3.4.2 A Bükk és a Mátra – Der Bükk und die Mátra

1. A Szalajka-völgyben, Szilvásvárad közelében a Fátyol-vízesés világos mészkő lépcsőkön folyik le, bár a felette fekvő Bükk-fennsíkon sok helyen nem látható patak.

2. A víz a völgybe olyan útvonalakon jut el, amelyek a túraútvonalak alatt húzódnak.

3. Tovább nyugatra, a Mátrában viszont a patakok láthatóan vájják völgyeiket a sötét vulkáni kőzetbe.

4. Mindkét hegyvidék Magyarország északi középhegységéhez tartozik, és jelentősen magasodik a déli oldalon csatlakozó síkság fölé.

5. Ugyanakkor a hasonló tengerszint feletti magasság még nem eredményez hasonló tájat.

6. Döntő fontosságú az is, hogy mi fekszik az erdő talaja alatt, és hogyan vezeti tovább a vizet ez az altalaj.

7. A Mátra Gyöngyöstől északra emelkedik, míg a Bükk keletebbre, Eger és Miskolc között terül el.

8. A kettő között elterülő Tarna-síkság segít a két hegyvidéket térben egymástól megkülönböztetni.

9. A Mátrában a Kékes, Magyarország legmagasabb hegye, körülbelül 1 014 méterrel emelkedik a tengerszint felett.

10. A Bükk legmagasabb csúcsai alig maradnak el ettől; a Szilvási-kő magassága körülbelül 961 méter.

11. E két csúcs magassága között tehát alig több mint ötven méter a különbség.

12. A nagyobb különbség a táj alakulásában mutatkozik meg: a Mátra jellegzetes hegygerincekkel és mélyen bevágott völgyekkel rendelkezik, míg a központi Bükk egy kiterjedt fennsík.

13. Ezen a fennsíkon egy út hosszabb szakaszokon is jelentős magasságban maradhat anélkül, hogy folyamatosan új csúcsra kellene felmászni.

14. Az, hogy ezek a hegyek Magyarország legmagasabb csúcsait hordozzák, a Pannon-medence mozgalmas északi peremvidékén elfoglalt elhelyezkedésükkel magyarázható.

15. Ott a kőzetmasszívumok emelkedtek, míg a medence belsejének nagy része süllyedt és üledékekkel töltődött fel.

16. A hegyvidékek ezért sem véletlenszerűen ott maradt dombok, sem kizárólag a különösen kemény kőzetek miatt magasak.

17. A felemelkedés hozta létre a magasságkülönbséget, az erózió pedig folyamatosan alakította azt.

18. Az erózió a talaj és a kőzet víz, gravitáció és egyéb erők általi elszállítását jelenti.

19. Az ellenálló kőzetrészek inkább gerincekként vagy sziklákként maradnak fenn, míg a kevésbé ellenálló területeket erőteljesebben kimosják.

20. A Bükkben és a Mátrában ez a közös folyamat nagyon különböző kiindulási anyagokkal találkozott.

21. A Mátra a Kárpátok belső vulkáni övezetéhez tartozik.

22. Hegyvonulatának nagy része a miocénben, egy több millió évvel ezelőtti geológiai korszakban keletkezett.

23. Az ismételt kitörések lávát, valamint kilökődött és később megszilárdult anyagot hagytak hátra.

24. Különösen fontos az andezit, egy vulkáni kőzet, amely a láva megszilárdulásakor keletkezik.

25. Emellett tufák is előfordulnak, vagyis megszilárdult vulkáni kivetett anyagokból álló kőzetek.

26. A mai Kékes azonban nem egy sértetlenül megmaradt vulkáni kúp.

27. A földmozgások szétszakították és eltorzították a vulkáni szerkezetet, míg a mállás és az erózió jelentősen megváltoztatta eredeti alakjait.

28. A Mátra egyik lejtőjén ez a történet inkább a sziklafeltárulásokon és a domborzati alakzatokon ismerhető fel, mint egy klasszikus vulkáni formán.

29. Ahol egy patak átszeli az ellenálló andezitet, szűk szurdokok alakulhatnak ki.

30. A hegyvidék déli oldalán található Tarjánka-szurdok egy ilyen példa.

31. Más helyeken a sziklahasadékokban a víz ismételt fagyása szikladarabokat szakított ki a kőzetből.

32. Az ilyen szikladarab-halmok azt mutatják, hogy még egy kemény vulkáni hegy is lassan szétesik.

33. Az erodált kőzetből egyidejűleg talaj alakul ki, amelynek tulajdonságai az alapanyagtól, a lejtő meredekségétől, a növényzettől és az időtől függenek.

34. Egy meredek gerincen gyakran kevesebb marad meg belőle, mint egy enyhébb alsó lejtőn.

35. A vízháztartás tekintetében a Mátra ezért sokszínűbb, mint amit a vízmegkötő vulkáni kőzetek képletéből feltételezhetnénk.

36. A tömör andezit kőzetmasszája miatt csak kevés vizet enged át.

37. A hasadékok, az erodált zónák és a laza vulkáni üledékek viszont képesek felvenni és továbbvezetni a vizet.

38. Ahol a vízáteresztő és a kevésbé vízáteresztő területek találkoznak, a víz forrásként törhet a felszínre.

39. A csapadék egy része emellett a felszínen folyik le, és táplálja az elágazó patakhálózatot.

40. Hogy mennyi víz marad így rendelkezésre, az az esőtől, a hóolvadástól, a talajtól és az erdőtől is függ.

41. A Mátra tehát nem zárt tartály, hanem különböző áteresztőképességű rétegekből és hasadékokból álló hegyvidék.

42. A Közép-Bükk szerkezete eltérő.

43. Világos mészkövei túlnyomórészt korábbi tengerek üledékeiből keletkeztek, jóval azelőtt, hogy a mai hegyvidéki táj kialakult volna.

44. Későbbi földmozgások hajtogatták és emelték meg ezeket a rétegeket.

45. A teljes hegyvidék geológiai sokszínűségéhez dolomit, pala és egyéb kőzetek is tartoznak, ezért nem minden bükki lejtő reagál ugyanúgy.

46. Különösen meghatározóak azonban a magasfennsík mészkőterületei, amelyek nagy részükben körülbelül 800 méterrel a tengerszint felett helyezkednek el.

47. A Garadna-völgy elválasztja a Nagy- és a Kis-fennsíkot.

48. Ezek szélén sziklafalak és meredek lejtők szakadnak le az alacsonyabban fekvő völgyek felé, míg feljebb erdők, rétek és lapos medencék váltják egymást.

49. Ezek közül a legszembetűnőbbek a dolinák, amelyek a karsztvidék zárt mélyedései.

50. A karszt akkor alakul ki, amikor a víz feloldja az oldható kőzetet, és egyúttal a repedéseken keresztül behatol annak belsejébe.

51. Az esővíz felveszi a levegőből és a talajból a szén-dioxidot, és ezáltal képes feloldani a mészkövet.

52. Fokozatosan kiszélesíti a meglévő hasadékokat, amelyeken keresztül további víz áramlik lefelé.

53. Így alakul ki egy összefüggő rendszer hasadékokból, földalatti üregekből és barlangjáratokból.

54. Ahol egy felszíni vízfolyás ilyen nyílásokba tűnik el, vízeltűnésről vagy eltűnésről beszélünk.

55. Ezért nem minden dolina egy beomlott barlangtető; sokuk elsősorban az oldódás és a felszín fokozatos süllyedése következtében alakul ki.

56. A fennsíkon tehát a víz gyakran csak a látható tájképből hiányzik.

57. A felszín alatt gyűlik össze, és mélyebben fekvő kifolyási pontok felé áramlik.

58. Egyes források állandóan vizet adnak, mások csak akkor válnak aktívvá, ha a karsztvízszint elég magas.

59. Hóolvadás vagy bőséges csapadék után az ilyen időszakos források erőteljesen megugorhatnak.

60. A hegy lábánál a karsztforrások patakokat táplálnak, és ivóvízellátásra is használják őket.

61. Ez a kapcsolat érzékennyé teszi a fennsíkot, mivel a szennyeződések nyitott hasadékokon és hasadékokon keresztül bejuthatnak a felszín alatti rendszerbe.

62. Egy forrás felett húzódó száraz ösvény ezért esetleg a forrás vízgyűjtő területének közepén fekszik, vagyis azon a területen, ahonnan a víz származik.

63. A Szalajka-völgyben ennek a körforgásnak egy további része láthatóvá válik.

64. A forrásvíz oldott mészt hoz magával, amelyet a hegyen átfolyva vett fel.

65. A forrásból való kilépéskor és a patakban való áramlás során szén-dioxid távozik, ami miatt a mész újra kicsapódhat.

66. A mohák és más szervezetek elősegítik ezt a folyamatot.

67. Így keletkeznek a porózus mészlerakódások, amelyeket mésztuffnak neveznek.

68. A vulkáni tufával ellentétben ez a hasonló nevű kőnek semmi köze a kilökött vulkáni hamuhoz.

69. A Fátyol-vízesés lépcsői ilyen lerakódásokból nőnek ki: amit a víz a hegyben felold, azt a völgyben kőzetként újra lerakhatja.

70. A föld alatti vízelvezetésből azonban nem következik, hogy a Bükk tájképét végig kopár vagy terméketlen területek jellemezzék.

71. A „Bükk” név magyarul „bükkfát” jelent, és jól illik a magasabb fekvésű területek kiterjedt bükkösére.

72. A hasadékokban és mélyedésekben található talaj, a bőséges csapadék és a viszonylag hűvös éghajlat lehetővé teszik ott a sűrű erdő kialakulását.

73. A sziklás dombcsúcsokon viszont a sekély talajréteg és az erős kiszáradás korlátozhatja a fák növekedését.

74. A Mátra magasabb és hűvösebb területein is bükkösök találhatók, míg az alacsonyabb, melegebb területeken tölgyesek terjednek el.

75. A lejtő tájolása eltolja ezeket a határokat, mivel egy árnyékos északi lejtő más feltételeket kínál, mint egy napos déli lejtő.

76. A kőzetbeli különbség tehát a magassággal és a mikroklímával együtt hat, ahelyett, hogy önmagában meghatározná a növényzetet.

77. A Bükk-fennsíkon ehhez még egy különleges hőmérsékleti különbség is társul.

78. Tiszta, szélcsendes éjszakákon a hideg levegő a zárt völgyekben gyűlik össze, mivel sűrűbb, mint a meleg levegő.

79. Ennek következtében egy dolina alja lényegesen hidegebb lehet, mint felső pereme.

80. A Nagy-mező – amelynek neve „nagy mezőt” jelent – rétegei különösen jól mutatják ezeket a kis területen belüli ellentéteket.

81. A napos dolina-lejtőkön más növénytársulások nőnek, mint a hűvös lejtőkön és a völgyfenekeken.

82. E rétek nyitott jellegéhez az eredetileg meglévő kis füves területek mellett az irtás, a kaszálás és a legeltetés is hozzájárult.

83. A rétek és a bükkösök váltakozása ezért egyaránt tükrözi a domborzat hatását és az emberi hasznosítás történetét.

84. A Mátra déli lábánál az erdő és a művelhető területek aránya a szőlőültetvények javára változik.

85. Gyöngyös és a szomszédos települések körül a hűvösebb magaslati területek alatt szőlőültetvények terülnek el.

86. A déli fekvésű lejtők sok napenergiát kapnak, míg a hegyvonulat enyhíti a hideg szelek hatását.

87. A szőlőültetvények talajai között megtalálhatók a mállott vulkáni anyagok, valamint a fiatalabb üledékes rétegek is.

88. A jó szőlőterületek tehát a talaj, a hő, a vízháztartás és a gazdálkodás együttes hatásának eredményeként jönnek létre.

89. A vulkáni alapkőzet önmagában sem a termékenységet, sem a jó bort nem garantálja.

90. A Bükk peremvidékén is termesztenek szőlőt, így a két hegyvidék nem osztható fel egyszerűen egy termékeny vulkáni hegyre és egy használhatatlan mészkőhegyre.

91. Más gazdálkodási formák mélyebben behatoltak a hegyekbe.

92. A Mátrában a vulkáni folyamatokkal összefüggésben forró, ásványi anyagokat tartalmazó oldatok érclelőhelyeket hagytak hátra.

93. A Gyöngyösoroszi és Recsk környékén folyó történelmi ércbányászat ezeket a lelőhelyeket hasznosította.

94. A Bükkben viszont a mészkő nyersanyagot szolgáltatott a mészégetéshez és a cementgyártáshoz.

95. A Bélapátfalva melletti Bél-kőnél egy egykori kőbánya által okozott kiterjedt kitermelés látható a hegyprofilon.

96. Ugyanakkor az erdők fát és korábban faszént biztosítottak különböző iparágak számára.

97. Az erdős magaslatok így nem csupán eldugott természeti területek voltak, hanem egy gazdasági táj részei, amelynek beavatkozásai helyenként a mai napig is meghatározzák a domborzatot.

98. Ma, 2026-ban a Bükk nagy része nemzeti parkként, a Mátra jelentős része pedig tájvédelmi területként áll védelem alatt.

99. Túraútvonalak hálózzák be mindkét hegyvidéket, de a Bükk-fennsíkon a következő vízforrás kérdése ugyanolyan fontos marad, mint a következő kilátóponté.

100. A Mátrában viszont sok ösvény követi a hegygerinceket és a patakvölgyeket, amelyek között jelentős magasságkülönbségeket kell leküzdeni.

101. A turisztikai létesítmények, az erdőgazdálkodás, a vízhasznosítás és a természetvédelem részben ugyanazokat a területeket igénylik.

102. A hegy lábánál található forrás és a hegy tetején húzódó túraútvonal a víz áramlása révén szorosabban kapcsolódik egymáshoz, mint amire a köztük lévő távolság utalna.

103. A Fátyol-vízesés kézzelfoghatóvá teszi ezt a láthatatlan kapcsolatot: világos lépcsői jelzik, hol tör a víz a Bükkből újra a felszínre, és hagyja ott a hegyből magával hozott anyag egy részét.

1. Im Szalajka-Tal bei Szilvásvárad fließt der Fátyol-Wasserfall über helle Kalkstufen, obwohl auf der darüberliegenden Bükk-Hochfläche vielerorts kein Bach zu sehen ist.

2. Das Wasser erreicht das Tal auf Wegen, die unter den Wanderwegen liegen.

3. Weiter westlich, in der Mátra, schneiden Bäche ihre Täler dagegen sichtbar in dunkles vulkanisches Gestein.

4. Beide Gebirge gehören zum Nördlichen Mittelgebirge Ungarns und überragen das südlich anschließende Tiefland deutlich.

5. Doch dieselbe Höhenlage schafft noch keine ähnliche Landschaft.

6. Entscheidend ist auch, was unter dem Waldboden liegt und wie dieser Untergrund Wasser weiterleitet.

7. Die Mátra erhebt sich nördlich von Gyöngyös, während der Bükk weiter östlich zwischen dem Raum Eger und Miskolc liegt.

8. Die dazwischenliegende Tarna-Niederung hilft, die beiden Gebirgskörper räumlich voneinander zu unterscheiden.

9. In der Mátra erreicht der Kékes, Ungarns höchster Berg, rund 1.014 Meter über dem Meer.

10. Die höchsten Erhebungen des Bükk bleiben knapp darunter; der Szilvási-kő erreicht rund 961 Meter.

11. Zwischen diesen beiden Gipfelhöhen liegen also nur gut fünfzig Meter.

12. Der größere Unterschied zeigt sich in der Gestalt des Landes: Die Mátra besitzt markante Rücken und tief eingeschnittene Täler, der zentrale Bükk eine ausgedehnte Hochfläche.

13. Auf ihr kann ein Weg längere Strecken in beträchtlicher Höhe bleiben, ohne ständig einen neuen Gipfel zu erklimmen.

14. Dass diese Berge Ungarns höchste Höhen tragen, erklärt sich aus ihrer Lage im bewegten nördlichen Randbereich des Pannonischen Beckens.

15. Dort wurden Gesteinskörper gehoben, während große Teile des Beckeninneren absanken und sich mit Ablagerungen füllten.

16. Die Gebirge sind deshalb weder zufällig liegen gebliebene Hügel noch allein wegen besonders harter Gesteine hoch.

17. Hebung schuf den Höhenunterschied, und die Abtragung veränderte ihn fortlaufend.

18. Erosion bezeichnet diesen Abtransport von Boden und Gestein durch Wasser, Schwerkraft und andere Kräfte.

19. Widerstandsfähige Gesteinspartien bleiben dabei eher als Rücken oder Felsen erhalten, während weniger widerstandsfähige Bereiche stärker ausgeräumt werden.

20. Im Bükk und in der Mátra traf dieser gemeinsame Prozess auf sehr unterschiedliche Ausgangsmaterialien.

21. Die Mátra gehört zur inneren vulkanischen Zone der Karpaten.

22. Ein großer Teil ihres Gebirgskörpers entstand während des Miozäns, einer geologischen Epoche vor mehreren Millionen Jahren.

23. Wiederholte Ausbrüche hinterließen Lava sowie ausgeworfenes und später verfestigtes Material.

24. Besonders wichtig ist Andesit, ein vulkanisches Gestein, das beim Erstarren von Lava entsteht.

25. Daneben kommen Tuffe vor, also Gesteine aus verfestigten vulkanischen Auswurfstoffen.

26. Der heutige Kékes ist jedoch kein unversehrt erhaltener Vulkankegel.

27. Erdbewegungen zerlegten und verstellten den vulkanischen Aufbau, während Verwitterung und Erosion seine ursprünglichen Formen stark veränderten.

28. Auf einem Mátra-Hang lässt sich diese Geschichte eher an Felsaufschlüssen und Geländeformen erkennen als an einer klassischen Vulkanform.

29. Wo ein Bach widerstandsfähigen Andesit durchschneidet, können enge Schluchten entstehen.

30. Die Tarjánka-Schlucht auf der Südseite des Gebirges ist ein solches Beispiel.

31. In anderen Lagen löste wiederholtes Gefrieren von Wasser in Felsspalten Blöcke aus dem Gestein.

32. Solche Blockansammlungen zeigen, dass auch ein harter vulkanischer Berg langsam auseinanderfällt.

33. Aus verwittertem Gestein entwickelt sich zugleich Boden, dessen Eigenschaften von Ausgangsmaterial, Hangneigung, Pflanzen und Zeit abhängen.

34. An einem steilen Rücken bleibt davon oft weniger liegen als an einem sanfteren Unterhang.

35. Beim Wasserhaushalt ist die Mátra deshalb vielfältiger, als die Formel vom wasserhaltenden Vulkangestein vermuten lässt.

36. Kompakter Andesit lässt durch seine Gesteinsmasse nur wenig Wasser hindurch.

37. Klüfte, verwitterte Zonen und lockere vulkanische Ablagerungen können es dagegen aufnehmen und weiterleiten.

38. Wo durchlässige und weniger durchlässige Bereiche aufeinandertreffen, kann Wasser als Quelle austreten.

39. Ein Teil des Niederschlags fließt außerdem oberirdisch ab und speist das verzweigte Bachnetz.

40. Wie viel Wasser dabei verfügbar bleibt, hängt auch von Regen, Schneeschmelze, Boden und Wald ab.

41. Die Mátra ist somit kein geschlossener Behälter, sondern ein Gebirge mit unterschiedlich durchlässigen Schichten und Rissen.

42. Der zentrale Bükk besitzt einen anderen Bau.

43. Seine hellen Kalksteine entstanden überwiegend aus Ablagerungen in früheren Meeren, lange bevor die heutige Gebirgslandschaft existierte.

44. Spätere Erdbewegungen falteten und hoben diese Schichten.

45. Zur geologischen Vielfalt des gesamten Gebirges gehören auch Dolomit, Schiefer und weitere Gesteine, weshalb nicht jeder Bükk-Hang gleich reagiert.

46. Besonders prägend sind jedoch die Kalkflächen des Hochplateaus, das weithin ungefähr 800 Meter über dem Meer liegt.

47. Das Garadna-Tal trennt die Große von der Kleinen Hochfläche.

48. An deren Rändern brechen Felswände und steile Hänge zu tiefer liegenden Tälern ab, während oben Wald, Wiesen und flache Mulden einander ablösen.

49. Die auffälligsten dieser Mulden heißen Dolinen und sind geschlossene Senken einer Karstlandschaft.

50. Karst entsteht, wenn Wasser lösliches Gestein angreift und zugleich durch Spalten in dessen Inneres gelangt.

51. Regenwasser nimmt Kohlendioxid aus Luft und Boden auf und kann dadurch Kalk lösen.

52. Es erweitert allmählich vorhandene Fugen, durch die weiteres Wasser nach unten fließt.

53. So entwickelt sich ein zusammenhängendes System aus Klüften, unterirdischen Hohlräumen und Höhlengängen.

54. Wo ein oberirdischer Wasserlauf in solchen Öffnungen verschwindet, spricht man von einem Wasserschwund oder einer Schwinde.

55. Nicht jede Doline ist deshalb ein eingestürztes Höhlendach; viele bilden sich vor allem durch Lösung und die allmähliche Absenkung der Oberfläche.

56. Auf der Hochfläche fehlt das Wasser also oft nur im sichtbaren Landschaftsbild.

57. Im Untergrund sammelt es sich und bewegt sich zu tiefer gelegenen Austrittsstellen.

58. Manche Quellen führen dauerhaft Wasser, andere werden erst bei ausreichend hohem Karstwasserstand aktiv.

59. Nach Schneeschmelze oder ergiebigen Niederschlägen können solche zeitweiligen Quellen kräftig anspringen.

60. Am Gebirgsfuß speisen Karstquellen Bäche und werden auch für die Trinkwasserversorgung genutzt.

61. Diese Verbindung macht die Hochfläche empfindlich, denn Verunreinigungen können über offene Spalten und Schwinden in das unterirdische System gelangen.

62. Ein trockener Weg oberhalb einer Quelle liegt daher möglicherweise mitten in deren Einzugsgebiet, also in dem Raum, aus dem ihr Wasser stammt.

63. Im Szalajka-Tal wird ein weiterer Teil dieses Kreislaufs sichtbar.

64. Das Quellwasser bringt gelösten Kalk mit, den es auf seinem Weg durch den Berg aufgenommen hat.

65. Beim Austritt und beim Fließen im Bach entweicht Kohlendioxid, wodurch Kalk wieder ausfallen kann.

66. Moose und andere Organismen unterstützen diesen Vorgang.

67. So entstehen poröse Kalkablagerungen, die als Kalktuff bezeichnet werden.

68. Anders als vulkanischer Tuff hat dieser ähnlich benannte Stein nichts mit ausgeworfener Vulkanasche zu tun.

69. Die Stufen des Fátyol-Wasserfalls wachsen aus solchen Ablagerungen: Was das Wasser im Berg löst, kann es im Tal wieder als Gestein absetzen.

70. Aus der unterirdischen Entwässerung folgt allerdings keine durchgehend kahle oder unfruchtbare Bükk-Landschaft.

71. Der Name Bükk bedeutet im Ungarischen „Buche“ und passt zu den ausgedehnten Buchenwäldern der höheren Lagen.

72. Boden in Spalten und Senken, reichlich Niederschlag und ein vergleichsweise kühles Klima ermöglichen dort dichten Wald.

73. Auf felsigen Kuppen können dagegen flachgründige Böden und starke Austrocknung den Baumwuchs begrenzen.

74. Auch die Mátra trägt Buchenwälder in ihren höheren und kühleren Bereichen, während in tieferen, wärmeren Lagen Eichenwälder verbreitet sind.

75. Die Ausrichtung eines Hanges verschiebt diese Grenzen, weil ein schattiger Nordhang andere Bedingungen bietet als ein sonnenreicher Südhang.

76. Der Gesteinsunterschied wirkt also zusammen mit Höhe und Kleinklima, statt die Vegetation allein festzulegen.

77. Auf der Bükk-Hochfläche kommt ein besonderer Temperaturunterschied hinzu.

78. In klaren, windarmen Nächten sammelt sich kalte Luft in geschlossenen Senken, weil sie dichter ist als warme Luft.

79. Dadurch kann der Boden einer Doline deutlich kälter werden als ihr oberer Rand.

80. Die Wiesen des Nagy-mező, dessen Name „großes Feld“ bedeutet, zeigen solche kleinräumigen Gegensätze besonders deutlich.

81. Auf sonnigen Dolinenhängen wachsen andere Pflanzengemeinschaften als an kühlen Böschungen und Senkenböden.

82. Zur offenen Gestalt dieser Wiesen trugen auch Rodung, Mahd und Beweidung bei, neben ursprünglich vorhandenen kleinen Grasflächen.

83. Der Wechsel von Wiese und Buchenwald enthält deshalb sowohl die Wirkung des Reliefs als auch die Geschichte menschlicher Nutzung.

84. Am südlichen Fuß der Mátra verschiebt sich das Verhältnis zwischen Wald und Kulturland zugunsten der Weinberge.

85. Um Gyöngyös und die benachbarten Orte liegen Rebhänge unterhalb der kühleren Hochlagen.

86. Südlich ausgerichtete Hänge erhalten viel Sonnenenergie, während die Bergmasse manche kalten Winde abschwächt.

87. Zu den Weinbergsböden gehören verwitterte vulkanische Materialien ebenso wie jüngere sedimentäre Auflagen.

88. Gute Weinlagen entstehen deshalb aus dem Zusammenwirken von Boden, Wärme, Wasserhaushalt und Bewirtschaftung.

89. Ein vulkanischer Untergrund allein garantiert weder Fruchtbarkeit noch guten Wein.

90. Auch an den Rändern des Bükk wird Wein angebaut, sodass sich die beiden Gebirge nicht einfach in einen fruchtbaren Vulkanberg und einen unbrauchbaren Kalkberg aufteilen lassen.

91. Andere Nutzungen griffen tiefer in die Berge ein.

92. In der Mátra hinterließen heiße mineralhaltige Lösungen im Zusammenhang mit vulkanischen Vorgängen Erzlagerstätten.

93. Der historische Erzbergbau bei Gyöngyösoroszi und im Raum Recsk nutzte solche Vorkommen.

94. Im Bükk lieferte Kalkstein dagegen Rohstoff für Kalkbrennerei und Zementherstellung.

95. Am Bél-kő bei Bélapátfalva ist die großflächige Abtragung durch einen ehemaligen Steinbruch im Bergprofil sichtbar.

96. Zugleich stellten die Wälder Holz und früher Holzkohle für verschiedene Gewerbe bereit.

97. Die bewaldeten Höhen waren damit nicht bloß abgelegene Natur, sondern Teil einer Wirtschaftslandschaft, deren Eingriffe stellenweise bis heute die Geländeform bestimmen.

98. Heute, im Jahr 2026, stehen große Teile des Bükk als Nationalpark und bedeutende Teile der Mátra als Landschaftsschutzgebiet unter Schutz.

99. Wanderwege erschließen beide Gebirge, doch auf dem Bükk-Plateau bleibt die Frage nach dem nächsten Wasser ebenso wichtig wie die nach dem nächsten Aussichtspunkt.

100. In der Mátra folgen viele Wege dagegen Rücken und Bachtälern, zwischen denen beträchtliche Höhenunterschiede zu überwinden sind.

101. Touristische Einrichtungen, Forstwirtschaft, Wassernutzung und Naturschutz beanspruchen dabei teilweise dieselben Räume.

102. Eine Quellfassung am Gebirgsfuß und ein Wanderweg oben gehören durch den Wasserfluss enger zusammen, als ihre Entfernung vermuten lässt.

103. Der Fátyol-Wasserfall macht diese unsichtbare Verbindung greifbar: Seine hellen Stufen zeigen, wo Wasser aus dem Bükk wieder an die Oberfläche tritt und einen Teil des mitgebrachten Berges zurücklässt.