15.11 – A külső fül és a dobhártya – Äußeres Ohr und Trommelfell
1. A fül felépítése szerint három fő részre tagolható, amelyek a külső fül, a középfül és a belső fül. – Die Anatomie des Ohres (Auris) wird traditionell in drei Hauptabschnitte unterteilt: das äußere Ohr (Auris externa), das Mittelohr (Auris media) und das Innenohr (Auris interna).
2. A külső fül a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll. – Das äußere Ohr (Auris externa) besteht aus der Ohrmuschel (Auricula) und dem äußeren Gehörgang (Meatus acusticus externus).
3. A fülkagyló feladata a környezet hanghullámainak összegyűjtése és tölcsérszerű továbbítása. – Die Aufgabe der Ohrmuschel (Auricula) ist das Sammeln von Schallwellen und deren trichterförmige Weiterleitung.
4. A fülkagyló vázát rugalmas porc alkotja, amely meghatározza annak jellegzetes alakját. – Das Gerüst der Ohrmuschel besteht aus elastischem Knorpel (Cartilago auriculae), der ihre charakteristische Form bestimmt.
5. A fülkagyló legkülső, visszahajló peremét fülkarimának nevezik. – Der äußerste, umgerollte Rand der Ohrmuschel wird als Helix (Helix) bezeichnet.
6. A fülkarimával párhuzamosan futó belső domborulat a fülkarima-ellenes ív. – Die parallel zur Helix verlaufende innere Erhebung ist die Antihelix (Antihelix).
7. A fülkarima-ellenes ív felső része két szárra ágazik, amelyek közrefogják a háromszögletű mélyedést. – Der obere Teil der Antihelix teilt sich in zwei Schenkel (Crura antihelicis) auf, die die dreieckige Grube (Fossa triangularis) umschließen.
8. A külső hallójárat bemenete előtt található porcos kiemelkedés a fülcsap. – Die vor dem Eingang des Gehörgangs gelegene knorpelige Erhebung ist der Tragus (Tragus).
9. A fülcsappal szemben, a fülkarima-ellenes ív alsó végén helyezkedik el a fülcsap-ellenes kiemelkedés. – Gegenüber dem Tragus, am unteren Ende der Antihelix, befindet sich der Antitragus (Antitragus).
10. A fülkagyló alsó, porcmentes része a zsírszövettel telt fülcimpa. – Der untere, knorpelfreie Teil der Ohrmuschel ist das mit Fettgewebe gefüllte Ohrläppchen (Lobulus auriculae).
11. A fülkagyló középső, tölcsérszerű mélyedését fülkagyló-öbölnek hívják. – Die zentrale, trichterförmige Vertiefung der Ohrmuschel wird als Muschel (Concha auriculae) bezeichnet.
12. A külső hallójárat a fülkagylótól a dobhártyáig terjedő, enyhén hajlott csatorna. – Der äußere Gehörgang (Meatus acusticus externus) ist ein von der Ohrmuschel zum Trommelfell verlaufender, leicht gekrümmter Kanal.
13. A hallójárat hossza felnőtteknél körülbelül huszonöt és harmincöt milliméter között mozog. – Die Länge des Gehörgangs beträgt beim Erwachsenen etwa 25 bis 35 Millimeter.
14. A hallójárat külső harmada porcos vázú, míg a belső kétharmada a halántékcsontban futó csontos csatorna. – Das äußere Drittel des Gehörgangs besitzt ein knorpeliges Gerüst, während die inneren zwei Drittel einen knöchernen Kanal im Schläfenbein (Os temporale) bilden.
15. A hallójárat bőrét faggyúmirigyek és módosult verejtékmirigyek borítják. – Die Haut des Gehörgangs ist mit Talgdrüsen und modifizierten Schweißdrüsen (Glandulae ceruminosae) ausgestattet.
16. Ezek a mirigyek termelik a fülzsírt, amely védi a hallójáratot a kiszáradástól és a fertőzésektől. – Diese Drüsen produzieren das Ohrenschmalz (Cerumen), welches den Gehörgang vor Austrocknung und Infektionen schützt.
17. A fülzsír és a bejáratnál lévő szőrszálak megakadályozzák a por és idegen testek bejutását. – Das Ohrenschmalz und die Haare (Tragi) am Eingang verhindern das Eindringen von Staub und Fremdkörpern.
18. A hallójárat görbülete miatt vizsgálatkor a fülkagylót hátra és felfelé kell húzni. – Aufgrund der Krümmung des Gehörgangs muss die Ohrmuschel bei der Untersuchung nach hinten und oben gezogen werden.
19. A dobhártya a külső hallójáratot és a dobüreget elválasztó vékony, rugalmas lemez. – Das Trommelfell (Membrana tympani) ist eine dünne, elastische Membran, die den äußeren Gehörgang von der Paukenhöhle (Cavitas tympani) trennt.
20. A dobhártya körülbelül tíz milliméter átmérőjű és ferdén helyezkedik el a járat végén. – Das Trommelfell hat einen Durchmesser von etwa 10 Millimetern und liegt schräg am Ende des Gehörgangs.
21. Külső felszínét vékony bőr, belső felszínét pedig a dobüreg nyálkahártyája borítja. – Die Außenfläche ist von einer dünnen Hautschicht und die Innenfläche von der Schleimhaut der Paukenhöhle bedeckt.
22. A két réteg között található a rostos lemez, amely a dobhártya szilárdságát adja. – Zwischen diesen beiden Schichten befindet sich eine Faserschicht (Stratum fibrosum), die dem Trommelfell Stabilität verleiht.
23. A dobhártya legnagyobb, kifeszített részét feszes résznek nevezik. – Der größte, gespannte Teil des Trommelfells wird als Pars tensa (Pars tensa) bezeichnet.
24. A felső, kisebb és lazább terület a laza rész, ahol hiányzik a rostos réteg. – Der obere, kleinere und lockere Bereich ist die Pars flaccida (Pars flaccida), in der die Faserschicht fehlt.
25. A dobhártyát a szélén lévő rostos-porcos gyűrű rögzíti a csontos kerethez. – Ein faserknorpeliger Ring (Anulus fibrocartilagineus) fixiert das Trommelfell im knöchernen Rahmen.
26. A dobhártya belső felszínéhez a kalapács nyele rögzül. – An der Innenfläche des Trommelfells ist der Hammergriff (Manubrium mallei) befestigt.
27. A kalapácsnyél legalsó pontja a dobhártyát tölcsérszerűen befelé húzza, ezt köldöknek hívják. – Der unterste Punkt des Hammergriffs zieht das Trommelfell trichterförmig nach innen; dieser Punkt wird als Nabel (Umbo membranae tympanicae) bezeichnet.
28. Kívülről látható a kalapácsnyél által okozott vonulat, a kalapácsi csík. – Von außen ist der durch den Hammergriff gebildete Streifen (Stria mallearis) sichtbar.
29. A kalapácsnyél feletti apró kiemelkedés a kalapácsi kiemelkedés. – Eine kleine Erhebung über dem Hammergriff ist die Prominentia mallearis (Prominentia mallearis).
30. Az ép dobhártyán vizsgálatkor egy jellegzetes fényreflex látható. – Bei der Untersuchung des gesunden Trommelfells ist ein charakteristischer Lichtreflex erkennbar.
31. A dobhártya feladata a levegő rezgéseinek felfogása és továbbítása a hallócsontocskák felé. – Die Aufgabe des Trommelfells ist die Aufnahme von Luftschwingungen und deren Weiterleitung an die Gehörknöchelchen (Ossicula auditus).
32. A hanghullámok rezgésbe hozzák a dobhártyát, amelyet a kalapács közvetít az üllőnek. – Schallwellen versetzen das Trommelfell in Schwingung, die vom Hammer (Malleus) auf den Amboss (Incus) übertragen wird.
33. A dobhártya feszességét a kalapács nyelén tapadó dobhártyafeszítő izom szabályozza. – Die Spannung des Trommelfells wird durch den Trommelfellspanner (Musculus tensor tympani) reguliert, der am Hammergriff ansetzt.
34. Ez az izom megvédi a belső fület a túl erős hanghatások okozta károsodástól. – Dieser Muskel schützt das Innenohr vor Schäden durch zu starke Schalleinwirkungen.
35. A dobhártya külső felszínének érző beidegzését főként a háromosztatú ideg egyik ága végzi. – Die sensible Innervation der Außenfläche erfolgt hauptsächlich durch einen Ast des Nervus trigeminus (Nervus auriculotemporalis).
36. A dobhártya belső felszínét és a dobüreget a nyelv-garat ideg ágai látják el. – Die Innenfläche und die Paukenhöhle werden durch Äste des Nervus glossopharyngeus (Nervus tympanicus) versorgt.
37. A bolygóideg fülhöz futó ága is részt vesz a hallójárat hátsó-alsó részének beidegzésében. – Auch der Ohrast des Nervus vagus (Ramus auricularis nervi vagi) ist an der Versorgung des hinteren unteren Gehörgangs beteiligt.
38. A fülkagyló mozgatásáért felelős csökevényes izmokat az arcideg idegzi be. – Die rudimentären Muskeln der Ohrmuschel werden vom Nervus facialis (Nervus facialis) innerviert.
39. A külső fül vérellátását a külső fejverőér ágai biztosítják. – Die Blutversorgung des äußeren Ohres erfolgt durch Äste der äußeren Halsschlagader (Arteria carotis externa).
40. A fülkagyló mögötti verőér a fülkagyló hátsó részét és a környező területeket táplálja. – Die hinter dem Ohr verlaufende Arterie (Arteria auricularis posterior) versorgt die Rückseite der Ohrmuschel und umliegende Gebiete.
41. A mélyebb hallójárati részeket a felső állcsonti verőér ágai látják el. – Die tieferen Abschnitte des Gehörgangs werden durch Äste der Oberkieferarterie (Arteria maxillaris) versorgt.
42. A vénás vér a belső és külső torokvénákba vezetődik el. – Das venöse Blut fließt in die inneren (Vena jugularis interna) und äußeren Drosselvenen (Vena jugularis externa) ab.
43. A nyirokelvezetés a fül körüli nyirokcsomókba történik. – Der Lymphabfluss erfolgt in die Lymphknoten um das Ohr (Nodi lymphoidei parotidei et mastoidei).
44. Kóros állapotokban a dobhártya vörösessé válhat, megvastagodhat vagy erezetté válhat. – Unter krankhaften Bedingungen kann das Trommelfell rötlich erscheinen, sich verdicken oder stark durchblutet sein.
45. A dobhártya átlátszósága lehetővé teszi a középfül képleteinek megfigyelését. – Die Transparenz des Trommelfells ermöglicht die Beobachtung der Strukturen des Mittelohrs.
(aufklappen)magyar
1. A fül felépítése szerint három fő részre tagolható, amelyek a külső fül, a középfül és a belső fül.
2. A külső fül a fülkagylóból és a külső hallójáratból áll.
3. A fülkagyló feladata a környezet hanghullámainak összegyűjtése és tölcsérszerű továbbítása.
4. A fülkagyló vázát rugalmas porc alkotja, amely meghatározza annak jellegzetes alakját.
5. A fülkagyló legkülső, visszahajló peremét fülkarimának nevezik.
6. A fülkarimával párhuzamosan futó belső domborulat a fülkarima-ellenes ív.
7. A fülkarima-ellenes ív felső része két szárra ágazik, amelyek közrefogják a háromszögletű mélyedést.
8. A külső hallójárat bemenete előtt található porcos kiemelkedés a fülcsap.
9. A fülcsappal szemben, a fülkarima-ellenes ív alsó végén helyezkedik el a fülcsap-ellenes kiemelkedés.
10. A fülkagyló alsó, porcmentes része a zsírszövettel telt fülcimpa.
11. A fülkagyló középső, tölcsérszerű mélyedését fülkagyló-öbölnek hívják.
12. A külső hallójárat a fülkagylótól a dobhártyáig terjedő, enyhén hajlott csatorna.
13. A hallójárat hossza felnőtteknél körülbelül huszonöt és harmincöt milliméter között mozog.
14. A hallójárat külső harmada porcos vázú, míg a belső kétharmada a halántékcsontban futó csontos csatorna.
15. A hallójárat bőrét faggyúmirigyek és módosult verejtékmirigyek borítják.
16. Ezek a mirigyek termelik a fülzsírt, amely védi a hallójáratot a kiszáradástól és a fertőzésektől.
17. A fülzsír és a bejáratnál lévő szőrszálak megakadályozzák a por és idegen testek bejutását.
18. A hallójárat görbülete miatt vizsgálatkor a fülkagylót hátra és felfelé kell húzni.
19. A dobhártya a külső hallójáratot és a dobüreget elválasztó vékony, rugalmas lemez.
20. A dobhártya körülbelül tíz milliméter átmérőjű és ferdén helyezkedik el a járat végén.
21. Külső felszínét vékony bőr, belső felszínét pedig a dobüreg nyálkahártyája borítja.
22. A két réteg között található a rostos lemez, amely a dobhártya szilárdságát adja.
23. A dobhártya legnagyobb, kifeszített részét feszes résznek nevezik.
24. A felső, kisebb és lazább terület a laza rész, ahol hiányzik a rostos réteg.
25. A dobhártyát a szélén lévő rostos-porcos gyűrű rögzíti a csontos kerethez.
26. A dobhártya belső felszínéhez a kalapács nyele rögzül.
27. A kalapácsnyél legalsó pontja a dobhártyát tölcsérszerűen befelé húzza, ezt köldöknek hívják.
28. Kívülről látható a kalapácsnyél által okozott vonulat, a kalapácsi csík.
29. A kalapácsnyél feletti apró kiemelkedés a kalapácsi kiemelkedés.
30. Az ép dobhártyán vizsgálatkor egy jellegzetes fényreflex látható.
31. A dobhártya feladata a levegő rezgéseinek felfogása és továbbítása a hallócsontocskák felé.
32. A hanghullámok rezgésbe hozzák a dobhártyát, amelyet a kalapács közvetít az üllőnek.
33. A dobhártya feszességét a kalapács nyelén tapadó dobhártyafeszítő izom szabályozza.
34. Ez az izom megvédi a belső fület a túl erős hanghatások okozta károsodástól.
35. A dobhártya külső felszínének érző beidegzését főként a háromosztatú ideg egyik ága végzi.
36. A dobhártya belső felszínét és a dobüreget a nyelv-garat ideg ágai látják el.
37. A bolygóideg fülhöz futó ága is részt vesz a hallójárat hátsó-alsó részének beidegzésében.
38. A fülkagyló mozgatásáért felelős csökevényes izmokat az arcideg idegzi be.
39. A külső fül vérellátását a külső fejverőér ágai biztosítják.
40. A fülkagyló mögötti verőér a fülkagyló hátsó részét és a környező területeket táplálja.
41. A mélyebb hallójárati részeket a felső állcsonti verőér ágai látják el.
42. A vénás vér a belső és külső torokvénákba vezetődik el.
43. A nyirokelvezetés a fül körüli nyirokcsomókba történik.
44. Kóros állapotokban a dobhártya vörösessé válhat, megvastagodhat vagy erezetté válhat.
45. A dobhártya átlátszósága lehetővé teszi a középfül képleteinek megfigyelését.
(aufklappen)német
1. Die Anatomie des Ohres (Auris) wird traditionell in drei Hauptabschnitte unterteilt: das äußere Ohr (Auris externa), das Mittelohr (Auris media) und das Innenohr (Auris interna).
2. Das äußere Ohr (Auris externa) besteht aus der Ohrmuschel (Auricula) und dem äußeren Gehörgang (Meatus acusticus externus).
3. Die Aufgabe der Ohrmuschel (Auricula) ist das Sammeln von Schallwellen und deren trichterförmige Weiterleitung.
4. Das Gerüst der Ohrmuschel besteht aus elastischem Knorpel (Cartilago auriculae), der ihre charakteristische Form bestimmt.
5. Der äußerste, umgerollte Rand der Ohrmuschel wird als Helix (Helix) bezeichnet.
6. Die parallel zur Helix verlaufende innere Erhebung ist die Antihelix (Antihelix).
7. Der obere Teil der Antihelix teilt sich in zwei Schenkel (Crura antihelicis) auf, die die dreieckige Grube (Fossa triangularis) umschließen.
8. Die vor dem Eingang des Gehörgangs gelegene knorpelige Erhebung ist der Tragus (Tragus).
9. Gegenüber dem Tragus, am unteren Ende der Antihelix, befindet sich der Antitragus (Antitragus).
10. Der untere, knorpelfreie Teil der Ohrmuschel ist das mit Fettgewebe gefüllte Ohrläppchen (Lobulus auriculae).
11. Die zentrale, trichterförmige Vertiefung der Ohrmuschel wird als Muschel (Concha auriculae) bezeichnet.
12. Der äußere Gehörgang (Meatus acusticus externus) ist ein von der Ohrmuschel zum Trommelfell verlaufender, leicht gekrümmter Kanal.
13. Die Länge des Gehörgangs beträgt beim Erwachsenen etwa 25 bis 35 Millimeter.
14. Das äußere Drittel des Gehörgangs besitzt ein knorpeliges Gerüst, während die inneren zwei Drittel einen knöchernen Kanal im Schläfenbein (Os temporale) bilden.
15. Die Haut des Gehörgangs ist mit Talgdrüsen und modifizierten Schweißdrüsen (Glandulae ceruminosae) ausgestattet.
16. Diese Drüsen produzieren das Ohrenschmalz (Cerumen), welches den Gehörgang vor Austrocknung und Infektionen schützt.
17. Das Ohrenschmalz und die Haare (Tragi) am Eingang verhindern das Eindringen von Staub und Fremdkörpern.
18. Aufgrund der Krümmung des Gehörgangs muss die Ohrmuschel bei der Untersuchung nach hinten und oben gezogen werden.
19. Das Trommelfell (Membrana tympani) ist eine dünne, elastische Membran, die den äußeren Gehörgang von der Paukenhöhle (Cavitas tympani) trennt.
20. Das Trommelfell hat einen Durchmesser von etwa 10 Millimetern und liegt schräg am Ende des Gehörgangs.
21. Die Außenfläche ist von einer dünnen Hautschicht und die Innenfläche von der Schleimhaut der Paukenhöhle bedeckt.
22. Zwischen diesen beiden Schichten befindet sich eine Faserschicht (Stratum fibrosum), die dem Trommelfell Stabilität verleiht.
23. Der größte, gespannte Teil des Trommelfells wird als Pars tensa (Pars tensa) bezeichnet.
24. Der obere, kleinere und lockere Bereich ist die Pars flaccida (Pars flaccida), in der die Faserschicht fehlt.
25. Ein faserknorpeliger Ring (Anulus fibrocartilagineus) fixiert das Trommelfell im knöchernen Rahmen.
26. An der Innenfläche des Trommelfells ist der Hammergriff (Manubrium mallei) befestigt.
27. Der unterste Punkt des Hammergriffs zieht das Trommelfell trichterförmig nach innen; dieser Punkt wird als Nabel (Umbo membranae tympanicae) bezeichnet.
28. Von außen ist der durch den Hammergriff gebildete Streifen (Stria mallearis) sichtbar.
29. Eine kleine Erhebung über dem Hammergriff ist die Prominentia mallearis (Prominentia mallearis).
30. Bei der Untersuchung des gesunden Trommelfells ist ein charakteristischer Lichtreflex erkennbar.
31. Die Aufgabe des Trommelfells ist die Aufnahme von Luftschwingungen und deren Weiterleitung an die Gehörknöchelchen (Ossicula auditus).
32. Schallwellen versetzen das Trommelfell in Schwingung, die vom Hammer (Malleus) auf den Amboss (Incus) übertragen wird.
33. Die Spannung des Trommelfells wird durch den Trommelfellspanner (Musculus tensor tympani) reguliert, der am Hammergriff ansetzt.
34. Dieser Muskel schützt das Innenohr vor Schäden durch zu starke Schalleinwirkungen.
35. Die sensible Innervation der Außenfläche erfolgt hauptsächlich durch einen Ast des Nervus trigeminus (Nervus auriculotemporalis).
36. Die Innenfläche und die Paukenhöhle werden durch Äste des Nervus glossopharyngeus (Nervus tympanicus) versorgt.
37. Auch der Ohrast des Nervus vagus (Ramus auricularis nervi vagi) ist an der Versorgung des hinteren unteren Gehörgangs beteiligt.
38. Die rudimentären Muskeln der Ohrmuschel werden vom Nervus facialis (Nervus facialis) innerviert.
39. Die Blutversorgung des äußeren Ohres erfolgt durch Äste der äußeren Halsschlagader (Arteria carotis externa).
40. Die hinter dem Ohr verlaufende Arterie (Arteria auricularis posterior) versorgt die Rückseite der Ohrmuschel und umliegende Gebiete.
41. Die tieferen Abschnitte des Gehörgangs werden durch Äste der Oberkieferarterie (Arteria maxillaris) versorgt.
42. Das venöse Blut fließt in die inneren (Vena jugularis interna) und äußeren Drosselvenen (Vena jugularis externa) ab.
43. Der Lymphabfluss erfolgt in die Lymphknoten um das Ohr (Nodi lymphoidei parotidei et mastoidei).
44. Unter krankhaften Bedingungen kann das Trommelfell rötlich erscheinen, sich verdicken oder stark durchblutet sein.
45. Die Transparenz des Trommelfells ermöglicht die Beobachtung der Strukturen des Mittelohrs.