1.1 – Mit jelent a pályafüggőség – Was Pfadabhängigkeit bedeutet

1. Van egy kérdés, amit szinte bármiről feltehetsz, és a kapott válasz teljes mértékben attól függ, hogyan fogalmazod meg a kérdést.

2. Miért éppen ilyen alakja van ennek a dolognak?

3. A kérdés egyik változata kifelé, a jelen pillanatra tekint, és azt kérdezi, milyen feltételekkel szembesül az objektum, és melyik elméleti forma szolgálná legjobban ezeket a feltételeket.

4. A másik változat visszatekint, és azt kérdezi, mi volt itt korábban, és mit lehetne abból gyakorlatilag felépíteni anélkül, hogy a meglévő szerkezetet lebontanánk.

5. Mindkét kérdés jogos, de a modern gondolkodás történetének nagy részében az első volt túlnyomórészt a népszerűbb.

6. Ez a mérnök, a közgazdász, a reformer és az optimalizáló természetes kérdése.

7. Gyakran csendben és észrevétlenül feltételezi, hogy ami létezik, az nagyjából az, aminek lennie kell, mert ellenkező esetben a verseny könyörtelen nyomása már rég felváltotta volna.

8. Ez a feltételezés rendkívül hasznos a mindennapi életben, és gyakran téves.

9. Az útfüggőség az a kifejezés, amely e két kérdés közötti mélyreható különbséget jelöli.

10. A lehető legegyszerűbben megfogalmazva ez azt jelenti, hogy egy rendszer jelenlegi állapotát nem az magyarázza, ami ma a legjobban működne, hanem az, ami a rendszer tegnapi helyzetéből elérhető volt.

11. Itt szükség van egy pontos, működőképes definícióra: útfüggőségről akkor beszélünk, amikor a korábbi események sorozata véglegesen megváltoztatja a későbbi lehetőségek számát, költségét vagy valószínűségét.

12. Ez a mondat szerénynek tűnik, de következményei számos közhelyt cáfolnak meg.

13. Gondoljuk át, mit zár ki ez a mechanizmus.

14. Kizárja azt a megnyugtató elképzelést, hogy a piacok vagy az evolúciós nyomás végül megtalálja az abszolút legjobb megoldást.

15. Kizárja azt a feltevést, hogy egy fennmaradó rendszernek a jelenlegi teljesítményével kell igazolnia létjogosultságát.

16. És kizárja azt a feltételezést is, hogy két, pontosan ugyanolyan környezeti feltételekkel szembesülő rendszer elkerülhetetlenül pontosan ugyanarra a megoldásra fog konvergálni.

17. Hogy megértsük, miért nem a környezet határozza meg az eredményt, vegyük szemügyre, hogyan úsznak a nagy állatok.

18. Amikor egy cápa halad az óceánban, farka jobbra-balra lendül.

19. Amikor egy delfin vagy egy bálna úszik, farka fel-le csapkod.

20. Mindkét állat nagy tengeri ragadozó, és mindkettő pontosan ugyanazzal a hidrodinamikai ellenállással szembesül a tengervízben.

21. Egy mérnök, akinek feladata egy optimális vízi hajtásrendszer megtervezése, nem találna ki két teljesen különböző mozgást ugyanazon probléma megoldására.

22. De a biológia nem üres lappal indult.

23. A cápa a legkorábbi halaktól örökölte az oldalról oldalra hajló mozgást.

24. A bálna olyan szárazföldi emlősöktől származik, amelyek millió éveken át négy lábon futottak – ez a járásmód megköveteli, hogy a gerinc felfelé és lefelé hajoljon, akárcsak egy vágtázó agárnál.

25. Amikor ezek az emlősök végül visszatértek a tengerbe, nem találtak ki egy új úszómozgást a semmiből.

26. Újrahasznosították a már meglévő, vágtázó gerincüket.

27. A környezeti nyomás meghajtást követelt, de a történelmi örökség biztosította a mechanikai alkatrészeket, és az ebből adódó megoldások eltérőek.

28. Ahhoz, hogy tisztán átlássuk, hogyan működik ez, meg kell különböztetnünk három fogalmat, amelyeket gyakran kevernek össze: a kiindulási feltételeket, az általános korlátokat és az útfüggő fejlődést.

29. A kiindulási feltétel egyszerűen egy rendszer kezdeti koordinátája, az elején jelen lévő nyersanyag.

30. Az általános korlát egy állandó, univerzális határ, amely mindenkire vonatkozik, függetlenül a történelmétől.

31. A gravitáció, a termodinamika törvényei és a csontok szakítószilárdsága általános korlátok.

32. Az útfüggőség ettől eltér, mert kifejezetten erre a rendszerre vonatkozik, mint annak közvetlen következménye, amit ez a rendszer már megtett.

33. Az általános korlát a világban lévő fal, míg az útfüggőség egy olyan fal, amelyet magad építettél.

34. Belülről nézve gyakran azonosnak tűnnek, és pontosan ezért tévesztik össze az emberek a történelmi szokásokat a természet törvényeivel.

35. Ugyanilyen fontos felismerni, hogy pusztán a múlt megléte még nem teszi egy rendszert útfüggővé.

36. Egy rendszernek lehet hosszú, dokumentált múltja anélkül, hogy ez a múlt bármilyen érdemi módon korlátozná a jövőjét.

37. Ha százszor dobunk fel egy érmét, azoknak a dobásoknak a története teljesen valós, de semmilyen fizikai hatást nem gyakorol a százegyedik dobás valószínűségére.

38. A sivatagban lévő homokdűne alakját a viharok folyamatosan átformálják.

39. A ma reggeli alakja közvetlenül a ma reggel fújó szél eredménye.

40. Ha a szél délután irányt vált, a dűne alakja megváltozik, és nem számít, milyen alakja volt egy héttel ezelőtt, mert a száraz homokrészecskék teljesen szabadon mozoghatnak.

41. A dűnének van múltja, de nincs emlékezete.

42. Az útfüggőség memóriát igényel, vagyis a múltbeli állapotnak olyan strukturális, fizikai vagy intézményi nyomot kell hagynia, amely korlátozza a későbbi események lehetséges alakulását.

43. Ha a homokdűnt eltemetik és homokkővé préselik, a folyékony múlt merev korláttá dermed, és a jövőben rajta átfolyó víznek a sziklába vésett csatornákat kell követnie.

44. Egy pályafüggő rendszer holnapi állapota nemcsak a környezetétől függ, hanem a mai állapotától is, valamint attól, hogy milyen változások állnak rendelkezésére.

45. A legfontosabb azonban az, hogy a rendelkezésre álló változások közül melyikek tartják fenn a rendszer működését.

46. Egy olyan rendszer, amelynek változás közben is működnie kell, nem mozoghat szabadon bárhová.

47. Csak olyan helyekre mozoghat szabadon, amelyeket életképes állapotok folyamatos sorozatán keresztül érhet el.

48. Tegyük fel, hogy létezik egy olyan konfiguráció, amely rendkívül hatékony lenne, és tegyük fel, hogy eléréséhez át kell haladni egy olyan köztes konfiguráción, amely rosszabb, mint a jelenlegi.

49. Ha ez a köztes szakasz csupán kellemetlen, az út még mindig bejárható.

50. Ha a köztes szakasz végzetes, az út lezárul.

51. Egy vállalat nem vezethet be tökéletesen hatékony új szoftverarchitektúrát, ha az átálláshoz hat hónapra le kell állítania az összes bevételt generáló tevékenységét, mert a csőd közbenső állapota megakadályozza az átállást.

52. A kiváló konfiguráció nem csupán elérhetetlen; strukturálisan elérhetetlen.

53. Akármennyire is hatékony lenne, és akármennyire is világosan látják maguk előtt a vezetők, elérhetetlen marad.

54. Ez rávilágít a komplex rendszerek növekedésének alapvető aszimmetriájára.

55. Előre építeni szinte mindig könnyebb, mint visszafelé.

56. Egy új réteg hozzáadásához csupán az szükséges, hogy az új elem sikeresen illeszkedjen a már meglévőhöz.

57. Egy régi réteg eltávolításához viszont az szükséges, hogy minden, ami rá épült, túlélje az eltávolítást, ami sokkal nehezebb feltétel.

58. Ezért halmozódnak fel a rétegek a rendszerekben, és ezért válnak a korai, kísérleti döntések állandó alapokká.

59. Van valami ebben a megfogalmazásban, ami nyugtalanságot kelt az emberekben, mert úgy hangzik, mintha tagadná az emberi cselekvőképességet.

60. Az útfüggőség nem determinizmus.

61. Nem állítja, hogy ami történt, annak meg kellett történnie, és azt sem, hogy a jövőt már a múlt rögzítette.

62. Egyszerűen csak azt állítja, hogy a bármely pillanatban gyakorlatilag elérhető lehetőségek halmaza kisebb, mint az elméletileg elképzelhető lehetőségek halmaza.

63. E két halmaz közötti különbséget a történelmi döntések hozták létre.

64. Ez a lehetőségek korlátozását jelenti, nem pedig azok eltörlését.

65. Az útfüggőség nem azonos a hagyománnyal sem.

66. A hagyomány azt jelenti, hogy egy gyakorlat azért marad fenn, mert az emberek aktívan értékelik annak fennmaradását, és úgy döntenek, hogy fenntartják.

67. Az útfüggőség azt jelenti, hogy egy gyakorlat azért marad fenn, mert túl sok minden épült rá, ami a cseréjének költségeit elviselhetetlenné teszi, függetlenül attól, hogy valaki értékeli-e az eredeti gyakorlatot vagy sem.

68. A könyvben vizsgált technikai és intézményi rendszerek többségét azok az emberek, akik használják őket, aktívan nem kedvelik, mégis fenntartják őket.

69. Van még egy szempont a mértékkel kapcsolatban, amely elengedhetetlen a valós rendszerek elemzéséhez.

70. Az útfüggőség nem olyan bináris tulajdonság, amely vagy megvan egy rendszerben, vagy nincs.

71. Ez egy mennyiségi jellemző, és ugyanazon rendszer különböző elemei rendkívül eltérő mértékben rendelkezhetnek vele.

72. Egyes elemeket egy hétvégén, minimális zavarás mellett ki lehet cserélni.

73. Másokat csak egy generáción át tartó összehangolt erőfeszítéssel lehet megváltoztatni.

74. Megint másokat pedig egyáltalán nem lehet megváltoztatni anélkül, hogy teljesen tönkretennénk azt a szervezetet, amelyhez tartoznak.

75. A hasznos elemzési kérdés soha nem az, hogy valami pályafüggő-e, hanem inkább az, hogy mennyire pályafüggő.

76. A válasz szinte mindig ugyanaz: egy jellemzőt pontosan annyira nehéz megváltoztatni, amennyire más dolgok függnek tőle.

77. Ez a szabály kimondva nyilvánvalónak tűnik, mégis a reformerek rendszeresen figyelmen kívül hagyják, feltételezve, hogy egy rossz szabályt vagy hibás technológiát egyszerűen azért lehet eltávolítani, mert rossz.

78. Érdemes egyértelművé tenni azt is, hogy mit nem állít az útfüggőség, mivel a fogalmat gyakran eltúlozzák.

79. Nem állítja, hogy ami fennmarad, az eleve alacsonyabb rendű lenne.

80. Előfordul, hogy a korán kialakult rendszer – szerencsének vagy zseniális kezdeti tervezésnek köszönhetően – kiváló is volt.

81. Nem állítja, hogy a változás lehetetlen, csupán azt, hogy a változásnak meghatározott költségei vannak, és irányultsága korlátozott.

82. És nem állítja azt sem, hogy az eredmények teljesen önkényesek lennének.

83. A domináns lehetőség nem feltétlenül a legjobb, de nem is feltétlenül egy tragikus történelmi véletlen.

84. Egyszerűen az a lehetőség, amely sikeresen végigjárta a rendelkezésre álló lépések sorozatát, és közben elegendő függőséget halmozott fel ahhoz, hogy biztosítsa pozícióját.

85. Aki azt feltételezi, hogy a jelen tökéletes, vagy hogy a jelen egy véletlenszerű hiba, az már nem figyeli a mechanizmust.

86. Időnként megjelenik egy olyan jelenség, amely első pillantásra úgy tűnik, hogy cáfolja ezt az egész keretrendszert.

87. Hasonló környezeti feltételek néha meglepően hasonló megoldásokat eredményeznek teljesen különálló történelemmel rendelkező rendszerekben.

88. A szárnyak függetlenül jelentek meg a rovaroknál, a madaraknál, a denevéreknél és a pteroszauruszoknál.

89. A komplex szemek az állatvilágban több tucatszor alakultak ki egymástól függetlenül.

90. Ha a történelem olyan korlátozó, mint állítják, hogyan történhetett meg ilyen konvergencia?

91. A válasz az, hogy a konvergencia valami valósat árul el nekünk a világról, de valami szűkebb értelemben, mint amilyennek elsőre tűnik.

92. Amikor a fizika erőteljesen egy adott megoldás mellett szól – mint például a felhajtóerő előállítására szolgáló szárnyprofil –, különböző történelmi fejlődési útvonalak valóban hasonló funkcióhoz vezethetnek.

93. De különböző építési útvonalakon jutnak el oda, és a történelmi különbségek alapos vizsgálat során továbbra is láthatók.

94. A denevér szárnya egy átalakult kéz, a madár szárnya egy átalakult kar, a rovar szárnya pedig egyik sem.

95. Semmilyen mértékű közös aerodinamikai funkció nem törli el ezt a szerkezeti örökséget.

96. A konvergencia azt mutatja, hogy bizonyos megoldások rendkívül hatékonyak; nem azt, hogy a történelem kitörlődött.

97. Most már bizonyos pontossággal megfogalmazható egy definíció.

98. Egy rendszer annyiban útfüggő, amennyiben jelenlegi konfigurációját nem a jelenlegi körülményei, hanem az általa átélt állapotok sorozata magyarázza.

99. Annyiban van bezárva, amennyiben jelenlegi konfigurációja nem változtatható meg anélkül, hogy az a rá támaszkodó szomszédos rendszerek számára elfogadhatatlan költségekkel járna.

100. Ez a két mondat képezi a könyv elemzési magját.

101. A következő fejezetek azt vizsgálják, hogy ezek az állítások igazak-e az emberi és biológiai tevékenység különböző területein.

102. Van egy rövidebb változat is, amely kevésbé pontos, de könnyebben megfogalmazható.

103. Minden, aminek van története, magában hordozza azt a történetet, és a történelem nem csupán emlék, hanem fizikai és strukturális korlát is.

104. Az, hogy hogyan jutottál el idáig, meghatározza, hová mehetsz tovább.

105. Ami ezt az elképzelést érdemessé teszi a vizsgálatra, az az, hogy magyarázatot ad egy bizonyosfajta frusztrációra, amely az emberi törekvés minden területén megjelenik.

106. Megmagyarázza, miért nem sikerül rendszeresen a nyilvánvalóan jobb megoldásoknak kiszorítaniuk a gyengébbeket.

107. Megmagyarázza, miért hoznak az ésszerű, jó szándékú reformok oly gyakran értelmetlen eredményeket.

108. Megmagyarázza, miért maradnak az intelligens emberek – akik teljes mértékben egyetértenek abban, hogy mit kellene tenni – teljesen képtelenek arra, hogy meg is tegyék.

109. Minden esetben ugyanaz a hiányzó elem.

110. Az a lehetőség, amely elvben tökéletesen elérhetőnek tűnik, a rendszer jelenlegi állapotából kiindulva egyszerűen nem áll rendelkezésre.

111. Bármely komplex rendszerről a leghasznosabb tudnivaló ezért nem az, hogy mi is az, hanem az, hogy mi volt.

112. De ha a történelem folyamatosan metszegeti a rendelkezésre álló lehetőségek fáját, akkor egy fogalmi problémával szembesülünk.

113. Könnyen megfigyelhetjük azt az utat, amelyet egy rendszer ténylegesen bejárt, mert az eredmények ott állnak előttünk.

114. A jelen látható, mérhető és kézzelfogható.

115. De ahhoz, hogy megértsük az útfüggőség valódi súlyát, azt kell megvizsgálnunk, ami nem történt meg.

116. Meg kell értenünk azokat a lehetőségeket, amelyek elzáródtak, azokat az utakat, amelyek túl drágákká váltak, és azokat a területeket, amelyek nyitottak maradtak, de felderítetlenek.

117. A történelmi események felsorolása nem elegendő ennek bemutatásához.

118. Az idővonal csak azt az egyetlen útvonalat mutatja, amelyet bejártak, így visszatekintve elkerülhetetlennek tűnik.

119. Ahhoz, hogy megtörjük az elkerülhetetlenség illúzióját, szükségünk van egy módszerre, amellyel átlátjuk a környező területet.

120. Olyan modellre van szükségünk, amely a kiválasztásra nem került lehetőségeket nem képzeletbeli fikcióként kezeli, hanem valós célpontokként, amelyek egykor szomszédosak voltak, ma viszont elérhetetlenek.

121. A kérdés tehát az, hogy hogyan tudjuk feltérképezni azokat a lehetőségeket, amelyeket soha nem választottunk.

1. Es gibt eine Frage, die man zu fast allem stellen kann, und die Antwort, die man erhält, hängt ganz davon ab, wie man die Frage formuliert.

2. Warum hat gerade dieses Ding die Form, die es hat?

3. Eine Variante der Frage blickt nach außen auf den gegenwärtigen Moment und fragt, welchen Bedingungen das Objekt ausgesetzt ist und welche theoretische Form diesen Bedingungen am besten dienen würde.

4. Die andere Variante blickt zurück und fragt, was zuvor hier war und was daraus praktisch aufgebaut werden könnte, ohne die bestehende Struktur abzureißen.

5. Beide Fragen sind legitim, doch während des größten Teils der Geschichte des modernen Denkens war die erste bei weitem die populärere.

6. Es ist die natürliche Frage des Ingenieurs, des Ökonomen, des Reformers und des Optimierers.

7. Sie geht – oft stillschweigend und unbewusst – davon aus, dass das, was existiert, im Großen und Ganzen das ist, was existieren sollte, denn sonst hätte der unerbittliche Wettbewerbsdruck es inzwischen ersetzt.

8. Diese Annahme ist im Alltag enorm nützlich, und sie ist häufig falsch.

9. Pfadabhängigkeit ist die Bezeichnung für den tiefgreifenden Unterschied zwischen diesen beiden Fragen.

10. So einfach wie möglich ausgedrückt bedeutet dies, dass der aktuelle Zustand eines Systems nicht dadurch erklärt wird, was heute am besten funktionieren würde, sondern dadurch, was von der Position aus, an der sich das System gestern befand, erreichbar war.

11. Hier ist eine präzise Arbeitsdefinition erforderlich: Pfadabhängigkeit tritt auf, wenn die Abfolge früherer Ereignisse die Menge, die Kosten oder die Wahrscheinlichkeit späterer Möglichkeiten dauerhaft verändert.

12. Dieser Satz klingt bescheiden, doch seine Konsequenzen widerlegen einen Großteil der gängigen Lehrmeinungen.

13. Bedenken Sie, was dieser Mechanismus ausschließt.

14. Er schließt die tröstliche Vorstellung aus, dass Märkte oder evolutionäre Zwänge letztendlich die absolut beste Lösung finden.

15. Er schließt die Vorstellung aus, dass eine fortbestehende Ordnung durch ihre aktuelle Leistung gerechtfertigt sein muss.

16. Und er schließt die Annahme aus, dass zwei Systeme, die genau denselben Umweltbedingungen ausgesetzt sind, unweigerlich zu genau derselben Lösung konvergieren werden.

17. Um zu verstehen, warum die Umwelt das Ergebnis nicht vorgeben kann, betrachten Sie, wie große Tiere schwimmen.

18. Wenn sich ein Hai durch den Ozean bewegt, schwingt seine Schwanzflosse von einer Seite zur anderen.

19. Wenn ein Delfin oder ein Wal schwimmt, schlägt seine Schwanzflosse auf und ab.

20. Beide Tiere sind große Meeresräuber und sind genau demselben hydrodynamischen Widerstand des Meerwassers ausgesetzt.

21. Ein Ingenieur, der mit der Entwicklung eines optimalen Antriebssystems für Wasserlebewesen beauftragt wäre, würde nicht zwei völlig unterschiedliche Bewegungsabläufe erfinden, um genau dasselbe Problem zu lösen.

22. Doch die Biologie begann nicht bei Null.

23. Der Hai hat die seitliche Beugungsbewegung der frühesten Fische geerbt.

24. Der Wal stammt von Landsäugetieren ab, die Millionen von Jahren auf vier Beinen gelaufen waren – eine Gangart, bei der sich die Wirbelsäule wie bei einem galoppierenden Windhund auf und ab biegen muss.

25. Als diese Säugetiere schließlich ins Meer zurückkehrten, erfanden sie keine neue Schwimmbewegung von Grund auf neu.

26. Sie nutzten die galoppierende Wirbelsäule, die sie bereits besaßen, für einen neuen Zweck.

27. Der Umweltdruck erforderte Fortbewegung, aber das historische Erbe lieferte die mechanischen Bauteile, und die daraus resultierenden Lösungen sind unterschiedlich.

28. Um klar zu verstehen, wie dies funktioniert, müssen wir zwischen drei Begriffen unterscheiden, die häufig verwechselt werden: Ausgangsbedingungen, allgemeine Einschränkungen und pfadabhängige Entwicklung.

29. Eine Ausgangsbedingung ist einfach die Startkoordinate eines Systems, das zu Beginn vorhandene Ausgangsmaterial.

30. Eine allgemeine Einschränkung ist eine dauerhafte, universelle Grenze, die für jeden gilt, unabhängig von seiner Geschichte.

31. Die Schwerkraft, die Gesetze der Thermodynamik und die Zugfestigkeit von Knochen sind allgemeine Einschränkungen.

32. Pfadabhängigkeit ist etwas anderes, denn sie gilt speziell für dieses System als direkte Folge dessen, was dieses System bereits getan hat.

33. Eine allgemeine Einschränkung ist eine Wand in der Welt, während Pfadabhängigkeit eine Wand ist, die man selbst errichtet hat.

34. Von innen betrachtet fühlen sie sich oft identisch an, was genau der Grund dafür ist, dass Menschen historische Gewohnheiten mit Naturgesetzen verwechseln.

35. Ebenso entscheidend ist es zu erkennen, dass das bloße Vorhandensein einer Geschichte ein System noch nicht pfadabhängig macht.

36. Ein System kann eine lange, dokumentierte Vergangenheit haben, ohne dass diese Vergangenheit seine Zukunft in irgendeiner sinnvollen Weise einschränkt.

37. Wenn man eine Münze hundertmal wirft, ist die Geschichte dieser Würfe zwar vollkommen real, doch sie übt keinerlei physikalischen Einfluss auf die Wahrscheinlichkeit des einhundertersten Wurfs aus.

38. Eine Sanddüne in der Wüste wird ständig durch einen Sturm neu geformt.

39. Ihre Form heute Morgen ist eine direkte Folge des Windes, der heute Morgen weht.

40. Wenn der Wind heute Nachmittag die Richtung ändert, ändert die Düne ihre Form, und es spielt keine Rolle, welche Form sie vor einer Woche hatte, da sich die trockenen Sandpartikel völlig frei bewegen können.

41. Die Düne hat eine Geschichte, aber sie hat kein Gedächtnis.

42. Pfadabhängigkeit setzt Gedächtnis voraus, was bedeutet, dass ein vergangener Zustand strukturelle, physikalische oder institutionelle Spuren hinterlassen muss, die das weitere Geschehen einschränken.

43. Wenn die Sanddüne verschüttet und zu Sandstein verdichtet wird, erstarrt die fließende Geschichte zu einer starren Beschränkung, und jegliches Wasser, das künftig darüber fließt, muss den in den Fels eingegrabenen Kanälen folgen.

44. Der Zustand eines pfadabhängigen Systems morgen hängt nicht nur von seiner Umgebung ab, sondern auch von seinem heutigen Zustand und davon, welche Veränderungen ihm zur Verfügung stehen.

45. Vor allem hängt er davon ab, welche dieser verfügbaren Veränderungen das System funktionsfähig lassen.

46. Ein System, das während seiner Veränderung weiter funktionieren muss, kann sich nicht frei bewegen.

47. Es kann sich nur an Orte bewegen, die es durch eine kontinuierliche Abfolge von tragfähigen Zuständen erreichen kann.

48. Angenommen, es gibt eine Konfiguration, die äußerst effizient wäre, und angenommen, um sie zu erreichen, muss man eine Zwischenkonfiguration durchlaufen, die schlechter ist als die aktuelle.

49. Wenn diese Zwischenstufe lediglich unbequem ist, kann der Weg dennoch eingeschlagen werden.

50. Ist die Zwischenstufe jedoch fatal, ist der Weg versperrt.

51. Ein Unternehmen kann keine vollkommen effiziente neue Softwarearchitektur einführen, wenn der Übergang die Einstellung aller umsatzgenerierenden Aktivitäten für sechs Monate erfordert, da der Zwischenzustand der Insolvenz den Übergang verhindert.

52. Die hervorragende Konfiguration ist nicht bloß unerreicht; sie ist strukturell unerreichbar.

53. Sie bleibt unerreichbar, ganz gleich, wie effizient sie wäre und wie klar sich die Führungskräfte diese vorstellen können.

54. Dies verdeutlicht eine grundlegende Asymmetrie in der Art und Weise, wie komplexe Systeme wachsen.

55. Vorwärts zu bauen ist fast immer einfacher als rückwärts zu bauen.

56. Das Hinzufügen einer neuen Ebene erfordert lediglich, dass die neue Ergänzung erfolgreich mit dem bereits Vorhandenen zusammenwirkt.

57. Das Entfernen einer alten Ebene erfordert, dass alles, was darauf aufgebaut ist, die Entfernung übersteht, was eine viel schwerer zu erfüllende Bedingung ist.

58. Deshalb sammeln Systeme Ebenen an, und deshalb verfestigen sich frühe, vorläufige Entscheidungen zu dauerhaften Fundamenten.

59. Etwas an dieser Formulierung neigt dazu, Menschen Unbehagen zu bereiten, weil es wie eine Leugnung menschlichen Handelns klingt.

60. Pfadabhängigkeit ist kein Determinismus.

61. Sie behauptet weder, dass das, was geschehen ist, geschehen musste, noch dass die Zukunft bereits durch die Vergangenheit festgelegt ist.

62. Sie besagt lediglich, dass die Menge der praktisch verfügbaren Optionen zu jedem Zeitpunkt kleiner ist als die Menge der theoretisch vorstellbaren Optionen.

63. Der Unterschied zwischen diesen beiden Mengen ist das Ergebnis historischer Entscheidungen.

64. Das ist eine Einschränkung der Möglichkeiten, nicht deren Aufhebung.

65. Pfadabhängigkeit ist auch nicht dasselbe wie Tradition.

66. Tradition bedeutet, dass eine Praxis fortbesteht, weil die Menschen ihren Fortbestand aktiv schätzen und sich dafür entscheiden, sie beizubehalten.

67. Pfadabhängigkeit bedeutet, dass eine Praxis fortbesteht, weil zu viel darauf aufgebaut wurde, was die Kosten für einen Ersatz unerträglich macht, unabhängig davon, ob jemand die ursprüngliche Praxis schätzt oder nicht.

68. Die meisten der technischen und institutionellen Systeme, die in diesem Buch untersucht werden, werden von den Menschen, die sie nutzen, aktiv abgelehnt, dennoch werden sie trotzdem beibehalten.

69. Es gibt noch einen weiteren Punkt bezüglich des Ausmaßes, der für die Analyse realer Systeme wesentlich ist.

70. Pfadabhängigkeit ist keine binäre Eigenschaft, die ein System entweder besitzt oder nicht besitzt.

71. Sie ist eine Größe, und verschiedene Merkmale ein und desselben Systems können sehr unterschiedliche Ausprägungen davon aufweisen.

72. Manche Merkmale lassen sich an einem Wochenende mit minimalen Beeinträchtigungen austauschen.

73. Andere können nur durch eine Generation koordinierter Anstrengungen verändert werden.

74. Wieder andere lassen sich überhaupt nicht ändern, ohne die Einheit, zu der sie gehören, vollständig zu zerstören.

75. Die nützliche analytische Frage lautet niemals, ob etwas pfadabhängig ist, sondern vielmehr, wie stark es von Pfadabhängigkeit geprägt ist.

76. Die Antwort ist fast immer dieselbe: Ein Merkmal lässt sich genau in dem Maße schwer ändern, wie stark andere Aspekte davon abhängen.

77. Diese Regel klingt offensichtlich, sobald sie formuliert ist, wird jedoch regelmäßig von Reformern ignoriert, die davon ausgehen, dass eine schlechte Regel oder eine fehlerhafte Technologie einfach deshalb beseitigt werden kann, weil sie schlecht ist.

78. Es lohnt sich auch, klarzustellen, was Pfadabhängigkeit nicht behauptet, da das Konzept häufig überbewertet wird.

79. Sie behauptet nicht, dass alles, was überlebt, von Natur aus minderwertig ist.

80. Manchmal war die Regelung, die sich früh etabliert hat, auch – durch Glück oder ein brillantes ursprüngliches Design – eine ausgezeichnete.

81. Sie behauptet nicht, dass Veränderung unmöglich ist, sondern nur, dass Veränderung mit bestimmten Kosten verbunden ist und eine begrenzte Richtung hat.

82. Und es wird nicht behauptet, dass Ergebnisse völlig willkürlich sind.

83. Die vorherrschende Option ist nicht automatisch die beste, aber sie ist auch nicht automatisch ein tragischer historischer Zufall.

84. Es ist einfach die Option, die die Abfolge der verfügbaren Schritte erfolgreich gemeistert und dabei genügend Abhängigkeiten aufgebaut hat, um ihre Position zu sichern.

85. Wer annimmt, die Gegenwart sei perfekt oder ein zufälliger Fehler, hat aufgehört, den Mechanismus zu betrachten.

86. Gelegentlich tritt ein Phänomen auf, das auf den ersten Blick diesen gesamten Rahmen zu widerlegen scheint.

87. Ähnliche Umweltbedingungen führen manchmal zu auffallend ähnlichen Lösungen in Systemen mit völlig unterschiedlicher Entwicklungsgeschichte.

88. Flügel entstanden unabhängig voneinander bei Insekten, Vögeln, Fledermäusen und Pterosauriern.

89. Komplexe Augen haben sich im gesamten Tierreich Dutzende Male unabhängig voneinander entwickelt.

90. Wenn die Geschichte so einschränkend ist, wie behauptet wird, wie könnte eine solche Konvergenz dann stattfinden?

91. Die Antwort lautet, dass Konvergenz uns etwas Reales über die Welt verrät, aber etwas Eingrenzteres, als es zunächst erscheint.

92. Wenn die Physik eine bestimmte Lösung stark begünstigt – wie beispielsweise einen Tragflügel zur Erzeugung von Auftrieb –, können unterschiedliche Entwicklungsgeschichten tatsächlich zu einer ähnlichen Funktion führen.

93. Sie gelangen jedoch über unterschiedliche Entwicklungswege dorthin, und die historischen Unterschiede bleiben bei genauer Betrachtung sichtbar.

94. Der Flügel einer Fledermaus ist eine umgebaute Hand, der Flügel eines Vogels ist ein umgebauter Arm, und der Flügel eines Insekts ist weder das eine noch das andere.

95. Keine noch so große gemeinsame aerodynamische Funktion kann dieses strukturelle Erbe auslöschen.

96. Konvergenz zeigt, dass bestimmte Lösungen äußerst effektiv sind; sie zeigt nicht, dass die Geschichte ausgelöscht wurde.

97. Eine Definition lässt sich nun mit einiger Präzision formulieren.

98. Ein System ist insofern pfadabhängig, als sich seine gegenwärtige Konfiguration eher durch die Abfolge der Zustände erklärt, die es durchlaufen hat, als durch die Bedingungen, denen es derzeit ausgesetzt ist.

99. Es ist insofern festgefahren, als seine aktuelle Konfiguration nicht geändert werden kann, ohne dass den benachbarten Systemen, die darauf angewiesen sind, inakzeptable Kosten entstehen.

100. Diese beiden Sätze bilden den analytischen Kern dieses Buches.

101. Die folgenden Kapitel sind eine ausführliche Überprüfung, ob diese Aussagen in verschiedenen Bereichen menschlichen und biologischen Handelns zutreffen.

102. Es gibt auch eine kürzere Version, die zwar weniger präzise, dafür aber leichter zu verinnerlichen ist.

103. Alles, was eine Geschichte hat, trägt diese Geschichte in sich, und die Geschichte ist nicht bloß eine Erinnerung, sondern eine physische und strukturelle Einschränkung.

104. Wie man hierhergekommen ist, bestimmt, wohin man als Nächstes gehen kann.

105. Was diese Idee lohnenswert macht, ist, dass sie eine bestimmte Art von Frustration erklärt, die in jedem Bereich menschlichen Strebens auftritt.

106. Sie erklärt, warum offensichtlich überlegene Lösungen es regelmäßig nicht schaffen, minderwertige zu verdrängen.

107. Sie erklärt, warum vernünftige, gut gemeinte Reformen so oft sinnlose Ergebnisse hervorbringen.

108. Sie erklärt, warum intelligente Menschen, die sich völlig einig darüber sind, was getan werden sollte, dennoch völlig unfähig bleiben, es zu tun.

109. In jedem Fall ist das fehlende Element dasselbe.

110. Die Option, die abstrakt betrachtet vollkommen verfügbar erscheint, ist aus der aktuellen Position des Systems heraus schlichtweg nicht verfügbar.

111. Das Nützlichste, was man über ein komplexes System wissen kann, ist daher nicht, was es ist, sondern was es war.

112. Doch wenn die Geschichte den Baum der verfügbaren Optionen ständig zurückschneidet, stehen wir vor einem konzeptionellen Problem.

113. Wir können den Weg, den ein System tatsächlich eingeschlagen hat, leicht beobachten, denn die Ergebnisse liegen direkt vor uns.

114. Die Gegenwart ist sichtbar, messbar und greifbar.

115. Doch um das wahre Ausmaß der Pfadabhängigkeit zu verstehen, müssen wir betrachten, was nicht geschehen ist.

116. Wir müssen die Optionen verstehen, die verschlossen wurden, die Wege, die zu kostspielig wurden, und die Bereiche, die zwar offen, aber unerforscht bleiben.

117. Eine Auflistung historischer Ereignisse reicht nicht aus, um dies aufzuzeigen.

118. Eine Zeitleiste zeigt nur den einen Weg, der eingeschlagen wurde, und lässt ihn im Rückblick unvermeidlich erscheinen.

119. Um die Illusion der Unvermeidbarkeit zu durchbrechen, brauchen wir eine Möglichkeit, das umliegende Terrain zu sehen.

120. Wir brauchen ein Modell, das nicht gewählte Möglichkeiten nicht als imaginäre Fiktionen behandelt, sondern als reale Ziele, die einst angrenzend waren und nun unerreichbar sind.

121. Die Frage, die also bleibt, ist, wie wir die Optionen, die nie gewählt wurden, überhaupt abbilden können.