2.1.2 Ősi hegygerincek és fiatal üledékek – Alte Gebirgsrümpfe und junge Sedimente

1. Pákozdnál, a Velence-tótól északra, nagy gránittömbök fekszenek egymáson, amelyek lekerekített alakjukkal inkább egymásra halmozott kövekre emlékeztetnek, mint egy zárt sziklaformációra.

2. Ezek a Velence-hegységhez tartoznak, amely egy alacsony hegyvidék Budapest és a Balaton között.

3. A kőzet körülbelül 280 millió évvel ezelőtt keletkezett egy olvadt kőzetből, amely az akkori földfelszín alatt hűlt le.

4. Maguk a tömbök sokkal fiatalabb alakzatok, amelyeket a mállás és az erózió alakított ki.

5. Már ez a különbség is rávilágít egy nehézségre: egy ősi kőnek nem feltétlenül kell ősi domborzati alakzatot mutatnia.

6. Az ilyen domborulatok szélein olyan síkságok csatlakoznak, amelyek legfelső üledékei a gránithoz képest geológiailag fiatalok.

7. A szilárd kőzet és a laza anyag itt szűk térben találkozik egymással.

8. Egymás közelsége két egymással összefüggő folyamatról árulkodik: a régebbi kőzetek feltárulásáról és a mélyebben fekvő üregek kitöltéséről.

9. A „régi” és a „fiatal” kifejezések a geológiában elsősorban időbeli viszonyt jelölnek, nem pedig a keménységre vagy a magasságra vonatkozó állítást.

10. Egy homokszem nagyon régi kőzetből származhat, és mégis része lehet egy tegnap keletkezett folyami üledéknek.

11. Ekkor az ásványok kora és az üledék kora eltérő.

12. A nagyságrendek elképzeléséhez segítséget nyújt egy szándékosan leegyszerűsített mértékarány: Ha egy millió év egy centiméternek felelne meg, a Velence-gránit kialakulása körülbelül 2,8 méterrel ezelőttre esne.

13. Tizenegy millió év ugyanazon a szakaszon csupán tizenegy centiméter lenne.

14. Az emberi történelem alig foglalna el látható helyet benne.

15. Az összehasonlítás nem ábrázol tájat, de érthetővé teszi, miért nevezhetik a geológusok a több millió éves üledékeket még mindig fiatalnak.

16. A gránit egymásba fonódó ásványi kristályokból áll, köztük kvarcból, földpátból és csillámból.

17. A mélyben történt kialakulása magyarázza, miért csak akkor vált láthatóvá, miután a fölötte lévő anyag eltűnt.

18. Ennek során a talaj emelkedését és a felszín erózióját együtt kell figyelembe venni, mivel mindkettő közelebb hozhatja a mélyben kialakult kőzetet a napfényhez.

19. A mállás a helyszínen bontja le vagy alakítja át a kőzetet.

20. Az erózió ezzel szemben azt jelenti, hogy az anyagot elhordják és eltávolítják, például folyó víz által.

21. Pákozdnál hasadékok, azaz a kőzetben lévő repedések tagolják a gránitot egyes darabokra.

22. A víz behatolhat ezekbe a repedésekbe, megváltoztathatja az ásványokat, és különösen a széleket és sarkokat támadhatja meg, amíg lekerekített tömbök nem kerülnek elő a széteső kőzetrendszerből.

23. Az ilyen, felszínre került régebbi hegyvidékek maradványaira gyakran használják a „hegytörzs” kifejezést.

24. Ez alatt olyan hegyvidéket értenek, amelynek egykori alakját a hosszú ideig tartó erózió jelentősen megváltoztatta, és amelyből a mélyebb kőzetrétegek megmaradtak.

25. A kopott csonk képe szemléletes, de nem alkalmazható megkülönböztetés nélkül minden magyar középhegységre.

26. A Bakony nagy része mészkőből és dolomitból áll, amelyek eredetileg tengeri üledékekként keletkeztek.

27. A dolomit itt egy karbonátos kőzet, amely kalcium mellett magnéziumot is tartalmaz.

28. E rétegek közül sok a triász korszakból származik, amely körülbelül 252–201 millió évvel ezelőtt volt.

29. A mai hegygerinc szilárd kőzete tehát maga is egykori üledék lehet, vagyis olyan anyag, amely egykor egy víztest fenekén halmozódott fel.

30. E rétegek kora még nem árulja el, hogy a hegygerinc mikor nyerte el mai magasságát.

31. Az üledékképződés után a kőzetek megszilárdulhattak, elmozdulhattak, összetörhettek, elborulhattak, majd később ismét felszínre kerülhettek.

32. A tektonikai mozgások, azaz a földkéreg deformációi és elmozdulásai egyes területeket a környezetükhöz képest megemelték.

33. Más területek süllyedtek, és új üledékeket vettek fel.

34. A Transdanubiai Középhegység is a talajmozgások és az erózió hosszú távú kölcsönhatása révén nyerte el mai alakját.

35. Egy ellenálló kőzetmasszívum kiemelkedéssé alakulhat, ha a környező anyag gyorsabban tűnik el; egy ilyen alakzatot „härtlingnek” neveznek.

36. Az ellenállóképesség segít egy hegynek fennmaradni, de magassága attól is függ, hogy a talaj hogyan mozog.

37. Az alföldek alatt is régebbi kőzetek találhatók, még akkor is, ha a felszínen nem látható szikla.

38. A geológusok a fiatalabb medencekitöltés alatti aljzatot alaphegységnek nevezik; ez a kifejezés nem utal meghatározott magasságra, és nem is mindenhol ugyanazt a kőzetfajtát jelenti.

39. Felszínén gerincek, küszöbök és mély völgyek találhatók, amelyek jelentősen eltérhetnek a mai domborzattól.

40. Ezen feküdnek az üledékek, azaz lerakódott ásványi vagy szerves alkotóelemek, nagyon változó vastagságban.

41. A süllyedt területeken több hely állt rendelkezésre az üledékek számára, mint a szomszédos dombokon.

42. A Pannon-medence, amelynek középső részét Magyarország foglalja el, ezért korántsem úgy töltődött meg, mint egy egyenletesen mély tál.

43. Egy sík szántóterület egy rejtett alaphegységi kiemelkedés felett helyezkedhet el, míg néhány kilométerrel arrébb egy sokkal vastagabb üledékréteg takar el egy mély völgyet.

44. A kitöltéshez szükséges anyag többek között az Alpokból, a Kárpátokból és a medence belsejében található közeli domborzatokból származott.

45. A csapadék, a hőmérséklet-változások és a kémiai reakciók előkészítették a kőzetet az erózióra.

46. A lejtőn lefelé haladva a kőzetdarabok patakokba és folyókba kerültek, amelyek tovább szállították őket.

47. A durva kavicsok elég erős áramlás esetén a vízfenéken mozognak, míg a finomabb anyagok hosszabb távon lebeghetnek a vízben.

48. Ha egy folyó szállítóereje csökken, rakományának egy része ott marad.

49. Ez történik például a lejtő enyhülésekor, az elárasztott területen való szétterüléskor vagy egy állóvízbe való belépéskor.

50. A durva és finom alkotóelemek ekkor gyakran térben elválnak egymástól, így a kavics, a homok, az iszap és az agyag különböző üledékterületeket képeznek.

51. Az iszap olyan szemcséket jelöl, amelyek finomabbak a homoknál, de durvábbak a legfinomabb agyagrészecskéknél.

52. A medence kitöltésének nagy része nem száraz síkságon, hanem egy kiterjedt tóban és annak partján keletkezett.

53. A Pannóniai-tó körülbelül 11,6 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor a medence elvesztette kapcsolatát a környező tengerrel.

54. Kezdetben brakkvíz volt, amely sót tartalmazott, de kevesebbet, mint a szokásos tengervíz.

55. Nem azonos volt a mai Balatonnal, és kiterjedése sem maradt változatlan az egész időszak alatt.

56. Partjainál a folyók deltákat alakítottak ki, torkolataiknál pedig üledékrétegek képződtek.

57. Távolabb a parttól finom részecskék gyűltek össze, míg a tenger alatti üledékáramlatok homokot is eljuttathattak a tó mélyebb területeire.

58. Az üledékrétegek ezért különböző élőhelyek és szállítási útvonalak sorozatát őrzik, nem csupán a lassan süllyedő vízszint nyomát.

59. A delta akkor növekszik, amikor a folyó által szállított anyag a torkolatnál lerakódik, és új szárazföldet, illetve új vízfeneket képez.

60. A folyamatos utánpótlásnak köszönhetően az üledékek a víz alatt és felett egyre mélyebbre hatolnak a tóba.

61. A tó ezen a helyen kiszorul, még akkor is, ha a vízszintje nem csökken.

62. Így vándorolt a mély víz, a sekély partvidékek és a folyami táj közötti határ a medence feltöltődése során.

63. Ez a folyamat nem mindenhol zajlott le egyszerre, mivel az anyagbehozatal és az aljzat süllyedése régiónként eltérő volt.

64. Ahol a süllyedés gyorsan új teret hozott létre, ott a nagy üledékmennyiség ellenére is hosszú ideig fennmaradhatott egy mély üledékterület.

65. Ahol az anyagbehozatal dominált, sekély torkolati területek, majd végül folyóvölgyek alakultak ki.

66. Hogy mennyi anyag halmozódott fel eközben, azt a Makói-árok mutatja Magyarország délkeleti részén, amely a medence mélyen süllyedt részszerkezete.

67. Ott az elmúlt körülbelül tizenkét millió év üledékei helyenként több mint hat kilométer vastagságot érnek el.

68. Itt a egymásra rakódott üledékrétegek függőleges vastagságára gondolunk, nem pedig egy egyetlen egykori tó mélységére.

69. Ez azért nőtt, mert az üledékképződés során az aljzat tovább süllyedt, és ezáltal ismét hely keletkezett.

70. Ugyanakkor az új rétegek súlya összenyomta az alatta lévő üledékeket, és csökkentette azok üreges területeit.

71. Az oldott anyagok lerakódhattak a szemcsék között, és összekötötték azokat egymással.

72. A laza homok így homokkővé válhat, ezért a nagy mélységben található fiatalabb medencei üledékek semmiképpen sem puhaak és meg nem szilárdultak mindenhol.

73. Miután a tómedence nagy része folyami tájjá alakult át, az átalakulás nem ért véget.

74. A folyók változtatták medrüket, megvágták a régebbi üledékeket, és azok anyagát újra elosztották.

75. A kvartér, a Föld történetének legfiatalabb nagy korszaka, körülbelül 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődött.

76. A hideg és meleg időszakok váltakozása során a növényzet, a vízfolyás és a laza anyagok rendelkezésre állása is megváltozott.

77. A szél képes volt a száraz homokot áthelyezni, és a finom port löszként lerakni, ami egy túlnyomórészt iszapos, gyakran mésztartalmú porréteg.

78. Ennek következtében a medence régebbi kitöltése sok helyen egy további, geológiailag fiatalabb fedőréteget kapott.

79. Egy mai terület tehát folyami üledékekből, szél által szállított anyagból és az azok tetején kialakult talajból állhat anélkül, hogy ezek a rétegek egyforma korúak lennének.

80. A különböző történelem a felszínre került kőzetek és fúrások segítségével vizsgálható.

81. Egy fúrás feltárhatja a homokból, agyagból és megszilárdult rétegekből álló, elrejtett rétegsort, és végül eljuthat a régebbi alapkőzetig.

82. Nem minden fúrás ér azonban ilyen mélyre, és egy adott hely rétegsorozata nem feltétlenül érvényes az egész medencére.

83. A fosszíliák, azaz a korábbi élőlények megmaradt maradványai vagy nyomai segítenek az üledékek időbeli és keletkezési környezet szerinti besorolásában.

84. Megfelelő ásványok esetében a radioaktív bomlási folyamatok lehetővé teszik a kor meghatározását, például egy gránit megszilárdulásának idejét.

85. További információkat nyújtanak a szeizmikus mérések, amelyek során a kibocsátott hullámok a különböző kőzetek közötti határokon visszaverődnek.

86. Ezek az eredmények együttesen azt mutatják, hogy az alföld nyugodt felszíne egy sokrétű, térben tagolt történelmet rejt.

87. Egyes helyeken a fiatal és az ellenálló kőzetek viszonya akár a felszínen is vizsgálható.

88. A Balaton-fennsík Káli-medencéjében a helyenként megszilárdult pannóniai homok- és kavicslerakódások feltűnő sziklatömböket alkotnak.

89. A kovasavat tartalmazó oldatok ott összekötötték a szemcséket, így a lerakódások egyes részei jobban ellenálltak a későbbi eróziónak.

90. Ezek a kőzetcsoportok lényegesen fiatalabbak, mint a pákozi gránit, mégis szilárd testként emelkednek ki környezetükből.

91. Ezzel szemben a nagyon régi gránit laza, homokos, mállott anyaggá bomolhat.

92. A kor mellett döntő jelentőségűek az ásványi összetétel, a szemcsék közötti kötés, a hasadékképződés és a mállás körülményei.

93. A „régi egyenlő kemény, fiatal egyenlő puha” képlet ezért egy gyakran megfigyelhető ellentétet ír le a tájban, de nem geológiai törvényt.

94. Ahol a hegyek anyagot veszítenek, a völgyek pedig felveszik azt, a magasságkülönbségek összességében csökkenhetnek.

95. Az erózió lecsökkenti a domborzatokat, míg az üledékek felépítik az alacsonyabban fekvő területeket, és a folyók oldalirányban osztják szét a szállítmányukat.

96. Ez az egyensúly hiányos marad, amíg a földkéreg mozgásai új különbségeket hoznak létre, vagy a víz újra megmunkálja a régebbi rétegeket.

97. Ezért az alföld sem egy teljesen feltöltött medence, hanem egy folyamatosan változó felszín.

98. Üledékei apróra zúzott hegyi kőzeteket tartalmaznak, de emellett kémiailag képződött alkotóelemeket és élőlények maradványait is.

99. Egy homokszem egy régi hegygerinc lábánál már több üledékes helyszínen is átjuthatott, mielőtt ott megmaradt.

100. A feltárt szikla és a fiatal síkság között tehát nem a múlt és a jelen közötti határ húzódik, hanem egy út, amelyen a régi anyagok újra és újra új tájat alakítanak ki.

1. Bei Pákozd, nördlich des Velence-Sees, liegen große Granitblöcke übereinander, deren gerundete Formen eher an aufgestapelte Steine als an einen geschlossenen Fels erinnern.

2. Sie gehören zum Velence-Gebirge, einem niedrigen Bergland zwischen Budapest und dem Balaton.

3. Das Gestein entstand vor rund 280 Millionen Jahren aus einer Schmelze, die unter der damaligen Erdoberfläche abkühlte.

4. Die Blöcke selbst sind viel jüngere Formen, herausgearbeitet durch Verwitterung und Abtragung.

5. Schon dieser Unterschied macht eine Schwierigkeit sichtbar: Ein alter Stein muss keine alte Landschaftsform besitzen.

6. An den Rändern solcher Erhebungen schließen sich Flächen an, deren oberste Ablagerungen gegenüber dem Granit geologisch jung sind.

7. Festes Gestein und lockeres Material begegnen einander hier auf engem Raum.

8. Ihre Nachbarschaft erzählt von zwei miteinander verbundenen Vorgängen, dem Freilegen älterer Gesteine und dem Auffüllen tiefer liegender Räume.

9. „Alt“ und „jung“ bezeichnen in der Geologie zunächst eine zeitliche Beziehung, keine Aussage über Härte oder Höhe.

10. Ein Sandkorn kann aus sehr altem Fels stammen und trotzdem Bestandteil einer gestern entstandenen Flussablagerung sein.

11. Das Alter seiner Minerale und das Alter der Ablagerung sind dann verschieden.

12. Für eine Vorstellung der Größenordnungen hilft ein bewusst vereinfachter Maßstab: Würde eine Million Jahre einem Zentimeter entsprechen, läge die Entstehung des Velence-Granits etwa 2,8 Meter zurück.

13. Elf Millionen Jahre wären auf derselben Strecke nur elf Zentimeter.

14. Menschliche Geschichte nähme darin kaum sichtbaren Platz ein.

15. Der Vergleich bildet keine Landschaft ab, macht aber verständlich, weshalb Geologen Ablagerungen von mehreren Millionen Jahren noch als jung bezeichnen können.

16. Granit besteht aus ineinander verzahnten Mineralkristallen, darunter Quarz, Feldspat und Glimmer.

17. Seine Entstehung in der Tiefe erklärt, weshalb er erst sichtbar werden konnte, nachdem darüberliegendes Material verschwunden war.

18. Dabei müssen Hebung des Untergrunds und Abtragung der Oberfläche zusammen betrachtet werden, denn beide können tief entstandenen Fels dem Tageslicht näherbringen.

19. Verwitterung zerlegt oder verändert das Gestein an seinem Ort.

20. Erosion bedeutet dagegen, dass Material abgetragen und fortgeschafft wird, etwa durch fließendes Wasser.

21. Bei Pákozd gliedern Klüfte, also Risse im Fels, den Granit in einzelne Körper.

22. Wasser kann entlang dieser Risse eindringen, Minerale verändern und besonders die Kanten und Ecken angreifen, bis gerundete Blöcke aus dem zerfallenden Gesteinsverband hervortreten.

23. Für solche freigelegten Reste älterer Gebirge wird häufig das Wort Gebirgsrumpf verwendet.

24. Gemeint ist ein Gebirge, dessen einstige Formen durch lange Abtragung stark verändert wurden und von dem tiefere Gesteinspartien erhalten geblieben sind.

25. Das Bild eines abgenutzten Stumpfs ist anschaulich, passt aber nicht unterschiedslos auf alle ungarischen Mittelgebirge.

26. Große Teile des Bakony bestehen aus Kalkstein und Dolomit, die ursprünglich als Ablagerungen in einem Meer entstanden.

27. Dolomit ist hier ein karbonatisches Gestein, das neben Calcium auch Magnesium enthält.

28. Viele dieser Schichten stammen aus der Trias, einem Erdzeitalter vor etwa 252 bis 201 Millionen Jahren.

29. Der feste Fels eines heutigen Bergrückens kann somit selbst ein ehemaliges Sediment sein, also Material, das sich einst am Boden eines Gewässers ansammelte.

30. Das Alter dieser Schichten verrät noch nicht, wann der Bergrücken seine heutige Höhe erhielt.

31. Nach der Ablagerung konnten die Gesteine verfestigt, verschoben, zerbrochen, überdeckt und später erneut freigelegt werden.

32. Tektonische Bewegungen, also Verformungen und Verschiebungen der Erdkruste, hoben manche Bereiche gegenüber ihrer Umgebung an.

33. Andere Bereiche sanken ab und nahmen neue Ablagerungen auf.

34. Auch das Transdanubische Mittelgebirge erhielt seine heutige Gestalt durch ein langes Zusammenspiel von Bewegungen des Untergrunds und Abtragung.

35. Ein widerstandsfähiger Gesteinskörper kann als Erhebung herausgearbeitet werden, wenn das Material ringsum schneller verschwindet; eine solche Form heißt Härtling.

36. Widerstandsfähigkeit hilft einem Berg beim Bestehen, doch seine Höhenlage hängt ebenso davon ab, wie sich sein Untergrund bewegt.

37. Unter den Tiefebenen liegt ebenfalls älteres Gestein, auch wenn an der Oberfläche kein Fels zu sehen ist.

38. Geologen nennen den Untergrund unter der jüngeren Beckenfüllung das Grundgebirge; der Ausdruck bezeichnet keine bestimmte Höhe und auch nicht überall dieselbe Gesteinsart.

39. Seine Oberfläche besitzt Rücken, Schwellen und tiefe Senken, die vom heutigen Gelände stark abweichen können.

40. Darüber lagern Sedimente, also abgesetzte mineralische oder organische Bestandteile, in sehr unterschiedlicher Dicke.

41. In abgesunkenen Bereichen war mehr Raum für Ablagerungen vorhanden als auf benachbarten Schwellen.

42. Das Pannonische Becken, dessen mittleren Teil Ungarn einnimmt, wurde deshalb keineswegs wie eine gleichmäßig tiefe Schüssel gefüllt.

43. Eine ebene Ackerfläche kann über einem verborgenen Hoch des Grundgebirges liegen, während wenige Kilometer weiter ein viel mächtigeres Sedimentpaket eine tiefe Senke verdeckt.

44. Das Material für diese Füllung kam unter anderem aus den Alpen, den Karpaten und näher gelegenen Erhebungen innerhalb des Beckens.

45. Niederschlag, Temperaturwechsel und chemische Reaktionen bereiteten den Fels für die Abtragung vor.

46. Hangabwärts gelangten Gesteinsbruchstücke in Bäche und Flüsse, die sie weitertransportierten.

47. Grobe Gerölle bewegen sich bei genügend kräftiger Strömung am Gewässerboden, während feineres Material über längere Strecken im Wasser schweben kann.

48. Verliert ein Fluss Transportkraft, bleibt ein Teil seiner Fracht liegen.

49. Das geschieht etwa bei nachlassendem Gefälle, bei der Ausbreitung über eine überflutete Fläche oder beim Eintritt in ein stehendes Gewässer.

50. Grobe und feine Bestandteile werden dabei häufig räumlich getrennt, sodass Kies, Sand, Schluff und Ton unterschiedliche Ablagerungsbereiche bilden.

51. Schluff bezeichnet Körner, die feiner als Sand, aber gröber als die feinsten Tonpartikel sind.

52. Ein großer Teil der Beckenfüllung entstand nicht auf einer trockenen Ebene, sondern in und an einem ausgedehnten See.

53. Der Pannonische See entwickelte sich vor ungefähr 11,6 Millionen Jahren, als das Becken seine Verbindung zum umgebenden Meer verlor.

54. Sein zunächst brackiges Wasser enthielt Salz, jedoch weniger als gewöhnliches Meerwasser.

55. Er war weder mit dem heutigen Balaton identisch noch blieb seine Ausdehnung über die gesamte Zeit gleich.

56. An seinen Rändern bauten Flüsse Deltas auf, Ablagerungskörper an ihren Mündungen.

57. Weiter draußen sammelten sich feine Teilchen, während unterseeische Sedimentströme auch Sand in tiefere Seebereiche bringen konnten.

58. Die Sedimentschichten bewahren deshalb eine Abfolge verschiedener Lebensräume und Transportwege, nicht bloß den Abdruck eines langsam sinkenden Wasserspiegels.

59. Ein Delta wächst, wenn die Flussfracht an der Mündung liegen bleibt und neues Land beziehungsweise neuen Gewässerboden aufbaut.

60. Mit anhaltendem Nachschub können seine Ablagerungen unter und über dem Wasser immer weiter in den See vorrücken.

61. Der See wird an dieser Stelle verdrängt, selbst wenn sein Wasserspiegel nicht fällt.

62. So wanderte die Grenze zwischen tiefem Wasser, flachen Uferzonen und Flusslandschaft während der Auffüllung durch das Becken.

63. Dieser Vorgang verlief nicht überall gleichzeitig, weil die Materialzufuhr und das Absinken des Untergrunds regional verschieden waren.

64. Wo die Senkung rasch neuen Raum schuf, konnte trotz großer Sedimentmengen lange ein tiefes Ablagerungsgebiet bestehen.

65. Wo die Zufuhr überwog, breiteten sich flache Mündungsgebiete und schließlich Flussebenen aus.

66. Wie viel Material dabei zusammenkam, zeigt der Makó-Graben im Südosten Ungarns, eine tief abgesunkene Teilstruktur des Beckens.

67. Dort erreichen die Ablagerungen der letzten rund zwölf Millionen Jahre örtlich mehr als sechs Kilometer Dicke.

68. Gemeint ist die senkrechte Mächtigkeit vieler übereinanderliegender Ablagerungen, nicht die Tiefe eines einzigen ehemaligen Sees.

69. Sie wuchs, weil der Untergrund während der Ablagerung weiter sank und dadurch wieder Platz entstand.

70. Zugleich presste das Gewicht neuer Schichten die darunterliegenden Sedimente zusammen und verringerte ihre Hohlräume.

71. Gelöste Stoffe konnten sich zwischen Körnern absetzen und diese miteinander verkitten.

72. Aus lockerem Sand kann so Sandstein werden, weshalb auch jüngere Beckenablagerungen in großer Tiefe keineswegs durchweg weich und unverfestigt sind.

73. Nachdem sich große Teile des Seebeckens in Flusslandschaften verwandelt hatten, endete die Umlagerung nicht.

74. Flüsse wechselten ihre Läufe, schnitten ältere Ablagerungen an und verteilten deren Material erneut.

75. Das Quartär, der jüngste große Abschnitt der Erdgeschichte, begann vor rund 2,6 Millionen Jahren.

76. Während seiner wechselnden Kalt- und Warmzeiten änderten sich Vegetation, Wasserführung und die Verfügbarkeit von losem Material.

77. Wind konnte trockenen Sand verlagern und feinen Staub als Löss absetzen, einen überwiegend schluffigen, oft kalkhaltigen Staubbelag.

78. Dadurch erhielt die ältere Beckenfüllung vielerorts eine zusätzliche, geologisch jüngere Decke.

79. Eine heutige Fläche kann folglich aus Flussablagerungen, windgetragenem Material und darüber entwickeltem Boden bestehen, ohne dass diese Schichten gleich alt wären.

80. Die unterschiedliche Geschichte lässt sich an freiliegenden Gesteinen und durch Bohrungen untersuchen.

81. Eine Bohrung kann die verdeckte Folge aus Sand, Ton und verfestigten Lagen erfassen und schließlich das ältere Grundgebirge erreichen.

82. Nicht jede Bohrung geht allerdings so tief, und die Schichtenfolge eines einzelnen Orts gilt nicht automatisch für das ganze Becken.

83. Fossilien, also erhaltene Reste oder Spuren früherer Lebewesen, helfen dabei, Ablagerungen zeitlich und nach ihrem Entstehungsmilieu einzuordnen.

84. Bei geeigneten Mineralen erlauben radioaktive Zerfallsprozesse Altersbestimmungen, etwa für die Erstarrung eines Granits.

85. Weitere Informationen liefern seismische Messungen, bei denen ausgesandte Wellen an Grenzen zwischen unterschiedlichen Gesteinen zurückgeworfen werden.

86. Zusammen zeigen diese Befunde, dass die ruhige Oberfläche der Tiefebene eine vielfältige, räumlich gegliederte Geschichte verdeckt.

87. An manchen Orten lässt sich das Verhältnis von jung und widerstandsfähig sogar über der Erde prüfen.

88. Im Káli-Becken des Balaton-Oberlands bilden örtlich verfestigte pannonische Sand- und Kiesablagerungen auffällige Felsblöcke.

89. Kieselsäurehaltige Lösungen verkitteten dort Körner, sodass Teile der Ablagerungen der späteren Abtragung besser widerstanden.

90. Diese Gesteinsgruppen sind erheblich jünger als der Granit von Pákozd und stehen dennoch als feste Körper aus ihrer Umgebung hervor.

91. Umgekehrt kann sehr alter Granit zu lockerem, sandigem Verwitterungsmaterial zerfallen.

92. Ausschlaggebend sind neben dem Alter die Mineralzusammensetzung, die Bindung der Körner, die Klüftung und die Bedingungen der Verwitterung.

93. Die Formel „alt gleich hart, jung gleich weich“ beschreibt deshalb einen häufig sichtbaren Gegensatz im Land, aber kein geologisches Gesetz.

94. Wo Berge Material verlieren und Senken es aufnehmen, können die Höhenunterschiede insgesamt kleiner werden.

95. Die Abtragung senkt Erhebungen, während Ablagerungen tiefer gelegene Flächen aufbauen und Flüsse ihre Fracht seitlich verteilen.

96. Dieser Ausgleich bleibt unvollständig, solange Bewegungen der Erdkruste neue Unterschiede schaffen oder Wasser ältere Schichten wieder anschneidet.

97. Auch die Tiefebene ist daher keine fertig gefüllte Schüssel, sondern eine weiterhin veränderliche Oberfläche.

98. Ihre Sedimente enthalten zerkleinertes Gebirge, doch daneben auch chemisch gebildete Bestandteile und Reste von Lebewesen.

99. Ein Sandkorn am Fuß eines alten Bergrückens kann bereits mehrere Ablagerungsorte durchlaufen haben, bevor es dort liegen blieb.

100. Zwischen dem freigelegten Fels und der jungen Ebene verläuft somit keine Grenze zwischen Vergangenheit und Gegenwart, sondern ein Weg, auf dem altes Material immer wieder eine neue Landschaft bildet.