5.3 A felszín alatt: talaj- és termálvíz – Unter der Oberfläche: Grund- und Thermalwasser

1. Egy hideg téli reggelen gőz száll fel egy nyitott medencéből, bár körülötte a hó még a földön fekszik.

2. Az emberek a meleg vízben ülnek, miközben felettük a levegő metszően hideg.

3. Ami itt ellentétnek tűnik, geológiai szempontból összetartozik.

4. A hő a föld alól származik, és a víz utat tört magának a mélység kőzetein keresztül.

5. Magyarországnak ezért van egy második vízi tájképe, amelyet a szokásos térképeken nem láthatunk.

6. A mezők, városok és folyóparti síkságok alatt vízzel teli pórusos terek, rétegek és hasadékok húzódnak.

7. E víztestek közül néhány a felszín közelében helyezkedik el, és gyorsan reagál az esőre és a szárazságra.

8. Mások mélyen zárva vannak, és olyan lassan mozognak, hogy egy-egy csepp hosszú ideig a föld alatt maradhat.

9. Együttesen nem alkotnak egy tiszta partvonalú felszín alatti tavat.

10. Elágazó rendszert alkotnak tárolókból, útvonalakból és átjárókból.

11. A legfontosabb víztároló a Pannóniai-medence üledékes testje.

12. Geológiai időskálán a folyók, tavak és egy korábbi beltenger homokkal, kavicscal, iszappal és agyaggal töltötték fel a süllyedt medenceterületeket.

13. Ezek az üledékek nem mindenhol egyforma sűrűséggel és mélységben helyezkednek el egymás felett.

14. A durva kavics és homok viszonylag könnyen átengedi a vizet a köztük lévő résekben.

15. Az agyag lassítja a mozgást, és lezárhatja a felette vagy alatta lévő vízáteresztő réteget.

16. A talajvízvezető egy olyan kőzet- vagy üledékréteg, amely képes a vizet tárolni és továbbítani.

17. A víz nem nagy üregekben található, hanem túlnyomórészt a szemcsék közötti apró pórusokban.

18. A szivacs képe ezért hasznos, amennyiben ismerjük annak határait.

19. Az üledéktest nem szívja fel aktívan a vizet, hanem pórusait tölti meg, amikor a víz felülről vagy a szomszédos rétegekből áramlik be.

20. Képessége a szemcsemérettől, a pórusok közötti összeköttetésektől és a kevésbé áteresztő rétegekkel való fedettségtől függ.

21. Az esővíz először a talajba jut, ahol részben a növények felveszik, részben pedig elpárolog.

22. Egy másik része tovább szivárog lefelé, ha a talajnedvesség és a geológiai rétegek ezt lehetővé teszik.

23. A folyók is táplálhatják környezetüket, ha vízszintjük magasabb, mint a talajvízszint.

24. A durva partmenti üledékekben ez a csere különösen szoros lehet.

25. Ezért a folyó és a talajvíz nem két teljesen elkülönült világ.

26. Ha a folyó vízszintje csökken, a talajvíz visszacsordulhat a medrébe.

27. Ha a folyó vízszintje emelkedik, a víz behatolhat az árterületre és a szomszédos pórusos résekbe.

28. A talajvíz többnyire lassan és láthatatlanul mozog a lejtő irányába.

29. Forrásokból tör a felszínre, a növények elérik, vagy kutak révén hoznak a felszínre.

30. Az alföldön egy kút ezért kapcsolatot teremthet az emberi mindennapok és egy nagyon nagy földalatti vízgyűjtő terület között.

31. A vízviszonyok Magyarországon belül jelentősen eltérnek egymástól.

32. A Duna mentén és a Kis-alföldön található kavics- és homokrétegek különösen áteresztőek.

33. Ott a víz viszonylag gyorsan cserélődhet a folyó, az árterület és a talaj között.

34. A Nagy-alföld más részein finomszemcsés üledékek fekszenek a mélyebb víztartó rétegek felett.

35. Ezek lassítják a cserét, és befolyásolják, hogy a csapadék milyen gyorsan éri el a mélyebb víztesteket.

36. A felszíni talajvíz és a mélyebb rétegekben található víz ezért nem feltétlenül azonos korú, azonos minőségű vagy azonos kémiai összetételű.

37. Egyes mélyebb víztestek olyan időszakból származnak, amikor az éghajlat, a táj és a talajvíz-utánpótlás más volt, mint manapság.

38. Ezért a mélység védelmet nyújt, de nem jelent garanciát.

39. A sűrű fedőréteg hosszú ideig visszatarthatja a szennyező anyagokat, míg a vízáteresztő talaj gyorsan továbbítja azokat.

40. Ami egy szántóföldön, egy településen vagy egy nem szivárgásmentes létesítményben történik, az így a föld alatt nagyobb távolságokat is megtehet.

41. A láthatatlan víztározó emellett időbeli tehetetlenséggel is rendelkezik.

42. Egy csapadékos év nem feltétlenül tölti fel azonnal a mély talajvízréteget.

43. Hasonlóképpen, egy hosszabb szárazság hatása ott gyakran csak késleltetve jelentkezik.

44. Ez a késleltetés hamis biztonságérzetet kelthet, ha továbbra is több vizet vesznek ki, mint amennyi újraképződik.

45. A csökkenő talajvízszintek ekkor nemcsak a kutakat, hanem a felszíni tájat is megváltoztatják.

46. A vizes élőhelyek kiszáradhatnak, a források gyengülhetnek, és a növények gyökereikkel már nem érik el a vizet.

47. Egy száraz síkságon ezáltal erősödik az a benyomás, hogy maga a talaj is elveszíti a vizét.

48. Valójában a talaj állapota egyszerre függ a csapadéktól, a folyóvíztől, a párolgástól, az öntözéstől és a vízkivételtől.

49. Ezek a tényezők a közigazgatási határokon átnyúlóan hatnak, mivel a víz nem tartja tiszteletben a megyei határokat.

50. A magyar vízgazdálkodás ezért mérőhálózatok és kutak segítségével figyelemmel kíséri a talajvízszinteket, a források hozamát és a mélyebb víztartó rétegeket.

51. Ezen tárolók jelentősége különösen az ivóvízellátás terén nyilvánvaló.

52. A magyar vízügyi hatóság adatai szerint a települések több mint kilencven százalékának vízellátását mély vízrétegek biztosítják.

53. Ez nem jelenti azt, hogy minden ház ugyanabból a mélységből kapja a vizét.

54. Azt jelenti, hogy a vízkitermelés nagymértékben függ a felszín alatti készletektől.

55. Ez a függőség gyakorlati szempontból előnyös, mert a talaj képes szűrni a vizet és megóvni azt a rövid távú ingadozásoktól.

56. Ugyanakkor türelmet is igényel, mert egy mély víztározót nem lehet úgy feltölteni néhány nap alatt, mint egy felszíni tartályt.

57. Egy fúrás tehát nem egyszerűen egy kimeríthetetlen forrást tár fel.

58. Hanem egy olyan víztesthez kapcsolódik, amelynek beáramlása és tárolókapacitása geológiai szempontból korlátozott.

59. Ha ugyanazon rendszerben számos kutat üzemeltetnek, azok vízszintcsökkenési tölcsérei egymásra rakódhatnak.

60. Az egyes kutaknál ekkor talán csak kis mértékű csökkenés tapasztalható, míg a teljes területen tartós változás alakul ki.

61. A talaj második fő jellemzője a hő.

62. A föld hőmérséklete általában a mélység növekedésével emelkedik.

63. Az emelkedés mértéke a geológiai környezettől és a Föld belsejéből származó hőáramlástól függ.

64. A Pannóniai-medencében a kontinentális földkéreg viszonylag vékony, és a nagyobb mélységből származó forró anyagok közelebb vannak a felszínhez, mint sok szomszédos területen.

65. Ezenkívül a medence vastag üledékeinek rossz hővezető tulajdonsága van.

66. Ezek a felszínre emelkedő hő egy részét hosszabb ideig visszatartják a talajban.

67. A geotermikus gradiens, azaz a mélységgel járó hőmérséklet-emelkedés, a régióban gyakran eléri az ötven-hatvan Celsius-fokot kilométerenként.

68. Ez az érték egy kerekített geológiai irányérték, és nem mindenhol azonos.

69. Már a kőzetek, a vízmozgás és a fúrási mélység közötti különbségek is megváltoztathatják a víz hőmérsékletét.

70. A hő ezért nem egyenletes rétegként terül el az egész ország alatt, hanem kedvező és kevésbé kedvező területekből álló mintázatot alkot.

71. A víz nagyobb mélységekbe is eljuthat, ha hasadékok, porózus üledékek vagy áteresztő karbonátkőzetek utat nyitnak számára.

72. Ott felmelegszik, és hosszú útja során kivonja a kőzetből az alkotóelemeket.

73. Ezek közé tartozhatnak ásványok és sók, amelyek koncentrációja a tartózkodási időtől, a hőmérséklettől és az érintkező kőzettől függ.

74. A meleg víz újra felszínre tör, ha nyomáskülönbségek, természetes törések vagy egy réteg áteresztőképessége ezt lehetővé teszi.

75. Ahol nincs természetes kivezetés, egy fúrás elérheti a mély víztesteket.

76. A forrás tehát nem csupán egy lyuk a talajban, hanem egy földalatti nyomás- és útvonalrendszer látható kivezetése.

77. Magyarországon általában termálvíznek nevezik azt a vizet, amely kivezetéskor harminc Celsius-foknál melegebb.

78. A hőmérsékleti határ egy szakmai kategóriát jelöl, és önmagában még nem mond semmit az orvosi hatásról.

79. Gyógyvíznek nevezik azokat a vizeket, amelyek összetétele és felhasználása egészségügyi alkalmazásokhoz kapcsolódik.

80. Az azonban, hogy egy fürdő enyhíti-e a panaszokat, a betegségtől, az alkalmazástól és a gyógyászati bizonyítékok minőségétől függ.

81. Ebből a geológiai adottságból három, egymással szorosan összefüggő forma alakult ki a talajjal való bánásmód terén.

82. Az első a városokat, falvakat és a mezőgazdaságot vízzel ellátó talajvíz kitermelése és védelme.

83. A második a meleg és ásványianyag-gazdag víz felhasználása termál- és gyógyfürdőkben.

84. A harmadik a fürdőkultúra, amelyben a források, a fúrások és a nyilvános terek a mindennapi élet állandó részévé váltak.

85. Ez a három forma átfedi egymást, de nem azonos.

86. Az ivóvízkutat meg kell védeni a szennyeződéstől, míg egy termálfürdőnek elsősorban megfelelő hőmérsékletre, vízhozamra és vízminőségre van szüksége.

87. Egy kellemesen meleg víz ezért nem feltétlenül gyógyító hatású, és nem is feltétlenül iható további kezelés nélkül.

88. A meleg víz hasznosításának is vannak határai, mert a kitermelés, a lehűlés és a visszavezetés megváltoztathatja a rendszer nyomását és minőségét.

89. A túlzott kitermelés csökkentheti a vízszintet, és megzavarhatja a különböző rétegek közötti természetes cserét.

90. A mélységből származó hő megújuló energiaforrás, de nem tetszőleges sebességgel, és nem mindenhol azonos mértékben áll rendelkezésre.

91. A felszín alatt tehát nincs kimeríthetetlen kincs, és nincs rejtett tenger a szó szoros értelmében.

92. Ott egy geológiai emlékezet rejlik, amely összeköti a csapadékot, a folyóvizet, a kőzetet, a hőt és az emberi kitermelést.

93. A részletes kérdések a talajvíz tárolásától kezdve a termál- és gyógyvíz keletkezésén át egészen a fürdők történetéig és jelenéig terjednek.

94. E kérdések mindegyike más-más mélységbe vezet, de mindegyik ugyanahhoz a medencéhez kötődik.

95. Egy régi kút láthatóvá teszi, milyen magasan áll a víz.

96. Egy forró forrás láthatóvá teszi, milyen meleg a föld a mélyben.

97. Egy fürdőház láthatóvá teszi, hogyan hoztak létre az emberek e két tulajdonságból a mindennapi élet táját.

98. Ami a felszínen gőzként, forrásként vagy csapként jelenik meg, az ezért már jóval korábban kezdődik a medence pórusaiban és rétegeiben.

99. Magyarország legnagyobb vízkincse az, amit nem látunk.

100. Az ország egy rejtett talaj- és melegvíz-rendszeren nyugszik, amely csak a felszínen mutatja meg különböző arcait.

1. An einem kalten Wintermorgen steigt aus einem offenen Becken Dampf auf, obwohl ringsum der Schnee liegen bleibt.

2. Menschen sitzen im warmen Wasser, während über ihnen die Luft schneidend kalt ist.

3. Was hier wie ein Gegensatz aussieht, gehört geologisch zusammen.

4. Die Wärme kommt aus dem Untergrund, und das Wasser hat seinen Weg durch die Gesteine der Tiefe genommen.

5. Ungarn besitzt deshalb eine zweite Wasserlandschaft, die man nicht auf einer gewöhnlichen Landkarte sieht.

6. Unter Feldern, Städten und Flussauen liegen wassergefüllte Porenräume, Schichten und Klüfte.

7. Manche dieser Wasserkörper liegen nahe an der Oberfläche und reagieren rasch auf Regen und Trockenheit.

8. Andere sind tief eingeschlossen und bewegen sich so langsam, dass ein einzelner Tropfen lange unter der Erde bleiben kann.

9. Zusammen bilden sie keinen unterirdischen See mit einer klaren Uferlinie.

10. Sie bilden ein verzweigtes System aus Speichern, Wegen und Übergängen.

11. Der wichtigste Speicher ist der Sedimentkörper des Pannonischen Beckens.

12. Über geologische Zeiträume füllten Flüsse, Seen und ein früheres Binnenmeer die abgesenkten Beckenräume mit Sand, Kies, Schluff und Ton.

13. Diese Ablagerungen liegen nicht überall gleich dicht und gleich tief übereinander.

14. Grober Kies und Sand lassen Wasser vergleichsweise leicht durch ihre Zwischenräume strömen.

15. Ton bremst die Bewegung und kann eine durchlässige Schicht nach oben oder unten abdichten.

16. Ein Grundwasserleiter ist dabei eine Gesteins- oder Sedimentschicht, die Wasser speichern und weiterleiten kann.

17. Das Wasser sitzt nicht in großen Hohlräumen, sondern überwiegend in winzigen Poren zwischen den Körnern.

18. Das Bild eines Schwamms ist deshalb nützlich, solange man seine Grenze kennt.

19. Ein Sedimentkörper saugt Wasser nicht aktiv auf, sondern füllt seine Poren, wenn Wasser von oben oder aus benachbarten Schichten nachströmt.

20. Seine Fähigkeit hängt von Korngröße, Verbindungen zwischen den Poren und der Überdeckung durch weniger durchlässige Schichten ab.

21. Regenwasser gelangt zunächst in den Boden und wird dort teilweise von Pflanzen aufgenommen oder verdunstet wieder.

22. Ein anderer Teil sickert weiter nach unten, wenn die Bodenfeuchte und die geologischen Schichten dies zulassen.

23. Auch Flüsse können ihre Umgebung speisen, wenn ihr Wasserstand höher liegt als der Grundwasserspiegel.

24. In groben Uferablagerungen kann dieser Austausch besonders eng sein.

25. Deshalb sind Fluss und Grundwasser nicht zwei vollständig getrennte Welten.

26. Sinkt ein Fluss, kann Grundwasser in sein Bett zurückströmen.

27. Steigt der Fluss, kann Wasser in die Aue und in die angrenzenden Porenräume dringen.

28. Grundwasser bewegt sich meist langsam und unsichtbar in Richtung eines Gefälles.

29. Es tritt an Quellen aus, wird von Pflanzen erreicht oder wird durch Brunnen an die Oberfläche geholt.

30. In der Ebene kann ein Brunnen daher eine Verbindung zwischen einem menschlichen Alltag und einem sehr großen unterirdischen Einzugsgebiet herstellen.

31. Die Wasserverhältnisse unterscheiden sich innerhalb Ungarns erheblich.

32. Die Schotter- und Sandkörper entlang der Donau und in der Kleinen Tiefebene sind besonders durchlässig.

33. Dort kann Wasser vergleichsweise schnell zwischen Fluss, Aue und Untergrund ausgetauscht werden.

34. In anderen Teilen der Großen Tiefebene liegen feinkörnige Sedimente über tieferen wasserführenden Schichten.

35. Sie verlangsamen den Austausch und verändern, wie schnell Niederschlag einen tiefen Wasserkörper erreicht.

36. Das Grundwasser an der Oberfläche und das Wasser in tieferen Schichten haben deshalb nicht automatisch dasselbe Alter, dieselbe Qualität oder dieselbe chemische Zusammensetzung.

37. Manche tieferen Wässer stammen aus einer Zeit, in der Klima, Landschaft und Grundwasserneubildung anders waren als heute.

38. Das macht die Tiefe zu einem Schutz, aber nicht zu einer Garantie.

39. Eine dichte Überdeckung kann Schadstoffe lange zurückhalten, während ein durchlässiger Untergrund sie rasch weiterleiten kann.

40. Was auf einem Acker, in einer Siedlung oder an einer undichten Anlage geschieht, kann somit unterirdisch größere Entfernungen erreichen.

41. Der unsichtbare Speicher besitzt außerdem eine zeitliche Trägheit.

42. Ein nasses Jahr füllt einen tiefen Grundwasserleiter nicht unbedingt sofort auf.

43. Ebenso zeigt sich eine längere Trockenheit dort oft erst verzögert.

44. Diese Verzögerung kann Sicherheit vortäuschen, wenn weiterhin mehr Wasser entnommen als neu gebildet wird.

45. Sinkende Grundwasserstände verändern dann nicht nur Brunnen, sondern auch die Landschaft an der Oberfläche.

46. Feuchtgebiete können austrocknen, Quellen können schwächer werden und Pflanzen erreichen das Wasser mit ihren Wurzeln nicht mehr.

47. In einer trockenen Ebene verstärkt sich dadurch der Eindruck, dass der Boden selbst sein Wasser verliert.

48. Tatsächlich hängt der Zustand des Untergrunds von Niederschlag, Flusswasser, Verdunstung, Bewässerung und Entnahme zugleich ab.

49. Diese Faktoren wirken über Verwaltungsgrenzen hinweg, weil sich Wasser nicht nach Komitatsgrenzen richtet.

50. Die ungarische Wasserwirtschaft überwacht deshalb Grundwasserstände, Quellschüttungen und tiefere Wasserschichten mit Messnetzen und Brunnen.

51. Die Bedeutung dieser Speicher zeigt sich besonders bei der Trinkwasserversorgung.

52. Nach Angaben der ungarischen Wasserverwaltung wird die Versorgung von mehr als neunzig Prozent der Siedlungen durch tiefe Wasserschichten bereitgestellt.

53. Das bedeutet nicht, dass jedes Haus sein Wasser aus derselben Tiefe erhält.

54. Es bedeutet, dass die Wassergewinnung stark auf unterirdische Vorräte angewiesen ist.

55. Diese Abhängigkeit ist praktisch, weil der Untergrund Wasser filtern und vor kurzfristigen Schwankungen schützen kann.

56. Sie verlangt zugleich Geduld, denn ein tiefes Reservoir lässt sich nicht wie ein oberirdischer Tank in wenigen Tagen auffüllen.

57. Eine Bohrung erschließt daher nicht einfach eine unendliche Quelle.

58. Sie zapft einen Wasserkörper an, dessen Zufluss und Speichervermögen geologisch begrenzt sind.

59. Werden viele Brunnen in demselben System betrieben, können ihre Absenkungstrichter einander überlagern.

60. Der einzelne Brunnen sieht dann vielleicht nur einen kleinen Rückgang, während sich im gesamten Gebiet eine dauerhafte Veränderung aufbaut.

61. Das zweite große Merkmal des Untergrunds ist seine Wärme.

62. Die Erdtemperatur steigt im Allgemeinen mit zunehmender Tiefe.

63. Wie stark sie steigt, hängt von der geologischen Umgebung und vom Wärmestrom aus dem Erdinneren ab.

64. Im Pannonischen Becken ist die kontinentale Erdkruste vergleichsweise dünn, und heißes Material aus größerer Tiefe liegt der Oberfläche näher als in vielen benachbarten Gebieten.

65. Zudem wirken die mächtigen Sedimente des Beckens als schlechte Wärmeleiter.

66. Sie halten einen Teil der aufsteigenden Wärme länger im Untergrund fest.

67. Der geothermische Gradient, also der Temperaturanstieg mit der Tiefe, erreicht in der Region häufig ungefähr fünfzig bis sechzig Grad Celsius pro Kilometer.

68. Dieser Wert ist ein gerundeter geologischer Richtwert und gilt nicht an jeder Stelle gleich.

69. Schon Unterschiede in Gestein, Wasserbewegung und Bohrtiefe können die Temperatur eines Wassers verändern.

70. Die Wärme ist deshalb kein gleichmäßiger Teppich unter dem ganzen Land, sondern ein Muster aus günstigen und weniger günstigen Bereichen.

71. Wasser kann in größere Tiefen gelangen, wenn Klüfte, poröse Sedimente oder durchlässige Karbonatgesteine einen Weg öffnen.

72. Dort erwärmt es sich und löst auf seinem langen Weg Bestandteile aus dem Gestein.

73. Dazu können Mineralien und Salze gehören, deren Konzentration von der Aufenthaltsdauer, der Temperatur und dem Kontaktgestein abhängt.

74. Das warme Wasser steigt wieder auf, wenn Druckunterschiede, natürliche Brüche oder die Durchlässigkeit einer Schicht dies ermöglichen.

75. Wo kein natürlicher Austritt vorhanden ist, kann eine Bohrung den tiefen Wasserkörper erreichen.

76. Eine Quelle ist daher nicht bloß ein Loch im Boden, sondern der sichtbare Ausgang eines unterirdischen Druck- und Wegesystems.

77. Thermalwasser nennt man in Ungarn im Allgemeinen Wasser, das beim Austritt wärmer als dreißig Grad Celsius ist.

78. Die Temperaturgrenze beschreibt eine fachliche Kategorie und sagt allein noch nichts über eine medizinische Wirkung aus.

79. Als Heilwasser werden Wässer bezeichnet, deren Zusammensetzung und Nutzung mit gesundheitlichen Anwendungen verbunden sind.

80. Ob ein Bad Beschwerden lindert, hängt jedoch von der Erkrankung, der Anwendung und der Qualität der medizinischen Nachweise ab.

81. Aus dieser Geologie entstanden drei eng miteinander verbundene Formen des Umgangs mit dem Untergrund.

82. Die erste ist die Gewinnung und der Schutz des Grundwassers, das Städte, Dörfer und Landwirtschaft mit Wasser versorgt.

83. Die zweite ist die Nutzung des warmen und mineralreichen Wassers in Thermal- und Heilbädern.

84. Die dritte ist die Bäderkultur, in der Quellen, Bohrungen und öffentliche Räume zu einem dauerhaften Bestandteil des Alltags wurden.

85. Diese drei Formen überschneiden sich, sind aber nicht dasselbe.

86. Ein Trinkwasserbrunnen muss vor Verunreinigung geschützt werden, während ein Thermalbad vor allem eine geeignete Temperatur, Schüttung und Wasserqualität benötigt.

87. Ein Wasser, das angenehm warm ist, muss deshalb weder automatisch heilend noch ohne weitere Behandlung trinkbar sein.

88. Auch die Nutzung des warmen Wassers hat Grenzen, weil Entnahme, Abkühlung und Rückführung den Druck und die Qualität des Systems verändern können.

89. Zu viel Förderung kann Wasserstände senken und den natürlichen Austausch zwischen verschiedenen Schichten stören.

90. Die Wärme aus der Tiefe ist erneuerbar, aber nicht beliebig schnell und nicht an jedem Ort im gleichen Maß verfügbar.

91. Unter der Oberfläche liegen somit kein unerschöpflicher Schatz und kein verborgenes Meer im wörtlichen Sinn.

92. Dort liegt ein geologisches Gedächtnis, das Niederschlag, Flusswasser, Gestein, Wärme und menschliche Entnahme miteinander verbindet.

93. Die Detailfragen reichen von der Speicherung des Grundwassers über die Entstehung des Thermal- und Heilwassers bis zur Geschichte und Gegenwart der Bäder.

94. Jede dieser Fragen führt in eine andere Tiefe, bleibt aber an dasselbe Becken gebunden.

95. Ein alter Brunnen macht sichtbar, wie hoch das Wasser steht.

96. Eine heiße Quelle macht sichtbar, wie warm die Erde in der Tiefe ist.

97. Ein Badehaus macht sichtbar, wie Menschen aus beiden Eigenschaften eine Landschaft des täglichen Lebens geschaffen haben.

98. Was an der Oberfläche als Dampf, Quelle oder Wasserhahn erscheint, beginnt deshalb lange vorher in den Poren und Schichten des Beckens.

99. Ungarns größter Wasserschatz ist der, den man nicht sieht.

100. Das Land ruht auf einem verborgenen System aus Grund- und Warmwasser, das erst an der Oberfläche seine verschiedenen Gesichter zeigt.