2.2 A domborzat áttekintése – Das Relief im Überblick

1. Hortobágyon a száraz füves területek és az időnként elárasztott mélyedések szorosan egymás mellett helyezkednek el, bár a táj távolról szinte vízszintesnek tűnik.

2. Ehhez nincs szükség kiterjedt lejtőre.

3. Már a talajmagasság apró eltérései is befolyásolják, hogy hol gyűlik össze a víz, és milyen növények tudnak ott növekedni.

4. A távoli horizont inkább eltakarja ezeket az eltéréseket, mintsem hogy megmagyarázná őket.

5. Aki csak a hegyeket keresi a szemével, az ezért a magyar táj jelentős részét figyelmen kívül hagyja.

6. Formái gyakran csak akkor tárulnak fel, ha kicsinyítjük a méretarányt.

7. Egy alacsony gerinc és egy lapos völgy között többet jelenthet egy telek hasznosítása szempontjából, mint két távoli csúcs között.

8. Az ilyen magasságok és mélységek térbeli elrendezését a földrajz domborzatnak nevezi.

9. Ez alatt a Föld felszínének alakját értjük, síkságaival, lejtőivel, völgyeivel és emelkedéseivel együtt.

10. Egy magassági adat eleinte csupán arra a kérdésre ad választ, hogy egy hely mennyivel emelkedik egy közös referenciafelület felett.

11. Ezt a referenciafelületet egyszerűsítésképpen tengerszintnek nevezik.

12. Egy szárazföldi országot is így lehet felmérni, mivel magasságait egy mérési pontokból álló hálózat segítségével kapcsolják egy közös magasságrendszerhez.

13. Egy második kérdés a szomszédos helyek közötti különbségre vonatkozik.

14. Egy már eleve magas fekvésű területen található hegy kevésbé emelkedhet ki a környezetéből, mint egy alacsonyabb hegy, amely közvetlenül egy síkság mellett helyezkedik el.

15. A víz útját tekintve elsősorban ez a helyi viszony a döntő.

16. Magyarország felszíne túlnyomórészt alacsony.

17. Az ország területének körülbelül 82 százaléka 200 méter tengerszint feletti magasság alatt fekszik.

18. Ez az országterület több mint négyötödét teszi ki.

19. Ez a nagyságrend magyarázza, miért határozza meg a síkság ennyire a tájképet, annak ellenére, hogy Magyarországnak vannak erdős hegyláncai és kiterjedt dombvidékei is.

20. A térkép magassági szintjei láthatóvá teszik ezt az eloszlást azáltal, hogy összefoglalják az egyes magassági tartományokon belüli területeket.

21. A 200 méteres határ ebben az esetben a ábrázolás segédeszköze, és nem természetes választóvonal, amelynél a táj hirtelen megváltoztatná jellegét.

22. Ezen a magasság alatt is előfordulhatnak hegygerincek és mélyen bevágott völgyek.

23. Az alacsony fekvés és a teljes síkság különböző tulajdonságok.

24. Keleten és délkeleten a Nagyalföld különösen nagy területet foglal el.

25. A Kisalföld egy további kiterjedt síksági területet alkot északnyugaton.

26. Közöttük és mellettük dombos területek és közepes magasságú hegyvidékek helyezkednek el, vagyis olyan hegyvidéki tájak, amelyek magassága mérsékelt, és nem rendelkeznek az Alpokra jellemző kifejezett magashegyi jelleggel.

27. A Duna nyugati oldalán fekvő dombvidék és hegyláncok, valamint az északi hegyvidékek megszakítják a nagy, alacsony fekvésű területeket.

28. Ebből nem alakul ki olyan szabályos lépcsőszerű elrendezés, amely az egyik országhatártól a másikig folyamatosan emelkedne.

29. Az átmenet enyhe lehet, vagy rövid távolságon belül is jól kirajzolódhat.

30. Az ilyen változások határozzák meg, hogy a tekintet nyílt mezőkre nyúlik-e, vagy egy erdős lejtőnél áll meg.

31. Az ország egészét ábrázoló térképen ezek a domborzati alakzatok közül néhány kicsinek tűnik, a helyszínen viszont uralhatják a teret.

32. Magyarország legmagasabb természetes dombja a Mátra-hegységben található Kékes, amely 1014 méterrel emelkedik a tengerszint felett.

33. A legalacsonyabb természetes domborzati pontok a Tisza déli medencéjében, Szeged közelében találhatók, körülbelül 76 méteres magasságban.

34. Ezzel az ország teljes magasságkülönbsége körülbelül 940 méter.

35. Ez a különbség egy kilométernél kisebb, de egyáltalán nem oszlik el egyenletesen az ország területén.

36. A legmagasabb csúcs ritka kivételt jelent, míg az alacsony területek alkotják a messze nagyobb részét.

37. Az Alpokhoz képest Magyarország hegyei alacsonyak.

38. Egy meredek emelkedés azonban ettől még semmit sem veszít hatásából a túrázókra, az útépítésre vagy a lefolyó esővízre nézve.

39. Az európai összehasonlítás besorolja a magasságot; a helyi környezet magyarázza annak jelentőségét.

40. Az alföld dominanciája a Kárpát-medence hosszú fejlődésének eredménye, amely egy nagy hegyvidékekkel körülvett terület, ahol Magyarország fekszik.

41. A földkéreg mozgásai ott süllyedt területeket hoztak létre, amelyek képesek voltak az üledékek befogadására.

42. A folyók anyagot szállítottak a magasabban fekvő területekről, és időnként az üledékek egy nagy tóban is felhalmozódtak.

43. Az üledékek olyan lerakódott részecskék, mint a kavics, a homok, az iszap és az agyag, wobei az iszap finomabb, mint a homok, és durvább, mint az agyag.

44. Az ismételt lerakódás révén a mély területek feltöltődtek, és a régebbi egyenetlenségek eltakaródtak.

45. A medence így olyan volt, mint egy tartály, amelynek alja a növekvő töltelék alatt eltűnt.

46. Egy merev tartálytól eltérően az aljzata tovább mozgott, miközben egyidejűleg új üledékek is hozzáadódtak.

47. A mai síkság ezért nem egyszerűen a mélyben található szilárd kőzet alakját tükrözi.

48. A domborzati alakzatok sem magyarázhatók egyetlen kialakulási történettel.

49. Néhányuk olyan kőzetekből áll, amelyek egykor víz alatt rakódtak le, majd később emelkedtek fel.

50. Mások felépítésük egy részét a korábbi vulkanizmusnak köszönhetik.

51. Megint más formák ott alakultak ki, ahol a folyók völgyeket vájtak, és közöttük magasabb területek maradtak fenn.

52. Az erózió és a felemelkedés tovább alakította ezeket a tájakat.

53. Az a leegyszerűsített elképzelés, miszerint minden hegy egy ősi, kemény maradvány, minden síkság pedig egy fiatal, puha felület, ezért félrevezető.

54. Egy kőzet korát nem kizárólag a mai tengerszint feletti magassága határozza meg.

55. Az áttekintés szempontjából a különböző folyamatok együttes eredménye számít: kiterjedt, alacsony területek, helyenként jól kiemelkedő domborzatokkal.

56. Az alföldeken belül most egy második domborzati rend kezdődik, amelynek különbségei egy országos térképen könnyen eltűnnek.

57. A folyók a korábbi medrek mellett lerakódott anyagból álló lapos gerinceket is hagytak hátra.

58. A szél a homokos területeken alacsony dombokat és mélyedéseket alakított ki.

59. Egy terület ezért összességében az alföldhöz tartozhat, és mégis rendelkezhet kis formákból álló, változatos mintázattal.

60. Az ilyen kis alakzatokat mikroreliefnek nevezik, bár a szó nem határozza meg pontosan méretüket.

61. A víz számára ez a mintázat egy hálózatot alkot lehetséges útvonalakból, gyűjtőhelyekből és akadályokból.

62. Egy mélyedésnek nincs szüksége feltűnő peremre ahhoz, hogy a környezetéből származó csapadékvizet befogadja.

63. Hasonlóképpen egy alig látható gerinc is elválaszthat két szomszédos lefolyási útvonalat egymástól.

64. A lejtés azt írja le, hogy egy felület vagy egy víztükör egy bizonyos szakaszon mennyire süllyed.

65. Egy méteres magasságvesztés egy kilométeren számítás szerint egy promille-es lejtésnek felel meg.

66. Ez az összehasonlítás egy számítási példa, és nem egységes mérési érték Magyarország folyóira vagy csatornáira vonatkozóan.

67. Ugyanakkor világosan megmutatja, milyen csekély lejtést kell a szemnek észlelnie ahhoz, hogy az a vízlefolyás szempontjából mégis hatékony legyen.

68. Egyébként azonos feltételek mellett a nagyobb lejtés erősebben hajtja a vizet.

69. Az, hogy valójában milyen gyorsan folyik, emellett a vízszinttől, a meder keresztmetszetétől, valamint a mederfenék és a partok által kifejtett ellenállástól is függ.

70. A sík táj ezért nem jelenti azt, hogy mindenhol álló víz lenne, sem azt, hogy mindenhol azonos lenne a folyási sebesség.

71. Azt jelenti viszont, hogy a kis magasságkülönbségek és akadályok különösen nagy mértékben befolyásolhatják a lefolyást.

72. Ha az eső már megtöltötte vízzel a talajt, a további csapadék csak lassan szivároghat el.

73. A kis lejtésű területeken egyúttal hiányzik a gyors felszíni lefolyás is.

74. Ilyenkor a víz a mélyedésekben áll meg, még akkor is, ha egyetlen folyó sem lép ki a partjain.

75. Magyarországon ezt a típusú vizesedést „belvíznek” nevezik, vagyis a szárazföldi területeken felgyülemlő felesleges víznek.

76. Ezt meg kell különböztetni a folyami árvíztől, bár mindkét jelenség egyszerre is előfordulhat.

77. A magas talajvízszint tovább elősegítheti a vizesedést, mert a felszín alatt kevesebb hely marad az új víz befogadására.

78. Az, hogy egy mező száraz marad-e, ezért nem csak a tengerszint feletti magasságától függ, hanem a talajtól, a korábbi csapadékmennyiségtől és a rendelkezésre álló lefolyási útvonalaktól is.

79. A domborzat határozza meg a térbeli lehetőségeket, míg az adott vízhelyzet dönti el, hogy ezek közül melyek válnak hatékonnyá.

80. Ezek az összefüggések magyarázzák, miért lehetnek a kis magasságkülönbségek is jelentős hatással a mezőgazdaságra.

81. Ahol a víz hosszabb ideig áll, a talaj időnként nehezen járható, és sok haszonnövény gyökérterében hiányzik az oxigén.

82. Egy valamivel magasabban fekvő terület ugyanazon időjárási körülmények között korábban megművelhető lehet.

83. Ebből azonban nem következik, hogy minden magasabb domb a jobb szántóterület lenne.

84. Egy homokos domb gyorsan elveszítheti a vizet, és száraz időszakban különösen kedvezőtlen lehet.

85. A nedvesebb völgyek viszont értékes réteket, legelőket vagy növény- és állatélőhelyeket jelenthetnek, feltéve, hogy a vízszint és a hasznosítás összhangban van.

86. A nedves és a száraz egymás mellé állítása ezért nem jelenti a rossz és a jó föld rangsorolását.

87. Különböző feltételeket jelöl, amelyekre az emberek különböző hasznosítási módokkal reagálnak.

88. Árokokkal, csatornákkal, gátakkal és szivattyútelepekkel az emberek megváltoztatják e táj vízfolyásait.

89. A gát mesterséges emelkedést hoz létre, amelynek célja, hogy a folyóvizet távol tartsa a mögötte fekvő területektől.

90. Ugyanakkor nem emeli meg a mögötte fekvő területet, és nem szünteti meg az eső vagy a talajvíz által okozott vizesedést sem.

91. A vízelvezetés a felesleges víz elvezetésével javíthatja az ilyen területek hasznosíthatóságát.

92. Ahol nincs természetes magasságkülönbség a víz elvezetéséhez, vagy a magas vízszint akadályozza a kifolyást, szivattyúzásra lehet szükség.

93. Ha azonban a vizet a lehető leggyorsabban eltávolítják, később száraz időszakokban esetleg már nem áll rendelkezésre.

94. Ezért a vízgazdálkodáshoz az is hozzátartozik, hogy hol lehet vizet visszatartani anélkül, hogy településeket vagy érzékeny felhasználási területeket veszélyeztetnénk.

95. Ugyanaz a medence, amely bizonyos körülmények között problémákat okoz, megfelelő tervezés mellett helyet biztosíthat vízkészlet tárolására.

96. A domborzati térkép csak annyira pontosan ábrázolja ezeket a lehetőségeket, amennyire a méretaránya és a mérési alapja lehetővé teszi.

97. Egy áttekintő térképen egy száraz hegygerinc és a szomszédos nedves völgy ugyanazt a színt kaphatja.

98. Egy árok tervezéséhez vagy egy telek értékeléséhez ezek a durva magassági szintek ezért nem elegendőek.

99. Ott a magasságokat, a vízszinteket és az egyes területek közötti kapcsolatokat pontosabban kell vizsgálni.

100. A Hortobágy nyílt síkságára nyíló kilátás így más jelentést nyer.

101. A látszólag nyugodt felszín alatt apró különbségek hálózata húzódik, amely elosztja a vizet és elválasztja egymástól az élőhelyeket.

102. Egy méter magasság itt nem egy látványos domb a horizonton, hanem esetleg a járható út és egy elárasztott mélyedés közötti távolság.

103. Ami a szemnek szinte elkerüli a figyelmét, az dönthet arról, hol marad a víz.

1. Im Hortobágy liegen trockene Grasflächen und zeitweise vernässte Mulden dicht beieinander, obwohl die Landschaft aus der Ferne beinahe waagerecht erscheint.

2. Ein ausgedehnter Hang ist dafür nicht nötig.

3. Schon kleine Unterschiede der Bodenhöhe beeinflussen, wo sich Wasser sammelt und welche Pflanzen dort wachsen können.

4. Der weite Horizont verdeckt diese Unterschiede eher, als dass er sie erklärt.

5. Wer nur nach Bergen Ausschau hält, übersieht deshalb einen wesentlichen Teil der ungarischen Landschaft.

6. Ihre Formen erschließen sich oft erst, wenn man den Maßstab verkleinert.

7. Zwischen einem niedrigen Rücken und einer flachen Senke kann mehr für die Nutzung eines Grundstücks auf dem Spiel stehen als zwischen zwei weit entfernten Gipfeln.

8. Die räumliche Anordnung solcher Höhen und Tiefen nennt die Geografie Relief.

9. Gemeint ist die Gestalt der Erdoberfläche mit ihren Ebenen, Hängen, Tälern und Erhebungen.

10. Dabei beantwortet eine Höhenangabe zunächst nur die Frage, wie hoch ein Ort über einer gemeinsamen Bezugsfläche liegt.

11. Diese Bezugsfläche wird vereinfacht als Meeresspiegel bezeichnet.

12. Auch ein Binnenland lässt sich auf diese Weise vermessen, denn seine Höhen werden über ein Netz von Messpunkten an ein gemeinsames Höhensystem angeschlossen.

13. Eine zweite Frage betrifft den Unterschied zwischen benachbarten Orten.

14. Ein Berg auf einer bereits hoch gelegenen Fläche kann seine Umgebung weniger überragen als ein niedrigerer Berg unmittelbar neben einer Tiefebene.

15. Für den Weg des Wassers ist vor allem dieses örtliche Verhältnis entscheidend.

16. Ungarns Oberfläche liegt überwiegend niedrig.

17. Rund 82 Prozent der Landesfläche liegen unter 200 Metern über dem Meeresspiegel.

18. Das entspricht mehr als vier Fünfteln des Staatsgebiets.

19. Diese Größenordnung erklärt, warum die Ebene das Landschaftsbild so stark bestimmt, obwohl Ungarn durchaus bewaldete Bergzüge und ausgedehnte Hügelländer besitzt.

20. Die Höhenstufen einer Karte machen diese Verteilung sichtbar, indem sie Flächen innerhalb bestimmter Höhenbereiche zusammenfassen.

21. Eine Grenze bei 200 Metern ist dabei ein Hilfsmittel der Darstellung und keine natürliche Trennlinie, an der die Landschaft plötzlich ihren Charakter wechselt.

22. Auch unterhalb dieser Höhe können Rücken und eingeschnittene Täler liegen.

23. Niedrige Lage und völlige Ebenheit sind verschiedene Eigenschaften.

24. Im Osten und Südosten nimmt die Große Tiefebene, ungarisch Alföld, besonders viel Raum ein.

25. Die Kleine Tiefebene, Kisalföld, bildet einen weiteren ausgedehnten Tieflandraum im Nordwesten.

26. Dazwischen und daneben liegen hügelige Gebiete und Mittelgebirge, also Berglandschaften von mäßiger Höhe ohne den ausgeprägten Hochgebirgscharakter der Alpen.

27. Das Hügelland und die Bergzüge westlich der Donau sowie die Gebirge im Norden unterbrechen die großen niedrigen Flächen.

28. Daraus entsteht keine regelmäßige Treppe, die von einer Landesgrenze zur anderen stetig ansteigt.

29. Der Übergang kann sanft ausfallen oder auf kurzer Entfernung deutlich hervortreten.

30. Solche Wechsel bestimmen, ob der Blick über offene Felder reicht oder an einem bewaldeten Hang endet.

31. Auf einer Karte des gesamten Landes wirken manche dieser Erhebungen klein, vor Ort können sie den Raum beherrschen.

32. Die höchste natürliche Erhebung Ungarns ist der Kékes im Mátra-Gebirge mit 1014 Metern über dem Meeresspiegel.

33. Die tiefsten natürlichen Geländelagen befinden sich im südlichen Theißgebiet nahe Szeged bei ungefähr 76 Metern.

34. Damit beträgt die gesamte Höhenspanne des Landes rund 940 Meter.

35. Diese Spanne bleibt unter einem Kilometer, verteilt sich aber keineswegs gleichmäßig über die Landesfläche.

36. Der höchste Gipfel steht für eine seltene Ausnahme, während die niedrigen Flächen den weitaus größeren Anteil bilden.

37. Im Vergleich mit den Alpen sind Ungarns Berge niedrig.

38. Ein steiler Anstieg verliert dadurch jedoch nichts von seiner Wirkung auf Wandernde, Straßenbau oder abfließendes Regenwasser.

39. Der europäische Vergleich ordnet die Höhe ein; die örtliche Umgebung erklärt ihre Bedeutung.

40. Die Dominanz des Tieflands ist das Ergebnis einer langen Entwicklung des Karpatenbeckens, des von großen Gebirgsräumen umgebenen Gebiets, in dem Ungarn liegt.

41. Bewegungen der Erdkruste schufen dort abgesenkte Räume, die Ablagerungen aufnehmen konnten.

42. Flüsse trugen Material aus höher gelegenen Gebieten heran, und zeitweise sammelten sich Sedimente auch in einem großen See.

43. Sedimente sind abgelagerte Teilchen wie Kies, Sand, Schluff und Ton, wobei Schluff feiner als Sand und gröber als Ton ist.

44. Durch wiederholte Ablagerung wurden tiefe Bereiche aufgefüllt und ältere Unebenheiten überdeckt.

45. Das Becken glich damit einem Behälter, dessen Boden unter einer wachsenden Füllung verschwand.

46. Anders als ein starrer Behälter bewegte sich sein Untergrund weiter, während zugleich neue Ablagerungen hinzukamen.

47. Die heutige Ebene zeigt deshalb nicht einfach die Form des festen Gesteins in der Tiefe.

48. Auch die Erhebungen lassen sich nicht mit einer einzigen Entstehungsgeschichte erklären.

49. Manche bestehen aus Gesteinen, die einst unter Wasser abgelagert und später angehoben wurden.

50. Andere verdanken einen Teil ihres Aufbaus früherem Vulkanismus.

51. Wieder andere Formen entstanden dort, wo Flüsse Täler einschnitten und zwischen ihnen höheres Gelände zurückblieb.

52. Abtragung und Hebung haben diese Landschaften weiter verändert.

53. Die einfache Vorstellung, jeder Berg sei ein uralter, harter Rest und jede Ebene eine junge, weiche Fläche, führt daher in die Irre.

54. Das Alter eines Gesteins bestimmt nicht allein seine heutige Höhenlage.

55. Für den Überblick zählt das gemeinsame Ergebnis dieser unterschiedlichen Vorgänge: weite niedrige Flächen mit örtlich deutlich herausgehobenen Landschaften.

56. Innerhalb der Tiefebenen beginnt nun eine zweite Ordnung des Reliefs, deren Unterschiede auf einer Landeskarte leicht verschwinden.

57. Flüsse hinterließen neben ehemaligen Rinnen auch flache Rücken aus abgelagertem Material.

58. Der Wind formte in sandigen Gebieten niedrige Erhebungen und Mulden.

59. Eine Fläche kann daher insgesamt zur Tiefebene gehören und dennoch ein bewegtes Muster kleiner Formen besitzen.

60. Solche Kleinformen werden als Mikrorelief bezeichnet, wobei das Wort keine feste Grenze für ihre Größe vorgibt.

61. Für das Wasser bildet dieses Muster ein Netz aus möglichen Wegen, Sammelstellen und Hindernissen.

62. Eine Senke braucht keinen auffälligen Rand, um Niederschlagswasser aus ihrer Umgebung aufzunehmen.

63. Ebenso kann ein kaum sichtbarer Rücken zwei benachbarte Abflusswege voneinander trennen.

64. Das Gefälle beschreibt, wie stark eine Fläche oder ein Wasserspiegel über eine bestimmte Strecke absinkt.

65. Ein Höhenverlust von einem Meter auf einem Kilometer entspricht rechnerisch einem Gefälle von einem Promille.

66. Dieser Vergleich ist ein Rechenbeispiel und kein einheitlicher Messwert für Ungarns Flüsse oder Kanäle.

67. Er macht aber deutlich, wie wenig ein Auge von einer Neigung wahrnehmen muss, die für den Abfluss dennoch wirksam ist.

68. Bei sonst gleichen Bedingungen treibt ein größeres Gefälle das Wasser stärker an.

69. Wie schnell es tatsächlich fließt, hängt außerdem vom Wasserstand, vom Querschnitt des Gerinnes und vom Widerstand seiner Sohle und Ufer ab.

70. Eine flache Landschaft bedeutet deshalb weder überall stehendes Wasser noch überall dieselbe Fließgeschwindigkeit.

71. Sie bedeutet jedoch, dass kleine Höhenunterschiede und Hindernisse den Abfluss besonders stark mitbestimmen können.

72. Wenn Regen einen Boden bereits mit Wasser gefüllt hat, kann weiterer Niederschlag nur noch langsam versickern.

73. Auf wenig geneigten Flächen fehlt zugleich ein rascher oberirdischer Abfluss.

74. Dann bleibt Wasser in Mulden stehen, selbst wenn kein Fluss über seine Ufer tritt.

75. In Ungarn heißt diese Form der Vernässung „belvíz“, also überschüssiges Wasser auf Binnenflächen.

76. Sie muss vom Flusshochwasser unterschieden werden, obwohl beide Erscheinungen gleichzeitig auftreten können.

77. Ein hoher Grundwasserstand kann die Vernässung zusätzlich begünstigen, weil unter der Oberfläche weniger Platz für neues Wasser bleibt.

78. Ob ein Feld trocken bleibt, hängt deshalb nicht nur von seiner Höhe ab, sondern ebenso vom Boden, von vorausgegangenen Niederschlägen und von den vorhandenen Abflusswegen.

79. Das Relief gibt die räumlichen Möglichkeiten vor, während die jeweilige Wasserlage darüber entscheidet, welche davon wirksam werden.

80. Diese Zusammenhänge erklären, warum geringe Höhenunterschiede für die Landwirtschaft erheblich sein können.

81. Wo Wasser länger steht, lässt sich ein Boden zeitweise schlecht befahren, und vielen Kulturpflanzen fehlt im Wurzelraum Sauerstoff.

82. Eine etwas höher gelegene Fläche kann unter denselben Wetterbedingungen früher bearbeitbar sein.

83. Daraus folgt allerdings nicht, dass jeder höhere Rücken der bessere Acker wäre.

84. Ein sandiger Rücken kann Wasser rasch verlieren und in einer Trockenperiode besonders ungünstig sein.

85. Feuchtere Senken können dagegen wertvolle Wiesen, Weiden oder Lebensräume für Pflanzen und Tiere tragen, sofern Wasserstand und Nutzung zusammenpassen.

86. Die Gegenüberstellung von nass und trocken ist daher keine Rangordnung von schlechtem und gutem Land.

87. Sie bezeichnet unterschiedliche Voraussetzungen, auf die Menschen mit unterschiedlichen Nutzungen reagieren.

88. Mit Gräben, Kanälen, Deichen und Pumpwerken verändern Menschen die Wasserwege dieser Landschaft.

89. Ein Deich schafft eine künstliche Erhebung, die Flusswasser von dahinterliegenden Flächen fernhalten soll.

90. Er hebt jedoch das Gelände hinter sich nicht an und beseitigt dort auch keine durch Regen oder Grundwasser verursachte Vernässung.

91. Entwässerung kann solche Flächen besser nutzbar machen, indem sie überschüssiges Wasser abführt.

92. Wo ein natürlicher Höhenunterschied zur Ableitung fehlt oder hohe Wasserstände den Ausfluss behindern, können Pumpen erforderlich werden.

93. Wird Wasser jedoch möglichst rasch entfernt, steht es später möglicherweise nicht mehr für trockene Zeiten zur Verfügung.

94. Deshalb gehört zur Wasserbewirtschaftung auch die Frage, wo Wasser zurückgehalten werden kann, ohne Siedlungen oder empfindliche Nutzungen zu gefährden.

95. Dieselbe Mulde, die unter bestimmten Bedingungen Probleme verursacht, kann bei geeigneter Planung Raum für einen Wasservorrat bieten.

96. Eine Reliefkarte zeigt solche Möglichkeiten nur so genau, wie ihr Maßstab und ihre Messgrundlage es zulassen.

97. In einer Übersichtskarte können ein trockener Rücken und die benachbarte feuchte Senke dieselbe Farbe erhalten.

98. Für die Planung eines Grabens oder die Beurteilung eines Grundstücks reichen diese groben Höhenstufen daher nicht aus.

99. Dort müssen Höhen, Wasserstände und Verbindungen zwischen einzelnen Flächen genauer untersucht werden.

100. Der Blick über die offene Ebene im Hortobágy gewinnt dadurch eine andere Bedeutung.

101. Unter der scheinbar ruhigen Fläche liegt ein Gefüge kleiner Unterschiede, das Wasser verteilt und Lebensräume voneinander abgrenzt.

102. Ein Meter Höhe ist hier keine eindrucksvolle Erhebung am Horizont, sondern möglicherweise der Abstand zwischen einem befahrbaren Weg und einer überfluteten Mulde.

103. Was dem Auge beinahe entgeht, kann darüber entscheiden, wo das Wasser bleibt.