3.1.6 – A harcosok erkölcse: becsület, zsákmány és uralom – Die Kriegermoral: Ehre, Beute und Herrschaft
1. A harcos életmód egy sztyeppei nép számára nem csupán egy mesterség volt, hanem az egész értékrend magja, amint azt a korai magyarok harcos erkölcse is mutatja. – Das Kriegertum bildete für ein Steppenvolk nicht bloß ein Handwerk, sondern den Kern der gesamten Wertewelt, wie die Kriegermoral der frühen Magyaren zeigt.
2. A területet elfoglaló magyarok társadalma alapjaiban véve harcos társadalom volt, amelyben a harc erényei döntötték el egy férfi tekintélyét. – Die Gesellschaft der landnehmenden Magyaren war von Grund auf eine Kriegergesellschaft, in der die Tugenden des Kampfes über das Ansehen eines Mannes entschieden.
3. Aki harcosnak bizonyult, az számított, aki a csatatéren kudarcot vallott, az elvesztette helyét a közösségben. – Wer als Krieger taugte, galt etwas, wer im Felde versagte, verlor seine Stellung in der Gemeinschaft.
4. A társadalmi érték és a harci teljesítmény közötti ez a kapcsolat meghatározta a korai magyarok egész gondolkodásmódját és cselekvését. – Diese Bindung des gesellschaftlichen Wertes an die kriegerische Leistung prägte das ganze Denken und Handeln der frühen Magyaren.
5. Három fogalom vázolja fel különösen világosan ennek a harcos erkölcsnek a lényegét: a becsület, a zsákmány és az uralom. – Drei Begriffe umreißen den Kern dieser Kriegermoral besonders deutlich: Ehre, Beute und Herrschaft.
6. Ez a három érték szorosan összefüggött egymással, és a harcosok gondolkodásmódjában egymást kölcsönösen meghatározta. – Diese drei Werte hingen eng zusammen und bedingten einander in der Vorstellungswelt der Krieger.
7. Aki a harcban bizonyított, az nyerte el a becsületet; a zsákmány a sikert követte; az uralom pedig egyszerre fakadt a becsületből és a zsákmányból. – Ehre gewann, wer sich im Kampf bewährte; Beute folgte dem Erfolg; und Herrschaft erwuchs aus Ehre und Beute zugleich.
8. Így a becsület, a zsákmány és az uralom egy szorosan összefonódó háromszöget alkotott, amely meghatározta a harcosok erkölcsi kódexét. – So bildeten Ehre, Beute und Herrschaft ein eng verflochtenes Dreieck, das die Kriegermoral bestimmte.
9. Az első helyen a becsület állt, amely a harcosok társadalmában a legfőbb érték volt. – An erster Stelle stand die Ehre, die in der Kriegergesellschaft das höchste Gut darstellte.
10. A becsület azt a tekintélyt jelentette, amelyet egy férfi bátorságával, ügyességével és hűségével szerzett meg a harcban. – Ehre bedeutete das Ansehen, das ein Mann durch Tapferkeit, Geschick und Treue im Kampf erwarb.
11. A bátorságot a harcos legnemesebb erényének tartották, és mindenek felett értékelték. – Tapferkeit galt als die vornehmste Tugend des Kriegers und wurde über alles geschätzt.
12. Aki félelem nélkül vetette magát a harcba és legyőzte az ellenséget, dicsőséget és tiszteletet nyert. – Wer sich furchtlos in den Kampf stürzte und den Feind besiegte, gewann Ruhm und Achtung.
13. A gyávaság viszont a legsúlyosabb szégyennek számított, ami egy férfit érhetett. – Feigheit hingegen galt als die schwerste Schande, die einen Mann treffen konnte.
14. A gyáva harcos elvesztette hírnevét, és kizárták a tiszteletben állók közösségéből. – Der feige Krieger verlor sein Ansehen und wurde aus der Gemeinschaft der Geachteten ausgeschlossen.
15. A bátorság és a gyávaság e szigorú megítélése arra ösztönözte a harcosokat, hogy egyre újabb bizonyítékokat nyújtsanak bátorságukról. – Diese strenge Bewertung von Mut und Feigheit trieb die Krieger zu immer neuen Beweisen ihrer Tapferkeit.
16. A becsület nem csupán belső érték volt, hanem közjó, amelyet a közösségnek el kellett ismernie. – Die Ehre war kein bloßer innerer Wert, sondern ein öffentliches Gut, das in der Gemeinschaft anerkannt werden musste.
17. A becsület a harcostársak, a vezérek és az egész nép szemében nyilvánult meg. – Sie zeigte sich in den Augen der Mitkrieger, der Anführer und des ganzen Volkes.
18. Ezért a harcos kereste a lehetőséget, hogy tanúk előtt bizonyítsa vitézségét. – Daher suchte der Krieger die Gelegenheit, seine Tapferkeit vor Zeugen unter Beweis zu stellen.
19. A nagy hadjáratok éppen azt a keretet nyújtották, amelyben ilyen próbára kerülhetett. – Die großen Feldzüge boten gerade jenen Rahmen, in dem solche Bewährung möglich war.
20. A fiatal harcosok azért vonultak hadba, hogy dicsőséget szerezzenek és biztosítsák helyüket a közösségben. – Junge Krieger zogen aus, um sich Ruhm zu erwerben und ihren Platz in der Gemeinschaft zu sichern.
21. A tapasztalt harcos élvezte azt a tekintélyt, amelyet számos csatában szerzett magának. – Der erfahrene Krieger genoss das Ansehen, das er sich in vielen Kämpfen erworben hatte.
22. A becsület minden sikeres próbatétellel nőtt, és az évek során megszilárdította a férfi helyzetét. – Die Ehre wuchs mit jeder bestandenen Probe und festigte die Stellung des Mannes über die Jahre.
23. Így a harcos egész élete a becsület megszerzésére és megőrzésére irányult. – So war das ganze Leben des Kriegers auf den Erwerb und die Bewahrung der Ehre ausgerichtet.
24. Ez a becsületfelfogás összekötötte a magyarokat más sztyeppei népek harcos kultúráival. – Diese Ehrvorstellung verband die Magyaren mit den Kriegerkulturen anderer Steppenvölker.
25. A hunok, az avarok és más lovas népek körében is a harci becsület állt a középpontban. – Auch bei Hunnen, Awaren und anderen Reitervölkern stand die kriegerische Ehre im Mittelpunkt.
26. A magyar harci erkölcs beilleszkedett az eurázsiai sztyeppe ezen közös hagyományába. – Die magyarische Kriegermoral fügte sich in diese gemeinsame Tradition der eurasischen Steppe ein.
27. Ebből merítette keménységét, büszkeségét és a bátorság iránti kompromisszummentes tiszteletét. – Aus ihr schöpfte sie ihre Härte, ihren Stolz und ihre kompromisslose Wertschätzung des Mutes.
28. A becsület emellett feltétlen hűséget követelt a vezér és a társak iránt. – Die Ehre verlangte zudem unbedingte Treue gegenüber dem Anführer und den Gefährten.
29. A hűség a vitézség mellett a harcos alapvető erényének számított. – Treue galt neben der Tapferkeit als grundlegende Tugend des Kriegers.
30. A hűséges követő jóban és rosszban, győzelemben és vereségben egyaránt kiállt uráért. – Der treue Gefolgsmann stand zu seinem Herrn in Glück und Unglück, in Sieg und Niederlage.
31. Az árulás és a hűtlenség becstelen cselekedetnek számított, és visszavonhatatlanul tönkretette az ember hírnevét. – Verrat und Treulosigkeit galten als ehrlos und zerstörten das Ansehen des Mannes unwiderruflich.
32. A harcos társadalom egész szerkezete a követők hűségén alapult. – Auf der Treue der Gefolgschaft beruhte das ganze Gefüge der kriegerischen Gesellschaft.
33. A vezér csak hűséges harcosokra támaszkodhatott, a harcosok pedig csak egy becsületes urat követtek. – Der Anführer konnte sich nur auf treue Krieger stützen, und die Krieger folgten nur einem ehrenwerten Herrn.
34. Így a hűség erénye szilárd egységgé kovácsolta az urat és a követőket. – So verband die Tugend der Treue Herr und Gefolgschaft zu einer festen Einheit.
35. Ez a kötelék egyszerre volt személyes és erkölcsi jellegű, nem csupán kényszer vagy haszon határozta meg. – Diese Bindung war zugleich persönlich und sittlich, nicht bloß durch Zwang oder Vorteil bestimmt.
36. A harcos becsülete éppen az urához való hűségében nyilvánult meg. – Die Ehre des Kriegers bewährte sich gerade in der Treue zu seinem Herrn.
37. A harci értékek között a második helyen állt a zsákmány, amely a harc kézzelfogható jutalmát jelentette. – An zweiter Stelle der kriegerischen Werte stand die Beute, die den greifbaren Lohn des Kampfes darstellte.
38. A zsákmány nem csupán anyagi nyereség volt, hanem egyben a siker látható jele is. – Beute war nicht bloß materieller Gewinn, sondern zugleich sichtbares Zeichen des Erfolges.
39. A gazdag zsákmánnyal hazatérő harcos ezzel bizonyította a csatatéren tanúsított rátermettségét. – Der mit reicher Beute heimkehrende Krieger bewies durch sie seine Tüchtigkeit im Felde.
40. A zsákmány így a bátorság belső erényének külső jele volt. – Die Beute war somit ein äußeres Zeichen der inneren Tugend der Tapferkeit.
41. Aki sok zsákmányt szerzett, nyilvánvalóan bátrabb és ügyesebb harcosnak bizonyult. – Wer viel erbeutete, hatte sich offenbar als tapferer und geschickter Krieger erwiesen.
42. Így a zsákmány anyagi értéke összekapcsolódott a becsület ideális értékével. – So verband sich der materielle Wert der Beute mit dem ideellen Wert der Ehre.
43. A zsákmányból származó gazdagság növelte a harcos tekintélyét a közösségben. – Reichtum aus Beute steigerte das Ansehen des Kriegers in der Gemeinschaft.
44. A jómódú harcos drága felszereléssel láthatta el magát, és így kiemelkedhetett az alacsonyabb rangúak közül. – Der wohlhabende Krieger konnte sich kostbar ausrüsten und sich von den Geringeren abheben.
45. A fegyverek, ékszerek és a pompás lószerszámok a zsákmány révén elnyert rangot jelképezték. – Waffen, Schmuck und prächtiges Pferdegeschirr zeigten den durch Beute gewonnenen Rang.
46. A területfoglalás korából származó, gazdagon felszerelt sírok tükrözik a zsákmány és a tekintély közötti kapcsolatot. – Die reich ausgestatteten Gräber der Landnahmezeit spiegeln diese Verbindung von Beute und Ansehen wider.
47. Bennük nyugodtak a harcosok az életük során megszerzett gazdagságuk és rangjuk jelképeivel. – In ihnen ruhten die Krieger mit den Zeichen ihres im Leben erworbenen Reichtums und Ranges.
48. A zsákmány tehát nem csupán a megélhetést szolgálta, hanem elsősorban a tekintélyt. – Die Beute diente somit nicht nur dem Lebensunterhalt, sondern vor allem der Geltung.
49. Eszköz volt arra, hogy a harcban elnyert dicsőséget külsőleg is láthatóvá tegyék. – Sie war ein Mittel, die im Kampf erworbene Ehre auch äußerlich sichtbar zu machen.
50. Ugyanakkor a zsákmány volt az a gazdasági alap, amelyen a követők hűsége nyugodott. – Zugleich war die Beute die wirtschaftliche Grundlage, auf der die Gefolgschaft beruhte.
51. A vezér a zsákmányt harcosai között osztotta szét, és ezzel magához kötötte őket. – Der Anführer verteilte die Beute unter seine Krieger und band sie damit an sich.
52. A zsákmány nagylelkű elosztása a vezér egyik legfőbb erényének számított. – Großzügige Verteilung der Beute galt als hohe Tugend des Herrn.
53. Aki bőkezűen osztott, elnyerte harcosai hűségét és odaadását. – Wer freigebig teilte, gewann die Treue und Anhänglichkeit seiner Krieger.
54. A fösvény uralkodó viszont elvesztette emberei tiszteletét és hűségét. – Der geizige Herr hingegen verlor das Ansehen und die Gefolgschaft seiner Männer.
55. Így a nagylelkűség éppúgy a harcosok erkölcsi kódexének egyik alapelve volt, mint maga a vitézség. – So war die Großzügigkeit ebenso ein Gebot der Kriegermoral wie die Tapferkeit selbst.
56. A zsákmány elosztása szigorú szabályok szerint történt, amelyek biztosították a seregek összetartását. – Die Verteilung der Beute folgte festen Regeln, die den Zusammenhalt der Heere sicherten.
57. A vezér kapta a legnagyobb részt, de neki is nagylelkűen kellett osztogatnia. – Der Anführer erhielt den größten Anteil, doch musste auch er großzügig weitergeben.
58. Ez a rendezett részesedés megelőzte a viszályokat, és megerősítette a bizalmat az uralkodó és a követői között. – Diese geordnete Teilhabe beugte Streit vor und festigte das Vertrauen zwischen Herr und Gefolgschaft.
59. A zsákmány így a harci társadalom központi összetartó ereje volt. – Die Beute war damit ein zentrales Bindemittel der kriegerischen Gesellschaft.
60. Összekapcsolta az egyén sikerét a közösség jólétével. – Sie verband den Erfolg des einzelnen mit dem Wohl der Gemeinschaft.
61. Harmadik helyen állt az uralom, amely egyszerre fakadt a becsületből és a zsákmányból. – An dritter Stelle stand die Herrschaft, die aus Ehre und Beute zugleich erwuchs.
62. Aki dicsőséget szerzett és zsákmányt oszthatott szét, követőket nyert magának, és ezzel hatalmat. – Wer Ehre erwarb und Beute zu verteilen hatte, gewann Anhänger und damit Macht.
63. A követők a becsületes és sikeres vezért követték, és megerősítették pozícióját. – Die Gefolgschaft folgte dem ehrenwerten und erfolgreichen Anführer und stärkte seine Stellung.
64. Így a harci erényből és az anyagi sikerből nőtt ki a politikai uralom. – So wuchs aus kriegerischer Tugend und materiellem Erfolg die politische Herrschaft.
65. Egy férfi hatalmát követőinek száma és hűsége alapján mérték. – Die Macht eines Mannes bemaß sich an der Zahl und Treue seiner Gefolgsleute.
66. Ezt a követőtábort azonban becsülettel és nagylelkűséggel, vitézséggel és zsákmányosztással nyerte el. – Diese Gefolgschaft aber gewann er durch Ehre und Großzügigkeit, durch Tapferkeit und Beute.
67. Az uralom tehát nem volt elválasztható a harci erkölcstől, hanem annak közvetlen eredménye volt. – Herrschaft war somit nicht von der Kriegermoral zu trennen, sondern ihr unmittelbares Ergebnis.
68. A hatalmas uralkodó egyben vitéz harcos és nagylelkű zsákmányosztó is volt. – Der mächtige Herr war zugleich der tapfere Krieger und der großzügige Beuteverteiler.
69. Ez a három szerep egyesült a sikeres vezető személyében. – Diese drei Rollen verschmolzen in der Person des erfolgreichen Anführers.
70. Így az egész hatalmi rend a harcos erkölcs értékein alapult. – So beruhte die ganze Herrschaftsordnung auf den Werten der Kriegermoral.
71. A nagyherceg és a törzsfőnökök helyzete is ezeken az értékeken alapult. – Auch die Stellung des Großfürsten und der Stammesfürsten gründete auf diesen Werten.
72. A nagyherceg volt a legfőbb harcos, a legnagyobb zsákmányosztó és a leghatalmasabb uralkodó. – Der Großfürst war der oberste Krieger, der größte Beuteverteiler und der mächtigste Herr.
73. Hatósága ugyanúgy harci képességein, mint származásán alapult. – Seine Autorität ruhte ebenso auf seiner kriegerischen Tüchtigkeit wie auf seiner Herkunft.
74. A harcos erkölcs így áthatotta a társadalmi rend minden szintjét. – Die Kriegermoral durchdrang somit alle Ebenen der gesellschaftlichen Ordnung.
75. Az egyszerű harcostól a nagyfejedelemig ugyanazok az értékek – a becsület, a zsákmány és az uralom – érvényesültek. – Vom einfachen Krieger bis zum Großfürsten galten dieselben Werte von Ehre, Beute und Herrschaft.
76. Ez a közös értékrend összekötötte a társadalmat minden rangszintet átívelve. – Diese gemeinsame Wertewelt verband die Gesellschaft über alle Rangstufen hinweg.
77. Egységes megértést teremtett arról, mi jellemzi a férfit. – Sie schuf ein einheitliches Verständnis von dem, was einen Mann auszeichnete.
78. Ebben rejlett a magyarok belső összetartásának egyik alapvető kapocsa. – In ihr lag ein wesentliches Band des inneren Zusammenhalts der Magyaren.
79. A harcoserkölcs így nem csupán a harcosok ügye volt, hanem az egész társadalomé. – Die Kriegermoral war damit nicht nur eine Sache der Krieger, sondern der ganzen Gesellschaft.
80. Ez határozta meg a fiatalok nevelését, a férfiak tekintélyét és az uralom rendjét. – Sie bestimmte die Erziehung der Jugend, das Ansehen der Männer und die Ordnung der Herrschaft.
81. Már a fiúkat is korán megtanították a lovaglás és az íjászat művészetére. – Schon die Knaben wurden früh in den Künsten des Reitens und des Bogenschießens unterwiesen.
82. A nevelés célja az volt, hogy alkalmas harcosokat képezzenek ki, akik megfelelnek a harcosok erkölcsi elvárásainak. – Die Erziehung zielte darauf ab, tüchtige Krieger heranzubilden, die der Kriegermoral genügten.
83. A lovaglás, az íjászat és a fegyverek kezelése minden szabad férfi alapképzésének része volt. – Reiten, Schießen und der Umgang mit den Waffen gehörten zur Grundausbildung jedes freien Mannes.
84. Gyermekkortól kezdve a fiúkat felkészítették a harcos életre. – Vom Kindesalter an wurde der Junge auf das Leben des Kriegers vorbereitet.
85. A bátorság, a hűség és a becsület értékeit már korán beléjük nevelték. – Die Werte von Tapferkeit, Treue und Ehre wurden ihm dabei von früh an eingeprägt.
86. Így minden generáció a harcos erkölcsbe nőtt bele, és azt továbbadta a következőnek. – So wuchs jede Generation in die Kriegermoral hinein und gab sie an die nächste weiter.
87. Ez a folytonosság biztosította a harci értékek fennmaradását a generációkon át. – Diese Kontinuität sicherte den Bestand der kriegerischen Werte über die Generationen.
88. A magyarok hősi dalai és mondái szintén hozzájárultak a harcos erkölcs ápolásához. – Die Heldenlieder und Erzählungen der Magyaren trugen ebenfalls zur Pflege der Kriegermoral bei.
89. Ezekben a nagy harcosok és vezérek tetteit énekelték meg és őrizték meg az emlékezetben. – In ihnen wurden die Taten großer Krieger und Anführer besungen und im Gedächtnis bewahrt.
90. Ezek a dalok életben tartották a bátor hős példaképét, és a követésre ösztönöztek. – Diese Lieder hielten das Vorbild des tapferen Helden lebendig und spornten zur Nacheiferung an.
91. Árpádra és a honfoglalás hőseire való emlékezet ragyogó példaként szolgált. – Die Erinnerung an Árpád und die Helden der Landnahme diente als leuchtendes Beispiel.
92. Így a hagyomány a harci erények iskolájaként működött. – So wirkte die Überlieferung als Schule der kriegerischen Tugenden.
93. Összekötötte a jelenkori harcosokat a dicsőséges ősökkel. – Sie verband die gegenwärtigen Krieger mit den ruhmreichen Vorfahren.
94. Ezen emlék ápolása egyúttal megerősítette a nép harci önképét is. – Die Pflege dieser Erinnerung festigte zugleich das kriegerische Selbstbild des Volkes.
95. A magyarok győztes harcos népnek tekintették magukat, amely karddal hódította meg hazáját. – Die Magyaren sahen sich als siegreiches Kriegervolk, das seine Heimat mit dem Schwert erobert hatte.
96. Ez az önkép büszkeséget és összetartást adott nekik egy ellenséges környezetben. – Dieses Selbstbild verlieh ihnen Stolz und Zusammenhalt in einer feindlichen Umwelt.
97. A harcos erkölcs így a közös identitás egyik alapja is volt. – Die Kriegermoral war somit auch ein Fundament der gemeinsamen Identität.
98. Ez különböztette meg a magyarokat a környékükön élő letelepedett népektől. – Sie unterschied die Magyaren von den sesshaften Völkern ihrer Umgebung.
99. Míg az utóbbiakat gyakran zsákmánynak tekintették, a magyarok magukat felsőbbrendű harcosoknak tartották. – Während jene oft als Beute galten, sahen sich die Magyaren als die überlegenen Krieger.
100. Ez az önkép döntő módon meghatározta a szomszédos népekhez fűződő viszonyukat. – Diese Selbstsicht prägte ihr Verhältnis zu den Nachbarvölkern entscheidend.
101. A harcosok erkölcse természetesen kemény és könyörtelen oldalai is voltak. – Die Kriegermoral hatte freilich auch ihre harten und unerbittlichen Seiten.
102. Alig ismert irgalmat a legyőzöttek iránt, és a zsákmányt és a foglyokat a győzelem jutalmának tekintette. – Sie kannte wenig Mitleid mit den Besiegten und betrachtete Beute und Gefangene als Lohn des Sieges.
103. A foglyok elhurcolása és az idegen országok feldúlása a győztes természetes jogának számított. – Die Verschleppung von Gefangenen und die Verwüstung fremder Länder galten als selbstverständliches Recht des Siegers.
104. Ez a keménység nem pusztán kegyetlenségből fakadt, hanem a harcos társadalom értékrendjéből. – Diese Härte entsprang nicht bloßer Grausamkeit, sondern dem Wertgefüge der Kriegergesellschaft.
105. A háborúban az volt a szabály, hogy akinek sikerült győznie, annak volt igaza, a legyőzöttnek pedig el kellett viselnie a vesztes sorsát. – Im Krieg galt, wer siegte, als im Recht, und der Besiegte hatte das Schicksal des Unterlegenen zu tragen.
106. Ezt a nézetet a magyarok osztották koruk számos harcos népével. – Diese Sicht teilten die Magyaren mit vielen kriegerischen Völkern ihrer Zeit.
107. A nyugati keresztény harcosok is alig mutattak kegyelmet a zsákmányért és a hatalomért folytatott küzdelemben. – Auch die christlichen Krieger des Westens kannten wenig Schonung im Kampf um Beute und Macht.
108. A magyar harcosok erkölcsi szigorúsága ezért nem volt kivételes eset, hanem a kor szellemének kifejeződése. – Die Härte der magyarischen Kriegermoral war daher kein Sonderfall, sondern Ausdruck der Zeit.
109. Ugyanakkor a keresztény kortársak számára különösen rettenetesnek és idegennek tűnt. – Gleichwohl erschien sie den christlichen Zeitgenossen als besonders furchtbar und fremd.
110. A nyugati szerzetesek a pogány lovasokban a vad kegyetlenség megtestesülését látták. – Die Mönche des Westens sahen in den heidnischen Reitern die Verkörperung wilder Grausamkeit.
111. Ezt a nézetet a rettegés és a vallási ellentét jellemezte, és eltorzította a képet. – Diese Sicht war von Schrecken und religiösem Gegensatz geprägt und verzeichnete das Bild.
112. A józan megközelítés a harcos erkölcsben egy önmagában koherens értékrendet ismer fel. – Eine nüchterne Betrachtung erkennt in der Kriegermoral eine in sich stimmige Wertordnung.
113. Ez megfelelt a sztyeppéken való élet és a zsákmánygazdaság feltételeinek. – Sie war den Bedingungen des Steppenlebens und der Beutewirtschaft angemessen.
114. Egy olyan világban, ahol az erő döntött a túlélésről, a bátorságnak volt a legnagyobb értéke. – In einer Welt, in der Stärke über das Überleben entschied, hatte die Tapferkeit höchsten Wert.
115. A harcosok erkölcse tehát válasz volt az életmód kemény körülményeire. – Die Kriegermoral war somit eine Antwort auf die harten Bedingungen der Lebensweise.
116. Értelmet, rendet és méltóságot kölcsönzött a harcos létezésének. – Sie verlieh dem Dasein des Kriegers Sinn, Ordnung und Würde.
117. Saját logikáján belül koherens volt, és egyáltalán nem önkényes. – Innerhalb ihrer eigenen Logik war sie kohärent und keineswegs willkürlich.
118. A becsület, a zsákmány és az uralom értékei zárt egésszé álltak össze. – Die Werte von Ehre, Beute und Herrschaft fügten sich zu einem geschlossenen Ganzen.
119. Ez az egész hordozta a magyar társadalmat a kalandok korszakának évtizedei során. – Dieses Ganze trug die magyarische Gesellschaft durch die Jahrzehnte der Abenteuerzeit.
120. Amíg a portyák sikeresek voltak, a harcosok erkölcse újra és újra megerősödött. – Solange die Raubzüge erfolgreich waren, bestätigte sich die Kriegermoral immer aufs Neue.
121. Minden győzelem növelte a becsületet, minden zsákmány a gazdagságot, minden siker az uralmat. – Jeder Sieg mehrte die Ehre, jede Beute den Reichtum, jeder Erfolg die Herrschaft.
122. Így a siker megerősítette az értékeket, az értékek pedig újabb sikerekhez vezettek. – So verstärkte der Erfolg die Werte, und die Werte trieben zu neuem Erfolg.
123. Ez a kölcsönhatás tartotta állandó mozgásban a harcos társadalmat. – Dieses Wechselspiel hielt die kriegerische Gesellschaft in beständiger Bewegung.
124. Ez újra és újra új vállalkozásokra ösztönözte a magyarokat nyugat és dél felé. – Es trieb die Magyaren immer wieder zu neuen Unternehmungen nach West und Süd.
125. A harcos erkölcs így egyúttal a fosztogató hadjáratok hajtóereje és igazolása is volt. – Die Kriegermoral war damit zugleich Antrieb und Rechtfertigung der Raubzüge.
126. Erkölcsi szentelést kölcsönzött a zsákmány utáni törekvésnek, mint a dicsőség megszerzésének. – Sie verlieh dem Streben nach Beute eine sittliche Weihe als Erwerb von Ehre.
127. Ami kívülről fosztogatásnak tűnt, belülről tiszteletre méltó próbatételnek számított. – Was von außen als Plünderung erschien, galt im Inneren als ehrenvolle Bewährung.
128. Ez az értelmezés adta meg a hadjáratoknak mélyebb értelmüket a harcosok értékrendjében. – Diese Deutung verlieh den Feldzügen ihren tieferen Sinn in der Wertewelt der Krieger.
129. A harcosok erkölcse azonban – akárcsak a zsákmánygazdaság – egy alapvető gyengeséget rejtett magában. – Doch barg die Kriegermoral, wie die Beutewirtschaft, eine grundlegende Schwäche.
130. A hadjáratok folyamatos sikerétől függött. – Sie war auf den fortwährenden Erfolg der Feldzüge angewiesen.
131. Ha nem születtek győzelmek, az egész értékrend veszélybe került. – Blieben die Siege aus, so geriet das ganze Wertgefüge in Bedrängnis.
132. A vereség nemcsak a gazdagságot, hanem a harcosok becsületét is fenyegette. – Die Niederlage bedrohte nicht nur den Reichtum, sondern auch die Ehre der Krieger.
133. Egy súlyos vereség megrázhatta a nép harcos önképét. – Eine schwere Niederlage konnte das kriegerische Selbstbild des Volkes erschüttern.
134. Pont ez bizonyult később, a nagy vereségek után, sorsdöntőnek. – Eben dies sollte sich später, nach den großen Niederlagen, als folgenreich erweisen.
135. Amikor a zsákmányhadjáratok kudarcot vallottak, a rajtuk alapuló harci morál is válságba került. – Als die Beutezüge scheiterten, geriet auch die auf ihnen gegründete Kriegermoral in die Krise.
136. Az első évtizedekben azonban mindez még messze volt. – Doch in den ersten Jahrzehnten stand all dies noch in weiter Ferne.
137. Akkoriban a győzelmek a harcosokat egyik próbatételtől a másikig vezették. – Damals trugen die Siege die Krieger von einer Bewährung zur nächsten.
138. A harci erkölcs ebben az időszakban teljes erejében és jelentőségében bontakozott ki. – Die Kriegermoral entfaltete in dieser Zeit ihre volle Kraft und Geltung.
139. Ez tette a magyarokat rettegett ellenfelekké, és megerősítette belső összetartásukat. – Sie machte die Magyaren zu gefürchteten Gegnern und festigte ihren inneren Zusammenhalt.
140. Ebben rejlett a lovasok katonai fölényének egyik alapvető oka. – In ihr lag ein wesentlicher Grund für die militärische Überlegenheit der Reiter.
141. Hiszen a harci képesség nem csupán a fegyverek, hanem a szellemiség kérdése is volt. – Denn die kriegerische Tüchtigkeit war nicht nur eine Frage der Waffen, sondern auch der Gesinnung.
142. Az a hajlandóság, hogy a becsület és a zsákmány érdekében vállalják a veszélyt és a megpróbáltatásokat, erőssé tette a harcosokat. – Die Bereitschaft, Gefahr und Mühsal für Ehre und Beute auf sich zu nehmen, machte die Krieger stark.
143. Ez a szellemiség adta a magyar seregeknek különleges harci erejüket. – Diese Gesinnung verlieh den magyarischen Heeren ihre besondere Schlagkraft.
144. A harcosok morálja így a katonai siker egyik nem alábecsülendő tényezője volt. – Die Kriegermoral war somit ein nicht zu unterschätzender Faktor des militärischen Erfolges.
145. Kiegészítette a kiváló taktikát és fegyverzetet a harcra való belső készséggel. – Sie ergänzte die überlegene Taktik und Bewaffnung um die innere Bereitschaft zum Kampf.
146. A magyar harcosok ereje a képesség és a szellemiség ötvözetében rejlett. – In der Verbindung von Können und Gesinnung lag die Stärke der magyarischen Krieger.
147. A harcosok erkölcse azonban nem csupán a háborút, hanem az egész társadalmi életet is meghatározta. – Die Kriegermoral prägte aber nicht nur den Krieg, sondern das ganze gesellschaftliche Leben.
148. Ez határozta meg a férfiak tekintélyét, az uralom rendjét és a fiatalok nevelését. – Sie bestimmte das Ansehen der Männer, die Ordnung der Herrschaft und die Erziehung der Jugend.
149. Ebben sűrűsödtek a korai magyar társadalom alapvető értékei. – In ihr verdichteten sich die grundlegenden Werte der frühen magyarischen Gesellschaft.
150. A becsület, a zsákmány és az uralom voltak azok a vezércsillagok, amelyekhez a cselekvést igazították. – Ehre, Beute und Herrschaft waren die Leitsterne, an denen sich das Handeln ausrichtete.
151. Ezek az értékek adtak értelmet és irányt a harcos életének. – Diese Werte gaben dem Leben des Kriegers Sinn und Richtung.
152. Összekötötték az egyént a közösséggel, a jelent a múlttal. – Sie verbanden den einzelnen mit der Gemeinschaft und die Gegenwart mit der Vergangenheit.
153. Bennük élt tovább a sztyeppei hagyomány és a hódító nép önképének. – In ihnen lebte die Tradition der Steppe und das Selbstverständnis des Eroberervolkes fort.
154. A harcos erkölcs így a korai magyar kultúra központi eleme volt. – Die Kriegermoral war damit ein zentrales Element der magyarischen Kultur der Frühzeit.
155. Ez elengedhetetlen a magyarok viselkedésének és sikereinek megértéséhez. – Sie ist unverzichtbar für das Verständnis des Verhaltens und der Erfolge der Magyaren.
156. Enélkül a portyák és a hatalmi rend érthetetlenek maradnak. – Ohne sie bleiben die Raubzüge und die Herrschaftsordnung unverständlich.
157. Csak ez magyarázza meg, miért voltak a harcosok készek vállalkozásaikra. – Erst sie erklärt, warum die Krieger zu ihren Unternehmungen bereit waren.
158. És csak ez magyarázza meg, hogyan alakult ki a háborús sikerből a politikai uralom. – Und erst sie erklärt, wie aus kriegerischem Erfolg politische Herrschaft erwuchs.
159. A harcosok erkölcse volt a háború, a gazdaság és az uralom közötti összekötő láncszem. – Die Kriegermoral war das verbindende Glied zwischen Krieg, Wirtschaft und Herrschaft.
160. Ez a három területet a harcos életmód harmonikus egésszé egyesítette. – Sie fügte diese Bereiche zu einem stimmigen Ganzen der kriegerischen Lebensweise zusammen.
161. A viszonyok változásával azonban a harcosok erkölcse is átalakulni kényszerült. – Mit dem Wandel der Verhältnisse aber sollte sich auch die Kriegermoral wandeln.
162. Az letelepedés és a későbbi keresztényesítés alapvetően megváltoztatta a magyarok értékrendjét. – Die Sesshaftwerdung und die spätere Christianisierung veränderten die Wertewelt der Magyaren grundlegend.
163. A pogány harci becsület helyét fokozatosan a keresztény erények és elképzelések vették át. – An die Stelle der heidnischen Kriegerehre traten allmählich christliche Tugenden und Vorstellungen.
164. A zsákmányvadász harcos ideálja helyét a keresztény lovag és uralkodó képe vette át. – Das Ideal des Beutekriegers wich dem Bild des christlichen Ritters und Herrschers.
165. Ez a változás azonban egy későbbi korszakhoz tartozik, és nem változtat semmit a korai harcos erkölcs jelentőségén. – Doch dieser Wandel gehört einer späteren Zeit an und ändert nichts an der Bedeutung der frühen Kriegermoral.
166. A földhódítás utáni első évtizedekben ez vitathatatlanul és töretlenül uralkodott. – In den ersten Jahrzehnten nach der Landnahme herrschte sie unangefochten und ungebrochen.
167. Ez határozta meg a magyarok gondolkodását és cselekedeteit legnagyobb erejük idején. – Sie prägte das Denken und Handeln der Magyaren in der Zeit ihrer größten Schlagkraft.
168. A becsület, a zsákmány és az uralom értékei határozták meg a harcos nép életét. – Die Werte von Ehre, Beute und Herrschaft bestimmten das Leben des Kriegervolkes.
169. Ezekben nyert a legvilágosabb kifejezését a magyarok önképük. – In ihnen fand das Selbstverständnis der Magyaren seinen klarsten Ausdruck.
170. Ezek tették a magyarokat azzá, aminek kortársaik szemében látták őket. – Sie machten die Magyaren zu dem, was sie in den Augen ihrer Zeitgenossen waren.
171. Egy büszke, harcias és rettegett nép, lovasok és hódítók. – Ein stolzes, kriegerisches und gefürchtetes Volk von Reitern und Eroberern.
172. A harcos erkölcs volt ennek az önképnek a belső magja. – Die Kriegermoral war der innere Kern dieses Selbstverständnisses.
173. Ez adta a magyaroknak keménységüket, büszkeségüket és harci erejüket. – Sie verlieh den Magyaren ihre Härte, ihren Stolz und ihre Schlagkraft.
174. Ugyanakkor magában hordozta azt a gyengeséget is, amelyből táplálkozott: a sikertől való függőséget. – Zugleich barg sie die Schwäche, von der sie zehrte, in der Abhängigkeit vom Erfolg.
175. Az erő és a sebezhetőség közötti feszültségben rejlett a harcos erkölcs lényege. – In dieser Spannung zwischen Stärke und Verletzlichkeit lag das Wesen der Kriegermoral.
176. Ez vezette a magyarokat a kalandos hadjáratok dicsőséges korszakán át. – Sie trug die Magyaren durch die glanzvolle Zeit der Abenteuerzüge.
177. És csak e korszak végével veszítette el alapját. – Und sie sollte erst mit dem Ende dieser Zeit ihre Grundlage verlieren.
178. Addig azonban ez volt a meghatározó erő a harcos nép életében. – Bis dahin aber war sie die bestimmende Kraft im Leben des Kriegervolkes.
179. Ebben a becsület, a zsákmány és az uralom egy zárt és hatékony értékrenddé egyesült. – In ihr verbanden sich Ehre, Beute und Herrschaft zu einer geschlossenen und wirkungsmächtigen Wertordnung.
180. Így a harcos erkölcs képezte annak a harci korszaknak a belső alapját, amely olyan jellegzetesen meghatározta a korai Magyarországot. – So bildete die Kriegermoral das innere Fundament jener kriegerischen Epoche, die das frühe Ungarn so unverwechselbar prägte.
(aufklappen)magyar
1. A harcos életmód egy sztyeppei nép számára nem csupán egy mesterség volt, hanem az egész értékrend magja, amint azt a korai magyarok harcos erkölcse is mutatja.
2. A területet elfoglaló magyarok társadalma alapjaiban véve harcos társadalom volt, amelyben a harc erényei döntötték el egy férfi tekintélyét.
3. Aki harcosnak bizonyult, az számított, aki a csatatéren kudarcot vallott, az elvesztette helyét a közösségben.
4. A társadalmi érték és a harci teljesítmény közötti ez a kapcsolat meghatározta a korai magyarok egész gondolkodásmódját és cselekvését.
5. Három fogalom vázolja fel különösen világosan ennek a harcos erkölcsnek a lényegét: a becsület, a zsákmány és az uralom.
6. Ez a három érték szorosan összefüggött egymással, és a harcosok gondolkodásmódjában egymást kölcsönösen meghatározta.
7. Aki a harcban bizonyított, az nyerte el a becsületet; a zsákmány a sikert követte; az uralom pedig egyszerre fakadt a becsületből és a zsákmányból.
8. Így a becsület, a zsákmány és az uralom egy szorosan összefonódó háromszöget alkotott, amely meghatározta a harcosok erkölcsi kódexét.
9. Az első helyen a becsület állt, amely a harcosok társadalmában a legfőbb érték volt.
10. A becsület azt a tekintélyt jelentette, amelyet egy férfi bátorságával, ügyességével és hűségével szerzett meg a harcban.
11. A bátorságot a harcos legnemesebb erényének tartották, és mindenek felett értékelték.
12. Aki félelem nélkül vetette magát a harcba és legyőzte az ellenséget, dicsőséget és tiszteletet nyert.
13. A gyávaság viszont a legsúlyosabb szégyennek számított, ami egy férfit érhetett.
14. A gyáva harcos elvesztette hírnevét, és kizárták a tiszteletben állók közösségéből.
15. A bátorság és a gyávaság e szigorú megítélése arra ösztönözte a harcosokat, hogy egyre újabb bizonyítékokat nyújtsanak bátorságukról.
16. A becsület nem csupán belső érték volt, hanem közjó, amelyet a közösségnek el kellett ismernie.
17. A becsület a harcostársak, a vezérek és az egész nép szemében nyilvánult meg.
18. Ezért a harcos kereste a lehetőséget, hogy tanúk előtt bizonyítsa vitézségét.
19. A nagy hadjáratok éppen azt a keretet nyújtották, amelyben ilyen próbára kerülhetett.
20. A fiatal harcosok azért vonultak hadba, hogy dicsőséget szerezzenek és biztosítsák helyüket a közösségben.
21. A tapasztalt harcos élvezte azt a tekintélyt, amelyet számos csatában szerzett magának.
22. A becsület minden sikeres próbatétellel nőtt, és az évek során megszilárdította a férfi helyzetét.
23. Így a harcos egész élete a becsület megszerzésére és megőrzésére irányult.
24. Ez a becsületfelfogás összekötötte a magyarokat más sztyeppei népek harcos kultúráival.
25. A hunok, az avarok és más lovas népek körében is a harci becsület állt a középpontban.
26. A magyar harci erkölcs beilleszkedett az eurázsiai sztyeppe ezen közös hagyományába.
27. Ebből merítette keménységét, büszkeségét és a bátorság iránti kompromisszummentes tiszteletét.
28. A becsület emellett feltétlen hűséget követelt a vezér és a társak iránt.
29. A hűség a vitézség mellett a harcos alapvető erényének számított.
30. A hűséges követő jóban és rosszban, győzelemben és vereségben egyaránt kiállt uráért.
31. Az árulás és a hűtlenség becstelen cselekedetnek számított, és visszavonhatatlanul tönkretette az ember hírnevét.
32. A harcos társadalom egész szerkezete a követők hűségén alapult.
33. A vezér csak hűséges harcosokra támaszkodhatott, a harcosok pedig csak egy becsületes urat követtek.
34. Így a hűség erénye szilárd egységgé kovácsolta az urat és a követőket.
35. Ez a kötelék egyszerre volt személyes és erkölcsi jellegű, nem csupán kényszer vagy haszon határozta meg.
36. A harcos becsülete éppen az urához való hűségében nyilvánult meg.
37. A harci értékek között a második helyen állt a zsákmány, amely a harc kézzelfogható jutalmát jelentette.
38. A zsákmány nem csupán anyagi nyereség volt, hanem egyben a siker látható jele is.
39. A gazdag zsákmánnyal hazatérő harcos ezzel bizonyította a csatatéren tanúsított rátermettségét.
40. A zsákmány így a bátorság belső erényének külső jele volt.
41. Aki sok zsákmányt szerzett, nyilvánvalóan bátrabb és ügyesebb harcosnak bizonyult.
42. Így a zsákmány anyagi értéke összekapcsolódott a becsület ideális értékével.
43. A zsákmányból származó gazdagság növelte a harcos tekintélyét a közösségben.
44. A jómódú harcos drága felszereléssel láthatta el magát, és így kiemelkedhetett az alacsonyabb rangúak közül.
45. A fegyverek, ékszerek és a pompás lószerszámok a zsákmány révén elnyert rangot jelképezték.
46. A területfoglalás korából származó, gazdagon felszerelt sírok tükrözik a zsákmány és a tekintély közötti kapcsolatot.
47. Bennük nyugodtak a harcosok az életük során megszerzett gazdagságuk és rangjuk jelképeivel.
48. A zsákmány tehát nem csupán a megélhetést szolgálta, hanem elsősorban a tekintélyt.
49. Eszköz volt arra, hogy a harcban elnyert dicsőséget külsőleg is láthatóvá tegyék.
50. Ugyanakkor a zsákmány volt az a gazdasági alap, amelyen a követők hűsége nyugodott.
51. A vezér a zsákmányt harcosai között osztotta szét, és ezzel magához kötötte őket.
52. A zsákmány nagylelkű elosztása a vezér egyik legfőbb erényének számított.
53. Aki bőkezűen osztott, elnyerte harcosai hűségét és odaadását.
54. A fösvény uralkodó viszont elvesztette emberei tiszteletét és hűségét.
55. Így a nagylelkűség éppúgy a harcosok erkölcsi kódexének egyik alapelve volt, mint maga a vitézség.
56. A zsákmány elosztása szigorú szabályok szerint történt, amelyek biztosították a seregek összetartását.
57. A vezér kapta a legnagyobb részt, de neki is nagylelkűen kellett osztogatnia.
58. Ez a rendezett részesedés megelőzte a viszályokat, és megerősítette a bizalmat az uralkodó és a követői között.
59. A zsákmány így a harci társadalom központi összetartó ereje volt.
60. Összekapcsolta az egyén sikerét a közösség jólétével.
61. Harmadik helyen állt az uralom, amely egyszerre fakadt a becsületből és a zsákmányból.
62. Aki dicsőséget szerzett és zsákmányt oszthatott szét, követőket nyert magának, és ezzel hatalmat.
63. A követők a becsületes és sikeres vezért követték, és megerősítették pozícióját.
64. Így a harci erényből és az anyagi sikerből nőtt ki a politikai uralom.
65. Egy férfi hatalmát követőinek száma és hűsége alapján mérték.
66. Ezt a követőtábort azonban becsülettel és nagylelkűséggel, vitézséggel és zsákmányosztással nyerte el.
67. Az uralom tehát nem volt elválasztható a harci erkölcstől, hanem annak közvetlen eredménye volt.
68. A hatalmas uralkodó egyben vitéz harcos és nagylelkű zsákmányosztó is volt.
69. Ez a három szerep egyesült a sikeres vezető személyében.
70. Így az egész hatalmi rend a harcos erkölcs értékein alapult.
71. A nagyherceg és a törzsfőnökök helyzete is ezeken az értékeken alapult.
72. A nagyherceg volt a legfőbb harcos, a legnagyobb zsákmányosztó és a leghatalmasabb uralkodó.
73. Hatósága ugyanúgy harci képességein, mint származásán alapult.
74. A harcos erkölcs így áthatotta a társadalmi rend minden szintjét.
75. Az egyszerű harcostól a nagyfejedelemig ugyanazok az értékek – a becsület, a zsákmány és az uralom – érvényesültek.
76. Ez a közös értékrend összekötötte a társadalmat minden rangszintet átívelve.
77. Egységes megértést teremtett arról, mi jellemzi a férfit.
78. Ebben rejlett a magyarok belső összetartásának egyik alapvető kapocsa.
79. A harcoserkölcs így nem csupán a harcosok ügye volt, hanem az egész társadalomé.
80. Ez határozta meg a fiatalok nevelését, a férfiak tekintélyét és az uralom rendjét.
81. Már a fiúkat is korán megtanították a lovaglás és az íjászat művészetére.
82. A nevelés célja az volt, hogy alkalmas harcosokat képezzenek ki, akik megfelelnek a harcosok erkölcsi elvárásainak.
83. A lovaglás, az íjászat és a fegyverek kezelése minden szabad férfi alapképzésének része volt.
84. Gyermekkortól kezdve a fiúkat felkészítették a harcos életre.
85. A bátorság, a hűség és a becsület értékeit már korán beléjük nevelték.
86. Így minden generáció a harcos erkölcsbe nőtt bele, és azt továbbadta a következőnek.
87. Ez a folytonosság biztosította a harci értékek fennmaradását a generációkon át.
88. A magyarok hősi dalai és mondái szintén hozzájárultak a harcos erkölcs ápolásához.
89. Ezekben a nagy harcosok és vezérek tetteit énekelték meg és őrizték meg az emlékezetben.
90. Ezek a dalok életben tartották a bátor hős példaképét, és a követésre ösztönöztek.
91. Árpádra és a honfoglalás hőseire való emlékezet ragyogó példaként szolgált.
92. Így a hagyomány a harci erények iskolájaként működött.
93. Összekötötte a jelenkori harcosokat a dicsőséges ősökkel.
94. Ezen emlék ápolása egyúttal megerősítette a nép harci önképét is.
95. A magyarok győztes harcos népnek tekintették magukat, amely karddal hódította meg hazáját.
96. Ez az önkép büszkeséget és összetartást adott nekik egy ellenséges környezetben.
97. A harcos erkölcs így a közös identitás egyik alapja is volt.
98. Ez különböztette meg a magyarokat a környékükön élő letelepedett népektől.
99. Míg az utóbbiakat gyakran zsákmánynak tekintették, a magyarok magukat felsőbbrendű harcosoknak tartották.
100. Ez az önkép döntő módon meghatározta a szomszédos népekhez fűződő viszonyukat.
101. A harcosok erkölcse természetesen kemény és könyörtelen oldalai is voltak.
102. Alig ismert irgalmat a legyőzöttek iránt, és a zsákmányt és a foglyokat a győzelem jutalmának tekintette.
103. A foglyok elhurcolása és az idegen országok feldúlása a győztes természetes jogának számított.
104. Ez a keménység nem pusztán kegyetlenségből fakadt, hanem a harcos társadalom értékrendjéből.
105. A háborúban az volt a szabály, hogy akinek sikerült győznie, annak volt igaza, a legyőzöttnek pedig el kellett viselnie a vesztes sorsát.
106. Ezt a nézetet a magyarok osztották koruk számos harcos népével.
107. A nyugati keresztény harcosok is alig mutattak kegyelmet a zsákmányért és a hatalomért folytatott küzdelemben.
108. A magyar harcosok erkölcsi szigorúsága ezért nem volt kivételes eset, hanem a kor szellemének kifejeződése.
109. Ugyanakkor a keresztény kortársak számára különösen rettenetesnek és idegennek tűnt.
110. A nyugati szerzetesek a pogány lovasokban a vad kegyetlenség megtestesülését látták.
111. Ezt a nézetet a rettegés és a vallási ellentét jellemezte, és eltorzította a képet.
112. A józan megközelítés a harcos erkölcsben egy önmagában koherens értékrendet ismer fel.
113. Ez megfelelt a sztyeppéken való élet és a zsákmánygazdaság feltételeinek.
114. Egy olyan világban, ahol az erő döntött a túlélésről, a bátorságnak volt a legnagyobb értéke.
115. A harcosok erkölcse tehát válasz volt az életmód kemény körülményeire.
116. Értelmet, rendet és méltóságot kölcsönzött a harcos létezésének.
117. Saját logikáján belül koherens volt, és egyáltalán nem önkényes.
118. A becsület, a zsákmány és az uralom értékei zárt egésszé álltak össze.
119. Ez az egész hordozta a magyar társadalmat a kalandok korszakának évtizedei során.
120. Amíg a portyák sikeresek voltak, a harcosok erkölcse újra és újra megerősödött.
121. Minden győzelem növelte a becsületet, minden zsákmány a gazdagságot, minden siker az uralmat.
122. Így a siker megerősítette az értékeket, az értékek pedig újabb sikerekhez vezettek.
123. Ez a kölcsönhatás tartotta állandó mozgásban a harcos társadalmat.
124. Ez újra és újra új vállalkozásokra ösztönözte a magyarokat nyugat és dél felé.
125. A harcos erkölcs így egyúttal a fosztogató hadjáratok hajtóereje és igazolása is volt.
126. Erkölcsi szentelést kölcsönzött a zsákmány utáni törekvésnek, mint a dicsőség megszerzésének.
127. Ami kívülről fosztogatásnak tűnt, belülről tiszteletre méltó próbatételnek számított.
128. Ez az értelmezés adta meg a hadjáratoknak mélyebb értelmüket a harcosok értékrendjében.
129. A harcosok erkölcse azonban – akárcsak a zsákmánygazdaság – egy alapvető gyengeséget rejtett magában.
130. A hadjáratok folyamatos sikerétől függött.
131. Ha nem születtek győzelmek, az egész értékrend veszélybe került.
132. A vereség nemcsak a gazdagságot, hanem a harcosok becsületét is fenyegette.
133. Egy súlyos vereség megrázhatta a nép harcos önképét.
134. Pont ez bizonyult később, a nagy vereségek után, sorsdöntőnek.
135. Amikor a zsákmányhadjáratok kudarcot vallottak, a rajtuk alapuló harci morál is válságba került.
136. Az első évtizedekben azonban mindez még messze volt.
137. Akkoriban a győzelmek a harcosokat egyik próbatételtől a másikig vezették.
138. A harci erkölcs ebben az időszakban teljes erejében és jelentőségében bontakozott ki.
139. Ez tette a magyarokat rettegett ellenfelekké, és megerősítette belső összetartásukat.
140. Ebben rejlett a lovasok katonai fölényének egyik alapvető oka.
141. Hiszen a harci képesség nem csupán a fegyverek, hanem a szellemiség kérdése is volt.
142. Az a hajlandóság, hogy a becsület és a zsákmány érdekében vállalják a veszélyt és a megpróbáltatásokat, erőssé tette a harcosokat.
143. Ez a szellemiség adta a magyar seregeknek különleges harci erejüket.
144. A harcosok morálja így a katonai siker egyik nem alábecsülendő tényezője volt.
145. Kiegészítette a kiváló taktikát és fegyverzetet a harcra való belső készséggel.
146. A magyar harcosok ereje a képesség és a szellemiség ötvözetében rejlett.
147. A harcosok erkölcse azonban nem csupán a háborút, hanem az egész társadalmi életet is meghatározta.
148. Ez határozta meg a férfiak tekintélyét, az uralom rendjét és a fiatalok nevelését.
149. Ebben sűrűsödtek a korai magyar társadalom alapvető értékei.
150. A becsület, a zsákmány és az uralom voltak azok a vezércsillagok, amelyekhez a cselekvést igazították.
151. Ezek az értékek adtak értelmet és irányt a harcos életének.
152. Összekötötték az egyént a közösséggel, a jelent a múlttal.
153. Bennük élt tovább a sztyeppei hagyomány és a hódító nép önképének.
154. A harcos erkölcs így a korai magyar kultúra központi eleme volt.
155. Ez elengedhetetlen a magyarok viselkedésének és sikereinek megértéséhez.
156. Enélkül a portyák és a hatalmi rend érthetetlenek maradnak.
157. Csak ez magyarázza meg, miért voltak a harcosok készek vállalkozásaikra.
158. És csak ez magyarázza meg, hogyan alakult ki a háborús sikerből a politikai uralom.
159. A harcosok erkölcse volt a háború, a gazdaság és az uralom közötti összekötő láncszem.
160. Ez a három területet a harcos életmód harmonikus egésszé egyesítette.
161. A viszonyok változásával azonban a harcosok erkölcse is átalakulni kényszerült.
162. Az letelepedés és a későbbi keresztényesítés alapvetően megváltoztatta a magyarok értékrendjét.
163. A pogány harci becsület helyét fokozatosan a keresztény erények és elképzelések vették át.
164. A zsákmányvadász harcos ideálja helyét a keresztény lovag és uralkodó képe vette át.
165. Ez a változás azonban egy későbbi korszakhoz tartozik, és nem változtat semmit a korai harcos erkölcs jelentőségén.
166. A földhódítás utáni első évtizedekben ez vitathatatlanul és töretlenül uralkodott.
167. Ez határozta meg a magyarok gondolkodását és cselekedeteit legnagyobb erejük idején.
168. A becsület, a zsákmány és az uralom értékei határozták meg a harcos nép életét.
169. Ezekben nyert a legvilágosabb kifejezését a magyarok önképük.
170. Ezek tették a magyarokat azzá, aminek kortársaik szemében látták őket.
171. Egy büszke, harcias és rettegett nép, lovasok és hódítók.
172. A harcos erkölcs volt ennek az önképnek a belső magja.
173. Ez adta a magyaroknak keménységüket, büszkeségüket és harci erejüket.
174. Ugyanakkor magában hordozta azt a gyengeséget is, amelyből táplálkozott: a sikertől való függőséget.
175. Az erő és a sebezhetőség közötti feszültségben rejlett a harcos erkölcs lényege.
176. Ez vezette a magyarokat a kalandos hadjáratok dicsőséges korszakán át.
177. És csak e korszak végével veszítette el alapját.
178. Addig azonban ez volt a meghatározó erő a harcos nép életében.
179. Ebben a becsület, a zsákmány és az uralom egy zárt és hatékony értékrenddé egyesült.
180. Így a harcos erkölcs képezte annak a harci korszaknak a belső alapját, amely olyan jellegzetesen meghatározta a korai Magyarországot.
(aufklappen)német
1. Das Kriegertum bildete für ein Steppenvolk nicht bloß ein Handwerk, sondern den Kern der gesamten Wertewelt, wie die Kriegermoral der frühen Magyaren zeigt.
2. Die Gesellschaft der landnehmenden Magyaren war von Grund auf eine Kriegergesellschaft, in der die Tugenden des Kampfes über das Ansehen eines Mannes entschieden.
3. Wer als Krieger taugte, galt etwas, wer im Felde versagte, verlor seine Stellung in der Gemeinschaft.
4. Diese Bindung des gesellschaftlichen Wertes an die kriegerische Leistung prägte das ganze Denken und Handeln der frühen Magyaren.
5. Drei Begriffe umreißen den Kern dieser Kriegermoral besonders deutlich: Ehre, Beute und Herrschaft.
6. Diese drei Werte hingen eng zusammen und bedingten einander in der Vorstellungswelt der Krieger.
7. Ehre gewann, wer sich im Kampf bewährte; Beute folgte dem Erfolg; und Herrschaft erwuchs aus Ehre und Beute zugleich.
8. So bildeten Ehre, Beute und Herrschaft ein eng verflochtenes Dreieck, das die Kriegermoral bestimmte.
9. An erster Stelle stand die Ehre, die in der Kriegergesellschaft das höchste Gut darstellte.
10. Ehre bedeutete das Ansehen, das ein Mann durch Tapferkeit, Geschick und Treue im Kampf erwarb.
11. Tapferkeit galt als die vornehmste Tugend des Kriegers und wurde über alles geschätzt.
12. Wer sich furchtlos in den Kampf stürzte und den Feind besiegte, gewann Ruhm und Achtung.
13. Feigheit hingegen galt als die schwerste Schande, die einen Mann treffen konnte.
14. Der feige Krieger verlor sein Ansehen und wurde aus der Gemeinschaft der Geachteten ausgeschlossen.
15. Diese strenge Bewertung von Mut und Feigheit trieb die Krieger zu immer neuen Beweisen ihrer Tapferkeit.
16. Die Ehre war kein bloßer innerer Wert, sondern ein öffentliches Gut, das in der Gemeinschaft anerkannt werden musste.
17. Sie zeigte sich in den Augen der Mitkrieger, der Anführer und des ganzen Volkes.
18. Daher suchte der Krieger die Gelegenheit, seine Tapferkeit vor Zeugen unter Beweis zu stellen.
19. Die großen Feldzüge boten gerade jenen Rahmen, in dem solche Bewährung möglich war.
20. Junge Krieger zogen aus, um sich Ruhm zu erwerben und ihren Platz in der Gemeinschaft zu sichern.
21. Der erfahrene Krieger genoss das Ansehen, das er sich in vielen Kämpfen erworben hatte.
22. Die Ehre wuchs mit jeder bestandenen Probe und festigte die Stellung des Mannes über die Jahre.
23. So war das ganze Leben des Kriegers auf den Erwerb und die Bewahrung der Ehre ausgerichtet.
24. Diese Ehrvorstellung verband die Magyaren mit den Kriegerkulturen anderer Steppenvölker.
25. Auch bei Hunnen, Awaren und anderen Reitervölkern stand die kriegerische Ehre im Mittelpunkt.
26. Die magyarische Kriegermoral fügte sich in diese gemeinsame Tradition der eurasischen Steppe ein.
27. Aus ihr schöpfte sie ihre Härte, ihren Stolz und ihre kompromisslose Wertschätzung des Mutes.
28. Die Ehre verlangte zudem unbedingte Treue gegenüber dem Anführer und den Gefährten.
29. Treue galt neben der Tapferkeit als grundlegende Tugend des Kriegers.
30. Der treue Gefolgsmann stand zu seinem Herrn in Glück und Unglück, in Sieg und Niederlage.
31. Verrat und Treulosigkeit galten als ehrlos und zerstörten das Ansehen des Mannes unwiderruflich.
32. Auf der Treue der Gefolgschaft beruhte das ganze Gefüge der kriegerischen Gesellschaft.
33. Der Anführer konnte sich nur auf treue Krieger stützen, und die Krieger folgten nur einem ehrenwerten Herrn.
34. So verband die Tugend der Treue Herr und Gefolgschaft zu einer festen Einheit.
35. Diese Bindung war zugleich persönlich und sittlich, nicht bloß durch Zwang oder Vorteil bestimmt.
36. Die Ehre des Kriegers bewährte sich gerade in der Treue zu seinem Herrn.
37. An zweiter Stelle der kriegerischen Werte stand die Beute, die den greifbaren Lohn des Kampfes darstellte.
38. Beute war nicht bloß materieller Gewinn, sondern zugleich sichtbares Zeichen des Erfolges.
39. Der mit reicher Beute heimkehrende Krieger bewies durch sie seine Tüchtigkeit im Felde.
40. Die Beute war somit ein äußeres Zeichen der inneren Tugend der Tapferkeit.
41. Wer viel erbeutete, hatte sich offenbar als tapferer und geschickter Krieger erwiesen.
42. So verband sich der materielle Wert der Beute mit dem ideellen Wert der Ehre.
43. Reichtum aus Beute steigerte das Ansehen des Kriegers in der Gemeinschaft.
44. Der wohlhabende Krieger konnte sich kostbar ausrüsten und sich von den Geringeren abheben.
45. Waffen, Schmuck und prächtiges Pferdegeschirr zeigten den durch Beute gewonnenen Rang.
46. Die reich ausgestatteten Gräber der Landnahmezeit spiegeln diese Verbindung von Beute und Ansehen wider.
47. In ihnen ruhten die Krieger mit den Zeichen ihres im Leben erworbenen Reichtums und Ranges.
48. Die Beute diente somit nicht nur dem Lebensunterhalt, sondern vor allem der Geltung.
49. Sie war ein Mittel, die im Kampf erworbene Ehre auch äußerlich sichtbar zu machen.
50. Zugleich war die Beute die wirtschaftliche Grundlage, auf der die Gefolgschaft beruhte.
51. Der Anführer verteilte die Beute unter seine Krieger und band sie damit an sich.
52. Großzügige Verteilung der Beute galt als hohe Tugend des Herrn.
53. Wer freigebig teilte, gewann die Treue und Anhänglichkeit seiner Krieger.
54. Der geizige Herr hingegen verlor das Ansehen und die Gefolgschaft seiner Männer.
55. So war die Großzügigkeit ebenso ein Gebot der Kriegermoral wie die Tapferkeit selbst.
56. Die Verteilung der Beute folgte festen Regeln, die den Zusammenhalt der Heere sicherten.
57. Der Anführer erhielt den größten Anteil, doch musste auch er großzügig weitergeben.
58. Diese geordnete Teilhabe beugte Streit vor und festigte das Vertrauen zwischen Herr und Gefolgschaft.
59. Die Beute war damit ein zentrales Bindemittel der kriegerischen Gesellschaft.
60. Sie verband den Erfolg des einzelnen mit dem Wohl der Gemeinschaft.
61. An dritter Stelle stand die Herrschaft, die aus Ehre und Beute zugleich erwuchs.
62. Wer Ehre erwarb und Beute zu verteilen hatte, gewann Anhänger und damit Macht.
63. Die Gefolgschaft folgte dem ehrenwerten und erfolgreichen Anführer und stärkte seine Stellung.
64. So wuchs aus kriegerischer Tugend und materiellem Erfolg die politische Herrschaft.
65. Die Macht eines Mannes bemaß sich an der Zahl und Treue seiner Gefolgsleute.
66. Diese Gefolgschaft aber gewann er durch Ehre und Großzügigkeit, durch Tapferkeit und Beute.
67. Herrschaft war somit nicht von der Kriegermoral zu trennen, sondern ihr unmittelbares Ergebnis.
68. Der mächtige Herr war zugleich der tapfere Krieger und der großzügige Beuteverteiler.
69. Diese drei Rollen verschmolzen in der Person des erfolgreichen Anführers.
70. So beruhte die ganze Herrschaftsordnung auf den Werten der Kriegermoral.
71. Auch die Stellung des Großfürsten und der Stammesfürsten gründete auf diesen Werten.
72. Der Großfürst war der oberste Krieger, der größte Beuteverteiler und der mächtigste Herr.
73. Seine Autorität ruhte ebenso auf seiner kriegerischen Tüchtigkeit wie auf seiner Herkunft.
74. Die Kriegermoral durchdrang somit alle Ebenen der gesellschaftlichen Ordnung.
75. Vom einfachen Krieger bis zum Großfürsten galten dieselben Werte von Ehre, Beute und Herrschaft.
76. Diese gemeinsame Wertewelt verband die Gesellschaft über alle Rangstufen hinweg.
77. Sie schuf ein einheitliches Verständnis von dem, was einen Mann auszeichnete.
78. In ihr lag ein wesentliches Band des inneren Zusammenhalts der Magyaren.
79. Die Kriegermoral war damit nicht nur eine Sache der Krieger, sondern der ganzen Gesellschaft.
80. Sie bestimmte die Erziehung der Jugend, das Ansehen der Männer und die Ordnung der Herrschaft.
81. Schon die Knaben wurden früh in den Künsten des Reitens und des Bogenschießens unterwiesen.
82. Die Erziehung zielte darauf ab, tüchtige Krieger heranzubilden, die der Kriegermoral genügten.
83. Reiten, Schießen und der Umgang mit den Waffen gehörten zur Grundausbildung jedes freien Mannes.
84. Vom Kindesalter an wurde der Junge auf das Leben des Kriegers vorbereitet.
85. Die Werte von Tapferkeit, Treue und Ehre wurden ihm dabei von früh an eingeprägt.
86. So wuchs jede Generation in die Kriegermoral hinein und gab sie an die nächste weiter.
87. Diese Kontinuität sicherte den Bestand der kriegerischen Werte über die Generationen.
88. Die Heldenlieder und Erzählungen der Magyaren trugen ebenfalls zur Pflege der Kriegermoral bei.
89. In ihnen wurden die Taten großer Krieger und Anführer besungen und im Gedächtnis bewahrt.
90. Diese Lieder hielten das Vorbild des tapferen Helden lebendig und spornten zur Nacheiferung an.
91. Die Erinnerung an Árpád und die Helden der Landnahme diente als leuchtendes Beispiel.
92. So wirkte die Überlieferung als Schule der kriegerischen Tugenden.
93. Sie verband die gegenwärtigen Krieger mit den ruhmreichen Vorfahren.
94. Die Pflege dieser Erinnerung festigte zugleich das kriegerische Selbstbild des Volkes.
95. Die Magyaren sahen sich als siegreiches Kriegervolk, das seine Heimat mit dem Schwert erobert hatte.
96. Dieses Selbstbild verlieh ihnen Stolz und Zusammenhalt in einer feindlichen Umwelt.
97. Die Kriegermoral war somit auch ein Fundament der gemeinsamen Identität.
98. Sie unterschied die Magyaren von den sesshaften Völkern ihrer Umgebung.
99. Während jene oft als Beute galten, sahen sich die Magyaren als die überlegenen Krieger.
100. Diese Selbstsicht prägte ihr Verhältnis zu den Nachbarvölkern entscheidend.
101. Die Kriegermoral hatte freilich auch ihre harten und unerbittlichen Seiten.
102. Sie kannte wenig Mitleid mit den Besiegten und betrachtete Beute und Gefangene als Lohn des Sieges.
103. Die Verschleppung von Gefangenen und die Verwüstung fremder Länder galten als selbstverständliches Recht des Siegers.
104. Diese Härte entsprang nicht bloßer Grausamkeit, sondern dem Wertgefüge der Kriegergesellschaft.
105. Im Krieg galt, wer siegte, als im Recht, und der Besiegte hatte das Schicksal des Unterlegenen zu tragen.
106. Diese Sicht teilten die Magyaren mit vielen kriegerischen Völkern ihrer Zeit.
107. Auch die christlichen Krieger des Westens kannten wenig Schonung im Kampf um Beute und Macht.
108. Die Härte der magyarischen Kriegermoral war daher kein Sonderfall, sondern Ausdruck der Zeit.
109. Gleichwohl erschien sie den christlichen Zeitgenossen als besonders furchtbar und fremd.
110. Die Mönche des Westens sahen in den heidnischen Reitern die Verkörperung wilder Grausamkeit.
111. Diese Sicht war von Schrecken und religiösem Gegensatz geprägt und verzeichnete das Bild.
112. Eine nüchterne Betrachtung erkennt in der Kriegermoral eine in sich stimmige Wertordnung.
113. Sie war den Bedingungen des Steppenlebens und der Beutewirtschaft angemessen.
114. In einer Welt, in der Stärke über das Überleben entschied, hatte die Tapferkeit höchsten Wert.
115. Die Kriegermoral war somit eine Antwort auf die harten Bedingungen der Lebensweise.
116. Sie verlieh dem Dasein des Kriegers Sinn, Ordnung und Würde.
117. Innerhalb ihrer eigenen Logik war sie kohärent und keineswegs willkürlich.
118. Die Werte von Ehre, Beute und Herrschaft fügten sich zu einem geschlossenen Ganzen.
119. Dieses Ganze trug die magyarische Gesellschaft durch die Jahrzehnte der Abenteuerzeit.
120. Solange die Raubzüge erfolgreich waren, bestätigte sich die Kriegermoral immer aufs Neue.
121. Jeder Sieg mehrte die Ehre, jede Beute den Reichtum, jeder Erfolg die Herrschaft.
122. So verstärkte der Erfolg die Werte, und die Werte trieben zu neuem Erfolg.
123. Dieses Wechselspiel hielt die kriegerische Gesellschaft in beständiger Bewegung.
124. Es trieb die Magyaren immer wieder zu neuen Unternehmungen nach West und Süd.
125. Die Kriegermoral war damit zugleich Antrieb und Rechtfertigung der Raubzüge.
126. Sie verlieh dem Streben nach Beute eine sittliche Weihe als Erwerb von Ehre.
127. Was von außen als Plünderung erschien, galt im Inneren als ehrenvolle Bewährung.
128. Diese Deutung verlieh den Feldzügen ihren tieferen Sinn in der Wertewelt der Krieger.
129. Doch barg die Kriegermoral, wie die Beutewirtschaft, eine grundlegende Schwäche.
130. Sie war auf den fortwährenden Erfolg der Feldzüge angewiesen.
131. Blieben die Siege aus, so geriet das ganze Wertgefüge in Bedrängnis.
132. Die Niederlage bedrohte nicht nur den Reichtum, sondern auch die Ehre der Krieger.
133. Eine schwere Niederlage konnte das kriegerische Selbstbild des Volkes erschüttern.
134. Eben dies sollte sich später, nach den großen Niederlagen, als folgenreich erweisen.
135. Als die Beutezüge scheiterten, geriet auch die auf ihnen gegründete Kriegermoral in die Krise.
136. Doch in den ersten Jahrzehnten stand all dies noch in weiter Ferne.
137. Damals trugen die Siege die Krieger von einer Bewährung zur nächsten.
138. Die Kriegermoral entfaltete in dieser Zeit ihre volle Kraft und Geltung.
139. Sie machte die Magyaren zu gefürchteten Gegnern und festigte ihren inneren Zusammenhalt.
140. In ihr lag ein wesentlicher Grund für die militärische Überlegenheit der Reiter.
141. Denn die kriegerische Tüchtigkeit war nicht nur eine Frage der Waffen, sondern auch der Gesinnung.
142. Die Bereitschaft, Gefahr und Mühsal für Ehre und Beute auf sich zu nehmen, machte die Krieger stark.
143. Diese Gesinnung verlieh den magyarischen Heeren ihre besondere Schlagkraft.
144. Die Kriegermoral war somit ein nicht zu unterschätzender Faktor des militärischen Erfolges.
145. Sie ergänzte die überlegene Taktik und Bewaffnung um die innere Bereitschaft zum Kampf.
146. In der Verbindung von Können und Gesinnung lag die Stärke der magyarischen Krieger.
147. Die Kriegermoral prägte aber nicht nur den Krieg, sondern das ganze gesellschaftliche Leben.
148. Sie bestimmte das Ansehen der Männer, die Ordnung der Herrschaft und die Erziehung der Jugend.
149. In ihr verdichteten sich die grundlegenden Werte der frühen magyarischen Gesellschaft.
150. Ehre, Beute und Herrschaft waren die Leitsterne, an denen sich das Handeln ausrichtete.
151. Diese Werte gaben dem Leben des Kriegers Sinn und Richtung.
152. Sie verbanden den einzelnen mit der Gemeinschaft und die Gegenwart mit der Vergangenheit.
153. In ihnen lebte die Tradition der Steppe und das Selbstverständnis des Eroberervolkes fort.
154. Die Kriegermoral war damit ein zentrales Element der magyarischen Kultur der Frühzeit.
155. Sie ist unverzichtbar für das Verständnis des Verhaltens und der Erfolge der Magyaren.
156. Ohne sie bleiben die Raubzüge und die Herrschaftsordnung unverständlich.
157. Erst sie erklärt, warum die Krieger zu ihren Unternehmungen bereit waren.
158. Und erst sie erklärt, wie aus kriegerischem Erfolg politische Herrschaft erwuchs.
159. Die Kriegermoral war das verbindende Glied zwischen Krieg, Wirtschaft und Herrschaft.
160. Sie fügte diese Bereiche zu einem stimmigen Ganzen der kriegerischen Lebensweise zusammen.
161. Mit dem Wandel der Verhältnisse aber sollte sich auch die Kriegermoral wandeln.
162. Die Sesshaftwerdung und die spätere Christianisierung veränderten die Wertewelt der Magyaren grundlegend.
163. An die Stelle der heidnischen Kriegerehre traten allmählich christliche Tugenden und Vorstellungen.
164. Das Ideal des Beutekriegers wich dem Bild des christlichen Ritters und Herrschers.
165. Doch dieser Wandel gehört einer späteren Zeit an und ändert nichts an der Bedeutung der frühen Kriegermoral.
166. In den ersten Jahrzehnten nach der Landnahme herrschte sie unangefochten und ungebrochen.
167. Sie prägte das Denken und Handeln der Magyaren in der Zeit ihrer größten Schlagkraft.
168. Die Werte von Ehre, Beute und Herrschaft bestimmten das Leben des Kriegervolkes.
169. In ihnen fand das Selbstverständnis der Magyaren seinen klarsten Ausdruck.
170. Sie machten die Magyaren zu dem, was sie in den Augen ihrer Zeitgenossen waren.
171. Ein stolzes, kriegerisches und gefürchtetes Volk von Reitern und Eroberern.
172. Die Kriegermoral war der innere Kern dieses Selbstverständnisses.
173. Sie verlieh den Magyaren ihre Härte, ihren Stolz und ihre Schlagkraft.
174. Zugleich barg sie die Schwäche, von der sie zehrte, in der Abhängigkeit vom Erfolg.
175. In dieser Spannung zwischen Stärke und Verletzlichkeit lag das Wesen der Kriegermoral.
176. Sie trug die Magyaren durch die glanzvolle Zeit der Abenteuerzüge.
177. Und sie sollte erst mit dem Ende dieser Zeit ihre Grundlage verlieren.
178. Bis dahin aber war sie die bestimmende Kraft im Leben des Kriegervolkes.
179. In ihr verbanden sich Ehre, Beute und Herrschaft zu einer geschlossenen und wirkungsmächtigen Wertordnung.
180. So bildete die Kriegermoral das innere Fundament jener kriegerischen Epoche, die das frühe Ungarn so unverwechselbar prägte.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.