2.1 A geológiai kialakulás – Die geologische Entstehung

1. Balatonalmádi közelében, a Balaton partján vörös homokkő tárul fel, amely jóval a mai tó kialakulása előtt rakódott le.

2. A perm korszakból származik, amely körülbelül 300 millió évvel ezelőtt kezdődött és mintegy 252 millió évvel ezelőtt ért véget.

3. Tovább keletre, Balatonkenese közelében viszont a meredek partfalak egy sokkal fiatalabb víztestből, a Pannóniai-tóból származó homokot és agyagot mutatnak.

4. Mindkét kőzetréteg-sorozat ma ugyanazon tó környezetéhez tartozik, de kialakulásuk időpontja között a dinoszauruszok történetének legnagyobb része fekszik.

5. A térképen látható szomszédság kevés információt ad az időbeli szomszédságról.

6. Még kevesebbet árul el arról, hogy a kőzetek mindig is ezen a helyen feküdtek-e.

7. Magyarország alatti rétegeket ezért nem lehet pusztán olyan rétegek halmazaként értelmezni, amelyek mindig is ugyanazon a helyen keletkeztek.

8. Még a szilárd alap is vándorolt.

9. A földkéreg a földköpeny merev felső részével együtt alkotja a litoszférát, bolygónk szilárd külső héját.

10. Ez a héj nagyobb és kisebb lemezekre tagolódik, amelyek mozgását a lemeztektonika írja le.

11. Alatta forróbb köpenykőzet található, amely túlnyomórészt szilárd, de hosszú időtartamok alatt lassan deformálódhat és mozoghat.

12. A lemezek tehát nem úsznak egy világméretű folyékony láva-tengeren.

13. Egymáshoz képest elmozdulnak, sebességüket általában centiméter/évben adják meg.

14. Ahol összeütköznek, a kőzetrétegek összenyomódhatnak és egymásra torlódhatnak.

15. Ahol pedig szétválnak, a szilárd kéreg megnyúlik, és megrepedhet.

16. Emellett vannak olyan mozgások is, amelyek során a kőzetblokkok oldalirányban csúsznak el egymás mellett.

17. Egy centiméter évente szinte jelentéktelennek tűnik egy ország szélességéhez képest.

18. Ha ez a mozgás egymillió éven át egyenletesen folytatódna, az összesen tíz kilométert jelentene.

19. Ez csupán számítási segédlet, nem pedig állítás egy konkrét magyar kőzetdarabról.

20. A tényleges mozgásirányok és sebességek változnak, és az egyes tömbök emellett elfordulhatnak vagy deformálódhatnak.

21. A hosszú időtartam ennek ellenére érthetővé teszi, hogy a egymástól távoli keletkezési helyekről származó kőzetek hogyan válhattak szomszédokká.

22. Ugyanakkor különböző geológiai „órák” járnak: egy kőzet nagyon régi lehet, míg a mai helyére való elmozdulása és a felszínen való feltárulása lényegesen fiatalabb.

23. Aki összekeveri ezeket a folyamatokat, az egy kőzet korából elhamarkodottan a táj korát következteti ki.

24. Magyarország őstörténete olyan időszakba nyúlik vissza, amikor az Alpok, a Kárpátok és az alföldek mai elrendezése még nem létezett.

25. A kontinentális szárazföldek között tengeri területek terültek el, amelyek a Tethys-rendszerhez tartoztak.

26. Ezekben a tengerekben különböző üledékek halmozódtak fel, köztük sok mai mészkő kiinduló anyagai.

27. Máshol kőzetek keletkeztek lehűlt olvadt anyagból, vagy a mélyben nyomás és hő hatására átalakultak.

28. Az ilyen átalakulás megváltoztatja a kőzet ásványi összetételét és szerkezetét anélkül, hogy az teljesen megolvadna.

29. Az afrikai és az európai lemez közeledésével, valamint kisebb lemezrészletek mozgásával a korábbi tengeri területek beszűkültek.

30. Ennek során a Föld külső héjának egyes részei mások alá merültek, egy olyan folyamat során, amelyet a geológusok szubdukciónak neveznek.

31. Más részeket összetoltak, és beépültek a kialakuló hegyvidékekbe.

32. A későbbi magyar aljzat anyaga így részese lett egy olyan történetnek, amelynek színtere messze túlnyúlt a mai államhatárokon.

33. A geológusok e kőzetalap nagy részét két kiterjedt egységbe sorolják: az ALCAPA-ba és a Tisza-Dacia-ba.

34. Az ALCAPA egy mesterséges elnevezés, amely az Alpok, a Kárpátok és a pannóniai térség közötti összefüggésre utal.

35. A Tisza-Dacia egy másik kéregblokk-csoportot jelöl, amelynek neve a Tiszára és a keletebbre fekvő Dacia területére utal.

36. Ezek az egységek nem két változatlan lemez, amelyeket kész építőelemekként csúsztattak Magyarország alá.

37. Mindegyik magában foglal különböző előtörténettel rendelkező kőzetterületeket.

38. Egyszerűsítve: az ALCAPA a medence északnyugati részén, a Tisza-Dacia pedig a délkeleti részén helyezkedik el.

39. A rekonstrukciók előtörténetüket többek között az Alpok térségével és a mai Magyarországtól délre fekvő adriai-dinári térséggel hozzák összefüggésbe.

40. Közeledésük és oldalirányú elmozdulásuk olyan kőzetrétegeket hozott össze, amelyek eredetileg különböző geológiai térségekhez tartoztak.

41. Ennek során nagyobb területek különböző irányokba fordultak el.

42. Az egységek közötti széles érintkezési zónát Közép-Magyarországi törészónának nevezik, ahol a törés egy egymáshoz képest eltolódott kőzetekből álló törésfelület.

43. Ilyen elmozdulásokat senki sem tud közvetlenül megfigyelni teljes időtartamuk alatt.

44. Rekonstrukciójuk azon alapul, hogy a kőzetek megőrzik keletkezésük és későbbi változásaik nyomait.

45. Hasonló rétegsorok és kövületek utalhatnak egykor összefüggő üledékes területekre.

46. Bizonyos ásványok lehetővé teszik a kor meghatározását összetevőik radioaktív bomlása alapján.

47. A mágneses ásványok emellett rögzíthetik az akkori földmágneses mező irányát, és ezáltal lehetővé teszik egy kőzetblokk későbbi elfordulásának felismerését.

48. Az alföldön fúrások és geofizikai mérések egészítik ki a képet, mivel ott a régebbi alapkőzet többnyire el van fedve.

49. A szeizmikus mérések során azt vizsgálják, hogy a mesterségesen generált hullámok hogyan verődnek vissza a felszín alatti határokon.

50. Csak az ilyen eredmények együttes értékelése teszi lehetővé a megbízható rekonstrukciókat, míg a pontos mozgási pályák és az egyes erők jelentősége továbbra is a kutatás tárgyát képezi.

51. Az összetolódott és elmozdult kőzetterületekből még nem feltétlenül alakult ki mély síkság.

52. Döntő jelentőségű volt, hogy a kialakuló hegyvidéki rendszer belsejében medence alakult ki.

53. Fő fejlődése a miocén időszakra esik, amely körülbelül 23 millió évvel ezelőtt kezdődött és körülbelül öt millió évvel ezelőtt ért véget.

54. Míg a Kárpátok térségének peremén a kőzetek összetolódtak, addig a litoszféra beljebb tovább tágult.

55. Ez nem ellentmondás, mivel egy merülő lemez mozgása és merülési területének visszahúzódása tágulást tehet lehetővé a mögötte fekvő térben.

56. Az ütközési térből oldalirányban eltérő kéregtömbök szintén hozzájárultak az átalakuláshoz.

57. A tágulás következtében a kéreg egyes részei elvékonyodtak, és a kőzetblokkok a törésvonalak mentén süllyedtek.

58. Így jött létre a Pannon-medence, amely több részmedencéből és a köztük elhelyezkedő magasabb területekből álló térség, amely messze túlnyúlik Magyarország határain.

59. A süllyedés helyet teremtett a víznek és az anyagoknak, amelyeket a környező területekről a folyók hoztak ide.

60. Az ilyen lerakódott részecskéket üledéknek nevezik; ide tartoznak például a kavics, a homok és a finom iszap.

61. A medence területe időnként összeköttetésben állt a tengeri területekkel, mielőtt a késő miocénben kialakult a nagy Pannóniai-tó.

62. Ez egy önálló belvízi terület volt, amelynek vize kezdetben még sót tartalmazott.

63. Kiterjedése és sótartalma története során változott.

64. A folyók torkolatuknál üledéket rakódtak le, lerakódási területeiket egyre beljebb tolták a tóba, és fokozatosan kitöltötték a rendelkezésre álló tér nagy részét.

65. A talaj süllyedése ugyanakkor új üledékteret hozhatott létre, így a feltöltődés helyenként több kilométer vastagságúra nőtt.

66. A sík felszín tehát korántsem jelenti azt, hogy közvetlenül alatta ugyanolyan sík kőzetalap fekszik.

67. A mai Balaton lényegesen fiatalabb, mint a Pannóniai-tó, és nem azonosítható azzal.

68. Így a magyar táj két nagyon különböző geológiai múltat hordoz magában.

69. A feltöltés alatt régebbi kőzetek fekszenek, amelyek már átélhették a tengeri üledékképződést, a hegyképződést, az átalakulást vagy az oldalirányú elmozdulást.

70. Ezek felett fiatalabb rétegek helyezkednek el, amelyek akkor keletkeztek, amikor a medence már létezett.

71. Ez az ellentét segít a táj értelmezésében, de nem jelent merev egyenletet a régi és a kemény, illetve a fiatal és a puha között.

72. A régi homokkő is könnyen mállhat, míg a fiatal vulkáni kőzetek nagyon ellenállóak lehetnek.

73. Hasonlóképpen egy mai közepes magasságú hegyvidék sem feltétlenül egy ősi hegység változatlan maradványa.

74. Kőzetei jóval korábban keletkezhettek, mint az a felemelkedés, amely a jelenlegi magasságukba emelte őket.

75. A látható magasság a felemelkedés, a süllyedés és az erózió együttes hatásának eredménye, nem pedig kizárólag a kőzet korának.

76. A medence kialakulása során a föld alatt olvadt kőzetek is keletkeztek, amelyek helyenként a felszínre is feljutottak.

77. Ezeket az olvadt anyagokat magmának nevezik, és a felszínre jutásuk után lávának hívják őket.

78. A vulkanizmus azonban nem mindig jelent csendesen áramló lávafolyást, hiszen a kitörések hamut és kőzetdarabokat is kilökhetnek.

79. Magyarország vulkáni kőzetei különböző fázisokat és keletkezési körülményeket dokumentálnak, amelyek nem redukálhatók egyetlen nyitott hasadékra.

80. A litoszféra tágulása és a mélyebb köpenyben bekövetkezett változások ugyanolyan szerepet játszottak ebben, mint a merülő lemezrészek előzményei.

81. Északon többek között a Mátra és a Börzsöny tartoznak azok közé a tájak közé, ahol jelentős vulkáni kőzetek találhatók.

82. A Balatonon viszont olyan vulkáni maradványok, mint a Badacsony, határozzák meg a tájképet, amelyek mai alakját a későbbi erózió is kialakította.

83. A vulkanizmus így további kőzeteket hozott létre egy olyan tájban, amelynek régebbi alapja már megmozdult, és amelynek mélyedései egyúttal új üledékeket is felvettek.

84. A három folyamat egymásba fonódott, de se nem mindenhol egyformán erősen, se egyetlen közös sorrendben zajlott le.

85. Egy területen már üledékek gyűlhettek össze, míg máshol még vulkáni anyagok kerültek hozzá, vagy régebbi kőzetek emelkedtek meg.

86. A legerősebb kiterjedés után is változtak a feszültségek és mozgások a medence területén.

87. Néhány régebbi törészóna az új körülmények között ismét elmozdult.

88. Ezért az a kép, amely szerint a medence egyszer lesüllyedt, majd utána csupán feltöltődött, hasznos, de nem teljes.

89. Ez magyarázza az üledékek elhelyezkedését, de eltakarja a részmedencék közötti különbségeket és széleik folyamatos változását.

90. A Pannon-medence számos területén tapasztalható szokatlanul magas földhő a medence kiterjedt és elvékonyodott litoszférájával függ össze.

91. A talajban található meleg víz azonban nem bizonyítja, hogy közvetlenül alatta aktív vulkán található.

92. A térképen az alföld összefüggő területként jelenik meg, mert elsősorban mai felszíne látható.

93. Az alatta fekvő régebbi alapzat térképe más határokat mutatna.

94. Ez a kőzetegyütteseket és a vetőzónákat követte, amelyek sem az államhatároknak, sem pedig folyamatosan a mai táj alakjának nem felelnek meg.

95. A fiatalabb üledékek a felszínen összekötik azt, ami a mélyben eltérő eredetű maradt.

96. Ezért a Balatonalmádi közelében található vörös homokkő és a Balatonkenese melletti homokos-agyagos partfalak sem tartoznak egyetlen, egyenletesen kialakult történethez.

97. Mai egymás melletti elhelyezkedésük annak eredménye, hogy a kőzetek kialakultak, elmozdultak, elsüllyedtek, befedődtek, majd ismét felszínre kerültek.

98. Magyarország kiterjedt síksága alatt egy alapzat fekszik, amelynek egysége csak a különböző múltak összekapcsolódásából jött létre.

1. Bei Balatonalmádi am Plattensee tritt roter Sandstein zutage, der lange vor der Entstehung des heutigen Sees abgelagert wurde.

2. Er stammt aus dem Perm, einem Erdzeitalter, das vor rund 300 Millionen Jahren begann und vor etwa 252 Millionen Jahren endete.

3. Weiter östlich, bei Balatonkenese, zeigen die steilen Uferwände dagegen Sand und Ton aus einem viel jüngeren Gewässer, dem Pannonischen See.

4. Beide Gesteinsfolgen gehören heute zur Umgebung desselben Sees, doch zwischen ihren Entstehungszeiten liegt der größte Teil der Geschichte der Dinosaurier.

5. Die Nachbarschaft auf der Landkarte sagt wenig über die Nachbarschaft in der Zeit.

6. Noch weniger verrät sie darüber, ob die Gesteine schon immer an dieser Stelle lagen.

7. Ungarns Untergrund lässt sich deshalb nicht allein als Stapel von Schichten verstehen, die seit jeher am selben Ort entstanden.

8. Auch das feste Fundament wanderte.

9. Die Erdkruste bildet zusammen mit dem starren obersten Teil des Erdmantels die Lithosphäre, die feste äußere Hülle unseres Planeten.

10. Diese Hülle ist in große und kleinere Platten gegliedert, deren Bewegungen die Plattentektonik beschreibt.

11. Darunter liegt heißeres Mantelgestein, das überwiegend fest ist, sich über lange Zeiträume aber langsam verformen und bewegen kann.

12. Die Platten schwimmen also nicht auf einem weltweiten Meer aus flüssiger Lava.

13. Sie verschieben sich gegeneinander, wobei ihre Geschwindigkeiten gewöhnlich in Zentimetern pro Jahr angegeben werden.

14. Wo sie aufeinandertreffen, können Gesteinspakete zusammengeschoben und übereinandergestapelt werden.

15. Wo sie auseinanderweichen, wird die feste Hülle gedehnt und kann zerbrechen.

16. Daneben gibt es Bewegungen, bei denen Gesteinsblöcke seitlich aneinander vorbeigleiten.

17. Ein Zentimeter im Jahr erscheint gegenüber der Breite eines Landes fast bedeutungslos.

18. Hielte diese Bewegung eine Million Jahre lang gleichmäßig an, kämen jedoch zehn Kilometer zusammen.

19. Das ist eine Rechenhilfe, keine Behauptung über eine bestimmte ungarische Gesteinsscholle.

20. Tatsächliche Bewegungsrichtungen und Geschwindigkeiten ändern sich, und einzelne Blöcke können sich zusätzlich drehen oder verformen.

21. Die lange Dauer macht trotzdem verständlich, wie Gesteine aus weit voneinander entfernten Entstehungsräumen zu Nachbarn werden konnten.

22. Zugleich laufen verschiedene geologische Uhren: Ein Gestein kann sehr alt sein, während seine Versetzung an den heutigen Ort und seine Freilegung an der Oberfläche wesentlich jünger sind.

23. Wer diese Vorgänge verwechselt, macht aus dem Alter eines Steins vorschnell das Alter einer Landschaft.

24. Die Vorgeschichte Ungarns reicht in eine Zeit zurück, in der die heutige Anordnung der Alpen, Karpaten und Tiefebenen noch nicht bestand.

25. Zwischen kontinentalen Landmassen lagen Meeresräume, die zum System der Tethys gehörten.

26. In diesen Meeren sammelten sich unterschiedliche Ablagerungen, darunter die Ausgangsmaterialien vieler heutiger Kalksteine.

27. Anderswo entstanden Gesteine aus abgekühlter Schmelze oder wurden in der Tiefe durch Druck und Wärme umgewandelt.

28. Solche Umwandlung verändert die Mineralzusammensetzung und das Gefüge eines Gesteins, ohne dass es vollständig schmelzen muss.

29. Mit der Annäherung der afrikanischen und der europäischen Platte sowie der Bewegung kleinerer Plattenstücke wurden frühere Meeresräume eingeengt.

30. Dabei tauchten Teile der äußeren Erdhülle unter andere ab, ein Vorgang, den Geologen Subduktion nennen.

31. Andere Teile wurden zusammengeschoben und in entstehende Gebirge eingebaut.

32. Das Material des späteren ungarischen Untergrunds nahm somit an einer Geschichte teil, deren Schauplatz weit über die heutigen Staatsgrenzen hinausreichte.

33. Geologen fassen große Teile dieses Untergrunds zu zwei umfangreichen Einheiten zusammen, ALCAPA und Tisza-Dacia.

34. ALCAPA ist ein Kunstname, der auf den Zusammenhang von Alpen, Karpaten und pannonischem Raum verweist.

35. Tisza-Dacia bezeichnet eine andere Gruppe von Krustenblöcken, deren Name die Theiß und den weiter östlich gelegenen Raum Dakiens aufgreift.

36. Diese Einheiten sind keine zwei unveränderten Platten, die wie fertige Bausteine unter Ungarn geschoben wurden.

37. Jede umfasst selbst Gesteinsbereiche mit unterschiedlichen Vorgeschichten.

38. Vereinfacht liegt ALCAPA im nordwestlichen Teil des Beckenraums, Tisza-Dacia im südöstlichen.

39. Rekonstruktionen verknüpfen ihre Vorgeschichte unter anderem mit dem Alpenraum und mit dem adriatisch-dinarischen Raum südlich des heutigen Ungarns.

40. Ihre Annäherung und seitliche Verschiebung brachten Gesteinsfolgen zusammen, die ursprünglich unterschiedlichen geologischen Räumen angehört hatten.

41. Dabei drehten sich größere Bereiche in unterschiedlichen Richtungen.

42. Die breite Kontaktzone zwischen den Einheiten wird als Mittelungarische Störungszone bezeichnet, wobei eine Störung eine Bruchfläche mit gegeneinander versetztem Gestein ist.

43. Solche Wanderungen kann niemand unmittelbar über ihre gesamte Dauer beobachten.

44. Ihre Rekonstruktion beruht darauf, dass Gesteine Spuren ihrer Entstehung und späteren Veränderung bewahren.

45. Ähnliche Schichtfolgen und Fossilien können auf ehemals zusammenhängende Ablagerungsräume hinweisen.

46. Bestimmte Minerale ermöglichen Altersbestimmungen anhand des radioaktiven Zerfalls ihrer Bestandteile.

47. Magnetische Minerale können außerdem die Richtung des damaligen Erdmagnetfelds festhalten und dadurch spätere Drehungen eines Gesteinsblocks erkennen lassen.

48. Unter der Tiefebene ergänzen Bohrungen und geophysikalische Messungen das Bild, weil das ältere Fundament dort meist verdeckt ist.

49. Bei seismischen Messungen untersucht man, wie künstlich erzeugte Wellen an Grenzen im Untergrund zurückgeworfen werden.

50. Erst das Zusammenspiel solcher Befunde erlaubt belastbare Rekonstruktionen, während genaue Bewegungswege und die Bedeutung einzelner Kräfte weiterhin Gegenstand der Forschung sind.

51. Aus den zusammengeschobenen und versetzten Gesteinsbereichen entstand noch nicht zwangsläufig eine Tiefebene.

52. Entscheidend war, dass sich im Inneren des entstehenden Gebirgssystems ein Becken entwickelte.

53. Seine wesentliche Entwicklung fällt in das Miozän, das vor rund 23 Millionen Jahren begann und vor etwa fünf Millionen Jahren endete.

54. Während am Rand des Karpatenraums Gesteine zusammengeschoben wurden, dehnte sich die Lithosphäre weiter innen.

55. Das ist kein Widerspruch, denn die Bewegung einer abtauchenden Platte und der Rückzug ihres Abtauchbereichs können im dahinterliegenden Raum Dehnung ermöglichen.

56. Seitlich aus dem Kollisionsraum ausweichende Krustenblöcke wirkten ebenfalls an der Umgestaltung mit.

57. Durch die Dehnung wurden Teile der Kruste dünner, und Gesteinsblöcke sanken entlang von Brüchen ab.

58. So entstand das Pannonische Becken, ein aus mehreren Teilbecken und dazwischenliegenden höheren Bereichen zusammengesetzter Raum, der weit über Ungarn hinausreicht.

59. Die Absenkung schuf Platz für Wasser und für Material, das Flüsse aus den umliegenden Gebieten heranführten.

60. Solche abgelagerten Teilchen heißen Sedimente; dazu gehören beispielsweise Kies, Sand und feiner Schlamm.

61. Zeitweise stand der Beckenraum mit Meeresgebieten in Verbindung, bevor sich im späten Miozän der große Pannonische See herausbildete.

62. Er war ein eigenständiges Binnengewässer, dessen Wasser zunächst noch Salz enthielt.

63. Seine Ausdehnung und sein Salzgehalt änderten sich im Laufe seiner Geschichte.

64. Flüsse schütteten an ihren Mündungen Sedimente auf, schoben ihre Ablagerungsflächen weiter in den See hinein und füllten nach und nach große Teile des verfügbaren Raums.

65. Die Absenkung des Untergrunds konnte zugleich neuen Ablagerungsraum schaffen, sodass die Füllung stellenweise mehrere Kilometer mächtig wurde.

66. Eine ebene Oberfläche bedeutet daher keineswegs, dass unmittelbar darunter ein ebenso ebener Felsboden liegt.

67. Der heutige Plattensee ist wesentlich jünger als der Pannonische See und darf mit diesem nicht gleichgesetzt werden.

68. Damit besitzt die ungarische Landschaft zwei sehr verschiedene Arten geologischer Vergangenheit.

69. Unter der Füllung liegen ältere Gesteine, die bereits Meeresablagerung, Gebirgsbildung, Umwandlung oder seitliche Versetzung erlebt haben können.

70. Darüber befinden sich jüngere Schichten, die entstanden, als das Becken schon vorhanden war.

71. Dieser Gegensatz hilft beim Lesen der Landschaft, ist aber keine starre Gleichung zwischen alt und hart oder jung und weich.

72. Auch alter Sandstein kann leicht verwittern, und junge vulkanische Gesteine können sehr widerstandsfähig sein.

73. Ebenso ist ein heutiges Mittelgebirge nicht notwendig der unveränderte Rest eines uralten Gebirges.

74. Seine Gesteine können viel früher entstanden sein als die Hebung, die sie in ihre gegenwärtige Höhenlage brachte.

75. Sichtbare Höhe ergibt sich aus dem Zusammenspiel von Hebung, Absenkung und Abtragung, nicht aus dem Gesteinsalter allein.

76. Während sich das Becken entwickelte, entstanden außerdem Schmelzen im Untergrund, die örtlich bis zur Oberfläche aufstiegen.

77. Diese Schmelzen heißen Magma und werden nach ihrem Austritt als Lava bezeichnet.

78. Vulkanismus bedeutet jedoch nicht immer einen ruhig ausfließenden Lavastrom, denn Ausbrüche können auch Asche und Gesteinsbruchstücke auswerfen.

79. Ungarns vulkanische Gesteine dokumentieren unterschiedliche Phasen und Entstehungsbedingungen, die sich nicht auf einen einzigen offenen Riss reduzieren lassen.

80. Die Dehnung der Lithosphäre und Veränderungen im tieferen Mantel spielten dabei ebenso eine Rolle wie die Vorgeschichte abgetauchter Plattenteile.

81. Im Norden gehören unter anderem die Mátra und der Börzsöny zu den Landschaften mit bedeutenden vulkanischen Gesteinen.

82. Am Plattensee prägen dagegen vulkanische Überreste wie der Badacsony das Bild, deren heutige Form auch durch spätere Abtragung entstand.

83. Vulkanismus schuf somit zusätzliches Gestein innerhalb einer Landschaft, deren älteres Fundament bereits bewegt worden war und deren Senken zugleich neue Sedimente aufnahmen.

84. Die drei Vorgänge griffen ineinander, liefen aber weder überall gleich stark noch in einer einzigen gemeinsamen Reihenfolge ab.

85. Ein Bereich konnte bereits Sedimente sammeln, während andernorts noch vulkanisches Material hinzukam oder ältere Gesteine angehoben wurden.

86. Auch nach der stärksten Dehnung änderten sich Spannungen und Bewegungen im Beckenraum.

87. Manche ältere Bruchzonen wurden unter neuen Bedingungen erneut bewegt.

88. Deshalb ist die Vorstellung einer einmal abgesunkenen und anschließend nur aufgefüllten Schüssel hilfreich, aber unvollständig.

89. Sie erklärt den Platz für die Ablagerungen, verdeckt jedoch die Unterschiede zwischen den Teilbecken und die fortdauernde Veränderung ihrer Ränder.

90. Die ungewöhnlich hohe Erdwärme vieler Bereiche des Pannonischen Beckens hängt mit seiner gedehnten und verdünnten Lithosphäre zusammen.

91. Warmes Wasser im Untergrund ist dennoch kein Beweis dafür, dass unmittelbar darunter ein aktiver Vulkan liegt.

92. Auf einer Landkarte erscheint die Tiefebene als zusammenhängende Fläche, weil vor allem ihre heutige Oberfläche sichtbar wird.

93. Eine Karte des darunterliegenden älteren Fundaments würde andere Grenzen zeigen.

94. Sie folgte Gesteinsverbänden und Störungszonen, die weder den Staatsgrenzen noch durchgehend den Formen der heutigen Landschaft entsprechen.

95. Die jüngeren Ablagerungen verbinden an der Oberfläche, was in der Tiefe eine unterschiedliche Herkunft behalten hat.

96. Auch der rote Sandstein bei Balatonalmádi und die sandig-tonigen Uferwände bei Balatonkenese gehören deshalb nicht zu einer einzigen, gleichmäßig gewachsenen Geschichte.

97. Ihre heutige Nachbarschaft ist das Ergebnis davon, dass Gesteine gebildet, versetzt, versenkt, überdeckt und wieder freigelegt wurden.

98. Unter Ungarns weiter Ebene liegt ein Fundament, dessen Einheit erst aus der Verbindung verschiedener Vergangenheiten entstand.