5-4-4 Geschichte Ungarns lang

« Home | « zurück zu Lesebücher | « zurück zu Inhaltsverzeichnis

« Zurück zu Kapitel 5.4.3 | Kapitel 5.4.4 | Weiter zu Kapitel 5.4.5 »

5.4.4 – Az egyház és mentessége: az egyházi szabadságjogok biztosítása – Die Kirche und ihre Immunität: Kirchliche Freiheiten gesichert

1. A késő középkori Magyarországon az egyház volt a királyság legnagyobb földbirtokosa, és kiemelt helyzete egy olyan jogcsomagon alapult, amelyet mentességnek neveztek. – Die Kirche des hochmittelalterlichen Ungarn war der größte Grundbesitzer des Königreichs, und ihre Vorrangstellung beruhte auf einem Bündel von Rechten, das man als Immunität bezeichnete.

2. Az immunitás azt jelentette, hogy az egyházi javak és személyek kivonásra kerültek a világi tisztségviselők hatalma alól, így a püspökök és apátok szinte fejedelmi uralmat gyakoroltak birtokaikon. – Immunität meinte die Herausnahme kirchlicher Güter und Personen aus der Gewalt weltlicher Amtsträger, sodass Bischöfe und Äbte auf ihrem Land eine fast fürstliche Herrschaft ausübten.

3. Aki a 13. században az egyházi szabadságjogokról beszélt, elsősorban három dolgot értett alatta: adómentességet, saját bírósági joghatóságot és a tizedre vonatkozó korlátozásmentes jogot. – Wer im 13. Jahrhundert von kirchlichen Freiheiten sprach, meinte vor allem drei Dinge: Steuerfreiheit, eine eigene Gerichtsbarkeit und den ungeschmälerten Anspruch auf den Zehnten.

4. Ezek a szabadságjogok nem magyar találmányok voltak, hanem egy egész Európára kiterjedő mozgalom részei, amely a 11. század óta követelte a szellemi és a világi szféra szétválasztását. – Diese Freiheiten waren keine ungarische Erfindung, sondern Teil einer europaweiten Bewegung, die seit dem 11. Jahrhundert die Trennung von geistlicher und weltlicher Sphäre forderte.

5. A háttérben a VII. Gergely pápáról elnevezett gregoriánus reform állt, amelynek célja az volt, hogy kiszabadítsa az egyházat a királyok és a nemesek rendelkezési jogából. – Den Hintergrund bildete die gregorianische Reform, benannt nach Papst Gregor VII., der die Kirche aus der Verfügungsgewalt von Königen und Adligen lösen wollte.

6. Az úgynevezett investitúra-vitában a pápaság és a császári hatalom azon vitatkozott, hogy ki nevezheti ki a püspököket, és ennek a vitának a latin kulcsszava a libertas ecclesiae, azaz az egyház szabadsága volt. – Im sogenannten Investiturstreit rangen Papsttum und Kaisertum darum, wer Bischöfe einsetzen durfte, und der lateinische Leitbegriff dieser Auseinandersetzung lautete libertas ecclesiae, Freiheit der Kirche.

7. Ebből a küzdelemből született meg az az elképzelés, hogy az egyházi vagyon végső soron Istené, és ezért kivonul a világi adók és bíróságok hatálya alól. – Aus diesem Ringen ging die Vorstellung hervor, dass kirchliches Gut letztlich Gott gehöre und deshalb dem Zugriff weltlicher Steuern und Gerichte entzogen sei.

8. Az immunitásnak régebbi gyökerei voltak a frank jogban, ahol a királyok egyes kolostoroknak biztosították, hogy tisztviselőik nem léphetnek be az egyházi területre adók beszedése vagy igazságszolgáltatás céljából. – Die Immunität hatte ältere Wurzeln im fränkischen Recht, wo Könige einzelnen Klöstern zusicherten, dass ihre Beamten den kirchlichen Boden nicht betreten durften, um Abgaben einzutreiben oder Recht zu sprechen.

9. Az ilyen egyedi kiváltságokból fokozatosan kialakult egy általános elv, amely az egész papságot önálló rendnek tekintette, saját szabályokkal. – Aus solchen Einzelprivilegien wuchs allmählich ein allgemeiner Grundsatz, der die gesamte Geistlichkeit als eigenen Stand mit eigenen Regeln auffasste.

10. Ez a rend nem az állami jog, hanem a kánonjog hatálya alá tartozott, amelyet Rómában kodifikáltak és a katedrálisiskolákban tanítottak. – Dieser Stand unterstand nicht dem Landesrecht, sondern dem kanonischen Recht, das in Rom kodifiziert und an den Domschulen gelehrt wurde.

11. Ezen elv szerint egy bűncselekményt elkövető egyházi személynek egyházi bíróság előtt kellett felelnie, és nem a király bírója előtt. – Ein Geistlicher, der ein Verbrechen beging, sollte nach diesem Grundsatz vor einem geistlichen Gericht stehen und nicht vor dem Richter des Königs.

12. Ezt a kiváltságot privilegium fori-nak nevezték, vagyis a saját bírósági joghoz való jogot, amely a korona és az egyház közötti legérzékenyebb vitapontok közé tartozott. – Dieses Vorrecht nannte man privilegium fori, also den Anspruch auf den eigenen Gerichtsstand, der zu den empfindlichsten Streitpunkten zwischen Krone und Kirche zählte.

13. Ehhez hozzáadódott a menedékjog, amely védelmet nyújtott az üldözötteknek, amíg egy felszentelt templomba menekültek, ahol a világi üldözők nem foghatták el őket. – Hinzu kam das Asylrecht, das Verfolgten Schutz bot, solange sie sich in eine geweihte Kirche flüchteten, wo weltliche Häscher sie nicht ergreifen durften.

14. Gazdasági szempontból az egyházi szabadság a tizeden alapult, amely a terméshozam tizedének megfelelő adó volt, amit minden kereszténynek a plébániájának kellett befizetnie. – Wirtschaftlich ruhte die kirchliche Freiheit auf dem Zehnten, einer Abgabe von einem Zehntel der Ernteerträge, die jeder Christ an seine Pfarre zu leisten hatte.

15. A tized – latinul decima, magyarul dézsma – nem önkéntes, jámbor adomány volt, hanem jogilag kikényszeríthető kötelező adó. – Der Zehnte, lateinisch decima und ungarisch dézsma, war keine fromme Gabe nach Belieben, sondern eine rechtlich erzwingbare Pflichtabgabe.

16. Emellett az egyház hatalmas birtokokkal rendelkezett, amelyek parasztai kamatot és szolgálatot tartoztak fizetni, ami egyébként a királyt vagy egy világi földesurat illette volna meg. – Daneben verfügte die Kirche über riesige Ländereien, deren Bauern Zinsen und Dienste schuldeten, die sonst dem König oder einem weltlichen Grundherrn zugefallen wären.

17. Aki biztosítani akarta ezeket a jövedelmeket, annak meg kellett akadályoznia, hogy a király tisztviselői adókkal, szállásadási kötelezettségekkel és kényszermunkával terheljék az egyházi falvakat. – Wer diese Einkünfte sichern wollte, musste verhindern, dass die Amtleute des Königs die kirchlichen Dörfer mit Steuern, Einquartierungen und Frondiensten belasteten.

18. Pontosan ez a világi beavatkozás elleni védelem képezte annak a magját, amit a 13. századi források egyházi mentességként írtak le. – Genau dieser Schutz vor weltlichem Zugriff bildete den Kern dessen, was die Quellen des 13. Jahrhunderts als kirchliche Immunität beschrieben.

19. Magyarországon az egyházi intézményrendszer azon az alapon nyugodott, amelyet Szent István király fektetett le 1000 körül, amikor püspökségeket alapított és földet juttatott nekik. – In Ungarn ruhte das kirchliche Gebäude auf dem Fundament, das König Stephan der Heilige um das Jahr 1000 gelegt hatte, als er Bistümer gründete und ihnen Land zuwies.

20. István többek között megalapította az esztergomi és a kalocsai érsekségeket, valamint számos egyházmegyét, amelyek az akkor még fiatal keresztény királyság területét borították. – Stephan errichtete unter anderem die Erzbistümer Esztergom und Kalocsa sowie eine Reihe von Bistümern, die das junge christliche Königreich überzogen.

21. Esztergom – németül Gran néven – az érsek székhelyévé vált, aki mint prímás az ország legmagasabb rangú egyházi méltóságát töltötte be. – Esztergom, im Deutschen Gran genannt, wurde zum Sitz des Erzbischofs, der als Primas die ranghöchste geistliche Würde des Landes innehatte.

22. Az esztergomi érseknek joga volt a királyt megkoronázni, ami az alkotmányos rendszerben különleges jelentőséget kölcsönzött neki. – Dem Erzbischof von Esztergom stand das Recht zu, den König zu krönen, was ihm im Verfassungsgefüge ein besonderes Gewicht verlieh.

23. A püspökök kezdettől fogva a királyi tanács tagjai voltak, így az egyház nem csupán hitbeli intézmény volt, hanem politikai hatalom is. – Die Bischöfe gehörten von Anfang an dem königlichen Rat an, sodass die Kirche nicht nur Glaubensanstalt, sondern auch politische Macht war.

24. Ugyanakkor a magyar király is erős befolyást gyakorolt az egyházra, hiszen apostoli királynak számított, aki méltóságát a pápa által adott megbízatásra vezette vissza. – Zugleich behielt der ungarische König einen starken Einfluss auf die Kirche, denn er galt als apostolischer König, der seine Würde auf eine Sendung des Papstes zurückführte.

25. Ebből a megbízatásból a korona kiterjedt patronátusi jogot vezetett le, amely biztosította számára a döntő szót a püspökségek és apátságok betöltésekor. – Aus dieser Sendung leitete die Krone ein weitreichendes Patronatsrecht ab, das ihr bei der Besetzung von Bistümern und Abteien ein gewichtiges Wort sicherte.

26. Míg Európa más részein a katedrális káptalanok szabadon választották meg püspökeiket, a magyar király ilyen választások során erőteljesen beleszólt, vagy egyenesen maga jelölte ki a jelöltet. – Während anderswo in Europa die Domkapitel ihre Bischöfe frei wählten, redete der ungarische König bei solchen Wahlen kräftig mit oder bestimmte den Kandidaten gleich selbst.

27. Ebben rejtőzött egy állandó konfliktus, hiszen a református egyház a szabad választást követelte, míg a korona ragaszkodott régi rendelkezési jogához. – Hier lag ein Dauerkonflikt verborgen, denn die Reformkirche forderte die freie Wahl, während die Krone an ihrer alten Verfügungsgewalt festhielt.

28. Amíg a korona és az egyház együttműködött, ez az ellentét a felszín alatt maradt, de válságos időkben nyíltan kitört. – Solange Krone und Kirche zusammenwirkten, blieb dieser Gegensatz unter der Oberfläche, doch in Krisenzeiten brach er offen hervor.

29. Gazdasági szempontból a magyar egyház gazdag volt, mert a földbirtokok és a tizedek mellett részesedése volt a királyi sókereskedelemből is. – Wirtschaftlich war die ungarische Kirche reich, weil ihr neben Grundbesitz und Zehnten auch Anteile am königlichen Salzhandel zustanden.

30. A só a középkorban szűkös és drága árucikk volt, amely a hús és hal tartósításához elengedhetetlenül szükséges volt. – Salz war im Mittelalter ein knappes und teures Gut, das man zum Konservieren von Fleisch und Fisch unentbehrlich brauchte.

31. A magyar sótelepek főként Erdélyben voltak, ahol már az ókor óta működtek sóbányák, amelyek termését a korona monopóliumként tartotta fenn. – Die ungarischen Salzlagerstätten lagen vor allem in Siebenbürgen, wo es seit der Antike Salzbergwerke gab, deren Erträge die Krone als Monopol beanspruchte.

32. Ebből a monopóliumból a királyok az esztergomi és a kalocsai érsekségeknek állandó részesedést biztosítottak, akár pénzben, akár meghatározott számú sótömb formájában. – Aus diesem Monopol hatten die Könige den Erzbistümern Esztergom und Kalocsa feste Anteile überlassen, sei es in Geld oder in einer bestimmten Zahl von Salzblöcken.

33. Ezek a sóból származó bevételek az egyházi költségvetés jelentős részét tették ki, ezért a sógazdálkodás bármilyen változása közvetlenül érintette az egyházat. – Diese Salzeinkünfte machten einen erheblichen Teil des kirchlichen Haushalts aus, weshalb jede Änderung der Salzverwaltung die Kirche unmittelbar traf.

34. A tizeddel kapcsolatban volt egy második érzékeny pont, nevezetesen az a kérdés, hogy azt természetben vagy pénzben kell-e befizetni. – Beim Zehnten gab es eine zweite empfindliche Stelle, nämlich die Frage, ob er in Naturalien oder in Münzgeld zu entrichten sei.

35. Az egyház legszívesebben természetbeni adó formájában, azaz gabonában és borban követelte a tizedet, mert azok értéke független maradt a pénzérték ingadozásaitól. – Die Kirche verlangte den Zehnten am liebsten in Naturalien, also in Korn und Wein, weil ihr Wert unabhängig vom schwankenden Geldwert blieb.

36. Ha a parasztok ehelyett érmékkel fizettek, amelyek ezüsttartalmát a király egyre rombolta, az egyházi bevételek elolvadtak. – Wenn die Bauern stattdessen mit Münzen zahlten, deren Silbergehalt der König immer wieder verschlechterte, schmolzen die kirchlichen Einkünfte dahin.

37. Így a magyar papságnál a lelki igények és a kézzelfogható pénzügyi érdekek összefonódtak egy sűrű jogi hálózatot alkotva, amelyet a koronával szemben érvényesítenie kellett. – So verbanden sich beim ungarischen Klerus geistliche Ansprüche und handfeste Geldinteressen zu einem dichten Geflecht von Rechten, die er gegen die Krone behaupten musste.

38. II. András király uralkodásáig ez a rendszer viszonylag megmaradt, de aztán súlyos nehézségekbe került. – Bis in die Regierungszeit König Andreas II. hinein blieb dieses Gefüge halbwegs gewahrt, doch dann geriet es in schwere Bedrängnis.

39. II. András 1205-ben lépett trónra, és olyan politikát folytatott, amelyet fia később „az új intézkedéseknek” gúnyolva emlegetett. – Andreas II. bestieg 1205 den Thron und führte eine Politik, die sein Sohn später als die neuen Einrichtungen verspottete.

40. Ezek az új intézkedések elsősorban abból álltak, hogy a király nagy léptékben ajándékozta el a koronabirtokokat kegyenceinek, hogy támogatókat szerezzen magának. – Diese neuen Einrichtungen bestanden vor allem darin, dass der König Krongüter in großem Stil an Günstlinge verschenkte, um sich Anhänger zu sichern.

41. Az elajándékozott földekkel együtt eltűntek a korona rendszeres bevételei is, így II. András új, gyorsan folyó pénzforrásokat keresett. – Mit dem verschenkten Land verschwanden die regelmäßigen Einkünfte der Krone, sodass Andreas nach neuen, schnell fließenden Geldquellen suchte.

42. Ezeket a pénzverde, a vám és főként a sókereskedelem bérbeadásában találta meg olyan vállalkozó szellemű gazdálkodóknak, akik azonnal nagy összegeket előlegeztek neki. – Er fand sie in der Verpachtung der Münze, des Zolls und vor allem des Salzhandels an unternehmerische Verwalter, die ihm sofort hohe Summen vorstreckten.

43. E bérlők és kincstárgrófok közül sokan zsidók vagy muszlim kereskedők voltak, akiket Magyarországon ismaelitáknak vagy szaracénoknak neveztek. – Viele dieser Pächter und Kammergrafen waren Juden oder muslimische Kaufleute, die man in Ungarn als Ismaeliten oder Sarazenen bezeichnete.

44. Az ismaeliták túlnyomórészt a muszlim Kelet kereskedőcsaládjaiból származtak, akik generációk óta a Kárpát-medencében éltek, és jártasak voltak a pénzügyekben. – Die Ismaeliten stammten überwiegend aus Händlerfamilien des muslimischen Ostens, die seit Generationen im Karpatenbecken lebten und im Finanzwesen erfahren waren.

45. A korona számára hasznos szakemberek voltak, az egyház számára azonban helyzetük súlyos botrányt jelentett. – Für die Krone waren sie nützliche Fachleute, doch für die Kirche bedeutete ihre Stellung einen schweren Anstoß.

46. A kánonjog ugyanis megtiltotta, hogy keresztények nem keresztények hatalma alatt álljanak, vagy azoknak szolgaként szolgáljanak. – Das kanonische Recht verbot nämlich, dass Christen unter der Amtsgewalt von Nichtchristen standen oder ihnen als Knechte dienten.

47. Ha tehát egy zsidó vagy muszlim kamargráf keresztény alattvalók felett uralkodott és keresztény adófizetőket kizsákmányolt, az egyház a világrend felfordulását látta ebben. – Wenn nun ein jüdischer oder muslimischer Kammergraf über christliche Untergebene gebot und christliche Steuerzahler schröpfte, sah die Kirche eine verkehrte Weltordnung am Werk.

48. Ehhez hozzátartozott, hogy ezek a kormányzók újrarendezték a sóelosztást, és eközben az érsekségek korábbi részesedéseit csökkentették vagy teljesen eltörölték. – Hinzu kam, dass diese Verwalter die Salzverteilung neu ordneten und dabei die alten Anteile der Erzbistümer beschnitten oder ganz strichen.

49. Az egyház tehát kettős veszteséget szenvedett: hírnevét, mert más vallásúak uralkodtak a keresztények felett, és pénzét, mert sóbevételei elapadtak. – Die Kirche verlor also gleich doppelt: an Ansehen, weil Andersgläubige über Christen herrschten, und an Geld, weil ihre Salzeinkünfte versiegten.

50. Ugyanakkor az alacsony rangú nemességet, az úgynevezett királyi szolgákat vagy servientes regis-t egyre növekvő adó- és szolgálati terhek nyomták. – Zur selben Zeit drückte den niederen Adel, die sogenannten königlichen Diener oder servientes regis, eine wachsende Last aus Steuern und Diensten.

51. E panaszok összefonódásából született 1222-ben az elégedetlenek felkelése, amely a királyt a híres Aranybulla kiadására kényszerítette. – Aus dem Zusammentreffen dieser Beschwerden entstand 1222 jener Aufstand der Unzufriedenen, der den König zur berühmten Goldenen Bulle zwang.

52. Az Aranybulla egy okirat volt, amely nevét az aranypecsétről kapta, amelyet bulla aurea néven az irathoz csatoltak. – Die Goldene Bulle war eine Urkunde, die ihren Namen von dem goldenen Siegel trug, das man als bulla aurea an das Schriftstück hängte.

53. Harmincegy cikkelyében garantálta a nemesség szabadságjogait, korlátozta a király önkényét, és új rendet teremtett a felbomlott pénzügyi rendszerben. – In einunddreißig Artikeln verbriefte sie die Freiheiten des Adels, schränkte die Willkür des Königs ein und ordnete das zerrüttete Finanzwesen neu.

54. Noha a bula elsősorban a világi nemességet részesítette előnyben, több rendelkezése közvetlenül érintette az egyház érdekeit is. – Obwohl die Bulle vor allem den weltlichen Adel begünstigte, berührten mehrere ihrer Bestimmungen unmittelbar die Belange der Kirche.

55. A legfontosabb az a cikk volt, amely kizárta a zsidókat és az ismaelitákat a pénzverde, a só és az adók kezelésével kapcsolatos tisztségekből. – Am wichtigsten war der Artikel, der Juden und Ismaeliten von den Ämtern der Münze, des Salzes und der Steuern ausschloss.

56. Ezzel a záradékkal a bula teljesítette az egyház egyik régi követelését, amely évek óta harcolt a más vallásúak pénzügyi irányítása ellen. – Mit dieser Klausel erfüllte die Bulle eine alte Forderung der Kirche, die das Finanzregiment der Andersgläubigen seit Jahren bekämpft hatte.

57. Egy másik cikk megtiltotta a királynak, hogy az úgynevezett collecta nevű általános különadót az egyház és a nemesség birtokaira kivetesse. – Ein weiterer Artikel untersagte dem König, die allgemeine Sondersteuer, die man collecta nannte, auf die Güter der Kirche und der Adligen zu legen.

58. Ezzel kifejezetten elismerték az egyházi birtokok adómentességét, ami az immunitás lényegét írott jogba foglalta. – Damit war die Steuerfreiheit des kirchlichen Grundbesitzes ausdrücklich anerkannt, was den Kern der Immunität in geschriebenes Recht überführte.

59. A királyi tisztviselők által a falvaktól követelt robotmunkát és szállásadási kötelezettséget is korlátozták az egyházi és nemesi birtokok esetében. – Auch die Frondienste und Einquartierungen, die königliche Beamte den Dörfern abverlangten, wurden für kirchlichen und adligen Boden eingeschränkt.

60. A bulla továbbá előírta, hogy egyetlen tisztviselő sem nyúlhat büntetlenül egy pap vagy nemes birtokához. – Die Bulle bestimmte ferner, dass kein Amtsträger ungestraft auf die Güter eines Geistlichen oder Edelmanns übergreifen durfte.

61. Az oklevélből hét azonos szövegű példányt készítettek, hogy a fontos hatalmak mindegyike saját példányt őrizhessen. – Von der Urkunde wurden sieben gleichlautende Ausfertigungen hergestellt, damit jede der wichtigen Mächte ein eigenes Exemplar verwahrte.

62. Egy-egy példányt kapott a pápa, a király, a palotagróf, a templomosok és a johanniták lovagrendjei, valamint az esztergomi és a kalocsai érsekségek. – Je ein Exemplar erhielten der Papst, der König, der Palatin, die Ritterorden der Templer und der Johanniter sowie die beiden Erzbistümer Esztergom und Kalocsa.

63. Az a tény, hogy éppen a két érsek lépett fel az oklevél őrzőjeként, az egyházat a dokumentumban rögzített szabadságjogok őrzőjévé tette. – Dass ausgerechnet die beiden Erzbischöfe als Bewahrer der Urkunde auftraten, machte die Kirche zur Hüterin der verbrieften Freiheiten.

64. Egy híres zárócikk, a későbbi ellenállási záradék, még azt is megengedte a birodalom nagyjaiknak, hogy szembeszálljanak egy szerződésszegő királlyal anélkül, hogy árulás vádjával terhelnék őket. – Ein berühmter Schlussartikel, der spätere Widerstandsparagraph, erlaubte den Großen des Reiches sogar, sich einem vertragsbrüchigen König zu widersetzen, ohne sich des Hochverrats schuldig zu machen.

65. Ez az ellenállási cikk kifejezetten megemlítette a püspököket is azok között, akik gyakorolhatták ezt az ellenállási jogot. – Dieser Widerstandsartikel nannte ausdrücklich auch die Bischöfe unter denen, die ein solches Widerstandsrecht ausüben durften.

66. Ezen engedmények ellenére az egyház továbbra is elégedetlen maradt, mert az 1222-es bulla kevesebbet biztosított számára, mint amiben reménykedett. – Trotz dieser Zugeständnisse blieb die Kirche unzufrieden, denn die Bulle von 1222 sicherte ihr weniger, als sie erhofft hatte.

67. Különösen az a döntő tilalom, hogy zsidókat és ismaelitákat ne bízzanak meg pénzügyi tisztségekkel, csupán papíron maradt, míg a gyakorlat változatlanul folytatódott. – Vor allem das entscheidende Verbot, Juden und Ismaeliten mit Finanzämtern zu betrauen, blieb auf dem Papier stehen, während die Praxis unverändert weiterlief.

68. II. Andrásnak túl sürgősen szüksége volt a tapasztalt gazdálkodók pénzére ahhoz, hogy valóban lemondjon a szolgálataikról. – Andreas II. brauchte das Geld der erfahrenen Verwalter zu dringend, um auf ihre Dienste tatsächlich zu verzichten.

69. Az érsekségek sójövedelmeit sem állították vissza abban a mértékben, ahogyan azt az egyház követelte. – Auch die Salzanteile der Erzbistümer wurden nicht in dem Umfang wiederhergestellt, den die Kirche forderte.

70. Így telt el majdnem egy évtized, amelynek során az egyházi panaszok egyre szaporodtak, anélkül hogy a király hatékony orvoslatot hozott volna. – So verging fast ein Jahrzehnt, in dem die kirchlichen Beschwerden anschwollen, ohne dass der König wirksame Abhilfe schuf.

71. A papság ezért egy, a király felett álló hatalomhoz fordult, nevezetesen a pápához és az egyházi kiközösítés szellemi fegyveréhez. – Die Geistlichkeit wandte sich daher an eine Macht, die über dem König stand, nämlich an den Papst und an die geistliche Waffe des Kirchenbanns.

72. 1231-ben II. András megújította az Aranybullát egy második változatban, amely sokkal jobban megfelelt az egyház követeléseinek. – Im Jahr 1231 erneuerte Andreas II. die Goldene Bulle in einer zweiten Fassung, die den Forderungen der Kirche weit stärker entgegenkam.

73. Ez az új változat megismételte a más vallásúak pénzügyi igazgatásba történő kinevezésének tilalmát, és további rendelkezésekkel szigorította azt. – Diese Neufassung wiederholte das Verbot, Andersgläubige in die Finanzverwaltung zu berufen, und schärfte es durch zusätzliche Bestimmungen.

74. De mindenekelőtt megváltoztatta azt az eljárást, amellyel az oklevél betartását kellett kikényszeríteni. – Vor allem aber veränderte sie das Verfahren, mit dem die Einhaltung der Urkunde erzwungen werden sollte.

75. A régi, 1222-es ellenállási záradék fegyveres felkelés jogát biztosította a világi nagyuraknak, de ez a jog veszélyesnek és nehezen kezelhetőnek bizonyult. – Der alte Widerstandsparagraph von 1222 hatte den weltlichen Großen das Recht zur bewaffneten Auflehnung zugesprochen, doch dieses Recht erwies sich als gefährlich und schwer handhabbar.

76. Helyébe most egy egyházi nyomásgyakorló eszköz lépett: az esztergomi érsek megkapta azt a jogot, hogy kiközösítse a királyt, amennyiben az megsérti a oklevélben rögzített szabadságjogokat. – An seine Stelle trat nun ein geistliches Druckmittel: Der Erzbischof von Esztergom erhielt das Recht, den König zu exkommunizieren, falls dieser die verbrieften Freiheiten verletzte.

77. Ezzel a záradékkal az egyház az alkotmány tényleges őrzőjévé vált, hiszen a kiközösítés a királyt súlyosabban érintette, mint bármely nemesi felkelés. – Mit dieser Klausel rückte die Kirche zum eigentlichen Wächter der Verfassung auf, denn der Kirchenbann traf den König härter als jeder Adelsaufstand.

78. Az exkommunikáció kizárta az elátkozottat a hívők közösségéből, megtagadta tőle a szentségeket, és szélsőséges esetben felmentette alattvalóit az engedelmesség alól. – Die Exkommunikation schloss den Gebannten aus der Gemeinschaft der Gläubigen aus, verwehrte ihm die Sakramente und entband im äußersten Fall seine Untertanen vom Gehorsam.

79. Egy keresztény király számára, akinek uralma az isteni kegyelemre alapult, az exkommunikáció teljes legitimitásának fenyegetését jelentette. – Für einen christlichen König, dessen Herrschaft sich auf göttliche Gnade gründete, bedeutete der Bann eine Bedrohung seiner gesamten Legitimität.

80. Azzal, hogy az 1231-es bulla ezt a fegyvert a primás kezébe adta, sokkal határozottabban biztosította az egyházi szabadságjogokat, mint bármely világi rendelkezés. – Indem die Bulle von 1231 diese Waffe in die Hand des Primas legte, sicherte sie die kirchlichen Freiheiten weit nachdrücklicher als jede weltliche Bestimmung.

81. Ezzel megfogalmazódott egy alapelv, amely az egyházat a birodalmi rend garanciájává tette, és felügyeleti jogot biztosított számára a korona magatartása felett. – Damit war ein Grundsatz formuliert, der die Kirche zur Garantin der Reichsordnung machte und ihr eine Aufsicht über das Verhalten der Krone einräumte.

82. Az új szöveg megerősítette továbbá az egyházi javak adómentességét és azt a tilalmat, hogy az egyházi földeket világi terhekkel terheljék. – Die Neufassung bekräftigte zudem die Steuerfreiheit der kirchlichen Güter und das Verbot, geistlichen Boden mit weltlichen Lasten zu beschweren.

83. Megerősítette az egyház jogát a teljes tizedre, és kifejezetten védelmet nyújtott a papságnak a túlkapásokat elkövető tisztviselőkkel szemben. – Sie bestätigte den Anspruch der Kirche auf den vollen Zehnten und nahm die Geistlichen ausdrücklich vor übergriffigen Amtleuten in Schutz.

84. Ennek ellenére 1231 után is eleinte alig változott valami a napi igazgatásban, mert a király nem akarta elbocsátani a hasznos pénzügyi szakembereket. – Trotzdem änderte sich auch nach 1231 in der täglichen Verwaltung zunächst wenig, weil der König die nützlichen Finanzleute nicht entlassen mochte.

85. A papság türelme azonban ekkorra már kimerült, és az esztergomi harcias érsek a legszélsőségesebb intézkedéshez folyamodott. – Die Geduld des Klerus war nun jedoch erschöpft, und der streitbare Erzbischof von Esztergom griff zur äußersten Maßnahme.

86. Ez az érsek Róbertnek hívták, és a református egyházi irányzat határozott képviselője volt, amely hitbeli kérdésekben nem tűrt kompromisszumokat. – Dieser Erzbischof hieß Robert und war ein entschlossener Vertreter der reformkirchlichen Richtung, die keine Kompromisse in Glaubensfragen duldete.

87. 1232 februárjában Róbert az egész Magyar Királyságra kiáltotta ki az interdiktrumot, egyfajta kollektív egyházi kiközösítést az egész országra. – Im Februar 1232 verhängte Robert das Interdikt über das gesamte Königreich Ungarn, eine Art kollektiven Kirchenbann über ein ganzes Land.

88. Az interdikttel a harangok elhallgattak, a misék szüneteltek, és a kereszteléseket, esküvőket és egyházi temetéseket nagyrészt megtiltották. – Unter dem Interdikt schwiegen die Glocken, ruhten die Gottesdienste und blieben Taufen, Hochzeiten und kirchliche Begräbnisse weithin verboten.

89. Egy végtelenül keresztény társadalom számára egy ilyen állapot alig volt elviselhető, mert leállította a vallási életet. – Für eine durch und durch christliche Gesellschaft war ein solcher Zustand kaum erträglich, weil er das religiöse Leben zum Stillstand brachte.

90. Ugyanakkor Róbert név szerint több magas rangú méltóságot is kiátkozott, köztük Dénes palotagrófot, akit az egyházellenes pénzügyi politika felelősségével vádolt. – Zugleich exkommunizierte Robert namentlich mehrere hohe Würdenträger, darunter den Palatin Dénes, den er für die kirchenfeindliche Finanzpolitik verantwortlich machte.

91. Róbert azzal vádolta a kormányt, hogy a zsidók és a szaracénok továbbra is elnyomják a keresztény alattvalókat, és megvonják az egyháztól a sóbevételeket. – Robert warf der Regierung vor, dass Juden und Sarazenen weiterhin christliche Untertanen bedrückten und die Salzeinkünfte der Kirche vorenthielten.

92. Ezzel a lépéssel a király nehéz helyzetbe került, hiszen egy elátkozott és elhagyatott udvar gyorsan elvesztette tekintélyét és az iránta tanúsított engedelmességet. – Der König geriet durch diesen Schritt in eine Zwangslage, denn ein gebannter und verödeter Hof verlor rasch an Ansehen und Gehorsam.

93. II. András ezután IX. Gergely pápához fordult, hogy elérje az interdiktum feloldását és egy elfogadható megoldást. – Andreas II. wandte sich daraufhin an Papst Gregor IX., um eine Aufhebung des Interdikts und einen tragbaren Ausgleich zu erreichen.

94. IX. Gergely cselekvőképes pápa volt, aki határozottan védte az egyház jogait, ugyanakkor a békés rendezésben is érdekelt volt. – Gregor IX. war ein tatkräftiger Papst, der die Rechte der Kirche entschlossen verfocht und zugleich an einer Befriedung interessiert war.

95. Magyarországra küldött egy legátust, egy Jakab nevű kardinált, akit széles körű felhatalmazással ruházott fel. – Er entsandte einen Legaten nach Ungarn, einen Kardinal namens Jakob, der mit weitreichenden Vollmachten ausgestattet war.

96. A pápai legátus maga a pápa nevében járt el, ezért kötelező érvényű megállapodásokat köthetett a királlyal. – Ein päpstlicher Legat handelte im Namen des Papstes selbst und konnte daher verbindliche Vereinbarungen mit dem König schließen.

97. A tárgyalások elhúzódtak, mert a királynak szüksége volt a pénzügyi bérlők pénzére, az egyház viszont ragaszkodott azok eltávolításához. – Die Verhandlungen zogen sich hin, weil der König das Geld der Finanzpächter brauchte, die Kirche aber auf deren Entfernung bestand.

98. Végül 1233 augusztusában ünnepélyes megállapodás született, amely helyszíne után a Beregi Szerződés nevet kapta. – Schließlich kam es im August 1233 zu einer feierlichen Übereinkunft, die nach ihrem Ort den Namen Vertrag von Bereg erhielt.

99. Bereg a királyság északkeleti részén fekvő erdős terület volt, ahol II. András király esküt tett a legátus és Isten előtt. – Bereg war ein Waldgebiet im Nordosten des Königreichs, wo König Andreas II. seinen Eid vor dem Legaten und Gott ablegte.

100. Ebben az esküben a király megígérte, hogy tiszteletben tartja az egyház szabadságjogait, és a vitás kérdéseket egyenként rendezi. – In diesem Eid versprach der König, die Freiheiten der Kirche zu achten und die strittigen Punkte einzeln zu regeln.

101. A legfontosabb pont ismét a más vallásúakat érintette: II. András megfogadta, hogy egy éven belül eltávolítja a zsidókat és a szaracénokat a közhivatalokból. – Der wichtigste Punkt betraf erneut die Andersgläubigen: Andreas gelobte, Juden und Sarazenen binnen Jahresfrist aus den öffentlichen Ämtern zu entfernen.

102. A jövőben sem az érmék, sem a só, sem az adók nem kerülhettek nem keresztények kezébe, amivel az egyház egyik központi követelése végre érvényt nyert. – Künftig sollten weder Münze noch Salz noch Steuern in den Händen von Nichtchristen liegen, womit eine zentrale Forderung der Kirche endlich Geltung erhielt.

103. Annak érdekében, hogy a keresztények és a más vallásúak külsőleg megkülönböztethetők maradjanak, a zsidóknak és a muszlimoknak felismerhető jelzést kellett viselniük ruházatukon. – Damit Christen und Andersgläubige äußerlich unterscheidbar blieben, sollten Juden und Muslime ein erkennbares Zeichen an ihrer Kleidung tragen.

104. Ez a rendelkezés összhangban állt az 1215-ös IV. Lateráni Zsinat határozataival, amely a zsidók és a muszlimok megjelölését követelte az egész latin kereszténység területén. – Diese Vorschrift entsprach Beschlüssen des Vierten Laterankonzils von 1215, das die Kennzeichnung von Juden und Muslimen in der ganzen lateinischen Christenheit gefordert hatte.

105. Ezenkívül a szerződés megtiltotta, hogy keresztény szolgák vagy szobalányok zsidók és szaracénok háztartásában szolgáljanak. – Ferner verbot der Vertrag, dass christliche Knechte oder Mägde in den Haushalten von Juden und Sarazenen dienten.

106. Aki keresztényként nem keresztény ura alatt állt, azt fel kellett menteni ebből a szolgálatból, és vissza kellett adni a hitéhez. – Wer als Christ unter einem nichtchristlichen Herrn gestanden hatte, sollte aus diesem Dienst gelöst und seinem Glauben zurückgegeben werden.

107. A tárgyalások második fontos témája az volt, hogy az egyház milyen kárt szenvedett el az elvesztett sóbevételek miatt. – Ein zweiter großer Verhandlungsgegenstand war der Schaden, den die Kirche durch die verlorenen Salzeinkünfte erlitten hatte.

108. A király kötelezettséget vállalt arra, hogy az esztergomi és a kalocsai érsekségeknek kártérítésként jelentős pénzösszeget fizet, amelyet körülbelül tízezer ezüstmárkára becsültek. – Der König verpflichtete sich, den Erzbistümern Esztergom und Kalocsa eine hohe Geldsumme als Entschädigung zu zahlen, die mit etwa zehntausend Mark Silber angegeben wird.

109. Ugyanakkor megerősítette az egyház korábbi sórészesedéseit, és megígérte, hogy a jövőben rögzített mennyiségű sót vagy annak ellenértékét szállítja az egyháznak. – Zugleich bestätigte er die alten Salzanteile der Kirche und versprach, ihr künftig eine feste Menge Salz oder deren Gegenwert auszuliefern.

110. A vitatott tizedkérdést is rendezték azzal, hogy biztosították az egyház számára a tized természetbeni beszedését, amennyiben azt igényelte. – Auch die leidige Zehntfrage wurde geregelt, indem man der Kirche den Bezug des Zehnten in Naturalien sicherte, soweit sie ihn verlangte.

111. Így a papság elkerülte azt a veszélyt, hogy a folyamatos pénzromlás leértékelje legfontosabb bevételét. – So entging der Klerus der Gefahr, dass die fortgesetzte Münzverschlechterung seine wichtigste Einnahme entwertete.

112. A beregi szerződés emellett biztosította az egyháznak, hogy e vállalások megsértését egyházi bíróságok előtt tárgyalják, és egyházi büntetésekkel szankcionálják. – Der Vertrag von Bereg gewährte der Kirche außerdem, dass Verstöße gegen diese Zusagen vor geistlichen Gerichten verhandelt und mit kirchlichen Strafen geahndet werden konnten.

113. Amennyiben a király megszegné esküjét, az esztergomi érsek ismét kiátkozáshoz folyamodhatott, amivel megerősítették az 1231-es nyomásgyakorlási eszközt. – Sollte der König seinen Eid brechen, durfte der Erzbischof von Esztergom erneut zur Exkommunikation greifen, womit das Druckmittel von 1231 bestätigt wurde.

114. Cserébe a legátus feloldotta az interdiktumot, így a harangok újra megszólaltak, és a magyar egyházi élet fellélegzett. – Im Gegenzug hob der Legat das Interdikt auf, sodass die Glocken wieder läuteten und das kirchliche Leben in Ungarn aufatmete.

115. Beregben az egyház jogi helyzete csúcspontjára ért, hiszen korábban ritkán kötelezte el magát egy magyar király ilyen mértékben. – Mit Bereg war ein Höhepunkt der kirchlichen Rechtsstellung erreicht, denn selten zuvor hatte sich ein ungarischer König so weitgehend gebunden.

116. Mindazonáltal hamar kiderült, hogy a szép esküvek és az államháztartás kemény valósága két különböző dolog voltak. – Dennoch zeigte sich bald, dass schöne Eide und die zähe Wirklichkeit der Staatsfinanzen zweierlei waren.

117. Már II. András is halogatta a végrehajtást, és fia, IV. Béla, aki 1235-ben vette át a koronát, szintén hűvös távolságot tartott a messzemenő ígéretektől. – Schon Andreas II. zögerte die Ausführung hinaus, und sein Sohn Béla IV., der 1235 die Krone übernahm, wahrte ebenfalls einen kühlen Abstand zu den weitgehenden Zusagen.

118. IV. Béla ugyan nagy jelentőséget tulajdonított jámborságának, de királyként neki is szüksége volt tapasztalt pénzügyi szakemberekre és bőséges bevételekre. – Béla IV. legte zwar Wert auf seine Frömmigkeit, doch als König brauchte auch er erfahrene Finanzleute und ergiebige Einnahmen.

119. A zsidó és muszlim tisztségviselők szigorú eltávolítása miatt ezért új feszültségek alakultak ki Rómával. – Über die strikte Entfernung aller jüdischen und muslimischen Amtsträger kam es daher zu neuen Reibungen mit Rom.

120. A pápa többször is felszólította a szerződés betartására, míg a korona a közigazgatás gyakorlati kényszereire hivatkozott. – Der Papst mahnte mehrfach die Erfüllung des Vertrags an, während die Krone auf die praktischen Zwänge der Verwaltung verwies.

121. Így az egyházi követelések érvényesítése hosszadalmas folyamat maradt, amely évekig elhúzódott, változó nyomás alatt. – So blieb die Durchsetzung der kirchlichen Forderungen ein langwieriger Prozess, der sich über Jahre und unter wechselndem Druck hinzog.

122. Az 1241-es mongol támadás erőszakosan megszakította ezt a vitát, mivel a katasztrófa egy időre háttérbe szorította az összes belső vitás kérdést. – Der Mongolensturm von 1241 unterbrach diese Auseinandersetzung gewaltsam, weil die Katastrophe alle inneren Streitfragen für eine Weile in den Schatten stellte.

123. A pusztítás után az országot újra kellett építeni, és ebben a szorult helyzetben a király és az egyház közös erőfeszítésre tömörült. – Nach der Verwüstung musste das Land neu aufgebaut werden, und in dieser Notlage rückten König und Kirche zur gemeinsamen Anstrengung zusammen.

124. Mindazonáltal az 1222-es, 1231-es és Bereg-i alapelvek túlélték a válságot, és továbbra is az egyházi szabadság jogi keretét képezték. – Gleichwohl überdauerten die Grundsätze von 1222, 1231 und Bereg die Krise und blieben das rechtliche Gerüst der kirchlichen Freiheit.

125. Ezen okiratokból le lehetett vezetni, hogy az egyház adómentes és bírósági joghatóságtól mentes volt, valamint a tized teljes összegét birtokolta. – Aus diesen Urkunden ließ sich ableiten, dass die Kirche steuerfrei, gerichtsfrei und im Besitz des vollen Zehnten war.

126. Az adómentesség azt jelentette, hogy a királyi adószedők nem nyúlhattak a püspökségek, káptalanok és kolostorok birtokaihoz. – Die Steuerfreiheit bedeutete, dass die königlichen Steuereinnehmer die Güter von Bistümern, Kapiteln und Klöstern nicht antasten durften.

127. Ha mégis valamely tisztviselő adót követelt, az érintett prelátus hivatkozhatott a dokumentumokban rögzített szabadságjogokra, és igazságot követelhetett. – Wo dennoch ein Amtsträger eine Abgabe forderte, konnte der betroffene Prälat sich auf die verbrieften Freiheiten berufen und Recht verlangen.

128. A bírósági mentesség, a privilegium fori, kivonta a papokat a világi bírósági joghatóság alól, és a püspökök egyházi bíróságainak alárendelte őket. – Die Gerichtsfreiheit, das privilegium fori, entzog Geistliche der weltlichen Gerichtsbarkeit und unterstellte sie den geistlichen Gerichten der Bischöfe.

129. Ezek a különleges bíróságok a kánonjog szerint ítélkeztek, és egyházi büntetéseket szabhattak ki, amelyek a bűnbánattól a tisztségből való eltávolításig terjedtek. – Diese Sondergerichte urteilten nach kanonischem Recht und konnten kirchliche Strafen verhängen, die von Bußen bis zur Amtsenthebung reichten.

130. Házassági ügyekben, egyházi vagyonra vonatkozó öröklési vitákban és hitbeli kérdésekben is az egyház követelte magának a kizárólagos joghatóságot. – Auch in Ehesachen, Erbstreitigkeiten um geistliches Gut und Fragen des Glaubens beanspruchte die Kirche die alleinige Zuständigkeit.

131. Az a vita, hogy milyen messzire terjedhetett ez az egyházi joghatóság, a középkor egészén át kísérte a korona és az egyház viszonyát. – Der Streit darüber, wie weit diese geistliche Gerichtsbarkeit reichen durfte, begleitete das Verhältnis von Krone und Kirche durch das gesamte Mittelalter.

132. A harmadik pillér, a tized, továbbra is az egyház gazdasági életvonala maradt, ezért az egyház nagy kitartással üldözte annak beszedését. – Der dritte Pfeiler, der Zehnte, blieb die wirtschaftliche Lebensader der Kirche, weshalb sie seine Eintreibung mit großer Hartnäckigkeit verfolgte.

133. Aki megtagadta a tized fizetését, egyházi büntetésekkel sújtható volt, ismételt esetben akár a gyülekezetből való kizárással is. – Wer den Zehnten verweigerte, konnte mit kirchlichen Strafen belegt werden, im Wiederholungsfall sogar mit dem Ausschluss aus der Gemeinde.

134. E tized bevételeiből és az egyházi sórészesedésekből finanszírozta a papság épületeit, iskoláit és a szegénygondozást. – Über die Erträge dieses Zehnten und über die kirchlichen Salzanteile finanzierte die Geistlichkeit ihre Bauten, ihre Schulen und ihre Armenfürsorge.

135. A 13. században Esztergomban, Kalocsán és másutt felépült nagy dómok e biztos jövedelem nélkül elképzelhetetlenek lettek volna. – Die großen Domkirchen, die im 13. Jahrhundert in Esztergom, Kalocsa und anderswo entstanden, wären ohne diese gesicherten Einkünfte nicht denkbar gewesen.

136. Az immunitáshoz tartozott továbbá, hogy az egyházi földesurak saját földjeiken bíróságot tartottak és alacsonyabb szintű büntetőhatalmat gyakoroltak. – Zur Immunität gehörte ferner, dass kirchliche Grundherren auf ihrem Land selbst Gericht hielten und niedere Strafgewalt ausübten.

137. Egy püspök vagy apát így saját kis uradalommal rendelkezett, amelyben kamatot szedett be, igazságot szolgáltatott és védelmet nyújtott. – Ein Bischof oder Abt verfügte damit über eine eigene kleine Herrschaft, in der er Zinsen einzog, Recht sprach und Schutz gewährte.

138. Ez a földesúri mentesség hasonlított a világi mágnások helyzetéhez, ezért a prelátusokat joggal sorolták az egyház fejedelmei közé. – Diese grundherrliche Immunität glich der Stellung weltlicher Magnaten, weshalb man die Prälaten zu Recht den Fürsten der Kirche zurechnete.

139. A szent helyeknek járó menedékjog megvédte a menekülteket az azonnali elfogástól, és a üldözőket rendezett eljárásra kényszerítette. – Das Asylrecht, das geweihten Stätten zukam, schützte Flüchtige vor sofortigem Zugriff und zwang die Verfolger zu einem geordneten Verfahren.

140. Az egyház személyei és vagyontárgyai is különleges védelem alatt álltak, így egy pap vagy egy egyházi birtok elleni támadás súlyosabb bűncselekménynek minősült. – Auch Personen und Sachen der Kirche standen unter besonderem Schutz, sodass ein Angriff auf einen Geistlichen oder ein Kirchengut als schwerere Tat galt.

141. Aki erőszakosan megtámadott egy papot, a kánonjog szerint automatikusan kiközösítés alá esett, és Rómában kellett kegyelemért folyamodnia. – Wer einen Kleriker tätlich angriff, verfiel nach kanonischem Recht ohne weiteres dem Bann und musste sich in Rom um Lossprechung bemühen.

142. Mindezek a kiváltságok együttesen sűrű védőburkot alkottak, amely az egyházat kiemelte a király szokásos fennhatósága alól. – All diese Vorrechte zusammen bildeten ein dichtes Schutzgehäuse, das die Kirche von der gewöhnlichen Untertanenschaft des Königs abhob.

143. E különleges helyzet jogi alapját immár ünnepélyes okiratok rögzítették, amelyekre a papság bármikor hivatkozhatott. – Die rechtliche Grundlage dieser Sonderstellung war nun in feierlichen Urkunden niedergelegt, auf die sich der Klerus jederzeit berufen konnte.

144. Éppen az írásbeli rögzítésben rejlett a haladás, hiszen ami korábban szokás és királyi kegy volt, az perelhető joggá vált. – Gerade in der schriftlichen Verbriefung lag der Fortschritt, denn was zuvor Gewohnheit und königliche Gunst gewesen war, wurde zum einklagbaren Recht.

145. Egy király félretehette a régi szokásokat, egy pecsételt kiváltságot viszont csak a szavak megszegésének vádjával sérthetett meg. – Ein König konnte alte Gewohnheiten beiseiteschieben, ein gesiegeltes Privileg dagegen nur unter dem Vorwurf des Wortbruchs verletzen.

146. Éppen ezért őrizte az egyház az Aranybulla és a Beregi Szerződés példányait, mint drága kincseket. – Eben deshalb hütete die Kirche ihre Exemplare der Goldenen Bulle und des Beregvertrags wie kostbare Schätze.

147. Vitás esetben egy érsek előmutathatta az okiratot, és emlékeztethette a királyt az általa letett esküre. – Im Streitfall konnte ein Erzbischof die Urkunde vorweisen und den König an seinen beschworenen Eid erinnern.

148. Ugyanakkor az egyházi büntetőhatalom is hatékony eszközként szolgált, mivel az egyházi kiközösítés ott érintette a királyt, ahol uralma a legsebezhetőbb volt. – Zugleich diente die geistliche Strafgewalt als wirksamer Hebel, weil der Bann den König dort traf, wo seine Herrschaft am verwundbarsten war.

149. A dokumentált jog és az egyházi büntetőhatalom ezen összekapcsolódása a magyar egyházat a birodalmi alkotmány egyik támogatójává tette. – Diese Verbindung aus verbrieftem Recht und kirchlicher Strafgewalt machte die ungarische Kirche zu einem Mitträger der Reichsverfassung.

150. Az egyházi mentességet azonban nem szabad a koronától való teljes függetlenségként értelmezni, hiszen a király továbbra is hatalmas maradt. – Man darf die kirchliche Immunität gleichwohl nicht als völlige Unabhängigkeit von der Krone auffassen, denn der König blieb mächtig.

151. Patrónusi joga továbbra is lehetővé tette számára, hogy befolyásolja a püspökségek betöltését, így a magas rangú egyházi méltóságok gyakran a király bizalmasai voltak. – Sein Patronatsrecht erlaubte ihm weiterhin, auf die Besetzung der Bistümer einzuwirken, sodass die hohen Geistlichen oft königliche Vertraute waren.

152. Sok püspök az udvari szolgálatból vagy a királyi kancelláriából származott, és tisztségük betöltése alatt is kapcsolatban maradtak a koronával. – Viele Bischöfe entstammten dem Hofdienst oder der königlichen Kanzlei und blieben der Krone auch im Amt verbunden.

153. Az egyház szabadsága ezért nem annyira a királyságtól való elszakadást jelentette, mint inkább birtokainak, jogainak és méltóságának védelmét az önkényes beavatkozásokkal szemben. – Die Freiheit der Kirche meinte daher weniger eine Loslösung vom Königtum als die Sicherung ihres Besitzes, ihres Rechts und ihrer Würde gegen willkürliche Eingriffe.

154. Ebben a korlátozott, de szilárd értelemben az egyházi szabadságjogok az Aranybulla és a Beregi Szerződés révén valóban biztosítva voltak. – In diesem begrenzten, aber festen Sinn waren die kirchlichen Freiheiten mit der Goldenen Bulle und dem Beregvertrag wirklich gesichert.

155. A magyar fejlemények nem álltak egyedül, hanem a 13. század egész Európára kiterjedő mintájának feleltek meg. – Die ungarische Entwicklung stand dabei nicht allein, sondern entsprach einem gesamteuropäischen Muster des 13. Jahrhunderts.

156. Angliában az 1215-ös Magna Carta első cikke szintén az angol egyház szabadságát helyezte előtérbe. – In England hatte die Magna Carta von 1215 mit ihrem ersten Artikel ebenfalls die Freiheit der englischen Kirche an den Anfang gestellt.

157. Ott is a szabad választásokról, az adómentességről és az egyházi vagyon védelméről a királyi önkényesség ellen volt szó. – Auch dort ging es um freie Wahlen, um Steuerfreiheit und um den Schutz kirchlichen Guts vor königlicher Willkür.

158. Az Aranybulla és a Magna Carta így azon okiratok sorába tartoznak, amelyekben az uralkodók írásba foglalt szabadságjogok révén korlátozták hatalmukat. – Die Goldene Bulle und die Magna Carta gehören somit zu einer Reihe von Urkunden, in denen die Herrscher ihre Macht durch verbriefte Freiheiten begrenzen ließen.

159. Az, hogy mindkét esetben az egyház a fő haszonélvezők közé tartozott, nem véletlen volt, hanem politikai és gazdasági erejének kifejeződése. – Dass die Kirche in beiden Fällen zu den Hauptnutznießern zählte, war kein Zufall, sondern Ausdruck ihrer politischen und wirtschaftlichen Stärke.

160. Az egyház rendelkezett műveltséggel, Rómával való nemzetközi kapcsolatokkal, valamint a kiközösítés szellemi fegyverével, amellyel egyetlen világi réteg sem rendelkezett. – Die Kirche verfügte über Bildung, über internationale Verbindungen nach Rom und über die geistliche Waffe des Bannes, die kein weltlicher Stand besaß.

161. Ebből a hatalmi bőségből fakadóan követeléseit nagyobb erővel tudta érvényesíteni, mint az alacsonyabb rangú nemesség vagy a városok. – Aus dieser Machtfülle heraus konnte sie ihre Forderungen mit größerem Nachdruck verfolgen als der niedere Adel oder die Städte.

162. A 13. század folyamán ebből megerősödött az a felfogás, hogy a papság a királyságon belül önálló rend, saját jogokkal rendelkezik. – Im Lauf des 13. Jahrhunderts verfestigte sich daraus die Vorstellung, dass die Geistlichkeit ein eigener Stand mit eigenen Rechten innerhalb des Königreichs sei.

163. Ez a papi rend később a nemesség és a királyi városok mellett a rendi rendszer egyik pillérévé vált. – Dieser geistliche Stand trat später neben den Adel und die königlichen Städte als eine der Säulen der ständischen Ordnung.

164. A prelátusok részt vettek a birodalmi gyűléseken, és ott rangjuknak megfelelő szavazati jogot követeltek maguknak. – Die Prälaten nahmen an den Reichsversammlungen teil und beanspruchten dort eine ihrem Rang entsprechende Stimme.

165. Így az egyházi mentesség, amely eredetileg a birtokok és jövedelmek védelmeként jött létre, a magyar alkotmány egyik alapeleme lett. – So wurde die kirchliche Immunität, die als Schutz von Land und Einkünften begonnen hatte, zu einem Baustein der ungarischen Verfassung.

166. A későbbi királyok koronázásuk alkalmával újra és újra megerősítették az egyházi szabadságjogokat, mivel az esztergomi érsek tette fel a koronát, és ő felügyelte e jogok tiszteletben tartását. – Spätere Könige bestätigten die kirchlichen Freiheiten bei ihrer Krönung immer wieder, weil der Erzbischof von Esztergom die Krone aufsetzte und auf die Wahrung dieser Rechte achtete.

167. Aki meg akart koronáztatni magát, el kellett ismernie az egyház írásban rögzített szabadságjogait, ami biztosította azok érvényességét uralkodóról uralkodóra. – Wer gekrönt werden wollte, musste die verbrieften Freiheiten der Kirche anerkennen, was ihre Geltung von Herrscher zu Herrscher fortschrieb.

168. Ezáltal az egyházi mentesség szorosan összekapcsolódott a koronázási szokással és a Szent Koronával, a királyság legfőbb szimbólumával. – Damit verband sich die kirchliche Immunität fest mit dem Krönungsbrauch und mit der Heiligen Krone, dem höchsten Symbol des Königreichs.

169. A szabadságjogok hatályát érintő konfliktusok mindazonáltal továbbra is napirenden voltak, főként amikor a korona pénzügyi nehézségekbe került. – Konflikte um die Reichweite dieser Freiheiten blieben dennoch an der Tagesordnung, vor allem wenn die Krone in Geldnot geriet.

170. A királyok újra és újra megpróbálták az egyházat különadók fizetésére kötelezni vagy joghatóságát korlátozni, és a papság újra és újra hivatkozott kiváltságaira. – Immer wieder versuchten Könige, die Kirche zu Sonderabgaben heranzuziehen oder ihre Gerichtsbarkeit zu beschneiden, und immer wieder berief sich der Klerus auf seine Privilegien.

171. Ez a feszültség nem a kudarc jele volt, hanem a több hatalomból álló birodalomban zajló normális erőviszonyok játéka. – Diese Spannung war kein Zeichen des Scheiterns, sondern das normale Spiel der Kräfte in einem Reich, das aus mehreren Mächten zusammengesetzt war.

172. Az egyházi mentesség ebben az összefüggésben olyan ellensúlyként működött, amely korlátozta a királyi hatalmat és szigorú szabályokhoz kötötte azt. – Die kirchliche Immunität wirkte darin als Gegengewicht, das die Königsmacht band und an feste Regeln knüpfte.

173. Az egyházi birtokokon élő parasztok számára a mentesség egyúttal azt jelentette, hogy tizedüket és kamataikat a koronának helyett az egyháznak fizették be. – Für die Bauern auf kirchlichem Land bedeutete die Immunität zugleich, dass sie ihren Zehnten und ihre Zinsen an die Kirche statt an die Krone entrichteten.

174. Hogy helyzetük a papi földesurak alatt könnyebb vagy nehezebb volt-e, mint a világiak alatt, erre nem lehet általános választ adni, és az az egyes uraktól függött. – Ob ihre Lage unter geistlichen Grundherren leichter oder schwerer war als unter weltlichen, lässt sich nicht allgemein beantworten und hing vom einzelnen Herrn ab.

175. A királyság egészét tekintve azonban az egyház biztosított helyzete megerősítette az ország keresztény jellegét és a latin Európába való beágyazottságát. – Für das Königreich als Ganzes festigte die gesicherte Stellung der Kirche jedoch die christliche Prägung des Landes und die Einbindung in das lateinische Europa.

176. Esztergomon és Rómán keresztül Magyarország kapcsolatban maradt az egész kereszténységgel, és az egyház kiváltságai ennek a köteléknek a részét képezték. – Über Esztergom und Rom blieb Ungarn mit der gesamten Christenheit verbunden, und die Privilegien der Kirche waren ein Teil dieses Bandes.

177. A papság, mint adó- és bírósági mentességet élvező rend, a középkor végéig és azon túl is megőrizte önállóságát. – Die Geistlichkeit bewahrte als steuer- und gerichtsfreier Stand ihre Eigenständigkeit bis ans Ende des Mittelalters und darüber hinaus.

178. Csak a kora újkor nagy felfordulásai, a reformáció és az oszmán hódítás rengették meg ezt a rendszert. – Erst die großen Umwälzungen der frühen Neuzeit, die Reformation und die osmanische Eroberung, sollten dieses Gefüge erschüttern.

179. A 13. században azonban az egyházi mentesség szilárd alapokon állt, támaszkodva az Aranybulla-ra, annak 1231-es újrafogalmazására és a Beregi Szerződésre. – Im 13. Jahrhundert aber stand die kirchliche Immunität auf festem Grund, gestützt von der Goldenen Bulle, ihrer Neufassung von 1231 und dem Vertrag von Bereg.

180. Az egyházi mentesség így a magyar birodalmi rend egyik alappillére maradt, amelyet sem a pénzszűkében lévő királyok, sem a hatalomra törő mágnások nem tudtak tartósan félresöpörni. – Die kirchliche Immunität blieb damit ein tragender Pfeiler der ungarischen Reichsordnung, den weder geldbedürftige Könige noch ehrgeizige Magnaten dauerhaft beiseiteschieben konnten.

(aufklappen)magyar

1. A késő középkori Magyarországon az egyház volt a királyság legnagyobb földbirtokosa, és kiemelt helyzete egy olyan jogcsomagon alapult, amelyet mentességnek neveztek.

5. A háttérben a VII. Gergely pápáról elnevezett gregoriánus reform állt, amelynek célja az volt, hogy kiszabadítsa az egyházat a királyok és a nemesek rendelkezési jogából.

7. Ebből a küzdelemből született meg az az elképzelés, hogy az egyházi vagyon végső soron Istené, és ezért kivonul a világi adók és bíróságok hatálya alól.

9. Az ilyen egyedi kiváltságokból fokozatosan kialakult egy általános elv, amely az egész papságot önálló rendnek tekintette, saját szabályokkal.

10. Ez a rend nem az állami jog, hanem a kánonjog hatálya alá tartozott, amelyet Rómában kodifikáltak és a katedrálisiskolákban tanítottak.

11. Ezen elv szerint egy bűncselekményt elkövető egyházi személynek egyházi bíróság előtt kellett felelnie, és nem a király bírója előtt.

12. Ezt a kiváltságot privilegium fori-nak nevezték, vagyis a saját bírósági joghoz való jogot, amely a korona és az egyház közötti legérzékenyebb vitapontok közé tartozott.

13. Ehhez hozzáadódott a menedékjog, amely védelmet nyújtott az üldözötteknek, amíg egy felszentelt templomba menekültek, ahol a világi üldözők nem foghatták el őket.

14. Gazdasági szempontból az egyházi szabadság a tizeden alapult, amely a terméshozam tizedének megfelelő adó volt, amit minden kereszténynek a plébániájának kellett befizetnie.

15. A tized – latinul decima, magyarul dézsma – nem önkéntes, jámbor adomány volt, hanem jogilag kikényszeríthető kötelező adó.

16. Emellett az egyház hatalmas birtokokkal rendelkezett, amelyek parasztai kamatot és szolgálatot tartoztak fizetni, ami egyébként a királyt vagy egy világi földesurat illette volna meg.

18. Pontosan ez a világi beavatkozás elleni védelem képezte annak a magját, amit a 13. századi források egyházi mentességként írtak le.

19. Magyarországon az egyházi intézményrendszer azon az alapon nyugodott, amelyet Szent István király fektetett le 1000 körül, amikor püspökségeket alapított és földet juttatott nekik.

21. Esztergom – németül Gran néven – az érsek székhelyévé vált, aki mint prímás az ország legmagasabb rangú egyházi méltóságát töltötte be.

22. Az esztergomi érseknek joga volt a királyt megkoronázni, ami az alkotmányos rendszerben különleges jelentőséget kölcsönzött neki.

23. A püspökök kezdettől fogva a királyi tanács tagjai voltak, így az egyház nem csupán hitbeli intézmény volt, hanem politikai hatalom is.

24. Ugyanakkor a magyar király is erős befolyást gyakorolt az egyházra, hiszen apostoli királynak számított, aki méltóságát a pápa által adott megbízatásra vezette vissza.

25. Ebből a megbízatásból a korona kiterjedt patronátusi jogot vezetett le, amely biztosította számára a döntő szót a püspökségek és apátságok betöltésekor.

27. Ebben rejtőzött egy állandó konfliktus, hiszen a református egyház a szabad választást követelte, míg a korona ragaszkodott régi rendelkezési jogához.

28. Amíg a korona és az egyház együttműködött, ez az ellentét a felszín alatt maradt, de válságos időkben nyíltan kitört.

29. Gazdasági szempontból a magyar egyház gazdag volt, mert a földbirtokok és a tizedek mellett részesedése volt a királyi sókereskedelemből is.

30. A só a középkorban szűkös és drága árucikk volt, amely a hús és hal tartósításához elengedhetetlenül szükséges volt.

31. A magyar sótelepek főként Erdélyben voltak, ahol már az ókor óta működtek sóbányák, amelyek termését a korona monopóliumként tartotta fenn.

32. Ebből a monopóliumból a királyok az esztergomi és a kalocsai érsekségeknek állandó részesedést biztosítottak, akár pénzben, akár meghatározott számú sótömb formájában.

33. Ezek a sóból származó bevételek az egyházi költségvetés jelentős részét tették ki, ezért a sógazdálkodás bármilyen változása közvetlenül érintette az egyházat.

34. A tizeddel kapcsolatban volt egy második érzékeny pont, nevezetesen az a kérdés, hogy azt természetben vagy pénzben kell-e befizetni.

35. Az egyház legszívesebben természetbeni adó formájában, azaz gabonában és borban követelte a tizedet, mert azok értéke független maradt a pénzérték ingadozásaitól.

36. Ha a parasztok ehelyett érmékkel fizettek, amelyek ezüsttartalmát a király egyre rombolta, az egyházi bevételek elolvadtak.

37. Így a magyar papságnál a lelki igények és a kézzelfogható pénzügyi érdekek összefonódtak egy sűrű jogi hálózatot alkotva, amelyet a koronával szemben érvényesítenie kellett.

38. II. András király uralkodásáig ez a rendszer viszonylag megmaradt, de aztán súlyos nehézségekbe került.

39. II. András 1205-ben lépett trónra, és olyan politikát folytatott, amelyet fia később „az új intézkedéseknek” gúnyolva emlegetett.

40. Ezek az új intézkedések elsősorban abból álltak, hogy a király nagy léptékben ajándékozta el a koronabirtokokat kegyenceinek, hogy támogatókat szerezzen magának.

41. Az elajándékozott földekkel együtt eltűntek a korona rendszeres bevételei is, így II. András új, gyorsan folyó pénzforrásokat keresett.

42. Ezeket a pénzverde, a vám és főként a sókereskedelem bérbeadásában találta meg olyan vállalkozó szellemű gazdálkodóknak, akik azonnal nagy összegeket előlegeztek neki.

43. E bérlők és kincstárgrófok közül sokan zsidók vagy muszlim kereskedők voltak, akiket Magyarországon ismaelitáknak vagy szaracénoknak neveztek.

44. Az ismaeliták túlnyomórészt a muszlim Kelet kereskedőcsaládjaiból származtak, akik generációk óta a Kárpát-medencében éltek, és jártasak voltak a pénzügyekben.

45. A korona számára hasznos szakemberek voltak, az egyház számára azonban helyzetük súlyos botrányt jelentett.

46. A kánonjog ugyanis megtiltotta, hogy keresztények nem keresztények hatalma alatt álljanak, vagy azoknak szolgaként szolgáljanak.

47. Ha tehát egy zsidó vagy muszlim kamargráf keresztény alattvalók felett uralkodott és keresztény adófizetőket kizsákmányolt, az egyház a világrend felfordulását látta ebben.

48. Ehhez hozzátartozott, hogy ezek a kormányzók újrarendezték a sóelosztást, és eközben az érsekségek korábbi részesedéseit csökkentették vagy teljesen eltörölték.

49. Az egyház tehát kettős veszteséget szenvedett: hírnevét, mert más vallásúak uralkodtak a keresztények felett, és pénzét, mert sóbevételei elapadtak.

50. Ugyanakkor az alacsony rangú nemességet, az úgynevezett királyi szolgákat vagy servientes regis-t egyre növekvő adó- és szolgálati terhek nyomták.

51. E panaszok összefonódásából született 1222-ben az elégedetlenek felkelése, amely a királyt a híres Aranybulla kiadására kényszerítette.

52. Az Aranybulla egy okirat volt, amely nevét az aranypecsétről kapta, amelyet bulla aurea néven az irathoz csatoltak.

53. Harmincegy cikkelyében garantálta a nemesség szabadságjogait, korlátozta a király önkényét, és új rendet teremtett a felbomlott pénzügyi rendszerben.

54. Noha a bula elsősorban a világi nemességet részesítette előnyben, több rendelkezése közvetlenül érintette az egyház érdekeit is.

55. A legfontosabb az a cikk volt, amely kizárta a zsidókat és az ismaelitákat a pénzverde, a só és az adók kezelésével kapcsolatos tisztségekből.

56. Ezzel a záradékkal a bula teljesítette az egyház egyik régi követelését, amely évek óta harcolt a más vallásúak pénzügyi irányítása ellen.

57. Egy másik cikk megtiltotta a királynak, hogy az úgynevezett collecta nevű általános különadót az egyház és a nemesség birtokaira kivetesse.

58. Ezzel kifejezetten elismerték az egyházi birtokok adómentességét, ami az immunitás lényegét írott jogba foglalta.

59. A királyi tisztviselők által a falvaktól követelt robotmunkát és szállásadási kötelezettséget is korlátozták az egyházi és nemesi birtokok esetében.

60. A bulla továbbá előírta, hogy egyetlen tisztviselő sem nyúlhat büntetlenül egy pap vagy nemes birtokához.

61. Az oklevélből hét azonos szövegű példányt készítettek, hogy a fontos hatalmak mindegyike saját példányt őrizhessen.

62. Egy-egy példányt kapott a pápa, a király, a palotagróf, a templomosok és a johanniták lovagrendjei, valamint az esztergomi és a kalocsai érsekségek.

63. Az a tény, hogy éppen a két érsek lépett fel az oklevél őrzőjeként, az egyházat a dokumentumban rögzített szabadságjogok őrzőjévé tette.

65. Ez az ellenállási cikk kifejezetten megemlítette a püspököket is azok között, akik gyakorolhatták ezt az ellenállási jogot.

66. Ezen engedmények ellenére az egyház továbbra is elégedetlen maradt, mert az 1222-es bulla kevesebbet biztosított számára, mint amiben reménykedett.

67. Különösen az a döntő tilalom, hogy zsidókat és ismaelitákat ne bízzanak meg pénzügyi tisztségekkel, csupán papíron maradt, míg a gyakorlat változatlanul folytatódott.

68. II. Andrásnak túl sürgősen szüksége volt a tapasztalt gazdálkodók pénzére ahhoz, hogy valóban lemondjon a szolgálataikról.

69. Az érsekségek sójövedelmeit sem állították vissza abban a mértékben, ahogyan azt az egyház követelte.

70. Így telt el majdnem egy évtized, amelynek során az egyházi panaszok egyre szaporodtak, anélkül hogy a király hatékony orvoslatot hozott volna.

71. A papság ezért egy, a király felett álló hatalomhoz fordult, nevezetesen a pápához és az egyházi kiközösítés szellemi fegyveréhez.

72. 1231-ben II. András megújította az Aranybullát egy második változatban, amely sokkal jobban megfelelt az egyház követeléseinek.

73. Ez az új változat megismételte a más vallásúak pénzügyi igazgatásba történő kinevezésének tilalmát, és további rendelkezésekkel szigorította azt.

74. De mindenekelőtt megváltoztatta azt az eljárást, amellyel az oklevél betartását kellett kikényszeríteni.

75. A régi, 1222-es ellenállási záradék fegyveres felkelés jogát biztosította a világi nagyuraknak, de ez a jog veszélyesnek és nehezen kezelhetőnek bizonyult.

77. Ezzel a záradékkal az egyház az alkotmány tényleges őrzőjévé vált, hiszen a kiközösítés a királyt súlyosabban érintette, mint bármely nemesi felkelés.

78. Az exkommunikáció kizárta az elátkozottat a hívők közösségéből, megtagadta tőle a szentségeket, és szélsőséges esetben felmentette alattvalóit az engedelmesség alól.

79. Egy keresztény király számára, akinek uralma az isteni kegyelemre alapult, az exkommunikáció teljes legitimitásának fenyegetését jelentette.

80. Azzal, hogy az 1231-es bulla ezt a fegyvert a primás kezébe adta, sokkal határozottabban biztosította az egyházi szabadságjogokat, mint bármely világi rendelkezés.

81. Ezzel megfogalmazódott egy alapelv, amely az egyházat a birodalmi rend garanciájává tette, és felügyeleti jogot biztosított számára a korona magatartása felett.

82. Az új szöveg megerősítette továbbá az egyházi javak adómentességét és azt a tilalmat, hogy az egyházi földeket világi terhekkel terheljék.

83. Megerősítette az egyház jogát a teljes tizedre, és kifejezetten védelmet nyújtott a papságnak a túlkapásokat elkövető tisztviselőkkel szemben.

84. Ennek ellenére 1231 után is eleinte alig változott valami a napi igazgatásban, mert a király nem akarta elbocsátani a hasznos pénzügyi szakembereket.

85. A papság türelme azonban ekkorra már kimerült, és az esztergomi harcias érsek a legszélsőségesebb intézkedéshez folyamodott.

86. Ez az érsek Róbertnek hívták, és a református egyházi irányzat határozott képviselője volt, amely hitbeli kérdésekben nem tűrt kompromisszumokat.

87. 1232 februárjában Róbert az egész Magyar Királyságra kiáltotta ki az interdiktrumot, egyfajta kollektív egyházi kiközösítést az egész országra.

88. Az interdikttel a harangok elhallgattak, a misék szüneteltek, és a kereszteléseket, esküvőket és egyházi temetéseket nagyrészt megtiltották.

89. Egy végtelenül keresztény társadalom számára egy ilyen állapot alig volt elviselhető, mert leállította a vallási életet.

90. Ugyanakkor Róbert név szerint több magas rangú méltóságot is kiátkozott, köztük Dénes palotagrófot, akit az egyházellenes pénzügyi politika felelősségével vádolt.

91. Róbert azzal vádolta a kormányt, hogy a zsidók és a szaracénok továbbra is elnyomják a keresztény alattvalókat, és megvonják az egyháztól a sóbevételeket.

92. Ezzel a lépéssel a király nehéz helyzetbe került, hiszen egy elátkozott és elhagyatott udvar gyorsan elvesztette tekintélyét és az iránta tanúsított engedelmességet.

93. II. András ezután IX. Gergely pápához fordult, hogy elérje az interdiktum feloldását és egy elfogadható megoldást.

94. IX. Gergely cselekvőképes pápa volt, aki határozottan védte az egyház jogait, ugyanakkor a békés rendezésben is érdekelt volt.

95. Magyarországra küldött egy legátust, egy Jakab nevű kardinált, akit széles körű felhatalmazással ruházott fel.

96. A pápai legátus maga a pápa nevében járt el, ezért kötelező érvényű megállapodásokat köthetett a királlyal.

97. A tárgyalások elhúzódtak, mert a királynak szüksége volt a pénzügyi bérlők pénzére, az egyház viszont ragaszkodott azok eltávolításához.

98. Végül 1233 augusztusában ünnepélyes megállapodás született, amely helyszíne után a Beregi Szerződés nevet kapta.

99. Bereg a királyság északkeleti részén fekvő erdős terület volt, ahol II. András király esküt tett a legátus és Isten előtt.

100. Ebben az esküben a király megígérte, hogy tiszteletben tartja az egyház szabadságjogait, és a vitás kérdéseket egyenként rendezi.

101. A legfontosabb pont ismét a más vallásúakat érintette: II. András megfogadta, hogy egy éven belül eltávolítja a zsidókat és a szaracénokat a közhivatalokból.

102. A jövőben sem az érmék, sem a só, sem az adók nem kerülhettek nem keresztények kezébe, amivel az egyház egyik központi követelése végre érvényt nyert.

104. Ez a rendelkezés összhangban állt az 1215-ös IV. Lateráni Zsinat határozataival, amely a zsidók és a muszlimok megjelölését követelte az egész latin kereszténység területén.

105. Ezenkívül a szerződés megtiltotta, hogy keresztény szolgák vagy szobalányok zsidók és szaracénok háztartásában szolgáljanak.

106. Aki keresztényként nem keresztény ura alatt állt, azt fel kellett menteni ebből a szolgálatból, és vissza kellett adni a hitéhez.

107. A tárgyalások második fontos témája az volt, hogy az egyház milyen kárt szenvedett el az elvesztett sóbevételek miatt.

109. Ugyanakkor megerősítette az egyház korábbi sórészesedéseit, és megígérte, hogy a jövőben rögzített mennyiségű sót vagy annak ellenértékét szállítja az egyháznak.

110. A vitatott tizedkérdést is rendezték azzal, hogy biztosították az egyház számára a tized természetbeni beszedését, amennyiben azt igényelte.

111. Így a papság elkerülte azt a veszélyt, hogy a folyamatos pénzromlás leértékelje legfontosabb bevételét.

112. A beregi szerződés emellett biztosította az egyháznak, hogy e vállalások megsértését egyházi bíróságok előtt tárgyalják, és egyházi büntetésekkel szankcionálják.

113. Amennyiben a király megszegné esküjét, az esztergomi érsek ismét kiátkozáshoz folyamodhatott, amivel megerősítették az 1231-es nyomásgyakorlási eszközt.

114. Cserébe a legátus feloldotta az interdiktumot, így a harangok újra megszólaltak, és a magyar egyházi élet fellélegzett.

115. Beregben az egyház jogi helyzete csúcspontjára ért, hiszen korábban ritkán kötelezte el magát egy magyar király ilyen mértékben.

116. Mindazonáltal hamar kiderült, hogy a szép esküvek és az államháztartás kemény valósága két különböző dolog voltak.

117. Már II. András is halogatta a végrehajtást, és fia, IV. Béla, aki 1235-ben vette át a koronát, szintén hűvös távolságot tartott a messzemenő ígéretektől.

118. IV. Béla ugyan nagy jelentőséget tulajdonított jámborságának, de királyként neki is szüksége volt tapasztalt pénzügyi szakemberekre és bőséges bevételekre.

119. A zsidó és muszlim tisztségviselők szigorú eltávolítása miatt ezért új feszültségek alakultak ki Rómával.

120. A pápa többször is felszólította a szerződés betartására, míg a korona a közigazgatás gyakorlati kényszereire hivatkozott.

121. Így az egyházi követelések érvényesítése hosszadalmas folyamat maradt, amely évekig elhúzódott, változó nyomás alatt.

122. Az 1241-es mongol támadás erőszakosan megszakította ezt a vitát, mivel a katasztrófa egy időre háttérbe szorította az összes belső vitás kérdést.

123. A pusztítás után az országot újra kellett építeni, és ebben a szorult helyzetben a király és az egyház közös erőfeszítésre tömörült.

124. Mindazonáltal az 1222-es, 1231-es és Bereg-i alapelvek túlélték a válságot, és továbbra is az egyházi szabadság jogi keretét képezték.

125. Ezen okiratokból le lehetett vezetni, hogy az egyház adómentes és bírósági joghatóságtól mentes volt, valamint a tized teljes összegét birtokolta.

126. Az adómentesség azt jelentette, hogy a királyi adószedők nem nyúlhattak a püspökségek, káptalanok és kolostorok birtokaihoz.

127. Ha mégis valamely tisztviselő adót követelt, az érintett prelátus hivatkozhatott a dokumentumokban rögzített szabadságjogokra, és igazságot követelhetett.

128. A bírósági mentesség, a privilegium fori, kivonta a papokat a világi bírósági joghatóság alól, és a püspökök egyházi bíróságainak alárendelte őket.

129. Ezek a különleges bíróságok a kánonjog szerint ítélkeztek, és egyházi büntetéseket szabhattak ki, amelyek a bűnbánattól a tisztségből való eltávolításig terjedtek.

130. Házassági ügyekben, egyházi vagyonra vonatkozó öröklési vitákban és hitbeli kérdésekben is az egyház követelte magának a kizárólagos joghatóságot.

131. Az a vita, hogy milyen messzire terjedhetett ez az egyházi joghatóság, a középkor egészén át kísérte a korona és az egyház viszonyát.

132. A harmadik pillér, a tized, továbbra is az egyház gazdasági életvonala maradt, ezért az egyház nagy kitartással üldözte annak beszedését.

133. Aki megtagadta a tized fizetését, egyházi büntetésekkel sújtható volt, ismételt esetben akár a gyülekezetből való kizárással is.

134. E tized bevételeiből és az egyházi sórészesedésekből finanszírozta a papság épületeit, iskoláit és a szegénygondozást.

135. A 13. században Esztergomban, Kalocsán és másutt felépült nagy dómok e biztos jövedelem nélkül elképzelhetetlenek lettek volna.

136. Az immunitáshoz tartozott továbbá, hogy az egyházi földesurak saját földjeiken bíróságot tartottak és alacsonyabb szintű büntetőhatalmat gyakoroltak.

137. Egy püspök vagy apát így saját kis uradalommal rendelkezett, amelyben kamatot szedett be, igazságot szolgáltatott és védelmet nyújtott.

138. Ez a földesúri mentesség hasonlított a világi mágnások helyzetéhez, ezért a prelátusokat joggal sorolták az egyház fejedelmei közé.

139. A szent helyeknek járó menedékjog megvédte a menekülteket az azonnali elfogástól, és a üldözőket rendezett eljárásra kényszerítette.

140. Az egyház személyei és vagyontárgyai is különleges védelem alatt álltak, így egy pap vagy egy egyházi birtok elleni támadás súlyosabb bűncselekménynek minősült.

141. Aki erőszakosan megtámadott egy papot, a kánonjog szerint automatikusan kiközösítés alá esett, és Rómában kellett kegyelemért folyamodnia.

142. Mindezek a kiváltságok együttesen sűrű védőburkot alkottak, amely az egyházat kiemelte a király szokásos fennhatósága alól.

143. E különleges helyzet jogi alapját immár ünnepélyes okiratok rögzítették, amelyekre a papság bármikor hivatkozhatott.

144. Éppen az írásbeli rögzítésben rejlett a haladás, hiszen ami korábban szokás és királyi kegy volt, az perelhető joggá vált.

145. Egy király félretehette a régi szokásokat, egy pecsételt kiváltságot viszont csak a szavak megszegésének vádjával sérthetett meg.

146. Éppen ezért őrizte az egyház az Aranybulla és a Beregi Szerződés példányait, mint drága kincseket.

147. Vitás esetben egy érsek előmutathatta az okiratot, és emlékeztethette a királyt az általa letett esküre.

148. Ugyanakkor az egyházi büntetőhatalom is hatékony eszközként szolgált, mivel az egyházi kiközösítés ott érintette a királyt, ahol uralma a legsebezhetőbb volt.

149. A dokumentált jog és az egyházi büntetőhatalom ezen összekapcsolódása a magyar egyházat a birodalmi alkotmány egyik támogatójává tette.

150. Az egyházi mentességet azonban nem szabad a koronától való teljes függetlenségként értelmezni, hiszen a király továbbra is hatalmas maradt.

151. Patrónusi joga továbbra is lehetővé tette számára, hogy befolyásolja a püspökségek betöltését, így a magas rangú egyházi méltóságok gyakran a király bizalmasai voltak.

152. Sok püspök az udvari szolgálatból vagy a királyi kancelláriából származott, és tisztségük betöltése alatt is kapcsolatban maradtak a koronával.

154. Ebben a korlátozott, de szilárd értelemben az egyházi szabadságjogok az Aranybulla és a Beregi Szerződés révén valóban biztosítva voltak.

155. A magyar fejlemények nem álltak egyedül, hanem a 13. század egész Európára kiterjedő mintájának feleltek meg.

156. Angliában az 1215-ös Magna Carta első cikke szintén az angol egyház szabadságát helyezte előtérbe.

157. Ott is a szabad választásokról, az adómentességről és az egyházi vagyon védelméről a királyi önkényesség ellen volt szó.

158. Az Aranybulla és a Magna Carta így azon okiratok sorába tartoznak, amelyekben az uralkodók írásba foglalt szabadságjogok révén korlátozták hatalmukat.

159. Az, hogy mindkét esetben az egyház a fő haszonélvezők közé tartozott, nem véletlen volt, hanem politikai és gazdasági erejének kifejeződése.

160. Az egyház rendelkezett műveltséggel, Rómával való nemzetközi kapcsolatokkal, valamint a kiközösítés szellemi fegyverével, amellyel egyetlen világi réteg sem rendelkezett.

161. Ebből a hatalmi bőségből fakadóan követeléseit nagyobb erővel tudta érvényesíteni, mint az alacsonyabb rangú nemesség vagy a városok.

162. A 13. század folyamán ebből megerősödött az a felfogás, hogy a papság a királyságon belül önálló rend, saját jogokkal rendelkezik.

163. Ez a papi rend később a nemesség és a királyi városok mellett a rendi rendszer egyik pillérévé vált.

164. A prelátusok részt vettek a birodalmi gyűléseken, és ott rangjuknak megfelelő szavazati jogot követeltek maguknak.

165. Így az egyházi mentesség, amely eredetileg a birtokok és jövedelmek védelmeként jött létre, a magyar alkotmány egyik alapeleme lett.

167. Aki meg akart koronáztatni magát, el kellett ismernie az egyház írásban rögzített szabadságjogait, ami biztosította azok érvényességét uralkodóról uralkodóra.

168. Ezáltal az egyházi mentesség szorosan összekapcsolódott a koronázási szokással és a Szent Koronával, a királyság legfőbb szimbólumával.

169. A szabadságjogok hatályát érintő konfliktusok mindazonáltal továbbra is napirenden voltak, főként amikor a korona pénzügyi nehézségekbe került.

170. A királyok újra és újra megpróbálták az egyházat különadók fizetésére kötelezni vagy joghatóságát korlátozni, és a papság újra és újra hivatkozott kiváltságaira.

171. Ez a feszültség nem a kudarc jele volt, hanem a több hatalomból álló birodalomban zajló normális erőviszonyok játéka.

172. Az egyházi mentesség ebben az összefüggésben olyan ellensúlyként működött, amely korlátozta a királyi hatalmat és szigorú szabályokhoz kötötte azt.

173. Az egyházi birtokokon élő parasztok számára a mentesség egyúttal azt jelentette, hogy tizedüket és kamataikat a koronának helyett az egyháznak fizették be.

174. Hogy helyzetük a papi földesurak alatt könnyebb vagy nehezebb volt-e, mint a világiak alatt, erre nem lehet általános választ adni, és az az egyes uraktól függött.

175. A királyság egészét tekintve azonban az egyház biztosított helyzete megerősítette az ország keresztény jellegét és a latin Európába való beágyazottságát.

176. Esztergomon és Rómán keresztül Magyarország kapcsolatban maradt az egész kereszténységgel, és az egyház kiváltságai ennek a köteléknek a részét képezték.

177. A papság, mint adó- és bírósági mentességet élvező rend, a középkor végéig és azon túl is megőrizte önállóságát.

178. Csak a kora újkor nagy felfordulásai, a reformáció és az oszmán hódítás rengették meg ezt a rendszert.

179. A 13. században azonban az egyházi mentesség szilárd alapokon állt, támaszkodva az Aranybulla-ra, annak 1231-es újrafogalmazására és a Beregi Szerződésre.

(aufklappen)német

1. Die Kirche des hochmittelalterlichen Ungarn war der größte Grundbesitzer des Königreichs, und ihre Vorrangstellung beruhte auf einem Bündel von Rechten, das man als Immunität bezeichnete.

2. Immunität meinte die Herausnahme kirchlicher Güter und Personen aus der Gewalt weltlicher Amtsträger, sodass Bischöfe und Äbte auf ihrem Land eine fast fürstliche Herrschaft ausübten.

3. Wer im 13. Jahrhundert von kirchlichen Freiheiten sprach, meinte vor allem drei Dinge: Steuerfreiheit, eine eigene Gerichtsbarkeit und den ungeschmälerten Anspruch auf den Zehnten.

4. Diese Freiheiten waren keine ungarische Erfindung, sondern Teil einer europaweiten Bewegung, die seit dem 11. Jahrhundert die Trennung von geistlicher und weltlicher Sphäre forderte.

5. Den Hintergrund bildete die gregorianische Reform, benannt nach Papst Gregor VII., der die Kirche aus der Verfügungsgewalt von Königen und Adligen lösen wollte.

6. Im sogenannten Investiturstreit rangen Papsttum und Kaisertum darum, wer Bischöfe einsetzen durfte, und der lateinische Leitbegriff dieser Auseinandersetzung lautete libertas ecclesiae, Freiheit der Kirche.

7. Aus diesem Ringen ging die Vorstellung hervor, dass kirchliches Gut letztlich Gott gehöre und deshalb dem Zugriff weltlicher Steuern und Gerichte entzogen sei.

8. Die Immunität hatte ältere Wurzeln im fränkischen Recht, wo Könige einzelnen Klöstern zusicherten, dass ihre Beamten den kirchlichen Boden nicht betreten durften, um Abgaben einzutreiben oder Recht zu sprechen.

9. Aus solchen Einzelprivilegien wuchs allmählich ein allgemeiner Grundsatz, der die gesamte Geistlichkeit als eigenen Stand mit eigenen Regeln auffasste.

10. Dieser Stand unterstand nicht dem Landesrecht, sondern dem kanonischen Recht, das in Rom kodifiziert und an den Domschulen gelehrt wurde.

11. Ein Geistlicher, der ein Verbrechen beging, sollte nach diesem Grundsatz vor einem geistlichen Gericht stehen und nicht vor dem Richter des Königs.

12. Dieses Vorrecht nannte man privilegium fori, also den Anspruch auf den eigenen Gerichtsstand, der zu den empfindlichsten Streitpunkten zwischen Krone und Kirche zählte.

13. Hinzu kam das Asylrecht, das Verfolgten Schutz bot, solange sie sich in eine geweihte Kirche flüchteten, wo weltliche Häscher sie nicht ergreifen durften.

14. Wirtschaftlich ruhte die kirchliche Freiheit auf dem Zehnten, einer Abgabe von einem Zehntel der Ernteerträge, die jeder Christ an seine Pfarre zu leisten hatte.

15. Der Zehnte, lateinisch decima und ungarisch dézsma, war keine fromme Gabe nach Belieben, sondern eine rechtlich erzwingbare Pflichtabgabe.

16. Daneben verfügte die Kirche über riesige Ländereien, deren Bauern Zinsen und Dienste schuldeten, die sonst dem König oder einem weltlichen Grundherrn zugefallen wären.

17. Wer diese Einkünfte sichern wollte, musste verhindern, dass die Amtleute des Königs die kirchlichen Dörfer mit Steuern, Einquartierungen und Frondiensten belasteten.

18. Genau dieser Schutz vor weltlichem Zugriff bildete den Kern dessen, was die Quellen des 13. Jahrhunderts als kirchliche Immunität beschrieben.

19. In Ungarn ruhte das kirchliche Gebäude auf dem Fundament, das König Stephan der Heilige um das Jahr 1000 gelegt hatte, als er Bistümer gründete und ihnen Land zuwies.

20. Stephan errichtete unter anderem die Erzbistümer Esztergom und Kalocsa sowie eine Reihe von Bistümern, die das junge christliche Königreich überzogen.

21. Esztergom, im Deutschen Gran genannt, wurde zum Sitz des Erzbischofs, der als Primas die ranghöchste geistliche Würde des Landes innehatte.

22. Dem Erzbischof von Esztergom stand das Recht zu, den König zu krönen, was ihm im Verfassungsgefüge ein besonderes Gewicht verlieh.

23. Die Bischöfe gehörten von Anfang an dem königlichen Rat an, sodass die Kirche nicht nur Glaubensanstalt, sondern auch politische Macht war.

24. Zugleich behielt der ungarische König einen starken Einfluss auf die Kirche, denn er galt als apostolischer König, der seine Würde auf eine Sendung des Papstes zurückführte.

25. Aus dieser Sendung leitete die Krone ein weitreichendes Patronatsrecht ab, das ihr bei der Besetzung von Bistümern und Abteien ein gewichtiges Wort sicherte.

26. Während anderswo in Europa die Domkapitel ihre Bischöfe frei wählten, redete der ungarische König bei solchen Wahlen kräftig mit oder bestimmte den Kandidaten gleich selbst.

27. Hier lag ein Dauerkonflikt verborgen, denn die Reformkirche forderte die freie Wahl, während die Krone an ihrer alten Verfügungsgewalt festhielt.

28. Solange Krone und Kirche zusammenwirkten, blieb dieser Gegensatz unter der Oberfläche, doch in Krisenzeiten brach er offen hervor.

29. Wirtschaftlich war die ungarische Kirche reich, weil ihr neben Grundbesitz und Zehnten auch Anteile am königlichen Salzhandel zustanden.

30. Salz war im Mittelalter ein knappes und teures Gut, das man zum Konservieren von Fleisch und Fisch unentbehrlich brauchte.

31. Die ungarischen Salzlagerstätten lagen vor allem in Siebenbürgen, wo es seit der Antike Salzbergwerke gab, deren Erträge die Krone als Monopol beanspruchte.

32. Aus diesem Monopol hatten die Könige den Erzbistümern Esztergom und Kalocsa feste Anteile überlassen, sei es in Geld oder in einer bestimmten Zahl von Salzblöcken.

33. Diese Salzeinkünfte machten einen erheblichen Teil des kirchlichen Haushalts aus, weshalb jede Änderung der Salzverwaltung die Kirche unmittelbar traf.

34. Beim Zehnten gab es eine zweite empfindliche Stelle, nämlich die Frage, ob er in Naturalien oder in Münzgeld zu entrichten sei.

35. Die Kirche verlangte den Zehnten am liebsten in Naturalien, also in Korn und Wein, weil ihr Wert unabhängig vom schwankenden Geldwert blieb.

36. Wenn die Bauern stattdessen mit Münzen zahlten, deren Silbergehalt der König immer wieder verschlechterte, schmolzen die kirchlichen Einkünfte dahin.

37. So verbanden sich beim ungarischen Klerus geistliche Ansprüche und handfeste Geldinteressen zu einem dichten Geflecht von Rechten, die er gegen die Krone behaupten musste.

38. Bis in die Regierungszeit König Andreas II. hinein blieb dieses Gefüge halbwegs gewahrt, doch dann geriet es in schwere Bedrängnis.

39. Andreas II. bestieg 1205 den Thron und führte eine Politik, die sein Sohn später als die neuen Einrichtungen verspottete.

40. Diese neuen Einrichtungen bestanden vor allem darin, dass der König Krongüter in großem Stil an Günstlinge verschenkte, um sich Anhänger zu sichern.

41. Mit dem verschenkten Land verschwanden die regelmäßigen Einkünfte der Krone, sodass Andreas nach neuen, schnell fließenden Geldquellen suchte.

42. Er fand sie in der Verpachtung der Münze, des Zolls und vor allem des Salzhandels an unternehmerische Verwalter, die ihm sofort hohe Summen vorstreckten.

43. Viele dieser Pächter und Kammergrafen waren Juden oder muslimische Kaufleute, die man in Ungarn als Ismaeliten oder Sarazenen bezeichnete.

44. Die Ismaeliten stammten überwiegend aus Händlerfamilien des muslimischen Ostens, die seit Generationen im Karpatenbecken lebten und im Finanzwesen erfahren waren.

45. Für die Krone waren sie nützliche Fachleute, doch für die Kirche bedeutete ihre Stellung einen schweren Anstoß.

46. Das kanonische Recht verbot nämlich, dass Christen unter der Amtsgewalt von Nichtchristen standen oder ihnen als Knechte dienten.

47. Wenn nun ein jüdischer oder muslimischer Kammergraf über christliche Untergebene gebot und christliche Steuerzahler schröpfte, sah die Kirche eine verkehrte Weltordnung am Werk.

48. Hinzu kam, dass diese Verwalter die Salzverteilung neu ordneten und dabei die alten Anteile der Erzbistümer beschnitten oder ganz strichen.

49. Die Kirche verlor also gleich doppelt: an Ansehen, weil Andersgläubige über Christen herrschten, und an Geld, weil ihre Salzeinkünfte versiegten.

50. Zur selben Zeit drückte den niederen Adel, die sogenannten königlichen Diener oder servientes regis, eine wachsende Last aus Steuern und Diensten.

51. Aus dem Zusammentreffen dieser Beschwerden entstand 1222 jener Aufstand der Unzufriedenen, der den König zur berühmten Goldenen Bulle zwang.

52. Die Goldene Bulle war eine Urkunde, die ihren Namen von dem goldenen Siegel trug, das man als bulla aurea an das Schriftstück hängte.

53. In einunddreißig Artikeln verbriefte sie die Freiheiten des Adels, schränkte die Willkür des Königs ein und ordnete das zerrüttete Finanzwesen neu.

54. Obwohl die Bulle vor allem den weltlichen Adel begünstigte, berührten mehrere ihrer Bestimmungen unmittelbar die Belange der Kirche.

55. Am wichtigsten war der Artikel, der Juden und Ismaeliten von den Ämtern der Münze, des Salzes und der Steuern ausschloss.

56. Mit dieser Klausel erfüllte die Bulle eine alte Forderung der Kirche, die das Finanzregiment der Andersgläubigen seit Jahren bekämpft hatte.

57. Ein weiterer Artikel untersagte dem König, die allgemeine Sondersteuer, die man collecta nannte, auf die Güter der Kirche und der Adligen zu legen.

58. Damit war die Steuerfreiheit des kirchlichen Grundbesitzes ausdrücklich anerkannt, was den Kern der Immunität in geschriebenes Recht überführte.

59. Auch die Frondienste und Einquartierungen, die königliche Beamte den Dörfern abverlangten, wurden für kirchlichen und adligen Boden eingeschränkt.

60. Die Bulle bestimmte ferner, dass kein Amtsträger ungestraft auf die Güter eines Geistlichen oder Edelmanns übergreifen durfte.

61. Von der Urkunde wurden sieben gleichlautende Ausfertigungen hergestellt, damit jede der wichtigen Mächte ein eigenes Exemplar verwahrte.

62. Je ein Exemplar erhielten der Papst, der König, der Palatin, die Ritterorden der Templer und der Johanniter sowie die beiden Erzbistümer Esztergom und Kalocsa.

63. Dass ausgerechnet die beiden Erzbischöfe als Bewahrer der Urkunde auftraten, machte die Kirche zur Hüterin der verbrieften Freiheiten.

64. Ein berühmter Schlussartikel, der spätere Widerstandsparagraph, erlaubte den Großen des Reiches sogar, sich einem vertragsbrüchigen König zu widersetzen, ohne sich des Hochverrats schuldig zu machen.

65. Dieser Widerstandsartikel nannte ausdrücklich auch die Bischöfe unter denen, die ein solches Widerstandsrecht ausüben durften.

66. Trotz dieser Zugeständnisse blieb die Kirche unzufrieden, denn die Bulle von 1222 sicherte ihr weniger, als sie erhofft hatte.

67. Vor allem das entscheidende Verbot, Juden und Ismaeliten mit Finanzämtern zu betrauen, blieb auf dem Papier stehen, während die Praxis unverändert weiterlief.

68. Andreas II. brauchte das Geld der erfahrenen Verwalter zu dringend, um auf ihre Dienste tatsächlich zu verzichten.

69. Auch die Salzanteile der Erzbistümer wurden nicht in dem Umfang wiederhergestellt, den die Kirche forderte.

70. So verging fast ein Jahrzehnt, in dem die kirchlichen Beschwerden anschwollen, ohne dass der König wirksame Abhilfe schuf.

71. Die Geistlichkeit wandte sich daher an eine Macht, die über dem König stand, nämlich an den Papst und an die geistliche Waffe des Kirchenbanns.

72. Im Jahr 1231 erneuerte Andreas II. die Goldene Bulle in einer zweiten Fassung, die den Forderungen der Kirche weit stärker entgegenkam.

73. Diese Neufassung wiederholte das Verbot, Andersgläubige in die Finanzverwaltung zu berufen, und schärfte es durch zusätzliche Bestimmungen.

74. Vor allem aber veränderte sie das Verfahren, mit dem die Einhaltung der Urkunde erzwungen werden sollte.

75. Der alte Widerstandsparagraph von 1222 hatte den weltlichen Großen das Recht zur bewaffneten Auflehnung zugesprochen, doch dieses Recht erwies sich als gefährlich und schwer handhabbar.

76. An seine Stelle trat nun ein geistliches Druckmittel: Der Erzbischof von Esztergom erhielt das Recht, den König zu exkommunizieren, falls dieser die verbrieften Freiheiten verletzte.

77. Mit dieser Klausel rückte die Kirche zum eigentlichen Wächter der Verfassung auf, denn der Kirchenbann traf den König härter als jeder Adelsaufstand.

78. Die Exkommunikation schloss den Gebannten aus der Gemeinschaft der Gläubigen aus, verwehrte ihm die Sakramente und entband im äußersten Fall seine Untertanen vom Gehorsam.

79. Für einen christlichen König, dessen Herrschaft sich auf göttliche Gnade gründete, bedeutete der Bann eine Bedrohung seiner gesamten Legitimität.

80. Indem die Bulle von 1231 diese Waffe in die Hand des Primas legte, sicherte sie die kirchlichen Freiheiten weit nachdrücklicher als jede weltliche Bestimmung.

81. Damit war ein Grundsatz formuliert, der die Kirche zur Garantin der Reichsordnung machte und ihr eine Aufsicht über das Verhalten der Krone einräumte.

82. Die Neufassung bekräftigte zudem die Steuerfreiheit der kirchlichen Güter und das Verbot, geistlichen Boden mit weltlichen Lasten zu beschweren.

83. Sie bestätigte den Anspruch der Kirche auf den vollen Zehnten und nahm die Geistlichen ausdrücklich vor übergriffigen Amtleuten in Schutz.

84. Trotzdem änderte sich auch nach 1231 in der täglichen Verwaltung zunächst wenig, weil der König die nützlichen Finanzleute nicht entlassen mochte.

85. Die Geduld des Klerus war nun jedoch erschöpft, und der streitbare Erzbischof von Esztergom griff zur äußersten Maßnahme.

86. Dieser Erzbischof hieß Robert und war ein entschlossener Vertreter der reformkirchlichen Richtung, die keine Kompromisse in Glaubensfragen duldete.

87. Im Februar 1232 verhängte Robert das Interdikt über das gesamte Königreich Ungarn, eine Art kollektiven Kirchenbann über ein ganzes Land.

88. Unter dem Interdikt schwiegen die Glocken, ruhten die Gottesdienste und blieben Taufen, Hochzeiten und kirchliche Begräbnisse weithin verboten.

89. Für eine durch und durch christliche Gesellschaft war ein solcher Zustand kaum erträglich, weil er das religiöse Leben zum Stillstand brachte.

90. Zugleich exkommunizierte Robert namentlich mehrere hohe Würdenträger, darunter den Palatin Dénes, den er für die kirchenfeindliche Finanzpolitik verantwortlich machte.

91. Robert warf der Regierung vor, dass Juden und Sarazenen weiterhin christliche Untertanen bedrückten und die Salzeinkünfte der Kirche vorenthielten.

92. Der König geriet durch diesen Schritt in eine Zwangslage, denn ein gebannter und verödeter Hof verlor rasch an Ansehen und Gehorsam.

93. Andreas II. wandte sich daraufhin an Papst Gregor IX., um eine Aufhebung des Interdikts und einen tragbaren Ausgleich zu erreichen.

94. Gregor IX. war ein tatkräftiger Papst, der die Rechte der Kirche entschlossen verfocht und zugleich an einer Befriedung interessiert war.

95. Er entsandte einen Legaten nach Ungarn, einen Kardinal namens Jakob, der mit weitreichenden Vollmachten ausgestattet war.

96. Ein päpstlicher Legat handelte im Namen des Papstes selbst und konnte daher verbindliche Vereinbarungen mit dem König schließen.

97. Die Verhandlungen zogen sich hin, weil der König das Geld der Finanzpächter brauchte, die Kirche aber auf deren Entfernung bestand.

98. Schließlich kam es im August 1233 zu einer feierlichen Übereinkunft, die nach ihrem Ort den Namen Vertrag von Bereg erhielt.

99. Bereg war ein Waldgebiet im Nordosten des Königreichs, wo König Andreas II. seinen Eid vor dem Legaten und Gott ablegte.

100. In diesem Eid versprach der König, die Freiheiten der Kirche zu achten und die strittigen Punkte einzeln zu regeln.

101. Der wichtigste Punkt betraf erneut die Andersgläubigen: Andreas gelobte, Juden und Sarazenen binnen Jahresfrist aus den öffentlichen Ämtern zu entfernen.

102. Künftig sollten weder Münze noch Salz noch Steuern in den Händen von Nichtchristen liegen, womit eine zentrale Forderung der Kirche endlich Geltung erhielt.

103. Damit Christen und Andersgläubige äußerlich unterscheidbar blieben, sollten Juden und Muslime ein erkennbares Zeichen an ihrer Kleidung tragen.

104. Diese Vorschrift entsprach Beschlüssen des Vierten Laterankonzils von 1215, das die Kennzeichnung von Juden und Muslimen in der ganzen lateinischen Christenheit gefordert hatte.

105. Ferner verbot der Vertrag, dass christliche Knechte oder Mägde in den Haushalten von Juden und Sarazenen dienten.

106. Wer als Christ unter einem nichtchristlichen Herrn gestanden hatte, sollte aus diesem Dienst gelöst und seinem Glauben zurückgegeben werden.

107. Ein zweiter großer Verhandlungsgegenstand war der Schaden, den die Kirche durch die verlorenen Salzeinkünfte erlitten hatte.

108. Der König verpflichtete sich, den Erzbistümern Esztergom und Kalocsa eine hohe Geldsumme als Entschädigung zu zahlen, die mit etwa zehntausend Mark Silber angegeben wird.

109. Zugleich bestätigte er die alten Salzanteile der Kirche und versprach, ihr künftig eine feste Menge Salz oder deren Gegenwert auszuliefern.

110. Auch die leidige Zehntfrage wurde geregelt, indem man der Kirche den Bezug des Zehnten in Naturalien sicherte, soweit sie ihn verlangte.

111. So entging der Klerus der Gefahr, dass die fortgesetzte Münzverschlechterung seine wichtigste Einnahme entwertete.

112. Der Vertrag von Bereg gewährte der Kirche außerdem, dass Verstöße gegen diese Zusagen vor geistlichen Gerichten verhandelt und mit kirchlichen Strafen geahndet werden konnten.

113. Sollte der König seinen Eid brechen, durfte der Erzbischof von Esztergom erneut zur Exkommunikation greifen, womit das Druckmittel von 1231 bestätigt wurde.

114. Im Gegenzug hob der Legat das Interdikt auf, sodass die Glocken wieder läuteten und das kirchliche Leben in Ungarn aufatmete.

115. Mit Bereg war ein Höhepunkt der kirchlichen Rechtsstellung erreicht, denn selten zuvor hatte sich ein ungarischer König so weitgehend gebunden.

116. Dennoch zeigte sich bald, dass schöne Eide und die zähe Wirklichkeit der Staatsfinanzen zweierlei waren.

117. Schon Andreas II. zögerte die Ausführung hinaus, und sein Sohn Béla IV., der 1235 die Krone übernahm, wahrte ebenfalls einen kühlen Abstand zu den weitgehenden Zusagen.

118. Béla IV. legte zwar Wert auf seine Frömmigkeit, doch als König brauchte auch er erfahrene Finanzleute und ergiebige Einnahmen.

119. Über die strikte Entfernung aller jüdischen und muslimischen Amtsträger kam es daher zu neuen Reibungen mit Rom.

120. Der Papst mahnte mehrfach die Erfüllung des Vertrags an, während die Krone auf die praktischen Zwänge der Verwaltung verwies.

121. So blieb die Durchsetzung der kirchlichen Forderungen ein langwieriger Prozess, der sich über Jahre und unter wechselndem Druck hinzog.

122. Der Mongolensturm von 1241 unterbrach diese Auseinandersetzung gewaltsam, weil die Katastrophe alle inneren Streitfragen für eine Weile in den Schatten stellte.

123. Nach der Verwüstung musste das Land neu aufgebaut werden, und in dieser Notlage rückten König und Kirche zur gemeinsamen Anstrengung zusammen.

124. Gleichwohl überdauerten die Grundsätze von 1222, 1231 und Bereg die Krise und blieben das rechtliche Gerüst der kirchlichen Freiheit.

125. Aus diesen Urkunden ließ sich ableiten, dass die Kirche steuerfrei, gerichtsfrei und im Besitz des vollen Zehnten war.

126. Die Steuerfreiheit bedeutete, dass die königlichen Steuereinnehmer die Güter von Bistümern, Kapiteln und Klöstern nicht antasten durften.

127. Wo dennoch ein Amtsträger eine Abgabe forderte, konnte der betroffene Prälat sich auf die verbrieften Freiheiten berufen und Recht verlangen.

128. Die Gerichtsfreiheit, das privilegium fori, entzog Geistliche der weltlichen Gerichtsbarkeit und unterstellte sie den geistlichen Gerichten der Bischöfe.

129. Diese Sondergerichte urteilten nach kanonischem Recht und konnten kirchliche Strafen verhängen, die von Bußen bis zur Amtsenthebung reichten.

130. Auch in Ehesachen, Erbstreitigkeiten um geistliches Gut und Fragen des Glaubens beanspruchte die Kirche die alleinige Zuständigkeit.

131. Der Streit darüber, wie weit diese geistliche Gerichtsbarkeit reichen durfte, begleitete das Verhältnis von Krone und Kirche durch das gesamte Mittelalter.

132. Der dritte Pfeiler, der Zehnte, blieb die wirtschaftliche Lebensader der Kirche, weshalb sie seine Eintreibung mit großer Hartnäckigkeit verfolgte.

133. Wer den Zehnten verweigerte, konnte mit kirchlichen Strafen belegt werden, im Wiederholungsfall sogar mit dem Ausschluss aus der Gemeinde.

134. Über die Erträge dieses Zehnten und über die kirchlichen Salzanteile finanzierte die Geistlichkeit ihre Bauten, ihre Schulen und ihre Armenfürsorge.

135. Die großen Domkirchen, die im 13. Jahrhundert in Esztergom, Kalocsa und anderswo entstanden, wären ohne diese gesicherten Einkünfte nicht denkbar gewesen.

136. Zur Immunität gehörte ferner, dass kirchliche Grundherren auf ihrem Land selbst Gericht hielten und niedere Strafgewalt ausübten.

137. Ein Bischof oder Abt verfügte damit über eine eigene kleine Herrschaft, in der er Zinsen einzog, Recht sprach und Schutz gewährte.

138. Diese grundherrliche Immunität glich der Stellung weltlicher Magnaten, weshalb man die Prälaten zu Recht den Fürsten der Kirche zurechnete.

139. Das Asylrecht, das geweihten Stätten zukam, schützte Flüchtige vor sofortigem Zugriff und zwang die Verfolger zu einem geordneten Verfahren.

140. Auch Personen und Sachen der Kirche standen unter besonderem Schutz, sodass ein Angriff auf einen Geistlichen oder ein Kirchengut als schwerere Tat galt.

141. Wer einen Kleriker tätlich angriff, verfiel nach kanonischem Recht ohne weiteres dem Bann und musste sich in Rom um Lossprechung bemühen.

142. All diese Vorrechte zusammen bildeten ein dichtes Schutzgehäuse, das die Kirche von der gewöhnlichen Untertanenschaft des Königs abhob.

143. Die rechtliche Grundlage dieser Sonderstellung war nun in feierlichen Urkunden niedergelegt, auf die sich der Klerus jederzeit berufen konnte.

144. Gerade in der schriftlichen Verbriefung lag der Fortschritt, denn was zuvor Gewohnheit und königliche Gunst gewesen war, wurde zum einklagbaren Recht.

145. Ein König konnte alte Gewohnheiten beiseiteschieben, ein gesiegeltes Privileg dagegen nur unter dem Vorwurf des Wortbruchs verletzen.

146. Eben deshalb hütete die Kirche ihre Exemplare der Goldenen Bulle und des Beregvertrags wie kostbare Schätze.

147. Im Streitfall konnte ein Erzbischof die Urkunde vorweisen und den König an seinen beschworenen Eid erinnern.

148. Zugleich diente die geistliche Strafgewalt als wirksamer Hebel, weil der Bann den König dort traf, wo seine Herrschaft am verwundbarsten war.

149. Diese Verbindung aus verbrieftem Recht und kirchlicher Strafgewalt machte die ungarische Kirche zu einem Mitträger der Reichsverfassung.

150. Man darf die kirchliche Immunität gleichwohl nicht als völlige Unabhängigkeit von der Krone auffassen, denn der König blieb mächtig.

151. Sein Patronatsrecht erlaubte ihm weiterhin, auf die Besetzung der Bistümer einzuwirken, sodass die hohen Geistlichen oft königliche Vertraute waren.

152. Viele Bischöfe entstammten dem Hofdienst oder der königlichen Kanzlei und blieben der Krone auch im Amt verbunden.

153. Die Freiheit der Kirche meinte daher weniger eine Loslösung vom Königtum als die Sicherung ihres Besitzes, ihres Rechts und ihrer Würde gegen willkürliche Eingriffe.

154. In diesem begrenzten, aber festen Sinn waren die kirchlichen Freiheiten mit der Goldenen Bulle und dem Beregvertrag wirklich gesichert.

155. Die ungarische Entwicklung stand dabei nicht allein, sondern entsprach einem gesamteuropäischen Muster des 13. Jahrhunderts.

156. In England hatte die Magna Carta von 1215 mit ihrem ersten Artikel ebenfalls die Freiheit der englischen Kirche an den Anfang gestellt.

157. Auch dort ging es um freie Wahlen, um Steuerfreiheit und um den Schutz kirchlichen Guts vor königlicher Willkür.

158. Die Goldene Bulle und die Magna Carta gehören somit zu einer Reihe von Urkunden, in denen die Herrscher ihre Macht durch verbriefte Freiheiten begrenzen ließen.

159. Dass die Kirche in beiden Fällen zu den Hauptnutznießern zählte, war kein Zufall, sondern Ausdruck ihrer politischen und wirtschaftlichen Stärke.

160. Die Kirche verfügte über Bildung, über internationale Verbindungen nach Rom und über die geistliche Waffe des Bannes, die kein weltlicher Stand besaß.

161. Aus dieser Machtfülle heraus konnte sie ihre Forderungen mit größerem Nachdruck verfolgen als der niedere Adel oder die Städte.

162. Im Lauf des 13. Jahrhunderts verfestigte sich daraus die Vorstellung, dass die Geistlichkeit ein eigener Stand mit eigenen Rechten innerhalb des Königreichs sei.

163. Dieser geistliche Stand trat später neben den Adel und die königlichen Städte als eine der Säulen der ständischen Ordnung.

164. Die Prälaten nahmen an den Reichsversammlungen teil und beanspruchten dort eine ihrem Rang entsprechende Stimme.

165. So wurde die kirchliche Immunität, die als Schutz von Land und Einkünften begonnen hatte, zu einem Baustein der ungarischen Verfassung.

166. Spätere Könige bestätigten die kirchlichen Freiheiten bei ihrer Krönung immer wieder, weil der Erzbischof von Esztergom die Krone aufsetzte und auf die Wahrung dieser Rechte achtete.

167. Wer gekrönt werden wollte, musste die verbrieften Freiheiten der Kirche anerkennen, was ihre Geltung von Herrscher zu Herrscher fortschrieb.

168. Damit verband sich die kirchliche Immunität fest mit dem Krönungsbrauch und mit der Heiligen Krone, dem höchsten Symbol des Königreichs.

169. Konflikte um die Reichweite dieser Freiheiten blieben dennoch an der Tagesordnung, vor allem wenn die Krone in Geldnot geriet.

170. Immer wieder versuchten Könige, die Kirche zu Sonderabgaben heranzuziehen oder ihre Gerichtsbarkeit zu beschneiden, und immer wieder berief sich der Klerus auf seine Privilegien.

171. Diese Spannung war kein Zeichen des Scheiterns, sondern das normale Spiel der Kräfte in einem Reich, das aus mehreren Mächten zusammengesetzt war.

172. Die kirchliche Immunität wirkte darin als Gegengewicht, das die Königsmacht band und an feste Regeln knüpfte.

173. Für die Bauern auf kirchlichem Land bedeutete die Immunität zugleich, dass sie ihren Zehnten und ihre Zinsen an die Kirche statt an die Krone entrichteten.

174. Ob ihre Lage unter geistlichen Grundherren leichter oder schwerer war als unter weltlichen, lässt sich nicht allgemein beantworten und hing vom einzelnen Herrn ab.

175. Für das Königreich als Ganzes festigte die gesicherte Stellung der Kirche jedoch die christliche Prägung des Landes und die Einbindung in das lateinische Europa.

176. Über Esztergom und Rom blieb Ungarn mit der gesamten Christenheit verbunden, und die Privilegien der Kirche waren ein Teil dieses Bandes.

177. Die Geistlichkeit bewahrte als steuer- und gerichtsfreier Stand ihre Eigenständigkeit bis ans Ende des Mittelalters und darüber hinaus.

178. Erst die großen Umwälzungen der frühen Neuzeit, die Reformation und die osmanische Eroberung, sollten dieses Gefüge erschüttern.

179. Im 13. Jahrhundert aber stand die kirchliche Immunität auf festem Grund, gestützt von der Goldenen Bulle, ihrer Neufassung von 1231 und dem Vertrag von Bereg.

180. Die kirchliche Immunität blieb damit ein tragender Pfeiler der ungarischen Reichsordnung, den weder geldbedürftige Könige noch ehrgeizige Magnaten dauerhaft beiseiteschieben konnten.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.