6.2.2 Madarak és a vonuló madarak pihenőhelyei – Vögel und die Rastplätze der Zugvögel

1. Egy őszi estén hosszú daruláncok vonulnak be Hortobágy felett, mígnem az egyes kiáltások között az ég alig tűnik már üresnek.

2. A madarak nem azért jönnek, mert a síkság különleges látványt kínálna számukra, hanem azért, mert itt táplálékot és biztonságos éjszakai pihenőhelyeket találnak.

3. Naplemente idején sekély vizekbe merülnek, ahol a rókák és más földi ragadozók nehezen férhetnek hozzájuk.

4. Másnap reggel a betakarított mezőkre és a nyílt rétekre repülnek, hogy magvakat, gumókat és apró állatokat fogyasszanak.

5. Így egy sík táj néhány hétre nemzetközi jelentőségű pihenőhellyé válik.

6. A daru láthatóvá teszi azt, amit sok más vonuló madár esetében könnyen figyelmen kívül hagyunk.

7. Magyarország madárgazdagsága nem csupán a fészkelő fajok számától függ, hanem azoktól a madaraktól is, amelyek az országot használják éves vándorlásuk során.

8. Egyesek csak egy éjszakát maradnak, mások több hetet, míg megint mások itt töltik a telet.

9. Számukra Magyarország nem az út végállomása, hanem egy szakasz a távoli élőhelyek közötti úton.

10. Ha egy ilyen szakasz eltűnik, egy egész vonulási útvonal elveszítheti funkcióját.

11. A madárvonulás a szezonálisan kedvező helyek közötti vándorlás.

12. Sok faj északon fészkel, amikor ott hosszúak a napok, és fiókáik bőséges táplálékhoz jutnak.

13. A telet délebbre töltik, ahol a víztestek nem fagynak be, és továbbra is rendelkezésre állnak rovarok, magvak vagy halak.

14. Ezen területek között több száz vagy ezer kilométeres távolságok vannak.

15. Egy madár nem tudja ezt a távot egyszerűen úgy leküzdeni, mint egy repülőgép, tetszőleges közbenső megállásokkal.

16. Energiát kell felvennie, el kell kerülnie a veszélyeket, és megfelelő helyeken pihennie kell.

17. Az ilyen helyeket pihenőhelyeknek nevezik, mert itt szakítják meg a vándorlást, és feltöltik a szervezetet a következő szakaszra.

18. Különösen fontosak a vizes élőhelyek, mert a sekély víz, az iszap és a nádas sok gerinctelen állatot vonz oda.

19. Ugyanilyen értékesek a nyílt rétek, a sós rétek, a halastavak és a betakarított mezők, ahol a madarak hosszú keresgélés nélkül találnak táplálékot.

20. A pihenőhelyek közötti távolság ezért ugyanolyan döntő fontosságú, mint azok mérete és állapota.

21. Magyarország a Kárpát-medencében, Közép- és Délkelet-Európa közötti átmeneti övezetben fekszik.

22. A folyók, tavak, árterületek és mesterséges halastavak itt olyan víztestek sorozatát alkotják, amelyek a vonuló madarak számára könnyen elérhetők.

23. Az Alföld szabad kilátást és repülési lehetőséget biztosít, ahelyett, hogy sűrű erdők vagy magas hegyek nehezítenék a repülést.

24. Nyílt területei lehetővé teszik a nagy testű madarak számára, hogy korán felismerjék a veszélyeket, és könnyedén leszálljanak.

25. A lapos domborzat azonban önmagában még nem magyarázza a madárgazdagságot.

26. Döntő fontosságú, hogy a víz és a táplálék különböző élőhelyeken egymás közvetlen közelében található.

27. Egy daru éjszaka a sekély vízben állhat, nappal pedig egy kukoricatarlón táplálkozhat.

28. Egy liba az elárasztott réten füvet talál, a mezőn pedig a betakarítás maradványait.

29. Egy gázlómadár a puha iszapban férgeket keres, míg egy ragadozó madár ugyanazon a síkságon apró emlősöket les.

30. A táj ezért olyan, mint egy mozaik, amelynek részei ugyanazon vonulócsapat különböző igényeit elégítik ki.

31. A Hortobágy a legismertebb példája ennek a mozaiknak.

32. Puszta, tavai és az időnként vízzel teli mélyedései együttesen pihenő-, alvó- és táplálkozóhelyeket kínálnak.

33. A vízszintek évről évre változnak, és ezáltal megváltoztatják azt a helyet, ahol a legnagyobb csapatok gyűlnek össze.

34. Egy száraz ősz használhatatlanná tehet egy mélyedést, míg egy másik tó ugyanazon a területen megfelelő sekély részekkel rendelkezik.

35. Ezért a darvakat ott rendszeresen számlálják, ahelyett, hogy egy egyszeri számot állandó állományként adnának meg.

36. Egy szinkron számlálás során a madarakat az ismert éjszakai pihenőhelyeken este vagy reggel, amennyire csak lehetséges, egyidejűleg rögzítik.

37. 2024 őszén a Hortobágyi térségben egy ilyen számlálás során több mint 135 000 darut regisztráltak.

38. A közelmúltbeli csúcsidőszakokra vonatkozóan a nemzeti park adatai rendszeresen több mint 150 000 pihenő darut jelentenek.

39. Ezek az értékek egy szezonális összegyűlést jelentenek, és nem az összes daru számát, amely Magyarországon fészkel, vagy az év folyamán átvonul az országon.

40. Mindazonáltal azt mutatják, hogy a magyar síkság e faj egyik legjelentősebb kontinentális pihenőhelye közé tartozik.

41. A darvak túlnyomórészt északi fészkelőterületekről érkeznek, és ősszel továbbvonulnak déli telelőhelyeikre.

42. Hangos kiáltásuk biztosítja a kapcsolatot a családon belül és a nagyobb repülőcsoporton belül.

43. A feltűnő formációk nem egyetlen jelből alakulnak ki, hanem a társas viselkedésből, a szélviszonyokból és abból a szükségletből, hogy együtt maradjanak.

44. A fiókákkal rendelkező családok együtt utaznak, míg a tapasztalatlan állatok a idősebbektől tanulják meg, hol találhatók a táplálék- és alvóhelyek.

45. Egy pihenőhely így nem csupán egy terület, hanem egy generációkon át felismerhető tájrész is.

46. Az, hogy a darvak száma Hortobágyon az 1990-es évek óta jelentősen megnőtt, több okra vezethető vissza.

47. Ide tartoznak az európai fészkelőterületeken bekövetkezett változások, a mezőkön elérhető táplálék egyre nagyobb mennyisége, valamint a magyarországi éjszakai pihenőhelyek védelme.

48. Így egy ritka átvonuló madár néhány évtized alatt feltűnő őszi vendéggé vált.

49. Ezt a fejleményt azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy minden vonuló madár egyformán biztonságban van.

50. Előfordulhat, hogy egy faj száma egy helyen növekszik, míg más fajok száma ugyanazon az útvonalon a vizes élőhelyek elvesztése miatt csökken.

51. A tavak és mocsarak nádasában gémek, nagy kócsagok és kanalasgémek fészkelnek, feltéve, hogy a vízszint, a táplálék és a zavartalan szigetek megfelelőek.

52. A kanalasgém széles csőrével a sekély vízben turkál, és kiszűri a kis halakat és más vízi állatokat.

53. A gémek hosszú lábukat arra használják, hogy olyan helyeken vadásszanak, amelyek sok emlős számára elérhetetlenek.

54. A nádasok egyszerre nyújtanak menedéket, fészkelőhelyet és nevelőhelyet számos kisebb madár számára.

55. Ha ezeket teljesen lekaszálják, túlzottan lecsapolják vagy az emberek folyamatosan tapossák, ezek a funkciók eltűnnek, még akkor is, ha maga a tó továbbra is megmarad.

56. A folyópartokon és az iszapos parton olyan gázlómadarak pihennek, mint a vöröslábú cankó, a sötét vízifutó és a nagy goda.

57. Nincs szükségük nagy vízfelületre, hanem a nedves talaj, a nyílt part és az elérhető táplálék megfelelő váltakozására.

58. Már a túl magas vízállás is elboríthat egy iszapos partot, míg a túl alacsony vízszint a talajt megkeményíti.

59. Ez magyarázza, miért nem lehet egy vizes élőhelyet pusztán a területe alapján értékelni.

60. Egy vonuló madár számára a megfelelő mélység a megfelelő időben számít.

61. Az ország nagy tavai is különböző szerepet töltenek be a madárév során.

62. A Fertő-tó, németül Neusiedler See, az osztrák határ mellett fekszik, és nyílt vízfelületeket köt össze nádasokkal, rétekkel és sós területekkel.

63. A Velence-tó és a Balaton szintén pihenőhelyet kínál, bár partjaikat erősebben jellemzik a települések, a forgalom és a szabadidős használat.

64. A Kis-Balaton ezzel szemben egy különösen fontos, sekély vízterületekből, nádasokból és vizes rétekből álló hálózatot őriz.

65. Az ilyen területek ősszel és télen nagy számú kacsa, liba és tőkésréce gyülekezőhelyéül szolgálnak.

66. A Hortobágy halászati célra használt tavainál a medencék lecsapolása után széles iszapos területek alakulnak ki.

67. Ezek a területek vonzóak a gázlómadarak számára, amennyiben nem száradnak ki túl gyorsan, vagy nem borítja be őket sűrű növényzet.

68. Egy halastó ezért egyszerre lehet gazdasági létesítmény és helyettesítő élőhely is.

69. Ez csak akkor működik, ha a leeresztés időpontja, a vízszint és a zavarmentesség összeegyeztethető a madarak igényeivel.

70. Az ilyen helyeken a természetvédelem és a hasznosítás nem feltétlenül állnak egymással ellentétben.

71. Magyarország olyan madarak számára is fészkelőhely, amelyeknek nem kell megvárniuk a vonulást.

72. A fehér gólya gyakran építi fészkét falvakban tetőkre, kéményekre vagy kifejezetten erre a célra felállított oszlopokra.

73. Az emberi települések közelsége nem véd meg minden veszélytől, de megfelelő fészkelőhelyeket biztosíthat.

74. Táplálékhoz nedves rétekre, árkokra, legelőkre és szántóföldekre van szüksége, ahol elegendő béka, egér és nagy rovar található.

75. Egy gólyafészek ezért mindig árulkodik a falu körüli területekről is.

76. Ha a réteket lecsapolják vagy gyakran kaszálják, egy biztonságos fészek ennek ellenére üresen maradhat.

77. A nyílt síkságokon fészkel a nagy túzok, a világ egyik legnehezebb, repülésre képes madara.

78. Széles, zavarmentes füves és szántóföldi tájakra van szüksége, mert a földön udvarol, fészkel és neveli fiókáit.

79. A magasra növő cserjések, a közúti forgalom és az intenzív gazdálkodás apróbb területekre darabolják ezeket a területeket.

80. A nagy túzok védelme ezért nem csupán egy-egy rezervátumot igényel, hanem a védett területek közötti tájra való tekintettel is kell eljárni.

81. A sztyepp felett ritka ragadozó madarak vadásznak, amelyek jelenléte a földön található zsákmánytól függ.

82. A szaker sólyom kihasználja a nyílt tájat, és profitálhat a gyepterületek gazdag kisemlős-világából.

83. A császári sasnak nagy, zavarmentes területekre és elegendő zsákmányra van szüksége a sikeres fészkeléshez.

84. A vöröslábú sólyom nyáron különösen ott követi a rovarokat, ahol az extenzív rétek és szántóterületek még mindig változatos kisállatvilágot táplálnak.

85. Az ilyen madarak nem csupán díszítő elemek a tájban.

86. Ők jelzik, hogy a tápláléklánc közöttük még működik-e.

87. Ha hiányoznak a rovarok, a mezei hörcsögök vagy a mezei egerek, akkor még egy védett ragadozó madár sem tudja tartósan megtartani a területét.

88. A nyílt síkság ezért nem üres, hanem növények, gerinctelenek, kisemlősök és ragadozók finoman összefonódó hálózata.

89. Kapcsolatainak nagy része a puszta szem elől rejtve marad.

90. Csak azok a madarak árulják el, amelyek a fű felett köröznek vagy hirtelen felrepülnek, hogy mi mozog benne.

91. Ebből a határokon átnyúló függőségből fakad a nemzetközi védelem.

92. Egy daru, amely Észak-Európában fészkel és Afrikában telel, ökológiai szempontból az útvonala mentén fekvő összes vizes élőhelyhez tartozik.

93. Egyetlen állam sem képes az egész útvonalat megvédeni.

94. A Ramsari Egyezmény ezért elismeri a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeket, köztük a Hortobágyot és több magyar tó- és tócsaterületet.

95. A Ramsari jelentőséget többek között annak alapján mérik, hogy egy adott helyen rendszeresen előfordul-e legalább egy százaléka egy biogeográfiai vízimadár-populációnak.

96. A magyar Ramsar-területeken különböző libák, kacsák, darvak és gázlómadarak alkotnak ilyen nemzetközi jelentőségű gyülekezőhelyeket.

97. Az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló egyezmény, röviden AEWA, kiegészíti ezt az elgondolást a teljes vonulási útvonal mentén folytatott együttműködéssel.

98. A Natura 2000 is közös európai szabályok szerint védi a fészkelő- és pihenőhelyeket.

99. Ezek a védelmi rendszerek nem helyettesítik a helyszíni gondos ápolást, de világossá teszik, hogy egy magyar nádas egy nagyobb hálózat része.

100. Aki ott csökkenti a vízszintet, megzavarja a pihenőhelyeket vagy elvonja a táplálékot, az nem csupán a helyi tájat változtatja meg.

101. A veszélyek gyakran észrevétlenül jelentkeznek.

102. A vízelvezetés csökkenti a vízszintet, egy kerítés elzárja a repülési útvonalat, egy villamosvezeték pedig rossz látási viszonyok között halálos akadályt jelent.

103. Az utak, a szélerőművek, az intenzív mezőgazdaság és az ellenőrizetlen turizmus csökkenthetik a pihenő- és fészkelőhelyek méretét, illetve értéküket.

104. Az éghajlatváltozás is eltolja az árvizek, a rovarok repülésének és a növények növekedésének időpontját.

105. Ennek következtében előfordulhat, hogy egy madár akkor érkezik meg, amikor tápláléka még nem áll rendelkezésre, vagy olyan pihenőhelyet talál, amely már kiszáradt.

106. A vonuló madarak ugyan rugalmasan reagálnak, de alkalmazkodási képességük ott ér véget, ahol az útvonal mentén több veszteség is egybeesik.

107. A számlálások ezért többek, mint csupán eszközök a ritka rekordokat gyűjtő természettudósok számára.

108. Megmutatják, hogy egy vizes élőhely még mindig betölti-e a szerepét, és hogy a változások csak egy-egy helyet vagy egy nagyobb populációt érintenek-e.

109. A Hortobágyon végzett heti darvszámlálások egy lenyűgöző természeti jelenséget ellenőrizhető idősorrá alakítanak.

110. Csak ilyen sorozatok segítségével lehet felismerni, hogy egy nagy csapat egy jó évet tükröz-e, vagy egy tartós tendenciát.

111. A magyar madárvilág gazdagsága ezért a fészkelőhelyek, a pihenőhelyek és az átvonulási területek összekapcsolódásában rejlik.

112. Egy gólyafészkekkel teli falu, egy gémekkel benépesített nádas, egy táplálékot kínáló szántó és egy alvásra alkalmas sík völgy együtt egyetlen élőhelyet alkothatnak.

113. Határaik nem ott húzódnak, ahol egy védett terület térképe véget ér.

114. A leglátványosabb képek ugyan este készülnek, amikor a darvak berontanak az alvóvizekre.

115. Ezt a képet azonban nappal őrzik meg a vízszintek, a nyugodt partok, a nyílt területek és egy olyan mezőgazdaság, amely nem távolítja el teljesen a táplálékot a tájból.

116. A jelentéktelen iszapos part és a nedves réti háromszög is része ennek a történetnek.

117. Olyan madarakat táplálnak, amelyeket senki sem lát nagy rajokban, de amelyek hiánya megnehezíti a vonulási útvonal következő szakaszát.

118. Magyarország síkságai ezért többek, mint a saját országunk egy része.

119. Pihenőhelyek egy olyan úton, amely Észak-Európa fészkelőterületeitől Afrika téli szálláshelyeiig húzódik.

120. Ha vízforrásaik és nyílt területeik eltűnnek, nemcsak a magyar égbolt lesz üresebb, hanem láthatóvá válik egy rés is azon az úton, amely a kontinenseket köti össze.

1. An einem Herbstabend ziehen über dem Hortobágy lange Ketten von Kranichen herein, bis der Himmel zwischen den einzelnen Rufen kaum noch leer wirkt.

2. Die Vögel kommen nicht, weil die Ebene ihnen ein besonderes Schauspiel bieten soll, sondern weil sie hier Nahrung und sichere Schlafplätze finden.

3. Bei Sonnenuntergang sinken sie in seichte Gewässer ein, in denen Füchse und andere Bodenfeinde nur schwer an sie herankommen.

4. Am nächsten Morgen fliegen sie auf abgeerntete Felder und offene Wiesen, um Körner, Knollen und Kleintiere aufzunehmen.

5. So wird aus einer flachen Landschaft für wenige Wochen ein Rastplatz von internationaler Bedeutung.

6. Der Kranich macht sichtbar, was bei vielen anderen Zugvögeln leicht übersehen wird.

7. Ungarns Vogelreichtum hängt nicht nur von der Zahl der brütenden Arten ab, sondern auch von den Vögeln, die das Land auf ihrem jährlichen Weg benutzen.

8. Manche bleiben nur eine Nacht, andere mehrere Wochen, und wieder andere verbringen hier den Winter.

9. Für sie ist Ungarn kein Ziel am Ende der Reise, sondern ein Abschnitt auf einer Straße zwischen weit entfernten Lebensräumen.

10. Verschwindet ein solcher Abschnitt, kann eine ganze Zugroute ihre Funktion verlieren.

11. Vogelzug ist eine Wanderung zwischen jahreszeitlich günstigen Orten.

12. Viele Arten brüten im Norden, wenn dort die Tage lang sind und ihre Jungen reichlich Nahrung finden.

13. Den Winter verbringen sie weiter südlich, wo Wasserflächen nicht zufrieren und Insekten, Samen oder Fische verfügbar bleiben.

14. Zwischen diesen Gebieten liegen Entfernungen von Hunderten oder Tausenden Kilometern.

15. Ein Vogel kann diese Strecke nicht einfach wie ein Flugzeug mit beliebigem Zwischenstopp bewältigen.

16. Er muss Energie aufnehmen, Gefahren ausweichen und an geeigneten Stellen ruhen.

17. Solche Stellen heißen Rastplätze, weil sie den Zug unterbrechen und den Körper wieder für den nächsten Abschnitt auffüllen.

18. Besonders wichtig sind Feuchtgebiete, denn seichtes Wasser, Schlamm und Röhricht bringen dort viele wirbellose Tiere hervor.

19. Ebenso wertvoll sind offene Wiesen, Salzwiesen, Fischteiche und abgeerntete Felder, auf denen Vögel Nahrung finden, ohne lange suchen zu müssen.

20. Die Entfernung zwischen den Rastplätzen ist daher ebenso entscheidend wie ihre Größe und ihr Zustand.

21. Ungarn liegt im Karpatenbecken an einer Übergangszone zwischen Mittel- und Südosteuropa.

22. Flüsse, Seen, Überschwemmungsflächen und künstliche Fischteiche bilden hier eine Folge von Gewässern, die für ziehende Vögel gut erreichbar ist.

23. Die Große Tiefebene öffnet den Blick und den Flug, statt ihn durch dichte Wälder oder hohe Gebirge zu erschweren.

24. Ihre offenen Flächen erlauben großen Vögeln, Gefahren früh zu erkennen und mit wenig Aufwand zu landen.

25. Das flache Relief erklärt allein aber noch nicht den Vogelreichtum.

26. Entscheidend ist, dass Wasser und Nahrung in unterschiedlichen Lebensräumen dicht nebeneinander liegen.

27. Ein Kranich kann nachts im flachen Wasser stehen und tagsüber auf einem Maisstoppelacker fressen.

28. Eine Gans findet auf einer überschwemmten Wiese Gras und auf einem Feld die Reste der Ernte.

29. Ein Watvogel sucht im weichen Schlamm nach Würmern, während ein Greifvogel über derselben Ebene nach kleinen Säugern Ausschau hält.

30. Die Landschaft funktioniert deshalb wie ein Mosaik, dessen Teile verschiedene Bedürfnisse derselben Zuggesellschaft erfüllen.

31. Der Hortobágy ist das bekannteste Beispiel für dieses Mosaik.

32. Seine Puszta, die Teiche und die zeitweise wassergefüllten Senken bieten zusammen Rast-, Schlaf- und Nahrungsplätze.

33. Die Wasserstände wechseln von Jahr zu Jahr und verändern dadurch den Ort, an dem sich die größten Scharen sammeln.

34. Ein trockener Herbst kann eine Senke unbrauchbar machen, während ein anderer Teich im selben Gebiet geeignete seichte Flächen besitzt.

35. Deshalb werden Kraniche dort regelmäßig gezählt, statt eine einmalige Zahl als dauerhaften Bestand auszugeben.

36. Bei einer synchronen Zählung werden die Vögel an den bekannten Schlafplätzen am Abend oder am Morgen möglichst gleichzeitig erfasst.

37. Im Herbst 2024 wurden im Hortobágy-Gebiet bei einer solchen Zählung mehr als 135.000 Kraniche festgestellt.

38. Für die jüngeren Spitzenzeiten nennen die Nationalparkangaben regelmäßig mehr als 150.000 rastende Kraniche.

39. Diese Werte beschreiben eine saisonale Ansammlung und nicht die Zahl aller Kraniche, die in Ungarn brüten oder das Land im Jahresverlauf berühren.

40. Sie zeigen dennoch, dass die ungarische Ebene zu den bedeutendsten kontinentalen Rastplätzen dieser Art gehört.

41. Die Kraniche kommen überwiegend aus nördlichen Brutgebieten und ziehen im Herbst weiter in südliche Winterquartiere.

42. Ihr lauter Ruf hält den Kontakt innerhalb der Familie und der größeren Fluggruppe.

43. Die auffälligen Formationen entstehen nicht aus einem einzigen Signal, sondern aus sozialem Verhalten, Windbedingungen und der Notwendigkeit, gemeinsam zu bleiben.

44. Familien mit Jungvögeln reisen zusammen, während unerfahrene Tiere an den älteren lernen, wo Nahrung und Schlafplätze liegen.

45. Ein Rastplatz ist damit nicht bloß eine Fläche, sondern auch ein über Generationen wiedererkanntes Stück Landschaft.

46. Dass die Kranichzahlen im Hortobágy seit den 1990er Jahren stark zunahmen, hat mehrere Ursachen.

47. Dazu gehören Veränderungen in den europäischen Brutgebieten, eine wachsende Verfügbarkeit von Nahrung auf Feldern und der Schutz der ungarischen Schlafplätze.

48. Aus einem seltenen Durchzügler wurde dadurch innerhalb weniger Jahrzehnte ein auffälliger Herbstgast.

49. Die Entwicklung darf jedoch nicht als Beweis verstanden werden, dass alle Zugvögel gleichermaßen ungefährdet sind.

50. Eine Art kann an einem Ort zunehmen, während andere Arten durch den Verlust von Feuchtgebieten entlang derselben Route zurückgehen.

51. In den Röhrichten der Seen und Teiche brüten Reiher, Rohrdommeln und Löffler, sofern Wasserstand, Nahrung und störungsarme Inseln zusammenpassen.

52. Der Löffler streicht mit seinem breiten Schnabel durch seichtes Wasser und filtert kleine Fische und andere Wassertiere heraus.

53. Reiher nutzen ihre langen Beine, um an Stellen zu jagen, die für viele Säugetiere unzugänglich sind.

54. Röhrichte sind zugleich Deckung, Brutplatz und Kinderstube für zahlreiche kleinere Vögel.

55. Werden sie vollständig gemäht, zu stark entwässert oder ständig von Menschen betreten, verschwinden diese Funktionen auch dann, wenn der See selbst noch vorhanden ist.

56. An Flussufern und Schlammbänken rasten Watvögel wie Rotschenkel, Dunkler Wasserläufer und Brachvogel.

57. Sie brauchen keine weite Wasserfläche, sondern einen bestimmten Wechsel von feuchtem Boden, offenem Ufer und erreichbarer Nahrung.

58. Schon eine zu hohe Wasserführung kann eine Schlammbank überdecken, während ein zu niedriger Wasserstand den Boden verhärten lässt.

59. Das erklärt, warum ein Feuchtgebiet nicht nach seiner bloßen Fläche beurteilt werden kann.

60. Für einen Zugvogel zählt die richtige Tiefe zur richtigen Zeit.

61. Auch die großen Seen des Landes übernehmen unterschiedliche Aufgaben im Vogeljahr.

62. Der Fertő, auf Deutsch Neusiedler See, liegt an der Grenze zu Österreich und verbindet offene Wasserflächen mit Schilf, Wiesen und Salzstandorten.

63. Der Velence-See und der Balaton bieten ebenfalls Rastmöglichkeiten, obwohl ihre Ufer durch Siedlungen, Verkehr und Freizeitnutzung stärker geprägt sind.

64. Der Kis-Balaton bewahrt dagegen ein besonders wichtiges Geflecht aus Flachwasser, Röhricht und Feuchtwiesen.

65. Solche Gebiete tragen im Herbst und Winter große Ansammlungen von Enten, Gänsen und Blässhühnern.

66. An den fischereilich genutzten Teichen des Hortobágy entstehen nach dem Ablassen der Becken breite Schlammflächen.

67. Diese Flächen sind für Watvögel attraktiv, solange sie nicht zu schnell austrocknen oder von dichtem Bewuchs überwachsen werden.

68. Ein Fischteich kann daher zugleich Wirtschaftsanlage und Ersatzlebensraum sein.

69. Das funktioniert nur, wenn der Zeitpunkt des Ablassens, die Wasserhöhe und die Störungsfreiheit mit den Bedürfnissen der Vögel vereinbar sind.

70. Naturschutz und Nutzung stehen an solchen Orten nicht automatisch auf verschiedenen Seiten.

71. Ungarn ist auch ein Brutland für Vögel, die nicht erst auf den Durchzug warten müssen.

72. Der Weißstorch baut sein Nest häufig auf Dächern, Schornsteinen oder eigens errichteten Masten in Dörfern.

73. Die Nähe menschlicher Siedlungen schützt ihn nicht vor allen Gefahren, kann aber geeignete Nistplätze bereitstellen.

74. Für die Nahrung braucht er feuchte Wiesen, Gräben, Weiden und Äcker mit genügend Fröschen, Mäusen und großen Insekten.

75. Ein Storchennest erzählt deshalb immer auch etwas über die Flächen rund um das Dorf.

76. Werden Wiesen entwässert oder häufig gemäht, kann ein sicherer Horst trotzdem leer bleiben.

77. In den offenen Ebenen brütet die Großtrappe, einer der schwersten flugfähigen Vögel der Welt.

78. Sie benötigt weite, störungsarme Gras- und Ackerlandschaften, weil sie am Boden balzt, brütet und ihre Jungen führt.

79. Hoch wachsende Gehölze, Straßenverkehr und intensive Bewirtschaftung zerschneiden solche Räume in kleinere Teilflächen.

80. Der Schutz der Großtrappe verlangt deshalb nicht nur ein einzelnes Reservat, sondern auch Rücksicht auf die Landschaft zwischen den Schutzflächen.

81. Über der Steppe jagen seltene Greifvögel, deren Anwesenheit von der Beute am Boden abhängt.

82. Der Sakerfalke nutzt die offene Landschaft und kann von der reichen Kleinsäugerwelt der Grasländer profitieren.

83. Der Kaiseradler braucht große, störungsarme Räume und ausreichende Beute, um erfolgreich zu brüten.

84. Der Rotfußfalke folgt im Sommer besonders dort den Insekten, wo extensive Wiesen und Ackerflächen noch eine vielfältige Kleintierwelt tragen.

85. Solche Vögel sind keine dekorativen Zugaben zur Landschaft.

86. Sie machen sichtbar, ob die Nahrungskette unter ihnen noch funktioniert.

87. Wenn Insekten, Ziesel oder Feldmäuse fehlen, kann auch ein geschützter Greifvogel sein Revier nicht dauerhaft halten.

88. Die offene Ebene ist daher nicht leer, sondern ein fein geknüpftes Gefüge aus Pflanzen, Wirbellosen, Kleinsäugern und Jägern.

89. Viele seiner Verbindungen bleiben dem bloßen Blick verborgen.

90. Erst die Vögel, die über dem Gras kreisen oder plötzlich auffliegen, verraten, was sich darin bewegt.

91. Der internationale Schutz folgt aus dieser Abhängigkeit über Grenzen hinweg.

92. Ein Kranich, der im Norden Europas brütet und in Afrika überwintert, gehört ökologisch zu allen Feuchtgebieten seiner Route.

93. Kein einzelner Staat kann die gesamte Strecke schützen.

94. Das Ramsar-Übereinkommen erkennt deshalb Feuchtgebiete von internationaler Bedeutung an, darunter den Hortobágy und mehrere ungarische Seen- und Teichlandschaften.

95. Die Ramsar-Bedeutung wird unter anderem daran gemessen, ob regelmäßig mindestens ein Prozent einer biogeografischen Wasservogelpopulation an einem Ort vorkommt.

96. In den ungarischen Ramsar-Gebieten erreichen verschiedene Gänse, Enten, Kraniche und Watvögel solche international relevanten Ansammlungen.

97. Das Abkommen über die Erhaltung der afrikanisch-eurasischen wandernden Wasservögel, kurz AEWA, ergänzt diesen Gedanken durch Zusammenarbeit entlang der gesamten Zugwege.

98. Auch Natura 2000 schützt Brut- und Rastgebiete nach gemeinsamen europäischen Regeln.

99. Diese Schutzsysteme ersetzen keine gute Pflege vor Ort, machen aber deutlich, dass ein ungarisches Schilfgebiet Teil eines größeren Netzes ist.

100. Wer dort Wasser absenkt, Ruheplätze stört oder Nahrung entzieht, verändert damit nicht nur eine lokale Landschaft.

101. Die Gefahren beginnen oft unspektakulär.

102. Eine Drainage senkt den Wasserstand, ein Zaun unterbricht einen Flugweg, eine Stromleitung wird bei schlechter Sicht zur tödlichen Barriere.

103. Straßen, Windenergieanlagen, intensive Landwirtschaft und unkontrollierter Tourismus können Rast- und Brutplätze verkleinern oder entwerten.

104. Auch der Klimawandel verschiebt den Zeitpunkt von Hochwasser, Insektenflug und Pflanzenwachstum.

105. Ein Vogel kann dadurch ankommen, wenn seine Nahrung noch nicht verfügbar ist, oder einen Rastplatz vorfinden, der bereits ausgetrocknet ist.

106. Zugvögel reagieren zwar flexibel, doch ihre Anpassungsmöglichkeiten enden dort, wo mehrere Verluste entlang der Route zusammentreffen.

107. Zählungen sind deshalb mehr als ein Mittel für Naturkundler, die seltene Rekorde sammeln.

108. Sie zeigen, ob ein Feuchtgebiet seine Aufgabe noch erfüllt und ob Veränderungen nur einen einzelnen Ort oder eine größere Population betreffen.

109. Die wöchentlichen Kranichzählungen im Hortobágy machen aus einem eindrucksvollen Naturereignis eine überprüfbare Zeitreihe.

110. Erst durch solche Reihen lässt sich erkennen, ob eine große Schar ein gutes Jahr widerspiegelt oder eine dauerhafte Entwicklung.

111. Der Reichtum der ungarischen Vogelwelt liegt daher in der Verbindung von Brutland, Rastplatz und Durchgangsraum.

112. Ein Dorf mit Storchennestern, ein Röhricht mit Reihern, ein Acker mit Nahrung und eine flache Senke zum Schlafen können zusammen einen einzigen Lebensraum bilden.

113. Ihre Grenzen verlaufen nicht dort, wo eine Schutzgebietskarte endet.

114. Die spektakulärsten Bilder entstehen zwar am Abend, wenn Kraniche in die Schlafgewässer einfallen.

115. Erhalten wird dieses Bild aber am Tag, durch Wasserstände, ruhige Ufer, offene Flächen und eine Landwirtschaft, die Nahrung nicht vollständig aus der Landschaft entfernt.

116. Auch die unscheinbare Schlammbank und das feuchte Wiesendreieck gehören zu dieser Geschichte.

117. Sie tragen Vögel, die niemand in großen Scharen sieht, deren Fehlen aber die nächste Etappe der Zugroute erschwert.

118. Ungarns Ebenen sind deshalb mehr als ein Teil des eigenen Landes.

119. Sie sind eine Raststätte an einer Straße, die sich von den Brutgebieten Nordeuropas bis zu den Winterquartieren Afrikas spannt.

120. Wenn ihre Wasserstellen und offenen Flächen verschwinden, wird nicht nur der Himmel über Ungarn leerer, sondern eine Lücke in einem Weg sichtbar, der Kontinente miteinander verbindet.