkeltek.
137. Ennek az embernek olyan neve volt, amelyet ma is mindenki ismer: Alarich.
138. Az ő vezetése alatt a vizigótok fosztogatva vonultak át az egész birodalmon.
139. 410-ben végül magát Rómát is elfoglalták és kifosztották.
140. Róma kifosztása mélyen megrázta a korabeli embereket.
141. Rómát az örök városnak tartották, és évszázadok óta egyetlen ellenség sem hódította meg.
142. Ez a hódítás kíméletlenül feltárta, milyen gyengévé vált időközben a Nyugat-Római Birodalom.
143. Más germán népek is megérezték a lehetőséget, és kihasználták a birodalom gyengeségét.
144. 406 és 407 fordulóján egyszerre több törzs is átkelt a Rajnán.
145. Közéjük tartoztak a vandálok, a szuebek és az alánok.
146. Ezek a népek fosztogatva vonultak át egész Gallián, egészen Spanyolországig.
147. Egy részük később még tovább is haladt, egészen Észak-Afrikáig.
148. Így a Nyugat-Római Birodalom lépésről lépésre elvesztette az irányítást az egyes tartományok felett.
149. Egykori területén fokozatosan több független germán királyság jött létre.
150. A vizigótok először Galliában, később pedig Spanyolországban alapítottak birodalmat.
151. A vandálok még Észak-Afrikában is felépítették saját birodalmukat.
152. Mindezek a fejlemények súlyos következményekkel jártak a Duna-menti tartományokra is.
153. Pannónia tartomány éppen számtalan népvándorlás kereszteződésében feküdt.
154. A legkülönbözőbb germán népek vonultak át ezen a területen, vagy közvetlenül ott telepedtek le.
155. A római közigazgatás Pannóniában egyre inkább elvesztette gyakorlati hatékonyságát.
156. A csapatokat visszavonták, hogy más, még sürgetőbb veszélynek kitett birodalmi részeket védjenek.
157. A megmaradt római lakosság ettől kezdve egyre növekvő, ideges bizonytalanságban élt.
158. Az erődített települések és városok végül már csak nagyon korlátozott védelmet nyújtottak.
159. Lépésről lépésre Pannónia végleg kicsúszott a Birodalom ellenőrzése alól.
160. Ez az első nagy germán inváziós hullám tartósan megváltoztatta Európát.
161. Ez jelzi annak a korszaknak a tényleges kezdetét, amelyet ma népvándorlásként ismerünk.
162. A „népvándorlás” kifejezés pontosan e korszak hatalmas népességmozgásait jelöli.
163. E mozgások döntő kiváltó okát nem utolsósorban a hunok nyomása jelentette.
164. A hunok ezzel – szinte dominoeffektusként – egész népek láncolatát mozgásba hozták.
165. Ha egy nép nyomás alá került, az viszont tovább nyomult a szomszédjaira – egy szünet nélküli láncreakció.
166. Így terjedt el a nyugtalanság Európa hatalmas területein.
167. A germán népek eközben korántsem csak támadók voltak, hanem nagyon gyakran maguk is menekültek.
168. Közülük sokan egyszerűen csak menedéket kerestek a Birodalomban egy még nagyobb, közelebbi fenyegetés elől.
169. A Római Birodalom időközben túl gyengévé vált ahhoz, hogy ezt az áradatot megállítsa.
170. Sem teljesen vissza nem tudta taszítani a germánokat, sem pedig valóban békésen be nem tudta őket integrálni.
171. A rómaiak és a germánok összecsapásából végül egy teljesen új rend alakult ki.
172. Ez az új rend ötvözte egymással a római és a germán elemeket.
173. Pontosan ebből az összeolvadásból alakultak ki később a kora középkori birodalmak.
174. Pannóniának ez az időszak elsősorban egy dolgot jelentett: a római uralom közeledő végét.
175. A germán betörések azonban csupán ennek a hatalmas átalakulásnak az első felvonását jelentették.
176. Az egész Duna-vidéket érintő valódi megrázkódtatás még hátra volt – amelyet maguk a hunok váltottak ki.
177. Leghíresebb királyuk, Attila vezetése alatt a hunok hamarosan önálló nagyhatalommá emelkedtek.
178. Birodalmuk később Közép-Európa nagy részére kiterjedt.
179. Ezzel a Kárpát-medence véglegesen a történéseinek középpontjába került.
180. A hunok és királyuk, Attila története képezi e beszámoló következő fejezetét.
(aufklappen)német
1. Während das Römische Reich im Inneren immer mehr an Kraft verlor, wuchs der Druck an seinen Außengrenzen im 4. Jahrhundert unaufhörlich weiter.
2. Dieser Druck ging vor allem von den germanischen Völkern jenseits der Grenze aus.
3. Für die Provinz Pannonia, in der heute Ungarn liegt, bedeutete das eine Bedrohung, die nie ganz verschwand.
4. Pannonia grenzte über die Donau an Gebiete, in denen zahlreiche germanische Stämme siedelten.
5. Wer diese Bedrohung verstehen will, muss zunächst einen Blick auf die Germanen selbst werfen.
6. Der Sammelbegriff Germanen fasst dabei eine ganze Vielzahl unterschiedlicher Völker und Stämme zusammen.
7. Eine politische Einheit bildeten diese Stämme nie – ein gemeinsames Reich der Germanen gab es nicht.
8. Verbunden waren sie eher locker, durch verwandte Sprachen und ähnliche Lebensweisen.
9. Schon die Römer der frühen Kaiserzeit hatten für diese Völker den Sammelbegriff Germanen geprägt.
10. Die germanischen Stämme siedelten in einem riesigen Raum nördlich und östlich des Reiches.
11. Ihr Siedlungsgebiet reichte von Skandinavien bis weit hinein nach Osteuropa.
12. Die meisten Germanen lebten in kleinen Dörfern von Ackerbau und Viehzucht.
13. Ihre Gesellschaft war kriegerisch geprägt und kannte deutliche soziale Abstufungen.
14. An der Spitze standen Anführer, deren Macht auf einer treuen Gefolgschaft von Kriegern ruhte.
15. Wichtige Entscheidungen fielen häufig in der Versammlung aller freien Männer.
16. Die einzelnen Stämme waren keine festen, unveränderlichen Blöcke, sondern befanden sich in ständigem Wandel.
17. Stämme konnten sich aufspalten, neu zusammenschließen oder unter einem starken Anführer plötzlich anwachsen.
18. Diese Beweglichkeit machte es den Römern enorm schwer, ihre Nachbarn dauerhaft richtig einzuschätzen.
19. Das Verhältnis zwischen Römern und Germanen war dabei keineswegs nur eine Geschichte von Krieg und Gewalt.
20. Über weite Strecken der Zeit überwogen sogar erstaunlich friedliche Beziehungen.
21. Über die Grenze hinweg blühte ein reger Handel mit Waren aller Art.
22. Die Germanen schätzten römische Erzeugnisse wie Wein, feines Geschirr, Schmuck und Waffen – Statussymbole ihrer Zeit.
23. Im Gegenzug lieferten sie Vieh, Felle, kostbaren Bernstein und nicht zuletzt Sklaven.
24. Sehr viele Germanen dienten zudem als Soldaten direkt im römischen Heer.
25. Manche von ihnen schafften es sogar bis in hohe militärische Ränge.
26. Und doch: Immer wieder flammte Krieg zwischen Römern und germanischen Stämmen auf.
27. Schon im 1. Jahrhundert hatten die Römer schmerzhafte Niederlagen gegen Germanen einstecken müssen.
28. Im 2. Jahrhundert bedrohten die sogenannten Markomannenkriege die Provinz Pannonia ganz unmittelbar.
29. Während der Reichskrise des 3. Jahrhunderts häuften sich die germanischen Einfälle förmlich.
30. Plündernde Verbände drangen über den Limes ins Reichsgebiet ein.
31. Der Limes, jene befestigte Grenzlinie, verlief im Bereich Pannoniens entlang der Donau.
32. Die römischen Truppen konnten diese lange Grenze unmöglich überall gleichzeitig sichern.
33. Mit der Zeit verschmolzen viele kleine Stämme zu deutlich größeren, schlagkräftigeren Verbänden.
34. Solche großen Stammesgruppen waren militärisch eine ganz andere Liga als einzelne kleine Stämme.
35. Zu den bedeutendsten dieser neuen Mächte zählten die Alamannen und die Franken.
36. Im Donauraum aber traten vor allem die Goten als mächtige Kraft hervor.
37. Die Goten sollten für die weitere Geschichte des Reiches eine geradezu herausragende Rolle spielen.
38. Über ihre Herkunft berichtet vor allem ein einziger spätantiker Geschichtsschreiber.
39. Dieser Autor, Jordanes, verfasste im 6. Jahrhundert eine vielzitierte Geschichte der Goten.
40. Nach seiner Darstellung stammten die Goten ursprünglich aus dem hohen, kalten Norden.
41. Ihre Wanderung soll sie von Skandinavien aus zunächst an die Ostsee geführt haben.
42. Von dort, so die Überlieferung, zogen sie nur langsam, über Generationen, immer weiter nach Südosten.
43. Die heutige Forschung betrachtet diese frühe Wanderungsgeschichte allerdings mit gesunder Vorsicht.
44. In manchen dieser Berichte vermischen sich historische Erinnerung und spätere Legendenbildung bis zur Unkenntlichkeit.
45. Gesichert ist immerhin, dass die Goten im 3. Jahrhundert nördlich des Schwarzen Meeres siedelten.
46. Dort kontrollierten sie ein gewaltiges Gebiet zwischen Donau und Don.
47. Von diesem Raum aus starteten sie immer wieder Vorstöße gegen das Römische Reich.
48. Schon um die Mitte des 3. Jahrhunderts überquerten gotische Verbände die Donau.
49. Sie verwüsteten in der Folge ganze römische Provinzen auf der Balkanhalbinsel.
50. Im Jahr 251 erlitt das römische Heer eine vernichtende Niederlage gegen die Goten.
51. In dieser Schlacht fiel sogar der amtierende römische Kaiser Decius.
52. Erstmals in der römischen Geschichte fand ein Kaiser im Kampf gegen Germanen den Tod.
53. Allein dieses Ereignis zeigte, wie gefährlich die gotische Bedrohung inzwischen geworden war.
54. In den folgenden Jahren wagten sich die Goten sogar auf Raubzüge zur See.
55. Mit eigenen Schiffen plünderten sie Küstenstädte am Schwarzen Meer und in der Ägäis.
56. Erst in der zweiten Hälfte des 3. Jahrhunderts gelang den Römern endlich eine Wende.
57. Mehrere tatkräftige Kaiser schlugen die Goten in schweren, verlustreichen Kämpfen zurück.
58. Kaiser Claudius errang im Jahr 269 einen großen Sieg über die Goten.
59. Für diesen Erfolg trug er fortan den stolzen Beinamen Gothicus.
60. Trotz solcher Siege blieben die Goten ein mächtiger, dauerhaft präsenter Nachbar des Reiches.
61. Die Römer mussten sich also dauerhaft mit der gotischen Präsenz an der Donau abfinden.
62. Mit der Zeit spalteten sich die Goten in zwei große Gruppen auf.
63. Die eine Gruppe taucht in den Quellen als Westgoten auf.
64. Die andere ist unter dem Namen Ostgoten bekannt.
65. Diese Zweiteilung war zunächst eher eine geographische als eine politische Tatsache.
66. Die Westgoten siedelten näher an der römischen Donaugrenze.
67. Die Ostgoten lebten weiter östlich, in den Steppen nördlich des Schwarzen Meeres.
68. Beide Gruppen sollten in der Folgezeit ziemlich unterschiedliche Wege gehen.
69. Zwischen Römern und Goten entwickelte sich insgesamt ein vielschichtiges Geflecht von Beziehungen.
70. Es gab Krieg, gewiss – aber ebenso Verträge, Handel und gegenseitige kulturelle Beeinflussung.
71. Häufig schlossen die Römer mit germanischen Stämmen ganz formelle Verträge ab.
72. Solche Verträge sicherten den Stämmen Land oder regelmäßigen Sold zu.
73. Im Gegenzug verpflichteten sich die Stämme zu militärischer Unterstützung.
74. Verbündete germanische Völker dieser Art trugen einen eigenen Namen: Föderaten.
75. Der Begriff leitet sich vom lateinischen Wort für Vertrag ab.
76. Föderaten siedelten teils direkt innerhalb der Reichsgrenzen, auf eigens zugewiesenem Land.
77. Dabei behielten sie meist ihre eigenen Anführer und ihre angestammte Lebensweise.
78. Kurzfristig brachte diese Praxis dem Reich durchaus militärische Vorteile.
79. Langfristig aber entstanden so halbselbständige germanische Verbände mitten im Reichsgebiet.
80. Und solche Verbände konnten sich gegen Rom wenden, sobald Verträge gebrochen wurden – ein riskantes Spiel.
81. Auch kulturell rückten Goten und Römer im Laufe der Zeit näher zusammen.
82. Ein besonders eindrucksvolles Beispiel dafür ist die Übernahme des Christentums.
83. Im 4. Jahrhundert wirkte unter den Goten ein Bischof namens Wulfila.
84. Wulfila selbst war gotischer Herkunft und verbreitete den christlichen Glauben in seinem eigenen Volk.
85. Er übersetzte die Bibel aus dem Griechischen direkt in die gotische Sprache – eine kulturelle Pionierleistung.
86. Für diese Übersetzung erfand er kurzerhand eine eigene gotische Schrift.
87. Diese Bibelübersetzung zählt heute zu den ältesten erhaltenen Zeugnissen überhaupt einer germanischen Sprache.
88. Wulfila vertrat dabei allerdings eine ganz bestimmte, besondere Strömung des Christentums.
89. Nach ihrem Begründer trägt diese Richtung den Namen Arianismus.
90. Inhaltlich unterschied sich der Arianismus deutlich von der Lehre der römischen Reichskirche.
91. Die Reichskirche stempelte diese Lehre kurzerhand als Irrglauben ab – als sogenannte Häresie.
92. Dadurch entstand zwischen Goten und Römern ein zusätzlicher, religiöser Gegensatz.
93. Dieser Gegensatz sollte das Zusammenleben beider Völker über Jahrhunderte belasten.
94. Insgesamt waren die Germanen für Rom Bedrohung und Stütze zugleich – ein erstaunlich widersprüchliches Verhältnis.
95. Sie griffen die Grenzen an, dienten aber gleichzeitig in großer Zahl im römischen Heer.
96. Dieses zwiespältige Verhältnis prägte das gesamte 4. Jahrhundert wie ein roter Faden.
97. Doch dann änderte sich die Lage grundlegend – ausgelöst durch ein Ereignis aus dem fernen Osten.
98. Aus den Weiten der asiatischen Steppe näherte sich ein bis dahin völlig unbekanntes Reitervolk.
99. Dieses Volk waren die Hunnen, und ihr Erscheinen sollte die Goten unmittelbar in Bedrängnis bringen.
100. Die Hunnen waren berittene Krieger von atemberaubender Schnelligkeit und enormer Kampfkraft.
101. Um das Jahr 375 trafen sie auf das Reich der Ostgoten.
102. Binnen kürzester Zeit unterwarfen sie die Ostgoten vollständig ihrer Herrschaft.
103. Dieser Sieg der Hunnen löste bei den umliegenden Völkern blanke Furcht aus.
104. Auch den Westgoten wurde klar, dass ihnen dasselbe Schicksal drohte.
105. Also trafen sie eine Entscheidung, die sich als folgenschwer erweisen sollte.
106. Die Westgoten beschlossen, vor den Hunnen lieber ins Römische Reich zu fliehen.
107. Im Jahr 376 erschienen sie in gewaltiger Zahl am Nordufer der Donau.
108. Dort baten sie den römischen Kaiser flehentlich um Aufnahme ins Reich.
109. Der zuständige oströmische Kaiser hieß Valens und residierte im Osten.
110. Valens erlaubte den Westgoten schließlich, die Donau zu überschreiten.
111. Er hoffte, die Goten als Soldaten und als Siedler nutzen zu können.
112. Die Aufnahme so vieler Menschen war allerdings denkbar schlecht organisiert.
113. Römische Beamte versorgten die Goten nur unzureichend mit Lebensmitteln.
114. Manche dieser Beamten nutzten die Notlage der Goten obendrein schamlos aus.
115. Sie verkauften ihnen Nahrung zu Wucherpreisen und behandelten sie wie Bettler.
116. Unter den Goten breiteten sich rasch Hunger, Wut und blanke Verzweiflung aus.
117. Schließlich erhoben sich die Westgoten offen gegen ihre römischen Gastgeber.
118. Sie begannen, die Provinzen auf dem Balkan systematisch zu plündern.
119. Kaiser Valens stellte daraufhin ein Heer auf, um den Aufstand niederzuschlagen.
120. Im Jahr 378 kam es nahe der Stadt Adrianopel zur Entscheidungsschlacht.
121. In dieser Schlacht erlitt das römische Heer eine vernichtende, geradezu katastrophale Niederlage.
122. Der Großteil der römischen Truppen wurde auf dem Schlachtfeld regelrecht vernichtet.
123. Selbst Kaiser Valens fiel in diesem Gemetzel.
124. Die Schlacht von Adrianopel gilt bis heute als einer der tiefsten Einschnitte der Spätantike.
125. Sie bewies erstmals unmissverständlich, dass germanische Heere ein römisches Heer in offener Feldschlacht besiegen konnten.
126. Das Reich war schlicht nicht mehr in der Lage, die Goten einfach zu vertreiben.
127. Der neue Kaiser Theodosius musste sich also notgedrungen mit den Westgoten arrangieren.
128. Im Jahr 382 schloss er schließlich einen Vertrag mit ihnen ab.
129. Die Westgoten erhielten Land innerhalb des Reiches zur eigenen Besiedlung.
130. Sie durften unter ihren eigenen Anführern leben und blieben als geschlossener Verband bestehen.
131. Damit lebte erstmals ein großes, in sich geschlossenes germanisches Volk mitten im Reichsinneren.
132. Dieses Volk war den Römern nur locker verpflichtet – und behielt, ganz entscheidend, seine Waffen.
133. Die Folgen dieser Entscheidung sollten nicht lange auf sich warten lassen.
134. Nach dem Tod des Theodosius wurde das Reich endgültig in zwei Hälften geteilt.
135. Von da an gab es ein Weströmisches und ein Oströmisches Reich.
136. Unter einem neuen Anführer erhoben sich die Westgoten bald erneut.
137. Dieser Mann trug einen Namen, der noch heute jeder kennt: Alarich.
138. Unter seiner Führung zogen die Westgoten plündernd durch das gesamte Reich.
139. Im Jahr 410 eroberten und plünderten sie schließlich die Stadt Rom selbst.
140. Die Plünderung Roms erschütterte die Zeitgenossen bis ins Mark.
141. Rom galt als die ewige Stadt und war seit Jahrhunderten von keinem Feind mehr erobert worden.
142. Diese Eroberung offenbarte schonungslos, wie schwach der weströmische Staat inzwischen geworden war.
143. Auch andere germanische Völker witterten ihre Chance und nutzten die Schwäche des Reiches aus.
144. Um die Jahreswende 406 auf 407 überquerten gleich mehrere Stämme gemeinsam den Rhein.
145. Zu ihnen zählten die Vandalen, die Sueben und die Alanen.
146. Diese Völker zogen plündernd durch ganz Gallien bis hinunter nach Spanien.
147. Ein Teil von ihnen setzte später sogar noch weiter über, bis nach Nordafrika.
148. So verlor das Weströmische Reich Schritt für Schritt die Kontrolle über eine Provinz nach der anderen.
149. Auf seinem ehemaligen Gebiet entstanden nach und nach mehrere eigenständige germanische Königreiche.
150. Die Westgoten gründeten ein Reich zunächst in Gallien und später in Spanien.
151. Die Vandalen errichteten ihr eigenes Reich sogar in Nordafrika.
152. Auch für die Donauprovinzen hatten all diese Entwicklungen schwere Konsequenzen.
153. Die Provinz Pannonia lag dabei genau im Schnittpunkt unzähliger Wanderungsbewegungen.
154. Verschiedenste germanische Völker zogen durch dieses Gebiet hindurch oder siedelten gleich dort.
155. Die römische Verwaltung in Pannonia verlor dabei zunehmend jede praktische Wirksamkeit.
156. Truppen wurden abgezogen, um andere, noch dringender bedrohte Reichsteile zu schützen.
157. Die verbliebene römische Bevölkerung lebte fortan in wachsender, nervöser Unsicherheit.
158. Befestigte Orte und Städte boten am Ende nur noch sehr begrenzten Schutz.
159. Schritt für Schritt entglitt Pannonia endgültig der Kontrolle des Reiches.
160. Diese erste große Welle germanischer Invasionen veränderte Europa auf Dauer.
161. Sie markiert den eigentlichen Beginn jener Epoche, die wir heute als Völkerwanderungszeit kennen.
162. Der Begriff Völkerwanderung bezeichnet genau jene gewaltigen Bevölkerungsbewegungen dieser Epoche.
163. Den entscheidenden Auslöser dieser Bewegungen lieferte nicht zuletzt der Druck der Hunnen.
164. Die Hunnen brachten dabei, fast wie ein Dominoeffekt, ganze Völkerketten in Bewegung.
165. Geriet ein Volk unter Druck, drängte es seinerseits auf seine Nachbarn weiter – eine Kettenreaktion ohne Pause.
166. So pflanzte sich die Unruhe über gewaltige Strecken Europas fort.
167. Die germanischen Völker waren dabei keineswegs nur Angreifer, sondern sehr oft selbst Flüchtende.
168. Viele von ihnen suchten im Reich schlicht Schutz vor einer noch größeren, näheren Bedrohung.
169. Das Römische Reich war inzwischen zu schwach geworden, um diesen Strom aufzuhalten.
170. Es konnte die Germanen weder vollständig abwehren noch wirklich friedlich eingliedern.
171. Aus dem Zusammenprall von Römern und Germanen entstand am Ende eine völlig neue Ordnung.
172. Diese neue Ordnung verschmolz römische und germanische Elemente miteinander.
173. Aus genau dieser Verschmelzung sollten später die Reiche des frühen Mittelalters hervorgehen.
174. Für Pannonia bedeutete diese Zeit vor allem eines: das nahende Ende der römischen Herrschaft.
175. Die germanischen Invasionen aber waren erst der erste Akt dieses gewaltigen Umbruchs.
176. Die eigentliche Erschütterung des gesamten Donauraums sollte erst noch kommen – ausgelöst von den Hunnen selbst.
177. Unter ihrem berühmtesten König, Attila, sollten die Hunnen schon bald zur eigenen Großmacht aufsteigen.
178. Ihr Reich erstreckte sich später über weite Teile Mitteleuropas.
179. Damit rückte das Karpatenbecken endgültig in den Mittelpunkt des Geschehens.
180. Die Geschichte der Hunnen und ihres Königs Attila bildet das nächste Kapitel dieser Erzählung.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.