4.1.1 – A csont makroszkópos felépítése: tömör és szivacsos állomány – Der makroskopische Bau: Kompakta und Spongiosa
1. A csont szabad szemmel nézve kétféle állományból épül fel. – Mit bloßem Auge betrachtet baut sich der Knochen aus zweierlei Substanz auf.
2. A külső, kemény réteget tömör csontállománynak nevezzük. – Die äußere, harte Schicht bezeichnet man als kompakte Knochensubstanz (Substantia compacta).
3. A csont belsejében helyezkedik el a szivacsos csontállomány. – Im Inneren des Knochens liegt die schwammartige Knochensubstanz (Substantia spongiosa).
4. A tömör állomány sűrű, egynemű és nagyon ellenálló a mechanikai igénybevétellel szemben. – Die kompakte Substanz ist dicht, gleichmäßig und sehr widerstandsfähig gegen mechanische Beanspruchung.
5. Ez a réteg alkotja minden csont külső falát, mint egy szilárd burok. – Diese Schicht bildet wie eine feste Hülle die äußere Wand jedes Knochens.
6. A hosszú csontok testében a tömör állomány különösen vastag. – Im Körper der langen Knochen ist die kompakte Substanz besonders dick.
7. A szivacsos állomány ezzel szemben vékony csontlemezkékből és gerendákból álló hálózat. – Die schwammartige Substanz dagegen ist ein Netzwerk aus dünnen Knochenplättchen und -bälkchen.
8. Ezeket a finom támasztóelemeket csontgerendáknak nevezzük. – Diese feinen Stützelemente werden Knochenbälkchen (Trabekel) genannt.
9. A gerendák közötti üregeket csontvelő tölti ki. – Die Hohlräume zwischen den Bälkchen sind mit Knochenmark ausgefüllt.
10. Így a szivacsos állomány könnyű marad, mégis nagy teherbírású. – Auf diese Weise bleibt die schwammartige Substanz leicht und ist dennoch sehr belastbar.
11. A csontgerendák nem véletlenszerűen, hanem a terhelés irányát követve rendeződnek el. – Die Knochenbälkchen sind nicht zufällig angeordnet, sondern folgen der Richtung der Belastung.
12. Az elrendeződésük pontosan azokat az erővonalakat rajzolja ki, amelyek mentén a nyomás és a húzás halad. – Ihre Anordnung zeichnet genau jene Kraftlinien nach, entlang derer Druck und Zug verlaufen.
13. Ennek köszönhetően a csont a lehető legkevesebb anyaggal éri el a legnagyobb szilárdságot. – Dadurch erreicht der Knochen mit möglichst wenig Material die größtmögliche Festigkeit.
14. Ez az építési elv egyszerre biztosítja a könnyűséget és a stabilitást. – Dieses Bauprinzip sichert zugleich Leichtigkeit und Stabilität.
15. A csontokat alakjuk szerint több csoportba soroljuk. – Nach ihrer Form teilt man die Knochen in mehrere Gruppen ein.
16. A hosszú csontokra a végtagokban találunk jó példát, ilyen a combcsont. – Für die langen Knochen findet man in den Gliedmaßen ein gutes Beispiel, etwa den Oberschenkelknochen (Femur).
17. A rövid csontok nagyjából kocka alakúak, mint a kéztő csontjai. – Die kurzen Knochen sind annähernd würfelförmig, wie die Knochen der Handwurzel.
18. A lapos csontok vékonyak és lemezszerűek, például a koponyatető csontjai. – Die platten Knochen sind dünn und plattenartig, zum Beispiel die Knochen des Schädeldachs.
19. A szabálytalan csontok összetett alakúak, ide tartoznak a csigolyák. – Die unregelmäßigen Knochen haben eine zusammengesetzte Form, zu ihnen gehören die Wirbel.
20. Egy tipikus hosszú csonton jól elkülöníthető három szakasz. – An einem typischen langen Knochen lassen sich drei Abschnitte gut unterscheiden.
21. A középső, hengeres részt a csont testének nevezzük. – Den mittleren, walzenförmigen Teil bezeichnet man als Schaft (Diaphyse).
22. A csont két kiszélesedő végét csontvégnek hívjuk. – Die beiden verbreiterten Enden des Knochens heißen Knochenenden (Epiphysen).
23. A test és a végek közötti átmeneti szakasz a növekedés fontos helye. – Der Übergangsabschnitt zwischen Schaft und Enden (Metaphyse) ist eine wichtige Stelle des Wachstums.
24. A csont testének belsejében egy hosszúkás üreg húzódik, a velőűr. – Im Inneren des Schaftes verläuft ein länglicher Hohlraum, die Markhöhle.
25. A velőűr falát a tömör állomány alkotja, belsejét pedig csontvelő tölti ki. – Die Wand der Markhöhle bildet die kompakte Substanz, ihr Inneres füllt das Knochenmark.
26. A csont testében szinte csak tömör állomány van, szivacsos alig. – Im Schaft findet sich fast nur kompakte Substanz und kaum schwammartige.
27. A csontvégekben viszont éppen fordított az arány. – In den Knochenenden ist das Verhältnis dagegen genau umgekehrt.
28. Itt egy vékony tömör kéreg alatt bőségesen található szivacsos állomány. – Hier liegt unter einer dünnen kompakten Rinde reichlich schwammartige Substanz.
29. A csontvégeket kívülről ízületi porc borítja, amely a súrlódást csökkenti. – Die Knochenenden sind außen von Gelenkknorpel überzogen, der die Reibung vermindert.
30. A lapos csontok is két tömör lemezből és egy közéjük ékelődő szivacsos rétegből állnak. – Auch die platten Knochen bestehen aus zwei kompakten Platten und einer dazwischen liegenden schwammartigen Schicht.
31. A koponyacsontokban ezt a középső szivacsos réteget külön névvel is illetik. – In den Schädelknochen trägt diese mittlere schwammartige Schicht einen eigenen Namen (Diploë).
32. A tömör és a szivacsos állomány mindig munkamegosztásban dolgozik. – Die kompakte und die schwammartige Substanz arbeiten stets in einer Arbeitsteilung zusammen.
33. A tömör kéreg a külső, kemény igénybevételt viseli el. – Die kompakte Rinde trägt die äußere, harte Beanspruchung.
34. A szivacsos belső rész az erőket rugalmasan vezeti tovább és elosztja. – Der schwammartige Innenteil leitet die Kräfte elastisch weiter und verteilt sie.
35. Ez a kettős felépítés teszi a csontot egyszerre könnyűvé, erőssé és tartóssá. – Dieser doppelte Aufbau macht den Knochen zugleich leicht, stark und dauerhaft.
(aufklappen)magyar
1. A csont szabad szemmel nézve kétféle állományból épül fel.
2. A külső, kemény réteget tömör csontállománynak nevezzük.
3. A csont belsejében helyezkedik el a szivacsos csontállomány.
4. A tömör állomány sűrű, egynemű és nagyon ellenálló a mechanikai igénybevétellel szemben.
5. Ez a réteg alkotja minden csont külső falát, mint egy szilárd burok.
6. A hosszú csontok testében a tömör állomány különösen vastag.
7. A szivacsos állomány ezzel szemben vékony csontlemezkékből és gerendákból álló hálózat.
8. Ezeket a finom támasztóelemeket csontgerendáknak nevezzük.
9. A gerendák közötti üregeket csontvelő tölti ki.
10. Így a szivacsos állomány könnyű marad, mégis nagy teherbírású.
11. A csontgerendák nem véletlenszerűen, hanem a terhelés irányát követve rendeződnek el.
12. Az elrendeződésük pontosan azokat az erővonalakat rajzolja ki, amelyek mentén a nyomás és a húzás halad.
13. Ennek köszönhetően a csont a lehető legkevesebb anyaggal éri el a legnagyobb szilárdságot.
14. Ez az építési elv egyszerre biztosítja a könnyűséget és a stabilitást.
15. A csontokat alakjuk szerint több csoportba soroljuk.
16. A hosszú csontokra a végtagokban találunk jó példát, ilyen a combcsont.
17. A rövid csontok nagyjából kocka alakúak, mint a kéztő csontjai.
18. A lapos csontok vékonyak és lemezszerűek, például a koponyatető csontjai.
19. A szabálytalan csontok összetett alakúak, ide tartoznak a csigolyák.
20. Egy tipikus hosszú csonton jól elkülöníthető három szakasz.
21. A középső, hengeres részt a csont testének nevezzük.
22. A csont két kiszélesedő végét csontvégnek hívjuk.
23. A test és a végek közötti átmeneti szakasz a növekedés fontos helye.
24. A csont testének belsejében egy hosszúkás üreg húzódik, a velőűr.
25. A velőűr falát a tömör állomány alkotja, belsejét pedig csontvelő tölti ki.
26. A csont testében szinte csak tömör állomány van, szivacsos alig.
27. A csontvégekben viszont éppen fordított az arány.
28. Itt egy vékony tömör kéreg alatt bőségesen található szivacsos állomány.
29. A csontvégeket kívülről ízületi porc borítja, amely a súrlódást csökkenti.
30. A lapos csontok is két tömör lemezből és egy közéjük ékelődő szivacsos rétegből állnak.
31. A koponyacsontokban ezt a középső szivacsos réteget külön névvel is illetik.
32. A tömör és a szivacsos állomány mindig munkamegosztásban dolgozik.
33. A tömör kéreg a külső, kemény igénybevételt viseli el.
34. A szivacsos belső rész az erőket rugalmasan vezeti tovább és elosztja.
35. Ez a kettős felépítés teszi a csontot egyszerre könnyűvé, erőssé és tartóssá.
(aufklappen)német
1. Mit bloßem Auge betrachtet baut sich der Knochen aus zweierlei Substanz auf.
2. Die äußere, harte Schicht bezeichnet man als kompakte Knochensubstanz (Substantia compacta).
3. Im Inneren des Knochens liegt die schwammartige Knochensubstanz (Substantia spongiosa).
4. Die kompakte Substanz ist dicht, gleichmäßig und sehr widerstandsfähig gegen mechanische Beanspruchung.
5. Diese Schicht bildet wie eine feste Hülle die äußere Wand jedes Knochens.
6. Im Körper der langen Knochen ist die kompakte Substanz besonders dick.
7. Die schwammartige Substanz dagegen ist ein Netzwerk aus dünnen Knochenplättchen und -bälkchen.
8. Diese feinen Stützelemente werden Knochenbälkchen (Trabekel) genannt.
9. Die Hohlräume zwischen den Bälkchen sind mit Knochenmark ausgefüllt.
10. Auf diese Weise bleibt die schwammartige Substanz leicht und ist dennoch sehr belastbar.
11. Die Knochenbälkchen sind nicht zufällig angeordnet, sondern folgen der Richtung der Belastung.
12. Ihre Anordnung zeichnet genau jene Kraftlinien nach, entlang derer Druck und Zug verlaufen.
13. Dadurch erreicht der Knochen mit möglichst wenig Material die größtmögliche Festigkeit.
14. Dieses Bauprinzip sichert zugleich Leichtigkeit und Stabilität.
15. Nach ihrer Form teilt man die Knochen in mehrere Gruppen ein.
16. Für die langen Knochen findet man in den Gliedmaßen ein gutes Beispiel, etwa den Oberschenkelknochen (Femur).
17. Die kurzen Knochen sind annähernd würfelförmig, wie die Knochen der Handwurzel.
18. Die platten Knochen sind dünn und plattenartig, zum Beispiel die Knochen des Schädeldachs.
19. Die unregelmäßigen Knochen haben eine zusammengesetzte Form, zu ihnen gehören die Wirbel.
20. An einem typischen langen Knochen lassen sich drei Abschnitte gut unterscheiden.
21. Den mittleren, walzenförmigen Teil bezeichnet man als Schaft (Diaphyse).
22. Die beiden verbreiterten Enden des Knochens heißen Knochenenden (Epiphysen).
23. Der Übergangsabschnitt zwischen Schaft und Enden (Metaphyse) ist eine wichtige Stelle des Wachstums.
24. Im Inneren des Schaftes verläuft ein länglicher Hohlraum, die Markhöhle.
25. Die Wand der Markhöhle bildet die kompakte Substanz, ihr Inneres füllt das Knochenmark.
26. Im Schaft findet sich fast nur kompakte Substanz und kaum schwammartige.
27. In den Knochenenden ist das Verhältnis dagegen genau umgekehrt.
28. Hier liegt unter einer dünnen kompakten Rinde reichlich schwammartige Substanz.
29. Die Knochenenden sind außen von Gelenkknorpel überzogen, der die Reibung vermindert.
30. Auch die platten Knochen bestehen aus zwei kompakten Platten und einer dazwischen liegenden schwammartigen Schicht.
31. In den Schädelknochen trägt diese mittlere schwammartige Schicht einen eigenen Namen (Diploë).
32. Die kompakte und die schwammartige Substanz arbeiten stets in einer Arbeitsteilung zusammen.
33. Die kompakte Rinde trägt die äußere, harte Beanspruchung.
34. Der schwammartige Innenteil leitet die Kräfte elastisch weiter und verteilt sie.
35. Dieser doppelte Aufbau macht den Knochen zugleich leicht, stark und dauerhaft.