2.3.1 Löss, homok és feketeföld – Löss, Sand und Schwarzerde

1. A Duna meredek partján, Paks közelében világos löszlerakódások találhatók, amelyek finom szemcséit az ujjak között porrá lehet őrölni.

2. Az ilyen kőzetkiugrások olyan anyagot mutatnak, amely Magyarországon sok helyen a szántóföldek alatt fekszik, anélkül, hogy a felszínen látható lenne.

3. Ahol ezen feketeföld alakult ki, a sárgás aljzaton felül sötét, humuszban gazdag talaj fekszik.

4. A színváltozás nem csupán a világos por szennyeződését jelzi.

5. Azt mutatja, hogy a növények, állatok és mikroorganizmusok hogyan alakították át egy lerakódott anyagot hosszú idő alatt.

6. A meredek parton található por és a mezőn termő gabona között egy olyan történet húzódik, amelyben a hideg szél és az élő gyökerek együtt hatnak.

7. A lösz túlnyomórészt iszapból áll, vagyis olyan ásványi szemcsékből, amelyek finomabbak a homoknál, de durvábbak az agyagnál.

8. Száraz állapotban ez az anyag inkább lisztesnek, mint szemcsésnek tűnik tapintásra.

9. A név elsősorban egy üledéket jelöl, és még nem egy kész talajt.

10. A homok elsősorban a szemcseméretet jelöli, míg a feketeföld a talajképződés során kialakult talajtípust jelöli.

11. Ez a megkülönböztetés magyarázza, miért feküdhetnek egymáson a lösz és a feketeföld ugyanazon a helyen.

12. Azt is megmagyarázza, miért alakulnak ki két hasonlóan világos kiindulási anyagból nagyon eltérő termékenységű talajok.

13. A szemcseméret mellett döntő szerepet játszanak az éghajlat, a víz, a növényzet és az idő.

14. A magyar löszrétegek nagy része a jégkorszak hideg időszakai alatt keletkezett.

15. Magyarország síkságai akkoriban a nagy, összefüggő jégpajzsok határain kívül feküdtek, de azok éghajlati következményei hatással voltak rájuk.

16. A hideg és időnként száraz időjárási viszonyok sok helyen hiányos növénytakarót hagytak maguk után.

17. A fagy aprította a kőzeteket, a folyók pedig a hegyekből származó anyagot széles üledékmedreikben terjesztették szét.

18. Amint a finom üledékek a fedetlen területeken kiszáradtak, a szél felvehette őket.

19. A folyóparti síkságok így fontos közbenső állomások voltak az erodálódó hegyek és a lösz között.

20. Nem minden porrészecske származott ugyanabból a forrásból, és a források pontos összetétele az egyes üledékterületeken eltérő.

21. A finomabb szemcsék hosszabb ideig maradtak a levegőben, mint a nehezebb homokszemcsék.

22. Ahol a szél alábbhagyott, vagy a növényzet felfogta a port, az a földfelszínen lerakódott.

23. Az ismételt lerakódás hosszú idő alatt olyan réteget hozott létre, amely helyenként több méter vastagságúra nőtt.

24. Ez nem egyetlen hatalmas porvihar volt, hanem számos, szünetekkel tarkított szállítási folyamat eredménye.

25. Nyugodtabb vagy kedvezőbb éghajlati időszakokban ilyen felületen már kialakulhatott talaj.

26. Ha később ismét por rakódott le, az eltemette ezt a régebbi talajt.

27. Az egyes löszprofilokban található sötétebb sávok ezért a korábbi talajképződés tanúi, és nem egyszerűen a mai termőtalaj nagy mélységben történő folytatása.

28. A lösz szemcsés szerkezete kedvező feltételeket teremt a növényi gyökerek számára.

29. A szemcsék között üregek találhatók, amelyekben a levegő és a víz mozog, illetve a víz visszatartásra kerül.

30. A talajnak eközben két, látszólag egymással ellentétes feladatot kell teljesítenie: fel kell vennie az esőt, és annak egy részét a szárazabb napokra meg kell tartania.

31. Ugyanakkor a gyökereknek oxigénre van szükségük, így a tartósan vízzel teli pórusok gátolhatják a növekedést.

32. A durva homokban a víz a nagy rések között általában gyorsan lefelé folyik.

33. A nagyon finom pórusok erősebben tartják vissza a vizet, olykor annyira, hogy a növények alig tudják azt felvenni.

34. A jó vízkészlet szempontjából ezért nem csak a teljes tárolt mennyiség számít, hanem az a rész is, amelyhez a gyökerek ténylegesen hozzáférnek és fel tudják venni.

35. Az iszapban gazdag talajok, amelyek különböző méretű pórusok kedvező keverékével rendelkeznek, ebben a tekintetben különösen hatékonyak lehetnek.

36. Az ásványi összetétel kiegészíti ezeket a fizikai előnyöket.

37. A lösz a kvarc mellett gyakran tartalmaz mészet, földpátokat és egyéb ásványokat, amelyek mállása hozzájárul a talaj tápanyag-ellátásához.

38. A mész képes semlegesíteni a savakat, és ezáltal befolyásolja a gyökerek és a talajszervezetek számára fennálló kémiai feltételeket.

39. A világos lösz azonban nem jelent minden növényi tápanyag készletét bármikor felhasználható formában.

40. Az elemek egy része eleinte ásványokban kötött állapotban marad, és még egy termékeny talaj is tápanyaghiányt mutathat mezőgazdasági hasznosítás során.

41. Az agyagásványok és a humusz segítik bizonyos oldott tápanyagok visszatartását a gyökérzónában.

42. Hatásuk hasonló egy köztes tárolóhoz, amelynek tartalmát a növények felhasználhatják anélkül, hogy minden esőzés azonnal kiöblítené az egészet.

43. Hogy ez a tároló mennyire jól működik, annak összetételétől és a talaj állapotától függ.

44. A fekete talaj sötét színe elsősorban a humuszból, a talajban átalakuló szerves anyagból származik.

45. A gyepterületeken nem csupán a kiszáradt szálak, hanem elsősorban a folyamatosan elhaló gyökerek szolgáltatnak új anyagot.

46. A fűfélék így közvetlenül a talajba juttatják maradványaikat.

47. A baktériumok, gombák és talajlakó állatok lebontják és átalakítják ezt az anyagot.

48. Egy része tovább bomlik, eközben tápanyagok szabadulnak fel, a szén pedig szén-dioxid formájában távozik.

49. Egy másik része hosszabb ideig megmarad a talajban, például azért, mert ásványi felületekhez kötődik, vagy kis talajmorzsákban védelmet talál.

50. A humusz ezért nem egy érintetlen, régi növényekből álló temető, hanem egy folyamatos anyagátalakulás eredménye.

51. Humuszban gazdag réteg akkor alakul ki, ha hosszabb ideig elegendő mennyiségű szerves anyag kerül a talajba, és ennek egy része megmarad.

52. A földigiliszták és más ásó állatok összekeverik a szerves maradványokat az ásványi szemcsékkel.

53. Járatuk révén a talaj levegőhöz, vízhez és új gyökerekhez jut.

54. Az ásványi és szerves alkotóelemekből apró, összetartó rögök keletkeznek.

55. Közöttük nagyobb pórusok maradnak nyitva, míg a rögök belsejében finomabb üregek tartják vissza a vizet.

56. Így változtatja meg a talajélővilág az eredetileg lerakódott por tulajdonságait.

57. A jól fejlett feketeföld ezért kedvező szemcseméretet ötvöz humusszal és szilárd szerkezettel.

58. A sötét réteg több deciméter mélységig is elérhet, vastagsága és humusztartalma azonban helyenként eltérő.

59. A métervastag, mélyfekete talaj nem jellemző a magyar szántóterületekre.

60. A feketeföldek, amelyeket a talajtanban csernozomoknak is neveznek, a különösen termékeny szántótalajok közé tartoznak.

61. Kialakulásuk a kiindulási anyag, a növényzet és a vízháztartás megfelelő kombinációjához kötődik, nem csupán a lösz jelenlétéhez.

62. Más körülmények között ugyanazon az üledéken más talajtípusok is kialakulhatnak.

63. A ma a felszínhez közel található talajok kialakulásához különösen fontos volt az utolsó jégkorszak vége után, körülbelül 11 700 évvel ezelőtt bekövetkezett melegebb időszak.

64. Ez az időszak több száz emberi generációt ölel fel, és világosan megmutatja, hogy egyetlen termesztési időszak milyen keveset árul el a talaj kialakulásáról.

65. Egy olyan általános szabály, miszerint mindenhol pontosan egy centiméter feketeföld képződik egy bizonyos számú év alatt, mégis félrevezető lenne.

66. A talajképződés felgyorsulhat, megszakadhat vagy az erózió következtében visszafordíthatatlanul megszűnhet.

67. Debrecen környékén, a Hajdúságon, valamint a Duna nyugati oldalán fekvő Mezőföld löszterületein jelentős feketeföld-területek találhatók.

68. Ott a mélyre gyökerező talajok olyan területekkel párosulnak, amelyek jól hasznosíthatók szántóföldi gazdálkodásra.

69. A búza és a kukorica profitál az ilyen területek víz- és tápanyagkészleteiből.

70. Hajdúságon a kukoricatermesztés fontos példája a löszös feketeföldek hasznosításának.

71. A talaj két esőzés között is képes vizet biztosítani, és ezáltal enyhíti a rövid távú szárazságot.

72. Tartalékai azonban végesek.

73. Ha egy hosszú száraz időszak alatt alig érkezik víz, akkor még egy kiváló talaj sem védi a növényeket korlátlanul a vízhiánytól.

74. Más a helyzet a Duna és a Tisza közötti számos homokos területen, valamint Magyarország északkeleti részén, a Nyírségen.

75. Anyagukat is eleinte főként a folyók szállították ide, majd később a szél helyezte át.

76. A homokszemcsék eközben gyakran ugrálva vagy gurulva mozognak a talaj közelében, és dűnéket és homokgerinceket képeznek.

77. A Duna–Tisza közötti területen ilyen homokgerincek helyezkednek el mélyebb területek mellett, amelyek más talajjal és más vízháztartással rendelkeznek.

78. A régió ezért nem egyenletes homokpusztaság.

79. Fülöpháza közelében, a Kiskunsági Nemzeti Parkban még ma is megfigyelhető a fedetlen homok szél általi mozgása.

80. A zárt növénytakaró a talajszinten lassítja a szél mozgását, és gyökereivel rögzíti az anyagot.

81. E homoktalajok közül sok kevés humuszt és csak csekély mennyiségű agyagot tartalmaz, ezért rosszul tartják vissza a vizet és számos tápanyagot.

82. A Duna–Tisza közötti terület gyakran mészben gazdag homokjai kémiailag eltérnek a Nyírség számos mészszegény, savas homoktalajától.

83. A homok tehát Magyarországon belül sem tekinthető egységes kiindulási anyagnak.

84. A csekély vízkészletek miatt sok területen nehéz a gazdálkodás, de a laza talajok gyorsan felmelegednek és könnyen megművelhetők.

85. A mezőgazdasági célra hasznosított homokos területek egy részét szőlőültetvények, gyümölcsfák és zöldségültetvények jellemzik.

86. Kiskunságon például spárgát is termesztenek homokon.

87. Az ilyen típusú hasznosítások megkövetelik a helyszínhez való alkalmazkodást, valamint – a termesztett növénytől és az időjárástól függően – célzott víz- és tápanyag-ellátást.

88. Szerves anyagokkal és tartós talajtakaróval javíthatók a talaj tulajdonságai, de ettől a homoktalaj nem válik néhány éven belül löszfekete talajjá.

89. A talajok közötti különbségek magyarázzák a hasznosítási lehetőségeket anélkül, hogy minden tájra vonatkozóan változatlan rangsort állapítanának meg.

90. A speciális növényzettel rendelkező homokos sztyeppe olyan ökológiai értékkel bír, amely nem mérhető a gabonatermés alapján.

91. A termékeny löszös talajoknak is van érzékeny oldaluk.

92. A védtelen, finom anyag erős esőzések esetén elmosódhat, és a lejtős területeken barázdák keletkeznek, amelyeken keresztül a talaj elvész.

93. Nyílt, száraz szántóterületeken ráadásul a szél is elviheti a finom részecskéket.

94. A nehéz gépek nem megfelelő talajnedvesség mellett összenyomhatják a pórusokat, és ezzel csökkenthetik a víz, a levegő és a gyökerek számára rendelkezésre álló teret.

95. Ha a humusz-utánpótlás és a humuszlebomlás egyensúlya felborul, a talaj elveszíti azokat a tulajdonságait, amelyeknek termékenységét köszönheti.

96. A termékenység ezért egyrészt természetes örökséget, másrészt pedig a használat által megváltoztatott állapotot jelenti.

97. A betakarítási maradványok, a változatos vetésforgó és a talajt védő talajtakaró segítik a szerves anyagok talajban tartását és a talajerózió korlátozását.

98. Ezek ugyan nem pótolják sem a hiányzó esőt, sem az összes tápanyagot, de megőrzik azokat a fontos feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a növények felhasználhassák a rendelkezésre álló készleteket.

99. A Paks közelében található világos löszfalon nyomon követhető ennek az anyagnak a mai felszínig vezető hosszú útja.

100. A rajta kialakult talaj sötét földje emellett számtalan gyökér nyomait és a talajszervezetek munkájának nyomait is hordozza.

101. Amit a hideg szél por formájában lerakott, az csak az élet és az idő hatására válhatott termékeny gyökértérré.

102. Ha ma ugyanaz a szél földet szállít egy fedetlen szántóterületről, akkor nem csupán port mozgat, hanem ennek a lassan kialakult termékenységnek egy részét is.

1. Am Steilufer der Donau bei Paks stehen helle Lössablagerungen an, deren feine Körner sich zwischen den Fingern zu Staub zerreiben lassen.

2. Solche Aufschlüsse zeigen ein Material, das in Ungarn vielerorts unter den Äckern liegt, ohne an der Oberfläche sichtbar zu sein.

3. Wo sich darauf Schwarzerde entwickelt hat, liegt über dem gelblichen Untergrund ein dunkler, humusreicher Boden.

4. Der Farbwechsel markiert keine bloße Verschmutzung des hellen Staubs.

5. Er zeigt, wie Pflanzen, Tiere und Mikroorganismen ein abgelagertes Material über lange Zeit verändert haben.

6. Zwischen dem Staub am Steilufer und dem Getreide auf dem Feld liegt eine Geschichte, in der kalter Wind und lebendige Wurzeln zusammenwirken.

7. Löss besteht überwiegend aus Schluff, also aus mineralischen Körnern, die feiner als Sand, aber gröber als Ton sind.

8. Trocken fühlt sich dieses Material eher mehlig als körnig an.

9. Der Name bezeichnet zunächst eine Ablagerung und noch keinen fertigen Boden.

10. Sand benennt vor allem eine Korngröße, während Schwarzerde einen durch Bodenbildung entstandenen Bodentyp bezeichnet.

11. Diese Unterscheidung erklärt, weshalb Löss und Schwarzerde am selben Ort übereinanderliegen können.

12. Sie erklärt auch, warum aus zwei ähnlich hellen Ausgangsmaterialien Böden mit sehr unterschiedlicher Leistungsfähigkeit entstehen.

13. Entscheidend sind neben der Körnung das Klima, das Wasser, die Vegetation und die Zeit.

14. Große Teile der ungarischen Lössdecken entstanden während der Kaltzeiten des Eiszeitalters.

15. Die Tiefebenen Ungarns lagen damals außerhalb der großen zusammenhängenden Eisschilde, waren aber von deren klimatischen Folgen betroffen.

16. Kalte und zeitweise trockene Bedingungen ließen vielerorts eine lückenhafte Vegetationsdecke zurück.

17. Frost zerkleinerte Gestein, und Flüsse verteilten das aus den Gebirgen herangeführte Material in ihren breiten Ablagerungsräumen.

18. Sobald feine Sedimente auf freiliegenden Flächen austrockneten, konnte der Wind sie aufnehmen.

19. Die Flussauen waren damit wichtige Zwischenstationen auf dem Weg vom verwitternden Gebirge zum Löss.

20. Nicht jedes Staubkorn hatte denselben Ursprung, und die genaue Mischung der Quellen unterscheidet sich zwischen den Ablagerungsgebieten.

21. Die feineren Körner blieben länger in der Luft als die schwereren Sandkörner.

22. Wo der Wind nachließ oder Pflanzen den Staub auffingen, setzte er sich auf der Landoberfläche ab.

23. Wiederholte Ablagerung baute über lange Zeit eine Decke auf, die örtlich viele Meter mächtig wurde.

24. Das war kein einzelner gewaltiger Staubsturm, sondern das Ergebnis zahlreicher Transportereignisse mit Unterbrechungen.

25. In ruhigeren oder günstigeren Klimaphasen konnte sich auf einer solchen Oberfläche bereits Boden entwickeln.

26. Wurde später erneut Staub abgelagert, begrub er diesen älteren Boden.

27. Die dunkleren Bänder in manchen Lössprofilen sind deshalb Zeugnisse früherer Bodenbildung und nicht einfach die Fortsetzung der heutigen Ackerkrume in großer Tiefe.

28. Das Korngefüge des Lösses schafft günstige Voraussetzungen für Pflanzenwurzeln.

29. Zwischen den Körnern liegen Hohlräume, in denen sich Luft und Wasser bewegen oder Wasser zurückgehalten wird.

30. Ein Boden muss dabei zwei scheinbar gegensätzliche Aufgaben erfüllen: Er soll Regen aufnehmen und einen Teil davon für trockenere Tage festhalten.

31. Zugleich brauchen die Wurzeln Sauerstoff, sodass dauerhaft wassergefüllte Poren das Wachstum behindern können.

32. In grobem Sand läuft Wasser durch die großen Zwischenräume meist rasch nach unten.

33. Sehr feine Poren halten Wasser stärker fest, mitunter so stark, dass Pflanzen es kaum entziehen können.

34. Für einen guten Wasservorrat zählt deshalb nicht nur die gesamte gespeicherte Menge, sondern der Anteil, den Wurzeln tatsächlich erreichen und aufnehmen können.

35. Schluffreiche Böden mit einer günstigen Mischung aus verschieden großen Poren können hier besonders leistungsfähig sein.

36. Die mineralische Zusammensetzung ergänzt diese physikalischen Vorteile.

37. Löss enthält neben Quarz häufig Kalk, Feldspäte und weitere Minerale, deren Verwitterung zur Versorgung des Bodens beiträgt.

38. Kalk kann Säuren abpuffern und beeinflusst dadurch die chemischen Bedingungen für Wurzeln und Bodenorganismen.

39. Doch heller Löss ist kein fertiger Vorrat sämtlicher Pflanzennährstoffe in jederzeit verfügbarer Form.

40. Ein Teil der Elemente bleibt zunächst in Mineralen gebunden, und auch ein fruchtbarer Boden kann unter landwirtschaftlicher Nutzung Nährstoffmangel entwickeln.

41. Tonminerale und Humus helfen, bestimmte gelöste Nährstoffe im Wurzelraum zurückzuhalten.

42. Ihre Wirkung ähnelt einem Zwischenspeicher, dessen Inhalt Pflanzen nutzen können, ohne dass jede Regenphase alles sofort auswäscht.

43. Wie gut dieser Speicher arbeitet, hängt von seiner Zusammensetzung und vom Zustand des Bodens ab.

44. Die dunkle Farbe der Schwarzerde stammt wesentlich vom Humus, der umgewandelten organischen Substanz im Boden.

45. In Graslandschaften liefern nicht nur vertrocknete Halme, sondern vor allem die immer wieder absterbenden Wurzeln neues Material.

46. Die Gräser tragen ihre Rückstände damit unmittelbar in den Boden ein.

47. Bakterien, Pilze und Bodentiere zerlegen und verändern diese Substanz.

48. Ein Teil wird weiter abgebaut, wobei Nährstoffe frei werden und Kohlenstoff als Kohlendioxid entweicht.

49. Ein anderer Teil bleibt länger im Boden erhalten, etwa weil er an mineralische Oberflächen gebunden oder in kleinen Bodenkrümeln geschützt wird.

50. Humus ist deshalb kein unberührter Friedhof alter Pflanzen, sondern das Ergebnis eines fortlaufenden Umsatzes.

51. Eine humusreiche Schicht entsteht, wenn über längere Zeit genügend organisches Material hinzukommt und ein Teil davon erhalten bleibt.

52. Regenwürmer und andere grabende Tiere vermischen organische Rückstände mit den mineralischen Körnern.

53. Ihre Gänge erschließen den Boden für Luft, Wasser und neue Wurzeln.

54. Aus mineralischen und organischen Bestandteilen entstehen kleine, zusammenhängende Krümel.

55. Zwischen ihnen bleiben größere Poren offen, während innerhalb der Krümel feinere Hohlräume Wasser halten.

56. So verändert das Bodenleben die Eigenschaften des ursprünglich abgelagerten Staubs.

57. Ein gut entwickelter Schwarzerdeboden verbindet daher günstige Körnung mit Humus und einem tragfähigen Gefüge.

58. Die dunkle Schicht kann mehrere Dezimeter tief reichen, ihre Mächtigkeit und ihr Humusgehalt sind jedoch von Standort zu Standort verschieden.

59. Meterdicke, tiefschwarze Erde ist keine allgemeine Beschreibung ungarischer Äcker.

60. Schwarzerden, in der Bodenkunde auch als Tschernoseme bezeichnet, gehören zu den besonders leistungsfähigen Ackerböden.

61. Ihre Entstehung ist an geeignete Kombinationen aus Ausgangsmaterial, Vegetation und Wasserhaushalt gebunden, nicht einfach an die Anwesenheit von Löss.

62. Unter anderen Bedingungen können auf derselben Ablagerung andere Bodentypen entstehen.

63. Für die Entwicklung der heute oberflächennahen Böden war die wärmere Zeit nach dem Ende der letzten Kaltzeit vor rund 11.700 Jahren besonders wichtig.

64. Dieser Zeitraum umfasst viele hundert menschliche Generationen und macht deutlich, wie wenig eine einzige Anbausaison über die Entstehung des Bodens aussagt.

65. Eine allgemeine Regel, nach der überall in einer bestimmten Zahl von Jahren genau ein Zentimeter Schwarzerde entsteht, wäre dennoch irreführend.

66. Bodenbildung kann beschleunigt, unterbrochen oder durch Abtragung rückgängig gemacht werden.

67. In der Hajdúság bei Debrecen und auf Lössflächen der Mezőföld westlich der Donau finden sich bedeutende Schwarzerdegebiete.

68. Dort verbinden sich tief durchwurzelbare Böden mit Flächen, die sich gut ackerbaulich nutzen lassen.

69. Weizen und Mais profitieren von den Wasser- und Nährstoffvorräten solcher Standorte.

70. In der Hajdúság ist der Maisanbau ein wichtiges Beispiel für die Nutzung von Lössschwarzerden.

71. Der Boden kann zwischen zwei Regenfällen Wasser bereitstellen und dadurch kurzfristige Trockenphasen abmildern.

72. Seine Reserven bleiben jedoch endlich.

73. Wenn während einer langen trockenen Periode kaum Wasser nachkommt, schützt auch ein hervorragender Boden die Pflanzen nicht unbegrenzt vor Wassermangel.

74. Anders liegen die Voraussetzungen auf vielen Sandflächen zwischen Donau und Theiß sowie in der Nyírség im Nordosten Ungarns.

75. Auch ihr Material wurde zunächst wesentlich durch Flüsse herangeführt und später vom Wind umgelagert.

76. Sandkörner bewegen sich dabei häufig hüpfend oder rollend nahe am Boden und bilden Dünen und Rücken.

77. Im Donau-Theiß-Zwischenstromland, auf Ungarisch Duna–Tisza köze, liegen solche Sandrücken neben tieferen Flächen mit anderen Böden und anderem Wasserhaushalt.

78. Die Region ist daher keine gleichförmige Sandwüste.

79. Bei Fülöpháza im Nationalpark Kiskunság lässt sich die Bewegung unbedeckten Sandes durch den Wind noch beobachten.

80. Eine geschlossene Pflanzendecke bremst den Wind am Boden und hält mit ihren Wurzeln das Material fest.

81. Viele dieser Sandböden enthalten wenig Humus und nur geringe Anteile an Ton, weshalb sie Wasser und zahlreiche Nährstoffe schlecht zurückhalten.

82. Die oft kalkreichen Sande des Donau-Theiß-Zwischenstromlands unterscheiden sich dabei chemisch von vielen kalkarmen, sauren Sandböden der Nyírség.

83. Sand ist also auch innerhalb Ungarns kein einheitliches Ausgangsmaterial.

84. Geringe Wasservorräte machen die Bewirtschaftung vieler Standorte anspruchsvoll, doch die lockeren Böden erwärmen sich rasch und lassen sich leicht bearbeiten.

85. Weinreben, Obstgehölze und Gemüse prägen Teile der landwirtschaftlich genutzten Sandgebiete.

86. Im Kiskunság wird beispielsweise auch Spargel auf Sand angebaut.

87. Solche Nutzungen verlangen eine Anpassung an den Standort und, je nach Kultur und Witterung, eine gezielte Wasser- und Nährstoffversorgung.

88. Mit organischem Material und dauerhafter Bodenbedeckung lassen sich Eigenschaften verbessern, aber ein Sandboden wird dadurch nicht innerhalb weniger Jahre zu einer Lössschwarzerde.

89. Die Unterschiede der Böden erklären Nutzungsmöglichkeiten, ohne eine unveränderliche Rangordnung aller Landschaften festzulegen.

90. Eine Sandsteppe mit spezialisierten Pflanzen besitzt einen ökologischen Wert, der sich nicht an einem Getreideertrag ablesen lässt.

91. Auch die fruchtbaren Lössböden haben eine empfindliche Seite.

92. Ungeschütztes, feines Material kann bei Starkregen abgeschwemmt werden, und auf geneigten Flächen entstehen Rinnen, durch die Boden verloren geht.

93. Auf offenen, trockenen Äckern kann zudem der Wind feine Teilchen forttragen.

94. Schwere Maschinen können bei ungeeigneter Bodenfeuchte Poren zusammendrücken und damit den Raum für Wasser, Luft und Wurzeln verkleinern.

95. Wenn Humusnachlieferung und Humusabbau aus dem Gleichgewicht geraten, verliert der Boden einen Teil der Eigenschaften, denen er seine Leistungsfähigkeit verdankt.

96. Fruchtbarkeit beschreibt deshalb sowohl ein natürliches Erbe als auch einen Zustand, den die Nutzung verändert.

97. Ernterückstände, vielfältige Fruchtfolgen und eine schützende Bodenbedeckung helfen, organisches Material im Boden zu halten und Abtragung zu begrenzen.

98. Sie ersetzen weder fehlenden Regen noch sämtliche Nährstoffe, bewahren aber wichtige Voraussetzungen dafür, dass Pflanzen vorhandene Vorräte nutzen können.

99. An der hellen Lösswand bei Paks lässt sich der lange Weg dieses Materials bis zur heutigen Landoberfläche erkennen.

100. Die dunkle Erde eines darauf entwickelten Bodens trägt zusätzlich die Spuren unzähliger Wurzeln und der Arbeit von Bodenorganismen.

101. Was ein kalter Wind als Staub ablegte, konnte erst durch Leben und Zeit zu einem fruchtbaren Wurzelraum werden.

102. Wenn derselbe Wind heute Erde von einem unbedeckten Acker trägt, bewegt er daher nicht bloß Staub, sondern einen Teil dieser langsam entstandenen Fruchtbarkeit.