3.1.1 Kiterjedés, határok és megjelenés – Ausdehnung, Grenzen und Erscheinungsbild

1. Az Alföldön egy nyári forróságban sütkérező szántóföld felett egy távoli fasor úgy tűnhet, mintha egy keskeny vízcsík felett állna.

2. Ahol a szem tükröződő felületet sejt, valójában száraz talaj fekszik.

3. A nap a talajközeli levegőt erősebben melegíti, mint a fölötte lévő levegőt, és ez a hőmérséklet-különbség megváltoztatja a fény útját.

4. A fénysugarak a különböző sűrűségű légrétegekben megtörnek, és görbült pályán érik el a szemet.

5. Ezáltal távoli tárgyak és az égbolt eltolódott vagy fordított képei keletkezhetnek.

6. Az ilyen alsó légtükör az egyik olyan jelenség, amelyet a köznyelvben gyakran „Fata Morgana”-nak neveznek, bár ez a kifejezés az optikában szűkebb értelemben használatos.

7. A nyílt síkság ehhez hosszú, alig megszakított látóvonalakat kínál.

8. A tágasság itt egyszerre a talaj tulajdonsága és a látás élménye.

9. Az „Alföld” magyarul „alföldet” jelent, és a Nagy-Magyar Alföldet jelöli.

10. Egy elterjedt természeti-térbeli lehatárolás szerint magyarországi része körülbelül 52 000 négyzetkilométert foglal el.

11. Ezzel az ország területének valamivel több mint a felét foglalja el, és területét tekintve jelentősen meghaladja minden más magyarországi nagy tájat.

12. Ezen a területen belül öt, egyenként száz kilométer hosszú és száz kilométer széles területet lehetne elhelyezni.

13. Ez egy terület-összehasonlítás, nem pedig a tényleges kontúrjainak leírása.

14. Az Alföld sem téglalap, sem egyenletesen széles medence, hanem magasabb fekvésű tájak között elágazik, és az országhatárokon átnyúlik.

15. Az Alföld teljes területére gyakran 100 000 négyzetkilométert adnak meg, bár a pontos érték a választott határoktól függ.

16. Aki a méretéről érdeklődik, annak ezért először tisztáznia kell, hogy a magyar területre vagy a határokon átnyúló természeti térségre gondol-e.

17. A magyar Alföld legnagyobb összefüggő része a Duna keleti oldalán terül el, és egészen a román, szerb és ukrán határokig nyúlik.

18. Kelet felé a Kárpátok nyugati lábánál fekvő román síkságokba megy át.

19. Dél felé a nyílt táj a szerbiai Vajdaságban folytatódik.

20. A kelet-szlovák és a kárpátaljai síkság is ehhez a medenceterület északi, illetve északkeleti részéhez tartozik.

21. Tágabb értelmezésben a horvátországi délnyugati síkságok is ide tartoznak.

22. Egy határátkelés ezért megváltoztathatja a közlekedési táblákon szereplő nyelvet anélkül, hogy a domborzat egyidejűleg észrevehetően megváltozna.

23. A domborzat a Föld felszínének alakját jelenti, magasságaival, mélységeivel és lejtéseivel együtt.

24. Éppen azért, mert az államhatár legtöbbször nem egybeesik a tájhatárral, az Alföldet pusztán egy politikai térképen csak hiányosan lehet megérteni.

25. A Magyarországon belüli tájékozódáshoz a Duna mindazonáltal egy könnyen megjegyezhető első vonalat jelent.

26. Budapesttől délre hosszú szakaszokon dél felé halad, és az Alföld nyugati részét kíséri.

27. Ebből a helyzetből fakadt az a közkeletű elképzelés, hogy az Alföld alapvetően csak a keleti parttól kezdődik.

28. A természeti-térbeli felosztás pontosabb.

29. A Mezőföldet, a folyótól nyugatra fekvő, túlnyomórészt löszzel borított tájat is az Alföldhöz sorolják.

30. Ez magasabban fekszik, mint a szomszédos Duna-árterület, és annak szélén jól kifejezett domborzati lépcsőkkel szakadhat meg.

31. A lösz egy finom, túlnyomórészt a szél által lerakott üledék, amely itt kiterjedt szántóterületeket támaszt alá.

32. A Duna így nyugat- és kelet-Magyarországot egyértelműbben választja el egymástól, mint ahogyan az Alföldet mindenhol elválasztja más természeti térségektől.

33. Nyugat felé haladva a Mezőföld sík és enyhén hullámzó területei találkoznak a Dunán túli domb- és hegyvidékkel.

34. Ott az átmenet különösen a völgyek, lejtők és hegygerincek által kialakított egyre tagoltabb domborzatban ismerhető fel.

35. Egy tájhatárnak ehhez nem feltétlenül kell sziklafalat tartalmaznia.

36. Széles átmeneti zónak is tűnhet, ahol az utak gyakrabban emelkednek, a patakok mélyebben vájtak, és a kilátást a közeli magaslatok korlátozzák.

37. A Kisalföld viszont Magyarország északnyugati részén fekszik, és önálló alföldi területet alkot.

38. Közte és az Alföld között emelkedik a Transdanubiai Középhegység.

39. A két síkság ezért nem egyszerűen egy láthatatlan vonal mentén érintkezik egymással.

40. A hasonló sík felületek rokon táptípusokká teszik őket, de még nem egyetlen tájjá.

41. Északon a Nagyalföld szélét sok helyen könnyebben fel lehet ismerni.

42. A Mátra és a Bükk déli előhegyei a sík vidékről az Északi Középhegység erdős magaslatai felé vezetnek.

43. A hegyvidék azonban nem mindenhol éles peremmel kezdődik.

44. A szántóterületek és a magasabb hegygerincek között enyhe emelkedők, törmelékmezők és alacsony dombok húzódnak.

45. A folyók emellett völgyeket vájtak ki, amelyeken keresztül az alföldi jellegű területek benyúlnak a magasabb fekvésű területekre.

46. Ezért a tudományosan megalapozott tájhatár gyakran másképp húzódik, mint ahogyan azt egyetlen magassági vonal sugallná.

47. Északkeleten, Tokaj közelében egy markáns hegy közvetlenül a Tisza alföldje mellett emelkedik.

48. Az ilyen jól látható találkozások a magasság és a síkság között fontos tájékozódási pontok, de nem minden határ vonalát ábrázolják.

49. Magyarország keleti részén viszont sok helyen hiányzik egy olyan hegyvidéki határ, amely az Alföldet az országon belül lezárhatná.

50. A Kárpátok magasabb részei távolabb fekszenek, míg a sík folyóvidékek a határon túl is összefüggőek.

51. Szegedtől délre is a magyar–szerb határ mindkét oldalán a táj eleinte alacsony és nyílt marad.

52. Az Alföld teljes területének külső határai ezért részben messze vannak a magyarországi rész határaitól.

53. A természeti térbeli határok a táj jellemzőinek változását írják le, a politikai határok pedig az állami szuverenitás hatályát.

54. Mindkettő egybeeshet, de nem feltétlenül.

55. Ez a megkülönböztetés megakadályozza, hogy egy földrajzi területet gondolatban ott vágjunk el, ahol az útitérképen egy más színű terület kezdődik.

56. Ezen a hatalmas területen belül vannak olyan kiterjedt síkságok, amelyek csupán körülbelül száz méterrel emelkednek a tengerszint felett.

57. Ez az alacsony abszolút magasság azonban még nem magyarázza meg, miért tűnnek síknak.

58. A döntő tényező az, hogy a magasság a szomszédos pontok között milyen csekély mértékben változik.

59. Egy magasabban fekvő, sík terület ugyanolyan nyitottnak tűnhet a szemnek, mint egy alacsonyabban fekvő folyóparti síkság, míg már egy alacsony, meredek lejtő is megszakítja a síkság benyomását.

60. Az Alföldön kis magasságkülönbségek találkoznak egymással nagy távolságokon át.

61. Az alapforma azért alakult ki, mert a medence egyes részei lesüllyedtek, és hatalmas üledékrétegek töltötték ki a keletkező teret.

62. A folyók változó medreiken keresztül osztották szét üledékeiket, míg a szél a homokot és a finomabb anyagokat átrendezte.

63. Az eredmény egy nagy kiterjedésű, kiegyenlített felszín, amelynek eltérései a mindennapi életben gyakran fontosabbak, mint amire szerény magasságuk alapján számítani lehetne.

64. A homokos tájak különösen élesen ellentmondanak a teljesen vízszintes felületről alkotott képnek.

65. A Duna és a Tisza között fekszik a Homokhátság, amelynek neve homokgerincet jelöl.

66. Dűnéi és lapos gerincei hullámzó útvonalat vezethetnek a terepen, noha környékén nincsenek hegyek.

67. Hajósnál az Ólom-hegy 174 méterrel emelkedik a tengerszint felett.

68. A helynévben szereplő „hegy” szó itt ne vezessen félre a méretarányt illetően, hiszen a domb az Alföld homokvidékéhez tartozik.

69. Az Alföld északkeleti részén a Nyírség is változatosabb domborzatot mutat, homokgerincekkel és azok között elhelyezkedő mélyedésekkel.

70. A szél által formált domborzati alakzatok így bizonyos részeken gyakoriak, bár a nagy tájképben nagyobb természetes hegyvonulatok hiányoznak.

71. Az a megállapítás, hogy az Alföld sík, a táj nagy léptékű jellegét írja le, és nem minden mezőút kivétel nélküli tulajdonságát.

72. Másképp mutatják magukat a löszterületek, amelyek gyakran széles, kevéssé tagolt gerinceket vagy fennsíkjellegű területeket alkotnak.

73. A keleti Hajdúság és a nyugati Mezőföld példája azt mutatja, hogy az ilyen magasabban fekvő területek ugyanahhoz az alföldhöz tartozhatnak, mint a kiterjedt síkságok.

74. Széleiken magasságkülönbségek tűnnek fel, amelyeket a szántóföldek felülete első pillantásra elrejt.

75. A folyók mentén elterülő hordalékterületeken viszont finom üledékek, régi medrek és lapos mélyedések sűrűn sorakoznak egymás mellett.

76. A hordalékterület olyan terep, amelyet a folyóvíz vagy a parton túlcsorduló víz által lerakott üledékek alakítottak ki.

77. A korábbi folyókárok íves mélyedések, víztestek vagy eltérő növényzettel borított sávok formájában láthatók maradhatnak.

78. Itt már egy kis magasságkülönbség is befolyásolja, hogy a víz merre folyik, és hol marad meg hosszabb ideig.

79. Az alföld tehát finom domborzattal rendelkezik, amelynek jelentőségét a távoli horizont könnyen eltakarja.

80. Ez a finom domborzat a mai hasznosításra is hatással van, anélkül, hogy azt egyedül meghatározná.

81. A 21. század elején az Alföld nagy részét szántóterületek jellemzik, mellettük városok, falvak, gyümölcsösök, erdők, gyepek és vizes élőhelyek helyezkednek el.

82. A nyílt löszterületeken nagy parcellák uralhatják a képet, míg a homokos területeket gyakran inkább cserjések, ültetvények és elszórt tanyák tagolják.

83. A parcella egy összefüggő, művelt szántóterület.

84. Egyenes határai többnyire a tulajdonviszonyokat, az utakat és a munka szervezését követik, nem pedig a terep természetes vonalait.

85. Mivel nincsenek meredek lejtők, sok helyen kiterjedt területeket lehet kevés domborzati akadály mellett megművelni.

86. A mezők geometriai rendje láthatóvá teszi ezt a hasznosíthatóságot, de maga is emberi döntések eredménye.

87. Hasonlóképpen a gátak és a vízelvezető árkok is a tájkép részét képezik, miután a folyószabályozások és a vízelvezetések a 19. század óta számos alföldi területet átalakítottak.

88. A nyílt füves táj, amely gyakran a „puszta” név alatt határozza meg Magyarország képét, ezért csupán az Alföld egyik megjelenési formája.

89. Egy legelő, egy kukoricaföld és egy homokos terület hasonlóan tágas kilátást nyújthat, bár a talaj, a növényzet és a hasznosítás eltérő.

90. A fák hiánya sem magyarázható kizárólag az Alföldhöz való tartozással.

91. A folyók mentén árterületi erdők állnak, a homokos területeken pedig a cserjések változtatják meg a tájra nyíló kilátást.

92. Ahol csak kevés magas tárgy áll, a templomtornyok, facsoportok, silók vagy villanyoszlopok szembetűnő tájékozódási pontokká válnak.

93. Egy tárgy így tájképi szempontból jelentősnek tűnhet anélkül, hogy maga különösebben nagy lenne.

94. A láthatár mindazonáltal a látás határa marad, és nem az Alföld határa.

95. Még a sík, akadálymentes tájban is a Föld görbülete, a szemmagasság és a levegő állapota határozza meg, hogy a távoli talajból mennyi látható.

96. Nyári hőségben a légtükör további eltolódást okoz, míg a mozgó meleg levegő a távoli tárgyak kontúrjait remegővé teszi.

97. Az optikai kép tehát nyugtalan lehet, bár a talaj szinte sík marad.

98. Ezzel szemben egy térkép és egy, a táj szélével keresztirányban tett út megmutatja azokat a magasságkülönbségeket, amelyeket a belsejéből nézve alig lehet észrevenni.

99. Ahol a lapos gerincek meredekebb lejtőkbe mennek át, vagy az erdős dombok elzárják a kilátást, ott megváltozik a térbeli rend.

100. Az Alföld határait gyakran éppen ilyen domborzati átmenetek jelzik, jóval azelőtt, hogy egy messziről látható hegylánc jelölné azokat.

101. A látszólag határtalan tágasság ott ér véget, ahol a domborzat más irányba tereli a tekintetet.

1. Über einem sommerheißen Acker im Alföld kann eine ferne Baumreihe so erscheinen, als stünde sie über einem schmalen Streifen Wasser.

2. Wo das Auge eine spiegelnde Fläche vermutet, liegt in Wirklichkeit trockener Boden.

3. Die Sonne erwärmt die bodennahe Luft stärker als die Luft darüber, und dieser Temperaturunterschied verändert den Weg des Lichts.

4. Lichtstrahlen werden in den unterschiedlich dichten Luftschichten gebrochen und erreichen das Auge auf gekrümmten Bahnen.

5. Dadurch können versetzte oder umgekehrte Bilder ferner Gegenstände und des Himmels entstehen.

6. Eine solche untere Luftspiegelung gehört zu den Erscheinungen, die im allgemeinen Sprachgebrauch oft „Fata Morgana“ heißen, obwohl dieser Ausdruck in der Optik enger verwendet wird.

7. Die offene Ebene bietet dafür lange, kaum unterbrochene Sichtlinien.

8. Ihre Weite ist hier zugleich eine Eigenschaft des Bodens und eine Erfahrung des Sehens.

9. Alföld bedeutet auf Ungarisch „Niederland“ und bezeichnet die Große Ungarische Tiefebene.

10. In einer verbreiteten naturräumlichen Abgrenzung umfasst ihr ungarischer Teil rund 52 000 Quadratkilometer.

11. Damit nimmt sie etwas mehr als die Hälfte des Staatsgebiets ein und übertrifft jede andere ungarische Großlandschaft deutlich an Fläche.

12. Man könnte innerhalb dieser Größenordnung fünf Flächen von jeweils hundert Kilometern Länge und hundert Kilometern Breite unterbringen.

13. Das ist ein Flächenvergleich, keine Beschreibung ihrer tatsächlichen Umrisse.

14. Die Ebene bildet weder ein Rechteck noch eine gleichmäßig breite Mulde, sondern verzweigt sich zwischen höheren Landschaften und setzt sich über Staatsgrenzen hinweg fort.

15. Für den gesamten Alföld wird häufig eine Größenordnung von 100 000 Quadratkilometern angegeben, wobei der genaue Wert von der gewählten Abgrenzung abhängt.

16. Wer nach seiner Größe fragt, muss deshalb zuerst klären, ob das ungarische Gebiet oder der grenzüberschreitende Naturraum gemeint ist.

17. Der größte zusammenhängende Teil des ungarischen Alföld liegt östlich der Donau und reicht bis an die Grenzen zu Rumänien, Serbien und zur Ukraine.

18. Nach Osten geht er in die rumänischen Tiefländer am westlichen Fuß der Karpaten über.

19. Nach Süden setzt sich die offene Landschaft in der serbischen Vojvodina fort.

20. Auch das ostslowakische und das transkarpatische Tiefland gehören zum nördlichen beziehungsweise nordöstlichen Zusammenhang dieses Beckenraums.

21. In weiter gefassten Gliederungen werden zudem südwestliche Tieflandflächen in Kroatien einbezogen.

22. Ein Grenzübergang kann daher die Sprache auf Verkehrsschildern verändern, ohne dass sich zugleich das Relief erkennbar wandelt.

23. Relief heißt die Gestalt der Erdoberfläche mit ihren Höhen, Tiefen und Neigungen.

24. Gerade weil die Staatsgrenze meist keine Landschaftsgrenze ist, lässt sich der Alföld allein auf einer politischen Karte nur unvollständig verstehen.

25. Für die Orientierung innerhalb Ungarns bietet die Donau dennoch eine einprägsame erste Linie.

26. Südlich von Budapest verläuft sie über weite Strecken nach Süden und begleitet den westlichen Bereich der Tiefebene.

27. Aus dieser Lage entstand die geläufige Vorstellung, der Alföld beginne grundsätzlich erst am östlichen Ufer.

28. Die naturräumliche Gliederung ist genauer.

29. Auch die Mezőföld, eine überwiegend von Löss bedeckte Landschaft westlich des Stroms, wird dem Alföld zugerechnet.

30. Sie liegt höher als die benachbarte Donauaue und kann an deren Rand mit deutlich ausgeprägten Geländestufen abbrechen.

31. Löss ist ein feines, überwiegend vom Wind abgelagertes Sediment, das hier ausgedehnte Ackerflächen trägt.

32. Die Donau trennt somit westliches und östliches Ungarn deutlicher, als sie den Alföld überall von anderen Naturräumen trennt.

33. Weiter nach Westen treffen die ebenen und schwach gewellten Flächen der Mezőföld auf das transdanubische Hügel- und Bergland.

34. Dort wird der Wechsel besonders an einer zunehmenden Gliederung durch Täler, Hänge und Rücken erkennbar.

35. Ein Landschaftsrand muss dafür keine Felswand besitzen.

36. Er kann als breite Übergangszone erscheinen, in der Straßen häufiger steigen, Bäche tiefer eingeschnitten sind und der Blick von nahen Höhen begrenzt wird.

37. Die Kleine Tiefebene, ungarisch Kisalföld, liegt dagegen im Nordwesten Ungarns und bildet einen eigenen Tieflandraum.

38. Zwischen ihr und dem Alföld erhebt sich das Transdanubische Mittelgebirge.

39. Die beiden Ebenen stoßen daher nicht einfach entlang einer unsichtbaren Linie aneinander.

40. Ähnliche flache Oberflächen machen sie zu verwandten Landschaftstypen, aber noch nicht zu einer einzigen Landschaft.

41. Im Norden lässt sich der Rand der Großen Tiefebene vielerorts leichter erkennen.

42. Die südlichen Vorländer von Mátra und Bükk führen aus dem flachen Land zu den bewaldeten Höhen des Nördlichen Mittelgebirges.

43. Dennoch beginnt das Gebirge nicht überall mit einer scharfen Kante.

44. Zwischen Ackerflächen und höheren Rücken vermitteln sanfte Anstiege, Schuttflächen und niedrige Hügel.

45. Flüsse haben außerdem Täler geöffnet, durch die tieflandähnliche Flächen in das höhere Gelände hineinreichen.

46. Deshalb verläuft eine fachlich begründete Landschaftsgrenze oft anders, als es eine einzige Höhenlinie nahelegen würde.

47. Im Nordosten steht bei Tokaj ein markanter Berg unmittelbar neben dem Tiefland der Theiß.

48. Solche deutlich sichtbaren Begegnungen von Höhe und Ebene sind wichtige Orientierungspunkte, bilden aber nicht die Form sämtlicher Ränder ab.

49. Im Osten Ungarns fehlt dagegen vielfach ein Gebirgsrand, der den Alföld innerhalb des Landes abschließen könnte.

50. Die Karpatenhöhen liegen weiter außerhalb, während die flachen Flusslandschaften über die Grenze hinweg zusammenhängen.

51. Auch südlich von Szeged bleibt das Land beiderseits der ungarisch-serbischen Grenze zunächst niedrig und offen.

52. Die äußeren Ränder des gesamten Alföld liegen deshalb teilweise weit von den Rändern seines ungarischen Anteils entfernt.

53. Naturräumliche Grenzen beschreiben einen Wechsel von Landschaftseigenschaften, politische Grenzen den Geltungsbereich staatlicher Hoheit.

54. Beide können zusammenfallen, müssen es aber nicht.

55. Diese Unterscheidung verhindert, dass man einen geografischen Raum gedanklich dort abschneidet, wo auf der Straßenkarte eine andersfarbige Fläche beginnt.

56. Innerhalb dieses großen Rahmens liegen weite Flächen nur ungefähr hundert Meter über dem Meeresspiegel.

57. Diese geringe absolute Höhe erklärt jedoch noch nicht, warum sie eben wirken.

58. Entscheidend ist, wie wenig sich die Höhe zwischen benachbarten Stellen verändert.

59. Ein höher gelegenes, flaches Gelände kann dem Blick ebenso offen erscheinen wie eine tiefere Flussaue, während schon ein niedriger, steiler Hang den Eindruck von Ebenheit unterbricht.

60. Im Alföld treffen geringe Höhenunterschiede über große Entfernungen aufeinander.

61. Die Grundform entstand, weil sich Teile des Beckens absenkten und mächtige Sedimentfolgen den entstehenden Raum auffüllten.

62. Flüsse verteilten ihre Ablagerungen über wechselnde Laufwege, während der Wind Sand und feineres Material umordnete.

63. Das Ergebnis ist eine großflächig eingeebnete Oberfläche mit Unterschieden, die im Alltag oft wichtiger sind als ihre bescheidene Höhe vermuten lässt.

64. Besonders deutlich widersprechen die Sandlandschaften dem Bild einer vollkommen waagerechten Fläche.

65. Zwischen Donau und Theiß liegt die Homokhátság, deren Name einen Sandrücken bezeichnet.

66. Ihre Dünen und flachen Rücken können einen Weg wellenförmig über das Gelände führen, obwohl ringsum kein Gebirge steht.

67. Bei Hajós erreicht der Ólom-hegy 174 Meter über dem Meeresspiegel.

68. Das Wort für „Berg“ im Ortsnamen darf hier nicht über die Größenordnung täuschen, denn die Erhebung gehört zu einer Sandlandschaft der Tiefebene.

69. Im nordöstlichen Alföld zeigt auch die Nyírség ein bewegteres Relief aus Sandrücken und dazwischenliegenden Senken.

70. Windgeformte Erhebungen sind somit innerhalb bestimmter Teilräume häufig, obwohl größere natürliche Höhenzüge der Großlandschaft fehlen.

71. Die Aussage, der Alföld sei flach, beschreibt seinen großräumigen Charakter und keine ausnahmslose Eigenschaft jedes Feldwegs.

72. Anders erscheinen die Lössflächen, die häufig breite, wenig bewegte Rücken oder plateauartige Flächen bilden.

73. Die Hajdúság im Osten und die Mezőföld im Westen zeigen, dass solche höher liegenden Flächen zur selben Tiefebene gehören können wie ausgedehnte Niederungen.

74. An ihren Rändern treten Höhenunterschiede hervor, die ein Blick über die Ackeroberfläche zunächst verbirgt.

75. In den Schwemmflächen entlang der Flüsse liegen dagegen feine Ablagerungen, alte Rinnen und flache Mulden dicht nebeneinander.

76. Eine Schwemmfläche ist Gelände, das durch Ablagerungen fließenden oder über die Ufer tretenden Wassers aufgebaut wurde.

77. Ehemalige Flussschlingen können als gebogene Senken, Gewässer oder abweichend bewachsene Streifen sichtbar bleiben.

78. Schon ein geringer Höhenunterschied beeinflusst hier, wohin Wasser fließt und wo es länger stehen bleibt.

79. Die Ebene besitzt also ein feines Relief, dessen Bedeutung der weite Horizont leicht verdeckt.

80. Dieses feine Relief wirkt auch auf die heutige Nutzung, ohne sie allein zu bestimmen.

81. Zu Beginn des 21. Jahrhunderts prägen Ackerflächen große Teile des Alföld, daneben liegen Städte, Dörfer, Obstgärten, Wälder, Grünland und Feuchtgebiete.

82. Auf offenen Lössflächen können große Schläge das Bild beherrschen, während Sandgebiete häufig stärker durch Gehölze, Pflanzungen und einzelne Höfe gegliedert sind.

83. Ein Schlag ist eine zusammenhängend bewirtschaftete Ackerfläche.

84. Seine geraden Kanten folgen meist Eigentumsverhältnissen, Wegen und der Organisation der Arbeit, nicht einer natürlichen Linie im Gelände.

85. Weil steile Hänge fehlen, lassen sich ausgedehnte Flächen vielerorts mit wenigen topografischen Hindernissen bearbeiten.

86. Die geometrische Ordnung der Felder macht diese Nutzbarkeit sichtbar, ist aber selbst das Ergebnis menschlicher Entscheidungen.

87. Ebenso gehören Deiche und Entwässerungsgräben zum Landschaftsbild, nachdem Flussregulierungen und Entwässerungen seit dem 19. Jahrhundert viele Niederungen verändert haben.

88. Die offene Graslandschaft, die häufig unter dem Namen Puszta das Bild Ungarns bestimmt, ist deshalb nur eine Erscheinungsform des Alföld.

89. Eine Weide, ein Maisfeld und eine Sandfläche können ähnlich weite Ausblicke bieten, obwohl Boden, Bewuchs und Nutzung verschieden sind.

90. Auch Baumlosigkeit lässt sich nicht allein aus der Zugehörigkeit zur Tiefebene erklären.

91. An Flüssen stehen Auwälder, und in Sandgebieten verändern Gehölze den Blick über das Gelände.

92. Wo nur wenige hohe Gegenstände stehen, werden Kirchtürme, Baumgruppen, Silos oder Strommasten zu auffälligen Orientierungspunkten.

93. Ein Gegenstand kann dadurch landschaftlich bedeutend wirken, ohne selbst besonders groß zu sein.

94. Der Horizont bleibt dennoch eine Grenze des Sehens und keine Grenze des Alföld.

95. Selbst in ebener, unverbauter Landschaft begrenzen Erdkrümmung, Augenhöhe und Luftzustand, wie viel vom fernen Boden sichtbar ist.

96. Bei sommerlicher Hitze kommt die Luftspiegelung als zusätzliche Verschiebung hinzu, während bewegte warme Luft die Konturen ferner Gegenstände flimmern lässt.

97. Das optische Bild kann also unruhig sein, obwohl der Boden nahezu eben bleibt.

98. Eine Karte und eine Fahrt quer zum Landschaftsrand zeigen dagegen jene Höhenunterschiede, die der Blick aus dem Inneren kaum erfasst.

99. Wo flache Rücken in stärker zerschnittene Hänge übergehen oder bewaldete Höhen den Ausblick schließen, verändert sich die räumliche Ordnung.

100. Der Alföld trägt seine Grenzen häufig in solchen Übergängen der Bodenformen, lange bevor eine weithin sichtbare Bergkette sie markiert.

101. Die scheinbar grenzenlose Weite endet dort, wo der Boden dem Blick eine andere Richtung gibt.