6.4.3 – Literatur lang

6.4.3 – A kései líra: Halotti beszéd, Hajnali részegség – Die späte Lyrik: Halotti beszéd, Hajnali részegség

1. Kosztolányi Dezső kései lírája költészetének legmélyebb és legérettebb szakasza, amelyben a halál közelségében a lét végső kérdéseivel néz szembe. – Dezső Kosztolányis späte Lyrik ist die tiefste und reifste Phase seiner Dichtung, in der er in der Nähe des Todes den letzten Fragen des Daseins ins Auge blickt.

2. Ezek a versek nagyrészt az 1935-ös Számadás című kötetben jelentek meg, amely már a súlyos betegséggel küzdő költő szellemi végrendelete. – Diese Gedichte erschienen größtenteils im Band „Számadás“ („Rechenschaft“) von 1935, der bereits das geistige Vermächtnis des mit einer schweren Krankheit ringenden Dichters ist.

3. A kötet címe önmagában is sokatmondó, mert a számvetés, az élet mérlegének megvonása áll a kései versek középpontjában. – Der Titel des Bandes ist schon für sich vielsagend, weil die Abrechnung, das Ziehen der Lebensbilanz, im Mittelpunkt der späten Gedichte steht.

4. A kései líra két legnagyobb darabja a Halotti beszéd és a Hajnali részegség, amelyek a magyar költészet máig eleven csúcsteljesítményei. – Die beiden größten Stücke der späten Lyrik sind „Halotti beszéd“ („Grabrede“) und „Hajnali részegség“ („Morgentaumel“), die bis heute lebendige Gipfelleistungen der ungarischen Dichtung sind.

5. Mindkét vers a halál és az emberi lét értékének kérdésével foglalkozik, mégis egészen különböző hangnemben és formában. – Beide Gedichte beschäftigen sich mit der Frage des Todes und des Wertes des menschlichen Daseins, dennoch in ganz verschiedenem Ton und in verschiedener Form.

6. A Halotti beszéd 1933-ban keletkezett, és címét a legrégibb magyar nyelvemléktől, a középkori Halotti beszéd és könyörgéstől kölcsönzi. – „Halotti beszéd“ entstand 1933 und entlehnt seinen Titel dem ältesten ungarischen Sprachdenkmal, der mittelalterlichen „Halotti beszéd és könyörgés“ („Grabrede und Fürbitte“).

7. Ez a cím tudatos utalás, mert Kosztolányi verse ugyanúgy egy halott fölötti búcsúbeszéd, mint középkori névrokona. – Dieser Titel ist eine bewusste Anspielung, weil Kosztolányis Gedicht ebenso eine Abschiedsrede über einem Toten ist wie sein mittelalterlicher Namensvetter.

8. A vers egy meghalt, hétköznapi emberről szól, akit a költő nem hősként, hanem egyszerű, átlagos emberként mutat be. – Das Gedicht handelt von einem verstorbenen, alltäglichen Menschen, den der Dichter nicht als Helden, sondern als einfachen, durchschnittlichen Menschen darstellt.

9. A vers híres nyitósora, „Látjátok feleim, egyszerre meghalt”, közvetlenül idézi a középkori szöveg megszólító, közösségi hangját. – Die berühmte Anfangszeile des Gedichts, „Látjátok feleim, egyszerre meghalt“ („Seht, meine Brüder, plötzlich starb er“), zitiert unmittelbar den anredenden, gemeinschaftlichen Ton des mittelalterlichen Textes.

10. A megszólítás bevonja az olvasót a gyászba, mert mindannyiunkat a halott „feleiként”, azaz társaiként szólít meg. – Die Anrede zieht den Leser in die Trauer hinein, weil sie uns alle als „feleim“, also als Gefährten des Toten anspricht.

11. A vers alapgondolata, hogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, ezért a halál mindig egy egész, pótolhatatlan világot semmisít meg. – Der Grundgedanke des Gedichts ist, dass jeder Mensch einmalig und unwiederholbar ist, weshalb der Tod stets eine ganze, unersetzliche Welt vernichtet.

12. Ezt a gondolatot foglalja össze a mű leghíresebb sora: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” – Diesen Gedanken fasst die berühmteste Zeile des Werkes zusammen: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.“ („So ist der Mensch. Ein einziges Exemplar.“)

13. Az „egyedüli példány” kifejezés azt hangsúlyozza, hogy minden emberből csak egyetlenegy létezik a világon, és soha nem lesz belőle másik. – Der Ausdruck „egyedüli példány“ betont, dass es von jedem Menschen nur ein einziges auf der Welt gibt und niemals ein anderes von ihm geben wird.

14. Kosztolányi ezt a gondolatot egy megrázó természeti hasonlattal erősíti meg, amely szerint két teljesen egyforma falevél sem nő a fán. – Kosztolányi bekräftigt diesen Gedanken mit einem erschütternden Naturvergleich, wonach auch keine zwei völlig gleichen Blätter am Baum wachsen.

15. A sorok, hogy „nem élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél”, az egyszeriség természeti törvényét fejezik ki. – Die Zeilen „nem élt belőle több és most sem él, / s mint fán se nő egyforma két levél“ („nicht mehr lebte von ihm und lebt auch jetzt nicht, / wie am Baum nicht zwei gleiche Blätter wachsen“) drücken das Naturgesetz der Einmaligkeit aus.

16. A vers a halott emberéletének apró, hétköznapi részleteit sorolja fel, mert éppen ezekben mutatkozik meg egyszeri egyénisége. – Das Gedicht zählt die kleinen, alltäglichen Einzelheiten des Lebens des Toten auf, weil sich gerade in diesen seine einmalige Persönlichkeit zeigt.

17. A szokásai, a gesztusai, a szavajárása, a mozdulatai mind csak rá voltak jellemzők, és vele együtt tűntek el örökre. – Seine Gewohnheiten, seine Gesten, seine Redensart, seine Bewegungen waren alle nur für ihn kennzeichnend und verschwanden mit ihm für immer.

18. A hétköznapiság ábrázolása így nem lekicsinylés, hanem éppen az egyszerű ember méltóságának és pótolhatatlanságának megvallása. – Die Darstellung des Alltäglichen ist somit keine Herabsetzung, sondern gerade das Bekenntnis zur Würde und Unersetzlichkeit des einfachen Menschen.

19. Kosztolányi humanizmusa itt teljes erővel megnyilvánul, mert a legátlagosabb emberi életet is végtelenül becsesnek és egyedülállónak tartja. – Kosztolányis Humanismus offenbart sich hier mit voller Kraft, weil er auch das durchschnittlichste menschliche Leben für unendlich kostbar und einzigartig hält.

20. A vers megrendítő ereje abból fakad, hogy a halált nem elvontan, hanem egy konkrét, megnevezhető ember veszteségeként éli át. – Die erschütternde Kraft des Gedichts rührt daher, dass es den Tod nicht abstrakt, sondern als den Verlust eines konkreten, benennbaren Menschen erlebt.

21. A halál a versben visszavonhatatlan és végleges, mert a költő szerint semmi, se könny, se szó, se orvosság nem keltheti életre a halottat. – Der Tod ist im Gedicht unwiderruflich und endgültig, weil dem Dichter zufolge nichts, weder Träne noch Wort noch Arznei, den Toten wieder zum Leben erwecken kann.

22. Ez a szigorú, vigasztalanul földi halálfelfogás különösen modern, mert nem a túlvilági reményben, hanem a földi lét értékében keres vigaszt. – Diese strenge, trostlos irdische Todesauffassung ist besonders modern, weil sie den Trost nicht in der jenseitigen Hoffnung, sondern im Wert des irdischen Daseins sucht.

23. A vigasz, ha egyáltalán van, abban rejlik, hogy az egyszeri ember élt, és létezésével gazdagította a világot. – Der Trost liegt, wenn überhaupt, darin, dass der einmalige Mensch gelebt und mit seinem Dasein die Welt bereichert hat.

24. A Halotti beszéd formája is a tartalmat szolgálja, mert a nyugodt, méltóságteljes verselés a búcsúbeszéd ünnepélyes hangját idézi. – Auch die Form der „Halotti beszéd“ dient dem Inhalt, weil die ruhige, würdevolle Versgestaltung den feierlichen Ton der Abschiedsrede heraufruft.

25. A vers nyelve egyszerre archaikus és modern, mert a régi nyelvemlék hangját a huszadik századi ember gondolataival ötvözi. – Die Sprache des Gedichts ist zugleich archaisch und modern, weil sie den Ton des alten Sprachdenkmals mit den Gedanken des Menschen des zwanzigsten Jahrhunderts verschmilzt.

26. A Halotti beszéd az emberi méltóság és az egyéni élet pótolhatatlanságának egyik legszebb magyar költői megfogalmazása. – „Halotti beszéd“ ist eine der schönsten ungarischen dichterischen Formulierungen der menschlichen Würde und der Unersetzlichkeit des individuellen Lebens.

27. A vers üzenete egyetemes, mert nem egy különleges emberről, hanem az emberi lét közös, mindenkire érvényő tapasztalatáról szól. – Die Botschaft des Gedichts ist allgemeingültig, weil es nicht von einem besonderen Menschen, sondern von der gemeinsamen, für jeden gültigen Erfahrung des menschlichen Daseins handelt.

28. Kosztolányi itt a halál elkerülhetetlenségével szemben az egyéni élet egyszeri csodáját állítja, amely minden veszteséget tragikussá tesz. – Kosztolányi stellt hier der Unausweichlichkeit des Todes das einmalige Wunder des individuellen Lebens gegenüber, das jeden Verlust tragisch macht.

29. A vers azt tanítja, hogy egyetlen ember halála is felmérhetetlen veszteség, mert vele egy egész, senki máséhoz nem hasonlítható világ szűnik meg. – Das Gedicht lehrt, dass auch der Tod eines einzigen Menschen ein unermesslicher Verlust ist, weil mit ihm eine ganze, mit niemandes anderem vergleichbare Welt erlischt.

30. A Halotti beszéd így a részvét és az emberi szolidaritás nagy verse, amely minden élet feltétlen értékét hirdeti. – „Halotti beszéd“ ist somit das große Gedicht der Anteilnahme und der menschlichen Solidarität, das den unbedingten Wert jedes Lebens verkündet.

31. A Hajnali részegség egészen más hangulatú, mert a halál árnyékában a lét szépségének és csodájának ujjongó felfedezését fogalmazza meg. – „Hajnali részegség“ ist von ganz anderer Stimmung, weil es im Schatten des Todes die jubelnde Entdeckung der Schönheit und des Wunders des Daseins formuliert.

32. A vers egy álmatlan éjszakán játszódik, amikor a költő az ablakhoz lép, és kitekint a hajnal előtti égboltra. – Das Gedicht spielt in einer schlaflosen Nacht, in der der Dichter ans Fenster tritt und in den Himmel vor der Morgendämmerung hinausblickt.

33. A vers eleje a földi élet fáradtságát, csömörét és kiüresedését panaszolja, mert a költő úgy érzi, elrontotta életét. – Der Anfang des Gedichts beklagt die Müdigkeit, den Überdruss und die Entleerung des irdischen Lebens, weil der Dichter das Gefühl hat, sein Leben verpfuscht zu haben.

34. Ám amikor felnéz az égre, hirtelen megpillantja a csillagok ragyogását, és minden keserűsége egy csapásra átalakul. – Doch als er zum Himmel emporschaut, erblickt er plötzlich das Funkeln der Sterne, und all seine Bitterkeit verwandelt sich mit einem Schlag.

35. A költő képzeletében az égbolt egy hatalmas égi bállá, fényárban úszó ünnepséggé változik, ahonnan éppen távoznak a vendégek. – In der Fantasie des Dichters verwandelt sich das Himmelsgewölbe in einen gewaltigen himmlischen Ball, ein in Lichtflut schwimmendes Fest, von dem gerade die Gäste aufbrechen.

36. A csillagok csillárokká, a hajnali derengés pedig egy fényűző mennyei mulatság végévé válik ebben a látomásban. – Die Sterne werden zu Kronleuchtern und das morgendliche Dämmern zum Ende einer prunkvollen himmlischen Festlichkeit in dieser Vision.

37. Ez a kép a gyermeki képzelet és a felnőtti bölcsesség csodálatos egyesülése, mert a hétköznapi égbolt varázslatos színpaddá alakul. – Dieses Bild ist eine wunderbare Vereinigung der kindlichen Fantasie und der erwachsenen Weisheit, weil sich das alltägliche Firmament in eine zauberhafte Bühne verwandelt.

38. A látomás hatására a költő ráébred, hogy az egész világ egy nagyszerű, titokzatos ünnep, amelyre őt is meghívták. – Unter dem Eindruck der Vision wird dem Dichter bewusst, dass die ganze Welt ein großartiges, geheimnisvolles Fest ist, zu dem auch er eingeladen wurde.

39. A vers fordulópontja az a felismerés, hogy az ember nem elhagyott árva a világban, hanem egy hatalmas Úr megbecsült vendége. – Der Wendepunkt des Gedichts ist die Erkenntnis, dass der Mensch kein verlassenes Waisenkind in der Welt ist, sondern der geehrte Gast eines gewaltigen Herrn.

40. A vers híres zárlata így hangzik: „Mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak / vendége voltál”, és ebben teljesedik ki a mű üzenete. – Der berühmte Schluss des Gedichts lautet: „Mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak / vendége voltál“ („Du warst dennoch der Gast eines großen unbekannten Herrn“), und darin vollendet sich die Botschaft des Werkes.

41. Az „ismeretlen Úr” nem egyértelműen a keresztény Isten, hanem a lét titkos, megnevezhetetlen rendezőelve, amely az egész teremtést irányítja. – Der „unbekannte Herr“ ist nicht eindeutig der christliche Gott, sondern das geheime, unbenennbare Ordnungsprinzip des Daseins, das die ganze Schöpfung lenkt.

42. A vendéglét gondolata megbékélést hoz, mert az ember így nem birtokosa, hanem hálás, ideiglenes látogatója a világnak. – Der Gedanke des Gastseins bringt Versöhnung, weil der Mensch so nicht der Besitzer, sondern ein dankbarer, vorübergehender Besucher der Welt ist.

43. Ha az élet vendégség, akkor a halál nem tragédia, hanem a búcsú természetes, méltóságteljes pillanata. – Wenn das Leben eine Gastladung ist, dann ist der Tod keine Tragödie, sondern der natürliche, würdevolle Augenblick des Abschieds.

44. A vendégnek nincs joga örökké maradni, mert a meghívás mindig időleges, és a távozás a vendéglét része. – Der Gast hat kein Recht, für immer zu bleiben, weil die Einladung stets zeitlich begrenzt ist und der Aufbruch zum Gastsein gehört.

45. Ez a gondolat feloldja a halálfélelmet, mert az élet ajándéka fontosabbá válik, mint a búcsú fájdalma. – Dieser Gedanke löst die Todesangst auf, weil das Geschenk des Lebens wichtiger wird als der Schmerz des Abschieds.

46. A Hajnali részegség így a hála nagy verse, mert a költő megköszöni, hogy egyáltalán élhetett és megismerhette a világ szépségét. – „Hajnali részegség“ ist somit das große Gedicht der Dankbarkeit, weil der Dichter dafür dankt, dass er überhaupt leben und die Schönheit der Welt kennenlernen durfte.

47. A vers címében szereplő „részegség” nem valódi mámor, hanem a lét szépségétől való elragadtatottság, a csodálat önkívülete. – Die im Titel des Gedichts vorkommende „részegség“ („Trunkenheit“) ist kein wirklicher Rausch, sondern die Verzückung durch die Schönheit des Daseins, die Ekstase des Staunens.

48. A hajnal órája szimbolikus, mert az éjszaka és a nappal, a halál és az élet, a kétségbeesés és a remény határán játszódik. – Die Stunde der Morgendämmerung ist symbolisch, weil sie an der Grenze von Nacht und Tag, von Tod und Leben, von Verzweiflung und Hoffnung spielt.

49. A vers a mélypontról indul, majd fokozatosan emelkedik a látomás magasságáig, végül a bölcs megbékélés nyugalmában zárul. – Das Gedicht beginnt am Tiefpunkt, steigt dann allmählich bis zur Höhe der Vision und schließt schließlich in der Ruhe der weisen Versöhnung.

50. Ez a felfelé ívelő szerkezet a lélek útját tükrözi a csömörtől a csodálaton át a hálás elfogadásig. – Dieser aufwärts strebende Aufbau spiegelt den Weg der Seele vom Überdruss über das Staunen bis zur dankbaren Annahme wider.

51. A Hajnali részegség egyik nagy művészi bravúrja, hogy a köznapi és a fenséges nyelvet természetesen ötvözi egyetlen versben. – Eine der großen künstlerischen Meisterleistungen der „Hajnali részegség“ ist, dass sie die alltägliche und die erhabene Sprache in einem einzigen Gedicht natürlich verschmilzt.

52. A vers hol egyszerű, beszélt nyelven szól, hol pedig a látomás magasztos, ünnepélyes hangjára vált, és ez a váltás adja lüktetését. – Das Gedicht spricht bald in einfacher, gesprochener Sprache, bald wechselt es zum erhabenen, feierlichen Ton der Vision, und dieser Wechsel verleiht ihm seinen Pulsschlag.

53. A csillagok, az égbolt és a fény képei érzékletesen, szinte kézzelfoghatóan jelennek meg, ezért az olvasó maga is átéli a látomás mámorát. – Die Bilder der Sterne, des Himmels und des Lichts erscheinen anschaulich, geradezu greifbar, weshalb auch der Leser den Rausch der Vision miterlebt.

54. A vers a gyermeki rácsodálkozás és a bölcs belenyugvás ritka egyensúlyát valósítja meg, amely csak a legnagyobb kései művekre jellemző. – Das Gedicht verwirklicht das seltene Gleichgewicht von kindlichem Staunen und weiser Ergebung, das nur für die größten Alterswerke kennzeichnend ist.

55. A két vers együtt Kosztolányi kései lírájának két pólusát képviseli, mert egyik a veszteséget, másik a hálát állítja középpontba. – Die beiden Gedichte vertreten gemeinsam die zwei Pole von Kosztolányis später Lyrik, weil das eine den Verlust, das andere die Dankbarkeit in den Mittelpunkt stellt.

56. A Halotti beszéd a halál végleges, vigasztalan tényét mondja ki, míg a Hajnali részegség a lét csodáján keresztül békíti meg vele az embert. – „Halotti beszéd“ spricht die endgültige, trostlose Tatsache des Todes aus, während „Hajnali részegség“ den Menschen durch das Wunder des Daseins mit ihm versöhnt.

57. Ez a két magatartás nem mond ellent egymásnak, hanem kiegészíti egymást, mert együtt fejezik ki a lét teljességét. – Diese beiden Haltungen widersprechen einander nicht, sondern ergänzen sich, weil sie gemeinsam die Fülle des Daseins ausdrücken.

58. A veszteség fájdalma és a lét ajándékáért érzett hála ugyanannak az emberi tapasztalatnak a két elválaszthatatlan oldala. – Der Schmerz des Verlustes und die Dankbarkeit für das Geschenk des Daseins sind die zwei untrennbaren Seiten derselben menschlichen Erfahrung.

59. Kosztolányi kései lírája éppen ettől a kettősségtől válik oly mélyen igazzá és emberivé, mert nem hazudik könnyű vigaszt, de nem is süllyed kétségbeesésbe. – Kosztolányis späte Lyrik wird gerade durch diese Doppeltheit so zutiefst wahr und menschlich, weil sie keinen billigen Trost vorlügt, aber auch nicht in Verzweiflung versinkt.

60. Mindkét vers a halál tudatában íródott, mert Kosztolányi ekkor már tudta, hogy súlyos, gyógyíthatatlan betegség támadta meg. – Beide Gedichte wurden im Bewusstsein des Todes geschrieben, weil Kosztolányi damals bereits wusste, dass ihn eine schwere, unheilbare Krankheit befallen hatte.

61. Ez a személyes háttér különös súlyt ad a verseknek, mert nem elvont elmélkedések, hanem a saját közelgő halállal való szembenézés dokumentumai. – Dieser persönliche Hintergrund verleiht den Gedichten ein besonderes Gewicht, weil sie keine abstrakten Betrachtungen sind, sondern Dokumente der Auseinandersetzung mit dem eigenen nahen Tod.

62. A halál közelsége nem bénította meg Kosztolányi művészetét, hanem éppen a legtisztább, legmélyebb művek megszületéséhez vezetett. – Die Nähe des Todes lähmte Kosztolányis Kunst nicht, sondern führte gerade zur Entstehung seiner reinsten, tiefsten Werke.

63. A kései líra bizonyítja, hogy a szenvedés és a halál tapasztalata az emberi lélek legnagyobb magasságaiba emelheti a költészetet. – Die späte Lyrik beweist, dass die Erfahrung des Leidens und des Todes die Dichtung in die größten Höhen der menschlichen Seele erheben kann.

64. A két vers a magyar líra legtöbbet elemzett és legtöbbre becsült alkotásai közé tartozik, mert az emberi lét végső kérdéseit szólaltatja meg. – Die beiden Gedichte gehören zu den am meisten analysierten und am höchsten geschätzten Werken der ungarischen Lyrik, weil sie die letzten Fragen des menschlichen Daseins zum Sprechen bringen.

65. A Halotti beszéd megtanít arra, hogy minden emberi élet egyszeri és pótolhatatlan, ezért végtelen tiszteletet érdemel. – „Halotti beszéd“ lehrt uns, dass jedes menschliche Leben einmalig und unersetzlich ist und deshalb unendliche Achtung verdient.

66. A Hajnali részegség pedig megtanít arra, hogy a lét, minden fájdalma ellenére, csoda és ajándék, amelyért hálásnak kell lennünk. – „Hajnali részegség“ wiederum lehrt uns, dass das Dasein, trotz all seines Schmerzes, ein Wunder und ein Geschenk ist, für das wir dankbar sein müssen.

67. E két tanítás együtt adja Kosztolányi kései bölcsességét, amely az élet szeretetét és a halál elfogadását egyesíti. – Diese beiden Lehren ergeben gemeinsam Kosztolányis späte Weisheit, die die Liebe zum Leben und die Annahme des Todes vereint.

68. A versek nyelvi tökélye is figyelemre méltó, mert a legmélyebb gondolatokat a legtisztább, legszebb magyar nyelven fejezik ki. – Auch die sprachliche Vollendung der Gedichte ist bemerkenswert, weil sie die tiefsten Gedanken im reinsten, schönsten Ungarisch ausdrücken.

69. Kosztolányi itt is hű maradt művészi hitvallásához, amely szerint a forma tökéletessége a tartalom mélységének feltétele. – Kosztolányi blieb auch hier seinem künstlerischen Bekenntnis treu, wonach die Vollkommenheit der Form die Voraussetzung für die Tiefe des Inhalts ist.

70. A kései líra egyszerre mutatja a legmagasabb művészi tudatosságot és a legközvetlenebb emberi érzést, amely minden olvasót megérint. – Die späte Lyrik zeigt zugleich die höchste künstlerische Bewusstheit und das unmittelbarste menschliche Gefühl, das jeden Leser berührt.

71. A Halotti beszéd hangja komor és méltóságteljes, mert a búcsú és a gyász ünnepélyes pillanatát idézi meg. – Der Ton der „Halotti beszéd“ ist düster und würdevoll, weil er den feierlichen Augenblick des Abschieds und der Trauer heraufruft.

72. A Hajnali részegség hangja ezzel szemben áradó és ujjongó, mert a lét szépségének mámorát fejezi ki. – Der Ton der „Hajnali részegség“ ist demgegenüber strömend und jubelnd, weil er den Rausch der Schönheit des Daseins ausdrückt.

73. A két ellentétes hangnem együtt rajzolja ki a kései Kosztolányi teljes lelki világát, amely a gyásztól a hálaadásig terjed. – Die beiden gegensätzlichen Tonarten zeichnen gemeinsam die vollständige Seelenwelt des späten Kosztolányi nach, die von der Trauer bis zur Danksagung reicht.

74. A versek a mulandóság tudatában is az élet igenlését hirdetik, ezért nem pesszimista, hanem mélyen életigenlő művek. – Die Gedichte verkünden auch im Bewusstsein der Vergänglichkeit die Bejahung des Lebens, weshalb sie keine pessimistischen, sondern zutiefst lebensbejahende Werke sind.

75. Kosztolányi nem tagadja a halál rettenetét, de megmutatja, hogyan lehet vele méltósággal és hálával szembenézni. – Kosztolányi leugnet den Schrecken des Todes nicht, zeigt aber, wie man ihm mit Würde und Dankbarkeit begegnen kann.

76. A Halotti beszéd az egyén pótolhatatlanságát, a Hajnali részegség pedig a lét egészének csodáját emeli a költészet szintjére. – „Halotti beszéd“ erhebt die Unersetzlichkeit des Einzelnen, „Hajnali részegség“ das Wunder des Daseins als Ganzes auf die Ebene der Dichtung.

77. E két nézőpont, az egyéni és az egyetemes, tökéletesen kiegészíti egymást, mert együtt adják a lét teljes képét. – Diese beiden Blickwinkel, der individuelle und der universale, ergänzen einander vollkommen, weil sie gemeinsam das vollständige Bild des Daseins ergeben.

78. A kései líra Kosztolányi egész pályájának betetőzése, mert benne a szépség szolgálata és a lét legmélyebb kérdései találkoznak. – Die späte Lyrik ist die Krönung von Kosztolányis gesamter Laufbahn, weil sich in ihr der Dienst an der Schönheit und die tiefsten Fragen des Daseins begegnen.

79. A fiatalkori impresszionista játékosság itt bölcs, tiszta komolysággá érik, amely a világ végső titkaival néz szembe. – Die impressionistische Verspieltheit der Jugend reift hier zu einer weisen, klaren Ernsthaftigkeit, die den letzten Geheimnissen der Welt ins Auge blickt.

80. A két vers megmutatja, hogy Kosztolányi nem elszigetelt esztéta volt, hanem az emberi lét legégetőbb kérdéseinek nagy költője. – Die beiden Gedichte zeigen, dass Kosztolányi kein isolierter Ästhet war, sondern ein großer Dichter der brennendsten Fragen des menschlichen Daseins.

81. A Halotti beszéd sora, hogy „Ilyen az ember. Egyedüli példány”, a magyar humanizmus egyik legtömörebb megfogalmazása lett. – Die Zeile der „Halotti beszéd“, „Ilyen az ember. Egyedüli példány“, wurde zu einer der knappsten Formulierungen des ungarischen Humanismus.

82. A Hajnali részegség zárósora, a vendéglét gondolata pedig a halállal való megbékélés egyik legszebb költői képe. – Die Schlusszeile der „Hajnali részegség“, der Gedanke des Gastseins, wiederum ist eines der schönsten dichterischen Bilder der Versöhnung mit dem Tod.

83. Mindkét sor a magyar kultúra közös kincsévé vált, mert a lét alapvető igazságait fejezi ki emlékezetes, tömör formában. – Beide Zeilen wurden zum gemeinsamen Schatz der ungarischen Kultur, weil sie die grundlegenden Wahrheiten des Daseins in einprägsamer, knapper Form ausdrücken.

84. A versek olvasása nem pusztán esztétikai élmény, hanem erkölcsi és szellemi tapasztalat is, amely az élethez való viszonyunkat formálja. – Das Lesen der Gedichte ist nicht nur ein ästhetisches Erlebnis, sondern auch eine moralische und geistige Erfahrung, die unser Verhältnis zum Leben formt.

85. Kosztolányi kései lírája arra tanít, hogy a mulandóság tudata nem elveszi, hanem éppen felfokozza az élet értékét és szépségét. – Kosztolányis späte Lyrik lehrt uns, dass das Bewusstsein der Vergänglichkeit den Wert und die Schönheit des Lebens nicht wegnimmt, sondern gerade steigert.

86. Aki tudja, hogy vendég a világban, az minden pillanatot mélyebben és hálásabban él meg, mint aki öröklétben hisz. – Wer weiß, dass er ein Gast in der Welt ist, erlebt jeden Augenblick tiefer und dankbarer als jemand, der an ewiges Leben glaubt.

87. Ez a bölcsesség teszi a kései verseket vigasztaló és felemelő olvasmánnyá, még ha a halálról szólnak is. – Diese Weisheit macht die späten Gedichte zu einer tröstenden und erhebenden Lektüre, auch wenn sie vom Tod handeln.

88. A Halotti beszéd és a Hajnali részegség együtt Kosztolányi szellemi végrendelete, amelyben az élet és a halál értelméről vall. – „Halotti beszéd“ und „Hajnali részegség“ sind gemeinsam Kosztolányis geistiges Vermächtnis, in dem er über den Sinn des Lebens und des Todes bekennt.

89. E versek bizonyítják, hogy a nagy művészet képes a legsúlyosabb emberi tapasztalatot is szépséggé és vigasszá átalakítani. – Diese Gedichte beweisen, dass die große Kunst imstande ist, auch die schwerste menschliche Erfahrung in Schönheit und Trost zu verwandeln.

90. A kései líra a magyar költészet egyik legmagasabb csúcsa, amely az egész európai halálköltészet legjobb hagyományaihoz mérhető. – Die späte Lyrik ist einer der höchsten Gipfel der ungarischen Dichtung, der sich an den besten Traditionen der gesamten europäischen Todesdichtung messen lässt.

91. Kosztolányi ezekben a versekben túllépett minden korábbi énjén, mert a szépség költője a lét bölcsévé érett. – Kosztolányi überschritt in diesen Gedichten all seine früheren Ich-Gestalten, weil der Dichter der Schönheit zum Weisen des Daseins reifte.

92. A két vers máig kötelező olvasmány a magyar iskolákban, mert minden nemzedék újra szembesül bennük az élet és a halál kérdéseivel. – Die beiden Gedichte sind bis heute Pflichtlektüre an den ungarischen Schulen, weil sich jede Generation in ihnen aufs Neue mit den Fragen des Lebens und des Todes auseinandersetzt.

93. A versek üzenete időtlen, mert a halandóság és a lét szépsége minden korban ugyanaz az alapvető emberi tapasztalat marad. – Die Botschaft der Gedichte ist zeitlos, weil die Sterblichkeit und die Schönheit des Daseins in jeder Zeit dieselbe grundlegende menschliche Erfahrung bleiben.

94. Kosztolányi kései lírája így nemcsak korának, hanem minden kornak és minden embernek szól, aki a mulandósággal néz szembe. – Kosztolányis späte Lyrik spricht so nicht nur zu seiner Zeit, sondern zu jeder Zeit und zu jedem Menschen, der sich der Vergänglichkeit stellt.

95. A Halotti beszéd és a Hajnali részegség együtt a magyar líra egyik legnagyobb ajándéka, amely a halálból az élet igenlését teremti meg. – „Halotti beszéd“ und „Hajnali részegség“ sind gemeinsam eines der größten Geschenke der ungarischen Lyrik, das aus dem Tod die Bejahung des Lebens erschafft.

96. E versek megmutatják, hogy a költészet a legvégső emberi helyzetekben is képes értelmet, szépséget és vigaszt nyújtani. – Diese Gedichte zeigen, dass die Dichtung auch in den äußersten menschlichen Lagen Sinn, Schönheit und Trost zu bieten vermag.

97. Kosztolányi kései művészete a szépség és a bölcsesség tökéletes egységét valósítja meg, amely a magyar irodalom örök öröksége. – Kosztolányis späte Kunst verwirklicht die vollkommene Einheit von Schönheit und Weisheit, die ein ewiges Erbe der ungarischen Literatur ist.

98. A két vers olvasása után az ember másképp tekint saját életére, mert megérti annak egyszeriségét és csodáját. – Nach dem Lesen der beiden Gedichte betrachtet der Mensch sein eigenes Leben anders, weil er dessen Einmaligkeit und Wunder begreift.

99. Ebben rejlik a kései líra igazi ereje, mert nemcsak gyönyörködtet, hanem meg is változtatja az olvasó életszemléletét. – Darin liegt die wahre Kraft der späten Lyrik, weil sie nicht nur erfreut, sondern auch die Lebenssicht des Lesers verändert.

100. A Halotti beszéd és a Hajnali részegség így Kosztolányi Dezső legmaradandóbb ajándéka a magyar és az egyetemes emberi kultúra számára. – „Halotti beszéd“ und „Hajnali részegség“ sind somit Dezső Kosztolányis bleibendstes Geschenk an die ungarische und die universale menschliche Kultur.