5-3-5 Geschichte Ungarns lang

1. Coloman, a tudós külpolitikája három fő irányra osztható: a déli terjeszkedés Horvátország és Dalmácia felé, a kapcsolatok az északi és nyugati szomszédokkal, valamint a viszony a nagyhatalmakkal, Bizánccal és a Szent Római Birodalommal.

2. Koloman 1095-ben, I. László nagybátyja halála után lépett a magyar trónra, és átvette annak külpolitikai programját, különösen a Horvátországra vonatkozó igényt.

3. I. László már 1091-ben, II. István horvát király halála után is igényt tartott a horvát koronára.

4. II. Stjepan halála után a helyi horvát Trpimirović-dinasztia férfi ágon kihalt.

5. I. László rokoni kapcsolatokra hivatkozott, mivel nővére, Jelena a horvát Zvonimir királlyal volt házasságban.

6. László 1091 és 1095 között Szlavónia egyes részeit, azaz a Dráva és a Száva közötti területet magyar fennhatóság alá vonta.

7. A meghódított szlavón területre László megalapította a zágrábi püspökséget az egyházi igazgatás megszervezése érdekében.

8. A kumánok betörése azonban arra kényszerítette Lászlót, hogy megszakítsa a hadjáratot, mielőtt egész Horvátországot leigázhatta volna.

9. László a horvát hadjárat folytatását unokaöccsére, Álmosra, Koloman öccsére bízta.

10. Trónra lépése után Koloman maga vette kézbe a horvát területek meghódítását, és elvette azokat rivális testvérétől.

11. Horvátországban Stjepan halála után egy helyi ellenkirály, Petar Svačić lépett színre.

12. Petar Svačić a knini erődben tartotta székhelyét, és ő testesítette meg a magyar igényekkel szembeni horvát ellenállást.

13. Koloman hatalmas sereget állított fel, hogy fegyveres erővel érvényesítse a horvát trónra vonatkozó igényét.

14. 1097-ben a Gvozd-hegyen, a mai horvátországi Petrova Gora-n csata dúlt.

15. Ebben a csatában Petar Svačić serege vereséget szenvedett, és maga a horvát király is elesett a harcban.

16. Petar Svačić halálaival az utolsó őshonos horvát király is elesett, és a katonai ellenállás megtört.

17. Mivel a dalmátiai horvát partvárosok erősen megerősítettek és nehezen bevehetők voltak, Koloman a tárgyalások útját választotta.

18. Ezt követően több évig tartottak a tárgyalások Koloman és a horvát nemesség között az elismerés feltételeiről.

19. 1102-ben Koloman a dalmát partvidéken fekvő Biograd na Moruban koronáztatta magát Horvátország és Dalmácia királyává.

20. Ezzel a koronázással Koloman ezentúl Magyarország, Horvátország és Dalmácia királyának címét viselte.

21. Az 1102-es koronázás megalapozta a Magyarország és Horvátország közötti személyes uniót, amely 1918-ig fennmaradt.

22. Horvátország eközben nem csupán hódított terület maradt, hanem megőrizte saját állami intézményeit.

23. Horvátország igazgatását ezentúl a Sabor, a horvát nemesség gyűlése, valamint a király által kinevezett kormányzó, a banus látta el.

24. A banus, magyarul bán, képviselte a királyt Horvátországban, és ott gyakorolta a kormányzói hatalmat.

25. Ezen unió feltételeit egy, Pacta conventa néven ismert dokumentum foglalja össze.

26. E szöveg szerint tizenkét horvát nemesi család képviselői elismerték Kolománt királyként.

27. Cserébe a horvát nemeseknek biztosították birtokaikat, jogaikat és szabadságaikat.

28. A Pacta conventa hitelessége a kutatásokban vitatott, mivel a legrégebbi kézirat csak a 14. századból származik.

29. Egyes történészek ezért a dokumentumot későbbi hamisítványnak tartják, amelynek célja a horvát autonómia visszamenőleges megalapozása volt.

30. A szöveg hitelességétől függetlenül a hagyomány egy szerződéssel szabályozott kapcsolatot tükröz.

31. Horvátország biztosítása után Koloman figyelmét a dalmát part menti városokra fordította.

32. Dalmácia kulturálisan jelentősen eltért a horvát szárazföldtől.

33. Dalmácia városai román jellegűek voltak, lakosságuk pedig még latin nyelvjárást beszélt.

34. A legfontosabb dalmát városok közé tartozott Zadar, Split, Trogir és a part menti szigetek.

35. 1105-ben Koloman hadjáratot indított a dalmát part menti városok meghódítására.

36. Ez a hadjárat gyorsan és sikeresen zajlott le a magyar király számára.

37. Koloman rövid ostrom után kényszerítette Zadar városát az alávetésre.

38. Zadar bukása után a többi dalmát város is elismerte Koloman uralmát.

39. A feltételek, amelyeket Koloman a városoknak kínált, azok számára elfogadhatóak voltak.

40. Felsőbbrendűségének elismeréseként Koloman a városi vámbevételek kétharmadát követelte.

41. Egyébként a városok belső önkormányzatát érintetlenül hagyta.

42. 1108-ban Koloman hivatalosan is megerősítette a dalmát városok régi kiváltságait.

43. A városok továbbra is saját maguk választhatták meg önkormányzati vezetőiket, királyi beavatkozás nélkül.

44. A magyar korona elsősorban az egyházon és az adók beszedésén keresztül biztosította befolyását.

45. Ez a nagyfokú városi autonómia modellje addig ismeretlen volt a Magyar Királyságban.

46. Dalmácia megszerzése révén Magyarország először nyert közvetlen hozzáférést az Adriai-tengerhez és a tengeri kereskedelemhez.

47. Ugyanakkor a Dalmácia feletti uralom Kolomán királyt konfliktusba sodorta más hatalmakkal, amelyek igényt tartottak a régióra.

48. Dalmácia így Magyarország, a Velencei Köztársaság és a Bizánci Birodalom közötti konfliktusövezetté vált.

49. Velence az Adriai-tengert saját befolyási övezetének tekintette, és igényt tartott a dalmát kikötők feletti ellenőrzésre.

50. A velencei dózse egyben a dalmát herceg címet is viselte.

51. A dalmát partvidékért folyó küzdelem Magyarország és Velence között évszázadokon át újra és újra fellángolt.

52. Bizánc hagyományosan formális felsőbbséget gyakorolt a dalmát városok felett, amelyek egykor a Kelet-Római Birodalomhoz tartoztak.

53. Kolomannek így két hatalmas rivális ellen kellett megvédenie terjeszkedését az Adriai-tengeren.

54. Bizánccal szemben Koloman a kiegyensúlyozás és a megegyezés politikáját folytatta.

55. I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár nem emelt kifogást Koloman dalmátiai fellépése ellen.

56. E megegyezés hátterében a két udvar közötti dinasztikus kapcsolat állt.

57. I. Alexios eljegyezte Piroskát, az elhunyt I. László király egyik leányát, fiának menyasszonyául.

58. Piroska, a későbbi Eirene császárné, feleségül ment a bizánci trónörököshez, a leendő II. János Komnénosz császárhoz.

59. Ez a házasság összekötötte az Árpád-ház magyar királyi családját a komnénoszi bizánci császári dinasztiával.

60. A bizánci tűrésért cserébe Koloman támogatta Alexiosz császárt normann ellenfeleivel szemben.

61. Koloman ellenfele ebben az összefüggésben a normann Bohemund tarentói herceg volt.

62. Bohemund az első keresztes hadjárat során kivívta magának az antiochiai fejedelemséget, és ellenséges viszonyban állt Bizánccal.

63. 1107 és 1108 között Bohemund hadjáratot vezetett a Bizánci Birodalom ellen a Balkánon.

64. Coloman ebben a konfliktusban a bizánci császár oldalára állt a normannok ellen.

65. Ez a bizánci–magyar együttműködés a házasság révén megszilárdult kapcsolat gyümölcse volt.

66. A dél-olaszországi és szicíliai normann királyság egyéb tekintetben is szerepet játszott Koloman külkapcsolataiban.

67. Koloman maga is első házasságában a szicíliai normann uralkodóházhoz kötődött.

68. Első felesége Felicia volt, I. Roger szicíliai gróf lánya.

69. Ez a házasság 1097 körül köttetett, és tanúskodik a magyar udvar kiterjedt diplomáciai kapcsolatairól.

70. Feliciával kötött házasságából többek között István és László fiai, valamint lányai születtek.

71. Felicia korán meghalt, Koloman pedig később második házasságot kötött.

72. Második felesége Euphemia volt, Vlagyimir Monomach kijevi nagyfejedelem lánya.

73. Ez a 1112 körül kötött házasság a kelet-szláv Ruszszal való kapcsolatok megszilárdítását szolgálta.

74. A házasság Euphemiával azonban botránnyal végződött, mivel Koloman házasságtöréssel vádolta meg feleségét, és elűzte őt.

75. Euphemia terhesen tért vissza a Rusba, ahol egy Borisz nevű fiút szült.

76. Koloman nem ismerte el Boriszot fiaként, ami később öröklési igényekhez és konfliktusokhoz vezetett.

77. Borisz az elkövetkező évtizedekben többször is trónkövetelőként lépett fel a magyar királyok ellen.

78. A Szent Római Birodalommal szemben Koloman a függetlenséget hirdető politikát folytatott.

79. A salikus császárok alatt a Birodalom hajlamos volt felsőbbrendűséget követelni keleti szomszédai felett.

80. Koloman megőrizte Magyarország szuverenitását az ilyen császári igényekkel szemben.

81. Ezen álláspontját Magyarország és a pápaság közötti szoros kötelékre alapozta.

82. Az investitúra-vita idején Koloman a pápai reformpárt oldalán állt a császársággal szemben.

83. Ez az állásfoglalás támogatást biztosított számára a birodalom esetleges beavatkozásai ellen.

84. A Lengyel Királysággal Koloman időnként szoros, időnként feszült kapcsolatokat ápolt.

85. Fiatal korában Koloman maga is menedéket talált Lengyelországban, amikor nagybátyja papi pályára akarta kényszeríteni.

86. Koloman rokoni és politikai kapcsolatokat ápolt a lengyel Piast-házcal.

87. Magyarország és Lengyelország között közös érdekek fűződtek Csehországhoz és a Birodalomhoz.

88. Coloman és testvére, Álmos közötti konfliktusok azonban időnként megterhelték a Lengyelországgal fennálló kapcsolatokat is.

89. Álmos többször is külföldi támogatást keresett Coloman elleni igényeinek érvényesítéséhez.

90. A lázadó testvér eközben mind a lengyel herceghez, mind a német királyhoz fordult.

91. 1098 körül Álmos lengyel segítséggel próbált fellépni Kolomán ellen, de a testvérek egyelőre kibékültek.

92. Kolománnak így külpolitikáját folyamatosan Álmos által jelentett belpolitikai fenyegetés ellen kellett biztosítania.

93. A szomszédos Csehországgal és az osztrák Babenberg-házzal is változatos kapcsolatok alakultak ki.

94. Határkonfliktusok és dinasztikus megfontolások jellemezték a nyugati szomszédokkal való viszonyt.

95. Coloman uralkodása alatt egy jelentős külpolitikai esemény az első keresztes hadjárat áthaladása volt.

96. 1096-ban az első keresztes hadjárat seregei a Szentföld felé vezető útjukon áthaladtak Magyarországon.

97. Magyarország fontos szárazföldi átkelőhelyet jelentett a keresztesek számára Konstantinápoly felé vezető útjukon.

98. Az úgynevezett népi keresztes hadjárat első, rendezetlen csapatai fosztogató és erőszakos magatartást tanúsítottak.

99. E csoportok egyikét, amelynek vezetője Folkmar nevű férfi volt, Magyarországon megsemmisítették.

100. Egy másik csoportot, Gottschalk pap vezetésével, Koloman Pannonhalma közelében állította meg és semmisítette meg.

101. Emicho von Leiningen gróf nagy, fegyelmezetlen serege a magyar határerődnél, Wieselburgnál bukott el.

102. Koloman katonai keménységgel hárította el ezeket az erőszakos bandákat, hogy megvédje országát.

103. A fegyelmezett lovagseregekkel szemben viszont Koloman tárgyalási hajlandóságot tanúsított.

104. A keresztes hadjárat fő hadseregét Gottfried von Bouillon, Alsó-Lotaringia hercege vezette.

105. Koloman Gottfrieddel tárgyalt a birodalmán való rendezett átvonulás feltételeiről.

106. A támadások elleni biztosítékként Coloman túszok átadását követelte a keresztesek soraiból.

107. Túszként szolgált többek között Gottfried testvére, Balduin és családja.

108. Ezen feltételek mellett Coloman engedélyezte, hogy a lovagok serege rendezett sorokban és fosztogatások nélkül vonuljon át Magyarországon.

109. A keresztesekkel való ügyes bánásmódjának köszönhetően Koloman egész Európában jelentős hírnevet szerzett.

110. Ez az epizód jól mutatja, hogy képes volt megkülönböztetni a katonai védekezést a diplomáciai megegyezéstől.

111. Összességében az adriai politika volt Koloman külpolitikai tevékenységének legjelentősebb és leghatásosabb része.

112. Horvátország és Dalmácia megszerzése egy egész régióval bővítette a Magyar Királyságot.

113. Ezzel a területnyeréssel Magyarország először vált a Földközi-tengerhez hozzáférő hatalommá.

114. Ez a déli terjeszkedés a magyar külpolitika új, mintegy háromszáz éves korszakát nyitotta meg.

115. E politika középpontjában ezentúl a déli és délkeleti befolyás kiterjesztése és biztosítása állt.

116. Az idő múlásával a magyar királyok egyre több országot csatoltak címükhöz.

117. A 13. század végéig az Árpádok akár nyolc szomszédos ország feletti királyi méltóságot is maguknak követeltek.

118. Ezek a névleges igények formálisan 1918-ig a magyar korona részét képezték.

119. A Koloman idején létrejött kapcsolat Horvátországgal volt a leg tartósabb ezek közül a hódítások közül.

120. Míg más igények gyakran csupán névlegesen léteztek, a Horvátországgal való unió tartós államjogi jelentőségű volt.

121. A hódított vagy csatolt területek belső autonómiájuk megőrzése mellett történő beolvasztásának modellje meghatározta a magyar politikát.

122. Horvátország megtartotta a sabort és a bánokat, a dalmát városok pedig a helyi önkormányzatukat.

123. A korona adók, az egyház és a kinevezett kormányzók révén biztosította befolyását.

124. Ez a rugalmas uralmi modell lehetővé tette a kulturálisan különböző területek beolvasztását a birodalomba.

125. Bizánccal való kapcsolatok Kolomán uralkodása alatt túlnyomórészt békésen alakultak, és a házassági szövetség is erősítette őket.

126. Árpád Piroska és II. János Komnénosz házassága tartós kötelékként szolgált a két udvar között.

127. Csak Koloman utódai alatt romlott meg ismét a viszony Bizánccal.

128. A Dalmáciáért folytatott versengés Velencével viszont Koloman idején kezdődött, és generációkon át folytatódott.

129. Koloman halála után nem sokkal Velence megpróbálta ismét ellenőrzése alá vonni a dalmát városokat.

130. A Dalmácia feletti uralom Magyarország és Velence közötti váltakozása az egész középkoron át folytatódott.

131. A kijevi Ruszhoz fűződő kapcsolatokat továbbra is terhelte Coloman sikertelen második házassága.

132. A Coloman által el nem ismert Borisz a későbbi dinasztikus konfliktusok forrásává vált.

133. Északon és nyugaton Koloman biztosította birodalmának határait Lengyelországgal, Csehországgal és a Német Birodalommal szemben.

134. Politikájának fő irányvonala azonban továbbra is dél felé, az Adria felé irányult.

135. Koloman 1116. február 3-án halt meg, és egy dél felé kiterjesztett királyságot hagyott hátra.

136. Fia, II. István követte a trónon, és átvette apja külpolitikai feladatait.

137. II. István uralkodása alatt a Dalmáciáért folytatódtak a konfliktusok Velencével.

138. A magyar–horvát unió Coloman által megteremtett alapja tartósnak bizonyult.

139. Külpolitikájának legfontosabb eseményeit röviden össze lehet foglalni.

140. 1097-ben legyőzte Petar Svačićot a Gvozd-i csatában, és megtörte a horvát ellenállást.

141. 1102-ben Biogradban koronáztatta magát Horvátország és Dalmácia királyává.

142. 1105-ben meghódította a dalmát part menti városokat, kezdve Zadarral.

143. 1108-ban megerősítette e városok kiváltságait, és megszilárdította azok beilleszkedését.

144. 1096 és 1097 között kezelte az első keresztes hadjárat átvonulását a birodalmán.

145. 1107 körül támogatást nyújtott Bizáncnak a normann Bohemund ellen.

146. Ezek a mérföldkövek vázolják uralkodása idején végzett legfontosabb külpolitikai tevékenységeit.

147. Horvátország meghódítása több lépcsőben, körülbelül egy évtized alatt valósult meg.

148. Az 1097-es katonai győzelmet tárgyalásokkal teli évek követték egészen az 1102-es koronázásig.

149. Csak ezután, az 1105-ös hadjárat során következett be a part menti városok bekebelezése.

150. Ez a fokozatos eljárás jellemzi Koloman módszerét, amely a katonai erőt a diplomáciai rendezéssel ötvözte.

151. A horvát kérdés megoldását már I. László megkezdte, és Koloman vitte véghez.

152. Ezzel Koloman adriai politikája olyan folytonosságban áll, amely elődein túlra nyúlik vissza.

153. Magyarország földrajzi elhelyezkedése Közép-Európa, a Balkán és az Adria között meghatározta e politika irányát.

154. Dalmácia megszerzésével Magyarország belépett azon hatalmak körébe, amelyek az Adria feletti ellenőrzésért versengtek.

155. A térség fő versenytársai a tengeren Velence, a partvidéken pedig Bizánc, a partvidék egykori ura voltak.

156. Koloman ügyes szövetségek és házasságok révén pozicionálta Magyarországot e hatalmak között.

157. A Bizánccal kötött szövetség semlegesítette egy lehetséges ellenfelet, és biztosította a dalmát hódítást.

158. A szicíliai normann házzal kötött házasság Magyarországot egy újabb mediterrán hatalommal kötötte össze.

159. A Velencével fennálló rivalizálás viszont megoldatlan maradt, és a magyar adriai politika állandó jellemzőjévé vált.

160. Koloman szomszédjaival fenntartott kapcsolatai így a hódítások, a szerződések és a házasságok sűrű hálóját alkották.

161. A katonai komponens a Horvátország és Dalmácia elleni hadjáratokban nyilvánult meg.

162. A szerződéses komponens a Pacta conventa-ban és a városi kiváltságok megerősítésében nyilvánult meg.

163. A dinasztikus elem a Szicíliával és a Ruszszal kötött házasságokban, valamint az Árpád-házból származó hölgy bizánci házasságában nyilvánult meg.

164. Coloman a helyzetnek megfelelően célzottan és kombináltan alkalmazta ezt a három eszközt.

165. Álmos által jelentett belpolitikai fenyegetés időnként korlátozta külpolitikai mozgásterét.

166. Álmos többször is külföldi támogatást keresett, ami Colománt arra kényszerítette, hogy éberen figyelje Lengyelországot és a Birodalmat.

167. Csak Álmos végleges kiiktatása – 1113 körül történt megvakítása révén – szüntette meg ezt a terhet.

168. A testvér és fia, Béla megvakítása Coloman fia, István trónöröklésének biztosítását szolgálta.

169. Ez a belpolitikai intézkedés közvetlen külpolitikai jelentőséggel bírt a dinasztia stabilitása szempontjából.

170. Összességében Koloman kiterjesztette és megszilárdította Magyarország helyzetét a délkelet-európai hatalmi egyensúlyban.

171. A közép-európai, tengerparttal nem rendelkező birodalomból olyan hatalmat alakított ki, amelynek hozzáférése volt az Adriai-tengerhez.

172. Horvátországot tartósan a magyar koronához kötötte, és ezzel megteremtette egy évszázadokig tartó kapcsolat alapjait.

173. Szövetségek és házasságok révén biztosította a kapcsolatot Bizánccal, és elkerülte a konfliktust a keleti nagyhatalommal.

174. Megőrizte Magyarország függetlenségét a Német-római Birodalommal szemben.

175. A keresztes hadjárat áthaladásával birodalmának rendkívüli próbáját sikerült leküzdenie.

176. Külpolitikájának gyenge pontja továbbra is a Velencével Dalmácia miatt fennálló, megoldatlan rivalizálás maradt.

177. Hasonlóképpen a kijevi Euphemia és a trónkövetelő Borisz közötti sikertelen házasság is konfliktusokkal terhelt külpolitikai örökséget hagyott maga után.

178. Azok az alapelvek, amelyeket Koloman lefektetett, uralkodása után is meghatározóak maradtak a magyar külpolitikában.

179. A déli terjeszkedés, a Velencével való rivalizálás és a Bizánccal való változó viszony jellemezték a következő évszázadokat.

180. A 1102-es biográdi koronázással és a 1105-ös Dalmácia-hódítással Koloman meghatározó mérföldköveket állított fel a magyar–horvát történelemben.

1. Die Außenpolitik Colomans des Gelehrten lässt sich in drei Hauptrichtungen gliedern: die Expansion nach Süden gegen Kroatien und Dalmatien, das Verhältnis zu den nördlichen und westlichen Nachbarn sowie die Beziehungen zu den Großmächten Byzanz und dem Heiligen Römischen Reich.

2. Coloman bestieg 1095 nach dem Tod seines Onkels Ladislaus I. den ungarischen Thron und übernahm dessen außenpolitisches Programm, insbesondere den Anspruch auf Kroatien.

3. Ladislaus I. hatte bereits 1091 nach dem Tod des kroatischen Königs Stjepan II. den Anspruch auf die kroatische Krone erhoben.

4. Mit dem Tod Stjepans II. war die einheimische kroatische Trpimirović-Dynastie im Mannesstamm erloschen.

5. Ladislaus berief sich auf verwandtschaftliche Bande, da seine Schwester Jelena mit dem kroatischen König Zvonimir verheiratet gewesen war.

6. Ladislaus hatte zwischen 1091 und 1095 Teile Slawoniens, also des Gebiets zwischen Drau und Save, unter ungarische Kontrolle gebracht.

7. Für das eroberte slawonische Gebiet richtete Ladislaus das Bistum Zagreb ein, um die kirchliche Verwaltung zu organisieren.

8. Ein Einfall der Kumanen zwang Ladislaus jedoch, den Feldzug abzubrechen, bevor er ganz Kroatien unterwerfen konnte.

9. Ladislaus übertrug die Fortsetzung des kroatischen Unternehmens seinem Neffen Álmos, dem jüngeren Bruder Colomans.

10. Nach seiner Thronbesteigung nahm Coloman den kroatischen Anspruch selbst in die Hand und entzog ihn seinem rivalisierenden Bruder.

11. In Kroatien hatte sich nach Stjepans Tod ein einheimischer Gegenkönig namens Petar Svačić erhoben.

12. Petar Svačić residierte in der Festung Knin und verkörperte den kroatischen Widerstand gegen den ungarischen Anspruch.

13. Coloman stellte ein großes Heer auf, um seinen Anspruch auf den kroatischen Thron mit Waffengewalt durchzusetzen.

14. Im Jahr 1097 kam es zur Schlacht am Berg Gvozd, dem heutigen Petrova Gora in Kroatien.

15. In dieser Schlacht wurde das Heer Petar Svačićs besiegt und der kroatische König selbst fiel im Kampf.

16. Mit dem Tod Petar Svačićs war der letzte einheimische kroatische König gefallen und der militärische Widerstand gebrochen.

17. Da die kroatischen Küstenstädte Dalmatiens stark befestigt und schwer einnehmbar waren, schlug Coloman den Weg der Verhandlung ein.

18. Es folgten mehrere Jahre der Verhandlungen zwischen Coloman und dem kroatischen Adel über die Bedingungen der Anerkennung.

19. Im Jahr 1102 ließ sich Coloman in Biograd na Moru an der dalmatinischen Küste zum König von Kroatien und Dalmatien krönen.

20. Mit dieser Krönung trug Coloman fortan den Titel König von Ungarn, Kroatien und Dalmatien.

21. Die Krönung von 1102 begründete eine Personalunion zwischen Ungarn und Kroatien, die bis 1918 Bestand haben sollte.

22. Kroatien blieb dabei kein bloßes Eroberungsgebiet, sondern bewahrte eigene staatliche Einrichtungen.

23. Die Verwaltung Kroatiens lag fortan beim Sabor, der Versammlung des kroatischen Adels, und beim Banus, dem vom König eingesetzten Statthalter.

24. Der Banus, ungarisch bán, vertrat den König in Kroatien und übte dort die statthalterliche Gewalt aus.

25. Die Bedingungen dieser Union sind in einem Dokument zusammengefasst, das als Pacta conventa bekannt ist.

26. Nach diesem Text erkannten Vertreter von zwölf kroatischen Adelsstämmen Coloman als König an.

27. Im Gegenzug sollen den kroatischen Adligen ihre Besitzungen, Rechte und Freiheiten zugesichert worden sein.

28. Die Echtheit der Pacta conventa ist in der Forschung umstritten, da die älteste Handschrift erst aus dem vierzehnten Jahrhundert stammt.

29. Manche Historiker halten das Dokument daher für eine spätere Fälschung, die rückwirkend die kroatische Autonomie begründen sollte.

30. Unabhängig von der Echtheit des Textes spiegelt die Überlieferung das Verhältnis einer durch Vertrag geregelten Verbindung wider.

31. Nach der Sicherung Kroatiens richtete Coloman sein Augenmerk auf die dalmatinischen Küstenstädte.

32. Dalmatien unterschied sich kulturell deutlich vom kroatischen Binnenland.

33. Die Städte Dalmatiens waren von romanischer Prägung, und ihre Bevölkerung sprach noch einen lateinischen Dialekt.

34. Zu den wichtigsten dalmatinischen Städten zählten Zadar, Split, Trogir und die Inseln vor der Küste.

35. Im Jahr 1105 unternahm Coloman einen Feldzug zur Eroberung der dalmatinischen Küstenstädte.

36. Dieser Feldzug verlief rasch und erfolgreich für den ungarischen König.

37. Coloman zwang die Stadt Zadar nach einer kurzen Belagerung zur Unterwerfung.

38. Nach dem Fall Zadars erkannten auch die übrigen dalmatinischen Städte die Herrschaft Colomans an.

39. Die Bedingungen, die Coloman den Städten anbot, waren für diese annehmbar gestaltet.

40. Als Zeichen der Anerkennung seiner Oberhoheit verlangte Coloman zwei Drittel der städtischen Zolleinnahmen.

41. Im Übrigen ließ er die innere Selbstverwaltung der Städte unangetastet bestehen.

42. Im Jahr 1108 bestätigte Coloman den dalmatinischen Städten förmlich ihre alten Privilegien.

43. Die Städte durften ihre kommunalen Führer weiterhin selbst wählen, ohne königliche Einmischung.

44. Die ungarische Krone sicherte ihren Einfluss vor allem über die Kirche und die Erhebung der Abgaben.

45. Dieses Modell der weitgehenden städtischen Autonomie war im ungarischen Königreich bis dahin unbekannt.

46. Der Erwerb Dalmatiens verschaffte Ungarn erstmals einen unmittelbaren Zugang zur Adria und zum Seehandel.

47. Zugleich brachte die Herrschaft über Dalmatien Coloman in Konflikt mit anderen Mächten, die Ansprüche auf die Region erhoben.

48. Dalmatien wurde damit zu einer Konfliktzone zwischen Ungarn, der Republik Venedig und dem Byzantinischen Reich.

49. Venedig betrachtete die Adria als seinen Einflussbereich und beanspruchte die Kontrolle über die dalmatinischen Häfen.

50. Der Doge von Venedig führte ebenfalls den Titel eines Herzogs von Dalmatien.

51. Das Ringen um die dalmatinische Küste zwischen Ungarn und Venedig sollte über Jahrhunderte immer wieder aufflammen.

52. Byzanz erhob traditionell eine formale Oberhoheit über die dalmatinischen Städte, die einst zum oströmischen Reich gehört hatten.

53. Coloman musste seine Expansion an der Adria somit gegenüber zwei mächtigen Rivalen behaupten.

54. Im Verhältnis zu Byzanz verfolgte Coloman eine Politik des Ausgleichs und der Verständigung.

55. Der byzantinische Kaiser Alexios I. Komnenos erhob keinen Einspruch gegen Colomans Vorgehen in Dalmatien.

56. Hintergrund dieses Einvernehmens war eine dynastische Verbindung zwischen den beiden Höfen.

57. Alexios I. hatte um Piroska, eine Tochter des verstorbenen Königs Ladislaus I., als Braut für seinen Sohn geworben.

58. Piroska, die spätere Kaiserin Eirene, heiratete den byzantinischen Thronfolger, den künftigen Kaiser Johannes II. Komnenos.

59. Diese Heirat verband die ungarische Königsfamilie der Árpáden mit der byzantinischen Kaiserdynastie der Komnenen.

60. Im Gegenzug für die byzantinische Duldung unterstützte Coloman den Kaiser Alexios gegen dessen normannische Gegner.

61. Colomans Gegner in diesem Zusammenhang war der normannische Fürst Bohemund von Tarent.

62. Bohemund hatte sich während des Ersten Kreuzzugs das Fürstentum Antiochia erkämpft und stand in Feindschaft zu Byzanz.

63. Um 1107 bis 1108 führte Bohemund einen Feldzug gegen das Byzantinische Reich auf dem Balkan.

64. Coloman stellte sich in diesem Konflikt auf die Seite des byzantinischen Kaisers gegen die Normannen.

65. Diese byzantinisch-ungarische Zusammenarbeit war eine Frucht der durch Heirat gefestigten Verbindung.

66. Das normannische Königreich in Süditalien und Sizilien spielte auch sonst eine Rolle in Colomans Außenbeziehungen.

67. Coloman selbst schloss in erster Ehe eine Verbindung mit dem normannischen Herrscherhaus von Sizilien.

68. Seine erste Gemahlin war Felicia, eine Tochter des Grafen Roger I. von Sizilien.

69. Diese Ehe wurde um das Jahr 1097 geschlossen und belegt die weitreichenden diplomatischen Kontakte des ungarischen Hofes.

70. Aus der Verbindung mit Felicia gingen unter anderem die Söhne Stephan und Ladislaus sowie Töchter hervor.

71. Felicia starb früh, und Coloman ging später eine zweite Ehe ein.

72. Seine zweite Frau war Euphemia, eine Tochter des Großfürsten Wladimir Monomach von Kiew.

73. Diese Heirat um 1112 sollte die Beziehungen zur ostslawischen Rus festigen.

74. Die Ehe mit Euphemia endete jedoch in einem Skandal, da Coloman seine Frau des Ehebruchs beschuldigte und verstieß.

75. Euphemia kehrte schwanger in die Rus zurück, wo sie einen Sohn namens Boris gebar.

76. Coloman erkannte diesen Boris nicht als seinen Sohn an, was später zu Erbansprüchen und Konflikten führen sollte.

77. Boris sollte in den folgenden Jahrzehnten wiederholt als Prätendent gegen die ungarischen Könige auftreten.

78. Im Verhältnis zum Heiligen Römischen Reich verfolgte Coloman eine Politik der behaupteten Eigenständigkeit.

79. Das Reich unter den salischen Kaisern neigte dazu, eine Oberhoheit über die östlichen Nachbarn zu beanspruchen.

80. Coloman wahrte die Souveränität Ungarns gegenüber solchen kaiserlichen Ansprüchen.

81. In dieser Haltung stützte er sich auf die enge Bindung Ungarns an das Papsttum.

82. Während des Investiturstreits stand Coloman auf der Seite der päpstlichen Reformpartei gegen das Kaisertum.

83. Diese Parteinahme verschaffte ihm Rückhalt gegen mögliche Einmischungen des Reiches.

84. Zum Königreich Polen unterhielt Coloman zeitweise enge, zeitweise gespannte Beziehungen.

85. In seiner Jugend hatte Coloman selbst Zuflucht in Polen gefunden, als sein Onkel ihn zur geistlichen Laufbahn zwingen wollte.

86. Coloman pflegte verwandtschaftliche und politische Verbindungen zum polnischen Herzogshaus der Piasten.

87. Zwischen Ungarn und Polen bestanden gemeinsame Interessen gegenüber Böhmen und dem Reich.

88. Allerdings belasteten Colomans Konflikte mit seinem Bruder Álmos zeitweise auch das Verhältnis zu Polen.

89. Álmos suchte wiederholt Unterstützung im Ausland für seine Ansprüche gegen Coloman.

90. Der rebellische Bruder wandte sich dabei sowohl an den polnischen Herzog als auch an den deutschen König.

91. Um 1098 versuchte Álmos mit polnischer Hilfe gegen Coloman vorzugehen, doch die Brüder söhnten sich zunächst aus.

92. Coloman musste seine Außenpolitik somit stets gegen die innenpolitische Bedrohung durch Álmos absichern.

93. Zum benachbarten Böhmen und zu den Babenbergern in Österreich bestanden ebenfalls wechselhafte Beziehungen.

94. Grenzkonflikte und dynastische Rücksichten prägten das Verhältnis zu diesen westlichen Nachbarn.

95. Ein bedeutendes außenpolitisches Ereignis von Colomans Regierungszeit war der Durchzug des Ersten Kreuzzugs.

96. Im Jahr 1096 zogen die Heere des Ersten Kreuzzugs auf ihrem Weg ins Heilige Land durch Ungarn.

97. Ungarn bildete eine wichtige Landbrücke für die Kreuzfahrer auf ihrem Weg nach Konstantinopel.

98. Die ersten, ungeordneten Scharen des sogenannten Volkskreuzzugs traten plündernd und gewalttätig auf.

99. Eine dieser Gruppen unter einem Anführer namens Folkmar wurde in Ungarn aufgerieben.

100. Eine weitere Schar unter dem Priester Gottschalk wurde von Coloman bei Pannonhalma gestellt und vernichtet.

101. Das große, undisziplinierte Heer unter Graf Emicho von Leiningen scheiterte an der ungarischen Grenzfestung Wieselburg.

102. Coloman wehrte diese gewalttätigen Banden mit militärischer Härte ab, um sein Land zu schützen.

103. Den disziplinierten Ritterheeren begegnete Coloman dagegen mit Verhandlungsbereitschaft.

104. Das Hauptheer des Kreuzzugs führte Gottfried von Bouillon, der Herzog von Niederlothringen.

105. Coloman verhandelte mit Gottfried über die Bedingungen eines geordneten Durchzugs durch sein Reich.

106. Zur Sicherung gegen Übergriffe verlangte Coloman die Stellung von Geiseln aus den Reihen der Kreuzfahrer.

107. Als Geisel diente unter anderem Gottfrieds Bruder Balduin mit seiner Familie.

108. Unter dieser Bedingung ließ Coloman das Ritterheer geordnet und ohne Plünderungen durch Ungarn ziehen.

109. Für diesen geschickten Umgang mit den Kreuzfahrern erwarb Coloman in ganz Europa beträchtliches Ansehen.

110. Die Episode zeigt seine Fähigkeit, zwischen militärischer Abwehr und diplomatischer Verständigung zu unterscheiden.

111. Insgesamt war die Adriapolitik der bedeutendste und folgenreichste Teil von Colomans Außenwirken.

112. Die Gewinnung Kroatiens und Dalmatiens erweiterte das ungarische Königreich um eine ganze Region.

113. Ungarn wurde durch diesen Erwerb erstmals zu einer Macht mit Zugang zum Mittelmeer.

114. Diese Expansion nach Süden eröffnete eine neue, etwa dreihundertjährige Periode der ungarischen Außenpolitik.

115. Der Schwerpunkt dieser Politik lag fortan auf der Ausdehnung und Sicherung des Einflusses im Süden und Südosten.

116. Die ungarischen Könige fügten ihrem Titel im Lauf der Zeit immer weitere Länder hinzu.

117. Bis zum Ende des dreizehnten Jahrhunderts beanspruchten die Árpáden die Königswürde über bis zu acht Nachbarländer.

118. Diese nominellen Ansprüche blieben formell bis 1918 Bestandteil der ungarischen Krone.

119. Die unter Coloman begründete Verbindung mit Kroatien bildete den dauerhaftesten dieser Erwerbungen.

120. Während andere Ansprüche oft nur dem Titel nach bestanden, war die Union mit Kroatien von dauerhafter staatsrechtlicher Bedeutung.

121. Das Modell, eroberte oder angegliederte Gebiete unter Wahrung ihrer inneren Autonomie zu binden, prägte die ungarische Politik.

122. Kroatien behielt seinen Sabor und seinen Banus, die dalmatinischen Städte ihre kommunale Selbstverwaltung.

123. Die Krone sicherte ihren Einfluss durch Abgaben, durch die Kirche und durch eingesetzte Statthalter.

124. Dieses flexible Herrschaftsmodell ermöglichte die Integration kulturell verschiedener Gebiete in das Reich.

125. Die Beziehungen zu Byzanz blieben unter Coloman überwiegend friedlich und durch die Heiratsverbindung gestützt.

126. Die Ehe der Árpádin Piroska mit dem Komnenen Johannes II. blieb ein dauerhaftes Band zwischen den Höfen.

127. Erst unter Colomans Nachfolgern sollte sich das Verhältnis zu Byzanz wieder verschärfen.

128. Die Rivalität mit Venedig um Dalmatien hingegen begann unter Coloman und setzte sich über Generationen fort.

129. Schon bald nach Colomans Tod versuchte Venedig, die dalmatinischen Städte wieder unter seine Kontrolle zu bringen.

130. Die wechselnde Herrschaft über Dalmatien zwischen Ungarn und Venedig sollte das gesamte Mittelalter durchziehen.

131. Die Beziehungen zur Kiewer Rus blieben durch die gescheiterte zweite Ehe Colomans belastet.

132. Der von Coloman nicht anerkannte Boris wurde zu einer Quelle künftiger dynastischer Konflikte.

133. Im Norden und Westen sicherte Coloman die Grenzen seines Reiches gegen Polen, Böhmen und das Reich.

134. Die Hauptlinie seiner Politik blieb jedoch nach Süden zur Adria gerichtet.

135. Coloman starb am 3. Februar 1116 und hinterließ ein nach Süden erweitertes Königreich.

136. Sein Sohn Stephan II. folgte ihm auf dem Thron und übernahm die außenpolitischen Aufgaben des Vaters.

137. Unter Stephan II. setzten sich die Konflikte um Dalmatien mit Venedig unmittelbar fort.

138. Die von Coloman geschaffene Grundlage der ungarisch-kroatischen Union erwies sich als dauerhaft tragfähig.

139. Die wesentlichen Daten seiner Außenpolitik lassen sich knapp zusammenfassen.

140. 1097 besiegte er Petar Svačić in der Schlacht am Gvozd und brach den kroatischen Widerstand.

141. 1102 ließ er sich in Biograd zum König von Kroatien und Dalmatien krönen.

142. 1105 eroberte er die dalmatinischen Küstenstädte, beginnend mit Zadar.

143. 1108 bestätigte er die Privilegien dieser Städte und festigte deren Einbindung.

144. Zwischen 1096 und 1097 bewältigte er den Durchzug des Ersten Kreuzzugs durch sein Reich.

145. Um 1107 unterstützte er Byzanz gegen den Normannen Bohemund.

146. Diese Eckdaten umreißen die wesentlichen außenpolitischen Aktivitäten seiner Regierungszeit.

147. Die Eroberung Kroatiens vollzog sich in mehreren Schritten über etwa ein Jahrzehnt hinweg.

148. Auf den militärischen Sieg von 1097 folgten Jahre der Verhandlung bis zur Krönung von 1102.

149. Erst danach schloss sich mit dem Feldzug von 1105 die Eingliederung der Küstenstädte an.

150. Dieses schrittweise Vorgehen kennzeichnet Colomans Methode, militärische Gewalt mit diplomatischer Regelung zu verbinden.

151. Die kroatische Frage war bereits von Ladislaus I. begonnen und wurde von Coloman zum Abschluss gebracht.

152. Damit steht Colomans Adriapolitik in einer Kontinuität, die über seinen Vorgänger hinaus zurückreicht.

153. Die geographische Lage Ungarns zwischen Mitteleuropa, dem Balkan und der Adria bestimmte die Richtung dieser Politik.

154. Mit dem Erwerb Dalmatiens trat Ungarn in den Kreis der Mächte ein, die um die Kontrolle der Adria konkurrierten.

155. Die Hauptkonkurrenten in diesem Raum waren Venedig zur See und Byzanz als alte Oberherrin der Küste.

156. Coloman positionierte Ungarn durch geschickte Bündnisse und Heiraten zwischen diesen Mächten.

157. Das Bündnis mit Byzanz neutralisierte einen möglichen Gegner und sicherte die dalmatinische Eroberung ab.

158. Die Heirat mit dem normannischen Haus Siziliens verband Ungarn mit einer weiteren Mittelmeermacht.

159. Die Rivalität mit Venedig blieb dagegen ungelöst und wurde zur dauerhaften Konstante der ungarischen Adriapolitik.

160. Colomans Beziehungen zu den Nachbarn waren somit ein dichtes Netz aus Eroberung, Vertrag und Heirat.

161. Die militärische Komponente zeigte sich in den Feldzügen gegen Kroatien und Dalmatien.

162. Die vertragliche Komponente zeigte sich in den Pacta conventa und der Bestätigung der Stadtprivilegien.

163. Die dynastische Komponente zeigte sich in den Ehen mit Sizilien und der Rus sowie in der Heirat der Árpádin mit Byzanz.

164. Diese drei Instrumente setzte Coloman je nach Lage gezielt und kombiniert ein.

165. Die innenpolitische Bedrohung durch Álmos schränkte seinen außenpolitischen Handlungsspielraum zeitweise ein.

166. Álmos suchte mehrfach ausländische Unterstützung, was Coloman zur Wachsamkeit gegenüber Polen und dem Reich zwang.

167. Erst die endgültige Ausschaltung des Álmos durch dessen Blendung um 1113 beseitigte diese Belastung.

168. Die Blendung des Bruders und seines Sohnes Béla diente der Sicherung der Thronfolge von Colomans Sohn Stephan.

169. Diese innenpolitische Maßnahme hatte unmittelbare außenpolitische Bedeutung für die Stabilität der Dynastie.

170. Insgesamt erweiterte und festigte Coloman die Stellung Ungarns im südosteuropäischen Mächtegefüge.

171. Er machte aus dem mitteleuropäischen Binnenreich eine Macht mit Zugang zur Adria.

172. Er band Kroatien dauerhaft an die ungarische Krone und legte damit die Grundlage einer jahrhundertelangen Verbindung.

173. Er sicherte das Verhältnis zu Byzanz durch Bündnis und Heirat und vermied einen Konflikt mit der östlichen Großmacht.

174. Er wahrte die Eigenständigkeit Ungarns gegenüber dem Heiligen Römischen Reich.

175. Er bewältigte mit dem Durchzug des Kreuzzugs eine außergewöhnliche Belastungsprobe seines Reiches.

176. Die offene Flanke seiner Außenpolitik blieb die ungelöste Rivalität mit Venedig um Dalmatien.

177. Ebenso hinterließ die gescheiterte Ehe mit Euphemia von Kiew mit dem Prätendenten Boris ein außenpolitisches Erbe an Konflikten.

178. Die Grundlinien, die Coloman zog, bestimmten die ungarische Außenpolitik über seine Regierungszeit hinaus.

179. Die Expansion nach Süden, die Rivalität mit Venedig und das wechselhafte Verhältnis zu Byzanz prägten die folgenden Jahrhunderte.

180. Mit der Krönung von Biograd 1102 und der Eroberung Dalmatiens 1105 setzte Coloman die entscheidenden Wegmarken der ungarisch-kroatischen Geschichte.