6.2.3 A szellem a történelemben – Der Geist in der Geschichte

1. Aki a történelemre tekint, eleinte háborúk, királyok és katasztrófák vad kavalkádját látja.

2. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ezek az események értelmetlenül és céltalanul zajlanak.

3. Georg Wilhelm Friedrich Hegel azonban meg volt győződve arról, hogy a káosz mögött egy rejtett terv működik.

4. Hegel számára a történelem nem értelmetlen kockajáték, hanem az értelem lassú kibontakozása.

5. Hegel ezt a kibontakozást hordozó erőt világszellemnek nevezte.

6. Hegelnél a világszellem egy személyeken túli erő, amely a népek és a korok során fejlődik.

7. A világszellemet úgy lehet elképzelni, mint egy nagy folyót, amely számos országon átfolyik.

8. Az egyes emberek és népek csupán cseppek ebben a hatalmas áramlatban.

9. Hegel számára ennek az áramlatnak a célja egyetlen nagy szó: a szabadság.

10. Hegel az egész világtörténelmet a szabadság tudatának fejlődésének tekintette.

11. Kezdetben, Hegel szerint, csak egyetlen ember volt szabad, mégpedig a keleti uralkodó.

12. A görög és római világban már voltak szabadok, de sokan rabszolgaként éltek.

13. Csak a újabb időkben terjedt el az a gondolat, hogy minden embernek szabadnak kell lennie.

14. Így Hegel a történelemben egy emelkedő vonalat látott, amely a kevés szabadságtól az egyre nagyobb szabadság felé vezet.

15. Ez a vonal azonban nem egyenes, hanem ugrásokkal, visszaesésekkel és kitérőkkel halad.

16. Hegel egy híres könyvben részletesen leírta a szellem fejlődését.

17. Ez a könyv a „A szellem fenomenológiája” címet viseli, és 1807-ben jelent meg.

18. A „fenomenológia” szó a jelenségek tanát jelenti.

19. Ebben a műben Hegel leírja, hogyan fejlődik a tudat lépésről lépésre.

20. A tudat az egyes dolgok egyszerű észlelésével kezdődik.

21. Innen emelkedik fel az önudatig, amelyben az ember biztos lesz önmagában.

22. Végül a szellem felemelkedik az értelemhez, az erkölcshöz, és végül a teljes egész ismeretéhez.

23. A könyv egyik híres jelenete az úr és a szolga közötti viszonyról szól.

24. Az úr eleinte felsőbbrendűnek tűnik, mert ő parancsol, a szolga pedig engedelmeskednie kell.

25. A szolga azonban munkája révén megtanulja alakítani a világot, és ebből belső erőt merít.

26. Így a végén a viszony megfordul, és éppen a dolgozó érik el a szabad tudatosságot.

27. Ez a jelenet megmutatja, hogyan alakul ki Hegelnél az ellentétből egy új, magasabb szint.

28. Hegel egyik különösen sajátos gondolatát az „értelem ravaszsága” névvel illetik.

29. Az értelem ravaszsága azt jelenti, hogy az értelem az emberi szenvedélyeket saját céljaira használja fel.

30. A nagy emberek ambícióból, büszkeségből vagy hatalomvágyból cselekszenek, és azt hiszik, hogy csak önmagukat szolgálják.

31. Anélkül, hogy tudnának róla, ezzel egy lépéssel előreviszik a történelmet.

32. Hegel az ilyen alakokat világtörténelmi egyéneknek nevezte, és Napóleon számára egy példa volt.

33. Napóleon a saját dicsőségét és birodalmát akarta, de új törvényeket és eszméket terjesztett.

34. Így használja a világlelke az emberek szenvedélyeit, ahogyan a kovács a kalapácsát.

35. Hegel egyszer látta Napóleont lóháton átlovagolni Jena városán, és a „lóháton ülő világlelke”-ről beszélt.

36. Az egyes hősöket mintegy felhasználja a rendszer, amint teljesítették történelmi küldetésüket.

37. A történelem számos nagy alakja így korán végzett, száműzetésben vagy erőszakos halált halt.

38. Ez a gondolat kegyetlennek tűnik, mert az egyéni sorsot alárendeli a nagy egésznek.

39. Hegel ezzel azt akarta megmutatni, hogy még a szenvedés és a pusztítás is szolgálhat egy magasabb rendű fejlődést.

40. Különleges szerepet játszik Hegel gondolkodásában az állam.

41. Hegel számára az állam nem csupán egy kényszerítő apparátus, hanem a szabadság megvalósulása.

42. Hegel szerint csak a rendezett államban élhet az egyén igazán szabadon és ésszerűen.

43. Az állam összeköti az egyén szabadságát a közösség javával.

44. A kritikusok később azzal vádolták Hegelt, hogy ezzel túlságosan dicsőítette az államot.

45. Egyesek ebben az államelméletben akár a későbbi elnyomás előkészítését is látták.

46. Mások viszont Hegelt védik, és hangsúlyozzák, hogy ő mindig a jogállamra gondolt, nem pedig az önkényre.

47. Hegel az egész fejlődés legmagasabb fokát az abszolút szellemnek nevezte.

48. Az abszolút szellemben a világlelke mintegy önmagához érkezik, és felismeri önmagát.

49. Ez az önismeret Hegel szerint három nagy formában valósul meg.

50. Az első forma a művészet, amely az igazságot érzéki formában mutatja be.

51. A második forma a vallás, amely az igazságot képekben és elképzelésekben ragadja meg.

52. A harmadik és legmagasabb forma a filozófia, amely az igazságot tiszta fogalomban gondolja.

53. A filozófiában a szellem teljes mértékben tudatára ébred önmagának.

54. Hegel azt is állította, hogy saját filozófiájában ez a csúcs szinte elérve van.

55. Ez az állítás ma sokak számára mértéktelennek és túlságosan magabiztosnak tűnik.

56. Hegel leghíresebb mondása szerint minden ésszerű dolog valós, és minden valós dolog ésszerű.

57. Ez a mondat azt jelenti, hogy a világ alapvetően nem vak önkényességet követ, hanem egy belső ésszerűséget.

58. Hegel ellenfelei ezzel szemben azt állították, hogy a történelem tele van véletlenekkel, kegyetlenséggel és értelmetlen szenvedéssel.

59. Minden ellenvetés ellenére Hegel örökre megváltoztatta a történelemre vetett tekintetet.

60. Hegel óta már nem csak azt kérdezzük, mi történt, hanem azt is, hogy van-e irányultság minden eseményben.

1. Wer in die Geschichte blickt, sieht zunächst ein wildes Durcheinander aus Kriegen, Königen und Katastrophen.

2. Auf den ersten Blick scheint dieses Geschehen ohne Sinn und ohne Ziel abzulaufen.

3. Georg Wilhelm Friedrich Hegel war jedoch überzeugt, dass hinter dem Chaos ein verborgener Plan wirkt.

4. Für Hegel ist die Geschichte kein sinnloses Würfelspiel, sondern die langsame Entfaltung der Vernunft.

5. Den Träger dieser Entfaltung nannte Hegel den Weltgeist.

6. Der Weltgeist ist bei Hegel eine überpersönliche Kraft, die sich durch die Völker und Zeiten hindurch entwickelt.

7. Man kann sich den Weltgeist wie einen großen Fluss vorstellen, der durch viele Länder strömt.

8. Die einzelnen Menschen und Völker sind dabei nur Tropfen in diesem mächtigen Strom.

9. Das Ziel dieses Stroms ist für Hegel ein einziges großes Wort: die Freiheit.

10. Hegel verstand die ganze Weltgeschichte als einen Fortschritt im Bewusstsein der Freiheit.

11. Anfangs, so Hegel, war nur ein einziger Mensch frei, nämlich der orientalische Herrscher.

12. In der griechischen und römischen Welt waren bereits einige frei, doch viele lebten als Sklaven.

13. Erst in der neueren Zeit setzte sich der Gedanke durch, dass alle Menschen frei sein sollen.

14. So sah Hegel in der Geschichte eine aufsteigende Linie von wenig Freiheit zu immer mehr Freiheit.

15. Diese Linie verläuft jedoch nicht gerade, sondern in Sprüngen, Rückschlägen und Umwegen.

16. Hegel beschrieb die Entwicklung des Geistes ausführlich in einem berühmten Buch.

17. Dieses Buch trägt den Titel Phänomenologie des Geistes und erschien im Jahr 1807.

18. Das Wort Phänomenologie bedeutet die Lehre von den Erscheinungen.

19. In diesem Werk schildert Hegel, wie sich das Bewusstsein Stufe um Stufe entwickelt.

20. Das Bewusstsein beginnt bei der einfachen Wahrnehmung einzelner Dinge.

21. Von dort steigt es auf zum Selbstbewusstsein, in dem der Mensch sich seiner selbst gewiss wird.

22. Schließlich erhebt sich der Geist zu Vernunft, Sittlichkeit und schließlich zum Wissen vom Ganzen.

23. Eine berühmte Szene dieses Buches handelt vom Verhältnis zwischen Herr und Knecht.

24. Der Herr scheint zunächst überlegen, weil er befiehlt und der Knecht gehorchen muss.

25. Doch der Knecht lernt durch seine Arbeit die Welt zu formen und gewinnt darin innere Stärke.

26. So kehrt sich das Verhältnis am Ende um, und gerade der Arbeitende reift zum freien Bewusstsein.

27. Diese Szene zeigt, wie sich bei Hegel aus dem Widerstreit eine neue, höhere Stufe ergibt.

28. Eine besonders eigentümliche Idee Hegels trägt den Namen List der Vernunft.

29. Die List der Vernunft bedeutet, dass die Vernunft die menschlichen Leidenschaften für ihre Ziele benutzt.

30. Große Menschen handeln aus Ehrgeiz, Stolz oder Machtgier und glauben, nur sich selbst zu dienen.

31. Ohne es zu wissen, treiben sie dabei die Geschichte einen Schritt voran.

32. Hegel nannte solche Gestalten weltgeschichtliche Individuen, und Napoleon war für ihn ein Beispiel.

33. Napoleon wollte seinen eigenen Ruhm und sein eigenes Reich, doch er verbreitete neue Gesetze und Ideen.

34. So benutzt der Weltgeist die Leidenschaften der Menschen wie ein Schmied seinen Hammer.

35. Hegel sah Napoleon einst zu Pferde durch die Stadt Jena reiten und sprach vom Weltgeist zu Pferde.

36. Die einzelnen Helden werden gleichsam verbraucht, sobald sie ihren geschichtlichen Auftrag erfüllt haben.

37. Viele große Männer der Geschichte endeten denn auch früh, im Exil oder durch Gewalt.

38. Dieser Gedanke wirkt grausam, denn er ordnet das Einzelschicksal dem großen Ganzen unter.

39. Hegel wollte damit zeigen, dass selbst Leid und Zerstörung einem höheren Fortschritt dienen können.

40. Eine besondere Rolle in Hegels Denken spielt der Staat.

41. Für Hegel ist der Staat nicht bloß ein Zwangsapparat, sondern die Verwirklichung der Freiheit.

42. Erst im geordneten Staat, so Hegel, kann der einzelne Mensch wahrhaft frei und vernünftig leben.

43. Der Staat verbindet die Freiheit des Einzelnen mit dem Wohl der Gemeinschaft.

44. Kritiker warfen Hegel später vor, er habe damit den Staat allzu sehr verherrlicht.

45. Manche sahen in dieser Staatslehre sogar eine Wegbereitung für spätere Unterdrückung.

46. Andere verteidigen Hegel und betonen, er habe stets den Rechtsstaat und nicht die Willkür gemeint.

47. Die höchste Stufe der gesamten Entwicklung nannte Hegel den absoluten Geist.

48. Im absoluten Geist kommt der Weltgeist gleichsam bei sich selbst an und erkennt sich selbst.

49. Diese Selbsterkenntnis vollzieht sich für Hegel in drei großen Formen.

50. Die erste Form ist die Kunst, die das Wahre in sinnlicher Gestalt zeigt.

51. Die zweite Form ist die Religion, die das Wahre in Bildern und Vorstellungen erfasst.

52. Die dritte und höchste Form ist die Philosophie, die das Wahre im reinen Begriff denkt.

53. In der Philosophie wird der Geist sich seiner selbst vollkommen bewusst.

54. Hegel meinte sogar, in seiner eigenen Philosophie sei dieser Gipfel beinahe erreicht.

55. Dieser Anspruch erscheint vielen heute als maßlos und allzu selbstgewiss.

56. Hegels berühmtester Satz lautet, dass alles Vernünftige wirklich und alles Wirkliche vernünftig sei.

57. Dieser Satz bedeutet, dass die Welt im Grunde keiner blinden Willkür folgt, sondern einer inneren Vernunft.

58. Gegner Hegels hielten dagegen, die Geschichte sei voller Zufall, Grausamkeit und sinnlosem Leid.

59. Trotz aller Einwände veränderte Hegel für immer den Blick auf die Geschichte.

60. Seit Hegel fragt man nicht mehr nur, was geschah, sondern auch, ob in allem Geschehen eine Richtung liegt.