4.15.1 – A medencecsont három része – Die drei Teile des Hüftbeins
1. A medencecsont szabálytalan alakú, lapos csont, amely a medence oldalsó és elülső falának jelentős részét alkotja. – Das Hüftbein (Os coxae) ist ein unregelmäßig geformter, platter Knochen, der einen großen Teil der seitlichen und vorderen Beckenwand bildet.
2. Minden medencecsont három csontból, a csípőcsontból, az ülőcsontból és a szeméremcsontból fejlődik ki. – Jedes Hüftbein entwickelt sich aus drei Knochen: dem Darmbein (Os ilium), dem Sitzbein (Os ischii) und dem Schambein (Os pubis).
3. Gyermekkorban a három részt egy Y alakú porclemez választja el egymástól. – Im Kindesalter werden die drei Teile durch eine Y-förmige Knorpelplatte voneinander getrennt.
4. Ezt a porclemezt háromsugarú porcnak nevezzük, amely a növekedés befejeződésével elcsontosodik. – Diese Knorpelplatte wird als dreistrahliger Knorpel (Cartilago triradiata) bezeichnet und verknöchert nach Abschluss des Wachstums.
5. A három csont az ízületi vápa területén találkozik, ezért mindegyik részt vesz annak kialakításában. – Die drei Knochen treffen im Bereich der Hüftgelenkpfanne (Acetabulum) zusammen und sind daher alle an deren Bildung beteiligt.
6. A csípőcsont a medencecsont legnagyobb, felső részét alkotja. – Das Darmbein (Os ilium) bildet den größten und oberen Teil des Hüftbeins.
7. A csípőcsont teste az ízületi vápa felső részének kialakításában vesz részt. – Der Körper des Darmbeins (Corpus ossis ilii) beteiligt sich an der Bildung des oberen Abschnitts der Hüftgelenkpfanne.
8. A testből felfelé széles, lapátszerű csípőlapát emelkedik ki. – Vom Körper zieht die breite, schaufelförmige Darmbeinschaufel (Ala ossis ilii) nach oben.
9. A csípőlapát belső felszínén található a sima, enyhén homorú csípőárok. – Auf der Innenfläche der Darmbeinschaufel liegt die glatte, leicht konkave Darmbeingrube (Fossa iliaca).
10. A külső felszín a farizmok eredési területe, ezért farizomfelszínnek nevezzük. – Die Außenfläche dient den Gesäßmuskeln als Ursprungsgebiet und wird daher Gesäßfläche (Facies glutea) genannt.
11. A csípőlapát felső, megvastagodott széle a jól tapintható csípőtaraj. – Der obere verdickte Rand der Darmbeinschaufel ist der gut tastbare Darmbeinkamm (Crista iliaca).
12. A csípőtaraj elöl a felső elülső csípőtövisben végződik. – Der Darmbeinkamm endet vorne im vorderen oberen Darmbeinstachel (Spina iliaca anterior superior).
13. Ez alatt helyezkedik el az alsó elülső csípőtövis, amely izmok és szalagok tapadási helye. – Darunter liegt der vordere untere Darmbeinstachel (Spina iliaca anterior inferior), der Muskeln und Bändern als Ansatzstelle dient.
14. A csípőcsont hátulsó szélén felső és alsó hátulsó csípőtövist különböztetünk meg. – Am hinteren Rand des Darmbeins unterscheidet man den hinteren oberen und den hinteren unteren Darmbeinstachel (Spina iliaca posterior superior et inferior).
15. A csípőcsont belső oldalán található fül alakú felszín a keresztcsonttal ízesül. – Die an der Innenseite des Darmbeins gelegene ohrförmige Fläche (Facies auricularis) artikuliert mit dem Kreuzbein.
16. A fül alakú felszín mögött durva csípőcsonti érdesség helyezkedik el az erős szalagok számára. – Hinter der ohrförmigen Fläche liegt die raue Darmbeinrauigkeit (Tuberositas iliaca) für die Befestigung kräftiger Bänder.
17. A csípőcsont belső felszínén húzódó ívelt vonal részt vesz a nagy- és a kismedence elhatárolásában. – Die auf der Innenfläche verlaufende Bogenlinie (Linea arcuata) beteiligt sich an der Abgrenzung des großen vom kleinen Becken.
18. Az ülőcsont a medencecsont alsó és hátulsó részét alkotja. – Das Sitzbein (Os ischii) bildet den unteren und hinteren Teil des Hüftbeins.
19. Az ülőcsont teste az ízületi vápa hátulsó-alsó részéhez járul hozzá. – Der Körper des Sitzbeins (Corpus ossis ischii) trägt zum hinteren unteren Abschnitt der Hüftgelenkpfanne bei.
20. Az ülőcsont szára előrefelé halad, és az alsó szeméremcsonti szárral egyesül. – Der Sitzbeinast (Ramus ossis ischii) zieht nach vorne und vereinigt sich mit dem unteren Schambeinast.
21. Az ülőtövis hegyes csontnyúlvány, amely a nagy és a kis ülőcsonti bevágás között helyezkedik el. – Der Sitzbeinstachel (Spina ischiadica) ist ein spitzer Knochenfortsatz zwischen der großen und der kleinen Sitzbeinkerbe.
22. A nagy ülőcsonti bevágás a tövis felett, a kis ülőcsonti bevágás pedig alatta található. – Die große Sitzbeinkerbe (Incisura ischiadica major) liegt oberhalb und die kleine Sitzbeinkerbe (Incisura ischiadica minor) unterhalb des Stachels.
23. Az ülőgumó erős, durva kiemelkedés, amely üléskor a testsúly jelentős részét viseli. – Der Sitzbeinhöcker (Tuber ischiadicum) ist ein kräftiger, rauer Vorsprung, der beim Sitzen einen großen Teil des Körpergewichts trägt.
24. A szeméremcsont a medencecsont alsó és elülső részét alkotja. – Das Schambein (Os pubis) bildet den unteren und vorderen Teil des Hüftbeins.
25. A szeméremcsonton testet, felső szárat és alsó szárat különböztetünk meg. – Am Schambein unterscheidet man einen Körper (Corpus ossis pubis), einen oberen und einen unteren Schambeinast (Ramus superior et inferior).
26. A szeméremcsont teste a középvonalban a másik oldali szeméremcsonthoz kapcsolódik. – Der Körper des Schambeins verbindet sich in der Mittellinie mit dem Schambein der Gegenseite.
27. A kapcsolódás helyén található szimfízisfelszínt vékony porcréteg borítja. – An der Verbindungsstelle liegt die mit einer dünnen Knorpelschicht bedeckte Symphysenfläche (Facies symphysialis).
28. A felső szeméremcsonti száron futó szeméremcsonti fésű a medence határvonalának része. – Der auf dem oberen Schambeinast verlaufende Schambeinkamm (Pecten ossis pubis) ist ein Teil der Beckeneingangslinie.
29. Az ülőcsont és a szeméremcsont szárai együtt határolják a nagy elzárt nyílást. – Die Äste des Sitzbeins und des Schambeins begrenzen gemeinsam das große Hüftbeinloch (Foramen obturatum).
30. A három csont egyesülése egyszerre biztosítja a medencecsont szilárdságát, az izmok tapadását és a csípőízület kialakítását. – Die Vereinigung der drei Knochen gewährleistet zugleich die Festigkeit des Hüftbeins, die Befestigung der Muskeln und die Bildung des Hüftgelenks.
(aufklappen)magyar
1. A medencecsont szabálytalan alakú, lapos csont, amely a medence oldalsó és elülső falának jelentős részét alkotja.
2. Minden medencecsont három csontból, a csípőcsontból, az ülőcsontból és a szeméremcsontból fejlődik ki.
3. Gyermekkorban a három részt egy Y alakú porclemez választja el egymástól.
4. Ezt a porclemezt háromsugarú porcnak nevezzük, amely a növekedés befejeződésével elcsontosodik.
5. A három csont az ízületi vápa területén találkozik, ezért mindegyik részt vesz annak kialakításában.
6. A csípőcsont a medencecsont legnagyobb, felső részét alkotja.
7. A csípőcsont teste az ízületi vápa felső részének kialakításában vesz részt.
8. A testből felfelé széles, lapátszerű csípőlapát emelkedik ki.
9. A csípőlapát belső felszínén található a sima, enyhén homorú csípőárok.
10. A külső felszín a farizmok eredési területe, ezért farizomfelszínnek nevezzük.
11. A csípőlapát felső, megvastagodott széle a jól tapintható csípőtaraj.
12. A csípőtaraj elöl a felső elülső csípőtövisben végződik.
13. Ez alatt helyezkedik el az alsó elülső csípőtövis, amely izmok és szalagok tapadási helye.
14. A csípőcsont hátulsó szélén felső és alsó hátulsó csípőtövist különböztetünk meg.
15. A csípőcsont belső oldalán található fül alakú felszín a keresztcsonttal ízesül.
16. A fül alakú felszín mögött durva csípőcsonti érdesség helyezkedik el az erős szalagok számára.
17. A csípőcsont belső felszínén húzódó ívelt vonal részt vesz a nagy- és a kismedence elhatárolásában.
18. Az ülőcsont a medencecsont alsó és hátulsó részét alkotja.
19. Az ülőcsont teste az ízületi vápa hátulsó-alsó részéhez járul hozzá.
20. Az ülőcsont szára előrefelé halad, és az alsó szeméremcsonti szárral egyesül.
21. Az ülőtövis hegyes csontnyúlvány, amely a nagy és a kis ülőcsonti bevágás között helyezkedik el.
22. A nagy ülőcsonti bevágás a tövis felett, a kis ülőcsonti bevágás pedig alatta található.
23. Az ülőgumó erős, durva kiemelkedés, amely üléskor a testsúly jelentős részét viseli.
24. A szeméremcsont a medencecsont alsó és elülső részét alkotja.
25. A szeméremcsonton testet, felső szárat és alsó szárat különböztetünk meg.
26. A szeméremcsont teste a középvonalban a másik oldali szeméremcsonthoz kapcsolódik.
27. A kapcsolódás helyén található szimfízisfelszínt vékony porcréteg borítja.
28. A felső szeméremcsonti száron futó szeméremcsonti fésű a medence határvonalának része.
29. Az ülőcsont és a szeméremcsont szárai együtt határolják a nagy elzárt nyílást.
30. A három csont egyesülése egyszerre biztosítja a medencecsont szilárdságát, az izmok tapadását és a csípőízület kialakítását.
(aufklappen)német
1. Das Hüftbein (Os coxae) ist ein unregelmäßig geformter, platter Knochen, der einen großen Teil der seitlichen und vorderen Beckenwand bildet.
2. Jedes Hüftbein entwickelt sich aus drei Knochen: dem Darmbein (Os ilium), dem Sitzbein (Os ischii) und dem Schambein (Os pubis).
3. Im Kindesalter werden die drei Teile durch eine Y-förmige Knorpelplatte voneinander getrennt.
4. Diese Knorpelplatte wird als dreistrahliger Knorpel (Cartilago triradiata) bezeichnet und verknöchert nach Abschluss des Wachstums.
5. Die drei Knochen treffen im Bereich der Hüftgelenkpfanne (Acetabulum) zusammen und sind daher alle an deren Bildung beteiligt.
6. Das Darmbein (Os ilium) bildet den größten und oberen Teil des Hüftbeins.
7. Der Körper des Darmbeins (Corpus ossis ilii) beteiligt sich an der Bildung des oberen Abschnitts der Hüftgelenkpfanne.
8. Vom Körper zieht die breite, schaufelförmige Darmbeinschaufel (Ala ossis ilii) nach oben.
9. Auf der Innenfläche der Darmbeinschaufel liegt die glatte, leicht konkave Darmbeingrube (Fossa iliaca).
10. Die Außenfläche dient den Gesäßmuskeln als Ursprungsgebiet und wird daher Gesäßfläche (Facies glutea) genannt.
11. Der obere verdickte Rand der Darmbeinschaufel ist der gut tastbare Darmbeinkamm (Crista iliaca).
12. Der Darmbeinkamm endet vorne im vorderen oberen Darmbeinstachel (Spina iliaca anterior superior).
13. Darunter liegt der vordere untere Darmbeinstachel (Spina iliaca anterior inferior), der Muskeln und Bändern als Ansatzstelle dient.
14. Am hinteren Rand des Darmbeins unterscheidet man den hinteren oberen und den hinteren unteren Darmbeinstachel (Spina iliaca posterior superior et inferior).
15. Die an der Innenseite des Darmbeins gelegene ohrförmige Fläche (Facies auricularis) artikuliert mit dem Kreuzbein.
16. Hinter der ohrförmigen Fläche liegt die raue Darmbeinrauigkeit (Tuberositas iliaca) für die Befestigung kräftiger Bänder.
17. Die auf der Innenfläche verlaufende Bogenlinie (Linea arcuata) beteiligt sich an der Abgrenzung des großen vom kleinen Becken.
18. Das Sitzbein (Os ischii) bildet den unteren und hinteren Teil des Hüftbeins.
19. Der Körper des Sitzbeins (Corpus ossis ischii) trägt zum hinteren unteren Abschnitt der Hüftgelenkpfanne bei.
20. Der Sitzbeinast (Ramus ossis ischii) zieht nach vorne und vereinigt sich mit dem unteren Schambeinast.
21. Der Sitzbeinstachel (Spina ischiadica) ist ein spitzer Knochenfortsatz zwischen der großen und der kleinen Sitzbeinkerbe.
22. Die große Sitzbeinkerbe (Incisura ischiadica major) liegt oberhalb und die kleine Sitzbeinkerbe (Incisura ischiadica minor) unterhalb des Stachels.
23. Der Sitzbeinhöcker (Tuber ischiadicum) ist ein kräftiger, rauer Vorsprung, der beim Sitzen einen großen Teil des Körpergewichts trägt.
24. Das Schambein (Os pubis) bildet den unteren und vorderen Teil des Hüftbeins.
25. Am Schambein unterscheidet man einen Körper (Corpus ossis pubis), einen oberen und einen unteren Schambeinast (Ramus superior et inferior).
26. Der Körper des Schambeins verbindet sich in der Mittellinie mit dem Schambein der Gegenseite.
27. An der Verbindungsstelle liegt die mit einer dünnen Knorpelschicht bedeckte Symphysenfläche (Facies symphysialis).
28. Der auf dem oberen Schambeinast verlaufende Schambeinkamm (Pecten ossis pubis) ist ein Teil der Beckeneingangslinie.
29. Die Äste des Sitzbeins und des Schambeins begrenzen gemeinsam das große Hüftbeinloch (Foramen obturatum).
30. Die Vereinigung der drei Knochen gewährleistet zugleich die Festigkeit des Hüftbeins, die Befestigung der Muskeln und die Bildung des Hüftgelenks.