12.1 – Szabadság teljes választási szabadság nélkül – Freiheit ohne vollständige Wahlfreiheit

1. Aki összehasonlítja a Medicare gyógyszerbiztosítási csomagjait, beírhatja a szedett gyógyszereit, majd figyelheti, hogyan változik a becsült költség az egyes csomagok között.

2. Aki csomagot választ, annak ezért konkrét gyógyszerlistát kell magával hoznia ahhoz, ami első ránézésre egyszerű választási lehetőségnek tűnik, bár a gyógyszerek listája később változhat.

3. Az egyik kártya alacsony havi díjat jelezhet, míg egy másik alacsonyabb költségeket ígér a gyógyszerek kiváltásakor.

4. Ezek különböző típusú kiadások.

5. Egy hónap első napján olcsónak tűnő terv a gyógyszertár pultjánál drágának bizonyulhat, míg egy drágának tűnő terv védelmet nyújthat egy adott gyógyszerhasználati mintával szemben.

6. A választási lehetőség megvan, de annak kihasználásához információra van szükség mind a tervekről, mind egy olyan jövőről, amelyet nem lehet pontosan ismerni, mivel a jövő évi gyógyszerhasználat eltérhet a mai listától.

7. A képernyő nem a legjobb választ tárja fel pusztán azzal, hogy több kártyát jelenít meg.

8. Arra kéri az embert, hogy hasonlítsa össze az árakat, a fedezetet és a bizonytalanságot, miközben eldönti, mennyit ér meg egy újabb összehasonlítás – ez egy olyan megítélés, amelyet maguk a biztosítási kártyák nem tudnak megadni.

9. Ez egy hétköznapi fajta szabadság, sem abszolút, sem képzeletbeli.

10. Attól függ, hogy egy alternatívát fel lehet-e ismerni, meg lehet-e ítélni és fel lehet-e venni az adott személy tényleges életkörülményei között.

11. Egy 2010-ben publikált tanulmányban M. Kate Bundorf és Helena Szrek ellenőrzött körülmények között vizsgálták ennek a problémának egy részét.

12. Véletlenszerűen osztották be egy internet-hozzáféréssel rendelkező, kizárólag 65 év feletti tagokból álló panel tagjait a Medicare Part D szimulált választási készleteibe, amelyek két, öt, tíz vagy tizenhat tervet tartalmazó szimulált Medicare Part D választási készletekbe.

13. Minden résztvevőnek döntést kellett hoznia, nem pedig azt kellett megválaszolnia, hogy elvben hány lehetőség tűnik kívánatosnak.

14. A tervek számának változatossága szándékos volt.

15. Mivel a különböző méretű készletekbe való besorolás véletlenszerű volt, a kutatók összehasonlíthatták, mi történik, ha egy hasonló feladat több vagy kevesebb alternatívával jár, ahelyett, hogy csupán különböző típusú döntéshozókat hasonlítottak volna össze.

16. A több terv növelte annak esélyét, hogy a kiválasztott terv közel álljon a résztvevő által megadott ideálhoz.

17. Ugyanakkor nehezebbé tették a választást.

18. A tanulmány nem állapította meg, hogy a nagyobb választékok miatt a résztvevők kevésbé lennének hajlandók bármilyen tervet is kiválasztani.

19. Mindkét hatás ugyanabba a magyarázatba illeszkedik.

20. Ha egy személy igényei eltérnek attól, amit egy szűk választék feltételez, a több terv közelebb hozhatja a jobb illeszkedést, még akkor is, ha nincs olyan terv, amely mindenki számára a legjobb lenne.

21. Ugyanakkor minden hozzáadott terv újabb összehasonlítást igényelhet a díjak, a várható kiadások és az olyan költségek elleni védelem tekintetében, amelyek talán soha nem merülnek fel, miközben ennek a további összehasonlításnak az értéke bizonytalan marad.

22. A lehetséges illeszkedésből származó nyereség és annak a költsége annak megtalálásának költsége együtt növekszik.

23. Ha ezt egyszerűen „választási túlterhelésnek” neveznénk, az eltüntetné a kutatók által mért javulást.

24. Ha a további lehetőségeket a szabadság puszta kiterjesztésének neveznénk, az eltüntetné a használatukhoz szükséges munkát.

25. A tanulmány a kifejezett ideálhoz való közelséget és a jelentett nehézségeket mérte, nem pedig azt, hogy javult-e a résztvevők egészsége a csatlakozás után, vagy hogy a kiválasztott terv minimalizálta volna-e a tényleges kiadásokat.

26. A szimulált feladat is eltért attól, hogy egy éven át valódi biztosítási díjakat fizessenek és valódi gyógyszerreceptet váltassanak be.

27. A résztvevők egy internet-hozzáféréssel rendelkező idősebb korosztályhoz tartoztak, ezért viselkedésüket nem lehet feltétel nélkül kiterjeszteni minden Medicare-re jogosult személyre, különösen azokra, akik számára már maga az online összehasonlítás használata is akadályt jelent.

28. A kísérlet egy szűkebb kérdésre ad jó választ.

29. Ezen a kereten belül a tervek számának növelése egyrészt javította a személyre szabottabb választás lehetőségét, másrészt megnövelte a választás terhét, ezért ugyanaz a kísérlet sem a tervek számának általános csökkentését, sem pedig növelését nem támasztja alá.

30. Ez a párosítás azért fontos, mert egy kínálat ígéretesebbé válhat anélkül, hogy könnyebben áttekinthetővé válna.

31. A kínálat mérete csupán egy változó.

32. Az embereknek emellett szükségük van az egyes tervek érthető leírására, elegendő időre azok összehasonlításához, valamint valamilyen módszerre, amellyel felmérhetik, mely költségek számukra fontosak.

33. Még a gondos összehasonlítás sem tudja biztosan előre jelezni a jövőbeli gyógyszerfelírásokat.

34. Egy új gyógyszer, a dózis megváltozása vagy a használat eltérő mintája megváltoztathatja a költségszámítást a terv kiválasztása után, még akkor is, ha az eredeti összehasonlítás alapos és pontos volt.

35. Ez a bizonytalanság nem teszi értelmetlenné a gondos választást.

36. Megváltoztatja azt, amit egy ésszerű választás elérhet: a rendelkezésre álló információk alapján megalapozott illeszkedést, nem pedig a a legolcsóbb eredmény garanciája.

37. A valós csatlakozási adatok egy második nézőpontot nyújtanak, amelynek megvannak a maga erősségei és korlátai.

38. Jason Abaluck és Jonathan Gruber összekapcsolta a gyógyszerigénylések adatait az idősebb tagok számára elérhető D-rész tervekre vonatkozó információkkal, lehetővé téve számukra, hogy összehasonlítsák a tényleges csatlakozási adatokat a rögzített gyógyszerhasználat alapján előre jelzett költségekkel.

39. 2011-es elemzésükből kiderült, hogy modelljükben az emberek sokkal nagyobb súlyt tulajdonítottak a biztosítási díjaknak, mint a vényköteles gyógyszerek kiváltásakor várhatóan fizetendő költségeknek; ez a különbség azért volt jelentős, mert mindkét költség hozzájárul ahhoz, amit a biztosított végül kiad.

40. Azt is megállapították, hogy a pénzügyi kockázatot csökkentő tervjellemzőknek láthatóan alig tulajdonítottak jelentőséget.

41. Egy drága gyógyszert szedő biztosított esetében ez a mintázat a modell feltételezései alapján pénzt hagyhat ki a zsebéből.

42. Az adatok azonban nem fedik fel minden olyan okot, amiért valaki egy bizonyos tervet értékelte.

43. Egy modell összehasonlíthatja a megfigyelt döntéseket a becsült költségekkel, de el kell döntenie, hogyan ábrázolja a bizonytalanságot, a preferenciákat és azokat a jellemzőket, amelyeket a nyilvántartásai nem rögzítenek teljes mértékben.

44. A jobb választásra vonatkozó becslése ezért feltételes, nem pedig valakinek az érvelésének szó szerinti leírása.

45. Ez a megkülönböztetés különösen fontos, amikor az „irracionális” szó felmerül a vitában.

46. Jonathan Ketcham, Nicolai Kuminoff és Christopher Powers egy alternatív magyarázatot teszteltek a D-részbe történő beiratkozási döntésekre vonatkozóan.

47. 2016-os elemzésükben a 2006 és 2010 között vizsgált döntések 79 százaléka megfelelt a fogyasztói választás alapvető axiómáinak, teljes információ birtokában.

48. Ez nem jelenti azt, hogy a beiratkozók 79 százaléka teljes körű információval rendelkezett a választáskor.

49. Azt jelenti, hogy a rögzített választások közül sok összeegyeztethető volt a konzisztens preferenciákkal az alternatív teszt keretében.

50. Abaluck és Gruber egy közzétett válaszban vitatták e teszt érvényességét, részben azzal érvelve, hogy a hibák felismerése tekintetében túl konzervatív volt, és megvédték saját modelljüket a javasolt ellenőrzésekkel szemben.

51. A nézeteltérés azt érinti, hogy az adatok mit tudnak alátámasztani a versengő modellek keretében.

52. Ez nem cáfolja azt a kísérleti eredményt, hogy a nagyobb szimulált választási lehetőségek nehezebbnek tűntek, miközben jobban megfeleltek a résztvevők által megfogalmazott ideáloknak.

53. A kísérlet sem ad választ arra, hogy egy adott valós döntés ésszerű volt-e annak a személynek a számára, aki meghozta.

54. Lehet komolyan venni a döntéshozatal nehézségét anélkül, hogy a döntéshozót hibásnak tekintenénk.

55. Egy személy ésszerűen dönthet úgy, hogy korlátozott figyelmét más igényekre fordítja, különösen akkor, ha egy további órányi összehasonlítás határértéke bizonytalan.

56. Az időnek költsége van, még akkor is, ha nem érkezik érte számla.

57. Ugyanez vonatkozik arra is, ha segítséget kérünk egy rokonunktól, megismerjük az ismeretlen biztosítási kifejezéseket, vagy rájövünk, hogy egy látszólagos megtakarítás a jövő évi gyógyszerfelírásokra vonatkozó feltételezéstől függ.

58. A tervek közötti választás formális joga ezeket a költségeket valakire hárítja.

59. Amikor a terhek nőnek, a szabadság kevésbé függhet egy újabb lehetőség hozzáadásától, mint inkább a meglévő lehetőségek érthetővé tételétől.

60. Ez a választás feltételeire vonatkozó állítás, nem pedig az a megállapítás, hogy egy bizonyos számú terv mindenki számára megfelelő.

61. Ugyanez a különbségtétel akkor is megjelenik, amikor valaki inkább el akarja hagyni a mobilszolgáltatóját, mint hogy a tervek sorából válasszon, mert egy vonzó ajánlat csak akkor hasznos, ha a távozás elfogadható költséggel lehetséges.

62. Lehet, hogy egy másik cég elfogadható árat és szolgáltatást kínál, de a szolgáltatóváltás még így is veszélyeztetheti azt, ami az ügyfélnek már megvan.

63. Sok ügyfél számára ez a „valami” a telefonszám.

64. A barátok, munkaadók, orvosok és számlázók is ismerhetik, így a szám hasznossága messze túlmutat azon a szerződésen, amely eredetileg biztosította, és egy kényszerű váltás olyan zavarokat okozhat, amelyeket az ár-összehasonlítás nem vesz figyelembe.

65. A szám megtartása azért fontos, mert egy új szerződés kevésbé vonzó, ha az aláírása megzavarja ezeket a kapcsolatokat.

66. Az akadály nem egy újabb összehasonlítandó ár.

67. Hanem az a fáradság és kockázat, amely a meglévő megállapodásról egy újra való áttéréssel jár.

68. Nagy-Britanniában az Ofcom kommunikációs szabályozó hatóság azonosította a mobilszolgáltató-váltás során felmerülő, elkerülhető nehézségeket, ideértve a nem kívánt ügyfélmegtartási kísérleteket és az átfedő szolgáltatásokért fizetendő díjakat, miután az ügyfél már átállt.

69. A 2017. decemberi határozata megváltoztatta a kilépés menetét.

70. 2019 júliusától kezdve az a ügyfél, aki meg akarta tartani a számát, SMS-ben vagy online fiókján keresztül kérhetett számátviteli engedélykódot (PAC).

71. Az ügyfél ezután átadhatta a kódot az új szolgáltatónak anélkül, hogy felhívta volna a régit.

72. A reform megszüntette a szolgáltatóváltás utáni felmondási időre vonatkozó díjakat is, és előírta a pénzügyi következményekről szóló egyértelműbb tájékoztatást, így orvosolva a kettős fizetések problémáját és azt a bizonytalanságot, amely még a kód igénylése előtt visszatarthatta az ügyfeleket a szolgáltatóváltástól.

73. Ezek az intézkedések a gyakorlatot változtatták meg, nem csupán a látszatot.

74. Csökkentették azoknak a lépéseknek a számát, amelyek révén a meglévő szolgáltató késleltethette, bonyolíthatta vagy megakadályozhatta a szolgáltatóváltást, megváltoztatva ezzel az ügyfél helyzetét még az új szerződésről szóló tárgyalások megkezdése előtt.

75. Az ügyfélnek továbbra is meg kellett ítélnie az új ajánlatot, és el kellett döntenie, hogy megéri-e a szolgáltatóváltás.

76. De az ahhoz az ajánlathoz vezető út már nem feltétlenül vezetett a hátrahagyott vállalattal folytatott beszélgetésen keresztül.

77. A PAC és az új tarifa közötti különbség papíron csekély, a gyakorlatban viszont jelentős, mert a kód megváltoztatja, hogyan jut el az ügyfél egy másik ajánlathoz, míg a tarifa leírja azt az ajánlatot.

78. A díjszabás egy lehetséges célállomást ír le; a kódex pedig segít az embernek a meglévő életének egy fontos részét oda átvinni.

79. Ez a különbség magyarázza, miért bővítheti a szolgáltatóváltási eljárás a gyakorolható szabadságot anélkül, hogy egyetlen szolgáltatót is hozzáadna a piachoz.

80. A szolgáltatás változása ellenére az ügyfél megtartja a számát.

81. Az Ofcom későbbi értékelése megállapította, hogy az új szolgáltatóváltási útvonalakat a tervek szerint vezették be, és széles körben használták őket.

82. Arról is beszámolt, hogy a reformot követően megnőtt a szolgáltatóváltás és az új szerződéskötések száma.

83. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a csomag hozzájárulhatott ehhez a növekedéshez, de a szabályozó hatóság nem tudta elkülöníteni a teljes piaci aktivitásra gyakorolt konkrét okozati hatást, mivel más piaci változások is befolyásolták a viselkedést.

84. Ugyanebben az időszakban további változások is bekövetkeztek a piacon.

85. Az Ofcom azt sem tudta megállapítani, hogy a reformok csökkentették volna az árakat.

86. A határozottabb következtetés pontosabb: a szolgáltatótól való távozás folyamata sok ügyfél számára könnyebbé vált, és egy korábban körülményes eljárást vettek igénybe.

87. A csomagnak több része volt, ezért a megfigyelt változás nem tulajdonítható kizárólag az SMS-eknek.

88. Még a továbbfejlesztett eljárás sem szüntette meg minden akadályt.

89. Előfordulhat, hogy egy olcsóbb szolgáltató vétele gyenge az ügyfél lakóhelyén, míg a megfizethető havi díjhoz a jelenlegi szerződés felbontásának megfizethetetlen költsége társulhat.

90. Egyesek számára akadályt jelent a digitális fiókok használata, és egy kódex nem hozhat létre megfelelő versenytársat egy szűk piacon, így az egyszerűbb eljárásból származó gyakorlati haszon ügyféltől függően változik.

91. Lehet, hogy a kilépés jogilag lehetséges, de mégis nehéz megtenni.

92. A szabadságnak ezekben az esetekben fokozatai vannak, mert a követelmények teljesítése egyenlőtlen lehet.

93. Előfordulhat, hogy valaki tisztában van az alternatívákkal, de nem engedheti meg magának a váltást, vagy rendelkezik a váltáshoz szükséges eszközökkel, de nincs megbízható módja az ajánlatok összehasonlítására.

94. Az, hogy valaki meg tudja indokolni a választását, egy szint; a választás feltételeire gyakorolt befolyás pedig egy másik.

95. A megítélés alapján cselekedni tudás egy harmadik fokozat.

96. Egyik sem követeli meg, hogy az ember minden, a helyzetet meghatározó körülményt irányítson.

97. A D-részben részt vevő személy nem alakította ki a biztosítási piacot, és a szolgáltatót váltó ügyfél sem írta meg a szolgáltató váltási szabályait.

98. Mindkettőjüknek mégis olyan döntésekkel kellett szembenéznie, amelyek következményei részben rájuk hárultak.

99. Ezen korlátok elismerése nem jelenti azt, hogy úgy kell tennünk, mintha ítéletüknek nem lett volna szerepe.

100. Azt kell megkérdeznünk, hogy mit tudhattak, mit változtathattak meg és mit tehettek ésszerűen a saját helyzetükből kiindulva.

101. Egy rosszul elmagyarázott terv megzavarhatja a figyelmes olvasót, míg egy drága kilépés csapdába ejtheti azt az ügyfelet, aki helyesen azonosít egy jobb ajánlatot, így a látszólag személyes kudarc részben az intézményi kialakítás eredménye lesz.

102. Ezzel szemben egy világos összehasonlítás vagy egy működőképes átlépési eljárás kiterjesztheti egy személy ítélőképességének hatókörét anélkül, hogy a mögöttes választást meghozná helyette, mivel a személy továbbra is mérlegeli a következményeket, és jóváhagyja a lépést.

103. Ezért nem lehet a felelősséget kizárólag egy aláírásra vagy egy kattintásra hivatkozva hozzárendelni.

104. A menü tervezője alakítja ki, hogy mi tűnik fel, a szabályozó pedig azt, hogy mely lépések kivitelezhetők, így a választási feltételekért viselt felelősség megosztott marad, még akkor is, ha a végső döntés egy személyre hárul.

105. A választó továbbra is cselekvő marad, bár soha nem az elérhető lehetőségek kizárólagos megalkotója.

106. A korábbi kötelezettségvállalások is számítanak.

107. Egy hosszú távú szerződés, egy ismerős telefonszám vagy egy gyógyszeres kezelés olyan értéket teremt, amelyet nem lehet minden alkalommal nullázni, amikor új lehetőség jelenik meg, mert a megállapodások megváltoztatása megzavarhatja a régiben felhalmozott előnyöket.

108. A kilépéshez szükség lehet az átmenet, valamint az új célhely költségeinek fedezésére is.

109. Ezek közül a kötelékek közül néhányat érdemes megőrizni.

110. A folytonosság támogathatja a kezelést és a kommunikációt, így egy olyan szabályozás, amely bármely pillanatban könnyűvé tenné minden megállapodás feladását , nem feltétlenül javítana az emberek helyzetén.

111. A kérdés az, hogy egy kötődés megőrzi-e az értékes kapcsolatot, vagy éppen azt használja fel nyomásgyakorlásként az ellen, aki el akar menni.

112. A PAC nem szüntette meg a telefonszámhoz való ragaszkodást.

113. Csak kevésbé hasznossá tette azt a szolgáltatóváltás akadályaként.

114. Ugyanez az elv segít értelmezni a tervkísérletet anélkül, hogy a két esetet egyetlen eredménybe kényszerítenénk.

115. A több alternatíva növelheti a megfelelő párosítás esélyét; az alacsonyabb keresési és kilépési költségek pedig lehetővé tehetik, hogy az ember kihasználja a már meglévő párosítást.

116. Ezek a cselekvési tér kiszélesítésének különböző módjai.

117. Értékük az adott korláttól függ, és egyik sem garantálja, hogy minden döntés jól sikerül majd.

118. Egy gyógyszerbiztosítási -tervezési szűrőn egy ígéretes alternatívának felismerhetőnek és megfizethetőnek kell lennie a jövőbeli szükségletek ésszerű becslése alapján.

119. Mobilszolgáltató-váltáskor az ajánlatnak az ügyfél már meglévő szerződéséből is elérhetőnek kell lennie.

120. A megtartott telefonszám jól szemlélteti a lényeget: a szabadság akkor növekszik, ha az ember átviheti a számára fontos dolgokat egy valódi alternatíva küszöbén, és az átlépés költségei láthatóak, mielőtt a lépés mellett döntene.

1. Wer Medicare-Arzneimittelpläne vergleicht, kann die von ihm eingenommenen Medikamente eingeben und dann beobachten, wie sich die geschätzten Kosten von einer Planübersicht zur nächsten ändern.

2. Wer einen Plan auswählt, muss daher eine konkrete Liste seiner verschreibungspflichtigen Medikamente zu einem Menü mitbringen, das auf den ersten Blick einfach erscheint, auch wenn sich die verschreibungspflichtigen Medikamente selbst später noch ändern können.

3. Eine Karte zeigt vielleicht eine niedrige monatliche Prämie an, während eine andere niedrigere Kosten verspricht, wenn die verschreibungspflichtigen Medikamente abgeholt werden.

4. Das sind unterschiedliche Arten von Ausgaben.

5. Ein günstiger Tarif am ersten Tag des Monats kann sich an der Apothekenkasse als kostspielig erweisen, und ein Tarif, der teuer erscheint, kann Schutz vor einem bestimmten Muster des Medikamentenverbrauchs bieten.

6. Die Wahlmöglichkeit besteht, aber um sie zu nutzen, benötigt man Informationen sowohl über die Tarife als auch über eine Zukunft, die nicht genau bekannt sein kann, da der Medikamentenverbrauch im nächsten Jahr von der heutigen Liste abweichen kann.

7. Der Bildschirm liefert nicht allein durch die Anzeige weiterer Karten die beste Antwort.

8. Er fordert die Person auf, Preise, Versicherungsschutz und Unsicherheiten zu vergleichen und gleichzeitig zu entscheiden, wie viel Aufwand ein weiterer Vergleich wert ist – eine Einschätzung, die die Versicherungskarten selbst nicht liefern können.

9. Dies ist eine ganz gewöhnliche Art von Freiheit, weder absolut noch imaginär.

10. Sie hängt davon ab, ob eine Alternative unter den Bedingungen, unter denen jemand tatsächlich lebt, erkannt, beurteilt und in Anspruch genommen werden kann.

11. In einer 2010 veröffentlichten Studie untersuchten M. Kate Bundorf und Helena Szrek einen Teil dieses Problems unter kontrollierten Bedingungen.

12. Sie teilten Mitglieder eines internetfähigen Panels, die alle mindestens 65 Jahre alt waren, nach dem Zufallsprinzip simulierten Auswahlmengen für Medicare Teil D zu, die aus zwei, fünf, zehn oder sechzehn Plänen.

13. Jeder Teilnehmer stand vor einer Entscheidung und nicht vor der Frage, wie viele Optionen abstrakt betrachtet wünschenswert klangen.

14. Die Variation in der Anzahl der Pläne war beabsichtigt.

15. Da die Zuordnung zu den verschiedenen Auswahltiefen zufällig erfolgte, konnten die Forscher vergleichen, was geschah, wenn eine ähnliche Aufgabe mit mehr oder weniger Alternativen verbunden war, anstatt lediglich verschiedene Arten von Entscheidungsträgern zu vergleichen.

16. Eine größere Anzahl von Plänen erhöhte die Wahrscheinlichkeit, dass ein ausgewählte Plan dem vom Teilnehmer selbst angegebenen Ideal nahekam.

17. Sie ließen die Entscheidung zudem schwieriger erscheinen.

18. Die Studie ergab nicht, dass größere Auswahlen die Wahrscheinlichkeit verringerten, dass die Teilnehmer überhaupt einen Plan wählten.

19. Beide Effekte lassen sich mit demselben Ansatz erklären.

20. Wenn sich die Bedürfnisse einer Person von denen unterscheiden, die bei einer kleinen Auswahl vorausgesetzt werden, können mehr Pläne eine bessere Übereinstimmung ermöglichen, auch wenn kein einzelner Plan für alle der beste ist.

21. Doch jeder zusätzliche Plan kann auch einen weiteren Vergleich von Prämien, erwarteten Ausgaben und Schutz vor Kosten erfordern, die möglicherweise nie anfallen, während der Wert dieses zusätzlichen Vergleichs ungewiss bleibt.

22. Der Gewinn an möglicher Übereinstimmung und die Kosten für deren Ermittlung steigen gemeinsam an.

23. Dies einfach als „Entscheidungsüberlastung“ zu bezeichnen, würde die von den Forschern gemessene Verbesserung ausblenden.

24. Die zusätzlichen Optionen als reine Erweiterung der Freiheit zu bezeichnen, würde den Aufwand ausblenden, der für ihre Nutzung erforderlich ist.

25. Die Studie maß die Annäherung an ein zum Ausdruck gebrachtes Ideal und berichtete über Schwierigkeiten, anstatt zu untersuchen, ob sich die Gesundheit eines Teilnehmers nach der Anmeldung verbesserte oder ob der ausgewählte Tarif die tatsächlichen Ausgaben minimiert hätte.

26. Die simulierte Aufgabe unterschied sich zudem von der Zahlung realer Beiträge und der Einlösung realer Rezepte über ein Jahr hinweg.

27. Die Teilnehmer gehörten zu einer internetaffinen älteren Gruppe, sodass ihr Verhalten nicht ohne Einschränkung auf alle Medicare-Berechtigten übertragen werden kann, insbesondere nicht auf Menschen, für die die Nutzung eines Online-Vergleichs an sich bereits eine Hürde darstellt.

28. Das Experiment beantwortet eine eng gefasste Frage gut.

29. Innerhalb dieses Rahmens veränderte die Erhöhung der Anzahl der Tarife sowohl die Möglichkeit einer passgenaueren Auswahl als auch den Aufwand der Entscheidung, weshalb dasselbe Experiment weder eine pauschale Forderung nach weniger Tarifen noch nach mehr unterstützt.

30. Diese Kombination ist von Bedeutung, da ein Angebot vielversprechender werden kann, ohne dass die Navigation darin einfacher wird.

31. Die Größe des Angebots ist nur eine Variable.

32. Die Menschen benötigen außerdem eine verständliche Beschreibung jedes Tarifs, genügend Zeit, um diese zu vergleichen, und eine Möglichkeit, einzuschätzen, welche Kosten für sie von Bedeutung sind.

33. Selbst ein sorgfältiger Vergleich kann keine Gewissheit über zukünftige Verschreibungen schaffen.

34. Ein neues Medikament, eine geänderte Dosierung oder ein anderes Anwendungsmuster können die Kostenkalkulation nach der Wahl des Tarifs verändern, selbst wenn der ursprüngliche Vergleich sorgfältig und genau war.

35. Diese Unsicherheit macht eine sorgfältige Wahl nicht sinnlos.

36. Sie verändert vielmehr, was eine vernünftige Wahl zu leisten vermag: eine vertretbare Passgenauigkeit auf der Grundlage des Bekannten, anstatt einer Garantie für das günstigste Ergebnis.

37. Echte Anmeldedaten liefern eine zweite Perspektive mit unterschiedlichen Stärken und Grenzen.

38. Jason Abaluck und Jonathan Gruber verknüpften Abrechnungsdaten für verschreibungspflichtige Medikamente mit Informationen über die für ältere Versicherte verfügbaren Teil-D-Tarife, wodurch sie die tatsächlichen Anmeldungen mit den aus dem dokumentierten Medikamentenverbrauch prognostizierten Kosten vergleichen konnten.

39. Ihre Analyse aus dem Jahr 2011 ergab, dass in ihrem Modell die Versicherten den Prämien ein weitaus größeres Gewicht beimessen als den erwarteten Kosten beim Einlösen von Rezepten – ein Unterschied, der von Bedeutung war, da beide Kostenfaktoren zu den Ausgaben beitragen, die ein Versicherter letztendlich tätigt.

40. Sie stellten außerdem fest, dass Planmerkmale, die das finanzielle Risiko verringerten, offenbar kaum geschätzt wurden.

41. Für einen Versicherten, der teure Medikamente einnimmt, könnte dieses Muster unter den Annahmen des Modells dazu führen, dass Geld ungenutzt bleibt.

42. Die Daten geben jedoch nicht alle Gründe preis, aus denen eine Person einen Plan schätzte.

43. Ein Modell kann beobachtete Entscheidungen mit prognostizierten Kosten vergleichen, muss jedoch entscheiden, wie Unsicherheiten, Präferenzen und Merkmale dargestellt werden sollen, die in seinen Aufzeichnungen nicht vollständig erfasst sind.

44. Seine Einschätzung einer besseren Wahl ist daher bedingt und stellt keine exakte Wiedergabe der Überlegungen einer Person dar.

45. Diese Unterscheidung ist besonders wichtig, wenn der Begriff „irrational“ in die Diskussion einfließt.

46. Jonathan Ketcham, Nicolai Kuminoff und Christopher Powers untersuchten eine konkurrierende Erklärung für die Entscheidungen bei der Anmeldung zu Teil D.

47. In ihrer Analyse aus dem Jahr 2016 erfüllten 79 Prozent der von ihnen untersuchten Entscheidungen aus den Jahren 2006 bis 2010 die grundlegenden Axiome der Verbraucherentscheidung unter der Annahme vollständiger Informationen.

48. Das bedeutet nicht, dass 79 Prozent der Versicherten bei ihrer Entscheidung über vollständige Informationen verfügten.

49. Es bedeutet, dass viele der erfassten Entscheidungen mit konsistenten Präferenzen im Rahmen des alternativen Tests in Einklang gebracht werden konnten.

50. Abaluck und Gruber stellten in einer veröffentlichten Erwiderung die Aussagekraft dieses Tests in Frage und argumentierten unter anderem, dass er bei der Erkennung von Fehlern zu konservativ sei, und verteidigten ihr eigenes Modell gegen die vorgeschlagenen Überprüfungen.

51. Die Meinungsverschiedenheit betrifft die Frage, was die Daten unter konkurrierenden Modellen belegen können.

52. Sie hebt nicht die experimentelle Erkenntnis auf, dass umfangreichere simulierte Auswahlmöglichkeiten als schwieriger empfunden wurden, dabei aber den von den Teilnehmern geäußerten Idealen besser entsprachen.

53. Das Experiment klärt auch nicht die Frage, ob eine bestimmte tatsächliche Wahl für die Person, die sie getroffen hat, sinnvoll war.

54. Man kann die Schwierigkeit der Entscheidung ernst nehmen, ohne den Entscheidenden als mangelhaft zu betrachten.

55. Eine Person kann es vernünftigerweise vorziehen, ihre begrenzte Aufmerksamkeit anderen Anforderungen zu widmen, insbesondere wenn der Grenznutzen einer weiteren Stunde des Vergleichs ungewiss ist.

56. Zeit hat ihren Preis, auch wenn dafür keine Rechnung kommt.

57. Das Gleiche gilt für die Bitte um Hilfe bei einem Verwandten, das Erlernen ungewohnter Versicherungsbegriffe oder die Erkenntnis, dass eine scheinbare Ersparnis von einer Annahme über die Verschreibungen im nächsten Jahr abhängt.

58. Das formale Recht, zwischen verschiedenen Tarifen zu wählen, wälzt diese Kosten auf jemanden ab.

59. Wenn die Belastung steigt, hängt Freiheit möglicherweise weniger davon ab, eine weitere Option hinzuzufügen, als davon, die bestehenden Optionen verständlich zu machen.

60. Das ist eine Aussage über die Bedingungen der Wahl, kein Urteil darüber, dass eine bestimmte Anzahl von Tarifen für alle richtig ist.

61. Die gleiche Unterscheidung zeigt sich, wenn jemand seinen Mobilfunkanbieter wechseln möchte, anstatt aus einer Reihe von Tarifen auszuwählen, denn ein attraktives Angebot ist nur dann nützlich, wenn ein Wechsel zu vertretbaren Kosten möglich ist.

62. Ein anderes Unternehmen mag einen akzeptablen Preis und eine gute Netzabdeckung bieten, doch ein Anbieterwechsel kann dennoch etwas gefährden, das der Kunde bereits besitzt.

63. Für viele Kunden ist dieses „Etwas“ eine Telefonnummer.

64. Freunde, Arbeitgeber, Ärzte und Kontoführer kennen sie möglicherweise, wodurch die Nummer weit über den ursprünglichen Vertrag hinaus nützlich ist und ein erzwungener Wechsel zu Störungen führt, die bei einem Preisvergleich außer Acht gelassen werden.

65. Die Beibehaltung der Nummer ist wichtig, da ein neuer Vertrag weniger attraktiv ist, wenn dessen Abschluss diese Verbindungen stört.

66. Das Hindernis ist nicht ein weiterer Preis, den es zu vergleichen gilt.

67. Es sind der Aufwand und das Risiko, von einer bestehenden Vereinbarung zu einer neuen zu wechseln.

68. In Großbritannien hat die Telekommunikationsaufsichtsbehörde Ofcom vermeidbare Schwierigkeiten beim Mobilfunkwechsel identifiziert, darunter unerwünschte Bemühungen zur Kundenbindung und Zahlungen für sich überschneidende Dienstleistungen, nachdem ein Kunde bereits gewechselt hatte.

69. Ihre Entscheidung vom Dezember 2017 änderte den Weg aus dem Vertrag.

70. Seit Juli 2019 kann ein Kunde, der seine Nummer behalten möchte, per SMS oder über ein Online-Konto einen Portierungscode (Porting Authorisation Code, PAC) anfordern.

71. Der Kunde konnte den Code dann dem neuen Anbieter mitteilen, ohne den alten anrufen zu müssen.

72. Die Reform schaffte zudem Gebühren für Kündigungsfristen nach einem Anbieterwechsel ab und schrieb klarere Informationen über die finanziellen Folgen vor, wodurch Doppelzahlungen und Unsicherheiten beseitigt wurden, die einen Wechsel verhindern könnten, bevor überhaupt ein Code angefordert wurde.

73. Diese Maßnahmen veränderten die Abläufe, nicht nur die Darstellung.

74. Sie reduzierten die Anzahl der Schritte, durch die der bestehende Anbieter den Wechsel verzögern, erschweren oder davon abhalten konnte, und veränderten so die Position des Kunden, noch bevor Verhandlungen über einen neuen Vertrag begannen.

75. Ein Kunde musste das neue Angebot weiterhin prüfen und entscheiden, ob sich der Wechsel lohnte.

76. Doch der Weg zu diesem Angebot führte nicht mehr zwangsläufig über ein Gespräch mit dem bisherigen Anbieter.

77. Der Unterschied zwischen einem PAC und einem neuen Tarif ist auf dem Papier gering, in der Praxis jedoch groß, da der Code verändert, wie ein Kunde zu einem anderen Angebot gelangt, während der Tarif dieses Angebot beschreibt.

78. Ein Tarif beschreibt ein mögliches Ziel; der Kodex hilft einer Person dabei, einen wichtigen Teil ihres bisherigen Lebens dorthin mitzunehmen.

79. Dieser Unterschied erklärt, warum ein Wechselverfahren die nutzbare Freiheit erweitern kann, ohne dem Markt einen einzigen Anbieter hinzuzufügen.

80. Der Kunde behält seine Rufnummer, während sich der Dienst ändert.

81. Die spätere Auswertung durch Ofcom ergab, dass die neuen Wechselwege termingerecht eingeführt und intensiv genutzt wurden.

82. Außerdem wurde nach der Reform ein Anstieg der Wechsel und Vertragsverlängerungen verzeichnet.

83. Die Erkenntnisse deuten darauf hin, dass das Paket möglicherweise zu diesem Anstieg beigetragen hat, doch die Regulierungsbehörde konnte keinen eindeutigen kausalen Effekt auf das Gesamtverhalten feststellen, da auch andere Marktveränderungen das Verhalten beeinflussten.

84. Etwa zur gleichen Zeit fanden weitere Veränderungen auf dem Markt statt.

85. Ofcom konnte auch nicht nachweisen, dass die Reformen zu Preissenkungen geführt haben.

86. Die fundiertere Schlussfolgerung ist präziser: Der Wechselvorgang wurde für viele Kunden einfacher, und ein zuvor umständlicher Weg wurde genutzt.

87. Das Maßnahmenpaket bestand aus mehreren Teilen, sodass die beobachtete Veränderung nicht allein den SMS-Nachrichten zugeschrieben werden kann.

88. Selbst das verbesserte Verfahren beseitigte nicht alle Hindernisse.

89. Ein günstigerer Anbieter könnte am Wohnort des Kunden einen schlechten Empfang haben, während eine erschwingliche monatliche Gebühr mit unerschwinglichen Kosten für die Kündigung des laufenden Vertrags verbunden sein könnte.

90. Manche Menschen sehen sich mit Hindernissen bei der Nutzung digitaler Konten konfrontiert, und ein Kodex kann in einem dünnen Markt keinen geeigneten Wettbewerber schaffen, sodass der praktische Nutzen eines vereinfachten Verfahrens von Kunde zu Kunde variiert.

91. Ein Wechsel kann rechtlich möglich sein und dennoch schwer zu bewerkstelligen sein.

92. Freiheit ist in diesen Fällen graduell, da ihre Voraussetzungen ungleichmäßig erfüllt werden können.

93. Jemand mag die Alternativen zwar verstehen, kann sich einen Wechsel aber nicht leisten, oder verfügt zwar über die Mittel für einen Wechsel, hat jedoch keine zuverlässige Möglichkeit, die Angebote zu vergleichen.

94. Die Fähigkeit, Gründe für eine Entscheidung anzugeben, ist eine Stufe; Einfluss auf die Bedingungen der Entscheidung ist eine andere.

95. Die Fähigkeit, entsprechend der Einschätzung zu handeln, ist eine dritte.

96. Keine davon verlangt von einer Person, dass sie alle Bedingungen beherrscht, die die Situation geprägt haben.

97. Der Teil-D-Teilnehmer hat den Versicherungsmarkt nicht gestaltet, und der Wechselkunde hat die Wechselregeln des Anbieters nicht verfasst.

98. Beide standen dennoch vor Entscheidungen, deren Folgen teilweise auf sie zurückfallen würden.

99. Diese Einschränkungen anzuerkennen bedeutet nicht, so zu tun, als hätten ihre Urteile keine Rolle gespielt.

100. Es erfordert vielmehr die Frage, was sie aus ihrer jeweiligen Position heraus vernünftigerweise wissen, ändern und tun konnten.

101. Ein schlecht erläuterter Plan kann selbst einen aufmerksamen Leser überfordern, während ein kostspieliger Ausstieg einen Kunden in die Falle locken kann, der ein besseres Angebot richtig erkennt, wodurch ein scheinbar persönliches Versagen teilweise zum Ergebnis institutioneller Gestaltung wird.

102. Umgekehrt können ein klarer Vergleich oder ein praktikables Wechselverfahren den Spielraum für das eigene Urteil einer Person erweitern, ohne ihr die zugrunde liegende Entscheidung abzunehmen, da die Person weiterhin die Konsequenzen abwägt und den Schritt genehmigt.

103. Deshalb lässt sich Verantwortung nicht allein durch den Verweis auf eine Unterschrift oder einen Klick zuweisen.

104. Der Gestalter des Menüs bestimmt, was wahrgenommen werden kann, und die Regulierungsbehörde bestimmt, welche Schritte praktikabel sind; somit wird die Verantwortung für die Entscheidungsbedingungen geteilt, selbst wenn die endgültige Entscheidung bei einer Person liegt.

105. Der Entscheidende bleibt ein Akteur, wenn auch niemals der alleinige Urheber der verfügbaren Möglichkeiten.

106. Auch frühere Verpflichtungen spielen eine Rolle.

107. Ein langfristiger Vertrag, eine vertraute Telefonnummer oder ein Medikamentenplan schaffen einen Wert, der nicht jedes Mal zurückgesetzt werden kann, wenn sich eine neue Option ergibt, da eine Änderung der Vereinbarungen die im Rahmen der alten Vereinbarung angesammelten Vorteile beeinträchtigen kann.

108. Ein Ausstieg kann erfordern, sowohl für den Übergang als auch für das neue Ziel zu zahlen.

109. Einige dieser Bindungen sind es wert, geschützt zu werden.

110. Kontinuität kann die Behandlung und Kommunikation unterstützen, sodass eine Richtlinie, die es einfach machen würde, jede Vereinbarung zu jedem , würde den Menschen nicht automatisch einen Vorteil verschaffen.

111. Die Frage ist, ob eine Bindung eine wertvolle Beziehung bewahrt oder sie zu einem Druckmittel gegen eine Person macht, die gehen möchte.

112. Das PAC hat die Bindung an eine Nummer nicht abgeschafft.

113. Es hat diese Bindung als Hindernis für den Anbieterwechsel weniger wirksam gemacht.

114. Dasselbe Prinzip hilft dabei, das Plan-Experiment zu interpretieren, ohne die beiden Fälle in ein einziges Ergebnis zu zwängen.

115. Mehr Alternativen können die Chance auf eine gute Übereinstimmung erhöhen; geringere Such- und Wechselkosten können es einer Person ermöglichen, eine bereits vorhandene Übereinstimmung zu nutzen.

116. Dies sind unterschiedliche Wege, den Handlungsspielraum zu erweitern.

117. Ihr Wert hängt von der jeweiligen Einschränkung ab, und keiner von beiden garantiert, dass jede Entscheidung gut ausfällt.

118. Bei einem -Plan-Screening muss eine vielversprechende Alternative erkennbar und unter einer vernünftigen Einschätzung des zukünftigen Bedarfs erschwinglich sein.

119. Bei einem Mobilfunkanbieterwechsel muss das Angebot zudem vom bestehenden Vertrag des Kunden aus erreichbar sein.

120. Die Beibehaltung der Telefonnummer verdeutlicht den Punkt: Freiheit wächst, wenn eine Person das, was ihr wichtig ist, über die Schwelle einer realen Alternative hinweg mitnehmen kann, wobei die Kosten dieses Wechsels sichtbar sind, bevor sie sich dazu entscheidet.