3.3.1 Fekvés és határok – Lage und Abgrenzung

1. Ahol a Leitha és a Rába a hegyek előteréből egy sík tájra lépnek, eltűnik a határ benyomása.

2. A folyók kiszélesednek, ágakra szakadnak, és medreik között egy széles, alig lejtő síkságot hagynak maguk után.

3. Itt kezdődik a Kisalföld.

4. Neve egyszerűen „kis alföldet” jelent, és elsősorban csak a keleten és délen fekvő nagyobb alfölddel való ellentétet írja le.

5. Földrajzilag nem a magyar államhatáron belüli kis területrész, hanem egy határokon átnyúló természeti térség.

6. A magyar rész az ország északnyugati részén fekszik, és elsősorban Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék területeit foglalja magában.

7. Természetes folytatása nyugatra az osztrák Burgenlandba, északra pedig a szlovák Duna-alföldre nyúlik.

8. A politikai határok szétvágják ezt az összefüggő síkságot, míg a víz, a kőzetek és a domborzati formák összekötik.

9. A Kis-alföld három, egymástól jelentősen eltérő tájhatár között fekszik.

10. Nyugaton a Keleti-Alpok előteréhez közeledik.

11. Délen és délkeleten a terep a Transdanubiai-hegység felé emelkedik.

12. Északon a Duna képezi a magyar határ legszembetűnőbb szakaszát.

13. A folyón túl a sík táj Szlovákiában folytatódik.

14. Ott többnyire Duna-alföldnek vagy szlovák Duna-alföldnek nevezik.

15. A nevek tehát a nyelvekkel és az államokkal változnak, nem pedig a természet hirtelen változásával.

16. Nyugaton is kevésbé éles a határ, mint azt a színesen jelölt régiókat ábrázoló térképek sugallják.

17. Az osztrák Alpok előterülete fokozatosan átmegy a magyar síkságba.

18. Egyes hegyvonulatok, mint például a Soproni-hegység és a Günsi-hegység, kiemelkednek ebből az átmeneti térségből.

19. Ezek nem zárt nyugati falat alkotnak, hanem a medence szélén elhelyezkedő, különálló kristályos hegyi tömbök.

20. Közöttük hágók, mélyedések és széles völgyek nyílnak.

21. Délkeleten az alföldet a Transdanubiai Középhegység pereme határolja.

22. Ehhez a hegylánchoz tartozik többek között a Bakony, a Vértes, valamint további mészkő- és dolomitkőzetekből álló hegycsoportok.

23. Lejtőik nem mindenhol emelkednek hirtelen az alföldről.

24. Gyakran előhegyek, teraszok és enyhén hullámzó peremterületek helyezkednek el a hegyvidék és az alföld között.

25. Ezért a Kis-alföld végének pontos vonala a választott tájfelosztás kérdése marad.

26. A geomorfológusok ennek meghatározásakor a domborzatot, az altalajt, a vízelvezetést és a kialakulás történetét veszik figyelembe.

27. Egy politikai térkép ezzel szemben a községek, megyék és államok határait követi.

28. Mindkét felosztás értelmes lehet, de különböző kérdésekre ad választ.

29. A természeti tér szempontjából döntő, hogy a síkság, mint süllyesztett medence, magasabb peremekkel legyen körülvéve.

30. A mindennapi élet szempontjából döntő, hogy hol haladnak az utak, vasutak, települések és közigazgatási határok.

31. Az aljzat magyarázza, miért tudott ez a táj ilyen síkvá válni.

32. A Kis-alföld a Pannóniai-medence tektonikailag lesüllyedt része.

33. A mélyebb alaphegység felett hosszú geológiai időtartamok során hatalmas üledékrétegek rakódtak le.

34. A Duna és mellékfolyói az Alpokból és a Kárpátokból hoztak ide kavicsot, homokot, iszapot és finomabb agyagkomponenseket.

35. Ahol a hegyekből származó folyók beléptek a medencébe, ott csökkent a lejtésük.

36. A kisebb lejtéssel együtt csökkent a képességük is a durva törmelék továbbszállítására.

37. A kavics és a homok először ott maradt, míg a finomabb részecskéket tovább szállította a síkságra.

38. Így egymás mellett alakultak ki kavicsos testek, folyóteraszok és finomabb árterületek.

39. A felszín ezért síknak tűnik, bár alatta számos, egymásra rakódott üledékréteg található.

40. A mai táj alatt nem egyetlen egyenletes kőzetréteg fekszik, hanem egy mélyen réteges medencetest.

41. A Duna szerepe Mosonmagyaróvártól északra különösen jól látható.

42. Ott a folyó sűrű hálózatba ágazik főágakká, mellékágakká és elzárt medrekké.

43. Ez a terület Szigetköz néven ismert, és a Kis-Alföld különösen vízgazdag részét képezi.

44. A magyar név jelentése nagyjából „szigetvidék”.

45. A megnevezés illik egy olyan tájra, ahol a folyóágak és a szigetek évszázadok során megváltoztathatták elhelyezkedésüket.

46. A folyó itt nem csupán egy vonal a térképen, hanem egy alakító térbeli egység.

47. Üledékei egyes területeket megemelnek, míg az árvíz más mélyedéseket finom anyaggal tölt fel.

48. A folyami táj és az alföld közötti határ ezért sok esetben egy széles átmeneti zóna.

49. Egyes helyeken inkább a növényzet és a terep magassága alapján ismerhető fel, mint egy látható terepugrás alapján.

50. A vízben gazdag észak érezhetően különbözik a déli, szárazabb, magasabban fekvő peremterületektől.

51. A Rába a legfontosabb folyó, amely a nyugati hegyvidékről és dombvidékről a Kis-alföldre lép be.

52. A folyó az osztrák és nyugat-magyarországi térségből kelet és északkelet felé vezeti a vizet.

53. Folyása jól szemlélteti, hogyan tér át egy folyó a tagoltabb domborzatból egy nyílt medencébe.

54. Az alföld szélén emellett kisebb folyók és patakok is találhatók, amelyek vízhozama erősebben ingadozik.

55. Némelyik az Alpok kiugró hegyláncaiból, mások a Transdanubiai Középhegységből ered.

56. Völgyeik bevágják a síkság peremterületeit, és természetes bejáratokat hoznak létre a síkságra.

57. Ahol több folyó találkozik, ott sűrűsödnek a vizes élőhelyek, az árterületek és a termékeny alluviális talajok.

58. Ahol a kavicsréteg magasabban fekszik, és a felszíni víz gyorsan beszivárog, a táj szárazabbnak tűnik.

59. Ez magyarázza, miért tartalmaz a Kis-alföld – közös elnevezése ellenére – különböző tájképeket.

60. A víz eloszlása és a tengerszint feletti magasság erősebben tagolja a területet, mint amire látszólagos síksága utalna.

61. Észak felé a Duna egyszerre összekötő elem és politikai határvonal.

62. A folyó ott olyan területen halad át, amely geológiai és hidrológiai szempontból mindkét oldalán egybe tartozik.

63. A mai magyar–szlovák államhatár azonban nem mindenhol követi a teljes természeti térséget.

64. A városok, falvak és közlekedési útvonalak ezért mindkét parton egy közös folyórendszerbe vannak beépítve.

65. A folyó határjellege a történelem során megváltozott, és az adott politikai viszonyoktól függ.

66. A jelenlegi helyzetet tekintve fontos megjegyezni, hogy Magyarországnak csak a Kis-alföld déli része tartozik.

67. A teljes kiterjedésére vonatkozó állításoknak ezért meg kell határoznia, hogy a határokon átnyúló természeti térre vagy csak annak magyarországi részére vonatkoznak-e.

68. Egyetlen szám sem képes egyszerre pontosan kifejezni ezt a két mércét.

69. A „Kis-alföld” kifejezést is különböző szakirodalmi hagyományokban nem teljesen azonos jelentéssel használják.

70. Lényegében azonban a Kárpát-medence északnyugati részén fekvő, a Duna és mellékfolyói által kitöltött sík medencés tájra utal.

71. Az Alpok, a Duna és a középhegységek közötti peremhelyzet miatt a síkság már korán átjáróterületté vált.

72. Aki nyugatról keletre akart jutni, itt nem kellett zárt magashegyi láncot átkelnie.

73. Aki a Duna-völgyet követte, természetes összeköttetést talált a nyugati alpesi térség és a Kárpát-medence belseje között.

74. A folyó megkönnyítette az emberek és áruk szállítását, ugyanakkor az árvizek és a változó gázlóhelyek miatt megnehezíthette az utazást.

75. A Duna átkelőhelyei ezért a megfelelő helyeken koncentrálódtak.

76. Az egyik ilyen hely Győr közelében található, ahol a Duna, a Rába és további vízfolyások sűrű vízhálózatot alkotnak.

77. Nem véletlen, hogy a város több tájegység határán fekszik.

78. Összekötő szerepet tölt be a belső síkság, a Duna-völgy, valamint a nyugat és dél felé vezető utak között.

79. Ennek köszönhetően Győr jelentős városi és gazdasági központtá fejlődhetett.

80. Mai jelentősége nem csupán természeti elhelyezkedésén alapul, hanem későbbi politikai, műszaki és ipari döntéseken is.

81. Hasonlóképpen Komárom és Mosonmagyaróvár környéke is átmenetként szolgál a különböző irányok között.

82. Komárom egy fontos Duna-átkelőhelynél és a Kis-Alföld szélén fekszik.

83. Mosonmagyaróvár összeköti a nyugati határvidéket a Duna- és a Rába-vidékkel.

84. Sopron a tényleges nyílt síkságtól nyugatra fekszik, de ellenőrzi az Alpok előterét és a Magyar-medencét összekötő átjárót.

85. Ezek a városok nem véletlenszerű mintázatot alkotnak a térképen.

86. Ott helyezkednek el, ahol a folyók, a domborzati mélyedések és a régiókon átívelő, használható útvonalak találkoznak.

87. A modern utak és vasútvonalak részben a régebbi folyosókat követik.

88. A technika megnövelte a kapcsolatok hatótávolságát, de a domborzat alapvető vonalait nem szüntette meg.

89. A hidak, vasútállomások és ipari területek továbbra is stabil átkelőhelyeket, elegendő árvízmentes területet és a meglévő hálózatokhoz való csatlakozásokat igényelnek.

90. Az síkság ezért nem csupán egy szabad terület, amelyen a forgalom tetszőlegesen elosztható.

91. Nyitottsága irányítja a mozgásokat, mert megkönnyíti az utazást, és egyúttal a folyók mentén összpontosítja azokat.

92. Peremhegységei irányítják a mozgásokat, mert bizonyos völgyeket és hágókat részesítenek előnyben.

93. Határon fekvő elhelyezkedése irányítja a mozgásokat, mert ott találkoznak a több államot összekötő összeköttetések.

94. Ebből a három tényezőből olyan tér alakult ki, ahol a városok és az ipar sűrűbben jelenik meg, mint az alföld számos eldugott részén.

95. A gazdasági fejlődés időfüggő, és a közlekedéspolitikával, a határrendszerrel, a beruházásokkal és az európai közlekedési hálózatokkal együtt változik.

96. A schengeni térségben a nyitott határ Magyarország és szomszédai csatlakozása óta megkönnyítette számos hely mindennapi elérhetőségét.

97. A politikai változások erősíthetik, lassíthatják vagy átszervezhetik ezeket a kapcsolatokat.

98. Maga a táj marad az a szilárd keret, amelyen belül ezek a döntések hatályba lépnek.

99. Éppen ezért a Kis-alföldet nem lehet egyetlen határvonallal magyarázni.

100. Ez a tér magterületekből, átmenetekből és határokon átnyúló folytatásokból áll.

101. Nyugati peremén az alföld az Alpok előhegyei között veszik el.

102. Délkeleti peremén előhegyeken és teraszokon át emelkedik a Transdanubiai Középhegység felé.

103. Északon a Duna egy olyan folytatásba torkollik, amely politikailag Magyarországon kívül fekszik.

104. A síkság belsejében kavicsos területek, folyóágak, árterületek és települések kötik össze az egyes részeket.

105. Ezért a Kis-Alföld határai egy fizikai térképen elmosódottnak tűnnek, míg egy közlekedési térképen meglepően élesek.

106. A természet átmeneteket alakít ki, míg az emberek csomópontokat hoznak létre.

107. A Kis-Alföld jelentőségét tehát nem csupán kiterjedésének köszönheti.

108. Döntő jelentőségű az a helyzete, hogy a hegyvidék és a medence, a vízfolyás és a szárazföldi út, valamint Nyugat és Kelet találkozásánál fekszik.

109. Aki ott áll, nem lát éles vonalat, ahol a hegyvidék hirtelen véget ér.

110. Nyitott területet lát, ahol a hegyek, a folyók és a határok erői összefutnak.

1. Wo die Leitha und die Rába aus dem Vorland der Berge in eine flache Landschaft treten, verliert sich der Eindruck einer Grenze.

2. Die Flüsse breiten sich aus, teilen sich in Arme und lassen zwischen ihren Gerinnen eine weite, kaum geneigte Fläche zurück.

3. Hier beginnt die Kleine Tiefebene, auf Ungarisch Kisalföld.

4. Ihr Name bedeutet schlicht „kleines Niederland“ und beschreibt zunächst nur den Gegensatz zur größeren Tiefebene im Osten und Süden.

5. Geografisch ist sie kein kleiner Ausschnitt innerhalb der ungarischen Staatsgrenze, sondern ein grenzüberschreitender Naturraum.

6. Der ungarische Teil liegt im Nordwesten des Landes und umfasst vor allem Gebiete der Komitate Győr-Moson-Sopron und Komárom-Esztergom.

7. Seine natürliche Fortsetzung reicht nach Westen in das österreichische Burgenland und nach Norden in den slowakischen Donautieflandraum.

8. Politische Grenzen schneiden diese zusammenhängende Ebene, während Wasser, Gestein und Geländeformen sie verbinden.

9. Die Kleine Tiefebene liegt zwischen drei deutlich unterschiedlichen Landschaftsrändern.

10. Im Westen nähert sie sich dem Vorland der östlichen Alpen.

11. Im Süden und Südosten steigt das Gelände zum Transdanubischen Mittelgebirge an.

12. Im Norden bildet die Donau den auffälligsten Abschnitt ihrer ungarischen Begrenzung.

13. Jenseits des Stroms setzt sich die flache Landschaft in der Slowakei fort.

14. Dort wird sie meist als Donautiefland oder slowakisches Donautiefland bezeichnet.

15. Die Namen wechseln also mit den Sprachen und Staaten, nicht mit einem plötzlichen Wechsel der Natur.

16. Auch im Westen ist die Abgrenzung weniger scharf, als eine Karte mit farbig markierten Regionen vermuten lässt.

17. Das österreichische Alpenvorland geht allmählich in die ungarische Ebene über.

18. Einzelne Höhenzüge wie die Soproner und Günser Berge treten aus diesem Übergangsraum hervor.

19. Sie sind keine geschlossene westliche Mauer, sondern einzelne kristalline Gebirgsblöcke am Rand des Beckens.

20. Zwischen ihnen öffnen sich Pässe, Senken und breite Talräume.

21. Im Südosten wird die Ebene durch den Rand des Transdanubischen Mittelgebirges begrenzt.

22. Zu diesem Gebirgszug gehören unter anderem der Bakony, das Vértes und weitere kalkige und dolomitische Schollen.

23. Ihre Hänge steigen nicht überall unvermittelt aus der Ebene auf.

24. Häufig schieben sich Vorhügel, Terrassen und flach gewellte Randflächen zwischen Gebirge und Tiefland.

25. Dadurch bleibt die genaue Linie, an der die Kleine Tiefebene endet, eine Frage der gewählten Landschaftsgliederung.

26. Geomorphologen orientieren sich dabei an Relief, Untergrund, Entwässerung und Entstehungsgeschichte.

27. Eine politische Karte folgt dagegen den Grenzen von Gemeinden, Komitaten und Staaten.

28. Beide Einteilungen können sinnvoll sein, beantworten aber verschiedene Fragen.

29. Für den Naturraum ist entscheidend, dass die Ebene als abgesenkter Beckenbereich von höheren Rändern umgeben wird.

30. Für den Alltag ist entscheidend, wo Straßen, Bahnen, Siedlungen und Verwaltungsgrenzen verlaufen.

31. Der Untergrund erklärt, warum diese Landschaft so flach werden konnte.

32. Die Kleine Tiefebene ist ein tektonisch abgesenkter Teil des Pannonischen Beckens.

33. Über dem tieferen Grundgebirge lagerten sich im Lauf langer geologischer Zeiträume mächtige Sedimente ab.

34. Die Donau und ihre Nebenflüsse brachten aus den Alpen und Karpaten Kies, Sand, Schluff und feinere Tonbestandteile heran.

35. Wo die Flüsse aus den Bergen in das Becken traten, verringerte sich ihr Gefälle.

36. Mit dem geringeren Gefälle nahm auch ihre Fähigkeit ab, grobes Geröll weiterzutransportieren.

37. Kies und Sand blieben zuerst liegen, während feinere Teilchen weiter in die Ebene getragen wurden.

38. So entstanden Schotterkörper, Flussterrassen und feinere Überschwemmungsflächen nebeneinander.

39. Die Oberfläche wirkt deshalb eben, obwohl ihr Untergrund aus vielen übereinanderliegenden Ablagerungen besteht.

40. Unter der heutigen Landschaft liegt keine einzige gleichmäßige Gesteinsplatte, sondern ein tief geschichteter Beckenkörper.

41. Besonders deutlich wird die Rolle der Donau nördlich von Mosonmagyaróvár.

42. Dort verzweigt sich der Strom in ein dichtes Netz aus Hauptarmen, Seitenarmen und abgeschnittenen Gerinnen.

43. Dieses Gebiet ist als Szigetköz bekannt und bildet einen besonders wasserreichen Teil der Kleinen Tiefebene.

44. Der ungarische Name bedeutet sinngemäß „Inselland“.

45. Die Bezeichnung passt zu einer Landschaft, in der Flussarme und Inseln über Jahrhunderte ihre Lage verändern konnten.

46. Der Strom ist hier nicht nur eine Linie auf der Landkarte, sondern ein gestaltender Raumkörper.

47. Seine Ablagerungen erhöhen einzelne Flächen, während Hochwasser andere Mulden mit feinem Material auffüllt.

48. Die Grenze zwischen Flusslandschaft und Ebene ist daher vielfach eine breite Übergangszone.

49. Sie lässt sich an manchen Stellen eher durch die Vegetation und die Geländehöhe als durch einen sichtbaren Geländesprung erkennen.

50. Der wasserreiche Norden unterscheidet sich dadurch spürbar von trockeneren, höher gelegenen Randflächen im Süden.

51. Die Rába ist der wichtigste Fluss, der aus dem westlichen Berg- und Hügelland in die Kleine Tiefebene eintritt.

52. Sie führt Wasser aus dem österreichischen und westungarischen Raum nach Osten und Nordosten.

53. Ihr Lauf zeigt, wie ein Fluss aus einem stärker gegliederten Gelände in ein offenes Becken übergeht.

54. An den Rändern der Ebene liegen außerdem kleinere Flüsse und Bäche, deren Wasserführung stärker schwankt.

55. Manche kommen aus den Alpenausläufern, andere aus dem Transdanubischen Mittelgebirge.

56. Ihre Täler schneiden die Randbereiche ein und schaffen natürliche Zugänge in die Ebene.

57. Wo mehrere Flüsse zusammentreffen, verdichten sich Feuchtgebiete, Auen und fruchtbare Schwemmböden.

58. Wo der Kieskörper hoch liegt und das Oberflächenwasser rasch versickert, wirkt die Landschaft trockener.

59. Das erklärt, warum die Kleine Tiefebene trotz ihrer gemeinsamen Bezeichnung unterschiedliche Landschaftsbilder enthält.

60. Wasserverteilung und Höhenlage gliedern sie stärker, als ihre scheinbare Ebenheit erkennen lässt.

61. Nach Norden ist die Donau zugleich verbindendes Element und politische Trennlinie.

62. Der Fluss fließt dort durch ein Gebiet, das geologisch und hydrologisch auf beiden Seiten zusammengehört.

63. Die heutige Staatsgrenze zwischen Ungarn und der Slowakei folgt jedoch nicht überall dem gesamten Naturraum.

64. Städte, Dörfer und Verkehrswege sind deshalb auf beiden Ufern in ein gemeinsames Flusssystem eingebunden.

65. Der Grenzcharakter des Stroms hat sich im Lauf der Geschichte verändert und ist von den jeweiligen politischen Verhältnissen abhängig.

66. Für die gegenwärtige Orientierung ist festzuhalten, dass Ungarn nur den südlichen Teil der Kleinen Tiefebene besitzt.

67. Aussagen über ihre Gesamtgröße müssen daher angeben, ob der grenzüberschreitende Naturraum oder nur sein ungarischer Anteil gemeint ist.

68. Eine einzige Zahl kann diese beiden Maßstäbe nicht gleichzeitig präzise ausdrücken.

69. Auch der Begriff „Kleine Tiefebene“ wird in verschiedenen Fachtraditionen nicht völlig deckungsgleich verwendet.

70. Gemeint ist im Kern jedoch die flache, von der Donau und ihren Zuflüssen aufgefüllte Beckenlandschaft im Nordwesten des Karpatenbeckens.

71. Die Randlage zwischen Alpen, Donau und Mittelgebirge machte die Ebene früh zu einem Durchgangsraum.

72. Wer von Westen nach Osten wollte, musste hier keine geschlossene Hochgebirgskette überqueren.

73. Wer dem Donautal folgte, fand eine natürliche Verbindung zwischen dem westlichen Alpenraum und dem inneren Karpatenbecken.

74. Der Fluss erleichterte den Transport von Menschen und Waren, konnte Wege aber zugleich durch Hochwasser und wechselnde Furten erschweren.

75. Übergänge über die Donau konzentrierten sich daher an geeigneten Stellen.

76. Eine dieser Stellen liegt bei Győr, wo Donau, Rába und weitere Wasserläufe ein dichtes Gewässernetz bilden.

77. Die Stadt liegt nicht zufällig am Rand mehrerer Landschaftsräume.

78. Sie vermittelt zwischen der inneren Ebene, dem Donautal und den Wegen nach Westen und Süden.

79. Dadurch konnte sich Győr zu einem bedeutenden städtischen und wirtschaftlichen Zentrum entwickeln.

80. Seine heutige Bedeutung beruht nicht allein auf der natürlichen Lage, sondern auch auf späteren politischen, technischen und industriellen Entscheidungen.

81. Ähnlich wirken die Räume um Komárom und Mosonmagyaróvár als Übergänge zwischen verschiedenen Richtungen.

82. Komárom liegt an einer wichtigen Donauquerung und am Rand der Kleinen Tiefebene.

83. Mosonmagyaróvár verbindet die westliche Grenzregion mit dem Donau- und Rábaraum.

84. Sopron liegt westlich der eigentlichen offenen Ebene, kontrolliert aber einen Zugang zwischen Alpenvorland und ungarischem Becken.

85. Diese Städte bilden kein zufälliges Muster auf der Karte.

86. Sie liegen dort, wo Flüsse, Geländesenken und überregional brauchbare Wege zusammenfallen.

87. Moderne Straßen und Eisenbahnlinien folgen dabei teilweise älteren Korridoren.

88. Die Technik hat die Reichweite der Verbindungen vergrößert, aber die Grundzüge des Geländes nicht aufgehoben.

89. Brücken, Bahnhöfe und Gewerbegebiete benötigen weiterhin tragfähige Übergänge, ausreichend hochwasserfreie Flächen und Anschlüsse an bestehende Netze.

90. Die Ebene ist deshalb nicht bloß eine freie Fläche, auf der Verkehr beliebig verteilt werden kann.

91. Ihre Offenheit lenkt Bewegungen, weil sie Wege erleichtert und zugleich an den Flüssen bündelt.

92. Ihre Randgebirge lenken Bewegungen, weil sie bestimmte Täler und Pässe bevorzugen.

93. Ihre Grenzlage lenkt Bewegungen, weil sich dort Verbindungen zwischen mehreren Staaten treffen.

94. Aus diesen drei Faktoren entstand ein Raum, in dem Städte und Industrie dichter auftreten als in vielen abgelegenen Teilen des Tieflands.

95. Die wirtschaftliche Entwicklung ist dabei zeitabhängig und verändert sich mit Verkehrspolitik, Grenzregimen, Investitionen und europäischen Verkehrsnetzen.

96. Die offene Grenze innerhalb des Schengen-Raums hat seit dem Beitritt Ungarns und seiner Nachbarn die alltägliche Erreichbarkeit vieler Orte erleichtert.

97. Politische Veränderungen können solche Verbindungen stärken, verlangsamen oder neu ordnen.

98. Die Landschaft selbst bleibt dabei der feste Rahmen, innerhalb dessen diese Entscheidungen wirksam werden.

99. Gerade deshalb lässt sich die Kleine Tiefebene nicht durch eine einzige Grenzlinie erklären.

100. Sie ist ein Raum aus Kernflächen, Übergängen und grenzüberschreitenden Fortsetzungen.

101. Am westlichen Rand verliert sich die Ebene in den Ausläufern der Alpen.

102. Am südöstlichen Rand steigt sie über Vorhügel und Terrassen zum Transdanubischen Mittelgebirge an.

103. Im Norden führt die Donau in eine Fortsetzung, die politisch außerhalb Ungarns liegt.

104. Im Inneren verbinden Schotterflächen, Flussarme, Auen und Siedlungen die einzelnen Teilräume.

105. Deshalb erscheinen die Grenzen der Kleinen Tiefebene auf einer physischen Karte weich und auf einer Verkehrskarte überraschend deutlich.

106. Die Natur bildet Übergänge, während Menschen Knotenpunkte schaffen.

107. Ihre Bedeutung verdankt die Kleine Tiefebene somit nicht ihrer Ausdehnung allein.

108. Entscheidend ist ihre Lage an der Nahtstelle von Gebirge und Becken, von Wasserlauf und Landweg, von West und Ost.

109. Wer dort steht, sieht keine scharfe Linie, an der das Gebirge plötzlich endet.

110. Er sieht eine offene Fläche, in der die Kräfte der Berge, der Flüsse und der Grenzen zusammenlaufen.