2.4.6 – Család és nemi rend: szerepek és hierarchiák – Familie und Geschlechterordnung: Rollen und Hierarchien
1. A sztyeppek korának magyarjai gazdag és művészi tárgyi kultúrát hoztak létre. – Die Magyaren der Steppenzeit schufen eine reiche und kunstvolle materielle Kultur.
2. Tárgyi kultúrának nevezzük az emberek által készített tárgyak összességét. – Als materielle Kultur bezeichnet man die Gesamtheit der von Menschen gefertigten Gegenstände.
3. Ide tartoznak a fegyverek, ékszerek, edények, ruhák és mindenféle mindennapi használati tárgy. – Dazu zählen Waffen, Schmuck, Geschirr, Kleidung und alle Dinge des täglichen Gebrauchs.
4. Ezek a tárgyak sokat árulnak el a kutatóknak alkotóik életéről és képességeiről. – Diese Gegenstände verraten der Forschung viel über das Leben und Können ihrer Schöpfer.
5. Hiszen a hittel vagy a nyelvvel ellentétben a fémtárgyak a földben fennmaradnak. – Denn anders als der Glaube oder die Sprache überdauern Dinge aus Metall im Boden.
6. A tárgyi kultúra ezért a korai időszak legfontosabb és legmegbízhatóbb forrása. – Die materielle Kultur ist darum die wichtigste und sicherste Quelle für die Frühzeit.
7. A róluk ismert információk elsősorban a sírleletekből származnak. – Was über sie bekannt ist, stammt vor allem aus den Funden der Gräber.
8. A sírokba a halottak legértékesebb tárgyait helyezték el. – In den Gräbern legte man den Toten ihre kostbarsten Habseligkeiten bei.
9. Így fegyverek, ékszerek és eszközök maradtak fenn az évszázadok során. – So blieben Waffen, Schmuck und Geräte über die Jahrhunderte erhalten.
10. A régészet számos ilyen sírt kutatott fel a területfoglalás korából. – Die Archäologie hat zahlreiche solcher Gräber aus der Zeit der Landnahme erforscht.
11. A leletekből egy magas színvonalú kézművesség képe rajzolódik ki. – Aus ihren Funden lässt sich das Bild einer hochstehenden Handwerkskunst gewinnen.
12. Ez a művészet teljes mértékben a lovas nomádok vándorló életmódjához igazodott. – Diese Kunst war ganz auf das bewegliche Leben der Reiternomaden zugeschnitten.
13. Főként olyan tárgyakat készítettek, amelyeket hordani és magukkal vinni lehetett. – Man fertigte vor allem Dinge, die man tragen und mit sich führen konnte.
14. A nehéz és mozgathatatlan tárgyak nem illettek a nomád életmódhoz. – Schwere und unbewegliche Gegenstände passten nicht zur nomadischen Lebensweise.
15. Ezért az egész művészet a kicsi, hordozható és értékes tárgyakra összpontosult. – Darum richtete sich die ganze Kunst auf das Kleine, Tragbare und Kostbare.
16. A kézművesség középpontjában a fémmegmunkálás állt. – Im Mittelpunkt des Kunsthandwerks stand die Verarbeitung der Metalle.
17. A magyarok ügyes kovácsok és fémművesek voltak. – Die Magyaren waren geschickte Schmiede und Metallhandwerker.
18. A vasat kiváló minőségű fegyverekké és szerszámokká alakították át. – Sie verarbeiteten Eisen zu Waffen und Werkzeug von hoher Güte.
19. Aranyból és ezüstből értékes ékszereket és dísztárgyakat készítettek. – Aus Gold und Silber schufen sie kostbaren Schmuck und Zierat.
20. A fémmegmunkálás művészetét a keleti sztyeppéken sajátították el. – Die Kunst der Metallbearbeitung hatten sie in den Steppen des Ostens erlernt.
21. Ott a lovas népek körében hosszú hagyománya volt a művészi fémmegmunkálásnak. – Dort gab es eine lange Tradition kunstvoller Metallarbeit unter den Reitervölkern.
22. A magyarok így az ősi sztyeppeművészet hagyományait folytatták. – Die Magyaren standen so in der Nachfolge der alten Steppenkunst.
23. Minden vizsgálat kiindulópontja a fegyver, a harcos legfontosabb eszköze. – Am Anfang jeder Betrachtung steht die Waffe, das wichtigste Gerät des Kriegers.
24. A magyarok legjelentősebb fegyvere az összetett reflexíj volt. – Die bedeutendste Waffe der Magyaren war der zusammengesetzte Reflexbogen.
25. Ezt az íjat fából, szarvból és állati inakból művészien ragasztották össze. – Dieser Bogen wurde aus Holz, Horn und Tiersehnen kunstvoll zusammengeleimt.
26. A különböző anyagok rétegei biztosították számára nagy feszítőerejét. – Die Schichten verschiedener Stoffe verliehen ihm seine große Spannkraft.
27. Az íj végeit gyakran csont- vagy szarvlemezekkel erősítették meg. – An den Enden verstärkte man den Bogen oft mit Plättchen aus Knochen oder Horn.
28. Ezek a csontlemezek megmaradtak a sírokban, és tanúskodnak az íjkészítésről. – Diese Knochenplättchen blieben in den Gräbern erhalten und bezeugen den Bogenbau.
29. Egy ilyen íj elkészítése hosszadalmas és igényes munka volt. – Der Bau eines solchen Bogens war eine langwierige und anspruchsvolle Arbeit.
30. Egy mesternek gyakran több évre is szüksége volt ahhoz, hogy egy jó íjat készítsen el. – Ein Meister brauchte oft mehrere Jahre, um einen guten Bogen zu vollenden.
31. A nyilakat a harcos egy tegezben tartotta az oldalán. – Die Pfeile bewahrte der Krieger in einem Köcher an seiner Seite.
32. A vas nyílhegyek céljuktól függően különböző formájúak voltak. – Die Pfeilspitzen aus Eisen hatten je nach Zweck verschiedene Formen.
33. Voltak keskeny hegyek a páncélok áttörésére, és szélesek a védtelen ellenségek ellen. – Es gab schmale Spitzen zum Durchschlagen von Rüstungen und breite gegen ungeschützte Feinde.
34. Ezek a különböző nyílhegyek a sírokban leggyakrabban előkerülő leletek közé tartoznak. – Diese verschiedenen Pfeilspitzen gehören zu den häufigsten Funden in den Gräbern.
35. A második legfontosabb fegyver a kissé ívelt szablya volt. – Die zweitwichtigste Waffe war der leicht gekrümmte Säbel.
36. A szablya egy egyélű, ívelt pengéjű vágófegyver. – Ein Säbel ist eine einschneidige Hiebwaffe mit gebogener Klinge.
37. Íveltsége miatt különösen alkalmas volt a lóról való harcra. – Seine Krümmung machte ihn besonders geeignet für den Kampf vom Pferd herab.
38. A lovas ezzel erőteljes csapásokat mért az ellenségre, miközben elhaladt mellette. – Mit ihm führte der Reiter im Vorbeireiten kraftvolle Hiebe gegen den Feind.
39. A szablyák markolatait és hüvelyeit gyakran drága fémdíszekkel díszítették. – Die Griffe und Scheiden der Säbel waren oft kostbar mit Metall verziert.
40. A gazdagon díszített szablya egyszerre volt fegyver és a magas rang jelképe. – Ein reich geschmückter Säbel war zugleich Waffe und Zeichen des hohen Ranges.
41. Emellett a harcosok lándzsákat és csatabárdokat is használtak közelharcban. – Daneben benutzten die Krieger auch Lanzen und Streitäxte im Nahkampf.
42. Védelemként sisakok és különféle páncélok szolgáltak. – Zum Schutz dienten Helme und mancherlei Formen der Rüstung.
43. A jómódú harcosok szorosan összefonott vasgyűrűkből készült páncélpólót viseltek. – Wohlhabende Krieger trugen Panzerhemden aus eng verflochtenen Eisenringen.
44. Az ilyen, vasgyűrűkből készült páncélat láncpáncélnak nevezik. – Ein solches Hemd aus Eisenringen nennt man einen Kettenpanzer.
45. A szegényebb harcosok bőrből vagy szilárd nemezből készült páncélokkal védték magukat. – Ärmere Krieger schützten sich mit Rüstungen aus Leder oder festem Filz.
46. A harcos felszerelése így közvetlenül tükrözte gazdagságát és rangját. – Die Ausrüstung eines Kriegers zeigte so unmittelbar seinen Reichtum und Rang.
47. A fegyverrel elválaszthatatlanul összekapcsolódott a lovas és lova felszerelése. – Untrennbar mit der Waffe verbunden war die Ausrüstung des Reiters und seines Pferdes.
48. Itt különösen pompásan mutatkozott meg a magyarok kézművessége. – Hier zeigte sich die Handwerkskunst der Magyaren in besonderer Pracht.
49. A lovas felszereléséhez tartozott a nyereg, a kantár és a kengyel. – Zum Reitzeug gehörten der Sattel, die Trense und die Steigbügel.
50. A kantár az a fém szájrész, amellyel a lovat irányítják. – Die Trense ist das Mundstück aus Metall, mit dem man das Pferd lenkt.
51. A kengyelek szilárd és biztonságos tartást biztosítottak a lovasnak a nyeregben. – Die Steigbügel gaben dem Reiter im Sattel einen festen und sicheren Halt.
52. Csak a kengyelekben való szilárd tartás tette lehetővé a pontos íjlövés galoppban. – Erst der feste Halt in den Steigbügeln ermöglichte den treffsicheren Bogenschuss im Galopp.
53. A kengyelek ezért a lovas háború egyik legfontosabb technikai előfeltételei voltak. – Die Steigbügel waren daher eine der wichtigsten technischen Voraussetzungen des Reiterkrieges.
54. A lószerszámot gyakran tetőtől talpig fémdíszekkel díszítették. – Das Pferdegeschirr war oft über und über mit Metallbeschlägen verziert.
55. A bőrszerszámra kis ezüst- vagy aranyozott fémlemezeket szegeztek. – Auf das Lederzeug nietete man kleine Plättchen aus Silber oder vergoldetem Metall.
56. Ezek a díszítőelemek csillogó mintákat alkottak a ló hámján. – Diese Zierbeschläge bildeten glänzende Muster auf dem Geschirr des Pferdes.
57. A pompásan díszített ló a jólét élő szimbóluma volt. – Ein prächtig geschmücktes Pferd war ein wandelndes Zeichen des Wohlstands.
58. Így itt is összekapcsolódott a gyakorlati cél a díszítéssel és a pompázással. – So verband sich auch hier der praktische Zweck mit dem Schmuck und der Zurschaustellung.
59. A kézművesség csúcspontját azonban az ékszerek jelentették. – Den Höhepunkt des Kunsthandwerks aber bildete der Schmuck.
60. A magyarok szerették a gazdag arany-, ezüst- és bronzékszereket. – Die Magyaren liebten reichen Schmuck aus Gold, Silber und Bronze.
61. A férfiak és a nők egyaránt viselték őket díszként és rangjelzésként. – Männer und Frauen trugen ihn gleichermaßen als Zier und als Zeichen des Ranges.
62. A legelterjedtebb ékszerek közé tartoztak a hajgyűrűk és a fülbevalók. – Zu den verbreitetsten Schmuckstücken gehörten Haarringe und Ohrgehänge.
63. A nők művészien kidolgozott gyűrűkkel és medálokkal díszítették hajukat. – Frauen schmückten ihr Haar mit kunstvoll gearbeiteten Ringen und Anhängern.
64. A halántékokon különleges gyűrűket, az úgynevezett halántékgyűrűket viselték. – An den Schläfen trug man besondere Ringe, die sogenannten Schläfenringe.
65. Ezek a halántékgyűrűk gyakori és jellegzetes leletek a női sírokban. – Diese Schläfenringe sind ein häufiger und kennzeichnender Fund in Frauengräbern.
66. A nyakon gyöngyökből, üvegből és drágakövekből készült láncokat viseltek. – Um den Hals trug man Ketten aus Perlen, Glas und edlen Steinen.
67. A karokon és az ujjakon karkötőket és gyűrűket találtak. – An den Armen und Fingern fanden sich Armreife und Fingerringe.
68. A magyar viseletre különösen jellemzőek voltak a ruhák díszítő fémalkatrészei. – Besonders kennzeichnend für die magyarische Tracht waren die Zierbeschläge der Kleidung.
69. Számtalan apró fémlemezt varrtak a ruhákra és az övekre. – Man nähte zahlreiche kleine Metallplättchen auf Gewänder und Gürtel.
70. Ezek a rávarrt lemezek néha az egész ruhát csillogó díszítéssel borították. – Diese aufgenähten Plättchen bedeckten manchmal das ganze Gewand mit glänzendem Schmuck.
71. Egy ilyen módon díszített ruha minden mozdulatnál biztosan csillogott. – Ein so geschmücktes Gewand muss bei jeder Bewegung gefunkelt haben.
72. Különös jelentőséget kapott a férfi öve. – Eine besondere Bedeutung kam dem Gürtel des Mannes zu.
73. Az öv nemcsak praktikus volt, hanem a társadalmi rang fontos jelképe is. – Der Gürtel war nicht nur praktisch, sondern auch ein wichtiges Zeichen des Standes.
74. Művészi kivitelű, nemesfémből készült lemezekkel és medálokkal díszítették. – Man beschlug ihn mit kunstvollen Platten und Anhängern aus Edelmetall.
75. Rajta lógtak a férfi fegyverei, erszénye és mindennapi eszközei. – An ihm hingen die Waffen, der Beutel und das tägliche Gerät des Mannes.
76. Minél gazdagabban volt díszítve az öv, annál magasabb rangú volt viselője. – Je reicher der Gürtel beschlagen war, desto höher war der Rang seines Trägers.
77. E tárgyak díszítése egy jellegzetes stílust követett. – Die Verzierung dieser Gegenstände folgte einem unverwechselbaren Stil.
78. A domináns díszítőmotívum a hajtásokból és levelekből álló növényi ornamentika volt. – Das vorherrschende Schmuckmotiv war das Pflanzenornament aus Ranken und Blättern.
79. Íves hajtások, palmetta-motívumok és virágformák borították a fémfelületeket. – Geschwungene Ranken, Palmetten und Blütenformen überzogen die Metallflächen.
80. A palmetta egy legyező alakú növényi motívum, amely a keleti művészetből származik. – Eine Palmette ist ein fächerförmiges Pflanzenmotiv aus der Kunst des Orients.
81. Ez a növényi minták iránti vonzódás összekapcsolta a magyarokat a sztyeppei művészettel. – Diese Vorliebe für Pflanzenmuster verband die Magyaren mit der Kunst der Steppe.
82. A növények mellett állatfigurák is megjelentek a díszítésben. – Neben den Pflanzen erschienen auch Tiergestalten in der Verzierung.
83. Madarak, griffek és más mitológiai lények népesítették be ezeket a kis műalkotásokat. – Vögel, Greife und andere Fabelwesen bevölkerten die kleinen Kunstwerke.
84. A griff az ókori mitológiából származó, sas és oroszlán keverékéből álló lény. – Ein Greif ist ein Mischwesen aus Adler und Löwe aus der alten Sagenwelt.
85. Az ilyen állatábrázolások a lovas népek ősi állatművészetében gyökereztek. – Solche Tierdarstellungen wurzelten in der uralten Tierkunst der Reitervölker.
86. Ez a sztyeppei művészet gyakran ábrázolta az állatokat harc közben vagy mozgás közben. – Diese Steppenkunst stellte Tiere oft in Kampf oder Bewegung dar.
87. A magyar művészet átvette és átalakította ezeket az ősi képi motívumokat. – Die magyarische Kunst übernahm und wandelte diese alten Bildvorstellungen ab.
88. A fémmegmunkálás technikája eközben sokrétű és igényes volt. – Die Technik der Metallbearbeitung war dabei vielfältig und anspruchsvoll.
89. Az ékszereket öntötték formákba olvadt fémből. – Man goss Schmuckstücke in Formen aus geschmolzenem Metall.
90. A mintákat hátulról verték a vékony fémlemezbe, hogy azok kiemelkedjenek. – Man trieb Muster von der Rückseite her in dünnes Blech, sodass sie hervortraten.
91. Ezt a dombornyomási technikát dombornyomásnak nevezik. – Diese Technik des erhabenen Treibens nennt man Treibarbeit.
92. Finom mintákat szerszámmal karcoltak vagy vésettek a felületbe. – Feine Muster ritzte oder grub man mit Werkzeug in die Oberfläche ein.
93. Egyes darabokat aranyoztak, hogy értékesebbnek tűnjenek. – Manche Stücke vergoldete man, um sie kostbarer erscheinen zu lassen.
94. Az aranyozás során az ezüstöt vagy a bronzot vékony aranyréteggel borították be. – Bei der Vergoldung überzog man Silber oder Bronze mit einer dünnen Goldschicht.
95. Engedjük meg itt egy díszítő jellegű spekulációt, amely nem bizonyított tény. – Hier sei eine ausschmückende Spekulation gestattet, die kein gesichertes Wissen ist.
96. Képzeljük el egy magyar ötvös műhelyét a táborban. – Man stelle sich die Werkstatt eines magyarischen Goldschmieds im Lager vor.
97. Talán egy kis tűz előtt guggolt, és finom vésőkkel vésette a mintát az ezüstbe. – Vielleicht hockte er vor einem kleinen Feuer und trieb mit feinen Punzen das Muster ins Silber.
98. Körülötte modellek, szerszámok és csillogó lemezkék hevertek szanaszét. – Um ihn herum lagen Modelle, Werkzeuge und glänzende Plättchen verstreut.
99. Lehetséges, hogy tudását csak a saját fiainak adta át. – Womöglich gab er sein Wissen nur an die eigenen Söhne weiter.
100. Mindez azonban csak elképzelés marad, hiszen a források magukról a kézművesekről nem számolnak be. – Doch all dies bleibt Vorstellung, denn von den Handwerkern selbst berichten die Quellen nichts.
101. Csak a fennmaradt művek magas színvonalú kivitelezése bizonyított. – Gesichert ist allein die hohe Vollendung der erhaltenen Werke.
102. Ezek a művek olyan mesterekről tanúskodnak, akik tökéletesen elsajátították mesterségüket. – Diese Werke zeugen von Meistern, die ihr Handwerk vollkommen beherrschten.
103. Az értékes ékszerek mellett ott voltak a mindennapi élet egyszerű eszközei is. – Neben dem kostbaren Schmuck stand das schlichte Gerät des Alltags.
104. Nem minden kézműves termék a pompát szolgálta, sok minden a mindennapi életet. – Nicht alles Handwerk diente dem Prunk, vieles diente dem täglichen Leben.
105. Agyagból készítettek edényeket főzéshez, élelmiszer-tároláshoz és egyéb tárolási célokra. – Aus Ton fertigte man Gefäße zum Kochen, Vorräten und Aufbewahren.
106. Ezeket az agyagedényeket részben kézzel, részben korongon formázták. – Diese Tongefäße formte man teils mit der Hand, teils auf der Töpferscheibe.
107. Ezeket többnyire egyszerűen díszítették bevésett vonalakkal és hullámmintákkal. – Sie waren meist schlicht verziert mit eingeritzten Linien und Wellenmustern.
108. Fából tálakat, kanalakat és mindenféle háztartási eszközt faragtak. – Aus Holz schnitzte man Schüsseln, Löffel und allerlei Hausrat.
109. A fa tárgyak azonban a földben többnyire elpusztultak, és ritkán maradtak fenn. – Holzgegenstände sind im Boden jedoch meist vergangen und selten erhalten.
110. Bőrből öveket, szíjakat, táskákat és csizmákat készítettek. – Aus Leder fertigte man Gürtel, Riemen, Beutel und Stiefel.
111. Csontból és agancsból szerszámokat, nyílhegyeket és dísztárgyakat faragtak. – Aus Knochen und Geweih schnitzte man Werkzeuge, Pfeilspitzen und Zierat.
112. A szövés és a nemez feldolgozása is a mindennapi kézművesség részét képezte. – Auch das Weben und das Verarbeiten von Filz gehörten zum täglichen Handwerk.
113. A juhgyapjúból gyapjúzással állították elő az életben elengedhetetlen nemezanyagot. – Aus Schafwolle stellte man durch Walken den lebenswichtigen Filz her.
114. Erre a nemezre volt szükség a sátrakhoz és a meleg ruházathoz. – Diesen Filz brauchte man für die Zelte und für warme Kleidung.
115. A szövetek szövése és a ruhák varrása feltehetően a nők feladata volt. – Das Weben von Stoffen und das Nähen der Kleidung war vermutlich Sache der Frauen.
116. Így a kézművesség valószínűleg nemek és feladatok szerint oszlott meg. – So teilte sich das Handwerk wohl nach Geschlecht und Aufgabe auf.
117. A művészi fémmegmunkálás viszont kevés mester kezében volt. – Die kunstvolle Metallarbeit lag dagegen in den Händen weniger Meister.
118. Az ilyen szakosodott kézművesek valószínűleg nagy megbecsülésnek örvendtek a nép körében. – Solche spezialisierten Handwerker genossen wohl ein hohes Ansehen im Volk.
119. Készségük ritka volt, és nagy értéket képviselt a közösség számára. – Ihr Können war selten und für die Gemeinschaft von großem Wert.
120. Nem minden értékes tárgy saját gyártású volt. – Nicht alle kostbaren Gegenstände stammten aus eigener Herstellung.
121. Sok tárgy kereskedelem útján vagy zsákmányként került a magyarokhoz. – Viele Stücke gelangten durch Handel oder als Beute zu den Magyaren.
122. Rablóhadjárataik során aranyat, ezüstöt és kész műalkotásokat zsákmányoltak. – Auf ihren Raubzügen erbeuteten sie Gold, Silber und fertige Kunstwerke.
123. Idegen országokból származó érméket gyakran találtak a sírokban. – Münzen aus fremden Ländern fand man häufig in den Gräbern wieder.
124. Az ilyen érméket gyakran maguk dolgozták fel ékszerré vagy dísztárgyakká. – Solche Münzen verarbeitete man oft selbst zu Schmuck oder Zierat.
125. A zsákmányként szerzett ezüstöt beolvasztották, és abból új, saját alkotásokat készítettek. – Erbeutetes Silber schmolz man ein und schuf daraus neue, eigene Werke.
126. Így keveredtek az idegen és a saját formák a magyar művészetben. – So vermischten sich fremde und eigene Formen in der magyarischen Kunst.
127. Bizánci, perzsa és egyéb hatások is beépültek a kézművességbe. – Byzantinische, persische und andere Einflüsse flossen in das Handwerk ein.
128. A magyarok felvették ezeket az ösztönzőket, és saját stílust alakítottak ki belőlük. – Die Magyaren nahmen Anregungen auf und formten daraus einen eigenen Stil.
129. A honfoglalás korának ez a sajátos stílusa ma már jól felismerhető és kutatott. – Dieser eigene Stil der Landnahmezeit ist heute gut erkennbar und erforscht.
130. A kutatások képesek megkülönböztetni a magyar leleteket más népek leletétől. – Die Forschung kann magyarische Funde von denen anderer Völker unterscheiden.
131. Az ékszerek és a fémdíszek bizonyos formái jellegzetesnek számítanak. – Bestimmte Formen des Schmucks und der Beschläge gelten als kennzeichnend.
132. Az ilyen leletek alapján nyomon követhető a magyarok terjeszkedése. – Anhand solcher Funde lässt sich die Ausbreitung der Magyaren verfolgen.
133. Ahol sírjaikat megtalálják, ott telepedtek le vagy vonultak át egykor. – Wo man ihre Gräber findet, dort siedelten oder zogen sie einst.
134. Így a tárgyi kultúra útmutatóvá válik a sötét kora történelemben. – So wird die materielle Kultur zum Wegweiser durch die dunkle Frühgeschichte.
135. Különösen sokatmondóak a gazdag és szegény sírok közötti különbségek. – Besonders aufschlussreich sind die Unterschiede zwischen reichen und armen Gräbern.
136. A nemesek sírjai aranytól, fegyverektől és értékes edényektől csordulnak. – Die Gräber der Vornehmen quellen über von Gold, Waffen und kostbarem Geschirr.
137. A szegények sírjaiban csak kevés, egyszerű sírmelléklet található. – Die Gräber der Armen enthalten nur wenige schlichte Beigaben.
138. Így a sírban talált ékszerek tükrözik az élők társadalmi rendjét. – So spiegelt der Schmuck im Grab die soziale Ordnung der Lebenden wider.
139. A fémek bősége a hatalom és a rang látható jele volt. – Der Reichtum an Metall war ein sichtbares Zeichen von Macht und Rang.
140. Aki életében gazdag volt, az magával vitte gazdagságát a sírba. – Wer im Leben reich war, der nahm seinen Reichtum mit ins Grab.
141. A férfiak és a nők sírjai között is egyértelmű különbségek vannak. – Auch zwischen Männer- und Frauengräbern bestehen deutliche Unterschiede.
142. A férfi sírokban a fegyverek és a lovas felszerelés dominál. – In Männergräbern überwiegen Waffen und Reitzeug.
143. A női sírokban az ékszerek és a ruhák díszítőelemei dominálnak. – In Frauengräbern überwiegen Schmuck und die Zierbeschläge der Kleidung.
144. Így a sírmellékletek még a halottak nemét és szerepét is elárulják. – So verraten die Beigaben sogar das Geschlecht und die Rolle der Toten.
145. Az anyagi kultúra így rendkívül sokoldalú forrás. – Die materielle Kultur ist damit eine außerordentlich vielseitige Quelle.
146. A háborúról és a gazdagságról, a férfiakról és a nőkről, a művészetről és a mindennapi életről mesél. – Sie erzählt von Krieg und Reichtum, von Mann und Frau, von Kunst und Alltag.
147. Ahol az írott források hallgatnak, ott a földből előkerült leletek szólalnak meg. – Wo die Schriftquellen schweigen, da sprechen die Funde aus dem Boden.
148. Mindazonáltal itt is vannak a tudás határai. – Dennoch bleiben auch hier Grenzen des Wissens bestehen.
149. A romlandó anyagok, mint a fa, a bőr és a textil, többnyire elvesztek. – Vergängliche Stoffe wie Holz, Leder und Textil sind meist verloren.
150. A kutatás számára ezért elsősorban a fém és a kő világa ismeretes. – Was die Forschung kennt, ist daher vor allem die Welt aus Metall und Stein.
151. Az anyagi kultúra képe így szükségszerűen hiányos. – Das Bild der materiellen Kultur ist somit notgedrungen unvollständig.
152. A mindennapi élet sok eleme örökre a sötétben marad. – Vieles vom täglichen Leben bleibt für immer im Dunkeln verborgen.
153. A földfoglalással és az letelepedéssel az anyagi kultúra is megváltozott. – Mit der Landnahme und der Sesshaftigkeit wandelte sich auch die materielle Kultur.
154. A sztyeppék nomád művészete fokozatosan háttérbe szorult. – Die nomadische Kunst der Steppe trat allmählich zurück.
155. Helyét új formák vették át, keresztény és nyugati hatások alatt. – An ihre Stelle traten neue Formen unter christlichem und westlichem Einfluss.
156. A gazdag sírmellékletek pogány szokása a kereszténységgel együtt eltűnt. – Der heidnische Brauch der reichen Grabbeigaben verschwand mit dem Christentum.
157. Hiszen a keresztény hit nem ismerte a halottak felkészítését a túlvilágra. – Denn der christliche Glaube kannte keine Ausstattung der Toten für ein Jenseits.
158. Ezzel egyidejűleg a kutatás legfontosabb forrása is elapadt. – Damit versiegte zugleich die wichtigste Quelle der Forschung.
159. A területfoglalás korának művészi sztyeppei művészete így zárt fejezet maradt. – Die kunstvolle Steppenkunst der Landnahmezeit blieb so ein abgeschlossenes Kapitel.
160. Teljes egészében a magyarok pogány és nomád korszakához tartozik. – Sie gehört ganz der heidnischen und nomadischen Frühzeit der Ungarn an.
161. Megmarad a gazdag és mozgékony kézművesség képe. – Festzuhalten bleibt das Bild einer reichen und beweglichen Handwerkskunst.
162. Kiváló minőségű fegyvereket készített a lovas háborúhoz. – Sie schuf Waffen von hoher Güte für den Reiterkrieg.
163. Aranyból és ezüstből készített értékes ékszereket férfiaknak és nőknek egyaránt. – Sie schuf kostbaren Schmuck aus Gold und Silber für Mann und Frau.
164. Műveit indákkal, palmettekkel és állatfigurákkal díszítette. – Sie verzierte ihre Werke mit Ranken, Palmetten und Tiergestalten.
165. Emellett pedig a mindennapi élet egyszerű eszközeit is előállította. – Und sie fertigte daneben das schlichte Gerät des täglichen Lebens.
166. Ez a művészet teljes mértékben a hordozható és értékes tárgyakra összpontosított. – Diese Kunst war ganz auf das Tragbare und Kostbare ausgerichtet.
167. A gyakorlati célt mindig ötvözte a díszítéssel és a bemutatással. – Sie verband den praktischen Zweck stets mit Schmuck und Zurschaustellung.
168. Benne élt tovább a keleti ősi sztyeppeművészet öröksége. – In ihr lebte das Erbe der alten Steppenkunst des Ostens fort.
169. Ugyanakkor idegen hatásokat is magába olvasztott, és kialakította saját stílusát. – Zugleich nahm sie fremde Einflüsse auf und formte einen eigenen Stil.
170. Ez a honfoglalás korszakának stílusa a mai napig a magyar őstörténet egyik jellegzetessége. – Dieser Stil der Landnahmezeit ist bis heute ein Kennzeichen der ungarischen Frühgeschichte.
171. A sírokból előkerült leletek ennek legértékesebb és legbeszédesebb tanúi. – Die Funde aus den Gräbern sind sein kostbarstes und beredtestes Zeugnis.
172. Ma a magyar múzeumok vitrinjeit töltik meg. – Sie füllen heute die Vitrinen der ungarischen Museen.
173. Ott megcsodálhatók az arany díszítések és a művészi kardok. – Dort kann man die goldenen Beschläge und die kunstvollen Säbel bewundern.
174. Ezek látható arculatot adnak a távoli betelepülők népének. – Sie geben dem fernen Volk der Landnehmer ein sichtbares Gesicht.
175. A néma tárgyakból így alakul ki egy élő kultúra képe. – Aus stummen Gegenständen entsteht so das Bild einer lebendigen Kultur.
176. Minden ékszerdísz és minden nyílhegy egy-egy darabot mesél el ebből a történetből. – Jeder Schmuckbeschlag und jede Pfeilspitze erzählt ein Stück dieser Geschichte.
177. Így válik a tárgyi kultúra a korai idők megértésének kulcsává. – So wird die materielle Kultur zum Schlüssel des Verständnisses der Frühzeit.
178. Gyakran kiegészíti, sőt felülmúlja a szűkös írásos beszámolókat. – Sie ergänzt und übertrifft oft die spärlichen schriftlichen Berichte.
179. Ebben a kultúrában közvetlenebbül találkozunk a magyar néppel, mint bármely szövegben. – In ihr begegnet uns das Volk der Magyaren unmittelbarer als in jedem Text.
180. És minden arany halántékgyűrűben és minden ívelt szablyában ragyog az ősök sztyeppje. – Und in jedem goldenen Schläfenring und jedem geschwungenen Säbel glänzt die Steppe der Ahnen.
(aufklappen)magyar
1. A sztyeppek korának magyarjai gazdag és művészi tárgyi kultúrát hoztak létre.
2. Tárgyi kultúrának nevezzük az emberek által készített tárgyak összességét.
3. Ide tartoznak a fegyverek, ékszerek, edények, ruhák és mindenféle mindennapi használati tárgy.
4. Ezek a tárgyak sokat árulnak el a kutatóknak alkotóik életéről és képességeiről.
5. Hiszen a hittel vagy a nyelvvel ellentétben a fémtárgyak a földben fennmaradnak.
6. A tárgyi kultúra ezért a korai időszak legfontosabb és legmegbízhatóbb forrása.
7. A róluk ismert információk elsősorban a sírleletekből származnak.
8. A sírokba a halottak legértékesebb tárgyait helyezték el.
9. Így fegyverek, ékszerek és eszközök maradtak fenn az évszázadok során.
10. A régészet számos ilyen sírt kutatott fel a területfoglalás korából.
11. A leletekből egy magas színvonalú kézművesség képe rajzolódik ki.
12. Ez a művészet teljes mértékben a lovas nomádok vándorló életmódjához igazodott.
13. Főként olyan tárgyakat készítettek, amelyeket hordani és magukkal vinni lehetett.
14. A nehéz és mozgathatatlan tárgyak nem illettek a nomád életmódhoz.
15. Ezért az egész művészet a kicsi, hordozható és értékes tárgyakra összpontosult.
16. A kézművesség középpontjában a fémmegmunkálás állt.
17. A magyarok ügyes kovácsok és fémművesek voltak.
18. A vasat kiváló minőségű fegyverekké és szerszámokká alakították át.
19. Aranyból és ezüstből értékes ékszereket és dísztárgyakat készítettek.
20. A fémmegmunkálás művészetét a keleti sztyeppéken sajátították el.
21. Ott a lovas népek körében hosszú hagyománya volt a művészi fémmegmunkálásnak.
22. A magyarok így az ősi sztyeppeművészet hagyományait folytatták.
23. Minden vizsgálat kiindulópontja a fegyver, a harcos legfontosabb eszköze.
24. A magyarok legjelentősebb fegyvere az összetett reflexíj volt.
25. Ezt az íjat fából, szarvból és állati inakból művészien ragasztották össze.
26. A különböző anyagok rétegei biztosították számára nagy feszítőerejét.
27. Az íj végeit gyakran csont- vagy szarvlemezekkel erősítették meg.
28. Ezek a csontlemezek megmaradtak a sírokban, és tanúskodnak az íjkészítésről.
29. Egy ilyen íj elkészítése hosszadalmas és igényes munka volt.
30. Egy mesternek gyakran több évre is szüksége volt ahhoz, hogy egy jó íjat készítsen el.
31. A nyilakat a harcos egy tegezben tartotta az oldalán.
32. A vas nyílhegyek céljuktól függően különböző formájúak voltak.
33. Voltak keskeny hegyek a páncélok áttörésére, és szélesek a védtelen ellenségek ellen.
34. Ezek a különböző nyílhegyek a sírokban leggyakrabban előkerülő leletek közé tartoznak.
35. A második legfontosabb fegyver a kissé ívelt szablya volt.
36. A szablya egy egyélű, ívelt pengéjű vágófegyver.
37. Íveltsége miatt különösen alkalmas volt a lóról való harcra.
38. A lovas ezzel erőteljes csapásokat mért az ellenségre, miközben elhaladt mellette.
39. A szablyák markolatait és hüvelyeit gyakran drága fémdíszekkel díszítették.
40. A gazdagon díszített szablya egyszerre volt fegyver és a magas rang jelképe.
41. Emellett a harcosok lándzsákat és csatabárdokat is használtak közelharcban.
42. Védelemként sisakok és különféle páncélok szolgáltak.
43. A jómódú harcosok szorosan összefonott vasgyűrűkből készült páncélpólót viseltek.
44. Az ilyen, vasgyűrűkből készült páncélat láncpáncélnak nevezik.
45. A szegényebb harcosok bőrből vagy szilárd nemezből készült páncélokkal védték magukat.
46. A harcos felszerelése így közvetlenül tükrözte gazdagságát és rangját.
47. A fegyverrel elválaszthatatlanul összekapcsolódott a lovas és lova felszerelése.
48. Itt különösen pompásan mutatkozott meg a magyarok kézművessége.
49. A lovas felszereléséhez tartozott a nyereg, a kantár és a kengyel.
50. A kantár az a fém szájrész, amellyel a lovat irányítják.
51. A kengyelek szilárd és biztonságos tartást biztosítottak a lovasnak a nyeregben.
52. Csak a kengyelekben való szilárd tartás tette lehetővé a pontos íjlövés galoppban.
53. A kengyelek ezért a lovas háború egyik legfontosabb technikai előfeltételei voltak.
54. A lószerszámot gyakran tetőtől talpig fémdíszekkel díszítették.
55. A bőrszerszámra kis ezüst- vagy aranyozott fémlemezeket szegeztek.
56. Ezek a díszítőelemek csillogó mintákat alkottak a ló hámján.
57. A pompásan díszített ló a jólét élő szimbóluma volt.
58. Így itt is összekapcsolódott a gyakorlati cél a díszítéssel és a pompázással.
59. A kézművesség csúcspontját azonban az ékszerek jelentették.
60. A magyarok szerették a gazdag arany-, ezüst- és bronzékszereket.
61. A férfiak és a nők egyaránt viselték őket díszként és rangjelzésként.
62. A legelterjedtebb ékszerek közé tartoztak a hajgyűrűk és a fülbevalók.
63. A nők művészien kidolgozott gyűrűkkel és medálokkal díszítették hajukat.
64. A halántékokon különleges gyűrűket, az úgynevezett halántékgyűrűket viselték.
65. Ezek a halántékgyűrűk gyakori és jellegzetes leletek a női sírokban.
66. A nyakon gyöngyökből, üvegből és drágakövekből készült láncokat viseltek.
67. A karokon és az ujjakon karkötőket és gyűrűket találtak.
68. A magyar viseletre különösen jellemzőek voltak a ruhák díszítő fémalkatrészei.
69. Számtalan apró fémlemezt varrtak a ruhákra és az övekre.
70. Ezek a rávarrt lemezek néha az egész ruhát csillogó díszítéssel borították.
71. Egy ilyen módon díszített ruha minden mozdulatnál biztosan csillogott.
72. Különös jelentőséget kapott a férfi öve.
73. Az öv nemcsak praktikus volt, hanem a társadalmi rang fontos jelképe is.
74. Művészi kivitelű, nemesfémből készült lemezekkel és medálokkal díszítették.
75. Rajta lógtak a férfi fegyverei, erszénye és mindennapi eszközei.
76. Minél gazdagabban volt díszítve az öv, annál magasabb rangú volt viselője.
77. E tárgyak díszítése egy jellegzetes stílust követett.
78. A domináns díszítőmotívum a hajtásokból és levelekből álló növényi ornamentika volt.
79. Íves hajtások, palmetta-motívumok és virágformák borították a fémfelületeket.
80. A palmetta egy legyező alakú növényi motívum, amely a keleti művészetből származik.
81. Ez a növényi minták iránti vonzódás összekapcsolta a magyarokat a sztyeppei művészettel.
82. A növények mellett állatfigurák is megjelentek a díszítésben.
83. Madarak, griffek és más mitológiai lények népesítették be ezeket a kis műalkotásokat.
84. A griff az ókori mitológiából származó, sas és oroszlán keverékéből álló lény.
85. Az ilyen állatábrázolások a lovas népek ősi állatművészetében gyökereztek.
86. Ez a sztyeppei művészet gyakran ábrázolta az állatokat harc közben vagy mozgás közben.
87. A magyar művészet átvette és átalakította ezeket az ősi képi motívumokat.
88. A fémmegmunkálás technikája eközben sokrétű és igényes volt.
89. Az ékszereket öntötték formákba olvadt fémből.
90. A mintákat hátulról verték a vékony fémlemezbe, hogy azok kiemelkedjenek.
91. Ezt a dombornyomási technikát dombornyomásnak nevezik.
92. Finom mintákat szerszámmal karcoltak vagy vésettek a felületbe.
93. Egyes darabokat aranyoztak, hogy értékesebbnek tűnjenek.
94. Az aranyozás során az ezüstöt vagy a bronzot vékony aranyréteggel borították be.
95. Engedjük meg itt egy díszítő jellegű spekulációt, amely nem bizonyított tény.
96. Képzeljük el egy magyar ötvös műhelyét a táborban.
97. Talán egy kis tűz előtt guggolt, és finom vésőkkel vésette a mintát az ezüstbe.
98. Körülötte modellek, szerszámok és csillogó lemezkék hevertek szanaszét.
99. Lehetséges, hogy tudását csak a saját fiainak adta át.
100. Mindez azonban csak elképzelés marad, hiszen a források magukról a kézművesekről nem számolnak be.
101. Csak a fennmaradt művek magas színvonalú kivitelezése bizonyított.
102. Ezek a művek olyan mesterekről tanúskodnak, akik tökéletesen elsajátították mesterségüket.
103. Az értékes ékszerek mellett ott voltak a mindennapi élet egyszerű eszközei is.
104. Nem minden kézműves termék a pompát szolgálta, sok minden a mindennapi életet.
105. Agyagból készítettek edényeket főzéshez, élelmiszer-tároláshoz és egyéb tárolási célokra.
106. Ezeket az agyagedényeket részben kézzel, részben korongon formázták.
107. Ezeket többnyire egyszerűen díszítették bevésett vonalakkal és hullámmintákkal.
108. Fából tálakat, kanalakat és mindenféle háztartási eszközt faragtak.
109. A fa tárgyak azonban a földben többnyire elpusztultak, és ritkán maradtak fenn.
110. Bőrből öveket, szíjakat, táskákat és csizmákat készítettek.
111. Csontból és agancsból szerszámokat, nyílhegyeket és dísztárgyakat faragtak.
112. A szövés és a nemez feldolgozása is a mindennapi kézművesség részét képezte.
113. A juhgyapjúból gyapjúzással állították elő az életben elengedhetetlen nemezanyagot.
114. Erre a nemezre volt szükség a sátrakhoz és a meleg ruházathoz.
115. A szövetek szövése és a ruhák varrása feltehetően a nők feladata volt.
116. Így a kézművesség valószínűleg nemek és feladatok szerint oszlott meg.
117. A művészi fémmegmunkálás viszont kevés mester kezében volt.
118. Az ilyen szakosodott kézművesek valószínűleg nagy megbecsülésnek örvendtek a nép körében.
119. Készségük ritka volt, és nagy értéket képviselt a közösség számára.
120. Nem minden értékes tárgy saját gyártású volt.
121. Sok tárgy kereskedelem útján vagy zsákmányként került a magyarokhoz.
122. Rablóhadjárataik során aranyat, ezüstöt és kész műalkotásokat zsákmányoltak.
123. Idegen országokból származó érméket gyakran találtak a sírokban.
124. Az ilyen érméket gyakran maguk dolgozták fel ékszerré vagy dísztárgyakká.
125. A zsákmányként szerzett ezüstöt beolvasztották, és abból új, saját alkotásokat készítettek.
126. Így keveredtek az idegen és a saját formák a magyar művészetben.
127. Bizánci, perzsa és egyéb hatások is beépültek a kézművességbe.
128. A magyarok felvették ezeket az ösztönzőket, és saját stílust alakítottak ki belőlük.
129. A honfoglalás korának ez a sajátos stílusa ma már jól felismerhető és kutatott.
130. A kutatások képesek megkülönböztetni a magyar leleteket más népek leletétől.
131. Az ékszerek és a fémdíszek bizonyos formái jellegzetesnek számítanak.
132. Az ilyen leletek alapján nyomon követhető a magyarok terjeszkedése.
133. Ahol sírjaikat megtalálják, ott telepedtek le vagy vonultak át egykor.
134. Így a tárgyi kultúra útmutatóvá válik a sötét kora történelemben.
135. Különösen sokatmondóak a gazdag és szegény sírok közötti különbségek.
136. A nemesek sírjai aranytól, fegyverektől és értékes edényektől csordulnak.
137. A szegények sírjaiban csak kevés, egyszerű sírmelléklet található.
138. Így a sírban talált ékszerek tükrözik az élők társadalmi rendjét.
139. A fémek bősége a hatalom és a rang látható jele volt.
140. Aki életében gazdag volt, az magával vitte gazdagságát a sírba.
141. A férfiak és a nők sírjai között is egyértelmű különbségek vannak.
142. A férfi sírokban a fegyverek és a lovas felszerelés dominál.
143. A női sírokban az ékszerek és a ruhák díszítőelemei dominálnak.
144. Így a sírmellékletek még a halottak nemét és szerepét is elárulják.
145. Az anyagi kultúra így rendkívül sokoldalú forrás.
146. A háborúról és a gazdagságról, a férfiakról és a nőkről, a művészetről és a mindennapi életről mesél.
147. Ahol az írott források hallgatnak, ott a földből előkerült leletek szólalnak meg.
148. Mindazonáltal itt is vannak a tudás határai.
149. A romlandó anyagok, mint a fa, a bőr és a textil, többnyire elvesztek.
150. A kutatás számára ezért elsősorban a fém és a kő világa ismeretes.
151. Az anyagi kultúra képe így szükségszerűen hiányos.
152. A mindennapi élet sok eleme örökre a sötétben marad.
153. A földfoglalással és az letelepedéssel az anyagi kultúra is megváltozott.
154. A sztyeppék nomád művészete fokozatosan háttérbe szorult.
155. Helyét új formák vették át, keresztény és nyugati hatások alatt.
156. A gazdag sírmellékletek pogány szokása a kereszténységgel együtt eltűnt.
157. Hiszen a keresztény hit nem ismerte a halottak felkészítését a túlvilágra.
158. Ezzel egyidejűleg a kutatás legfontosabb forrása is elapadt.
159. A területfoglalás korának művészi sztyeppei művészete így zárt fejezet maradt.
160. Teljes egészében a magyarok pogány és nomád korszakához tartozik.
161. Megmarad a gazdag és mozgékony kézművesség képe.
162. Kiváló minőségű fegyvereket készített a lovas háborúhoz.
163. Aranyból és ezüstből készített értékes ékszereket férfiaknak és nőknek egyaránt.
164. Műveit indákkal, palmettekkel és állatfigurákkal díszítette.
165. Emellett pedig a mindennapi élet egyszerű eszközeit is előállította.
166. Ez a művészet teljes mértékben a hordozható és értékes tárgyakra összpontosított.
167. A gyakorlati célt mindig ötvözte a díszítéssel és a bemutatással.
168. Benne élt tovább a keleti ősi sztyeppeművészet öröksége.
169. Ugyanakkor idegen hatásokat is magába olvasztott, és kialakította saját stílusát.
170. Ez a honfoglalás korszakának stílusa a mai napig a magyar őstörténet egyik jellegzetessége.
171. A sírokból előkerült leletek ennek legértékesebb és legbeszédesebb tanúi.
172. Ma a magyar múzeumok vitrinjeit töltik meg.
173. Ott megcsodálhatók az arany díszítések és a művészi kardok.
174. Ezek látható arculatot adnak a távoli betelepülők népének.
175. A néma tárgyakból így alakul ki egy élő kultúra képe.
176. Minden ékszerdísz és minden nyílhegy egy-egy darabot mesél el ebből a történetből.
177. Így válik a tárgyi kultúra a korai idők megértésének kulcsává.
178. Gyakran kiegészíti, sőt felülmúlja a szűkös írásos beszámolókat.
179. Ebben a kultúrában közvetlenebbül találkozunk a magyar néppel, mint bármely szövegben.
180. És minden arany halántékgyűrűben és minden ívelt szablyában ragyog az ősök sztyeppje.
(aufklappen)német
1. Die Magyaren der Steppenzeit schufen eine reiche und kunstvolle materielle Kultur.
2. Als materielle Kultur bezeichnet man die Gesamtheit der von Menschen gefertigten Gegenstände.
3. Dazu zählen Waffen, Schmuck, Geschirr, Kleidung und alle Dinge des täglichen Gebrauchs.
4. Diese Gegenstände verraten der Forschung viel über das Leben und Können ihrer Schöpfer.
5. Denn anders als der Glaube oder die Sprache überdauern Dinge aus Metall im Boden.
6. Die materielle Kultur ist darum die wichtigste und sicherste Quelle für die Frühzeit.
7. Was über sie bekannt ist, stammt vor allem aus den Funden der Gräber.
8. In den Gräbern legte man den Toten ihre kostbarsten Habseligkeiten bei.
9. So blieben Waffen, Schmuck und Geräte über die Jahrhunderte erhalten.
10. Die Archäologie hat zahlreiche solcher Gräber aus der Zeit der Landnahme erforscht.
11. Aus ihren Funden lässt sich das Bild einer hochstehenden Handwerkskunst gewinnen.
12. Diese Kunst war ganz auf das bewegliche Leben der Reiternomaden zugeschnitten.
13. Man fertigte vor allem Dinge, die man tragen und mit sich führen konnte.
14. Schwere und unbewegliche Gegenstände passten nicht zur nomadischen Lebensweise.
15. Darum richtete sich die ganze Kunst auf das Kleine, Tragbare und Kostbare.
16. Im Mittelpunkt des Kunsthandwerks stand die Verarbeitung der Metalle.
17. Die Magyaren waren geschickte Schmiede und Metallhandwerker.
18. Sie verarbeiteten Eisen zu Waffen und Werkzeug von hoher Güte.
19. Aus Gold und Silber schufen sie kostbaren Schmuck und Zierat.
20. Die Kunst der Metallbearbeitung hatten sie in den Steppen des Ostens erlernt.
21. Dort gab es eine lange Tradition kunstvoller Metallarbeit unter den Reitervölkern.
22. Die Magyaren standen so in der Nachfolge der alten Steppenkunst.
23. Am Anfang jeder Betrachtung steht die Waffe, das wichtigste Gerät des Kriegers.
24. Die bedeutendste Waffe der Magyaren war der zusammengesetzte Reflexbogen.
25. Dieser Bogen wurde aus Holz, Horn und Tiersehnen kunstvoll zusammengeleimt.
26. Die Schichten verschiedener Stoffe verliehen ihm seine große Spannkraft.
27. An den Enden verstärkte man den Bogen oft mit Plättchen aus Knochen oder Horn.
28. Diese Knochenplättchen blieben in den Gräbern erhalten und bezeugen den Bogenbau.
29. Der Bau eines solchen Bogens war eine langwierige und anspruchsvolle Arbeit.
30. Ein Meister brauchte oft mehrere Jahre, um einen guten Bogen zu vollenden.
31. Die Pfeile bewahrte der Krieger in einem Köcher an seiner Seite.
32. Die Pfeilspitzen aus Eisen hatten je nach Zweck verschiedene Formen.
33. Es gab schmale Spitzen zum Durchschlagen von Rüstungen und breite gegen ungeschützte Feinde.
34. Diese verschiedenen Pfeilspitzen gehören zu den häufigsten Funden in den Gräbern.
35. Die zweitwichtigste Waffe war der leicht gekrümmte Säbel.
36. Ein Säbel ist eine einschneidige Hiebwaffe mit gebogener Klinge.
37. Seine Krümmung machte ihn besonders geeignet für den Kampf vom Pferd herab.
38. Mit ihm führte der Reiter im Vorbeireiten kraftvolle Hiebe gegen den Feind.
39. Die Griffe und Scheiden der Säbel waren oft kostbar mit Metall verziert.
40. Ein reich geschmückter Säbel war zugleich Waffe und Zeichen des hohen Ranges.
41. Daneben benutzten die Krieger auch Lanzen und Streitäxte im Nahkampf.
42. Zum Schutz dienten Helme und mancherlei Formen der Rüstung.
43. Wohlhabende Krieger trugen Panzerhemden aus eng verflochtenen Eisenringen.
44. Ein solches Hemd aus Eisenringen nennt man einen Kettenpanzer.
45. Ärmere Krieger schützten sich mit Rüstungen aus Leder oder festem Filz.
46. Die Ausrüstung eines Kriegers zeigte so unmittelbar seinen Reichtum und Rang.
47. Untrennbar mit der Waffe verbunden war die Ausrüstung des Reiters und seines Pferdes.
48. Hier zeigte sich die Handwerkskunst der Magyaren in besonderer Pracht.
49. Zum Reitzeug gehörten der Sattel, die Trense und die Steigbügel.
50. Die Trense ist das Mundstück aus Metall, mit dem man das Pferd lenkt.
51. Die Steigbügel gaben dem Reiter im Sattel einen festen und sicheren Halt.
52. Erst der feste Halt in den Steigbügeln ermöglichte den treffsicheren Bogenschuss im Galopp.
53. Die Steigbügel waren daher eine der wichtigsten technischen Voraussetzungen des Reiterkrieges.
54. Das Pferdegeschirr war oft über und über mit Metallbeschlägen verziert.
55. Auf das Lederzeug nietete man kleine Plättchen aus Silber oder vergoldetem Metall.
56. Diese Zierbeschläge bildeten glänzende Muster auf dem Geschirr des Pferdes.
57. Ein prächtig geschmücktes Pferd war ein wandelndes Zeichen des Wohlstands.
58. So verband sich auch hier der praktische Zweck mit dem Schmuck und der Zurschaustellung.
59. Den Höhepunkt des Kunsthandwerks aber bildete der Schmuck.
60. Die Magyaren liebten reichen Schmuck aus Gold, Silber und Bronze.
61. Männer und Frauen trugen ihn gleichermaßen als Zier und als Zeichen des Ranges.
62. Zu den verbreitetsten Schmuckstücken gehörten Haarringe und Ohrgehänge.
63. Frauen schmückten ihr Haar mit kunstvoll gearbeiteten Ringen und Anhängern.
64. An den Schläfen trug man besondere Ringe, die sogenannten Schläfenringe.
65. Diese Schläfenringe sind ein häufiger und kennzeichnender Fund in Frauengräbern.
66. Um den Hals trug man Ketten aus Perlen, Glas und edlen Steinen.
67. An den Armen und Fingern fanden sich Armreife und Fingerringe.
68. Besonders kennzeichnend für die magyarische Tracht waren die Zierbeschläge der Kleidung.
69. Man nähte zahlreiche kleine Metallplättchen auf Gewänder und Gürtel.
70. Diese aufgenähten Plättchen bedeckten manchmal das ganze Gewand mit glänzendem Schmuck.
71. Ein so geschmücktes Gewand muss bei jeder Bewegung gefunkelt haben.
72. Eine besondere Bedeutung kam dem Gürtel des Mannes zu.
73. Der Gürtel war nicht nur praktisch, sondern auch ein wichtiges Zeichen des Standes.
74. Man beschlug ihn mit kunstvollen Platten und Anhängern aus Edelmetall.
75. An ihm hingen die Waffen, der Beutel und das tägliche Gerät des Mannes.
76. Je reicher der Gürtel beschlagen war, desto höher war der Rang seines Trägers.
77. Die Verzierung dieser Gegenstände folgte einem unverwechselbaren Stil.
78. Das vorherrschende Schmuckmotiv war das Pflanzenornament aus Ranken und Blättern.
79. Geschwungene Ranken, Palmetten und Blütenformen überzogen die Metallflächen.
80. Eine Palmette ist ein fächerförmiges Pflanzenmotiv aus der Kunst des Orients.
81. Diese Vorliebe für Pflanzenmuster verband die Magyaren mit der Kunst der Steppe.
82. Neben den Pflanzen erschienen auch Tiergestalten in der Verzierung.
83. Vögel, Greife und andere Fabelwesen bevölkerten die kleinen Kunstwerke.
84. Ein Greif ist ein Mischwesen aus Adler und Löwe aus der alten Sagenwelt.
85. Solche Tierdarstellungen wurzelten in der uralten Tierkunst der Reitervölker.
86. Diese Steppenkunst stellte Tiere oft in Kampf oder Bewegung dar.
87. Die magyarische Kunst übernahm und wandelte diese alten Bildvorstellungen ab.
88. Die Technik der Metallbearbeitung war dabei vielfältig und anspruchsvoll.
89. Man goss Schmuckstücke in Formen aus geschmolzenem Metall.
90. Man trieb Muster von der Rückseite her in dünnes Blech, sodass sie hervortraten.
91. Diese Technik des erhabenen Treibens nennt man Treibarbeit.
92. Feine Muster ritzte oder grub man mit Werkzeug in die Oberfläche ein.
93. Manche Stücke vergoldete man, um sie kostbarer erscheinen zu lassen.
94. Bei der Vergoldung überzog man Silber oder Bronze mit einer dünnen Goldschicht.
95. Hier sei eine ausschmückende Spekulation gestattet, die kein gesichertes Wissen ist.
96. Man stelle sich die Werkstatt eines magyarischen Goldschmieds im Lager vor.
97. Vielleicht hockte er vor einem kleinen Feuer und trieb mit feinen Punzen das Muster ins Silber.
98. Um ihn herum lagen Modelle, Werkzeuge und glänzende Plättchen verstreut.
99. Womöglich gab er sein Wissen nur an die eigenen Söhne weiter.
100. Doch all dies bleibt Vorstellung, denn von den Handwerkern selbst berichten die Quellen nichts.
101. Gesichert ist allein die hohe Vollendung der erhaltenen Werke.
102. Diese Werke zeugen von Meistern, die ihr Handwerk vollkommen beherrschten.
103. Neben dem kostbaren Schmuck stand das schlichte Gerät des Alltags.
104. Nicht alles Handwerk diente dem Prunk, vieles diente dem täglichen Leben.
105. Aus Ton fertigte man Gefäße zum Kochen, Vorräten und Aufbewahren.
106. Diese Tongefäße formte man teils mit der Hand, teils auf der Töpferscheibe.
107. Sie waren meist schlicht verziert mit eingeritzten Linien und Wellenmustern.
108. Aus Holz schnitzte man Schüsseln, Löffel und allerlei Hausrat.
109. Holzgegenstände sind im Boden jedoch meist vergangen und selten erhalten.
110. Aus Leder fertigte man Gürtel, Riemen, Beutel und Stiefel.
111. Aus Knochen und Geweih schnitzte man Werkzeuge, Pfeilspitzen und Zierat.
112. Auch das Weben und das Verarbeiten von Filz gehörten zum täglichen Handwerk.
113. Aus Schafwolle stellte man durch Walken den lebenswichtigen Filz her.
114. Diesen Filz brauchte man für die Zelte und für warme Kleidung.
115. Das Weben von Stoffen und das Nähen der Kleidung war vermutlich Sache der Frauen.
116. So teilte sich das Handwerk wohl nach Geschlecht und Aufgabe auf.
117. Die kunstvolle Metallarbeit lag dagegen in den Händen weniger Meister.
118. Solche spezialisierten Handwerker genossen wohl ein hohes Ansehen im Volk.
119. Ihr Können war selten und für die Gemeinschaft von großem Wert.
120. Nicht alle kostbaren Gegenstände stammten aus eigener Herstellung.
121. Viele Stücke gelangten durch Handel oder als Beute zu den Magyaren.
122. Auf ihren Raubzügen erbeuteten sie Gold, Silber und fertige Kunstwerke.
123. Münzen aus fremden Ländern fand man häufig in den Gräbern wieder.
124. Solche Münzen verarbeitete man oft selbst zu Schmuck oder Zierat.
125. Erbeutetes Silber schmolz man ein und schuf daraus neue, eigene Werke.
126. So vermischten sich fremde und eigene Formen in der magyarischen Kunst.
127. Byzantinische, persische und andere Einflüsse flossen in das Handwerk ein.
128. Die Magyaren nahmen Anregungen auf und formten daraus einen eigenen Stil.
129. Dieser eigene Stil der Landnahmezeit ist heute gut erkennbar und erforscht.
130. Die Forschung kann magyarische Funde von denen anderer Völker unterscheiden.
131. Bestimmte Formen des Schmucks und der Beschläge gelten als kennzeichnend.
132. Anhand solcher Funde lässt sich die Ausbreitung der Magyaren verfolgen.
133. Wo man ihre Gräber findet, dort siedelten oder zogen sie einst.
134. So wird die materielle Kultur zum Wegweiser durch die dunkle Frühgeschichte.
135. Besonders aufschlussreich sind die Unterschiede zwischen reichen und armen Gräbern.
136. Die Gräber der Vornehmen quellen über von Gold, Waffen und kostbarem Geschirr.
137. Die Gräber der Armen enthalten nur wenige schlichte Beigaben.
138. So spiegelt der Schmuck im Grab die soziale Ordnung der Lebenden wider.
139. Der Reichtum an Metall war ein sichtbares Zeichen von Macht und Rang.
140. Wer im Leben reich war, der nahm seinen Reichtum mit ins Grab.
141. Auch zwischen Männer- und Frauengräbern bestehen deutliche Unterschiede.
142. In Männergräbern überwiegen Waffen und Reitzeug.
143. In Frauengräbern überwiegen Schmuck und die Zierbeschläge der Kleidung.
144. So verraten die Beigaben sogar das Geschlecht und die Rolle der Toten.
145. Die materielle Kultur ist damit eine außerordentlich vielseitige Quelle.
146. Sie erzählt von Krieg und Reichtum, von Mann und Frau, von Kunst und Alltag.
147. Wo die Schriftquellen schweigen, da sprechen die Funde aus dem Boden.
148. Dennoch bleiben auch hier Grenzen des Wissens bestehen.
149. Vergängliche Stoffe wie Holz, Leder und Textil sind meist verloren.
150. Was die Forschung kennt, ist daher vor allem die Welt aus Metall und Stein.
151. Das Bild der materiellen Kultur ist somit notgedrungen unvollständig.
152. Vieles vom täglichen Leben bleibt für immer im Dunkeln verborgen.
153. Mit der Landnahme und der Sesshaftigkeit wandelte sich auch die materielle Kultur.
154. Die nomadische Kunst der Steppe trat allmählich zurück.
155. An ihre Stelle traten neue Formen unter christlichem und westlichem Einfluss.
156. Der heidnische Brauch der reichen Grabbeigaben verschwand mit dem Christentum.
157. Denn der christliche Glaube kannte keine Ausstattung der Toten für ein Jenseits.
158. Damit versiegte zugleich die wichtigste Quelle der Forschung.
159. Die kunstvolle Steppenkunst der Landnahmezeit blieb so ein abgeschlossenes Kapitel.
160. Sie gehört ganz der heidnischen und nomadischen Frühzeit der Ungarn an.
161. Festzuhalten bleibt das Bild einer reichen und beweglichen Handwerkskunst.
162. Sie schuf Waffen von hoher Güte für den Reiterkrieg.
163. Sie schuf kostbaren Schmuck aus Gold und Silber für Mann und Frau.
164. Sie verzierte ihre Werke mit Ranken, Palmetten und Tiergestalten.
165. Und sie fertigte daneben das schlichte Gerät des täglichen Lebens.
166. Diese Kunst war ganz auf das Tragbare und Kostbare ausgerichtet.
167. Sie verband den praktischen Zweck stets mit Schmuck und Zurschaustellung.
168. In ihr lebte das Erbe der alten Steppenkunst des Ostens fort.
169. Zugleich nahm sie fremde Einflüsse auf und formte einen eigenen Stil.
170. Dieser Stil der Landnahmezeit ist bis heute ein Kennzeichen der ungarischen Frühgeschichte.
171. Die Funde aus den Gräbern sind sein kostbarstes und beredtestes Zeugnis.
172. Sie füllen heute die Vitrinen der ungarischen Museen.
173. Dort kann man die goldenen Beschläge und die kunstvollen Säbel bewundern.
174. Sie geben dem fernen Volk der Landnehmer ein sichtbares Gesicht.
175. Aus stummen Gegenständen entsteht so das Bild einer lebendigen Kultur.
176. Jeder Schmuckbeschlag und jede Pfeilspitze erzählt ein Stück dieser Geschichte.
177. So wird die materielle Kultur zum Schlüssel des Verständnisses der Frühzeit.
178. Sie ergänzt und übertrifft oft die spärlichen schriftlichen Berichte.
179. In ihr begegnet uns das Volk der Magyaren unmittelbarer als in jedem Text.
180. Und in jedem goldenen Schläfenring und jedem geschwungenen Säbel glänzt die Steppe der Ahnen.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.