5.2.3 Holtágak, tavak és víztározók – Tote Arme, Teiche und Stauseen

1. Mártélynél, Szegedtől északra, a mai Tisza mellett található egy vízi kanyar, amelynek magyar neve Holt-Tisza, azaz „halott Tisza”.

2. Alakja a folyó egy korábbi medrét őrzi.

3. A vízben vízi diófákból és úszópáfrányokból álló szőnyegek terjedhetnek el, míg a szomszédos árterületek táplálékot és menedéket nyújtanak a madaraknak.

4. A „halott” kifejezés itt a folyamatos folyóáramlás megszűnését jelenti, nem pedig az élet hiányát.

5. Egy ilyen holtág egyszerre víztest és a tájtörténet nyoma is.

6. Rajta látható, hogyan alakul ki egy megváltozott vízfolyásból egy új élőhely.

7. Az eredeti kanyart a földrajzban meandernek nevezik.

8. A folyó kanyarulatában az áramlás és az általa szállított anyagok a külső partot erodálják, míg a belső parton gyakran homok és egyéb anyagok rakódnak le.

9. Ezáltal a kanyar oldalirányban eltolódhat, és íve tovább szélesedhet.

10. Ha két szomszédos szakasz jelentősen közel kerül egymáshoz, közöttük csak egy keskeny földsáv marad.

11. Megfelelő körülmények között, például árvíz idején, a folyó áttörheti ezt a földsávot, és rövidebb utat vehet.

12. A régi ív ekkor áramlásának nagy részét elveszíti.

13. Ha az üledékek elzárják a főághoz vezető összeköttetéseit, egy sarló alakú állóvíz marad hátra.

14. Az emberek a Tisza mentén többször is felgyorsították ezt a folyamatot.

15. A 19. század óta végrehajtott nagy folyószabályozások során átvágásokat alakítottak ki, amelyek lerövidítették a hosszú kanyarokat.

16. A cél az volt, hogy a víz kiszámíthatóbb útvonalon folyjon el, és a gátak védjék a településeket, valamint a mezőgazdasági területeket.

17. Az elhagyott kanyarok holtágakként megmaradtak, amennyiben nem töltötték be őket, vagy nem száradtak ki.

18. A Duna és mellékfolyói mentén is találhatók ilyen korábbi folyómedrek maradványai.

19. A térképen néha úgy tűnnek, mint leválasztott betűk egy újonnan húzott vonal mellett.

20. Kialakulásuk azonban önmagában még nem árulja el, hogy manapság mennyi vizet tartanak vissza.

21. Döntő fontosságú a folyóhoz és az árvízvédelmi gátakhoz viszonyított elhelyezkedésük.

22. Az árterületen belül található egykori folyóág a folyó vízszintjének emelkedésekor újra összeköttetésbe kerülhet a főágval.

23. Ekkor víz, lebegő anyagok, sőt néha halak is beáramlanak a látszólag elzárt folyóágba.

24. A gát mögött gyakran hiányzik ez a rendszeres megújulás, így a csapadék, a talajvíz vagy egy mesterséges betáplálás nagyobb jelentőségre tesz szert.

25. Egyes víztestek ezért csak időszakosan kapcsolódnak egymáshoz, mások pedig nagyrészt elszigetelten maradnak.

26. A nyugodt vízszint sem jelenti azt, hogy alatta minden csere leállt volna.

27. Az aljzattól függően víz juthat be a talajból, vagy szivároghat ki a régi mederből.

28. Az erős áramlás hiánya megváltoztatja az életkörülményeket.

29. A finom részecskék könnyebben süllyednek a fenékre, és a vízinövények ott is megtelepedhetnek, ahol a főágban elragadná őket az áramlás.

30. Leveleik és száraik menedéket, ívóhelyeket és olyan felületeket biztosítanak, ahol apró szervezetek élhetnek.

31. Az elérhető, alkalmas holtágakban a fiatal halak védett területeket találnak, míg a kétéltűek és a vízi rovarok a part más részeit használják.

32. Mártély környékén a tavasszal elárasztott területek vonzzák az ívó pontyokat és más halakat.

33. Utódaik pedig táplálékul szolgálnak a gémeknek és más halétkező madaraknak.

34. Éppen az a nyugalom, amelyet ez az élet lehetővé tesz, okozza az elhagyott folyóág lassú feltöltődését.

35. Minden iszapszállítással növekszik a talajréteg, az elhalt növények pedig további szerves anyagot szolgáltatnak.

36. A nád és más part menti növények a part szélétől kezdve behatolhatnak a sekélyebb területekre.

37. Száraik között további anyagok akadnak meg, ami tovább erősítheti a folyamatot.

38. Így a nyílt víz fokozatosan nádasba, mocsaras talajba, végül pedig megfelelő körülmények között szárazabb területté alakul át.

39. Erre nincs rögzített ütemterv, mivel a mélység, a vízellátás, a tápanyag-bevitele és az alkalmi árvizek befolyásolják a folyamat sebességét.

40. Az eltömődés tehát egy természetes változás, amelynek lefolyását az emberek elválasztással vagy további anyagok bejuttatásával jelentősen megváltoztathatják.

41. Egy halastó esetében a történet másképp kezdődik, bár partja később hasonlóan nézhet ki.

42. Vízét célzottan egy elhatárolt medencében tartják, gyakran alacsony földgátak segítségével.

43. A síkságon erre a célra mélyedéseket vagy kevésbé termékeny, időnként nedves területeket lehet felhasználni, feltéve, hogy az altalaj és a vízellátás megfelelő.

44. Tehát nem minden halastó egy nagy gödör kiásásával jön létre.

45. A kellően sűrű talaj korlátozza a beszivárgást, míg a bevezető és levezető csatornák segítségével a vízszint szabályozhatóvá válik.

46. A magyar „halastó” szó halastavat jelent, és már önmagában is leírja a gazdasági rendeltetést.

47. Az ilyen létesítmények olyan élőhelyek, amelyek vízháztartása egyben egy mezőgazdasági üzem részét képezi.

48. A pontytenyésztéshez olyan sekély tavak alkalmasak, amelyekben a víz a meleg évszakban felmelegszik.

49. A pontyok táplálékul többek között a vízfenéken élő apró állatokat fogyasztják.

50. Kevésbé intenzív gazdálkodás esetén a tó természetes tápláléka jelentősen hozzájárul a növekedéshez, amelyet gyakran kiegészítenek betáplált takarmánnyal.

51. A vízminőségnek és a halállománynak azonban összhangban kell lennie.

52. A túl sok hal és a túl nagy mennyiségű takarmány nagyobb terhelést jelenthet a víztestre, mint amennyit az ott élő közösség és a vízcserélődés el tud viselni.

53. A tó ezért nem csupán területének köszönhetően biztosít hozamot, hanem a táplálék, a víz és a gondos gazdálkodás együttes hatásának eredményeként.

54. Hogy milyen szoros kapcsolat lehet a haltermelés és a madárvilág között, azt a Kelet-Alföldön található Hortobágyi nagy halastavai mutatják.

55. Építésük 1916-ban kezdődött egy sós, mocsaras területen.

56. A gátak és a szabályozott vízellátás kiterjedt tóvidékké alakította a területet.

57. A Nemzeti Park Igazgatóság 2026-ban rendelkezésre álló adatai szerint a létesítmény továbbra is ötvözi a kevésbé intenzív haltermelést a természetvédelemmel.

58. A nyílt víztestek és a növényzet között a vízimadarak változatos táplálkozó- és fészkelőhelyeket találnak.

59. Ősszel a darvak és a vadludak is igénybe veszik a területet vándorlásuk során.

60. A halastavak egy nemzetközi jelentőségű vizes élőhely részét képezik, amelyet a Ramsari Egyezmény véd, amely az ilyen élőhelyek megőrzéséről és felelősségteljes hasznosításáról szóló megállapodás.

61. A madarak számára nyújtott haszon azonban nem csak attól függ, hogy egy-egy tó tele van-e vízzel.

62. A halászás előtti vízszintcsökkentés során sekély zónák és iszapos területek válnak hozzáférhetővé.

63. A gázlómadarak ott apró gerinctelen állatokat kereshetnek, míg a halakat fogyasztó fajok a könnyebben elérhető halakból profitálnak.

64. A fészkelő madarak számára azonban ugyanaz a vízszint-változás a nem megfelelő évszakban hátrányos lehet.

65. A fészkelőhelyet védő vízfelületek eltűnnek, vagy a táplálék eloszlása megváltozik.

66. Ezért egy gazdálkodási intézkedést nem lehet az évszaktól és az érintett fajoktól függetlenül értékelni.

67. A különböző vízszintű tavakból álló hálózat több életlehetőséget kínálhat, mint egy sor egyidejűleg kiürített medence.

68. A szabályozható vízfelület emellett a megfelelő vízellátástól is függ.

69. Az alacsony folyóvízállás és a csekély csapadékmennyiség korlátozhatja a tavak feltöltésének vagy vízcseréjének lehetőségeit.

70. A párolgás további vizet von el a sekély vízfelületről anélkül, hogy az oldott sókat ugyanolyan mértékben magával vinné.

71. Meleg időben egyúttal az oxigénellátás is feszültté válhat.

72. A növények és az algák fény hatására oxigént termelnek, de a halak, más állatok és mikroorganizmusok éjszaka is fogyasztják azt.

73. Ha nagy mennyiségű szerves anyag bomlik le, az oxigénigény különösen nagy lehet.

74. A zöld vízfelület ezért nem megbízható jele annak, hogy minden lakója számára kedvezőek a körülmények.

75. A víztározó pedig úgy jön létre, hogy egy építmény lassítja a vízfolyás lefolyását, és emeli a vízszintet a felette lévő részen.

76. Dombos vidéken a víz egy elzárt völgyben gyűlhet össze, míg az alföldön széles, sík területeken is elterjedhet.

77. A víztározó műemlék eközben nem hoz létre új beáramlást, hanem a beérkező víz egy részét hosszabb ideig visszatartja.

78. Az öntözés szempontjából ez azt jelenti, hogy a vizet tárolni lehet, és csatornákon keresztül a mezőkre lehet vezetni.

79. Az áramtermeléshez a vizet turbinákon keresztül a magasabb vízszintről az alacsonyabbra áramoltatják.

80. Melyik feladat dominál, az a víztározó építményétől és működési módjától függ.

81. Egy hagyományos víztározó sem feltétlenül jelent árvízvédelmi medencét, hiszen az árvíz befogadásához elegendő szabad tárolókapacitásnak kell rendelkezésre állnia.

82. A legnagyobb magyar példa a Tisza-tó.

83. A tó a Tisza Kisköre közelében történő felduzzasztásával jött létre, ahol a gát 1973-ban kezdte meg működését.

84. 1978-ban egy második bővítési szakaszban tovább emelték a vízszintet, így a mai vízi táj nem egyetlen feltöltési folyamat eredményeként jött létre.

85. A rendszer műszaki feladatai közé tartozik az öntözéshez szükséges vízellátás és a vízenergia hasznosítása.

86. A sík terepen azonban nem alakult ki egyenletesen nyitott medence.

87. A folyómeder, a korábbi csatornák, a szigetek, a nádasok és a nyílt vízterületek térbeli tagoltságú mozaikot alkotnak.

88. A továbbfolyó Tisza ezt a mozaikot összeköti teljes vízgyűjtő területének vízháztartásával, vagyis azzal a területtel, ahonnan a csapadék és a mellékfolyók vizet szolgáltatnak neki.

89. Ebből a szerkezetből olyan élőhelyek alakultak ki, amelyek később a természetvédelem és a rekreáció szempontjából is jelentőséget nyertek.

90. A sekély, növényzetben gazdag terület más feltételeket kínál, mint a mélyebb folyómeder, és a védett öblök is eltérnek a szélnek kitett vízfelületektől.

91. A vízügyi hatóság üzemeltetési rendje szerint a Tisza-tó vízszintjét nyáron általában magasabban tartják, mint télen, bár a mellékfolyók és a különleges időjárási körülmények befolyásolják a tényleges vízszinteket.

92. Ez a szabályozás megváltoztatja, hogy mely part menti területek kerülnek elárasztásra, és hogyan cserélődik a víz a különböző területek között.

93. A gát egyúttal megszakítja a halak vándorlási útvonalát is.

94. Ezért Kisköre közelében 2014-ben próbaüzembe helyezték egy halátjárót, amely egy sor kisebb átjárón keresztül hidalja át a szintkülönbséget.

95. Az ilyen létesítmények azt mutatják, hogy egy újonnan kialakított élőhely nem képes teljes mértékben kompenzálni a beavatkozás következményeit.

96. A halátjáró elősegíti az összeköttetést, de nem helyettesíti a szabadon folyó folyót annak eredeti víz- és hordalékgazdálkodásával.

97. Hasonlóképpen a halastavak is értékes pihenőhelyeket nyújthatnak anélkül, hogy az eltűnt mocsarak összes funkcióját helyreállítanák.

98. Az, hogy mi él ezekben a vizekben, attól függ, mennyi víz marad, mikor érkezik, és mely összeköttetések maradnak nyitva.

99. A mártélyi vízi ív így többet őriz, mint egy elhagyott folyóhurok körvonalait.

100. Ahol az áramlás elhagyta régi útját, a víz története egy másik élőlényközösségben folytatódik.

1. Bei Mártély, nördlich von Szeged, liegt neben der heutigen Theiß ein Wasserbogen, dessen ungarischer Name Holt-Tisza „tote Theiß“ bedeutet.

2. Seine Form bewahrt einen früheren Weg des Flusses.

3. Im Wasser können sich Teppiche aus Wassernüssen und Schwimmfarn ausbreiten, während die benachbarten Auen Vögeln Nahrung und Schutz bieten.

4. „Tot“ bezeichnet hier den Verlust der durchgehenden Flussströmung, nicht das Fehlen von Leben.

5. Ein solcher Altarm ist zugleich ein Gewässer und eine Spur der Landschaftsgeschichte.

6. An ihm lässt sich erkennen, wie aus einer veränderten Wasserführung ein neuer Lebensraum entsteht.

7. Die ursprüngliche Schlinge heißt in der Geografie Mäander.

8. In einer Flusskurve greifen Strömung und mitgeführtes Material das äußere Ufer an, während sich am inneren Ufer häufig Sand und anderes Material ablagern.

9. Dadurch kann sich die Schlinge seitwärts verlagern und ihr Bogen weiter ausgreifen.

10. Nähern sich zwei benachbarte Abschnitte stark an, bleibt zwischen ihnen nur ein schmaler Landstreifen.

11. Bei geeigneten Bedingungen, etwa während eines Hochwassers, kann der Fluss diesen Landstreifen durchbrechen und einen kürzeren Weg einschlagen.

12. Der alte Bogen verliert dann einen großen Teil seiner Strömung.

13. Wenn Ablagerungen seine Verbindungen zum Hauptlauf verschließen, bleibt ein sichelförmiges Stillgewässer zurück.

14. Menschen haben diesen Vorgang an der Theiß vielfach beschleunigt.

15. Bei den großen Flussregulierungen seit dem neunzehnten Jahrhundert wurden Durchstiche angelegt, die lange Schleifen abkürzten.

16. Das Wasser sollte auf einem berechenbareren Weg abfließen, und Deiche sollten Siedlungen sowie landwirtschaftliche Flächen schützen.

17. Die aufgegebenen Bögen blieben als Altarme erhalten, sofern sie nicht zugeschüttet wurden oder austrockneten.

18. Auch entlang der Donau und ihrer Nebenflüsse finden sich solche Reste früherer Flussläufe.

19. Auf einer Karte wirken sie bisweilen wie abgetrennte Buchstaben neben einer neu gezogenen Linie.

20. Ihre Entstehung allein verrät allerdings noch nicht, wie viel Wasser sie heute erhalten.

21. Entscheidend ist ihre Lage zum Fluss und zu den Hochwasserdeichen.

22. Ein Altarm innerhalb des Überflutungsraums kann bei steigenden Flussständen wieder Anschluss bekommen.

23. Dann strömen Wasser, Schwebstoffe und mitunter auch Fische in den scheinbar abgeschlossenen Bogen.

24. Hinter einem Deich fehlt diese regelmäßige Erneuerung oft, sodass Niederschlag, Grundwasser oder eine künstliche Zuleitung größere Bedeutung gewinnen.

25. Manche Gewässer sind deshalb nur zeitweise verbunden, andere bleiben weitgehend isoliert.

26. Ein ruhiger Wasserspiegel bedeutet auch nicht, dass darunter jeder Austausch aufgehört hat.

27. Je nach Untergrund kann Wasser aus dem Boden eintreten oder aus dem Altarm versickern.

28. Die fehlende kräftige Strömung verändert die Lebensbedingungen.

29. Feine Teilchen sinken leichter zu Boden, und Wasserpflanzen können sich dort ansiedeln, wo sie im Hauptfluss fortgerissen würden.

30. Ihre Blätter und Stängel schaffen Deckung, Laichplätze und Oberflächen, auf denen kleine Organismen leben.

31. In erreichbaren, geeigneten Altarmen finden Jungfische geschützte Bereiche, während Amphibien und wassergebundene Insekten andere Teile des Ufers nutzen.

32. Im Gebiet von Mártély locken die überschwemmten Flächen im Frühjahr laichende Karpfen und andere Fische an.

33. Ihr Nachwuchs wird seinerseits zur Nahrung für Reiher und weitere fischfressende Vögel.

34. Gerade die Ruhe, die dieses Leben ermöglicht, lässt den Altarm langsam verlanden.

35. Mit jedem Eintrag von Schlamm wächst die Bodenschicht, und abgestorbene Pflanzen liefern zusätzlich organisches Material.

36. Schilf und andere Uferpflanzen können vom Rand her in flachere Bereiche vordringen.

37. Zwischen ihren Halmen bleibt weiteres Material hängen, wodurch sich der Prozess verstärken kann.

38. So geht offenes Wasser allmählich in Röhricht, sumpfigen Boden und schließlich unter passenden Bedingungen in trockeneres Land über.

39. Dafür gibt es keinen festen Zeitplan, denn Tiefe, Wasserzufuhr, Nährstoffeintrag und gelegentliche Hochwasser beeinflussen die Geschwindigkeit.

40. Verlandung ist daher ein natürlicher Wandel, dessen Verlauf Menschen durch Abtrennung oder zusätzliche Stoffeinträge erheblich verändern können.

41. Bei einem Fischteich beginnt die Geschichte anders, obwohl sein Ufer später ähnlich aussehen kann.

42. Sein Wasser wird gezielt in einem abgegrenzten Becken gehalten, häufig mithilfe niedriger Erddämme.

43. In der Ebene lassen sich dafür Senken oder wenig ertragreiche, zeitweise nasse Flächen nutzen, sofern Untergrund und Wasserversorgung geeignet sind.

44. Nicht jeder Teich entsteht also durch das Ausheben einer großen Grube.

45. Ein ausreichend dichter Boden begrenzt die Versickerung, während Zuleitungen und Ablässe den Wasserstand steuerbar machen.

46. Das ungarische Wort halastó bedeutet Fischteich und beschreibt bereits den wirtschaftlichen Zweck.

47. Solche Anlagen sind Lebensräume, deren Wasserhaushalt zugleich Teil eines landwirtschaftlichen Betriebs ist.

48. Für die Karpfenzucht eignen sich flache Teiche, in denen sich das Wasser während der warmen Jahreszeit erwärmt.

49. Karpfen nutzen unter anderem kleine Tiere am Gewässerboden als Nahrung.

50. Bei weniger intensiver Bewirtschaftung trägt die natürliche Nahrung des Teiches wesentlich zum Wachstum bei, häufig ergänzt durch zugeführtes Futter.

51. Wasserqualität und Fischbesatz müssen dennoch zusammenpassen.

52. Zu viele Fische und zu große Futtermengen können das Gewässer stärker belasten, als seine Lebensgemeinschaft und der Wasseraustausch verkraften.

53. Der Teich liefert deshalb nicht allein durch seine Fläche Ertrag, sondern durch das Zusammenspiel von Nahrung, Wasser und sorgfältiger Bewirtschaftung.

54. Wie eng Fischproduktion und Vogelwelt zusammenhängen können, zeigen die großen Fischteiche des Hortobágy in der östlichen Tiefebene.

55. Ihr Bau begann 1916 auf einer salzhaltigen, sumpfigen Fläche.

56. Dämme und geregelte Wasserzufuhr machten daraus eine ausgedehnte Teichlandschaft.

57. Nach den im Jahr 2026 verfügbaren Angaben der Nationalparkverwaltung verbindet die Anlage weiterhin eine wenig intensive Fischproduktion mit Naturschutz.

58. Zwischen offenen Wasserflächen und Pflanzenbeständen finden Wasservögel unterschiedliche Nahrungs- und Bruträume.

59. Im Herbst nutzen auch Kraniche und Wildgänse das Gebiet während ihres Zuges.

60. Die Fischteiche gehören zu einem international bedeutsamen Feuchtgebiet, das nach der Ramsar-Konvention geschützt ist, einem Abkommen zur Erhaltung und verantwortungsvollen Nutzung solcher Lebensräume.

61. Der Nutzen für Vögel hängt allerdings nicht nur davon ab, ob ein Teich gefüllt ist.

62. Beim Absenken des Wassers vor dem Abfischen werden flache Zonen und Schlammflächen zugänglich.

63. Watvögel können dort nach kleinen wirbellosen Tieren suchen, während fischfressende Arten von leichter erreichbaren Fischen profitieren.

64. Für brütende Vögel kann dieselbe Wasserstandsänderung zur falschen Jahreszeit jedoch nachteilig sein.

65. Wasserflächen, die als Schutz um einen Brutplatz lagen, verschwinden, oder Nahrung wird anders verteilt.

66. Deshalb lässt sich eine Bewirtschaftungsmaßnahme nicht unabhängig von Jahreszeit und betroffenen Arten bewerten.

67. Ein Teichverbund mit unterschiedlichen Wasserständen kann mehr Lebensmöglichkeiten bieten als eine Reihe gleichzeitig geleerter Becken.

68. Die steuerbare Wasserfläche bleibt außerdem von einer ausreichenden Zufuhr abhängig.

69. Niedrige Flussstände und geringe Niederschläge können die Möglichkeiten begrenzen, einen Teich aufzufüllen oder sein Wasser zu erneuern.

70. Verdunstung entzieht der flachen Fläche zusätzlich Wasser, ohne gelöste Salze in gleichem Maß mitzunehmen.

71. Bei Wärme kann zugleich der Sauerstoffhaushalt angespannt werden.

72. Pflanzen und Algen bilden im Licht Sauerstoff, doch Fische, andere Tiere und Mikroorganismen verbrauchen ihn auch nachts.

73. Wenn viel organisches Material abgebaut wird, kann der Sauerstoffbedarf besonders groß werden.

74. Eine grüne Wasserfläche ist deshalb kein verlässliches Zeichen guter Bedingungen für alle ihre Bewohner.

75. Ein Stausee entsteht wiederum dadurch, dass ein Bauwerk den Abfluss eines Gewässers bremst und den Wasserspiegel oberhalb anhebt.

76. Im Hügelland kann sich das Wasser in einem abgesperrten Tal sammeln, in der Tiefebene auch über breite, flache Flächen ausbreiten.

77. Das Stauwerk schafft dabei keinen neuen Zufluss, sondern hält einen Teil des ankommenden Wassers länger zurück.

78. Für die Bewässerung bedeutet das, Wasser speichern und über Kanäle zu Feldern leiten zu können.

79. Zur Stromgewinnung lässt man Wasser durch Turbinen vom höheren zum tieferen Wasserspiegel fließen.

80. Welche Aufgabe überwiegt, hängt vom Bauwerk und seiner Betriebsweise ab.

81. Ein gewöhnlicher Stausee ist auch nicht automatisch ein Hochwasserschutzbecken, denn zur Aufnahme einer Flut muss genügend freier Speicherraum vorhanden sein.

82. Das größte ungarische Beispiel ist der Theiß-See, auf Ungarisch Tisza-tó.

83. Er entstand durch den Aufstau der Theiß bei Kisköre, wo das Stauwerk 1973 in Betrieb ging.

84. 1978 wurde der Wasserstand in einer zweiten Ausbauphase weiter angehoben, sodass die heutige Gewässerlandschaft nicht mit einem einzigen Füllvorgang entstand.

85. Zu den technischen Aufgaben des Systems gehören die Wasserversorgung für Bewässerung und die Nutzung der Wasserkraft.

86. In dem flachen Gelände entwickelte sich jedoch kein gleichmäßig offenes Becken.

87. Flussbett, frühere Rinnen, Inseln, Röhrichte und offene Wasserbereiche bilden ein räumlich gegliedertes Mosaik.

88. Die weiterfließende Theiß verbindet dieses Mosaik mit dem Wasserhaushalt ihres gesamten Einzugsgebiets, also der Fläche, aus der ihr Niederschlag und Zuflüsse Wasser liefern.

89. Aus diesem Aufbau entstanden Lebensräume, die später auch für Naturschutz und Erholung Bedeutung gewannen.

90. Ein flacher, pflanzenreicher Bereich bietet andere Bedingungen als das tiefere Flussbett, und geschützte Buchten unterscheiden sich von windoffenen Wasserflächen.

91. Nach dem Betriebsregime der Wasserverwaltung wird der Theiß-See im Sommer gewöhnlich höher gehalten als im Winter, wobei Zufluss und besondere Wetterlagen die tatsächlichen Wasserstände beeinflussen.

92. Diese Steuerung verändert, welche Uferbereiche überflutet sind und wie sich Wasser zwischen den Teilflächen austauscht.

93. Das Stauwerk unterbricht zugleich einen Wanderweg für Fische.

94. Bei Kisköre wurde deshalb 2014 ein Fischpass in Probebetrieb genommen, der den Höhenunterschied über eine Folge kleinerer Übergänge überwindet.

95. Solche Einrichtungen zeigen, dass ein neu entstandener Lebensraum die Folgen des Eingriffs nicht vollständig ausgleicht.

96. Ein Fischpass hilft bei der Verbindung, ersetzt aber keinen frei fließenden Fluss mit seinem ursprünglichen Wasser- und Geschiebehaushalt.

97. Ebenso können Fischteiche wertvolle Rastplätze bieten, ohne sämtliche Funktionen der verlorenen Sümpfe wiederherzustellen.

98. Was in diesen Gewässern lebt, hängt davon ab, wie viel Wasser bleibt, wann es eintrifft und welche Verbindungen offen sind.

99. Der Wasserbogen von Mártély bewahrt somit mehr als den Umriss einer aufgegebenen Flussschlinge.

100. Wo die Strömung ihren alten Weg verlassen hat, setzt sich die Geschichte des Wassers in einer anderen Lebensgemeinschaft fort.