6.3.2 A Hortobágy és a pusztai parkok – Der Hortobágy und die Puszta-Parks

1. A Hortobágyon magyar szürke marhacsordák gondozzák a védett legelőket.

2. Hosszú szarvaik azonnal szembetűnnek, de a természetvédelem szempontjából az a döntő, ami a szájuk és a patáik alatt történik.

3. Fűvel táplálkoznak, kis résekre tapossák a növénytakarót, és trágyát hagynak hátra, amely táplálékot nyújt számos rovar számára.

4. Így a háziállatok megváltoztatják a vadon élő fajok életkörülményeit.

5. A Hortobágy Debrecentől nyugatra fekszik a Nagy-magyar Alföldön.

6. Nemzeti parkját 1973-ban alapították, ez volt az első Magyarországon.

7. A „puszta” kifejezés itt egy nyílt legelőt jelent, amelyhez nedves mélyedések és mocsarak is tartoznak.

8. Ami távolról egyetlen füves területnek tűnik, valójában nagyon különböző gondozási módokat igényel.

9. Ugyanakkor téves lenne az egész, fákban szegény tájat kizárólag az állattenyésztés eredményének tekinteni.

10. Az üledékek és az azokban megőrződött növényi maradványok vizsgálata azt mutatja, hogy a Hortobágy nyílt sós gyepterületeinek hosszú természetes története van.

11. Ezzel tehát nem tartható fenn az a feltételezés, hogy a kiterjedt kiirtásokig itt mindenhol zárt erdő állt.

12. A sós talaj, az időszakos elárasztottság és a nyári szárazság már emberi beavatkozás nélkül is megnehezítik sok cserje növekedését.

13. A több évszázados legeltetés kihasználta ezeket a feltételeket, és tovább formálta a növénytakarót.

14. A folyószabályozás és a vízelvezetés tovább változtatta, hogy hol állt a víz, és mely területek száradtak ki.

15. A mai puszta ezért ötvözi a régi természetes élőhelyeket a változó hasznosítás következményeivel.

16. Védelmük során meg kell különböztetni, mely folyamatokat kell megőrizni, és mely emberi beavatkozások hatásait lehet visszafordítani.

17. A táj szerkezetének finomságát már egy kis magasságkülönbség is jól mutatja.

18. A valamivel magasabb gerinceken szárazabb gyepek terülnek el, míg a lapos mélyedésekben víz gyűlhet össze.

19. Ahol a sós talajvíz felszínre tör és elpárolog, ott sók maradnak vissza.

20. A talajban lévő só megnehezíti a gyökerek vízfelvételét, így a növények itt akkor is vízhiányt szenvedhetnek, ha a talaj még nedves.

21. A legsózatosabb területeken ennek megfelelően ritkás, alacsony növényzet található.

22. Más területeken sűrűbb rétek vagy nádasok alakulnak ki, vagyis olyan magasra növő növények, mint a nád.

23. Ez a környezet élőhelyet teremt a nagyon különböző igényű állatok számára.

24. Egy egyenletesen benőtt síkság ökológiai szempontból más lenne, mint ez a rövid fűből, magasabb növényállományokból, nyílt talajból és vízből álló szerkezet.

25. A legelő állatok hozzájárulnak a gyepterületeken belüli ilyen különbségek megőrzéséhez.

26. Amikor a gyorsan növő növényeket legelik, azok kisebb szomszédai kevesebb fényt kapnak.

27. Patáikkal az állatok helyenként felnyitják a talajt, ahol a magok kicsírázhatnak.

28. Trágyájuk bekerül a táplálékláncba, mert a bogarak és más apró állatok felhasználják azt, és őket viszont a madarak megeszik.

29. A szarvasmarhák és a juhok azonban nem ugyanúgy dolgozzák fel a legelőt.

30. A szarvasmarhák durvább növényeket is elfogyasztanak, míg a juhok a megfelelő helyeket nagyon rövidre legelik.

31. Így nem egy mindenhol azonos magasságú, lekaszált terület jön létre, hanem egy változatos, egymás mellett létező növényzet.

32. A védelem szempontjából az élőhelyen elért eredmény számít, nem csupán a csorda jelenléte.

33. A több állat tehát egyáltalán nem jelenti automatikusan a nagyobb fajgazdagságot.

34. A túl intenzív legeltetés visszaszoríthatja az érzékeny növényeket, és a növénytakarót a védelmi célnak nem megfelelő mértékben károsíthatja.

35. Ha viszont túl kevés a legeltetés, a magasra növő fajok és az elhalt növényi anyag felhalmozódhat.

36. A megfelelő helyeken a cserjés növényzet is elterjed, míg az erősen sós területek továbbra is nagyrészt fátlanok maradhatnak.

37. A magyar gyepterületeken végzett kutatások azt mutatják, hogy a legeltetés hatása jelentősen függ az adott növénytípustól.

38. A száraz sós sztyeppe másképp reagál, mint egy nedves rét vagy egy fajgazdag gyep lösz talajon.

39. Az állatok számának ezért ugyanúgy illeszkednie kell a helyszínhez, mint tartózkodásuk időtartamának és évszakának.

40. A megfelelő legeltetési gyakorlatot nem lehet egyetlen, az egész parkra vonatkozó állománysűrűséggel helyettesíteni.

41. A magyar szürke szarvasmarha alkalmas ezekre a feladatokra, mivel alkalmazkodott a kiterjedt legelőkön való tartáshoz.

42. A racka juh – németül Zackelschaf néven is ismert – szintén a pusztai hagyományos állattartás részét képezi.

43. Csavart szarvai könnyen felismerhetővé teszik, de természetesen nem magyarázzák ökológiai hasznosságát.

44. Nála is döntő fontosságú, hogy táplálkozása hogyan változtatja meg a növényzetet.

45. A mangalica, vagy más néven gyapjas sertés a magyar ősi háziállat-fajták örökségéhez tartozik, de más szerepet tölt be, mint a fűevő szarvasmarhák és juhok.

46. A sertések a talajban is táplálékot keresnek, és eközben felboríthatják a gyepborítást.

47. Ezért nem alkalmazhatók egyszerűen egyenrangú gondozóiként az érzékeny legelőgyepek esetében.

48. A fajmegőrzés és az élőhely-gondozás összekapcsolható, de mindkettőnek megvan a maga indoklása.

49. Ahhoz, hogy a csordák betölthessék feladatukat, olyan emberekre van szükségük, akik pontosan ismerik a legelőket.

50. A magyar pásztorok tudásáról készült vizsgálatok finom különbségeket dokumentálnak a gyepfajták és azok szezonális hasznosíthatósága között.

51. Egy olyan terület, amely tavasszal vizes, később értékes takarmányt nyújthat.

52. Ezzel szemben egy száraz területet nem lehet tetszőleges ideig hasznosítani, ha a fű alig nő vissza.

53. A pásztoroknak össze kell hangolniuk az állatok állapotát a rendelkezésre álló takarmánnyal és az egyes legelők körülményeivel.

54. Ez a tájismeret egy gyakorlati formája, amely a mindennapi munkából fakad.

55. Kiegészíti a tudományos vizsgálatokat, de nem helyettesíti annak ellenőrzését, hogy a ritka fajok és az érzékeny területek valóban profitálnak-e belőle.

56. Ha a pásztori hagyomány csak a látogatók számára tartott bemutatóként marad fenn, éppen ez a kapcsolat a tapasztalat és a felelősség között veszik el.

57. A legelőkön végzett munka csupán a védelem egy része, hiszen a víz is meghatározza Hortobágy értékét.

58. Vizes területei és halastavai az európai madárvonulás jelentős pihenőhelyei közé tartoznak.

59. A darvak az őszi pihenés során többek között a betakarított kukoricaföldeken táplálkoznak, éjszakai szálláshelyként pedig sekély vizeket keresnek fel.

60. A táplálkozóhelyeknek és a biztonságos éjszakai pihenőhelyeknek ezért együttesen elérhetőnek kell lenniük.

61. A vonulási folyamatokra vonatkozó vizsgálatok szerint az 1980 és 2007 közötti időszakban az ősszel egy időben pihenő darvak maximális száma körülbelül háromezerről mintegy százezerre emelkedett.

62. Ezek időbeli eloszlás szerinti számlálási eredmények, nem pedig minden őszre vonatkozó állandó szám.

63. Aki csak a védett legelőt veszi figyelembe, figyelmen kívül hagyja a környező szántóterületek és a pihenőhelyek vízellátásának jelentőségét.

64. Egy pihenőhely a különböző területek összehangolt működése révén működik, amelyek közül néhányat az ember intenzíven alakított ki.

65. Az ilyen összefüggések magyarázzák, miért foglal magában a Hortobágyi természetvédelem kiterjedt helyreállítási munkálatokat is.

66. Egyek-Pusztakócsban, a nemzeti park egyik részterületén, 2005 és 2008 között összesen 760 hektár szántóterületet alakítottak vissza gyepterületté.

67. Ez valamivel több mint hét négyzetkilométernyi területnek felel meg.

68. A felelős szakemberek ehhez néhány, a helyszínhez illeszkedő fűfajtát vetettek el, amelyeknek eleinte egy új növénytakaró alapját kellett képezniük.

69. Egy zöldterület azonban ettől még nem rendelkezik egy régi gyep teljes élőhelyi közösségével.

70. További fajoknak kell megtelepedniük, és fejlődésük a rendelkezésre álló magoktól, a helyszíni adottságoktól és a későbbi gondozástól függ.

71. A Hortobágyon végrehajtott egyéb intézkedések keretében eltávolították a felesleges árkokat és gátakat, hogy a víz ismét jobban eloszlhasson a természetes domborzatnak megfelelően.

72. A helyreállítás itt azt jelenti, hogy a korábbi beavatkozásokat célzottan visszavonják, majd lehetővé teszik a megfelelő természetes folyamatok és hasznosítások kialakulását.

73. A Kiskunsággal való összehasonlítás azt mutatja, hogy a puszta védelme nem mindenhol azonos feladat.

74. Ez a nemzeti park a Duna és a Tisza közötti térségben fekszik, és a nyílt gyepek mellett homokos területeket és vizes élőhelyeket is magában foglal.

75. Az igazgatóság 2026 októberében közzétett leírása szerint kilenc, egymástól elkülönülő részből áll.

76. A védett területek így mozaikszerűen helyezkednek el egy gazdálkodott tájban.

77. A sekély szódás tavaknál, amelyek vize az oldott sók miatt lúgos, nagy csapatokban gyűlő vízimadarak találnak táplálékot.

78. Mióta a Duna korábbi áradásai elmaradnak, ezeknek a mélyedéseknek a vízellátása jelentősen a csapadéktól és a talajvíztől függ.

79. A rövidre nyírt part menti legelő nem sokat segít, ha a szomszédos tóban nincs víz.

80. Itt a növényzet gondozásának és a vízháztartás biztosításának össze kell hangolódnia, bár mindkettő túlnyúlik az egyes védett területek határain.

81. Magyarország délkeleti részén a Körös-Maros Nemzeti Park szintén nyílt legelőket köt össze vizes élőhelyekkel.

82. A Dévaványa-Ecseg nevű része különösen fontos a nagy túzok védelme szempontjából, amely egy nagy, nyílt tájakon fészkelő, földön fészkelő madár.

83. Egy ilyen fajnak nem csupán a lehető legrövidebbre legeltetett fűre van szüksége.

84. A fészkelőhelyeknek megfelelő fedezéket kell nyújtaniuk, és az érzékeny szaporodási időszak alatt védve kell maradniuk a káros beavatkozásoktól.

85. A parkigazgatás ezért a legeltetés időbeli és térbeli ütemezését a védett fajok igényeihez igazítja.

86. A szürke marhák és a vízi bivalyok ebben különböző feladatokat látnak el, mivel eltérő nedvességtartalmú területeket is képesek hasznosítani.

87. Ahol kaszálás is történik, annak a legeltetéssel való összehangolása határozza meg, hogy mely növényzeti struktúrák maradnak fenn.

88. A parkok összehasonlítása rávilágít arra, hogy egy régi gazdálkodási módszer csak gondos kiigazítás révén válik célzott védelmi intézkedéssé.

89. Hortobágyon a legeltetési gazdálkodás és a táj összefonódása 1999-ben nemzetközi elismerést nyert az UNESCO világörökség részeként.

90. 2026 októberében is kulturális örökségként fogják nyilvántartani a területet, mivel a hosszú ideje fennálló legeltetési gazdálkodás jelentősen hozzájárul annak értékéhez.

91. A „pásztori” kifejezés itt azt jelenti, hogy a legelő állatok tartása meghatározza az életmódot és a tájképet.

92. A látogatóknak szóló programok segíthetnek ennek az örökségnek a megértésében és jövedelmet teremthetnek, de a bemutatás önmagában még nem gondozza a legelőt.

93. A madármegfigyelésnél is figyelni kell arra, hogy a vendégek élménye ne zavarja meg a pihenőhelyek nyugalmát.

94. Hogy mennyi munka áll a tájkép mögött, azt mutatja az Európai Agrárhálózat 2024-es jelentése egy hortobágyi természetvédelmi és tenyésztőüzemről.

95. Az állattenyésztésből származó bevételei nem fedezték a folyó költségeket, így állami támogatás segítette a munka folytatását.

96. Ezzel olyan teljesítményt is finanszíroznak, amely sem a szarvasmarha húsából, sem egy rendezvény belépőjegyének árából nem olvasható ki teljes mértékben.

97. Hogy ez a munka sikeres-e, az a növényzeten, a vízen és a vadállatok életkörülményein látszik.

98. Egy csorda ebben az összefüggésben sem puszta dísz, sem pedig a hatékony védelem garanciája.

99. Ökológiai jelentőségük a megfelelő állatállományból, a legeltetés módjából és az adott helyszínre fordított figyelemből fakad.

100. A szürke marhák hosszú szarvai továbbra is a legszembetűnőbb látványt nyújtják, de a puszta jövője az alattuk lévő fűben dől el.

1. Im Hortobágy dienen Herden ungarischer Graurinder der Pflege geschützter Weiden.

2. Ihre langen Hörner fallen sofort auf, doch für den Naturschutz ist entscheidend, was unter ihren Mäulern und Hufen geschieht.

3. Sie fressen Gras, treten kleine Lücken in die Pflanzendecke und hinterlassen Dung, der zahlreichen Insekten Nahrung bietet.

4. Damit verändern Haustiere die Lebensbedingungen wild lebender Arten.

5. Der Hortobágy liegt westlich von Debrecen in der Großen Ungarischen Tiefebene, dem Alföld.

6. Sein Nationalpark wurde 1973 als erster Ungarns gegründet.

7. Die Bezeichnung Puszta meint hier eine offene Weidelandschaft, zu der auch feuchte Senken und Sümpfe gehören.

8. Was aus der Ferne wie eine einzige Grasfläche aussieht, verlangt deshalb sehr unterschiedliche Formen der Pflege.

9. Dabei wäre es falsch, die gesamte baumarme Landschaft für ein Erzeugnis der Viehhaltung zu halten.

10. Untersuchungen von Ablagerungen und darin erhaltenen Pflanzenresten zeigen, dass offene Salzgrasländer im Hortobágy eine lange natürliche Geschichte haben.

11. Die Vorstellung, hier habe bis zu großflächigen Rodungen überall geschlossener Wald gestanden, lässt sich damit nicht aufrechterhalten.

12. Salzige Böden, zeitweilige Vernässung und sommerliche Trockenheit erschweren vielen Gehölzen schon ohne menschlichen Eingriff das Wachstum.

13. Jahrhundertelange Beweidung hat diese Voraussetzungen aufgegriffen und die Pflanzendecke weiter geprägt.

14. Flussregulierung und Entwässerung veränderten zusätzlich, wo Wasser stand und welche Flächen austrockneten.

15. Die heutige Puszta verbindet daher alte natürliche Lebensräume mit den Folgen wechselnder Nutzung.

16. Ihr Schutz muss unterscheiden, welche Prozesse erhalten bleiben sollen und welche menschlichen Veränderungen sich rückgängig machen lassen.

17. Wie fein die Landschaft gegliedert ist, zeigt schon ein geringer Höhenunterschied.

18. Auf etwas höheren Rücken liegen trockenere Grasländer, während sich in flachen Vertiefungen Wasser sammeln kann.

19. Wo salzhaltiges Bodenwasser aufsteigt und verdunstet, bleiben Salze zurück.

20. Salz im Boden erschwert die Wasseraufnahme der Wurzeln, sodass Pflanzen hier auch dann Wassermangel erleben können, wenn der Boden noch feucht ist.

21. Die salzreichsten Stellen tragen entsprechend lückige, niedrige Vegetation.

22. Andere Flächen entwickeln dichtere Wiesen oder Röhrichte, also Bestände hoch wachsender Pflanzen wie Schilf.

23. Diese Nachbarschaft schafft Lebensraum für Tiere mit sehr verschiedenen Ansprüchen.

24. Eine gleichmäßig bewachsene Ebene wäre ökologisch etwas anderes als dieses Gefüge aus kurzen Rasen, höheren Pflanzenbeständen, offenem Boden und Wasser.

25. Weidetiere helfen, solche Unterschiede innerhalb der Grasländer zu erhalten.

26. Wenn sie kräftig wachsende Pflanzen abfressen, nehmen diese kleineren Nachbarn weniger Licht.

27. Mit ihren Hufen öffnen die Tiere stellenweise den Boden, auf dem Samen keimen können.

28. Ihr Dung gelangt in die Nahrungskette, weil Käfer und andere Kleintiere ihn nutzen und ihrerseits von Vögeln gefressen werden.

29. Rinder und Schafe bearbeiten eine Weide allerdings nicht auf dieselbe Weise.

30. Rinder können auch gröbere Pflanzen aufnehmen, während Schafe geeignete Stellen sehr kurz abweiden.

31. So entsteht keine gemähte Fläche mit überall gleicher Höhe, sondern ein wechselndes Nebeneinander.

32. Für den Schutz zählt dabei das Ergebnis im Lebensraum, nicht allein die Anwesenheit einer Herde.

33. Mehr Vieh bedeutet deshalb keineswegs automatisch mehr Artenvielfalt.

34. Zu intensive Beweidung kann empfindliche Pflanzen zurückdrängen und die Pflanzendecke stärker schädigen, als es dem Schutzziel entspricht.

35. Wird zu wenig geweidet, können sich dagegen hoch wachsende Arten und abgestorbenes Pflanzenmaterial ansammeln.

36. Auf geeigneten Standorten breiten sich auch Gehölze aus, während stark salzige Flächen weiterhin weitgehend baumfrei bleiben können.

37. Forschungsarbeiten an ungarischen Grasländern zeigen, dass die Wirkung der Beweidung wesentlich vom jeweiligen Vegetationstyp abhängt.

38. Eine trockene Salzsteppe reagiert anders als eine feuchte Wiese oder ein artenreicher Rasen auf Lössboden.

39. Die Zahl der Tiere muss deshalb ebenso zum Standort passen wie die Dauer und Jahreszeit ihres Aufenthalts.

40. Eine passende Weideführung lässt sich nicht durch eine einzige Besatzdichte für den ganzen Park ersetzen.

41. Das ungarische Graurind eignet sich für diese Aufgaben durch seine Anpassung an eine Haltung auf weitläufigen Weiden.

42. Das Racka-Schaf, auf Deutsch auch Zackelschaf genannt, gehört ebenfalls zur traditionellen Tierhaltung der Puszta.

43. Seine gedrehten Hörner machen es leicht erkennbar, erklären aber natürlich nicht seinen ökologischen Nutzen.

44. Entscheidend ist auch bei ihm, wie sein Fraß die Vegetation verändert.

45. Das Mangalica oder Wollschwein gehört zum ungarischen Erbe alter Haustierrassen, hat jedoch eine andere Rolle als grasfressende Rinder und Schafe.

46. Schweine suchen auch im Boden nach Nahrung und können dabei die Grasnarbe aufbrechen.

47. Sie lassen sich deshalb nicht ohne Weiteres als gleichwertige Pfleger empfindlicher Weiderasen einsetzen.

48. Rassenerhaltung und Lebensraumpflege können sich verbinden, verlangen aber jeweils eine eigene Begründung.

49. Damit die Herden ihre Aufgabe erfüllen, brauchen sie Menschen, die die Weiden genau kennen.

50. Untersuchungen zum Wissen ungarischer Hirten dokumentieren feine Unterscheidungen zwischen Graslandtypen und deren jahreszeitlicher Nutzbarkeit.

51. Eine Fläche, die im Frühjahr vernässt ist, kann später wertvolles Futter bieten.

52. Umgekehrt lässt sich ein trockener Abschnitt nicht beliebig lange nutzen, wenn das Gras kaum nachwächst.

53. Hirten müssen den Zustand der Tiere mit dem verfügbaren Futter und den Bedingungen auf den einzelnen Weiden zusammenbringen.

54. Das ist eine praktische Form der Landschaftskenntnis, die durch tägliche Arbeit entsteht.

55. Sie ergänzt wissenschaftliche Untersuchungen, ersetzt jedoch nicht die Kontrolle, ob seltene Arten und empfindliche Flächen tatsächlich profitieren.

56. Bleibt Hirtentradition nur als Vorführung für Besucher erhalten, geht gerade dieser Zusammenhang zwischen Erfahrung und Verantwortung verloren.

57. Die Arbeit auf den Weiden ist nur ein Teil des Schutzes, denn auch das Wasser bestimmt den Wert des Hortobágy.

58. Seine Feuchtgebiete und Fischteiche gehören zu den bedeutenden Rastplätzen des europäischen Vogelzugs.

59. Kraniche fressen während der herbstlichen Rast unter anderem auf abgeernteten Maisfeldern und suchen zum Übernachten flache Gewässer auf.

60. Nahrungsflächen und sichere Schlafplätze müssen deshalb gemeinsam erreichbar sein.

61. Nach Untersuchungen zum Zuggeschehen stieg die herbstliche Höchstzahl gleichzeitig rastender Kraniche zwischen 1980 und 2007 von ungefähr dreitausend auf rund hunderttausend.

62. Das sind zeitlich zugeordnete Zählergebnisse, keine feste Zahl für jeden Herbst.

63. Wer nur die geschützte Weide betrachtet, übersieht die Bedeutung umliegender Äcker und der Wasserführung an den Schlafplätzen.

64. Ein Rastgebiet funktioniert durch das Zusammenspiel verschiedener Flächen, von denen manche intensiv menschlich gestaltet sind.

65. Solche Zusammenhänge erklären, warum Naturschutz im Hortobágy auch umfangreiche Wiederherstellungsarbeiten umfasst.

66. In Egyek-Pusztakócs, einem Teilgebiet des Nationalparks, wurden zwischen 2005 und 2008 insgesamt 760 Hektar Ackerland wieder zu Grasland entwickelt.

67. Das entspricht einer Fläche von etwas mehr als sieben Quadratkilometern.

68. Die Verantwortlichen säten dafür wenige standortgerechte Grasarten aus, die zunächst die Grundlage einer neuen Pflanzendecke bilden sollten.

69. Eine begrünte Fläche besitzt damit aber noch nicht die gesamte Lebensgemeinschaft eines alten Graslands.

70. Weitere Arten müssen sich ansiedeln, und ihre Entwicklung hängt von verfügbaren Samen, Standortbedingungen und anschließender Pflege ab.

71. Andere Maßnahmen im Hortobágy beseitigten überflüssige Gräben und Dämme, damit sich Wasser wieder stärker nach dem natürlichen Gelände verteilen konnte.

72. Wiederherstellung bedeutet hier, frühere Eingriffe gezielt zurückzunehmen und danach geeignete natürliche Prozesse und Nutzungen zu ermöglichen.

73. Der Vergleich mit dem Kiskunság zeigt, dass Puszta-Schutz keine überall gleiche Aufgabe ist.

74. Dieser Nationalpark liegt im Raum zwischen Donau und Theiß und umfasst neben offenen Grasländern auch Sandgebiete und Feuchtlebensräume.

75. Nach der im Oktober 2026 zugänglichen Darstellung seiner Verwaltung besteht er aus neun voneinander getrennten Teilgebieten.

76. Die Schutzflächen bilden damit ein Mosaik innerhalb einer bewirtschafteten Landschaft.

77. An den flachen Sodaseen, deren Wasser durch gelöste Salze alkalisch ist, können große Scharen von Wasservögeln Nahrung finden.

78. Seit die früheren Überschwemmungen durch die Donau ausbleiben, hängt die Wasserversorgung dieser Senken wesentlich von Niederschlag und Grundwasser ab.

79. Eine kurz gehaltene Uferweide hilft wenig, wenn dem benachbarten See das Wasser fehlt.

80. Hier müssen die Pflege der Vegetation und die Sicherung des Wasserhaushalts zusammenpassen, obwohl beide über die Grenzen einzelner Schutzflächen hinausreichen.

81. Im Südosten Ungarns verbindet der Nationalpark Körös-Maros ebenfalls offene Weidelandschaften mit Feuchtgebieten.

82. Sein Teilgebiet Dévaványa-Ecseg ist besonders für den Schutz der Großtrappe bedeutsam, eines großen bodenbrütenden Vogels offener Landschaften.

83. Eine solche Art braucht nicht einfach möglichst kurz gefressenes Gras.

84. Brutplätze müssen geeignete Deckung bieten und während der empfindlichen Fortpflanzungszeit vor schädlichen Eingriffen geschützt bleiben.

85. Die Parkverwaltung stimmt deshalb die zeitliche und räumliche Weidenutzung auf die Ansprüche geschützter Arten ab.

86. Graurinder und Wasserbüffel übernehmen dabei unterschiedliche Aufgaben, weil sie auch verschieden feuchte Flächen nutzen können.

87. Wo Mahd hinzukommt, entscheidet deren Abstimmung mit der Beweidung darüber, welche Vegetationsstrukturen erhalten bleiben.

88. Der Vergleich der Parks macht sichtbar, dass eine alte Wirtschaftsweise erst durch sorgfältige Anpassung zu einer gezielten Schutzmaßnahme wird.

89. Im Hortobágy erhielt die Verbindung von Weidewirtschaft und Landschaft 1999 internationale Anerkennung als UNESCO-Welterbe.

90. Auch im Oktober 2026 wird das Gebiet als Kulturerbe geführt, weil die lang andauernde pastorale Nutzung einen wesentlichen Teil seines Wertes ausmacht.

91. Pastoral bedeutet hier, dass die Haltung von Weidetieren die Lebensweise und das Landschaftsbild prägt.

92. Besucherangebote können dieses Erbe verständlich machen und Einkommen schaffen, doch eine Vorführung allein pflegt noch keine Weide.

93. Auch Vogelbeobachtung braucht Rücksicht, damit das Erlebnis der Gäste die Ruhe der Rastplätze nicht beeinträchtigt.

94. Wie viel Arbeit hinter dem Landschaftsbild steht, zeigt ein Bericht des europäischen Agrarnetzwerks von 2024 über einen Naturschutz- und Zuchtbetrieb im Hortobágy.

95. Dessen Erlöse aus der Tierhaltung deckten die laufenden Kosten nicht, sodass öffentliche Förderung die Fortführung der Arbeit unterstützte.

96. Bezahlt wird damit auch eine Leistung, die weder am Fleisch eines Rindes noch am Eintrittspreis einer Veranstaltung vollständig abzulesen ist.

97. Ob diese Arbeit gelingt, zeigt sich an der Vegetation, am Wasser und an den Lebensmöglichkeiten der wilden Tiere.

98. Eine Herde ist dabei weder bloße Dekoration noch eine Garantie für wirksamen Schutz.

99. Ihre ökologische Bedeutung entsteht aus der passenden Zahl von Tieren, ihrer Weideführung und der Aufmerksamkeit für den jeweiligen Standort.

100. Die langen Hörner der Graurinder bleiben das auffällige Bild, doch die Zukunft der Puszta entscheidet sich im Gras darunter.