6.3 Természetvédelem és nemzeti parkok – Naturschutz und Nationalparks

1. Egy magyar szürke marhacsorda lassan halad át egy réten, miközben mögötte a fű rövid marad, és az alacsony növények újra napfényhez jutnak.

2. Az állatok nem a természetvédelem ellenére legelnek ott, hanem éppen annak érdekében.

3. E legeltetés nélkül a cserjék és a fiatal fák fokozatosan elfoglalnák a nyílt területet.

4. Velük együtt eltűnnének azok a növények és rovarok is, amelyek a napfényre, a melegre és a fedetlen talajra szorulnak.

5. Már ez a kép is megmutatja, miért jelenti a természetvédelem Magyarországon ritkán azt, hogy egy tájat egyszerűen magára hagyunk.

6. Az ország szinte minden részét megváltoztatta a szántóföldi gazdálkodás, az állattenyésztés, az erdőgazdálkodás, a folyószabályozás vagy a települések.

7. A kérdés ezért nem csupán az, hogy mit kell védeni.

8. Hanem az is, hogy milyen hasznosításra van szüksége egy tájnak ahhoz, hogy megőrizze sajátos életfeltételeit.

9. A természetvédelem így irányítási, megfigyelési és ismételt tárgyalási feladattá válik.

10. Magyarországnak ugyan vannak értékes maradványai az ősi erdőknek, sztyeppéknek, mocsaraknak és árterületeknek, de alig találhatók olyan kiterjedt vadonok, amelyeknek ne lenne emberi története.

11. Ez nem a természet hiánya, hanem valóságának egy másik formája.

12. Sok ma már értékes élőhely azért jött létre vagy maradt fenn, mert az emberek hosszú ideig bizonyos módon hasznosították őket.

13. Egy kaszált nedves rét nem ugyanaz, mint egy mocsár, de rendkívül fajgazdag táj lehet.

14. A legeltetett sztyeppe nem érintetlen, de olyan feltételeket őriz meg, amelyek a sűrűn lakott Európában már ritkasággá váltak.

15. Egy ritkás erdő is lehet a természeti folyamatok és az emberi munka hosszú távú összefonódásának eredménye.

16. A természetvédelemnek ezért különbséget kell tennie a különböző állapotok között, ahelyett, hogy minden változást veszteséggel egyenértékűnek tekintené.

17. Néha éppen az emberi beavatkozás jelenti a fenyegetést.

18. Néha éppen egy célzott beavatkozás akadályozza meg, hogy egy értékes élőhely eltűnjön.

19. Ez a megkülönböztetés igényesebbé, de egyben őszintébbé is teszi a természetvédelmet.

20. Arra kényszerít, hogy ne csak egy hely szépségét, hanem keletkezését és összefüggéseit is megértsük.

21. A magyar természetvédelmi rendszer azért alakult ki, mert az egyes ritka helyek nem voltak elegendőek a természet egészének megóvásához.

22. Egy forrás, egy barlang, egy erdőrés vagy egy vizes élőhely különleges törvényi védelmet kaphat.

23. A nagyobb tájakat tájvédelmi területekként vagy nemzeti parkokként szervezik.

24. A nemzeti jelentőség, a tudományos érték, a ritkaság és a nemzetközi felelősség mind szerepet játszanak ebben a besorolásban.

25. A hivatalos magyar áttekintés jelenleg tíz nemzeti parkot, valamint számos további védett területet sorol fel.

26. Ezek a számok nem jelentik a természet változatlan rendjét, mivel a határok, a kategóriák és az igazgatási hatáskörök módosíthatók.

27. A nemzeti park ezért nem egyszerűen csak egy különösen szép park, ösvényekkel és kilátópontokkal.

28. Hanem egy kiterjedt, törvény által védett terület, ahol fontos élőhelyeket kell megőrizni, kutatni és népszerűsíteni.

29. Ugyanakkor falvak, utak, legelők, szántóföldek és gazdasági érdekek is előfordulhatnak ott.

30. A név tehát egy védelmi feladatot jelöl, és nem az emberek távollétét.

31. A nemzeti parkok ott helyezkednek el, ahol a magyar tájak sajátosságai és sérülékenysége különösen szembetűnően ötvöződnek.

32. Az Alföldön a nyílt gyepeket, a sós talajokat, a sekély vizeket és a vonuló madarak pihenőhelyeit védik.

33. A folyók mentén az ártereket, a holtágakat, a nádasokat és a víz és a szárazföld közötti változatos átmeneteket őrzik.

34. Északon a bükkösök, a szurdokok, a mészkőlejtők és a barlangok tartoznak a jellegzetes védett értékek közé.

35. A tavaknál nyílt víztestek, nádasok, nedves rétek és kultúrtájak találkoznak egymással.

36. A parkok térbeli eloszlása így egyben a különböző veszélyek térképét is jelenti.

37. Ott, ahol a vízelvezetés és az intenzív mezőgazdaság nyomást gyakorol az utolsó nedves területekre, a vízvezetés védelmi problémát jelent.

38. Ott, ahol az elhagyott legelők bozótossá válnak, a korábbi használat folytatásából ökológiai intézkedés lesz.

39. Ahol a turizmus érzékeny helyeket ér el, ott szabályozni kell az útvonalakat, az időpontokat és a látogatói létszámot.

40. A természetvédelem ezért nem a tiltással kezdődik, hanem annak ismeretével, hogy mi tartja életben egy helyet.

41. Egy park nem csupán az egyes fajokat védi, hanem azokat a kapcsolatokat is, amelyektől ezek a fajok függenek.

42. Egy ritka orchideának megfelelő talajra, elegendő fényre, bizonyos páratartalomra és gyakran rendszeres zavarásra van szüksége, például kaszálás vagy legeltetés révén.

43. Egy gólyának nem csupán fészkelőhelyre van szüksége, hanem táplálékban gazdag rétekre, sekély vizekre és zavartalan időszakokra is.

44. A halállomány a vízminőségtől, az áramlástól, az ívóhelyektől és a folyó átjárhatóságától függ.

45. Ha csak a látható előfordulási helyet védik, az a határon kívüli életfeltételeinek hálózata megszakadhat.

46. Ezért a gondozási tervek, a térképezés, a kutatás és az ellenőrzés ugyanúgy a természetvédelem részét képezik, mint egy terület kijelölése.

47. A parkigazgatások munkatársai figyelemmel kísérik a vízszinteket, a növényállományt, az állatok mozgását és az emberi beavatkozások következményeit.

48. Munkájuk gyakran nem túl látványos, mert éveken és évtizedeken át kell láthatóvá tenniük a változásokat.

49. Éppen ezek a hosszú távú megfigyelések döntik el, hogy egy intézkedés hatékony-e, vagy csupán jó szándékú.

50. A természetvédelem így az alkalmazott tudomány egyik formája is.

51. Különleges szerepet játszik a károsodott élőhelyek helyreállítása.

52. Ha egy folyó mellékágát újra összekötik a főágával, az árvíz ismét eljuthat a tavakhoz, az iszapos partokhoz és a nedves erdőkhöz.

53. Ha egy árkot lezárnak, a víz hosszabb ideig marad a réten, és kedvezőbb feltételeket teremt a kétéltűek és a mocsári növények számára.

54. Az ilyen renaturálási intézkedések azonban nem egyszerűen állítják vissza a múltbeli állapotot.

55. Az éghajlat, a földhasználat és a vízkiemelés megváltozott, és egyes korábbi feltételek nem állíthatók vissza teljes mértékben.

56. Minden intézkedés ezért egy kísérlet arra, hogy az ökológiai funkciókat a mai körülmények között ismét lehetővé tegyék.

57. Ez visszatarthatja az árvizeket, vizet tárolhat a tájban, és egyúttal bővítheti az élőhelyeket.

58. Ugyanakkor olyan területeket is igénybe vehet, amelyeket korábban mezőgazdasági célokra használtak.

59. Ahol egy mezőt ritkábban szabad elárasztani, vagy egy utat át kell helyezni, ott valós költségek és érdekellentétek merülnek fel.

60. A fenntartható védelemhez ezért nemcsak biológiai célokra van szükség, hanem érthető szabályokra és megbízható párbeszédre is az érintettekkel.

61. A Hortobágy különösen jól szemlélteti a természet és a hasznosítás közötti kapcsolatot.

62. A kelet-magyarországi kiterjedt síkság Magyarország legismertebb sztyepp nemzeti parkjának számít, és 1999-ben kulturális tájként felvették az UNESCO világörökségi listájára.

63. Értéke nem csupán a látszólagos ürességben rejlik, amelyet a horizont nyújt.

64. A gyepek, sós területek, vizes élőhelyek és sekély vizek olyan mozaikot alkotnak, amely ritka növényfajoknak és nagy madárvonulásoknak ad otthont.

65. Ugyanakkor a legelők őrzik az évezredes állattenyésztés nyomait.

66. A szürke marhák, a szarvasjuhok és más szívós haszonállatok ott nem csupán a néphagyomány részét képezik.

67. Mozgásuk rövidre tartja a növényzetet, elosztja a tápanyagokat, és megakadályozza, hogy a nyílt táj teljesen bozótossá váljon.

68. A pásztor és a legelő állat így egy védelmi rendszer szerves részévé válik.

69. A feladat nem az, hogy minden emberi nyomot eltüntessünk.

70. Hanem az, hogy a hasznosítást úgy korlátozzuk és irányítsuk, hogy az ökológiai és kulturális értékek együtt fennmaradhassanak.

71. A puszta példája ellentmond annak a széles körben elterjedt képnek, miszerint a természetvédelem elsősorban nagy kerítések és szigorú tilalmak ügye lenne.

72. A kerítés távol tarthatja az állatokat, de nem pótolja a megfelelő vízvezetést, a gondozást és az évszakok ismeretét.

73. A pusztán a túl kevés legeltetés éppúgy problémát jelenthet, mint a túl sok.

74. Ha a területet túlhasználják, a növényzet eltűnik, és a talaj károsodik.

75. Ha egyáltalán nem használják, a bozótosodás megváltoztatja az élőhelyet.

76. A megfelelő mérték ezért a talajtól, a csapadéktól, az állatfajoktól, a legeltetési időszaktól és a védelmi céltól függ.

77. Az ilyen döntéseket rendszeresen felül kell vizsgálni, mert az időjárás, az állományok és a gazdasági körülmények ingadoznak.

78. Ez teszi a táj megőrzését aktív, tanulási folyamattá.

79. A hagyomány nem feltétlenül környezetbarát, de tartalmazhat ismereteket a megfelelő hasznosítási formákról.

80. A modern technika nem feltétlenül káros, de a vízelvezetés, a talaj tömörödése vagy a zavarás révén megszakíthatja az érzékeny körforgásokat.

81. Egy másik kiemelt területet az északi hegyvidéki és karsztvidéki tájak alkotnak.

82. Ott a védelmi érték nagy része az őserdőkben, a hűvös magaslati területeken és a föld alatti üregekben rejlik.

83. A karsztvidéken a víz gyorsan beszivárog a repedéseken és hasadékokon keresztül a talajba.

84. Egy olyan anyag, amelyet a felszínen kijuttatnak vagy elveszítenek, így eljuthat a forrásokba és barlangokba.

85. Az ilyen területeken a védelem ezért nem ér véget a látható tájnál.

86. Figyelembe kell vennie a víz vízgyűjtő területét és az érzékeny földalatti világot is.

87. Az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Parkok példája mutatja, hogy a természetvédelem egyidejűleg jelenthet erdőgondozást, barlangvédelmet, forrásvédelmet és a látogatók irányítását is.

88. Feladatuk eltér a sztyeppeparkokétól, de ugyanazt az alapelvet követik.

89. Nem egy elszigetelt képet védenek, hanem a talaj, a víz, a növények, az állatok és az emberi hatások alkotta rendszert.

90. E hegyi és karsztparkok részletei ezért külön figyelmet érdemelnek.

91. A nemzeti parkok is csupán a védelem egyik rétegét képezik.

92. A kisebb nemzeti védett területek biztosítják azokat a szétszórt élőhelyeket, amelyek bizonyos fajok vagy tájelemek számára elengedhetetlenek.

93. Az európai Natura 2000-hálózat kiegészíti ezeket a nemzeti kategóriákat a madárvédelmi és a faunát, florát és élőhelyeket védő irányelv közös céljaival.

94. Ez a hálózat országhatárokon átívelően köti össze a védett területeket, és a figyelmet a veszélyeztetett fajokra, valamint a jellegzetes élőhelytípusokra irányítja.

95. A Natura 2000 nem mindenhol jelent teljes használati tilalmat.

96. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az idegenforgalom számos területen továbbra is fennmaradhat, amennyiben nem aláássa a meghatározott védelmi célokat.

97. Éppen ezáltal válik nyilvánvalóvá, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz a természetvédelem és a politikai döntéshozatal.

98. Egy útépítés, vízkivétel, szélerőműpark vagy intenzív gazdálkodás hasznosnak tűnhet, ugyanakkor gyengítheti az ökológiai kapcsolatokat.

99. A konfliktusok nem oldódnak meg azzal, hogy egy területet a térképen védettként jelölnek meg.

100. Ezekről az engedélyek, a gazdálkodási tervek, a kompenzációs intézkedések és a nyilvános ellenőrzés keretében újra és újra dönteni kell.

101. Magyarország védelmi rendszere ezért sem zárt szigetek gyűjteménye, sem pedig ígéret arra, hogy minden tájat visszaállítsanak eredeti állapotába.

102. Ez egy kísérlet arra, hogy egy lakott és gazdasági szempontból hasznosított országban megőrizzük a sokszínű élet feltételeit.

103. Ennek négy fő feladatköre a nemzeti parkok közötti együttműködés, a nyílt sztyeppek gondozása, a hegyvidéki és karsztvidéki területek védelme, valamint a nemzeti területek összekapcsolása az európai hálózatokkal.

104. Különbségeik jelentősek, de ezek közül egyik feladat sem oldható meg a hasznosítás, az irányítás és a tárgyalások nélkül.

105. Egy védelmi határ biztosíthat egy élőhelyet, de sem a légáramlást, sem egy folyót, sem egy vonuló madár útját nem tudja teljesen megállítani.

106. Ezért a természetvédelemnek határokon átnyúlóan és egyúttal az emberek mindennapi életében is hatékonyan kell érvényesülnie.

107. Szüksége van törvényekre, pénzre és szakértelemre, de ugyanúgy szüksége van a gazdákra, pásztorokra, közösségekre, látogatókra és tulajdonosokra is, akik a gyakorlatban betartják a szabályokat.

108. Ahol a védelem csupán idegen korlátozásnak tűnik, ott törékeny marad.

109. Ahol a hasznosítást az ökológiai feladat részének tekintik és gondosan irányítják, ott maga a hasznosítás is a megőrzés eszközévé válhat.

110. Egy civilizált országban tehát nem úgy őrizzük meg a természetet, hogy tétlenül ülünk, hanem úgy, hogy a megfelelő hasznosítási módot választjuk, és folyamatosan ellenőrizzük, hogy az hagy-e még teret az életnek.

1. Eine Herde ungarischer Graurinder zieht langsam über eine Wiese, während hinter ihr das Gras kurz bleibt und niedrige Pflanzen wieder Licht bekommen.

2. Die Tiere grasen dort nicht trotz des Naturschutzes, sondern in seinem Auftrag.

3. Ohne diese Beweidung würden Sträucher und junge Bäume die offene Fläche allmählich erobern.

4. Mit ihnen verschwänden Pflanzen und Insekten, die auf Sonne, Wärme und unbedeckten Boden angewiesen sind.

5. Schon dieses Bild zeigt, warum Naturschutz in Ungarn selten bedeutet, eine Landschaft einfach sich selbst zu überlassen.

6. Fast jeder Teil des Landes wurde durch Ackerbau, Viehhaltung, Forstwirtschaft, Flussregulierung oder Siedlungen verändert.

7. Die Frage lautet deshalb nicht nur, was geschützt werden soll.

8. Sie lautet ebenso, welche Nutzung eine Landschaft braucht, damit ihre besonderen Lebensbedingungen erhalten bleiben.

9. Naturschutz wird damit zu einer Aufgabe des Steuerns, Beobachtens und wiederholten Aushandelns.

10. Ungarn besitzt zwar wertvolle Reste alter Wälder, Steppen, Sümpfe und Auen, aber kaum großflächige Wildnis ohne menschliche Geschichte.

11. Das ist kein Mangel an Natur, sondern eine andere Form ihrer Wirklichkeit.

12. Viele heute kostbare Lebensräume entstanden oder blieben erhalten, weil Menschen sie über lange Zeit auf bestimmte Weise nutzten.

13. Eine gemähte Feuchtwiese ist nicht dasselbe wie ein Sumpf, kann aber eine außerordentlich artenreiche Landschaft sein.

14. Eine beweidete Steppe ist nicht unberührt, bewahrt jedoch Bedingungen, die in einem dicht besiedelten Europa selten geworden sind.

15. Auch ein lichter Wald kann das Ergebnis einer langen Verbindung von Naturvorgängen und menschlicher Arbeit sein.

16. Schutz muss daher zwischen verschiedenen Zuständen unterscheiden, statt jede Veränderung mit Verlust gleichzusetzen.

17. Manchmal ist der Eingriff des Menschen die Bedrohung.

18. Manchmal verhindert erst ein gezielter Eingriff, dass ein wertvoller Lebensraum verschwindet.

19. Diese Unterscheidung macht den Naturschutz anspruchsvoller, aber auch ehrlicher.

20. Sie zwingt dazu, nicht nur die Schönheit eines Ortes, sondern seine Entstehung und seine Abhängigkeiten zu verstehen.

21. Das ungarische Schutzsystem entwickelte sich, weil einzelne seltene Orte für die Sicherung der gesamten Natur nicht ausreichten.

22. Eine Quelle, eine Höhle, ein Waldstück oder ein Feuchtgebiet kann besonderen gesetzlichen Schutz erhalten.

23. Größere Landschaften werden als Landschaftsschutzgebiete oder Nationalparks organisiert.

24. Nationale Bedeutung, wissenschaftlicher Wert, Seltenheit und internationale Verantwortung spielen bei dieser Einordnung eine Rolle.

25. Die amtliche ungarische Übersicht führt gegenwärtig zehn Nationalparks sowie zahlreiche weitere geschützte Gebiete auf.

26. Diese Zahlen sind keine unveränderliche Naturordnung, weil Grenzen, Kategorien und Verwaltungszuständigkeiten angepasst werden können.

27. Ein Nationalpark ist deshalb nicht einfach ein besonders schöner Park mit Wegen und Aussichtspunkten.

28. Er ist ein großräumiges, gesetzlich geschütztes Gebiet, in dem wichtige Lebensräume erhalten, erforscht und vermittelt werden sollen.

29. Zugleich können dort Dörfer, Straßen, Weiden, Äcker und wirtschaftliche Interessen liegen.

30. Der Name bezeichnet also einen Schutzauftrag und nicht die Abwesenheit von Menschen.

31. Die Nationalparks liegen dort, wo sich die Eigenart und Verletzlichkeit ungarischer Landschaften besonders deutlich verbinden.

32. In der Großen Tiefebene schützen sie offene Grasländer, salzige Böden, flache Gewässer und die Rastplätze wandernder Vögel.

33. Entlang der Flüsse bewahren sie Auen, Altarme, Röhrichte und die wechselnden Übergänge zwischen Wasser und Land.

34. Im Norden gehören Buchenwälder, Schluchten, Kalkhänge und Höhlen zu den prägenden Schutzgütern.

35. An Seen treffen offene Wasserflächen, Schilfgürtel, Feuchtwiesen und Kulturlandschaften aufeinander.

36. Die räumliche Verteilung der Parks ist somit auch eine Karte der unterschiedlichen Gefahren.

37. Dort, wo Entwässerung und intensive Landwirtschaft die letzten Feuchtflächen bedrängen, ist Wasserführung ein Schutzproblem.

38. Dort, wo aufgegebene Weiden verbuschen, wird die Fortsetzung einer alten Nutzung zur ökologischen Maßnahme.

39. Dort, wo der Fremdenverkehr empfindliche Orte erreicht, müssen Wege, Zeiten und Besucherzahlen geregelt werden.

40. Naturschutz beginnt deshalb nicht erst beim Verbot, sondern bei der Kenntnis dessen, was einen Ort lebendig hält.

41. Ein Park schützt nicht nur einzelne Arten, sondern die Beziehungen, von denen diese Arten abhängen.

42. Eine seltene Orchidee braucht den passenden Boden, genügend Licht, bestimmte Feuchtigkeit und oft eine regelmäßige Störung durch Mahd oder Beweidung.

43. Ein Storch braucht nicht nur einen Brutplatz, sondern auch nahrungsreiche Wiesen, flache Gewässer und ungestörte Zeiten.

44. Ein Fischbestand hängt von der Wasserqualität, der Strömung, den Laichplätzen und der Durchgängigkeit des Flusses ab.

45. Wird nur der sichtbare Fundort geschützt, kann das Netz seiner Lebensbedingungen außerhalb der Grenze reißen.

46. Deshalb gehören Pflegepläne, Kartierungen, Forschung und Kontrolle ebenso zum Naturschutz wie die Ausweisung einer Fläche.

47. Mitarbeitende der Parkverwaltungen beobachten Wasserstände, Pflanzenbestände, Tierbewegungen und die Folgen menschlicher Eingriffe.

48. Ihre Arbeit ist oft unspektakulär, weil sie Veränderungen über Jahre und Jahrzehnte sichtbar machen muss.

49. Gerade diese langen Beobachtungen entscheiden darüber, ob eine Maßnahme wirkt oder nur gut gemeint ist.

50. Naturschutz ist damit auch eine Form von angewandter Wissenschaft.

51. Eine besondere Rolle spielt die Wiederherstellung beschädigter Lebensräume.

52. Wird ein Nebenarm eines Flusses wieder mit dem Hauptstrom verbunden, kann Hochwasser erneut Tümpel, Schlammbänke und feuchte Wälder erreichen.

53. Wird ein Graben verschlossen, bleibt Wasser länger in einer Wiese und schafft bessere Bedingungen für Amphibien und Sumpfpflanzen.

54. Solche Renaturierungen bringen jedoch nicht einfach einen vergangenen Zustand zurück.

55. Das Klima, die Landnutzung und die Wasserentnahme haben sich verändert, und manche früheren Bedingungen lassen sich nicht vollständig wiederherstellen.

56. Jede Maßnahme ist deshalb ein Versuch, ökologische Funktionen unter heutigen Bedingungen wieder möglich zu machen.

57. Sie kann Überschwemmungen zurückhalten, Wasser in der Landschaft speichern und zugleich Lebensräume vergrößern.

58. Sie kann aber auch Flächen beanspruchen, die zuvor landwirtschaftlich genutzt wurden.

59. Wo ein Feld seltener überflutet werden darf oder eine Straße verlegt werden müsste, entstehen reale Kosten und Interessenunterschiede.

60. Ein tragfähiger Schutz braucht daher nicht nur biologische Ziele, sondern auch verständliche Regeln und verlässliche Gespräche mit den Betroffenen.

61. Der Hortobágy macht diese Verbindung von Natur und Nutzung besonders sichtbar.

62. Die weite Ebene im Osten Ungarns gilt als bekanntester ungarischer Steppen-Nationalpark und wurde 1999 als Kulturlandschaft in die UNESCO-Welterbeliste aufgenommen.

63. Ihr Wert liegt nicht allein in der scheinbaren Leere des Horizonts.

64. Die Grasländer, Salzflächen, Feuchtgebiete und flachen Gewässer bilden ein Mosaik, das seltene Pflanzen und große Vogelzüge trägt.

65. Zugleich bewahren die Weiden Spuren einer jahrtausendealten Viehhaltung.

66. Graurinder, Zackelschafe und andere robuste Nutztiere gehören dort nicht bloß zu einer Folklorevorstellung.

67. Ihre Bewegung hält die Vegetation kurz, verteilt Nährstoffe und verhindert, dass die offene Landschaft vollständig verbuscht.

68. Der Hirte und das Weidetier werden dadurch zu Bestandteilen eines Schutzsystems.

69. Die Aufgabe besteht nicht darin, jede menschliche Spur zu entfernen.

70. Sie besteht darin, eine Nutzung so zu begrenzen und zu lenken, dass die ökologischen und kulturellen Werte gemeinsam fortbestehen können.

71. Das Beispiel der Puszta widerspricht dem verbreiteten Bild, Naturschutz sei vor allem eine Angelegenheit großer Zäune und strenger Verbote.

72. Ein Zaun kann Tiere fernhalten, aber er ersetzt keine passende Wasserführung, keine Pflege und keine Kenntnis der Jahreszeiten.

73. Auf einer Steppe kann zu wenig Beweidung ebenso problematisch sein wie zu viel.

74. Wird die Fläche übernutzt, verschwinden Pflanzen und der Boden wird geschädigt.

75. Wird sie gar nicht mehr genutzt, verändert die Verbuschung den Lebensraum.

76. Der richtige Umfang hängt deshalb von Boden, Niederschlag, Tierart, Weidezeit und dem Schutzziel ab.

77. Solche Entscheidungen müssen regelmäßig überprüft werden, weil Wetter, Tierbestände und wirtschaftliche Bedingungen schwanken.

78. Das macht die Bewahrung einer Landschaft zu einem aktiven, lernenden Prozess.

79. Tradition ist dabei nicht automatisch umweltfreundlich, kann aber Wissen über passende Nutzungsformen enthalten.

80. Moderne Technik ist nicht automatisch schädlich, kann aber durch Entwässerung, Verdichtung oder Störung empfindliche Kreisläufe unterbrechen.

81. Einen anderen Schwerpunkt bilden die Berg- und Karstlandschaften des Nordens.

82. Dort liegt ein großer Teil des Schutzwertes in alten Wäldern, kühlen Höhenlagen und unterirdischen Hohlräumen.

83. Im Karst sickert Wasser rasch durch Risse und Spalten in den Untergrund.

84. Ein Stoff, der an der Oberfläche ausgebracht oder verloren wird, kann dadurch Quellen und Höhlen erreichen.

85. Schutz endet in solchen Gebieten deshalb nicht an der sichtbaren Landschaft.

86. Er muss auch den Einzugsbereich des Wassers und die empfindliche unterirdische Welt berücksichtigen.

87. Die Parks von Aggtelek und Bükk zeigen, dass Naturschutz zugleich Waldpflege, Höhlenschutz, Quellenschutz und Besucherlenkung bedeuten kann.

88. Ihre Aufgaben unterscheiden sich von denen der Steppenparks, folgen aber demselben Grundsatz.

89. Geschützt wird nicht ein isoliertes Bild, sondern ein System aus Boden, Wasser, Pflanzen, Tieren und menschlichen Einflüssen.

90. Die Details dieser Berg- und Karstparks verdienen deshalb eine eigene Betrachtung.

91. Auch die Nationalparks bilden nur eine Schicht des Schutzes.

92. Kleinere nationale Schutzgebiete sichern verstreute Lebensräume, die für bestimmte Arten oder Landschaftselemente unverzichtbar sind.

93. Das europäische Natura-2000-Netz ergänzt diese nationalen Kategorien mit gemeinsamen Zielen aus der Vogelschutz- und der Fauna-Flora-Habitat-Richtlinie.

94. Es verbindet Schutzgebiete über Staatsgrenzen hinweg und richtet den Blick auf bedrohte Arten sowie auf charakteristische Lebensraumtypen.

95. Natura 2000 bedeutet dabei nicht überall ein vollständiges Nutzungsverbot.

96. Landwirtschaft, Forstwirtschaft und Tourismus können in vielen Gebieten weiterbestehen, wenn sie die festgelegten Schutzziele nicht untergraben.

97. Gerade dadurch wird sichtbar, wie eng Naturschutz und politische Entscheidung miteinander verbunden sind.

98. Ein Straßenbau, eine Wasserentnahme, ein Windpark oder eine intensive Bewirtschaftung kann nützlich erscheinen und zugleich ökologische Verbindungen schwächen.

99. Die Konflikte sind nicht dadurch gelöst, dass eine Fläche auf einer Karte als geschützt markiert wird.

100. Sie müssen in Genehmigungen, Bewirtschaftungsplänen, Ausgleichsmaßnahmen und öffentlicher Kontrolle immer wieder neu entschieden werden.

101. Das Schutzsystem Ungarns ist daher weder eine Sammlung abgeschlossener Inseln noch ein Versprechen, jede Landschaft in einen ursprünglichen Zustand zurückzuverwandeln.

102. Es ist ein Versuch, in einem bewohnten und wirtschaftlich genutzten Land die Bedingungen für vielfältiges Leben zu erhalten.

103. Die vier großen Aufgabenfelder dabei sind das Zusammenspiel der Nationalparks, die Pflege der offenen Steppen, der Schutz der Berg- und Karstwelten sowie die Verbindung nationaler Gebiete mit europäischen Netzen.

104. Ihre Unterschiede sind erheblich, doch keine dieser Aufgaben lässt sich ohne Nutzung, Verwaltung und Aushandlung bewältigen.

105. Eine Schutzgrenze kann einen Lebensraum sichern, aber sie kann weder die Luftströmung noch einen Fluss noch den Weg eines Zugvogels vollständig anhalten.

106. Deshalb muss Naturschutz über Grenzen hinweg und zugleich im Alltag der Menschen wirksam werden.

107. Er braucht Gesetze, Geld und Fachwissen, aber ebenso Landwirte, Hirten, Gemeinden, Besucher und Eigentümer, die die Regeln praktisch tragen.

108. Wo Schutz nur als fremde Einschränkung erscheint, bleibt er brüchig.

109. Wo die Nutzung als Teil der ökologischen Aufgabe verstanden und sorgfältig gesteuert wird, kann sie selbst zum Werkzeug des Erhalts werden.

110. In einem gemachten Land bewahrt man die Natur daher nicht, indem man die Hände in den Schoß legt, sondern indem man die richtige Nutzung wählt und immer wieder prüft, ob sie dem Leben noch Raum lässt.