3.4.1 A Börzsönytől a Zempléni-hegységig – Vom Börzsöny zum Zempléner Gebirge

1. A Duna-kanyarulatnál a széles folyóvölgy hirtelen erdős lejtőkkel végződik, és közvetlenül mögötte kezdődik a Börzsöny.

2. Onnan az északi hegyvidék kelet felé húzódik, de nem alkot zárt hegygerincet.

3. A magaslatok között völgyek és medencék terülnek el, amelyekben a folyók már régóta utakat vájnak maguknak.

4. Éppen ezek a megszakítások magyarázzák, miért választja el és köti össze egyidejűleg a tájat.

5. Aki nyugatról kelet felé szemléli ezt az övezetet, nem egyetlen hegységgel találkozik, hanem egymást követő, eltérő felépítésű tájakkal.

6. Némelyik túlnyomórészt vulkáni kőzetekből áll, mások régebbi üledékrétegeket vagy mészkő sziklatömböket mutatnak.

7. A „közepes hegyvidék” elnevezés itt egy magassági szintet jelöl, nem pedig egységes keletkezési történetet.

8. A domborzatok a meredek, erdős kúpoktól a szelíd dombokig és a nyílt fennsíkokig terjednek.

9. A Börzsöny képezi ennek az ívnek a nyugati kezdetét a Duna-kanyar szélén.

10. Mélyen bevágott völgyei és lekerekített csúcsai elárulják, hogyan alakította át a víz és a mállás egy ősi vulkáni testet.

11. A hegyvidék elsősorban a miocén korszak vulkáni folyamatai során keletkezett, amikor a magma és a kilökődött anyagok alakították ki az akkori tájat.

12. Az andezit és a dazit, két vulkáni kőzet, ott tufákkal és a kitörésekből származó durva üledékekkel váltakozik.

13. A tufa megszilárdult vulkáni hamuból és egyéb kilökődött anyagokból áll.

14. Mivel a kőzetek eltérő ellenállóképességgel rendelkeznek, a folyók és a fagy nem alakítottak ki egyenletes lejtőket.

15. A lágyabb rétegeket erősebben erodálták, míg a keményebb gerincek és csúcsok hosszabb ideig megmaradtak.

16. A Csóványos magassága körülbelül 938 méter, és ez a Börzsöny legmagasabb pontja.

17. Ez a magasság az Alpokhoz képest szerénynek tűnik, de a környező medencék fölé a hegyvonulat jelentősen kiemelkedik.

18. Az erdők a lejtők nagy részét borítják, így a települések főként a peremeken és a völgyekben helyezkednek el.

19. A patakok a hegyvonulat barázdáiban gyűlnek össze, és vizüket a Dunába vagy az Ipolyba vezetik.

20. A folyó délen és nyugaton határolja a Börzsönyt, míg az Ipoly jelöli az északi határt.

21. A Duna itt nem csupán határ, hanem két hegyvidék között mélyen bevágott folyosó.

22. Kanyarulatánál irányt vált, és ezzel markáns nyílást tár fel a hegyvidéken.

23. A Börzsönytől keletre a domborzat alacsonyabbá és tagoltabbá válik, és a Cserhát tölti be ezt az átmeneti zónát.

24. Neve olyan tájat jelöl, amely inkább dombvonulatokból és medencékből áll, mint egy magas, zárt hegygerincből.

25. Nagy részei 300 méter alatt maradnak, bár egyes gerincek jelentősen meghaladják ezt a magasságot.

26. A Cserhát geológiailag változatosabb, mint amire lágy profilja első ránézésre utalna.

27. A fiatalabb vulkáni rétegek alatt régebbi, agyagból, homokból és homokkőből álló tengeri üledékek találhatók.

28. Egyes helyeken emellett mészkő és dolomit is a felszínre tör a mélyből.

29. A miocénben andezit és vulkáni hamu rakódott le a régebbi rétegekre, amelyek ma a lejtőkön és a bevágásokban láthatók.

30. A szilárd kőzetek és a könnyen erodálódó anyagok váltakozása hozta létre a dombok és völgyek szabálytalan sorozatát.

31. A vízfolyások ezt a dombos vidéket több vízgyűjtő területre osztják.

32. Északon a patakok az Ipolyba torkollanak, délen pedig a Zagyva és a Galga gyűjti össze a völgyekből származó vizet.

33. Egy vízválasztó gerinc választja el azokat az irányokat, amelyekbe a csapadék végül elfolyik.

34. Ez nem egy fal, hanem egy alig észrevehető vonal a terepen.

35. A széles völgyek ősidők óta megkönnyítik a közlekedést a dombok és a síkságok között.

36. A falvak gyakran olyan átkelőhelyeken fekszenek, ahol a víz, a termékeny talaj és az utak találkoznak.

37. Az erdők ott mezőkkel, rétekkel és kisebb szőlőültetvényekkel váltakoznak.

38. A Cserhát ezzel is bizonyítja, hogy egy hegyvidéknek nem feltétlenül kell magas és sziklás csúcsokkal jellemeznie magát.

39. Jelentősége a térszerkezetben és a völgyek nyitottságát biztosító folyosókban is rejlik.

40. Északabbra a Karancs és a Medves tájai következnek, amelyek geológiai szempontból ismét más jelleget kölcsönöznek a tájnak.

41. A Karancs egy hatalmas, erősen tagolt andezit-test, amelyet a felszín alatti magma alakított ki.

42. Egy ilyen lakolit akkor keletkezik, amikor a magma behatol a meglévő kőzetrétegek közé, és azokat kidomborítja anélkül, hogy feltétlenül áttörné a felszínt.

43. A szomszédos Medves viszont főként fiatalabb bazaltpáncélokból és egyes vulkáni dombokból áll.

44. A bazalt egy sötét, többnyire finomszemcsés kőzet, amely vékony folyadékú láva megszilárdulásából keletkezik.

45. A markáns dombok és a lapos fennsíkok közötti kontraszt a különböző kitörési formákból és az azt követő erózióból ered.

46. Ahol a lágyabb anyag eltűnt, ott ellenálló bazaltrétegek maradtak vissza fennsíkokként vagy élesen körülhatárolt sziklaformákként.

47. A Medves Közép-Európa legnagyobb összefüggő bazaltfennsíkjának számít, bár az ilyen méretbeli összehasonlítások a terület határainak meghatározásától függenek.

48. A kőbányák és a régebbi bányászati nyomok arra utalnak, hogy a kőzeteket gazdasági célokra is hasznosították.

49. Salgótarján környékén a barnaszén- és kőzetkitermelés hosszú ideig meghatározta a tájat és a helyi munkalehetőségeket.

50. Ma az elhagyott bányaterületek egyszerre tanúskodnak erről a kihasználásról és geológiai feltárásokként is szolgálnak.

51. Az északi határvidékeken a hegyvidéki övezet a mai államhatáron túl dél felé Szlovákiába nyúlik.

52. A politikai határ ezért kettészakít egy olyan természeti területet, amelyet a kőzetek, a vízfolyások és a domborzat együttesen alakítanak ki.

53. Kelet felé további hegyvidéki és medencés területek következnek, amelyek egymásutánja nem rendezhető egyetlen vonal mentén.

54. A központi hegyvonulatok, a Mátra és a Bükk, ehhez a rendszerhez tartoznak, de mindkettőnek megvan a maga sajátos jellege.

55. Közöttük és a nyugati hegyvonulatok között völgyek nyílnak, amelyek észak és dél felé vezetnek.

56. Keleten a Zempléni-hegység zárja le az északi hegyív magyarországi szakaszát.

57. Ez is vulkáni eredetű, de több kőzetfajtából áll, köztük andezitből, riolitból és vulkáni tufából.

58. A különböző kitörések és a későbbi erózió dombok, hegygerincek és mély völgyek mozaikját hozták létre.

59. A Bodrog és mellékfolyói lecsapolják a peremterületeket, és összekötik a hegyvidéket az alföldekkel.

60. Dél felé a magaslatok alacsonyabb dombokká alakulnak át, amelyek lábánál települések és szőlőültetvények jöttek létre.

61. Ennek a kapcsolatnak a legismertebb példája a Zemplén déli peremén fekvő tokaji borvidék.

62. Szőlőültetvényei nem csupán vulkáni talajon terülnek el, hanem a domborzat, a víz, a talaj és az éghajlat kölcsönhatásának eredményeként jöttek létre.

63. A mállott vulkáni kőzetek különböző talajokat hoztak létre, míg a lejtők a tájolásuktól függően eltérő mennyiségű napfényt kapnak.

64. A környék folyói és vizes élőhelyei hozzájárulnak a különleges helyi éghajlat kialakulásához.

65. A szomszédos tölgyerdőkkel együtt ez a környezet kedvez a speciális szőlőtermesztésnek.

66. A történelmi kulturális táj szőlőültetvényeket, falvakat, borospincéket és kisebb városokat foglal magában, amelyek elrendezése évszázadok alatt alakult ki.

67. A borvidék 2002 óta kulturális tájként szerepel az UNESCO világörökségi listáján.

68. A szőlőtermesztés tehát nem automatikusan következik a vulkanikus talajból.

69. Ugyanúgy alapul az emberi munkán, a hagyományokból származó tudáson és a hegyek lábánál fekvő megfelelő elhelyezkedésen.

70. A vulkanikus kőzetbe vájt pincék a talaj egyenletes hőmérsékleti viszonyait használják ki a tároláshoz.

71. Az erdők az északi hegyvidék számos magasabban fekvő részén fontos, összefüggő élőhelyet alkotnak.

72. Visszatartják a vizet, megvédik a talajt a kimosódástól, és számos növénynek és állatnak nyújtanak élőhelyet.

73. A magasság növekedésével általában csökken a hőmérséklet, míg a csapadék és a köd gyakrabban fordulhat elő.

74. A pontos hatás azonban a lejtő irányától, a kőzettől és a nyílt síkságoktól való távolságtól is függ.

75. A meredek völgyek és az erdős hegygerincek korábban megnehezítették a nagy közlekedési útvonalak építését és egyes szakaszok intenzív benépesítését.

76. Ez az elszigeteltség viszonylagos volt, mivel a folyóvölgyek, a hegyi hágók és a nyersanyagok összekötötték a településeket a környezetükkel.

77. A bányászat, az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és a kereskedelem mindegyike más-más nyomokat hagyott a tájban.

78. Ahol nyersanyagokat bányásztak, ott munkahelyek és közlekedési összeköttetések jöttek létre, de a talajba is mély beavatkozások történtek.

79. Ahol ezek a tevékenységek visszaszorultak, egyes területek újra benőttek, vagy természetvédelmi területté váltak.

80. A tájat ezért sem érintetlen vadonként, sem puszta nyersanyag-kitermelési övezetként nem lehet megfelelően leírni.

81. Sokszínűsége éppen abból fakad, hogy a szomszédos hegyláncok eltérő geológiai történelmet őriznek.

82. A Börzsöny egy erodált vulkáni testet mutat, míg a Cserhát régebbi üledékeket és vulkáni rétegeket kever össze.

83. A Karancs és a Medves andezitot és bazaltot állít egymás mellé, bár mindkettő vulkáni folyamatokból származik.

84. A Zemplén viszont vulkáni magaslatokat köt össze folyóvölgyekkel és egy erőteljesen alakított kulturális tájjal.

85. Ezen térségek között a völgyek olyanok, mint az ízületek, ahol az egyik szakasz véget ér, és a következő elérhetővé válik.

86. Lefelé terelik a vizet, és egyúttal megkönnyítik a hegyvidéken való közlekedést.

87. Éppen ezért az északi hegyvidéki övezetet inkább összekapcsolt tájterületek sorozataként érdemes felfogni, mint zárt falakként.

88. Hegyvonulatai nem egyszerűen állítják meg az utakat, hanem bizonyos átkelőhelyekre kényszerítik azokat.

89. A Dunától a Zemplén szőlőültetvényeiig mindegyik ilyen átkelőhely arról mesél, hogyan alakítják egymást a kőzet, a víz és a hasznosítás.

90. Így az egyes hegyek sorozatából összefüggő tér jön létre, amelynek összeköttetése éppen a völgyekben válik láthatóvá.

1. Am Donauknie endet die breite Flussebene abrupt an bewaldeten Hängen, und gleich dahinter beginnt das Börzsöny.

2. Von dort zieht sich das nördliche Bergland nach Osten, doch es bildet keinen geschlossenen Gebirgskamm.

3. Zwischen den Höhen liegen Täler und Becken, in denen Flüsse seit langer Zeit Durchgänge schaffen.

4. Gerade diese Unterbrechungen erklären, warum die Landschaft zugleich trennt und verbindet.

5. Wer den Gürtel von West nach Ost betrachtet, begegnet nicht einem einzigen Gebirge, sondern einer Folge unterschiedlich gebauter Landschaften.

6. Manche bestehen überwiegend aus vulkanischem Gestein, andere zeigen ältere Sedimentschichten oder kalkige Felsblöcke.

7. Die Bezeichnung Mittelgebirge meint dabei eine Höhenstufe, keine einheitliche Entstehungsgeschichte.

8. Die Formen reichen von steilen, bewaldeten Kegeln bis zu sanften Hügeln und offenen Hochflächen.

9. Das Börzsöny bildet den westlichen Auftakt dieses Bogens am Rand des Donauknies.

10. Seine tief eingeschnittenen Täler und gerundeten Gipfel verraten, wie Wasser und Verwitterung einen alten Vulkankörper bearbeitet haben.

11. Das Gebirge entstand vor allem durch vulkanische Vorgänge im Miozän, als Magma und ausgeworfenes Material die damalige Landschaft aufbauten.

12. Andesit und Dazit, zwei vulkanische Gesteine, wechseln dort mit Tuffen und groben Ablagerungen aus Ausbrüchen.

13. Tuff besteht aus verfestigter Vulkanasche und anderem ausgeworfenem Material.

14. Weil die Gesteine unterschiedlich widerstandsfähig sind, formten Flüsse und Frost keine gleichmäßigen Hänge.

15. Weichere Schichten wurden stärker abgetragen, während härtere Rücken und Gipfel länger stehen blieben.

16. Der Csóványos erreicht rund 938 Meter und ist die höchste Erhebung des Börzsöny.

17. Diese Höhe wirkt im Vergleich zu den Alpen bescheiden, doch über den umliegenden Becken erhebt sich das Massiv deutlich.

18. Wälder bedecken große Teile der Hänge und lassen die Siedlungen vor allem an den Rändern und in den Tälern liegen.

19. Bäche sammeln sich in den Kerben des Gebirges und führen ihr Wasser zur Donau oder zur Ipoly ab.

20. Der Strom begrenzt das Börzsöny im Süden und Westen, während die Ipoly den nördlichen Rand markiert.

21. Die Donau ist hier nicht bloß eine Grenze, sondern ein tief eingeschnittener Korridor zwischen zwei Gebirgsräumen.

22. An ihrem Knick verändert sie ihre Richtung und legt dadurch eine markante Öffnung im Bergland frei.

23. Östlich des Börzsöny wird das Relief niedriger und kleinteiliger, und das Cserhát nimmt diese Übergangszone ein.

24. Sein Name bezeichnet eine Landschaft, die eher aus Hügelzügen und Becken als aus einem hohen, geschlossenen Kamm besteht.

25. Große Teile bleiben unter 300 Metern, obwohl einzelne Rücken deutlich darüber aufragen.

26. Das Cserhát ist geologisch vielfältiger, als sein sanftes Profil zunächst vermuten lässt.

27. Unter jüngeren vulkanischen Schichten liegen ältere Meeresablagerungen aus Ton, Sand und Sandstein.

28. An manchen Stellen treten außerdem Kalkstein und Dolomit aus der Tiefe an die Oberfläche.

29. Im Miozän lagerten sich Andesit und vulkanische Aschen über ältere Schichten, die heute an Hängen und Einschnitten sichtbar werden.

30. Ein Wechsel von widerstandsfähigem Gestein und leicht erodierbarem Material erzeugte die unregelmäßige Folge von Höhen und Mulden.

31. Die Wasserläufe ordnen dieses Hügelland in mehrere Einzugsgebiete.

32. Im Norden führen Bäche zur Ipoly, im Süden sammeln Zagyva und Galga das Wasser aus den Tälern.

33. Ein Wasserscheiderücken trennt die Richtungen, in die Niederschläge schließlich abfließen.

34. Er ist keine Mauer, sondern eine kaum auffällige Linie im Gelände.

35. Die breiten Täler erleichtern seit jeher den Verkehr zwischen den Höhen und den Ebenen.

36. Dörfer liegen häufig an solchen Übergängen, wo Wasser, nutzbare Böden und Wege zusammentreffen.

37. Wälder wechseln dort mit Feldern, Wiesen und kleineren Weinbergen.

38. Das Cserhát zeigt damit, dass ein Gebirge nicht immer durch Höhe und schroffe Gipfel geprägt sein muss.

39. Seine Bedeutung liegt auch in der Gliederung des Raums und in den Korridoren, die seine Täler offenhalten.

40. Weiter nördlich schließt sich die Landschaft von Karancs und Medves an, die geologisch wieder einen anderen Akzent setzt.

41. Der Karancs ist ein mächtiger, stark gegliederter Körper aus Andesit, der durch Magma im Untergrund gebildet wurde.

42. Ein solcher Lakkolith entsteht, wenn Magma zwischen vorhandene Gesteinsschichten eindringt und sie aufwölbt, ohne zwingend die Oberfläche zu durchbrechen.

43. Das benachbarte Medves besteht dagegen vor allem aus jüngeren Basaltdecken und einzelnen vulkanischen Kuppen.

44. Basalt ist ein dunkles, meist feinkörniges Gestein, das aus dünnflüssiger Lava erstarrt.

45. Der Kontrast zwischen den markanten Kuppen und den flachen Hochflächen entstand aus verschiedenen Ausbruchsformen und anschließender Abtragung.

46. Wo weicheres Material verschwand, blieben widerstandsfähige Basaltdecken als Plateaus oder scharf begrenzte Felsformen zurück.

47. Das Medves gilt als größte zusammenhängende Basalthochfläche Mitteleuropas, wobei solche Größenvergleiche von der Abgrenzung des Gebiets abhängen.

48. Steinbrüche und ältere Bergbauspuren zeigen, dass die Gesteine auch wirtschaftlich genutzt wurden.

49. Im Raum um Salgótarján prägte der Abbau von Braunkohle und Gestein die Landschaft und die örtliche Arbeit über lange Zeit.

50. Heute sind aufgegebene Abbaustellen zugleich Zeugnisse dieser Nutzung und geologische Aufschlüsse.

51. In den nördlichen Grenzgebieten setzt sich der Gebirgsgürtel über die heutige Staatsgrenze nach Süden der Slowakei fort.

52. Die politische Grenze zerschneidet daher einen Naturraum, den Gesteine, Wasserläufe und Relief gemeinsam formen.

53. Östlich folgen weitere Gebirgs- und Beckenräume, deren Abfolge sich auf keiner einzelnen Linie ordnen lässt.

54. Die zentralen Massive Mátra und Bükk gehören zu diesem Zusammenhang, besitzen aber jeweils einen eigenen Charakter.

55. Zwischen ihnen und den westlichen Ketten öffnen sich Täler, die Wege nach Norden und Süden leiten.

56. Im Osten schließt das Zempléner Gebirge den ungarischen Abschnitt des nördlichen Bergbogens ab.

57. Es ist ebenfalls vulkanischen Ursprungs, besteht aber aus mehreren Gesteinsarten, darunter Andesit, Rhyolith und vulkanischer Tuff.

58. Unterschiedliche Ausbrüche und spätere Verwitterung schufen ein Mosaik aus Kuppen, Rücken und tiefen Tälern.

59. Flüsse wie der Bodrog und seine Zuflüsse entwässern die Randzonen und verbinden das Gebirge mit den Ebenen.

60. Nach Süden gehen die Höhen in niedrigere Hügel über, an deren Fuß Siedlungen und Weinlagen entstanden.

61. Das bekannteste Beispiel dieser Verbindung ist die Tokajer Weinlandschaft am südlichen Rand des Zemplén.

62. Ihre Weinberge liegen nicht einfach auf vulkanischem Boden, sondern in einem Zusammenspiel aus Relief, Wasser, Boden und Klima.

63. Verwitterte vulkanische Gesteine lieferten unterschiedliche Böden, während die Hänge je nach Ausrichtung verschieden viel Sonne erhalten.

64. Die Flüsse und Feuchtgebiete in der Umgebung tragen zu einem besonderen lokalen Klima bei.

65. Zusammen mit den angrenzenden Eichenwäldern begünstigt dieses Umfeld den spezialisierten Weinbau.

66. Die historische Kulturlandschaft umfasst Weinberge, Dörfer, Keller und kleinere Städte, deren Muster über Jahrhunderte gewachsen ist.

67. Die Weinregion ist seit 2002 als Kulturlandschaft in die UNESCO-Welterbeliste eingetragen.

68. Der Weinbau folgt also nicht automatisch aus dem vulkanischen Untergrund.

69. Er beruht ebenso auf menschlicher Arbeit, überliefertem Wissen und der passenden Lage an den Gebirgsfüßen.

70. Die in vulkanisches Gestein gegrabenen Keller nutzen die gleichmäßigen Bedingungen des Untergrunds zur Lagerung.

71. Wälder bilden in vielen höheren Abschnitten des nördlichen Berglands einen wichtigen zusammenhängenden Lebensraum.

72. Sie halten Wasser zurück, schützen Böden vor Abspülung und bieten zahlreichen Pflanzen und Tieren Lebensraum.

73. Mit zunehmender Höhe sinken im Allgemeinen die Temperaturen, während Niederschläge und Nebel häufiger werden können.

74. Die genaue Wirkung hängt jedoch auch von Hangrichtung, Gestein und Entfernung zu den offenen Ebenen ab.

75. Steile Täler und bewaldete Rücken erschwerten früher den Bau großer Verkehrswege und die intensive Besiedlung mancher Abschnitte.

76. Diese Abgeschiedenheit war relativ, denn Flusstäler, Bergpässe und Rohstoffe verbanden die Orte mit ihrer Umgebung.

77. Bergbau, Forstwirtschaft, Landwirtschaft und Handel hinterließen jeweils andere Spuren im Gelände.

78. Wo Rohstoffe abgebaut wurden, entstanden Arbeitsplätze und Verkehrsverbindungen, aber auch tiefe Eingriffe in den Untergrund.

79. Wo solche Nutzungen zurückgingen, wuchsen manche Flächen wieder zu oder wurden als Naturraum geschützt.

80. Die Landschaft lässt sich daher weder als unberührte Wildnis noch als bloße Rohstoffzone angemessen beschreiben.

81. Ihre Vielfalt beruht gerade darauf, dass benachbarte Ketten unterschiedliche geologische Geschichten bewahren.

82. Das Börzsöny zeigt einen erodierten Vulkankörper, während das Cserhát ältere Sedimente und vulkanische Schichten mischt.

83. Karancs und Medves stellen Andesit und Basalt nebeneinander, obwohl beide aus vulkanischen Prozessen hervorgingen.

84. Das Zemplén verbindet wiederum vulkanische Höhen mit Flusstälern und einer intensiv geprägten Kulturlandschaft.

85. Zwischen diesen Räumen wirken Täler wie Gelenke, an denen ein Abschnitt endet und der nächste zugänglich wird.

86. Sie lenken Wasser abwärts und erleichtern zugleich Bewegung durch das Bergland.

87. Deshalb lässt sich der nördliche Gebirgsgürtel besser als Folge verbundener Landschaftskammern verstehen denn als geschlossene Mauer.

88. Seine Ketten halten Wege nicht einfach auf, sondern zwingen sie zu bestimmten Übergängen.

89. Von der Donau bis zu den Weinbergen am Zemplén erzählt jede dieser Übergänge, wie Gestein, Wasser und Nutzung einander formen.

90. So wird aus einer Reihe einzelner Berge ein zusammenhängender Raum, dessen Verbindung gerade in den Tälern sichtbar wird.