modjor.de

4.1.2 – Literatur lang


4.1.2 – A romantika mint korstílus – Die Romantik als Epochenstil


# Länge: 100 (Standardfall: Überblick über einen Epochenstil)

1. A romantika az a nagy európai korstílus, amely a 18. század végén született meg, és a 19. század első felében vált uralkodó szellemi irányzattá. – Die Romantik ist jener große europäische Epochenstil, der am Ende des 18. Jahrhunderts entstand und in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts zur herrschenden geistigen Strömung wurde.

2. A korstílus fogalma azt jelenti, hogy egy adott korszakban a művészet, az irodalom és a gondolkodás közös vonásokat, hasonló ízlést és világlátást mutat. – Der Begriff des Epochenstils bedeutet, dass Kunst, Literatur und Denken in einer bestimmten Zeit gemeinsame Züge, einen ähnlichen Geschmack und eine ähnliche Weltsicht aufweisen.

3. A romantika a felvilágosodás és a klasszicizmus józan, észközpontú világképére adott válaszként bontakozott ki. – Die Romantik entfaltete sich als Antwort auf das nüchterne, vernunftzentrierte Weltbild der Aufklärung und des Klassizismus.

4. Míg a felvilágosodás elsősorban az értelemben és a szabályokban bízott, a romantika az érzelmet, a képzeletet és a lélek mélységeit helyezte előtérbe. – Während die Aufklärung vor allem der Vernunft und den Regeln vertraute, rückte die Romantik das Gefühl, die Fantasie und die Tiefen der Seele in den Vordergrund.

5. A romantikus művész számára nem a hideg logika, hanem a szenvedély, a vágy és a sejtelem volt a legfontosabb alkotóerő. – Für den romantischen Künstler war nicht die kalte Logik, sondern die Leidenschaft, die Sehnsucht und die Ahnung die wichtigste schöpferische Kraft.

6. A stílus elnevezése a francia „roman” szóból ered, amely regényt jelent, és a képzeletgazdag, kalandos elbeszélésekre utal. – Die Bezeichnung des Stils leitet sich vom französischen Wort „roman“ ab, das Roman bedeutet und auf fantasievolle, abenteuerliche Erzählungen verweist.

7. A romantika először a német és az angol irodalomban jelent meg, majd fokozatosan egész Európát meghódította. – Die Romantik trat zuerst in der deutschen und der englischen Literatur auf und eroberte dann allmählich ganz Europa.

8. A német romantika olyan gondolkodókat és költőket adott, mint Novalis, a Grimm testvérek vagy E. T. A. Hoffmann, akik a mese és a titok világát tárták fel. – Die deutsche Romantik brachte Denker und Dichter wie Novalis, die Brüder Grimm oder E. T. A. Hoffmann hervor, die die Welt des Märchens und des Geheimnisses erschlossen.

9. Az angol romantika nagy alakjai, Byron, Shelley és Keats, a szabadság, a lázadás és a szépség eszméjét emelték költészetük középpontjába. – Die großen Gestalten der englischen Romantik, Byron, Shelley und Keats, erhoben die Idee der Freiheit, der Auflehnung und der Schönheit zum Mittelpunkt ihrer Dichtung.

10. Különösen Byron alakja hatott erősen a magyar költőkre, mert a magányos, lázadó és tragikus hős eszményét testesítette meg. – Besonders die Gestalt Byrons wirkte stark auf die ungarischen Dichter, weil er das Ideal des einsamen, aufständischen und tragischen Helden verkörperte.

11. A romantika egyik legfontosabb vonása az egyéniség, vagyis a különleges, egyszeri emberi személyiség kultusza. – Einer der wichtigsten Züge der Romantik ist der Kult der Individualität, also der besonderen, einmaligen menschlichen Persönlichkeit.

12. A romantikus felfogás szerint minden ember egyedi és megismételhetetlen, ezért a művészet feladata a belső világ hű kifejezése. – Nach romantischer Auffassung ist jeder Mensch einzigartig und unwiederholbar, weshalb die Aufgabe der Kunst der treue Ausdruck der inneren Welt ist.

13. A művész ebben a korban különleges, kivételes lénnyé vált, akit gyakran zseninek, vagyis a teremtő erő rendkívüli hordozójának tekintettek. – Der Künstler wurde in dieser Zeit zu einem besonderen, außergewöhnlichen Wesen, das man häufig als Genie, also als außerordentlichen Träger der schöpferischen Kraft, betrachtete.

14. A zseni nem szabályokat követett, hanem saját belső törvényei szerint alkotott, ezért a romantika a szabad, korlátlan képzelet művészete lett. – Das Genie folgte keinen Regeln, sondern schuf nach seinen eigenen inneren Gesetzen, weshalb die Romantik zur Kunst der freien, schrankenlosen Fantasie wurde.

15. A romantikus ember gyakran szenvedett a világ és a saját vágyai közötti szakadéktól, amelyet a német irodalom „világfájdalomnak” nevezett. – Der romantische Mensch litt häufig unter der Kluft zwischen der Welt und seinen eigenen Sehnsüchten, die die deutsche Literatur „Weltschmerz“ nannte.

16. Ez a fájdalmas életérzés abból fakadt, hogy az eszmény és a valóság sohasem eshetett teljesen egybe. – Dieses schmerzhafte Lebensgefühl entsprang der Tatsache, dass das Ideal und die Wirklichkeit niemals völlig zusammenfallen konnten.

17. A romantikus hős ezért örökké elégedetlen, nyugtalan és vágyakozó, mert mindig egy elérhetetlen tökéletesség felé törekszik. – Der romantische Held ist deshalb ewig unzufrieden, ruhelos und sehnsuchtsvoll, weil er stets nach einer unerreichbaren Vollkommenheit strebt.

18. A vágyakozás, vagyis a „Sehnsucht” a romantika egyik alapérzése lett, mert a lélek folyton a végtelen és a távoli után sóvárgott. – Die Sehnsucht wurde zu einem der Grundgefühle der Romantik, weil die Seele beständig nach dem Unendlichen und dem Fernen verlangte.

19. A romantikusok különös vonzalmat éreztek a végtelen iránt, ezért a tengert, az éjszakát, a csillagos eget és a hegyeket gyakran ábrázolták. – Die Romantiker empfanden eine besondere Zuneigung zum Unendlichen, weshalb sie das Meer, die Nacht, den Sternenhimmel und die Berge häufig darstellten.

20. A természet a romantikában nem csupán díszlet volt, hanem élő, titokzatos erő, amely tükrözte az emberi lélek hangulatait. – Die Natur war in der Romantik nicht bloß Kulisse, sondern eine lebendige, geheimnisvolle Kraft, die die Stimmungen der menschlichen Seele widerspiegelte.

21. A vihar, a zúgó erdő vagy a magányos táj gyakran a belső érzelmek, a szenvedély vagy a szomorúság jelképeként jelent meg. – Der Sturm, der rauschende Wald oder die einsame Landschaft erschienen häufig als Sinnbild der inneren Gefühle, der Leidenschaft oder der Trauer.

22. A romantika előszeretettel fordult a múlt felé, különösen a középkor lovagi, hősi és titokzatos világa iránt érdeklődött. – Die Romantik wandte sich mit Vorliebe der Vergangenheit zu und interessierte sich besonders für die ritterliche, heroische und geheimnisvolle Welt des Mittelalters.

23. A múlt idealizálása abból fakadt, hogy a romantikusok a jelen kiábrándító valóságából egy szebbnek hitt korba vágytak vissza. – Die Idealisierung der Vergangenheit entsprang dem Umstand, dass sich die Romantiker aus der ernüchternden Wirklichkeit der Gegenwart in eine für schöner gehaltene Zeit zurücksehnten.

24. Ez a múltszemlélet a nemzeti öntudat felébredésével is összefonódott, mert minden nép a saját régi dicsőségében kereste identitásának gyökereit. – Diese Sicht auf die Vergangenheit verband sich auch mit dem Erwachen des Nationalbewusstseins, weil jedes Volk in seinem alten Ruhm die Wurzeln seiner Identität suchte.

25. A romantika ezért szoros kapcsolatban állt a nemzeti eszmével, hiszen a nemzetet élő, sajátos lélekkel bíró közösségnek tekintette. – Die Romantik stand deshalb in enger Verbindung mit dem nationalen Gedanken, denn sie betrachtete die Nation als eine lebendige Gemeinschaft mit einer eigenen Seele.

26. A nemzeti múlt, a néphagyomány és az anyanyelv felértékelődött, mert e forrásokból meríthette a nép a saját, eredeti kultúráját. – Die nationale Vergangenheit, die Volksüberlieferung und die Muttersprache erfuhren eine Aufwertung, weil das Volk aus diesen Quellen seine eigene, ursprüngliche Kultur schöpfen konnte.

27. A romantikusok szenvedélyesen gyűjtötték a népdalokat, a népmeséket és a mondákat, mert bennük a nemzeti szellem tiszta hangját hallották. – Die Romantiker sammelten leidenschaftlich die Volkslieder, die Volksmärchen und die Sagen, weil sie in ihnen die reine Stimme des nationalen Geistes vernahmen.

28. A népiesség, vagyis a nép nyelvének és világának irodalmi felhasználása a magyar romantika egyik legfontosabb törekvésévé vált. – Die Volkstümlichkeit, also die literarische Nutzung der Sprache und der Welt des Volkes, wurde zu einem der wichtigsten Bestrebungen der ungarischen Romantik.

29. A magyar romantika a nagy nyugat-európai mintákat követte, mégis sajátos, önálló arculatot öltött a hazai történelmi helyzet miatt. – Die ungarische Romantik folgte den großen westeuropäischen Vorbildern, nahm jedoch wegen der einheimischen geschichtlichen Lage eine eigentümliche, selbstständige Gestalt an.

30. Míg Nyugaton a romantika gyakran befelé forduló, egyéni és álmodozó volt, Magyarországon erős nemzeti és közösségi töltetet kapott. – Während die Romantik im Westen häufig nach innen gekehrt, individuell und träumerisch war, erhielt sie in Ungarn eine starke nationale und gemeinschaftliche Ladung.

31. Ennek oka a reformkor sajátos történelmi helyzete volt, amelyben a nemzet a fennmaradásáért és a szabadságáért küzdött. – Der Grund dafür war die besondere geschichtliche Lage des Reformzeitalters, in der die Nation um ihr Überleben und ihre Freiheit kämpfte.

32. A magyar romantikus költő ezért nem vonulhatott vissza pusztán a saját belső világába, mert a haza sorsa állandó felelősséget rótt rá. – Der ungarische romantische Dichter konnte sich deshalb nicht bloß in seine eigene innere Welt zurückziehen, weil das Schicksal des Vaterlandes ihm eine ständige Verantwortung auferlegte.

33. A magyar romantika nagy témája így a nemzet múltja, jelene és jövője lett, amelyet gyakran a felemelkedés és a pusztulás feszültségében ábrázoltak. – Das große Thema der ungarischen Romantik wurde so die Vergangenheit, die Gegenwart und die Zukunft der Nation, die man häufig in der Spannung von Aufstieg und Untergang darstellte.

34. A költő szerepe megnőtt, mert a romantikus felfogás szerint a költő próféta és vezér, aki utat mutat a nemzetnek. – Die Rolle des Dichters wuchs, weil der Dichter nach romantischer Auffassung ein Prophet und Führer ist, der der Nation den Weg weist.

35. Ez a prófétai szerep különösen jól megfigyelhető Vörösmarty Mihály és később Petőfi Sándor költészetében. – Diese prophetische Rolle lässt sich besonders gut in der Dichtung von Mihály Vörösmarty und später von Sándor Petőfi beobachten.

36. A magyar romantika bölcsőjének a Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály neve által fémjelzett korszakot tekinthetjük. – Als Wiege der ungarischen Romantik können wir jene Epoche betrachten, die durch die Namen von Ferenc Kölcsey und Mihály Vörösmarty gekennzeichnet ist.

37. Kölcsey Himnusza a nemzeti romantika egyik legkorábbi és legjelentősebb alkotása, mert a nemzet sorsát Isten előtti fohászban fogalmazza meg. – Kölceys „Himnusz“ (Hymne) ist eine der frühesten und bedeutendsten Schöpfungen der nationalen Romantik, weil sie das Schicksal der Nation in einem Gebet vor Gott ausdrückt.

38. Vörösmarty Szózata ugyancsak a romantikus nemzeti költészet remeke, amelyben a hazához való hűség és a jövő reménye szólal meg. – Vörösmartys „Szózat“ (Aufruf) ist ebenfalls ein Meisterwerk der romantischen Nationaldichtung, in dem die Treue zum Vaterland und die Hoffnung auf die Zukunft ertönen.

39. A romantikus irodalom kedvelt műfaja lett a ballada, mert ez a tömör, drámai és titokzatos forma jól illett a kor komor hangulatához. – Eine beliebte Gattung der romantischen Literatur wurde die Ballade, weil diese gedrängte, dramatische und geheimnisvolle Form gut zur düsteren Stimmung der Zeit passte.

40. Szintén népszerűvé vált a történelmi eposz és a történelmi dráma, amely a nemzet régi hőseit és sorsfordulóit elevenítette fel. – Ebenso beliebt wurden das historische Epos und das historische Drama, die die alten Helden und die Schicksalswenden der Nation lebendig werden ließen.

41. A romantika a regény műfaját is átformálta, mert az érzelmek, a kalandok és a nagy szenvedélyek ábrázolására nyújtott tág teret. – Die Romantik gestaltete auch die Gattung des Romans um, weil sie einen weiten Raum für die Darstellung der Gefühle, der Abenteuer und der großen Leidenschaften bot.

42. A magyar romantikus regény legnagyobb mestere Jókai Mór lett, akinek műveiben a képzelet és a nemzeti eszmény csodálatosan egyesült. – Der größte Meister des ungarischen romantischen Romans wurde Mór Jókai, in dessen Werken sich die Fantasie und das nationale Ideal auf wunderbare Weise vereinten.

43. A romantika egyik jellemző vonása az ellentétek kedvelése, mert a fény és a sötétség, a jó és a rossz éles szembeállítása fokozta a drámai hatást. – Ein bezeichnender Zug der Romantik ist die Vorliebe für Gegensätze, weil die scharfe Gegenüberstellung von Licht und Dunkel, von Gut und Böse die dramatische Wirkung steigerte.

44. A romantikus alkotó szívesen ábrázolt szélsőséges helyzeteket, rendkívüli szenvedélyeket és kivételes, sorsüldözte hősöket. – Der romantische Schöpfer stellte gern extreme Situationen, außergewöhnliche Leidenschaften und außerordentliche, vom Schicksal verfolgte Helden dar.

45. A cselekmény gyakran különös, titokzatos vagy éppen kísérteties elemekkel telt meg, mert a romantika vonzódott a rejtélyes és a csodás iránt. – Die Handlung füllte sich häufig mit seltsamen, geheimnisvollen oder geradezu gespenstischen Elementen, weil die Romantik sich zum Rätselhaften und Wunderbaren hingezogen fühlte.

46. A romantikus képzelet nem ismert szigorú határokat, ezért a valóság és az álom, a lehetséges és a lehetetlen szabadon keveredett a művekben. – Die romantische Fantasie kannte keine strengen Grenzen, weshalb sich Wirklichkeit und Traum, Mögliches und Unmögliches in den Werken frei vermischten.

47. A stílus előszeretettel élt a jelképekkel, mert egy-egy kép, tárgy vagy táj mélyebb, rejtett jelentést hordozott. – Der Stil bediente sich mit Vorliebe der Sinnbilder, weil ein Bild, ein Gegenstand oder eine Landschaft eine tiefere, verborgene Bedeutung trug.

48. A romantikus nyelv gazdag, érzelmes és emelkedett, tele merész képekkel, hasonlatokkal és nagy retorikai lendülettel. – Die romantische Sprache ist reich, gefühlvoll und erhaben, voller kühner Bilder, Vergleiche und großen rhetorischen Schwungs.

49. A romantika a művészetek egységét is hirdette, ezért a költészet, a zene és a festészet szoros kapcsolatba került egymással. – Die Romantik verkündete auch die Einheit der Künste, weshalb die Dichtung, die Musik und die Malerei in eine enge Verbindung zueinander traten.

50. A zene különösen fontos szerepet kapott, mert a romantikusok úgy vélték, hogy éppen a zene képes a legmélyebb érzelmek kifejezésére. – Die Musik erhielt eine besonders wichtige Rolle, weil die Romantiker meinten, dass gerade die Musik die tiefsten Gefühle auszudrücken vermöge.

51. A romantikus életérzést gyakran áthatotta a magány, mert a kivételes egyéniség nem találta helyét a hétköznapi, közönséges világban. – Das romantische Lebensgefühl war häufig von Einsamkeit durchdrungen, weil die außergewöhnliche Persönlichkeit ihren Platz in der alltäglichen, gewöhnlichen Welt nicht fand.

52. A magányos, félreértett és szenvedő hős a romantika egyik legjellemzőbb alakja lett, akit gyakran a sors kegyetlenül próbára tett. – Der einsame, missverstandene und leidende Held wurde zu einer der bezeichnendsten Gestalten der Romantik, den das Schicksal oft grausam auf die Probe stellte.

53. A szerelem szintén központi téma volt, de a romantikus szerelem gyakran beteljesületlen, tragikus vagy éppen halálba torkolló érzés. – Die Liebe war ebenfalls ein zentrales Thema, doch die romantische Liebe ist häufig ein unerfülltes, tragisches oder geradezu in den Tod mündendes Gefühl.

54. A halál és az elmúlás gondolata áthatotta a kor költészetét, mert a romantikusok a mulandóságban is a végtelen felé vezető utat keresték. – Der Gedanke des Todes und des Vergehens durchdrang die Dichtung der Zeit, weil die Romantiker auch in der Vergänglichkeit den zum Unendlichen führenden Weg suchten.

55. A romantika mégsem volt pusztán borongós vagy pesszimista irányzat, mert benne a lelkesedés, a hit és a tettvágy ereje is felizzott. – Die Romantik war dennoch keine bloß düstere oder pessimistische Strömung, weil in ihr auch die Kraft der Begeisterung, des Glaubens und des Tatendrangs aufglühte.

56. Különösen a magyar romantikában erős volt a cselekvés és az áldozat eszménye, mert a nemzet jövője tettekre szólította a költőket. – Besonders in der ungarischen Romantik war das Ideal der Tat und des Opfers stark, weil die Zukunft der Nation die Dichter zum Handeln aufrief.

57. A szabadság a romantika egyik legszentebb eszméje volt, legyen szó egyéni, művészi vagy nemzeti szabadságról. – Die Freiheit war eine der heiligsten Ideen der Romantik, mochte es sich um individuelle, künstlerische oder nationale Freiheit handeln.

58. A szabadságvágy összekapcsolta a romantikát a reformkor politikai törekvéseivel, mert mindkettő a régi kötöttségek lerombolására tört. – Der Freiheitsdrang verband die Romantik mit den politischen Bestrebungen des Reformzeitalters, weil beide auf die Zertrümmerung der alten Fesseln zielten.

59. A romantikus szabadságeszmény csúcspontja Petőfi Sándor költészetében jelent meg, aki a szabadságért még az életét is kész volt feláldozni. – Der Höhepunkt des romantischen Freiheitsideals erschien in der Dichtung von Sándor Petőfi, der für die Freiheit sogar sein Leben zu opfern bereit war.

60. Petőfi költészete egyszerre volt személyes és közösségi, mert a saját érzéseit mindig a nemzet és az emberiség nagy ügyeivel kötötte össze. – Petőfis Dichtung war zugleich persönlich und gemeinschaftlich, weil er seine eigenen Gefühle stets mit den großen Anliegen der Nation und der Menschheit verband.

61. A romantika a magyar irodalmi nyelvet is gazdagította, mert a költők merész új szavakat, képeket és fordulatokat teremtettek. – Die Romantik bereicherte auch die ungarische Literatursprache, weil die Dichter kühne neue Wörter, Bilder und Wendungen schufen.

62. A nyelvújítás eredményei éppen a romantika idején értek be, ezért a költők immár hajlékony, kifejező és modern nyelven alkothattak. – Die Ergebnisse der Spracherneuerung reiften gerade zur Zeit der Romantik, weshalb die Dichter nunmehr in einer geschmeidigen, ausdrucksvollen und modernen Sprache schaffen konnten.

63. A romantikus költészet a ritmus és a zeneiség iránt is különös érzékenységet mutatott, mert a vers hangzása maga is jelentést hordozott. – Die romantische Dichtung zeigte auch eine besondere Empfindsamkeit für Rhythmus und Musikalität, weil der Klang des Gedichts selbst eine Bedeutung trug.

64. A romantika korstílusa nem egységes és zárt rendszer volt, hanem sokféle irányzatot, hangot és egyéniséget foglalt magában. – Der Epochenstil der Romantik war kein einheitliches und geschlossenes System, sondern umfasste vielerlei Strömungen, Töne und Persönlichkeiten.

65. Voltak benne komor és derűs, álmodozó és harcos, elvágyódó és cselekvő vonások, amelyek koronként és költőnként más-más arányban keveredtek. – Es gab in ihr düstere und heitere, träumerische und kämpferische, sehnsüchtige und tatkräftige Züge, die sich je nach Zeit und Dichter in unterschiedlichem Verhältnis mischten.

66. A romantika és a klasszicizmus egy ideig párhuzamosan élt egymás mellett, ezért néhány költő műveiben mindkét stílus jegyei felismerhetők. – Die Romantik und der Klassizismus lebten eine Zeit lang parallel nebeneinander, weshalb sich in den Werken einiger Dichter die Merkmale beider Stile erkennen lassen.

67. Berzsenyi Dániel például már a romantika felé mutatott, miközben műveiben a klasszikus formák fegyelme is jelen volt. – Dániel Berzsenyi etwa wies bereits auf die Romantik hin, während in seinen Werken zugleich die Disziplin der klassischen Formen gegenwärtig war.

68. A romantika a magyar irodalomban körülbelül az 1820-as évektől az 1850-es évekig volt a meghatározó korstílus. – Die Romantik war in der ungarischen Literatur etwa von den 1820er bis in die 1850er Jahre der bestimmende Epochenstil.

69. Ez az időszak szinte teljesen egybeesett a reformkorral, ezért a romantika és a nemzeti megújulás mozgalma elválaszthatatlanul összefonódott. – Diese Zeitspanne fiel fast völlig mit dem Reformzeitalter zusammen, weshalb sich die Romantik und die Bewegung der nationalen Erneuerung untrennbar verflochten.

70. A romantika és a reformkor kapcsolata olyan szoros volt, hogy a korszak nagy költői egyben a nemzeti mozgalom szellemi vezetői is voltak. – Die Verbindung von Romantik und Reformzeitalter war so eng, dass die großen Dichter der Epoche zugleich die geistigen Führer der nationalen Bewegung waren.

71. A romantikus irodalom nem különült el a közélettől, hanem tevékenyen alakította a nemzeti öntudatot és a politikai gondolkodást. – Die romantische Literatur trennte sich nicht vom öffentlichen Leben, sondern gestaltete tatkräftig das Nationalbewusstsein und das politische Denken.

72. A versek, a drámák és a regények a haza sorsáról, a szabadságról és a jövőről szóltak, ezért a művészet erkölcsi és politikai küldetést is vállalt. – Die Gedichte, die Dramen und die Romane handelten vom Schicksal des Vaterlandes, von der Freiheit und von der Zukunft, weshalb die Kunst auch eine sittliche und politische Sendung übernahm.

73. A romantikus mű gyakran közvetlenül szólította meg olvasóit, mert célja nemcsak a gyönyörködtetés, hanem a lelkesítés és a tettre buzdítás volt. – Das romantische Werk sprach seine Leser häufig unmittelbar an, weil sein Ziel nicht nur das Erfreuen, sondern auch das Begeistern und das Aufrufen zur Tat war.

74. A romantika ábrázolta a nagy érzelmi kilengéseket, a reménytől a kétségbeesésig, a lelkesedéstől a gyászig terjedő teljes érzelmi skálát. – Die Romantik stellte die großen Gefühlsschwankungen dar, die volle Gefühlsskala, die von der Hoffnung bis zur Verzweiflung, von der Begeisterung bis zur Trauer reichte.

75. A romantikus hazafiság összekapcsolta a fájdalmat és a büszkeséget, mert a költők egyszerre siratták a nemzet baját, és hittek a felemelkedésében. – Der romantische Patriotismus verband Schmerz und Stolz, weil die Dichter zugleich das Leid der Nation beweinten und an ihren Aufstieg glaubten.

76. A romantika világképét gyakran áthatotta a sors és a végzet gondolata, mert az ember kiszolgáltatottnak érezte magát a nagy erőkkel szemben. – Das Weltbild der Romantik war häufig vom Gedanken des Schicksals und des Verhängnisses durchdrungen, weil sich der Mensch den großen Kräften ausgeliefert fühlte.

77. Ugyanakkor a romantikus ember nem adta fel, hanem éppen a reménytelenség ellenére is hitt a küzdelem értelmében. – Zugleich gab der romantische Mensch nicht auf, sondern glaubte gerade trotz der Aussichtslosigkeit an den Sinn des Kampfes.

78. Ez a tragikus, mégis cselekvő életszemlélet különösen jellemző a magyar romantika nagy alkotóira. – Diese tragische, aber dennoch tatkräftige Lebensauffassung ist besonders bezeichnend für die großen Schöpfer der ungarischen Romantik.

79. A romantika korstílusát tehát nem lehet néhány szabályba foglalni, mert lényege éppen a szabadság, a sokféleség és az egyéni kifejezés volt. – Der Epochenstil der Romantik lässt sich also nicht in wenige Regeln fassen, weil sein Wesen gerade die Freiheit, die Vielfalt und der individuelle Ausdruck war.

80. Mégis felismerhetők azok a közös vonások, amelyek a legkülönbözőbb műveket is a romantika nagy áramlatához kötik. – Dennoch lassen sich jene gemeinsamen Züge erkennen, die auch die verschiedenartigsten Werke an die große Strömung der Romantik binden.

81. Ilyen közös vonás az érzelem uralma, a képzelet szabadsága, a természet átlelkesítése és a végtelen utáni vágy. – Ein solcher gemeinsamer Zug ist die Herrschaft des Gefühls, die Freiheit der Fantasie, die Beseelung der Natur und die Sehnsucht nach dem Unendlichen.

82. Ide tartozik a múlt és a néphagyomány tisztelete, a nemzeti eszme, valamint a kivételes egyéniség és a szabadság kultusza. – Dazu gehören die Verehrung der Vergangenheit und der Volksüberlieferung, der nationale Gedanke sowie der Kult der außergewöhnlichen Persönlichkeit und der Freiheit.

83. E vonások együttese teszi felismerhetővé és összefüggővé a romantika sokszínű világát. – Die Gesamtheit dieser Züge macht die vielfarbige Welt der Romantik erkennbar und zusammenhängend.

84. A magyar romantika sajátos érdeme, hogy a világirodalmi mintákat a nemzeti sorskérdésekkel gazdagította és mélyítette el. – Das eigentümliche Verdienst der ungarischen Romantik besteht darin, dass sie die weltliterarischen Vorbilder mit den nationalen Schicksalsfragen bereicherte und vertiefte.

85. Ezáltal a magyar romantikus irodalom nemcsak követte, hanem sajátosan tovább is fejlesztette az európai romantika örökségét. – Dadurch folgte die ungarische romantische Literatur dem Erbe der europäischen Romantik nicht nur, sondern entwickelte es auf eigentümliche Weise auch weiter.

86. A romantika korstílusa a magyar irodalom egyik legfényesebb korszakát teremtette meg, amelyet máig klasszikus örökségként tartunk számon. – Der Epochenstil der Romantik schuf eine der glänzendsten Epochen der ungarischen Literatur, die wir bis heute als klassisches Erbe betrachten.

87. E korszak alkotói olyan műveket hoztak létre, amelyek a nemzeti kultúra alappilléreivé váltak, és nemzedékek sorát nevelték. – Die Schöpfer dieser Epoche schufen Werke, die zu Grundpfeilern der nationalen Kultur wurden und eine Reihe von Generationen erzogen.

88. A romantikus költészet formálta a magyar nemzeti öntudatot, mert a szép szó erejével fejezte ki a közösség reményeit és félelmeit. – Die romantische Dichtung formte das ungarische Nationalbewusstsein, weil sie mit der Kraft des schönen Wortes die Hoffnungen und Ängste der Gemeinschaft ausdrückte.

89. A romantika öröksége tovább élt a későbbi korszakokban is, mert hatása a realizmus és a modern irodalom alkotóinál is kimutatható. – Das Erbe der Romantik lebte auch in den späteren Epochen fort, weil sich sein Einfluss auch bei den Schöpfern des Realismus und der modernen Literatur nachweisen lässt.

90. A romantika mint korstílus így nemcsak lezárult történelmi jelenség, hanem a magyar irodalom állandó, eleven hagyománya is. – Die Romantik als Epochenstil ist somit nicht nur eine abgeschlossene geschichtliche Erscheinung, sondern auch eine beständige, lebendige Überlieferung der ungarischen Literatur.

91. A romantikus életérzés, a szabadságvágy és a nemzeti eszme ma is jelen van a magyar kultúra és önértelmezés mélyrétegeiben. – Das romantische Lebensgefühl, der Freiheitsdrang und der nationale Gedanke sind auch heute in den Tiefenschichten der ungarischen Kultur und Selbstdeutung gegenwärtig.

92. A romantika megtanította a magyar olvasót arra, hogy az irodalom nemcsak szórakozás, hanem a lélek és a nemzet önismeretének forrása is. – Die Romantik lehrte den ungarischen Leser, dass die Literatur nicht nur Unterhaltung, sondern auch eine Quelle der Selbsterkenntnis der Seele und der Nation ist.

93. A romantikus mű az érzelem és a gondolat, a szépség és a felelősség egységét valósította meg, ami máig példaértékű marad. – Das romantische Werk verwirklichte die Einheit von Gefühl und Gedanke, von Schönheit und Verantwortung, was bis heute vorbildlich bleibt.

94. Aki a reformkor irodalmát olvassa, mindenütt a romantika szellemével találkozik, mert e korstílus áthatotta a korszak egészét. – Wer die Literatur des Reformzeitalters liest, begegnet überall dem Geist der Romantik, weil dieser Epochenstil die ganze Epoche durchdrang.

95. A következő fejezetek nagy költői, Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany mind e korstílus szellemében alkottak. – Die großen Dichter der folgenden Kapitel, Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi und Arany, schufen alle im Geist dieses Epochenstils.

96. Az ő életművük megértéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a romantika alapvető eszméit, érzéseit és formáit. – Zum Verständnis ihres Lebenswerks ist es unerlässlich, dass wir die grundlegenden Ideen, Gefühle und Formen der Romantik kennen.

97. A romantika korstílusa adja azt a közös keretet, amelyben e látszólag különböző alkotók mégis egyetlen nagy korszakhoz tartoznak. – Der Epochenstil der Romantik gibt jenen gemeinsamen Rahmen, in dem diese scheinbar unterschiedlichen Schöpfer dennoch zu einer einzigen großen Epoche gehören.

98. A romantika megértése tehát kulcs a magyar irodalom aranykorának, a reformkor egész szellemi világának megismeréséhez. – Das Verständnis der Romantik ist also ein Schlüssel zur Erkenntnis des goldenen Zeitalters der ungarischen Literatur, der ganzen geistigen Welt des Reformzeitalters.

99. A romantika mint korstílus a nemzeti és az egyetemes emberi értékeket egyszerre tudta megszólaltatni, ezért maradt maradandó és időszerű. – Die Romantik als Epochenstil vermochte die nationalen und die allgemeinmenschlichen Werte zugleich zum Klingen zu bringen, weshalb sie bleibend und aktuell blieb.

100. E korstílus szelleme készíti elő a következő fejezetek nagy találkozásait a magyar romantika halhatatlan műveivel és alkotóival. – Der Geist dieses Epochenstils bereitet die großen Begegnungen der folgenden Kapitel mit den unsterblichen Werken und Schöpfern der ungarischen Romantik vor.

(aufklappen)magyar

1. A romantika az a nagy európai korstílus, amely a 18. század végén született meg, és a 19. század első felében vált uralkodó szellemi irányzattá.

2. A korstílus fogalma azt jelenti, hogy egy adott korszakban a művészet, az irodalom és a gondolkodás közös vonásokat, hasonló ízlést és világlátást mutat.

3. A romantika a felvilágosodás és a klasszicizmus józan, észközpontú világképére adott válaszként bontakozott ki.

4. Míg a felvilágosodás elsősorban az értelemben és a szabályokban bízott, a romantika az érzelmet, a képzeletet és a lélek mélységeit helyezte előtérbe.

5. A romantikus művész számára nem a hideg logika, hanem a szenvedély, a vágy és a sejtelem volt a legfontosabb alkotóerő.

6. A stílus elnevezése a francia „roman” szóból ered, amely regényt jelent, és a képzeletgazdag, kalandos elbeszélésekre utal.

7. A romantika először a német és az angol irodalomban jelent meg, majd fokozatosan egész Európát meghódította.

8. A német romantika olyan gondolkodókat és költőket adott, mint Novalis, a Grimm testvérek vagy E. T. A. Hoffmann, akik a mese és a titok világát tárták fel.

9. Az angol romantika nagy alakjai, Byron, Shelley és Keats, a szabadság, a lázadás és a szépség eszméjét emelték költészetük középpontjába.

10. Különösen Byron alakja hatott erősen a magyar költőkre, mert a magányos, lázadó és tragikus hős eszményét testesítette meg.

11. A romantika egyik legfontosabb vonása az egyéniség, vagyis a különleges, egyszeri emberi személyiség kultusza.

12. A romantikus felfogás szerint minden ember egyedi és megismételhetetlen, ezért a művészet feladata a belső világ hű kifejezése.

13. A művész ebben a korban különleges, kivételes lénnyé vált, akit gyakran zseninek, vagyis a teremtő erő rendkívüli hordozójának tekintettek.

14. A zseni nem szabályokat követett, hanem saját belső törvényei szerint alkotott, ezért a romantika a szabad, korlátlan képzelet művészete lett.

15. A romantikus ember gyakran szenvedett a világ és a saját vágyai közötti szakadéktól, amelyet a német irodalom „világfájdalomnak” nevezett.

16. Ez a fájdalmas életérzés abból fakadt, hogy az eszmény és a valóság sohasem eshetett teljesen egybe.

17. A romantikus hős ezért örökké elégedetlen, nyugtalan és vágyakozó, mert mindig egy elérhetetlen tökéletesség felé törekszik.

18. A vágyakozás, vagyis a „Sehnsucht” a romantika egyik alapérzése lett, mert a lélek folyton a végtelen és a távoli után sóvárgott.

19. A romantikusok különös vonzalmat éreztek a végtelen iránt, ezért a tengert, az éjszakát, a csillagos eget és a hegyeket gyakran ábrázolták.

20. A természet a romantikában nem csupán díszlet volt, hanem élő, titokzatos erő, amely tükrözte az emberi lélek hangulatait.

21. A vihar, a zúgó erdő vagy a magányos táj gyakran a belső érzelmek, a szenvedély vagy a szomorúság jelképeként jelent meg.

22. A romantika előszeretettel fordult a múlt felé, különösen a középkor lovagi, hősi és titokzatos világa iránt érdeklődött.

23. A múlt idealizálása abból fakadt, hogy a romantikusok a jelen kiábrándító valóságából egy szebbnek hitt korba vágytak vissza.

24. Ez a múltszemlélet a nemzeti öntudat felébredésével is összefonódott, mert minden nép a saját régi dicsőségében kereste identitásának gyökereit.

25. A romantika ezért szoros kapcsolatban állt a nemzeti eszmével, hiszen a nemzetet élő, sajátos lélekkel bíró közösségnek tekintette.

26. A nemzeti múlt, a néphagyomány és az anyanyelv felértékelődött, mert e forrásokból meríthette a nép a saját, eredeti kultúráját.

27. A romantikusok szenvedélyesen gyűjtötték a népdalokat, a népmeséket és a mondákat, mert bennük a nemzeti szellem tiszta hangját hallották.

28. A népiesség, vagyis a nép nyelvének és világának irodalmi felhasználása a magyar romantika egyik legfontosabb törekvésévé vált.

29. A magyar romantika a nagy nyugat-európai mintákat követte, mégis sajátos, önálló arculatot öltött a hazai történelmi helyzet miatt.

30. Míg Nyugaton a romantika gyakran befelé forduló, egyéni és álmodozó volt, Magyarországon erős nemzeti és közösségi töltetet kapott.

31. Ennek oka a reformkor sajátos történelmi helyzete volt, amelyben a nemzet a fennmaradásáért és a szabadságáért küzdött.

32. A magyar romantikus költő ezért nem vonulhatott vissza pusztán a saját belső világába, mert a haza sorsa állandó felelősséget rótt rá.

33. A magyar romantika nagy témája így a nemzet múltja, jelene és jövője lett, amelyet gyakran a felemelkedés és a pusztulás feszültségében ábrázoltak.

34. A költő szerepe megnőtt, mert a romantikus felfogás szerint a költő próféta és vezér, aki utat mutat a nemzetnek.

35. Ez a prófétai szerep különösen jól megfigyelhető Vörösmarty Mihály és később Petőfi Sándor költészetében.

36. A magyar romantika bölcsőjének a Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály neve által fémjelzett korszakot tekinthetjük.

37. Kölcsey Himnusza a nemzeti romantika egyik legkorábbi és legjelentősebb alkotása, mert a nemzet sorsát Isten előtti fohászban fogalmazza meg.

38. Vörösmarty Szózata ugyancsak a romantikus nemzeti költészet remeke, amelyben a hazához való hűség és a jövő reménye szólal meg.

39. A romantikus irodalom kedvelt műfaja lett a ballada, mert ez a tömör, drámai és titokzatos forma jól illett a kor komor hangulatához.

40. Szintén népszerűvé vált a történelmi eposz és a történelmi dráma, amely a nemzet régi hőseit és sorsfordulóit elevenítette fel.

41. A romantika a regény műfaját is átformálta, mert az érzelmek, a kalandok és a nagy szenvedélyek ábrázolására nyújtott tág teret.

42. A magyar romantikus regény legnagyobb mestere Jókai Mór lett, akinek műveiben a képzelet és a nemzeti eszmény csodálatosan egyesült.

43. A romantika egyik jellemző vonása az ellentétek kedvelése, mert a fény és a sötétség, a jó és a rossz éles szembeállítása fokozta a drámai hatást.

44. A romantikus alkotó szívesen ábrázolt szélsőséges helyzeteket, rendkívüli szenvedélyeket és kivételes, sorsüldözte hősöket.

45. A cselekmény gyakran különös, titokzatos vagy éppen kísérteties elemekkel telt meg, mert a romantika vonzódott a rejtélyes és a csodás iránt.

46. A romantikus képzelet nem ismert szigorú határokat, ezért a valóság és az álom, a lehetséges és a lehetetlen szabadon keveredett a művekben.

47. A stílus előszeretettel élt a jelképekkel, mert egy-egy kép, tárgy vagy táj mélyebb, rejtett jelentést hordozott.

48. A romantikus nyelv gazdag, érzelmes és emelkedett, tele merész képekkel, hasonlatokkal és nagy retorikai lendülettel.

49. A romantika a művészetek egységét is hirdette, ezért a költészet, a zene és a festészet szoros kapcsolatba került egymással.

50. A zene különösen fontos szerepet kapott, mert a romantikusok úgy vélték, hogy éppen a zene képes a legmélyebb érzelmek kifejezésére.

51. A romantikus életérzést gyakran áthatotta a magány, mert a kivételes egyéniség nem találta helyét a hétköznapi, közönséges világban.

52. A magányos, félreértett és szenvedő hős a romantika egyik legjellemzőbb alakja lett, akit gyakran a sors kegyetlenül próbára tett.

53. A szerelem szintén központi téma volt, de a romantikus szerelem gyakran beteljesületlen, tragikus vagy éppen halálba torkolló érzés.

54. A halál és az elmúlás gondolata áthatotta a kor költészetét, mert a romantikusok a mulandóságban is a végtelen felé vezető utat keresték.

55. A romantika mégsem volt pusztán borongós vagy pesszimista irányzat, mert benne a lelkesedés, a hit és a tettvágy ereje is felizzott.

56. Különösen a magyar romantikában erős volt a cselekvés és az áldozat eszménye, mert a nemzet jövője tettekre szólította a költőket.

57. A szabadság a romantika egyik legszentebb eszméje volt, legyen szó egyéni, művészi vagy nemzeti szabadságról.

58. A szabadságvágy összekapcsolta a romantikát a reformkor politikai törekvéseivel, mert mindkettő a régi kötöttségek lerombolására tört.

59. A romantikus szabadságeszmény csúcspontja Petőfi Sándor költészetében jelent meg, aki a szabadságért még az életét is kész volt feláldozni.

60. Petőfi költészete egyszerre volt személyes és közösségi, mert a saját érzéseit mindig a nemzet és az emberiség nagy ügyeivel kötötte össze.

61. A romantika a magyar irodalmi nyelvet is gazdagította, mert a költők merész új szavakat, képeket és fordulatokat teremtettek.

62. A nyelvújítás eredményei éppen a romantika idején értek be, ezért a költők immár hajlékony, kifejező és modern nyelven alkothattak.

63. A romantikus költészet a ritmus és a zeneiség iránt is különös érzékenységet mutatott, mert a vers hangzása maga is jelentést hordozott.

64. A romantika korstílusa nem egységes és zárt rendszer volt, hanem sokféle irányzatot, hangot és egyéniséget foglalt magában.

65. Voltak benne komor és derűs, álmodozó és harcos, elvágyódó és cselekvő vonások, amelyek koronként és költőnként más-más arányban keveredtek.

66. A romantika és a klasszicizmus egy ideig párhuzamosan élt egymás mellett, ezért néhány költő műveiben mindkét stílus jegyei felismerhetők.

67. Berzsenyi Dániel például már a romantika felé mutatott, miközben műveiben a klasszikus formák fegyelme is jelen volt.

68. A romantika a magyar irodalomban körülbelül az 1820-as évektől az 1850-es évekig volt a meghatározó korstílus.

69. Ez az időszak szinte teljesen egybeesett a reformkorral, ezért a romantika és a nemzeti megújulás mozgalma elválaszthatatlanul összefonódott.

70. A romantika és a reformkor kapcsolata olyan szoros volt, hogy a korszak nagy költői egyben a nemzeti mozgalom szellemi vezetői is voltak.

71. A romantikus irodalom nem különült el a közélettől, hanem tevékenyen alakította a nemzeti öntudatot és a politikai gondolkodást.

72. A versek, a drámák és a regények a haza sorsáról, a szabadságról és a jövőről szóltak, ezért a művészet erkölcsi és politikai küldetést is vállalt.

73. A romantikus mű gyakran közvetlenül szólította meg olvasóit, mert célja nemcsak a gyönyörködtetés, hanem a lelkesítés és a tettre buzdítás volt.

74. A romantika ábrázolta a nagy érzelmi kilengéseket, a reménytől a kétségbeesésig, a lelkesedéstől a gyászig terjedő teljes érzelmi skálát.

75. A romantikus hazafiság összekapcsolta a fájdalmat és a büszkeséget, mert a költők egyszerre siratták a nemzet baját, és hittek a felemelkedésében.

76. A romantika világképét gyakran áthatotta a sors és a végzet gondolata, mert az ember kiszolgáltatottnak érezte magát a nagy erőkkel szemben.

77. Ugyanakkor a romantikus ember nem adta fel, hanem éppen a reménytelenség ellenére is hitt a küzdelem értelmében.

78. Ez a tragikus, mégis cselekvő életszemlélet különösen jellemző a magyar romantika nagy alkotóira.

79. A romantika korstílusát tehát nem lehet néhány szabályba foglalni, mert lényege éppen a szabadság, a sokféleség és az egyéni kifejezés volt.

80. Mégis felismerhetők azok a közös vonások, amelyek a legkülönbözőbb műveket is a romantika nagy áramlatához kötik.

81. Ilyen közös vonás az érzelem uralma, a képzelet szabadsága, a természet átlelkesítése és a végtelen utáni vágy.

82. Ide tartozik a múlt és a néphagyomány tisztelete, a nemzeti eszme, valamint a kivételes egyéniség és a szabadság kultusza.

83. E vonások együttese teszi felismerhetővé és összefüggővé a romantika sokszínű világát.

84. A magyar romantika sajátos érdeme, hogy a világirodalmi mintákat a nemzeti sorskérdésekkel gazdagította és mélyítette el.

85. Ezáltal a magyar romantikus irodalom nemcsak követte, hanem sajátosan tovább is fejlesztette az európai romantika örökségét.

86. A romantika korstílusa a magyar irodalom egyik legfényesebb korszakát teremtette meg, amelyet máig klasszikus örökségként tartunk számon.

87. E korszak alkotói olyan műveket hoztak létre, amelyek a nemzeti kultúra alappilléreivé váltak, és nemzedékek sorát nevelték.

88. A romantikus költészet formálta a magyar nemzeti öntudatot, mert a szép szó erejével fejezte ki a közösség reményeit és félelmeit.

89. A romantika öröksége tovább élt a későbbi korszakokban is, mert hatása a realizmus és a modern irodalom alkotóinál is kimutatható.

90. A romantika mint korstílus így nemcsak lezárult történelmi jelenség, hanem a magyar irodalom állandó, eleven hagyománya is.

91. A romantikus életérzés, a szabadságvágy és a nemzeti eszme ma is jelen van a magyar kultúra és önértelmezés mélyrétegeiben.

92. A romantika megtanította a magyar olvasót arra, hogy az irodalom nemcsak szórakozás, hanem a lélek és a nemzet önismeretének forrása is.

93. A romantikus mű az érzelem és a gondolat, a szépség és a felelősség egységét valósította meg, ami máig példaértékű marad.

94. Aki a reformkor irodalmát olvassa, mindenütt a romantika szellemével találkozik, mert e korstílus áthatotta a korszak egészét.

95. A következő fejezetek nagy költői, Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany mind e korstílus szellemében alkottak.

96. Az ő életművük megértéséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük a romantika alapvető eszméit, érzéseit és formáit.

97. A romantika korstílusa adja azt a közös keretet, amelyben e látszólag különböző alkotók mégis egyetlen nagy korszakhoz tartoznak.

98. A romantika megértése tehát kulcs a magyar irodalom aranykorának, a reformkor egész szellemi világának megismeréséhez.

99. A romantika mint korstílus a nemzeti és az egyetemes emberi értékeket egyszerre tudta megszólaltatni, ezért maradt maradandó és időszerű.

100. E korstílus szelleme készíti elő a következő fejezetek nagy találkozásait a magyar romantika halhatatlan műveivel és alkotóival.

(aufklappen)német

1. Die Romantik ist jener große europäische Epochenstil, der am Ende des 18. Jahrhunderts entstand und in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts zur herrschenden geistigen Strömung wurde.

2. Der Begriff des Epochenstils bedeutet, dass Kunst, Literatur und Denken in einer bestimmten Zeit gemeinsame Züge, einen ähnlichen Geschmack und eine ähnliche Weltsicht aufweisen.

3. Die Romantik entfaltete sich als Antwort auf das nüchterne, vernunftzentrierte Weltbild der Aufklärung und des Klassizismus.

4. Während die Aufklärung vor allem der Vernunft und den Regeln vertraute, rückte die Romantik das Gefühl, die Fantasie und die Tiefen der Seele in den Vordergrund.

5. Für den romantischen Künstler war nicht die kalte Logik, sondern die Leidenschaft, die Sehnsucht und die Ahnung die wichtigste schöpferische Kraft.

6. Die Bezeichnung des Stils leitet sich vom französischen Wort „roman“ ab, das Roman bedeutet und auf fantasievolle, abenteuerliche Erzählungen verweist.

7. Die Romantik trat zuerst in der deutschen und der englischen Literatur auf und eroberte dann allmählich ganz Europa.

8. Die deutsche Romantik brachte Denker und Dichter wie Novalis, die Brüder Grimm oder E. T. A. Hoffmann hervor, die die Welt des Märchens und des Geheimnisses erschlossen.

9. Die großen Gestalten der englischen Romantik, Byron, Shelley und Keats, erhoben die Idee der Freiheit, der Auflehnung und der Schönheit zum Mittelpunkt ihrer Dichtung.

10. Besonders die Gestalt Byrons wirkte stark auf die ungarischen Dichter, weil er das Ideal des einsamen, aufständischen und tragischen Helden verkörperte.

11. Einer der wichtigsten Züge der Romantik ist der Kult der Individualität, also der besonderen, einmaligen menschlichen Persönlichkeit.

12. Nach romantischer Auffassung ist jeder Mensch einzigartig und unwiederholbar, weshalb die Aufgabe der Kunst der treue Ausdruck der inneren Welt ist.

13. Der Künstler wurde in dieser Zeit zu einem besonderen, außergewöhnlichen Wesen, das man häufig als Genie, also als außerordentlichen Träger der schöpferischen Kraft, betrachtete.

14. Das Genie folgte keinen Regeln, sondern schuf nach seinen eigenen inneren Gesetzen, weshalb die Romantik zur Kunst der freien, schrankenlosen Fantasie wurde.

15. Der romantische Mensch litt häufig unter der Kluft zwischen der Welt und seinen eigenen Sehnsüchten, die die deutsche Literatur „Weltschmerz“ nannte.

16. Dieses schmerzhafte Lebensgefühl entsprang der Tatsache, dass das Ideal und die Wirklichkeit niemals völlig zusammenfallen konnten.

17. Der romantische Held ist deshalb ewig unzufrieden, ruhelos und sehnsuchtsvoll, weil er stets nach einer unerreichbaren Vollkommenheit strebt.

18. Die Sehnsucht wurde zu einem der Grundgefühle der Romantik, weil die Seele beständig nach dem Unendlichen und dem Fernen verlangte.

19. Die Romantiker empfanden eine besondere Zuneigung zum Unendlichen, weshalb sie das Meer, die Nacht, den Sternenhimmel und die Berge häufig darstellten.

20. Die Natur war in der Romantik nicht bloß Kulisse, sondern eine lebendige, geheimnisvolle Kraft, die die Stimmungen der menschlichen Seele widerspiegelte.

21. Der Sturm, der rauschende Wald oder die einsame Landschaft erschienen häufig als Sinnbild der inneren Gefühle, der Leidenschaft oder der Trauer.

22. Die Romantik wandte sich mit Vorliebe der Vergangenheit zu und interessierte sich besonders für die ritterliche, heroische und geheimnisvolle Welt des Mittelalters.

23. Die Idealisierung der Vergangenheit entsprang dem Umstand, dass sich die Romantiker aus der ernüchternden Wirklichkeit der Gegenwart in eine für schöner gehaltene Zeit zurücksehnten.

24. Diese Sicht auf die Vergangenheit verband sich auch mit dem Erwachen des Nationalbewusstseins, weil jedes Volk in seinem alten Ruhm die Wurzeln seiner Identität suchte.

25. Die Romantik stand deshalb in enger Verbindung mit dem nationalen Gedanken, denn sie betrachtete die Nation als eine lebendige Gemeinschaft mit einer eigenen Seele.

26. Die nationale Vergangenheit, die Volksüberlieferung und die Muttersprache erfuhren eine Aufwertung, weil das Volk aus diesen Quellen seine eigene, ursprüngliche Kultur schöpfen konnte.

27. Die Romantiker sammelten leidenschaftlich die Volkslieder, die Volksmärchen und die Sagen, weil sie in ihnen die reine Stimme des nationalen Geistes vernahmen.

28. Die Volkstümlichkeit, also die literarische Nutzung der Sprache und der Welt des Volkes, wurde zu einem der wichtigsten Bestrebungen der ungarischen Romantik.

29. Die ungarische Romantik folgte den großen westeuropäischen Vorbildern, nahm jedoch wegen der einheimischen geschichtlichen Lage eine eigentümliche, selbstständige Gestalt an.

30. Während die Romantik im Westen häufig nach innen gekehrt, individuell und träumerisch war, erhielt sie in Ungarn eine starke nationale und gemeinschaftliche Ladung.

31. Der Grund dafür war die besondere geschichtliche Lage des Reformzeitalters, in der die Nation um ihr Überleben und ihre Freiheit kämpfte.

32. Der ungarische romantische Dichter konnte sich deshalb nicht bloß in seine eigene innere Welt zurückziehen, weil das Schicksal des Vaterlandes ihm eine ständige Verantwortung auferlegte.

33. Das große Thema der ungarischen Romantik wurde so die Vergangenheit, die Gegenwart und die Zukunft der Nation, die man häufig in der Spannung von Aufstieg und Untergang darstellte.

34. Die Rolle des Dichters wuchs, weil der Dichter nach romantischer Auffassung ein Prophet und Führer ist, der der Nation den Weg weist.

35. Diese prophetische Rolle lässt sich besonders gut in der Dichtung von Mihály Vörösmarty und später von Sándor Petőfi beobachten.

36. Als Wiege der ungarischen Romantik können wir jene Epoche betrachten, die durch die Namen von Ferenc Kölcsey und Mihály Vörösmarty gekennzeichnet ist.

37. Kölceys „Himnusz“ (Hymne) ist eine der frühesten und bedeutendsten Schöpfungen der nationalen Romantik, weil sie das Schicksal der Nation in einem Gebet vor Gott ausdrückt.

38. Vörösmartys „Szózat“ (Aufruf) ist ebenfalls ein Meisterwerk der romantischen Nationaldichtung, in dem die Treue zum Vaterland und die Hoffnung auf die Zukunft ertönen.

39. Eine beliebte Gattung der romantischen Literatur wurde die Ballade, weil diese gedrängte, dramatische und geheimnisvolle Form gut zur düsteren Stimmung der Zeit passte.

40. Ebenso beliebt wurden das historische Epos und das historische Drama, die die alten Helden und die Schicksalswenden der Nation lebendig werden ließen.

41. Die Romantik gestaltete auch die Gattung des Romans um, weil sie einen weiten Raum für die Darstellung der Gefühle, der Abenteuer und der großen Leidenschaften bot.

42. Der größte Meister des ungarischen romantischen Romans wurde Mór Jókai, in dessen Werken sich die Fantasie und das nationale Ideal auf wunderbare Weise vereinten.

43. Ein bezeichnender Zug der Romantik ist die Vorliebe für Gegensätze, weil die scharfe Gegenüberstellung von Licht und Dunkel, von Gut und Böse die dramatische Wirkung steigerte.

44. Der romantische Schöpfer stellte gern extreme Situationen, außergewöhnliche Leidenschaften und außerordentliche, vom Schicksal verfolgte Helden dar.

45. Die Handlung füllte sich häufig mit seltsamen, geheimnisvollen oder geradezu gespenstischen Elementen, weil die Romantik sich zum Rätselhaften und Wunderbaren hingezogen fühlte.

46. Die romantische Fantasie kannte keine strengen Grenzen, weshalb sich Wirklichkeit und Traum, Mögliches und Unmögliches in den Werken frei vermischten.

47. Der Stil bediente sich mit Vorliebe der Sinnbilder, weil ein Bild, ein Gegenstand oder eine Landschaft eine tiefere, verborgene Bedeutung trug.

48. Die romantische Sprache ist reich, gefühlvoll und erhaben, voller kühner Bilder, Vergleiche und großen rhetorischen Schwungs.

49. Die Romantik verkündete auch die Einheit der Künste, weshalb die Dichtung, die Musik und die Malerei in eine enge Verbindung zueinander traten.

50. Die Musik erhielt eine besonders wichtige Rolle, weil die Romantiker meinten, dass gerade die Musik die tiefsten Gefühle auszudrücken vermöge.

51. Das romantische Lebensgefühl war häufig von Einsamkeit durchdrungen, weil die außergewöhnliche Persönlichkeit ihren Platz in der alltäglichen, gewöhnlichen Welt nicht fand.

52. Der einsame, missverstandene und leidende Held wurde zu einer der bezeichnendsten Gestalten der Romantik, den das Schicksal oft grausam auf die Probe stellte.

53. Die Liebe war ebenfalls ein zentrales Thema, doch die romantische Liebe ist häufig ein unerfülltes, tragisches oder geradezu in den Tod mündendes Gefühl.

54. Der Gedanke des Todes und des Vergehens durchdrang die Dichtung der Zeit, weil die Romantiker auch in der Vergänglichkeit den zum Unendlichen führenden Weg suchten.

55. Die Romantik war dennoch keine bloß düstere oder pessimistische Strömung, weil in ihr auch die Kraft der Begeisterung, des Glaubens und des Tatendrangs aufglühte.

56. Besonders in der ungarischen Romantik war das Ideal der Tat und des Opfers stark, weil die Zukunft der Nation die Dichter zum Handeln aufrief.

57. Die Freiheit war eine der heiligsten Ideen der Romantik, mochte es sich um individuelle, künstlerische oder nationale Freiheit handeln.

58. Der Freiheitsdrang verband die Romantik mit den politischen Bestrebungen des Reformzeitalters, weil beide auf die Zertrümmerung der alten Fesseln zielten.

59. Der Höhepunkt des romantischen Freiheitsideals erschien in der Dichtung von Sándor Petőfi, der für die Freiheit sogar sein Leben zu opfern bereit war.

60. Petőfis Dichtung war zugleich persönlich und gemeinschaftlich, weil er seine eigenen Gefühle stets mit den großen Anliegen der Nation und der Menschheit verband.

61. Die Romantik bereicherte auch die ungarische Literatursprache, weil die Dichter kühne neue Wörter, Bilder und Wendungen schufen.

62. Die Ergebnisse der Spracherneuerung reiften gerade zur Zeit der Romantik, weshalb die Dichter nunmehr in einer geschmeidigen, ausdrucksvollen und modernen Sprache schaffen konnten.

63. Die romantische Dichtung zeigte auch eine besondere Empfindsamkeit für Rhythmus und Musikalität, weil der Klang des Gedichts selbst eine Bedeutung trug.

64. Der Epochenstil der Romantik war kein einheitliches und geschlossenes System, sondern umfasste vielerlei Strömungen, Töne und Persönlichkeiten.

65. Es gab in ihr düstere und heitere, träumerische und kämpferische, sehnsüchtige und tatkräftige Züge, die sich je nach Zeit und Dichter in unterschiedlichem Verhältnis mischten.

66. Die Romantik und der Klassizismus lebten eine Zeit lang parallel nebeneinander, weshalb sich in den Werken einiger Dichter die Merkmale beider Stile erkennen lassen.

67. Dániel Berzsenyi etwa wies bereits auf die Romantik hin, während in seinen Werken zugleich die Disziplin der klassischen Formen gegenwärtig war.

68. Die Romantik war in der ungarischen Literatur etwa von den 1820er bis in die 1850er Jahre der bestimmende Epochenstil.

69. Diese Zeitspanne fiel fast völlig mit dem Reformzeitalter zusammen, weshalb sich die Romantik und die Bewegung der nationalen Erneuerung untrennbar verflochten.

70. Die Verbindung von Romantik und Reformzeitalter war so eng, dass die großen Dichter der Epoche zugleich die geistigen Führer der nationalen Bewegung waren.

71. Die romantische Literatur trennte sich nicht vom öffentlichen Leben, sondern gestaltete tatkräftig das Nationalbewusstsein und das politische Denken.

72. Die Gedichte, die Dramen und die Romane handelten vom Schicksal des Vaterlandes, von der Freiheit und von der Zukunft, weshalb die Kunst auch eine sittliche und politische Sendung übernahm.

73. Das romantische Werk sprach seine Leser häufig unmittelbar an, weil sein Ziel nicht nur das Erfreuen, sondern auch das Begeistern und das Aufrufen zur Tat war.

74. Die Romantik stellte die großen Gefühlsschwankungen dar, die volle Gefühlsskala, die von der Hoffnung bis zur Verzweiflung, von der Begeisterung bis zur Trauer reichte.

75. Der romantische Patriotismus verband Schmerz und Stolz, weil die Dichter zugleich das Leid der Nation beweinten und an ihren Aufstieg glaubten.

76. Das Weltbild der Romantik war häufig vom Gedanken des Schicksals und des Verhängnisses durchdrungen, weil sich der Mensch den großen Kräften ausgeliefert fühlte.

77. Zugleich gab der romantische Mensch nicht auf, sondern glaubte gerade trotz der Aussichtslosigkeit an den Sinn des Kampfes.

78. Diese tragische, aber dennoch tatkräftige Lebensauffassung ist besonders bezeichnend für die großen Schöpfer der ungarischen Romantik.

79. Der Epochenstil der Romantik lässt sich also nicht in wenige Regeln fassen, weil sein Wesen gerade die Freiheit, die Vielfalt und der individuelle Ausdruck war.

80. Dennoch lassen sich jene gemeinsamen Züge erkennen, die auch die verschiedenartigsten Werke an die große Strömung der Romantik binden.

81. Ein solcher gemeinsamer Zug ist die Herrschaft des Gefühls, die Freiheit der Fantasie, die Beseelung der Natur und die Sehnsucht nach dem Unendlichen.

82. Dazu gehören die Verehrung der Vergangenheit und der Volksüberlieferung, der nationale Gedanke sowie der Kult der außergewöhnlichen Persönlichkeit und der Freiheit.

83. Die Gesamtheit dieser Züge macht die vielfarbige Welt der Romantik erkennbar und zusammenhängend.

84. Das eigentümliche Verdienst der ungarischen Romantik besteht darin, dass sie die weltliterarischen Vorbilder mit den nationalen Schicksalsfragen bereicherte und vertiefte.

85. Dadurch folgte die ungarische romantische Literatur dem Erbe der europäischen Romantik nicht nur, sondern entwickelte es auf eigentümliche Weise auch weiter.

86. Der Epochenstil der Romantik schuf eine der glänzendsten Epochen der ungarischen Literatur, die wir bis heute als klassisches Erbe betrachten.

87. Die Schöpfer dieser Epoche schufen Werke, die zu Grundpfeilern der nationalen Kultur wurden und eine Reihe von Generationen erzogen.

88. Die romantische Dichtung formte das ungarische Nationalbewusstsein, weil sie mit der Kraft des schönen Wortes die Hoffnungen und Ängste der Gemeinschaft ausdrückte.

89. Das Erbe der Romantik lebte auch in den späteren Epochen fort, weil sich sein Einfluss auch bei den Schöpfern des Realismus und der modernen Literatur nachweisen lässt.

90. Die Romantik als Epochenstil ist somit nicht nur eine abgeschlossene geschichtliche Erscheinung, sondern auch eine beständige, lebendige Überlieferung der ungarischen Literatur.

91. Das romantische Lebensgefühl, der Freiheitsdrang und der nationale Gedanke sind auch heute in den Tiefenschichten der ungarischen Kultur und Selbstdeutung gegenwärtig.

92. Die Romantik lehrte den ungarischen Leser, dass die Literatur nicht nur Unterhaltung, sondern auch eine Quelle der Selbsterkenntnis der Seele und der Nation ist.

93. Das romantische Werk verwirklichte die Einheit von Gefühl und Gedanke, von Schönheit und Verantwortung, was bis heute vorbildlich bleibt.

94. Wer die Literatur des Reformzeitalters liest, begegnet überall dem Geist der Romantik, weil dieser Epochenstil die ganze Epoche durchdrang.

95. Die großen Dichter der folgenden Kapitel, Katona, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi und Arany, schufen alle im Geist dieses Epochenstils.

96. Zum Verständnis ihres Lebenswerks ist es unerlässlich, dass wir die grundlegenden Ideen, Gefühle und Formen der Romantik kennen.

97. Der Epochenstil der Romantik gibt jenen gemeinsamen Rahmen, in dem diese scheinbar unterschiedlichen Schöpfer dennoch zu einer einzigen großen Epoche gehören.

98. Das Verständnis der Romantik ist also ein Schlüssel zur Erkenntnis des goldenen Zeitalters der ungarischen Literatur, der ganzen geistigen Welt des Reformzeitalters.

99. Die Romantik als Epochenstil vermochte die nationalen und die allgemeinmenschlichen Werte zugleich zum Klingen zu bringen, weshalb sie bleibend und aktuell blieb.

100. Der Geist dieses Epochenstils bereitet die großen Begegnungen der folgenden Kapitel mit den unsterblichen Werken und Schöpfern der ungarischen Romantik vor.