2.6.5 – Kulturális fejlődés: zene, művészet és hagyományok – Kulturelle Entwicklung: Musik, Kunst und Traditionen
1. Felmerülhet a kérdés, mi marad meg egy olyan népből, amely soha nem vetette papírra egyetlen szót sem, és a magyarok válasza a következő volt: dalok, minták és szokások, amelyek kitartóbbak voltak, mint bármely pergamen. – Man könnte sich fragen, was von einem Volk übrigbleibt, das nie ein Wort zu Papier brachte, und die Antwort der Magyaren lautete: Lieder, Muster und Bräuche, die zäher waren als jedes Pergament.
2. A zene, a művészet és a hagyományos szokások a magyaroknál nem csupán a zord sztyeppélet szélén elhelyezkedő díszítőelemek voltak, hanem áthatották a mindennapi életet annak legrejtettebb zugaiba is. – Musik, Kunst und überlieferte Bräuche waren bei den Magyaren keine Verzierung am Rand des harten Steppenlebens, sondern durchdrangen den Alltag bis in seine letzten Winkel.
3. Egy írás nélküli társadalomban éppen ezek a területek vállalták át azt a feladatot, amelyet később a könyvek és az archívumok töltöttek be, nevezetesen a nép emlékezetének megőrzését. – In einer Gesellschaft ohne Schrift übernahmen genau diese Bereiche die Aufgabe, die später Bücher und Archive erfüllen sollten, nämlich das Gedächtnis des Volkes zu bewahren.
4. A magyarok kultúrája ezért soha nem volt elválasztva a többi életterülettől, hanem szorosan összefonódott a gazdasággal, a társadalommal és a hittel. – Die Kultur der Magyaren war deshalb niemals vom übrigen Leben getrennt, sondern eng mit Wirtschaft, Gesellschaft und Glauben verwoben.
5. Tükrözte a nomád életmódot, és egyúttal hordozta mindazoknak a találkozásoknak a nyomait, amelyeket a kereskedelem és a háborúk a szomszédos népekkel hoztak magukkal. – Sie spiegelte die nomadische Lebensweise wider und trug zugleich die Spuren all jener Begegnungen, die Handel und Krieg mit den Nachbarvölkern mit sich brachten.
6. Az örökölt finn-ugor nyelvi és kulturális örökségből – ebből az Európa északi és keleti részén széles körben elterjedt nyelvcsaládból –, a sztyepp népek hagyományaiból és a szomszédok ösztönzéseiből egy sajátos, felismerhető kultúra alakult ki. – Aus dem ererbten finnisch-ugrischen Sprach- und Kulturerbe, jener weitverzweigten Sprachfamilie im Norden und Osten Europas, aus den Überlieferungen der Steppenvölker und aus den Anregungen der Nachbarn formte sich eine eigentümliche, unverwechselbare Kultur.
7. Ez a kultúra az örököltet és az átvett elemeket egy egésszé olvasztotta össze, amely az egész közösség sajátosságát adta. – Diese Kultur verschmolz das Ererbte mit dem Aufgenommenen zu einem Ganzen, das die Eigenart des gesamten Verbandes ausmachte.
8. Aki azonban pontosan meg akarja ismerni, hogy ez a kultúra részletesen hogyan nézett ki, hamar szűkös és hiányos forrásanyaggal találja magát szemben. – Wer allerdings genau wissen will, wie diese Kultur im Einzelnen aussah, stößt rasch auf eine schmale und lückenhafte Quellenlage.
9. Mivel a magyarok maguk nem hagytak hátra írásos emlékeket, dalaik, meséik és szokásaik nem közvetlenül maradtak fenn, hanem azokat fáradságos munkával kell feltárni. – Da die Magyaren selbst keine schriftlichen Zeugnisse hinterließen, sind ihre Lieder, Erzählungen und Bräuche nicht unmittelbar überliefert, sondern müssen mühsam erschlossen werden.
10. A kutatás ezért kénytelen későbbi forrásokból, régészeti leletekből és rokon népekkel való összehasonlításokból következtetéseket levonni. – Die Forschung ist daher auf Rückschlüsse aus späteren Zeugnissen, auf archäologische Funde und auf Vergleiche mit verwandten Völkern angewiesen.
11. Sok minden, amit e korszak kultúrájáról mondanak, inkább megalapozott becslésnek minősül, mint bizonyított ténynek. – Vieles, was über die Kultur dieser Zeit gesagt wird, trägt eher den Charakter einer begründeten Annäherung als den einer gesicherten Tatsache.
12. Mindazonáltal a rendelkezésre álló források összességében olyan képet alkotnak, amelyből e korai kultúra lényeges vonásai egyértelműen felismerhetők. – Gleichwohl fügen sich die verfügbaren Zeugnisse zu einem Bild, das die wesentlichen Züge dieser frühen Kultur durchaus erkennen lässt.
13. A zene meglepően fontos szerepet töltött be a magyarok életében, és minden jelentős alkalommal kísérte a közösséget. – Die Musik nahm im Leben der Magyaren einen erstaunlich hohen Rang ein und begleitete die Gemeinschaft bei jedem bedeutenden Anlass.
14. Ünnepségeken éppúgy felcsendült, mint temetéseken, vallási szertartásokon éppúgy, mint a szövetség nagy gyűlésein. – Sie erklang bei Festen ebenso wie bei Begräbnissen, bei religiösen Handlungen ebenso wie bei den großen Zusammenkünften des Verbandes.
15. Az ének volt e zene legősibb formája, és a hagyományból származó elbeszélések és dalok továbbadását szolgálta. – Der Gesang war die ursprünglichste Form dieser Musik und diente der Weitergabe überlieferter Erzählungen und Lieder.
16. A dalokban tovább élt az ősök tettei, a saját származásukra vonatkozó emlékek és a hitről alkotott elképzelések, szinte mintha egy szóbeli könyvtárban lennének. – In den Liedern lebten die Taten der Vorfahren, die Erinnerung an die eigene Herkunft und die Vorstellungen vom Glauben fort, fast wie in einer mündlichen Bibliothek.
17. Ezeket a dalokat generációról generációra szóban adták át, és így őrizték meg az egész nép emlékezetét. – Diese Lieder wurden von Generation zu Generation mündlich weitergegeben und bewahrten auf diese Weise das Gedächtnis des gesamten Volkes.
18. Az énekesek és mesemondók ennek megfelelően nagy megbecsülésnek örvendtek, hiszen ők őrizték a hagyományt és tartották életben. – Die Sänger und Erzähler genossen entsprechend hohes Ansehen, denn sie hüteten die Überlieferung und hielten sie lebendig.
19. Ők adták elő a hősi dalokat, amelyekben a vezérek és harcosok dicső tetteit dicsőítették. – Sie trugen die Heldenlieder vor, in denen die ruhmreichen Taten der Anführer und Krieger gepriesen wurden.
20. Az ilyen hősi dalok egyszerre szolgáltak szórakoztatásra, lelki épülésre és – alig kevésbé fontos – a fennálló rend megalapozására. – Solche Heldenlieder dienten zugleich der Unterhaltung, der Erbauung und, kaum weniger wichtig, der Begründung der bestehenden Ordnung.
21. Azzal, hogy a vezetők származását dicső ősökre vezették vissza, olyan legitimitást kölcsönöztek az uralomnak, amely messze túlmutatott a puszta napi események keretein. – Indem sie die Abstammung der Führer auf ruhmreiche Ahnen zurückführten, verliehen sie der Herrschaft eine Legitimität, die weit über das bloße Tagesgeschehen hinausreichte.
22. A szóbeli költészet tehát nem csupán szórakozási célú művészet, hanem a társadalmi és politikai rend szerves része. – Die mündliche Dichtung war demnach keine bloße Kunst zum Zeitvertreib, sondern ein fester Bestandteil der gesellschaftlichen und politischen Ordnung.
23. Az éneklés mellett egyszerű hangszereken való játék is szerepet kapott, amelyek kísérték az előadást és hangsúlyt adtak neki. – Neben dem Gesang stand das Spiel auf einfachen Musikinstrumenten, die den Vortrag begleiteten und ihm Nachdruck verliehen.
24. Ezek közé a hangszerek közé tartoztak a húros hangszerek, a fuvolák és a dobok, melyeket mind a sztyeppén rendelkezésre álló anyagokból készítettek. – Zu diesen Instrumenten gehörten Saiteninstrumente, Flöten und Trommeln, allesamt aus den verfügbaren Materialien der Steppe gefertigt.
25. A dobnak különleges jelentőséget, hiszen nem csupán a zene szolgálatában állt, hanem a sámán – a világok közötti szellemi közvetítő – vallási szertartásainak is. – Die Trommel besaß dabei eine besondere Bedeutung, denn sie diente nicht nur der Musik, sondern auch den religiösen Handlungen des Schamanen, jenes geistlichen Mittlers zwischen den Welten.
26. A sámán a dobot arra használta, hogy elragadtatott állapotba kerüljön, és kapcsolatba lépjen a szellemek világával. – Der Schamane gebrauchte die Trommel, um in einen Zustand der Verzückung zu gelangen und mit der Welt der Geister in Verbindung zu treten.
27. Így a zene szorosan kapcsolódott a vallási képzeletvilághoz, és bizonyos értelemben hídként szolgált a földi és a túlvilági világ között. – So war die Musik eng mit der religiösen Vorstellungswelt verbunden und diente gewissermaßen als Brücke zwischen Diesseits und Jenseits.
28. A dob hangja kísérte a sámán varázslatait, gyógyításait és jóslatait, és biztosította számukra a rituális keretet. – Der Klang der Trommel begleitete die Beschwörungen, Heilungen und Wahrsagungen des Schamanen und gab ihnen ihren rituellen Rahmen.
29. A zene ezért egyszerre rendelkezett művészi és vallási jelentéssel, amelyeket alig lehetett egymástól tisztán elválasztani. – Die Musik besaß daher eine zugleich künstlerische und religiöse Bedeutung, die sich kaum sauber voneinander trennen ließ.
30. A háborúban is szerepet játszott a zene, hiszen a kürtök és a dobok a kommunikációt és a harcosok buzdítását szolgálták. – Auch im Krieg spielte die Musik eine Rolle, denn Hörner und Trommeln dienten der Verständigung und der Anfeuerung der Krieger.
31. A hangszerek jelzései irányították a lovas seregek mozgását, és egyúttal rettegést keltettek az ellenségek körében, szinte mint a támadás akusztikus előhírnökei. – Die Signale der Instrumente lenkten die Bewegungen der Reiterheere und verbreiteten zugleich Schrecken unter den Feinden, fast wie ein akustischer Vorbote des Angriffs.
32. Így a zene szó szerint áthatotta az élet minden területét, az ünnepektől a hitig, egészen a csatatérig. – So durchdrang die Musik buchstäblich alle Bereiche des Lebens, vom Fest über den Glauben bis hin zum Schlachtfeld.
33. De hogyan hangzott valójában ez a zene, és lehet-e ma még valamit is elképzelni belőle? – Wie aber klang diese Musik wirklich, und lässt sich davon heute noch etwas erahnen?
34. A magyar zene sajátosságait csak későbbi hagyományokból és rokon népekkel való összehasonlításokból lehet kikövetkeztetni. – Die Eigenart der magyarischen Musik lässt sich nur aus späteren Überlieferungen und aus Vergleichen mit verwandten Völkern erschließen.
35. A kutatások az ősi magyar népzenében olyan nyomokat látnak, amelyek meglepően messzire nyúlhatnak vissza, egészen a honfoglalás előtti időkig. – Die Forschung sieht in der alten ungarischen Volksmusik Spuren, die überraschend weit zurückreichen könnten, bis in die Zeit vor der Landnahme.
36. Ezt az ősi zenét egy sajátos hangrendszer jellemezte, amely egyértelműen eltért a nyugati szomszédok zenéjétől. – Diese alte Musik war von einer eigentümlichen Tonordnung geprägt, die sich deutlich von der Musik der westlichen Nachbarn unterschied.
37. A más finn-ugor és török népek zenéjével való rokonság arra utal, hogy eredete a sztyeppék és az erdők keleti örökségéhez nyúlik vissza. – Die Verwandtschaft mit der Musik anderer finnisch-ugrischer und türkischer Völker weist auf die Herkunft aus dem östlichen Erbe der Steppe und der Wälder hin.
38. Természetesen ennek az ősi zenének a rekonstruálása bizonytalan marad, mivel egyszerűen hiányoznak a távoli időkből származó közvetlen bizonyítékok. – Die Rekonstruktion dieser alten Musik bleibt freilich unsicher, denn unmittelbare Zeugnisse aus jener fernen Zeit fehlen schlicht.
39. A zene mellett a képzőművészet is ugyanolyan jelentős helyet foglalt el a magyarok kultúrájában. – Neben der Musik nahm die bildende Kunst einen ebenso bedeutenden Platz in der Kultur der Magyaren ein.
40. Ez a művészet elsősorban a mindennapi és ünnepi használatban lévő tárgyak díszítésében nyilvánult meg. – Diese Kunst äußerte sich vor allem in der Verzierung jener Gegenstände, die im täglichen und festlichen Gebrauch standen.
41. A nomád életmód természetesen olyan művészetet kedvezett, amely mozgatható és hordozható tárgyakon fejlődött, nem pedig rögzített építményeken. – Die nomadische Lebensweise begünstigte naturgemäß eine Kunst, die sich an beweglichen und tragbaren Gegenständen entfaltete, nicht an feststehenden Bauwerken.
42. A letelepedett népek építészetének és monumentális szobrászati alkotásainak helyébe a magyaroknál a kicsi, de rendkívül értékes formák művészete lépett. – An die Stelle der Baukunst und der monumentalen Bildwerke sesshafter Völker trat bei den Magyaren die Kunst der kleinen, aber überaus kostbaren Form.
43. A fegyverek, a lószerszámok, az övek és az ékszerek díszítése volt tehát a magyar művészet igazi színtere. – Die Verzierung von Waffen, Pferdegeschirr, Gürteln und Schmuck war daher der eigentliche Schauplatz der magyarischen Kunst.
44. Különösen a fémmegmunkálás érte el meglepően magas szintet, és művészi, olykor filigrán jellegű termékeket hozott létre. – Besonders die Metallbearbeitung erreichte ein erstaunlich hohes Niveau und brachte kunstvolle, mitunter filigrane Erzeugnisse hervor.
45. A kovácsok és az aranyművesek figyelemre méltó kézműves tökéletességgel készítették a szerelvényeket, medálokat és díszeket. – Die Schmiede und Goldschmiede fertigten Beschläge, Anhänger und Zierat von beachtlicher handwerklicher Vollendung.
46. Ezeket a termékeket gazdag minták díszítették, amelyek a sztyeppei művészetnek sajátos, azonnal felismerhető jellegét adták. – Diese Erzeugnisse waren mit reichen Mustern verziert, die der Kunst der Steppe ihr eigentümliches, sofort erkennbares Gepräge gaben.
47. A minták elsősorban növényi és állati motívumokat ábrázoltak, melyek művészien fonódtak össze, akárcsak a szőnyeg szálai. – Die Muster zeigten vor allem pflanzliche und tierische Motive, kunstvoll miteinander verschlungen wie Fäden in einem Teppich.
48. A növényi díszítés indákkal, levelekkel és palmettákkal – azaz azzal a keleti eredetű, stilizált, legyezőszerű levélmotívummal – e díszítés meghatározó eleme volt díszítés meghatározó eleme volt. – Das Pflanzenornament mit Ranken, Blättern und Palmetten, jenem stilisierten, fächerartigen Blattmotiv aus dem Orient, war ein vorherrschendes Element dieser Verzierung.
49. Emellett állatfigurák és állatküzdelmi jelenetek is megjelentek, amelyek az egész sztyeppei művészet ősi örökségét őrizték. – Daneben traten Tiergestalten und Tierkampfszenen, die ein uraltes Erbe der gesamten Steppenkunst bewahrten.
50. Az állatok ábrázolása, gyakran stilizált és szinte fantasztikus formában, egészen a lovas népek legősibb hagyományaiig nyúlik vissza. – Die Darstellung von Tieren, oft in stilisierter und geradezu phantastischer Form, reichte bis in die ältesten Überlieferungen der Reitervölker zurück.
51. Ezekben az állatmotívumokban tovább éltek azok a képzeletbeli elképzelések, amelyek szorosan kapcsolódtak a sztyeppei hithez és mitológiához. – In diesen Tiermotiven lebten Vorstellungen fort, die eng mit dem Glauben und der Mythologie der Steppe verbunden waren.
52. A ló, a szarvas, a madár és a ragadozó voltak e művészi ábrázolás kedvelt tárgyai. – Das Pferd, der Hirsch, der Vogel und das Raubtier waren die bevorzugten Gegenstände dieser künstlerischen Darstellung.
53. Ezeknek az állatoknak gyakran volt olyan jelentésük, amely messze túlmutatott a puszta ábrázoláson, és szimbolikus síkra lépett át. – Diese Tiere besaßen häufig eine Bedeutung, die weit über die bloße Abbildung hinausreichte und ins Sinnbildliche überging.
54. A ragadozó madár és a szarvas egészen különleges szerepet játszott a magyarok képzeletvilágában. – Der Greifvogel und der Hirsch spielten in der Vorstellungswelt der Magyaren eine ganz besondere Rolle.
55. A későbbi magyar hagyományokban megjelenik az a csodálatos madár, amely az uralkodó-ház származását megalapozza. – In den späteren ungarischen Überlieferungen begegnet jener wunderbare Vogel, der die Herkunft des Herrschergeschlechts begründet.
56. A szarvas is megjelenik az eredetmítoszokban, mint olyan állat, amely utat mutat és irányítja a nép vándorlását. – Auch der Hirsch erscheint in den Ursprungssagen als ein Tier, das den Weg weist und die Wanderung des Volkes lenkt.
57. Az ilyen állatfigurák tehát közvetlenül összekötötték a művészetet a mitológiával és a nép eredetére vonatkozó emlékezettel. – Solche Tiergestalten verbanden also die Kunst unmittelbar mit der Mythologie und mit der Erinnerung an die Herkunft des Volkes.
58. A művészet tehát nem pusztán öncélú díszítés volt, hanem elképzelések és mélyebb jelentések hordozója. – Die Kunst war demnach nicht bloße Verzierung zum Selbstzweck, sondern Trägerin von Vorstellungen und tiefer liegenden Bedeutungen.
59. A tárgyak díszítése egyszerre szolgált a szépségnek, valamint a rang és a hovatartozás kifejezésének. – Die Verzierung der Gegenstände diente zugleich der Schönheit und der Bekundung von Rang und Zugehörigkeit.
60. Az ékszerek és a fémdíszek pompája azonnal felismerhetővé tette viselőjük rangját, és aláhúzta társadalmi helyzetét. – Die Pracht des Schmucks und der Beschläge ließ den Rang ihres Trägers sofort erkennen und unterstrich seine gesellschaftliche Stellung.
61. A művészet így a társadalmi megkülönböztetés eszköze is volt, a mai drága óra vagy testre szabott öltöny korai megfelelője. – Die Kunst war somit auch ein Mittel der gesellschaftlichen Unterscheidung, ein frühes Äquivalent zur teuren Uhr oder zum Maßanzug von heute.
62. Az aranyművesség drága alkotásai egyszerre voltak értékes tárgyak és a tekintély jelei. – Die kostbaren Erzeugnisse der Goldschmiedekunst waren zugleich Wertgegenstände und Zeichen des Ansehens.
63. A nemesek sírjaiban ezért gazdag sírmellékleteket találunk, amelyek lenyűgözően tanúskodnak e művészet jelentőségéről. – In den Gräbern der Vornehmen finden sich deshalb reiche Beigaben, die von der Bedeutung dieser Kunst eindrucksvoll zeugen.
64. A kutatás valójában ezekből a sírleletekből meríti a magyarok művészetéről szóló ismereteinek nagy részét. – Aus diesen Grabfunden gewinnt die Forschung tatsächlich einen großen Teil ihrer Kenntnis von der Kunst der Magyaren.
65. A sírokban megőrződött fémdíszek, ékszerek és fegyverek széles körű következtetéseket engednek levonni a korabeli művészetről és kézművességről. – Die in den Bestattungen erhaltenen Beschläge, Schmuckstücke und Waffen erlauben weitreichende Rückschlüsse auf Kunst und Handwerk jener Zeit.
66. A leletek a fémmegmunkálás terén magas szintű kézműves jártasságról és meglepően gazdag formanyelvről tanúskodnak. – Die Funde bezeugen ein hohes handwerkliches Können in der Bearbeitung der Metalle und eine überraschend reiche Formensprache.
67. Ugyanakkor azokat a kapcsolatokat is megmutatják, amelyek a kereskedelem és a szomszédokkal való találkozások révén alakultak ki. – Sie zeigen zugleich jene Verbindungen, die durch Handel und Begegnung mit den Nachbarn entstanden waren.
68. A magyarok művészete ugyanis korántsem volt zárt rendszer, hanem nyitott volt a külső ösztönzésekre, szinte úgy, mint egy szivacs, amely minden hasznosat magába szívott. – Denn die Kunst der Magyaren war keineswegs abgeschlossen, sondern offen für Anregungen von außen, fast wie ein Schwamm, der alles Brauchbare aufsog.
69. A díszítésekben a mai napig felismerhetők a bizánci, a keleti és a többi sztyeppei hatások. – In den Verzierungen lassen sich bis heute Einflüsse aus Byzanz, aus dem Orient und aus der übrigen Steppe erkennen.
70. A magyar művészet ötvözte saját hagyományait azokkal az ösztönzésekkel, amelyeket a szomszédokkal való kapcsolattartás folyamatosan újból közvetített. – Die magyarische Kunst verband eigene Überlieferungen mit Anregungen, die der Verkehr mit den Nachbarn ständig neu vermittelte.
71. Az örökölt és az átvett elemek ezen összekapcsolódása különösen jellemzi a magyarok művészetét. – Diese Verbindung des Ererbten mit dem Aufgenommenen kennzeichnet die Kunst der Magyaren in ganz besonderem Maße.
72. Idegen mintákat vett át, és saját elképzelései szerint alakította át őket egy sajátos, összetéveszthetetlen formanyelvvé. – Sie nahm fremde Vorbilder auf und gestaltete sie nach eigenem Sinn zu einer eigentümlichen, unverwechselbaren Formensprache um.
73. Így jött létre egy olyan művészet, amely egyrészt rokon volt a szomszédokéval, másrészt mégis összetéveszthetetlenül sajátos volt. – So entstand eine Kunst, die zugleich mit jener ihrer Nachbarn verwandt und doch unverwechselbar eigen war.
74. A fémművészet mellett más anyagok, például a bőr, a fa és a csont díszítése is elterjedt, amelyek a mindennapi életben sokkal gyakrabban álltak rendelkezésre. – Neben der Metallkunst stand die Verzierung anderer Werkstoffe wie Leder, Holz und Knochen, die im Alltag weit häufiger zur Hand waren.
75. Ezeket a tárgyakat is mintákkal és képekkel díszítették, amelyek közvetlenül kifejezték a formák iránti örömöt. – Auch diese Gegenstände wurden mit Mustern und Bildern geschmückt, die der Freude an der Form unmittelbar Ausdruck gaben.
76. A nyergek, a nyílhüvelyek és a bőrtartályok díszítése tanúskodik a szépség iránti törekvésről még a látszólag jelentéktelen dolgokban is. – Die Verzierung der Sättel, der Köcher und der ledernen Behältnisse zeugt von dem Streben nach Schönheit selbst im scheinbar Nebensächlichen.
77. A nők a szőtt és varrott termékeket olyan mintákkal díszítették, amelyek generációkon át őrizték a régi hagyományokat. – Die Frauen schmückten die gewebten und genähten Erzeugnisse mit Mustern, die alte Überlieferungen über Generationen hinweg bewahrten.
78. Így a művészi alkotás szó szerint áthatotta az anyagi élet minden területét. – So durchdrang das künstlerische Gestalten buchstäblich alle Bereiche des materiellen Lebens.
79. A magyarok ruházata a színek és a díszítések által jellemezhető volt, és a gazdag megjelenés iránti nyilvánvaló örömöt tükrözte. – Die Kleidung der Magyaren war von Farbe und Schmuck geprägt und bekundete eine offenkundige Freude an der reichen Erscheinung.
80. A nemesek nemesek ruháit drága szövetek, fémdíszek és hímzések díszítették, amelyek messziről láthatóvá tették rangjukat. – Die Gewänder der Vornehmen waren mit kostbaren Stoffen, Beschlägen und Stickereien verziert, die ihren Rang weit sichtbar machten.
81. A ruházat tehát korántsem csak a szél és a hideg elleni védelmet szolgálta, hanem a rang kifejezését és a szépségre való törekvést is. – Die Kleidung diente daher keineswegs nur dem Schutz vor Wind und Kälte, sondern ebenso der Bekundung von Rang und dem Streben nach Schönheit.
82. A ruházat és az ékszerek pompájában nyilvánult meg a magyarok kifejezett érzéke az ünnepi megjelenés iránt. – In der Pracht der Kleidung und des Schmucks äußerte sich der ausgesprochene Sinn der Magyaren für die festliche Erscheinung.
83. A hagyományok és szokások a kultúra egy másik, alig kevésbé fontos területét alkották. – Die überlieferten Bräuche und Sitten bildeten einen weiteren, kaum weniger wichtigen Bereich der Kultur.
84. Ezek a szokások az élet nagy fordulópontjait kísérték, a születéstől az esküvőn át a halálig. – Diese Bräuche begleiteten die großen Wendepunkte des Lebens, von der Geburt über die Hochzeit bis zum Tod.
85. Rendszert teremtettek az együttélésben, megerősítették a közösséget, és saját ritmust adtak az életnek. – Sie ordneten das Zusammenleben, festigten die Gemeinschaft und gaben dem Leben seinen eigenen Rhythmus.
86. A temetkezési szokásoknak ebben különös jelentőségük volt, és ezeket a sírleletek tanúsítják a legjobban az összes szokás közül. – Die Bestattungsbräuche besaßen dabei eine besondere Bedeutung und sind durch die Grabfunde am besten von allen Bräuchen bezeugt.
87. A halottak mellé fegyvereket, ékszereket és a ló hámjának részeit tették, amelyek nyilvánvalóan a túlvilágon is szolgálniuk kellett. – Den Toten gab man Waffen, Schmuck und Teile des Pferdegeschirrs mit, die ihnen offenbar im Jenseits dienen sollten.
88. Ezek a sírmellékletek tanúskodnak a halál utáni életbe vetett hitről, valamint a lovas és állata közötti szoros, szinte családias kötelékről. – Diese Beigaben bezeugen den Glauben an ein Fortleben nach dem Tode und die enge, fast familiäre Bindung des Reiters an sein Tier.
89. Egyes temetések során a halott mellé a ló egyes részeit is elhelyezték, ami aláhúzza az állat kiemelkedő jelentőségét. – In einigen Bestattungen wurden dem Toten sogar Teile des Pferdes selbst mitgegeben, was die überragende Bedeutung des Tieres unterstreicht.
90. A nemesek temetése jelentős ráfordítással járt, és ünnepélyes szertartások kísérték. – Die Bestattung der Vornehmen war von erheblichem Aufwand und von feierlichen Handlungen begleitet.
91. A halottak iránti gyász hagyományos siratóénekségekben és meghatározott rituális cselekményekben nyilvánult meg. – Die Trauer um die Toten äußerte sich in überlieferten Klagen und in festgelegten rituellen Handlungen.
92. Az ősök tisztelete az egész hit és az összes szokás lényeges jellemzője volt. – Die Verehrung der Ahnen war ein wesentlicher Zug des gesamten Glaubens und der gesamten Bräuche.
93. Az ősök utódok életében való továbbélését természetesnek tartották, és rendszeresen segítségüket kérték. – Man hielt das Fortwirken der Vorfahren im Leben der Nachkommen für selbstverständlich und bat sie regelmäßig um Beistand.
94. Az ősökre való emlékezés összekötötte az élőket a halottakkal, és így teremtette meg az összetartozás tudatát. – Die Erinnerung an die Ahnen verband die Lebenden mit den Toten und stiftete so das Bewusstsein der Zusammengehörigkeit.
95. A vendégszereteti szokások szintén kiemelt, aligha alábecsülhető helyet foglaltak el a magyarok kultúrájában. – Die Bräuche der Gastfreundschaft besaßen ebenfalls einen hohen, kaum zu unterschätzenden Rang in der Kultur der Magyaren.
96. A vendég fogadását becsület és társadalmi tekintély kérdésének tekintették, nem puszta udvariasságnak. – Die Bewirtung eines Gastes galt als Frage der Ehre und des gesellschaftlichen Ansehens, nicht als bloße Höflichkeit.
97. A vendégszeretet összekötötte az embereket, és biztosította a kapcsolatot a különböző nemzetségek és népek között. – Die Gastfreundschaft band die Menschen aneinander und sicherte den Verkehr zwischen den verschiedenen Sippen und Völkern.
98. A vezetők kinevezésének és a szövetségek megkötésének szokásai is ehhez a szokások világához tartoztak. – Auch die Bräuche bei der Erhebung der Anführer und beim Schließen von Bündnissen gehörten zu dieser Welt der Sitten.
99. A vezető pajzsra emelése és a vérkeveréssel megkötött szövetség ilyen jelentős, formáló erejű szokások voltak. – Die Erhebung des Anführers auf den Schild und der Bund durch das Vermischen des Blutes waren solche bedeutsamen, formgebenden Bräuche.
100. Ezek a rituális cselekmények szentelték meg a politikai eseményeket és kölcsönözték nekik a kötelező erejüket, hasonlóan a későbbi társadalmakban alkalmazott eskühöz. – Diese rituellen Handlungen verliehen den politischen Vorgängen ihre Weihe und ihre bindende Kraft, ähnlich einem Eid in späteren Gesellschaften.
101. Így a szokások szorosan összekapcsolódtak a közösség társadalmi és politikai rendjével. – So waren die Bräuche eng mit der gesellschaftlichen und politischen Ordnung des Verbandes verbunden.
102. Az ünnepek jelentették a közösségi élet igazi csúcspontjait, és összehívták az egyébként szétszórt rokonokat. – Die Feste bildeten die eigentlichen Höhepunkte des gemeinschaftlichen Lebens und versammelten die sonst weit verstreuten Verwandten.
103. Ezen az ünnepségeken zene szólt, régi dalokat énekeltek, és a hagyományból származó történeteket adták elő. – Bei diesen Festen erklang die Musik, wurden die alten Lieder gesungen und die überlieferten Erzählungen vorgetragen.
104. A lovaglási, lövészeti és birkózási versenyek az ünnepségek részét képezték, és egyúttal próbára tették a férfiak ügyességét. – Wettkämpfe im Reiten, Schießen und Ringen gehörten zu den Festen und erprobten zugleich die Geschicklichkeit der Männer.
105. Az ilyen játékok egyszerre szolgáltak szórakozásként és komoly gyakorlásként azoknak a képességeknek, amelyek a túléléshez elengedhetetlenek voltak. – Solche Spiele waren zugleich Unterhaltung und ernste Übung jener Fähigkeiten, die für das Überleben unentbehrlich waren.
106. Az ünnepek megerősítették a közösség összetartását, és élénk összetartozás-tudatot adtak neki. – Die Feste festigten den Zusammenhalt der Gemeinschaft und gaben ihr ein lebhaftes Bewusstsein der Zusammengehörigkeit.
107. Egyúttal vallási és társadalmi események is voltak, amelyek során a közösség újra megerősítette önmagát. – Sie waren zugleich religiöse und gesellschaftliche Anlässe, bei denen sich die Gemeinschaft ihrer selbst aufs Neue vergewisserte.
108. A vallási képzeletvilág áthatotta az egész kultúrát, és végső soron mélyebb értelmet adott neki. – Die religiöse Vorstellungswelt durchdrang die gesamte Kultur und gab ihr letztlich ihren tieferen Sinn.
109. A magyarok hite a sámánizmus és az ősök imádata által volt meghatározva, és számtalan szellemet és erőt ismert. – Der Glaube der Magyaren war von Schamanismus und Ahnenverehrung geprägt und kannte eine ganze Vielzahl von Geistern und Mächten.
110. A világot élőlényként képzelték el, és a természet jelenségeiben a természetfeletti erők működését látták. – Man stellte sich die Welt als beseelt vor und sah in den Erscheinungen der Natur das Wirken übernatürlicher Kräfte.
111. Az égnek ebben a képzeletbeli világban kiemelt helye volt, és sokan a legfőbb, mindent felülmúló hatalom székhelyének tartották. – Der Himmel besaß in dieser Vorstellungswelt einen hohen Rang und galt vielen als Sitz einer obersten, alles überragenden Macht.
112. Az ég imádata számos sztyeppei nép körében elterjedt volt, és valószínűleg a magyarok számára is teljesen sajátos volt. – Die Verehrung des Himmels war bei zahlreichen Steppenvölkern verbreitet und dürfte auch den Magyaren durchaus eigen gewesen sein.
113. A sámán közvetített az emberek világa és a szellemek és erők világa között, bizonyos értelemben tolmácsként a két szféra között. – Der Schamane vermittelte zwischen der Welt der Menschen und der Welt der Geister und Mächte, gewissermaßen als Dolmetscher zwischen den Sphären.
114. Betegségeket gyógyított, jeleket értelmezett, jósolta a jövőt, és amennyire lehetett, elhárította a bajt is. – Er heilte Krankheiten, deutete Zeichen, wahrsagte die Zukunft und wehrte nach Möglichkeit auch Unheil ab.
115. Tevékenységeiben a zene, a tánc és a varázslás egyetlen, elválaszthatatlan egésszé olvadt össze. – In seinen Handlungen verbanden sich Musik, Tanz und Beschwörung zu einer einzigen, untrennbaren Einheit.
116. A sámán különleges tudás és egy sajátos, alig megfogható erő hordozójának számított. – Der Schamane galt als Träger eines besonderen Wissens und einer besonderen, kaum greifbaren Kraft.
117. Helyzete tekintélyt és befolyást biztosított számára, amely messze túlmutatott a szigorúan vett vallási területen. – Seine Stellung verlieh ihm Ansehen und Einfluss, der weit über den eigentlich religiösen Bereich hinausreichte.
118. A vallási elképzelések számtalan mindennapi cselekedetben nyilvánultak meg, amelyekkel a szellemek kedvező hangulatát igyekeztek elnyerni. – Die religiösen Vorstellungen äußerten sich in zahllosen Handlungen des Alltags, mit denen man die Geister günstig zu stimmen suchte.
119. Bizonyos napok, irányok és állatok szerencsét hozónak vagy veszélyesnek számítottak, és így meghatározták a mindennapi cselekvéseket. – Bestimmte Tage, Richtungen und Tiere galten als glückbringend oder gefährlich und prägten so das tägliche Handeln.
120. A vadászat, a háború és minden nagyobb útra indulás előtt áldozatok és imák előzhették meg az eseményeket. – Vor der Jagd, vor dem Krieg und vor jedem größeren Aufbruch konnten Opfer und Gebete stehen.
121. Így a hit valóban áthatotta az élet minden területét, és értelmet, valamint belső rendet adott nekik. – So durchdrang der Glaube wirklich alle Bereiche des Lebens und gab ihnen ihren Sinn und ihre innere Ordnung.
122. A mitológia őrizte a világ, a nép és az uralkodó-ház eredetéről szóló elképzeléseket. – Die Mythologie bewahrte die Vorstellungen von der Herkunft der Welt, des Volkes und des Herrschergeschlechts.
123. Az eredetmítoszokban tovább élt a kezdetek és a fennálló rend megalapításának emléke, szinte mint egy dal formájában megfogalmazott politikai alapító okirat. – In den Ursprungssagen lebte die Erinnerung an die Anfänge und die Begründung der bestehenden Ordnung fort, fast wie ein politisches Gründungsdokument in Liedform.
124. Ezeket a mítoszokat dalokban és elbeszélésekben adták tovább, és így őrizték meg az egész nép emlékezetét. – Diese Sagen wurden in den Liedern und Erzählungen weitergegeben und bewahrten so das Gedächtnis des gesamten Volkes.
125. A későbbi magyar krónikák rögzítették e hagyomány egyes részeit, igaz, keresztényi átformáláson átesett, vagyis utólag átértelmezett formában. – Die späteren ungarischen Chroniken haben Teile dieser Überlieferung aufgezeichnet, freilich in christlich überformter, also nachträglich umgedeuteter Gestalt.
126. E későbbi feljegyzésekből a hagyomány ősi magját csak nagy óvatossággal lehet kikövetkeztetni. – Aus diesen späten Aufzeichnungen lässt sich der alte Kern der Überlieferung nur mit erheblicher Vorsicht erschließen.
127. A csodás madárról szóló legenda, amely az ősapja születését hirdeti, kétségtelenül ezekhez az ősi hagyományokhoz tartozik. – Die Sage vom wunderbaren Vogel, der die Geburt des Stammvaters ankündigt, gehört zweifellos zu diesen alten Überlieferungen.
128. A szarvasról szóló legenda is, amely a vadászat során egy új földre csalogatja a testvéreket, őrzi az ősi örökség egy darabját. – Auch die Sage vom Hirsch, der die Brüder bei der Jagd in ein neues Land lockt, bewahrt ein Stück altes Erbe.
129. Az ilyen legendák összekapcsolják a mitológiát a nép származásának és vándorlásának emlékével. – Solche Sagen verbinden die Mythologie mit der Erinnerung an die Herkunft und an die Wanderung des Volkes.
130. Megmutatják, milyen szorosan fonódtak össze valójában a mítosz, a történelem és a kultúra a magyarok hagyományában. – Sie zeigen, wie eng Mythos, Geschichte und Kultur in der Überlieferung der Magyaren tatsächlich verflochten waren.
131. A nyelv volt a legfontosabb kulturális hordozó, és az egész közösség legszilárdabb összekötő kapcsa. – Die Sprache war von allen kulturellen Trägern der wichtigste und das festeste Band der gesamten Gemeinschaft.
132. A magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozik, és már pusztán szerkezetével is tanúskodik a nép származásáról. – Die ungarische Sprache gehört zur finnisch-ugrischen Sprachfamilie und bezeugt allein durch ihre Struktur die Herkunft des Volkes.
133. A nyelvben megőrződött az ősi örökség, amelyet a nyelvészet a mai napig apránként tud feltárni. – In der Sprache bewahrte sich ein Erbe der Vorzeit, das die Sprachwissenschaft bis heute Stück für Stück zu erschließen vermag.
134. A szomszédos nyelvekből származó jövevényszavak egyúttal tanúskodnak a találkozásokról és a több évszázados kölcsönös hatásokról. – Die Lehnwörter aus den Sprachen der Nachbarn bezeugen zugleich die Begegnungen und den jahrhundertelangen Austausch.
135. Számos szó a sztyeppei népek török nyelveiből éppen ebben az időszakban került be a magyar nyelvbe. – Zahlreiche Wörter aus den türkischen Sprachen der Steppenvölker gelangten gerade in dieser Zeit in das Ungarische.
136. Ezek a jövevényszavak elsősorban az állattenyésztést, a szántóföldi gazdálkodást, a kézművességet és a társadalmi rendet érintik. – Diese Entlehnungen betreffen vor allem die Viehzucht, den Ackerbau, das Handwerk und die gesellschaftliche Ordnung.
137. Ezek tanúskodnak a török népekkel való szoros kapcsolatról, valamint azok tudásának és intézményeinek készséges átvételéről. – Sie bezeugen den engen Verkehr mit den türkischen Völkern und die bereitwillige Übernahme ihrer Kenntnisse und Einrichtungen.
138. A Nyelv így, akár egy üledék, tükrözi a nép kulturális fejlődését és találkozásait. – Die Sprache spiegelt somit, wie ein Sediment, die kulturelle Entwicklung und die Begegnungen des Volkes wider.
139. Összekapcsolta a finn-ugor eredet örökségét a sztyeppe tágabb világából származó hatásokkal. – Sie verband das Erbe der finnisch-ugrischen Herkunft mit den Aufnahmen aus der weiteren Welt der Steppe.
140. Így a nyelv egyszerre volt a származás és a nép teljes történelmének tanúja. – So war die Sprache zugleich ein Zeugnis der Herkunft und ein Zeugnis der ganzen Geschichte des Volkes.
141. A magyarok kulturális fejlődését tehát a saját és az idegen állandó összekapcsolódása jellemezte. – Die kulturelle Entwicklung der Magyaren war demnach von der ständigen Verbindung des Eigenen mit dem Fremden geprägt.
142. Az eredet örökségéből, a sztyeppei hagyományokból és a szomszédok ösztönzéseiből kialakult egy sajátos, önmagában koherens kultúra. – Aus dem Erbe der Herkunft, den Überlieferungen der Steppe und den Anregungen der Nachbarn formte sich eine eigene, in sich stimmige Kultur.
143. Ez a kultúra külső formájában nomád jellegű volt, ugyanakkor meglepően nyitott és befogadó. – Diese Kultur war nomadisch in ihrer äußeren Form und zugleich erstaunlich offen in ihrer Aufnahmebereitschaft.
144. Ötvözte az életmód mozgékonyságát a szóbeli hagyomány szilárdságával. – Sie verband die Beweglichkeit der Lebensweise mit der Festigkeit der mündlichen Überlieferung.
145. Megőrizte a régit, és készségesen befogadta az újat, anélkül, hogy elvesztette volna saját egyéniségét. – Sie bewahrte das Alte und nahm bereitwillig das Neue auf, ohne dabei ihre eigene Eigenart zu verlieren.
146. Pontosan ebben az összekapcsolódásban rejlett a magyar kultúra ereje és szokatlan életereje. – In genau dieser Verbindung lag die Stärke und die ungewöhnliche Lebendigkeit der magyarischen Kultur.
147. A kultúra egyszerre volt a közösség kifejezője és belső összetartásának hatékony eszköze. – Die Kultur war zugleich Ausdruck der Gemeinschaft und ein wirksames Mittel ihres inneren Zusammenhalts.
148. A zene, a művészet és a szokások révén a közösség megerősítette önmagát és saját összetartozását. – In Musik, Kunst und Bräuchen vergewisserte sich die Gemeinschaft ihrer selbst und ihrer eigenen Zusammengehörigkeit.
149. A hagyományból származó dalok és mondák őrizték a nép emlékezetét és távoli eredetének emlékét. – Die überlieferten Lieder und Sagen bewahrten das Gedächtnis des Volkes und die Erinnerung an seine ferne Herkunft.
150. A művészet formában és színben fejezte ki a hitről és a világ rendjéről alkotott elképzeléseket. – Die Kunst bekundete die Vorstellungen vom Glauben und von der Ordnung der Welt in Form und Farbe.
151. A szokások rendezték az együttélést, és adták az életnek a ritmusát és különleges szentségét. – Die Bräuche ordneten das Zusammenleben und gaben dem Leben seinen Rhythmus und seine besondere Weihe.
152. Így a kultúra volt az a valódi kapocs, amely összetartotta a közösséget, és megadta neki sajátosságát. – So war die Kultur das eigentliche Band, das die Gemeinschaft zusammenhielt und ihr ihre Eigenart verlieh.
153. E kultúra jelentősége messze túlmutat Levedia idején. – Die Bedeutung dieser Kultur reicht weit über die bloße Zeit von Levedia hinaus.
154. Ez a kultúra teremtette meg azt a szellemi örökséget, amelyet a magyarok vándorlásuk során és új hazájukban gondosan őriztek. – Sie schuf jenes geistige Erbe, das die Magyaren auf ihrer Wanderung und in ihrer neuen Heimat sorgfältig bewahrten.
155. A dalok, mondák és szokások végigkísérték a népet nyugat felé vezető útján. – Die Lieder, Sagen und Bräuche begleiteten den Verband auf seinem gesamten Weg nach Westen.
156. Őrizték a származás emlékét, és egyúttal megteremtették az összetartozás tudatát. – Sie bewahrten die Erinnerung an die Herkunft und stifteten zugleich das Bewusstsein der Zusammengehörigkeit.
157. Az új hazában ez az örökség tovább élt, és ott összekapcsolódott új, addig ismeretlen hatásokkal. – In der neuen Heimat lebte dieses Erbe fort und verband sich dort mit neuen, bislang unbekannten Einflüssen.
158. Így a levediai kultúra olyan alapot képezett, amelyre a későbbi fejlődés teljes egészében épülhetett. – So bildete die Kultur von Levedia einen Grundstock, auf dem die gesamte spätere Entwicklung aufbauen konnte.
159. E régi örökség nagy része a kereszténység felvétele után háttérbe szorult, vagy legalábbis jelentősen átalakult. – Vieles von diesem alten Erbe wurde nach der Annahme des Christentums verdrängt oder zumindest stark umgeformt.
160. Az ősi hagyományok egy része azonban a népi kultúrában és a mondákban rendíthetetlenül tovább élt. – Doch lebten Teile der alten Überlieferung in der Volkskultur und in den Sagen unbeirrt fort.
161. Az ősi zene, a régi minták és a régi szokások megőrizték a kereszténység előtti korszak nyomait, amelyek a mai napig kimutathatók. – Die alte Musik, die alten Muster und die alten Bräuche bewahrten Spuren jener vorchristlichen Zeit, die bis heute nachweisbar sind.
162. E nyomok alapján a kutatás legalább nagy vonalakban képes feltárni az ősi örökséget. – Aus diesen Spuren vermag die Forschung das alte Erbe wenigstens in groben Umrissen zu erschließen.
163. Ennek a kultúrának a kutatása összekapcsolja a régészet, a nyelvészet és a néprajz tanúságaiból származó információkat egy közös kép kialakításához. – Die Erforschung dieser Kultur verbindet dabei die Zeugnisse der Archäologie, der Sprachwissenschaft und der Volkskunde zu einem gemeinsamen Bild.
164. E tanúságok áttekintéséből a kutatás egy olyan képet kap a kultúráról, amelyben azonban egyértelmű hiányosságok is fennállnak. – Aus der Zusammenschau dieser Zeugnisse gewinnt die Forschung ein Bild der Kultur, das gleichwohl deutliche Lücken aufweist.
165. Sok minden bizonytalan marad, és továbbra is összehasonlításokból és óvatos következtetésekből kell kikövetkeztetni. – Vieles bleibt unsicher und muss weiterhin aus Vergleichen und vorsichtigen Rückschlüssen erschlossen werden.
166. Bizonyosnak tűnik azonban a zene, a művészet, a szokások és a hit szoros összekapcsolódása egyetlen egésszé. – Gesichert erscheint jedoch die enge Verbindung von Musik, Kunst, Bräuchen und Glauben zu einem einzigen Ganzen.
167. Bizonyosnak tűnik továbbá a saját örökség és a szomszédok állandó ösztönzései közötti kapcsolat. – Gesichert erscheint ferner die Verbindung des eigenen Erbes mit den ständigen Anregungen der Nachbarn.
168. Végül pedig bizonyosnak tűnik a kultúra központi a kultúra központi jelentősége az egész közösség összetartásában. – Und gesichert erscheint schließlich die zentrale Bedeutung der Kultur für den Zusammenhalt der gesamten Gemeinschaft.
169. Ezek az eredmények együttesen képezik azt az alapot, amelyre a kulturális fejlődés képe felépíthető. – Diese Befunde bilden gemeinsam das Fundament, auf dem sich das Bild der kulturellen Entwicklung errichten lässt.
170. A kultúra tehát nem volt elkülönült terület, hanem az egész élet lényeges része. – Die Kultur war demnach kein abgesonderter Sonderbereich, sondern ein wesentlicher Teil des gesamten Lebens.
171. Ebben tükröződött a magyarok életmódja, a társadalom és a magyarok hite tükröződött, mintha egy tükörben látnánk. – In ihr spiegelten sich die Lebensweise, die Gesellschaft und der Glaube der Magyaren wie in einem Spiegel.
172. A kultúra a magyarokat meglepően gazdag és sajátos szellemi világgal rendelkező népként mutatja be. – Sie zeigt die Magyaren als ein Volk mit einer überraschend reichen und eigentümlichen geistigen Welt.
173. Ugyanakkor olyan népet mutat be, amely nyitott volt a másokkal való találkozásra, és az idegent mindig a saját értelmezése szerint alakította át. – Sie zeigt zugleich ein Volk, das offen war für die Begegnung mit anderen und das Fremde stets nach eigenem Sinn gestaltete.
174. Ebben a sajátosság és a nyitottság ötvözetében rejlett a magyar kultúra egyik legfontosabb jellemzője. – In dieser Verbindung von Eigenart und Offenheit lag einer der zentralen Wesenszüge der magyarischen Kultur überhaupt.
175. Ez a kultúra végigkísérte a népet a vándorlás teljes ideje alatt, egészen az új hazáig. – Diese Kultur begleitete den Verband durch die gesamte Zeit der Wanderung und bis in die neue Heimat.
176. Megőrizte a származás emlékét, és egyúttal – szinte észrevétlenül – előkészítette az új befogadását. – Sie bewahrte die Erinnerung an die Herkunft und bereitete zugleich, fast unbemerkt, die Aufnahme des Neuen vor.
177. Így a levédiai kultúra olyan örökség volt, amely messze hatott a jövőbe, és meghatározó szerepet játszott a későbbi történelemben. – So war die Kultur von Levedia ein Erbe, das weit in die Zukunft wirkte und die spätere Geschichte mitbestimmte.
178. E kultúra vizsgálata így közvetlenül elvezet a népcsoport életéről szóló további tanúvallomásokhoz. – Die Betrachtung dieser Kultur führt damit unmittelbar zu den weiteren Zeugnissen über das Leben des Verbandes.
179. Hiszen amit a magyarok maguk nem rögzítettek, azt – többé-kevésbé megbízhatóan – szomszédjaik beszámolói örökítették át. – Denn was die Magyaren selbst nicht aufzeichneten, das überlieferten, mehr oder weniger zuverlässig, die Berichte ihrer Nachbarn.
180. A kulturális fejlődés szempontjából tehát megadódik az átmenet a legkorábbi írásos forrásokhoz és az azokban szereplő, a népcsoportra vonatkozó említésekhez. – Mit dem Blick auf die kulturelle Entwicklung ist daher der Übergang zu den frühesten Schriftquellen und ihren Erwähnungen des Verbandes gegeben.
(aufklappen)magyar
1. Felmerülhet a kérdés, mi marad meg egy olyan népből, amely soha nem vetette papírra egyetlen szót sem, és a magyarok válasza a következő volt: dalok, minták és szokások, amelyek kitartóbbak voltak, mint bármely pergamen.
2. A zene, a művészet és a hagyományos szokások a magyaroknál nem csupán a zord sztyeppélet szélén elhelyezkedő díszítőelemek voltak, hanem áthatották a mindennapi életet annak legrejtettebb zugaiba is.
3. Egy írás nélküli társadalomban éppen ezek a területek vállalták át azt a feladatot, amelyet később a könyvek és az archívumok töltöttek be, nevezetesen a nép emlékezetének megőrzését.
4. A magyarok kultúrája ezért soha nem volt elválasztva a többi életterülettől, hanem szorosan összefonódott a gazdasággal, a társadalommal és a hittel.
5. Tükrözte a nomád életmódot, és egyúttal hordozta mindazoknak a találkozásoknak a nyomait, amelyeket a kereskedelem és a háborúk a szomszédos népekkel hoztak magukkal.
6. Az örökölt finn-ugor nyelvi és kulturális örökségből – ebből az Európa északi és keleti részén széles körben elterjedt nyelvcsaládból –, a sztyepp népek hagyományaiból és a szomszédok ösztönzéseiből egy sajátos, felismerhető kultúra alakult ki.
7. Ez a kultúra az örököltet és az átvett elemeket egy egésszé olvasztotta össze, amely az egész közösség sajátosságát adta.
8. Aki azonban pontosan meg akarja ismerni, hogy ez a kultúra részletesen hogyan nézett ki, hamar szűkös és hiányos forrásanyaggal találja magát szemben.
9. Mivel a magyarok maguk nem hagytak hátra írásos emlékeket, dalaik, meséik és szokásaik nem közvetlenül maradtak fenn, hanem azokat fáradságos munkával kell feltárni.
10. A kutatás ezért kénytelen későbbi forrásokból, régészeti leletekből és rokon népekkel való összehasonlításokból következtetéseket levonni.
11. Sok minden, amit e korszak kultúrájáról mondanak, inkább megalapozott becslésnek minősül, mint bizonyított ténynek.
12. Mindazonáltal a rendelkezésre álló források összességében olyan képet alkotnak, amelyből e korai kultúra lényeges vonásai egyértelműen felismerhetők.
13. A zene meglepően fontos szerepet töltött be a magyarok életében, és minden jelentős alkalommal kísérte a közösséget.
14. Ünnepségeken éppúgy felcsendült, mint temetéseken, vallási szertartásokon éppúgy, mint a szövetség nagy gyűlésein.
15. Az ének volt e zene legősibb formája, és a hagyományból származó elbeszélések és dalok továbbadását szolgálta.
16. A dalokban tovább élt az ősök tettei, a saját származásukra vonatkozó emlékek és a hitről alkotott elképzelések, szinte mintha egy szóbeli könyvtárban lennének.
17. Ezeket a dalokat generációról generációra szóban adták át, és így őrizték meg az egész nép emlékezetét.
18. Az énekesek és mesemondók ennek megfelelően nagy megbecsülésnek örvendtek, hiszen ők őrizték a hagyományt és tartották életben.
19. Ők adták elő a hősi dalokat, amelyekben a vezérek és harcosok dicső tetteit dicsőítették.
20. Az ilyen hősi dalok egyszerre szolgáltak szórakoztatásra, lelki épülésre és – alig kevésbé fontos – a fennálló rend megalapozására.
21. Azzal, hogy a vezetők származását dicső ősökre vezették vissza, olyan legitimitást kölcsönöztek az uralomnak, amely messze túlmutatott a puszta napi események keretein.
22. A szóbeli költészet tehát nem csupán szórakozási célú művészet, hanem a társadalmi és politikai rend szerves része.
23. Az éneklés mellett egyszerű hangszereken való játék is szerepet kapott, amelyek kísérték az előadást és hangsúlyt adtak neki.
24. Ezek közé a hangszerek közé tartoztak a húros hangszerek, a fuvolák és a dobok, melyeket mind a sztyeppén rendelkezésre álló anyagokból készítettek.
25. A dobnak különleges jelentőséget, hiszen nem csupán a zene szolgálatában állt, hanem a sámán – a világok közötti szellemi közvetítő – vallási szertartásainak is.
26. A sámán a dobot arra használta, hogy elragadtatott állapotba kerüljön, és kapcsolatba lépjen a szellemek világával.
27. Így a zene szorosan kapcsolódott a vallási képzeletvilághoz, és bizonyos értelemben hídként szolgált a földi és a túlvilági világ között.
28. A dob hangja kísérte a sámán varázslatait, gyógyításait és jóslatait, és biztosította számukra a rituális keretet.
29. A zene ezért egyszerre rendelkezett művészi és vallási jelentéssel, amelyeket alig lehetett egymástól tisztán elválasztani.
30. A háborúban is szerepet játszott a zene, hiszen a kürtök és a dobok a kommunikációt és a harcosok buzdítását szolgálták.
31. A hangszerek jelzései irányították a lovas seregek mozgását, és egyúttal rettegést keltettek az ellenségek körében, szinte mint a támadás akusztikus előhírnökei.
32. Így a zene szó szerint áthatotta az élet minden területét, az ünnepektől a hitig, egészen a csatatérig.
33. De hogyan hangzott valójában ez a zene, és lehet-e ma még valamit is elképzelni belőle?
34. A magyar zene sajátosságait csak későbbi hagyományokból és rokon népekkel való összehasonlításokból lehet kikövetkeztetni.
35. A kutatások az ősi magyar népzenében olyan nyomokat látnak, amelyek meglepően messzire nyúlhatnak vissza, egészen a honfoglalás előtti időkig.
36. Ezt az ősi zenét egy sajátos hangrendszer jellemezte, amely egyértelműen eltért a nyugati szomszédok zenéjétől.
37. A más finn-ugor és török népek zenéjével való rokonság arra utal, hogy eredete a sztyeppék és az erdők keleti örökségéhez nyúlik vissza.
38. Természetesen ennek az ősi zenének a rekonstruálása bizonytalan marad, mivel egyszerűen hiányoznak a távoli időkből származó közvetlen bizonyítékok.
39. A zene mellett a képzőművészet is ugyanolyan jelentős helyet foglalt el a magyarok kultúrájában.
40. Ez a művészet elsősorban a mindennapi és ünnepi használatban lévő tárgyak díszítésében nyilvánult meg.
41. A nomád életmód természetesen olyan művészetet kedvezett, amely mozgatható és hordozható tárgyakon fejlődött, nem pedig rögzített építményeken.
42. A letelepedett népek építészetének és monumentális szobrászati alkotásainak helyébe a magyaroknál a kicsi, de rendkívül értékes formák művészete lépett.
43. A fegyverek, a lószerszámok, az övek és az ékszerek díszítése volt tehát a magyar művészet igazi színtere.
44. Különösen a fémmegmunkálás érte el meglepően magas szintet, és művészi, olykor filigrán jellegű termékeket hozott létre.
45. A kovácsok és az aranyművesek figyelemre méltó kézműves tökéletességgel készítették a szerelvényeket, medálokat és díszeket.
46. Ezeket a termékeket gazdag minták díszítették, amelyek a sztyeppei művészetnek sajátos, azonnal felismerhető jellegét adták.
47. A minták elsősorban növényi és állati motívumokat ábrázoltak, melyek művészien fonódtak össze, akárcsak a szőnyeg szálai.
48. A növényi díszítés indákkal, levelekkel és palmettákkal – azaz azzal a keleti eredetű, stilizált, legyezőszerű levélmotívummal – e díszítés meghatározó eleme volt díszítés meghatározó eleme volt.
49. Emellett állatfigurák és állatküzdelmi jelenetek is megjelentek, amelyek az egész sztyeppei művészet ősi örökségét őrizték.
50. Az állatok ábrázolása, gyakran stilizált és szinte fantasztikus formában, egészen a lovas népek legősibb hagyományaiig nyúlik vissza.
51. Ezekben az állatmotívumokban tovább éltek azok a képzeletbeli elképzelések, amelyek szorosan kapcsolódtak a sztyeppei hithez és mitológiához.
52. A ló, a szarvas, a madár és a ragadozó voltak e művészi ábrázolás kedvelt tárgyai.
53. Ezeknek az állatoknak gyakran volt olyan jelentésük, amely messze túlmutatott a puszta ábrázoláson, és szimbolikus síkra lépett át.
54. A ragadozó madár és a szarvas egészen különleges szerepet játszott a magyarok képzeletvilágában.
55. A későbbi magyar hagyományokban megjelenik az a csodálatos madár, amely az uralkodó-ház származását megalapozza.
56. A szarvas is megjelenik az eredetmítoszokban, mint olyan állat, amely utat mutat és irányítja a nép vándorlását.
57. Az ilyen állatfigurák tehát közvetlenül összekötötték a művészetet a mitológiával és a nép eredetére vonatkozó emlékezettel.
58. A művészet tehát nem pusztán öncélú díszítés volt, hanem elképzelések és mélyebb jelentések hordozója.
59. A tárgyak díszítése egyszerre szolgált a szépségnek, valamint a rang és a hovatartozás kifejezésének.
60. Az ékszerek és a fémdíszek pompája azonnal felismerhetővé tette viselőjük rangját, és aláhúzta társadalmi helyzetét.
61. A művészet így a társadalmi megkülönböztetés eszköze is volt, a mai drága óra vagy testre szabott öltöny korai megfelelője.
62. Az aranyművesség drága alkotásai egyszerre voltak értékes tárgyak és a tekintély jelei.
63. A nemesek sírjaiban ezért gazdag sírmellékleteket találunk, amelyek lenyűgözően tanúskodnak e művészet jelentőségéről.
64. A kutatás valójában ezekből a sírleletekből meríti a magyarok művészetéről szóló ismereteinek nagy részét.
65. A sírokban megőrződött fémdíszek, ékszerek és fegyverek széles körű következtetéseket engednek levonni a korabeli művészetről és kézművességről.
66. A leletek a fémmegmunkálás terén magas szintű kézműves jártasságról és meglepően gazdag formanyelvről tanúskodnak.
67. Ugyanakkor azokat a kapcsolatokat is megmutatják, amelyek a kereskedelem és a szomszédokkal való találkozások révén alakultak ki.
68. A magyarok művészete ugyanis korántsem volt zárt rendszer, hanem nyitott volt a külső ösztönzésekre, szinte úgy, mint egy szivacs, amely minden hasznosat magába szívott.
69. A díszítésekben a mai napig felismerhetők a bizánci, a keleti és a többi sztyeppei hatások.
70. A magyar művészet ötvözte saját hagyományait azokkal az ösztönzésekkel, amelyeket a szomszédokkal való kapcsolattartás folyamatosan újból közvetített.
71. Az örökölt és az átvett elemek ezen összekapcsolódása különösen jellemzi a magyarok művészetét.
72. Idegen mintákat vett át, és saját elképzelései szerint alakította át őket egy sajátos, összetéveszthetetlen formanyelvvé.
73. Így jött létre egy olyan művészet, amely egyrészt rokon volt a szomszédokéval, másrészt mégis összetéveszthetetlenül sajátos volt.
74. A fémművészet mellett más anyagok, például a bőr, a fa és a csont díszítése is elterjedt, amelyek a mindennapi életben sokkal gyakrabban álltak rendelkezésre.
75. Ezeket a tárgyakat is mintákkal és képekkel díszítették, amelyek közvetlenül kifejezték a formák iránti örömöt.
76. A nyergek, a nyílhüvelyek és a bőrtartályok díszítése tanúskodik a szépség iránti törekvésről még a látszólag jelentéktelen dolgokban is.
77. A nők a szőtt és varrott termékeket olyan mintákkal díszítették, amelyek generációkon át őrizték a régi hagyományokat.
78. Így a művészi alkotás szó szerint áthatotta az anyagi élet minden területét.
79. A magyarok ruházata a színek és a díszítések által jellemezhető volt, és a gazdag megjelenés iránti nyilvánvaló örömöt tükrözte.
80. A nemesek nemesek ruháit drága szövetek, fémdíszek és hímzések díszítették, amelyek messziről láthatóvá tették rangjukat.
81. A ruházat tehát korántsem csak a szél és a hideg elleni védelmet szolgálta, hanem a rang kifejezését és a szépségre való törekvést is.
82. A ruházat és az ékszerek pompájában nyilvánult meg a magyarok kifejezett érzéke az ünnepi megjelenés iránt.
83. A hagyományok és szokások a kultúra egy másik, alig kevésbé fontos területét alkották.
84. Ezek a szokások az élet nagy fordulópontjait kísérték, a születéstől az esküvőn át a halálig.
85. Rendszert teremtettek az együttélésben, megerősítették a közösséget, és saját ritmust adtak az életnek.
86. A temetkezési szokásoknak ebben különös jelentőségük volt, és ezeket a sírleletek tanúsítják a legjobban az összes szokás közül.
87. A halottak mellé fegyvereket, ékszereket és a ló hámjának részeit tették, amelyek nyilvánvalóan a túlvilágon is szolgálniuk kellett.
88. Ezek a sírmellékletek tanúskodnak a halál utáni életbe vetett hitről, valamint a lovas és állata közötti szoros, szinte családias kötelékről.
89. Egyes temetések során a halott mellé a ló egyes részeit is elhelyezték, ami aláhúzza az állat kiemelkedő jelentőségét.
90. A nemesek temetése jelentős ráfordítással járt, és ünnepélyes szertartások kísérték.
91. A halottak iránti gyász hagyományos siratóénekségekben és meghatározott rituális cselekményekben nyilvánult meg.
92. Az ősök tisztelete az egész hit és az összes szokás lényeges jellemzője volt.
93. Az ősök utódok életében való továbbélését természetesnek tartották, és rendszeresen segítségüket kérték.
94. Az ősökre való emlékezés összekötötte az élőket a halottakkal, és így teremtette meg az összetartozás tudatát.
95. A vendégszereteti szokások szintén kiemelt, aligha alábecsülhető helyet foglaltak el a magyarok kultúrájában.
96. A vendég fogadását becsület és társadalmi tekintély kérdésének tekintették, nem puszta udvariasságnak.
97. A vendégszeretet összekötötte az embereket, és biztosította a kapcsolatot a különböző nemzetségek és népek között.
98. A vezetők kinevezésének és a szövetségek megkötésének szokásai is ehhez a szokások világához tartoztak.
99. A vezető pajzsra emelése és a vérkeveréssel megkötött szövetség ilyen jelentős, formáló erejű szokások voltak.
100. Ezek a rituális cselekmények szentelték meg a politikai eseményeket és kölcsönözték nekik a kötelező erejüket, hasonlóan a későbbi társadalmakban alkalmazott eskühöz.
101. Így a szokások szorosan összekapcsolódtak a közösség társadalmi és politikai rendjével.
102. Az ünnepek jelentették a közösségi élet igazi csúcspontjait, és összehívták az egyébként szétszórt rokonokat.
103. Ezen az ünnepségeken zene szólt, régi dalokat énekeltek, és a hagyományból származó történeteket adták elő.
104. A lovaglási, lövészeti és birkózási versenyek az ünnepségek részét képezték, és egyúttal próbára tették a férfiak ügyességét.
105. Az ilyen játékok egyszerre szolgáltak szórakozásként és komoly gyakorlásként azoknak a képességeknek, amelyek a túléléshez elengedhetetlenek voltak.
106. Az ünnepek megerősítették a közösség összetartását, és élénk összetartozás-tudatot adtak neki.
107. Egyúttal vallási és társadalmi események is voltak, amelyek során a közösség újra megerősítette önmagát.
108. A vallási képzeletvilág áthatotta az egész kultúrát, és végső soron mélyebb értelmet adott neki.
109. A magyarok hite a sámánizmus és az ősök imádata által volt meghatározva, és számtalan szellemet és erőt ismert.
110. A világot élőlényként képzelték el, és a természet jelenségeiben a természetfeletti erők működését látták.
111. Az égnek ebben a képzeletbeli világban kiemelt helye volt, és sokan a legfőbb, mindent felülmúló hatalom székhelyének tartották.
112. Az ég imádata számos sztyeppei nép körében elterjedt volt, és valószínűleg a magyarok számára is teljesen sajátos volt.
113. A sámán közvetített az emberek világa és a szellemek és erők világa között, bizonyos értelemben tolmácsként a két szféra között.
114. Betegségeket gyógyított, jeleket értelmezett, jósolta a jövőt, és amennyire lehetett, elhárította a bajt is.
115. Tevékenységeiben a zene, a tánc és a varázslás egyetlen, elválaszthatatlan egésszé olvadt össze.
116. A sámán különleges tudás és egy sajátos, alig megfogható erő hordozójának számított.
117. Helyzete tekintélyt és befolyást biztosított számára, amely messze túlmutatott a szigorúan vett vallási területen.
118. A vallási elképzelések számtalan mindennapi cselekedetben nyilvánultak meg, amelyekkel a szellemek kedvező hangulatát igyekeztek elnyerni.
119. Bizonyos napok, irányok és állatok szerencsét hozónak vagy veszélyesnek számítottak, és így meghatározták a mindennapi cselekvéseket.
120. A vadászat, a háború és minden nagyobb útra indulás előtt áldozatok és imák előzhették meg az eseményeket.
121. Így a hit valóban áthatotta az élet minden területét, és értelmet, valamint belső rendet adott nekik.
122. A mitológia őrizte a világ, a nép és az uralkodó-ház eredetéről szóló elképzeléseket.
123. Az eredetmítoszokban tovább élt a kezdetek és a fennálló rend megalapításának emléke, szinte mint egy dal formájában megfogalmazott politikai alapító okirat.
124. Ezeket a mítoszokat dalokban és elbeszélésekben adták tovább, és így őrizték meg az egész nép emlékezetét.
125. A későbbi magyar krónikák rögzítették e hagyomány egyes részeit, igaz, keresztényi átformáláson átesett, vagyis utólag átértelmezett formában.
126. E későbbi feljegyzésekből a hagyomány ősi magját csak nagy óvatossággal lehet kikövetkeztetni.
127. A csodás madárról szóló legenda, amely az ősapja születését hirdeti, kétségtelenül ezekhez az ősi hagyományokhoz tartozik.
128. A szarvasról szóló legenda is, amely a vadászat során egy új földre csalogatja a testvéreket, őrzi az ősi örökség egy darabját.
129. Az ilyen legendák összekapcsolják a mitológiát a nép származásának és vándorlásának emlékével.
130. Megmutatják, milyen szorosan fonódtak össze valójában a mítosz, a történelem és a kultúra a magyarok hagyományában.
131. A nyelv volt a legfontosabb kulturális hordozó, és az egész közösség legszilárdabb összekötő kapcsa.
132. A magyar nyelv a finn-ugor nyelvcsaládhoz tartozik, és már pusztán szerkezetével is tanúskodik a nép származásáról.
133. A nyelvben megőrződött az ősi örökség, amelyet a nyelvészet a mai napig apránként tud feltárni.
134. A szomszédos nyelvekből származó jövevényszavak egyúttal tanúskodnak a találkozásokról és a több évszázados kölcsönös hatásokról.
135. Számos szó a sztyeppei népek török nyelveiből éppen ebben az időszakban került be a magyar nyelvbe.
136. Ezek a jövevényszavak elsősorban az állattenyésztést, a szántóföldi gazdálkodást, a kézművességet és a társadalmi rendet érintik.
137. Ezek tanúskodnak a török népekkel való szoros kapcsolatról, valamint azok tudásának és intézményeinek készséges átvételéről.
138. A Nyelv így, akár egy üledék, tükrözi a nép kulturális fejlődését és találkozásait.
139. Összekapcsolta a finn-ugor eredet örökségét a sztyeppe tágabb világából származó hatásokkal.
140. Így a nyelv egyszerre volt a származás és a nép teljes történelmének tanúja.
141. A magyarok kulturális fejlődését tehát a saját és az idegen állandó összekapcsolódása jellemezte.
142. Az eredet örökségéből, a sztyeppei hagyományokból és a szomszédok ösztönzéseiből kialakult egy sajátos, önmagában koherens kultúra.
143. Ez a kultúra külső formájában nomád jellegű volt, ugyanakkor meglepően nyitott és befogadó.
144. Ötvözte az életmód mozgékonyságát a szóbeli hagyomány szilárdságával.
145. Megőrizte a régit, és készségesen befogadta az újat, anélkül, hogy elvesztette volna saját egyéniségét.
146. Pontosan ebben az összekapcsolódásban rejlett a magyar kultúra ereje és szokatlan életereje.
147. A kultúra egyszerre volt a közösség kifejezője és belső összetartásának hatékony eszköze.
148. A zene, a művészet és a szokások révén a közösség megerősítette önmagát és saját összetartozását.
149. A hagyományból származó dalok és mondák őrizték a nép emlékezetét és távoli eredetének emlékét.
150. A művészet formában és színben fejezte ki a hitről és a világ rendjéről alkotott elképzeléseket.
151. A szokások rendezték az együttélést, és adták az életnek a ritmusát és különleges szentségét.
152. Így a kultúra volt az a valódi kapocs, amely összetartotta a közösséget, és megadta neki sajátosságát.
153. E kultúra jelentősége messze túlmutat Levedia idején.
154. Ez a kultúra teremtette meg azt a szellemi örökséget, amelyet a magyarok vándorlásuk során és új hazájukban gondosan őriztek.
155. A dalok, mondák és szokások végigkísérték a népet nyugat felé vezető útján.
156. Őrizték a származás emlékét, és egyúttal megteremtették az összetartozás tudatát.
157. Az új hazában ez az örökség tovább élt, és ott összekapcsolódott új, addig ismeretlen hatásokkal.
158. Így a levediai kultúra olyan alapot képezett, amelyre a későbbi fejlődés teljes egészében épülhetett.
159. E régi örökség nagy része a kereszténység felvétele után háttérbe szorult, vagy legalábbis jelentősen átalakult.
160. Az ősi hagyományok egy része azonban a népi kultúrában és a mondákban rendíthetetlenül tovább élt.
161. Az ősi zene, a régi minták és a régi szokások megőrizték a kereszténység előtti korszak nyomait, amelyek a mai napig kimutathatók.
162. E nyomok alapján a kutatás legalább nagy vonalakban képes feltárni az ősi örökséget.
163. Ennek a kultúrának a kutatása összekapcsolja a régészet, a nyelvészet és a néprajz tanúságaiból származó információkat egy közös kép kialakításához.
164. E tanúságok áttekintéséből a kutatás egy olyan képet kap a kultúráról, amelyben azonban egyértelmű hiányosságok is fennállnak.
165. Sok minden bizonytalan marad, és továbbra is összehasonlításokból és óvatos következtetésekből kell kikövetkeztetni.
166. Bizonyosnak tűnik azonban a zene, a művészet, a szokások és a hit szoros összekapcsolódása egyetlen egésszé.
167. Bizonyosnak tűnik továbbá a saját örökség és a szomszédok állandó ösztönzései közötti kapcsolat.
168. Végül pedig bizonyosnak tűnik a kultúra központi a kultúra központi jelentősége az egész közösség összetartásában.
169. Ezek az eredmények együttesen képezik azt az alapot, amelyre a kulturális fejlődés képe felépíthető.
170. A kultúra tehát nem volt elkülönült terület, hanem az egész élet lényeges része.
171. Ebben tükröződött a magyarok életmódja, a társadalom és a magyarok hite tükröződött, mintha egy tükörben látnánk.
172. A kultúra a magyarokat meglepően gazdag és sajátos szellemi világgal rendelkező népként mutatja be.
173. Ugyanakkor olyan népet mutat be, amely nyitott volt a másokkal való találkozásra, és az idegent mindig a saját értelmezése szerint alakította át.
174. Ebben a sajátosság és a nyitottság ötvözetében rejlett a magyar kultúra egyik legfontosabb jellemzője.
175. Ez a kultúra végigkísérte a népet a vándorlás teljes ideje alatt, egészen az új hazáig.
176. Megőrizte a származás emlékét, és egyúttal – szinte észrevétlenül – előkészítette az új befogadását.
177. Így a levédiai kultúra olyan örökség volt, amely messze hatott a jövőbe, és meghatározó szerepet játszott a későbbi történelemben.
178. E kultúra vizsgálata így közvetlenül elvezet a népcsoport életéről szóló további tanúvallomásokhoz.
179. Hiszen amit a magyarok maguk nem rögzítettek, azt – többé-kevésbé megbízhatóan – szomszédjaik beszámolói örökítették át.
180. A kulturális fejlődés szempontjából tehát megadódik az átmenet a legkorábbi írásos forrásokhoz és az azokban szereplő, a népcsoportra vonatkozó említésekhez.
(aufklappen)német
1. Man könnte sich fragen, was von einem Volk übrigbleibt, das nie ein Wort zu Papier brachte, und die Antwort der Magyaren lautete: Lieder, Muster und Bräuche, die zäher waren als jedes Pergament.
2. Musik, Kunst und überlieferte Bräuche waren bei den Magyaren keine Verzierung am Rand des harten Steppenlebens, sondern durchdrangen den Alltag bis in seine letzten Winkel.
3. In einer Gesellschaft ohne Schrift übernahmen genau diese Bereiche die Aufgabe, die später Bücher und Archive erfüllen sollten, nämlich das Gedächtnis des Volkes zu bewahren.
4. Die Kultur der Magyaren war deshalb niemals vom übrigen Leben getrennt, sondern eng mit Wirtschaft, Gesellschaft und Glauben verwoben.
5. Sie spiegelte die nomadische Lebensweise wider und trug zugleich die Spuren all jener Begegnungen, die Handel und Krieg mit den Nachbarvölkern mit sich brachten.
6. Aus dem ererbten finnisch-ugrischen Sprach- und Kulturerbe, jener weitverzweigten Sprachfamilie im Norden und Osten Europas, aus den Überlieferungen der Steppenvölker und aus den Anregungen der Nachbarn formte sich eine eigentümliche, unverwechselbare Kultur.
7. Diese Kultur verschmolz das Ererbte mit dem Aufgenommenen zu einem Ganzen, das die Eigenart des gesamten Verbandes ausmachte.
8. Wer allerdings genau wissen will, wie diese Kultur im Einzelnen aussah, stößt rasch auf eine schmale und lückenhafte Quellenlage.
9. Da die Magyaren selbst keine schriftlichen Zeugnisse hinterließen, sind ihre Lieder, Erzählungen und Bräuche nicht unmittelbar überliefert, sondern müssen mühsam erschlossen werden.
10. Die Forschung ist daher auf Rückschlüsse aus späteren Zeugnissen, auf archäologische Funde und auf Vergleiche mit verwandten Völkern angewiesen.
11. Vieles, was über die Kultur dieser Zeit gesagt wird, trägt eher den Charakter einer begründeten Annäherung als den einer gesicherten Tatsache.
12. Gleichwohl fügen sich die verfügbaren Zeugnisse zu einem Bild, das die wesentlichen Züge dieser frühen Kultur durchaus erkennen lässt.
13. Die Musik nahm im Leben der Magyaren einen erstaunlich hohen Rang ein und begleitete die Gemeinschaft bei jedem bedeutenden Anlass.
14. Sie erklang bei Festen ebenso wie bei Begräbnissen, bei religiösen Handlungen ebenso wie bei den großen Zusammenkünften des Verbandes.
15. Der Gesang war die ursprünglichste Form dieser Musik und diente der Weitergabe überlieferter Erzählungen und Lieder.
16. In den Liedern lebten die Taten der Vorfahren, die Erinnerung an die eigene Herkunft und die Vorstellungen vom Glauben fort, fast wie in einer mündlichen Bibliothek.
17. Diese Lieder wurden von Generation zu Generation mündlich weitergegeben und bewahrten auf diese Weise das Gedächtnis des gesamten Volkes.
18. Die Sänger und Erzähler genossen entsprechend hohes Ansehen, denn sie hüteten die Überlieferung und hielten sie lebendig.
19. Sie trugen die Heldenlieder vor, in denen die ruhmreichen Taten der Anführer und Krieger gepriesen wurden.
20. Solche Heldenlieder dienten zugleich der Unterhaltung, der Erbauung und, kaum weniger wichtig, der Begründung der bestehenden Ordnung.
21. Indem sie die Abstammung der Führer auf ruhmreiche Ahnen zurückführten, verliehen sie der Herrschaft eine Legitimität, die weit über das bloße Tagesgeschehen hinausreichte.
22. Die mündliche Dichtung war demnach keine bloße Kunst zum Zeitvertreib, sondern ein fester Bestandteil der gesellschaftlichen und politischen Ordnung.
23. Neben dem Gesang stand das Spiel auf einfachen Musikinstrumenten, die den Vortrag begleiteten und ihm Nachdruck verliehen.
24. Zu diesen Instrumenten gehörten Saiteninstrumente, Flöten und Trommeln, allesamt aus den verfügbaren Materialien der Steppe gefertigt.
25. Die Trommel besaß dabei eine besondere Bedeutung, denn sie diente nicht nur der Musik, sondern auch den religiösen Handlungen des Schamanen, jenes geistlichen Mittlers zwischen den Welten.
26. Der Schamane gebrauchte die Trommel, um in einen Zustand der Verzückung zu gelangen und mit der Welt der Geister in Verbindung zu treten.
27. So war die Musik eng mit der religiösen Vorstellungswelt verbunden und diente gewissermaßen als Brücke zwischen Diesseits und Jenseits.
28. Der Klang der Trommel begleitete die Beschwörungen, Heilungen und Wahrsagungen des Schamanen und gab ihnen ihren rituellen Rahmen.
29. Die Musik besaß daher eine zugleich künstlerische und religiöse Bedeutung, die sich kaum sauber voneinander trennen ließ.
30. Auch im Krieg spielte die Musik eine Rolle, denn Hörner und Trommeln dienten der Verständigung und der Anfeuerung der Krieger.
31. Die Signale der Instrumente lenkten die Bewegungen der Reiterheere und verbreiteten zugleich Schrecken unter den Feinden, fast wie ein akustischer Vorbote des Angriffs.
32. So durchdrang die Musik buchstäblich alle Bereiche des Lebens, vom Fest über den Glauben bis hin zum Schlachtfeld.
33. Wie aber klang diese Musik wirklich, und lässt sich davon heute noch etwas erahnen?
34. Die Eigenart der magyarischen Musik lässt sich nur aus späteren Überlieferungen und aus Vergleichen mit verwandten Völkern erschließen.
35. Die Forschung sieht in der alten ungarischen Volksmusik Spuren, die überraschend weit zurückreichen könnten, bis in die Zeit vor der Landnahme.
36. Diese alte Musik war von einer eigentümlichen Tonordnung geprägt, die sich deutlich von der Musik der westlichen Nachbarn unterschied.
37. Die Verwandtschaft mit der Musik anderer finnisch-ugrischer und türkischer Völker weist auf die Herkunft aus dem östlichen Erbe der Steppe und der Wälder hin.
38. Die Rekonstruktion dieser alten Musik bleibt freilich unsicher, denn unmittelbare Zeugnisse aus jener fernen Zeit fehlen schlicht.
39. Neben der Musik nahm die bildende Kunst einen ebenso bedeutenden Platz in der Kultur der Magyaren ein.
40. Diese Kunst äußerte sich vor allem in der Verzierung jener Gegenstände, die im täglichen und festlichen Gebrauch standen.
41. Die nomadische Lebensweise begünstigte naturgemäß eine Kunst, die sich an beweglichen und tragbaren Gegenständen entfaltete, nicht an feststehenden Bauwerken.
42. An die Stelle der Baukunst und der monumentalen Bildwerke sesshafter Völker trat bei den Magyaren die Kunst der kleinen, aber überaus kostbaren Form.
43. Die Verzierung von Waffen, Pferdegeschirr, Gürteln und Schmuck war daher der eigentliche Schauplatz der magyarischen Kunst.
44. Besonders die Metallbearbeitung erreichte ein erstaunlich hohes Niveau und brachte kunstvolle, mitunter filigrane Erzeugnisse hervor.
45. Die Schmiede und Goldschmiede fertigten Beschläge, Anhänger und Zierat von beachtlicher handwerklicher Vollendung.
46. Diese Erzeugnisse waren mit reichen Mustern verziert, die der Kunst der Steppe ihr eigentümliches, sofort erkennbares Gepräge gaben.
47. Die Muster zeigten vor allem pflanzliche und tierische Motive, kunstvoll miteinander verschlungen wie Fäden in einem Teppich.
48. Das Pflanzenornament mit Ranken, Blättern und Palmetten, jenem stilisierten, fächerartigen Blattmotiv aus dem Orient, war ein vorherrschendes Element dieser Verzierung.
49. Daneben traten Tiergestalten und Tierkampfszenen, die ein uraltes Erbe der gesamten Steppenkunst bewahrten.
50. Die Darstellung von Tieren, oft in stilisierter und geradezu phantastischer Form, reichte bis in die ältesten Überlieferungen der Reitervölker zurück.
51. In diesen Tiermotiven lebten Vorstellungen fort, die eng mit dem Glauben und der Mythologie der Steppe verbunden waren.
52. Das Pferd, der Hirsch, der Vogel und das Raubtier waren die bevorzugten Gegenstände dieser künstlerischen Darstellung.
53. Diese Tiere besaßen häufig eine Bedeutung, die weit über die bloße Abbildung hinausreichte und ins Sinnbildliche überging.
54. Der Greifvogel und der Hirsch spielten in der Vorstellungswelt der Magyaren eine ganz besondere Rolle.
55. In den späteren ungarischen Überlieferungen begegnet jener wunderbare Vogel, der die Herkunft des Herrschergeschlechts begründet.
56. Auch der Hirsch erscheint in den Ursprungssagen als ein Tier, das den Weg weist und die Wanderung des Volkes lenkt.
57. Solche Tiergestalten verbanden also die Kunst unmittelbar mit der Mythologie und mit der Erinnerung an die Herkunft des Volkes.
58. Die Kunst war demnach nicht bloße Verzierung zum Selbstzweck, sondern Trägerin von Vorstellungen und tiefer liegenden Bedeutungen.
59. Die Verzierung der Gegenstände diente zugleich der Schönheit und der Bekundung von Rang und Zugehörigkeit.
60. Die Pracht des Schmucks und der Beschläge ließ den Rang ihres Trägers sofort erkennen und unterstrich seine gesellschaftliche Stellung.
61. Die Kunst war somit auch ein Mittel der gesellschaftlichen Unterscheidung, ein frühes Äquivalent zur teuren Uhr oder zum Maßanzug von heute.
62. Die kostbaren Erzeugnisse der Goldschmiedekunst waren zugleich Wertgegenstände und Zeichen des Ansehens.
63. In den Gräbern der Vornehmen finden sich deshalb reiche Beigaben, die von der Bedeutung dieser Kunst eindrucksvoll zeugen.
64. Aus diesen Grabfunden gewinnt die Forschung tatsächlich einen großen Teil ihrer Kenntnis von der Kunst der Magyaren.
65. Die in den Bestattungen erhaltenen Beschläge, Schmuckstücke und Waffen erlauben weitreichende Rückschlüsse auf Kunst und Handwerk jener Zeit.
66. Die Funde bezeugen ein hohes handwerkliches Können in der Bearbeitung der Metalle und eine überraschend reiche Formensprache.
67. Sie zeigen zugleich jene Verbindungen, die durch Handel und Begegnung mit den Nachbarn entstanden waren.
68. Denn die Kunst der Magyaren war keineswegs abgeschlossen, sondern offen für Anregungen von außen, fast wie ein Schwamm, der alles Brauchbare aufsog.
69. In den Verzierungen lassen sich bis heute Einflüsse aus Byzanz, aus dem Orient und aus der übrigen Steppe erkennen.
70. Die magyarische Kunst verband eigene Überlieferungen mit Anregungen, die der Verkehr mit den Nachbarn ständig neu vermittelte.
71. Diese Verbindung des Ererbten mit dem Aufgenommenen kennzeichnet die Kunst der Magyaren in ganz besonderem Maße.
72. Sie nahm fremde Vorbilder auf und gestaltete sie nach eigenem Sinn zu einer eigentümlichen, unverwechselbaren Formensprache um.
73. So entstand eine Kunst, die zugleich mit jener ihrer Nachbarn verwandt und doch unverwechselbar eigen war.
74. Neben der Metallkunst stand die Verzierung anderer Werkstoffe wie Leder, Holz und Knochen, die im Alltag weit häufiger zur Hand waren.
75. Auch diese Gegenstände wurden mit Mustern und Bildern geschmückt, die der Freude an der Form unmittelbar Ausdruck gaben.
76. Die Verzierung der Sättel, der Köcher und der ledernen Behältnisse zeugt von dem Streben nach Schönheit selbst im scheinbar Nebensächlichen.
77. Die Frauen schmückten die gewebten und genähten Erzeugnisse mit Mustern, die alte Überlieferungen über Generationen hinweg bewahrten.
78. So durchdrang das künstlerische Gestalten buchstäblich alle Bereiche des materiellen Lebens.
79. Die Kleidung der Magyaren war von Farbe und Schmuck geprägt und bekundete eine offenkundige Freude an der reichen Erscheinung.
80. Die Gewänder der Vornehmen waren mit kostbaren Stoffen, Beschlägen und Stickereien verziert, die ihren Rang weit sichtbar machten.
81. Die Kleidung diente daher keineswegs nur dem Schutz vor Wind und Kälte, sondern ebenso der Bekundung von Rang und dem Streben nach Schönheit.
82. In der Pracht der Kleidung und des Schmucks äußerte sich der ausgesprochene Sinn der Magyaren für die festliche Erscheinung.
83. Die überlieferten Bräuche und Sitten bildeten einen weiteren, kaum weniger wichtigen Bereich der Kultur.
84. Diese Bräuche begleiteten die großen Wendepunkte des Lebens, von der Geburt über die Hochzeit bis zum Tod.
85. Sie ordneten das Zusammenleben, festigten die Gemeinschaft und gaben dem Leben seinen eigenen Rhythmus.
86. Die Bestattungsbräuche besaßen dabei eine besondere Bedeutung und sind durch die Grabfunde am besten von allen Bräuchen bezeugt.
87. Den Toten gab man Waffen, Schmuck und Teile des Pferdegeschirrs mit, die ihnen offenbar im Jenseits dienen sollten.
88. Diese Beigaben bezeugen den Glauben an ein Fortleben nach dem Tode und die enge, fast familiäre Bindung des Reiters an sein Tier.
89. In einigen Bestattungen wurden dem Toten sogar Teile des Pferdes selbst mitgegeben, was die überragende Bedeutung des Tieres unterstreicht.
90. Die Bestattung der Vornehmen war von erheblichem Aufwand und von feierlichen Handlungen begleitet.
91. Die Trauer um die Toten äußerte sich in überlieferten Klagen und in festgelegten rituellen Handlungen.
92. Die Verehrung der Ahnen war ein wesentlicher Zug des gesamten Glaubens und der gesamten Bräuche.
93. Man hielt das Fortwirken der Vorfahren im Leben der Nachkommen für selbstverständlich und bat sie regelmäßig um Beistand.
94. Die Erinnerung an die Ahnen verband die Lebenden mit den Toten und stiftete so das Bewusstsein der Zusammengehörigkeit.
95. Die Bräuche der Gastfreundschaft besaßen ebenfalls einen hohen, kaum zu unterschätzenden Rang in der Kultur der Magyaren.
96. Die Bewirtung eines Gastes galt als Frage der Ehre und des gesellschaftlichen Ansehens, nicht als bloße Höflichkeit.
97. Die Gastfreundschaft band die Menschen aneinander und sicherte den Verkehr zwischen den verschiedenen Sippen und Völkern.
98. Auch die Bräuche bei der Erhebung der Anführer und beim Schließen von Bündnissen gehörten zu dieser Welt der Sitten.
99. Die Erhebung des Anführers auf den Schild und der Bund durch das Vermischen des Blutes waren solche bedeutsamen, formgebenden Bräuche.
100. Diese rituellen Handlungen verliehen den politischen Vorgängen ihre Weihe und ihre bindende Kraft, ähnlich einem Eid in späteren Gesellschaften.
101. So waren die Bräuche eng mit der gesellschaftlichen und politischen Ordnung des Verbandes verbunden.
102. Die Feste bildeten die eigentlichen Höhepunkte des gemeinschaftlichen Lebens und versammelten die sonst weit verstreuten Verwandten.
103. Bei diesen Festen erklang die Musik, wurden die alten Lieder gesungen und die überlieferten Erzählungen vorgetragen.
104. Wettkämpfe im Reiten, Schießen und Ringen gehörten zu den Festen und erprobten zugleich die Geschicklichkeit der Männer.
105. Solche Spiele waren zugleich Unterhaltung und ernste Übung jener Fähigkeiten, die für das Überleben unentbehrlich waren.
106. Die Feste festigten den Zusammenhalt der Gemeinschaft und gaben ihr ein lebhaftes Bewusstsein der Zusammengehörigkeit.
107. Sie waren zugleich religiöse und gesellschaftliche Anlässe, bei denen sich die Gemeinschaft ihrer selbst aufs Neue vergewisserte.
108. Die religiöse Vorstellungswelt durchdrang die gesamte Kultur und gab ihr letztlich ihren tieferen Sinn.
109. Der Glaube der Magyaren war von Schamanismus und Ahnenverehrung geprägt und kannte eine ganze Vielzahl von Geistern und Mächten.
110. Man stellte sich die Welt als beseelt vor und sah in den Erscheinungen der Natur das Wirken übernatürlicher Kräfte.
111. Der Himmel besaß in dieser Vorstellungswelt einen hohen Rang und galt vielen als Sitz einer obersten, alles überragenden Macht.
112. Die Verehrung des Himmels war bei zahlreichen Steppenvölkern verbreitet und dürfte auch den Magyaren durchaus eigen gewesen sein.
113. Der Schamane vermittelte zwischen der Welt der Menschen und der Welt der Geister und Mächte, gewissermaßen als Dolmetscher zwischen den Sphären.
114. Er heilte Krankheiten, deutete Zeichen, wahrsagte die Zukunft und wehrte nach Möglichkeit auch Unheil ab.
115. In seinen Handlungen verbanden sich Musik, Tanz und Beschwörung zu einer einzigen, untrennbaren Einheit.
116. Der Schamane galt als Träger eines besonderen Wissens und einer besonderen, kaum greifbaren Kraft.
117. Seine Stellung verlieh ihm Ansehen und Einfluss, der weit über den eigentlich religiösen Bereich hinausreichte.
118. Die religiösen Vorstellungen äußerten sich in zahllosen Handlungen des Alltags, mit denen man die Geister günstig zu stimmen suchte.
119. Bestimmte Tage, Richtungen und Tiere galten als glückbringend oder gefährlich und prägten so das tägliche Handeln.
120. Vor der Jagd, vor dem Krieg und vor jedem größeren Aufbruch konnten Opfer und Gebete stehen.
121. So durchdrang der Glaube wirklich alle Bereiche des Lebens und gab ihnen ihren Sinn und ihre innere Ordnung.
122. Die Mythologie bewahrte die Vorstellungen von der Herkunft der Welt, des Volkes und des Herrschergeschlechts.
123. In den Ursprungssagen lebte die Erinnerung an die Anfänge und die Begründung der bestehenden Ordnung fort, fast wie ein politisches Gründungsdokument in Liedform.
124. Diese Sagen wurden in den Liedern und Erzählungen weitergegeben und bewahrten so das Gedächtnis des gesamten Volkes.
125. Die späteren ungarischen Chroniken haben Teile dieser Überlieferung aufgezeichnet, freilich in christlich überformter, also nachträglich umgedeuteter Gestalt.
126. Aus diesen späten Aufzeichnungen lässt sich der alte Kern der Überlieferung nur mit erheblicher Vorsicht erschließen.
127. Die Sage vom wunderbaren Vogel, der die Geburt des Stammvaters ankündigt, gehört zweifellos zu diesen alten Überlieferungen.
128. Auch die Sage vom Hirsch, der die Brüder bei der Jagd in ein neues Land lockt, bewahrt ein Stück altes Erbe.
129. Solche Sagen verbinden die Mythologie mit der Erinnerung an die Herkunft und an die Wanderung des Volkes.
130. Sie zeigen, wie eng Mythos, Geschichte und Kultur in der Überlieferung der Magyaren tatsächlich verflochten waren.
131. Die Sprache war von allen kulturellen Trägern der wichtigste und das festeste Band der gesamten Gemeinschaft.
132. Die ungarische Sprache gehört zur finnisch-ugrischen Sprachfamilie und bezeugt allein durch ihre Struktur die Herkunft des Volkes.
133. In der Sprache bewahrte sich ein Erbe der Vorzeit, das die Sprachwissenschaft bis heute Stück für Stück zu erschließen vermag.
134. Die Lehnwörter aus den Sprachen der Nachbarn bezeugen zugleich die Begegnungen und den jahrhundertelangen Austausch.
135. Zahlreiche Wörter aus den türkischen Sprachen der Steppenvölker gelangten gerade in dieser Zeit in das Ungarische.
136. Diese Entlehnungen betreffen vor allem die Viehzucht, den Ackerbau, das Handwerk und die gesellschaftliche Ordnung.
137. Sie bezeugen den engen Verkehr mit den türkischen Völkern und die bereitwillige Übernahme ihrer Kenntnisse und Einrichtungen.
138. Die Sprache spiegelt somit, wie ein Sediment, die kulturelle Entwicklung und die Begegnungen des Volkes wider.
139. Sie verband das Erbe der finnisch-ugrischen Herkunft mit den Aufnahmen aus der weiteren Welt der Steppe.
140. So war die Sprache zugleich ein Zeugnis der Herkunft und ein Zeugnis der ganzen Geschichte des Volkes.
141. Die kulturelle Entwicklung der Magyaren war demnach von der ständigen Verbindung des Eigenen mit dem Fremden geprägt.
142. Aus dem Erbe der Herkunft, den Überlieferungen der Steppe und den Anregungen der Nachbarn formte sich eine eigene, in sich stimmige Kultur.
143. Diese Kultur war nomadisch in ihrer äußeren Form und zugleich erstaunlich offen in ihrer Aufnahmebereitschaft.
144. Sie verband die Beweglichkeit der Lebensweise mit der Festigkeit der mündlichen Überlieferung.
145. Sie bewahrte das Alte und nahm bereitwillig das Neue auf, ohne dabei ihre eigene Eigenart zu verlieren.
146. In genau dieser Verbindung lag die Stärke und die ungewöhnliche Lebendigkeit der magyarischen Kultur.
147. Die Kultur war zugleich Ausdruck der Gemeinschaft und ein wirksames Mittel ihres inneren Zusammenhalts.
148. In Musik, Kunst und Bräuchen vergewisserte sich die Gemeinschaft ihrer selbst und ihrer eigenen Zusammengehörigkeit.
149. Die überlieferten Lieder und Sagen bewahrten das Gedächtnis des Volkes und die Erinnerung an seine ferne Herkunft.
150. Die Kunst bekundete die Vorstellungen vom Glauben und von der Ordnung der Welt in Form und Farbe.
151. Die Bräuche ordneten das Zusammenleben und gaben dem Leben seinen Rhythmus und seine besondere Weihe.
152. So war die Kultur das eigentliche Band, das die Gemeinschaft zusammenhielt und ihr ihre Eigenart verlieh.
153. Die Bedeutung dieser Kultur reicht weit über die bloße Zeit von Levedia hinaus.
154. Sie schuf jenes geistige Erbe, das die Magyaren auf ihrer Wanderung und in ihrer neuen Heimat sorgfältig bewahrten.
155. Die Lieder, Sagen und Bräuche begleiteten den Verband auf seinem gesamten Weg nach Westen.
156. Sie bewahrten die Erinnerung an die Herkunft und stifteten zugleich das Bewusstsein der Zusammengehörigkeit.
157. In der neuen Heimat lebte dieses Erbe fort und verband sich dort mit neuen, bislang unbekannten Einflüssen.
158. So bildete die Kultur von Levedia einen Grundstock, auf dem die gesamte spätere Entwicklung aufbauen konnte.
159. Vieles von diesem alten Erbe wurde nach der Annahme des Christentums verdrängt oder zumindest stark umgeformt.
160. Doch lebten Teile der alten Überlieferung in der Volkskultur und in den Sagen unbeirrt fort.
161. Die alte Musik, die alten Muster und die alten Bräuche bewahrten Spuren jener vorchristlichen Zeit, die bis heute nachweisbar sind.
162. Aus diesen Spuren vermag die Forschung das alte Erbe wenigstens in groben Umrissen zu erschließen.
163. Die Erforschung dieser Kultur verbindet dabei die Zeugnisse der Archäologie, der Sprachwissenschaft und der Volkskunde zu einem gemeinsamen Bild.
164. Aus der Zusammenschau dieser Zeugnisse gewinnt die Forschung ein Bild der Kultur, das gleichwohl deutliche Lücken aufweist.
165. Vieles bleibt unsicher und muss weiterhin aus Vergleichen und vorsichtigen Rückschlüssen erschlossen werden.
166. Gesichert erscheint jedoch die enge Verbindung von Musik, Kunst, Bräuchen und Glauben zu einem einzigen Ganzen.
167. Gesichert erscheint ferner die Verbindung des eigenen Erbes mit den ständigen Anregungen der Nachbarn.
168. Und gesichert erscheint schließlich die zentrale Bedeutung der Kultur für den Zusammenhalt der gesamten Gemeinschaft.
169. Diese Befunde bilden gemeinsam das Fundament, auf dem sich das Bild der kulturellen Entwicklung errichten lässt.
170. Die Kultur war demnach kein abgesonderter Sonderbereich, sondern ein wesentlicher Teil des gesamten Lebens.
171. In ihr spiegelten sich die Lebensweise, die Gesellschaft und der Glaube der Magyaren wie in einem Spiegel.
172. Sie zeigt die Magyaren als ein Volk mit einer überraschend reichen und eigentümlichen geistigen Welt.
173. Sie zeigt zugleich ein Volk, das offen war für die Begegnung mit anderen und das Fremde stets nach eigenem Sinn gestaltete.
174. In dieser Verbindung von Eigenart und Offenheit lag einer der zentralen Wesenszüge der magyarischen Kultur überhaupt.
175. Diese Kultur begleitete den Verband durch die gesamte Zeit der Wanderung und bis in die neue Heimat.
176. Sie bewahrte die Erinnerung an die Herkunft und bereitete zugleich, fast unbemerkt, die Aufnahme des Neuen vor.
177. So war die Kultur von Levedia ein Erbe, das weit in die Zukunft wirkte und die spätere Geschichte mitbestimmte.
178. Die Betrachtung dieser Kultur führt damit unmittelbar zu den weiteren Zeugnissen über das Leben des Verbandes.
179. Denn was die Magyaren selbst nicht aufzeichneten, das überlieferten, mehr oder weniger zuverlässig, die Berichte ihrer Nachbarn.
180. Mit dem Blick auf die kulturelle Entwicklung ist daher der Übergang zu den frühesten Schriftquellen und ihren Erwähnungen des Verbandes gegeben.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.