3.4.1 A Börzsönytől a Zempléni-hegységig – Vom Börzsöny zum Zempléner Gebirge

1. Szobnál az Ipoly a Dunába torkollik, közvetlenül a Börzsöny délnyugati lábánál.

2. A kis folyó németül Eipel, szlovákul pedig Ipeľ néven ismert.

3. Völgye erdős dombok mentén halad, míg a Duna kelet felé kanyarodik a Duna-kanyarba.

4. A Duna túlsó partján emelkedik a Visegrádi-hegység.

5. A vízfolyások itt megszakítják a hegyvidéket, és egyúttal láthatóvá teszik annak térbeli összefüggéseit.

6. Aki a térképen e ponttól kelet felé halad, további hegyvidékeket talál, de nem egy folytonos hegyláncot.

7. A hegyvonulatok között dombvidékek, medencék és völgyek terülnek el, amelyek Magyarország északi peremének tagoltságát adják.

8. Ez a táji övezet magyarul Északi-középhegység néven ismert.

9. A Kárpátok belső peremvidékéhez tartozik, és dél felé a Magyar-medence felé nyílik.

10. A Börzsöny képezi a hegyvidék jellegzetes nyugati kezdetét, a Zempléni-hegység pedig az északkeleti zárójelet Magyarországon belül.

11. Közöttük sűrű hegyvonulatok váltakoznak alacsonyabb, sűrűbben lakott tájakkal.

12. Észak felé sem ér véget a hegyvidék mindenhol az államhatáron, hanem Szlovákiában is folytatódik.

13. Egységét ezért sem egyetlen csúcsvonal, sem a mindenhol azonos kőzetfajta adja.

14. Ez a közös peremfekvésből, valamint a magasságok, mélyedések és átjárók ismétlődő váltakozásából fakad.

15. A Börzsönyben, a Duna-kanyar északi részén fekvő hegyvidéken, az erdő messze visszahúzódik a belterület felé.

16. A legmagasabb csúcs, a Csóványos, körülbelül 940 méterrel emelkedik a tengerszint felett.

17. A környező völgyaljakhoz képest ez így is jelentős emelkedést jelent, bár a csúcs magassága ezer méter alatt marad.

18. Mély patakvölgyek vágnak be a hegymasszívumba, és meghosszabbítják azokat az utakat, amelyek a térképen rövideknek tűnnek.

19. A nagyobb települések túlnyomórészt a peremeken vagy a környező medencékben fekszenek, nem pedig a magas központi gerincen.

20. A meredek lejtők megnehezítik a szántóföldi gazdálkodást, a keskeny völgyaljak pedig csak korlátozott teret kínálnak házaknak és mezőknek.

21. A domborzat tehát részben magyarázza azt az elszigeteltséget, amely a Börzsöny belső részét jellemzi.

22. Kőzetei túlnyomórészt a miocénben, a Föld történetének több millió évvel ezelőtti szakaszában, vulkáni tevékenység eredményeként keletkeztek.

23. Ide tartozik az andezit, egy vulkáni kőzet, amely a hegyvonulat nagy részét alkotja.

24. Ami ma gerincnek vagy csúcsnak tűnik, az azonban nem egyszerűen egy változatlanul megmaradt vulkáni hegy.

25. A hegyemelkedés, a kőzetbomlás és a patakok munkája hosszú idő alatt átformálta az eredeti szerkezetet.

26. Ahol a víz behatol a hasadékokba, és kevésbé áteresztő rétegeknél újra a felszínre tör, ott források keletkeznek.

27. A patakok összegyűjtik a vizet, és a hegy belsejéből a Dunába vagy az Ipolyba vezetik.

28. Elágazó medrükből látható, hogy egy látszólag zárt hegyvonulatot hogyan tagolnak szét számos kis lefolyási út.

29. Az erdőgazdagság itt sem jelentette azt, hogy az emberek kihasználatlanul hagyták volna a hegyeket.

30. A fakitermelés és a nyersanyag-kitermelés a Börzsöny egyes részeit megnyitotta, anélkül, hogy sűrűn lakott termőfölddé alakította volna azokat.

31. Az 1893-ban épített keskeny nyomtávú vasútvonal Kismaros és Királyrét között a hegyvidéki területekről történő szállítás céljából jött létre.

32. A vasút képes volt olyan rakományokat kiszállítani a völgyből, amelyekhez a szekereknek meredek utakon nagy erőfeszítésre lett volna szükségük.

33. A völgyek így összeköttetést teremtettek a belső erdőgazdálkodás és a peremvidéki települések között.

34. Azok számára az állatok számára, amelyeknek nagyobb, összefüggő erdőterületekre van szükségük, a nehezen megközelíthető terület egyúttal fontos élőhely maradt.

35. A Börzsönyt ezért menedékhelyként lehet értelmezni anélkül, hogy ember nélküli vadonnak nyilvánítanánk.

36. A Börzsönytől keletre, a Cserhátban – egy kiterjedt domb- és alacsony hegyvidéken – a táj apróbb részre tagolódik.

37. Itt az erdős hegygerincek felváltakoznak falusi völgyekkel, nyílt lejtőkkel és mezőgazdasági területekkel.

38. Az alacsonyabb hegygerincek között sok helyen könnyebb utakat lehet kialakítani, de ez a terület is tartalmaz meredek és sziklás szakaszokat.

39. Alapja korántsem áll kizárólag vulkáni kőzetekből.

40. A homokkő, az agyagos üledékek és más üledékes kőzetek jelentősen hozzájárulnak felépítéséhez.

41. Az üledékes kőzetek lerakódott anyagból keletkeznek, amely az idő múlásával megszilárdul.

42. A nyugati peremvidéken a Vác közelében található Naszály mészkő- és dolomit testével azt mutatja, hogy a környékről régebbi tengeri üledékek is kiemelkedhetnek.

43. A keleti Cserháton viszont andezit és vulkáni üledékek jellemzik számos dombot.

44. Sámsonháza közelében egy egykori kőbánya egymásra rakódott lávafolyásokat és a köztük lerakódott kilökődött anyagot tár fel.

45. Egy ilyen fal jól szemlélteti, hogy egy hegyvidék több kialakulási szakasz eredményeként jöhet létre.

46. Az ellenállóbb kőzetrészek az erózió során inkább gerincekként vagy sziklákként maradnak meg, míg a szomszédos rétegek gyorsabban kopnak el.

47. Ez nem mindenhol enyhe dombvidéket eredményez, hanem különböző formák szoros egymás mellettiségét.

48. Keleti szélén a Zagyva völgyet nyit a Cserhát és a Mátra között.

49. E völgytér süllyedése elválasztotta egymástól azokat a tájrészeket, amelyek vulkáni felépítése eredetileg szorosabban kapcsolódott egymáshoz.

50. Onnan keletre emelkedik a Mátra, míg még keletebbre a Bükk folytatja a hegyvidéki övezetet.

51. A Mátra elsősorban vulkanikus jellegű, a Bükk pedig kiterjedt mészkőterületekkel rendelkezik.

52. Ezzel két fontos elemet nevezünk meg anélkül, hogy a köztük lévő táj puszta közterületté zsugorodna.

53. A Tarna és mellékvölgyei tagolják az átmenet egyes részeit, míg északon további erdős dombvonulatok csatlakoznak hozzájuk.

54. A Heves-Borsó-dombvidéken, a két nagy hegyvonulat északi oldalán, helyenként lenyűgöző homokkőfalak emelkednek ki.

55. A Bükkszenterzsébet melletti Nagy-kő egy ilyen szikla, amely egy egykori sekély tenger üledékeiből alakult ki.

56. Ezért egy alacsonyabban fekvő tájszakasz is sziklásnak tűnhet, ha a folyók és a mállás ellenálló kőzetrétegeket tárnak fel.

57. A Mátra-hegységtől északra, Salgótarján közelében fekszenek a szomszédos Karancs és Medves tájak.

58. A Karancs főként andezit kőzetből áll, amely felemelkedett és az akkori felszín alatt megszilárdult olvadt kőzetből keletkezett.

59. A Medvesnél viszont a későbbi vulkáni tevékenység kiterjedt bazaltréteget hozott létre.

60. A bazalt szintén vulkáni kőzet, összetételében azonban eltér az andezittől.

61. A fennmaradt réteg egy fennsíkot képez, amelynek szélein az alatta fekvő rétegek az erózió hatására láthatóvá válnak.

62. Az egyes bazalthegyek, mint például a Salgó, a környező tájban jól kiemelkedő akcentusokat képeznek.

63. Ezek a tájak a nyugat-keleti fő vonulat oldalán helyezkednek el, és jól szemléltetik, miért lehet az északi részt inkább tagolt övként, mintsem egyetlen hegyláncként leírni.

64. Tovább keletre, a Sajó és a Bódva térségében nagyobb völgyek és medencék nyílnak meg.

65. A Sajó Szlovákiából származó vizet vezet át ezeken az alacsonyabb fekvésű tájakon dél felé.

66. A Bükk-hegységtől északra dombvidékek következnek, míg még északabbra fekszik az aggteleki mészkővidék.

67. Az ilyen átmenetek a tekintetet a csúcsokról a köztük fekvő alacsonyabb területekre irányítják.

68. Ott az utak összefutottak, mert egy völgy megkímél a több hegygerincen való mászástól.

69. Egy kényelmes átjáró azonban nem feltétlenül jelent biztonságos települési helyet, hiszen a folyó közelsége árvízveszélyt is jelent.

70. A megközelíthetőségnek, a vízhez való hozzáférésnek és a völgyfenék feletti magasságnak ezért összhangban kellett lennie.

71. A Zempléni-hegység előtt húzódik a Hernád széles völgye, amely elválasztja a keleti magaslatokat a nyugatra csatlakozó dombvidékektől.

72. A folyó Hornád néven érkezik Szlovákiából, és egy fontos észak-déli átjárón halad át.

73. Ettől keletre emelkedik a Zempléni-hegység, amelynek vulkanikus eredetű fő vonulata Tokaji-hegység néven is ismert.

74. Tokaj környékétől észak felé a szlovák határig terjed.

75. Különböző nevei regionális besorolásokra utalnak, és nem jelentenek azt, hogy a borvidék, Tokaj, a magas, erdős hegyvidék közepén feküdne.

76. Tokaj inkább a hegyvidék déli végén található, a Bodrog és a Tisza összefolyásánál.

77. Itt a hegyvidék különösen egyértelműen találkozik a nyílt folyami tájjal.

78. A Belső-Zempléni-hegységben erdős hegygerincek, keskeny völgyek és kisebb medencék váltakoznak egymással.

79. Az andezit, a riolit és a tufa az egykori vulkanizmus különböző termékeiről tanúskodnak.

80. A riolit egy kovasavban gazdag vulkáni kőzet, míg a tufa megszilárdult vulkáni kivetett anyagból keletkezik.

81. Ebből a sokféleségből adódnak a különbségek a mállás, a lejtőalakzat és a talajképződés terén.

82. A hűvösebb, nedvesebb helyeken bükkösök virágozhatnak, míg a melegebb területeken inkább a tölgyek kedvezőbb feltételeket találnak.

83. Itt is igaz, hogy egy eldugott völgy nem jelenti azt, hogy a tájnak nincs történelme.

84. Az északi hegyvidéken fekvő Telkibánya arany- és ezüstbányászatot folytatott, és neve a „bánya” szóelemmel erre a tevékenységre utal.

85. A hegyek déli és délkeleti lábánál terül el Tokaj-Hegyalja, a történelmi tokaji borvidék.

86. A „Hegyalja” kifejezés a hegyek lábánál fekvő területet jelöli, így pontosan leírja a szőlőültetvények elhelyezkedését.

87. A talajuk egy részét mállott vulkáni anyag alkotja, de egyes szőlőültetvényeken löszréteg is található.

88. A kőzet eredményéből önmagában sem a termékenység, sem a bor minősége nem vezethető le.

89. A lejtő iránya, a talaj mélysége, a vízháztartás és a szőlőtermelők munkája együttesen hatnak.

90. A Bodrog és a Tisza közelsége elősegíti az őszi nedvességet, amely megfelelő körülmények között hozzájárul az érett szőlő nemes rothadásához.

91. Ez a gombás fertőzés kedvező időjárás esetén koncentrált édesborok előállítását teszi lehetővé, míg a tartós nedvesség károkat is okozhat.

92. Az erdős hegybelseje és a napos szőlődomb között tehát nem csupán egy kis magasságkülönbség dönt.

93. A lejtő megváltoztatja a fénybejutást, a völgy vizet és hideg levegőt gyűjt, az altalaj pedig befolyásolja, hogy ebből mi marad a talajban.

94. Az, hogy a közel egymáshoz fekvő településeket eltérő módon hasznosítják, e kölcsönhatásból és azok megközelíthetőségéből adódik.

95. A Börzsönytől a Zempléni-hegységig húzódó vonulat csak annyiban hasonlít egy gyöngysorhoz, hogy az egyes hegytömegeket közbenső terek tagolják.

96. Ezen szakaszok nem egy egyenes vonalon helyezkednek el, hanem oldalirányú dombokká, hegygerincekké és medencékbe ágaznak szét.

97. A folyóvölgyek átszelik ezt a szerkezetet, és összekötik annak részeit a víz, az utak és az emberek számára.

98. Szobnál tehát nem csupán egy folyó torkollik egy másikba; az erdős magasságok között megnyílik az egyik olyan átjáró, amelyen keresztül a hegyvidék kapcsolatban marad környezetével.

1. Bei Szob mündet die Ipoly in die Donau, unmittelbar am südwestlichen Fuß des Börzsöny.

2. Der kleine Fluss heißt auf Deutsch Eipel und auf Slowakisch Ipeľ.

3. Sein Tal führt an bewaldeten Höhen entlang, während die Donau nach Osten in das Donauknie eintritt.

4. Auf der gegenüberliegenden Donauseite erhebt sich das Visegráder Gebirge.

5. Die Wasserläufe unterbrechen hier das Bergland und machen zugleich seine räumlichen Beziehungen sichtbar.

6. Wer auf einer Karte von diesem Punkt nach Osten folgt, findet weitere Gebirge, aber keinen ununterbrochenen Höhenzug.

7. Zwischen den Bergstöcken liegen Hügelräume, Becken und Täler, die dem nördlichen Rand Ungarns seine Gliederung geben.

8. Dieser Landschaftsgürtel trägt den ungarischen Namen Északi-középhegység, also Nördliches Mittelgebirge.

9. Er gehört zum inneren Randbereich der Karpaten und öffnet sich nach Süden zum ungarischen Beckenland.

10. Der Börzsöny bildet seinen markanten westlichen Auftakt, das Zempléner Gebirge seinen nordöstlichen Abschluss innerhalb Ungarns.

11. Dazwischen wechseln kompakte Bergmassen mit niedrigeren, stärker besiedelten Landschaften.

12. Auch nach Norden endet das Bergland nicht überall an der Staatsgrenze, sondern setzt sich in der Slowakei fort.

13. Seine Einheit liegt deshalb weder in einer einzigen Gipfellinie noch in einer überall gleichen Gesteinsart.

14. Sie entsteht aus der gemeinsamen Randlage und aus dem wiederkehrenden Wechsel von Höhen, Einsenkungen und Durchgängen.

15. Im Börzsöny, dem Gebirge nördlich des Donauknies, zieht sich der Wald weit in das Innere zurück.

16. Der höchste Gipfel, der Csóványos, erreicht rund 940 Meter über dem Meer.

17. Gegenüber den umliegenden Talböden ergibt sich damit ein kräftiger Anstieg, obwohl der Gipfel unter tausend Metern bleibt.

18. Tiefe Bachtäler schneiden in die Bergmasse ein und verlängern Wege, die auf der Karte kurz erscheinen.

19. Die größeren Siedlungen liegen überwiegend an den Rändern oder in den umgebenden Becken, nicht auf dem hohen zentralen Rücken.

20. Steile Hänge erschweren den Ackerbau, und schmale Talböden bieten nur begrenzten Raum für Häuser und Felder.

21. So erklärt das Relief einen Teil jener Abgeschiedenheit, die den inneren Börzsöny kennzeichnet.

22. Seine Gesteine entstanden überwiegend durch Vulkanismus im Miozän, einem Abschnitt der Erdgeschichte vor mehreren Millionen Jahren.

23. Dazu gehört Andesit, ein vulkanisches Gestein, das große Teile der Bergmasse aufbaut.

24. Was sich heute als Kamm oder Gipfel erhebt, ist jedoch nicht einfach ein unverändert erhaltener Feuerberg.

25. Hebung, Verwitterung und die Arbeit der Bäche haben den ursprünglichen Aufbau über lange Zeit umgeformt.

26. Wo Wasser in Klüfte eindringt und an weniger durchlässigen Schichten wieder austritt, entstehen Quellen.

27. Die Bäche sammeln das Wasser und führen es aus dem Inneren zur Donau oder zur Ipoly.

28. In ihrem verzweigten Verlauf lässt sich erkennen, wie ein scheinbar geschlossener Bergstock von vielen kleinen Abflusswegen gegliedert wird.

29. Waldreichtum bedeutete auch hier nicht, dass Menschen die Berge ungenutzt ließen.

30. Holzgewinnung und Rohstoffabbau erschlossen Teile des Börzsöny, ohne daraus ein dicht besiedeltes Ackerland zu machen.

31. Die 1893 angelegte schmalspurige Bahn zwischen Kismaros und Királyrét entstand für den Transport aus dem Bergland.

32. Eine Bahn konnte Lasten aus einem Tal herausbringen, für die Fuhrwerke auf steilen Wegen viel Kraft benötigt hätten.

33. Die Täler wurden damit zu Verbindungen zwischen Waldarbeit im Inneren und Siedlungen am Rand.

34. Für Tiere, die größere zusammenhängende Waldflächen benötigen, blieb das schwer zugängliche Gelände zugleich ein wichtiger Lebensraum.

35. Als Rückzugsraum lässt sich der Börzsöny deshalb verstehen, ohne ihn zur menschenleeren Wildnis zu erklären.

36. Östlich des Börzsöny wird die Landschaft im Cserhát, einem ausgedehnten Hügel- und niedrigen Bergland, kleinteiliger.

37. Hier wechseln bewaldete Rücken mit Dorfmulden, offenen Hängen und landwirtschaftlich genutzten Flächen.

38. Zwischen den niedrigeren Rücken lassen sich vielerorts leichter Wege anlegen, doch auch dieser Raum besitzt steile und felsige Abschnitte.

39. Sein Untergrund besteht keineswegs nur aus vulkanischem Gestein.

40. Sandstein, tonige Ablagerungen und andere Sedimentgesteine tragen wesentlich zu seinem Aufbau bei.

41. Sedimentgesteine entstehen aus abgelagertem Material, das sich mit der Zeit verfestigt.

42. Im westlichen Randbereich zeigt der Naszály bei Vác mit seinem Kalk- und Dolomitkörper, dass auch ältere Meeresablagerungen aus der Umgebung herausragen können.

43. Im östlichen Cserhát prägen dagegen Andesit und vulkanische Ablagerungen zahlreiche Höhen.

44. Bei Sámsonháza legt ein ehemaliger Steinbruch übereinanderliegende Lavaströme und dazwischen abgelagertes Auswurfmaterial frei.

45. Eine solche Wand macht sichtbar, dass ein Gebirge aus mehreren Bauphasen hervorgehen kann.

46. Widerstandsfähigere Gesteinspartien bleiben bei der Abtragung eher als Rücken oder Felsen stehen, während benachbarte Schichten rascher zurückweichen.

47. Daraus entsteht keine überall sanfte Hügellandschaft, sondern ein enges Nebeneinander unterschiedlicher Formen.

48. Am östlichen Rand öffnet die Zagyva ihr Tal zwischen Cserhát und Mátra.

49. Die Einsenkung dieses Talraums trennte Landschaftsteile, deren vulkanischer Aufbau ursprünglich enger zusammenhing.

50. Von dort steigt östlich die Mátra auf, während weiter im Osten der Bükk den Gebirgsgürtel fortsetzt.

51. Die Mátra ist vor allem vulkanisch geprägt, der Bükk besitzt ausgedehnte Bereiche aus Kalkgestein.

52. Damit sind zwei wichtige Glieder benannt, ohne dass die Landschaft zwischen ihnen auf einen bloßen Zwischenraum schrumpft.

53. Die Tarna und ihre Seitentäler gliedern Teile des Übergangs, während sich nördlich weitere bewaldete Hügelzüge anschließen.

54. Im Heves-Borsoder Hügelland, nördlich der beiden großen Bergstöcke, treten stellenweise eindrucksvolle Sandsteinwände hervor.

55. Der Nagy-kő bei Bükkszenterzsébet ist ein solcher Fels aus Ablagerungen eines ehemaligen flachen Meeres.

56. Auch ein niedrigerer Landschaftsabschnitt kann deshalb schroff aussehen, wenn Flüsse und Verwitterung widerständige Gesteinsbänke freilegen.

57. Nördlich der Mátra liegen bei Salgótarján die benachbarten Landschaften Karancs und Medves.

58. Der Karancs besteht wesentlich aus andesitischem Gestein, das aus aufgestiegener und unter der damaligen Oberfläche erstarrter Schmelze hervorging.

59. Beim Medves schuf jüngerer Vulkanismus dagegen eine ausgedehnte Basaltdecke.

60. Basalt ist ebenfalls vulkanisches Gestein, unterscheidet sich aber in seiner Zusammensetzung vom Andesit.

61. Die erhaltene Decke bildet eine Hochfläche, an deren Rändern die darunterliegenden Schichten durch Abtragung sichtbar werden.

62. Einzelne Basaltberge wie der Salgó setzen im umliegenden Gelände deutlich hervortretende Akzente.

63. Diese Landschaften liegen seitlich der westöstlichen Hauptfolge und zeigen, weshalb sich der Norden besser als gegliederter Gürtel denn als einzige Bergkette beschreiben lässt.

64. Weiter östlich öffnen sich im Bereich von Sajó und Bódva größere Tal- und Beckenräume.

65. Der Sajó führt Wasser aus der Slowakei durch diese niedrigeren Landschaften nach Süden.

66. Nördlich des Bükk schließen Hügelgebiete an, während weiter nordwärts der Kalkraum von Aggtelek liegt.

67. Solche Übergänge verschieben den Blick von den Gipfeln auf die niedrigeren Flächen zwischen ihnen.

68. Dort konnten sich Wege bündeln, weil ein Tal einen Anstieg über mehrere Rücken erspart.

69. Ein bequemer Durchgang ist aber nicht automatisch ein sicherer Siedlungsplatz, denn die Nähe zum Fluss bringt auch Überschwemmungsgefahr.

70. Erreichbarkeit, Wasserzugang und die Höhe über dem Talboden mussten deshalb zusammenpassen.

71. Vor dem Zempléner Gebirge folgt der breite Raum des Hernád, der die östlichen Höhen von den westlich anschließenden Hügellandschaften trennt.

72. Der Fluss kommt als Hornád aus der Slowakei und führt durch einen wichtigen nordsüdlichen Durchgang.

73. Östlich davon steigt das Zempléner Gebirge auf, dessen vulkanisch geprägter Hauptzug auch Tokajer Gebirge genannt wird.

74. Es erstreckt sich vom Raum um Tokaj nach Norden bis zur slowakischen Grenze.

75. Seine unterschiedlichen Namen verweisen auf regionale Zuordnungen und bedeuten nicht, dass der Weinort Tokaj mitten im hohen Waldgebirge liegt.

76. Tokaj befindet sich vielmehr an dessen südlichem Ende, nahe dem Zusammenfluss von Bodrog und Theiß.

77. Hier trifft das Bergland besonders deutlich auf die offene Flusslandschaft.

78. Im inneren Zempléner Gebirge stehen bewaldete Rücken, schmale Täler und kleinere Becken nebeneinander.

79. Andesit, Rhyolith und Tuff zeugen von unterschiedlichen Produkten des einstigen Vulkanismus.

80. Rhyolith ist ein kieselsäurereiches vulkanisches Gestein, während Tuff aus verfestigtem vulkanischem Auswurfmaterial entsteht.

81. Aus dieser Vielfalt ergeben sich Unterschiede in Verwitterung, Hanggestalt und Bodenbildung.

82. An kühleren, feuchteren Standorten können Buchenwälder gedeihen, während wärmere Lagen eher Eichen begünstigen.

83. Auch hier bedeutet ein abgelegenes Tal keine Landschaft ohne Geschichte.

84. Telkibánya im nördlichen Gebirgsraum besaß Gold- und Silberbergbau, und sein Name erinnert mit dem Wortteil bánya, also Bergwerk, an diese Nutzung.

85. Am südlichen und südöstlichen Gebirgsfuß liegt Tokaj-Hegyalja, die historische Tokajer Weinlandschaft.

86. Hegyalja bezeichnet das Land am Fuß der Berge und trifft damit die Lage der Rebhänge.

87. Verwittertes vulkanisches Material bildet einen Teil ihrer Böden, doch manche Weinlagen tragen auch Lössdecken.

88. Aus der Herkunft des Gesteins allein lässt sich weder Fruchtbarkeit noch Weinqualität ableiten.

89. Hangrichtung, Bodentiefe, Wasserhaushalt und die Arbeit der Winzer wirken zusammen.

90. Die Nähe von Bodrog und Theiß begünstigt herbstliche Feuchtigkeit, die unter geeigneten Bedingungen zur Edelfäule reifer Trauben beiträgt.

91. Dieser Pilzbefall kann bei anschließend günstiger Witterung die Herstellung konzentrierter Süßweine ermöglichen, während anhaltende Nässe auch Schäden verursachen kann.

92. Zwischen einem bewaldeten Berginneren und einem sonnigen Rebhügel entscheidet somit mehr als ein kleiner Höhenunterschied.

93. Der Hang verändert den Lichteinfall, das Tal sammelt Wasser und Kaltluft, und der Untergrund beeinflusst, was davon im Boden bleibt.

94. Dass nahe beieinanderliegende Orte verschieden genutzt werden, folgt aus diesem Zusammenspiel und aus ihrer Erreichbarkeit.

95. Die Reihe vom Börzsöny bis zum Zempléner Gebirge ähnelt einer Perlenkette nur insofern, als einzelne Bergmassen durch Zwischenräume gegliedert sind.

96. Ihre Glieder liegen nicht auf einer geraden Schnur, sondern verzweigen sich zu seitlichen Hügeln, Rücken und Becken.

97. Die Flusstäler schneiden durch dieses Gefüge und verbinden seine Teile für Wasser, Wege und Menschen.

98. Bei Szob mündet also nicht nur ein Fluss in einen anderen; zwischen den bewaldeten Höhen öffnet sich einer jener Durchgänge, durch die das Bergland mit seiner Umgebung verbunden bleibt.