9.5.1 – A pajzsporc, a gyűrűporc és a gégefedő – Schildknorpel, Ringknorpel und Kehldeckel
1. A pajzsporc (cartilago thyroidea) a gége legnagyobb porca, amely két négyszögletes lemezből áll. – Der Schildknorpel (Cartilago thyroidea) ist der größte Knorpel des Kehlkopfs und besteht aus zwei viereckigen Platten.
2. A két lemez (lamina) elöl, a középsíkban tompaszöget bezárva nő össze. – Die beiden Platten (Laminae) verschmelzen vorne in der Mittelebene in einem stumpfen Winkel.
3. Férfiaknál ez az összeolvadás hegyesebb szögű, így jön létre az ádámcsutka (prominentia laryngea). – Bei Männern ist diese Verschmelzung spitzwinkliger, wodurch der Adamsapfel (Prominentia laryngea) entsteht.
4. A pajzsporc felső szélén, a két lemez találkozásánál egy mély bevágás, az incisura thyroidea superior látható. – Am Oberrand des Schildknorpels ist an der Verbindung der beiden Platten eine tiefe Einkerbung, die Incisura thyroidea superior, sichtbar.
5. A porc hátsó széléből felfelé a felső szarv (cornu superius), lefelé az alsó szarv (cornu inferius) nyúlik ki. – Vom Hinterrand des Knorpels ragen das obere Horn (Cornu superius) nach kranial und das untere Horn (Cornu inferius) nach kaudal.
6. Az alsó szarv ízesül a gyűrűporccal, létrehozva az articulatio cricothyroideát. – Das untere Horn artikuliert mit dem Ringknorpel und bildet die Articulatio cricothyroidea.
7. A pajzsporc lemezeinek külső felszínén egy ferde vonal, a linea obliqua húzódik. – Auf der Außenfläche der Schildknorpelplatten verläuft eine schräge Linie, die Linea obliqua.
8. Ez a vonal szolgál tapadási helyül a m. sternothyroideus és eredési helyül a m. thyrohyoideus számára. – Diese Linie dient als Ansatzstelle für den M. sternothyroideus und als Ursprung für den M. thyrohyoidus.
9. A pajzsporc belső felszínén, az angulus thyroideus területén rögzülnek a hangszalagok. – An der Innenfläche des Schildknorpels, im Bereich des Angulus thyroideus, sind die Stimmbänder befestigt.
10. A gyűrűporc (cartilago cricoidea) alkotja a gége alapját, amely közvetlenül a légcső felett helyezkedik el. – Der Ringknorpel (Cartilago cricoidea) bildet die Basis des Kehlkopfs und liegt unmittelbar über der Trachea.
11. Alakja egy pecsétgyűrűhöz hasonlít, amelynek szélesebb része hátrafelé tekint. – Seine Form ähnelt einem Siegelring, dessen breiterer Teil nach hinten gerichtet ist.
12. Elülső, keskenyebb részét ívnek (arcus cartilaginis cricoideae) nevezzük. – Sein vorderer, schmalerer Teil wird als Bogen (Arcus cartilaginis cricoideae) bezeichnet.
13. Hátsó, kiszélesedő lemeze a lamina cartilaginis cricoideae. – Seine hintere, verbreiterte Platte ist die Lamina cartilaginis cricoideae.
14. A lemez felső szélén két ovális ízületi felszín található a kannaporcok számára. – Am Oberrand der Platte befinden sich zwei ovale Gelenkflächen für die Stellknorpel.
15. Oldalsó felszínén helyezkednek el a pajzsporc alsó szarvaival való ízesülésre szolgáló felszínek. – An seiner Seitenfläche befinden sich die Gelenkflächen für die Artikulation mit den unteren Hörnern des Schildknorpels.
16. A gyűrűporc az egyetlen olyan porc a légutakban, amely teljesen zárt gyűrűt alkot. – Der Ringknorpel ist der einzige Knorpel in den Atemwegen, der einen vollständig geschlossenen Ring bildet.
17. Felnőtteknél a gyűrűporc alsó széle a hatodik nyakcsigolya magasságának felel meg. – Bei Erwachsenen entspricht der Unterrand des Ringknorpels der Höhe des sechsten Halswirbels.
18. A gégefedő (epiglottis) egy levél alakú, rugalmas porclemez a gégebemenet felett. – Der Kehldeckel (Epiglottis) ist eine blattförmige, elastische Knorpelplatte über dem Kehlkopfeingang.
19. Rugalmas porcszövete biztosítja, hogy a porc az élet során végig hajlékony maradjon. – Sein elastisches Knorpelgewebe sorgt dafür, dass der Knorpel lebenslang biegsam bleibt.
20. A gégefedő nyele, a petiolus, a pajzsporc belső szögletéhez rögzül. – Der Stiel des Kehldeckels, der Petiolus, ist im inneren Winkel des Schildknorpels befestigt.
21. A rögzítést a lig. thyroepiglotticum biztosítja a pajzsporc belső felszínéhez. – Die Befestigung erfolgt durch das Lig. thyroepiglotticum an der Innenfläche des Schildknorpels.
22. Felső, szabad széle a nyelvgyök mögött helyezkedik el. – Sein oberer, freier Rand liegt hinter der Wurzel der Zunge.
23. Nyeléskor a gégefedő hátrahajlik, és lezárja a gégebemenetet a falat elől. – Beim Schlucken biegt sich die Epiglottis nach hinten und verschließt den Kehlkopfeingang vor dem Bissen.
24. A gégefedő porcát számos apró nyílás tarkítja, amelyeken mirigyek és erek haladnak át. – Der Knorpel des Kehldeckels ist von zahlreichen kleinen Öffnungen durchsetzt, durch die Drüsen und Gefäße ziehen.
25. A nyelv felőli felszínét a lig. hyoepiglotticum köti a nyelvcsonthoz. – Seine linguale Fläche ist durch das Lig. hyoepiglotticum mit dem Os hyoideum verbunden.
26. A pajzsporc hyalinporca az életkor előrehaladtával elmeszesedhet vagy csontosodhat. – Der hyaline Knorpel des Schildknorpels kann mit zunehmendem Alter verkalken oder verknöchern.
27. Ezzel szemben a gégefedő rugalmas szövete soha nem csontosodik el. – Im Gegensatz dazu verknöchert das elastische Gewebe der Epiglottis niemals.
28. A gyűrűporc lamina része hátul fontos eredési helye a m. cricoarytenoideus posteriornak. – Der Lamina-Teil des Ringknorpels ist hinten ein wichtiger Ursprungsort für den M. cricoarytenoideus posterior.
29. A pajzsporc belső felszínén egy zsírszövetből álló párna (corpus adiposum) is található a gégefedő előtt. – An der Innenfläche des Schildknorpels befindet sich vor dem Kehldeckel auch ein Polster aus Fettgewebe (Corpus adiposum).
30. A gégefedő és a nyelvgyök közötti mélyedéseket vallecula epiglotticának nevezzük. – Die Vertiefungen zwischen der Epiglottis und der Zungenwurzel werden als Vallecula epiglottica bezeichnet.
31. A pajzsporc alsó bevágása kevésbé kifejezett, mint a felső. – Die untere Einkerbung des Schildknorpels ist weniger ausgeprägt als die obere.
32. A gyűrűporc arca (arcus) és a pajzsporc alsó széle között feszül ki a lig. cricothyroideum. – Zwischen dem Bogen (Arcus) des Ringknorpels und dem Unterrand des Schildknorpels spannt sich das Lig. cricothyroideum aus.
33. A gégefedő mozgása passzív folyamat, amelyet a gége megemelkedése vált ki nyeléskor. – Die Bewegung des Kehldeckels ist ein passiver Vorgang, der durch das Anheben des Larynx beim Schlucken ausgelöst wird.
34. A pajzsporc oldalsó lemezei védelmet nyújtanak a belső gégestruktúráknak. – Die Seitenplatten des Schildknorpels bieten den inneren Kehlkopfstrukturen Schutz.
35. Ez a három porc alkotja a gége vázának legfontosabb, külsőleg meghatározó elemeit. – Diese drei Knorpel bilden die wichtigsten, äußerlich bestimmenden Elemente des Kehlkopfskeletts.
(aufklappen)magyar
1. A pajzsporc (cartilago thyroidea) a gége legnagyobb porca, amely két négyszögletes lemezből áll.
2. A két lemez (lamina) elöl, a középsíkban tompaszöget bezárva nő össze.
3. Férfiaknál ez az összeolvadás hegyesebb szögű, így jön létre az ádámcsutka (prominentia laryngea).
4. A pajzsporc felső szélén, a két lemez találkozásánál egy mély bevágás, az incisura thyroidea superior látható.
5. A porc hátsó széléből felfelé a felső szarv (cornu superius), lefelé az alsó szarv (cornu inferius) nyúlik ki.
6. Az alsó szarv ízesül a gyűrűporccal, létrehozva az articulatio cricothyroideát.
7. A pajzsporc lemezeinek külső felszínén egy ferde vonal, a linea obliqua húzódik.
8. Ez a vonal szolgál tapadási helyül a m. sternothyroideus és eredési helyül a m. thyrohyoideus számára.
9. A pajzsporc belső felszínén, az angulus thyroideus területén rögzülnek a hangszalagok.
10. A gyűrűporc (cartilago cricoidea) alkotja a gége alapját, amely közvetlenül a légcső felett helyezkedik el.
11. Alakja egy pecsétgyűrűhöz hasonlít, amelynek szélesebb része hátrafelé tekint.
12. Elülső, keskenyebb részét ívnek (arcus cartilaginis cricoideae) nevezzük.
13. Hátsó, kiszélesedő lemeze a lamina cartilaginis cricoideae.
14. A lemez felső szélén két ovális ízületi felszín található a kannaporcok számára.
15. Oldalsó felszínén helyezkednek el a pajzsporc alsó szarvaival való ízesülésre szolgáló felszínek.
16. A gyűrűporc az egyetlen olyan porc a légutakban, amely teljesen zárt gyűrűt alkot.
17. Felnőtteknél a gyűrűporc alsó széle a hatodik nyakcsigolya magasságának felel meg.
18. A gégefedő (epiglottis) egy levél alakú, rugalmas porclemez a gégebemenet felett.
19. Rugalmas porcszövete biztosítja, hogy a porc az élet során végig hajlékony maradjon.
20. A gégefedő nyele, a petiolus, a pajzsporc belső szögletéhez rögzül.
21. A rögzítést a lig. thyroepiglotticum biztosítja a pajzsporc belső felszínéhez.
22. Felső, szabad széle a nyelvgyök mögött helyezkedik el.
23. Nyeléskor a gégefedő hátrahajlik, és lezárja a gégebemenetet a falat elől.
24. A gégefedő porcát számos apró nyílás tarkítja, amelyeken mirigyek és erek haladnak át.
25. A nyelv felőli felszínét a lig. hyoepiglotticum köti a nyelvcsonthoz.
26. A pajzsporc hyalinporca az életkor előrehaladtával elmeszesedhet vagy csontosodhat.
27. Ezzel szemben a gégefedő rugalmas szövete soha nem csontosodik el.
28. A gyűrűporc lamina része hátul fontos eredési helye a m. cricoarytenoideus posteriornak.
29. A pajzsporc belső felszínén egy zsírszövetből álló párna (corpus adiposum) is található a gégefedő előtt.
30. A gégefedő és a nyelvgyök közötti mélyedéseket vallecula epiglotticának nevezzük.
31. A pajzsporc alsó bevágása kevésbé kifejezett, mint a felső.
32. A gyűrűporc arca (arcus) és a pajzsporc alsó széle között feszül ki a lig. cricothyroideum.
33. A gégefedő mozgása passzív folyamat, amelyet a gége megemelkedése vált ki nyeléskor.
34. A pajzsporc oldalsó lemezei védelmet nyújtanak a belső gégestruktúráknak.
35. Ez a három porc alkotja a gége vázának legfontosabb, külsőleg meghatározó elemeit.
(aufklappen)német
1. Der Schildknorpel (Cartilago thyroidea) ist der größte Knorpel des Kehlkopfs und besteht aus zwei viereckigen Platten.
2. Die beiden Platten (Laminae) verschmelzen vorne in der Mittelebene in einem stumpfen Winkel.
3. Bei Männern ist diese Verschmelzung spitzwinkliger, wodurch der Adamsapfel (Prominentia laryngea) entsteht.
4. Am Oberrand des Schildknorpels ist an der Verbindung der beiden Platten eine tiefe Einkerbung, die Incisura thyroidea superior, sichtbar.
5. Vom Hinterrand des Knorpels ragen das obere Horn (Cornu superius) nach kranial und das untere Horn (Cornu inferius) nach kaudal.
6. Das untere Horn artikuliert mit dem Ringknorpel und bildet die Articulatio cricothyroidea.
7. Auf der Außenfläche der Schildknorpelplatten verläuft eine schräge Linie, die Linea obliqua.
8. Diese Linie dient als Ansatzstelle für den M. sternothyroideus und als Ursprung für den M. thyrohyoidus.
9. An der Innenfläche des Schildknorpels, im Bereich des Angulus thyroideus, sind die Stimmbänder befestigt.
10. Der Ringknorpel (Cartilago cricoidea) bildet die Basis des Kehlkopfs und liegt unmittelbar über der Trachea.
11. Seine Form ähnelt einem Siegelring, dessen breiterer Teil nach hinten gerichtet ist.
12. Sein vorderer, schmalerer Teil wird als Bogen (Arcus cartilaginis cricoideae) bezeichnet.
13. Seine hintere, verbreiterte Platte ist die Lamina cartilaginis cricoideae.
14. Am Oberrand der Platte befinden sich zwei ovale Gelenkflächen für die Stellknorpel.
15. An seiner Seitenfläche befinden sich die Gelenkflächen für die Artikulation mit den unteren Hörnern des Schildknorpels.
16. Der Ringknorpel ist der einzige Knorpel in den Atemwegen, der einen vollständig geschlossenen Ring bildet.
17. Bei Erwachsenen entspricht der Unterrand des Ringknorpels der Höhe des sechsten Halswirbels.
18. Der Kehldeckel (Epiglottis) ist eine blattförmige, elastische Knorpelplatte über dem Kehlkopfeingang.
19. Sein elastisches Knorpelgewebe sorgt dafür, dass der Knorpel lebenslang biegsam bleibt.
20. Der Stiel des Kehldeckels, der Petiolus, ist im inneren Winkel des Schildknorpels befestigt.
21. Die Befestigung erfolgt durch das Lig. thyroepiglotticum an der Innenfläche des Schildknorpels.
22. Sein oberer, freier Rand liegt hinter der Wurzel der Zunge.
23. Beim Schlucken biegt sich die Epiglottis nach hinten und verschließt den Kehlkopfeingang vor dem Bissen.
24. Der Knorpel des Kehldeckels ist von zahlreichen kleinen Öffnungen durchsetzt, durch die Drüsen und Gefäße ziehen.
25. Seine linguale Fläche ist durch das Lig. hyoepiglotticum mit dem Os hyoideum verbunden.
26. Der hyaline Knorpel des Schildknorpels kann mit zunehmendem Alter verkalken oder verknöchern.
27. Im Gegensatz dazu verknöchert das elastische Gewebe der Epiglottis niemals.
28. Der Lamina-Teil des Ringknorpels ist hinten ein wichtiger Ursprungsort für den M. cricoarytenoideus posterior.
29. An der Innenfläche des Schildknorpels befindet sich vor dem Kehldeckel auch ein Polster aus Fettgewebe (Corpus adiposum).
30. Die Vertiefungen zwischen der Epiglottis und der Zungenwurzel werden als Vallecula epiglottica bezeichnet.
31. Die untere Einkerbung des Schildknorpels ist weniger ausgeprägt als die obere.
32. Zwischen dem Bogen (Arcus) des Ringknorpels und dem Unterrand des Schildknorpels spannt sich das Lig. cricothyroideum aus.
33. Die Bewegung des Kehldeckels ist ein passiver Vorgang, der durch das Anheben des Larynx beim Schlucken ausgelöst wird.
34. Die Seitenplatten des Schildknorpels bieten den inneren Kehlkopfstrukturen Schutz.
35. Diese drei Knorpel bilden die wichtigsten, äußerlich bestimmenden Elemente des Kehlkopfskeletts.