2.2.5 – Mitológiai és legendás hagyományok: Árpád és a népi emlékezet – Mythologische und legendäre Traditionen: Árpád und die Volkserinnerung
1. Minden nép, amely történetet mesél magáról, előbb-utóbb az eredeténél kezdi – és pontosan ezen a ponton kapcsolódik be az itt bemutatott megközelítések közül az ötödik és egyben utolsó, a mitológiai. – Jedes Volk, das sich selbst eine Geschichte erzählt, beginnt früher oder später bei seinen Ursprüngen – und genau an diesem Punkt setzt der fünfte und letzte der hier vorgestellten Zugänge an, der mythologische.
2. Az archeológiával, az írott forrásokkal, a nyelvészettel és a genetikával ellentétben ez a hagyomány nem azt vizsgálja, mi történt valójában, hanem azt, hogy egy nép hogyan értelmezte saját származását magának. – Anders als Archäologie, Schriftquellen, Sprachwissenschaft und Genetik fragt diese Überlieferung nicht danach, was wirklich geschah, sondern danach, wie ein Volk seine eigene Herkunft für sich selbst gedeutet hat.
3. A mítosz egy értelmet adó elbeszélés, amely nem törekszik a tárgyilagos tények visszaadására, hanem egy közösségnek önmagáról és a világról alkotott alapvető elképzeléseit képi formában fogalmazza meg. – Ein Mythos ist eine sinnstiftende Erzählung, die keinen Anspruch auf nüchterne Tatsachenwiedergabe erhebt, sondern grundlegende Vorstellungen einer Gemeinschaft über sich selbst und die Welt in Bilder fasst.
4. A legenda ezzel szemben egy valójában létező személy vagy egy valós esemény köré fonódik, és kitalált vagy csodás vonásokkal egészíti ki azt. – Eine Legende dagegen rankt sich um eine tatsächlich existierende Person oder ein wirkliches Ereignis und reichert dieses mit erfundenen oder wunderbaren Zügen an.
5. A mítosz és a legenda tehát nem sikertelen történetírás, hanem a múlttal való foglalkozás egy sajátos módja, amely saját szabályok szerint és saját célból működik. – Mythos und Legende sind also keine misslungene Geschichtsschreibung, sondern eine eigene, mit eigenen Regeln und einem eigenen Zweck arbeitende Art, mit Vergangenheit umzugehen.
6. A történészek számára az ilyen elbeszélések két, egymástól teljesen eltérő okból érdekesek. – Für Historiker sind solche Erzählungen aus zwei ganz verschiedenen Gründen interessant.
7. Egyrészt – gyakran erősen eltorzított formában – hordozhatnak magukban a történelmi emlékezet valódi magját, akárcsak egy kavics a gyöngy belsejében. – Zum einen können sie, oft stark verformt, einen echten Kern historischer Erinnerung in sich tragen, wie ein Kieselstein im Inneren einer Perle.
8. Másrészt maguk is tanúskodnak – mégpedig arról, hogy hogyan értelmezte önmagát az az idő, amikor végül papírra vetették őket. – Zum anderen sind sie selbst ein Zeugnis – nämlich ein Zeugnis dafür, wie sich jene Zeit verstand, in der man sie schließlich zu Papier brachte.
9. Az a tudomány, amely azt vizsgálja, hogyan értelmezik a közösségek a múltjukat, és hogyan használják fel azt a jelenükben, az emlékezetkultúra néven ismert. – Die Wissenschaft, die untersucht, wie Gemeinschaften ihre Vergangenheit deuten und für ihre Gegenwart nutzbar machen, nennt sich Erinnerungskultur.
10. A magyar eredetmítoszok erre a témára ritkán látványos példát nyújtanak, és éppen ezek állnak e szakasz középpontjában. – Die ungarische Ursprungsüberlieferung ist dafür ein Lehrstück von seltener Anschaulichkeit, und genau sie steht im Zentrum dieses Abschnitts.
11. Mielőtt azonban az egyes elbeszéléseket megvizsgálnánk, érdemes egy pillantást vetni azokra a forrásokra, amelyekből egyáltalán hozzáférhetővé válnak. – Bevor jedoch einzelne Erzählungen betrachtet werden, lohnt ein Blick auf die Quellen, in denen sie überhaupt erst greifbar werden.
12. És itt azonnal egy meglepetés vár ránk, amely az egész további részre rányomja a bélyegét: a magyar eredetmítoszokat nem magában a honfoglalás idején írták le. – Und hier wartet sofort eine Überraschung, die alles Weitere prägt: Die ungarischen Ursprungssagen wurden nicht zur Zeit der Landnahme selbst aufgeschrieben.
13. A honfoglalás korabeli magyaroknak egyszerűen nem volt saját írásuk, amelyben rögzíthették volna történeteiket. – Die Ungarn der Landnahmezeit besaßen schlicht keine eigene Schrift, in der sie ihre Erzählungen hätten festhalten können.
14. Ehelyett a mondák szájról szájra, nemzedékről nemzedékre terjedtek, mígnem évszázadokkal később az írástudó papok végre le nem írták őket. – Stattdessen wanderten die Sagen von Mund zu Mund, von Generation zu Generation, bis schreibkundige Geistliche sie Jahrhunderte später endlich niederschrieben.
15. E későbbi írásos feljegyzések közül a legfontosabbak a középkori magyar krónikák, amelyekről már az írásos forrásokról szóló részben röviden szó esett. – Die wichtigsten dieser späten Niederschriften sind die mittelalterlichen ungarischen Chroniken, die bereits im Abschnitt über die schriftlichen Quellen kurz zur Sprache kamen.
16. Első helyen áll a Gesta Hungarorum, magyarul „A magyarok cselekedetei”, amelyet egy a mai napig ismeretlen szerző írt. – An erster Stelle steht die Gesta Hungarorum, zu Deutsch „die Taten der Ungarn“, verfasst von einem bis heute unbekannten Autor.
17. Mivel ez a szerző magát csupán Béla király jegyzőjeként nevezte meg, a kutatás egyszerűen Anonymus néven ismeri. – Weil sich dieser Verfasser selbst nur als Notar eines Königs Béla bezeichnete, kennt die Forschung ihn schlicht unter dem Namen Anonymus.
18. Anonymus Gesta Hungarorum című műve feltehetően a 12. és 13. század fordulóján keletkezett – vagyis jó háromszáz évvel azok után az események után, amelyeket leír. – Die Gesta Hungarorum des Anonymus entstand vermutlich um die Wende vom 12. zum 13. Jahrhundert – also gut dreihundert Jahre nach den Ereignissen, die sie schildert.
19. Egy második jelentős mű a valamivel későbbi, a 13. század végéről származó Kézai Szent Simon krónikája. – Ein zweites bedeutendes Werk ist die etwas jüngere Chronik des Simon von Kéza aus dem späten 13. Jahrhundert.
20. Ehhez jönnek még a 14. századi gyűjteményes krónikák, amelyekben a régebbi hagyományokat egy nagyobb egésszé foglalták össze. – Hinzu kommen sammelnde Chroniken aus dem 14. Jahrhundert, in denen ältere Überlieferungen zu einem größeren Ganzen gebündelt wurden.
21. Mindezeknek a műveknek egy közös vonása van: a leírt események és azok lejegyzése között több évszázadnyi szakadék fekszik. – Allen diesen Werken ist eines gemeinsam: Zwischen den geschilderten Ereignissen und ihrer Niederschrift liegt eine Kluft von mehreren Jahrhunderten.
22. Ez az időbeli szakadék a források kritikai értékelése szempontjából aligha túlbecsülhető jelentőségű. – Diese zeitliche Kluft ist für die kritische Bewertung der Quellen von kaum zu überschätzender Bedeutung.
23. A szóbeli átadás ezen évszázadai alatt az emlékezet eltorzulhatott, rövidülhetett, kiszíneződhetett és teljesen új elemekkel gazdagodhatott – akárcsak egy pletyka, amely fülről fülre terjed. – In all den Jahrhunderten der mündlichen Weitergabe konnte sich die Erinnerung verformen, verkürzen, ausschmücken und mit ganz neuen Bestandteilen anreichern – wie ein Gerücht, das von Ohr zu Ohr wandert.
24. Ehhez hozzátartozik, hogy az író papok egyáltalán nem változatlanul vették át a történeteket, hanem saját elképzeléseik szerint formálták őket. – Hinzu kommt, dass die schreibenden Geistlichen die Erzählungen keineswegs unverändert übernahmen, sondern sie nach ihren eigenen Vorstellungen formten.
25. Ezek a papok a középkori latin műveltségben részesültek, és az ókori történelmi műveket éppúgy kívülről-belülről ismerték, mint a Bibliát. – Diese Geistlichen waren in der lateinischen Bildung des Mittelalters geschult und kannten die Geschichtswerke der Antike ebenso wie die Bibel in- und auswendig.
26. Pontosan e műveltség fényében értelmezték a magyar korai történelmet, és tudományos elemeket illesztettek be a hazai hagyományba. – Sie deuteten die ungarische Frühgeschichte im Licht genau dieser Bildung und fügten gelehrte Versatzstücke in die einheimische Überlieferung ein.
27. A magyar krónikák ezért valódi népi hagyományok, tudományos konstrukciók és a keletkezésük idejének politikai szándékai keverékéből állnak. – Die ungarischen Chroniken sind deshalb ein wahres Mischgewebe aus echter Volksüberlieferung, gelehrter Konstruktion und der politischen Absicht ihrer jeweiligen Entstehungszeit.
28. A kutatás feladata most az, hogy ezeket a különböző szálakat a lehető legnagyobb mértékben újra szétválassza egymástól. – Die Aufgabe der Forschung besteht nun darin, diese verschiedenen Fäden so weit wie möglich wieder voneinander zu trennen.
29. Ezt a fenntartást szem előtt tartva most sorra vehetjük a magyar eredetmítosz legfontosabb elbeszéléseit. – Mit diesem Vorbehalt im Hinterkopf lassen sich die wichtigsten Erzählungen der ungarischen Ursprungsüberlieferung nun der Reihe nach betrachten.
30. Az első a Csodaszarvas-legenda, amely az egész nép eredetéről szól. – Den Anfang macht die Sage vom Wunderhirsch, die von der Herkunft des ganzen Volkes erzählt.
31. A legenda szerint két testvér, Hunor és Magor, vadászat közben egy pompás szarvast üldöztek ismeretlen vidéken. – Zwei Brüder, Hunor und Magor, verfolgten der Sage nach bei der Jagd einen prächtigen Hirsch durch unbekanntes Land.
32. A szarvas egyre messzebb csalogatta őket, mígnem hirtelen, mintha varázslat műve lenne, eltűnt a szemük elől. – Der Hirsch lockte die beiden immer weiter, bis er plötzlich, wie von Zauberhand, vor ihren Augen verschwand.
33. Az újonnan felfedezett vidéken a testvérek találkoztak egy idegen fejedelem leányával, és feleségül vették őket. – Im neu entdeckten Land trafen die Brüder auf die Töchter eines fremden Fürsten und nahmen sie sich zu Frauen.
34. Hunor leszármazottaiból, ahogyan a legenda mondja, a hunok származtak, Magor leszármazottaiból pedig a magyarok. – Aus Hunors Nachkommenschaft, so will es die Sage, gingen die Hunnen hervor, aus Magors Nachkommenschaft die Magyaren.
35. Ez az egyetlen elbeszélés tehát egyszerre két dolgot is megmagyaráz: a magyar nép eredetét és állítólagos rokonságát a hunokkal. – Diese eine Erzählung erklärt somit gleich zwei Dinge auf einmal: die Herkunft des ungarischen Volkes und seine angebliche Verwandtschaft mit den Hunnen.
36. Egy csodás szarvas, amely egy vadászt egy új, ismeretlen vidékre vezet, olyan elbeszélési motívum, amely számos sztyeppei nép hagyományában visszatér, akár egy jól ismert dal, amelynek mindig új versszakai születnek. – Ein Wunderhirsch, der einen Jäger in ein neues, unbekanntes Land führt, ist ein Erzählmotiv, das in der Überlieferung vieler Steppenvölker wiederkehrt wie ein altbekanntes Lied in immer neuen Strophen.
37. A kutatások ezért a szarvas-legendát részben a sztyeppek korából átörökített ősi örökségként, részben pedig a középkori szerzők tudományos feldolgozásaként értelmezik. – Die Forschung deutet die Hirschsage daher teils als altes, aus der Steppenzeit überliefertes Erbe, teils als gelehrte Ausgestaltung der mittelalterlichen Verfasser.
38. Különösen nagy jelentőséggel bír a legenda második eleme: a magyarok és a hunok állítólagos rokonsága. – Von ganz besonderer Tragweite ist der zweite Bestandteil der Sage: die behauptete Verwandtschaft zwischen Ungarn und Hunnen.
39. Ez az úgynevezett hun–magyar rokonság vörös szálként húzódik végig a középkori magyar krónikákon, és külön, alaposabb vizsgálatot érdemel. – Diese sogenannte hunnisch-ungarische Verwandtschaft zieht sich wie ein roter Faden durch die mittelalterliche ungarische Chronistik und verdient eine eigene, nähere Betrachtung.
40. A hunok egy lovas nép voltak, akik a 4. és 5. században hatalmas sztyeppei birodalmat hoztak létre Európa közepén. – Die Hunnen waren ein Reitervolk, das im 4. und 5. Jahrhundert ein gewaltiges Steppenreich mitten in Europa errichtet hatte.
41. Leghíresebb uralkodójuk Attila volt, akinek a neve a középkorban Európa-szerte a legyőzhetetlen hódító félelmetes megtestesítőjévé vált. – Ihr berühmtester Herrscher war Attila, dessen Name im Mittelalter europaweit zum schaurigen Inbegriff des unbezwingbaren Eroberers wurde.
42. A magyar krónikák pedig a magyarokat egyszerűen a hunok leszármazottaiként ábrázolták – és földfoglalásukat nem hódításként, hanem csupán visszatérésként az ősi örökségükhöz. – Die ungarischen Chroniken stellten die Ungarn nun kurzerhand als Nachfahren der Hunnen dar – und ihre Landnahme nicht als Eroberung, sondern als bloße Rückkehr in ein angestammtes Erbe.
43. E kényelmes értelmezés szerint a magyarok a 9. században csupán abba a földbe, amelyet már hun őseik is birtokoltak Attila vezetése alatt. – Nach dieser bequemen Deutung kehrten die Ungarn im 9. Jahrhundert lediglich in jenes Land zurück, das schon ihre hunnischen Vorfahren unter Attila besessen hätten.
44. Ez a konstrukció egy kristálytiszta politikai célt szolgált, hiszen a Kárpát-medencére vonatkozó magyar igénynek méltóságteljes, szinte szakrális indoklást adott. – Diese Konstruktion erfüllte einen glasklaren politischen Zweck, denn sie verlieh dem ungarischen Anspruch auf das Karpatenbecken eine ehrwürdige, geradezu sakrale Begründung.
45. A hódítást törvényes hazatéréssé alakította, és a fiatal magyar királyságot egy hosszú, nyugodt ősi ősök sorába. – Sie verwandelte eine Eroberung in eine rechtmäßige Heimkehr und stellte das junge ungarische Königtum in eine lange, ruhmreiche Ahnenreihe.
46. A modern kutatások szempontjából azonban a hun–magyar rokonság nem állja ki a alaposabb vizsgálatot. – Aus Sicht der modernen Forschung jedoch hält die hunnisch-ungarische Verwandtschaft keiner näheren Prüfung stand.
47. A hunok és a magyarok között körülbelül négy évszázad telt el, és mindkét nép különböző nyelvi és kulturális világokhoz tartozott. – Zwischen Hunnen und Ungarn liegen rund vier Jahrhunderte, und beide Völker gehörten verschiedenen sprachlichen und kulturellen Welten an.
48. A nyelvészet egyértelműen bizonyította, hogy a magyar nyelv finn-ugor eredetű, míg a hunok feltehetően török nyelveket beszéltek. – Die Sprachwissenschaft hat eindeutig nachgewiesen, dass das Ungarische finno-ugrischen Ursprungs ist, während die Hunnen vermutlich Türksprachen sprachen.
49. A két nép azonosítása tehát egy középkori tudományos konstrukció, és nem a tényleges származás bizonyítéka. – Die Gleichsetzung beider Völker ist somit eine mittelalterliche gelehrte Konstruktion und kein Zeugnis tatsächlicher Abstammung.
50. Ezt a következményekkel járó tévedést egyszerűen a latin Hunni és Hungari elnevezések közötti puszta névhasonlóság. – Begünstigt wurde diese folgenreiche Verwechslung schlicht durch die bloße Namensähnlichkeit zwischen den lateinischen Bezeichnungen Hunni und Hungari.
51. Az, hogy ennek ellenére évszázadokon át hittek ebben az azonosításban, és egyre tovább adták tovább, önmagában is tanulságos bizonyítéka a magyar emlékezetkultúrának. – Dass man die Gleichsetzung trotzdem über Jahrhunderte glaubte und immer weiter erzählte, ist selbst wieder ein aufschlussreiches Zeugnis der ungarischen Erinnerungskultur.
52. Ez azt mutatja, hogyan értelmezte egy nép a származását oly módon, hogy abból méltóság, jogok és egészséges önbizalom fakadt. – Es zeigt, wie ein Volk seine Herkunft so deutete, dass daraus Würde, Recht und ein gesundes Selbstbewusstsein erwuchsen.
53. A magyar származási hagyomány valódi középpontja azonban nem a hunoknál, hanem magán a földhódításon és Árpád alakján van. – Der eigentliche Schwerpunkt der ungarischen Ursprungsüberlieferung liegt jedoch nicht bei den Hunnen, sondern bei der Landnahme selbst und bei der Gestalt Árpáds.
54. Árpád 895 körül vezette a magyar törzsszövetséget, és a mai napig az uralkodó dinasztia alapítójának számít. – Árpád führte um das Jahr 895 den ungarischen Stammesverband an und gilt bis heute als Begründer der herrschenden Dynastie.
55. Ez az ő nevét viselő Árpád-dinasztia 1301-ig adta Magyarország összes királyát, és ezzel meghatározta az ország teljes középkori történelmét. – Diese nach ihm benannte Dynastie der Arpaden stellte bis zum Jahr 1301 sämtliche Könige Ungarns und prägte damit die gesamte mittelalterliche Geschichte des Landes.
56. Pontosan azért, mert az uralkodó dinasztia őrá vezette vissza eredetét, Árpád alakja az egész krónikai hagyomány középpontjába került. – Gerade weil die regierende Dynastie sich auf ihn zurückführte, rückte Árpáds Gestalt ins Zentrum der gesamten chronikalischen Überlieferung.
57. A krónikák arról mesélnek, hogyan emelték a magyar törzsek Árpádot közös vezérükké. – Die Chroniken erzählen, wie die ungarischen Stämme Árpád zu ihrem gemeinsamen Anführer erhoben.
58. Egy különösen híres elbeszélés ebben az összefüggésben egy ünnepélyes törzsfőnöki szövetségről, az úgynevezett vérszerződésről számol be. – Eine besonders berühmte Erzählung berichtet in diesem Zusammenhang von einem feierlichen Bund der Stammesführer, dem sogenannten Blutsvertrag.
59. A hét törzs vezetője – így szól a legenda – úgy pecsételte meg szövetségét, hogy néhány csepp vérüket egyetlen edényben összekeverték. – Die Anführer von sieben Stämmen, so heißt es, besiegelten ihren Bund, indem sie einige Tropfen ihres Blutes in einem einzigen Gefäß vermischten.
60. A hagyomány szerint ezzel a vérszerződéssel a törzsek Árpádot és leszármazottait választották örökletes vezetőiknek. – Mit diesem Blutsvertrag wählten die Stämme der Überlieferung nach Árpád und seine Nachkommen zu ihren erblichen Anführern.
61. A szerződés állítólag egyúttal alapvető szabályokat is rögzített a törzsfőnökök hatalomban és zsákmányban való részesedéséről. – Der Vertrag soll zugleich grundlegende Regeln über die Teilhabe der Stammesführer an Herrschaft und Beute festgelegt haben.
62. A hét szám a magyar hagyományban újra és újra felbukkan, és még idegen forrásokban is saját, erre alapuló nevet. – Die Zahl Sieben kehrt in der ungarischen Überlieferung immer wieder und gab dem Volk sogar in fremden Quellen einen eigenen, auf ihr beruhenden Namen.
63. A vér keverése, mint a felbonthatatlan szövetség jele, olyan szokás, amelyet több sztyeppei nép is függetlenül egymástól tanúsít. – Die Vermischung von Blut als Zeichen eines unauflöslichen Bundes ist ein Brauch, der von mehreren Steppenvölkern unabhängig voneinander bezeugt wird.
64. Ebben a tekintetben a vérszerződésről szóló elbeszélés mögött valóban rejleni lehet egy valós szövetségkötés emlékének magja. – Insofern könnte hinter der Erzählung vom Blutsvertrag durchaus ein echter Kern an Erinnerung an eine reale Bundesschließung stecken.
65. A szerződés pontos rendelkezései azonban a középkori krónikások későbbi kiegészítéseinek tekinthetők. – Die genauen Vertragsbestimmungen jedoch gelten als spätere Hinzufügung der mittelalterlichen Chronisten.
66. Ezek inkább a kora középkor alkotmányos elképzeléseit tükrözik, mint a zord 9. század tényleges viszonyait. – Sie spiegeln eher die Verfassungsvorstellungen des Hochmittelalters wider als die tatsächlichen Verhältnisse des rauen 9. Jahrhunderts.
67. A vérszövetséget a későbbi magyar történelemben újra és újra hivatkozták a nemesség beleszólási jogainak indoklásaként. – Der Blutsvertrag wurde in der späteren ungarischen Geschichte immer wieder als Begründung adliger Mitspracherechte herangezogen.
68. Ez ismét megmutatja, hogyan tették egy ősi eredetmítoszt teljesen kézzelfogható módon a mindenkori jelen politikai igényeinek szolgálatába. – Damit zeigt sich erneut, wie eine alte Ursprungserzählung ganz handfest den politischen Bedürfnissen der jeweiligen Gegenwart dienstbar gemacht wurde.
69. Az Árpád-hagyomány egy másik, szinte költői elbeszélése Emese álma. – Eine weitere, geradezu poetische Erzählung der Árpád-Überlieferung ist der Traum von Emese.
70. A hagyomány szerint Emese Árpád anyja vagy nagymamája volt, és így az egész uralkodó dinasztia valódi ősanyja. – Emese war der Überlieferung nach die Mutter oder Großmutter Árpáds und damit die eigentliche Stammmutter der gesamten herrschenden Dynastie.
71. Az álomban, ahogy a legenda meséli, Emese előtt megjelent egy hatalmas ragadozó madár, amely a Turul néven került be a hagyományba. – Im Traum, so erzählt die Sage, erschien Emese ein mächtiger Raubvogel, der unter dem Namen Turul in die Überlieferung einging.
72. Ebből az álomból kitűnt, hogy Emese leszármazottaiból hosszú sor dicsőséges uralkodó fog származni. – Aus diesem Traum ging hervor, dass aus Emeses Nachkommenschaft eine lange Reihe ruhmreicher Herrscher entspringen werde.
73. A Turul, egy sasra emlékeztető ragadozó madár, ezáltal az egész Árpád-dinasztia szimbolikus ősévé és védőjelképévé vált Arpadok egész dinasztiájának szimbolikus ősévé és védőjelképévé vált. – Der Turul, ein adlerartiger Greifvogel, wurde dadurch zum sinnbildlichen Stammvater und Schutzzeichen der gesamten Dynastie der Arpaden.
74. Az a képzelet, hogy egy uralkodói nemzetség egy égi madárral való kapcsolatból származik, a hatalmas sztyeppvidéken meglepően elterjedt. – Die Vorstellung, ein Herrschergeschlecht stamme aus der Verbindung mit einem himmlischen Vogel ab, ist in der weiten Steppenwelt erstaunlich verbreitet.
75. Hasonló elbeszélések több török és mongol népnél is megtalálhatók, és az egész sztyeppvidék közös képzeletvilágára utalnak. – Vergleichbare Erzählungen finden sich bei mehreren türkischen und mongolischen Völkern und verweisen auf gemeinsame Vorstellungen des gesamten Steppenraums.
76. A Turul-legenda ezért a kutatások szerint a magyar hagyomány egy feltehetően ősi, még a sztyeppek korából származó eleme. – Die Turul-Sage gilt der Forschung deshalb als mutmaßlich altes, noch aus der Steppenzeit stammendes Element der ungarischen Überlieferung.
77. Ebben valószínűleg egy kereszténység előtti elképzelés őrződött meg a mai napig az uralkodó-ház mennyei eredetéről. – In ihr hat sich möglicherweise eine vorchristliche Vorstellung von der himmlischen Herkunft des Herrschergeschlechts bis heute bewahrt.
78. Egy ház felemelkedése a túlvilágról érkező jel révén úgy tűnt, mintha uralmát egy felsőbb hatalom határozta volna meg. – Die Erhebung eines Geschlechts durch ein Zeichen aus der Anderwelt ließ seine Herrschaft als von höherer Macht bestimmt erscheinen.
79. Az ilyen elbeszéléseket a kutatás hatalmi legitimációnak nevezi, vagyis a hatalom igazolását és megalapozását egy felsőbb hatóság által. – Solche Erzählungen nennt die Forschung Herrschaftslegitimation, also Rechtfertigung und Begründung von Macht durch eine höhere Instanz.
80. A magyar eredetmítosz nagy részben pontosan ez: az Árpád-ház uralmának művészien elmesélt indoklása. – Die ungarische Ursprungsüberlieferung ist in weiten Teilen genau dies: eine kunstvoll erzählte Begründung der Herrschaft des Hauses Árpád.
81. Egészen más jellegű elbeszélés a földvásárlásról szóló legenda, amely Svatopluk fejedelem nevéhez kapcsolódik. – Eine Erzählung ganz anderer Art ist die Sage vom Landkauf, die mit dem Namen des Fürsten Svatopluk verknüpft ist.
82. Svatopluk a Morva Birodalom valódi uralkodója volt, egy szláv államé, amely a magyar földhódítás előtt a Kárpátok északi részén létezett. – Svatopluk war ein realer Herrscher des Mährerreiches, eines slawischen Staates, der vor der ungarischen Landnahme im nördlichen Karpatenraum bestand.
83. A legenda szerint a magyarok követeket küldtek a fejedelemhez, és csupán egy kevés földet, füvet és vizet kértek tőle az országából. – Der Sage nach sandten die Ungarn dem Fürsten Boten und erbaten von ihm nur ein wenig Erde, Gras und Wasser seines Landes.
84. Cserébe egy pompás fehér lovat adtak neki, drága kantárral és gazdagon díszített nyereggel. – Als Gegengabe überreichten sie ihm ein prächtiges weißes Pferd mit kostbarem Zaumzeug und reich verziertem Sattel.
85. A fejedelem hálásan elfogadta a lovat, anélkül, hogy egyáltalán átlátta volna e csereügylet valódi jelentőségét. – Der Fürst nahm das Pferd dankbar an, ohne die wahre Bedeutung dieses Tauschgeschäfts überhaupt zu durchschauen.
86. A magyarok azonban ezt a történetet jogszerű vásárlásként értelmezték: egyetlen lóért földet, füvet és vizet – vagyis az egész országot – szereztek meg. – Die Ungarn aber deuteten den Vorgang als rechtmäßigen Kauf: Für ein einziges Pferd hätten sie Erde, Gras und Wasser – also das ganze Land – erworben.
87. Ez a történet a Kárpát-medence birtokba vételét teljesen jogszerű ügylet formájában ábrázolja. – Diese Erzählung verleiht der Inbesitznahme des Karpatenbeckens die Form eines völlig rechtsgültigen Geschäfts.
88. Erőszakos hódítást törvényes szerzéssé alakít, és ezzel minden alapját megvonja a földrablás vádjának. – Sie verwandelt eine gewaltsame Eroberung in einen ordentlichen Erwerb und entzieht dem Vorwurf des Landraubs damit jeden Boden.
89. A történetek, amelyek egy egész ország ravasz megszerzéséről szólnak egy látszólag jelentéktelen csere útján, a narratív irodalomban világszerte elterjedt vándormotívumok. – Erzählungen vom listigen Erwerb eines ganzen Landes durch einen scheinbar geringfügigen Tausch sind ein weltweit verbreitetes Wandermotiv der Erzählliteratur.
90. A fehér lóról szóló legenda tehát kevésbé történelmi beszámoló, mint inkább a magyar jogigény művészi, szimbolikus megalapozása. – Die Sage vom weißen Pferd ist somit weniger ein historischer Bericht als eine kunstvolle, sinnbildliche Begründung des ungarischen Rechtsanspruchs.
91. Az összes vizsgált elbeszélés – a szarvas-legenda, a hun-mítosz, a vérszerződés, a turul-legendára és a földvásárlásra – egy közös vonás jellemző. – Allen betrachteten Erzählungen – der Hirschsage, dem Hunnenmythos, dem Blutsvertrag, der Turul-Sage und dem Landkauf – ist ein gemeinsamer Zug eigen.
92. Mindegyikük arra szolgál, hogy megmagyarázza és egyúttal igazolja a nép származását és a földre vonatkozó igényét. – Sie alle dienen dazu, die Herkunft des Volkes und seinen Anspruch auf das Land zu erklären und zugleich zu rechtfertigen.
93. A véletlent sorssá, a hódítást joggá, egy közönséges vezért pedig egy felsőbb hatalom által kiválasztott fejedelemmé alakítják át. – Sie verwandeln Zufall in Bestimmung, Eroberung in Recht und einen gewöhnlichen Anführer in einen von höherer Macht erwählten Fürsten.
94. Pontosan ez a funkció teszi őket valódi értelemben vett eredetmítoszokká. – Genau diese Funktion macht sie im eigentlichen Sinne zu Ursprungsmythen.
95. Az eredetmítosz elmagyarázza egy közösségnek, honnan származik, miért tartoznak össze, és mire épül végső soron a rendjük. – Ein Ursprungsmythos erklärt einer Gemeinschaft, woher sie kommt, warum sie zusammengehört und worauf ihre Ordnung letztlich beruht.
96. A történész számára ezeknél a történeteknél elkerülhetetlenül felmerül az úgynevezett történelmi mag kérdése. – Für den Historiker stellt sich bei jeder dieser Erzählungen unweigerlich die Frage nach dem sogenannten historischen Kern.
97. A történelmi mag az a mondás azon része, amely egy tényleges eseményre vagy tényleges állapotra vezethető vissza. – Der historische Kern ist jener Bestandteil einer Sage, der auf ein tatsächliches Ereignis oder einen tatsächlichen Zustand zurückgeht.
98. E mag felkutatása kényes feladat, mert nagy a kísértés, hogy egy mondást vagy teljes mértékben elhiggyünk, vagy teljesen elutasítsunk. – Die Suche nach diesem Kern ist heikel, denn die Versuchung ist groß, eine Sage entweder vollständig zu glauben oder vollständig zu verwerfen.
99. Mindkét hozzáállás félrevezető, mert egy mondás sem megbízható ténybeszámoló, sem pedig teljesen szabad kitaláció, amelynek semmi köze a valósághoz valósághoz. – Beide Haltungen führen in die Irre, denn eine Sage ist weder ein verlässlicher Tatsachenbericht noch eine völlig freie Erfindung ohne jeden Bezug zur Wirklichkeit.
100. A kutatás ezért mérlegelően jár el, és minden egyes elemet külön-külön vizsgál a lehetséges történelmi tartalmát illetően. – Die Forschung verfährt deshalb abwägend und prüft jedes einzelne Element gesondert auf seinen möglichen historischen Gehalt.
101. Egyes elemek független forrásokkal alátámaszthatók, és ezért valószínűsíthető, hogy történelmi magjuk van. – Manche Elemente lassen sich durch unabhängige Quellen stützen und besitzen daher einen wahrscheinlichen historischen Kern.
102. Így a bizánci forrás, VII. Konstantin is tanúsítja Árpád vezető szerepét a földhódításban, teljesen függetlenül a későbbi magyar krónikáktól. – So bezeugt auch die byzantinische Quelle Konstantins VII. die führende Rolle Árpáds bei der Landnahme, ganz unabhängig von den späteren ungarischen Chroniken.
103. Árpád fejedelmi kinevezése is megjelenik Konstantin művében, és így a krónikáktól teljesen független megerősítést nyer. – Auch die Erhebung Árpáds zum Fürsten erscheint bei Konstantin und besitzt damit eine von der Chronistik völlig unabhängige Bestätigung.
104. Még a nép több törzsre való felosztását is külföldi források támasztják alá, így ez nem csupán legendás kiegészítés. – Selbst die Gliederung des Volkes in mehrere Stämme wird durch fremde Quellen gestützt und ist somit nicht bloß sagenhafte Ausschmückung.
105. Más elemek viszont egyértelműen későbbi konstrukcióként ismerhetők fel, és minden történelmi magot nélkülöznek. – Andere Elemente hingegen sind klar als spätere Konstruktion erkennbar und entbehren jedes historischen Kerns.
106. Ide tartozik elsősorban a hun–magyar rokonság, amelyet a nyelvészet és az egyszerű kronológia egyértelműen cáfol. – Dazu zählt vor allem die hunnisch-ungarische Verwandtschaft, die durch Sprachwissenschaft und schlichte Chronologie eindeutig widerlegt ist.
107. Ide tartoznak továbbá a vérszerződés pontos rendelkezései is, amelyek egyértelműen a kora középkor viszonyaihoz nyúlnak vissza. – Dazu zählen ferner die genauen Vertragsbestimmungen des Blutsvertrags, die deutlich den Verhältnissen des Hochmittelalters entstammen.
108. Egy harmadik elemcsoport egyszerűen bizonytalan marad, és sem biztosan megerősíteni, sem biztosan elvetni nem lehet. – Eine dritte Gruppe von Elementen bleibt schlicht in der Schwebe und lässt sich weder sicher bestätigen noch sicher verwerfen.
109. Ide tartozik például az a nyitott kérdés, hogy a Turul-monda valóban egy valódi, kereszténység előtti ősimázson alapul-e. – Dazu zählt etwa die offene Frage, ob der Turul-Sage tatsächlich eine echte vorchristliche Ahnenvorstellung zugrunde liegt.
110. A kutatás egyik különösen fontos segédeszköze a magyar mondák összehasonlítása más népek hagyományaival. – Ein besonders wichtiges Hilfsmittel der Forschung ist der Vergleich der ungarischen Sagen mit den Überlieferungen anderer Völker.
111. Ha egy elbeszélési motívum számos, egymástól teljesen független népnél ismétlődik, akkor valószínűleg csupán egy vándormotívumról van szó. – Kehrt ein Erzählmotiv bei vielen, voneinander völlig unabhängigen Völkern wieder, so handelt es sich vermutlich um ein bloßes Wandermotiv.
112. A vándormotívum egy olyan narratív építőelem, amely – akárcsak egy vándorló érme – népről népre adódik tovább, és egyetlen nép sajátossága sem. – Ein Wandermotiv ist ein Erzählbaustein, der wie eine reisende Münze von Volk zu Volk weitergegeben wird und keinem einzelnen Volk eigentümlich ist.
113. Az üldözött csodás szarvas és a ravasz földvásárlás ilyen vándormotívumok, ezért történelmi tanúvallomásként alig alkalmasak. – Der verfolgte Wunderhirsch und der listige Landkauf sind solche Wandermotive und deshalb als historische Zeugnisse nur wenig geeignet.
114. Azok a motívumok viszont, amelyeket a nép bizonyíthatóan a sztyeppei szomszédjaival oszt meg, teljes mértékben őrizhetik a sztyeppek korszakának valódi örökségét. – Motive hingegen, die das Volk mit seinen nachweisbaren Steppennachbarn teilt, können durchaus ein echtes Erbe der Steppenzeit bewahren.
115. A madárősi elképzelés és a vérszövetség szokása valószínűleg pontosan ehhez az ősi örökséghez tartozik. – Die Vorstellung vom Vogelahnen und der Brauch des Blutsbundes gehören möglicherweise genau zu diesem altererbten Bestand.
116. Ily módon a hagyományt – ha csak hozzávetőlegesen is – ősi örökségből származó elemekre és későbbi kiegészítésekre lehet felosztani. – Auf diese Weise lässt sich die Überlieferung, wenn auch nur näherungsweise, in altererbte Bestandteile und spätere Hinzufügungen sortieren.
117. Egy központi kérdés a földhódítás és a végleges írásba foglalás közötti hosszú évszázadok során fennmaradt szóbeli hagyományra vonatkozik. – Eine zentrale Frage betrifft die mündliche Überlieferung in den langen Jahrhunderten zwischen Landnahme und endgültiger Niederschrift.
118. E szóbeli hagyomány hordozói feltehetően vándorénekesek voltak, akik a nemesek udvaraiban adták elő az ősök tetteit. – Träger dieser mündlichen Überlieferung waren vermutlich fahrende Sänger, die an den Höfen der Vornehmen die Taten der Ahnen vortrugen.
119. A magyar források valóban említik az ilyen zenészeket és énekeseket, azonban a krónikások kifejezett gyanakvással. – Die ungarischen Quellen erwähnen solche Spielleute und Sänger tatsächlich, allerdings begegneten die Chronisten ihnen mit deutlichem Misstrauen.
120. Az író papok azzal vádolták az énekeseket, hogy eltorzítják a történelmet, és saját kitalálásaikkal díszítik azt. – Die schreibenden Geistlichen warfen den Sängern vor, die Geschichte zu verfälschen und mit eigenen Erfindungen auszuschmücken.
121. Ez a gyanakvás tanulságos, mert közvetetten bizonyítja egy élő szóbeli elbeszélési hagyomány létezését a tudós krónikák mellett. – Dieses Misstrauen ist aufschlussreich, denn es belegt indirekt die Existenz einer lebendigen mündlichen Erzähltradition neben der gelehrten Chronistik.
122. Ugyanakkor azt is mutatja, hogy már a középkori szerzők maguk is különböző hitelességi fokozatok között különbséget tettek. – Zugleich zeigt es, dass schon die mittelalterlichen Verfasser selbst zwischen verschiedenen Graden der Glaubwürdigkeit unterschieden.
123. A szóbeli hagyományozás azonban korántsem tetszés szerint alakítható, hiszen szilárd mintákat követ, amelyek éppen megkönnyítik az emlékezést. – Mündliche Überlieferung ist dabei keineswegs beliebig formbar, denn sie folgt festen Mustern, die das Erinnern erst erleichtern.
124. Az ismétlődő formulák, a rögzített számok és a megjegyezhető képek bizonyos állandóságot kölcsönöznek neki generációkon át. – Wiederkehrende Formeln, feste Zahlen und einprägsame Bilder verleihen ihr eine gewisse Beständigkeit über viele Generationen hinweg.
125. Mindazonáltal egy olyan folyamatnak van kitéve, amelyet a kutatás találóan az emlékezet átalakulásaként jelöl. – Dennoch unterliegt sie einem Vorgang, den die Forschung treffend als Verformung der Erinnerung bezeichnet.
126. Ezen átalakulás során a régi elbeszélések észrevétlenül közelebb kerülnek az adott jelen igényeihez és elképzeléseihez. – Bei dieser Verformung rücken die alten Erzählungen unmerklich näher an die Bedürfnisse und Vorstellungen der jeweiligen Gegenwart heran.
127. Amit a jelen számára jelentősnek tartanak, azt kiemelik és kidolgozzák, ami pedig jelentőségét vesztette, az idővel elhalványul és kiesik. – Was für die Gegenwart bedeutsam ist, wird betont und ausgestaltet, was bedeutungslos geworden ist, verblasst und entfällt mit der Zeit.
128. A krónikák magyar eredetű hagyománya ezért ugyanúgy tükrözi a 13. századot, mint a távoli 9. századot. – Die ungarische Ursprungsüberlieferung der Chroniken spiegelt deshalb ebenso sehr das 13. Jahrhundert wie das ferne 9. Jahrhundert.
129. A honfoglalás korára csak csekély mértékben szolgál forrásként, viszont a leírásuk idejére nagy mértékben. – Sie ist eine Quelle für die Landnahmezeit nur in geringem Maße, für die Zeit ihrer Niederschrift hingegen in hohem Maße.
130. És éppen ebben rejlik – elég paradox módon – sajátos és pótolhatatlan értékük. – Und eben darin liegt, paradox genug, ihr eigentümlicher und unersetzlicher Wert.
131. Hiszen egyetlen más forrás sem ad ilyen közvetlen betekintést abba, hogy a középkori Magyarország hogyan képzelte el és milyennek kívánta saját eredetét. – Denn keine andere Quelle gibt so unmittelbaren Aufschluss darüber, wie sich das mittelalterliche Ungarn seine eigene Herkunft vorstellte und wünschte.
132. A történetek megmutatják, milyen ősöket kívánt magának egy nép, milyen jogokat követelt magának, és milyen rendet tartott elég méltóságteljesnek. – Die Erzählungen zeigen, welche Ahnen sich ein Volk wünschte, welche Rechte es beanspruchte und welche Ordnung es für ehrwürdig genug hielt.
133. Így a mondák – igazságtartalmuktól teljesen függetlenül – elsőrendű tanúbizonyságot nyújtanak a magyar ön tudat történetéről. – Damit sind die Sagen ein Zeugnis ersten Ranges für die Geschichte des ungarischen Selbstbewusstseins, ganz unabhängig von ihrem Wahrheitsgehalt.
134. Ezen eredetmítoszok hatása korántsem ért véget a középkorral, hanem messze a újabb időkbe nyúlik. – Die Wirkung dieser Ursprungsüberlieferung endete keineswegs mit dem Mittelalter, sondern reicht bis weit in die neuere Zeit hinein.
135. A 19. században, a felébredő nemzeti tudat nagy korszakában, a régi mondák ismét teljesen új jelentőségre tettek szert. – Im 19. Jahrhundert, dem großen Zeitalter des erwachenden Nationalbewusstseins, gewannen die alten Sagen noch einmal eine ganz neue Bedeutung.
136. Költők, festők és zeneszerzők lelkesen vették át Árpád, Attila és a Turul alakjait, és nemzeti szimbólumokká formálták őket. – Dichter, Maler und Komponisten griffen die Gestalten Árpáds, Attilas und des Turul begeistert auf und formten sie zu nationalen Sinnbildern.
137. A földhódítás ezáltal a nemzet valódi alapító eseményévé emelkedett, és a költészetben, képekben és emlékművekben újra és újra megünnepelték. – Die Landnahme wurde dadurch zum eigentlichen Gründungsereignis der Nation erhoben und in Dichtung, Bild und Denkmal immer wieder gefeiert.
138. Ez a sajátítás 1896-ban érte el igazi csúcspontját, amikor Magyarország nagy pompával ünnepelte a földhódítás ezeréves évfordulóját. – Einen wahren Höhepunkt erreichte diese Aneignung im Jahr 1896, als Ungarn die tausendjährige Wiederkehr der Landnahme mit großem Pomp festlich beging.
139. Ez a millenniumnak nevezett ünnepség elválaszthatatlanul összefonta a régi legendákat a modern állam nemzeti önképével. – Diese als Millennium bezeichnete Feier verschmolz die alten Sagen unauflöslich mit dem nationalen Selbstverständnis des modernen Staates.
140. Ebből az alkalomból számos emlékmű, épületek és műalkotások, amelyek a nyilvános térben mindenki számára láthatóvá tették az eredetmítoszt. – Aus diesem Anlass entstanden zahlreiche Denkmäler, Bauten und Kunstwerke, die die Ursprungserzählung für jeden im öffentlichen Raum sichtbar machten.
141. Ez példaként mutatja, hogy egy eredetmítosz évszázadokon át meglepően hatékony maradhat. – Damit zeigt sich exemplarisch, dass eine Ursprungsüberlieferung über Jahrhunderte hinweg erstaunlich wirksam bleiben kann.
142. Árpád alakja ezen az úton a krónikák puszta dinasztialapítójából a modern emlékezet ragyogó nemzeti hősévé változott. – Die Gestalt Árpáds wandelte sich auf diesem Weg vom bloßen Dynastiegründer der Chroniken zum strahlenden nationalen Helden der modernen Erinnerung.
143. Ez a továbbra is ható átvétel már régóta önálló tárgyát képezi a történettudománynak, amely az emlékezetkultúra részeként kutatja. – Diese fortwirkende Aneignung ist selbst längst ein eigener Gegenstand der Geschichtswissenschaft, die sie als Teil der Erinnerungskultur erforscht.
144. A mai szemlélő számára ebből kettős feladat adódik a mitológiai hagyomány kezelése során. – Für heutige Betrachter ergibt sich daraus eine doppelte Aufgabe im Umgang mit der mythologischen Überlieferung.
145. Egyrészt a legendát, mint a honfoglalás korára vonatkozó lehetséges – bár rendkívül bizonytalan – forrást, kritikus szemmel kell vizsgálni. – Zum einen ist die Sage als mögliche, wenn auch höchst unsichere Quelle für die Landnahmezeit selbst kritisch zu prüfen.
146. Másrészt pedig, mint a későbbi évszázadok önképéről szóló, teljesen megbízható tanúvallomást, megfelelő módon kell értékelni. – Zum anderen ist sie als durchaus sicheres Zeugnis für das Selbstverständnis späterer Jahrhunderte angemessen zu würdigen.
147. Mindkét feladat megköveteli, hogy a legendát se elhamarkodottan higgyük el, se lenézően tegyük félre. – Beide Aufgaben verlangen, die Sage weder vorschnell zu glauben noch geringschätzig beiseitezuschieben.
148. A mitológiai hagyomány így egyáltalán nem áll ellentétben a négy tudományos megközelítéssel, hanem egy teljesen saját dimenzióval egészíti ki azokat. – Die mythologische Überlieferung tritt damit keineswegs in Widerspruch zu den vier wissenschaftlichen Zugängen, sondern ergänzt sie um eine ganz eigene Dimension.
149. A régészet, az írott források, a nyelvészet és a genetika azt vizsgálják, hogy mi történt valójában. – Archäologie, Schriftquellen, Sprachwissenschaft und Genetik fragen, was tatsächlich geschah.
150. A mitológiai hagyomány viszont azt mutatja meg, hogy a nép hogyan értelmezte ezeket az eseményeket, és hogyan tette azokat gyümölcsözővé a saját jelenében. – Die mythologische Überlieferung hingegen zeigt, wie das Volk dieses Geschehen deutete und für seine eigene Gegenwart fruchtbar machte.
151. Csak e két szemléletmód együttesen adja a magyar eredet valóban teljes történetét. – Beide Betrachtungsweisen zusammen erst ergeben eine wirklich vollständige Geschichte der ungarischen Ursprünge.
152. A mondák vizsgálatából végül néhány szilárd felismerés nyerhető. – Aus der Betrachtung der Sagen lassen sich am Ende einige feste Einsichten gewinnen.
153. Először is: a magyar eredetmítoszokat csak évszázadokkal a honfoglalás után, művelt egyházi személyek írták le. – Erstens wurden die ungarischen Ursprungssagen erst Jahrhunderte nach der Landnahme und durch gelehrte Geistliche schriftlich festgehalten.
154. Másodszor: tartalmaznak egy valódi réteget régi, esetleg még a sztyeppek korából származó elbeszélési motívumokból. – Zweitens enthalten sie eine echte Schicht alter, möglicherweise noch aus der Steppenzeit stammender Erzählmotive.
155. Harmadszor: tartalmaznak egy egyértelműen felismerhető réteget későbbi tudós konstrukciókból, amelyek legszembetűnőbb példája kétségkívül a hun származás. – Drittens enthalten sie eine deutlich erkennbare Schicht späterer gelehrter Konstruktion, deren auffälligstes Beispiel zweifellos die Hunnenabstammung ist.
156. Negyedszer: végig az uralom és a területi igények megalapozását szolgálják, és ebben a tekintetben teljes mértékben politikai elbeszélések. – Viertens dienen sie durchgehend der Begründung von Herrschaft und Landanspruch und sind insofern durch und durch politische Erzählungen.
157. Ötödször: pótolhatatlan tanúbizonyságot nyújtanak a középkori Magyarország önképéről és emlékezetkultúrájáról a középkori Magyarországon. – Fünftens sind sie ein unersetzliches Zeugnis für das Selbstverständnis und die Erinnerungskultur des mittelalterlichen Ungarn.
158. Ez az öt felismerés vázolja a mitológiai hagyomány tényleges hozzájárulását a magyar etnogenezis összképéhez. – Diese fünf Einsichten umreißen den eigentlichen Beitrag der mythologischen Überlieferung zum Gesamtbild der ungarischen Ethnogenese.
159. Ahol egy legenda magját független források alátámasztják, ott joggal tekinthető valószínűnek. – Wo sich der Kern einer Sage durch unabhängige Quellen stützen lässt, darf er mit gutem Recht als wahrscheinlich gelten.
160. Így Árpádnak a legendában hangsúlyozott vezető szerepe zökkenőmentesen illeszkedik ahhoz a képhez, amelyet a bizánci források is felvázolnak. – So fügt sich die in der Sage betonte Führungsrolle Árpáds nahtlos zu dem Bild, das auch die byzantinischen Quellen zeichnen.
161. Ahol viszont egy legenda csupán egy vándorló motívumot követ, vagy tudományos előképből származik, ott történelmi tanúként egyszerűen alkalmatlan. – Wo eine Sage hingegen einem bloßen Wandermotiv folgt oder einer gelehrten Vorlage entstammt, ist sie als historisches Zeugnis schlicht untauglich.
162. Így a nyelvészet és a kronológia kétségtelenül cáfolja a hun származást, bármilyen jelentős is lett volna az az emlékezetkultúrában. – So widerlegen Sprachwissenschaft und Chronologie die Hunnenabstammung zweifelsfrei, mag sie für die Erinnerungskultur noch so bedeutsam gewesen sein.
163. A mitológiai hagyományt tehát ugyanolyan kritikai szemlélettel kell kezelni, mint az összes többi forrásfajtát. – Die mythologische Überlieferung verlangt also denselben kritischen Umgang, der schon für alle anderen Quellengattungen galt.
164. Minden egyes állítását meg kell vizsgálni származása, funkciója és független tanúvallomások általi lehetséges megerősítése szempontjából. – Jede ihrer Aussagen ist auf Herkunft, Funktion und mögliche Bestätigung durch unabhängige Zeugnisse hin zu prüfen.
165. A naiv hit összekeveri a mondát a történelemmel, a túlzott szkepticizmus viszont elpazarol egy értékes forrást az emlékezetkutatás számára. – Naive Gläubigkeit verwechselt die Sage mit Geschichte, übertriebene Skepsis verschenkt dagegen eine wertvolle Quelle der Erinnerungsforschung.
166. A megfelelő út – mint oly gyakran ebben a kutatásban – a mérlegelő és módszertanilag ellenőrzött értékelésben rejlik. – Der angemessene Weg liegt, wie so oft in dieser Forschung, in der abwägenden und methodisch kontrollierten Auswertung.
167. A mitológiai hagyomány bemutatásával végre teljes körűen bemutattuk az ung teljes körűen bemutatásra kerültek. – Mit der mythologischen Überlieferung sind nun endlich alle fünf Zugänge zu den Ursprüngen der Ungarn vollständig vorgestellt.
168. Négy közülük – a régészet, az írott források, a nyelvészet és a genetika – maguk a bizonyítható események után kutatnak. – Vier von ihnen – Archäologie, Schriftquellen, Sprachwissenschaft und Genetik – fragen nach dem nachweisbaren Geschehen selbst.
169. Az ötödik, a mitológiai hagyomány, ezzel szemben a nép saját értelmezését vizsgálja ezekről az eseményekről. – Der fünfte, die mythologische Überlieferung, fragt stattdessen nach der Deutung dieses Geschehens durch das Volk selbst.
170. Összességében mind az öt megközelítés egy olyan képet alkot, amely sokrétű, mégis fő vonásaiban meglepően szilárd marad. – Gemeinsam ergeben alle fünf Zugänge ein Bild, das vielschichtig ist und doch in seinen Hauptzügen erstaunlich tragfähig bleibt.
171. Ebben a magyarok vegyes származású népként jelennek meg, amely egy finn-ugor nyelvet hordozott magával a sztyeppén át egészen Közép-Európáig. – Die Ungarn erscheinen darin als ein Volk gemischter Herkunft, das eine finno-ugrische Sprache durch die ganze Steppe bis nach Mitteleuropa trug.
172. Ugyanakkor olyan népként is megjelennek, amely származását tiszteletreméltó mondákba öltöztette, és ebből nyert jogot és önbizalmat. – Zugleich erscheinen sie als ein Volk, das seine Herkunft in ehrwürdige Sagen kleidete und daraus Recht und Selbstbewusstsein gewann.
173. A bizonyítható események és azok legendás értelmezése így mindkettő elválaszthatatlanul hozzátartozik a magyar etnogenezis történetéhez. – Das nachweisbare Geschehen und seine sagenhafte Deutung gehören somit beide untrennbar zur Geschichte der ungarischen Ethnogenese.
174. Mindazonáltal, az öt megközelítés együttes alkalmazása ellenére is, számtalan kérdés megoldatlan és a mai napig vitatott marad. – Dennoch bleiben, trotz des Zusammenwirkens aller fünf Zugänge, zahlreiche Fragen ungelöst und bis heute umstritten.
175. Vitás marad a korai települések pontos elhelyezkedése, vitás marad a bevándorlók és a helyiek számaránya is. – Strittig bleibt die genaue Lage der frühen Wohnsitze, strittig bleibt ebenso das Zahlenverhältnis von Einwanderern und Einheimischen.
176. Vitás marad az egyes vándorlási szakaszok időbeli behatárolása, és vitás marad számos legenda történelmi magja is. – Strittig bleibt die Datierung der einzelnen Wanderungsschritte, und strittig bleibt der historische Kern so mancher Sage.
177. Ezek a megoldatlan kérdések nem a kutatás kudarcát jelentik, hanem egyszerűen a források elkerülhetetlen hiányosságainak kifejeződései. – Diese ungelösten Fragen sind dabei kein Versagen der Forschung, sondern schlicht Ausdruck der unvermeidlichen Lückenhaftigkeit der Quellen.
178. Megérdemelnek egy külön, összefoglaló elemzést, amely egyértelműen elválasztja azt, amit már elértünk, attól, ami még nyitott kérdés marad. – Sie verdienen eine eigene, zusammenfassende Betrachtung, die sauber scheidet, was bereits erreicht ist von dem, was noch offenbleibt.
179. Éppen ennek a feladatnak szenteli magát a következő, záró fejezet, amely a kutatásban felmerülő vitákkal és nyitott kérdésekkel foglalkozik. – Eben dieser Aufgabe widmet sich der folgende, abschließende Abschnitt über die Kontroversen und offenen Fragen der Forschung.
180. Ezzel már előrevetítődik az átmenet az eredetek értelmezésétől a teljes kutatási állapot kritikai összegzéséig. – Damit ist der Übergang von der Deutung der Ursprünge zur kritischen Bilanz des gesamten Forschungsstandes bereits vorgezeichnet.
(aufklappen)magyar
1. Minden nép, amely történetet mesél magáról, előbb-utóbb az eredeténél kezdi – és pontosan ezen a ponton kapcsolódik be az itt bemutatott megközelítések közül az ötödik és egyben utolsó, a mitológiai.
2. Az archeológiával, az írott forrásokkal, a nyelvészettel és a genetikával ellentétben ez a hagyomány nem azt vizsgálja, mi történt valójában, hanem azt, hogy egy nép hogyan értelmezte saját származását magának.
3. A mítosz egy értelmet adó elbeszélés, amely nem törekszik a tárgyilagos tények visszaadására, hanem egy közösségnek önmagáról és a világról alkotott alapvető elképzeléseit képi formában fogalmazza meg.
4. A legenda ezzel szemben egy valójában létező személy vagy egy valós esemény köré fonódik, és kitalált vagy csodás vonásokkal egészíti ki azt.
5. A mítosz és a legenda tehát nem sikertelen történetírás, hanem a múlttal való foglalkozás egy sajátos módja, amely saját szabályok szerint és saját célból működik.
6. A történészek számára az ilyen elbeszélések két, egymástól teljesen eltérő okból érdekesek.
7. Egyrészt – gyakran erősen eltorzított formában – hordozhatnak magukban a történelmi emlékezet valódi magját, akárcsak egy kavics a gyöngy belsejében.
8. Másrészt maguk is tanúskodnak – mégpedig arról, hogy hogyan értelmezte önmagát az az idő, amikor végül papírra vetették őket.
9. Az a tudomány, amely azt vizsgálja, hogyan értelmezik a közösségek a múltjukat, és hogyan használják fel azt a jelenükben, az emlékezetkultúra néven ismert.
10. A magyar eredetmítoszok erre a témára ritkán látványos példát nyújtanak, és éppen ezek állnak e szakasz középpontjában.
11. Mielőtt azonban az egyes elbeszéléseket megvizsgálnánk, érdemes egy pillantást vetni azokra a forrásokra, amelyekből egyáltalán hozzáférhetővé válnak.
12. És itt azonnal egy meglepetés vár ránk, amely az egész további részre rányomja a bélyegét: a magyar eredetmítoszokat nem magában a honfoglalás idején írták le.
13. A honfoglalás korabeli magyaroknak egyszerűen nem volt saját írásuk, amelyben rögzíthették volna történeteiket.
14. Ehelyett a mondák szájról szájra, nemzedékről nemzedékre terjedtek, mígnem évszázadokkal később az írástudó papok végre le nem írták őket.
15. E későbbi írásos feljegyzések közül a legfontosabbak a középkori magyar krónikák, amelyekről már az írásos forrásokról szóló részben röviden szó esett.
16. Első helyen áll a Gesta Hungarorum, magyarul „A magyarok cselekedetei”, amelyet egy a mai napig ismeretlen szerző írt.
17. Mivel ez a szerző magát csupán Béla király jegyzőjeként nevezte meg, a kutatás egyszerűen Anonymus néven ismeri.
18. Anonymus Gesta Hungarorum című műve feltehetően a 12. és 13. század fordulóján keletkezett – vagyis jó háromszáz évvel azok után az események után, amelyeket leír.
19. Egy második jelentős mű a valamivel későbbi, a 13. század végéről származó Kézai Szent Simon krónikája.
20. Ehhez jönnek még a 14. századi gyűjteményes krónikák, amelyekben a régebbi hagyományokat egy nagyobb egésszé foglalták össze.
21. Mindezeknek a műveknek egy közös vonása van: a leírt események és azok lejegyzése között több évszázadnyi szakadék fekszik.
22. Ez az időbeli szakadék a források kritikai értékelése szempontjából aligha túlbecsülhető jelentőségű.
23. A szóbeli átadás ezen évszázadai alatt az emlékezet eltorzulhatott, rövidülhetett, kiszíneződhetett és teljesen új elemekkel gazdagodhatott – akárcsak egy pletyka, amely fülről fülre terjed.
24. Ehhez hozzátartozik, hogy az író papok egyáltalán nem változatlanul vették át a történeteket, hanem saját elképzeléseik szerint formálták őket.
25. Ezek a papok a középkori latin műveltségben részesültek, és az ókori történelmi műveket éppúgy kívülről-belülről ismerték, mint a Bibliát.
26. Pontosan e műveltség fényében értelmezték a magyar korai történelmet, és tudományos elemeket illesztettek be a hazai hagyományba.
27. A magyar krónikák ezért valódi népi hagyományok, tudományos konstrukciók és a keletkezésük idejének politikai szándékai keverékéből állnak.
28. A kutatás feladata most az, hogy ezeket a különböző szálakat a lehető legnagyobb mértékben újra szétválassza egymástól.
29. Ezt a fenntartást szem előtt tartva most sorra vehetjük a magyar eredetmítosz legfontosabb elbeszéléseit.
30. Az első a Csodaszarvas-legenda, amely az egész nép eredetéről szól.
31. A legenda szerint két testvér, Hunor és Magor, vadászat közben egy pompás szarvast üldöztek ismeretlen vidéken.
32. A szarvas egyre messzebb csalogatta őket, mígnem hirtelen, mintha varázslat műve lenne, eltűnt a szemük elől.
33. Az újonnan felfedezett vidéken a testvérek találkoztak egy idegen fejedelem leányával, és feleségül vették őket.
34. Hunor leszármazottaiból, ahogyan a legenda mondja, a hunok származtak, Magor leszármazottaiból pedig a magyarok.
35. Ez az egyetlen elbeszélés tehát egyszerre két dolgot is megmagyaráz: a magyar nép eredetét és állítólagos rokonságát a hunokkal.
36. Egy csodás szarvas, amely egy vadászt egy új, ismeretlen vidékre vezet, olyan elbeszélési motívum, amely számos sztyeppei nép hagyományában visszatér, akár egy jól ismert dal, amelynek mindig új versszakai születnek.
37. A kutatások ezért a szarvas-legendát részben a sztyeppek korából átörökített ősi örökségként, részben pedig a középkori szerzők tudományos feldolgozásaként értelmezik.
38. Különösen nagy jelentőséggel bír a legenda második eleme: a magyarok és a hunok állítólagos rokonsága.
39. Ez az úgynevezett hun–magyar rokonság vörös szálként húzódik végig a középkori magyar krónikákon, és külön, alaposabb vizsgálatot érdemel.
40. A hunok egy lovas nép voltak, akik a 4. és 5. században hatalmas sztyeppei birodalmat hoztak létre Európa közepén.
41. Leghíresebb uralkodójuk Attila volt, akinek a neve a középkorban Európa-szerte a legyőzhetetlen hódító félelmetes megtestesítőjévé vált.
42. A magyar krónikák pedig a magyarokat egyszerűen a hunok leszármazottaiként ábrázolták – és földfoglalásukat nem hódításként, hanem csupán visszatérésként az ősi örökségükhöz.
43. E kényelmes értelmezés szerint a magyarok a 9. században csupán abba a földbe, amelyet már hun őseik is birtokoltak Attila vezetése alatt.
44. Ez a konstrukció egy kristálytiszta politikai célt szolgált, hiszen a Kárpát-medencére vonatkozó magyar igénynek méltóságteljes, szinte szakrális indoklást adott.
45. A hódítást törvényes hazatéréssé alakította, és a fiatal magyar királyságot egy hosszú, nyugodt ősi ősök sorába.
46. A modern kutatások szempontjából azonban a hun–magyar rokonság nem állja ki a alaposabb vizsgálatot.
47. A hunok és a magyarok között körülbelül négy évszázad telt el, és mindkét nép különböző nyelvi és kulturális világokhoz tartozott.
48. A nyelvészet egyértelműen bizonyította, hogy a magyar nyelv finn-ugor eredetű, míg a hunok feltehetően török nyelveket beszéltek.
49. A két nép azonosítása tehát egy középkori tudományos konstrukció, és nem a tényleges származás bizonyítéka.
50. Ezt a következményekkel járó tévedést egyszerűen a latin Hunni és Hungari elnevezések közötti puszta névhasonlóság.
51. Az, hogy ennek ellenére évszázadokon át hittek ebben az azonosításban, és egyre tovább adták tovább, önmagában is tanulságos bizonyítéka a magyar emlékezetkultúrának.
52. Ez azt mutatja, hogyan értelmezte egy nép a származását oly módon, hogy abból méltóság, jogok és egészséges önbizalom fakadt.
53. A magyar származási hagyomány valódi középpontja azonban nem a hunoknál, hanem magán a földhódításon és Árpád alakján van.
54. Árpád 895 körül vezette a magyar törzsszövetséget, és a mai napig az uralkodó dinasztia alapítójának számít.
55. Ez az ő nevét viselő Árpád-dinasztia 1301-ig adta Magyarország összes királyát, és ezzel meghatározta az ország teljes középkori történelmét.
56. Pontosan azért, mert az uralkodó dinasztia őrá vezette vissza eredetét, Árpád alakja az egész krónikai hagyomány középpontjába került.
57. A krónikák arról mesélnek, hogyan emelték a magyar törzsek Árpádot közös vezérükké.
58. Egy különösen híres elbeszélés ebben az összefüggésben egy ünnepélyes törzsfőnöki szövetségről, az úgynevezett vérszerződésről számol be.
59. A hét törzs vezetője – így szól a legenda – úgy pecsételte meg szövetségét, hogy néhány csepp vérüket egyetlen edényben összekeverték.
60. A hagyomány szerint ezzel a vérszerződéssel a törzsek Árpádot és leszármazottait választották örökletes vezetőiknek.
61. A szerződés állítólag egyúttal alapvető szabályokat is rögzített a törzsfőnökök hatalomban és zsákmányban való részesedéséről.
62. A hét szám a magyar hagyományban újra és újra felbukkan, és még idegen forrásokban is saját, erre alapuló nevet.
63. A vér keverése, mint a felbonthatatlan szövetség jele, olyan szokás, amelyet több sztyeppei nép is függetlenül egymástól tanúsít.
64. Ebben a tekintetben a vérszerződésről szóló elbeszélés mögött valóban rejleni lehet egy valós szövetségkötés emlékének magja.
65. A szerződés pontos rendelkezései azonban a középkori krónikások későbbi kiegészítéseinek tekinthetők.
66. Ezek inkább a kora középkor alkotmányos elképzeléseit tükrözik, mint a zord 9. század tényleges viszonyait.
67. A vérszövetséget a későbbi magyar történelemben újra és újra hivatkozták a nemesség beleszólási jogainak indoklásaként.
68. Ez ismét megmutatja, hogyan tették egy ősi eredetmítoszt teljesen kézzelfogható módon a mindenkori jelen politikai igényeinek szolgálatába.
69. Az Árpád-hagyomány egy másik, szinte költői elbeszélése Emese álma.
70. A hagyomány szerint Emese Árpád anyja vagy nagymamája volt, és így az egész uralkodó dinasztia valódi ősanyja.
71. Az álomban, ahogy a legenda meséli, Emese előtt megjelent egy hatalmas ragadozó madár, amely a Turul néven került be a hagyományba.
72. Ebből az álomból kitűnt, hogy Emese leszármazottaiból hosszú sor dicsőséges uralkodó fog származni.
73. A Turul, egy sasra emlékeztető ragadozó madár, ezáltal az egész Árpád-dinasztia szimbolikus ősévé és védőjelképévé vált Arpadok egész dinasztiájának szimbolikus ősévé és védőjelképévé vált.
74. Az a képzelet, hogy egy uralkodói nemzetség egy égi madárral való kapcsolatból származik, a hatalmas sztyeppvidéken meglepően elterjedt.
75. Hasonló elbeszélések több török és mongol népnél is megtalálhatók, és az egész sztyeppvidék közös képzeletvilágára utalnak.
76. A Turul-legenda ezért a kutatások szerint a magyar hagyomány egy feltehetően ősi, még a sztyeppek korából származó eleme.
77. Ebben valószínűleg egy kereszténység előtti elképzelés őrződött meg a mai napig az uralkodó-ház mennyei eredetéről.
78. Egy ház felemelkedése a túlvilágról érkező jel révén úgy tűnt, mintha uralmát egy felsőbb hatalom határozta volna meg.
79. Az ilyen elbeszéléseket a kutatás hatalmi legitimációnak nevezi, vagyis a hatalom igazolását és megalapozását egy felsőbb hatóság által.
80. A magyar eredetmítosz nagy részben pontosan ez: az Árpád-ház uralmának művészien elmesélt indoklása.
81. Egészen más jellegű elbeszélés a földvásárlásról szóló legenda, amely Svatopluk fejedelem nevéhez kapcsolódik.
82. Svatopluk a Morva Birodalom valódi uralkodója volt, egy szláv államé, amely a magyar földhódítás előtt a Kárpátok északi részén létezett.
83. A legenda szerint a magyarok követeket küldtek a fejedelemhez, és csupán egy kevés földet, füvet és vizet kértek tőle az országából.
84. Cserébe egy pompás fehér lovat adtak neki, drága kantárral és gazdagon díszített nyereggel.
85. A fejedelem hálásan elfogadta a lovat, anélkül, hogy egyáltalán átlátta volna e csereügylet valódi jelentőségét.
86. A magyarok azonban ezt a történetet jogszerű vásárlásként értelmezték: egyetlen lóért földet, füvet és vizet – vagyis az egész országot – szereztek meg.
87. Ez a történet a Kárpát-medence birtokba vételét teljesen jogszerű ügylet formájában ábrázolja.
88. Erőszakos hódítást törvényes szerzéssé alakít, és ezzel minden alapját megvonja a földrablás vádjának.
89. A történetek, amelyek egy egész ország ravasz megszerzéséről szólnak egy látszólag jelentéktelen csere útján, a narratív irodalomban világszerte elterjedt vándormotívumok.
90. A fehér lóról szóló legenda tehát kevésbé történelmi beszámoló, mint inkább a magyar jogigény művészi, szimbolikus megalapozása.
91. Az összes vizsgált elbeszélés – a szarvas-legenda, a hun-mítosz, a vérszerződés, a turul-legendára és a földvásárlásra – egy közös vonás jellemző.
92. Mindegyikük arra szolgál, hogy megmagyarázza és egyúttal igazolja a nép származását és a földre vonatkozó igényét.
93. A véletlent sorssá, a hódítást joggá, egy közönséges vezért pedig egy felsőbb hatalom által kiválasztott fejedelemmé alakítják át.
94. Pontosan ez a funkció teszi őket valódi értelemben vett eredetmítoszokká.
95. Az eredetmítosz elmagyarázza egy közösségnek, honnan származik, miért tartoznak össze, és mire épül végső soron a rendjük.
96. A történész számára ezeknél a történeteknél elkerülhetetlenül felmerül az úgynevezett történelmi mag kérdése.
97. A történelmi mag az a mondás azon része, amely egy tényleges eseményre vagy tényleges állapotra vezethető vissza.
98. E mag felkutatása kényes feladat, mert nagy a kísértés, hogy egy mondást vagy teljes mértékben elhiggyünk, vagy teljesen elutasítsunk.
99. Mindkét hozzáállás félrevezető, mert egy mondás sem megbízható ténybeszámoló, sem pedig teljesen szabad kitaláció, amelynek semmi köze a valósághoz valósághoz.
100. A kutatás ezért mérlegelően jár el, és minden egyes elemet külön-külön vizsgál a lehetséges történelmi tartalmát illetően.
101. Egyes elemek független forrásokkal alátámaszthatók, és ezért valószínűsíthető, hogy történelmi magjuk van.
102. Így a bizánci forrás, VII. Konstantin is tanúsítja Árpád vezető szerepét a földhódításban, teljesen függetlenül a későbbi magyar krónikáktól.
103. Árpád fejedelmi kinevezése is megjelenik Konstantin művében, és így a krónikáktól teljesen független megerősítést nyer.
104. Még a nép több törzsre való felosztását is külföldi források támasztják alá, így ez nem csupán legendás kiegészítés.
105. Más elemek viszont egyértelműen későbbi konstrukcióként ismerhetők fel, és minden történelmi magot nélkülöznek.
106. Ide tartozik elsősorban a hun–magyar rokonság, amelyet a nyelvészet és az egyszerű kronológia egyértelműen cáfol.
107. Ide tartoznak továbbá a vérszerződés pontos rendelkezései is, amelyek egyértelműen a kora középkor viszonyaihoz nyúlnak vissza.
108. Egy harmadik elemcsoport egyszerűen bizonytalan marad, és sem biztosan megerősíteni, sem biztosan elvetni nem lehet.
109. Ide tartozik például az a nyitott kérdés, hogy a Turul-monda valóban egy valódi, kereszténység előtti ősimázson alapul-e.
110. A kutatás egyik különösen fontos segédeszköze a magyar mondák összehasonlítása más népek hagyományaival.
111. Ha egy elbeszélési motívum számos, egymástól teljesen független népnél ismétlődik, akkor valószínűleg csupán egy vándormotívumról van szó.
112. A vándormotívum egy olyan narratív építőelem, amely – akárcsak egy vándorló érme – népről népre adódik tovább, és egyetlen nép sajátossága sem.
113. Az üldözött csodás szarvas és a ravasz földvásárlás ilyen vándormotívumok, ezért történelmi tanúvallomásként alig alkalmasak.
114. Azok a motívumok viszont, amelyeket a nép bizonyíthatóan a sztyeppei szomszédjaival oszt meg, teljes mértékben őrizhetik a sztyeppek korszakának valódi örökségét.
115. A madárősi elképzelés és a vérszövetség szokása valószínűleg pontosan ehhez az ősi örökséghez tartozik.
116. Ily módon a hagyományt – ha csak hozzávetőlegesen is – ősi örökségből származó elemekre és későbbi kiegészítésekre lehet felosztani.
117. Egy központi kérdés a földhódítás és a végleges írásba foglalás közötti hosszú évszázadok során fennmaradt szóbeli hagyományra vonatkozik.
118. E szóbeli hagyomány hordozói feltehetően vándorénekesek voltak, akik a nemesek udvaraiban adták elő az ősök tetteit.
119. A magyar források valóban említik az ilyen zenészeket és énekeseket, azonban a krónikások kifejezett gyanakvással.
120. Az író papok azzal vádolták az énekeseket, hogy eltorzítják a történelmet, és saját kitalálásaikkal díszítik azt.
121. Ez a gyanakvás tanulságos, mert közvetetten bizonyítja egy élő szóbeli elbeszélési hagyomány létezését a tudós krónikák mellett.
122. Ugyanakkor azt is mutatja, hogy már a középkori szerzők maguk is különböző hitelességi fokozatok között különbséget tettek.
123. A szóbeli hagyományozás azonban korántsem tetszés szerint alakítható, hiszen szilárd mintákat követ, amelyek éppen megkönnyítik az emlékezést.
124. Az ismétlődő formulák, a rögzített számok és a megjegyezhető képek bizonyos állandóságot kölcsönöznek neki generációkon át.
125. Mindazonáltal egy olyan folyamatnak van kitéve, amelyet a kutatás találóan az emlékezet átalakulásaként jelöl.
126. Ezen átalakulás során a régi elbeszélések észrevétlenül közelebb kerülnek az adott jelen igényeihez és elképzeléseihez.
127. Amit a jelen számára jelentősnek tartanak, azt kiemelik és kidolgozzák, ami pedig jelentőségét vesztette, az idővel elhalványul és kiesik.
128. A krónikák magyar eredetű hagyománya ezért ugyanúgy tükrözi a 13. századot, mint a távoli 9. századot.
129. A honfoglalás korára csak csekély mértékben szolgál forrásként, viszont a leírásuk idejére nagy mértékben.
130. És éppen ebben rejlik – elég paradox módon – sajátos és pótolhatatlan értékük.
131. Hiszen egyetlen más forrás sem ad ilyen közvetlen betekintést abba, hogy a középkori Magyarország hogyan képzelte el és milyennek kívánta saját eredetét.
132. A történetek megmutatják, milyen ősöket kívánt magának egy nép, milyen jogokat követelt magának, és milyen rendet tartott elég méltóságteljesnek.
133. Így a mondák – igazságtartalmuktól teljesen függetlenül – elsőrendű tanúbizonyságot nyújtanak a magyar ön tudat történetéről.
134. Ezen eredetmítoszok hatása korántsem ért véget a középkorral, hanem messze a újabb időkbe nyúlik.
135. A 19. században, a felébredő nemzeti tudat nagy korszakában, a régi mondák ismét teljesen új jelentőségre tettek szert.
136. Költők, festők és zeneszerzők lelkesen vették át Árpád, Attila és a Turul alakjait, és nemzeti szimbólumokká formálták őket.
137. A földhódítás ezáltal a nemzet valódi alapító eseményévé emelkedett, és a költészetben, képekben és emlékművekben újra és újra megünnepelték.
138. Ez a sajátítás 1896-ban érte el igazi csúcspontját, amikor Magyarország nagy pompával ünnepelte a földhódítás ezeréves évfordulóját.
139. Ez a millenniumnak nevezett ünnepség elválaszthatatlanul összefonta a régi legendákat a modern állam nemzeti önképével.
140. Ebből az alkalomból számos emlékmű, épületek és műalkotások, amelyek a nyilvános térben mindenki számára láthatóvá tették az eredetmítoszt.
141. Ez példaként mutatja, hogy egy eredetmítosz évszázadokon át meglepően hatékony maradhat.
142. Árpád alakja ezen az úton a krónikák puszta dinasztialapítójából a modern emlékezet ragyogó nemzeti hősévé változott.
143. Ez a továbbra is ható átvétel már régóta önálló tárgyát képezi a történettudománynak, amely az emlékezetkultúra részeként kutatja.
144. A mai szemlélő számára ebből kettős feladat adódik a mitológiai hagyomány kezelése során.
145. Egyrészt a legendát, mint a honfoglalás korára vonatkozó lehetséges – bár rendkívül bizonytalan – forrást, kritikus szemmel kell vizsgálni.
146. Másrészt pedig, mint a későbbi évszázadok önképéről szóló, teljesen megbízható tanúvallomást, megfelelő módon kell értékelni.
147. Mindkét feladat megköveteli, hogy a legendát se elhamarkodottan higgyük el, se lenézően tegyük félre.
148. A mitológiai hagyomány így egyáltalán nem áll ellentétben a négy tudományos megközelítéssel, hanem egy teljesen saját dimenzióval egészíti ki azokat.
149. A régészet, az írott források, a nyelvészet és a genetika azt vizsgálják, hogy mi történt valójában.
150. A mitológiai hagyomány viszont azt mutatja meg, hogy a nép hogyan értelmezte ezeket az eseményeket, és hogyan tette azokat gyümölcsözővé a saját jelenében.
151. Csak e két szemléletmód együttesen adja a magyar eredet valóban teljes történetét.
152. A mondák vizsgálatából végül néhány szilárd felismerés nyerhető.
153. Először is: a magyar eredetmítoszokat csak évszázadokkal a honfoglalás után, művelt egyházi személyek írták le.
154. Másodszor: tartalmaznak egy valódi réteget régi, esetleg még a sztyeppek korából származó elbeszélési motívumokból.
155. Harmadszor: tartalmaznak egy egyértelműen felismerhető réteget későbbi tudós konstrukciókból, amelyek legszembetűnőbb példája kétségkívül a hun származás.
156. Negyedszer: végig az uralom és a területi igények megalapozását szolgálják, és ebben a tekintetben teljes mértékben politikai elbeszélések.
157. Ötödször: pótolhatatlan tanúbizonyságot nyújtanak a középkori Magyarország önképéről és emlékezetkultúrájáról a középkori Magyarországon.
158. Ez az öt felismerés vázolja a mitológiai hagyomány tényleges hozzájárulását a magyar etnogenezis összképéhez.
159. Ahol egy legenda magját független források alátámasztják, ott joggal tekinthető valószínűnek.
160. Így Árpádnak a legendában hangsúlyozott vezető szerepe zökkenőmentesen illeszkedik ahhoz a képhez, amelyet a bizánci források is felvázolnak.
161. Ahol viszont egy legenda csupán egy vándorló motívumot követ, vagy tudományos előképből származik, ott történelmi tanúként egyszerűen alkalmatlan.
162. Így a nyelvészet és a kronológia kétségtelenül cáfolja a hun származást, bármilyen jelentős is lett volna az az emlékezetkultúrában.
163. A mitológiai hagyományt tehát ugyanolyan kritikai szemlélettel kell kezelni, mint az összes többi forrásfajtát.
164. Minden egyes állítását meg kell vizsgálni származása, funkciója és független tanúvallomások általi lehetséges megerősítése szempontjából.
165. A naiv hit összekeveri a mondát a történelemmel, a túlzott szkepticizmus viszont elpazarol egy értékes forrást az emlékezetkutatás számára.
166. A megfelelő út – mint oly gyakran ebben a kutatásban – a mérlegelő és módszertanilag ellenőrzött értékelésben rejlik.
167. A mitológiai hagyomány bemutatásával végre teljes körűen bemutattuk az ung teljes körűen bemutatásra kerültek.
168. Négy közülük – a régészet, az írott források, a nyelvészet és a genetika – maguk a bizonyítható események után kutatnak.
169. Az ötödik, a mitológiai hagyomány, ezzel szemben a nép saját értelmezését vizsgálja ezekről az eseményekről.
170. Összességében mind az öt megközelítés egy olyan képet alkot, amely sokrétű, mégis fő vonásaiban meglepően szilárd marad.
171. Ebben a magyarok vegyes származású népként jelennek meg, amely egy finn-ugor nyelvet hordozott magával a sztyeppén át egészen Közép-Európáig.
172. Ugyanakkor olyan népként is megjelennek, amely származását tiszteletreméltó mondákba öltöztette, és ebből nyert jogot és önbizalmat.
173. A bizonyítható események és azok legendás értelmezése így mindkettő elválaszthatatlanul hozzátartozik a magyar etnogenezis történetéhez.
174. Mindazonáltal, az öt megközelítés együttes alkalmazása ellenére is, számtalan kérdés megoldatlan és a mai napig vitatott marad.
175. Vitás marad a korai települések pontos elhelyezkedése, vitás marad a bevándorlók és a helyiek számaránya is.
176. Vitás marad az egyes vándorlási szakaszok időbeli behatárolása, és vitás marad számos legenda történelmi magja is.
177. Ezek a megoldatlan kérdések nem a kutatás kudarcát jelentik, hanem egyszerűen a források elkerülhetetlen hiányosságainak kifejeződései.
178. Megérdemelnek egy külön, összefoglaló elemzést, amely egyértelműen elválasztja azt, amit már elértünk, attól, ami még nyitott kérdés marad.
179. Éppen ennek a feladatnak szenteli magát a következő, záró fejezet, amely a kutatásban felmerülő vitákkal és nyitott kérdésekkel foglalkozik.
180. Ezzel már előrevetítődik az átmenet az eredetek értelmezésétől a teljes kutatási állapot kritikai összegzéséig.
(aufklappen)német
1. Jedes Volk, das sich selbst eine Geschichte erzählt, beginnt früher oder später bei seinen Ursprüngen – und genau an diesem Punkt setzt der fünfte und letzte der hier vorgestellten Zugänge an, der mythologische.
2. Anders als Archäologie, Schriftquellen, Sprachwissenschaft und Genetik fragt diese Überlieferung nicht danach, was wirklich geschah, sondern danach, wie ein Volk seine eigene Herkunft für sich selbst gedeutet hat.
3. Ein Mythos ist eine sinnstiftende Erzählung, die keinen Anspruch auf nüchterne Tatsachenwiedergabe erhebt, sondern grundlegende Vorstellungen einer Gemeinschaft über sich selbst und die Welt in Bilder fasst.
4. Eine Legende dagegen rankt sich um eine tatsächlich existierende Person oder ein wirkliches Ereignis und reichert dieses mit erfundenen oder wunderbaren Zügen an.
5. Mythos und Legende sind also keine misslungene Geschichtsschreibung, sondern eine eigene, mit eigenen Regeln und einem eigenen Zweck arbeitende Art, mit Vergangenheit umzugehen.
6. Für Historiker sind solche Erzählungen aus zwei ganz verschiedenen Gründen interessant.
7. Zum einen können sie, oft stark verformt, einen echten Kern historischer Erinnerung in sich tragen, wie ein Kieselstein im Inneren einer Perle.
8. Zum anderen sind sie selbst ein Zeugnis – nämlich ein Zeugnis dafür, wie sich jene Zeit verstand, in der man sie schließlich zu Papier brachte.
9. Die Wissenschaft, die untersucht, wie Gemeinschaften ihre Vergangenheit deuten und für ihre Gegenwart nutzbar machen, nennt sich Erinnerungskultur.
10. Die ungarische Ursprungsüberlieferung ist dafür ein Lehrstück von seltener Anschaulichkeit, und genau sie steht im Zentrum dieses Abschnitts.
11. Bevor jedoch einzelne Erzählungen betrachtet werden, lohnt ein Blick auf die Quellen, in denen sie überhaupt erst greifbar werden.
12. Und hier wartet sofort eine Überraschung, die alles Weitere prägt: Die ungarischen Ursprungssagen wurden nicht zur Zeit der Landnahme selbst aufgeschrieben.
13. Die Ungarn der Landnahmezeit besaßen schlicht keine eigene Schrift, in der sie ihre Erzählungen hätten festhalten können.
14. Stattdessen wanderten die Sagen von Mund zu Mund, von Generation zu Generation, bis schreibkundige Geistliche sie Jahrhunderte später endlich niederschrieben.
15. Die wichtigsten dieser späten Niederschriften sind die mittelalterlichen ungarischen Chroniken, die bereits im Abschnitt über die schriftlichen Quellen kurz zur Sprache kamen.
16. An erster Stelle steht die Gesta Hungarorum, zu Deutsch „die Taten der Ungarn“, verfasst von einem bis heute unbekannten Autor.
17. Weil sich dieser Verfasser selbst nur als Notar eines Königs Béla bezeichnete, kennt die Forschung ihn schlicht unter dem Namen Anonymus.
18. Die Gesta Hungarorum des Anonymus entstand vermutlich um die Wende vom 12. zum 13. Jahrhundert – also gut dreihundert Jahre nach den Ereignissen, die sie schildert.
19. Ein zweites bedeutendes Werk ist die etwas jüngere Chronik des Simon von Kéza aus dem späten 13. Jahrhundert.
20. Hinzu kommen sammelnde Chroniken aus dem 14. Jahrhundert, in denen ältere Überlieferungen zu einem größeren Ganzen gebündelt wurden.
21. Allen diesen Werken ist eines gemeinsam: Zwischen den geschilderten Ereignissen und ihrer Niederschrift liegt eine Kluft von mehreren Jahrhunderten.
22. Diese zeitliche Kluft ist für die kritische Bewertung der Quellen von kaum zu überschätzender Bedeutung.
23. In all den Jahrhunderten der mündlichen Weitergabe konnte sich die Erinnerung verformen, verkürzen, ausschmücken und mit ganz neuen Bestandteilen anreichern – wie ein Gerücht, das von Ohr zu Ohr wandert.
24. Hinzu kommt, dass die schreibenden Geistlichen die Erzählungen keineswegs unverändert übernahmen, sondern sie nach ihren eigenen Vorstellungen formten.
25. Diese Geistlichen waren in der lateinischen Bildung des Mittelalters geschult und kannten die Geschichtswerke der Antike ebenso wie die Bibel in- und auswendig.
26. Sie deuteten die ungarische Frühgeschichte im Licht genau dieser Bildung und fügten gelehrte Versatzstücke in die einheimische Überlieferung ein.
27. Die ungarischen Chroniken sind deshalb ein wahres Mischgewebe aus echter Volksüberlieferung, gelehrter Konstruktion und der politischen Absicht ihrer jeweiligen Entstehungszeit.
28. Die Aufgabe der Forschung besteht nun darin, diese verschiedenen Fäden so weit wie möglich wieder voneinander zu trennen.
29. Mit diesem Vorbehalt im Hinterkopf lassen sich die wichtigsten Erzählungen der ungarischen Ursprungsüberlieferung nun der Reihe nach betrachten.
30. Den Anfang macht die Sage vom Wunderhirsch, die von der Herkunft des ganzen Volkes erzählt.
31. Zwei Brüder, Hunor und Magor, verfolgten der Sage nach bei der Jagd einen prächtigen Hirsch durch unbekanntes Land.
32. Der Hirsch lockte die beiden immer weiter, bis er plötzlich, wie von Zauberhand, vor ihren Augen verschwand.
33. Im neu entdeckten Land trafen die Brüder auf die Töchter eines fremden Fürsten und nahmen sie sich zu Frauen.
34. Aus Hunors Nachkommenschaft, so will es die Sage, gingen die Hunnen hervor, aus Magors Nachkommenschaft die Magyaren.
35. Diese eine Erzählung erklärt somit gleich zwei Dinge auf einmal: die Herkunft des ungarischen Volkes und seine angebliche Verwandtschaft mit den Hunnen.
36. Ein Wunderhirsch, der einen Jäger in ein neues, unbekanntes Land führt, ist ein Erzählmotiv, das in der Überlieferung vieler Steppenvölker wiederkehrt wie ein altbekanntes Lied in immer neuen Strophen.
37. Die Forschung deutet die Hirschsage daher teils als altes, aus der Steppenzeit überliefertes Erbe, teils als gelehrte Ausgestaltung der mittelalterlichen Verfasser.
38. Von ganz besonderer Tragweite ist der zweite Bestandteil der Sage: die behauptete Verwandtschaft zwischen Ungarn und Hunnen.
39. Diese sogenannte hunnisch-ungarische Verwandtschaft zieht sich wie ein roter Faden durch die mittelalterliche ungarische Chronistik und verdient eine eigene, nähere Betrachtung.
40. Die Hunnen waren ein Reitervolk, das im 4. und 5. Jahrhundert ein gewaltiges Steppenreich mitten in Europa errichtet hatte.
41. Ihr berühmtester Herrscher war Attila, dessen Name im Mittelalter europaweit zum schaurigen Inbegriff des unbezwingbaren Eroberers wurde.
42. Die ungarischen Chroniken stellten die Ungarn nun kurzerhand als Nachfahren der Hunnen dar – und ihre Landnahme nicht als Eroberung, sondern als bloße Rückkehr in ein angestammtes Erbe.
43. Nach dieser bequemen Deutung kehrten die Ungarn im 9. Jahrhundert lediglich in jenes Land zurück, das schon ihre hunnischen Vorfahren unter Attila besessen hätten.
44. Diese Konstruktion erfüllte einen glasklaren politischen Zweck, denn sie verlieh dem ungarischen Anspruch auf das Karpatenbecken eine ehrwürdige, geradezu sakrale Begründung.
45. Sie verwandelte eine Eroberung in eine rechtmäßige Heimkehr und stellte das junge ungarische Königtum in eine lange, ruhmreiche Ahnenreihe.
46. Aus Sicht der modernen Forschung jedoch hält die hunnisch-ungarische Verwandtschaft keiner näheren Prüfung stand.
47. Zwischen Hunnen und Ungarn liegen rund vier Jahrhunderte, und beide Völker gehörten verschiedenen sprachlichen und kulturellen Welten an.
48. Die Sprachwissenschaft hat eindeutig nachgewiesen, dass das Ungarische finno-ugrischen Ursprungs ist, während die Hunnen vermutlich Türksprachen sprachen.
49. Die Gleichsetzung beider Völker ist somit eine mittelalterliche gelehrte Konstruktion und kein Zeugnis tatsächlicher Abstammung.
50. Begünstigt wurde diese folgenreiche Verwechslung schlicht durch die bloße Namensähnlichkeit zwischen den lateinischen Bezeichnungen Hunni und Hungari.
51. Dass man die Gleichsetzung trotzdem über Jahrhunderte glaubte und immer weiter erzählte, ist selbst wieder ein aufschlussreiches Zeugnis der ungarischen Erinnerungskultur.
52. Es zeigt, wie ein Volk seine Herkunft so deutete, dass daraus Würde, Recht und ein gesundes Selbstbewusstsein erwuchsen.
53. Der eigentliche Schwerpunkt der ungarischen Ursprungsüberlieferung liegt jedoch nicht bei den Hunnen, sondern bei der Landnahme selbst und bei der Gestalt Árpáds.
54. Árpád führte um das Jahr 895 den ungarischen Stammesverband an und gilt bis heute als Begründer der herrschenden Dynastie.
55. Diese nach ihm benannte Dynastie der Arpaden stellte bis zum Jahr 1301 sämtliche Könige Ungarns und prägte damit die gesamte mittelalterliche Geschichte des Landes.
56. Gerade weil die regierende Dynastie sich auf ihn zurückführte, rückte Árpáds Gestalt ins Zentrum der gesamten chronikalischen Überlieferung.
57. Die Chroniken erzählen, wie die ungarischen Stämme Árpád zu ihrem gemeinsamen Anführer erhoben.
58. Eine besonders berühmte Erzählung berichtet in diesem Zusammenhang von einem feierlichen Bund der Stammesführer, dem sogenannten Blutsvertrag.
59. Die Anführer von sieben Stämmen, so heißt es, besiegelten ihren Bund, indem sie einige Tropfen ihres Blutes in einem einzigen Gefäß vermischten.
60. Mit diesem Blutsvertrag wählten die Stämme der Überlieferung nach Árpád und seine Nachkommen zu ihren erblichen Anführern.
61. Der Vertrag soll zugleich grundlegende Regeln über die Teilhabe der Stammesführer an Herrschaft und Beute festgelegt haben.
62. Die Zahl Sieben kehrt in der ungarischen Überlieferung immer wieder und gab dem Volk sogar in fremden Quellen einen eigenen, auf ihr beruhenden Namen.
63. Die Vermischung von Blut als Zeichen eines unauflöslichen Bundes ist ein Brauch, der von mehreren Steppenvölkern unabhängig voneinander bezeugt wird.
64. Insofern könnte hinter der Erzählung vom Blutsvertrag durchaus ein echter Kern an Erinnerung an eine reale Bundesschließung stecken.
65. Die genauen Vertragsbestimmungen jedoch gelten als spätere Hinzufügung der mittelalterlichen Chronisten.
66. Sie spiegeln eher die Verfassungsvorstellungen des Hochmittelalters wider als die tatsächlichen Verhältnisse des rauen 9. Jahrhunderts.
67. Der Blutsvertrag wurde in der späteren ungarischen Geschichte immer wieder als Begründung adliger Mitspracherechte herangezogen.
68. Damit zeigt sich erneut, wie eine alte Ursprungserzählung ganz handfest den politischen Bedürfnissen der jeweiligen Gegenwart dienstbar gemacht wurde.
69. Eine weitere, geradezu poetische Erzählung der Árpád-Überlieferung ist der Traum von Emese.
70. Emese war der Überlieferung nach die Mutter oder Großmutter Árpáds und damit die eigentliche Stammmutter der gesamten herrschenden Dynastie.
71. Im Traum, so erzählt die Sage, erschien Emese ein mächtiger Raubvogel, der unter dem Namen Turul in die Überlieferung einging.
72. Aus diesem Traum ging hervor, dass aus Emeses Nachkommenschaft eine lange Reihe ruhmreicher Herrscher entspringen werde.
73. Der Turul, ein adlerartiger Greifvogel, wurde dadurch zum sinnbildlichen Stammvater und Schutzzeichen der gesamten Dynastie der Arpaden.
74. Die Vorstellung, ein Herrschergeschlecht stamme aus der Verbindung mit einem himmlischen Vogel ab, ist in der weiten Steppenwelt erstaunlich verbreitet.
75. Vergleichbare Erzählungen finden sich bei mehreren türkischen und mongolischen Völkern und verweisen auf gemeinsame Vorstellungen des gesamten Steppenraums.
76. Die Turul-Sage gilt der Forschung deshalb als mutmaßlich altes, noch aus der Steppenzeit stammendes Element der ungarischen Überlieferung.
77. In ihr hat sich möglicherweise eine vorchristliche Vorstellung von der himmlischen Herkunft des Herrschergeschlechts bis heute bewahrt.
78. Die Erhebung eines Geschlechts durch ein Zeichen aus der Anderwelt ließ seine Herrschaft als von höherer Macht bestimmt erscheinen.
79. Solche Erzählungen nennt die Forschung Herrschaftslegitimation, also Rechtfertigung und Begründung von Macht durch eine höhere Instanz.
80. Die ungarische Ursprungsüberlieferung ist in weiten Teilen genau dies: eine kunstvoll erzählte Begründung der Herrschaft des Hauses Árpád.
81. Eine Erzählung ganz anderer Art ist die Sage vom Landkauf, die mit dem Namen des Fürsten Svatopluk verknüpft ist.
82. Svatopluk war ein realer Herrscher des Mährerreiches, eines slawischen Staates, der vor der ungarischen Landnahme im nördlichen Karpatenraum bestand.
83. Der Sage nach sandten die Ungarn dem Fürsten Boten und erbaten von ihm nur ein wenig Erde, Gras und Wasser seines Landes.
84. Als Gegengabe überreichten sie ihm ein prächtiges weißes Pferd mit kostbarem Zaumzeug und reich verziertem Sattel.
85. Der Fürst nahm das Pferd dankbar an, ohne die wahre Bedeutung dieses Tauschgeschäfts überhaupt zu durchschauen.
86. Die Ungarn aber deuteten den Vorgang als rechtmäßigen Kauf: Für ein einziges Pferd hätten sie Erde, Gras und Wasser – also das ganze Land – erworben.
87. Diese Erzählung verleiht der Inbesitznahme des Karpatenbeckens die Form eines völlig rechtsgültigen Geschäfts.
88. Sie verwandelt eine gewaltsame Eroberung in einen ordentlichen Erwerb und entzieht dem Vorwurf des Landraubs damit jeden Boden.
89. Erzählungen vom listigen Erwerb eines ganzen Landes durch einen scheinbar geringfügigen Tausch sind ein weltweit verbreitetes Wandermotiv der Erzählliteratur.
90. Die Sage vom weißen Pferd ist somit weniger ein historischer Bericht als eine kunstvolle, sinnbildliche Begründung des ungarischen Rechtsanspruchs.
91. Allen betrachteten Erzählungen – der Hirschsage, dem Hunnenmythos, dem Blutsvertrag, der Turul-Sage und dem Landkauf – ist ein gemeinsamer Zug eigen.
92. Sie alle dienen dazu, die Herkunft des Volkes und seinen Anspruch auf das Land zu erklären und zugleich zu rechtfertigen.
93. Sie verwandeln Zufall in Bestimmung, Eroberung in Recht und einen gewöhnlichen Anführer in einen von höherer Macht erwählten Fürsten.
94. Genau diese Funktion macht sie im eigentlichen Sinne zu Ursprungsmythen.
95. Ein Ursprungsmythos erklärt einer Gemeinschaft, woher sie kommt, warum sie zusammengehört und worauf ihre Ordnung letztlich beruht.
96. Für den Historiker stellt sich bei jeder dieser Erzählungen unweigerlich die Frage nach dem sogenannten historischen Kern.
97. Der historische Kern ist jener Bestandteil einer Sage, der auf ein tatsächliches Ereignis oder einen tatsächlichen Zustand zurückgeht.
98. Die Suche nach diesem Kern ist heikel, denn die Versuchung ist groß, eine Sage entweder vollständig zu glauben oder vollständig zu verwerfen.
99. Beide Haltungen führen in die Irre, denn eine Sage ist weder ein verlässlicher Tatsachenbericht noch eine völlig freie Erfindung ohne jeden Bezug zur Wirklichkeit.
100. Die Forschung verfährt deshalb abwägend und prüft jedes einzelne Element gesondert auf seinen möglichen historischen Gehalt.
101. Manche Elemente lassen sich durch unabhängige Quellen stützen und besitzen daher einen wahrscheinlichen historischen Kern.
102. So bezeugt auch die byzantinische Quelle Konstantins VII. die führende Rolle Árpáds bei der Landnahme, ganz unabhängig von den späteren ungarischen Chroniken.
103. Auch die Erhebung Árpáds zum Fürsten erscheint bei Konstantin und besitzt damit eine von der Chronistik völlig unabhängige Bestätigung.
104. Selbst die Gliederung des Volkes in mehrere Stämme wird durch fremde Quellen gestützt und ist somit nicht bloß sagenhafte Ausschmückung.
105. Andere Elemente hingegen sind klar als spätere Konstruktion erkennbar und entbehren jedes historischen Kerns.
106. Dazu zählt vor allem die hunnisch-ungarische Verwandtschaft, die durch Sprachwissenschaft und schlichte Chronologie eindeutig widerlegt ist.
107. Dazu zählen ferner die genauen Vertragsbestimmungen des Blutsvertrags, die deutlich den Verhältnissen des Hochmittelalters entstammen.
108. Eine dritte Gruppe von Elementen bleibt schlicht in der Schwebe und lässt sich weder sicher bestätigen noch sicher verwerfen.
109. Dazu zählt etwa die offene Frage, ob der Turul-Sage tatsächlich eine echte vorchristliche Ahnenvorstellung zugrunde liegt.
110. Ein besonders wichtiges Hilfsmittel der Forschung ist der Vergleich der ungarischen Sagen mit den Überlieferungen anderer Völker.
111. Kehrt ein Erzählmotiv bei vielen, voneinander völlig unabhängigen Völkern wieder, so handelt es sich vermutlich um ein bloßes Wandermotiv.
112. Ein Wandermotiv ist ein Erzählbaustein, der wie eine reisende Münze von Volk zu Volk weitergegeben wird und keinem einzelnen Volk eigentümlich ist.
113. Der verfolgte Wunderhirsch und der listige Landkauf sind solche Wandermotive und deshalb als historische Zeugnisse nur wenig geeignet.
114. Motive hingegen, die das Volk mit seinen nachweisbaren Steppennachbarn teilt, können durchaus ein echtes Erbe der Steppenzeit bewahren.
115. Die Vorstellung vom Vogelahnen und der Brauch des Blutsbundes gehören möglicherweise genau zu diesem altererbten Bestand.
116. Auf diese Weise lässt sich die Überlieferung, wenn auch nur näherungsweise, in altererbte Bestandteile und spätere Hinzufügungen sortieren.
117. Eine zentrale Frage betrifft die mündliche Überlieferung in den langen Jahrhunderten zwischen Landnahme und endgültiger Niederschrift.
118. Träger dieser mündlichen Überlieferung waren vermutlich fahrende Sänger, die an den Höfen der Vornehmen die Taten der Ahnen vortrugen.
119. Die ungarischen Quellen erwähnen solche Spielleute und Sänger tatsächlich, allerdings begegneten die Chronisten ihnen mit deutlichem Misstrauen.
120. Die schreibenden Geistlichen warfen den Sängern vor, die Geschichte zu verfälschen und mit eigenen Erfindungen auszuschmücken.
121. Dieses Misstrauen ist aufschlussreich, denn es belegt indirekt die Existenz einer lebendigen mündlichen Erzähltradition neben der gelehrten Chronistik.
122. Zugleich zeigt es, dass schon die mittelalterlichen Verfasser selbst zwischen verschiedenen Graden der Glaubwürdigkeit unterschieden.
123. Mündliche Überlieferung ist dabei keineswegs beliebig formbar, denn sie folgt festen Mustern, die das Erinnern erst erleichtern.
124. Wiederkehrende Formeln, feste Zahlen und einprägsame Bilder verleihen ihr eine gewisse Beständigkeit über viele Generationen hinweg.
125. Dennoch unterliegt sie einem Vorgang, den die Forschung treffend als Verformung der Erinnerung bezeichnet.
126. Bei dieser Verformung rücken die alten Erzählungen unmerklich näher an die Bedürfnisse und Vorstellungen der jeweiligen Gegenwart heran.
127. Was für die Gegenwart bedeutsam ist, wird betont und ausgestaltet, was bedeutungslos geworden ist, verblasst und entfällt mit der Zeit.
128. Die ungarische Ursprungsüberlieferung der Chroniken spiegelt deshalb ebenso sehr das 13. Jahrhundert wie das ferne 9. Jahrhundert.
129. Sie ist eine Quelle für die Landnahmezeit nur in geringem Maße, für die Zeit ihrer Niederschrift hingegen in hohem Maße.
130. Und eben darin liegt, paradox genug, ihr eigentümlicher und unersetzlicher Wert.
131. Denn keine andere Quelle gibt so unmittelbaren Aufschluss darüber, wie sich das mittelalterliche Ungarn seine eigene Herkunft vorstellte und wünschte.
132. Die Erzählungen zeigen, welche Ahnen sich ein Volk wünschte, welche Rechte es beanspruchte und welche Ordnung es für ehrwürdig genug hielt.
133. Damit sind die Sagen ein Zeugnis ersten Ranges für die Geschichte des ungarischen Selbstbewusstseins, ganz unabhängig von ihrem Wahrheitsgehalt.
134. Die Wirkung dieser Ursprungsüberlieferung endete keineswegs mit dem Mittelalter, sondern reicht bis weit in die neuere Zeit hinein.
135. Im 19. Jahrhundert, dem großen Zeitalter des erwachenden Nationalbewusstseins, gewannen die alten Sagen noch einmal eine ganz neue Bedeutung.
136. Dichter, Maler und Komponisten griffen die Gestalten Árpáds, Attilas und des Turul begeistert auf und formten sie zu nationalen Sinnbildern.
137. Die Landnahme wurde dadurch zum eigentlichen Gründungsereignis der Nation erhoben und in Dichtung, Bild und Denkmal immer wieder gefeiert.
138. Einen wahren Höhepunkt erreichte diese Aneignung im Jahr 1896, als Ungarn die tausendjährige Wiederkehr der Landnahme mit großem Pomp festlich beging.
139. Diese als Millennium bezeichnete Feier verschmolz die alten Sagen unauflöslich mit dem nationalen Selbstverständnis des modernen Staates.
140. Aus diesem Anlass entstanden zahlreiche Denkmäler, Bauten und Kunstwerke, die die Ursprungserzählung für jeden im öffentlichen Raum sichtbar machten.
141. Damit zeigt sich exemplarisch, dass eine Ursprungsüberlieferung über Jahrhunderte hinweg erstaunlich wirksam bleiben kann.
142. Die Gestalt Árpáds wandelte sich auf diesem Weg vom bloßen Dynastiegründer der Chroniken zum strahlenden nationalen Helden der modernen Erinnerung.
143. Diese fortwirkende Aneignung ist selbst längst ein eigener Gegenstand der Geschichtswissenschaft, die sie als Teil der Erinnerungskultur erforscht.
144. Für heutige Betrachter ergibt sich daraus eine doppelte Aufgabe im Umgang mit der mythologischen Überlieferung.
145. Zum einen ist die Sage als mögliche, wenn auch höchst unsichere Quelle für die Landnahmezeit selbst kritisch zu prüfen.
146. Zum anderen ist sie als durchaus sicheres Zeugnis für das Selbstverständnis späterer Jahrhunderte angemessen zu würdigen.
147. Beide Aufgaben verlangen, die Sage weder vorschnell zu glauben noch geringschätzig beiseitezuschieben.
148. Die mythologische Überlieferung tritt damit keineswegs in Widerspruch zu den vier wissenschaftlichen Zugängen, sondern ergänzt sie um eine ganz eigene Dimension.
149. Archäologie, Schriftquellen, Sprachwissenschaft und Genetik fragen, was tatsächlich geschah.
150. Die mythologische Überlieferung hingegen zeigt, wie das Volk dieses Geschehen deutete und für seine eigene Gegenwart fruchtbar machte.
151. Beide Betrachtungsweisen zusammen erst ergeben eine wirklich vollständige Geschichte der ungarischen Ursprünge.
152. Aus der Betrachtung der Sagen lassen sich am Ende einige feste Einsichten gewinnen.
153. Erstens wurden die ungarischen Ursprungssagen erst Jahrhunderte nach der Landnahme und durch gelehrte Geistliche schriftlich festgehalten.
154. Zweitens enthalten sie eine echte Schicht alter, möglicherweise noch aus der Steppenzeit stammender Erzählmotive.
155. Drittens enthalten sie eine deutlich erkennbare Schicht späterer gelehrter Konstruktion, deren auffälligstes Beispiel zweifellos die Hunnenabstammung ist.
156. Viertens dienen sie durchgehend der Begründung von Herrschaft und Landanspruch und sind insofern durch und durch politische Erzählungen.
157. Fünftens sind sie ein unersetzliches Zeugnis für das Selbstverständnis und die Erinnerungskultur des mittelalterlichen Ungarn.
158. Diese fünf Einsichten umreißen den eigentlichen Beitrag der mythologischen Überlieferung zum Gesamtbild der ungarischen Ethnogenese.
159. Wo sich der Kern einer Sage durch unabhängige Quellen stützen lässt, darf er mit gutem Recht als wahrscheinlich gelten.
160. So fügt sich die in der Sage betonte Führungsrolle Árpáds nahtlos zu dem Bild, das auch die byzantinischen Quellen zeichnen.
161. Wo eine Sage hingegen einem bloßen Wandermotiv folgt oder einer gelehrten Vorlage entstammt, ist sie als historisches Zeugnis schlicht untauglich.
162. So widerlegen Sprachwissenschaft und Chronologie die Hunnenabstammung zweifelsfrei, mag sie für die Erinnerungskultur noch so bedeutsam gewesen sein.
163. Die mythologische Überlieferung verlangt also denselben kritischen Umgang, der schon für alle anderen Quellengattungen galt.
164. Jede ihrer Aussagen ist auf Herkunft, Funktion und mögliche Bestätigung durch unabhängige Zeugnisse hin zu prüfen.
165. Naive Gläubigkeit verwechselt die Sage mit Geschichte, übertriebene Skepsis verschenkt dagegen eine wertvolle Quelle der Erinnerungsforschung.
166. Der angemessene Weg liegt, wie so oft in dieser Forschung, in der abwägenden und methodisch kontrollierten Auswertung.
167. Mit der mythologischen Überlieferung sind nun endlich alle fünf Zugänge zu den Ursprüngen der Ungarn vollständig vorgestellt.
168. Vier von ihnen – Archäologie, Schriftquellen, Sprachwissenschaft und Genetik – fragen nach dem nachweisbaren Geschehen selbst.
169. Der fünfte, die mythologische Überlieferung, fragt stattdessen nach der Deutung dieses Geschehens durch das Volk selbst.
170. Gemeinsam ergeben alle fünf Zugänge ein Bild, das vielschichtig ist und doch in seinen Hauptzügen erstaunlich tragfähig bleibt.
171. Die Ungarn erscheinen darin als ein Volk gemischter Herkunft, das eine finno-ugrische Sprache durch die ganze Steppe bis nach Mitteleuropa trug.
172. Zugleich erscheinen sie als ein Volk, das seine Herkunft in ehrwürdige Sagen kleidete und daraus Recht und Selbstbewusstsein gewann.
173. Das nachweisbare Geschehen und seine sagenhafte Deutung gehören somit beide untrennbar zur Geschichte der ungarischen Ethnogenese.
174. Dennoch bleiben, trotz des Zusammenwirkens aller fünf Zugänge, zahlreiche Fragen ungelöst und bis heute umstritten.
175. Strittig bleibt die genaue Lage der frühen Wohnsitze, strittig bleibt ebenso das Zahlenverhältnis von Einwanderern und Einheimischen.
176. Strittig bleibt die Datierung der einzelnen Wanderungsschritte, und strittig bleibt der historische Kern so mancher Sage.
177. Diese ungelösten Fragen sind dabei kein Versagen der Forschung, sondern schlicht Ausdruck der unvermeidlichen Lückenhaftigkeit der Quellen.
178. Sie verdienen eine eigene, zusammenfassende Betrachtung, die sauber scheidet, was bereits erreicht ist von dem, was noch offenbleibt.
179. Eben dieser Aufgabe widmet sich der folgende, abschließende Abschnitt über die Kontroversen und offenen Fragen der Forschung.
180. Damit ist der Übergang von der Deutung der Ursprünge zur kritischen Bilanz des gesamten Forschungsstandes bereits vorgezeichnet.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.