5-2-3 Geschichte Ungarns lang

1. I. László egyházi reformjai éppen azokra az évtizedekre estek, amikor az egész latin kereszténységet elragadta a gregoriánus reformmozgalom.

2. Ez a mozgalom VII. Gergely pápáról kapta a nevét, aki 1073-tól 1085-ig a legnagyobb határozottsággal hajtotta végre a reformprogramot.

3. Céljuk az egyház megújítása volt a fejtől a végtagokig, amelynek középpontjában elsősorban a papság felszabadítása a világi beavatkozás alól állt.

4. A reformerek három rosszat tartottak különösen leküzdendőnek: a szimonia, a papok konkubinátusa és a laikus investitúra.

5. A szimónia a papi tisztségek vételét és eladását jelentette, amelyet a Szentlélek ellen elkövetett súlyos bűnként ítéltek el.

6. Mivel László 1077-ben lépett trónra, tevékenysége pontosan az egyház helyes rendjéért folyó európai küzdelem csúcspontjára esett.

7. Magyarország ebben az időben még fiatal keresztény királyság volt, amelynek egyházi struktúrái alig három generáció óta léteztek.

8. Csak I. István uralkodása alatt, 1000 körül alapították meg az első püspökségeket és érsekségeket.

9. Sok olyan dolgot, ami a kereszténység ősi központjában már régóta megszilárdult, Magyarországon egyáltalán először kellett tartósan meghonosítani.

10. László olyan tettrekészséggel állt ehhez a feladathoz, ami az utókorban a „második birodalomalapító” hírnevét hozta számára.

11. A reformok végrehajtásának legfontosabb eszköze a jogalkotás volt, amelyet több rendeletgyűjteményben rögzített.

12. Ezeket a rendeleteket részben zsinatokon fogadták el, ahol a püspökök és a világi nagyurak együtt tanácskoztak.

13. E gyűlések közül a leghíresebb a szabolcsi zsinat volt, amely 1092-ben a király elnökletével ült össze.

14. Mivel ezen a zsinaton az egész püspökség és számos apát vett részt, a magyar egyháztörténet egyik kulcsfontosságú eseményének számít.

15. Határozatai számos kánonban új szabályokat állapítottak meg az ország egyházi életére vonatkozóan.

16. Központi kérdés volt ekkor a papok házassága, amely a kor reformlázában heves viták tárgyát képezte.

17. A szigorú gregoriánus irányzat a teljes házasságtalanságot, az úgynevezett cölibátust követelte minden egyházi személy számára.

18. Mivel azonban a magyar egyház még fiatal volt, és sok pap már házas életet élt, László mérsékelt utat választott.

19. A szabolcsi zsinat a papok meglévő első házasságait kisebbik rosszként tűrte, amíg jobb rend nem alakul ki.

20. Ezt a szabályozást a kutatások a missziós ország viszonyaihoz való pragmatikus alkalmazkodásként értelmezik.

21. A papok jövőbeli házasságkötéseit viszont megtiltották, akárcsak a második házasságokat vagy az özvegyekkel való házasságot.

22. Azoknak a papoknak, akik rabszolgalányt vagy elűzött nőt vettek feleségül, el kellett válniuk tőlük.

23. Mivel a cölibátus csak fokozatosan terjedt el, ez a lépcsőzetes szabályozás a római ideálokhoz való fokozatos közeledésre irányuló törekvést tükrözi.

24. A papi házasság mellett a reform középpontjában a papság fegyelme és engedelmessége állt.

25. Az alacsonyabb rangú papságot szigorúan a püspökök felügyelete alá helyezték, hogy megakadályozzák az önkényeskedést.

26. Egy pap nem hagyhatta el plébániáját a püspöke engedélye nélkül, és nem léphetett át egy másik egyházmegyébe.

27. A vándorló, gazdátlan papokat, akik nem engedelmeskedtek egyetlen egyházi hatóságnak sem, szigorúan üldözték.

28. Mivel az ilyen független papokat a rendetlenség forrásának tekintették, igyekeztek őket szilárdan egy-egy templomhoz kötni.

29. Ezzel a hierarchikus alárendeltség elve az egyházi rend alapköveként rögzült.

30. A püspök ezentúl korlátlan uralkodóként jelent meg papsága és egyházmegyéje felett.

31. A püspöki hatalom megerősítése összhangban állt a reform szellemével, amely egyértelmű felelősségi köröket kívánt létrehozni.

32. Ugyanakkor a papságot erkölcsi szempontból is példamutató életvitelre kötelezték.

33. Mivel a papokat a Szent közvetítőinek tekintették, tisztaságukkal ki kellett emelkedniük a laikusok közül.

34. A papoknak tilos volt a részegség, a vadászat iránti szenvedély, a fegyverviselés és a világi kicsapongás.

35. Aki ilyen vétségeket követett el, az hivatalából való eltávolítással vagy egyházi büntetéssel kellett számolnia.

36. Az egyházi joghatóság kérdését is a reform szellemében szabályozták.

37. A papoknak elvileg egyházi, nem pedig világi bíróságok előtt kellett igazságot keresniük.

38. Mivel az egyház és a világi hatalom szféráinak szétválasztása a gregoriánusok egyik legfontosabb célja volt, ez a szabályozás különös jelentőségre tett szert.

39. Ezzel nőtt az egyház önállósága a világi hatalommal szemben, anélkül azonban, hogy teljesen elszakadt volna tőle.

40. Hiszen ellentétben a pápa és a császár közötti nyílt investitúra-vitával, Magyarországon a király és az egyház kapcsolata szoros és harmonikus maradt.

41. Ladislaus az egyház védelmezőjének és támogatójának tekintette magát, nem pedig ellenségének.

42. Ebben a megközelítésben gyökerezik a szent királyság eszméje, amely uralkodását jellemezte.

43. A szent királyság azon a felfogáson alapult, hogy a királyi méltóságot Isten adományozta, és a kenet szentelte meg.

44. Mivel a királyt a koronázáskor megkenték, Isten kiválasztottjának és a hívők védelmezőjének számított.

45. Ez a kép az uralkodói tisztséget közvetlenül egy vallási küldetéssel összekapcsolta.

46. A király tehát nem csupán világi uralkodó volt, hanem a helyes hit őrzője is birodalmában.

47. Magyarországon ez az eszme a Szent Korona tiszteletében nyert legszembetűnőbb kifejeződést.

48. A királyság és a megszentelt korona közötti kapcsolat további szakrális dimenziót kölcsönzött az uralomnak.

49. László számos szimbolikus cselekedettel erősítette meg ezt a szakrális önértelmezést.

50. A legjelentősebb ezek közül királyi elődei 1083-as ünnepélyes szentté avatása volt.

51. Mivel László VII. Gergely pápa jóváhagyásával elődjét, Istvánt az oltárok dicsőségébe emelte, a dinasztiát a szentség ragyogásával összekapcsolta.

52. Istvánnal együtt szentté avatták annak korán elhunyt fiát, Emmerichot is.

53. Hozzájuk csatlakozott Csanád vértanú püspöke, Gerhard, valamint a két remete, Zoerard és Benedikt.

54. Ezekkel a szentté avatásokkal László egy hazai szentekből álló panteont hozott létre, amely felértékeltette a magyar egyházat.

55. Mivel az államalapító István most már szentként tisztelték, a keresztény királyi eszme Magyarországon megtámadhatatlan alapot nyert.

56. István földi maradványainak exhumálását számos csodajelentés kísérte, amelyeknek célja a szent jelleg megerősítése volt.

57. A legenda szerint a relikviák exhumálása csak akkor sikerült, miután a király szabadon engedte fogságban tartott unokatestvérét, Salamon királyt.

58. Ez a történet összekapcsolta a jámbor cselekedetet a keresztény megbékélés parancsával.

59. István szentté avatásával László ráadásul saját reformmunkáját is összekapcsolta az alapító tekintélyével.

60. Hiszen azzal, hogy István örökségének végrehajtójának tekintette magát, legitimálta saját szigorú törvényhozását.

61. Valóban, rendeleteinek nagy része közvetlenül kapcsolódott István régebbi törvényeihez.

62. A zsinati határozatok megerősítették a keresztény ünnepnapok és a vasárnapi pihenés betartásának kötelességét.

63. Aki ünnepnapokon dolgozott, vagy indok nélkül elmulasztotta a misét, bírsággal sújtották.

64. Mivel a lakosság széles rétegeinek keresztény hitre térítése még nem fejeződött be, ezeknek a rendelkezéseknek jelentős súlya volt.

65. A böjti időszakok betartását és a szentségek helyes vételét is szigorúan előírták.

66. Aki gyónás és utolsó kenet nélkül halt meg, az a korabeli elképzelések szerint az üdvösség elvesztésével fenyegetett.

67. A reform különösen szigorúan üldözte a még fennmaradt pogány szokásokat.

68. A forrásoknál, fáknál és köveknél végzett áldozati szertartásokat kifejezetten megtiltották és büntetés alá helyezték.

69. Mivel az ilyen rítusok a kereszténység előtti vallás maradványait őrizték meg, az egyház komoly veszélyt látott bennük.

70. Aki pogány áldozatot bemutatva tetten értetett, ökör formájában kellett vezekelnie.

71. Ezek a rendelkezések értékes információkat nyújtanak a kutatóknak a régi kultuszformák fennmaradásáról a 11. századi Magyarországon.

72. Ugyanakkor azt is mutatják, hogy a társadalom keresztény áthatása még korántsem volt befejeződött.

73. A reform további célja az egyházi vagyon biztosítása volt.

74. Mivel a templomoknak és kolostoroknak szabadon kellett rendelkezniük birtokaikkal, a világi hatalom általi jogsértéseket büntetendővé tették.

75. Aki egyházi vagyont rabolt el vagy rongált meg, súlyos bűncselekményt követett el.

76. A tized fizetésének kötelezettségét is nyomatékosan hangsúlyozták.

77. A tized képezte a plébániák és az egyházi élet gazdasági alapját.

78. Aki eltitkolta vagy megtagadta a tized fizetését, további bűnbírságokkal sújtották.

79. Mivel egy megszilárdult egyháznak anyagi háttérre volt szüksége, ez a szabályozás biztosította annak tartós fennmaradását.

80. László emellett számos templomot és kolostort személyesen látott el földekkel és kiváltságokkal.

81. A somogyvári bencés kolostort például az ő uralkodása alatt alapították, és dél-franciaországi szerzetesekkel telepítették be.

82. Mivel ezek a szerzetesek a református Saint-Gilles-i kolostorból érkeztek, a legújabb egyházi irányzatok közvetlenül eljutottak Magyarországra.

83. Az ilyen kolostoralapítások a nyugat-európai reformmozgalom hídfőállásaivá váltak az országban.

84. Terjesztették a kolostori fegyelem, a műveltség és a liturgiamegújulás eszméit.

85. A püspökségi szervezet kiépítése is része volt László reformmunkájának.

86. Mivel keleten támogatta a Großwardein (magyarul Nagyvárad) egyházmegyét, a birodalom új egyházi központját hozta létre.

87. Nagyvárad később a király sírhelyévé és saját szentkultuszának központjává vált.

88. Az újonnan megszerzett horvát területeken László emellett megalapította a zágrábi egyházmegyét is.

89. Mivel az egyházi szervezet a hatalom megszilárdítását szolgálta, az egyházi és a világi rend itt kéz a kézben járt.

90. Az új egyházmegyék létrehozása egyúttal megerősítette Magyarország beágyazódását a latin egyházba.

91. Különleges szerepet játszott László kapcsolata a gran-i (magyarul Esztergom) érsekséggel.

92. Esztergom István ideje óta a magyar egyház egyházi központja és a legmagasabb rangú érsek székhelye volt.

93. Mivel az esztergomi érsek rendelkezett a királykoronázás jogával, kiemelkedő helyet foglalt el.

94. László ügyelt arra, hogy megőrizze a királyság és az érsekség közötti együttműködést.

95. Így alakult ki Magyarországon a trón és az oltár szoros kapcsolatának sajátos modellje.

96. IV. Henrik birodalmával ellentétben a magyar király nem került nyílt ellentétbe a pápával.

97. Ugyanakkor László megőrizte egyházi politikai döntéseinek önállóságát.

98. Püspököket nevezett ki és egyházakat ruházott fel anélkül, hogy teljes mértékben alávetette volna magát a pápai investitúra-kritikának.

99. Mivel a király egyúttal a reform támogatója és a nemzeti egyház vezetője volt, viszonya Rómával feszült maradt, de nem ellenséges.

100. Csak uralkodása vége felé hűlt le észrevehetően a viszonya a pápasággal.

101. Ennek oka a Horvátország hovatartozásáról szóló vita volt, amelyet László a birodalmához csatolt.

102. Mivel II. Orbán pápa hűbérjogokat támasztott Horvátországra és Dalmáciára, az addig a pápához hű király ellentétbe került a Kúriával.

103. Ebben a helyzetben László időnként közeledett a császári táborhoz és az ellenpápához.

104. Ez a változás azt mutatja, hogy a szent királyságot is mindig politikai megfontolások határozták meg.

105. Mindazonáltal a jámbor, reformszellemű uralkodó alapképe megmaradt az emlékezetben.

106. László egyházi reformjai uralkodási idején túl is messzire hatottak.

107. Unokaöccse és utódja, Koloman folytatta a reformmunkát, és részben szigorította a rendelkezéseket.

108. Mivel Koloman maga is egyházi képzésben részesült, különösen közel állt az egyházi ügyekhez.

109. Uralkodása alatt tartották meg például a gráni zsinatot, amely további reformkanonokat fogadott el.

110. Így László intézkedései egy hosszabb egyházi konszolidációs szakasz kezdetét jelentették.

111. Az általa létrehozott egyházi rend évszázadokig meghatározó maradt.

112. A püspök iránti engedelmesség elve az egyházi fegyelem tartós alapjává vált.

113. A cölibátus fokozatos bevezetése is folytatódott a következő generációkban.

114. Mivel a magyar egyház fokozatosan igazodott a nyugati normákhoz, megszilárdult a latin kereszténységbe való beágyazottsága.

115. Ugyanakkor a szent, Isten által legitimált királyság eszménye mélyen gyökeret vert a magyar államgondolkodásban.

116. A későbbi uralkodók Szent István és Szent László példájára hivatkoztak.

117. A szentség és az uralkodás összekapcsolódása az Árpád-ház egyik jellemzőjévé vált.

118. Mivel e házból egyszerre több királyt is szentté avattak, Magyarország szent királyairól beszéltek.

119. László maga is csatlakozott ehhez a csoporthoz 1192-ben történt szentté avatása után.

120. Így ő, aki István szentté avatását kezdeményezte, végül maga is tisztelt szentté vált.

121. Ez a fejlemény jól mutatja, milyen szorosan összefonódtak egymással a reformpolitika és a szentek kultusza.

122. A szentek példaképekként, védőszentekként és a dinasztikus legitimitás támaszaiként szolgáltak.

123. Mivel a közbenjárásukba vetett hit mélyen gyökerezett, sírjaik jelentős zarándokhelyekké váltak.

124. Großwardein, ahol Ladislaus sírja található, és Stuhlweißenburg, ahol István sírja nyugszik, a birodalom legszentebb helyei közé tartoztak.

125. Az egyházi reformok így nem csupán rendet teremtettek, hanem lelki identitást is.

126. Összekötötték a fiatal királyságot az egyetemes egyházzal és annak eszményeivel.

127. Ugyanakkor sajátos vallási jelleget kölcsönöztek a magyar monarchiának.

128. E reformmunkára vonatkozó források László fennmaradt törvénykönyveiben találhatók.

129. A kutatók többsége szerint ezek a rendeletek három, különböző keletkezési időpontú könyvre oszthatók.

130. Mivel pontos keltezésük és sorrendjük vitatott, egyes kérdések nyitottak maradnak.

131. Az első könyv főként a szabolcsi zsinat egyházi rendelkezéseit tartalmazza.

132. A többi könyv inkább a tulajdon védelmét és a világi jogrendet tárgyalja.

133. Ugyanakkor az egyházi és a világi szabályozások gyakran szorosan összefonódnak egymással.

134. Hiszen a középkori gondolkodásmódban a vallási és a társadalmi rend egy egységet alkotott.

135. Az egyház védelme egyúttal a birodalom és annak békéjének védelmének is számított.

136. Mivel a király mindkét szféra védelmezőjeként lépett fel, az egyházi és a politikai feladatok összeolvadtak.

137. Ebben az egységben rejlik a szakrális királyság lényege, ahogyan azt László megtestesítette.

138. A modern kutatások hangsúlyozzák, hogy ez a modell nem volt ellentmondásmentes.

139. Az egyház és a király közötti szoros kapcsolat korlátozhatta az egyház önállóságát is.

140. Mivel az uralkodó rendelkezett a tisztségekkel és a birtokokkal, a magyar egyház erősen függő maradt a királyságtól.

141. A gregoriánus elv, amely a két szféra teljes szétválasztását követelte, itt csak részben valósult meg.

142. Ebben a tekintetben Magyarország sajátos típust képviselt az európai reformmozgalmak között.

143. Magáévá tette a reform erkölcsi és fegyelmi célkitűzéseit, de megőrizte a trón és az oltár szoros kapcsolatát.

144. Ez a sajátosság a középkoron túl is meghatározta az állam és az egyház viszonyát Magyarországon.

145. László így olyan uralkodóként jelenik meg, aki közvetített a római reformideál és a hazai hagyomány között.

146. Komolyan vette a papság megújítását, anélkül hogy feladta volna az egyház királyi irányítását.

147. Mivel mindkét szempontot összekapcsolta, önálló szintézist sikerült létrehoznia.

148. Ez a szintézis egyúttal biztosította a birodalom belső szilárdságát és szellemi megújulását is.

149. A papság fegyelmezése megerősítette az egyház tekintélyét a társadalomban.

150. A szent királyság megerősítése megszilárdította az uralkodó helyzetét a lázadó nagyurakkal szemben.

151. Mindkét fejlemény kiegészítette egymást, és így egy zárt hatalmi koncepciót alkotott.

152. A király a keresztény rend szerinti közösség isten által kijelölt élén jelent meg.

153. Az egyház e rend szellemi gerincének és a műveltség és a kultúra hordozójának tűnt.

154. Mivel a kolostorok és a katedrálisiskolák a tudás központjaivá váltak, a reform a szellemi megújulást is elősegítette.

155. Ezekben másolták a kéziratokat, ápolták a liturgiákat, és képezték ki a papság utódjait.

156. Így az egyházi reform közvetve hozzájárult az Árpád-kori Magyarország kulturális virágzásához.

157. A hit, a jog és a műveltség összekapcsolódása a középkori társadalom alapjává vált.

158. László ezzel lefektette azokat az alapokat, amelyekre utódai tovább építhettek.

159. Az általa megformált kép a jámbor, igazságos és reformszellemű királyról továbbra is irányadó maradt.

160. Ez egyesítette a harcos vezető régi ideálját a keresztény uralkodó új ideáljával.

161. Mivel Ladislaus mindkét szerepet egyesítette személyében, a szent királyság megtestesítőjévé vált.

162. Egyházi reformjai nem csupán adminisztratív intézkedések voltak, hanem egy átfogó rendgondolkodás kifejeződései.

163. Céljuk az egész társadalom megszentelése volt az Isten által kijelölt király vezetése alatt.

164. Ebben a törekvésben tükröződik uralkodásának magas szintű lelki komolysága.

165. Az utókor ezért I. László-t I. István által megkezdett mű befejezőjeként tisztelte.

166. Míg I. István megalapította az egyházat, I. László megszilárdította annak belső rendjét és fegyelmét.

167. Mivel mindkét királyt szentként tisztelték, a monarchia lelki oszlopainak számítottak.

168. Közös munkájuk tartós egyházi legitimitást biztosított a magyar királyságnak.

169. Ez a legitimitás válságokat, dinasztiaváltásokat és idegen uralmakat is túlélte.

170. Még a későbbi évszázadokban is hivatkoztak az uralkodók és a rendek a szent királyok örökségére.

171. A László uralkodása alatt kialakult, a papság engedelmességén és a királyi szentségen alapuló rend tartós példaként szolgált.

172. Ez a rend a szellemi szigorúságot és a királyi méltóságot szilárd egésszé egyesítette.

173. A történettudomány ezekben a reformokban a magyar állam érettségéhez vezető döntő lépést látja.

174. Ezekkel valósult meg az átmenet a missziós egyháztól a hivatalos nemzeti egyházig.

175. Mivel az egyházi struktúrák immár megszilárdultak, a kereszténység mélyebben behatolhatott a társadalomba.

176. A pogány maradványokat visszaszorították, anélkül azonban, hogy azok azonnal teljesen eltűntek volna.

177. Ettől kezdve a papság fegyelme és a királyság szentsége képezte a vallási rend pilléreit.

178. László ebben a tekintetben okos törvényhozónak és a hit meggyőződéses támogatójának bizonyult.

179. Egyházi reformjai összekapcsolták Róma reformtörekvéseit birodalmának sajátos igényeivel.

180. A szent király uralkodása alatt a magyar egyház engedelmes, rendezett és a szent királyságba ágyazott közösséggé vált, amelynek szerkezete az egész középkoron át fennmaradt.

1. Ladislaus‘ I. Kirchenreformen fielen in eben jene Jahrzehnte, in denen die gesamte lateinische Christenheit von der gregorianischen Reformbewegung erfasst wurde.

2. Diese Bewegung trug ihren Namen nach Papst Gregor VII., der von 1073 bis 1085 das Reformprogramm mit größter Entschiedenheit vorantrieb.

3. Ihr Ziel war eine Erneuerung der Kirche an Haupt und Gliedern, wobei vor allem die Befreiung des Klerus von weltlicher Bevormundung im Mittelpunkt stand.

4. Drei Übel galten den Reformern als besonders bekämpfenswert: die Simonie, das Konkubinat der Priester und die Laieninvestitur.

5. Simonie bezeichnete den Kauf und Verkauf geistlicher Ämter, der als schwere Sünde wider den Heiligen Geist verurteilt wurde.

6. Da Ladislaus seine Herrschaft 1077 antrat, fiel sein Wirken genau in die Hochphase dieses europäischen Ringens um die rechte Ordnung der Kirche.

7. Ungarn war zu dieser Zeit ein noch junges christliches Königreich, dessen kirchliche Strukturen kaum drei Generationen alt waren.

8. Erst unter Stephan I. waren um das Jahr 1000 die ersten Bistümer und Erzbistümer gegründet worden.

9. Vieles, was im alten Kernland der Christenheit längst gefestigt war, musste in Ungarn überhaupt erst dauerhaft verankert werden.

10. Ladislaus stellte sich dieser Aufgabe mit einer Tatkraft, die ihm in der Nachwelt den Ruf eines zweiten Reichsgründers eintrug.

11. Sein wichtigstes Werkzeug zur Durchsetzung der Reform war die Gesetzgebung, die er in mehreren Dekretbüchern niederlegen ließ.

12. Diese Dekrete wurden zum Teil auf Synoden beschlossen, auf denen Bischöfe und weltliche Große gemeinsam berieten.

13. Die berühmteste dieser Versammlungen war die Synode von Szabolcs, die im Jahr 1092 unter dem Vorsitz des Königs tagte.

14. Da diese Synode unter Beteiligung des gesamten Episkopats und vieler Äbte stattfand, gilt sie als Schlüsselereignis der ungarischen Kirchengeschichte.

15. Ihre Beschlüsse regelten in zahlreichen Kanones das kirchliche Leben des Landes neu.

16. Ein zentrales Anliegen war dabei die Frage der Priesterehe, die im Reformeifer der Zeit heftig umstritten war.

17. Die strenge gregorianische Richtung forderte die völlige Ehelosigkeit, das sogenannte Zölibat, für alle Geistlichen.

18. Weil die ungarische Kirche jedoch noch jung war und viele Priester bereits verheiratet lebten, wählte Ladislaus einen maßvollen Weg.

19. Die Synode von Szabolcs duldete bestehende erste Ehen von Priestern als geringeres Übel, bis eine bessere Ordnung erreicht sei.

20. Diese Regelung wird in der Forschung als pragmatische Anpassung an die Verhältnisse eines Missionslandes gedeutet.

21. Künftige Eheschließungen von Geistlichen wurden hingegen untersagt, ebenso zweite Ehen oder die Ehe mit Witwen.

22. Priester, die eine Sklavin oder eine verstoßene Frau geheiratet hatten, mussten sich von dieser trennen.

23. Da das Zölibat sich erst allmählich durchsetzte, zeigt diese gestufte Regelung das Bemühen um eine schrittweise Annäherung an die römischen Ideale.

24. Neben der Priesterehe stand die Disziplin und der Gehorsam des Klerus im Mittelpunkt der Reform.

25. Der niedere Klerus wurde streng der Aufsicht der Bischöfe unterstellt, um Eigenmächtigkeit zu unterbinden.

26. Ein Priester durfte seine Pfarrei nicht ohne Erlaubnis seines Bischofs verlassen oder in eine andere Diözese wechseln.

27. Wandernde, herrenlose Geistliche, die sich keiner kirchlichen Autorität fügten, wurden mit Strenge verfolgt.

28. Weil solche ungebundenen Kleriker als Quelle von Unordnung galten, suchte man sie fest an eine Kirche zu binden.

29. Damit wurde das Prinzip der hierarchischen Unterordnung als Grundpfeiler der kirchlichen Ordnung verankert.

30. Der Bischof erschien fortan als unumschränkter Herr über seinen Klerus und seine Diözese.

31. Diese Stärkung der bischöflichen Gewalt entsprach dem Geist der Reform, die klare Verantwortlichkeiten schaffen wollte.

32. Zugleich wurde der Klerus sittlich an eine vorbildhafte Lebensführung gebunden.

33. Da die Geistlichen als Mittler des Heiligen galten, sollten sie sich durch Reinheit von den Laien abheben.

34. Trunkenheit, Jagdleidenschaft, das Tragen von Waffen und weltliche Ausschweifung wurden den Priestern untersagt.

35. Wer sich solcher Vergehen schuldig machte, hatte mit Amtsenthebung oder kirchlicher Buße zu rechnen.

36. Auch die Frage der kirchlichen Gerichtsbarkeit wurde im Sinne der Reform geregelt.

37. Geistliche sollten grundsätzlich vor kirchlichen, nicht vor weltlichen Gerichten Recht finden.

38. Weil die Trennung der Sphären von Kirche und Welt ein Kernanliegen der Gregorianer war, gewann diese Regelung besondere Bedeutung.

39. Damit wuchs die Eigenständigkeit der Kirche gegenüber der weltlichen Macht, ohne sich jedoch ganz von ihr zu lösen.

40. Denn anders als im offenen Investiturstreit zwischen Papst und Kaiser blieb in Ungarn das Verhältnis von König und Kirche eng und harmonisch.

41. Ladislaus betrachtete sich als Schutzherr und Förderer der Kirche, nicht als ihren Gegner.

42. In diesem Verständnis wurzelt die Idee des sakralen Königtums, die seine Herrschaft prägte.

43. Das sakrale Königtum beruhte auf der Vorstellung, dass die Königswürde von Gott verliehen und durch die Salbung geheiligt sei.

44. Da der König bei der Krönung gesalbt wurde, galt er als Erwählter Gottes und Beschützer der Gläubigen.

45. Dieses Bild verband das Herrscheramt unmittelbar mit einer religiösen Sendung.

46. Der König war demnach nicht bloß weltlicher Gebieter, sondern Hüter des rechten Glaubens in seinem Reich.

47. In Ungarn fand diese Idee ihren sinnfälligsten Ausdruck in der Verehrung der Heiligen Krone.

48. Die Bindung des Königtums an die geweihte Krone verlieh der Herrschaft eine zusätzliche sakrale Dimension.

49. Ladislaus stärkte dieses sakrale Selbstverständnis durch eine Reihe symbolträchtiger Handlungen.

50. Die bedeutendste war die feierliche Heiligsprechung seiner königlichen Vorgänger im Jahr 1083.

51. Da Ladislaus mit Zustimmung Papst Gregors VII. seinen Vorgänger Stephan zur Ehre der Altäre erhob, verband er die Dynastie mit dem Glanz der Heiligkeit.

52. Gemeinsam mit Stephan wurde dessen früh verstorbener Sohn Emmerich heiliggesprochen.

53. Hinzu kamen der Märtyrerbischof Gerhard von Csanád sowie die beiden Einsiedler Zoerard und Benedikt.

54. Mit diesen Kanonisationen schuf Ladislaus ein Pantheon einheimischer Heiliger, das die ungarische Kirche aufwertete.

55. Da der Staatsgründer Stephan nun als Heiliger verehrt wurde, erhielt die christliche Königsidee in Ungarn ein unangreifbares Fundament.

56. Die Erhebung der Gebeine Stephans wurde von zahlreichen Wunderberichten begleitet, die den heiligen Charakter bestätigen sollten.

57. Der Legende nach gelang die Hebung der Reliquien erst, nachdem der König seinen gefangenen Vetter Salomon freigelassen hatte.

58. Diese Erzählung verknüpfte die fromme Tat mit dem Gebot christlicher Versöhnung.

59. Mit der Heiligsprechung Stephans verband Ladislaus überdies sein eigenes Reformwerk mit der Autorität des Gründers.

60. Denn indem er sich als Vollstrecker des stephanischen Erbes verstand, legitimierte er die eigene strenge Gesetzgebung.

61. Tatsächlich knüpften viele seiner Dekrete unmittelbar an die älteren Gesetze Stephans an.

62. Die Synodalbeschlüsse bekräftigten die Pflicht zur Einhaltung der christlichen Feiertage und der Sonntagsruhe.

63. Wer an Festtagen arbeitete oder die Messe ohne triftigen Grund versäumte, wurde mit Bußen belegt.

64. Da die Christianisierung der breiten Bevölkerung noch unvollendet war, kam diesen Vorschriften erhebliches Gewicht zu.

65. Auch die Beachtung der Fastenzeiten und das rechte Empfangen der Sakramente wurden eingeschärft.

66. Wer ohne Beichte und Sterbesakramente starb, dem drohte nach den Vorstellungen der Zeit das Heil verloren zu gehen.

67. Besonders streng verfolgte die Reform die noch fortlebenden heidnischen Bräuche.

68. Opferhandlungen an Quellen, Bäumen und Steinen wurden ausdrücklich verboten und unter Strafe gestellt.

69. Weil solche Riten die Reste der vorchristlichen Religion bewahrten, sah die Kirche in ihnen eine ernste Gefahr.

70. Wer beim heidnischen Opfer ertappt wurde, hatte eine Buße in Gestalt eines Ochsen zu entrichten.

71. Diese Bestimmungen liefern der Forschung wertvolle Hinweise auf das Fortleben alter Kultformen im Ungarn des 11. Jahrhunderts.

72. Zugleich zeigen sie, dass die christliche Durchdringung der Gesellschaft noch keineswegs abgeschlossen war.

73. Ein weiteres Anliegen der Reform war die Sicherung des kirchlichen Eigentums.

74. Da Kirchen und Klöster über ihren Besitz frei verfügen können sollten, wurden Übergriffe weltlicher Gewalt unter Strafe gestellt.

75. Wer Kirchengut raubte oder beschädigte, machte sich eines schweren Vergehens schuldig.

76. Auch die Pflicht zur Entrichtung des Zehnten an die Kirche wurde nachdrücklich eingeschärft.

77. Der Zehnte bildete die wirtschaftliche Grundlage der Pfarreien und des kirchlichen Lebens.

78. Wer den Zehnten verheimlichte oder verweigerte, wurde mit zusätzlichen Bußen belegt.

79. Da eine gefestigte Kirche materieller Ausstattung bedurfte, sicherte diese Regelung ihre dauerhafte Existenz.

80. Ladislaus stattete überdies zahlreiche Kirchen und Klöster persönlich mit Land und Privilegien aus.

81. Das Benediktinerkloster Somogyvár etwa wurde unter seiner Herrschaft gegründet und mit Mönchen aus Südfrankreich besiedelt.

82. Da diese Mönche aus dem Reformkloster Saint-Gilles kamen, gelangten die neuesten geistlichen Strömungen unmittelbar nach Ungarn.

83. Solche Klostergründungen wurden zu Brückenköpfen der westeuropäischen Reformbewegung im Land.

84. Sie verbreiteten die Ideale der Klosterzucht, der Bildung und der liturgischen Erneuerung.

85. Auch der Ausbau der Bistumsorganisation gehörte zum Reformwerk Ladislaus‘.

86. Da er das Bistum Großwardein, ungarisch Nagyvárad, im Osten förderte, schuf er ein neues geistliches Zentrum des Reiches.

87. Großwardein sollte später zur Grabstätte des Königs und zum Mittelpunkt seines eigenen Heiligenkultes werden.

88. Im neu gewonnenen kroatischen Gebiet ließ Ladislaus zudem das Bistum Zagreb errichten.

89. Da die kirchliche Organisation der Herrschaftssicherung diente, ging geistliche und weltliche Ordnung hier Hand in Hand.

90. Die Errichtung neuer Bistümer festigte zugleich die Einbindung Ungarns in die lateinische Kirche.

91. Eine besondere Rolle spielte das Verhältnis Ladislaus‘ zum Erzbistum Gran, ungarisch Esztergom.

92. Gran war seit Stephan das geistliche Haupt der ungarischen Kirche und Sitz des ranghöchsten Erzbischofs.

93. Da der Erzbischof von Gran das Recht der Königskrönung besaß, kam ihm eine herausragende Stellung zu.

94. Ladislaus achtete darauf, das Zusammenwirken von Königtum und Erzbistum zu wahren.

95. So entwickelte sich in Ungarn ein eigentümliches Modell der engen Verbindung von Thron und Altar.

96. Anders als im Reich Heinrichs IV. geriet der ungarische König dabei nicht in offenen Gegensatz zum Papst.

97. Gleichwohl wahrte Ladislaus die Eigenständigkeit seiner kirchenpolitischen Entscheidungen.

98. Er ernannte Bischöfe und stattete Kirchen aus, ohne sich der päpstlichen Investiturkritik völlig zu unterwerfen.

99. Da der König zugleich Förderer der Reform und Lenker der Landeskirche war, blieb sein Verhältnis zu Rom spannungsreich, aber nicht feindlich.

100. Erst gegen Ende seiner Herrschaft kühlte sich das Verhältnis zum Papsttum merklich ab.

101. Anlass war der Streit um die Zugehörigkeit Kroatiens, das Ladislaus seinem Reich angegliedert hatte.

102. Da Papst Urban II. Lehnsansprüche auf Kroatien und Dalmatien erhob, geriet der bislang papsttreue König in Gegensatz zur Kurie.

103. In dieser Lage näherte sich Ladislaus zeitweise dem kaiserlichen Lager und dem Gegenpapst an.

104. Dieser Wandel zeigt, dass auch das sakrale Königtum stets von politischen Erwägungen mitbestimmt war.

105. Gleichwohl blieb das Grundbild des frommen, reformfreudigen Herrschers in der Erinnerung erhalten.

106. Die Kirchenreformen Ladislaus‘ wirkten weit über seine Regierungszeit hinaus.

107. Sein Neffe und Nachfolger Koloman setzte das Reformwerk fort und verschärfte teilweise die Bestimmungen.

108. Da Koloman selbst eine geistliche Ausbildung genossen hatte, war er den kirchlichen Anliegen besonders verbunden.

109. Unter ihm wurde etwa die Synode von Gran abgehalten, die weitere Reformkanones beschloss.

110. So bildeten die Maßnahmen Ladislaus‘ den Auftakt einer längeren Phase kirchlicher Konsolidierung.

111. Die von ihm geschaffene Ordnung des Klerus blieb für Jahrhunderte prägend.

112. Das Prinzip des Gehorsams gegenüber dem Bischof wurde zur dauerhaften Grundlage der kirchlichen Disziplin.

113. Auch die schrittweise Durchsetzung des Zölibats setzte sich in den folgenden Generationen fort.

114. Da die ungarische Kirche so allmählich den westlichen Standards angeglichen wurde, festigte sich ihre Einbindung in die lateinische Christenheit.

115. Zugleich verankerte sich das Ideal des sakralen, von Gott legitimierten Königtums tief im ungarischen Staatsdenken.

116. Spätere Herrscher beriefen sich auf das Vorbild des heiligen Stephan und des heiligen Ladislaus.

117. Die Verbindung von Heiligkeit und Herrschaft wurde zu einem Kennzeichen der árpádischen Dynastie.

118. Da gleich mehrere Könige dieses Hauses zur Ehre der Altäre erhoben wurden, sprach man von den heiligen Königen Ungarns.

119. Ladislaus selbst reihte sich nach seiner Heiligsprechung im Jahr 1192 in diese Gruppe ein.

120. Damit wurde er, der die Heiligsprechung Stephans betrieben hatte, am Ende selbst zum verehrten Heiligen.

121. Diese Entwicklung zeigt, wie eng Reformpolitik und Heiligenkult miteinander verflochten waren.

122. Die Heiligen dienten als Vorbilder, als Schutzpatrone und als Stützen der dynastischen Legitimität.

123. Da der Glaube an ihre Fürsprache tief verwurzelt war, wurden ihre Gräber zu bedeutenden Wallfahrtsorten.

124. Großwardein mit dem Grab Ladislaus‘ und Stuhlweißenburg mit dem Grab Stephans gehörten zu den heiligsten Stätten des Reiches.

125. Die Kirchenreformen schufen somit nicht nur Ordnung, sondern auch geistliche Identität.

126. Sie verbanden das junge Königreich mit der universalen Kirche und ihren Idealen.

127. Zugleich verliehen sie der ungarischen Monarchie ein eigenes religiöses Gepräge.

128. Die Quellen zu diesem Reformwerk sind in den überlieferten Gesetzbüchern Ladislaus‘ fassbar.

129. Diese Dekrete gliedern sich nach herrschender Forschungsmeinung in drei Bücher unterschiedlicher Entstehungszeit.

130. Da ihre genaue Datierung und Reihenfolge umstritten ist, bleibt manche Einzelfrage offen.

131. Das erste Buch enthält vorwiegend die kirchlichen Bestimmungen der Synode von Szabolcs.

132. Die übrigen Bücher behandeln stärker den Schutz des Eigentums und die weltliche Rechtsordnung.

133. Gleichwohl sind kirchliche und weltliche Regelungen oft eng miteinander verwoben.

134. Denn in der mittelalterlichen Vorstellung bildeten religiöse und gesellschaftliche Ordnung eine Einheit.

135. Der Schutz der Kirche galt zugleich als Schutz des Reiches und seines Friedens.

136. Da der König als Beschützer beider Sphären auftrat, verschmolzen geistliche und politische Aufgaben.

137. In dieser Einheit liegt das Wesen des sakralen Königtums, wie Ladislaus es verkörperte.

138. Die moderne Forschung betont, dass dieses Modell nicht widerspruchsfrei war.

139. Die enge Bindung der Kirche an den König konnte deren Eigenständigkeit auch begrenzen.

140. Da der Herrscher über Ämter und Güter verfügte, blieb die ungarische Kirche stark vom Königtum abhängig.

141. Die gregorianische Forderung nach völliger Trennung der Sphären wurde hier nur teilweise verwirklicht.

142. Insofern bildete Ungarn einen eigenen Typus innerhalb der europäischen Reformlandschaft.

143. Es übernahm die sittlichen und disziplinären Anliegen der Reform, wahrte aber die enge Verbindung von Thron und Altar.

144. Diese Eigenart prägte das Verhältnis von Staat und Kirche in Ungarn über das Mittelalter hinaus.

145. Ladislaus erscheint so als Herrscher, der zwischen römischem Reformideal und einheimischer Tradition vermittelte.

146. Er nahm die Erneuerung des Klerus ernst, ohne die königliche Lenkung der Kirche aufzugeben.

147. Da er beide Anliegen miteinander verband, gelang ihm eine eigenständige Synthese.

148. Diese Synthese sicherte zugleich die innere Festigkeit des Reiches und seine geistliche Erneuerung.

149. Die Disziplinierung des Klerus stärkte die Autorität der Kirche in der Gesellschaft.

150. Die Stärkung des sakralen Königtums festigte die Stellung des Herrschers über die widerstrebenden Großen.

151. Beide Entwicklungen ergänzten einander zu einem geschlossenen Herrschaftsverständnis.

152. Der König erschien als gottgesetzte Spitze einer christlich geordneten Gemeinschaft.

153. Die Kirche erschien als geistliches Rückgrat dieser Ordnung und als Trägerin von Bildung und Kultur.

154. Da Klöster und Domschulen zu Zentren des Wissens wurden, förderte die Reform auch die geistige Erneuerung.

155. In ihnen wurden Handschriften kopiert, Liturgien gepflegt und der Nachwuchs des Klerus herangebildet.

156. So trug die Kirchenreform mittelbar zur kulturellen Blüte des árpádischen Ungarn bei.

157. Die Verbindung von Glaube, Recht und Bildung wurde zum Fundament der mittelalterlichen Gesellschaft.

158. Ladislaus legte damit die Grundlagen, auf denen seine Nachfolger weiterbauen konnten.

159. Das von ihm geprägte Bild des frommen, gerechten und reformfreudigen Königs blieb wegweisend.

160. Es verband das alte Ideal des kriegerischen Führers mit dem neuen des christlichen Herrschers.

161. Da Ladislaus beide Rollen in seiner Person vereinte, wurde er zum Inbegriff des sakralen Königtums.

162. Seine Kirchenreformen waren nicht bloß Verwaltungsmaßnahmen, sondern Ausdruck eines umfassenden Ordnungsdenkens.

163. Sie zielten auf die Heiligung der gesamten Gesellschaft unter der Führung des gottgesetzten Königs.

164. In diesem Anspruch spiegelt sich der hohe geistliche Ernst seiner Herrschaft.

165. Die Nachwelt würdigte ihn deshalb als Vollender des Werkes, das Stephan begonnen hatte.

166. Während Stephan die Kirche begründet hatte, festigte Ladislaus ihre innere Ordnung und Disziplin.

167. Da beide Könige als Heilige verehrt wurden, galten sie als die geistlichen Säulen der Monarchie.

168. Ihr gemeinsames Werk verlieh dem ungarischen Königtum eine dauerhafte sakrale Legitimität.

169. Diese Legitimität überstand auch Krisen, Dynastiewechsel und fremde Herrschaften.

170. Noch in späteren Jahrhunderten beriefen sich Herrscher und Stände auf das Erbe der heiligen Könige.

171. Die unter Ladislaus geschaffene Ordnung von Klerusgehorsam und Königsheiligkeit wirkte als bleibendes Vorbild.

172. Sie verband geistliche Strenge mit königlicher Würde zu einem festen Gefüge.

173. Die Geschichtswissenschaft sieht in diesen Reformen einen entscheidenden Schritt zur Reife des ungarischen Staates.

174. Mit ihnen vollzog sich der Übergang von der Missionskirche zur etablierten Landeskirche.

175. Da die kirchlichen Strukturen nun gefestigt waren, konnte das Christentum tiefer in die Gesellschaft eindringen.

176. Die heidnischen Reste wurden zurückgedrängt, ohne jedoch sogleich vollständig zu verschwinden.

177. Die Disziplin des Klerus und die Heiligkeit des Königtums bildeten fortan die Pfeiler der religiösen Ordnung.

178. Ladislaus erwies sich darin als kluger Gesetzgeber und überzeugter Förderer des Glaubens.

179. Seine Kirchenreformen verbanden das Reformanliegen Roms mit den besonderen Bedürfnissen seines Reiches.

180. Unter dem heiligen König wurde die ungarische Kirche zu einer gehorsamen, geordneten und im sakralen Königtum verankerten Gemeinschaft, deren Gestalt das gesamte Mittelalter überdauerte.