5-2-das-neue-erleben

1. Képzelj el egy fényképet, amelyen egy mosolygó arcú gép látható.

2. Ehhez a gondolatkísérlethez helyezd el a képet egy pultnál álló munkás mellé úgy, hogy mindkét alak a kamerába nézzen, és a képen semmi ne utaljon arra, mi történt előtte vagy utána.

3. A fénykép alá írjuk a kitalált feliratot: „Megérkezett a segítség”.

4. Most minden pixelt változatlanul hagyva cseréljük ki ezeket a szavakat a következőre: „A helyettesed mosolyog”, így ugyanannak az arcnak más szerepet adunk egy olyan történetben, amelyet a fénykép önmagában nem tud megteremteni.

5. Az első felirat segítséget kínál, a személyt és a gépet egy elképzelt feladat ugyanazon oldalára helyezve.

6. Arra invitál minket, hogy elképzeljük, hogyan válik a munka könnyebbé, miközben a gép átveszi azokat a feladatokat, amelyeknek köszönhetően a mellette álló személynek kevesebb terhe marad.

7. A második felirat fenyegetést hordoz.

8. A munkás jelenlétét a távollét kérdésévé alakítja, olyan jövőt sugallva, amelyben a gép marad a pultnál, az ember pedig már nem tartozik oda.

9. A mosoly mindkét értelmezéshez illeszkedhet, bár alakja nem változott, és nem történt új cselekvés.

10. A reményteljes megfogalmazás mellett üdvözlésnek tűnik; a fenyegető megfogalmazás mellett pedig vidám közönynek tűnhet mások vesztesége iránt.

11. Egy sugallt kapcsolatot változtattunk meg, nem egy rögzített eseményt.

12. Egyik felirat sem árulja el, hogy a gép képes-e elvégezni a munkás feladatait, hogy valaki szándékozik-e helyettesíteni azt a munkást, vagy hogy segítségnyújtás és kiszorítás különböző körülmények között is előfordulhat-e.

13. Ezek a kérdések a fénykép határain kívül maradnak, ahol a képzeletbeli jelenet nem nyújt feljegyzést a körülötte zajló döntésekről.

14. A feliratok úgy teszik, mintha ezekre a kérdésekre részben választ adnának azzal, hogy mindkét alaknak szerepet rendelnek hozzá, mielőtt még tudnánk, hogy valójában mit is csinálnak.

15. Ez a keretezés egyszerű formája.

16. A keret kiválasztja azt a szempontot, amelyen keresztül a témát bemutatják, így egyes kérdéseket előtérbe helyez, míg másokat háttérbe szorít anélkül, hogy feltétlenül kifejezetten hamis állítást tenne.

17. Hasznos lehet, de félrevezető is, attól függően, hogy a leírás mit hangsúlyoz, és mit támasztanak alá a rendelkezésre álló bizonyítékok.

18. Az akadálymentességről szóló beszámoló ésszerűen a segítségnyújtást emelheti ki, míg a foglalkoztatásról szóló beszámoló ésszerűen azt a kérdést teheti fel, hogy ki veszítheti el az állását.

19. A probléma akkor kezdődik, amikor a keret nagyobb bizonyosságot nyújt, mint a bizonyítékok.

20. A kitalált párosunkban a szavak nem csupán a gépet azonosítják; arra is utalnak, hogy mit jelent a megjelenése a mellette álló személy számára, noha ezt a következményt nem mutatták be.

21. Egy kép nem hordozhatja magában a teljes magyarázatot, különösen akkor, ha a téma nem egy pillanatnyi, hanem az idő múlásával kibontakozó következményeket érint.

22. Még egy pontos képaláírásnak is ki kell hagynia dolgokat, mert egy tárgy azonosítása és teljes jelentőségének bemutatása különböző nagyságrendű feladatok.

23. A választás tehát nem a kiválasztás és a kiválasztás hiánya között történik.

24. Hanem a releváns bizonytalanságot megőrző választások és azok között kell választani, amelyek egy megoldatlan kérdést látszólag látható válasszá alakítanak.

25. A mosolygó arc kényelmes fókuszpontot ad ennek a helyettesítésnek, valami konkrétumot, amit nézni lehet, miközben a tágabb összefüggés meghatározatlan marad.

26. Ahelyett, hogy a berendezések, a szoftverek, az emberek és a döntések összefüggéseit vennénk figyelembe, az egész vállalkozásnak arcot adhatunk, és hagyhatjuk, hogy az az arc képviselje az eredményt.

27. A gép segítővé vagy behatolóvá válik.

28. A tervezője pedig a környező narratívában megmentővé vagy bűnössé válhat, még akkor is, ha a felelősség és a teljesítmény megítéléséhez több bizonyítékra van szükség, mint amennyit egy portré nyújt.

29. Egy ilyen történetnek egyértelmű szerepei vannak, ami lehetővé teszi a közönség számára, hogy egy felismerhető alakban azonosítson egy előnyt vagy egy veszélyt.

30. Ez az egyértelműség segíthet egy újoncnak belelátni a témába, de el is rejtheti a különbségeket a megtervezett, a bemutatott és a valójában használt dolog között.

31. Többféle szempont is befolyásolhatja ezt a képet.

32. Egy újságíró azért választhatja ki, mert egy elvont fejleménynek felismerhető tárgyat ad, majd a kísérő cikkben elmagyarázza, amit a kamera nem tud megmutatni.

33. A figyelmet kereső kiadó inkább a provokatívabb képaláírást választaná.

34. Egy politikai kampány azt a változatot választaná, amelyik illeszkedik az érveléséhez, így a munkás elképzelt jövője azt a követelést szolgálná, hogy kinek az érdekeit érdemes védeni.

35. Ezek egymástól eltérő lehetséges célok, még akkor is, ha az ebből származó kép és képaláírás az olvasó számára nagyjából ugyanúgy néz ki.

36. Hasonló megfogalmazást eredményezhetnek, ezért a megfogalmazás önmagában nem árulja el, hogy a szerző magyarázatot, figyelemfelkeltést, meggyőzést vagy a három keverékét szándékozta-e elérni.

37. A terjesztés újabb választási lehetőségeket vet fel.

38. Ha egy ajánló rendszer azokat az anyagokat jutalmazza, amelyek reakciókat váltanak ki, egy figyelemfelkeltő képaláírás ezeken a reakciókon keresztül további láthatóságot nyerhet anélkül, hogy a folyamat bármely szakaszában ellenőriznék a pontosságát.

39. Ez a feltételes mechanizmus nem írja le minden rendszert, és önmagában semmit sem mond egy adott kiadó motivációiról.

40. Az eredmény attól függ, hogy a rendszer milyen szempontok alapján válogat, ugyanúgy, ahogyan egy szerkesztő döntése is attól a feladattól, a szabványoktól és az ösztönzőktől függ, amelyek azt a döntést alakítják.

41. A szerkesztői áttekintés a közzététel előtt alapos vizsgálatot tesz lehetővé.

42. Egy közvetlenül megosztott kép eljuthat másokhoz, mielőtt ilyen ellenőrzésre sor kerülne, bár a címzettek között lehetnek olyan szakértők is, akik képesek felismerni a problémát és elmagyarázni azt.

43. Egyik út sem garantálja a pontosabb beszámolót, mivel az állítás ellenőrzésének lehetősége nem bizonyítja, hogy valaki mennyire alaposan ellenőrizte azt.

44. Egy szerkesztőség módosíthat egy riportot, és egy képet megosztó személy is kijavíthatja azt, miközben a korábban terjesztett példányok mindkét esetben változatlanok maradhatnak.

45. A közzététel gyorsasága és az ellenőrzés minősége különálló kérdések.

46. Ugyanígy különálló kérdés a helyesbítésnek szentelt figyelem is, amely eltérhet az eredeti állításnak szentelt figyelemtől, még akkor is, ha mindkettő elolvasható.

47. A képzeletbeli képünk könnyen felidézhetővé is válhat, így témája helyet kaphat a technológiáról szóló későbbi beszélgetésekben.

48. Ha megkérdezik, mit jelentenek az új gépek a munkában, valaki talán ezt az arcot idézi fel, mielőtt egy kevésbé markáns leírásra emlékezne egy hétköznapi berendezésről.

49. A pszichológusok az egyik releváns rövidítést „elérhetőségi heurisztikának” nevezik.

50. Amos Tversky és Daniel Kahneman leírták, hogy a gyakoriságot vagy a valószínűséget annak alapján ítélik meg, hogy mennyire könnyen jutnak eszünkbe példák – ez a megközelítés hasznos lehet anélkül, hogy megbízható számítás lenne.

51. Egy könnyen felidézhető eseménynek nem feltétlenül kell gyakori eseménynek lennie.

52. Példánkra alkalmazva ez a megkülönböztetés azt jelenti, hogy egy emlékezetes portré mentális modellt adhat a munkahelyi technológiáról anélkül, hogy az emberek által tapasztalt gépek teljes skáláját reprezentálná.

53. Egy szélsőséges eset egy kapcsolódó problémát vet fel.

54. Egy kivételes siker vagy kudarc kiemelése a figyelem középpontjába a következményei miatt indokolt lehet, de a kiválasztás nem bizonyítja, hogy az esemény mennyire tipikus.

55. A hírérték és a reprezentativitás különböző kérdésekre ad választ.

56. Egy ritka kudarc megérdemelheti a gondos tudósítást, miközben a kép ismételt megjelenése még mindig nem árulja el annak gyakoriságát, ha nincs információnk a szélesebb esettárról.

57. A néző újra találkozhat ugyanazzal a képpel.

58. Ezúttal megjelenhet egy vitában, majd egy üzenetben, aztán egy másik cikk mellett, miközben az arc és az eredeti állítás felismerhető marad.

59. A találkozások között semmi sem kell megváltoznia a géppel kapcsolatban.

60. A változó mennyiség a kitettség, és a kitettség megváltoztathatja egy személy üzenettel kapcsolatos élményét akkor is, ha nem került hozzá új megfigyelés annak alátámasztására.

61. Az ismétléssel kapcsolatos kutatások bizonyítékot nyújtanak az ítéletre gyakorolt hatásra, függetlenül a kitalált fényképünk által illusztrált lehetőségektől.

62. Egy 2015-ös cikkben Lisa Fazio, Nadia Brashier, Keith Payne és Elizabeth Marsh arról számoltak be, hogy az ismétlés befolyásolhatja az igazságra vonatkozó ítéleteket akkor is, ha az emberek rendelkeznek releváns ismeretekkel.

63. Eredményük nem teszi a tudást haszontalanná.

64. Azt mutatja, hogy az, hogy az információ a memóriában rendelkezésre áll, nem garantálja, hogy az ember arra támaszkodik majd, amikor egy ismételt állítást ítél meg.

65. Az egyik magyarázat a feldolgozási folyékonysággal kapcsolatos, amely kifejezés arra utal, hogy mennyire könnyen dolgozza fel az agy valamit, amikor azzal találkozik.

66. Az ismétlés növelheti ezt a könnyedséget, ami hozzájárulhat ahhoz az érzéshez, hogy egy állítás igaz, még akkor is, ha ténybeli alátámasztása nem javult.

67. A könnyedség egy élmény, nem pedig igazolás.

68. Ezt a hatást illuzórikus igazságnak nevezik, mert egy állítás megnövekedett látszólagos hitelessége nem feltétlenül tükrözi ténybeli alapjának javulását.

69. Ezek az eredmények a kutatási körülmények között kialakult ítéletekre vonatkoznak, és hatályukban el kell különíteni őket a teljes közvéleményre vonatkozó állításoktól.

70. Nem bizonyítják, hogy a kitalált feliratai minden nézőt meggyőznének, vagy hogy bármely állítás elégszer való ismétlése feltétlenül felülírná mindazt, amit az ember tud.

71. A megkülönböztetés akkor fontos, amikor azt vizsgáljuk, mit nyújt egy további találkozás, azon túl, hogy újabb lehetőséget ad az üzenet megtekintésére.

72. Egy második találkozás növelheti a felismerést anélkül, hogy okot adna az állítás elfogadására, éppen úgy, ahogyan egy számítás újbóli elolvasása sem garantálja, hogy az aritmetikája helyes.

73. A felismerés egy korábbi találkozással kapcsolatos kérdésre ad választ.

74. Az üzenet emlékezete egy másik kérdésre ad választ, nevezetesen arra, hogy a tartalma visszahívható-e, míg az igazság azt érinti, hogy azok a tartalmak megfelelnek-e a leírt tényállásnak, függetlenül attól, hogy a megfogalmazás milyen könnyen jut eszünkbe.

75. Ez a három elem szétválhat egymástól, így az üzenet ismerős és emlékezetes maradhat anélkül, hogy a világról alkotott leírása pontosabbá válna.

76. Lehetséges, hogy valaki azonnal felismer egy hamis állítást, pontosan emlékszik rá, és elutasítja, így sem a felismerés, sem a pontos emlékezés nem bizonyítja a hitet.

77. Ezzel szemben egy ismeretlen állítás is helyes lehet.

78. A felismerés érzésének hiánya az olvasó és az üzenet közötti korábbi kapcsolatra utal, nem feltétlenül a benne szereplő információ megbízhatóságára, amelyet olyan bizonyítékok is alátámaszthatnak, amelyekkel az olvasó még nem találkozott.

79. Két képaláírásunk egy további különbséget tár fel a leírás emlékezete és a leírást alátámasztó bizonyítékok emlékezete között.

80. Az, hogy emlékszünk arra, melyik képaláírás jelent meg, nem bizonyítja, hogy bármelyik leírás is a gépnek az adott munkahelyre történő bevezetésének tényleges következményeit írta le.

81. Még egy tökéletesen megőrzött emlék is tartalmazhat alátámasztatlan értelmezést.

82. A nehézség tehát nem csupán a részletek elfelejtésében rejlik, mivel az üzenet pontos emlékezete és az állítását alátámasztó szilárd bizonyítékok különböző teljesítmények, és az egyik javítása nem javítja automatikusan a másikat.

83. Az ismételt találkozások felhívhatják a figyelmet egy megoldatlan kérdésre is, ami okot adhat arra, hogy valaki a megszokott bemutatáson túlra tekintsen.

84. Aki folyamatosan látja a gép mellett álló munkást, végül megkérdezheti, hogy milyen feladatot végzett, mi változott, és ki adta a beszámolót, ahelyett, hogy elfogadná a két javasolt jövőkép bármelyikét.

85. Ez a reakció a vizsgálódást a kép határain túlra terelné.

86. Az ismétlés lehetővé teheti egy kérdés kivizsgálását anélkül, hogy előre eldöntené, mire fog a vizsgálat rávilágítani, így a fokozott láthatóság nem feltétlenül jelenti a fokozott hiszékenységet.

87. A fénykép hasznos magyarázathoz vezethet, különösen ha a kísérő leírás meghatározza azt, amit a rövid képaláírás nem tud megállapítani.

88. Egy teljesebb leírás megkülönböztethetné a bemutatót a bevetéstől, leírhatná az elvégzett munkát, és megjelölhetné, mely állítások maradnak inkább jóslatok, mint megfigyelések, így alapot adva az olvasónak az értelmezés értékeléséhez.

89. Ehhez nem szükséges eltávolítani a képet.

90. Funkciója megváltozna: ahelyett, hogy látszólagos választ adna, olyan kérdést vetne fel, amelynek megválaszolása olyan információkon múlik, amelyeket a kép nem tartalmazhat, függetlenül attól, hogy a leírás végül aggodalmat vagy reményt támaszt alá.

91. Ugyanaz az arc kísérhetne egy pontos riportot vagy egy alaptalan állítást is, és arckifejezése alapján nem lehetne megkülönböztetni a két állítás bizonyítékalapját.

92. A hitelesség sem oldaná meg a problémát, mert még egy eredeti fénykép is olyan szöveg alá kerülhet, amely tévesen írja le, miért voltak jelen az emberek vagy tárgyak.

93. Egy vonzó kép sem garantálna nagyobb komolyságot.

94. A lényeges kérdés a kép, a kísérő szöveg és a bizonyíték közötti kapcsolat, nem pedig az, hogy a bemutatás vidámnak, riasztónak, kifinomultnak vagy egyszerűnek tűnik-e.

95. A közönségnek szerepe van ebben az összefüggésben, mivel egy bemutatás különböző ismeretekkel és különböző aggályokkal rendelkező emberekkel találkozik.

96. A berendezéssel jól ismerős munkavállaló észreveheti, mit hagy ki a képaláírás, míg valaki, aki először találkozik a témával, nem rendelkezik összehasonlítható hivatkozási ponttal, különösen, ha a gép külseje könnyebben értelmezhető, mint működése.

97. Ez egy lehetséges különbség, nem pedig rögzített megosztottság a csoportok között.

98. A tapasztalt munkavállaló is félreértheti egy változást, az újonc pedig feltehet egy pontos kérdést, amely egy rejtett feltételezést hoz napvilágra, ahelyett, hogy elfogadná a vita megszokott kifejezéseit.

99. Sem a szakértelem, sem a tapasztalatlanság nem határozza meg előre a reakciót, bár mindkettő befolyásolja, hogy az adott személy mit tud hozni a találkozásba.

100. Gondolatkísérletünk láthatóvá teszi az egymással versengő javaslatokat; nem méri, milyen erősen hatnának azok olyan konkrét emberekre, akiknek konkrét okuk van rá, hogy bízzanak bennük vagy ne bízzanak bennük.

101. Akkor is fennáll a probléma, ha senkit sem sikerül meggyőzni.

102. Ha a vita arra koncentrál, hogy a mosolygó gép barátságos-e vagy fenyegető, akkor a konkrét képességeivel kapcsolatos kérdések kevesebb figyelmet kaphatnak, mint a neki tulajdonított jellemre vonatkozó érvek.

103. A keret szervezte meg a vitát.

104. Mindkét fél elutasíthatná a másik feliratozását, miközben elfogadná ugyanazt a nem ellenőrzött előfeltevést, miszerint ez a konkrét arc megfelelően reprezentálja a tárgyalt technológiát, így a példa megválasztását magát kívül hagyva a vitán.

105. Egy másik leírás megváltoztathatja, hogy mi igényel magyarázatot, és átirányíthatja a vitát anélkül, hogy egyszerűen megfordítaná az eredeti felirat érzelmi irányát.

106. Ha egy feltételezett jellemzést egy azonosított feladattal helyettesítenénk, az a figyelmet arra irányítaná, hogy a rendszer mit csinál és milyen feltételek mellett, anélkül, hogy előre eldöntenénk, hogy a következmények örvendetesek-e.

107. Képzeljük el most, hogy ugyanazt a jelentést tíz embertől kapjuk.

108. Üzeneteik bevezetője eltérő lehet, de tegyük fel, hogy mindegyik ugyanahhoz a fényképhez és ugyanahhoz az eredeti beszámolóhoz vezet vissza.

109. Tíz út vezet egy beszámolóhoz.

110. Ha az útvonalakat külön-külön megerősítésként számolnánk, az összekeverné azt, hogy az üzenet milyen széles körben terjedt el, azzal, hogy hány független megfigyelés támasztja alá az állítását.

111. A hírvivők közötti egyetértés nem oldja meg ezt a függőséget.

112. Mind a tíz hírvivő teljesen őszinte lehet, és mindegyikük ugyanabból az okból hihet a beszámolóban, így az eredeti bizonyíték nem lesz erősebb, mint amilyen az volt, mielőtt megosztották volna, kivéve, ha üzeneteik máshol összegyűjtött bizonyítékokat is tartalmaznak.

113. Tíz egymástól függetlenül összegyűjtött bizonyítékanyag más lehetőséget kínál.

114. Ezekkel a beszámolót olyan megfigyelésekkel is összevethetik, amelyek nem csupán a beszámoló következtetéseit veszik át, bár minőségüket, relevanciájukat és esetleges közös forrásaikat továbbra is figyelembe kell venni.

115. A függetlenség több, mint csupán egy másik név a történet felett.

116. Két, ugyanazon ellenőrizetlen állításon alapuló beszámoló a lényeges ponton továbbra is összekapcsolódik, még akkor is, ha szerzőik soha nem találkoztak, és megfogalmazásuk eltér.

117. A tíz üzenet bizonyíthatja, hogy egy állítás kering.

118. Nem bizonyíthatják azonban, hogy tíz vizsgálat történt, éppúgy, ahogy a fényképünk tíz másolata sem mutathatja meg, mi történt a kép keretein kívül.

119. A gondolatkísérletben a kép tíz hírvivőt nyert.

120. Üzeneteik azonban még mindig nem pótolhatják a hiányzó megfigyelést.

1. Stellen Sie sich ein Foto einer Maschine mit einem lächelnden Gesicht vor.

2. Platzieren Sie es für dieses Gedankenexperiment neben einem Mitarbeiter an einem Schalter, wobei beide Figuren in die Kamera blicken und nichts im Bild darauf hindeutet, was vorher oder nachher passiert ist.

3. Fügen Sie unter das Foto die erfundene Bildunterschrift „Hilfe ist da“ ein.

4. Behalten Sie nun jedes Pixel unverändert bei und ersetzen Sie diese Worte durch „Ihr Ersatz lächelt“ – wodurch demselben Gesicht eine andere Rolle in einer Geschichte zugewiesen wird, die das Foto selbst nicht herstellen kann.

5. Die erste Bildunterschrift bietet Unterstützung und stellt die Person und die Maschine auf dieselbe Seite einer imaginären Aufgabe.

6. Sie lädt uns dazu ein, uns vorzustellen, dass die Arbeit leichter wird, da die Maschine Aufgaben übernimmt, wodurch die Person neben ihr weniger zu tun hat.

7. Die zweite Bildunterschrift stellt eine Drohung dar.

8. Sie verwandelt die Anwesenheit des Arbeiters in eine Frage nach Abwesenheit und deutet auf eine Zukunft hin, in der die Maschine am Schalter bleibt und der Mensch dort keinen Platz mehr hat.

9. Das Lächeln kann beiden Interpretationen dienen, obwohl sich seine Form nicht verändert hat und keine neue Handlung stattgefunden hat.

10. Im Rahmen der hoffnungsvollen Formulierung passt es zu einer Begrüßung; im Rahmen der bedrohlichen Formulierung kann es wie fröhliche Gleichgültigkeit gegenüber dem Verlust eines anderen wirken.

11. Wir haben eine angedeutete Beziehung verändert, nicht ein festgehaltenes Ereignis.

12. Keine der beiden Bildunterschriften verrät uns, ob die Maschine die Aufgaben des Arbeiters übernehmen kann, ob jemand beabsichtigt, diesen Arbeiter zu ersetzen, oder ob Unterstützung und Verdrängung unter anderen Umständen stattfinden könnten.

13. Diese Fragen bleiben außerhalb des Fotos, wo die imaginierte Szene keinen Hinweis auf die damit verbundenen Entscheidungen liefert.

14. Die Bildunterschriften vermitteln den Eindruck, dass sie teilweise beantwortet sind, indem sie jeder Figur eine Rolle zuweisen, bevor wir wissen, was die beiden tatsächlich tun.

15. Dies ist eine einfache Form der Rahmung.

16. Ein Rahmen wählt den Aspekt aus, durch den ein Thema dargestellt wird, wodurch manche Fragen in den Vordergrund rücken, während andere in den Hintergrund treten, ohne dass dabei notwendigerweise eine explizite Falschaussage gemacht wird.

17. Dies kann sowohl nützlich als auch irreführend sein, je nachdem, was die Darstellung betont und was die verfügbaren Beweise stützen.

18. Eine Darstellung zum Thema Barrierefreiheit könnte vernünftigerweise den Schwerpunkt auf Unterstützung legen, während eine Darstellung zum Thema Beschäftigung vernünftigerweise die Frage aufwerfen könnte, wer seinen Arbeitsplatz verlieren könnte.

19. Das Problem beginnt, wenn der Rahmen mehr Gewissheit vermittelt, als die Beweislage zulässt.

20. In unserem erfundenen Beispielpaar identifizieren die Wörter nicht nur die Maschine; sie suggerieren auch, was ihre Ankunft für die Person neben ihr bedeutet, obwohl diese Konsequenz nicht gezeigt wurde.

21. Ein Bild kann nicht die gesamte Erklärung vermitteln, insbesondere wenn es um Folgen geht, die sich im Laufe der Zeit entfalten und nicht auf einen einzigen Moment beschränkt sind.

22. Selbst eine treffende Bildunterschrift muss Dinge auslassen, denn die Identifizierung eines Objekts und die Darstellung seiner vollen Bedeutung sind Aufgaben unterschiedlichen Umfangs.

23. Die Wahl besteht daher nicht zwischen Auswahl und keiner Auswahl.

24. Sie liegt zwischen Auswahlen, die die relevante Ungewissheit bewahren, und Auswahlen, die eine ungelöste Frage in eine scheinbar sichtbare Antwort verwandeln.

25. Das lächelnde Gesicht gibt dieser Ersetzung einen praktischen Fokus, etwas Konkretes, auf das man blicken kann, während die übergeordnete Anordnung unbestimmt bleibt.

26. Anstatt eine Anordnung aus Geräten, Software, Menschen und Entscheidungen zu betrachten, können wir dem gesamten Unterfangen ein Gesicht geben und dieses Gesicht für das Ergebnis stehen lassen.

27. Die Maschine wird zum Helfer oder zum Eindringling.

28. Die Person, die sie entworfen hat, kann dann in der umgebenden Erzählung zum Retter oder zum Schuldigen werden, auch wenn Verantwortung und Leistung mehr Beweise erfordern, als ein Porträt liefern kann.

29. Eine solche Geschichte hat klare Rollen, die es dem Publikum ermöglichen, einen Nutzen oder eine Gefahr in einer wiedererkennbaren Figur zu verorten.

30. Diese Klarheit mag einem Neuling den Einstieg in das Thema erleichtern, kann aber auch die Unterschiede zwischen dem, was entworfen wurde, dem, was vorgeführt wurde, und dem, was tatsächlich genutzt wird, verschleiern.

31. Verschiedene Arten der Auswahl können auf dieses Bild einwirken.

32. Ein Journalist könnte es wählen, weil es einer abstrakten Entwicklung ein erkennbares Thema verleiht, und dann im begleitenden Artikel erklären, was die Kamera nicht zeigen kann.

33. Ein Verleger, der Aufmerksamkeit erregen will, könnte die provokativere Bildunterschrift bevorzugen.

34. Eine politische Kampagne könnte diejenige Version wählen, die zu ihrer Argumentation passt, und so die imaginäre Zukunft des Arbeiters dazu nutzen, die Behauptung zu untermauern, wessen Interessen Schutz verdienen.

35. Dies sind unterschiedliche mögliche Absichten, auch wenn das resultierende Bild und die Bildunterschrift für einen Leser sehr ähnlich aussehen.

36. Sie können zu ähnlichen Formulierungen führen, weshalb die Formulierung allein nicht verraten kann, ob ihr Verfasser eine Erklärung, eine Anziehungskraft, eine Überzeugung oder eine Mischung aus allen dreien beabsichtigte.

37. Die Verbreitung bringt eine weitere Reihe von Entscheidungen mit sich.

38. Wenn ein Empfehlungssystem Inhalte belohnt, die Reaktionen hervorrufen, könnte eine auffällige Bildunterschrift durch diese Reaktionen weitere Aufmerksamkeit erlangen, ohne dass dabei ihre Richtigkeit überprüft wird.

39. Dieser bedingte Mechanismus beschreibt nicht jedes System und sagt für sich genommen nichts über die Motive eines bestimmten Herausgebers aus.

40. Das Ergebnis hängt davon ab, wonach das System auswählt, genauso wie die Entscheidung eines Redakteurs von der Aufgabe, den Standards und den Anreizen abhängt, die diese Entscheidung prägen.

41. Eine redaktionelle Überprüfung kann eine genaue Prüfung vor der Veröffentlichung ermöglichen.

42. Ein direkt geteiltes Bild kann andere Menschen erreichen, bevor eine solche Überprüfung stattfindet, obwohl zu diesen Empfängern auch Fachleute gehören können, die in der Lage sind, ein Problem zu erkennen und zu erklären.

43. Keiner der beiden Wege garantiert die bessere Darstellung, da die Möglichkeit, eine Behauptung zu überprüfen, noch nicht aussagt, wie gründlich jemand sie überprüft hat.

44. Eine Redaktion kann einen Bericht überarbeiten, und eine Person, die ein Bild teilt, kann es korrigieren, während zuvor verbreitete Kopien in beiden Fällen unverändert bleiben können.

45. Die Geschwindigkeit der Veröffentlichung und die Qualität der Überprüfung sind getrennte Fragen.

46. Das Gleiche gilt für die Hervorhebung einer Korrektur, die sich von der Hervorhebung der ursprünglichen Behauptung unterscheiden kann, selbst wenn beide lesbar sind.

47. Unser imaginäres Bild könnte auch leicht einprägsam werden und seinem Motiv einen Platz in späteren Gesprächen über Technologie verschaffen.

48. Auf die Frage, was neue Maschinen für die Arbeit bedeuten, könnte jemand dieses Gesicht abrufen, bevor ihm eine weniger eindrucksvolle Beschreibung einer gewöhnlichen Anlage in den Sinn kommt.

49. Psychologen bezeichnen eine relevante Abkürzung als „Verfügbarkeitsheuristik“.

50. Amos Tversky und Daniel Kahneman beschrieben die Beurteilung von Häufigkeit oder Wahrscheinlichkeit anhand der Leichtigkeit, mit der Beispiele in den Sinn kommen – ein Ansatz, der nützlich sein kann, ohne eine verlässliche Zählung darzustellen.

51. Ein leicht abrufbares Ereignis muss kein häufiges sein.

52. Auf unser Beispiel angewendet bedeutet diese Unterscheidung, dass ein einprägsames Porträt ein mentales Modell der Technologie am Arbeitsplatz liefern könnte, ohne die Bandbreite der Maschinen widerzuspiegeln, denen Menschen begegnen.

53. Ein Extremfall wirft ein damit verbundenes Problem auf.

54. Die Auswahl eines außergewöhnlichen Erfolgs oder Misserfolgs zur Hervorhebung mag durch dessen Folgen gerechtfertigt sein, doch die Auswahl sagt nichts darüber aus, wie typisch dieses Ereignis ist.

55. Nachrichtenwert und Repräsentativität beantworten unterschiedliche Fragen.

56. Ein seltener Misserfolg kann eine sorgfältige Berichterstattung verdienen, während die wiederholte Konfrontation mit seinem Bild ohne Informationen über die Gesamtheit der Fälle dennoch nichts über seine Häufigkeit aussagt.

57. Der Betrachter kann demselben Bild erneut begegnen.

58. Diesmal taucht es vielleicht in einer Diskussion auf, dann in einer Nachricht, dann neben einem anderen Artikel, während das Gesicht und die ursprüngliche Behauptung erkennbar bleiben.

59. An der Maschine muss sich zwischen den Begegnungen nichts ändern.

60. Die sich ändernde Größe ist die Exposition, und die Exposition kann die Wahrnehmung einer Botschaft durch eine Person verändern, selbst wenn keine neuen Beobachtungen hinzugekommen sind, die diese stützen.

61. Die Forschung zur Wiederholung liefert Belege für einen Einfluss auf das Urteilsvermögen, der unabhängig von den durch unser erfundenes Foto veranschaulichten Möglichkeiten ist.

62. In einer Veröffentlichung aus dem Jahr 2015 berichteten Lisa Fazio, Nadia Brashier, Keith Payne und Elizabeth Marsh, dass Wiederholung die Beurteilung der Wahrhaftigkeit beeinflussen könne, selbst wenn die Menschen über relevantes Wissen verfügten.

63. Ihre Erkenntnis macht Wissen nicht nutzlos.

64. Sie zeigt, dass die Verfügbarkeit von Informationen im Gedächtnis nicht gewährleistet, dass sich eine Person bei der Beurteilung einer wiederholten Aussage darauf stützt.

65. Eine Erklärung betrifft die Verarbeitungsflüssigkeit, ein Begriff für die Leichtigkeit, mit der etwas bei der Begegnung mental verarbeitet wird.

66. Wiederholung kann diese Leichtigkeit erhöhen, was zu dem Gefühl beitragen kann, dass eine Aussage wahr ist, selbst wenn sich ihre faktische Untermauerung nicht verbessert hat.

67. Leichtigkeit ist eine Erfahrung, keine Verifizierung.

68. Der Effekt wird als „illusorische Wahrheit“ bezeichnet, da die gesteigerte scheinbare Glaubwürdigkeit einer Aussage nicht unbedingt eine Verbesserung ihrer faktischen Grundlage widerspiegeln muss.

69. Diese Erkenntnisse beziehen sich auf Urteile unter Forschungsbedingungen, deren Geltungsbereich von Aussagen über die gesamte Öffentlichkeit unterschieden werden sollte.

70. Sie belegen nicht, dass unsere erfundenen Bildunterschriften jeden Betrachter überzeugen würden oder dass die ausreichende Wiederholung einer Behauptung alles überwinden muss, was eine Person weiß.

71. Diese Unterscheidung ist wichtig, wenn man bedenkt, was eine weitere Begegnung bietet, abgesehen von einer weiteren Gelegenheit, die Botschaft zu betrachten.

72. Eine zweite Begegnung kann die Wiedererkennung fördern, ohne einen Grund für die Akzeptanz der Aussage hinzuzufügen, genauso wie das erneute Lesen einer Berechnung nicht garantiert, dass die Rechenweise korrekt ist.

73. Die Wiedererkennung beantwortet eine Frage bezüglich einer früheren Begegnung.

74. Das Erinnern an die Botschaft beantwortet eine andere Frage, nämlich ob ihr Inhalt abgerufen werden kann, während die Wahrheit davon abhängt, ob dieser Inhalt mit der beschriebenen Sachlage übereinstimmt – unabhängig davon, wie leicht einem der Wortlaut wieder in den Sinn kommt.

75. Diese drei Aspekte können voneinander getrennt sein, sodass eine Botschaft vertraut und einprägsam bleibt, ohne dass ihre Darstellung der Welt dadurch genauer wird.

76. Eine Person kann eine falsche Behauptung sofort erkennen, sich genau daran erinnern und sie ablehnen; daher zeugen weder das Wiedererkennen noch ein gutes Erinnerungsvermögen von Glauben.

77. Umgekehrt kann eine unbekannte Aussage korrekt sein.

78. Das Fehlen eines Wiedererkennungsgefühls sagt etwas über die Vorgeschichte des Lesers mit der Botschaft aus, nicht unbedingt über die Zuverlässigkeit der darin enthaltenen Informationen, die möglicherweise durch Beweise gestützt werden, auf die der Leser noch nicht gestoßen ist.

79. Unsere beiden Bildunterschriften verdeutlichen einen weiteren Unterschied zwischen dem Erinnern an eine Beschreibung und dem Erinnern an Beweise, die diese Beschreibung stützen würden.

80. Sich daran zu erinnern, welche Bildunterschrift erschien, beweist nicht, dass eine der beiden Darstellungen die tatsächlichen Folgen der Einführung der Maschine an diesem Arbeitsplatz beschrieb.

81. Selbst eine perfekt erhaltene Erinnerung könnte eine unbegründete Interpretation bewahren.

82. Die Schwierigkeit geht daher über das Vergessen von Details hinaus, da eine genaue Erinnerung an eine Botschaft und stichhaltige Beweise für deren Behauptung unterschiedliche Leistungen sind und die Verbesserung des einen nicht automatisch zur Verbesserung des anderen führt.

83. Wiederholte Begegnungen könnten zudem die Aufmerksamkeit auf eine ungelöste Frage lenken und jemandem einen Grund geben, über die vertraute Darstellung hinauszuschauen.

84. Jemand, der immer wieder den Arbeiter neben der Maschine sieht, könnte schließlich fragen, um welche Aufgabe es sich handelte, was sich geändert hat und wer den Bericht geliefert hat, anstatt eine der beiden vorgeschlagenen Zukunftsvisionen zu akzeptieren.

85. Diese Reaktion würde die Untersuchung über das Bild hinausführen.

86. Wiederholung kann ein Thema für eine Untersuchung zugänglich machen, ohne vorzugeben, was die Untersuchung ergeben wird; daher muss erhöhte Sichtbarkeit nicht zwangsläufig zu erhöhter Leichtgläubigkeit führen.

87. Das Foto könnte zu einer nützlichen Erklärung führen, insbesondere wenn der begleitende Bericht das verdeutlicht, was die kurze Bildunterschrift nicht leisten kann.

88. Ein ausführlicherer Bericht könnte zwischen einer Demonstration und einem Einsatz unterscheiden, die ausgeführte Arbeit beschreiben und aufzeigen, welche Behauptungen eher Vorhersagen als Beobachtungen sind, wodurch der Leser eine Grundlage für die Beurteilung der Interpretation erhält.

89. Nichts davon erfordert das Entfernen des Bildes.

90. Seine Funktion würde sich wandeln: statt einer scheinbaren Antwort würde es eine Frage aufwerfen, deren Beantwortung auf Informationen beruht, die das Bild nicht enthalten kann – unabhängig davon, ob der Bericht letztendlich Befürchtungen oder Hoffnungen untermauert.

91. Dasselbe Gesicht könnte sowohl einen korrekten Bericht als auch eine unbegründete Behauptung begleiten, wobei sein Ausdruck keinen Anhaltspunkt für die Beweisgrundlage liefert.

92. Die Echtheit würde den Unterschied nicht klären, denn selbst ein echtes Foto kann unter Texten platziert werden, die falsch beschreiben, warum die Personen oder Objekte dort zu sehen sind.

93. Auch würde ein unattraktives Bild keine größere Seriosität garantieren.

94. Entscheidend ist der Zusammenhang zwischen dem Bild, der begleitenden Aussage und den Beweisen – und nicht, ob die Darstellung fröhlich, alarmierend, ausgefeilt oder schlicht wirkt.

95. Das Publikum spielt in diesem Zusammenhang eine Rolle, da eine Darstellung auf Menschen mit unterschiedlichem Wissen und unterschiedlichen Anliegen trifft.

96. Ein mit der Ausrüstung vertrauter Mitarbeiter bemerkt möglicherweise, was in der Bildunterschrift ausgelassen wird, während jemand, der zum ersten Mal mit dem Thema in Berührung kommt, möglicherweise keinen vergleichbaren Bezugspunkt hat, insbesondere wenn das Äußere der Maschine leichter zu interpretieren ist als ihre Funktion.

97. Das ist ein möglicher Unterschied, keine feste Trennung zwischen Gruppen.

98. Auch der erfahrene Mitarbeiter könnte eine Änderung falsch verstehen, und der Neuling könnte eine präzise Frage stellen, die eine verborgene Annahme zutage fördert, anstatt die vertrauten Begriffe der Auseinandersetzung einfach zu akzeptieren.

99. Weder Fachwissen noch Unerfahrenheit legen die Reaktion von vornherein fest, obwohl beides Einfluss darauf hat, was eine Person in die Begegnung einbringen kann.

100. Unser Gedankenexperiment macht die konkurrierenden Vorschläge sichtbar; es misst nicht, wie stark sie bestimmte Menschen mit bestimmten Gründen, ihnen zu vertrauen oder ihnen zu misstrauen, beeinflussen würden.

101. Selbst wenn niemand überzeugt wird, bleibt ein Problem bestehen.

102. Wenn sich die Diskussion darauf konzentriert, ob die lächelnde Maschine freundlich oder bedrohlich ist, können Fragen zu ihren spezifischen Fähigkeiten weniger Beachtung finden als Argumente über den ihr zugeschriebenen Charakter.

103. Der Rahmen hat die Auseinandersetzung strukturiert.

104. Beide Seiten könnten die Bildunterschrift der anderen Seite ablehnen und gleichzeitig dieselbe unüberprüfte Prämisse akzeptieren, dass dieses bestimmte Gesicht die diskutierte Technologie angemessen repräsentiert, wodurch die Wahl des Beispiels selbst außerhalb der Argumentation bleibt.

105. Eine andere Beschreibung kann verändern, was einer Erklärung bedarf, und die Diskussion in eine andere Richtung lenken, ohne einfach nur die emotionale Ausrichtung der ursprünglichen Bildunterschrift umzukehren.

106. Das Ersetzen eines angenommenen Charakters durch eine identifizierte Aufgabe würde die Aufmerksamkeit darauf lenken, was das System tut und unter welchen Bedingungen, ohne im Voraus zu entscheiden, ob die Folgen willkommen sind.

107. Stellen Sie sich nun vor, Sie würden denselben Bericht von zehn Personen erhalten.

108. Ihre Nachrichten mögen unterschiedliche Einleitungen enthalten, aber nehmen wir an, jede führt auf dasselbe Foto und denselben ursprünglichen Bericht zurück.

109. Es gibt zehn Wege zu einem Bericht.

110. Würde man die Wege als separate Bestätigungen zählen, würde dies dazu führen, dass man die Reichweite der Nachricht mit der Anzahl unabhängiger Beobachtungen verwechselt, die die Behauptung stützen.

111. Eine Übereinstimmung unter den Überbringern löst diese Abhängigkeit nicht auf.

112. Alle zehn könnten vollkommen aufrichtig sein, und jeder könnte aus demselben Grund an den Bericht glauben, wodurch die ursprünglichen Beweise nicht stärker wären als zuvor, bevor sie diese weitergaben – es sei denn, ihre Berichte enthielten auch Beweise, die an anderer Stelle gesammelt wurden.

113. Zehn unabhängig voneinander gesammelte Beweismaterialien bieten eine andere Möglichkeit.

114. Sie können einen Bericht anhand von Beobachtungen überprüfen, die nicht lediglich dessen Schlussfolgerungen übernehmen, obwohl deren Qualität, Relevanz und mögliche gemeinsame Quellen weiterhin berücksichtigt werden müssen.

115. Unabhängigkeit ist mehr als nur ein anderer Name für die Geschichte.

116. Zwei Berichte, die auf derselben unbestätigten Behauptung beruhen, bleiben in dem entscheidenden Punkt miteinander verbunden, selbst wenn sich ihre Verfasser nie begegnet sind und sich ihre Formulierungen unterscheiden.

117. Die zehn Botschaften können belegen, dass eine Behauptung im Umlauf ist.

118. Sie können nicht belegen, dass zehn Untersuchungen stattgefunden haben, genauso wenig wie zehn Abzüge unseres Fotos zeigen können, was außerhalb seines Bildausschnitts geschehen ist.

119. In dem Gedankenexperiment hat das Bild zehn Botschafter gewonnen.

120. Ihre Botschaften können die fehlende Beobachtung dennoch nicht liefern.