4.4.6 – Jogrendszerek és jogalkotás: I. István kódexei és rendeletei – Rechtssysteme und Gesetzgebung: Stephans Kodizes und Dekrete
1. I. István király törvényalkotása a magyar írásbeli jog kezdetének számít, és Kelet-Közép-Európa egyik legkorábbi jogkodifikációja. – Die Gesetzgebung König Stephans I. gilt als der Beginn des schriftlichen Rechts in Ungarn und als eine der frühesten Rechtskodifikationen Ostmitteleuropas.
2. István előtt a magyarok csak íratlan szokásjogot ismertek, amely törzsi hagyományokon, szokásokon és szóbeli átadáson alapult. – Vor Stephan kannten die Magyaren nur ungeschriebenes Gewohnheitsrecht, das auf Stammestradition, Brauch und mündlicher Überlieferung beruhte.
3. A keresztény hitre téréssel és a latin ábécé bevezetésével vált először lehetővé az írásban rögzített jog, amelyet a papok fogalmaztak meg és adtak tovább. – Mit der Christianisierung und dem lateinischen Alphabet wurde erstmals schriftlich fixiertes Recht möglich, das die Geistlichen verfassten und überlieferten.
4. István két latin nyelvű törvénykönyvet hirdetett ki, amelyeket a kutatásban első és második törvénykönyvének neveznek. – Stephan erließ zwei Gesetzbücher in lateinischer Sprache, die in der Forschung als sein Erstes und sein Zweites Gesetzbuch bezeichnet werden.
5. Latinul libri vagy decreta néven szerepelnek, a magyar szakirodalom István dekrétumairól vagy kódexéről beszél. – Im Lateinischen heißen sie libri oder decreta, das ungarische Schrifttum spricht von den Dekreten oder Kodizes Stephans.
6. A törvények eredeti formájukban nem maradtak fenn, hanem csak későbbi másolatokban, amelyek közül a 12. századi úgynevezett Admonti kódex a legfontosabb. – Die Gesetze sind nicht im Original erhalten, sondern nur in späteren Abschriften, von denen der sogenannte Admonter Kodex aus dem zwölften Jahrhundert die wichtigste ist.
7. Az Admonti kódex, amelyet a stájerországi Admont kolostorról neveztek el, István törvényeinek legrégebbi ismert változatát őrzi. – Der Admonter Kodex, benannt nach dem steirischen Kloster Admont, überliefert die älteste bekannte Fassung der Gesetze Stephans.
8. E késői átadás miatt a törvények pontos eredeti formája, sorrendje és a cikkek száma a kutatásokban vitatott. – Wegen dieser späten Überlieferung sind die genaue ursprüngliche Gestalt, die Reihenfolge und die Zählung der Artikel in der Forschung umstritten.
9. Az Első Törvénykönyv számlálástól függően körülbelül harmincöt fejezetet tartalmaz, a Második pedig kézirattól függően változó számú fejezetet. – Das Erste Gesetzbuch umfasst je nach Zählung etwa fünfunddreißig Kapitel, das Zweite je nach Handschrift unterschiedlich viele.
10. Az Első törvénykönyv néhány kéziratban dedikációt tartalmaz István fiának, Imrének, ami összekapcsolja a Fürstenspiegel című művel. – Das Erste Gesetzbuch trägt in einigen Handschriften eine Widmung an Stephans Sohn Emmerich, was es mit dem Fürstenspiegel verbindet.
11. Tartalmilag az Első törvénykönyv elsősorban az egyház, a keresztény hit és a királyi rend megerősítését szolgálta. – Inhaltlich diente das Erste Gesetzbuch vor allem der Festigung der Kirche, des christlichen Glaubens und der königlichen Ordnung.
12. A Második Törvénykönyv nagyobb hangsúlyt fektet a tulajdon védelmére, a jogbiztonságra és a királyi hatalom megőrzésére. – Das Zweite Gesetzbuch behandelt stärker den Schutz des Eigentums, die Rechtssicherheit und die Bewahrung der königlichen Gewalt.
13. István törvényei külföldi példákra támaszkodtak, különösen a frank–karoling kapitularis jogra és az egyhámi jogi gyűjteményekre. – Die Gesetze Stephans stützten sich auf ausländische Vorbilder, insbesondere auf das fränkisch-karolingische Kapitularienrecht und auf kirchenrechtliche Sammlungen.
14. Számos rendelkezést Nagy Károly és utódai kapitularisai, valamint a bajor és egyházi jogforrások mintájára alakítottak ki. – Viele Bestimmungen wurden den Kapitularien Karls des Großen und seiner Nachfolger sowie den bayerischen und kirchlichen Rechtsquellen nachgebildet.
15. Emellett a zsinatok határozatai és az egyház kánonjoga is beépült a jogalkotásba. – Daneben flossen Beschlüsse von Synoden und das kanonische Recht der Kirche in die Gesetzgebung ein.
16. A törvények szerzői nagy valószínűséggel olyan külföldi egyházi személyek voltak, akik ismertek a nyugati jogot. – Die Verfasser der Gesetze waren mit großer Wahrscheinlichkeit ausländische Geistliche, die das westliche Recht kannten.
17. Ezen példák ellenére a törvények az idegen jogot a frissen keresztény hitre tért Magyarország sajátos viszonyaihoz igazították. – Trotz dieser Vorbilder passten die Gesetze das fremde Recht an die besonderen Verhältnisse des eben christianisierten Ungarn an.
18. A jogalkotás egyik központi célja az egyház védelme és ellátása volt. – Ein zentrales Anliegen der Gesetzgebung war der Schutz und die Ausstattung der Kirche.
19. A törvények előírták, hogy tíz-tíz falu közösen építsen egy templomot. – Die Gesetze schrieben vor, dass je zehn Dörfer gemeinsam eine Kirche errichten sollten.
20. A király földdel és állatállománnyal látta el ezeket a templomokat, míg a hívőknek kellett gondoskodniuk a felszerelésről és a pap eltartásáról. – Der König stattete diese Kirchen mit Land und Vieh aus, während die Gläubigen für die Ausstattung mit Gerät und für den Priester aufzukommen hatten.
21. A püspök volt felelős a templom papokkal és liturgikus könyvekkel való ellátásáért. – Der Bischof war für die Versorgung der Kirche mit Priestern und liturgischen Büchern verantwortlich.
22. A törvények biztosították az egyháznak a tizedet, a termés és az állatállomány növekedésének tizedét kitevő adót. – Die Gesetze sicherten der Kirche den Zehnten, eine Abgabe von einem Zehntel der Ernte und des Viehzuwachses.
23. Aki eltitkolta a tizedet, azt a törvények szerint a titokban tartott vagyona egy részének elkobzásával fenyegették. – Wer den Zehnten verheimlichte, dem drohte nach den Gesetzen die Wegnahme eines Teils seines verschwiegenen Besitzes.
24. A vasárnapi pihenést törvény írta elő, és a vasárnapi templomba járás kötelezőnek számított. – Die Sonntagsruhe wurde gesetzlich vorgeschrieben, und der Kirchgang am Sonntag galt als Pflicht.
25. A templomba járás kötelezettsége alól csupán azok voltak mentesek, akik a tüzet őrizték, vagyis azok, akik őrködés céljából otthon maradtak. – Ausgenommen von der Pflicht zum Kirchgang waren lediglich diejenigen, die das Feuer hüteten, also die zur Bewachung Zurückbleibenden.
26. Aki csevegéssel vagy nyugtalansággal zavarta az istentiszteletet, társadalmi rangjától függően veréssel vagy pénzbírsággal büntették. – Wer den Gottesdienst durch Schwatzen oder Unruhe störte, wurde je nach Stand mit Schlägen oder mit Geldbußen bestraft.
27. Az idősebbeket ilyen vétségekért megdorgálták és elzavarták, a fiatalabbakat és alacsonyabb rangúakat pedig testi fenyítéssel sújtották. – Ältere wurden für solche Vergehen getadelt und fortgewiesen, Jüngere und Geringere mit körperlicher Züchtigung belegt.
28. A törvények előírták a böjtölést a meghatározott időpontokban, és szankcionálták a böjtparancs megszegését. – Die Gesetze geboten das Fasten zu den vorgeschriebenen Zeiten und ahndeten den Bruch des Fastengebots.
29. Aki pénteken vagy más böjti időszakokban húst evett, a rendelkezések szerint egy hétig bezárva kellett böjtölnie. – Wer an einem Freitag oder zu anderen Fastenzeiten Fleisch aß, sollte nach den Bestimmungen eine Woche eingesperrt fasten.
30. A törvények kifejezetten tiltották a pogány szokásokhoz, a jósláshoz és a régi rítusokhoz való visszatérést. – Die Gesetze verboten ausdrücklich die Rückkehr zu heidnischen Bräuchen, zur Wahrsagerei und zu den alten Riten.
31. Tiltották a pogány áldozati szertartásokat, a varázslást és a jóslást, és egyházi és világi büntetésekkel fenyegették azokat. – Sie untersagten heidnische Opferhandlungen, Zauberei und das Wahrsagen und bedrohten sie mit kirchlichen und weltlichen Strafen.
32. A törvények említést tettek a boszorkányokról és varázslókról, és fokozatos eljárásnak vetették alá őket: bűnbánat, megjelölés, végül pedig szigorúbb büntetés. – Hexen und Zauberer wurden in den Gesetzen erwähnt und einem abgestuften Verfahren von Buße, Brandmarkung und schließlich härterer Strafe unterworfen.
33. Ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy az ősi hitgyakorlat még mindig élénk volt, és jogi eszközökkel küzdöttek ellene. – Diese Bestimmungen zeigen, dass das alte Glaubensleben noch lebendig war und mit rechtlichen Mitteln bekämpft wurde.
34. A törvények védték a keresztény házasságot, és tiltották annak önkényes felbontását, valamint a házasságtörést. – Die Gesetze schützten die christliche Ehe und untersagten ihre eigenmächtige Auflösung sowie den Ehebruch.
35. Szabályozták a házasságkötés, a hozomány és az özvegyek helyzetével kapcsolatos kérdéseket. – Sie regelten Fragen der Eheschließung, der Mitgift und der Stellung der Witwen.
36. Az a özvegy, aki férje halála után nevelte a gyermekeket és nem ment újra férjhez, rendelkezhetett a vagyon felett. – Eine Witwe, die nach dem Tod ihres Mannes die Kinder aufzog und nicht wieder heiratete, sollte über das Vermögen verfügen dürfen.
37. Ha újra házasságot kötött, a vagyon a gyermekekre szállt, míg ő maga megfelelő hozományt kapott. – Heiratete sie erneut, so fiel das Gut den Kindern zu, während sie selbst eine angemessene Ausstattung erhielt.
38. Ezek a szabályozások azt a törekvést tükrözik, hogy a családjogot keresztény alapelvek szerint rendezzék. – Diese Regelungen zeigen das Bemühen, das Familienrecht nach christlichen Grundsätzen zu ordnen.
39. A Második Törvénykönyv egyik központi célja a magántulajdon védelme volt. – Ein zentrales Anliegen des Zweiten Gesetzbuchs war der Schutz des Privateigentums.
40. A törvények minden szabad embernek biztosították a jogot, hogy szabadon rendelkezzen tulajdonáról, azt ajándékba adja vagy örökül hagyja. – Die Gesetze gewährten jedem Freien das Recht, über sein Eigentum frei zu verfügen, es zu verschenken oder zu vererben.
41. Ez a rendelkezési jog elősegítette a magánföldtulajdon kialakulását a királyi és egyházi birtokok mellett. – Dieses Verfügungsrecht förderte die Herausbildung eines privaten Grundeigentums neben dem königlichen und kirchlichen Besitz.
42. A királyi ajándékokat, amelyeket a király a követőinek adományozott, törvényes, örökölhető tulajdonként ismerték el és védték. – Königliche Schenkungen an Gefolgsleute wurden als rechtmäßiges, erbliches Eigentum anerkannt und geschützt.
43. A törvények kimondták, hogy senkitől sem vonhatják el önkényesen a király által adományozott birtokot. – Die Gesetze legten fest, dass niemandem sein vom König verliehenes Gut willkürlich entzogen werden dürfe.
44. Ezzel megteremtették a tulajdonbiztonság és a királyi adományozásokba vetett bizalom jogi alapját. – Damit schufen sie die rechtliche Grundlage für die Sicherheit des Besitzes und das Vertrauen in königliche Verleihungen.
45. A lopást szigorúan büntették, és fokozatos büntetésekkel sújtották. – Der Diebstahl wurde streng geahndet und mit abgestuften Strafen belegt.
46. Ismételt lopás esetén a törvények súlyos büntetéseket írtak elő, amelyek akár a csonkításig is eljutottak. – Bei wiederholtem Diebstahl sahen die Gesetze schwere Strafen vor, die bis zur Verstümmelung reichten.
47. Az elítélt tolvajt az első bűncselekmény esetén váltságdíj fizetése, a másodiknál az orr elvesztése, a harmadiknál pedig az élet elvesztése fenyegette. – Dem überführten Dieb drohte beim ersten Vergehen Loskauf, beim zweiten der Verlust der Nase, beim dritten der Verlust des Lebens.
48. A lopáson elkapott rabszolgákra is fokozatos testi büntetések vonatkoztak. – Auch Sklaven, die des Diebstahls überführt wurden, unterlagen abgestuften körperlichen Strafen.
49. Aki tudatosan menedéket nyújtott egy tolvajnak, vagy elrejtette a zsákmányt, bűnrészessé vált, és vele együtt büntették. – Wer einen Dieb wissentlich beherbergte oder die Beute verbarg, machte sich mitschuldig und wurde mitbestraft.
50. A hamis eskü, a bíróság előtt tett hamis eskü büntetése egy kéz elvesztése vagy váltságdíj fizetése volt. – Der Meineid, der falsche Eid vor Gericht, wurde mit dem Verlust einer Hand oder mit Loskauf bestraft.
51. A kéz az eskü eszközének számított, ezért elvesztése volt a esküszegés szimbolikus büntetése. – Die Hand galt als das Werkzeug des Schwurs, weshalb ihr Verlust die symbolische Strafe für den Eidbruch war.
52. A tanúvallomások hamisítását és a hamis tanúvallomást is súlyos büntetésekkel sújtották. – Auch die Fälschung von Zeugnissen und das falsche Zeugnis wurden mit empfindlichen Strafen belegt.
53. Az eskü nagy szerepet játszott a korai jogban, mivel az írásbeli bizonyítékok ritkák voltak, és a tanúk és az eskük döntő jelentőségűek voltak. – Der Eid spielte im frühen Recht eine große Rolle, da schriftliche Beweise selten waren und Zeugen und Schwüre den Ausschlag gaben.
54. A törvények az emberölést egy fokozatos rendszerű kártérítési fizetésekkel és büntetésekkel szabályozták. – Die Gesetze regelten die Tötung eines Menschen mit einem abgestuften System von Sühnezahlungen und Strafen.
55. Egy szabad ember megöléséért vérpénzt kellett fizetni, amelynek összege a meggyilkolt személy társadalmi rangjától függött. – Für die Tötung eines Freien war ein Wergeld zu zahlen, dessen Höhe sich nach dem Stand des Getöteten richtete.
56. A vérpénz volt az a bűnbánat, amellyel a gyilkos elháríthatta a vérbosszút és vezekelhetett tettéért. – Das Wergeld war die Buße, mit der der Totschläger die Blutrache abwenden und die Tat sühnen konnte.
57. Ha egy nemes megölt egy másikat, nagy mennyiségű aranyat kellett fizetnie, és bűnbánatot kellett gyakorolnia. – Tötete ein Vornehmer einen anderen, so hatte er eine hohe Zahl an Goldstücken zu entrichten und Buße zu tun.
58. Ha egy alacsonyabb rangú személy ölt meg valakit, a bűnbírság alacsonyabb volt, de emellett egyházi büntetés is várt rá. – Tötete ein Geringerer, fiel die Buße niedriger aus, doch traf ihn zusätzlich eine kirchliche Strafe.
59. Aki haragból vagy karddal ölt meg valakit, különösen szigorú rendelkezések hatálya alá tartozott. – Wer im Zorn oder mit dem Schwert einen anderen tötete, unterlag besonders harten Bestimmungen.
60. A kard más ellen való előhúzását szigorúan büntették, még akkor is, ha nem következett be halál. – Das Zücken des Schwertes gegen einen anderen wurde streng geahndet, auch wenn kein Tod erfolgte.
61. Aki kardot húzott elő, és azzal másnak sérülést okozott, bűnbánattal és büntetéssel kellett felelnie tettéért. – Wer ein Schwert zog und damit einen anderen verletzte, hatte für die Tat mit Buße und Strafe einzustehen.
62. Ezek a rendelkezések a harcosok körében elterjedt erőszak visszaszorítását és a belső béke biztosítását szolgálták. – Diese Bestimmungen sollten die unter den Kriegern verbreitete Gewalt eindämmen und den inneren Frieden sichern.
63. A törvények így a vérbosszú és a saját kezű igazságszolgáltatás ellen is irányultak. – Die Gesetze richteten sich damit auch gegen die Fehde und die eigenmächtige Selbstjustiz.
64. A magánbosszú helyébe egyre inkább a király és a tisztviselők által végzett rendezett igazságszolgáltatás lépett. – An die Stelle der privaten Rache sollte zunehmend die geordnete Rechtsprechung durch König und Beamte treten.
65. Különösen súlyosan büntették a királyi hatalom elleni és a király iránti hűség megsértését. – Besonders schwer wurden Vergehen gegen die königliche Gewalt und gegen die Treue zum König geahndet.
66. A király elleni összeesküvés és lázadás a legsúlyosabb bűncselekménynek számított, és halálbüntetéssel, valamint a vagyon elvesztésével büntették. – Verschwörung und Aufruhr gegen den König galten als schwerste Verbrechen und wurden mit dem Tod und dem Verlust des Besitzes bestraft.
67. Aki a király életére vagy méltóságára törött, halálbüntetésre és vagyonának elkobzására ítéltetett. – Wer gegen das Leben oder die Würde des Königs sann, verfiel der Todesstrafe und der Einziehung seines Gutes.
68. Ezek a rendelkezések védték a még fiatal és veszélyeztetett központi hatalmat a belső ellenségektől. – Diese Bestimmungen schützten die noch junge und gefährdete Zentralgewalt vor inneren Feinden.
69. A törvények a szökés és a szökött rabszolgák és szolgák rejtegetését is büntették. – Die Gesetze ahndeten auch die Flucht und das Verbergen entlaufener Sklaven und Dienstleute.
70. Aki befogadott egy szökött rabszolgát, és nem adta vissza, annak kártérítést kellett fizetnie. – Wer einen entflohenen Sklaven aufnahm und nicht zurückgab, hatte für den Schaden zu haften.
71. A társadalmi rétegződés tükröződött a jogban is, hiszen a büntetések és a bírságok a tettes és az áldozat társadalmi rangjától függtek. – Die soziale Gliederung spiegelte sich im Recht wider, denn Strafen und Bußen richteten sich nach dem Stand von Täter und Opfer.
72. A szabadok, a félig szabadok és a rabszolgák ugyanazon cselekményért eltérő jogi következményekkel szembesültek. – Freie, Halbfreie und Sklaven unterlagen unterschiedlichen Rechtsfolgen für dieselbe Tat.
73. A társadalmi rang határozta meg a vérpénz összegét, a büntetés fajtáját és a tanúvallomás bizonyító erejét. – Der Stand bestimmte die Höhe des Wergeldes, die Art der Strafe und die Beweiskraft des Zeugnisses.
74. Így a jog társadalmi rétegek szerint volt felosztva, és nem volt mindenki számára egyenlő jog. – Damit war das Recht ständisch gegliedert und kein gleiches Recht für alle.
75. A törvények az egyház hatására elősegítették a rabszolgák felszabadítását, és védelmet nyújtottak a felszabadítottaknak. – Die Gesetze förderten unter dem Einfluss der Kirche die Freilassung von Sklaven und schützten die Freigelassenen.
76. Aki rabszolgát szabadított fel, istennek tetsző cselekedetet hajtott végre, és a felszabadítást jogilag is elismerték. – Wer einen Sklaven freiließ, vollzog ein gottgefälliges Werk, und die Freilassung wurde rechtlich anerkannt.
77. Ezek a rendelkezések fokozatosan enyhítették a zsákmánygazdaságból eredő legszigorúbb formáit a szolgaságnak. – Diese Bestimmungen milderten allmählich die schärfsten Formen der Unfreiheit, die aus der Beuteökonomie stammten.
78. Az igazságszolgáltatás részben a király és udvara, részben pedig a megyékben a megyefők feladata volt. – Die Rechtsprechung lag teils beim König und seinem Hof, teils bei den Gespanen in den Komitaten.
79. A súlyos ügyeket és a nagyurak közötti vitákat a király vagy a palotagróf tartotta fenn magának. – Schwere Fälle und Streitigkeiten der Großen behielt sich der König oder sein Pfalzgraf vor.
80. A megyékben a megyefő ítélkezett a várlakók felett, saját soraikból kiválasztott tanácsadók segítségével. – In den Komitaten sprach der Gespan Recht über die Burgleute, unterstützt von Beisitzern aus deren Reihen.
81. A törvények meghatározták az eljárási szabályokat, például a bíróság elé idézésről és a megjelenés elmulasztásának következményeiről. – Die Gesetze legten Verfahrensregeln fest, etwa über die Ladung vor Gericht und die Folgen des Nichterscheinens.
82. Aki nem tett eleget a bírósági idézésnek, bírsággal sújtották, vagy elvesztette ügyét. – Wer einer gerichtlichen Ladung nicht folgte, wurde mit Buße belegt oder verlor seine Sache.
83. A bizonyítást tanúk, eskü és bizonyos esetekben istenítélet útján végezték. – Der Beweis wurde durch Zeugen, Eide und in bestimmten Fällen durch das Gottesurteil geführt.
84. Az istenítélet, például a tűz- vagy vízpróba, olyan eszköznek számított, amellyel kétes esetekben az isteni akaratot lehetett kikérdezni. – Das Gottesurteil, etwa die Feuer- oder Wasserprobe, galt als Mittel, in zweifelhaften Fällen den göttlichen Willen zu erfragen.
85. Ezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy a korai jogot még erősen áthatották a vallási elképzelések. – Diese Beweismittel zeigen, dass das frühe Recht noch stark von religiösen Vorstellungen durchdrungen war.
86. A törvények továbbá szabályozták a piac működését, a vámokat és a kereskedelmet. – Die Gesetze regelten ferner das Marktwesen, die Zölle und den Handel.
87. Elrendelték, hogy az ügyleteket tanúk vagy a piaci bíró jelenlétében kell megkötni a viták elkerülése érdekében. – Sie ordneten an, dass Geschäfte vor Zeugen oder vor dem Marktrichter abgeschlossen werden sollten, um Streit zu vermeiden.
88. A lopott tárgyak eladását és a tanúk nélküli kereskedelmet korlátozták a bűnrészesség és a csalás megelőzése érdekében. – Der Verkauf gestohlener Sachen und der Handel ohne Zeugen wurden eingeschränkt, um Hehlerei und Betrug zu verhindern.
89. Ezek a rendelkezések a kereskedelem biztonságát és a törvényes tulajdon védelmét szolgálták. – Diese Bestimmungen dienten der Sicherheit des Handels und dem Schutz des rechtmäßigen Eigentums.
90. István törvényhozása így egyesítette az egyházi, büntetőjogi, tulajdonjogi és közigazgatási rendelkezéseket. – Die Gesetzgebung Stephans verband somit kirchliche, strafrechtliche, eigentumsrechtliche und verwaltungsrechtliche Bestimmungen.
91. Ugyanakkor a közigazgatás, a keresztény hitre térítés és a királyi hatalom biztosításának eszköze is volt. – Sie war zugleich Instrument der Verwaltung, der Christianisierung und der Sicherung der königlichen Macht.
92. A törvények a birodalom minden lakójára vonatkoztak, a nagyúttól a rabszolgáig, és általános érvényességet igényeltek. – Die Gesetze wandten sich an alle Bewohner des Reiches, vom Großen bis zum Sklaven, und beanspruchten allgemeine Geltung.
93. Fokozatosan felváltották a régi szokásjogot a király által megállapított és írásban rögzített joggal. – Sie ersetzten allmählich das alte Gewohnheitsrecht durch ein vom König gesetztes und schriftlich fixiertes Recht.
94. Ezzel a jogalkotás a közösségről a királyra szállt át, aki az egyházzal szövetségben határozta meg a jogot. – Damit ging die Rechtsetzung von der Gemeinschaft auf den König über, der das Recht im Bündnis mit der Kirche bestimmte.
95. A törvényeket feltehetően a birodalmi gyűléseken vitatták meg, és a nemesek és a püspökök jóváhagyásával fogadták el. – Die Gesetze wurden vermutlich auf Reichsversammlungen beraten und mit Zustimmung der Großen und Bischöfe erlassen.
96. A nemesek részvétele tekintélyt kölcsönzött a törvényeknek, és megkönnyítette azok végrehajtását. – Die Mitwirkung der Großen verlieh den Gesetzen Autorität und erleichterte ihre Durchsetzung.
97. A püspökök jelentősen befolyásolták a törvények tartalmát, mivel ismertek a nyugati és az egyházi jogot. – Die Bischöfe prägten den Inhalt der Gesetze maßgeblich, da sie das westliche und kirchliche Recht kannten.
98. A világi és az egyházi jog szoros kapcsolata jellemezte István teljes jogalkotását. – Die enge Verbindung von weltlichem und kirchlichem Recht kennzeichnete die gesamte Gesetzgebung Stephans.
99. A törvénykönyvek mellett István megírta vagy megíratta a Fürstenspiegel című művet, amely tanácsokat tartalmazott fiának, Imrének. – Neben den Gesetzbüchern verfasste oder veranlasste Stephan einen Fürstenspiegel, die Ermahnungen an seinen Sohn Emmerich.
100. Ez a mű, latinul Libellus de institutione morum, a magyar történelem első politikai írásának számít. – Dieses Werk, lateinisch Libellus de institutione morum, gilt als das erste politische Schriftwerk der ungarischen Geschichte.
101. Nem törvénykönyv, hanem egy keresztény király kötelességeiről és erényeiről szóló tanítás. – Es ist kein Gesetzbuch, sondern eine Belehrung über die Pflichten und Tugenden eines christlichen Königs.
102. Tíz fejezetben olyan témákat tárgyal, mint a hit, az egyház, a püspökök és a nemesek tisztelete, valamint az igazságosság. – In zehn Kapiteln behandelt es Themen wie den Glauben, die Kirche, die Achtung der Bischöfe und der Großen sowie die Gerechtigkeit.
103. Egy híres gondolat kiemeli, hogy egy olyan birodalom, amelyben csak egy nyelv és egy szokás létezik, gyenge és törékeny. – Ein berühmter Gedanke daraus betont, dass ein Reich mit nur einer Sprache und einer Sitte schwach und zerbrechlich sei.
104. István ebben azt ajánlotta, hogy az idegeneket és a vendégeket barátságosan fogadják, mivel ők tudást, szakértelmet és gazdagságot hoznak magukkal. – Stephan empfahl darin, Fremde und Gäste freundlich aufzunehmen, da sie Wissen, Fertigkeiten und Reichtum mit sich brächten.
105. A tanácsok kiegészítik a törvényeket azzal, hogy ismertetik az uralkodás erkölcsi alapjait. – Die Ermahnungen ergänzen die Gesetze, indem sie die sittlichen Grundlagen der Herrschaft darlegen.
106. Míg a törvények a külső viselkedést szabályozták, addig a tanácsok az uralkodó belső hozzáállására irányultak. – Während die Gesetze das äußere Verhalten regelten, zielten die Ermahnungen auf die innere Haltung des Herrschers.
107. A két mű együttesen egy olyan keresztény királyság képét vázolja fel, amely egyesíti a jogot, a hitet és az uralmat. – Beide Werke zusammen entwerfen das Bild eines christlichen Königtums, das Recht, Glaube und Herrschaft verbindet.
108. István törvényalkotását utódai folytatták és bővítették. – Die Gesetzgebung Stephans wurde von seinen Nachfolgern fortgesetzt und erweitert.
109. I. László király több törvénykönyvet is kiadott, amelyek elsősorban a tulajdon védelmére és a lopás elleni küzdelemre irányultak. – König Ladislaus I. erließ mehrere Gesetzbücher, die sich vor allem dem Schutz des Eigentums und der Bekämpfung des Diebstahls widmeten.
110. László törvényei rendkívül szigorúak voltak, és a lopásért drakonikus büntetéseket írtak elő. – Die Gesetze des Ladislaus waren von außerordentlicher Härte und sahen für Diebstahl drakonische Strafen vor.
111. László uralkodása alatt már a csekély értékű tárgyak ellopása is halállal vagy végtagvesztéssel büntethető volt. – Schon der Diebstahl geringwertiger Dinge konnte unter Ladislaus mit dem Tod oder dem Verlust von Gliedern bestraft werden.
112. Ez a szigor a kor bizonytalanságát és a közrend minden áron való biztosítására irányuló törekvést tükrözi. – Diese Strenge spiegelt die Unsicherheit der Zeit und das Bemühen wider, die öffentliche Ordnung um jeden Preis zu sichern.
113. Kálmán, a Tudós király később enyhítette ezt a szigorúságot, és felülvizsgálta a legszigorúbb rendelkezések egy részét. – König Koloman der Gelehrte milderte später diese Härte und revidierte einige der strengsten Bestimmungen.
114. Kálmán saját törvénykönyvet hirdetett ki, amelyet nagyobb mérséklet és jogi műveltség jellemezte. – Koloman erließ ein eigenes Gesetzbuch, das durch größere Mäßigung und juristische Bildung gekennzeichnet war.
115. Híressé vált Kálmán boszorkányokra vonatkozó rendelkezése, amely kimondta, hogy olyan boszorkányokról, akik nem léteznek, nem lehet tárgyalni. – Berühmt wurde Kolomans Bestimmung über die Hexen, die festlegte, dass über Hexen, die es nicht gebe, nicht zu verhandeln sei.
116. Ez a rendelkezés egy felvilágosult vonást mutat, amely kiemelkedett a korábbi törvények boszorkányfélelméből. – Diese Bestimmung zeigt einen aufgeklärten Zug, der sich von der Hexenfurcht früherer Gesetze abhob.
117. Kálmán továbbá újrarendezte az egyházzal való viszonyt, és azt az egyházszintű reformhoz igazította. – Koloman ordnete ferner das Verhältnis zur Kirche neu und passte es der gesamtkirchlichen Reform an.
118. István törvényhozása így egy folyamatos jogfejlődés kiindulópontját képezte. – Die Gesetzgebung Stephans bildete damit den Ausgangspunkt einer fortlaufenden Rechtsentwicklung.
119. Utódai törvényei az ő kódexein alapultak, és tovább finomították a jogot, valamint az új viszonyokhoz igazították. – Auf seinen Kodizes bauten die Gesetze der Nachfolger auf, die das Recht verfeinerten und an neue Verhältnisse anpassten.
120. István, László és Kálmán törvényei együttesen képezik a korai magyar királyi jog alapját. – Die Gesetze Stephans, Ladislaus und Kolomans bilden zusammen den Grundstock des frühen ungarischen Königsrechts.
121. Ez a királyi jog a továbbra is fennmaradó szokásjog mellett létezett, amelyet kiegészített és részben kiszorított. – Dieses Königsrecht stand neben dem fortlebenden Gewohnheitsrecht, das es ergänzte und teilweise verdrängte.
122. A szokásjog továbbra is szabályozta a mindennapi élet számos olyan területét, amelyet az írott jog nem fedett le. – Das Gewohnheitsrecht regelte weiterhin viele Bereiche des täglichen Lebens, die das geschriebene Recht nicht erfasste.
123. Csak a késő középkorban rögzítették írásban a szokásjogot olyan átfogó gyűjteményekben, mint a Tripartitum. – Erst im Spätmittelalter wurde das Gewohnheitsrecht in umfassenden Sammlungen wie dem Tripartitum schriftlich festgehalten.
124. István Werbőczy 1514-ben megjelent Tripartitum című műve összefoglalta a magyar szokásjogot, de ez már jóval a korai időszakon túlra esik. – Das Tripartitum des Stephan Werbőczy aus dem Jahr 1514 fasste das ungarische Gewohnheitsrecht zusammen, liegt aber weit außerhalb der Frühzeit.
125. A korai időszakban azonban István kódexei jelentették a meghatározó írásbeli jogforrást. – In der Frühzeit jedoch waren die Kodizes Stephans die maßgebliche schriftliche Rechtsquelle.
126. A törvényeket latin nyelven fogalmazták meg, amely az egyház, a közigazgatás és a tudomány nyelve volt. – Die Gesetze wurden in lateinischer Sprache abgefasst, der Sprache der Kirche, der Verwaltung und der Gelehrsamkeit.
127. A népnyelv nem játszott szerepet az írásbeli jogban, mivel az írástudók egyházi személyek voltak. – Die Volkssprache spielte im geschriebenen Recht keine Rolle, da die Schriftkundigen Geistliche waren.
128. A törvényeket ezért szóban kellett kihirdetni és a népnyelvre lefordítani, hogy eljussanak a lakossághoz. – Die Gesetze mussten daher mündlich verkündet und in die Volkssprache übersetzt werden, um die Bevölkerung zu erreichen.
129. A kormányzók és a papok felolvasták a rendelkezéseket az alattvalóknak, és gondoskodtak azok közzétételéről. – Die Gespane und Priester trugen die Bestimmungen den Untertanen vor und sorgten für ihre Bekanntmachung.
130. A törvények végrehajtása a királyi tisztviselők, a kormányzók és az egyházi hierarchia feladata volt. – Die Durchsetzung der Gesetze oblag den königlichen Beamten, den Gespanen und der kirchlichen Hierarchie.
131. A pénzbírságokból, testi büntetésekből és halálbüntetésből álló, fokozatos büntetési rendszer biztosította a törvények érvényesülését. – Die abgestuften Strafen aus Geldbußen, körperlichen Strafen und Todesstrafe sicherten die Geltung der Gesetze.
132. A pénzbírságok egy része a károsultnak, egy része pedig a királynak vagy a megyefőnöknek, mint a közhatalom képviselőjének jutott. – Die Geldbußen flossen teils an den Geschädigten, teils an den König oder den Gespan als Vertreter der öffentlichen Gewalt.
133. A bírságok magánszemélyek és a közhatalom közötti megosztása jelzi az átmenetet a magánjellegű engesztelésről az állami büntetésre. – Die Aufteilung der Bußen zwischen Privatem und öffentlicher Gewalt zeigt den Übergang von der privaten Sühne zur staatlichen Strafe.
134. A régi jogban a kártérítés fizetése az érintett nemzetségek feladata volt, az új jogban pedig a király lépett be a béke őrzőjeként. – Im alten Recht war die Sühnezahlung Sache der betroffenen Sippen, im neuen Recht trat der König als Wahrer des Friedens hinzu.
135. Ezzel a büntetőjog a nemzetségek közötti kiegyenlítésből a hatóság által kiszabott büntetéssé alakult át. – Damit wandelte sich das Strafrecht von einem Ausgleich zwischen Sippen zu einer von der Obrigkeit verhängten Strafe.
136. Ez a változás lényeges lépés volt az állami jogrend kialakulása felé. – Dieser Wandel war ein wesentlicher Schritt zur Herausbildung einer staatlichen Rechtsordnung.
137. István törvényei így jelzik az átmenetet a törzsi társadalmi jogrendről az állami jogrendre. – Die Gesetze Stephans markieren damit den Übergang von der stammesgesellschaftlichen zur staatlichen Rechtsordnung.
138. A szóbeli hagyományt az írott törvény, a klánok közötti bosszút pedig a királyi bírósági joghatóság váltotta fel. – Sie ersetzten die mündliche Tradition durch das geschriebene Gesetz und die Sippenrache durch die königliche Gerichtsbarkeit.
139. A jogot a keresztény valláshoz kötötték, és az egyház és a királyság szolgálatába állították. – Sie banden das Recht an die christliche Religion und stellten es in den Dienst von Kirche und Königtum.
140. A kutatás a fennmaradt kéziratokból, elsősorban az Admonter-kódexből és későbbi gyűjteményekből dolgozza fel a törvényeket. – Die Forschung erschließt die Gesetze aus den erhaltenen Handschriften, vor allem aus dem Admonter Kodex und späteren Sammlungen.
141. A törvények kritikai kiadása összehasonlítja a különböző kéziratokat az eredeti formájuk rekonstruálása érdekében. – Die kritische Edition der Gesetze vergleicht die verschiedenen Handschriften, um die ursprüngliche Gestalt zu rekonstruieren.
142. Ezzel egyidejűleg kiderül, hogy a későbbi másolók módosították, kiegészítették vagy átrendezték a szövegeket. – Dabei zeigt sich, dass spätere Abschreiber Texte veränderten, ergänzten oder umstellten.
143. Az egyes cikkek első vagy második törvénykönyvhez való hozzárendelése ezért nem mindig egyértelmű. – Die Zuordnung einzelner Artikel zum Ersten oder Zweiten Gesetzbuch ist daher nicht immer eindeutig.
144. Az egyes rendelkezések keltezése is nehéz a késői átadás miatt. – Auch die Datierung der einzelnen Bestimmungen ist wegen der späten Überlieferung schwierig.
145. Mindazonáltal István törvényhozásának alapvető tartalma kellő bizonyossággal meghatározható. – Dennoch lässt sich der Grundbestand der Gesetzgebung Stephans mit hinreichender Sicherheit bestimmen.
146. A törvények mély betekintést nyújtanak a korai királyság társadalmi viszonyiba, vallásába és uralmába. – Die Gesetze geben einen tiefen Einblick in die Gesellschaft, die Religion und die Herrschaft des frühen Königreichs.
147. Egy átmeneti állapotban lévő országot mutatnak be, amelyben pogány és keresztény, törzsi társadalmi és állami elemek egymás mellett léteztek. – Sie zeigen ein Land im Übergang, in dem heidnische und christliche, stammesgesellschaftliche und staatliche Elemente nebeneinander bestanden.
148. A pogányság ellen irányuló rendelkezések tanúsítják az ősi szokások élénkségét. – Die Bestimmungen gegen das Heidentum belegen die Lebendigkeit der alten Bräuche.
149. Az egyház védelmére vonatkozó rendelkezések tanúsítják az új hit megszilárdítására irányuló törekvést. – Die Bestimmungen zum Schutz der Kirche belegen das Bemühen um die Festigung des neuen Glaubens.
150. A tulajdonra vonatkozó rendelkezések tanúsítják az új tulajdonviszonyok kialakulását. – Die Bestimmungen zum Eigentum belegen die Herausbildung neuer Besitzverhältnisse.
151. A királyi hatalomra vonatkozó rendelkezések tanúsítják a fiatal központi hatalom megszilárdítását. – Die Bestimmungen zur königlichen Gewalt belegen die Sicherung der jungen Zentralherrschaft.
152. Összességében egy, az államalapítás szolgálatában álló, tervszerű jogalkotás képe rajzolódik ki. – In der Zusammenschau ergibt sich das Bild einer planmäßigen Rechtsetzung im Dienst der Staatsgründung.
153. A jogalkotás olyan eszköz volt, amellyel István a törzsi szövetségből rendezett közösséget alakított ki. – Die Gesetzgebung war ein Werkzeug, mit dem Stephan aus dem Stämmeverband ein geordnetes Gemeinwesen formte.
154. A közigazgatás, az egyház és a gazdaság kiépítésével együtt járult hozzá a királyság létrehozásához. – Sie wirkte zusammen mit dem Aufbau der Verwaltung, der Kirche und der Wirtschaft an der Schaffung des Königreichs.
155. Az írott jog a királyi rendelkezésnek az egyes esetek határain túlmutató tartós jelleget és általánosságot kölcsönzött. – Das geschriebene Recht verlieh der königlichen Anordnung Dauer und Allgemeinheit über den einzelnen Fall hinaus.
156. Olyan mércét teremtett, amelyhez az alattvalók és a tisztviselők cselekedeteit mérni lehetett. – Es schuf einen Maßstab, an dem das Handeln der Untertanen und der Beamten gemessen werden konnte.
157. A királyt is kötötte annyiban, amennyiben hivatkozott az általa megállapított jogra, és azt uralkodásának alapjaként ismerte el. – Es band auch den König insofern, als er sich auf das von ihm gesetzte Recht berief und es als Grundlage seiner Herrschaft anerkannte.
158. Az a gondolat, hogy a király által hozott jog mindenki számára kötelező, új és messzemenő következményekkel járt a korai Magyarország számára. – Die Vorstellung eines vom König gesetzten und für alle verbindlichen Rechts war für das frühe Ungarn neu und folgenreich.
159. Ez összekapcsolta a királyságot a keresztény Európa jogi kultúrájával, valamint annak jog- és rendfelfogásával. – Sie verband das Reich mit der Rechtskultur des christlichen Europa und seinem Verständnis von Recht und Ordnung.
160. István törvényei így a magyar írott kultúra és államiság legkorábbi tanúi közé tartoznak. – Die Gesetze Stephans gehören damit zu den frühesten Zeugnissen ungarischer Schriftkultur und Staatlichkeit.
161. Ezek jelzik a magyar jogtörténet kezdetét, amely évszázadokon át folytatódott. – Sie stehen am Anfang einer ungarischen Rechtsgeschichte, die sich über Jahrhunderte fortsetzte.
162. A tulajdonra, a büntetésre és az egyházra vonatkozó alapelvei messze István idején túl is meghatározták a jogi gondolkodást. – Ihre Grundsätze über Eigentum, Strafe und Kirche prägten das Rechtsdenken weit über Stephans Zeit hinaus.
163. A királyi jog és a szokásjog összekapcsolódása a középkori magyar jogra nézve továbbra is jellemző maradt. – Die Verbindung von Königsrecht und Gewohnheitsrecht blieb für das ungarische Recht des Mittelalters kennzeichnend.
164. A jog állásalapú felépítése, amelyet István törvényei alapoztak meg, évszázadokon át meghatározta a jogrendet. – Die ständische Gliederung des Rechts, die Stephans Gesetze begründeten, bestimmte die Rechtsordnung über Jahrhunderte.
165. A jog és a vallás szoros kapcsolata szintén a magyar jogkultúra tartós jellemzője maradt. – Die enge Verbindung von Recht und Religion blieb ebenfalls ein dauerhaftes Merkmal der ungarischen Rechtskultur.
166. István törvényeit később a birodalom tiszteletreméltó alapjaként tisztelték, és újra és újra megerősítették. – Die Gesetze Stephans wurden später als ehrwürdige Grundlage des Reiches verehrt und immer wieder bestätigt.
167. A törvények a szent király örökségének részének és a birodalom isteni rendjének kifejeződésének számítottak. – Sie galten als Teil des Erbes des heiligen Königs und als Ausdruck der gottgewollten Ordnung des Reiches.
168. István 1083-as szentté avatása jogalkotásának is szent fényt kölcsönzött. – Die Heiligsprechung Stephans im Jahr 1083 verlieh auch seiner Gesetzgebung einen sakralen Glanz.
169. A szent király ettől kezdve a keresztény Magyarország jogának és rendjének megalapítójának számított. – Der heilige König galt fortan als Begründer des Rechts und der Ordnung des christlichen Ungarn.
170. A jogalkotás így az államalapító királyról és maradandó teljesítményéről szóló mítosz részévé vált. – Die Gesetzgebung wurde damit Teil des Mythos vom staatsgründenden König und seiner bleibenden Leistung.
171. A mítosz mögött azonban egy korai és tervszerű jogkódex-alkotás bizonyítható ténye áll. – Hinter dem Mythos aber steht die nachweisbare Tatsache einer frühen und planmäßigen Rechtskodifikation.
172. Ez a kódex-alkotás Magyarországot azoknak a kora középkori birodalmaknak a sorába sorolja, amelyek jogukat írásban rögzítették. – Diese Kodifikation reiht Ungarn in die Gruppe der frühmittelalterlichen Reiche ein, die ihr Recht schriftlich fixierten.
173. Ez összehasonlítható Kelet-Közép-Európa más fiatal keresztény birodalmainak jogalkotási munkáival. – Sie ist mit den Gesetzgebungswerken anderer junger christlicher Reiche Ostmitteleuropas vergleichbar.
174. Lengyelországban és Csehországban hasonló átmenet ment végbe a szóbeli hagyománytól az írásbeli királyi jog felé. – In Polen und Böhmen vollzog sich ein ähnlicher Übergang von der mündlichen Tradition zum geschriebenen Königsrecht.
175. Magyarország István törvényeivel korai és jól dokumentált helyet foglalt el ebben a folyamatban. – Ungarn nahm dabei mit den Gesetzen Stephans eine frühe und gut dokumentierte Stellung ein.
176. A két törvénykönyv, az intések és az utódok törvényei a korai időszak összefüggő jogi korpuszát alkotják. – Die beiden Gesetzbücher, die Ermahnungen und die Gesetze der Nachfolger bilden ein zusammenhängendes Rechtskorpus der Frühzeit.
177. Ez a korpusz részletes betekintést enged a korai királyság jogába, büntetéseibe és értékeibe. – Dieses Korpus erlaubt einen detaillierten Einblick in das Recht, die Strafen und die Werte des frühen Königreichs.
178. Olyan törvényhozót mutat be, aki átvette az idegen példát, és azt kreatív módon saját viszonyaihoz igazította. – Es zeigt einen Gesetzgeber, der das fremde Vorbild aufnahm und es schöpferisch an die eigenen Verhältnisse anpasste.
179. Ugyanakkor egy olyan birodalmat is bemutat, amely a jog eszközeivel tartós rendet teremtett magának. – Es zeigt zugleich ein Reich, das sich mit den Mitteln des Rechts eine dauerhafte Ordnung gab.
180. István kódexei és rendeletei révén a sztyeppei harcosok íratlan joga egy keresztény királyság írott jogává vált, amely ezentúl a törvény szilárd alapjain nyugodott. – In den Kodizes und Dekreten Stephans wurde das ungeschriebene Recht der Steppenkrieger zum geschriebenen Recht eines christlichen Königreichs, das fortan auf dem festen Boden des Gesetzes ruhte.
(aufklappen)magyar
1. I. István király törvényalkotása a magyar írásbeli jog kezdetének számít, és Kelet-Közép-Európa egyik legkorábbi jogkodifikációja.
2. István előtt a magyarok csak íratlan szokásjogot ismertek, amely törzsi hagyományokon, szokásokon és szóbeli átadáson alapult.
3. A keresztény hitre téréssel és a latin ábécé bevezetésével vált először lehetővé az írásban rögzített jog, amelyet a papok fogalmaztak meg és adtak tovább.
4. István két latin nyelvű törvénykönyvet hirdetett ki, amelyeket a kutatásban első és második törvénykönyvének neveznek.
5. Latinul libri vagy decreta néven szerepelnek, a magyar szakirodalom István dekrétumairól vagy kódexéről beszél.
6. A törvények eredeti formájukban nem maradtak fenn, hanem csak későbbi másolatokban, amelyek közül a 12. századi úgynevezett Admonti kódex a legfontosabb.
7. Az Admonti kódex, amelyet a stájerországi Admont kolostorról neveztek el, István törvényeinek legrégebbi ismert változatát őrzi.
8. E késői átadás miatt a törvények pontos eredeti formája, sorrendje és a cikkek száma a kutatásokban vitatott.
9. Az Első Törvénykönyv számlálástól függően körülbelül harmincöt fejezetet tartalmaz, a Második pedig kézirattól függően változó számú fejezetet.
10. Az Első törvénykönyv néhány kéziratban dedikációt tartalmaz István fiának, Imrének, ami összekapcsolja a Fürstenspiegel című művel.
11. Tartalmilag az Első törvénykönyv elsősorban az egyház, a keresztény hit és a királyi rend megerősítését szolgálta.
12. A Második Törvénykönyv nagyobb hangsúlyt fektet a tulajdon védelmére, a jogbiztonságra és a királyi hatalom megőrzésére.
13. István törvényei külföldi példákra támaszkodtak, különösen a frank–karoling kapitularis jogra és az egyhámi jogi gyűjteményekre.
14. Számos rendelkezést Nagy Károly és utódai kapitularisai, valamint a bajor és egyházi jogforrások mintájára alakítottak ki.
15. Emellett a zsinatok határozatai és az egyház kánonjoga is beépült a jogalkotásba.
16. A törvények szerzői nagy valószínűséggel olyan külföldi egyházi személyek voltak, akik ismertek a nyugati jogot.
17. Ezen példák ellenére a törvények az idegen jogot a frissen keresztény hitre tért Magyarország sajátos viszonyaihoz igazították.
18. A jogalkotás egyik központi célja az egyház védelme és ellátása volt.
19. A törvények előírták, hogy tíz-tíz falu közösen építsen egy templomot.
20. A király földdel és állatállománnyal látta el ezeket a templomokat, míg a hívőknek kellett gondoskodniuk a felszerelésről és a pap eltartásáról.
21. A püspök volt felelős a templom papokkal és liturgikus könyvekkel való ellátásáért.
22. A törvények biztosították az egyháznak a tizedet, a termés és az állatállomány növekedésének tizedét kitevő adót.
23. Aki eltitkolta a tizedet, azt a törvények szerint a titokban tartott vagyona egy részének elkobzásával fenyegették.
24. A vasárnapi pihenést törvény írta elő, és a vasárnapi templomba járás kötelezőnek számított.
25. A templomba járás kötelezettsége alól csupán azok voltak mentesek, akik a tüzet őrizték, vagyis azok, akik őrködés céljából otthon maradtak.
26. Aki csevegéssel vagy nyugtalansággal zavarta az istentiszteletet, társadalmi rangjától függően veréssel vagy pénzbírsággal büntették.
27. Az idősebbeket ilyen vétségekért megdorgálták és elzavarták, a fiatalabbakat és alacsonyabb rangúakat pedig testi fenyítéssel sújtották.
28. A törvények előírták a böjtölést a meghatározott időpontokban, és szankcionálták a böjtparancs megszegését.
29. Aki pénteken vagy más böjti időszakokban húst evett, a rendelkezések szerint egy hétig bezárva kellett böjtölnie.
30. A törvények kifejezetten tiltották a pogány szokásokhoz, a jósláshoz és a régi rítusokhoz való visszatérést.
31. Tiltották a pogány áldozati szertartásokat, a varázslást és a jóslást, és egyházi és világi büntetésekkel fenyegették azokat.
32. A törvények említést tettek a boszorkányokról és varázslókról, és fokozatos eljárásnak vetették alá őket: bűnbánat, megjelölés, végül pedig szigorúbb büntetés.
33. Ezek a rendelkezések azt mutatják, hogy az ősi hitgyakorlat még mindig élénk volt, és jogi eszközökkel küzdöttek ellene.
34. A törvények védték a keresztény házasságot, és tiltották annak önkényes felbontását, valamint a házasságtörést.
35. Szabályozták a házasságkötés, a hozomány és az özvegyek helyzetével kapcsolatos kérdéseket.
36. Az a özvegy, aki férje halála után nevelte a gyermekeket és nem ment újra férjhez, rendelkezhetett a vagyon felett.
37. Ha újra házasságot kötött, a vagyon a gyermekekre szállt, míg ő maga megfelelő hozományt kapott.
38. Ezek a szabályozások azt a törekvést tükrözik, hogy a családjogot keresztény alapelvek szerint rendezzék.
39. A Második Törvénykönyv egyik központi célja a magántulajdon védelme volt.
40. A törvények minden szabad embernek biztosították a jogot, hogy szabadon rendelkezzen tulajdonáról, azt ajándékba adja vagy örökül hagyja.
41. Ez a rendelkezési jog elősegítette a magánföldtulajdon kialakulását a királyi és egyházi birtokok mellett.
42. A királyi ajándékokat, amelyeket a király a követőinek adományozott, törvényes, örökölhető tulajdonként ismerték el és védték.
43. A törvények kimondták, hogy senkitől sem vonhatják el önkényesen a király által adományozott birtokot.
44. Ezzel megteremtették a tulajdonbiztonság és a királyi adományozásokba vetett bizalom jogi alapját.
45. A lopást szigorúan büntették, és fokozatos büntetésekkel sújtották.
46. Ismételt lopás esetén a törvények súlyos büntetéseket írtak elő, amelyek akár a csonkításig is eljutottak.
47. Az elítélt tolvajt az első bűncselekmény esetén váltságdíj fizetése, a másodiknál az orr elvesztése, a harmadiknál pedig az élet elvesztése fenyegette.
48. A lopáson elkapott rabszolgákra is fokozatos testi büntetések vonatkoztak.
49. Aki tudatosan menedéket nyújtott egy tolvajnak, vagy elrejtette a zsákmányt, bűnrészessé vált, és vele együtt büntették.
50. A hamis eskü, a bíróság előtt tett hamis eskü büntetése egy kéz elvesztése vagy váltságdíj fizetése volt.
51. A kéz az eskü eszközének számított, ezért elvesztése volt a esküszegés szimbolikus büntetése.
52. A tanúvallomások hamisítását és a hamis tanúvallomást is súlyos büntetésekkel sújtották.
53. Az eskü nagy szerepet játszott a korai jogban, mivel az írásbeli bizonyítékok ritkák voltak, és a tanúk és az eskük döntő jelentőségűek voltak.
54. A törvények az emberölést egy fokozatos rendszerű kártérítési fizetésekkel és büntetésekkel szabályozták.
55. Egy szabad ember megöléséért vérpénzt kellett fizetni, amelynek összege a meggyilkolt személy társadalmi rangjától függött.
56. A vérpénz volt az a bűnbánat, amellyel a gyilkos elháríthatta a vérbosszút és vezekelhetett tettéért.
57. Ha egy nemes megölt egy másikat, nagy mennyiségű aranyat kellett fizetnie, és bűnbánatot kellett gyakorolnia.
58. Ha egy alacsonyabb rangú személy ölt meg valakit, a bűnbírság alacsonyabb volt, de emellett egyházi büntetés is várt rá.
59. Aki haragból vagy karddal ölt meg valakit, különösen szigorú rendelkezések hatálya alá tartozott.
60. A kard más ellen való előhúzását szigorúan büntették, még akkor is, ha nem következett be halál.
61. Aki kardot húzott elő, és azzal másnak sérülést okozott, bűnbánattal és büntetéssel kellett felelnie tettéért.
62. Ezek a rendelkezések a harcosok körében elterjedt erőszak visszaszorítását és a belső béke biztosítását szolgálták.
63. A törvények így a vérbosszú és a saját kezű igazságszolgáltatás ellen is irányultak.
64. A magánbosszú helyébe egyre inkább a király és a tisztviselők által végzett rendezett igazságszolgáltatás lépett.
65. Különösen súlyosan büntették a királyi hatalom elleni és a király iránti hűség megsértését.
66. A király elleni összeesküvés és lázadás a legsúlyosabb bűncselekménynek számított, és halálbüntetéssel, valamint a vagyon elvesztésével büntették.
67. Aki a király életére vagy méltóságára törött, halálbüntetésre és vagyonának elkobzására ítéltetett.
68. Ezek a rendelkezések védték a még fiatal és veszélyeztetett központi hatalmat a belső ellenségektől.
69. A törvények a szökés és a szökött rabszolgák és szolgák rejtegetését is büntették.
70. Aki befogadott egy szökött rabszolgát, és nem adta vissza, annak kártérítést kellett fizetnie.
71. A társadalmi rétegződés tükröződött a jogban is, hiszen a büntetések és a bírságok a tettes és az áldozat társadalmi rangjától függtek.
72. A szabadok, a félig szabadok és a rabszolgák ugyanazon cselekményért eltérő jogi következményekkel szembesültek.
73. A társadalmi rang határozta meg a vérpénz összegét, a büntetés fajtáját és a tanúvallomás bizonyító erejét.
74. Így a jog társadalmi rétegek szerint volt felosztva, és nem volt mindenki számára egyenlő jog.
75. A törvények az egyház hatására elősegítették a rabszolgák felszabadítását, és védelmet nyújtottak a felszabadítottaknak.
76. Aki rabszolgát szabadított fel, istennek tetsző cselekedetet hajtott végre, és a felszabadítást jogilag is elismerték.
77. Ezek a rendelkezések fokozatosan enyhítették a zsákmánygazdaságból eredő legszigorúbb formáit a szolgaságnak.
78. Az igazságszolgáltatás részben a király és udvara, részben pedig a megyékben a megyefők feladata volt.
79. A súlyos ügyeket és a nagyurak közötti vitákat a király vagy a palotagróf tartotta fenn magának.
80. A megyékben a megyefő ítélkezett a várlakók felett, saját soraikból kiválasztott tanácsadók segítségével.
81. A törvények meghatározták az eljárási szabályokat, például a bíróság elé idézésről és a megjelenés elmulasztásának következményeiről.
82. Aki nem tett eleget a bírósági idézésnek, bírsággal sújtották, vagy elvesztette ügyét.
83. A bizonyítást tanúk, eskü és bizonyos esetekben istenítélet útján végezték.
84. Az istenítélet, például a tűz- vagy vízpróba, olyan eszköznek számított, amellyel kétes esetekben az isteni akaratot lehetett kikérdezni.
85. Ezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy a korai jogot még erősen áthatották a vallási elképzelések.
86. A törvények továbbá szabályozták a piac működését, a vámokat és a kereskedelmet.
87. Elrendelték, hogy az ügyleteket tanúk vagy a piaci bíró jelenlétében kell megkötni a viták elkerülése érdekében.
88. A lopott tárgyak eladását és a tanúk nélküli kereskedelmet korlátozták a bűnrészesség és a csalás megelőzése érdekében.
89. Ezek a rendelkezések a kereskedelem biztonságát és a törvényes tulajdon védelmét szolgálták.
90. István törvényhozása így egyesítette az egyházi, büntetőjogi, tulajdonjogi és közigazgatási rendelkezéseket.
91. Ugyanakkor a közigazgatás, a keresztény hitre térítés és a királyi hatalom biztosításának eszköze is volt.
92. A törvények a birodalom minden lakójára vonatkoztak, a nagyúttól a rabszolgáig, és általános érvényességet igényeltek.
93. Fokozatosan felváltották a régi szokásjogot a király által megállapított és írásban rögzített joggal.
94. Ezzel a jogalkotás a közösségről a királyra szállt át, aki az egyházzal szövetségben határozta meg a jogot.
95. A törvényeket feltehetően a birodalmi gyűléseken vitatták meg, és a nemesek és a püspökök jóváhagyásával fogadták el.
96. A nemesek részvétele tekintélyt kölcsönzött a törvényeknek, és megkönnyítette azok végrehajtását.
97. A püspökök jelentősen befolyásolták a törvények tartalmát, mivel ismertek a nyugati és az egyházi jogot.
98. A világi és az egyházi jog szoros kapcsolata jellemezte István teljes jogalkotását.
99. A törvénykönyvek mellett István megírta vagy megíratta a Fürstenspiegel című művet, amely tanácsokat tartalmazott fiának, Imrének.
100. Ez a mű, latinul Libellus de institutione morum, a magyar történelem első politikai írásának számít.
101. Nem törvénykönyv, hanem egy keresztény király kötelességeiről és erényeiről szóló tanítás.
102. Tíz fejezetben olyan témákat tárgyal, mint a hit, az egyház, a püspökök és a nemesek tisztelete, valamint az igazságosság.
103. Egy híres gondolat kiemeli, hogy egy olyan birodalom, amelyben csak egy nyelv és egy szokás létezik, gyenge és törékeny.
104. István ebben azt ajánlotta, hogy az idegeneket és a vendégeket barátságosan fogadják, mivel ők tudást, szakértelmet és gazdagságot hoznak magukkal.
105. A tanácsok kiegészítik a törvényeket azzal, hogy ismertetik az uralkodás erkölcsi alapjait.
106. Míg a törvények a külső viselkedést szabályozták, addig a tanácsok az uralkodó belső hozzáállására irányultak.
107. A két mű együttesen egy olyan keresztény királyság képét vázolja fel, amely egyesíti a jogot, a hitet és az uralmat.
108. István törvényalkotását utódai folytatták és bővítették.
109. I. László király több törvénykönyvet is kiadott, amelyek elsősorban a tulajdon védelmére és a lopás elleni küzdelemre irányultak.
110. László törvényei rendkívül szigorúak voltak, és a lopásért drakonikus büntetéseket írtak elő.
111. László uralkodása alatt már a csekély értékű tárgyak ellopása is halállal vagy végtagvesztéssel büntethető volt.
112. Ez a szigor a kor bizonytalanságát és a közrend minden áron való biztosítására irányuló törekvést tükrözi.
113. Kálmán, a Tudós király később enyhítette ezt a szigorúságot, és felülvizsgálta a legszigorúbb rendelkezések egy részét.
114. Kálmán saját törvénykönyvet hirdetett ki, amelyet nagyobb mérséklet és jogi műveltség jellemezte.
115. Híressé vált Kálmán boszorkányokra vonatkozó rendelkezése, amely kimondta, hogy olyan boszorkányokról, akik nem léteznek, nem lehet tárgyalni.
116. Ez a rendelkezés egy felvilágosult vonást mutat, amely kiemelkedett a korábbi törvények boszorkányfélelméből.
117. Kálmán továbbá újrarendezte az egyházzal való viszonyt, és azt az egyházszintű reformhoz igazította.
118. István törvényhozása így egy folyamatos jogfejlődés kiindulópontját képezte.
119. Utódai törvényei az ő kódexein alapultak, és tovább finomították a jogot, valamint az új viszonyokhoz igazították.
120. István, László és Kálmán törvényei együttesen képezik a korai magyar királyi jog alapját.
121. Ez a királyi jog a továbbra is fennmaradó szokásjog mellett létezett, amelyet kiegészített és részben kiszorított.
122. A szokásjog továbbra is szabályozta a mindennapi élet számos olyan területét, amelyet az írott jog nem fedett le.
123. Csak a késő középkorban rögzítették írásban a szokásjogot olyan átfogó gyűjteményekben, mint a Tripartitum.
124. István Werbőczy 1514-ben megjelent Tripartitum című műve összefoglalta a magyar szokásjogot, de ez már jóval a korai időszakon túlra esik.
125. A korai időszakban azonban István kódexei jelentették a meghatározó írásbeli jogforrást.
126. A törvényeket latin nyelven fogalmazták meg, amely az egyház, a közigazgatás és a tudomány nyelve volt.
127. A népnyelv nem játszott szerepet az írásbeli jogban, mivel az írástudók egyházi személyek voltak.
128. A törvényeket ezért szóban kellett kihirdetni és a népnyelvre lefordítani, hogy eljussanak a lakossághoz.
129. A kormányzók és a papok felolvasták a rendelkezéseket az alattvalóknak, és gondoskodtak azok közzétételéről.
130. A törvények végrehajtása a királyi tisztviselők, a kormányzók és az egyházi hierarchia feladata volt.
131. A pénzbírságokból, testi büntetésekből és halálbüntetésből álló, fokozatos büntetési rendszer biztosította a törvények érvényesülését.
132. A pénzbírságok egy része a károsultnak, egy része pedig a királynak vagy a megyefőnöknek, mint a közhatalom képviselőjének jutott.
133. A bírságok magánszemélyek és a közhatalom közötti megosztása jelzi az átmenetet a magánjellegű engesztelésről az állami büntetésre.
134. A régi jogban a kártérítés fizetése az érintett nemzetségek feladata volt, az új jogban pedig a király lépett be a béke őrzőjeként.
135. Ezzel a büntetőjog a nemzetségek közötti kiegyenlítésből a hatóság által kiszabott büntetéssé alakult át.
136. Ez a változás lényeges lépés volt az állami jogrend kialakulása felé.
137. István törvényei így jelzik az átmenetet a törzsi társadalmi jogrendről az állami jogrendre.
138. A szóbeli hagyományt az írott törvény, a klánok közötti bosszút pedig a királyi bírósági joghatóság váltotta fel.
139. A jogot a keresztény valláshoz kötötték, és az egyház és a királyság szolgálatába állították.
140. A kutatás a fennmaradt kéziratokból, elsősorban az Admonter-kódexből és későbbi gyűjteményekből dolgozza fel a törvényeket.
141. A törvények kritikai kiadása összehasonlítja a különböző kéziratokat az eredeti formájuk rekonstruálása érdekében.
142. Ezzel egyidejűleg kiderül, hogy a későbbi másolók módosították, kiegészítették vagy átrendezték a szövegeket.
143. Az egyes cikkek első vagy második törvénykönyvhez való hozzárendelése ezért nem mindig egyértelmű.
144. Az egyes rendelkezések keltezése is nehéz a késői átadás miatt.
145. Mindazonáltal István törvényhozásának alapvető tartalma kellő bizonyossággal meghatározható.
146. A törvények mély betekintést nyújtanak a korai királyság társadalmi viszonyiba, vallásába és uralmába.
147. Egy átmeneti állapotban lévő országot mutatnak be, amelyben pogány és keresztény, törzsi társadalmi és állami elemek egymás mellett léteztek.
148. A pogányság ellen irányuló rendelkezések tanúsítják az ősi szokások élénkségét.
149. Az egyház védelmére vonatkozó rendelkezések tanúsítják az új hit megszilárdítására irányuló törekvést.
150. A tulajdonra vonatkozó rendelkezések tanúsítják az új tulajdonviszonyok kialakulását.
151. A királyi hatalomra vonatkozó rendelkezések tanúsítják a fiatal központi hatalom megszilárdítását.
152. Összességében egy, az államalapítás szolgálatában álló, tervszerű jogalkotás képe rajzolódik ki.
153. A jogalkotás olyan eszköz volt, amellyel István a törzsi szövetségből rendezett közösséget alakított ki.
154. A közigazgatás, az egyház és a gazdaság kiépítésével együtt járult hozzá a királyság létrehozásához.
155. Az írott jog a királyi rendelkezésnek az egyes esetek határain túlmutató tartós jelleget és általánosságot kölcsönzött.
156. Olyan mércét teremtett, amelyhez az alattvalók és a tisztviselők cselekedeteit mérni lehetett.
157. A királyt is kötötte annyiban, amennyiben hivatkozott az általa megállapított jogra, és azt uralkodásának alapjaként ismerte el.
158. Az a gondolat, hogy a király által hozott jog mindenki számára kötelező, új és messzemenő következményekkel járt a korai Magyarország számára.
159. Ez összekapcsolta a királyságot a keresztény Európa jogi kultúrájával, valamint annak jog- és rendfelfogásával.
160. István törvényei így a magyar írott kultúra és államiság legkorábbi tanúi közé tartoznak.
161. Ezek jelzik a magyar jogtörténet kezdetét, amely évszázadokon át folytatódott.
162. A tulajdonra, a büntetésre és az egyházra vonatkozó alapelvei messze István idején túl is meghatározták a jogi gondolkodást.
163. A királyi jog és a szokásjog összekapcsolódása a középkori magyar jogra nézve továbbra is jellemző maradt.
164. A jog állásalapú felépítése, amelyet István törvényei alapoztak meg, évszázadokon át meghatározta a jogrendet.
165. A jog és a vallás szoros kapcsolata szintén a magyar jogkultúra tartós jellemzője maradt.
166. István törvényeit később a birodalom tiszteletreméltó alapjaként tisztelték, és újra és újra megerősítették.
167. A törvények a szent király örökségének részének és a birodalom isteni rendjének kifejeződésének számítottak.
168. István 1083-as szentté avatása jogalkotásának is szent fényt kölcsönzött.
169. A szent király ettől kezdve a keresztény Magyarország jogának és rendjének megalapítójának számított.
170. A jogalkotás így az államalapító királyról és maradandó teljesítményéről szóló mítosz részévé vált.
171. A mítosz mögött azonban egy korai és tervszerű jogkódex-alkotás bizonyítható ténye áll.
172. Ez a kódex-alkotás Magyarországot azoknak a kora középkori birodalmaknak a sorába sorolja, amelyek jogukat írásban rögzítették.
173. Ez összehasonlítható Kelet-Közép-Európa más fiatal keresztény birodalmainak jogalkotási munkáival.
174. Lengyelországban és Csehországban hasonló átmenet ment végbe a szóbeli hagyománytól az írásbeli királyi jog felé.
175. Magyarország István törvényeivel korai és jól dokumentált helyet foglalt el ebben a folyamatban.
176. A két törvénykönyv, az intések és az utódok törvényei a korai időszak összefüggő jogi korpuszát alkotják.
177. Ez a korpusz részletes betekintést enged a korai királyság jogába, büntetéseibe és értékeibe.
178. Olyan törvényhozót mutat be, aki átvette az idegen példát, és azt kreatív módon saját viszonyaihoz igazította.
179. Ugyanakkor egy olyan birodalmat is bemutat, amely a jog eszközeivel tartós rendet teremtett magának.
180. István kódexei és rendeletei révén a sztyeppei harcosok íratlan joga egy keresztény királyság írott jogává vált, amely ezentúl a törvény szilárd alapjain nyugodott.
(aufklappen)német
1. Die Gesetzgebung König Stephans I. gilt als der Beginn des schriftlichen Rechts in Ungarn und als eine der frühesten Rechtskodifikationen Ostmitteleuropas.
2. Vor Stephan kannten die Magyaren nur ungeschriebenes Gewohnheitsrecht, das auf Stammestradition, Brauch und mündlicher Überlieferung beruhte.
3. Mit der Christianisierung und dem lateinischen Alphabet wurde erstmals schriftlich fixiertes Recht möglich, das die Geistlichen verfassten und überlieferten.
4. Stephan erließ zwei Gesetzbücher in lateinischer Sprache, die in der Forschung als sein Erstes und sein Zweites Gesetzbuch bezeichnet werden.
5. Im Lateinischen heißen sie libri oder decreta, das ungarische Schrifttum spricht von den Dekreten oder Kodizes Stephans.
6. Die Gesetze sind nicht im Original erhalten, sondern nur in späteren Abschriften, von denen der sogenannte Admonter Kodex aus dem zwölften Jahrhundert die wichtigste ist.
7. Der Admonter Kodex, benannt nach dem steirischen Kloster Admont, überliefert die älteste bekannte Fassung der Gesetze Stephans.
8. Wegen dieser späten Überlieferung sind die genaue ursprüngliche Gestalt, die Reihenfolge und die Zählung der Artikel in der Forschung umstritten.
9. Das Erste Gesetzbuch umfasst je nach Zählung etwa fünfunddreißig Kapitel, das Zweite je nach Handschrift unterschiedlich viele.
10. Das Erste Gesetzbuch trägt in einigen Handschriften eine Widmung an Stephans Sohn Emmerich, was es mit dem Fürstenspiegel verbindet.
11. Inhaltlich diente das Erste Gesetzbuch vor allem der Festigung der Kirche, des christlichen Glaubens und der königlichen Ordnung.
12. Das Zweite Gesetzbuch behandelt stärker den Schutz des Eigentums, die Rechtssicherheit und die Bewahrung der königlichen Gewalt.
13. Die Gesetze Stephans stützten sich auf ausländische Vorbilder, insbesondere auf das fränkisch-karolingische Kapitularienrecht und auf kirchenrechtliche Sammlungen.
14. Viele Bestimmungen wurden den Kapitularien Karls des Großen und seiner Nachfolger sowie den bayerischen und kirchlichen Rechtsquellen nachgebildet.
15. Daneben flossen Beschlüsse von Synoden und das kanonische Recht der Kirche in die Gesetzgebung ein.
16. Die Verfasser der Gesetze waren mit großer Wahrscheinlichkeit ausländische Geistliche, die das westliche Recht kannten.
17. Trotz dieser Vorbilder passten die Gesetze das fremde Recht an die besonderen Verhältnisse des eben christianisierten Ungarn an.
18. Ein zentrales Anliegen der Gesetzgebung war der Schutz und die Ausstattung der Kirche.
19. Die Gesetze schrieben vor, dass je zehn Dörfer gemeinsam eine Kirche errichten sollten.
20. Der König stattete diese Kirchen mit Land und Vieh aus, während die Gläubigen für die Ausstattung mit Gerät und für den Priester aufzukommen hatten.
21. Der Bischof war für die Versorgung der Kirche mit Priestern und liturgischen Büchern verantwortlich.
22. Die Gesetze sicherten der Kirche den Zehnten, eine Abgabe von einem Zehntel der Ernte und des Viehzuwachses.
23. Wer den Zehnten verheimlichte, dem drohte nach den Gesetzen die Wegnahme eines Teils seines verschwiegenen Besitzes.
24. Die Sonntagsruhe wurde gesetzlich vorgeschrieben, und der Kirchgang am Sonntag galt als Pflicht.
25. Ausgenommen von der Pflicht zum Kirchgang waren lediglich diejenigen, die das Feuer hüteten, also die zur Bewachung Zurückbleibenden.
26. Wer den Gottesdienst durch Schwatzen oder Unruhe störte, wurde je nach Stand mit Schlägen oder mit Geldbußen bestraft.
27. Ältere wurden für solche Vergehen getadelt und fortgewiesen, Jüngere und Geringere mit körperlicher Züchtigung belegt.
28. Die Gesetze geboten das Fasten zu den vorgeschriebenen Zeiten und ahndeten den Bruch des Fastengebots.
29. Wer an einem Freitag oder zu anderen Fastenzeiten Fleisch aß, sollte nach den Bestimmungen eine Woche eingesperrt fasten.
30. Die Gesetze verboten ausdrücklich die Rückkehr zu heidnischen Bräuchen, zur Wahrsagerei und zu den alten Riten.
31. Sie untersagten heidnische Opferhandlungen, Zauberei und das Wahrsagen und bedrohten sie mit kirchlichen und weltlichen Strafen.
32. Hexen und Zauberer wurden in den Gesetzen erwähnt und einem abgestuften Verfahren von Buße, Brandmarkung und schließlich härterer Strafe unterworfen.
33. Diese Bestimmungen zeigen, dass das alte Glaubensleben noch lebendig war und mit rechtlichen Mitteln bekämpft wurde.
34. Die Gesetze schützten die christliche Ehe und untersagten ihre eigenmächtige Auflösung sowie den Ehebruch.
35. Sie regelten Fragen der Eheschließung, der Mitgift und der Stellung der Witwen.
36. Eine Witwe, die nach dem Tod ihres Mannes die Kinder aufzog und nicht wieder heiratete, sollte über das Vermögen verfügen dürfen.
37. Heiratete sie erneut, so fiel das Gut den Kindern zu, während sie selbst eine angemessene Ausstattung erhielt.
38. Diese Regelungen zeigen das Bemühen, das Familienrecht nach christlichen Grundsätzen zu ordnen.
39. Ein zentrales Anliegen des Zweiten Gesetzbuchs war der Schutz des Privateigentums.
40. Die Gesetze gewährten jedem Freien das Recht, über sein Eigentum frei zu verfügen, es zu verschenken oder zu vererben.
41. Dieses Verfügungsrecht förderte die Herausbildung eines privaten Grundeigentums neben dem königlichen und kirchlichen Besitz.
42. Königliche Schenkungen an Gefolgsleute wurden als rechtmäßiges, erbliches Eigentum anerkannt und geschützt.
43. Die Gesetze legten fest, dass niemandem sein vom König verliehenes Gut willkürlich entzogen werden dürfe.
44. Damit schufen sie die rechtliche Grundlage für die Sicherheit des Besitzes und das Vertrauen in königliche Verleihungen.
45. Der Diebstahl wurde streng geahndet und mit abgestuften Strafen belegt.
46. Bei wiederholtem Diebstahl sahen die Gesetze schwere Strafen vor, die bis zur Verstümmelung reichten.
47. Dem überführten Dieb drohte beim ersten Vergehen Loskauf, beim zweiten der Verlust der Nase, beim dritten der Verlust des Lebens.
48. Auch Sklaven, die des Diebstahls überführt wurden, unterlagen abgestuften körperlichen Strafen.
49. Wer einen Dieb wissentlich beherbergte oder die Beute verbarg, machte sich mitschuldig und wurde mitbestraft.
50. Der Meineid, der falsche Eid vor Gericht, wurde mit dem Verlust einer Hand oder mit Loskauf bestraft.
51. Die Hand galt als das Werkzeug des Schwurs, weshalb ihr Verlust die symbolische Strafe für den Eidbruch war.
52. Auch die Fälschung von Zeugnissen und das falsche Zeugnis wurden mit empfindlichen Strafen belegt.
53. Der Eid spielte im frühen Recht eine große Rolle, da schriftliche Beweise selten waren und Zeugen und Schwüre den Ausschlag gaben.
54. Die Gesetze regelten die Tötung eines Menschen mit einem abgestuften System von Sühnezahlungen und Strafen.
55. Für die Tötung eines Freien war ein Wergeld zu zahlen, dessen Höhe sich nach dem Stand des Getöteten richtete.
56. Das Wergeld war die Buße, mit der der Totschläger die Blutrache abwenden und die Tat sühnen konnte.
57. Tötete ein Vornehmer einen anderen, so hatte er eine hohe Zahl an Goldstücken zu entrichten und Buße zu tun.
58. Tötete ein Geringerer, fiel die Buße niedriger aus, doch traf ihn zusätzlich eine kirchliche Strafe.
59. Wer im Zorn oder mit dem Schwert einen anderen tötete, unterlag besonders harten Bestimmungen.
60. Das Zücken des Schwertes gegen einen anderen wurde streng geahndet, auch wenn kein Tod erfolgte.
61. Wer ein Schwert zog und damit einen anderen verletzte, hatte für die Tat mit Buße und Strafe einzustehen.
62. Diese Bestimmungen sollten die unter den Kriegern verbreitete Gewalt eindämmen und den inneren Frieden sichern.
63. Die Gesetze richteten sich damit auch gegen die Fehde und die eigenmächtige Selbstjustiz.
64. An die Stelle der privaten Rache sollte zunehmend die geordnete Rechtsprechung durch König und Beamte treten.
65. Besonders schwer wurden Vergehen gegen die königliche Gewalt und gegen die Treue zum König geahndet.
66. Verschwörung und Aufruhr gegen den König galten als schwerste Verbrechen und wurden mit dem Tod und dem Verlust des Besitzes bestraft.
67. Wer gegen das Leben oder die Würde des Königs sann, verfiel der Todesstrafe und der Einziehung seines Gutes.
68. Diese Bestimmungen schützten die noch junge und gefährdete Zentralgewalt vor inneren Feinden.
69. Die Gesetze ahndeten auch die Flucht und das Verbergen entlaufener Sklaven und Dienstleute.
70. Wer einen entflohenen Sklaven aufnahm und nicht zurückgab, hatte für den Schaden zu haften.
71. Die soziale Gliederung spiegelte sich im Recht wider, denn Strafen und Bußen richteten sich nach dem Stand von Täter und Opfer.
72. Freie, Halbfreie und Sklaven unterlagen unterschiedlichen Rechtsfolgen für dieselbe Tat.
73. Der Stand bestimmte die Höhe des Wergeldes, die Art der Strafe und die Beweiskraft des Zeugnisses.
74. Damit war das Recht ständisch gegliedert und kein gleiches Recht für alle.
75. Die Gesetze förderten unter dem Einfluss der Kirche die Freilassung von Sklaven und schützten die Freigelassenen.
76. Wer einen Sklaven freiließ, vollzog ein gottgefälliges Werk, und die Freilassung wurde rechtlich anerkannt.
77. Diese Bestimmungen milderten allmählich die schärfsten Formen der Unfreiheit, die aus der Beuteökonomie stammten.
78. Die Rechtsprechung lag teils beim König und seinem Hof, teils bei den Gespanen in den Komitaten.
79. Schwere Fälle und Streitigkeiten der Großen behielt sich der König oder sein Pfalzgraf vor.
80. In den Komitaten sprach der Gespan Recht über die Burgleute, unterstützt von Beisitzern aus deren Reihen.
81. Die Gesetze legten Verfahrensregeln fest, etwa über die Ladung vor Gericht und die Folgen des Nichterscheinens.
82. Wer einer gerichtlichen Ladung nicht folgte, wurde mit Buße belegt oder verlor seine Sache.
83. Der Beweis wurde durch Zeugen, Eide und in bestimmten Fällen durch das Gottesurteil geführt.
84. Das Gottesurteil, etwa die Feuer- oder Wasserprobe, galt als Mittel, in zweifelhaften Fällen den göttlichen Willen zu erfragen.
85. Diese Beweismittel zeigen, dass das frühe Recht noch stark von religiösen Vorstellungen durchdrungen war.
86. Die Gesetze regelten ferner das Marktwesen, die Zölle und den Handel.
87. Sie ordneten an, dass Geschäfte vor Zeugen oder vor dem Marktrichter abgeschlossen werden sollten, um Streit zu vermeiden.
88. Der Verkauf gestohlener Sachen und der Handel ohne Zeugen wurden eingeschränkt, um Hehlerei und Betrug zu verhindern.
89. Diese Bestimmungen dienten der Sicherheit des Handels und dem Schutz des rechtmäßigen Eigentums.
90. Die Gesetzgebung Stephans verband somit kirchliche, strafrechtliche, eigentumsrechtliche und verwaltungsrechtliche Bestimmungen.
91. Sie war zugleich Instrument der Verwaltung, der Christianisierung und der Sicherung der königlichen Macht.
92. Die Gesetze wandten sich an alle Bewohner des Reiches, vom Großen bis zum Sklaven, und beanspruchten allgemeine Geltung.
93. Sie ersetzten allmählich das alte Gewohnheitsrecht durch ein vom König gesetztes und schriftlich fixiertes Recht.
94. Damit ging die Rechtsetzung von der Gemeinschaft auf den König über, der das Recht im Bündnis mit der Kirche bestimmte.
95. Die Gesetze wurden vermutlich auf Reichsversammlungen beraten und mit Zustimmung der Großen und Bischöfe erlassen.
96. Die Mitwirkung der Großen verlieh den Gesetzen Autorität und erleichterte ihre Durchsetzung.
97. Die Bischöfe prägten den Inhalt der Gesetze maßgeblich, da sie das westliche und kirchliche Recht kannten.
98. Die enge Verbindung von weltlichem und kirchlichem Recht kennzeichnete die gesamte Gesetzgebung Stephans.
99. Neben den Gesetzbüchern verfasste oder veranlasste Stephan einen Fürstenspiegel, die Ermahnungen an seinen Sohn Emmerich.
100. Dieses Werk, lateinisch Libellus de institutione morum, gilt als das erste politische Schriftwerk der ungarischen Geschichte.
101. Es ist kein Gesetzbuch, sondern eine Belehrung über die Pflichten und Tugenden eines christlichen Königs.
102. In zehn Kapiteln behandelt es Themen wie den Glauben, die Kirche, die Achtung der Bischöfe und der Großen sowie die Gerechtigkeit.
103. Ein berühmter Gedanke daraus betont, dass ein Reich mit nur einer Sprache und einer Sitte schwach und zerbrechlich sei.
104. Stephan empfahl darin, Fremde und Gäste freundlich aufzunehmen, da sie Wissen, Fertigkeiten und Reichtum mit sich brächten.
105. Die Ermahnungen ergänzen die Gesetze, indem sie die sittlichen Grundlagen der Herrschaft darlegen.
106. Während die Gesetze das äußere Verhalten regelten, zielten die Ermahnungen auf die innere Haltung des Herrschers.
107. Beide Werke zusammen entwerfen das Bild eines christlichen Königtums, das Recht, Glaube und Herrschaft verbindet.
108. Die Gesetzgebung Stephans wurde von seinen Nachfolgern fortgesetzt und erweitert.
109. König Ladislaus I. erließ mehrere Gesetzbücher, die sich vor allem dem Schutz des Eigentums und der Bekämpfung des Diebstahls widmeten.
110. Die Gesetze des Ladislaus waren von außerordentlicher Härte und sahen für Diebstahl drakonische Strafen vor.
111. Schon der Diebstahl geringwertiger Dinge konnte unter Ladislaus mit dem Tod oder dem Verlust von Gliedern bestraft werden.
112. Diese Strenge spiegelt die Unsicherheit der Zeit und das Bemühen wider, die öffentliche Ordnung um jeden Preis zu sichern.
113. König Koloman der Gelehrte milderte später diese Härte und revidierte einige der strengsten Bestimmungen.
114. Koloman erließ ein eigenes Gesetzbuch, das durch größere Mäßigung und juristische Bildung gekennzeichnet war.
115. Berühmt wurde Kolomans Bestimmung über die Hexen, die festlegte, dass über Hexen, die es nicht gebe, nicht zu verhandeln sei.
116. Diese Bestimmung zeigt einen aufgeklärten Zug, der sich von der Hexenfurcht früherer Gesetze abhob.
117. Koloman ordnete ferner das Verhältnis zur Kirche neu und passte es der gesamtkirchlichen Reform an.
118. Die Gesetzgebung Stephans bildete damit den Ausgangspunkt einer fortlaufenden Rechtsentwicklung.
119. Auf seinen Kodizes bauten die Gesetze der Nachfolger auf, die das Recht verfeinerten und an neue Verhältnisse anpassten.
120. Die Gesetze Stephans, Ladislaus und Kolomans bilden zusammen den Grundstock des frühen ungarischen Königsrechts.
121. Dieses Königsrecht stand neben dem fortlebenden Gewohnheitsrecht, das es ergänzte und teilweise verdrängte.
122. Das Gewohnheitsrecht regelte weiterhin viele Bereiche des täglichen Lebens, die das geschriebene Recht nicht erfasste.
123. Erst im Spätmittelalter wurde das Gewohnheitsrecht in umfassenden Sammlungen wie dem Tripartitum schriftlich festgehalten.
124. Das Tripartitum des Stephan Werbőczy aus dem Jahr 1514 fasste das ungarische Gewohnheitsrecht zusammen, liegt aber weit außerhalb der Frühzeit.
125. In der Frühzeit jedoch waren die Kodizes Stephans die maßgebliche schriftliche Rechtsquelle.
126. Die Gesetze wurden in lateinischer Sprache abgefasst, der Sprache der Kirche, der Verwaltung und der Gelehrsamkeit.
127. Die Volkssprache spielte im geschriebenen Recht keine Rolle, da die Schriftkundigen Geistliche waren.
128. Die Gesetze mussten daher mündlich verkündet und in die Volkssprache übersetzt werden, um die Bevölkerung zu erreichen.
129. Die Gespane und Priester trugen die Bestimmungen den Untertanen vor und sorgten für ihre Bekanntmachung.
130. Die Durchsetzung der Gesetze oblag den königlichen Beamten, den Gespanen und der kirchlichen Hierarchie.
131. Die abgestuften Strafen aus Geldbußen, körperlichen Strafen und Todesstrafe sicherten die Geltung der Gesetze.
132. Die Geldbußen flossen teils an den Geschädigten, teils an den König oder den Gespan als Vertreter der öffentlichen Gewalt.
133. Die Aufteilung der Bußen zwischen Privatem und öffentlicher Gewalt zeigt den Übergang von der privaten Sühne zur staatlichen Strafe.
134. Im alten Recht war die Sühnezahlung Sache der betroffenen Sippen, im neuen Recht trat der König als Wahrer des Friedens hinzu.
135. Damit wandelte sich das Strafrecht von einem Ausgleich zwischen Sippen zu einer von der Obrigkeit verhängten Strafe.
136. Dieser Wandel war ein wesentlicher Schritt zur Herausbildung einer staatlichen Rechtsordnung.
137. Die Gesetze Stephans markieren damit den Übergang von der stammesgesellschaftlichen zur staatlichen Rechtsordnung.
138. Sie ersetzten die mündliche Tradition durch das geschriebene Gesetz und die Sippenrache durch die königliche Gerichtsbarkeit.
139. Sie banden das Recht an die christliche Religion und stellten es in den Dienst von Kirche und Königtum.
140. Die Forschung erschließt die Gesetze aus den erhaltenen Handschriften, vor allem aus dem Admonter Kodex und späteren Sammlungen.
141. Die kritische Edition der Gesetze vergleicht die verschiedenen Handschriften, um die ursprüngliche Gestalt zu rekonstruieren.
142. Dabei zeigt sich, dass spätere Abschreiber Texte veränderten, ergänzten oder umstellten.
143. Die Zuordnung einzelner Artikel zum Ersten oder Zweiten Gesetzbuch ist daher nicht immer eindeutig.
144. Auch die Datierung der einzelnen Bestimmungen ist wegen der späten Überlieferung schwierig.
145. Dennoch lässt sich der Grundbestand der Gesetzgebung Stephans mit hinreichender Sicherheit bestimmen.
146. Die Gesetze geben einen tiefen Einblick in die Gesellschaft, die Religion und die Herrschaft des frühen Königreichs.
147. Sie zeigen ein Land im Übergang, in dem heidnische und christliche, stammesgesellschaftliche und staatliche Elemente nebeneinander bestanden.
148. Die Bestimmungen gegen das Heidentum belegen die Lebendigkeit der alten Bräuche.
149. Die Bestimmungen zum Schutz der Kirche belegen das Bemühen um die Festigung des neuen Glaubens.
150. Die Bestimmungen zum Eigentum belegen die Herausbildung neuer Besitzverhältnisse.
151. Die Bestimmungen zur königlichen Gewalt belegen die Sicherung der jungen Zentralherrschaft.
152. In der Zusammenschau ergibt sich das Bild einer planmäßigen Rechtsetzung im Dienst der Staatsgründung.
153. Die Gesetzgebung war ein Werkzeug, mit dem Stephan aus dem Stämmeverband ein geordnetes Gemeinwesen formte.
154. Sie wirkte zusammen mit dem Aufbau der Verwaltung, der Kirche und der Wirtschaft an der Schaffung des Königreichs.
155. Das geschriebene Recht verlieh der königlichen Anordnung Dauer und Allgemeinheit über den einzelnen Fall hinaus.
156. Es schuf einen Maßstab, an dem das Handeln der Untertanen und der Beamten gemessen werden konnte.
157. Es band auch den König insofern, als er sich auf das von ihm gesetzte Recht berief und es als Grundlage seiner Herrschaft anerkannte.
158. Die Vorstellung eines vom König gesetzten und für alle verbindlichen Rechts war für das frühe Ungarn neu und folgenreich.
159. Sie verband das Reich mit der Rechtskultur des christlichen Europa und seinem Verständnis von Recht und Ordnung.
160. Die Gesetze Stephans gehören damit zu den frühesten Zeugnissen ungarischer Schriftkultur und Staatlichkeit.
161. Sie stehen am Anfang einer ungarischen Rechtsgeschichte, die sich über Jahrhunderte fortsetzte.
162. Ihre Grundsätze über Eigentum, Strafe und Kirche prägten das Rechtsdenken weit über Stephans Zeit hinaus.
163. Die Verbindung von Königsrecht und Gewohnheitsrecht blieb für das ungarische Recht des Mittelalters kennzeichnend.
164. Die ständische Gliederung des Rechts, die Stephans Gesetze begründeten, bestimmte die Rechtsordnung über Jahrhunderte.
165. Die enge Verbindung von Recht und Religion blieb ebenfalls ein dauerhaftes Merkmal der ungarischen Rechtskultur.
166. Die Gesetze Stephans wurden später als ehrwürdige Grundlage des Reiches verehrt und immer wieder bestätigt.
167. Sie galten als Teil des Erbes des heiligen Königs und als Ausdruck der gottgewollten Ordnung des Reiches.
168. Die Heiligsprechung Stephans im Jahr 1083 verlieh auch seiner Gesetzgebung einen sakralen Glanz.
169. Der heilige König galt fortan als Begründer des Rechts und der Ordnung des christlichen Ungarn.
170. Die Gesetzgebung wurde damit Teil des Mythos vom staatsgründenden König und seiner bleibenden Leistung.
171. Hinter dem Mythos aber steht die nachweisbare Tatsache einer frühen und planmäßigen Rechtskodifikation.
172. Diese Kodifikation reiht Ungarn in die Gruppe der frühmittelalterlichen Reiche ein, die ihr Recht schriftlich fixierten.
173. Sie ist mit den Gesetzgebungswerken anderer junger christlicher Reiche Ostmitteleuropas vergleichbar.
174. In Polen und Böhmen vollzog sich ein ähnlicher Übergang von der mündlichen Tradition zum geschriebenen Königsrecht.
175. Ungarn nahm dabei mit den Gesetzen Stephans eine frühe und gut dokumentierte Stellung ein.
176. Die beiden Gesetzbücher, die Ermahnungen und die Gesetze der Nachfolger bilden ein zusammenhängendes Rechtskorpus der Frühzeit.
177. Dieses Korpus erlaubt einen detaillierten Einblick in das Recht, die Strafen und die Werte des frühen Königreichs.
178. Es zeigt einen Gesetzgeber, der das fremde Vorbild aufnahm und es schöpferisch an die eigenen Verhältnisse anpasste.
179. Es zeigt zugleich ein Reich, das sich mit den Mitteln des Rechts eine dauerhafte Ordnung gab.
180. In den Kodizes und Dekreten Stephans wurde das ungeschriebene Recht der Steppenkrieger zum geschriebenen Recht eines christlichen Königreichs, das fortan auf dem festen Boden des Gesetzes ruhte.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.