1.2 – Literatur lang

1. A csodaszarvas mondája különleges helyet foglal el a magyar irodalom kezdeteinél, mert egy írásbeliség előtti hagyományt kapcsol össze a középkori krónikák világával.

2. Jelentősége nem csupán abban áll, hogy régi történetet őrzött meg, hanem abban is, hogy évszázadokon keresztül keretet adott a magyarság eredetéről való gondolkodásnak.

3. Irodalomtörténeti szempontból olyan határterületen áll, ahol a szóban továbbadott közösségi emlékezet még nem választható el élesen az írott történetmondástól.

4. Mivel a monda eredeti, szóbeli alakját nem ismerjük, nem lehet pontosan megállapítani, mely elemei származnak a honfoglalás előtti korból, és melyek kerültek bele később.

5. A ma ismert történet ezért nem egyetlen korszak változatlan emléke, hanem különböző kulturális rétegek egymásra rakódásának eredménye.

6. Az ősi vadászmotívumok, a néperedet magyarázata, a hun–magyar rokonság gondolata és a bibliai keret ugyanabban az elbeszélésben találkozik.

7. Éppen ez a rétegzettség teszi a csodaszarvas történetét különösen értékessé, mert rajta keresztül több egymást követő korszak világképe is felismerhető.

8. A monda nem történeti beszámoló abban az értelemben, ahogyan ma egy múltbeli esemény hiteles leírásától elvárnánk.

9. Sokkal inkább eredetmagyarázó elbeszélés, amely történeti emlékeket, jelképeket és közösségi elképzeléseket rendez egységes történetté.

10. Az ilyen eredetmondák számára nem az események pontos időpontja a legfontosabb, hanem annak megmutatása, honnan származik egy közösség, és mi kapcsolja össze tagjait.

11. A történet ezért egyszerre válaszol a származás, a rokonság, a vándorlás és a közös haza kérdéseire, amelyek egy korai közösség önértelmezésének alapvető elemei.

12. Miközben a modern történettudomány forrásokat, régészeti leleteket és nyelvi adatokat vizsgál, a monda jelképes történetté sűríti az eredetről alkotott elképzeléseket.

13. E különbség azért lényeges, mert a csodaszarvas mondájának kulturális jelentősége nem függ attól, hogy minden részlete történetileg bizonyítható-e.

14. A hunok és a magyarok közvetlen származási rokonságát a mai tudomány nem tekinti bizonyítottnak, a róla kialakult hagyomány azonban évszázadokon át valóságos történeti erővel hatott.

15. Egy közösség önmagáról alkotott története ugyanis akkor is befolyásolhatja gondolkodását és cselekvését, ha nem felel meg a modern történettudomány bizonyítási szabályainak.

16. Ebben az értelemben a monda nem egyszerűen azt mutatja meg, mi történt a múltban, hanem azt is, miként akarták a későbbi nemzedékek saját múltjukat elképzelni.

17. A csodaszarvas története ezért egyszerre tartozik az őstörténeti hagyományhoz, az irodalomhoz és a kulturális emlékezethez, noha e területek más-más kérdéseket tesznek fel neki.

18. Az elbeszélés középpontjában nem egy csata vagy egy uralkodó tette áll, hanem egy üldözés, amely észrevétlenül kereséssé és sorsszerű vándorlássá változik.

19. Ami kezdetben vadászatnak látszik, fokozatosan egy egész közösség jövőjét meghatározó úttá alakul, ezért a cselekmény egyszerű formája rendkívül tág jelentést hordozhat.

20. A csodálatos állat ebben a szerkezetben nem önmagáért fontos, hanem azért, mert mozgásba hozza a hősöket, és kivezeti őket addig ismert világukból.

21. A szarvas egyszerre elérhetőnek és elérhetetlennek látszik, így az üldözés mindaddig folytatódhat, amíg a szereplők el nem jutnak arra a helyre, ahová a történet vezeti őket.

22. Amikor az állat eltűnik, nem egyszerűen megszakad a vadászat, hanem lezárul az útmutatásnak az a szakasza, amelyre a hősöknek addig szükségük volt.

23. Ezzel a monda különösen tömör módon kapcsolja össze a csodát és a célszerűséget, hiszen a természetfeletti jelenség pontosan addig marad jelen, amíg feladatát teljesíti.

24. A vándorlás és a megérkezés közötti ellentét az egész történet egyik alapfeszültsége, mert a mozgás végül egy új, rendezett élet lehetőségében oldódik fel.

25. Hasonlóan fontos az ismert és az ismeretlen tér szembeállítása, amelyben az idegen vidék először veszélyesnek, később azonban értékesnek és lakhatónak bizonyul.

26. A táj így nem puszta háttér, hanem a történet jelentésének része, mert a hősök helyváltoztatása egyúttal életformájuk és jövőjük megváltozását készíti elő.

27. A monda világában az emberi döntés és a magasabb rendű útmutatás nem zárja ki egymást, hanem folyamatosan egymásra épül.

28. A hősöknek követniük kell a különös jelet, kitartóan cselekedniük kell, és végül maguknak kell felismerniük a megtalált vidék értékét.

29. Ezért a történet nem pusztán passzív kiválasztottságról beszél, hanem olyan sorsról, amely csak emberi kíváncsiság, bátorság és kitartás révén teljesedhet be.

30. A természetfeletti és az emberi cselekvés ilyen összekapcsolása sokáig lehetővé tette, hogy a történetet egyszerre lehessen szent eredetként és hősi elbeszélésként értelmezni.

31. Műfajilag ezért a csodaszarvas története nem illeszthető egyszerűen a modern mese, történeti elbeszélés vagy vallási legenda egyetlen kategóriájába.

32. Az eredetmonda sajátossága éppen az, hogy a közösség számára fontos múltat csodás elemekkel úgy mondja el, mintha a jelen rendjének kezdetét tárná fel.

33. A névadó ősök szerepe szintén ezt a magyarázó jelleget erősíti, mert személyek nevéhez kapcsolja egész népek származásának és rokonságának kérdését.

34. Bonyolult történeti folyamatok helyett így könnyen megjegyezhető családi kapcsolat jelenik meg, amely a közösségi eredetet emberi léptékben teszi elképzelhetővé.

35. A testvériség képe különösen alkalmas két nép kapcsolatának kifejezésére, mert egyszerre feltételez közös eredetet, hasonlóságot és önálló továbbfejlődést.

36. Középkori környezetben ennek a gondolatnak politikai következménye is lehetett, hiszen a hun örökséghez való kapcsolódás a magyar múlt időbeli mélységét és tekintélyét növelte.

37. A monda tehát nem légüres térben élt, hanem mindig azoknak a közösségeknek a kérdéseire válaszolt, amelyek továbbadták, lejegyezték vagy újraértelmezték.

38. Amikor a középkori krónikások a régi hagyományt latin nyelven rögzítették, egyúttal olyan művelt közegbe helyezték, amelynek saját történeti és vallási szabályai voltak.

39. A bibliai származási rendbe való beillesztés lehetővé tette, hogy egy kereszténység előtti eredetmonda helyet kapjon a keresztény középkor egyetemes történetképében.

40. Ez a keresztény keret azonban nem törölte el teljesen a régebbi hagyomány elemeit, hanem új értelmezési környezetet teremtett számukra.

41. Így ugyanabban a történetben őrződhetett meg egy feltételezhetően ősi szarvasmotívum és egy olyan bibliai származtatás, amely már a középkori krónikás gondolkodását tükrözte.

42. A különböző rétegeket ezért nem célszerű mindenáron egyetlen eredeti rendszer részeként értelmezni, hiszen a monda hosszú továbbélése éppen változásaiban mutatkozik meg.

43. Az írásba foglalás egyfelől megőrizte a történetet, másfelől viszont elkerülhetetlenül meg is változtatta, mert a szóbeli előadás helyére rögzített szöveg és krónikás szerkesztés lépett.

44. E folyamat miatt a csodaszarvas mondája különösen jól példázza, hogy a szóbeliség és az írásbeliség között nem éles törés, hanem összetett átmenet húzódik.

45. Bár első fennmaradt változatai nem magyar nyelven készültek, a történet mégis a magyar irodalmi hagyomány egyik legkorábbi rétegéhez tartozik.

46. A korai irodalom fogalmát ezért tágabban kell érteni, mint a későbbi korszakokét, amikor már magyar nyelvű szerzők, művek és műfajok folytonos sora áll rendelkezésünkre.

47. Ebben a korai szakaszban a szóbeli hagyomány, a latin nyelvű krónika, a vallási világkép és a történeti emlékezet még szorosan összekapcsolódik.

48. A csodaszarvas mondája éppen ezért fontos átmenetet képez az ősi hitvilág és szóbeliség, valamint a később kialakuló írott magyar kultúra között.

49. Az előző témakör ősi hiedelmei és szóbeli műfajai itt már konkrét történetté sűrűsödnek, amelyet később írástudó krónikások rögzítettek és értelmeztek.

50. Ugyanakkor a monda még nem magyar nyelvű írásos emlék, ezért világosan elkülönül azoktól a nyelvemlékektől, amelyek a következő fejezetekben kerülnek előtérbe.

51. E köztes helyzet teszi különösen fontossá az irodalomtörténetben, mert megmutatja, hogyan élhet tovább egy közösség írás előtti kulturális öröksége az írásbeliség keretei között.

52. A szarvasmotívum ugyanakkor nem kizárólag magyar jelenség, hiszen különböző európai és eurázsiai hagyományokban is megjelennek rendkívüli állatok által vezetett hősök.

53. Az ilyen párhuzamok önmagukban nem bizonyítanak közvetlen kapcsolatot, inkább arra figyelmeztetnek, hogy hasonló jelképek egymástól távoli kultúrákban is kialakulhatnak és továbbélhetnek.

54. A magyar változat sajátosságát ezért nem egyszerűen maga a szarvas adja, hanem az a szerep, amelyet a motívum a magyar eredet és a hun–magyar rokonság elbeszélésében kapott.

55. Ebben jól látható a mondák egyik alapvető tulajdonsága: nemzetközileg ismert motívumokat képesek egy adott közösség saját múltjának részévé alakítani.

56. A csodaszarvas egyszerre hordoz tehát egyetemes és sajátosan magyar jelentéseket, s e kettősség nagyban hozzájárult hosszú kulturális életéhez.

57. A történet régi elemeihez a későbbi korok mindig saját kérdéseikkel közelítettek, ezért ugyanaz a motívum más jelentést kaphatott a középkori krónikában és a modern irodalomban.

58. A 19. század számára például az ősi eredet és a nemzeti múlt keresése vált különösen fontossá, így a régi monda új irodalmi környezetben kapott ismét erős jelentést.

59. A későbbi költői feldolgozás nem egyszerűen megismétli a régi szöveget, hanem kiválaszt, átrendez és új hangsúlyokat teremt, miközben maga is a hagyomány részévé válik.

60. Ennek következtében egy régi monda kulturális története nemcsak az első fennmaradt változatból áll, hanem mindazokból az értelmezésekből is, amelyek az évszázadok során hozzákapcsolódtak.

61. A csodaszarvas esetében különösen jól megfigyelhető ez a folyamat, mert a középkori krónikai anyagból később a nemzeti költészet egyik legismertebb jelképe bontakozott ki.

62. Irodalmi szempontból tehát nemcsak az a kérdés érdekes, mit jelentett a történet első lejegyzőinek, hanem az is, miért bizonyult újra meg újra alkalmasnak az átalakításra.

63. Egyszerű cselekménye, erős képei és nyitott jelképei lehetővé teszik, hogy az eredet, az útkeresés, a haza, a sors vagy akár az emberi vágy történeteként is olvasható legyen.

64. A történet nem magyarázza meg teljesen a csodálatos állat természetét és szándékát, ezért éppen a megmaradó titok biztosít nagy teret a későbbi értelmezéseknek.

65. Ami a középkori krónikás számára az eredet és rokonság bizonyítéka lehetett, az egy későbbi költő számára a keresés, a vágy vagy a történelmi sors képévé válhatott.

66. A monda tartóssága ezért nem változatlanságából ered, hanem abból a képességéből, hogy alapmotívumait különböző korszakok új jelentésekkel tölthetik meg.

67. A magyar irodalom történetében a csodaszarvas így nem csupán egy nagyon régi történet, hanem olyan kulturális alapmotívum, amelyhez későbbi szerzők ismételten visszatérhettek.

68. E folytonosság révén a monda összeköti a névtelen szóbeli hagyományt a név szerint ismert írók műveivel, vagyis a magyar irodalom két egészen eltérő korszakát.

69. A csodaszarvas történetének vizsgálata ezért egyszerre tanít a korai magyar eredethagyományról és arról, miként őriz, alakít át és értelmez újra egy kultúra régi történeteket.

70. A következő alfejezetek a cselekményt, Hunor és Magor szerepét, valamint a monda irodalmi utóéletét külön-külön részletezik, míg ez az áttekintés elsősorban a történet helyét és működését mutatja meg a magyar irodalmi hagyomány egészében.

1. Die Sage vom Wunderhirsch nimmt an den Anfängen der ungarischen Literatur einen besonderen Platz ein, weil sie eine vorliterarische Überlieferung mit der Welt der mittelalterlichen Chroniken verbindet.

2. Ihre Bedeutung liegt nicht nur darin, dass sie eine alte Geschichte bewahrte, sondern auch darin, dass sie über Jahrhunderte einen Rahmen für das Nachdenken über den Ursprung des Ungartums bot.

3. Literaturgeschichtlich steht sie in einem Grenzbereich, in dem sich das mündlich weitergegebene gemeinschaftliche Gedächtnis noch nicht scharf von der schriftlichen Geschichtserzählung trennen lässt.

4. Da wir die ursprüngliche mündliche Gestalt der Sage nicht kennen, lässt sich nicht genau feststellen, welche Elemente aus der Zeit vor der Landnahme stammen und welche später hinzukamen.

5. Die heute bekannte Geschichte ist deshalb keine unveränderte Erinnerung an eine einzige Epoche, sondern das Ergebnis der Überlagerung verschiedener kultureller Schichten.

6. Uralte Jagdmotive, die Erklärung der Volksentstehung, der Gedanke einer hunnisch-ungarischen Verwandtschaft und der biblische Rahmen begegnen einander in derselben Erzählung.

7. Gerade diese Vielschichtigkeit macht die Geschichte vom Wunderhirsch besonders wertvoll, weil sich durch sie die Weltbilder mehrerer aufeinanderfolgender Epochen erkennen lassen.

8. Die Sage ist kein historischer Bericht in dem Sinne, wie wir heute eine verlässliche Beschreibung eines vergangenen Ereignisses verstehen würden.

9. Vielmehr handelt es sich um eine ursprungserklärende Erzählung, die historische Erinnerungen, Sinnbilder und gemeinschaftliche Vorstellungen zu einer einheitlichen Geschichte ordnet.

10. Für solche Ursprungssagen ist nicht der genaue Zeitpunkt der Ereignisse entscheidend, sondern die Frage, woher eine Gemeinschaft stammt und was ihre Mitglieder miteinander verbindet.

11. Die Geschichte beantwortet deshalb zugleich Fragen nach Abstammung, Verwandtschaft, Wanderung und gemeinsamer Heimat, die grundlegende Elemente der Selbstdeutung einer frühen Gemeinschaft bilden.

12. Während die moderne Geschichtswissenschaft Quellen, archäologische Funde und sprachliche Daten untersucht, verdichtet die Sage Vorstellungen vom Ursprung zu einer symbolischen Geschichte.

13. Dieser Unterschied ist wesentlich, weil die kulturelle Bedeutung der Wunderhirschsage nicht davon abhängt, ob sich jedes ihrer Einzelheiten historisch beweisen lässt.

14. Die direkte Abstammungsverwandtschaft zwischen Hunnen und Ungarn gilt in der heutigen Wissenschaft nicht als erwiesen, die darüber entstandene Überlieferung wirkte jedoch über Jahrhunderte mit tatsächlicher historischer Kraft.

15. Die Geschichte, die sich eine Gemeinschaft über sich selbst erzählt, kann nämlich ihr Denken und Handeln auch dann beeinflussen, wenn sie nicht den Beweisregeln moderner Geschichtswissenschaft entspricht.

16. In diesem Sinne zeigt die Sage nicht einfach, was in der Vergangenheit geschah, sondern auch, wie spätere Generationen sich ihre eigene Vergangenheit vorstellen wollten.

17. Die Geschichte vom Wunderhirsch gehört deshalb zugleich zur urgeschichtlichen Überlieferung, zur Literatur und zum kulturellen Gedächtnis, obwohl diese Bereiche unterschiedliche Fragen an sie richten.

18. Im Mittelpunkt der Erzählung steht weder eine Schlacht noch die Tat eines Herrschers, sondern eine Verfolgung, die sich unmerklich in eine Suche und eine schicksalhafte Wanderung verwandelt.

19. Was zunächst wie eine Jagd erscheint, verwandelt sich allmählich in einen Weg, der die Zukunft einer ganzen Gemeinschaft bestimmt, weshalb die einfache Handlung eine außerordentlich weite Bedeutung tragen kann.

20. Das wunderbare Tier ist in dieser Struktur nicht um seiner selbst willen wichtig, sondern weil es die Helden in Bewegung setzt und sie aus ihrer bisher bekannten Welt hinausführt.

21. Der Hirsch erscheint zugleich erreichbar und unerreichbar, sodass die Verfolgung so lange fortgesetzt werden kann, bis die Figuren an jenen Ort gelangen, zu dem die Geschichte sie führt.

22. Wenn das Tier verschwindet, endet nicht einfach die Jagd, sondern jene Phase der Wegweisung, welche die Helden bis dahin benötigten.

23. Damit verbindet die Sage Wunder und Zweckmäßigkeit auf besonders knappe Weise, denn die übernatürliche Erscheinung bleibt genau so lange gegenwärtig, bis sie ihre Aufgabe erfüllt hat.

24. Der Gegensatz zwischen Wanderung und Ankunft bildet eine Grundspannung der gesamten Geschichte, weil sich die Bewegung schließlich in der Möglichkeit eines neuen, geordneten Lebens auflöst.

25. Ähnlich wichtig ist die Gegenüberstellung von bekanntem und unbekanntem Raum, bei der die fremde Landschaft zunächst gefährlich, später jedoch wertvoll und bewohnbar erscheint.

26. Die Landschaft ist somit keine bloße Kulisse, sondern Teil der Bedeutung der Geschichte, weil der Ortswechsel der Helden zugleich eine Veränderung ihrer Lebensform und Zukunft vorbereitet.

27. In der Welt der Sage schließen menschliche Entscheidung und höhere Wegweisung einander nicht aus, sondern bauen fortwährend aufeinander auf.

28. Die Helden müssen dem ungewöhnlichen Zeichen folgen, beharrlich handeln und schließlich selbst den Wert der gefundenen Landschaft erkennen.

29. Deshalb erzählt die Geschichte nicht bloß von passiver Auserwähltheit, sondern von einem Schicksal, das sich nur durch menschliche Neugier, Mut und Ausdauer erfüllen kann.

30. Diese Verbindung des Übernatürlichen mit menschlichem Handeln ermöglichte es lange, die Geschichte zugleich als heiligen Ursprung und als heroische Erzählung zu verstehen.

31. Gattungsmäßig lässt sich die Geschichte vom Wunderhirsch deshalb nicht einfach einer einzigen modernen Kategorie wie Märchen, historischer Erzählung oder religiöser Legende zuordnen.

32. Das Besondere der Ursprungssage besteht gerade darin, eine für die Gemeinschaft wichtige Vergangenheit mit wunderbaren Elementen so zu erzählen, als enthülle sie den Anfang der gegenwärtigen Ordnung.

33. Auch die Rolle der namensgebenden Ahnen verstärkt diesen erklärenden Charakter, weil sie die Frage nach Abstammung und Verwandtschaft ganzer Völker an die Namen einzelner Personen bindet.

34. An die Stelle komplizierter historischer Prozesse tritt so eine leicht einprägsame Familienbeziehung, welche den gemeinschaftlichen Ursprung in menschlichem Maßstab vorstellbar macht.

35. Das Bild der Brüderlichkeit eignet sich besonders zur Darstellung der Beziehung zweier Völker, weil es zugleich gemeinsamen Ursprung, Ähnlichkeit und selbstständige Weiterentwicklung voraussetzt.

36. Im mittelalterlichen Zusammenhang konnte dieser Gedanke auch politische Folgen besitzen, denn die Verbindung mit dem hunnischen Erbe vergrößerte die zeitliche Tiefe und das Ansehen der ungarischen Vergangenheit.

37. Die Sage lebte somit nicht in einem luftleeren Raum, sondern antwortete stets auf die Fragen jener Gemeinschaften, die sie weitergaben, niederschrieben oder neu deuteten.

38. Als die mittelalterlichen Chronisten die alte Überlieferung in lateinischer Sprache festhielten, versetzten sie sie zugleich in ein gelehrtes Umfeld mit eigenen historischen und religiösen Regeln.

39. Die Einordnung in eine biblische Abstammungsordnung ermöglichte es, einer vorchristlichen Ursprungssage einen Platz im universalen Geschichtsbild des christlichen Mittelalters zu geben.

40. Dieser christliche Rahmen löschte die Elemente der älteren Überlieferung jedoch nicht vollständig aus, sondern schuf für sie einen neuen Deutungszusammenhang.

41. So konnten in derselben Geschichte ein vermutlich alter Hirschmythos und eine biblische Abstammung bewahrt werden, die bereits das Denken des mittelalterlichen Chronisten widerspiegelte.

42. Die verschiedenen Schichten sollten daher nicht um jeden Preis als Teile eines einzigen ursprünglichen Systems gedeutet werden, denn das lange Fortleben der Sage zeigt sich gerade in ihren Veränderungen.

43. Die Verschriftlichung bewahrte die Geschichte einerseits, veränderte sie andererseits jedoch unvermeidlich, weil an die Stelle mündlicher Darbietung ein festgelegter Text und chronikalische Gestaltung traten.

44. Aufgrund dieses Vorgangs zeigt die Wunderhirschsage besonders deutlich, dass zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit kein scharfer Bruch, sondern ein komplexer Übergang liegt.

45. Obwohl ihre frühesten erhaltenen Fassungen nicht in ungarischer Sprache verfasst wurden, gehört die Geschichte dennoch zu den frühesten Schichten der ungarischen literarischen Überlieferung.

46. Der Begriff der frühen Literatur muss deshalb weiter gefasst werden als der späterer Epochen, in denen bereits eine fortlaufende Reihe ungarischsprachiger Autoren, Werke und Gattungen vorliegt.

47. In dieser frühen Phase sind mündliche Überlieferung, lateinische Chronik, religiöses Weltbild und historisches Gedächtnis noch eng miteinander verbunden.

48. Gerade deshalb bildet die Sage vom Wunderhirsch einen wichtigen Übergang zwischen der alten Glaubenswelt und Mündlichkeit einerseits und der später entstehenden ungarischen Schriftkultur andererseits.

49. Die alten Glaubensvorstellungen und mündlichen Gattungen des vorhergehenden Themenbereichs verdichten sich hier bereits zu einer konkreten Geschichte, die später von schriftkundigen Chronisten festgehalten und gedeutet wurde.

50. Zugleich ist die Sage noch kein ungarischsprachiges Schriftdenkmal und unterscheidet sich daher deutlich von jenen Sprachdenkmälern, die in den folgenden Kapiteln in den Vordergrund treten.

51. Diese Zwischenstellung macht sie literaturgeschichtlich besonders wichtig, weil sie zeigt, wie das vorliterarische kulturelle Erbe einer Gemeinschaft innerhalb der Schriftlichkeit fortleben kann.

52. Das Hirschmotiv ist zugleich kein ausschließlich ungarisches Phänomen, denn in verschiedenen europäischen und eurasischen Überlieferungen erscheinen ebenfalls Helden, die von außergewöhnlichen Tieren geführt werden.

53. Solche Parallelen beweisen für sich allein keine direkte Verbindung, sondern weisen vielmehr darauf hin, dass ähnliche Sinnbilder auch in voneinander entfernten Kulturen entstehen und fortleben können.

54. Das Besondere der ungarischen Variante liegt deshalb nicht einfach im Hirsch selbst, sondern in der Rolle, die das Motiv in der Erzählung vom ungarischen Ursprung und von der hunnisch-ungarischen Verwandtschaft erhielt.

55. Darin zeigt sich eine grundlegende Eigenschaft von Sagen: Sie können international bekannte Motive in einen Bestandteil der eigenen Vergangenheit einer bestimmten Gemeinschaft verwandeln.

56. Der Wunderhirsch trägt somit zugleich allgemeine und spezifisch ungarische Bedeutungen, und diese Doppelheit trug wesentlich zu seinem langen kulturellen Fortleben bei.

57. Die späteren Epochen näherten sich den alten Elementen der Geschichte stets mit ihren eigenen Fragen, weshalb dasselbe Motiv in der mittelalterlichen Chronik und in der modernen Literatur unterschiedliche Bedeutungen erhalten konnte.

58. Für das 19. Jahrhundert wurden etwa die Suche nach dem alten Ursprung und der nationalen Vergangenheit besonders wichtig, sodass die alte Sage in einem neuen literarischen Umfeld erneut große Bedeutung gewann.

59. Eine spätere dichterische Bearbeitung wiederholt den alten Text nicht einfach, sondern wählt aus, ordnet neu und schafft neue Akzente, während sie selbst zum Teil der Überlieferung wird.

60. Folglich besteht die Kulturgeschichte einer alten Sage nicht nur aus ihrer frühesten erhaltenen Fassung, sondern auch aus all jenen Deutungen, die sich im Laufe der Jahrhunderte mit ihr verbunden haben.

61. Im Fall des Wunderhirsches lässt sich dieser Prozess besonders gut beobachten, weil sich aus dem mittelalterlichen Chronikstoff später eines der bekanntesten Sinnbilder der nationalen Dichtung entwickelte.

62. Aus literarischer Sicht ist daher nicht nur die Frage interessant, was die Geschichte ihren ersten Aufzeichnern bedeutete, sondern auch, warum sie sich immer wieder zur Umgestaltung eignete.

63. Ihre einfache Handlung, ihre starken Bilder und offenen Sinnbilder ermöglichen es, sie als Geschichte des Ursprungs, der Wegsuche, der Heimat, des Schicksals oder sogar des menschlichen Verlangens zu lesen.

64. Die Geschichte erklärt Wesen und Absicht des wunderbaren Tieres nicht vollständig, weshalb gerade das verbleibende Geheimnis späteren Deutungen großen Raum eröffnet.

65. Was für einen mittelalterlichen Chronisten als Beleg für Ursprung und Verwandtschaft gelten konnte, konnte für einen späteren Dichter zum Bild der Suche, der Sehnsucht oder des historischen Schicksals werden.

66. Die Beständigkeit der Sage beruht deshalb nicht auf ihrer Unveränderlichkeit, sondern auf ihrer Fähigkeit, dass verschiedene Epochen ihre Grundmotive mit neuen Bedeutungen füllen können.

67. In der Geschichte der ungarischen Literatur ist der Wunderhirsch somit nicht bloß eine sehr alte Geschichte, sondern ein kulturelles Grundmotiv, auf das spätere Autoren immer wieder zurückgreifen konnten.

68. Durch diese Kontinuität verbindet die Sage die anonyme mündliche Überlieferung mit den Werken namentlich bekannter Schriftsteller und damit zwei völlig unterschiedliche Epochen der ungarischen Literatur.

69. Die Beschäftigung mit der Geschichte vom Wunderhirsch vermittelt deshalb zugleich Kenntnisse über die frühe ungarische Ursprungsüberlieferung und darüber, wie eine Kultur alte Geschichten bewahrt, umgestaltet und neu deutet.

70. Die folgenden Unterkapitel behandeln Handlung, Rolle von Hunor und Magor sowie das literarische Nachleben der Sage jeweils im Einzelnen, während dieser Überblick vor allem den Platz und die Funktionsweise der Geschichte innerhalb der gesamten ungarischen Literaturtradition verdeutlicht.